Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

Jeles nap a mai, már persze annak, akinek. Sophie nem különösen rajong a La Guerre des Étoiles-ért, vagy ahogy a nemzetközi nyelv szereti hívni Star Warsért. Ciki, nem ciki, ő Ádámmal és Ádám miatt nézte meg először, mert bár nagy klasszikus, nem különösebben keltette fel az érdeklődését. Sokkal több mugli horrorfilmet nézett, hiszen abból nagyon jó inspirációt tudott nyerni az illúzióihoz, vagy egyszerűen csak megítélni külsős szemmel, hogy mi az, amit biztosan nem szabadna beilleszteni a saját munkájába. Ezek a technikák, amiket a muglik utólag raktak a filmekbe egészen lenyűgözték, hiszen egyfajta illúziómágiát hoztak létre mágia nélkül.
Ebben a Csillagok háborúja filmben is nagyon sok számítógépes effektus volt, amihez ő annyira nem ért, de cserébe milliók rajonganak érte, de annyira, hogy szójátékos napot is találtak, hogy megünnepeljék. Hiába ismerte egyébként ezeket az angol szavakat külön-külön, kicsit nehezen rakta össze, Ádám vezette rá, hogy miért is olyan vicces ez a May the forth dolog. Mindig olyan butának érezte magát a filmekkel kapcsolatban, mert akárhogy is figyelte a fiú minden szavát, több évnyi lemaradása volt ezekben a klasszikusokban.
Nem csak a levitás volt oda ezekért a dolgokért, a franciákat is izgatta az a bizonyos nap. Ilyenkor több üzletben felszaporodtak a pólók, csészék és mindenféle csecsebecse, amit egy rajongó magára akarhat aggatni. Azonban volt egy dolog a kávézóban, amire nem számított, és ez pedig a Star Wars macaron. Csak egy kicsit enni meg feltöltődni akart betérni a múlt héten erre a helyre munka előtt, amikor kiszúrta a süteménykollekciót. Egy pillanatra le is fagyott, meg a szíve is erősebbet dobbant, mert eszébe jutott Ádám. Végül nem vásárolt olyat, hiszen ki akarta volna, hogy a további emlékek fojtogassák, azonban a fejébe időnként be-bekúszott a gondolat, hogy volt barátja örülne neki.
Tegnap aztán rászánta magát a próba előtt és ismét elsétált a helyre, ahol ezúttal már nem volt kapható annyiféle, így végül egy Baby Yodát és egy Chewbakkát választott a fiúnak. Kérte, hogy egy átlátszó celofánba csomagolják, ne a szokásos papírba, mert így mégis ünnepélyesebb.
Aztán meg teljesen dilisnek érezte magát, hát nincs szülinapja Ádinak, mit kell ünnepelni? Csak odaadja, és megy… egyszerű.
Ma reggel sikerült még a reggeli előtt bekászálódnia az iskolába, úgy gondolta, hogy ekkor lenne a legideálisabb odaadni kis… ne haragudj ajándékot.
Fél, hogy Leilával együtt érkezik, ám akkor még sarkon tud fordulni és később odaadni, talán egy szünetben. Egy félreesőbb részen várja, ahol talán kevesebben vannak, viszont a levitásoknak innen kell érkeznie a körletből. Egyhelyben áll, idegesen pislog az érkezőkre, azonban egyik sem a fiú. Tiszta bolondnak nézik, itt topog magában. Talán az is, nem kéne ezt az egészet erőltetnie. Alsó ajkát behúzza a szájába, ahol a felső fogaival idegesen nyammogni kezd rajta, miközben az ujjaival a celofán tetejét nyomorgatja. Ám ekkor megjelenik a színen Ádám. Hirtelen azt sem figyeli, hogy egyedül van-e, vékony ujjaival int egyet az irányába, és bizonytalan hangon megszólítja. – Á-ádám!- Igen, ez nagyon hülye ötlet volt. Miért pont most nem kerülnék egymást, ahogy eddig?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=830768#post830768][b]Sophie Baudelaire - 2021.05.02. 01:31[/b][/url]

Jeles nap a mai, már persze annak, akinek. Sophie nem különösen rajong a La Guerre des Étoiles-ért, vagy ahogy a nemzetközi nyelv szereti hívni Star Warsért. Ciki, nem ciki, ő Ádámmal és Ádám miatt nézte meg először, mert bár nagy klasszikus, nem különösebben keltette fel az érdeklődését. Sokkal több mugli horrorfilmet nézett, hiszen abból nagyon jó inspirációt tudott nyerni az illúzióihoz, vagy egyszerűen csak megítélni külsős szemmel, hogy mi az, amit biztosan nem szabadna beilleszteni a saját munkájába. Ezek a technikák, amiket a muglik utólag raktak a filmekbe egészen lenyűgözték, hiszen egyfajta illúziómágiát hoztak létre mágia nélkül.
Ebben a Csillagok háborúja filmben is nagyon sok számítógépes effektus volt, amihez ő annyira nem ért, de cserébe milliók rajonganak érte, de annyira, hogy szójátékos napot is találtak, hogy megünnepeljék. Hiába ismerte egyébként ezeket az angol szavakat külön-külön, kicsit nehezen rakta össze, Ádám vezette rá, hogy miért is olyan vicces ez a May the forth dolog. Mindig olyan butának érezte magát a filmekkel kapcsolatban, mert akárhogy is figyelte a fiú minden szavát, több évnyi lemaradása volt ezekben a klasszikusokban.
Nem csak a levitás volt oda ezekért a dolgokért, a franciákat is izgatta az a bizonyos nap. Ilyenkor több üzletben felszaporodtak a pólók, csészék és mindenféle csecsebecse, amit egy rajongó magára akarhat aggatni. Azonban volt egy dolog a kávézóban, amire nem számított, és ez pedig a Star Wars macaron. Csak egy kicsit enni meg feltöltődni akart betérni a múlt héten erre a helyre munka előtt, amikor kiszúrta a süteménykollekciót. Egy pillanatra le is fagyott, meg a szíve is erősebbet dobbant, mert eszébe jutott Ádám. Végül nem vásárolt olyat, hiszen ki akarta volna, hogy a további emlékek fojtogassák, azonban a fejébe időnként be-bekúszott a gondolat, hogy volt barátja örülne neki.
Tegnap aztán rászánta magát a próba előtt és ismét elsétált a helyre, ahol ezúttal már nem volt kapható annyiféle, így végül egy Baby Yodát és egy Chewbakkát választott a fiúnak. Kérte, hogy egy átlátszó celofánba csomagolják, ne a szokásos papírba, mert így mégis ünnepélyesebb.
Aztán meg teljesen dilisnek érezte magát, hát nincs szülinapja Ádinak, mit kell ünnepelni? Csak odaadja, és megy… egyszerű.
Ma reggel sikerült még a reggeli előtt bekászálódnia az iskolába, úgy gondolta, hogy ekkor lenne a legideálisabb odaadni kis… ne haragudj ajándékot.
Fél, hogy Leilával együtt érkezik, ám akkor még sarkon tud fordulni és később odaadni, talán egy szünetben. Egy félreesőbb részen várja, ahol talán kevesebben vannak, viszont a levitásoknak innen kell érkeznie a körletből. Egyhelyben áll, idegesen pislog az érkezőkre, azonban egyik sem a fiú. Tiszta bolondnak nézik, itt topog magában. Talán az is, nem kéne ezt az egészet erőltetnie. Alsó ajkát behúzza a szájába, ahol a felső fogaival idegesen nyammogni kezd rajta, miközben az ujjaival a celofán tetejét nyomorgatja. Ám ekkor megjelenik a színen Ádám. Hirtelen azt sem figyeli, hogy egyedül van-e, vékony ujjaival int egyet az irányába, és bizonytalan hangon megszólítja. – Á-ádám!- Igen, ez nagyon hülye ötlet volt. Miért pont most nem kerülnék egymást, ahogy eddig?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=830790#post830790][b]Fellner Ádám - 2021.05.02. 20:56[/b][/url]

Még éktelenkedett egy kis folt a szemem alatt, nem múlt olyan gyorsan Milán ütése, de szerencsére nem volt vészes, messziről nem is látszott, talán csak közelről vehette észre a szemlélődő, hogy valaki beverte a képemet. A szemüvegem jobban bánta, annak sajnos eltört az egyik szára, ezért míg elvittem javíttatni, ideiglenesen egy másik keret volt rajtam, egy régebbi dizájn, amit egy éve már félreraktam. Most viszont kapóra jött, jobb híján még ezzel is többet láttam, mintha nem lett volna rajtam szemüveg. A haverom, Gergő szerint úgy festettem benne, mint egy óvodás, amin magam is röhögtem, mert ami azt illeti, volt benne némi igazság. Ettől függetlenül nem váltam meg a darabtól, ebben indultam el reggelizni, és néhány levitás társaságában tartottunk az étkező felé.
Gerivel egy kicsit le is maradtunk, mert lett egy remek ötlete, amit le is rajzolt, és előhúzva zsebéből a gyűrött papírt, menet közben mutogatta nekem, hogy mit és hogyan is képzel el a közös filmünkbe. Aztán szóba jött a bunyó, el kellett neki mesélnem, hogy mi volt, és röviden össze is foglaltam neki, leszámítva egy két részletet, ami egyelőre még mindig nem hagyott nyugodni, s amit sem neki, sem pedig Borinak nem mondtam el.
Igazából a szavak végére érve egy kicsit bele is merültem a gondolataimba, Geri közben már egész másról kezdett el fecsegni, ezért is volt olyan nehéz észrevenni Sophie-t, aki a nevemen szólongatott. El is haladtam volna mellette, mert nagyon bebambultam, de aztán megtorpanva kaptam felé a pillantásom, és egy kicsit le is döbbentem. Mellettem Geri is nagyot nézett, legjobb barátom révén tudta jól, hogy ki is ez a lány, sokat meséltem neki a szakításunkról. Ő sem értette, hogy éppen mi történik, bennem pedig nem voltak túl jó érzések Sophieval kapcsolatban, mert ha nagyon őszinte akartam lenni magammal, akkor Bori ide vagy oda, de még mindig fájt az, ahogyan Sophie szakított velem. Nagyon szerettem őt, és nem is nagyon értettem, hogy miért kellett dobnia csak úgy, egyik napról a másikra.
Azóta nem is beszéltem vele, eléggé ki voltam miatta, Leila sem hagyta volna, hogy szóba álljak vele, kerültem is, ha lehetett, most azonban nem tudtam levegőnek nézni, mert mégis csak az én nevemet mondta, és ott ácsorgott, csinosan felöltözve, azokkal a nagy szemeivel engem fürkészve.
- Menj, majd később találkozunk - Gergő bökdösésére és motyogására csak ennyit reagáltam, aztán közelebb léptem Sophiehoz. - Igen Sophie? - egy kicsit megemeltem a szemöldököm, kissé feszült is voltam, még a karjaimat is összevontam magam előtt, tudat alatt ezzel vonva egy határvonalat közénk. El nem tudtam képzelni, hogy ennyi idő után mégis mit szeretne tőlem, de találgatásokba nem szerettem volna belemenni, ezért is vártam, hogy mit mond majd a lány.