34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Nagyterem - Kőszegi Róza Amélia hozzászólásai (13 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 587
Írta: 2020. október 12. 16:02 | Link

Liza

Orromig felhúzott takarómmal fordulok át a másik oldalamra. Ahogy a kezem hozzáér a hideg orromhoz megborzongok. Lassan, hosszasan engedem a fénynek, hogy beférkőzzön a szemhéjjam alá. A tegnapi utazás, az évnyitó, és a hálótermi beszélgetés után még sokáig olvastam a pokrócom menedékében. Kipihenten, még ébredezve kerestem tekintetemmel mennyi az idő.
 Kékésben voltam. Elhúzott szájjal ültem fel az ágya szélére, és a bőröndömhöz hajoltam, amiben még néhány ruhám kipakolásra várt. Megkerestem a kötött fehér garbójú pulóveremet, és farmerembe bújtam hozzá. Hajamat ezúttal nem kötöttem fel, csak átfésültem és hullámcsattal oldalra tűztem.
 Vártam, hogy végre találkozzak Lizával. Annyira megszoktam a társaságát a kastélyban, otthon hiányoztak a beszélgetéseink. Jó érzés volt mádosikosnak lenni. Már tudtam mire vagyok képes, hogy mi minden áll előttem, mit hol találok az iskola berkein belül, ismerem a tanárok nagyrészét, és ami a legfontosabb: voltak barátaim.
 A nagyteremig haladva, elszórtan mindenfelől szállingóztak friss tekintetű diáktársaim. Figyeltem hátha kiszúrom valahol barátnőmet, de nem láttam sehol útközben. Amikor beléptem a terembe, még nem voltak vészesen sokan, de biztos nem a korán kelőkkel sikerült leérkeznem.
 Teával, töltött kiflivel és sajttal fordultam meg az asztalok felé. Gyorsan tettem egy lépést hátra, mielőtt a felsőbb éves kisöpri a kezemből a tányéromat, olyan elánnal sietett.
 Liza az egyik asztalnál ücsörgött. Mindössze egy bögre éktelenkedett előtte, de az akkroa volt, mint kétszer a lány tenyere. Könyv is volt nála, de tekintetével csak nézett maga elé. Úgy tűnt nem vette észre, hogy közeledek a Navine asztalához. Úgy döntöttem most oda társulok, nem nagyon hiszem, hogy lenne akit ez zavar, ha meg mégis, lezs majd így se.
 A megmentett reggelimmel csusszanok be elé, lábamat átvetve a padon ülök le.
- Nehéz feldolgozni a reggelt? - kérdezem, majd megengedek magamnak egy mosolyt, és jóreggelt kívánok. - Régóta vársz? - a kiflimbe harapok, amíg várom a válaszát.
 Körbenéztem a teremben, hátha látok még olyan ismerős arcot, akiét tegnap nem sikerült észrevennem. A pillantásom megakad egy felsőbbéves fiún. Azon gondolkozom honnan ilyen ismerős. Fejemet törve még a szememet is összehúzom. Zsombornak hívják, azt tudom, és valahol hallottam már róla. Kíváncsiságomat félresöpörve visszafordulok Lizához, és újabb falatot harapok a reggelimből.
Szál megtekintése

Meg nem értett, különleges hópihe.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 587
Írta: 2020. október 13. 14:00 | Link

Liza


- Szia Liza - köszönök én is, amikor rájövök, hogy ez az imént lemaradt. Látszik, hogy nekem még nagyon reggel van. - Kivárjuk - legyintek miközben szabad kezemmel a jázmin teámért nyúlok. Ahogy közeledik a kezem a bögrémhez, úgy érzem egyre melegebbnek a levegőt. Az italom jól eső, kellemes hőt áraszt magából ezen a szokásosnál hidegebb reggelen. Pulóverem ujját lehúzom a kézfejemre, majd újabbat harapok, amíg Liza a zokni kollekciójára panaszkodik. Mondata végén csak a kezemre biccentek, amit nem győz beburkolni a kötött anyag - Átérzem. Igaz én zoknikból bőven jól állok, mert minden karácsonyra, húsvétra, születésnapra, névnapra azt kapok a nagynénémtől. - mesélem monoton sorolva az ünnepeket. - De ha gondolod valamelyik nap bemehetünk a városba.
 Reméltem, hogy beleegyezik a közös kimozdulásba. Szerettem volna jobban megismerni Bagolyfalvát, és az ott történő mágiát. Hajtott a kíváncsiság.
 Újabbat kortyolok kedvenc teámból, aminek gőzölgő illata ébreszt csak fel igazán. Lassan teszem vissza az asztalra bögrémet, amíg meglepetten pislogok barátnőmre. Beszéltünk róla, de nem gondoltam volna, hogy komolyan hoz nekem süteményt. Nem tudtam nem elmosolyodni, ahogy elém tolta a kreppapírba csomagolt ajándékot. - Már most tudom, hogy nem telt olyan jól a szünetem, mint amilyen finom a sütemény lesz. - mondom, majd tekintetemet Lizára emelem. - Köszönöm szépen - mosolygok szélesen. - Nagyon szép lett a doboz - pillantom körbe, ahogy arrébb tolom picit, nehogy összekenjem a reggelimmel.
 Szemöldököm összeugrik a kávéba fulladt légy hallatán, és szinte akaratlanul is belepillantok a teámba. Konstatáltam: tiszta a helyzet. Ahogy Liza kinyújtja a nyelvét, és nevetni kezd én is elnevetem magam. A nagyteremben egyre erősödő zsivalyt csak még inkább megerősítjük ezzel.
- Szerintem még most menj, amíg nincsenek annyira sokan. - Elvégre, vagy ott pihen a reggelije, vagy az azstalon, amíg meg nem kívánja, nem igaz?
 A figyelmem a kiflire irányul, amiből lassan kezd elfogyni a töltelék. Közelebb húzom a teámat, hogy legyen kéznél az üres részhez. Körbe is pillantok, mert nem lehet nem észrevenni, ahogy a nagyterem megtelik élettel. Amint Liza megszólal felé kapom a fejem.
 Annyira elvoltam reggel, hogy amíg ki nem mondta a nevét
nem is tudtam kiről beszél. - Shh! - a tányérra dobtam a kiflit, majd tenyeremet az asztallap felet mozgatva csitítgattam, pedig Liza nem is szólt hangosan, csak izgatottan. Az ő lendülete, az én érzelmi intelligenciámnak olyan volt, mint amikor lefulladás helyett nagyot rúg az autó... imádom, mert nem áll le, de azért döcögősen követem mi történik főleg ma reggel. Lehet nekem is azt kellett volna innom, amit neki. Majd viszgaidőszakban!
 Újra körbe fordultam, nem mintha bárkit érdekelne mit fecseg két másodéves a reggelije közben. - Dehogy találkoztunk! - hüledezek. - Ő felsőbbéves. Egy háztársam miatt tudom, ahogy a nevét is. - mondom bizalmasan elmosolyodva. - Szóba jött a szünet előtti napon a hálótermünkben. Biztos ő az. - pár perc szünetet adok magunknak, amíg Liza beszerzi a harapnivalóját a manótól. - Ezzel finomabb lesz a legyes kávé - felidézve a korábbi sztoriját, halkan elnevetem magam.
- Különben rajtad kívül senki nem tud róla. - jegyzem meg halkan. Nem vagyok az a nagyon megnyílós, idegenekkel locsogós típus, így ahogy sok minden mást, ezt is csak Lizának meséltem el. Meg sem kérdezem, hogy köztünk marad e, mert valahogy tudom, hogy így lesz. - A figyelmemet amúgy sem terelheti el semmi az órákról. - a hangom határozott. Újabbat kortyolok a teámból. - A szünetben azt álmodtam, hogy a szorgalmi feladatommal eltéved a bagoly, tehát mindent, ami rajtam múlik, kézben kell tartanom.
Szál megtekintése

Meg nem értett, különleges hópihe.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 587
Írta: 2020. október 17. 00:53 | Link

Liza


Nem feszegettem tovább a "Bagolyfalva: zokni vásárlási haditerv"-et miután Liza is rábólintott a dologra. Kíváncsian várom, hogy megismerhessem a várost.
 Ezt követően rövid csend telepszik ránk. Ő eszik, én a sütisdobozt méregetem. Már most megkóstolnám, de a töltött kifli bőven eltelített. Később kinyitom a hálóteremben, jól fog esni a könyvem mellé. És habár Liza azt mondja, nem annyira jó, én szeretném, hogy így legyen.
- Eltelt. - válaszom tömör. Ahogy hangosan kimondom otrombábbnak hangzom, mint ahogyan a fejemben előtte hatott. Lesütött szemmel birizgálom a kreppapírt, aztán tekintetemet Lizára emelem. - Apukámmal nem tudtam sok időt tölteni. Frissítenie kellett a könyvesbolt papírügyeit, átnéznie a könyvelést, hasonlók. - De ezzel nem volt semmi gond. Legalább tudtam haladni a varázsvilágról szóló köteteimmel. - Sikerült eladnom a laptopomat, a szüleim beleegyeztek, így most van egy kis zsebpénzem. - elképesztően unalmas beszámolóm közben szinte újra elalszom, hiába most keltem. - Anya... hát vele sikerült elsimítanom egy korábbi vitánkat. - Ami igazából csak akkor lesz biztos, ha újra hazamegyek. Majd kiderül.-Mesélnék nekik arról mi zajlik itt, de mivel muglik csak a legminimálisabb információkat oszthatom meg velük. - Azt például az egyik vacsora során dióhéjban elmondtam milyen jól éreztem magamat a kviddics edzéseken és meccseken. - Elámultak amikor megtudták, hogy sportolok! - nevetek, ahogy eszembe jut az arcuk. - Közöltem, hogy hajtó poszton vagyok, apa erre azt hitte, lovashintót vezetek.
 Sosem éreztem ilyen furcsán magam azelőtt. Talán amikor legelőször megláttam, de lányos zavaromat nem tudtam hova tenni. Azt meg főleg nem, hogy hangosan, nyíltan beszélgetek róla Elizával, aki úgy tesz, mintha becipzározná a száját. Ezen azért elmosolyodok.
 A fél szemöldökömet felvonom, majd bólintok. - Ez igaz. - Tényleg összefuthatunk bárkivel, bárhol, ebben igaza van.  A hajamat a fülem mögé simítom és igyekszem meggyőzni magamat - tetszik a fiú és kész, ez normális a fejlődésem szempontjából. Tehát, ha összefutunk, vagy netán egymáshoz kell majd szólnunk teljes mértékben normálisan fogok viselkedni. Amiben biztos voltam: Nemleszek sipákoló One Direction fan lány, az áll tőlem legtávolabb az egész világon.
 Az álom felhozásával figyelemelterelésem sikeresnek bizonyul. Témát váltunk, vagy ha azt nem is, de vágányt. Amikor körbepillant, majd azt mondja látott valakit, én is körbepillantok.
- Melyikőjük az? - kérdezem. Elég sokan voltunk már addigra a nagyteremben. De Liza folytatja, ekkor pedig rájövök, hogy csak a kíváncsi fülek terepét mérte fel. Kiürült teásbögrémbe kapaszkodva hallgatom az ő történetét. Somolygok, ahogy nagy nehezen kicsikarja magából az információ morzsákat. Lassan egy egészen szép kenyérré növi ki magát a történet, akit Benettnek hívnak. - Őt már láttam. - bólogatok. - Levitás, és valóban nem ronda. - helyeselem. Párszor már láttam, és nem csak a tavalyi év során, hanem tegnap is. - Magas - teszem hozzá a csodálatos megállapításomat. Az még nem jelent semmit, hogy nem tud Liza létezéséről - Még. Gondolom szeretnél vele beszélgetni egyszer? - úgy tűnik Lizának komolyabban tetszik a háztársam, mint esetemben az "egyszer láttam fiú". Kötelezettségemnek éreztem, hogy lelkesítsem barátnőmet, hiába nem vagyok otthon az érzelmes dolgok terepén. Azért próbálkozom.
 Kétségtelenül kiismert. Most vagy én vagyok valamiért nyitottabb irányába, mint általában, vagy figyel és nem tudja nem észrevenni a nyilvánalót: stréber vagyok. De ezt egy stréber tudja is magáról. - Látom ám mit csinálsz - mutatóujjammal köröket rajzolok a levegőbe, ahogy rá mutatok Lizára. Többi ujjam még mindig a kézfejemre lehúzótt pulóverem szélét tartja. - De majd még mesélsz róla, ha szeretnél.
Ha témát akar váltani, megértem, sőt a feldobott témára ki is húzom magam.
- Idén felvettem néhány tárgyat. - államat megtámasztom a kézfejemen. - Bűbájtan, Repüléstan, Mágiaelméletet, Átváltozástant, Bájitaltant, Legendás Lények Gondozását, Gyógynövénytant, Csillagtant, amit kiegészítek Asztronómiával, Mágiatörténetet, mert abba teljesen beleszerettem a szünetben, Gemmológiát, Káros Szerek Ismeretét, Sötét Varászlatok Kivédését meg az Okkultizmust és végül a Legilimenciát. És te? Lesz közös óránk? - kíváncsi vagyok, vajon VZR óráját felvette e.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. október 17. 00:56 Szál megtekintése

Meg nem értett, különleges hópihe.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 587
Írta: 2020. október 20. 17:23 | Link

Liza

 
Viszonylag több éves, nem túl különleges laptopom áráért nem mondanám, hogy kissebb vagyont kaptam, de addig sem kell anyáéknak pluszban rám költeni, amíg ez kitart. Gyors fejszámolást végeztem, hogy a forintot átváltsam - Olyan 15-17 galleon körül volt az enyém. - állapítom meg. - Ennél persze vannak drágábbak is. - legyintek, hogy ez annyira nem fontos. Van, ami jobban érdekelt.
 Liza arcszíne fokozatosan veszi fel az Eridon vörös színét, ahogy a szóban forgó háztársam még mindig a témánk tárgya. Na igen, általában ez a magas fiúk hatása. Nagy szemekkel figyelem, ahogy magába nyomja a maradék gofriját lányos zavarában. Ettől csak még vörösebbnek tűnik az arca, és én csak remélem, hogy nem kerül a gofritól gyengélkedőre. De átvitt értelemben az a gofri akár Benett is lehet.
 Csendben hallgatta, ahogy próbál megetetni a "csak egy srác" szöveggel. Lassan oldalra döntöttem a fejemet, hiszen azért tudhatná, hogy ennél eszesebb vagyok. Pillantásomból kiolvashatott valamit, mert aztán egy "na jó" őszinte beszéd következett. - Akkor egy hajóban evezünk - mondom neki, amikor befejezte mondandóját. Elvégre, fogalmam sincs mi a szerelem. Minden tudásom a témában kimerül a könyvek által szerzett tudásomban és pedig a csöpögős regények nem a kedvenc műfajom. Viszont, amiben száz százalékig biztos voltam: Sosem leszek szerelmes valakibe, akivel egy szót sem váltottam. - Az, hogy észre veszünk valakit... hát és aztán? Ez így természetes - mondtam ki hangosan mindannak a lényegét, amin a szünetben töprengtem.
 Tudom, hogy sok órát vettem fel, de nem érzem úgy, hogy túlvállaltam magam - most még. Adok neki időt, tartom a lépést és majd kiderül. Két okból vettem fel ennyi mindent: nehéz volt dönteni, és még most érzem igazán magamban a lendületet. Lizát nem akarom ezzel untatni, így inkább egy újabb szóbakerült háztársamra reflektálok.
- Hunor jófej - bólogatok és kezeim közt a kiürült bögrémet forgatom. - És igaza is van. Örülök, hogy nem adtad fel - mosolyodok el bíztatóan. - Ráadásul így tudjuk majd egymást motiválni. - A bájitaltanról azonban eszembe jut egy tankönyv, amiért a héten még be kell mennem a könyvtárba, így igyekszem megjegyezni, nem elfelejteni. - Teljesen jó az a kilenc óra. Főleg, hogy ezek szerint lesz köztük közös is.
Szál megtekintése

Meg nem értett, különleges hópihe.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 587
Írta: 2020. október 25. 14:35 | Link

Liza

Várakozva nézek az idei tantárgyaim elébe. Sok új van közöttük, ami megmozgatja a fantáziámat, így épp azzal a hangulattal bólogatok Liza kérdésére. Tavaly nem sok közös óránk akadt, de az idei válogatásommal szinte elkerülhetetlen volt az egybeesés.  Az orrom hegye aprót mozdul a teásbögrémben maradt illat hatására. Igyak még egy adagot? Nem-nem, mára már elég lesz. Viszont holnap reggel magammal hozom a üvegemet is, és ha azt feltöltöm, egész napra lesz a jóból.
- Ez meg? – kérdezem kíváncsi tekintetemmel a bagoly mozgását követve. A levél szép ívben landol Liza előtt, aki úgy néz rám mintha én tudnám a választ arra mit, és miért kapott. Előrébb dőlök, és felvont szemöldökökkel figyelek.  – Azt hamarosan megtudjuk, de biztosan. – görbül szám sarka kissé felfelé. Liza akkora levegőt vesz, hogy szinte várakozó énemet is magával rántja. Ahhoz pedig kellett is a levegő, ami ezután következett. Sosem szenvedett még senkim autóbalesetet, de annyi szörnyű hírt lehet hallani a temérdek esetről. Hátrahőköltem, majd nagyra nyílt szemekkel vizslatni kezdtem Liza arcát. – Részleteket nem ír? – kérdezem, hátha mond bővebb információt, de egy ideig csendben marad. Látszik az arcán a viaskodó gondolatok hada, ami meggátol abban, hogy rárontsak további kérdéseimmel. Mégis csak a húgáról van szó! Említi is, amint újra szóra nyitja száját. – Az ispotályban biztos helyen van, megfigyelik. – próbálom nyugtatni. – Ha bármilyen helyzet áll fent, megoldják. – reméltem, hogy meghallja szavaimat a rossz hír okozta sokk-hatás ellenére. – Ha elütötték őt, nem hiszem, hogy a szüleid vezettek. – gondolkoztam hangosan. – Mármint, szerintem így legalább ők jól vannak. – A másik kérdés az, hogy cserbenhagyásos volt e, vagy aki okozta ott maradt Zsókával. Akárhogy is, nem cseverészhettünk tovább - Menj, beszéj a házvezetőddel, vagy az igazgatóval. Ki kell, hogy engedjenek a húgodhoz! - Ilyen esetben biztos van valami protokoll.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. október 25. 14:37 Szál megtekintése

Meg nem értett, különleges hópihe.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 587
Írta: 2021. április 5. 16:22 | Link

Csipegető csibe csíny
[Rin és Roland/ A reggeli kész-e?/ ne less/ április 5.]

Rengeteg tervem van a napra, ami mellé igazán remélem, hogy bele fog férni az Edictum és egy újabb filmezés Hunorral. Mióta végigzongoráztuk a Csillagok Háborúja részeket, csak a szünetben láttuk közösen az ismerőse művészfilmjét, tehát vár ránk egy újabb kultikus darab még a Filmszobában. Elkészültem, rendbe szedtem magam, még egyszer átfésültem szőke tincseimet, majd zsebkönyvemet magamhoz véve elindult reggelizni, ezúttal egyedül, ugyanis Hunor előre közölte, hogy ő tovább fog az ágyban maradni, eszembe ne jusson kirángatni onnan. Barátom kérését tiszteletben tartom, jó lesz nekem a francia pársorosokkal meginni a reggeli jázmin teámat a terem zsongásában, de nyugalomban. Gondoltam én, majd beléptem, elfoglaltam a helyemet és ki se nyílt a kötet a kezemben egy ismerős barna tincs libbent el az arcom előtt, ahogy mellém szegődött Marina Darik. - Jó reggelt! - somolyogva kúszott feljebb a szemöldököm, amint a könyvemet látványosan magam elé emelve olvasni kezdtem. Eljutottam három szóig, mire el is kezdte a beszélést. Esélytelen. Halkan csukódik az olvasmányom, fejemmel fordulok Marina felé, ahogy lábamat keresztbe teszem az asztal alatt. Szememmel az ételeket pásztáznám a szokásos croissant kutatva. - Emlékszem, persze, de megköszönném, ha halkabban beszélnél - ha eddig megúsztuk, nem most szeretnék bajba kerülni. Sőt, soha nem szeretnék. Köszönöm. A folytatásra ráncolom szemöldököm, ahogy hajolok felé akaratlan és hallgatom az újabb jövőbeni terveit. - Igen, ezt már megbeszéltük. Hipotetikusan. Szó sem lehet róla, hogy ebből rendszer legyen - szögezem le, majd halkan hozzáteszem. - Maximum karácsony tájékán neked megcs… Azt mondta, hogy osztogattad? Rin, ugye senkinek nem beszéltél róla, hogy kik és hol készítették el? - rásandítok. Majd várok egy két pillanatot. Megkérdezzem, hogy a Tökfej kóstolta e? Biztosan... vagy nem?
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. április 5. 16:26 Szál megtekintése

Meg nem értett, különleges hópihe.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 587
Írta: 2021. április 5. 20:29 | Link

Csipegető csibe csíny
[Marina és Roland / A reggeli kész-e? / ne less / április 5.]

Bármennyire meglepő, egy komolytalan szava se tud lelkesedést kiváltani belőlem, így félre biccentett fejjel követem keze mozgását, már már unottan hallgatom. Nagyon reggel van számomra Marinához és már elterveztem magamnak valamit, aminek nem volt része az aranyvérű látásmóddal tűzdelt szóáradat. Tehát nem is a lány társaságát bánom, inkább azt, amibe belekezd. - Meggazdagodás, haszon és a többi anyagias velejárója sem érdekel most. Kihívás volt, jól szórakoztunk, térjünk vissza rá decemberben - tanácsolom végig nyugodt egyenletes hangot megütve.
Két ember, még nem vészes, főleg, ha az egyikük Móric, mert van annyi esze, hogy ne kotyogja el. - Nem kérdeztem ilyesmit - vonok vállat és a könyvem borítójára pillanatok, amikor megérkezik még egy rellonos. Komolyan velük van tele a kastély ma reggel? Fél szemöldökömet emelem rá, mert nem tudom eldönteni, hogy most hozzám beszél e, mivel azt se tudom ki ő. - Rólad sem, pedig amennyit jár a szája… - sokatmondóan mosolygok óvatosan a lányra, majd szemforgatva várom, hogy lediskuráljak a kis reggeli csevejüket, amiből éppenséggel engem pont ki is hagyhatnának.
- Sima vizet - válaszolom meg a kérdést. A poharamat húzom magamhoz közelebb, ahogy helyezkedem. Kénytelen vagyok beérni a vízzel, ha egyszer a tea még hűl. - Már amennyire a víz, az tud lenni - nézek rá szemöldök ráncolva. Nem értem mégis mi baja van és mit utalgat nekem reggel. - Minden reggel így funkcionál? - kérdezem a srácot, de a kérdés költői, nem várok választ. - Felőlem megehetitek az összes levitás kaját. Jó étvágyat! - Fogom a poharam, a vizemet, ahogy felállok, koccintom neki Marináénak és sétálok arrébb, átvetem a lábamat a padon és leülök oda, hogy megreggelizzek. Ha ők nem hagytak magamra, majd megoldom én. Kinyitom a könyvet, magamhoz veszem a croissant, leteszem magam elé a vizemet, amiből az első sorok után nagyokat kortyolok, hogy felébresszen.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. április 5. 20:31 Szál megtekintése

Meg nem értett, különleges hópihe.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 587
Írta: 2021. április 10. 08:30 | Link

Csipegető csibe csíny
[Tökfej / A reggeli kész-e?” / ne less / április 5.]

Hunor egy szavad nem lehet, amiért nem jöttél le velem ma reggel. Most nem tudom, hogy örüljek e neki, hogy nem kísért le, és így ő nem kap Marina és Roland körforgásából, vagy sajnáljam, mert meglehet, ha jelen van engem békén hagytak volna. Tényleg akkora nagy kérés, hogy csak olvasgatva megegyem a vajas-sajtos-esetleg sonkás croissant-om, megigyam a jázmin teát, ha az kihűl végre, majd mehessek a dolgomra? Mert az első megállom a szerkesztőség. Aztán még egy kis zongora játékra is akadna időm, ha a kívánságok termét elkapom szabadon, mindamellett, hogy a  könyvtárban a mágusjoghoz kapcsolódóan esettanulmányokat keressek. A terveim tehát megvannak, ahogy az újra rám telepedő nyugalom is, miközben kortyolom a frissítőt. Persze már tényleg el sem akarom hinni, hogy újabb társaságom akad, akinek kérdésére csak sokatmondóan pillantok oldalasan rá. Nyugalomban, abban úsznék. Jó volna, de ma reggel meglepően sok rellonos megtalál. Leteszem a poharamat, közben a Tökfej lecsap a sárga borítású zsebkönyvemre. - Krúdy, Ady Endre éjszakái - mondom automatikusan, pedig látom, hogy mozdul a tekintete a POKET borítóján. Ahogy elengedi kapok érte, hogy ne csattanjon az asztalon, ráadásul... csak ne dobálja a könyvemet! Amúgy is nehéz reggelem után most már tényleg morcosan nézek rá, amíg kékem a féloldalas mosolyára esik. Nem lesz ez így jó. - Remekül telt - kezdem, de el is akadok. - Tudod hány óra van, igaz? - kerekednek ki szemeim. - Kérj némi energiát a barátnődtől, mert fogalmam sincs mi van ma a levegőben, de ő abszolút elemében van - nézek el a páros irányába. - Furcsán átszoktatok a levitások asztalához - lassan nézek vissza Móricra. - Akárhogy is, mióta lóg Marina ezzel a sráccal? Olyan… nem is tudom - közönséges. -  szerintem tartsd szemmel. Feltéve ha nyitva tudod őket tartani - mosolyodom el. - És ne mondd el neki, ha nem hallja Marinanak hívom. Tudod mit? Mindegy. Úgy is elfelejted - legyintek, ahogy fél kezembe fogom a nyitott könyvet és magam elé veszem végre a francia péksüteményemet is. Végül újra a pohárért nyúlok, hogy a maradék egy két kortyot is elfogyasszam belőle.
Szál megtekintése

Meg nem értett, különleges hópihe.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 587
Írta: 2021. április 17. 12:34 | Link

Csipegető csibe csíny
[Tökfej / A reggeli kész-e?” / ne less / április 5.]

Még én is elismerem, hogy hatalmas az a sóhaj, amit kiengedek, mielőtt homlokomat vakargatom. - Te tényleg Tökfej vagy - ezzel  aztán senki nem vitázhat. - Nem maradtál le - azonban nem folytatom, majd talán később közlöm vele a nap információját.
-A barátod alszik órán? - elképedve pislogok rá, majd azonnal legyintek. - Tudod mit. El is tudom képzelni róla - ezzel már aztán tényleg teljes a kirakós a srácról. - Te alszol az órákon? - változik meg a kérdésem.
A plafonra emelem pillantásom a szavaira és nem is feszegetem, hanem visszatérek a másik két rellonos jómadárhoz. Morcosan nézek rá, hogy most komolyan elaludt? Aztán persze ugrok egyet, amint rácsap a füzetre. - Jajj, Móric! - nyúlok inkább a könyvemért újra. - Tudod mit? Kár. Jól áll, ha pencikézel és csendben vagy. Tégy így, én meg olvasok inkább - nyitom is ki Krúdyt, közben hamar megeszem a töltött kiflim. De a sorok olvasása helyett mellettem beszél és beszél és beszél is. Lemondóan sóhajtok, ma már másodjára. - Ez is egy hozzáállás. De akkor is furcsák voltak a kérdéseikkel és a koccintással. Lehet ők is azt hiszik, hogy ma lesznek tanóráink - jelentőségteljesen pillantok rá, ahogy füzetére bökök. - Szünnap van, Móric. Jó reggelt kívánok! - szórakozottan mosolygok rá, szinte már kuncogok, ahogy felkelek, majd huppanok vissza a fenekemre. Valami nem jó. Nagyon nem, persze ezt igyekszem palástolni. Ujjam alig láthatóan kapaszkodik a pad szélébe, ahogy valami kellemetlen érzés szalad végig bennem. Ez így nem jó! - Nekem mennem kell a szerkesztőségbe - mondom hangosan, ahogy ismét felkelek, bólintok és el is indulok. Nem úgy van az, hogy bármi csak levesz a lábamról!
Persze nem sokkal később a folyosón a falat támasztva hirtelen már egészen máshogy gondolom. Tisztán formált szavaim helyett csipogással kommunikálok, és nehogy, azt hidd, hogy tollas a hátam! Nem csak a hátam… engem… engem mindenhol pihék borítanak! Mórocz, csak tudjam meg miféle tréfát űzöl és nagyon, de nagyon meg fogod ezt a viccet bánni!
Szál megtekintése

Meg nem értett, különleges hópihe.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 587
Írta: 2021. május 1. 14:58 | Link

Csipegető csibe csíny
[Tökfej / A reggeli kész-e?” / ne less / április 5.]

Éppenséggel hallottam már tanároknak furcsa ötleteiről, amikkel nem igazán tudtam egyetérteni, de úgy véltem nem is az én tisztem. Aztán most itt van Tökfej, aki arról beszél, hogy az oktató azzal bünteti az alvó diákot, hogy a tanársegédévé teszi. - Ez vagy ökörség a részéről, vagy zseniális - mondom, amíg kuncog. Latolgassam? Hiszen lehet Brightmore csak jobban kiszúr saját magával, igaz nem úgy néz ki, mint aki nem tudja megtanítani kesztyűbe dudálni. Arra a fiúra rá is fér. Hm, jó, igen. - Az utóbbi - döntök végül, és az agyam hátsó zugában egy fogaskerék új ötletet indít el.
A Tökfej csodálkozik, ha elalszik a Nagyterem asztalán, ha egyszer 4-5 órákat alszik? Mondjuk még mindig inkább itt tegye, mint amikor folyik az oktatás. Komolyan elképesztő.
Nem tehetek mást, felnevetek. Még, hogy minden jól áll neki! Azért... - Ez vitatható, Tökfej - sandítok felé, majd dobom be a remek ötletet, hogy csendben tudjam. - 20 perc múlva már nem leszek itt, de ha indulok, majd befogom az orrod. Arra biztos felkelsz. - mondom egy újabb falat előtt és fordulok a POKET-emhez, ami lassan inkább lábat növeszt és sértetten itt hagy.
Kifakadásától valahogy nem hagy jobban alá a kuncogásom, csak kikerekedett szemekkel hallgatom azt a megtekert mondatot, mígnem kissé megszédülök. Biztos csak hirtelen mozdultam, így hamar szedem össze magam. - Használd ki a napot - tanácsolom, majd zsebkönyvemet szorongatva indulok meg ki. Azon kívül, hogy a szívem kissé hevesebben kezd verni, nem sokat érzek meg abból, hogy változás üt be. Egy két pislogás, annyi és karom helyett már szárnyamat emelem mérgemben, ahogy lábam teljesen más alakban toppantana a padlón. Érzem, ahogy légzésem egyre csak gyorsul. Azt hiszem épp felfogom. Szökkenve kapom magam az hang felé, minden tollam meredezik, ahogy felnézek a Tökfejre. Na nem mondja! Felfújom az arcom a “bókjára.” - Móric! - nagyjából ennyi az annyi, amit ki tudok bökni. Úristen! Mi lett a hangommal? Elkezdek hátrálni, de elkap és tenyerébe érve fordulok körbe magam körül, ahogy fejem mozdul, hogy megnézzem magam. Csibe lettem. Szusszanva állok meg felnézve rá, és húzom össze szemeimet a silány és megkésett bocsánatkérésre. - Azt hittem nem lehetsz nagyképűbb - csipogom talán még számára is érthetően, majd szárnyammal mutatok fel hatalmas fejére. Ahogy ezt végig gondolom, igazán felfogom és huppanok a farktoll pihéimre. Tanácstalanul pislogok fel rá, fejem dől oldalra, hogy akkor most mi lesz? Merlinre! Nem tölthetem vele a napot! Nem. Nem-nem. Nem. Kezdem is el rázni a fejem, mert félek, hogy a mai napom egy elcsépelt vígjáték montázsává fog alakulni.
Szál megtekintése

Meg nem értett, különleges hópihe.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 587
Írta: 2021. július 1. 21:54 | Link

Odaadnám
[Tökfej / Poe? Poe. / ne less ]

Utálnak a határidők. Komolyan valami elképesztő versenyfutáson vagyok az idővel, ami eddig is így volt, ám az utóbbi hónapokban ott vállaltam túl magamat ahol csak tudtam. Beletemetkezem, mindig van mire fókuszálni és hova tovább fejlődni. Ki mint vet úgy arat, nem igaz? Még édesanyám is hozzám szólt a minap- azt mondta feszültebb vagyok. Nem gondoltam, hogy lehetek feszültebb, mint általában, vagy ez ismét csak azt mutatja mennyire nem foglalkozik velem. Utána össze is vesztem vele, szobám ajtaja mögött pedig sokáig nem tudtam mihez kezdjek magammal. Először Poe-t olvastam. Kihagytam hogyan kerültem haza! Kénytelen voltam elutazni a Szentivánéji hangverseny miatt, így két napi pótlás áll előttem. Tegnap este érkeztem, ma a reggeli közben már Benett-re figyelek, aki a kapott jegyzeteket segít kiegészítenem. Nem hagynám, hogy belenyúljon, de jelenleg időszűke miatt kénytelen vagyok, továbbá felsőbb éves és tanultunk már együtt. Mindegy, később még átfutom a margóra mi mindent írt fel, amin ennyire jót nevet. Mosolygok rá, majd pillantásom rebben az ajtó irányába és fordulok is el azonnal. Szívverésem megugrik, arcom komolyodik el, ahogy kezem esik magam mellé a táskámra, benne a pulóverrel. Sose maradok itt eddig, ő meg későn kelő. Ma is már rég megreggeliztem, így könyvemet visszahúzva magam elé várakozom, miután Benett is elsiet a dolgára. Várok, meg ott van az is, ami most nem juthat ismét eszembe, mert akkor már gondolok rá és összeszorul a torkom. Komolyan mondta a szavait én pedig hetek óta ezen örlődöm és kapom fel a vizet hacsak eszembe jut egy kép is arról az estéről. Örlődnék, ha volna rá időm, de most olvasok.
 Hónapok teltek el és én ahhoz tartom magam, amit megbeszéltünk. Ha nem elég, nem elég, nem is kell kérnie belőle. Kerülöm, ami először adta magát, pokolian dühös voltam, könnyen ment, de egyre nehezebb, mert már csak sértett vagyok és mellé szinte naponta látom. Tekintetem esik bal kezemre, ami a könyvet tartja, rajta a két csillaggal. Beszélni Csonka Zsomborral a mágusjog kapcsán. Megírni egy baglyot Balázs atyának. Arra gondolom letörlöm onnan, aztán Móric felkel, összecsapom a könyvet és táskámat vállamra kapva igyekszem, hogy beérjem a folyosón. - Móric! - hangom furán cseng, nem mostanában mondtam ki utoljára. Furcsán is érzem magam és nem is biztos, hogy meghallott, vagy igen és akkor folytatjuk a gyerekes viselkedést. Azok is vagyunk. - Lehetséges volna, hogy két percre megállj egyhelyben, te Tökfej? - Ha megáll torpanok meg és lépek arrébb az egyre szálingózó diákok elől. Könyvemet tartó kezemet engedem le, amíg felnézek rá. Utálom, amiért nem tudom utálni.
Szál megtekintése

Meg nem értett, különleges hópihe.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 587
Írta: 2021. július 3. 14:52 | Link

Odaadnám
[Tökfej / Poe? Poe. / ne less ]

Olvasok. Ol-va-sok. Amikor a barom röhögése visszhangzik az egész Nagyteremben. Igen, ez nagyon illik a Város a tengerben eredeti angol hangulatához. Éppen csak egy pillanat pillanatának a töredékéig pillantok fel rá, amíg államat a kézfejemre teszem és merülök el újra. Komolyan hálás vagyok, amiért bárhogyan is érzek van bennem annyi, hogy ne világfájdalommal az arcomon rohangáljak a kastélyban, mint egy szellem. Nincsenek komor, sötét felhők, amik felettem gyülekeznének, és nincs bennem a senki nem ért meg tinédzser hisztéria, ami miatt önsanyargatásba kezdenék. Azóta akárhányszor összefutottunk kikerültük egymást, mehettünk a dolgunkra és büszke vagyok, mert kibírtam hogy egyszer se forduljak utána. Szerencsémre, van eszem. Minden mást lerendezek magamban, azt hiszem sikerült megtennem, de hamar kiderül, ha mégsem.
Lehetséges, hogy megáll, nagyon is én meg majdnem bele is rohanok. Felkapva a fejemet dőlök hátrébb, lábam lecövekel én meg tátogok, ahogy a további mondandóm veszik el. Ahogy megszólal, hangosan, - kimondva, amihez hasonlót magamba mormolok el - valami mosoly féle kerül arcomra és tűnik is el, hogy szememet forgassam, mert persze, hogy zenét hallgatott! Megköszörülve a torkomat lépek arrébb, fonom össze karomat és nézek rá.
Mi. a. pálya? A fenébe, hogy mindig ilyen bőbeszédű! Na, persze! Hah… Egy, kettő, három. - A szokásos - vonok vállat, mutatóujjammal vállam mögé dobva a hajamat, majd elvonul mellettünk egy diák csapat, a kezünkbe nyomva egy szórólapot. Mitológia szakkör? - Ilyen lehet a pokol - reagálom le, a lányok mellettünk nem értékelik a véleményem, hamar tovább is lépnek. Nézek fel Móricra ismét. - Igen, szóval, ne aggódj, nem szeretnélek kétszáznegyven részes szappanopera erejéig feltartani. Nem érek rá - pillantok is az órámra, majd a könyvet a hónom alá téve fordulok az ellenkező irányba a táskához, hogy kivegyem belőle a pulóvert. - Visszadnám. Köszönöm - nyújtom felé, az élére hajtogatott darabot. - Hallottam, hogy lebetegedtél. Sajnálom - főleg mert én megúsztam a másnap fájdalmaival. Meg persze sajnálok mást is, de akkor már átlépnék egy határt, amit egyetlen bólintásával húzott meg. - Visszaengedlek a teátrális zenédhez - bólintok, majd ha átvette a pulóvert fonom össze karomat magam előtt.
Szál megtekintése

Meg nem értett, különleges hópihe.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 587
Írta: 2021. július 4. 21:13 | Link

Nem adnám oda
[Tökfej / Számít ez még? / ne less ]

Nem mintha tudni akarnád az milyen. Amikor jól odamondja, egyenesen a szemembe tud nézni, annak rebbenése nélkül. Most meg rám sem néz. Akkor úgy szól, hogy tisztán csengjen minden szava, most meg itt motyorog nekem. Utána vártam, hogy üzenjen valamit, vagy odajöjjön, de nem tette. Hónapok után én vagyok az, aki ide sétált hozzá és még ő puffog nekem. Ezt, most az egyszer szó nélkül hagyom, mert a pulóverét odaadni jöttem, nem pedig vitatkozni.
 Ó. Történik valami a mellkasomban, míg szemem esik a ruhadarabra. Megtarthatom a próbálkozásomat, meg úgy minden magamnak a pulóverével együtt. Nem tudtam korábban odamenni vele hozzá, szinte az is hihetetlen, hogy most rávettem magam. - Már majdnem azt hittem megbombáztál érte e-mailekkel, csak a spambe tett - szarkazmus. Visszább húzom a kezem, miközben a megfázásáról kezdek beszélni. Hirtelen, az jut eszembe. És valahogy az elég hétköznapias megjegyzés, elfedheti, a sorok között sem kell olvasnom, hogy egyértelmű legyen: egyedül engem foglalkoztat még ez az egész.
- Az jó, ha nem volt komoly - mondom mert így van, és mert így illendő. Majd ujjaim engedik is el az anyagot, ahogy Móric átveszi. Akkor ezt kipipálhatom. Ennyi volt.
- Ismerem őket - folytatnám, de megjelenik a fiú, én pedig a könyvemet dobom a táskába, készülök tovább indulni. Se hozzá, se hozzám nem illik a bájcsevely. Visszafordulva pillantásom rögtön a vigyorára emelem, amit nagyon rég nem címzett nekem, ahogy most sem. Azonnal nézek is másfele, amikor meglátom a földre hulló, félbe hajtott lapot, ahogy az tető formájában koppan a padlón a hátlapon lévő írással egyenesen Móric cipője mellett. Szívverésem ezerre ugrik, a fülembe hallom véremet zubogni, lábaimmal automatikusan hátrálok aprókat. Nem kér belőlem. Elfelejtette. Én meg méginkább alázzam meg magam, még úgy utoljára! Legszívesebben arcom elé kapnám kezeimet, de mindkettő csak ökölbe szorul testem mellett. Futkos rajtam a hideg, késve mozdulnék, már hiába teszek bármit. A felindulásból írt, a haragomat elengedett inkább értetlen levelem ott van nála. Ami miatt most itt állok és ami így sem segített megértenem mi történt akkor este. Torkomban hatalmas gombóc van. - Az az enyém - szólalok meg végül, nyúlok is a lap felé, kezem mégis megáll. Mert bár az enyém, neki címeztem. Tudom mi minden van benne. Konkrétan minden, ami bennem. Tudom, hogy beleírtam: sajnálom és hiányzik. A legrosszabb, hogy mindez nagyobb viszonzatlanságot keresve sem találhatna, de én, hát én vagyok akkora szerencsétlen, hogy épp az ő pulóvere közé kerüljön. Ajkam remeg meg, azonnal össze is préselem a szám. - Tudod mit? Olvasd el. Csak ne előttem - mondom végül, megemelt állal az arcát fürkészve. - És ne itt - ahol a diákok jönnek-mennek körülöttünk. Megkérném, de úgy érzem jelenleg ennyit én is érdemlek. Tekintetem jár a levél és Móric arca közt, amíg automatikusan lépek hozzá közelebb. - Lemegyek az udvarra, ha reagálnál, ott megtalálsz - órám lenne. Mégis lépek egyet, majd még egyszer, hogy megfordulva szorítsam össze szemeimet, továbbra is zakatoló mellkassal és lépkedjek le a lépcsőn, ki a fénylő lelkek udvarára, ahol most rajtam kívül senki sincsen. Na, most kilépek a komfortzónámból. Magam miatt.
Szál megtekintése

Meg nem értett, különleges hópihe.
Nagyterem - Kőszegi Róza Amélia hozzászólásai (13 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet