34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sophie Baudelaire összes RPG hozzászólása (18 darab)

Oldalak: [1] Le
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2020. december 25. 21:57 Ugrás a poszthoz


Viselet

Fait chier !
Nem volt ideje a suli, a színház meg a karácsonyi készülődés mellett könyvtárba rohangálni Párizsban. Nagyban könnyíti a helyzetét, hogy már nincs a hopp-por-hálózathoz kötve, hanem hoppanálással gyorsan és kifejezetetten a célba érve képes közlekedni, de azért így sincs annyi ideje, hogy bejárja a francia fővárost a próbák, előadások előtt. Az ottani útjai általában nagyon sietősek, az éjszakába nyúló előadások után egészen fáradtan tér vissza az iskolába. A tanárok tudják a hiányzások és órai kizónázások okát, azonban a többiek nem igazán. Tudják, hogy szokott Franciaországba járni, azonban újra nem követte el azt a hibát, hogy mindent elmesélt az egész életét meghatározó színházról.
Most is az irányít, mert a következő előadáshoz nagyon nagy szüksége lenne egy könyvre, amiben nagyon jól le vannak írva és illusztrálva, hogy milyen torzításokat kéne végezzen az illúzióval, amikor vetíteni fogja. Ezt nagyon aprólékos munka megtervezni, Marc-André kérte, hogy mindenki járjon utána ebből a könyvből, hogy ugyanazt vetítsék majd a nézőknek.
Erre mi történt? A többiek is halogatták az egészet, úgyhogy nekik is kell, a könyv pedig a duplikáló bűbájtól védett, így még úgy sem tudta megszerezni a visszaindulás előtt.
Egy hete van mindent eltervezni és begyakorolni, mielőtt bemutatót tartanak egymásnak, hogy összehangoljanak.
Kiderült, hogy ez a könyv létezik magyarul is, azonban az iskolai könyvtárban valamiért nem adták ki neki, mert hogy túl borzalmas, vagy mi a fene. Engedély kellene rá valamelyik tanártól. Mégis mit mondana? Ad ingyen jegyet az előadásra, ha megadják? Ajkai közül egy fáradt sóhajt préselve, a tegnapi előadás után még mindig fáradtan kullog be a bogolyfalvi könyvtárba, hogy csak ezért beiratkozzon és kihozza. Remélhetőleg itt is tartanak ilyeneket, meg nem fognak kötekedni. Vékony kezeiről lehúzva a kesztyűt tipeg oda a könyvtárosi pulthoz, nem akar feleslegesen kutakodni, hogy ha esetleg mégsem találja itt meg, azonban tekintete megakad az ismert arcon. - Lillá.- Motyogja egészen halkan, még mindig maga elé meredve. Nincsenek egészen kellemes emlékei a lányról, évfolyamtársak voltak, amikor a Beauxbatonsból átjött Magyarországra. Nem volt valami kedves vele, most sem nagyon az, amikor a Levitában találkoznak. - Lilla. - Ismétli el helyesen, ezúttal már bátrabb hangon. A vezetéknevével nem kísérletezik. Sokat szívatták vele, hogy próbálja meg kimondani, amikor idejött, de a mai napig nem menne neki. - Szia, tudnál nekem segíteni ebben a könyvben? - Kérdi a zsebéből elővett papírfencit átnyújtva. Felül franciául található meg, ám alatta rögtön ott van a magyar cím, amit ki kellett keresnie, hogy ha itt akarja meglelni a könyvet. Nagyon kacifántosan ír, de most igyekezett megerőletni magát. - Nagy szükségem volna rá. - Fejezi be jobbjával a bal könyökébe markolva. Az orosz ember is furcsán nézett rá, hogy mit akar ezzel a könyvvel. Sajnos a bolt nem tudja megrendelni, azt mondták már nem gyártják, így itt kell kuncsorognia.


Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2020. december 26. 12:51 Ugrás a poszthoz


Viselet

Egyszerre megtisztelő és leterhelő a számára, hogy mindjárt egy harmadik darabban bíznak majd rá vetítést. A nyári szünettel kezdődött, hogy az őszi új évadban már ő is tudjon szerepelni, aztán nagyon hirtelen jött most ez a harmadik lehetőség. Egyből igent mondott rá, hiszen szenvedélyesen szereti csinálni, amit csinál, azonban abba nem gondolt bele, hogy ez mekkora leterheltséggel fog járni  már rögtön a tervezési fázisban. Nyáron már két előre megtervezett illúziót tanult be, azt alakította a saját szájízére, azonban most minden kreativitását be kell vetnie, hogy megmutassa milyen jó a fantáziája, mert most az ő interpretációja, de legalábbis annak egy része bekerülhet a darabba.
Viszont ahhoz nem kéne elbuknia a nulladik feladatot, miszerint: szerezd meg ezt a könyvet, olvasd ki és tanulmányozd a 14. fejezetet és a benne lévő ábrákat. Bele sem gondolt, hogy ez lesz talán a legnehezebb része az illúziótervezésnek.
Aztán még itt van a suli is, hiába kevesebb a tantárgy, ez az általános mesterképzés ez egyáltalán nem korrepetálás jellegű, ahogy akarta, hogy legyen. Tanulni sosem szeretett igazán semmit, ami nem a látványmágiához kapcsolódik, így úgy gondolta, hogy jó lehetőség volna egy kicsit fejlődni munka mellett, azonban itt is oda kell tennie magát, ha nem akar megint megbukni. Az már látszik, hogy csak Szenteste napján fog pihenni. Nem akarja megkérni az anyukáját, hogy segítsen az illúzióban, egyedül szeretné elvégezni a feladatot, még ha ez a bagolyköves jegyei rovására is fog menni. Már megszokta, vagy mi.
Zavartan elvigyorodik, ahogy Lilla magyarul használja a nevét. Nem mindenki tartja észben, hogy így szokták hívni itthon. Próbálta a suliban is így használni, hátha jobban megy a beilleszkedés, de sokaknak nem sikerült még mindig megjegyeznie. - Nem is tudtam, 'ogy itt dolgozol. - Magyarázza barátságosan, amíg Lilla meglepő gyorsasággal olvassa ki az írását. Az orosz embernek nem ment így. Talán mert nem cirillül van, csak klasszikus vonalvezetéssel. - Óóóó, 'át megvan itt is? - Kérdi felderült arccal. 'a megvan, akkor az csakis jó lehet, ez már csak részletkérdés, hogy miként kerül hozzá. Városi lakos, ez nem ugyanaz, mint a suli. A lényeg, hogy megvan mentve. - Még nem, be is iratkozom akkor. Csak egy 'étre kellene nekem. Nem tudom, sokaknak kell? - Reméli, hogy nem most akarja mindenki kivinni a könyvtárból és tanulmányozni az átkokat meg a régi kínzási módszereket. Soha nem lehet tudni, főleg amennyi auror lett itt hirtelenjében. Valószínűleg ők előnyben vannak részesítve az ilyen műveknél. - Tudsz írni engedélyt, ugye? - Kékjeivel reménykedve mered Lilláéiba nézve. Hiába magas, kicsit úgy fest, mint egy könyörgő kisgyerek.
Utoljára módosította:Sophie Baudelaire, 2020. december 26. 14:49
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2020. december 27. 13:58 Ugrás a poszthoz



Nem gondolta volna, hogy ekkora tervezéssel jár egy illúzió megépítése. Mármint tudta, hogy inspirációt nyerni kell valahonnan, meg hogy nagyon egyformának kell lennie fejben, illetve azt is, hogy elméleti tudással is kell rendelkezniük a témában. Persze ezek amúgy mind érdekes dolgok, amikről szívesen olvas... mondjuk. Talán egy átlagos embert elborzasztanának a dolgok, azonban Zsófi megtanulta már szakmai szemmel szemlélni ezeket és elrugaszkodni attól, hogy ezek valójában megtörténtek.
Zavartan vigyorogva bólogat, amikor Lilla megerősíti, hogy a könyv valóban a könyvtár tulajdonában van. Ennek nagyon örül, mert szinte nem is remélte, hogy itt is felleli. Már gondolatban felkészült, hogy hoppanálnia kell más településekre, vagy akár Franciaországon belül kell több helyre ellátogatnia. Charles mesélt neki egy hatalmas könyvtárról Svájcban, ahol még sosem járt, egy pillanatra még az is átfutott az agyán - bár fogalma nincs, hogy Svájcban hogyan tudna beiratkozni bármilyen könyvtárba magyar meg francia állampolgársággal.
De legalább hozna alpesi csokit.
Érdeklődve figyeli, ahogy háztársa előveszi a regisztrációs papírokat, majd a kezébe nyomja. Minden szépírás készségét összeszedve próbálja nyomtatott betűkkel kitölteni, ami eléggé nehezére esik, de azért összességében a legtöbb esetben nem kézzel írott betű kerül a kis rubrikába. Kellett neki egy kis idő mire megtanulta, hogy hogyan kell leírnia az utcájuk nevét, de az ékezet irányát azért következetesen elrontja rajta. Próbál nem túlzottan kapkodni, így éppen az utolsó sort tölti ki, mire Lilla visszaér a könyvvel a kezében. Sugárzó arccal pillant fel először a régi olvasmányra, majd tekintete átsiklik a szőkeség arcára. - Köszönöm Lillá, én... 'a megyek megint, 'ozok macaront. Vagy amit szeretel. - Valaki a francia sajtokat preferálja, valaki inkább a borokat. Nem ismeri túlzottan Lillát, de nem nézi ki belőle, hogy nagyon inna, de egy kis édesség ráférne. - Finom nálunk a macaron. - Nem lehet azt mondani rá, hogy gyenge a gyomra, de nem érti azokat a nézőket, akik szívesen ropogtatnak mindenfélét előadás közben meg után, míg mások... nos kevésbé bírják a látványt. Sok külföldi szereti kipróbálni a francia különlegességeket a büféből, ezért kellett elkezdeni árusítani ilyeneket is a hagyományos kaják mellett. Eredetileg nem lehetett enni a nézőtéren, de aztán úgy voltak vele, hogy úgyis kell takarítani, akkor a morzsa már mindegy.
Egy kicsit túl sokat beszélt. Ujjaival finoman rámarkol a pennájára, ahogy aláírja a nyilatkozatot és átnyújtja Lillának egy hálás pillantás kíséretében, de tekintetében látszik, hogy egy kicsit zavarban van.
A macaron nem árulkodó, ugye?
- Ez ilye' kutátómunká. Ámbrózy. 'ogy elégedve legyen meg. Megelégedve. - Teszi hozzá halkan. Mindig jobban kezdi törni a magyart, ha ideges lesz, pedig egyébként tud. Nem hazudik, valóban tanulja a férfi tárgyát. Igaz, pont a színház miatt, kiváló inspirációnak.
Kint eddig is erősen esett a hó, azonban valamilyen rejtélyes okból feltűnően süvíteni kezdett, ha kinéznek a lányok a mellettük lévő ablakon.
Nem is mondtak mára hóvihart.
Milyen nálunk kapható macaron?
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2020. december 28. 00:58 Ugrás a poszthoz


Fogalma sincs, hogy miért olyan furcsák körülötte az emberek. A Fauxbatonsban már kifejezték, hogy nem szeretik a nagy szemeit, de arról nem tehet. Ott vannak az arcán, odanőttek. Nem mennek sehová, bocsi. Egyébként meg csak próbál beilleszkedni, úgy, hogy nem kelt nagy feltűnést. A Beauxbatonsban is akkor kezdődtek a problémák, amikor mindenki megtudta, hogy miféle helyen is nőtt fel és mivel is foglalkoznak ott.
Pedig az igenis menő.
A finneknél van még egy hasonló, ahol azért eléggé keményben nyomják a metált. De egyébként nagyon egyedi, alaposan kidolgozott munka az övék.
- 'ozom, 'hozom. Időbe'! - Teszi hozzá vékony mutatóujját felmutatva. Ez is fontos egy könyvtár esetében, hogy időben vigye vissza a könyvet. Nem akarja ő lenyúlni az aurorok elől ezt a művet, épp csak tanulna belőle. Biccentve elveszi háztársától a nehéz könyvet. A szíve hevesen ver az örömtől, meg picit az izgalomtól is. Még csak az kéne, hogy kiderüljön, hogy nem macaronokat sütöget esténként és itt is csúfolni kezdjék. Valószínűleg így is meg a pletyka a háta mögött, de ebből vajmi kevés jut vissza hozzá. A füle nem olyan nagy, mint a szeme, azzal nem érzékel úgy. Jó, persze Fofia nem egy groteszk Piroska és a farkas mese, ezt csak szereti hinni, hogy jobban lát, pedig amúgy teljesen átlagosan.
Bizonytalanul kinyitja a könyvet, csontos ujjaival finoman végiglapoz néhányat a viseltesnek mondható lapok közül. Szemmel láthatóan nem fiatal lányoknak való olvasmány. - Legyen is elégedet', 'a ezt én megnézem. - Rázza a fejét, ahogy a száját húzza a borzalmasabbnál borzalmasabb képekre. Őszinte sóhaj hagyja el száját a ráváró feladat miatt. Ez az első komolyabb illúzionista feladata. Meg a képek sem töltik el túlzottan boldog, karácsonyi hangulattal a szívét. Bármennyire is ezzel dolgoznak, azért az illúzió az más, mint az, hogy ezt ténylegesen embereken végezték el. Ezt mindig próbálja kizárni a fejéből, mert különben kilendülne a koncentrációból, miközben vetít. Egyszerre kell valóságszerűnek lennie, de eltolnia a tudatot, hogy ez meg is történhetne.
De most már nála van. Remélhetőleg nem kell Lillával birkóznia érte, mert meggondolja magát. Lehet nem kellett volna ekkora havat csináljon? Csak a többi ablakon ne nézzen ki, mert a távolabbiakra már nem tudta megcsinálni hirtelenjében. - Bolond esz asz idő. A muglik nem vigyásznak a szenyezésse'! - Csóválja ismét a fejét felháborodva, ahogy a táskájába csúsztatja zsákmányát. Sokat hallani a globális felmelegedésről meg arról, hogy mennyire megbolondul az időjárás. Ez nem az, de azért na. Mindenképpen csúnya dolog.  Lassan ideje csillapítani a vihart, ha elegánsan távozni akar. A süvöltés hangjai alább hagynak, a kövér pelyhek tánca pedig ritkulni kezd, de azért még mindig sűrűn hullik a hó. - Mindjár' megyek, csak...- Tekintetét az ablakra emeli. Ezt túltolta.
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2020. december 28. 22:15 Ugrás a poszthoz


Párizs
Le Sans Souci

outfit

Nem gyakran fordul meg bárokban, kocsmákban, mert úgy gondolja, hogy az nem egy magafajta lánynak való. Könnyű célpontnak érzi magát, annak ellenére, hogy a muglik ellen azért valljuk be egyáltalán nem fegyvertelen a leányzó. Ha iszik is valamit, azt általában a társulattal közösen teszi a színházban, azonban ma úgy érzi, hogy ki kell szellőztetnie a fejét, mert elég nagy káosz volt odabent a próbán. A rendező nagyon paprikás hangulatban volt, mert nem úgy haladt a munka, ahogy azt elképzelte. Nem szokott hepciáskodni, de ma valamiért csúnyán odaszólt mindenkinek. Tudja, hogy nem szabad magára vegye, ha adott esetben rondán beszélnek vele, akkor nagyon ritkán szól a személye, vagy a teljesítménye ellen, azonban akkor is úgy érezte, hogy ki kell szabaduljon kicsit. Elköszönt a családjától, azonban Bogolyfalva helyett egészen másfelé indult. Nem nyúlt túl későre a próba, volt még ideje Párizs utcáin elveszni. Sokkal otthonosabban mozog ebben a közegben, mint Magyarországon abban a kis varázsló településen. Montmarte dombján kötött ki, ahol régebben sokat sétáltak a családjával, amikor kisebb volt. Először nem szeretett volna inni, azonban amint megpillantott egy modern, kevésbé zsúfolt vendéglátó egységet, úgy döntött, betér.
A hely modernséget áraszt magából, pont sikerült elcsípnie egy olyan időszakot, amikor még nincsenek túl sokan. Elég sok idegen szót hall, valószínűleg több téli turista is itt melegszik meg útja során. A teret modern zene tölti meg, épp nem zavaró a hangerő, de Fofi nem ilyet választana. A bárpulthoz lépve egy egészen enyhén alkoholos koktélt kér, mert szeretne még ma hoppanálni. A hopp-por hálózatot is használhatná, azonban a nagymamánál már egy ideje használaton kívül van az a kandalló, ráadásul ebben az esetben vissza is kéne mennie a belvárosba, hogy használhassa a hálózatot.
A pultnál állva egy fiatalabb, már nem szomjas férfi szólítja meg. Kezében gyöngyöző fehérbort lötyögtet, ahogy beszél. - Drágaság, hadd hívjalak meg! - A  szőkeség ösztönösen hátra lépve nagyot nyel. A fejét rázva, karjait maga elé téve utasítja el az ajánlatot, azonban a barna hajú ember nem tágít, sőt megérinti a lány kezét, hogy közelebb húzza. - Hagyjál! - Szól rá franciául, ahogy emberünk tenyere feljebb kúszik a lány karján. - NEM! - Kiáltja el magát szikrázó szemekkel, erőből eltaszítva magától az embert. A férfi épp meg akarna szólalni, amikor pár másodpercig tartó, dübörgésszerű hang hallatszik, melybe üvegcsörömpölés vegyül. A zaklatottságtól nem képes túl sokáig összpontosítani, de ennyi épp elég ahhoz, hogy megzavarja a férfit, ő pedig egy távoli fülkében tudjon helyet foglalni. Innen, ha kihajol látja az embert, de pont jól tagadják a háttámlák.
Az emberek értetlenül kérdezgetik egymást. Földrengés? De nem is remegett semmi. Mégis úgy hallatszott. Sophie idegesen belekortyol az italába. De a bosszút sokkal jobban szomjazza ennél.

Utoljára módosította:Sophie Baudelaire, 2020. december 29. 19:44
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2020. december 29. 19:38 Ugrás a poszthoz



Nem volt túl sok kapcsolata Lillával korábban. Amikor idekerült első ötödikben, akkor az már egy csonka év volt, ő pedig szégyenkezve bújt el mindenki elől a Bagolykőben, hiszen meggyőződése volt, hogy a homlokára van írva: elbocsátott. Idegen. Furcsa. Különc. Háztársa sem volt különösebben egy barátkozó ember, ráadásul annyival okosabb volt Zsófinál, úgyhogy nem volt sok közük egymáshoz. Ő is próbálta bepótolni a lemaradást, amit generált magának az illúziómágia gyakorlásával, ráadásul nagyon rossz lelki állapotban volt, egyáltalán nem szeretett volna barátokat szerezni. Otthon sem sikerült, akkor itt miért ment volna? Azóta van pár pozitívabb kapcsolata, de mindig igyekszik időben behúzni a kéziféket. Az illúziómágia meg a hoppanálás egyébként is nagyon sok idejét felemésztette, jelenleg pedig itt van végre újból a Cirque de Nuit. Ez tökéletesen elég a számára.
Most meglepően pozitív meglepetés számára a lány. Neki nem sokat beszélnek másokról, de amennyire ért az emberek megfigyeléséhez, Lilla sincs túl jó pozícióban az iskolai hierarchiában. Nyilván, a tanárok sokkal, de sokkal jobban szeretik, mint őt, hiszen nagyon okos és szorgalmas.
- Vettem fe‘ átoktöréset meg okkult mágiát is. - Feleli ő maga is a vihart figyelve. Igen, ezt tényleg túltolta, nem számított arra, hogy Lilla nagyon érdeklődő lesz az időjárás irányába. Minden színészi tehetségét bevetve érdeklődik az általa keltett anomália iránt. Hát hogy fog ő ebben az időben hazamenni? Nagyon át fog fázni. - De még nem tudom mi érdeke’.- Teszi hozzá tekintetét leemelve az ablakról, lassacskán öltözve, ahogy apránként csökkenti a vihar illúzióját. Pedig tudja ő, hogy mi érdekli, ezeket direkt azért vette fel, hogy a színházhoz hasznosíthassa, mert nagyon sokszor jönnek elő okkult dolgok a darabjaikban. Illúziókat akar csinálni, amíg csak él.
A könyvtáros háztársa viszont nagyon is tudja, hogy mi érdekli. Egy pillanatra le is fagy a szőkeség, ahogy az ablak után rábámul Lilla. Vajon tudja? Esetleg legilimentor lenne? Szemeivel idegesen kutatja a korábbi irószerszámot, majd a mutatott helyre egy gyorsat aláfirkál. - Ázt ’iszem má‘ csökken á ’óvihár. Köszönöm, és boldog kárácsonyt! Szia! - Darálja le, minél gyorsabban. A tollat visszateszi a helyére, zavartan bólint és mosolyog még egy kínosat és sietősen becsukja maga mögött az ajtót. Még út közben ügyel arra, hogy amíg elér az ereje az ablakig vetítse az illúziót, azonban távozása után pár perccel helyreáll a természet rendje.
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2020. december 31. 22:17 Ugrás a poszthoz


ruha
A kávézók nagyon népszerű helyekké váltak a tanuláshoz, főleg így, hogy közeledik a vizsgaidőszak, ráadásul az időjárás is hidegre áll. Ráadásul most, hogy nem olyan régen adták ki az új, téli ízeket különösen zsúfolttá vált a hely, így nem tud beülni a kedvenc kávézójába. Persze nincs sok hely a környéken, de egészen megkedvelte a szóvicces nevével együtt. Felmerült benne a teaház is, azonban az épület előtt elhaladva szomorúan kellett tapasztalnia, hogy hely ugyan még maradt neki egy-kettő, azonban tele van nyüzsgő, beszélő diákokkal. Előfordult már, hogy illúziómágiával csinált magának nyugodt légkört, viszont ha tanulni szeretne, akkor nem tud egyszerre a saját kis atmoszférájára és a tananyagra is koncentrálni. Az utcán tovább haladva megpillantja a Noé bárkája éttermet. Azt mondják, hogy ennek egy pap lett a tulajdonosa. Talán kaphat egy kis áldás a beadandójára, amit ír és akkor nem fogják visszalökni. Vagy imádkoznak felette. Mindenesetre a kirakaton át bepillantva elviselhető mennyiségű embermennyiséggel találja szemben magát. A zene különösebben nem zavarja, legyen az bármilyen is, amikor az előadásokat tartják, olyankor is folyamatosan szól és neki koncentrálnia kell a vetítésre, már egészen megszokta más élethelyzetekben is.
Az étlapról amerikai palacsintát, házi barackszörpöt és vajsört választ. Nem azért, mert annyira szomjas, hanem mert ezek érdekesnek hangzanak. Kíváncsi, hogy milyeneket készít Balázs atya.
Mikor a rendelését kedvesen mosolyogva megköszöni azt, majd mielőtt nekilát a tanulásnak még egy kicsit húzza az időt. Komótosan kipakolja tankönyveit az asztalra, előveszi az órai jegyzeteit, azokat, amiket a tanárok adtak neki pótlásra, sőt még a könyvtárból kivett olvasmányt is. Vannak nála színes tinták is, hogy látványosabb legyen a jegyzet. Ambrózy nem értékelte a múltkor, amikor nagyon színessel írta a címeket, mert nem illik a témához. A meleg vajsörbe kortyolva végigfuttatja tekintetét az étterem vendégein. Szeme megakad Odetten. Nem túl sokat beszéltek eddig, de nagyon szereti a zenéit. Nagyon éhesnek tűnik, nem akarja zavarni. Vajsörös bajusszal az ajka fölött vág egy darab palacsintát, hogy még mindig húzza az időt a tanulás elől.
Megbuksz, Sophie. Megint megbuksz.
Lesz szereped, ha megbuksz?
Drámaian sóhajtva felírja végül az anyag címét, amiből jegyzetelni fog. Miért is akarta ő mélyíteni a tudását?
Utoljára módosította:Sophie Baudelaire, 2020. december 31. 22:21
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2021. január 2. 20:39 Ugrás a poszthoz


Párizs
Le Sans Souci

outfit

Azt mondják, hogy Párizs után sok kínai turista szorul terápiára, mert olyan nagy csalódás nekik, hogy évekig gyűjtik a pénzt és élőben egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzelik. Valóban, nagyon piszkos, zsúfolt, tele van mindenféle alakokkal, az emberek kezéből ki sem lehet ütni a fényképezőgépet meg a telefont. A belváros szinte járhatatlan az idegenektől, s nekik köszönhetően minden irreálisan drága. Ezért jó a Montmarte, ide már kevésbé merészkednek el azok, akik csak a kötelező köröket akarják látni a francia fővárosból, így az árakon is látszik ez a különbség.
Hiába ez a sok negatív dolog, neki ez az otthona. Itt nőtt fel, nagyon sok szép emlék köti a kissé romos külvároshoz, ahová a színházuk a maga sajátos hangulatával tökéletesen beillik. Már megszokta Magyarországot és Bogolyfalvát, de a szíve mindig ide fogja húzni, itt sokkal otthonosabban mozog. Ha nem érezte volna úgy, hogy szüksége van még fejlődésre varázslóként, akkor valószínűleg már visszaköltözött volna, így viszont marad a kétlaki élet.
Akármennyire is rajong az országért és a városért, sajnos őt sem kerülhetik el a furcsa emberek, főleg fiatal nőként. Igyekszik úgy mozogni, hogy minél kevesebb, a férfihoz hasonló egyénnel fusson össze, azonban egy ilyen lélekszámú helyen ez néha elkerülhetetlen. Párizsnak is vannak eldugott kis varázsló utcácskái, ahol jobban el tudna rejtőzködni, viszont a lány szeret a muglik között is mozogni.
Persze nem ma. Ez nem egy könnyű nap, ha nem félne a nagyanyjától meg attól, hogy hogyan lesz képes hazajutni, akkor most lehet leinná magát, pedig ez egyáltalán nem volt szokása. Hatalmas kékjeivel szikrákat szórva kortyol az enyhe italból. Picit így is marja a torkát, de nem bánja, legalább segít kijózanodnia az idegességből. Az emberek tanácstalanul kérdezgetik egymást, hogy mi történt. Nem remegett a föld, nem lehetett földrengés. Talán az jön? Kintről hallatszott be? Karambol?
Szemét forgatva újabbat kortyol az italból, néhány mély levegő után már sokkal nyugodtabban kezeli a történteket. Mohóbb volt az itallal, mint egyébként lett volna, de egye fene. Azonban békéje nem tart sokáig, hiszen egy újabb pasas csapódik oda hozzá. Kezével idegesen kitúrja arcából az odalógó tincset, ám ábrázatáról határozottság tükröződik. Ezzel is elbánik, ha kell, most már az alkoholtól még bátrabb. - Bonsoir! - Köszönti tekintetét kerülve. Nem hiányzik egy újabb férfi ma estére. Erre a helyre sem fog többet jönni, ettől még a bogolyfalvi csehó is jobb. - Már van italom, de köszönöm. - Hangja határozottan cseng, de egyáltalán nem lekezelő. Sem nem bízik a férfiben, sem pedig innia nem kéne többet. - Hogy micsoda? - Kapja oda döbbent pillantását, mert nem tudja eldönteni, hogy jól hallotta-e. Ez az ember felismerte, hogy mit csinált? A többiek éppen csak abbahagyták az eset kitárgyalását. - Ezt hogy érti? - Kérdezi ártatlanul még mindig franciául. A hangereje már halkabb lett, van egy sejtése, hogy a férfi nagyon is tudja miről beszél és nem csak véletlenségből hadovál itt mindenfélét. - Nem túl jó az angolom. - Teszi hozzá angolul kicsit pironkodva. A mondat nyelvtanilag helyes ilyen szinten, azonban a kiejtés erősen franciás.
Az előbbi hangos figura egy újabb kör piát kér magának, éles kacaja elnyomja a zenét is egy kis időre. Fejét odafordítva egy ronda pillantást küld felé. Ma rossz napja van, még nem végeztek. Ez valószínűleg látszik is a pillantásán.
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2021. január 30. 23:44 Ugrás a poszthoz


Párizs
Le Sans Souci

outfit

Nem szereti muglik között használni az erejét, de talán az illúzióval lehet a legkönnyebben becsapni az érzékeiket, ráadásul ahhoz nem szükséges pálca sem. Tudja, hogy vannak olyanok, akik képesek anélkül is varázsolni, azonban ő nem tartozik azon kivételes varázslók közé - persze, ha nem számoljuk az illúziómágiát, melyet egészen fiatalon elkezdett képezni, hogy a mesterévé válhasson egy napon az előadőművészetnek.
A varázstalanokat nagyon könnyű megvezetni, sőt igazából a varázslókat is. Ezért élvezik annyira az illúziós műsorokat, imádják, ahogy becsapják az érzékeiket. A mágusokat talán egy kicsit nehezebb meglepni, hiszen sokkal több mindent láttak, mint varázstalan társaik, ezért nagyon alapos tervezést igényel minden egyes műsoruk, hogy ne csak a kaszabolásról és rémületről szóljon, hanem a meglepetés faktor is érvényesüljön a színpadon és a nézőtéren az illúzióval egyaránt. Utóbbi alkalmas leginkább arra, hogy a közönséget elvarázsolja és magával ragadja. Persze kell hozzá a színészi játék is, jelen esetben is el kellett játszania, hogy nem érti mi történhetett. Lehet, hogy feltűnően gyorsan tette túl magát a történteken, mindenesetre hamarost újabb társasága akadt, aki még alkohollal sem volt rest kínálni.
Gyanakodva méregeti a férfit. Arcára semlegességet erőltet, de kékjeit szúrósan fúrja bele az idegen képébe, elvégre mára már elege volt az ellenkező nemből. - Ez jó lesz, köszönöm. - Ismétli meg biccentés kíséretében. Szereti ő a mimózát is, de nagyon sok rosszat hallani a férfiakról és az italokról ilyen helyeken. Az imént pedig nem volt éppen túl jó tapasztalata. Talán ha közvetlenül a pultostól kapta volna, az más lenne. Nem részeg, de kicsit kezdi érezni az ital és a harag együttesét, arcán egy kis rózsaszín pír fut végig. Eléggé erősre van tekerve a fűtés a helyen ahhoz képest, hogy itt italozó emberek fordulnak meg, akiket fűt a szesz.
Kezében a félig üres poharával az idegen mozdulatait utánozva hátradől a székében, fél szemöldökét felvonva érdeklődve figyeli,hogy mit szeretne. Külön érdekes számára, hogy gyenge a férfi franciája, bár mit ne mondjon, az ő angolja se jobb és az könnyebb nyelv, úgyhogy emiatt egy szava sem lehet. - Illúzió? - Kérdez vissza döbbenten lefagyva. Szerencsére épp nem kortyolt, mert akkor félre is ment volna. Látható, hogy már nem a tudatlan, buta nőt játssza, nagyon is érti, hogy mindent tud a férfi. A koktélt magához közel, de az útból ki az asztalra helyezi, ahogy közelebb hajol. - Honnan tudja? Maga is...? - A mondatot sóhajtva fejezi be, zavartan az alsó ajkába harap, ahogy körbepillant a mugliktól hemzsegő teremben. - Hát persze, hogy...- Fejét visszafordítja, hogy jobban szemügyre vehesse az ismeretlent. Nem francia, úgyhogy nem kell ismernie. Sőt, igazából, ha a francia volna sem kéne ismernie az összes illúziómágust az országban, elvégre nem mindenki fordult meg az ő mesterénél. Bólogat arra, hogy félig franciául, félig angolul jó lesz a beszélgetés. Valószínűleg máshogyan nem is tudnák megértetni a másikkal egymást a brittel.
Csevejüket félbeszakítja egy hívás, melyben a szőkeség meglepetésére elhangzik egy magyar szó is. Egy pillanatra hátra húzódik, úgy méregeti a férfit, majd, ahogy leteszi a telefont gondolkodás nélkül magyarul szegezi neki a kérdést. - Magyarul is tud? - Vékony ujjaival a pohara után nyúl, azonban nem iszik belőle, inkább csak amolyan pótcselekvésként dobol a hideg üvegen. - Nem akartam rengést, gyorsan kellett döntenem. De tudok jobbat is. Ebből élek. Ismered a Cirque de Nuit-t? - Vált angolra, úgyis gyakorolnia kell. Valószínűleg a múlt idők közül félre ment, ahol a döntésről beszél, de érthető, amit akart, illetve hát az ebből élek is a francia ‚ezt csinálom az életben‘ tükörfordítása lett, de ez van. A társulatuk nevét még inkább halkan mondta ki. Nem kell tudniuk mindent a varázstalanoknak, még akkor sem, ha régen beengedték őket. Az ő tudásuk szerint a horror színház csődbe ment  nagyon sok éve, talán a mai fiatal sosem hallottak róla.
Ha már horror, tudja, hogy hogyan fogja prezentálni mire képes. Nagy szemeit finoman az iszákos férfi félig kiürült poharára emeli. - Megmutassam? - Kicsit bátrabbá vált az alkoholtól és a benne fortyogó haragtól, valószínűleg normális esetben nem terrorizálna muglikat. Na jó, lehet egy kicsit igen.
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2021. január 31. 01:09 Ugrás a poszthoz

Belián
outfit
Français - leçon une

Maga sem érti, hogy miért rá esett Belián választása, hogy tanítsa franciára. Mármint érti, elvégre egyáltalán nincsenek rosszban, meg hát jól beszéli a nyelvet, jobban is, mint a magyart, úgyhogy erre bizonyosan nem lehet panasz. Ettől franciásabb neve aligha lehetne - jó ez persze nem igaz így, hiszen vannak nagyon szép ékezetek, amik nincsenek a nevében, vszont a nyelvben meg igen. De eléggé bonyolult a betűzése így is ahhoz, hogy sokan meg sem próbálják leírni, noha édesapja névrokona a híres költőnek.
Sosem volt egy nagyon tanulós, Belián pedig a muglisága ellenére kifejezetten a jó tanulók közé tartozik. Picit izgul, hogy nem fogja tudni úgy átadni a tudását, ahogy kellene - elvégre anyanyelviként sosem tanult igazán nyelvtant meg hogy mit miért használnak úgy, ahogy. Nem különösebben jó a nyelvérzéke, a magyart is akcentussal képes csak elsajátítani - főleg azért, mert nem első nyelvként tanulta meg, amikor felnőtt, noha mára teljesen belejött, csak érezni ezeket a dolgokat. Maga sem tudja, hogy mire lesz szükség egy ilyen oktatáshoz, így belecsap táskájába egy nagy alakú füzetet meg néhány színes tollat, amikkel úgy gondolja, hogy könnyebb lesz a magyarázás. Tudja, hogy itt sokan előnyben részesítik a pergament meg az üveges tintát a pennával, azonban magán célra sokkal kényelmesebbnek tartja ezeket a mugli eszközöket. A könyvtárba beszélték meg a találkozót, ahol csendben tudják átvenni az alapokat, ennyi halk beszéd egy eldugott szegletben talán még nem zavar senkit. Belépve az orosz könyvtárossal találja magát szemben, akit még nem látott túl sokszor idén, főleg az első évében töltött itt el sok időt. Halkan üdvözli, majd a megbeszélt távoli szeglet felé veszi az irányt. Amikor megismerte Kazanovot nem is gondolta volna, hogy több közös érdeklődésük is van, mint azt a legvadabb képzeletében is eljátszotta volna, azonban sosem beszélt a férfinek a dolgairól. Bizonyosan tud róla, mint minden tanár, közülük néhányan már fel is hozták neki négyszemközt, de többségében csak a tekintetükből látja, hogy tisztában vannak a helyzettel.
- Szia, bocsánat, 'ogy késtem.. - Szabadkozik automatikusan, ahogy asztalhoz lép. Nem is nézte, hogy hány óra van, de többször elfordul vele, hogy felborul az időérzéke, nagyon sok felé kell figyelnie úgy, hogy az alvása nincs meg mindig. Most a szokottnál kevésbé fáradt, hiszen múlt éjjel nem volt fellépése, csak próbáltak este hétig, úgyhogy hamar hazaért lustálkodni. Az asztalhoz ülve gyorsan kipakolja a füzetét meg a tollait, amiből mindenféle szín van. Kicsit zavartan vigyorog, a kavalkádra, mert nem akarja, hogy felnőttként kifestős gyereknek tűnjön. Ahogy lehajol, hogy becsukja a táskáját, akkor veszi észre, hogy tegnapról a szövegkönyv a táskájában maradt. Nem sok minden látszik rajta, a társulat neve, a logó, a darab címe franciául és az, hogy szövegkönyv- szintén franciául. Kicsit esetlenül, de gyorsan rácsapja a felső lehajtós részt, ezt nem szerette volna elhozni. - Na, és... 'ogy... miért szeretnél megtanulni franciául egészen pontosan? - Kérdi gyorsan kikerülve a hogy-hogy szófordulatot, amit nagyon utál, mert borzasztóan hangzik h nélkül.
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2021. március 13. 18:08 Ugrás a poszthoz

Belián
outfit
Français - leçon une

Az igazat megvallva meglepte Belián kérése, elvégre sokan úgy rettegnek a francia nyelvtől, mint a tűztől, sőt talán még jobban is. Pedig nem olyan nehéz, ráadásul gyönyörű.
Igaz, a szépség szubjektív, hiszen rengetegen utálják az orrhangokat, ami a franciában van, ráadásul elriasztja őket, hogy általában a szavak felét nem kell ejteni. Meg persze a hátul képzett r-rel sincs mindenki kibékülve, valamelyik évfolyamtársa ahhoz hasonlította, mintha valaki köpni akarna. Pedig egyáltalán nem olyan… maximum egy kicsit.
Annak ellenére, hogy véleménye szerint a francia az egy könnyű nyelv, természetesen megérti az emberek előítéletét vele szemben, elvégre nem hangzik egyszerűnek. Ráadásul ő maga is sokszor küszködik még a saját anyanyelvével is. Hiszen magyar az anyukája, elvégre ez az anyanyelve, de gyakorlatilag később tanulta meg egy kicsit és akkor is keveset használta. Nem szerették volna, ha az iskolába kerülve nyelvi nehézségei vannak, meg hát ugye egy család már beszéljen olyan nyelven, amit minden egyes tagja megért. Így az apukája miatt evidens volt, hogy a magyar háttérbe kerül, annak ellenére, hogy az anyukája igyekezett megtanítani nekik. Valószínűleg nincs túl jó nyelvérzéke, ha sem a magyar sem pedig az angol nem megy úgy, ahogy szeretné. Érdekes módon, az olaszt nagyon könnyen magára tudta szedni, de ez valószínűleg azért van, mert mind a két nyelv újlatin, egészen hasonló gondolkodásmódot igényel – a hasonló szavakról nem is beszélve.
A fiatal férfi azon kevesek egyike, akik nem tartják különösnek Szofit – de legalábbis nem mutatják azt. Tudja, hogy ő is tesz érte azzal, ahogy titokzatoskodik, meg hát nagyon sok embert zavar a szeme, többször kapott már rá megjegyzést még a Beauxbatons alatt is. Mindig olyan, mint aki csodálkozik – ő legalább is így írja le, mások szerint a lelkükbe bámul. Mindenesetre most őszinte meglepődés tükröződik kékjeiben, amikor meghallja a kalapács kifejezést. Először nem érti, hogy miről van szó, aztán leesik neki, hogy magyaros fonetikus franciát hallott imént. – Áh, malliet! – Ismétli Belián után kiejtve. Igyekszik nem túl gyorsan beszélni, hogy felszedje a kiejtést. – Miért kell neked kalapács? – Kérdi halvány mosollyal az arcán. Nem éppen az első szó, amit az emberek meg szoktak tanulni franciából. Bár kétségtelen, hogy szép szó. – Szia! – Köszön vissza halványan elmosolyodva. – Salut! – Teszi hozzá gyorsan franciául, ez mégis fontosabb szó, mint a kalapács – bár lehet valamiért nagyon fontos ez Belinek.
A helyére ülve boldogan teríti szét a tollait – mások furcsának találják, hogy ilyenekkel ír felnőttként, de ha egyszer neki ezt tetszik? Kicsit kihúzza magát, amikor végre talál valakit, aki nem forgatja a tekintetét. – Igen, ámelyik tetszik. – Tenyerével az összeset Belián irányába tolja, hogy nyugodtan válasszon csak. – Áh, áz illátos. Volt nekem is, amikor kicsi voltam. – Jobban belegondolva most sem bánná, ha olyat kéne használni. – Meg vannak olyanok, amik színet változtatnak. De azzal nem jó… színet kódolni? – Sosem használta még ezt a kifejezést magyarul, mindig csak a fejében fogalmazta ezt meg, az pedig egyértelműen nem magyarul történik a mai napig sem. Vagyis néha magyarul is gondolkozik, de francia szavakkal egészíti ki, ami előbb jön. – Ráérek, hetente egy-kettőször. Nem minden nap megyek el… - Azt tudják, hogy dolga szokott lenni franciahonban, azonban mindig valamivel kimagyarázza, család, valami színházi munka. Amilyen kis tesze-tosza, valószínűleg nem feltételezik, hogy a színpad közelében van a feladata. – Tudol jól angolul? Nekem az olyan ne’éz! Az olasz nem… Pedig én próbáltam, komolyan! – Tárja szét a kezeit, hogy kifejezze a tanácstalanságát. Valószínűleg itt rossztanuló hírében áll, ezért nem olyan meglepő. De neki kicsit rosszul esik, hogy az illúziómágia előbb megy, mint az angol. – Nekem nincs időm a növényekre. Mámának van kertje meg fűszerei. Friss provancei keveréket csinálunk né’á. – Fogalma sincs, hogy ez miért érdekelné Beliánt, de ő egyszerűen imádja azt az ízesítést, még a sült krumpliját is provancei sóval szórja meg.
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2021. március 13. 19:20 Ugrás a poszthoz


Párizs
Le Sans Souci

outfit

Nagyon büszke arra, amit ilyen rövid idő alatt el tudott érni az illúziómágiával – még akkor is, ha ez sajnos több minden rovására ment az életében. Vagyis főleg a tanulmányaival kapcsolatos dolgokra. Fogalma sincs, hogy most mihez értene, ha nem csapta volna meg egészen fiatalon ez a terület. Néha, amikor rossz kedve van, bizony belegondol, hogy vajon lenne-e ő jó illúzionista, ha nem ilyen emberek mentorálják. Tisztában van vele, hogy mekkora lökést kapott, a saját munkája értékével, azonban látja maga előtt még az utat. Például ő nem képes mindig mindenről megmondani, hogy illúzió, főleg, ha egy hangról van szó. Igaz, nem nagyon futott még össze muglik között illúzióval, de nem gondolja, hogy ha hallana egy hangot, akkor ilyen profin be tudná azonosítani a forrást.
- Kérlek. – Dől hátra vigyorogva karjait keresztbe fonva maga körül. Ezen a ponton már erős a gyanúja, hogy valóban nem egy emberrablóval hozta össze a sors, azonban sosem lehet az ember lánya eléggé óvatos, főleg egy ilyen helyen, ráadásul muglik között. Tudja, hogy a varázslóknak is megvannak a maguk rossz arcai, de a muglik között valahogy mindig gyanakvóbb.
Ezért is nem árulta el magát egyből – szép is lenne, ha kiadná pár korty alkohol után a varázsvilágot. Ez az egyik oda, hogy nem nagyon iszik a varázsvilágon kívül. Meg persze egyébként sem alkoholista, de jobban elengedi magát a varázsló negyedében Párizsnak, mint itt. Bogolyfalván azért nem iszik, mert a nagyanyja szíjat hasít a hátából, ha a spiccesnél ittasabban állítana haza. Meg hát ott nincs nagyon kível, a társulattal szokott inkább.
Érdeklődve pillant újdonsült ismerőse tenyerébe, majd onnan elégedett mosollyal fel a férfi arcába. – Szép… - Szinte teljesen kizárta már a kocsmai külvilágot, pedig a háttérben megint igencsak hangos a pasas, aki az imént még nem hagyta békén. A csapos szerint túl sokat ivott már, pedig egész stabilan áll, inkább csak a viselkedése lesz egyre kiállhatatlanabb. Jelenleg azonban érdekesebb Szofi számára az ismeretlen illúzionista tudománya meg a magyar nyelvi képességei. – Én is ott élek. Meg itt. Vagyis.. – Kicsit összeakad a nyelve, arca halvány grimaszra húzódik, ahogy megrázza a fejét. – Ez bonyolult. Ott élek és tanulom. Itt dolgozom és itt a családom…  nagy része. – Zavaros a fejében az otthon fogalma, hiszen sokkal inkább tekinti Párizst az otthonának ennyi év után is, mint Bogolyfalvát, bármennyire is szereti a nagymamáját. – Váratlan Paris-ban a magyar. Vagyis a muglik között nem annyira. De nálunk igen. – Magyarázza halkan, nehogy még egy magyar tudós legyen itt. Nehéz bemenni úgy egy plázába, hogy ne halljon az ember legalább egy magyar szót, meg egy ízes magyar kifejezést. Olyankor inkább úgy csinál, mint aki nem is érti. -  ’orror, igen. Azt csak a mugliknak bezárták. – Lehet az itóka, de nem annyira tökéletesen igekötőzik. Most egyszerre nagyon sok minden kavarog a fejében, egyszerre nem is olyan fontos már, amitől stresszes volt mielőtt betért ide, annyi minden történt itt. – Működünk, már külföldiek is jönnek előadásra. Vannak angolul. – Meséli tömören, mert közben a férfi ismét kiabál valamiért, azonban még nem fejezte be, amit szeretett volna. – Én ott csak vetítem, nem játszom. – Ez érthető az előző angol bemutatója tekintetében, azonban a francia darabokban fel szokott tűnni. Nem biztos benne, hogy olyan a kiállása, mint aki ilyeneket csinál, azonban a színpadon át tud kapcsolni. – Nem fogom. – Remélhetőleg látszik már, miféle illúzionistával van dolga. A saját izgatott-huncut vigyorát igyekszik rendezni, nem hiányzik, hogy bárki gyanút fogjon. Az illúziót csakis Ruben és a férfi láthatja, nem hiányzik, hogy pánikot keltsen és kijöjjenek a zsaruk. A pohara félig van fehér borral, így egészen látványos lesz az átalakulás. A szemük előtt a fehér, híg ital egyszeriben átalakul egy sűrűn folyó, vörös folyadékká. Egyértelműen látszik, hogy vér és nem vörös bor ’van’ a pohárban. Az iszákos ember a szájához emelve érezheti, hogy milyen sűrű, fémes folyadék ömlik a szájába. Az ajkait nőies sikoly hagyja el, az üveg pedig a földön landolva ezer darabra hullik. Ebben a pillanatban mindenki számára fehérbor látható a padlón, azonban a férfi pánikolva kiabálja, hogy ’Sang’. – Nem énekel, ez a vér franciául… - Gonoszkás fény csillan a szőkeség szemében, hogy leplezze az elégedett vigyorát gyorsan lehúzza az itala végét, miközben az üzlettulaj lép oda a fehérbor folthoz és a pánikban lovaghoz.
Utoljára módosította:Sophie Baudelaire, 2021. március 14. 22:45
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2021. március 28. 21:42 Ugrás a poszthoz


Párizs
Le Sans Souci

outfit

Szemöldökét várakozón felvonva figyeli, hogy a férfi valóban teljesíti-e az ígéretét és beleiszik a pohárba. A muglik ellen gyakorlatilag biztos volt a saját legyőzhetetlenségében. Persze, ha h átulról megtámadják, lelövik vagy felrobbantják, azzal szemben valóban sebezhető, azonban egy szemből jövő támadás esetén nem lát ellenfelet a varázstalan testvéreikben. A modortalan férfi inkább zavaró volt számára, mint sem ijesztő. Hihetetlen, hogy nem értik meg, hogy nem.
A soknyelvű idegen társasága sokkal inkább érdekes számára. Egyszerre titokzatos és izgalmas vele beszélgetni. Mármint mi a valószínűsége annak, hogy itt Parisban összefut még egy illúziómágussal, aki tud magyarul. Őrület!
Megelégedéssel tölti el, hogy a férfi beleiszik a pohárba, mint ahogy az is, hogy semmi baj nem éri ennek következtében. Tudja, hogy vannak olyan srácok is, akik nem bántanak nőket, de jobb vigyázni. Főleg ennyire nyílt terepen, mint Paris muglilakta övezete.  Azonban keze továbbra sem mozdul a pohár irányába. Játszadozna? Talán egy kicsit. Nőből van, változékony, hogy éppen mit szeretne. Például a szép virágok mindig tetszenek neki, még ha nem is volt különösebben bonyolult illúzió létrehozni, de ettől függetlenül látványosan fest.
- Itt dolgozom, ott tanulom és lakom. – Helyesel végig ommal beszélve. Nem mindig találja el, hogy melyik igét hogyan kell ragozni. Egyszer rászólt a nagymamája, hogy az eszem, nem eszek, azóta többször használja az m-es végződést, mert ezt az ikes-nem ikes, ikres-nem ikres ige dolgot biztosan nem jegyzi meg. – Nem egyszerű. – Rázza meg a fejét helyeslésként. Ő is szívesen utazna, azonban egyelőre bőven elég neki a kétlaki élet, a munka meg a suli, sőt leginkább sok. – Sokfelé jársz? A Montmartenak nem a legjobb helyén vagyunk éppen. – Hiába népszerű a turisták körében ez a környék is, azonban ez már kiesik a tipikus Eiffel-torony-Notre Dame-Diadalív-Louvre körből, amit az emberek szinte vallásszerűen követnek.
Ezért is lehet, hogy megtűrnek itt efféle vadállatokat. Egy elitebb helyen, ahol külföldiek is vannak, nem igen lenne már helye, hiába fizetős vendég. – Van temperamentüm…. tum. – Javítja ki kissé csiccsentett beszédét. Hajlamosabb franciásan ejteni dolgokat, ha már nem teljesen józan. Sosem tudna idáig süllyedni, mint ez a férfi. – Nem, titkolták előttük az illúziót. Vettek mindenféle hangfalakat meg füstölő gépet, hogy hihető legyen. – Forgatja a szemét unottan. Ő még egészen kicsi volt ezeken az előadásokon, talán épp csak egy-két néma szerep jutott neki, azonban a mugliknak rendezett darabokra sosem mehetett be, nehogy véletlenül galiba legyen belőle. – De így is féltek, ’ogy lebuknak. Úgy’ogy finite. -  Vonja meg a vállát egykedvűen. Ha nem hát nem, neki nem különösebben hiányoznak a népek innen. Persze nincs baja a varázstalanokkal, de nem gondolja, hogy nekik kellene kiszolgálni a szórakozásukat. – Vannak elégen így is több országból. – A nemzetközi siker kellett a színháznak ahhoz, hogy kizárják a mugli előadásokat a repertoárból, ahol mindenre kínosan ügyelniük kellett, hogy ne tűnjön varázslatnak, ami igazából az volt. Veszélyes játékot űztek, nem nézték odafent sem jó szemmel.
Bólogatva válaszol a férfinek, segít ő, hát hogyne. Szétnézve, hogy figyelik-e őket éppen benyúl a válltáskájába, ahonnan egy kis műsorfüzetet húz elő. A hátlapját leszedi, mert arra jól láthatóan valamit feljegyzetelt magának. Igazából csak arra kellett, mert nem volt a keze ügyében semmilyen más papír. – Bocsi, ez kell nekem. Itt a műsorfüzet, rajta van a cím. Kicsit messzire van innen, a Bievrenál. Tudod, a folyó? – Kérdi magától értetődően pislogva. Hát persze, hogy a folyó, mindenki tudja. – Ott van nem messzire a külvárosban. Le van írva, ’ogyan engednek be. Mugliknak nem látható. – Nyútja át az apró sötét füzetet, melyben angol és francia szöveg is található a két átellenes oldalon. Még a kezében van kinyitja az egyik darabnál, melynél a kép egy véres kísértetet ábrázol, aki épp leszúrni készül valakit egy varázspálcával. – Itt vetítek. – Húzza ki magát büszkén, célozva, hogy erre a darabra várja szívesen. Sajnos, amiben szöveges szerepe van, az nem elérhető angolul.
Az angolnál sokkal jobban megy neki az illúziómágia nyelve, azon sokkal könnyebben adja tudatára a másiknak, amit érez. Ennek most épp az illető az áldozata, akit fegyvertelennek tart magával szemben. Hogy büszke magára? Eléggé. Helyes-e, amit tesz? Megkérdőjelezhető.
- Leszokik erről. – Utal az alkoholra, amint a vérnek látszó folyadék visszaváltozik borrá. Nem ítéli el az alkoholt, azt azonban igen, hogy valaki ilyen agresszívvá igya magát. Valószínűleg ő sem lenne ilyen jó kedvű, ha nem ivott volna. Mivel kiürült a pohara, ezért a kapott ital után nyúl és abba is finoman belekortyol. Valóban kellemes.
Megöli a nagyanyja.
- Köszönöm… - Mosolyodik el halványan, azonban kékjei érdeklődve merednek ki a jajszó hallatán. Hirtelen nem is tudta mire vélni, azonban hamar választ kap. Az ittas úriember hányásban tör ki, mégpedig véresben. Szofi arca egyszerre húzódik undorodó grimaszra – pontosan tudja, hogy nem ilyen szép, ami kijön belőle-, és elégedett vigyorra. – Ez kész elvonóterápia neki. Mindjárt ambulance-t hívnak neki. – Mondja elégedetten hátra dőlve a székében. Ha kis szerencséjük van, még mugli detoxot is kap, ami híresen rossz. – Nálunk is jól tudnád kamatoztatni ezeket. – Jegyzi meg halkan, hosszú ujjával finoman megsimítva saját állát. A jó illúzionista mindig kincs.
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2021. április 3. 21:45 Ugrás a poszthoz

Belián
outfit
Français - leçon une

Lehet manapság már nem botránkoznának meg annyira a dolgain, mint néhány évvel ezelőtt, amikor 15 évesen beesett a francia iskolájába, ahol csodabogárként tekintettek a horroról szenvedélyesen mesélő Sophiera. Neki akkor ez teljesen természetes volt és nem is feltételezte, hogy ezt bárki taszítónak találná. Utólag persze rájött, hogy csak féltékenyek voltak rá, elvégre kijárhatott és egy különleges képességet is sajátított éppen el. Mégis ő húzta a rövidebbet és rúgták ki egy olyanért, aminek valószínűleg alapja sem volt, hiszen nem tűnt valósnak neki az a pánikroham. Látott ő már komoly rohamot az előadás közben, amikor ki kellett vinni embereket.
Minek mentek oda….
Minden nehézség ellenére azonban nem bánja, hogy itt tanulhat – igaz már kezd elege lenni ennyi év alatt. Vagyis csak szűk két év, de olyan soknak tűnik. Örül, hogy még közelebb van a nagymamájához, mint valaha.
- Jó! Bien! – Feleli büszkén Beliánnak, ahogy a kalapácsot mondogatja. Gyorsan tanul, ha így folytatja mehetnek az r-re, meg az auxra. Az emberek a kiejtéstől félnek a legjobban, pedig a nyelvtan nehezebb, nagyon sok a rendhagyó ige és több időben használják őket. Legalábbis ezt mondta az anyukája, hiszen a nő idegennyelvként tanulta, tudja milyen az. Fofinak ez már természetes volt, ebben nőtt fel. – Ez egy szép szó. Szeretem azokat, amiben van ailler. De az ailler az fok’atyma. Nem minden’ol fok’atymát jelent, csak ezt is. – Magyarázza, amennyire sikerül neki. A fokhagyma az egy nehéz szó, a h-t eleve furán ejti még akkor is, ha nincs előtte k-betű, meg hát a gy… Nagyon hasonlóan mondja a ty-hez.
Érdeklődve nézegeti a tollakat, pedig ismeri őket már jól. Sokszor csak firkálgat velük értelmetlenül mindenféle alakzatot, amikor tanul. Jobban tud figyelni, ha valamivel leköti a kezét. – Én lilát választom. Le stylo violet… a lila toll. De azt ’iszem nem ilyeneket akarol tanulni. – Hirtelen azt sem tudja hogyan kezdjen a nyelvtanításhoz. Próbál visszaemlékezni, hogy olaszból mivel kezdték, elvégre az kicsit franciás és még jobban is megy neki, mint az angol. – Ilyen alap mondatokat, mint mi a nevem, ’ány évem van… ömm… igen… ’ány éves vagyok. Ezt úgy mondod franciában, ’ogy ’ány évem van. Quel âge as-tu? j'ai vingt ans. – Mondja a kérdést és a választ felírva a lila tollával. – ‘ány éved van ? ‘úsz évem van. Neked ‘ány éved van Belián ? – Kérdi vigyorogva jelezve, hogy már tudja hogyan kéne kérdeznie, azonban már csak a vicc kedvéért sem tesz úgy. A magyar rokonoktól tudta meg, hogy mennyire szokatlan így kérdezni valakitől a korát. – Igen, áz illatos radír. Meg a sokszínű ceruza, de nem tudtam szép színváltozást rajzolni vele. – Nem biztos benne, hogy tudja a férfi, hogy melyiket mondja. Gyerekkorában volt egy, aminek a feje mindenféle színű volt. Azt hitte, hogy ha döntögeti, akkor mindig mást színt kap.
Kedvesen megköszöni a meghívást az ételre. Ritka, ha egy férfi főzni tud. – A franciában akkor 8 millió igedők vannak, ‘a az angolnak van ‘at. Én nem szeretem azt a logikát, az olasz egyszerűbb. – Bizonyosan azért, mert nagyon sokban hasonlít a franciához, szinte meg sem kellett erőltetnie magát a nyelvvel. Igaz, az angollal sem foglalkozott annyit, amennyit illett volna. De most mit mondjon egy francia, na ? – Van kalapod a szerep’ez ? – Úgy az igazi a keresztapa, ha minden kellék megvan hozzá. Számára Belián egyáltalán nem egy rémisztő keresztapa figura. – Pedig nem csak csigák vannak benne. Mindenki arra gondol. – Csóválja a fejét. Sok francia meg nem enné, ez amolyan turista látványosság, mint a hollandoknak a fű. – Melyik a kedvenc idegen konyhhád ? – Hopp, egy fura h. A nagymami beleverte már a konyha szóba a h-t, mert idegesítette, hogy anélkül mondja, amikor beszélnek. Ezért cserébe erősebben ejti, mint kéne. – Azt kéne, mert az írás kicsit nem könnyű, látod ? – Mutat arra, amit írt korábban. Segítségnek szánta, de lehetséges, hogy elborzaszt inkább. Főleg, ha a ma szóra terelődne a beszélgetés fonala. Az szigorúan tilos kezdőknek, pedig alap kifejezés.

Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2021. április 19. 19:38 Ugrás a poszthoz

Áser
outfit

Kilégzés, belégzés. Aztán megint szájon ki és orron be.
Ruhájába zavarodottan markolva, talán színpadiasan is lassan tipeg a sürgő-forgó tömeg közepette. Nem nagyon törődik vele senki, mindenki igyekszik a dolgára. Legszívesebben ő sem járna erre, azonban az utóbbi időben kétszer sem tudott bejönni a Bűbájtanra, ami miatt szégyellte magát. Nem tudja, hogy az új tanárnő mennyire van tisztában a hiányzásai okával, hiszen neki még nem mesélte, hogy mivel foglalkozik. Fogalma sincs, hogy ez a finom nő szakmailag elismerné, vagy pedig inkább elítélné érte, ahogy a Beauxbatonsban tették.
Szeretné azt hinni, hogy a tanáriban nincs szó róla, de valahogy mindig a fejébe kúszik az a gondolat, hogy ezek a tanerők is rendszeresen csámcsognak róla, hogy miket művel és mennyire bizarr munkahelye van.
Két sietősebb lépést megtesz a tanári irányába, amikor hallja az óra kezdetét jelző harang csengését. Száját elhúzva veszi tudomásul, hogy a nőnek bizonyosan tanítani kell mennie, így nem fognak tudni beszélni. Szó nélkül tűri, ahogy az egyik sietős diáktársa válla az övéhez csapódik. Szereti, amikor senki nem figyel rá, hiszen akkor van nyugalma, azonban ennek hamar vége szakad. A tanáriból kisiető bűbájtan-tanár után pislogva a fülét megcsapja egy ismerős hang.
Nemhogy külsőre, de hangra sem tudja mindig megkülönböztetni a két rellonos fenegyereket, így csak reméli, hogy a finomabb forgószéllel hozta össze a sors. Baljával jobb könyökébe kapaszkodva fordul a hang irányába.
- Móric! – Szólítja meg fél szemöldökét felvonva. Ezzel nem tévedhet, a többit pedig próbálja kideríteni a viselkedéséből. A másik szemöldöke is a magasba szökik, amikor kiderül, hogy kérdést szeretnének felé intézni. Éppen óvva intené, hogy nehogy itt, mert hiába a hangzavar és a futkosás, a falnak is füle van. Óvatosan körbe pillant, annak érdekében, hogy mennyire kell közbelépnie abban az esetben, ha járni kezdene a srác szája. Vannak módszerei, az egészen finomtól, a… kevésbé finomig, bár azt nem szokta alkalmazni.  Egy halkat sóhajtva megadja magát, elvégre a céljáról már úgyis lemaradt. – Jó. – Hangjából egyáltalán nem cseng bunkóság, egyszerűen csak tömören közli, hogy benne van, bár abban egyelőre nem biztos, hogy nem fogja megbánni. A szőkeséggel együtt belép a legközelebbi üres terembe, ahol éppen nem kezdődik óra. Gondosan bezárja maga mögött az ajtót, mert erős sejtése van, hogy miről lenne szó. – Á—áser. – Igen, ő inkább Áser, mert aki Aser, ő hangosabb lett volna és jobban kiverte volna nála a biztosítékot.
Az egyik padra hanyagul felülve fürkészi tovább a fiú arcát. – Mit szeretnél? Illúziót? Színházat? – Kérdi karjait keresztbe fonva. Nem tiltakozik, sokkal inkább megnyugtatja magát ezzel.
A tábla helyére a plafonról apránként ereszkedik le valamilyen sötét árny, azonban lassan, sejtelmesen széthúzódva egy kissé áttetsző fekete függönyt formál, mely éppen keretezi a táblára aktuálisan felírt Medimágia anyagot.

Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2021. április 22. 23:11 Ugrás a poszthoz

Áser
outfit

A mai napját viszonylag nyugisnak tervezte azután, hogy beszél a tanárnővel meg esetleg megpróbálja megfejteni, hogy mit tud az ügyesbajos dolgairól. Egy kis tanulás, hogy épp ne bukjon meg, vagy ne feszítsék meg, mert nincs kész a beadandó feladata. Sokkal komolyabb ez a mesterképzés, mint képzelte, amióta elkezdte nagyjából ezerszer bánta meg az egészet. Persze, ad extra tudást, amire vágyott? Kötelességének érezte, hívjuk inkább így. De ha őszinte akar lenni magával, most sem szed magára annyi tudást, amennyit kéne vagy lehetne. Viszont az ember lánya már csak dolgozni akar újból 20 évesen. Arról meg nem tehet, hogy nem csak annyi a munkája, amennyi a munkaideje, hanem annál sokkal több gyakorlást és tervezést igényel.
A Móric fiú nem volt benne a tervébe, ráadásul ismeri a fiúkat, így egy kicsit bizalmatlanul vonul vele félre. Az ikrek azon kevesek közé tartoznak, akik tudják a lány titkát, elvégre egy szakmában mozognak, és a Jorgensen fivérekkel való munkakapcsolat is hozta, hogy a tanítványaik megismerték ezt a dolgot. Érdeklődve figyeli, ahogy a srác titokzatoskodik. Sejti, hogy mire megy ki a játék, hiszen bár lazák a fivérek, nem biztos, hogy lelkesednének azért, hogy ilyeneket tanítsanak kiskorúaknak, bármennyire is izgalmas a téma.
Megkönnyebbültséggel az arcán nyugtázza, hogy jó volt a megérzése és a könnyebbik esetet fogta ki. Reméli, hogy a rejtekből nem jön elő a másik, mert egymaga nem fogja kibírni, ha ezek ketten együtt vannak. Jópofa fiúk, de nagyon soknak érzi a humorukat.
- Tessék?- Kérdi szemeit tágra nyitva, ahogy egyben megkapja a választ, majd gyorsan össze is szűkíti a gondolkodáshoz, hogy rendezze magában a gondolatokat, azonban még mindig eggyel több igen van, mint kéne. Tekintetét ismét a rellonosra szegezi, miközben feloszlatja az illúziót, amit vetített az imént. Menne a kettő együtt, de most sokkal érdekesebb számára, amit mondanak neki.
Szájára finom mosoly húzódik, ahogy finoman megcsóválja a fejét. – Semmitől? Ebbe’ egészen biztos vagy? – Kérdez vissza karjait ismét maga köré fonva, amolyan győzz meg testtartást felvéve. – Mennyit tanultál eddig? Egy évt? – Folytatja karjait kinyújtva, csontos ujjaival a pad szélébe kapaszkodva. – De annak nincs jó vége, ’a az iskolába’ ’asználod ezeket. – Inti óvva aggódó pillantást vetve a várakozó szőke fiúra, majd az ajtóra, nehogy rájuk nyissanak. Erről nagyon is sokat tudna mesélni. – Csak Asernek… nem másnak.  Mit szólnál ilyen’ez? – Úgy veszi, hogy figyelmeztette, innentől a saját felelőssége. A teremben a fény lassan sötétségbe megy át, majd vöröses színű világítás jelenik meg. A háttérben mély, búgó hang jelenik meg. Lehet, hogy ez még nem menne szépen, talán magasabb hangon kevésbé érezni, ha nem pontos.
A fiú fülében dübörgés hallatszik, olyan, mintha az ajtót ütné valaki erőből ököllel, vadul készül rájuk törni.
A szőke levitás rezzenéstelen arccal nyugtázza az eseményeket. Ez egy összetettebb feladat, de kétségtelenül hatásos.
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2021. május 1. 21:51 Ugrás a poszthoz

Áser
outfit

A mostani tudását javarészt a szerencsének tudja be, hiszen bár tehetség is kell ahhoz, hogy valaki elérjen bizonyos szintet, azért a szerencse sem árt. Beleszületett egy illuzionista családba, és egy közegbe, ami arra tette fel az életét – kis túlzással- , hogy illúzióval szórakoztassa a nagyérdeműt. Gyerekkorától látta, érezte, szinte lélegezte az illúziómágiát, ennek hatására már igen fiatalon eldöntötte, hogy neki is kell ilyen tudás. Itt jött segítségére édesanyja, akinek bár hivatalosan nem lett volna szabad 14 éves korától tanítgatnia, mégis megtette. Amiről nem tudnak, az nem fáj nekik, nem igaz?
Fogalma sincs, hogy mi lenne belőle ma, ha nem ide születik. Nem tartja magát különösebben tehetséges varázslónak, így a saját megérzése alapján nagyon ajtó zárva lenne előtte. Talán ő is megtalálta volna az erre vezető utat, akárcsak az ikrek, vagy Hay.
Hálásan pislogva bólint egyet arra, hogy Áser megőrzi a titkukat. Ennek ellenére nem biztos benne, hogy ha bármelyik Móricz ennek a tudásnak a birtokába kerül, akkor nem fogják riogatni az iskolatársaikat.
Elégedetten vigyorodik el a félelemet látva a srác arcán. Nem akart egyből vérrel és egyéb dolgokkal, mint sikolyokkal próbálkozni, azzal pedig végképp nem, hogy a közvetlen érzékeire játszik, minthogy hideg kezek tapintását érezze a nyaka körül. Vannak olyan kis létszámú előadások, ahol a vendégek átélhetnek ilyeneket, azonban ez igen szűk rétegnek jön be. Sophie személy szerit ezt már taszítónak érzik, de megteszi, ha ezt kérik tőle. Azonban ezeket az alkalmakat nem élvezi úgy, mint amikor darab közben adják az aláfestést.
- Igen, szorongós legyen mire jössz. – Feleli bólogatva, hogy jól látja a srác. Persze nem csak ez az egy módja van annak, hogy megrémüljenek az emberek. – Az a jó, amikor annyira feszült, ’ogy már a legkisebb nesztől ugrik. – Folytatja az oktatást kezeit a padnak támasztva, majd pedig rámarkol a pad szélére. Szerencsére nincs alatta rágó, többször járt már így, hogy belenyúlt. Undorító.
- Vagy amikor nem számít rá, egyből maximumra kapcsolva. – Persze ezzel könnyen lehet kisebb szívrohamokat kiváltani a másikból, úgyhogy azért ezzel óvatosan kell bánni. Ezt ő úgy szokta, hogy legyen ideje rájönni a másiknak, hogy nem valós, amit lát vagy érez.
- Te jössz. – Fél karjával még int is, mint amikor az emberek felkonferálják a másikat a színpadra. Jót mosolyog azon, ahogy behelyezkedik és feszülten nekikészül. Közben a saját vetítését abbahagyja, hogy teret engedjen a kibontakozó illúziónak. Fejét oldalra biccentve, száján félmosollyal várja, hogy mi lesz ebből. A zöld színre elégedetten bólint, ahogy szétnéz a rémisztőnek ható tanteremben.
- Szép! – Szólal meg elégedetten, külön tetszik neki, hogy egyénivé tette a dolgot. Merengve pislog körbe, amikor a fülébe mar egy iszonyat hang. – Áh! – Nyüsszen fel szemeit is összeszorítva, azonban mire kinyitja őket, már ismét a megszokott tanteremben találja magát. – Végül is… frászt kaptunk? – Kérdi a száját elhúzva, azonban elnevetve a dolgot. Nem lehet minden tökéletes elsőre. – Jó úton ’aladsz. Próbáld meg együtt csak a fényt és a ’angot! Zöld nélkül. Amikor a fényt csinálod, képzeld azt, ’ogy lassan le’u…csukod a szemed. Egéészen lassan. – Magyarázza kicsit megakadva a szónál. A magyarok olyan könnyedén ejti a gyenge h-át, neki pedig valahogy túl erős, túl gyenge. Azóta nem erőlködik, amióta kiröhögték egy próbálkozása során. – Meg ki is találhatsz bármit. -
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2021. május 2. 01:31 Ugrás a poszthoz

Pour Ádám
Jounée Star Wars
4 mai
Le gâteau
Ma tenue



Jeles nap a mai, már persze annak, akinek. Sophie nem különösen rajong a La Guerre des Étoiles-ért, vagy ahogy a nemzetközi nyelv szereti hívni Star Warsért. Ciki, nem ciki, ő Ádámmal és Ádám miatt nézte meg először, mert bár nagy klasszikus, nem különösebben keltette fel az érdeklődését. Sokkal több mugli horrorfilmet nézett, hiszen abból nagyon jó inspirációt tudott nyerni az illúzióihoz, vagy egyszerűen csak megítélni külsős szemmel, hogy mi az, amit biztosan nem szabadna beilleszteni a saját munkájába. Ezek a technikák, amiket a muglik utólag raktak a filmekbe egészen lenyűgözték, hiszen egyfajta illúziómágiát hoztak létre mágia nélkül.
Ebben a Csillagok háborúja filmben is nagyon sok számítógépes effektus volt, amihez ő annyira nem ért, de cserébe milliók rajonganak érte, de annyira, hogy szójátékos napot is találtak, hogy megünnepeljék. Hiába ismerte egyébként ezeket az angol szavakat külön-külön, kicsit nehezen rakta össze, Ádám vezette rá, hogy miért is olyan vicces ez a May the forth dolog. Mindig olyan butának érezte magát a filmekkel kapcsolatban, mert akárhogy is figyelte a fiú minden szavát, több évnyi lemaradása volt ezekben a klasszikusokban.
Nem csak a levitás volt oda ezekért a dolgokért, a franciákat is izgatta az a bizonyos nap. Ilyenkor több üzletben felszaporodtak a pólók, csészék és mindenféle csecsebecse, amit egy rajongó magára akarhat aggatni. Azonban volt egy dolog a kávézóban, amire nem számított, és ez pedig a Star Wars macaron. Csak egy kicsit enni meg feltöltődni akart betérni a múlt héten erre a helyre munka előtt, amikor kiszúrta a süteménykollekciót. Egy pillanatra le is fagyott, meg a szíve is erősebbet dobbant, mert eszébe jutott Ádám. Végül nem vásárolt olyat, hiszen ki akarta volna, hogy a további emlékek fojtogassák, azonban a fejébe időnként be-bekúszott a gondolat, hogy volt barátja örülne neki.
Tegnap aztán rászánta magát a próba előtt és ismét elsétált a helyre, ahol ezúttal már nem volt kapható annyiféle, így végül egy Baby Yodát és egy Chewbakkát választott a fiúnak. Kérte, hogy egy átlátszó celofánba csomagolják, ne a szokásos papírba, mert így mégis ünnepélyesebb.
Aztán meg teljesen dilisnek érezte magát, hát nincs szülinapja Ádinak, mit kell ünnepelni? Csak odaadja, és megy… egyszerű.
Ma reggel sikerült még a reggeli előtt bekászálódnia az iskolába, úgy gondolta, hogy ekkor lenne a legideálisabb odaadni kis… ne haragudj ajándékot.
Fél, hogy Leilával együtt érkezik, ám akkor még sarkon tud fordulni és később odaadni, talán egy szünetben. Egy félreesőbb részen várja, ahol talán kevesebben vannak, viszont a levitásoknak innen kell érkeznie a körletből. Egyhelyben áll, idegesen pislog az érkezőkre, azonban egyik sem a fiú. Tiszta bolondnak nézik, itt topog magában. Talán az is, nem kéne ezt az egészet erőltetnie. Alsó ajkát behúzza a szájába, ahol a felső fogaival idegesen nyammogni kezd rajta, miközben az ujjaival a celofán tetejét nyomorgatja. Ám ekkor megjelenik a színen Ádám. Hirtelen azt sem figyeli, hogy egyedül van-e, vékony ujjaival int egyet az irányába, és bizonytalan hangon megszólítja. – Á-ádám!- Igen, ez nagyon hülye ötlet volt. Miért pont most nem kerülnék egymást, ahogy eddig?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sophie Baudelaire összes RPG hozzászólása (18 darab)

Oldalak: [1] Fel