31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 77 ... 85 86 [87] 88 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Harmadikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 324
Írta: 2021. március 13. 12:17 | Link

Süveges Lili

Vajas ábrázattal vigyorogva bólint Lili almájára. Általában ő maga is el szokott nyammogni egyet minden nap, kivéve, amikor más gyümölcsöt eszik, meg persze akkor, amikor nem is eszik. Mindig mondják neki, hogy több zöldséget meg gyümölcsöt kéne fogyasztania, na de számára a legzöldebb dolog, amit szeret, az a zöld alma, így elfogadja zöldségnek.
- Tegnap… - Kezd bele még üres szájjal a panaszkodásba, azonban újabbat harap a pirítósba, pont úgy eszik, ahogy egy úrinőtől elvárható. – Töpp, mint ety órát készültem máva. – Folytatja felháborodással a hangjában, bizonyos benne, hogy Lili megérti. Hát milyen dolog már, hogy egész nap óráik vannak és még utána is tanulni kell? Hát akkor mikor fog kilógni Bogolyfalvára? Hétvégén, mint mindenki más?
Gyorsan befejezi a pirítós ropogtatást, hogy jobban hallja a drámát, ami éppen kibontakozni készül. Lopva a tanárokra pillant, ahogy Lili teszi – reméli, hogy az előbbi mondatát sem hallották, nem csak a szappanoperát. Vagy titkon ők is figyelik, hogy mi történik, hogy aztán jól ki tudják a diákokat beszélni? Vajon őket is érdeklik a pletykák meg a diákok dolgai, vagy csak az ő kis ingerszegény életükbe hoz ez némi izgalmat?
Mindenesetre egyre több későn kelő kóvályog le a Nagyterembe, ami hangzavart is hoz magával. Homlokát ráncolva csóválja meg a fejét, de egyelőre bírja még, bár kétségtelen, hogy a szíve erősebben ver még anélkül is, hogy 50 percig ázott fekete teát ivott volna. Próbálja magát átadni a Lili által tolmácsolt dolgoknak, a szőkeségnek valószínűleg jobban megy a koncentrálás ebben a tömegben. Ezek is rághatnának beszéd helyett. - Tárcát? Az olyan süti, mint a lekváros buksza? -Kérdi döbbenten az asztalra pillantva, azonban ott csak az üres seteményes tálca kacsint rá vissza. Meg is lepődik, de aztán rájött, hogy a fémen tükröződik valami, nem kacsintott az sehová. – Ezen lehetett a túrós tárca is? – Motyogja az orra alatt, bár valószínűleg Lili is meghallja a magában való beszédet. Amikor befejezi az élet nagy kérdéseiről az eszmefuttatást, válaszol Lili kérdésére. – Kevés hát, hogy betömték. Remélem van még. – Tárja szét a kezeit a fejét csóválva. Buksiját megállítja a rellonosok asztala irányába, ahol is megpillant két koglófot. – Nekik még van. – Suttogja fejével kettő-hármat a zöldek irányába bökve. Hát milyen dolog az, hogy a Rellon nagyobb tálcát kapott, mint a Levita?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 1149
Írta: 2021. március 15. 10:25 | Link

Polli

Csak addig szakadt el tekintetével a drámáról, míg a tőle telhető leghitetlenkedőbb ábrázattal odafordult Pollihoz, azt tátogva, hogy "na neee", mert hát egy teljes órát?! Az nagyon durva! Főleg, hogy még több is volt annál.
Persze mostanában Lili is rászokott a tanulásra, elvégre vizsgaidőszak volt, ha máskor nem is, legalább ilyenkor sokkal jobban kellett igyekezni, mert rém ciki lett volna levitás létére megbukni. Azt persze, hogy hogy is került éppen ebbe a házba, még most se teljesen értette, de ha már nekiállt volna kutatómunkát végezni a témában, azzal validdá változtatta volna, így pedig megmaradt örök rejtélynek, amin sorra mindenki elcsodálkozhatott.
Almarágcsálás közben próbált tovább szájról olvasni, és persze nyilván nyomban közvetítette is barátnőjének azt:
- Zeller piros tojás, menjél ki rajzolni, de nem ám fogkrémmel, mert kettő volt a nyalókából. - Nem nagyon kellett merengenie rajta, hogy ennek semmi értelme, de azért Pollira pislantott, ő érti-e a dolgot. - Ez szerintem kutyafüle, nem lekváros buksza.
De nem kevésbé izgatta a fantáziáját a seteményes tálca esete, ami üres volt, de mikor volt is rajta kuglóf, akkor sem elég. Hiába na, ő nem érte be kevéssel, kicsit falánk volt, bár az is igaz, hogy a szeme többet kívánt, mint ami valójában pocakjában kényelmesen elfért. És a túrós sütemények különösen közel álltak a szívéhez, vagy inkább a gyomrához, szóval az eridonos szavaira csak még jobban összefutott a nyál a szájában.
- Nagyon remélem, hogy van még, mert sütizni akarok! - jelentette ki, majd követte Polka fejmozgását a Rellon asztala felé, és ott meg is pillantotta az egyelőre érintetlen seteményes tálcákat.
Gondolkodás nélkül felpattant, és annyit se mondott, hogy rögtön jövök, mert már suhant is a zöldekhez kunyerálni. Összeígért mindenféle szépet, meg finomat cserébe, de igazából választ sem várva hagyta hátra az értetlen rellonosokat, egy tálca hűlt helyével az asztalukon.
Lepakolta Polli meg saját maga közé az édességet, és már vette is a szájába az első darabot, miközben tekintete a szappanoperába illő események felé fordult.
- Dördénd vabami amig dem voldam idd? - kérdezte morzsákat szórva az ölébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

accidental homewrecker
🥝
Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Harmadikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 324
Írta: 2021. március 15. 18:22 | Link

Süveges Lili

Komoly ábrázattal bólogat, hogy neki milyen sokat kellett tanulnia. Pedig mennyi minden mást is csinálhatott volna abban az időben, de neem, neki a könyv meg a pergamen volt a társasága. Pont úgy tesznek, mintha ez egy komoly oktatási intézmény lenne, noha alapképzés a neve. Nem az alapokat kellene megtanítani?
De tanul ő, persze nem szívvel, mert akkor levitás lenne, nem eridonos. Bátran tanul? Hát, nem éppen, de legalább azért tanul, hogy kevésbé legyen gyáva, amikor vizsgázni kell.
Narrátor: nem az.
Mindenesetre vannak itt mások, akik nem félnek a következményektől. Bár amilyen kis bambák a tanárok – vagy élvezik a showt, de vajon hogyan hallják? -, nem lesz itt baj. Kevesebb szidás, több műsor.
Szemeit kerekre nyitva hallgatja Lili tolmácsolását. Nem biztos benne, hogy egészen erről van szó, de végül is miért ne? Van, hogy az ember a dühtől már azt sem tudja mit beszél, akkor a másik hogyan tudná, nem? – Azt hiszem nem mosott fogat a srác reggel. – Feleli fintorogva. Hát micsoda dolog ez? – És még ez akar csókolózni? – A csók Polli számára eleve egy undorító dolog, amibe, ha belegondol is felfordul a gyomra. Fogalma sincs róla, hogy hogyan tudnak mások olyan lelkesen beszélni róla, sőt vágyni az elsőre. Ha neki meglett volna az első, biztosan elkönyvelné utolsónak is egyben, legyen akármilyen epres ajakbalzsam a fiú száján.
Különben is a cseresznyéset szereti.
- Kutyafüle? Van olyan is? Mint a macskanyelv? – Kérdi a száját félrehúzva. Gyerekkorában azt hitte, hogy igazi macskanyelvek vannak a dobozban, amin annak a helyes cicának van a feje. Csodálkozott is, hogy milyen beteg dolgok vannak a mugli boltokban, de pozitív csalódás volt, amikor kibontván csokoládét talált benne.
Nem finom csokit. De csokit.
Mi nem lesz még finom? Ha a rellonosok bedurvulnak, mert kérnek a sütijükből. – Liliii! – Nyüszít utána, amikor rájön, hogy mit tett. Hát szabad ilyet? Riadtan hüppögve figyeli az akciót, és meglepve csodálja, hogy Lili nem is két kuglóffal, hanem mindjárt az egész tálcával tér vissza. – Ezt hogy csináltad? – Hüledezik a megrakott seteményes tálca látványán. Egészen békésen fogadták a zöldek asztalánál. Polli biztos benne, hogy őt felfektették volna almával a szájában a tálcára, mint azzal a malaccal szokás. Hogy kiverje a képet a fejéből, gyorsan meg is rázza azt.
Mivel már fogyatkoznak az emberek, ezért jobban lehetett hallani az eseményeket az asztaltól, amire el is felejtett figyelni. – Volt egy csatt. Mármint nem ilyen, – Mutat a hajába, amiben nincs is semmilyen csat- hanem puff. Csitt-csatt. – Egy köszit elmormolva elvesz egy sütit a tálcáról, majd újból megfordul, hogy lássa a vért, azonban mindenki egyben van. A lány az arcát a kezébe temetve sír, a fiú megszégyenülten távozni készül. – Megütötte a lányt? – Ájuldozik tátott szájjal. Elvégre azért bőg, nem? Azonban az egyik barátnője odakiáltja a srácnak, hogy kér-e még.
Még kajával kínálják? Micsoda világ ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 1149
Írta: 2021. március 21. 19:38 | Link

Polli

Nem volt különösebben jó szájról olvasásban, de mikor úgy döntött, hogy fordít Pollinak, nem is mondta neki, hogy amit közvetít, az pontos is lesz majd. Valamit így is sikerült mindenesetre kihámoznia az elhangzó szavakból, legalábbis eridonos barátnője leszűrte a lényeget.
Lili is kissé elfintorodott, bár neki a csókkal úgy általában véve semmi baja nem volt, sőt! Már két emberrel is kipróbálta, de mindkettejüknek rendben volt a szájhigiéniája.
- A kutyafüle az olyan.. olyan hogyishívják. Mint a humbug - felelte aztán Polli értetlenkedését hallva, de rögtön tűnődő kifejezés ült ki arcára. - Várj, az is eléggé kajának hangzik.
És hogy mi volt még az? Aminek már csak a hűlt helyét találták a seteményes tálcán, és ami miatt Lili kénytelen volt megkörnyékezni egy másik ház asztalát, ami történetesen épp a zöldeké volt. Ő nem félt a rellonosoktól, sőt, szerette őket, élvezte, mikor náluk vendégeskedett, így hiába bámult utána Polli megrendült arckifejezéssel, mint aki úgy érzi, most látta barátnőjét utoljára életben.
Nem csak, hogy túlélte a kis kitérőt, de még tálcát is hozott Polli nem kis döbbenetére. És nem üreset!
- Hát úgy.. odamentem, felemeltem... - visszapillantott a sárkányosok asztala felé, mintha valami borzalmas gonoszt szabadított volna el az előbb, és most készülne rátámadni, majd vissza Polleszra. - ...és idehoztam.
Kicsit összezavarodott ezen, nem gondolta, hogy talányt okozhat a tálcaemelgetéssel. Bár igaz, lebegtethette is volna, teljesen muglis volt tőle a két lábán odabattyogni és a kezét használni, sőt, mind a kettőt, hiszen nehogy véletlenül el találja ejteni ugye.
Szája teli, szeme pedig a drámán, és közben Polli összefoglalóját hallgatta. Az események passzoltak az elhangzottakra és Lilkó nem győzött pillázni.
- Szerintem a fijút pofozták meg, amiért büdi szájjal smacizott. De azt hiszem, hogy nem a szagával volt baj, hanem azzal, hogy nem a barátnőjével csinálta.
Hát ki csinál ilyet? Mármint, ki hagyja, hogy egy fiú csókolgassa, miközben annak barátnője van? Vajon a lány is kap majd csattot? Persze nem a hajbavaló fajtából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

accidental homewrecker
🥝
Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Harmadikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 324
Írta: 2021. április 3. 00:13 | Link

Süveges Lili

Nem egy sokoldalú ember, de legalább próbálkozik. Többnyire. Nagyon sokszor irányítják a félelmei, melyek a fejében teljesen valósnak tűnnek, noha a tények nem azt támasztják alá, hogy annyi mindenért kéne aggodalmaskodnia. A párkapcsolat is egy olyan dolog, hogy látja a szüleit együtt, meg a sok összebújó eridonost a klubhelyiségben, de valamiért mégis visszataszító számára. Ez a látvány pedig megerősíti, még ha nem is ért mindent, hogy mit miért mondanak a másikra, mert hát… eléggé kusza kifejezéseket használnak.
Megnyugtatóan veszi tudomásul, hogy Lili is elfintorodik a csók  gondolatától is. Néha azt hiszi, hogy tökéletesen mindenben egyformán gondolkoznak – persze a rellonosokat leszámítva.
- Humbug? – Kérdez vissza fejét enyhén oldalra borítva. – Ó, hát persze, a humbuger! – Kap a fejéhez, majd gyorsan bólint is párat megerősítésképp, hogy ő bizony tudta ezt és Lilkónak teljes mértékben igaza van, ez kaja. Bizonyosan más nyelvjárásban mondják Talároson, mint Tatán, hiába olyan hasonlóan kezdődik a neve. Vannak érdekes akcentusos emberek.
Meg vannak olyanok, akiknek nem az akcentusa a legérdekesebb. Igaz, a Rellon ház tagjaira kevésbé szokása használni ezt a kifejezést, sokkal inkább a rémisztő, borzasztó és kegyetlen jelzők jönnek a szájára, már ha egyáltalán kimeri mondani és nem marad meg gondolati szinten a dolog. Lili ez teljesen máshogyan látja, bár Pollinak is el kell ismernie, hogy túlélte a lány minden különösebb balhé nélkül. – De… nem szóltak semmit? – Kérdi tovább aggodalmaskodva, hiszen az ő fejében egyszerűen nem áll össze a dolog. Mindenesetre a seteményük finom, remélhetőleg nem mérgezték meg. Túl könnyen ment. Rágás közben szemei egy pillanatra kikerekednek, azonban lassan, színpadiasan csak lenyeli a falatot és tétován Lilire pillant. Nem tűnik betegnek. Elvégre onnan tudnák, hogy Lili épp el fog vinni tőlük valamit és pont ezt. Neem, nem mérgeznek előre dolgokat. Megkönnyebbülten sóhajt fel és harap újabbat a sütiből. – Én tuti nem mertem volna csak úgy… odamenni... meg felemelni és idehozni. – Ismeri be szégyenlősen lefelé pislogva, majd fejét lassan a zöldek asztala felé fordítja, mintha onnan várná, hogy hívják oda.
Persze gyanús lenne, biztosan nem menne. Tuti kicsúfolnák.
Azonban a közelükben trappolva távozó fiatalemberre visszaterelődik a figyelme az eredeti témájukhoz, aminek semmi, de semmi köze nincs a rellonosok asztalának, elvégre nem annál történik. – Gondolod? Hümm… - Az utolsó m-re belátja, hogy ez bizony így lehet, de pont a zöldek irányába ájuldozott Lili után, amikor ez történhetett, ezért hallotta csak a csattot. – A barátnőjével? Meg is érdemelte, hogy nem mosott fogat. – Karjait színpadiasan összekulcsolja, mint egy szigorú tanár néni. Ez felháborító. – Én tuti nem csókolnék meg büdiszájú fiút…. sem. – Jelenti ki határozottan, ajkait kissé kicsücsörítve. Ki akarná a dörzsit érezni a másik fogán? Bleeh.
Közben a fiú megáll, hogy valamit visszakiabáljon, ahelyett, hogy kimenekülne az egyre érdeklődőbb nagyteremből. Valaki a háttérből beszól, hogy kuss legyen már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 1149
Írta: 2021. április 4. 22:18 | Link

Polli

Pislogott párat a humburger szóra, nem értette, miért mondja ilyen furán barátnője, azt pedig végképp nem, hogy jön ide, hiszen ilyen kaja nem volt terítéken. Talán azt is megették már előtte? Volt itt egy hamburgeres tálca is korábban? Lehet annyira finom volt, hogy még azt is megették, amin volt. Hallott Lili arról, hogy a muglik mostanság ehető tányérral kísérleteznek, hogy ne legyen globális felmelegedés.
Mindenesetre ezen a gondolatmeneten túl is lendült, mire visszaért a rellonosok asztalától, és fejét azon törhette, mit csodálkozik annyira Polli azon, hogy ő ott járt, és most újra itt van. Egyben. Mindenféle átok sújtotta sérüléstől és elváltozástól mentesen.
- Hát nagyon beszélgettek valamiről. Azt hiszem valamelyik tanárnő külsejét méltatták épp, és ketten azon vitatkoztak, hogy melyikük tudná jobban megmutatni neki. - Hogy micsodát, arról fogalma sem volt, mert olyan sokáig nem maradt ott, pláne, mivel senki sem próbálta megakadályozni, hogy elvigye a seteményes tálcát, amivel Lili egyensúlyozott.
- Polli, tökre nincsenek csapdák, meg ilyen védőbűbájok, és rontások a zöldek asztala körül. Már voltam ott máskor is, te is nyugodtan odamehetsz. Nem szolgálnak fel, eskü - mosolygott rá szegény félősen a sárkányos ház irányába sandító eridonosra. - Nincs is elég nagy tálcájuk hozzád.
Ez utóbbi persze nem volt igaz, de ezt Lili se tudta, szóval lényegében nem hazudott.
A valódi dráma azonban velük szemközt eszkalálódott, és kezdett igazán komolyra fordulni. Volt csatt, meg sírás, és ami kell. Már csak az kellett volna, hogy az iskola egy emberként összefogjon és adományt gyűjtsön az áldozat szemműtétjére. Hogy miért pont arra? Nem tudta volna megmondani Lili. Talán azért, mert nem látta, hogy micsoda tuskóval járt eddig.
- Én is inkább illatos szájakat szeretek csókolni - erősítette meg Polli szavait a szőke. Na nem mintha olyan nagy tapasztalata lett volna, vagy tudta volna, milyen a nem illatos és illatos közti különbség. De úgy képzelte, hogy ezzel a sráccal nagyon undi lehet. Bár azt is levette, hogy Polli számára akkor is az maradt volna, ha előtte egy órán át önti magába a szájvizet.
Közben a srác megperdült és azt ordította, hogy "neked legyen kuss". Ehhez nem kellett szájról olvasnia Lilinek.
- Szerintem vége a műsornak - mondta aztán, és mintha kicsit csalódott lett volna a hangja. De sajnos úgyis ideje volt befejezni az étkezést. - Merre lesz órád? Menjünk egy darabon együtt, van valami, amit még el kell meséljek!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

accidental homewrecker
🥝
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Negyedikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 196
Összes hsz: 312
Írta: 2021. április 5. 15:55 | Link


#jokesformore
#húsvétolunk
#csempészés
#Roland



A zsebében ott lapultak a kis üvegcsék, amelyeket még Lokitól kapott. Különböző színük volt, de ő képtelen volt megjegyezni, hogy pontosan melyiket hova szánta a fiú, csak azt az egyet jegyezte meg, amelyet Csibének ajánlott teljes szívvel. És hát azért is könnyebb volt, mert azt a fiolát pont nem neki kellett cipelnie, hanem Rolandra bízta a cipelését, meg utána az italba juttatását is.
Azonban amíg nem volt ott az áldozat, kedvükre mókázhattak a reggeli órákban. A legtöbb diák amúgy se nagyon fogta fel, hogy mi is történik körülötte, a maradék figyelmét meg könnyen el tudták vonni. Igazi csapat voltak, főleg ha ilyen dolgokat kellett véghez vinniük. Aztán csak megjelent a szőke levitás. Huncut mosolyra húzódott Marina szája, és intett cinkostársának a fejével. Aztán varázslatos mosolyra húzta ajkait, és nagy lendülettel huppant be Amélia mellé a padra.
- Verőfényes napsütéses reggelt a kedvenc levitásomnak - mondta nagy hanggal a rellonos, és elvett egy pogácsát az asztalról. - Emlékszel a múltkori főzőcskézésünkre a konyhában? Tudod, még tavaly - vezette fel a témát a maga stílusában. - Arra gondoltam, megismételhetnénk. Adtam belőle egy két embernek, és nagyon bejött mindenkinek. Mi lehetnénk az idei év legsikeresebb sörkereskedői. Még pénzt is kérhetnénk - magyarázott, és átkarolta a lány, hogy egy kicsit oldalra fordítsa, és a kezét kinyújtva mutatott a plafon felé.
- Képzeld csak el, Amélia és Marina sörfőzdéje - magyarázott, és reménykedett benne, hogy közben társának sikerül kiválasztania a megfelelő poharat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 328
Írta: 2021. április 5. 16:22 | Link

Csipegető csibe csíny
[Rin és Roland/ A reggeli kész-e?/ ne less/ április 5.]

Rengeteg tervem van a napra, ami mellé igazán remélem, hogy bele fog férni az Edictum és egy újabb filmezés Hunorral. Mióta végigzongoráztuk a Csillagok Háborúja részeket, csak a szünetben láttuk közösen az ismerőse művészfilmjét, tehát vár ránk egy újabb kultikus darab még a Filmszobában. Elkészültem, rendbe szedtem magam, még egyszer átfésültem szőke tincseimet, majd zsebkönyvemet magamhoz véve elindult reggelizni, ezúttal egyedül, ugyanis Hunor előre közölte, hogy ő tovább fog az ágyban maradni, eszembe ne jusson kirángatni onnan. Barátom kérését tiszteletben tartom, jó lesz nekem a francia pársorosokkal meginni a reggeli jázmin teámat a terem zsongásában, de nyugalomban. Gondoltam én, majd beléptem, elfoglaltam a helyemet és ki se nyílt a kötet a kezemben egy ismerős barna tincs libbent el az arcom előtt, ahogy mellém szegődött Marina Darik. - Jó reggelt! - somolyogva kúszott feljebb a szemöldököm, amint a könyvemet látványosan magam elé emelve olvasni kezdtem. Eljutottam három szóig, mire el is kezdte a beszélést. Esélytelen. Halkan csukódik az olvasmányom, fejemmel fordulok Marina felé, ahogy lábamat keresztbe teszem az asztal alatt. Szememmel az ételeket pásztáznám a szokásos croissant kutatva. - Emlékszem, persze, de megköszönném, ha halkabban beszélnél - ha eddig megúsztuk, nem most szeretnék bajba kerülni. Sőt, soha nem szeretnék. Köszönöm. A folytatásra ráncolom szemöldököm, ahogy hajolok felé akaratlan és hallgatom az újabb jövőbeni terveit. - Igen, ezt már megbeszéltük. Hipotetikusan. Szó sem lehet róla, hogy ebből rendszer legyen - szögezem le, majd halkan hozzáteszem. - Maximum karácsony tájékán neked megcs… Azt mondta, hogy osztogattad? Rin, ugye senkinek nem beszéltél róla, hogy kik és hol készítették el? - rásandítok. Majd várok egy két pillanatot. Megkérdezzem, hogy a Tökfej kóstolta e? Biztosan... vagy nem?
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. április 5. 16:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Létai Roland
Prefektus Rellon, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 109
Írta: 2021. április 5. 18:53 | Link

Marina és Róza
kinézet

Úgy tűnik negyedikben minden más lesz, mert Marinának a könyvtáros eset után sikerült még valamibe belerángatnia. Igaz, a könyvtárba nem ő hívott, de ezt az apró tényt elnézem magamnak. De most csínytevés a lényeg, abban pedig tiszta szívből részt tudok venni, főleg úgy, hogy így el fogom kerülni én magam. Mégis csak jobb másokon röhögni, nem igaz? Ilyen lötyiket adott a kezembe, kis fiolákban, szóval beszereztem egy pici váltáskát, és odatettem az üvegeket. A táskát silentioval láttam el, így nem fog hallattszani az üvegek összeütközése, zörgése, az álca tökéletes így. Nem hiába vagyok prefektus, máris jobb vagyok a legtöbbnél. Most épp rajtam a sor, Marina terel én pedig locsolok, höhö. Úgy látom, hogy kipécézett magának valakit, addig én akkurátosan töltök minden szabadon hagyott pohárba, ahol csak tehetem. Persze figyelek arra is, hogy ne vegyenek észre éls túl sok kockázatot sem vállalok, nem akarom, hogy lebukjunk. Mae pedig odamegy az egyik levitáshoz, azt hiszem Rózsához, vagy valami ilyen neve van, habár határozottan kérte, hogy ne szólítsam így. Nem mintha a másik neve eszembe jutna, és egy szép virág, szóval marad. LÁtom, ahogy belékarol, gyorsan odalépkedek, de igyekszem észrevétlen maradni. Amikor felmutat az égbe a dán, abban reménykedve, hogy követi a tekintetét a virágszál óvatosan melléülök, majd az előtte lévő pohárba löttyintem az italt, majd az üvegcsét a hangtalan váltáskáéba teszem.
- Na mit hallok? Amúgy itt mindig más kaja van, mint nálunk? Ti ennyire ismeritek egymást? Még sosem beszélt rólad a dán - mondom mellette, de a háta mögött a virágszálnak. Aztán, hogy biztos legyen abba, hogy semmiben sem mesterkedek, elveszek a tányérjáról egy falatot és betolom a képembe. - Aha, jobb, mint nálunk. Ezt te tudtad Marina? - kérdően nézek rá, még talán kicsit sikerül morcos képet is vágnom. Remélem megissza, kíváncsi vagyok a hatásra. Persze semmit sem mondott el a lökött jány, hogy mire jók, az is lehet, hogy órák múlva hat. Az bizony pech lenne. Természetesen úgy üülök, hogy a prefektusi jelvényem megcsillanjon valami fény által, legalábbis így képzelem. Létai Roland prefektus, hát nem csodás?
Utoljára módosította:Létai Roland, 2021. április 5. 21:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Negyedikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 196
Összes hsz: 312
Írta: 2021. április 5. 19:13 | Link


#jokesformore
#húsvétolunk
#csempészés
#RolandCsibe



Természetesen a barna, ahogy szokta, hagyta figyelmen kívül a felé érkező minden negatív cselekvést. Mint most az ingerült olvasást, amit Amélia levágott neki. Ő meg csak beszélt, és beszélt megállhatatlanul, hogy biztosan felkeltse a másik figyelmét.
- De miért ne csinálnánk rendszert? Meggazdagodnánk és még az alapanyagot is az iskola fizetné. Olyan hasznunk lenne egy üvegen, mint egyik sörfőzdének se - bólogatott a lány, mintha ezzel képes lenne meggyőzni a szöszit.
- Hát, talán megemlítettem egy két embernek, de csak azoknak akikben bízok. Loki tud róla, ha ez a kérdés - válaszolta lazán, egy ördögi mosollyal az ajkán. Új év, ugyanaz a Marina. Hát nem szép, hogy így tud bárkit szekálni? Közben be is futott a társa, minden úgy alakult, ahogy annak kellett.
- Látod, ő például nem tud róla - magyarázta a barna, mintha csak bizonygatni akarná az igazát. Mosolyogva nézte, ahogy Roland belenyúlkált az ételbe, még fel is nevetett kicsit. - Nem, nem tudtam. Szerinted a gyümilé is más? Te mit iszol, Csibe? - kérdezte Marina a másik bögréje felé biccentve. - Jó cucc? - folytatta a small talkot, aztán felkapott egy másik csészét az akárki elől, aminek természetesen a levitás nem örült éppenséggel.
- Nah, akkor igyunk a levitás jó kajákra, és a titkokra, amiket eszméletlenül jól tartok meg - biccentett Amélia felé sokat mondóan, hogy lássa ez egy olyan gesztus, amit jobb betartani most, mielőtt elkezdi hangoztatni a tavalyi eseményeket. Inni kell a titokra, vagy kikotyogja. Marina elméjében ez így működött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 328
Írta: 2021. április 5. 20:29 | Link

Csipegető csibe csíny
[Marina és Roland / A reggeli kész-e? / ne less / április 5.]

Bármennyire meglepő, egy komolytalan szava se tud lelkesedést kiváltani belőlem, így félre biccentett fejjel követem keze mozgását, már már unottan hallgatom. Nagyon reggel van számomra Marinához és már elterveztem magamnak valamit, aminek nem volt része az aranyvérű látásmóddal tűzdelt szóáradat. Tehát nem is a lány társaságát bánom, inkább azt, amibe belekezd. - Meggazdagodás, haszon és a többi anyagias velejárója sem érdekel most. Kihívás volt, jól szórakoztunk, térjünk vissza rá decemberben - tanácsolom végig nyugodt egyenletes hangot megütve.
Két ember, még nem vészes, főleg, ha az egyikük Móric, mert van annyi esze, hogy ne kotyogja el. - Nem kérdeztem ilyesmit - vonok vállat és a könyvem borítójára pillanatok, amikor megérkezik még egy rellonos. Komolyan velük van tele a kastély ma reggel? Fél szemöldökömet emelem rá, mert nem tudom eldönteni, hogy most hozzám beszél e, mivel azt se tudom ki ő. - Rólad sem, pedig amennyit jár a szája… - sokatmondóan mosolygok óvatosan a lányra, majd szemforgatva várom, hogy lediskuráljak a kis reggeli csevejüket, amiből éppenséggel engem pont ki is hagyhatnának.
- Sima vizet - válaszolom meg a kérdést. A poharamat húzom magamhoz közelebb, ahogy helyezkedem. Kénytelen vagyok beérni a vízzel, ha egyszer a tea még hűl. - Már amennyire a víz, az tud lenni - nézek rá szemöldök ráncolva. Nem értem mégis mi baja van és mit utalgat nekem reggel. - Minden reggel így funkcionál? - kérdezem a srácot, de a kérdés költői, nem várok választ. - Felőlem megehetitek az összes levitás kaját. Jó étvágyat! - Fogom a poharam, a vizemet, ahogy felállok, koccintom neki Marináénak és sétálok arrébb, átvetem a lábamat a padon és leülök oda, hogy megreggelizzek. Ha ők nem hagytak magamra, majd megoldom én. Kinyitom a könyvet, magamhoz veszem a croissant, leteszem magam elé a vizemet, amiből az első sorok után nagyokat kortyolok, hogy felébresszen.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. április 5. 20:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Létai Roland
Prefektus Rellon, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 109
Írta: 2021. április 5. 21:45 | Link

Marina és Róza
kinézet

Elvileg sikerült a dolog, de ha nem, hát nem, annyira nem rémiszt meg. Úgyis lesznek olyanok, akik kikerülik, de még mindig az aggaszt leginkább, hogy nem láthatom a hatást. Az igazán genyó dolog lenne Istentől, Merlintől egyaránt. Valamit azomban ki kellett találnia, hogy miért menne oda, de végül megbánja, mert Marina el sem csevegte, hogy ilyen jóképű pasibarátja van, mint ő. Hát az a minimum nem, hogy mindenkinek áradozik rólam?!
- Roland vagyok, prefektus - nyújtok kezet a csajszinak. - Amúgy Marina, te rejtegeted a jó csaj barátnőid előlem? - nézek ide-oda a két lány között. - Vagy magadnak akarsz csak, önző módon, mi? - felnevetek, majd egy kicsit megcsócsálom a levitás kaját, ami nyilván ugyanolyan, mint a miénk. De talán mégsem, jobban esik valamiért. Talán csak, mert itt van és nem ott, fene tudja. Ezek ilyen pszichikai dolgok, amikhez éppen nem értek. Még. - Nem tudom milyen, de inkább Coláznék, csak a büdös manók nem gyártják, még előlük is titok. 1:0 az embereknek - nem mintha amúgy mindenfélével jobb a varázslat, mint az elektronika, meg a gépészet. - Persze, Marina ilyen kis duracel nyuszi - vonok vállat, bár olyan sokszor nem találkozunk reggel. Más a hálókörletünk a csajokkal, sajnos. Virágszál nem bírja ezt a nagy hangzavart és lelép, otthagy minket, mint eb a Szaharát. Hát szép, levitás lányok. Nem sokat ismerek, de azok morcosak. - Köszi - és magamhoz veszem a kaját és hagyom elmenni a lányt. Legalább jól is lakok közben. Aztán Marinára nézek somolyogva, na mi lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 297
Írta: 2021. április 9. 16:25 | Link

K I S C S I B E
LITERALLY | szanaszét adom | csipém leszel-e? | 04.05.

Kendével kicsaptuk a bájitalokat, mint annak a rendje, majd Rinnek adtam őket, hogy hajrá, lehet szétosztogatni vagy azt csinálni velük, amit akar, nekem lényegében teljesen mindegy, mert azt sem tudom mi fog történni, ha valaki megissza. Oké, ez hazugság, mert a recept alapján meg néhány elejtett jegyzet alapján a lapokon igencsak könnyen ki lehetett következtetni, de hát… így sem 100%-os, hogy az fog történni, nem? Mármint de, mert pöpi vagyok Bájitaltanból és a bájitalok pontosan úgy sikerültek, ahogy kellett nekik, szóval fogalmam sincs mit koptatom az agysejtjeimet. Inkább csak Rinre bíztam az egészet, hogy csinálja, miközben röhögve közöltem vele, hogy az egyik üvegcsének Kiscsibe mennyire örülne, majd léptem le, mert reggeli előtt még vissza kellett mennem a füzetemért a szobába, plusz fel kellett ébresztenem Móricot, hogy kapja össze magát, mert megint el fogunk késni. Mint majdnem mindig.
Teljesen nyugodtan, fütyörészve sétálok a Nagyterem felé, hogy teletömjem magam kajával, amikor megtorpanok. Szóltam Kiscsibének, hogy ne igyon? Megtettem, ugye? Ja, tutira megtettem, nem tudom mit izgulok. Tovább indulok fütyörészve, majd szinte robbanok be a Nagyterembe, hogy kékjeimmel azonnal Kendét keressem, de ez a bánat nincs sehol. Bezzeg Rin megint Rolanddal bassz- akarom mondani üti el az időt. Csúnya Móric, hogy beszélsz?! Vigyorogva integetek mindkettőnek, majd nézek körbe, hogy ki lehetne az áldo- semmi, meg is van. Könnyed léptekkel vágódom le Kiscsibe mellé, főleg azért, mert van hely, hiszen a reggelinek már egy ideje vége. Csak elkéstem. Meglepő. De legalább a füzetem nálam van. Kezeimet fektetem egymásra, majd hajtom rá arcomat, hogy mosolyogva nézzem Kiscsibét, ahogy úgy issza a vizet, mint egy kacsa.
- Te figyu, úszni is szeretnél benne? - rebben meg szemöldököm kérdőn. - Mit olvasol? - húzom ki kezemet fejem alól, majd nyúlok azonnal a könyv felé, hogy magam felé fordítva azt, olvassam el a címét. Fogalmam sincs mi ez, úgyhogy elhúzott szájjal engedem is el azzal a lendülettel, ahogy megfogtam, majd pillogok tovább Kiscsibére féloldalas mosollyal. - Mondd el, Kiscsibe, hogy telt a szüneted, miután nem találkoztunk, mert be fogok aludni - nyomok el egy ásítást behunyt szemekkel, majd pillogok tovább a másikra, miközben karjaim alatt pihenő füzetem sarkát bizergálom.
Utoljára módosította:Mórocz A. Móric, 2021. április 9. 16:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 328
Írta: 2021. április 10. 08:30 | Link

Csipegető csibe csíny
[Tökfej / A reggeli kész-e?” / ne less / április 5.]

Hunor egy szavad nem lehet, amiért nem jöttél le velem ma reggel. Most nem tudom, hogy örüljek e neki, hogy nem kísért le, és így ő nem kap Marina és Roland körforgásából, vagy sajnáljam, mert meglehet, ha jelen van engem békén hagytak volna. Tényleg akkora nagy kérés, hogy csak olvasgatva megegyem a vajas-sajtos-esetleg sonkás croissant-om, megigyam a jázmin teát, ha az kihűl végre, majd mehessek a dolgomra? Mert az első megállom a szerkesztőség. Aztán még egy kis zongora játékra is akadna időm, ha a kívánságok termét elkapom szabadon, mindamellett, hogy a  könyvtárban a mágusjoghoz kapcsolódóan esettanulmányokat keressek. A terveim tehát megvannak, ahogy az újra rám telepedő nyugalom is, miközben kortyolom a frissítőt. Persze már tényleg el sem akarom hinni, hogy újabb társaságom akad, akinek kérdésére csak sokatmondóan pillantok oldalasan rá. Nyugalomban, abban úsznék. Jó volna, de ma reggel meglepően sok rellonos megtalál. Leteszem a poharamat, közben a Tökfej lecsap a sárga borítású zsebkönyvemre. - Krúdy, Ady Endre éjszakái - mondom automatikusan, pedig látom, hogy mozdul a tekintete a POKET borítóján. Ahogy elengedi kapok érte, hogy ne csattanjon az asztalon, ráadásul... csak ne dobálja a könyvemet! Amúgy is nehéz reggelem után most már tényleg morcosan nézek rá, amíg kékem a féloldalas mosolyára esik. Nem lesz ez így jó. - Remekül telt - kezdem, de el is akadok. - Tudod hány óra van, igaz? - kerekednek ki szemeim. - Kérj némi energiát a barátnődtől, mert fogalmam sincs mi van ma a levegőben, de ő abszolút elemében van - nézek el a páros irányába. - Furcsán átszoktatok a levitások asztalához - lassan nézek vissza Móricra. - Akárhogy is, mióta lóg Marina ezzel a sráccal? Olyan… nem is tudom - közönséges. -  szerintem tartsd szemmel. Feltéve ha nyitva tudod őket tartani - mosolyodom el. - És ne mondd el neki, ha nem hallja Marinanak hívom. Tudod mit? Mindegy. Úgy is elfelejted - legyintek, ahogy fél kezembe fogom a nyitott könyvet és magam elé veszem végre a francia péksüteményemet is. Végül újra a pohárért nyúlok, hogy a maradék egy két kortyot is elfogyasszam belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 297
Írta: 2021. április 11. 12:34 | Link

K I S C S I B E
LITERALLY | szanaszét adom | csipém leszel-e?

Ahogy megfogom Kiscsibe könyvét engedem is vissza nagyjából, mert nem különösebben kelti fel az érdeklődésemet, ő meg úgy néz rám, mintha minimum egy vödör vízbe hajítottam volna. Mindegy, mert így is utána kap, szóval nincs belőle baj. Vállat vonja hajtom vissza fejemet karjaimra, féloldalas mosollyal pillogok fel rá, hogy elkezdjen mesélni, mielőtt komolyan bealszok. Mosolyogva hallgatom, ahogy elkezdi, majd pislogok fel rá értetlenül.
- Nem nagyon. Lemaradtam az első óráról? - hunyom le szemeimet, hogy szemöldököm szaladjon ráncba, ahogy hatalmas gondolkodásokba esek. Mi az első órám? Egyáltalán milyen nap van? Mondjuk ilyen kérdésekkel nem jutok előrébb, de mindegy, szóval, ahogy megannyi mindent, ezt is elengedem, így szusszanva emelem fel fejemet, pillantok Rinre és vigyorodom el szélesen. - Szanaszét adom, amikor ennyire pörög, mert ébren tart az órákon. Oké, annyira nem vagyok gáz, mint Kende, de… - vezetem vissza tekintetem Kiscsibére, majd fekszem vissza, és nagyon nehezemre esik visszatartani a nevetésemet. Milyen beszédes Csibét találtam ma reggel, ahhoz képest, hogy két perce ismét megöllek tekintettel nézett rám, amiért megzavartam az uncsi könyve olvasásában. - Ha itt az egyetlen levitás csibe, akit elviselek, mit tehetnék? - nem mintha más házakból megkapta volna bárki is a megtiszteltetést, hogy becézzem, ami így is van rendjén. A legtöbben amúgy is idegesítenek, szóval hagyjanak békén, de amíg őket figyelmen kívül hagyom, Kiscsibe mindig olyanokat mondd, amikre zsigerből kell reagálnom, szóval esélytelen az alvás. Félig. Mert ahogy hallgatom a Rin és Roland közti barátság megkérdőjelezését egyre nagyobbakat pislogok, és bakkerka, tudom, hogy pár pillanatra sötétség borul mindenre. Nem tudom mennyi idő telik el, de hirtelen pattannak ki szemeim és kapom fel fejemet, csak annyit hallok, hogy elfelejtem. - Ébren vagyok! - szólalok meg hangosabban, még a füzetemre is csapok egy kisebbet, mintha ez csak még jobban ébren tartana, majd nézek Kiscsibére, aki kajálni készül. Sóhajtva túrok szőke tincseim közé, majd borzolom össze őket kicsit féloldalas mosollyal, ahogy Kiscsibére nézek.
- Ööö… lehet kicsit elvesztettem a fonalat - dörzsölöm meg arcomat, de persze hangomban egyáltalán nincs bűntudat. - Deeee… Rin és Roland. Igen, ez még megvan. Fogalmam sincs mióta, de nem is érdekel. Amíg Roland nem bántja meg vagy nem csinál olyat Rinnel, ami nekem nem tetszik, felőlem barizzanak - mert komolyan leszarom addig, amíg Roland át nem lép egy olyan határt, amiért már jár a saller. Vagy akár több is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 297
Írta: 2021. április 11. 20:45 | Link

’C S E T T I
öttensön! | ijjcsoro, vigyázz má’

Fejhallgató a fejemen, egy rögbi labdát pörgetek kezeim között, amit még fogalmam sincs honnan szereztem, de megtaláltam az ágyunk alatt. Hogy mit kerestem ott? Remek kérdés, szerintem csak engedjük el, és ne beszéljünk róla többet. Üvölt a fülembe a Gazirovka, az időt sem tudom, lehet már rég lecsúsztam a kajálásról megint, ami nem lenne meglepő, mert mostanában elég gyakran előfordul, de hát tehetek én róla? Szerintem sem. Csípőm ring, teljesen beleélem magam a basszus adta lehetőségekbe, így amikor belököm a Nagyterem ajtaját:
- Jarkije ablaka minimum diebriej, Sijatut w tumanie nieba miedlenna tajet, Jarkije ablaka minimum diebriej, Sijatut w tumanie nieba miedlenna tajet - üvöltöm teljes erőbedobással a szöveget, amit még én sem értek, de hát Nber, orosz, érted, szóval tökre mindegy. A lendülettől lendülök én is az első padra, amit érek a Nagyterembe, majd kezdek el mozogni ismét, ráadásul lássuk be, a mozgásomra nem lehet panasz. Úgy elkapom a ritmust, mint annak a rendje, miközben kicsit feleszmélve - ugyanúgy a szöveget üvöltve, mert nem ússza meg senki - pásztázom a környéket és állapodik meg tekintetem az eridonoson, aki úgy néz ki, mintha most húzták volna ki Darwin szájából, de hogy is van? Ne a könyv alapján ítéld meg a borítót? Vagy valami ilyesmi, kicsit előrébb táncolok, ujjaim erősen markolnak a labdára, ahogy kitárom azt és csúszok a padon, majd lépkedek egyet jobbról, balról, végül fennhangon szólalok meg.
- Hé, tesó! - figyelemmel arra, hogy Gazirovka még mindig üvölt a fülembe, valószínűleg az eridonos is rám néz, amilyen hangerővel szólhatok, így széles vigyorral hajítom el felé a labdát, ami gyönyörű ívben repül. - Vigyázz, labdaaaaaaa! - röhögök fel öblösen, majd táncolok tovább a padon, hogy egy tálból csórjak el valami kaját, miközben a csajra kacsintok, de azonnal vissza is pillantok a srácra, hogy vajon elkapta-e a labdát. Ha nem, az rohadt ciki.
Utoljára módosította:Mórocz A. Móric, 2021. április 11. 20:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Másodikos diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 62
Írta: 2021. április 11. 21:48 | Link



Illedelmesen böfög egyet, amint leteszi a villáját és nyammogva figyel az egyik háztársára. Nagy elánnal magyaráz a kviddicsről, mert az is mindjárt indul, főleg az edzések. A seprűjét magyarázza, amely hát nem figyelt hány másodperc alatt gyorsul százra. Ez neki még mindig szürreális, bár tavaly többen is megmutatták neki a pályán, hogyan működik ez. Aztán senki sem többet, mert már akkor a földön fetrengett röhögve a látványtól. Mindegyiknek bibircsókot és egy fekete macskát kívánt és ennyi volt Teddy kviddicses karriere. Elég sok hülye ötlete van, azonban, hogy repkedjen, seprűn, köszöni szépen, de nem. Két lábbal a földön sem biztos néha. Állát ejti tenyerébe, ahogy az asztalra könyököl, lábát lóbálja, cipője orra meg súrolja a földet. Lehet még eszik valamit és lelép bagózni, mert már megint nem azon jár az esze, hogy a jegyeit feljebb húzza, minek.
És nem is tudna, mert nyílik a terem ajtaja és beporoszkál rajta az ikrek egyike. Az hagyján, hogy üvölt valami rusnya szöveget, de még rázza is magát. Erre már a nyakát nyújtja, többek szeme akkora, mint a teáscsésze alja, van, aki röhög, meg beszáll meg minden. Szóval megszokott, tavaly már kapott az élményből ő is, bár nem szokta rázni a valagát tömegben, de nem kell félteni. Ahogy felpattan a srác az asztalra, úgy áll fel és két ujját a szájába véve füttyent, mintha mindjárt még a ruháit is nekiállna ledobálni. Valaki sikít, gondolja ő, hogy az, akinek épp talán a tányérjába lépett, a tagot mit sem zavarja, rögtönzött orosz nyelvleckét kap mindenki. Teddy csak egy szót ismer, amely egész sok nyelven ugyan azt jelenti, de most nem ugatja befelé. Leengedi füttyögései után a kezét, mert tessék, csak megérte, hát ide néz! Mit néz, szól is, sután fordul mutatóujja saját maga felé, mintha meg lenne szeppenve, hogy hozzászól, nem máshoz. Mindjárt Oscar-díj beszédet is mond.
- Mivan?! – kellemes visszakérdezés, ekkor kerül a labda is a középpontba. – Aztapicsa áááá… - oké és most esik le neki. Annyit tud erről a sportról, mint mindeni más; rohannak, valamikor van gól, de legfőképp, tarolnak, mint a buldózer. Noha azt mondják, egy hiperaktívnak jó a sport, neki nem feltétlen és főleg nem ez. Kivetődik oldalra, csörren a lánc, ahogy végül ugrik és elkapja, jobban mondva magához öleli, ahogy nekiesik egy asztalnak seggel. Au. Aztán feltartja, mint a kalóz azt az üveg földet, még vadul vigyorog is hozzá.
- Gól! – nem, ilyenkor pont nem. – Vissza neked – forgatja ujjai között, majd a fogást megtalálva hajítja vissza felé, de hát ez nem fog kézbe menni, ellenben a levesestálba igen, így az is, meg a labda is, kicsit ízesítve ér a táncoló cipőjére. Hoppá. De csak vállat von és most ő röhög.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 297
Írta: 2021. április 12. 16:07 | Link

’C S E T T I
öttensön! | ijjcsoro, vigyázz má’

Az asztalra ugrok a padról, hogy tuti legyen az, amire éppen készülök és ne csak a nagy világba dobáljam a labdát, mint amit amúgy teszek, mert fogalmam sincs mit és hogyan kell csinálni. Összeszűkült szemekkel figyelem a srácot, aki beszél valamit, miután megszólalok, de ugye az orosz üvöltözik, szóval semmit nem értek, így csak hajítom a labdát, felhívom rá mindenki figyelmét, hogy vigyázzanak, mert esik a minden is, és izgatottan táncikálva várom, hogy vajon elkapja-e. És ott van! Kisterpeszbe állok, ahogy elkapja, karjaimat felfelé lendítem és töhögök. Micsoda góóóól!
Vigyorogva fordulok vissza felé, éppen elkapom, hogy magyaráz, keresi a fogást, majd dob. Bakkerka! Fogaim közé veszem a gyümi kenyeret, majd készülök, hogy elkapjam. Mellettem szóljon, hogy le is hajolok meg minden, hogy sikeresen abszolváljam a feladatot, de a labda túl kis ívben esik, így a csaj tányérjában landol, én meg reflexből emelem fel a lábamat, hogy megússzam. Ó, hogy ott rohadna meg! Az oké, hogy én megúsztam nagyjából, de a csaj nem feltétlen. Pálcámat előkapva guggolok le elé, hogy fejemről letoljam a fejest, megfogjam a labdát, letisztítsam azt - prioritások -, majd a lányon is segítsek. - Nagyon jól álltak a leveses tincsek, ha ez vigasztal - mosolyodom el ellenállhatatlanul, majd kacsintva állok fel. Lelépek a padra, majd onnan a földre ugrok, miközben vigyorogva keresem ismét a srác tekintetét. Amint elkapom indulok el jobbra.
- Menj bal szélre! Bal szél! - ez nem azt jelenti, hogy balról fúj a szél, hanem azt, hogy menjen bal-. - Neked jobbra! Neked jobb szél, ember! - röhögök fel, ahogy hátrafelé kocogok, és csak remélem, hogy nem pattan be mögém senki váratlanul, mert az nagyon, de nagyon kellemetlen lenne. Ha elindul, menet közben dobom el neki a labdát, ami repül felé, miközben én: - Vörös 354! Vörös 354! - fogalmam sincs mi ez, de egy csomó mugli filmben, amit néztünk Móriccal ilyen random szavakat és valami számokat ordibálnak be. Egész időben rájöttünk, hogy ez valami taktikai dolog lehet, mert a csapattársaid értik, míg a másik csapat nem, de… ja, nekem fogalmam sincs ki a csapatom, vagy akkor az eridonos az ellenem van? Vagy ő a csapatom? Franc sem tudja.
Utoljára módosította:Mórocz A. Móric, 2021. április 12. 16:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Másodikos diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 62
Írta: 2021. április 12. 20:51 | Link



Nem csodálja, ha hunyorog, mint egy öregasszony, amikor apró betűt lát, mert hát, attól nem lesz jobb a hallása. Nagyon nem. De ha elhiszi, felőle aztán egész nap így állhat, csík szemekkel. Nem kajabál neki tovább, mutogat csak, a labda pedig célba ér. Nem hazudna azzal, ha azt mondaná, a kis ütközet nem volt éppen kellemes, sőt fáj is. Biztos majd szép nagy lila folt lesz belőle estére, oda sem neki, azokat nagyon megszokta. Mintha túlságosan is bírná a fájdalmat, pedig máskor meg visít, mint a malac, ha valami kínja van. Ki érti ezt? Úgy néz ki, amikor valami ökörséget csinál, semmi se fáj.
Na de vissza. Mert nem fogja ő ezt magánál tartani, nem az a lényege. Vagyis igen, csak ahhoz, ha jól emlékszik, több ember kell, jó nagy tér futni, meg valami kapu. Illetve, hogy az a nem létező több ember megpróbálja elvenni tőle, ráugorjon, ilyenek. Ehelyett, akik mellett áll, akik az asztal mellől néznek rá fura fejjel, nem is akarnák megfogni. Nem tudja, hogy nem kedvelik a srácot, vagy nem akarnak mozogni, esetleg, egyenesen ódzkodnak attól, hogy valami olyat tegyenek, ami kicsit kimozgatja őket az unalmas zónából. Több se kell a duracell elemeket reggeliző Teddy-nek, hogy ebbe beleálljon. Most akkor már haverok? Zsír.
Ahogy eldobja, úgy toccsan és pusztít. Ez tökéletesen leírja őt, milyen és miket tud tenni. Ennek is örül, ujjong egy sort, ahogy a csípőjét tekeri meg feltartott karokkal, mintha tényleg meccsen lenne. Aztán leengedi, figyeli őket, közelebb nem megy azonban. Szegény csaj, ezt megkapta.
- Bocsiii – óbégatja oda, miközben a srác tisztogatja a labdát, majd a csajt is. Volt leves, nincs leves. Aztán eltűnik a pálca és megindul. Ohó! Mint valami vadászkopó, állásba vágja magát.
- Bal, balra, jó – ismétli, és arra lép, lépked párat, majd megtorpan. – Most akkor bal, vagy jobb, hát döntsed már el! – finoman, halkan beszélgetnek, mint az urak. Még véletlen sem gyomorból ordítanak egymásnak, mint az idióták. Így hát akkor jobbra szökken, meg lépeget. Épp időben emeli fel a fejét, amikor ismét a levegőben a labda. Milyen vörös? Milyen 354? Becsúszik végül, ahogy ölébe kapja az áldást, na, a másik már jobban céloz, mint ő.
- Mindent a fekete 13-ra! – mi ez, most rulett lett hirtelen. Egyetlen mozdulatot tud, hogy leteszi a földre, majd feláll. Persze, nem áll meg úgy, de végül – ezt most nem teljes erőből – a másik felé rúgja.
- Kötényt kapsz, vigyázz! – mert most eltalálta a célt. Közben feléled a nagyterem, felállnak, nézelődnek, a fejüket fogják. Ezek ketten jobb, ha a kastély két különböző pontjában lennének, úgy tűnik, a tömeg erre szavazna. Nem arra, hogy Teddy nevetését hallják, amint ismét lehuppan a fenekére és a kezeit emeli egy újabb passzért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Mórocz Áser Móric
Diák Rellon (H), Illúziómágus, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*gihi* Rozoga Tömlő Vadász
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 61
Írta: 2021. április 15. 19:02 | Link


Ül, és rág, de ha nem fájna, az se tűnne fel, ha lassan ujjait kezdené el ropogtatni, ugyanis koncentrációja és figyelme mindenhová összpontosul - épp csak tányérja szélén heverő krumplihasábokra nem. Koncentrál. Vagy ezt már említettem? De olyan büszke vagyok rá! Bizony, az én kicsi fiam, aki már születésekor is kétszer annyi csínyben vett részt, mint kellett volna, most egy újabbon dolgozik. Áh és nem, tudom, hogy mindenki bedőlt neki, de nem azért kétszer annyi a csíny, mert Móric1 és Móric2, az még csak ezután adódik hozzá az egyenlethez; ezek a kölykök önmagukban is felérnek két másikkal. Micsoda matekpélda lenne belőlük, nem?
Szóval most, hogy tisztáztuk a méretbeli kérdéseket, már csak arra kellene választ adnom, hogy az Áserebbik Móric miért is veri szemmel a hárommal mellette lévő asztalterítékét, igaz? Nos, jó hírem van, magyarázattal ugyanis pont szolgálhatok. Elég, ha az ember fia lánya elcsípi azt a pillanatot, amikor az addig forrón gőzölgő gulyás edénye kellemesen rózsaszínlő gyümölcslevessé változik. És bár igaz ami igaz, illata - sőt, hőmérséklete is, ez később még fontos lesz -, marad a régi, egy ezer meg egyszáz féle étellel telepakolt csarnokban ez talán nem annyira feltűnő, mint lenne mondjuk otthon, családi körökben.
Móric nagyon igyekszik nem lehunyni a szemét. Kényszeríti magát, hogy még ha jó ötletnek is tűnne csukott szemmel képzelni el a krémes, tejszínes levest, akkor nem tudná figyelni mikor hajolnak oda szedni belőle, így lankadatlanul mered... És eszik. Csak azért, nehogy feltűnő legyen a dolog. Ugye. Mert bámulni valakire nem az. Ugye.
Szinte látja maga előtt az édes folyadékot, tudja, hogyan löttyen oldalra, hogyan keveredik fel benne a meggy, amikor felszínéhez ér a merőkanál. Egy kisfiú ül le, és szed csillogó szemekkel - Móric igyekszik a kanálba kerülő levest is megtartani opálos fényében. Ha nem is tökéletes, látszólag nem derül ki a turpisság, ugyanis az ifjú mit sem sejtve nagyot kortyol a tudomása szerint hűvös - gyakorlatilag forró -, mézédes - kellemesen csípős - levesből. Csukott szájjal jajdul fel, látszik, majdnem visszaköpi a váratlan falatot, de aztán erőt vesz magán, csak hogy utána hangosan kapkodja a levegőt, hűsítve leégett száját. - Hupsz - fordul halkan másik szomszédjához, Haydenhez Móric, az oda nem figyelés hatására pedig a kis illúziójáték is felbomlik. - Inkább keresek olyat, ami nem fáj - húzza be a nyakát kisfiús vigyorral, de mielőtt következő áldozatát kiszemelhetné, tekintete megragad a lány áldozatán, figyeli annak mesterkedését.
Csak egy átlagos csütörtök, nincs igazam Hay?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 328
Írta: 2021. április 17. 12:34 | Link

Csipegető csibe csíny
[Tökfej / A reggeli kész-e?” / ne less / április 5.]

Még én is elismerem, hogy hatalmas az a sóhaj, amit kiengedek, mielőtt homlokomat vakargatom. - Te tényleg Tökfej vagy - ezzel  aztán senki nem vitázhat. - Nem maradtál le - azonban nem folytatom, majd talán később közlöm vele a nap információját.
-A barátod alszik órán? - elképedve pislogok rá, majd azonnal legyintek. - Tudod mit. El is tudom képzelni róla - ezzel már aztán tényleg teljes a kirakós a srácról. - Te alszol az órákon? - változik meg a kérdésem.
A plafonra emelem pillantásom a szavaira és nem is feszegetem, hanem visszatérek a másik két rellonos jómadárhoz. Morcosan nézek rá, hogy most komolyan elaludt? Aztán persze ugrok egyet, amint rácsap a füzetre. - Jajj, Móric! - nyúlok inkább a könyvemért újra. - Tudod mit? Kár. Jól áll, ha pencikézel és csendben vagy. Tégy így, én meg olvasok inkább - nyitom is ki Krúdyt, közben hamar megeszem a töltött kiflim. De a sorok olvasása helyett mellettem beszél és beszél és beszél is. Lemondóan sóhajtok, ma már másodjára. - Ez is egy hozzáállás. De akkor is furcsák voltak a kérdéseikkel és a koccintással. Lehet ők is azt hiszik, hogy ma lesznek tanóráink - jelentőségteljesen pillantok rá, ahogy füzetére bökök. - Szünnap van, Móric. Jó reggelt kívánok! - szórakozottan mosolygok rá, szinte már kuncogok, ahogy felkelek, majd huppanok vissza a fenekemre. Valami nem jó. Nagyon nem, persze ezt igyekszem palástolni. Ujjam alig láthatóan kapaszkodik a pad szélébe, ahogy valami kellemetlen érzés szalad végig bennem. Ez így nem jó! - Nekem mennem kell a szerkesztőségbe - mondom hangosan, ahogy ismét felkelek, bólintok és el is indulok. Nem úgy van az, hogy bármi csak levesz a lábamról!
Persze nem sokkal később a folyosón a falat támasztva hirtelen már egészen máshogy gondolom. Tisztán formált szavaim helyett csipogással kommunikálok, és nehogy, azt hidd, hogy tollas a hátam! Nem csak a hátam… engem… engem mindenhol pihék borítanak! Mórocz, csak tudjam meg miféle tréfát űzöl és nagyon, de nagyon meg fogod ezt a viccet bánni!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Hayden M. Wilson
Diák Navine (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák


Róka
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 215
Írta: 2021. április 18. 10:16 | Link

Móric1


Fontos leszögezni, hogy nem ő találta ki ezt az egészet. Azonban mikor Móric megkérdezte, hogy lenne-e kedve csatlakozni habozás nélkül mondott igent. Vagyis inkább bólintott, de ez már csak apró részletkérdés. Az illúziómágia úgy tűnik, végre megadja magát, meghajlik akarata előtt – na jó, ez enyhe túlzás, de míg mások apránként haladnak a cél elérése felé, ő addig rohamléptekben fejlődött, főleg a vizuális illúziók terén. Ami egyrészről szívás, mert a vizsgamunkájával egyelőre erősen birkózik, a kis rádió legfeljebb idomtalan nyekergést produkál, akárhogy ösztökéli, másfelől viszont előny, főleg ilyenkor.
Na szóval kitalálták ezek ketten, hogy tökéletesen illegálisan és szabálytalanul a nagyterem közepén akarják gyakorolni csodás képességüket. Hayden, az az angyali drága jó gyermek, akire soha senkinek egy rossz szava nincs, most ilyen dolgokba keveri magát. Hova fajul ez a világ ugye.
Kívül mindösszesen úgy tűnik, hogy két debil ül egymás mellett. Olyan összetartozóan furcsának tűnnek, ahogy megfeszített figyelemmel merednek egy pontba, miközben azért tömik a fejüket is, csak a látszat kedvéért ugye. Kellett néhány perc, hogy ne érezze magát furcsán a Rellon asztalánál, de egyrészről Móric nem akart vele odaülni a navinések közé, másrészről nem szívesen verte volna át egyik háztársát sem. Így azonban alkalma adódik revansot venni azokon, akik akár szavakkal, akár tettekkel bántják, ha alkalmuk adódik rá. Ha úgy vesszük, ez végül is csak egyfajta sajátos igazságszolgáltatás, nem? De.
Első áldozata az a srác, aki kicsavarta a csuklóját azon az éjszakán, mikor megtalálta Beliánt az erdőben. Megérdemli a rohadék, hogy szenvedjen egy kicsit. Meredten bámul az előtte heverő sóskafőzelékre, ami kivilágosodik, még néhány krumpli is megjelenik benne. Legalábbis úgy látszik, mintha hirtelen krumplivá avanzsált volna. Ha nem lenne úgy elfoglalva azzal, hogy a haverjával röhögjön valamin, vagy inkább valakin, akkor észrevehetné, hogy valahogy olyan furcsán néz ki az egész, de az az egyetlen futó pillantás, amit a tálra vet nem elé erre. Oda sem nézve szed a tányérjába, Hay koncentrál, hogy kiterjessze a kanálra és a tányérra is az akaratát, egy pillanatra rágni is elfelejt. De megéri, mert ahogy kanalazni kezdi az ételt öklendezve dobja el kanalát. Siker! Vigyorogva néz a fiúra és egyetértően bólogat, hogy kereshet valami olyat, ami nem fáj. Elvégre ő csak rosszcsont, ártani nem akar senkinek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz Áser Móric
Diák Rellon (H), Illúziómágus, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*gihi* Rozoga Tömlő Vadász
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 61
Írta: 2021. április 19. 13:32 | Link


Figyeli a lány ténykedését, elvégre valami könyvben is pont azt olvasta egyszer (kit akarunk álltatni, tuti, hogy csak éppen most találja ki), hogy a társainktól lehet a legtöbbet tanulni. Márpedig Móricnak pont, hogy tanulásra van szüksége, és bár a tanulás részt a háta közepére se kívánja, maga a képesség azért elég menci... Meg király... Meg csodálatos... Meg ilyenek, szóval... Jah. Kár, hogy nincs egy olyan rövidebb út, hogy valaki csak beléprogramozza a készségeket, képességeket, miközben neki nem kéne mást csinálnia, csak mondjuk csettintenie. Vagy rázni egyet a watwatra. Na igen, ha watwat közben okosodnának az emberek, a Mórocz tesóknak hála olyan kérdésekre is meglenne már a válasz, amiket még ki sem mert találni az emberiség.
Nem tudja visszafogni vigyorát a látványos sikerre, vállát nekikoccantja Haydenének, sietős reggelében picit begöndörödött fürtjei megrezzennek, ahogy elégedetten bólogat. Így kell ezt csinálni! Bár megvallja őszintén, neki mindegy, kik az áldozatok, nem szeretne bosszút állni senkin, de egy kis csínyt senki sem tagadhat meg tőle... Mármint izé, egy kis csínyt senki sem tagadhat meg magától. Mert ugye ez nekik jó.
Hümmögve tol fejébe pár szál krumplit, ahogy új áldozat után néz. Elmereng a lehetőségen, hogy esetleg kipécézzen valakit egy másik asztalnál, de nem akarja kockáztatni, hogy a nem megfelelő rálátás miatt elveszítse uralmát az illúzió felett. Tekintete visszatér hát a rellonosak asztalához - úgyis ők értik legjobban az ilyen tréfát -, kiszemel ezúttal egy gyanútlan felsőbbéves lányt, és próbálja kitalálni, mihez is kezdhetne vele. Éppen beszélget, hevesen gesztikulálva magyaráz valamit pár barátnőjének, villáját oda se pillantva szúrja bele az előtte heverő hasábburgonyákba. Móric hümmög, és egy ötlet kezd körvonalazódni a fejében, ahogy igazából rájön, bár a lány nem is figyeli ételét, annál inkább lenne látványos azok arckifejezése, akik csüngnek szavain.
A tányéron lassan sötétedni kezd egy hasáb, picit megnyúlik, kikerekedik, két fekete gombszeme, és négy kis lábacskája nő, testéből pedig puha barna bunda serken. Móric eljátszik a gondolattal, hogy valamiféle panaszos egérkehangot is megpróbáljon létrehozni, de mielőtt elgondolkozna azon, hogy megtehetné-e, a kicsit amorf, de azért egészen felismerhető egérkébe villa szúródik. Nóri - a bizonyos felsőbbéves rellonos, jut Móric eszébe a név - oda sem pillantva emeli szájához a következő falatot, látszik, ahogy körülötte barátai ledermednek, és csend üli meg az asztalnak azon részét. Nóri értetlenül rág, és nyeli le a krumplit, ám ebből a többiek csak annyit látnak, hogy valami szőrös pockot küldött le éppen teljes faarccal. Kész, Móricból ki akar pukkadni a nevetés az undorodó fintor és a meglepettség láttán, így fejét karjára hajtja, csak háta remeg némán a visszafojtott hangoktól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély A. Leila
Diák Levita (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2021. április 22. 15:35 | Link

Hunor
Death and Maiden (2016)



Fene tudja miért nem szívtam el aznap reggel ugyanúgy egy staubot, mint ahogy mostanában szoktam. Valamiért aznap este elkerültek a rémálmok, és már nem éreztem szükségét annak a plusz boostolásnak, amit a fű nyújt. Persze ezt a döntésemet azonnal meg is bántam, amikor kiderült, hogy Ádám kurvára nem fog hozzám társulni a reggelihez. Kellett rávennem arra a rohadt randira, most megint mellőzve leszek egy másik tyúk miatt...
Magamban morgolódva vetettem le magam a levita asztalához, hogy a dühömet kiéljem egy burgonyás pogácsa erőszakos megkenésével. Abban a pillanatban bármit adtam volna érte, hogy valaki elkapjon és behúzzon egy terembe, hogy a frusztrációt jótékony testedzéssel levezessem. Helyette viszont csak az ujjamról tudtam lenyalni a rákerült szendvicskrémet. Remek.
Ahogy beleharaptam a finomságba, végigpillantottam az asztalon. Nézzenek oda mennyi kis szorgalmas kék gyűlt ma reggel is össze, egy csomóan olvasgattak vagy írtak. Felálltam, és pár méterrel arrébb rátérdelve a székre könyököltem az asztalra, hogy közel tudjak férkőzni a kiszemelt áldozatomhoz. Közben kicsit be is pucsítottam, hogy legalább a mögöttem elhaladóknak szép reggelük legyen.
- Hey szöszke, mit szólnál, ha lefestenélek. Pont hiányzik egy transznemű a kollekciómból, és valljuk be a kastély nem bővelkedik belőletek - vontam fel a szemöldökömet, hogy utána vissza is dobjam a helyére. - Ma délután esetleg ráérsz? - tértem azonnal a lényegre, hiszen olyan nincs, hogy valaki nemet mondjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Harmadikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 324
Írta: 2021. április 22. 20:56 | Link

Süveges Lili

Lili értetlen pislogására érdeklődve biccenti oldalra a fejét és hasonló nagyokat pislog. Azt látja, hogy a levitás nem ért valamit, azonban arról fogalma sincs, hogy micsodát, emiatt rendkívül közel kerül ahhoz, hogy barátnőjét utánozza akaratlanul is. Valami rosszat mondott volna? Lehetséges, hogy valamilyen másfajta étel volt, nem humbuger. Polliról nem lehet elmondani, hogy nagyon ért az ételekhez meg a főzéshez, sokkal inkább ahhoz, hogy kifogásokat gyártson annak érdekében, hogy elkerülje a kóstolót. Túl sűrű, túl híg, túl darabos, túl ragacsos.
Sok mindent kipróbált már, amik a fejében nem férnek össze, de még hosszú út áll előtte. A rellonosokkal kapcsolatos félelmei legyőzéséért például semmit nem tett ez idáig.
Rémülettel vegyült csodálkozással figyeli barátnőjét, ahogy teljesen emberként beszél róluk.
- Biztosan bántani akarják. – Vágja rá határozottan. Hát mi mást jelenthet ez? Megmutatja, hogy ki az erősebb, keményebb. – De hogy még a tanárokat is? – Szemeivel a tanári étkező irányába pislog párat, hogy az éppen reggeliző tanárok érzik-e a veszélyt, azonban szemlátomást nyugodtak – már amennyire innen látja. Egyáltalán egy tanár mutathat pánikot? Akkor ki irányítaná őket katasztrófa esetén?  
Fejét megrázva jelzi, hogy bizony nem szeretne odamenni a zöldekhez, legyen vagy épp ne legyen ott bármi is. – Naaa! – Visít fel kényesen, azonban szája szélére egy durcás mosoly húzódik. A vigyor azonban nem őszinte, hiszen nincs teljesen meggyőződve arról, hogy nem ez-e az egyetlen oka annak, hogy nem szolgálnak fel embereket a zöldek. Szerencsére, ha még Pollihoz sincs tálcájuk, akkor a nagyobbakat sem fogják tudni bántani. Nem úgy, mint a szomszéd asztalnál a drámai szerelmesek. Vagyis már nem azok. Egyáltalán van a szerelmen a kapcsolat végével kikapcsolás gomb? Egy ilyen után ki lehet szeretni a másikból egy pillanat alatt? – Miért szeret bárki szájakat csókolni? – A szájak Polli számára nagyon furcsa dolgok. Persze inkább néz oda, amikor beszélnek, mint a szemekben, de az időnként fel-felbukkanó nyálcsíkoktól mindig kirázza a hideg. A sajátjából kiindulva másnak is nyálas odabent, azt pedig miért akarná átfolyatni egyik ember a másik szájába? Finom vonásai grimasszá húzódnak, ahogy megreszket a gondolattól is.
- Vóó! – Az előző ábrázata még ki sem tudott simulni, a termet betöltő kuss élesen csapja meg a fülét. Nem szereti, ha kiabálnak a közelében, mindig olyan feszülten érzi magát tőle. Szerencsére itt a hang tudott terjedni, nem közvetlen érintette. – Igen…. én… már kezdődik? Oh… - Csalódottan kászálódik fel a kék asztaltól, pedig ők biztosan szívesen járnak órára, ellentétben vele. Azonban az arca felderül, amint Lili sztorijára terelődik a szó. Vigyorogva követi ki barátnőjét, hogy a délelőtt utolsó nyugis perceit együtt tudják tölteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Demeter Hunor
Diák Levita (H), Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 202
Írta: 2021. április 22. 23:01 | Link

Még mindig zavar van az erőben, ami az Améliával való kapcsolatomat illeti. Betti pedig valószínűleg Elijah arcát eszi éppen valahol. Szóval magamra maradtam a reggelihez. Optimista ember lévén (heh) a dolog jó oldalát nézem: nyugodtan tehetek egyszerre majonézt és mustárt a szendvicsembe anélkül, hogy bárki fintorogna rám.
Isteni!
Arrébb tolom a tányért, hogy könnyebb legyen kibogarászni az Edictum rejtvényét. Varázslény, hét betű, az ötödik 'Á'. Hm.
Elgondolkodva felnézek, ekkor a figyelmemet a pár méterrel arrébb szemben ülő tereli el. Egy felsőbb éves lány, aki akkora elánnal ken... egy pogácsát szendvicskrémmel? Ezt ne felejtsem el, ha érvelni kell a mustár-majonéz kombináció létjogosultsága mellett! Nem akarom nagyon megbámulni a lányt, pláne ha dühös, ezért gyorsan visszatemetkezem a rejtvénysarokba. Az 'Á' után 'N' jön, állapítom meg, és harapok egyet a sonkás-sajtos csodaszendvicsből.
A perifériás látásomban mozgást érzékelek, hát felnézek. O-ó. Az imént megbámult pogácsás levitás hozzám beszél.
A "héj, szöszke" megszólításig még komolyan azt hittem, hogy be akar szólni, amiért rá mertem nézni. Ami utána jön, attól viszont úgy meghökkenek, hogy letüdőzök egy fél szelet sonkát, mustárostul, majonézestül.
Hörögve-köhögve, görnyedezve próbálok magamhoz térni. Amikor már újra átjárhatóak a légutaim, kiegyenesedem, a zsemle maradékát pedig a tányérra ejtem. Az így szerzett gondolkodásszünet csak arra elég, hogy elvörösödjek a szégyentől. Röpkén elpillantok két oldalra, de nem akarok nyilvánvalóan körülnézni: ezt most ki hallotta?
Csak bámulok tágra nyílt szemekkel, és a pulykaszelet óta egy hang nem jön ki a torkomon. Ennyire nyilvánvaló?
Ma délután esetleg ráérsz? - kérdezi, én pedig egyre kevésbé értem, milyen alternatív univerzumban nyitnak rá ilyennel az emberre.
- Mi? Nem! - kiáltom szinte. Egy pillanatra mentegetőzésbe akarok kezdeni, de rájövök, hogy semmi szükség rá. A lány viszont nem tágít, én pedig borzalmasan érzem magam. Átlépek a padon, felkapom az újságom, és amilyen gyorsan csak lehet, hátat fordítok. Próbálok nem nézni senkinek a szemébe.
Futólépésben igyekszem kifelé, közben úgy érzem, mintha visszacsöppentem volna a Bagolykő előtti életembe. Itt amúgy meglepően rendesek, visszafogottak, nem tolakodóak az emberek. És most ez...?
Utoljára módosította:Demeter Hunor, 2021. május 18. 22:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 297
Írta: 2021. április 23. 09:44 | Link

’C S E T T I
öttensön! | ijjcsoro, vigyázz má’

Nevetve hátrálok, mert valószínűleg az én bocsi kérésem hamarabb célba ért a csajnál, mint az eridonosé, csak azt nem tudom, hogy ő komolyan gondolta-e, mert én igen. Félig. Oké, a csaj arca mindent megért, de ha ezen múlik, majd kap valami szép ajcsit és tovább léphetünk ezen. Hátrálva lépkedek, osztom az ukázt a másiknak, aki meg elégedetlenkedik, pedig még be sem melegedtünk. - Logikus ember! Nekem bal, neked jobb! - kiabálok vissza, hát csak gondolkodni kellene. Kicsit. Talán meghaladja a srác képességeit, de ez legyen a legkevesebb, amikor végre sikerül tisztázni és megindul arra, amerre kell neki, így szorosan ujjaim közé fogom a labdát és hajítom el, mint valami hatalmas amerikai foci mester. Ha ezt valaki látná bakkerka, instant válogatott lennék! Mennyire csodálatos ívben repül, behalsz neki. Vigyorogva és totál büszkén követem a labda ívét, kiabálok is mellé, fogalmam sincs mit és miért, még az egymáshoz álló viszonyunk sem nagyon tisztázódott az eridonossal, de evvan. Ezt kell szeretni.
Megtorpanok a hátrafelé menetben, amikor a srác teszi le a labdát meg kiabál. Milyen fekete 13? Mi a bánat, ez most rulett lett? De hogyan? Nem elég ennyi kérdés, mert ellép a labdától és lendül a lába én meg felfelé fordított fejjel, kissé elnyílt ajkakkal követem az ívét magam mellé engedett karokkal. Ez már egy fokkal jobban sikerült, mint az előző dobása. Rúgni legalább tud. Elégedett bólintok párat, hüvelykujjamat emelem a srác felé nevetve, majd érzem, hogy valami fura. Aha, menni kéne a labdáért. Felkapom a fejemet, majd rohanólépésben hátrálok, hogy magamhoz fogjam a labdát, mert az eridonos valami kötényről kiabál, szerintem teljesen elvesztettük. Bal hónaljamba pakolom a labdát, míg jobb kezemet kinyújtom előre, hogy kiabálva induljak el előre, mintha lökném félre magam elől az embereket. Út közben taktikázok is, mert így volt a filmben: jobbra lépek, de balra megyek, miközben fordulok egyet, majd futok tovább, ugyanez csak fordítva, míg a Nagyterem ajtajához nem érek, ami előtt vágom földhöz a labdát. - TÁCCSDÁVN! - kiabálok fel diadalittasan karjaimat a levegőbe emelve. Futok pár kört azon a részen, majd fordulok diáktársaim felé, hogy csókokat dobáljak random lányoknak, kiosszak egy pacsit egy srácnak, aki éppen integet valakinek, majd hajoljak meg. Kékjeimmel keresem az eridonost, amint megtalálom indulok el felé, a labdát már el is felejtettem.
- Cső tesó! - nyújtom felé jobb kezemet, hogy felhúzzam a földről. - Találtál valamit, hogy fetrengesz? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 297
Írta: 2021. április 23. 09:45 | Link

K I S C S I B E
LITERALLY | szanaszét adom | csipém leszel-e?

Nevetősen hagyja el számat a pf hang. Legyek Tökfej, de attól ő még csibe marad, és még az első óráról sem maradtam le. Remek napnak indulunk, én mondom ezt mindenkinek, aki szereti. Várj, az más. Mindegy. Tehát Tökfejként bólogatok arra, hogy ja, Kende hajlamos bekómálni az órákon, de mégis ki hibáztatja érte? Meghallom, hogy Gyógynövénytan és a szemeim automatikusan csukódnak le, mert olyan unalmas az egész, sírva fakaszt. Sárkánytanon is előfordult, bár ott Fifi néni ébren tartott, na nem az óra anyagával azért azt tisztázzuk, de ő elment, mi meg megkaptuk tanárnak a Rellon régi-új kaszását. Ember legyen a talpán, aki aludni mer az óráin: muhahahaha, Kende megtette és most szív is. - Ja, szokott. A legutóbbi eset óta sem változott. Brightmore kiosztotta büntibe, hogy a tanársegéde lesz - vigyorodom el szélesen, miközben gonosz kuncogást hallatok. Bármennyire ijesztő és parál tőle mindenki, Brightmore zseniális. Néha. Olykor. Talán. Jah, nem, inkább nem az. - Szoktam néha - vonom meg vállamat. - Éjszaka jobban működik az agyam mindenhez, így valamikor az alvás leredukálódik nagyjából 4-5 órára - vakarom meg tarkómat. Kékjeim esnek Kiscsibére, szélesen vigyorodom el a megszólításon, fejemet ingatva nevetek fel halkan végül.
- Nekem minden jól áll, Kiscsibe - fektetem arcomat kezemre. - Jó, de akkor felébresztesz olyan 20 perc múlva? - ráncolom a szemöldököm, miközben kérdőn pislogok fel rá. 20 perc tudod mire elég? Semmire. Ráadásul, ha el is aludnék, szerintem csak rontanék a helyzetemen és még fáradtabban kelnék. Mondjuk ennél jobban már… mi? Kérdések és koccintás? Kicsit olyan lehet a fejem, ahogy Kiscsibét fürkészem, mintha egy “te most meghibbantál?” kérdést tennék fel neki, de a mondat folytatódik, én meg:
- He? - jól megszokott intelligens visszakérdezésem in dö háusz. - Szünnap? Akkor… mi? - kapom fel fejemet hirtelen. - Akkor én mi a búbánatos radai lánctalpas Szűz Máriáért vagyok ébren?! - fakadok ki hangosan. Nagyon hangosan. Ami addig tart, hogy Kiscsibe felkel, majd vissza is huppan mellém, én meg automatikusan nyúlok felkarjáért. - Jól vagy? - válaszára bólintok egyet és engedem is el, ha menni kell, hát menni kell, majd dörmögve verem párszor homlokomat az asztalba. Móric megöl, ha kiderül, hogy szünnap van én meg felkeltettem.
Hirtelen kapom fel fejemet. A vezérhangya berobban az agyamba: kérdések és koccintás. Óbakkerka! Óbakkerka! Nem szóltam neki! A pohárra esnek kékjeim, majd gyors mozdulatokkal kapom össze a füzetem, hogy átesve a padon szaladjak Kiscsibe után, akit még a folyosón meglátok. Vagyis gondolom őt, mert… hólikreb! Ő… ő egy csibe! - Úristen! - kiáltok fel hangosan és vidáman, ahogy Kiscsibéhez szökkenek. - Te most komolyba Kiscsibe lettél? Mármint konkrétan csibe vagy! Ez életem legszebb napja! Lia, bakkerka, sosem néztél ki még ilyen jól! - vigyorgok teli pofával és szemtelenül, ahogy ujjaimat fonom az állatka köré és emelem fel tenyerembe. - Bocs, szólni akartam amúgy - vonom meg vállamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Hayden M. Wilson
Diák Navine (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák


Róka
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 215
Írta: 2021. április 23. 15:34 | Link

Móric1


Nagyon elégedett magával. Nem érdekli nagyjából az sem, ha kirúgják, vagy eltiltják a képességtanulástól. A bosszúvágy elönti az agyát, és ahogy látja, hogy sikerrel jár, csak olaj lesz a tűzre. Elnézi néhány másodpercig, hogy az embereknek az evés mennyivel inkább közösségi élmény, hogy mennyire nem figyelnek arra, hogy mit esznek. Persze felfedez néhány arcot, akik olyanok, mint ő. Magukba fordulnak, egyedül vannak, és igyekeznek minél hamarabb túltenni magukat ezen az egészen. Na, ők arra koncentrálnak, hogy mit esznek, mert kerülik a szemkontaktus mindenkivel és bárkivel, ez pedig a legegyszerűbb akkor, ha arra figyelnek, amit a szájukba tesznek. Szerencsére azok, akikre haragszik nem ilyenek, ők mind társasági lények, hangosak és cseppet sem visszafogottak.
Figyeli, mit művel a mellette ülő, alig bírja megállni nevetés nélkül. Hogy biztosan ne kezdjen hangos vihogásba, szájába lapátolja az ételt. Eddig úgy sem igazán haladt a nagy koncentráció miatt, illendő lenne kicsit belehúznia az evésbe is. Halk kuncogással díjazza az egeres mutatványt, majd egy utolsó falat után tekintetét a savanyúuborkás tálra függeszti. A leányzó, valami Eszter talán a falnak lökve próbált belőle szavakat kicsikarni, hogy aztán röhögve belerúgjon még néhányat. Fizikálisan nem sérült ugyan, de a lelkében örökre nyomot hagyott az eset. Az egyik hosszabb uborkának hirtelen két szeme lesz, négy apró lába és hosszú farka. Gyíkká válik, Eszter legalábbis így látja. Súlyos másodpercekig a levegőt kapkodva pislog a tálra, mielőtt elkezdené rángatni barátnője ruhájának ujját, hogy nézze meg ő is. Azonban mire a másik leányzó odafordul az uborka már csak uborka, ugyanolyan zöld és átlagos, mint amilyen addig volt. A megszégyenülés ezúttal Eszteré, Hayden úgy érzi, nyert. Ideje, hogy szünetet tartson, és legalább a levesét befejezze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély A. Leila
Diák Levita (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2021. április 28. 00:11 | Link

Hunor
Death and Maiden (2016)



Fél szemmel még egyszer az enyelgő párocskát néztem. Bárcsak Bori sose bocsátotta volna meg a viselkedésemet a vízesésnél... Közben határozottan megközelítettem az ismeretlen levitást. Vagyis annyira volt ismeretlen, mint az összes alak, akit az Edictum megemlít, mert azért őt se hagyták ki a szórásból.
Grimaszolva néztem a szenvedését, és ügyetlenül nyúltam végül a hátához, hogy segítsek. Meglapogattam, bár szinte biztos voltam benne, hogy rohadtul nem ért semmit a tevékenységem. Mindenesetre elmondhattam, hogy ennyit tettem a srácért, szóval még kibaszott jó fej is voltam. Igaz, csak azért, hogy belemenjen a festésbe. De amúgy is, ki nem akarná, hogy kiemeljék a különlegességét?
Kicsit hátrahőköltem a hevessége hallatom. - Jól van kölyök, nem kell mindjárt bekapni. Én se mindenkinek szoktam első alkalommal - néztem rá megzavarodva. - Akkor mit szólnál a holnaphoz? - vetettem fel. Közben szedelődzködni kezdett, és láttam is a szemében az értetlenséget. Jó, talán kicsit hirtelen támadtam le. Elindultam utána, hogy az asztal végénél még beérjem.
- Figyelj. A projekt az alábbi. Különleges embereket gyűjtök, hogy bemutassam milyen fantasztikusan változatos a társadalmunk. Szerintem kurva menő lenne, ha fel mernéd vállalni önmagad, mert hidd el, nincs ezen semmi szégyellni való - magyaráztam. Sokféle projekt megfogant már a gondolataimba, általában mindegyik mélyen beszólt a társadalmi tendenciáknak, mert utáltam, hogy ennyi ember szenved pár barom miatt. Együtt tudtam velük érezni, még ha nem is sejtették.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 77 ... 85 86 [87] 88 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet