37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 42 ... 50 51 [52] 53 54 ... 58 59 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rónaky Atala Kamilla
KARANTÉN


Tala
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 36
Írta: 2022. szeptember 29. 12:47 | Link

Riley

Türelmes természet, meg hát rá is ér, épp ezért halálos nyugalommal ücsörög ott, de érzi, hogy jól jönne valaki, aki kimenti a helyzetből. És láss csodát, érkezik is a felmentősereg. Látja, érzi, hogy a nő felé sétál, győzelem! Már messziről kedvesen mosolyog rá, vissza is integet, aztán majd itt jönnek a kisebb problémák, hogy hogyan folytatódjon a kommunikáció. Mert érti a kérdést, a szájról olvasás elég jól megy, csak hát elmutogatni valakinek, hogy segítségre lenne szüksége nem olyan egyszerű, ha az illető nem ismeri a jelnyelvet. Márpedig igen valószínű, hogy nem ismeri, hiszen a járókelők jó része egész egyszerűen nem szorult rá, hogy megtanulja. Szóval jöhet az activity. Először bólogat, hogy minden okés, mert végülis nincs baj. Aztán megböki saját mellkasát, megrázza a fejét és a fülére, majd szájára mutat, ezzel jelezve, hogy se nem hall, se nem beszél. Majd rátérhet a macskákra, megmutatja a nejlont, amibe csomagolták őket, aztán mutat a macskákra, és erősen igyekszik tanácstalan arcot vágni, miközben megvonja a vállát. Egész jó alakítás, reméli, hogy a kedves hölgy is érteni fog belőle legalább valamennyit. Az már csak hab lenne a tortán, ha még segíteni is tudna valahogy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánki Anna
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 860
Írta: 2022. szeptember 29. 20:38 | Link

Emma

- Ha jó vagy belőle, vagy érdekelnek, akkor nem akarlak lebeszélni róla, mert az biztos, hogy rengeteg tudást kapsz, csak ismerem őt, tudom, hogy nem mindig a legkedvesebb.
Tud az lenni, nekem elhiheti a világ, Denis Brightmore tud szépen nézni, és ebből merítek én magam is erőt, nem mintha olyan nagyon jól menne. Csak tudnom kell, hogy mikor jön haza, és abban a pillanatban úgy rátapadni Barnira, hogy esélye se legyen kettesben maradni vele. Nem akarok a férjem nélkül élni, és nem tartom olyan embernek, aki ne tudná megvédeni magát, de a bátyámat tartom annyira elvetemültnek, hogy ne tudja a megfelelő kontrollt tartani, és félek, hogy az a szakadék kettőnk között olyan mély lesz, amit nem lehet betemetni már.
- Szerintem ez már egy nagyon jó alap. Vész esetén dobd be, hogy üdvözlöm, de ha már rám is fújni fog, akkor jelzek majd valahogy, hogy mégse dicsekedj el az ismeretségünkkel.
Vidáman mosolygok, mert túl azon, amit félek, tudom, hogy mindennél jobban szeret engem, hogy bár nagyon rosszul kommunikál és gondolkozik, valóban a javamat akarja. Csak kár, hogy nem jól akarja a javamat
- Én úgy tudom, hogy nincsenek. Minden háznak más és más a sajátossága. Azt tudom, hogy az Eridonban olyan hatalmas nagy fotelek vannak, amikben aludni is tudsz kényelmesen, meg akár egyszerre ketten is bele tudtok ülni. Ilyen elsüppesztősök. A Rellon meg nagy kandillóval és nagyon puha szőnyegekkel rendelkezik. A Levita… hát azt nem tudom, még ki kell derítenem, hogy vajon nekik mijük van, ami másoknak nincs.
- Mindenkinek az szerintem, mert hirtelen jön egy nagyobb szintugrás. Egyik nap még vidáman kergetőzöl az udvaron, és azt mondják, hogy ebéd után alvás jön, másnap már negyvenöt percekre le vagy kötve, padban ülsz, írni tanulsz, számolni, olvasni, majd jönnek a nehezebb tárgyak, a nagyobb tananyagok, aztán eljön az utolsó napod az előkészítőbe, és tudod, hogy nyáron megkapod a pálcád, ami az elején jó móka lesz, de ahogy elkezdődik a tanév, kérik, hogy varázsolj, ami megint vízválasztó. Elsőben még nem tudod azonnal, hogy miben vagy jó. Van, aki az állatokkal brillírozik, más a repülésben, megint más a bájitalokban. Persze lehetsz mindenben jó, de lesz valami, ami kiemelkedik.
A kezeimmel mutatom a szinteket, muszáj gesztikulálnom, ami régebben ennyire vehemensen nem volt szokásom, szerintem ez is az oktatással jött.
- Régebben én nagyon sok minden szerettem volna lenni, mert nem találtam az utamat. Szerettem volna ékszertervező lenni, meg gyógyító, aztán háztartásbeli, feleség és anya, aztán jógaoktató, majd menhelyi dolgozó, aztán megint háztartásbeli, aki mesekönyveket ír. Végül tényleg írtam egy mesekönyvet, és miközben írtam, rájöttem, hogy tanár szeretnék lenni, olyan, aki megkönnyíti az átmenetet az óvoda és az iskola között. Szóval, ha nem találsz rá az utadra azonnal, akkor sincs baj, mert jönni fog az.
A gondolatok végén már mosolygok, a karkötőmet simogatom, hirtelen bele se gondolva, hogy a mágikus összekapcsolódásuk lévén, mit okozok ezzel Barnabásnak, ugyanis könnyen lehet, hogy mostanra annyit bizsergett a csuklója, hogy már elzsibbadt a keze.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2022. szeptember 30. 19:10 | Link

Ballábas nap II.
mentsünk avit és persze, magamat is



- Mi a jó élet van már ezzel? - morgok a mugli ketyerére, amikor az nemhogy az arcom, de az ujjlenyomatom se akarja felismerni. Épp le akartam volna fotózni egy a padon hesszelő macskát, mert tudom, Bettinek tetszene, de nem tudom. Ellenben a macska a káromkodásaimra felül és inkább hátat fordít nekem, én pedig próbálok rájönni, mi a fene a baj. Az a legfőbb, hogy minden ilyen kis kütyü majdhogynem egyforma. Tucatmárka egy darabja az enyém, nemrég kaptam és rúnáztattam fel másutt, hogy tudjam majd használni itt is, ha azonban így folytatom, nem fogom. Se egyedi alakja, se egy egyedi tokja sincs, sima és áttetsző, amely mögött a bérletem szoktam hordani Pesten, de azt épp eltettem a tárcámba, hiszen ritkábban vagyok ott. Így aztán, bárkié is lehet. Lehetne. Ez a kezemben azonban nem az enyém. Amit jobban odafigyelve felvillan a rendes háttér egy része, azon egy szőke lány és egy kutya látható, nekem pedig még véletlen sincs kutya, meg szőke lány az életemben. Elkáromkodom magam és azonnal körbe kezdek nézelődni, lázas kattogásban, hogy mégis ki ült velem szemben, mellettem és mit tegyek. Az biztos, nem akarom megtartani, kell a gazdája, nála az enyém, amit fel sem tudok hívni, mert feloldani nem tudom. Így is azt mondja, majd egy óra múlva próbálkozhatok, hoppá. Nem kéne tönkretenni. De akkor ez kié…? És hol találom meg? Hova mennék, ha épp leszállnék a vonatról, a barátnőmmel együtt – elvégre valakibe belekapaszkodott – és még a nyár lehelete itt lenne? Ahha, fagyi, kaja, innivaló. Elteszem a telefont, fordulok és itt sem vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Gófitz Dániel
INAKTÍV


Kófic
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 30
Írta: 2022. október 1. 19:11 | Link

Alíz, a galambos fényképész hölgy

Nagyon tudja szeretni az egyszerű dolgokat az életben, amiket talán a legtöbben nem is vesznek észre, hogy mennyire szépek. Ezek segítették át a nehéz időszakon, azonban fiatalon talán hajlamos volt erőszakkal keresni a jót mindenben. Ez a toxikus pozitivitás sem vezet célra, kényszerrel nem lehet valaki boldog, azonban a felfogását formálhatja tudatosan az ember.
A kellemes időjárás, a nap utolsó álmosan pislogó napsugara és a téren boldogan csipegető galambok mind olyan dolgok, amik mellett elmehet az ember, ha nem jár nyitott szemmel. Nem mindig szokta megörökíteni a látottakat, de elég gyakran előfordul vele, főleg, hogy ha inspirációt lel valamiben.
Félszegen pislogva várja Alíz reakcióját a váratlan ajándékra és az ismeretlen közeledésére. Érthetően nem volt túl lelkes az első pillanatban, ami várható is, hiszen csinos, fiatal nőként bizonyosan sok atrocitás éri az ellenkező nemmel kapcsolatban. Azonban szerencsére hamar tisztázódik magától a helyzet.
- Idő híján ennyi lett, de köszönöm. – Köszöni meg a dicséretet egy finom lapos pislogással vegyítve. Ha több ideje lett volna, lehet még egyfajta auraként körbe rajzolná Alíz színével az alakját, de erre most nem volt lehetősége. Szerencséje van, hogy van egy ceruzája, aminek a színét tudja bűvölni mágia segítségével, így a lehető legközelebb van a rajz ahhoz, amit lát.
- Tetszik az Ars Poeticád. Én magam is szívesen foglalkozom az érzelmek ábrázolásával…is. – Igaz, Dani kicsit másképpen, hiszen ez a terápiás eszköze, ahol minden forma, szín és árnyalat egészen megváltoztathatja az életre kelő mű hangulatát. De ennek a módszernek a tökéletesítése folyamatban van.
- Nekem sosem volt lehetőségem komolyabban megismerkedni a fényképészettel, elég hamar beszippantottak az ecsetek meg a ceruzák. – Meg az az igazság, hogy pénzük sem volt ilyen készüléket venni. Nem sok fénykép van róla és az öcsijéről a gyerekkorukból. Emlékek… azok vannak, hol jobbak, hol kevésbé.
- Jóslás? Az egy nagyon érdekes tudományterület, az elmének egy igen különös szeglete az, ami ilyen dolgokat érzékelni képes. – Huss, a pszichológus előtört. Az egyetemen tanulták azt, hogy az agy hogyan dolgozza fel a képeket, és hogy a mágiával rendelkező egyének hogyan lehetnek látók. És a klasszikus értelemben vett látók, nem pedig a kártyajósok, akiknek legalább a fele csaló.
- Én szinesztéziás vagyok. Az nem olyan különleges talán, de legalább… szép? – Feleli kicsit kínosan elviccelve a dolgot. Mind a kettőjüknek van egy érzékeléssel kapcsolatos kis ’defektje’. A szinesztézia nem olyan hasznos, mint a jövőlátás, de tényleg szép. Dániel hasznosnak is találja, segíti a művészetét kibontakozni.
- Gyermekpszichológus vagyok. Vagyis az jelenleg éppen mellékszál-féle, mert az AMS-en vagyok tanársegéd, ott kutatok. – Doktor Gófitz in progress, bár ő maga sem nagyon várja. Nem tudja, hogy mit szeretne azután, hogy ez megvan.
- Te a fényképezésből élsz? – Manapság talán a fényképészet az, amiből az ember legjobban meg tud élni. Sok az esküvő, mindenféle sajtótermékek. A férfi gyerekként a művészetéből akart élni, később került a pszichológia bűvkörébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. október 2. 00:35 | Link

Dániel






- Ó, valóban? Akkor tudod, miről beszélek. Igaz, én a műveimben főként a klasszikus fekete-fehér színkombinációt részesítem előnyben - feleltem neki mosolyogva. Közben pár galamb elég nyilvánvalóan jelezte felém közeledve, hogy bizony még szívesen csipegetne pár falatkát. Szórtam is nekik még egy kis ételt, ők pedig gyorsan fel is csipegették a földön landoló ínyencségeket.
- Az szuper, hogy megtaláltad azt az elfoglaltságot, ami az életben örömöt okoz neked. Mondd csak, mikor jöttél rá, hogy az ecsetek és a ceruzák fognak központi szerepet játszani az életedben? Az az igazán szerencsés, aki már egészen kiskorától kezdve tisztában van vele, hogy mivel is foglalatoskodna szívesen a későbbiek folyamán. Az meg külön plusz pont, ha van hozzá szülői háttér, aki netán támogatja is ebben - mondtam neki elmélázva. Úgy éreztem hirtelen, hogy megint túl sokat beszéltem, ezt pedig nem mindenki díjazta. Nekem még mindig nem volt könnyű megemészteni felnőtt fejjel sem, hogy az anyám alkalmatlan volt a szülői szerepre, és emiatt egy árvaházban kellett felnőnöm. Még szerencse, hogy Timi aztán befogadott. A családi üldözést is elnéztem volna jóanyámnak, de mikor legutóbb megjelent, és végül eltűnt, afelett már nem tudtam szemet hunyni. A pénz sem kárpótolt az elcseszett gyerekkoromért, de ezt ő valahogy képtelen volt megérteni.
- Hmmm, ezt jó hallani. Mármint azt, hogy ilyen tudományosan állsz hozzá a jósláshoz, nem pedig rögtön kinevetsz, mint oly sokan. Tudok kártyavetést, teafű jóslást, és egyebeket csinálni. Viszont a fő attrakcióm az, hogy képes vagyok megálmodni mások jövőjét, legyen az ismerős, vagy ismeretlen. Ezt nem vagyok képes irányítani, jön magától az egész, viszont sok esetben hasznos. Az elején képtelen voltam irányítani ezt az adottságot, alig aludtam, végig stressz alatt voltam, rémálmok kísértettek, aztán némi segítséggel, annó a jóslástan tanáromnak köszönhetően sikerült valamennyire koordinálni a dolgokat - meséltem a férfinak. Magam sem értettem, hogy miért voltam ennyire közlékeny vele, de úgy éreztem, hogy nem érdemli meg azt, hogy füllentsek neki. Amúgy sem voltam az a fajta, na meg mégis mit veszíthettem? Szerintem semmit. Ha unja a szövegelésem, max tovább megy, volt már "szerencsém" ilyen szituációhoz is.
- Szinesztéziás? Akkor te mindig színesen látod a világot! - vágtam rá pozitívan.
- Öhm, ugye nem mondtam semmi sértőt? Bocsi, ha igen... általában gyorsabban jár el a szám, minthogy előtte átgondolnám a mondandómat. Színesben is álmodsz? - kérdeztem tőle, miután gyorsan kimagyarázkodtam magam. Nem is én lettem volna, másképp reagálom le a hallottakat, engem pedig csupán a jó szándék vezérelt, szimpatikus volt a beszélgetőpartnerem. Na, és eléggé egyedi is.
- Gyermekpszichológus? Akkor te viszonylag könnyedén átlátsz az emberek lelkén. Na, és mely területen vagy tanársegéd? Ez az egész elég izgalmasan hangzik - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Mindig is felkeltették az érdeklődésem a sokszínű emberek, akik egyszerre több ízben is képesek voltak helyt állni.
- Így van, főként abból élek. Van egy galériám, ahol vannak időszakos, és állandó kiállítások is. Itt van a névjegyem! Most például a galambok etetése lesz a fő téma - nyújtottam egy névjegykártyát a férfi felé.
- Egy jó barátom segített a fotós karrierem beindításában, aki sajnos már nincs köztünk. Rengeteget köszönhetek neki. Egyébként a jóslásra is van némi kereslet, de inkább a másik szakma az, ami most úgymond virágzik - közöltem Dániellel a határozott tényeket.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2022. október 2. 00:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2022. október 5. 12:02 | Link

Zsombor


Szenvedett. Pokolian szenvedett a kedvese nélkül. Az első napokban meglátogatták régi barátai, az evés zavar, a rémálmok, a paranoia. Egy hét alatt a saját árnyékává változott. Rettegett attól, hogy az elemi mágiája elszabadul, vagy éppen elapad, nem lett volna meglepve egyik reakción sem ekkora érzelmi megterhelés után. De úgy tűnt, sikerült olyan kapcsolatot építenie a benne buzgó tűzzel, hogy az ahelyett, hogy megpróbálná megölni, inkább megpróbálja megmenteni az életét. Nem, persze, nem nyújtott kirobbanóan jó teljesítményt az óráin, de megvolt a kontroll, képes volt uralkodni önmagán, és a legnehezebb, legtöbb koncentrációt igénylő gyakorlatok kivételével mindent képes volt végrehajtani. Elképesztő hálát érzett ezekben a napokban ezért, és azért is, hogy Flynn mindig ott volt az életében, és pontosan tudta, mikor van szükségre arra a mértékű szeretetre, amire elképesztően szüksége volt.
Most sem néz ki jobban, ahogy végig vonszolja magát a fél falun, hogy elérjen a megbeszélt találkozóhelyre. Muszáj látnia. Muszáj beszélniük. Valaminek történnie kell. Ugyanazt látja Zsombor arcán, amit érez, és ez ijesztő. Leül mellé, nem túl közel, nem túl távol, abba a bizonytalan távolságba, amikor az ember maga sem tudja, mit akar. Ha lehetne, odabújna, megölelné, és azt mondaná, hogy nem lesz semmi baj, de ezzel már elkéstek. Baj van. A kérdés csak az, hogyan oldják meg.
Egyelőre nem szól, csak nézi a göndört. Tekintetében szomorúság és a kétségbeesés dominál, szemei alatt húzódó karikával már-már ijesztő látványt nyújt. De nem szól, csak néz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kobán Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 60
Írta: 2022. október 5. 12:34 | Link

Anna

-Egyelőre tuti folytatom a sárkánytan tárgyat, úgyhogy most már egész kíváncsi vagyok.- Igen, kíváncsi. Nem rettegős, félős, berezelt leányzó, hanem kíváncsi... saját magam ámítása néha egészen működik. -Sajnos ilyen kapcsolati hálók kihasználásában nagyon béna vagyok. Úgyhogy nagyobb eséllyel tagadom le, minthogy bedobjam.- Sütöm le a szemem picit bocsánatkérően, mert már nem egyszer történt, hogy ezt mások sértésnek vették. Nem arról van szó, hogy aktívan elhatárolódnék ettől, hanem szimplán ha olyan szituációba kerülök, ahol ennek jelentősége lenne, ott már valószínűleg annyira szorongok, hogy a saját nevemet is elég bonyolult nem elfelejteni, nemhogy másokét dobjam be mentőövnek. De dolgozom ezen is ám!
Érdeklődve hallgatom más házak klubhelyiségeinek leírását, és megkell állapítsam, hogy eddig egyik sem győzött a Navinés felett.
-Zelma, a macskám tuti imádná az Eridonos foteleket.- mondom nevetve -De azért legyen bármije a Levitásoknak, a haboskakaót nem veri semmi!-
Ahogy Anna lefesti a gyermekkor szintjeit, nekem is felelevenednek az emlékek szép sorban. Csupa pozitív kép, bár megspékelte jópár költözés, de a szüleim tettek róla, hogy a legbékésebb és legboldogabb kislány lehessek. Az iskola sem érintett rosszul, a bátyám felkészített rá fizikailag és lelkileg, mert már babakoromban is kiselőadásokat tartott -ki gontolta volna, hogy tudományos vonalon folytatja a pályáját- és iskolás koromra már egész jól tudtam tettetni is a figyelmet.
-Na ez az, amit még most sem tudok.- Jegyzem meg csengesen, ahogy az egyéni erősségekre terelődik a szó. Nem mintha zavarna, de nem tiltakoznék ellene, ha kicsit céltudatosabban irányíthatnám az energiáimat a megfelelő tantárgyakra. De hallgatva Anna életútját, talán tényleg nem is nagy probléma ez. Nálunk a családban mindenkinek egész konkrét elképzelései voltak már fiatalon, és pechemre be is jött nekik. Hiába magyarázta nekem anya, hogy ez nem elvárás, körbenézve a kiegyensúlyozott és tökéletesen boldog családomban néha nehéz elhinni.
-Köszönöm.- bukik ki belőlem hirtelen, amikor Anna elhallgatott. -Ezt nagyon jól esett hallani...én tényleg köszönöm, hogy elmondtad.- teszem hozzá mosolyogva, ami kicsit Neki, de kicsit magamnak is szól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

BC should stand for "Before Coffee".| Zelma
Gófitz Dániel
INAKTÍV


Kófic
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 30
Írta: 2022. október 7. 20:46 | Link

Alíz, a galambos hölgy

Helyeselve hümmög, hiába nem egy a művészeti nyelvük, megérti, hogy a másik mit érez és hogyan ragadja meg a világot maga körül.
- Én nagyon ritkán szoktam fekete-fehérben alkotni, általában az időhiány az oka. - Pedig azoknak is megvan a szépsége, amikor csak a fehér és fekete összemosása adja ki az alakokat.
- Miért pont fekete-fehér? Mit szeretnél kifejezni vele? - Lehet mégsem érti annyira, mint szeretné. Bár a művészet szubjektív, lehetséges, hogy mást szimbolizálnak a színek Alíznak és másként interpretálná Dániel.
Alíz kérdésére egy pillanatra habozik. Nem is tudja, hogy hirtelen mit feleljen, abban egészen biztos, hogy még óvodás korában találta meg ez a szenvedély, azonban azt nem szívesen közölné, hogy valószínűleg úgy, hogy más játéka nem is nagyon volt, sőt, voltak olyan idők, amikor mindenféle kidobott csomagolóanyagra rajzolgatott az utolsó 4 centi ceruzájával. Nehéz gyermekkora volt, mely egyáltalán nem lett könnyebb az öccse születésével sem.
- Azt hiszem korán nyomták a kezembe a ceruzát meg a lapot, hogy kössem le magam. És túl jól sikerült. - Amikor az apja velük élt és sokat ivott nem szerette, ha láb alatt van, így az édesanyja mindent elkövetett, hogy csendben tudja a kisfiát, amíg az ember kialudta az alkoholt.
- Megosztó tudomány a jövendőmondás. Az egyetemen hallottunk mellette és ellene is érveket, attól függ kinek az óráján ültünk. - Feleli nevetve. Ő maga elhiszi, hogy létezik ilyen képesség, de abban biztos, hogy sok kuruzsló is hemzseg a szakmában.
- Nocsak? És gyakran jönnek ezek az álmok? - Kérdezi érdeklődve hallgatva, a nő körül hangjára megjelenő színes foltok már nem terelik el a figyelmét, megszokta azokat. Valaki biztosan áldásként tekint egy ilyen képességre, azonban hatalmas lelki terhet ró a viselőjére. Figyeli, hogy Alíz miként vélekedik erről, és valóban bizonyosodik, hogy számára is teher.
- Van segítséged ehhez? Nehéz lehet egyedül ilyeneken átmenni, főleg, ha nem szép jövőt lát az ember. - Kezd bele kedvesen. A látnoki készség  nagy teher, hiszen mások terhét veszi magára az ember és nem tud ellene menekülni. Sokszor pszichológusként is nehéz cipelni ezeket a dolgokat, pedig önként választják ezt a hivatást.
- Ha gondolod, megkérdezhetek valakit, akivel tudnál erről beszélgetni. Az egyetemen az egyik kollégámnak van gyakorlata a különleges adottságú emberekkel. - Dániel nemigen tapasztalt még ilyen gyerekeket, sokkal több autizmus spektrum zavarral küzdő fiatalt látott már, meg persze olyanokat, akik más okból kerültek a pszichológusok figyelmébe: családi bántalmazás, ADHD, szorongásos zavarok.
Mikor kicsit vidámabb témára terelődik a szó, ő is jobban elengedi magát. Arca lágy mosolyra húzódik, ahogy Alíz viccelődik a képességével.
- Nem, egyáltalán. Hallottam már ezt a poént párszor. - Feleli lefelé pillantva a galambokra, akik közül már csak páran maradtak ott, a többiek elszéledtek.
- Barackszínű a hangod. Én annak látom. - Nem mindig szokta megmondani, ha nem kérdezik, elvégre kit érdekelne, hogy egy idegen pasas minek érzi őket. Ez nem befolyásol semmit velük kapcsolatban.
- Igen, álmomban is megjelennek a színek az emberek körül. De ez szerintem csak megszokásból, mert nem mindig ugyanazt látom körülöttük álmomban, mint amit a való életben. - Vonja meg a vállát. Nem bírnak nagy jelentőséggel az életében a látottak, már teljesen megszokta őket.
Megköszönve átveszi a névjegykártyát és szemügyre veszi a címet.
- Áh, egy galéria? Gratulálok, az szép teljesítmény! - Válaszolja felpillantva a papírról. - Ha ilyen tehetséges vagy a fényképészethez, elhiszem, hogy nagyon keresik az emberek. Meg így sokkal inkább a saját látásmódod közvetíted, nem a másét, nemigaz? - Kérdi halvány félmosollyal, ahogy zsebreteszi a kártyát. - Mindenképpen ellátogatok, megnézem, hogy most mit alkottál. - Fejezi be biccentve egyet, hogy megerősítse az ígéretét.
Épp búcsúzna el, amikor tekintete elé élénk narancssárga fények kúsznak be, melyek egyre világosodnak. Ehhez egy éles hang társul, mégpedig egy sikítás hangja. A közelükben lévő padon egy fa alatt egy tini banda fagyizott és az egyik lány fagylaltjába pottyantott az egyik galamb egy pár méter magasan lévő ágról. A fiatalok dühösek, az egyiküknél előkerült egy pálca is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. október 8. 17:12 | Link

Dániel





- Értem. Az idő igazi kincs... ha van rá lehetősége az embernek, akkor érdemes arra fordítani a megadatott drága perceket,ami valóban örömet okoz neki az életben. Ezt már megtanultam az évek során - tekintettem teljes egyetértéssel a férfira.
- A fekete-fehér képek rögtön a lényegre törnek, a nagyérdemű elé állítják a puritán valóságot mindenféle körítés nélkül. Leegyszerűsítve nincs semmiféle figyelmet elterelő tényező, rögvest a kép mondanivalója kerül előtérbe magába foglalva az összes érzelmet, amit kifelé szeretne közvetíteni - próbáltam egyszerűen és lényegretörő módon választ adni Dániel kérdésére.
- Ez jól hangzik, akkor ezek szerint már egészen fiatalon rájöttél, hogy mit is szeretnél csinálni - néztem rá mosolyogva, elismerően. Én egészen felnőtt koromig nem tudtam eldönteni, hogy mit szeretnék majd csinálni a későbbiekben, illetve mely tevékenység okozna egyáltalán örömöt. Timinek könnyű dolga volt, ő világ életében szeretett táncolni és szerepelni a színpadon. Az idők során emiatt valamelyest háttérbe kerültem nála a ranglétrán. Emiatt sokszor haragudtam rá, de aztán mindig képes voltam neki megbocsátani, hiszen mégiscsak befogadott, avagy magához vett az árvaházban történtek után.
- Na igen, a jövendőmondás valóban rendkívül megosztja az embereket. Van, aki hisz benne, és van, aki meg tagadja - bólintottam komoly arccal. Ebben nagyon is igaza volt az új ismerősömnek, hiszen olyan tényeket közölt, amelyek számomra sem voltak ismeretlenek, kaptam emiatt sokszor hideget-meleget is.
- Nos, ezeket az álmokat egyáltalán nem tudom szabályozni. Elég gyakran tűnnek fel, csak úgy megjelennek maguktól. Vannak köztük szépek is, például várandósság, gyógyulás, szerelem, barátság létrejötte. Viszont vannak köztük nagyon rosszak és ijesztők. Ilyenkor nem minden esetben tudom értesíteni az érintettet, de volt már rá példa, hogy meg tudtam előzni a bajt. Például, hogy az edzőteremben ne ejtse magára valaki a súlyzót. Vagy valaki ne tegye tiszteletét egy adott helyen, adott időpontban. Tehát képes vagyok megfékezni a baleseteket, de nem minden esetben - magyaráztam nagy beleéléssel a másiknak.
- A volt jóslástan tanárom távozása óta nincs semmilyen segítségem, egyedül kell megküzdenem a démonjaimmal. Viszont ezáltal valamilyen szinten sikerült megerősödnöm, de azért nem könnyű helytállni - hagyta el az ajkamat egy nagy sóhaj.
- Valóban? Mennyire releváns ez az úgynevezett barátod a témában? Gondolod, hogy tényleg képes lenne rajtam segíteni? - kérdeztem tőle csillogó szemekkel. Már elég régóta nem hallottam senkitől sem, hogy bármiféle megoldást lenne képes nyújtani az elcseszett helyzetemre, de azért legbelül magamban mindig is bizakodó voltam a téma iránt.
- Hmmm, akkor most már tisztában vagyok vele, hogy nem egy mimóza lélekkel van dolgom, és érted a viccet - feleltem neki kitörő örömmel. Sokan nem fogadták túl lelkesen a poénkodásaimat, de úgy tűnt, hogy Dániel értette, miről szól a fáma.
- Hű, ezt nem tudtam. Miért pont barack? Őszibarack vagy sárgabarack? - tettem fel egyből egymás után a kérdéseket. Bizony, én is tudtam ám fárasztó lenni. Legalábbis most ennek könyveltem el magam.
- Értem. Az álmok egyébként is oly sejtelmesek, én már csak tudom - mutattam magamra viccesen.
- Így igaz. A képek által a saját látásmódomat igyekszem közölni másokkal, de az már más téma, hogy ki mit gondol bele az adott képbe, kinek mit jelent egy-egy adott mű... Mindenesetre mindig megpróbálom átadni egy adott mű mondanivalóját. Ez pedig az esetek döntő többségében sikerülni szokott - közöltem teljes megelégedettséggel, miután átvette tőlem a névjegykártyát.
- Rendben, szavadon foglak - feleltem nagy mosolyra húzva a számat.
- Mi a fene? - ráncoltam össze a szemöldököm a sikítás hallatára, amiről kiderült, hogy nem is kellett messze menni a hang irányába.
- Mi a fészkes fene ütött belétek? - vontam kérdőre a fiatalokat, miután odasiettem hozzájuk. Ezután megláttam az egyik lány fagyijában lévő galambürüléket, és máris összeállt a kép.
- Ne bántsátok azt a szerencsétlen állatot! Nem akart semmi rosszat, csak az ösztönök alapján cselekedett, és rossz helyen volt rossz időben. Nem képes különbséget tenni jó és rossz cselekedet között. Ha ártani akatok neki, akkor  velem gyűlik meg a bajotok! Higgyétek el, abban nem lesz semmi köszönet! - emeltem én is a pálcám rájuk fenyegető módon. A tojáshéj még a fenekükön volt, sokkal erősebbnek és tapasztaltabbnak gondoltam magam náluk, de azért jól jött volna egy kis erősítés.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2022. október 8. 17:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gófitz Dániel
INAKTÍV


Kófic
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 30
Írta: 2022. október 14. 15:44 | Link

Alíz, a harcias galambos hölgy

Helyeselve bólogat, nagyon jól látja Alíz az életet és ettől jobban nem is tudna egyetérteni azzal, hogy hogyan érdemes létezni ebben a világban. Nyilván nem csak az ő felfogása létezik, de Dani is igyekszik ennek megfelelően élni a mindennapjait.
- Ez így van, ezek a pillanatok adnak erőt a következő kihíváshoz, amit kapunk. - Mert azok mindig jönnek, akár tetszik, akár nem. És ha az embert lemerülve találja meg egy ilyen helyzet, akkor bizony nagyon nehéz újból és újból felállni.
- Meg talán az ember jobban el is gondolkozik egy fekete-fehér alkotáson. - A színek valóban fel is tudják dobni az alkotásokat, de el is tudják terelni a figyelmet. Gyerekként Dánielt is mindig lekötötte a hangokból eredő színjáték, de később megtanulta kezelni.
- A pszichológia később jött, 17-18 évesen tereltek ebbe az irányba. Én pedig kombináltam kettőt. - Hosszú sztorija van, hogy és hogyan került közel a pszichológiához, ehhez köze van a saját traumáinak, a testvére betegségének és persze ahhoz, hogy anno tiniként felismerte, hogy segítségre van szüksége. Fogalma sincs, hogy hol tartana, ha akkor nem megy szakemberhez, valószínűleg amolyan éhező művész lenne, vagy valami teljesen random foglalkozást választott  volna, amiből úgy gondolta akkor, hogy megélhet.
Figyelmesen hallgatja, amit Alíz mesél az álmairól, néha bólogat. Nagyon jó hallgatóság, de ez alapfeltétel az ő hivatásánál.
- Hogy éled meg ezt a felelősséget? Hogyan tekintesz rá? - Kérdéseivel nem irányít, őszintén érdekli, hogy hogyan lehet ezt megélni, hogy adott esetben mások egészsége, sőt élete múlhat azon, hogy megtalálja-e a nő őket. Ez egy hatalmas teher lehet a legtöbb embernek, ritka az az embertípus, aki élvezi, hogy hatalma van mások sorsa felett. Általában az olyanoknál más is megfigyelhető.
- Elhiszem, hogy nem könnyű. Minden elismerésem. - Feleli kedvesen. Az embernek fontos a jó alvás, amikor kipihenheti magát, de Alíz agya ilyenkor sem tud pihenni, az alvás sokszor nem pihentető, sőt mondhatni gyötrő. Okozhat az elalvástól való félelmet, amiért még jobban eltolódhat az alvásciklus ezáltal plusz mentális terhet róva az emberre.
- Angliában oktat egy ottani egyetemen, korábban foglalkozott látnokokkal. Volt olyan, akinek sikerült valamennyire megtanulnia irányítani a képességét... - Kezd bele elgondolkodva, mert nem tudja, hogy mennyire hitegetheti ilyenekkel Alízt. - Értem ez alatt, hogy az üléseiken hipnózisban, kontrollált körülmények között tudtak látomást produkálni. Nyilván, ha közben érkezik olyan inger, ami az ülés után ér, akkor azt nem tudja szabályozni. - Folytatja alsó ajkával finoman megnyálazva a felsőt. Ismeri a férfi kutatásait, egészen szép publikációk születtek a témában, de a részleges sikerek eltérítették ettől, így most már az elemi mágusok felé terelte a hangsúlyt. - Ha ez így nem sikerülne, vagy valamiért nem vállalná, egy igazán megértő emberrel tudnál beszélgetni. Több jövendőmondóval foglalkozott, de egy ideje már nem erre helyezi a hangsúlyt. - Fogalma sincs, hogy ő mihez kezd, ha a saját szívügye kudarcot vall. A szakma jól fogadja a publikációt és az előadásait, sőt a gyakorlatban is működni látszik a dolog, de csak az idő dönti el, hogy mennyire alkalmazható, amit csinál.
Elmosolyodik arra, miszerint Alíz nem tartja mimózának. Régebben mindig ezzel piszkálták, hogy olyan túlérzékeny, ami egyáltalán nem segített azon, ami miatt ilyen volt a viselkedése. Sokat erősödött tini kora óta, rengeteg megküzdési stratégiát alkalmazott a múltbéli dolgok ellen.
- Talán őszi. Vagy inkább nektarin gyümölcshús. - Eltűnődve figyeli az Alíz körül megjelenő és eltűnő aurát, amit nem is analizált pontosan ki.
- Ez teljesen véletlen. Azért ilyen kis világos, mert magas a hangod. A nőké általában világoska. - Sajnos semmi extrát nem tud mondani, nem lát az emberek lelkébe ezzel a képességével. Azt külön kellett megtanulnia.
Már éppen búcsúzni készültek, amikor a közelükben egy csapat tini cirkuszolni kezd a madarakkal. Dániel is ugrani készült, hogy rendet tegyen, mint komoly felnőtt, azonban Alíz gyorsabb volt nála. Hamar beérte a nő sietős lépteit, hogy jobban szemügyre vegye a helyzetet.
- Azt tegyük el, nincs szükség semmi hirtelen mozdulatra. - Szól nyugodt, de határozott hangon a fiatalokra, azonban Alízra rá sem néz. Ha a kis kanál kedvesség nem segít, még mindig jó B-terv az ecet. Kissé azért meglepi a vehemens reakció újdonsült ismerősétől.
- A kloákának nincsnek záróizmai. Olyanok mint egy kisbaba, nem tudják irányítani a tetteiket. Ti viszont igen. - Közli higgadt hangon, de odabent azért hevesen ver a szíve. Nincs szükség párbajra, reméli, hogy győz a józan ész.
- Jóvanna‘ - Köpi oda az egyik lány a két felnőttnek. Arcán gúnyos grimasz ül. - Pattogtok itt. - Folytatja a szemét forgatva, de leengedi a pálcáját. - Aztán te mikor teszed azt el? -Kérdezi Alízra pillantva, miközben társa az öntetes fagylaltot egyszerűen a fűbe dobja, mire több madár odaszáll, hogy lakmározni kezdjen.
- Pfújbaszdmeg. - Hüledeznek a fiatalok és egy gúnyós kézmozdulatot intve a felnőttek irányába tovább állnak.
- Jó, hogy nem csaptatok össze. - Jegyzi meg csendesen, ahogy kezét elhúzza a táskájáról. Nem egy nagy pálcaforgató, nem hiányzott egy ilyen párbaj, de azért ő is készenlétben állt.
- Általában oka van az ilyen viselkésnek. -

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2022. október 15. 13:30 | Link

Kamilla

Kapok egy tök cuki mosolyt - ahhww - amíg integetünk egymásnak. Közelebbről nézve aztán aggályokat látok felhősödni arcán, amint megszólítom. Vegyes érzelmek? Akkor itt valami bonyodalom lesz, nem mintha ez megijesztene, szóval türelmesen várom, hogy kibökje, mi a probléma forrása. Aztán szó szerint ez történik, én pedig némi fáziskéséssel néma ó-t formálok. Közbe nem vágok, előbb figyelek, hogy a gondolata végére érhessen, egy meglehetősen dühös fintorral meredve a zacskó maradékára. Próba-cseresznye alapon emelem aztán a kezem, jelnyelvre váltva és a kislány arcát lesem, hogy vajon érti-e, vagy húzzam elő a mobilomat és próbáljak meg írni. A jelnyelvek nem feltétlenül átjárhatóak és fogalmam sincs, a fordító erre is kiterjed-e, egy próbát viszont megér.
- Riley vagyok. Segítek,-* bökök magamra, betűzve a nevem, majd jobb tenyeremre fektetett "like"-ba szorított balomat felfelé emelem. Előveszem a pálcámat, aztán kibújok a vékony kardigánból, hogy egy intéssel kosárrá változtassam, egy másikkal pedig a nejlont tüntetem el, mert látni se bírom. Így legalább lesz miben szállítani az elbűvölő vakarcskákat.
- Megnézhetem?-*jelelem aztán, a legfelső cica felé intve, mert átvizsgálnám a jószágot, nem szorul-e sürgősen orvosi ellátásra. Remélhetőleg nem, de jobb félni, mint megijedni.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. október 15. 17:19 | Link

Dániel





Úgy látszott, hogy teljesen egy álláspontot képviseltünk abban, hogy az élet mulandó, az idő pedig gyorsan telik. Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt Timi miatt, akit mostanság csak ritkán tudtam meglátogatni. Mégiscsak ő fogadott be és nevelt fel. El is határoztam ebben a szent pillanatban, hogy két hét múlva felkeresem majd, hogy együtt tölthessünk egy kis időt. A vér szerinti anyám pedig hatalmas csalódást okozott, hiába próbálta magát egyszer kidumálni, amikor felnőtt koromban felkeresett. Voltak nagy ígéretek részéről, hogy majd rendszeresen találkozunk, ehelyett eltűnt, mint a kámfor, és kárpótolt egy nagyobb összeggel. Eleinte kerestem, hogy visszaadjam neki a pénzt, de teljesen felszívódott... aztán némi idő elteltével kárpótlásul a rossz gyerekkoromért cserébe vettem egy menő lakást a rám hagyott összegből. Persze olyan lakóhelyet választottam magamnak, amit fenn is tudtam tartani.
- Pontosan! Illetve a sok-sok nehéz és időnként kilátástalannak hitt helyzet, amelyből fel kell állnia az embernek új erőre kapva, vagy különben tartósan a padlón marad, és onnan már rendkívül nehéz felállni - tekintettem komoly arccal a férfira.
- Ez így van. Így jobban elmélyülhet a kép mondanivalójában - feleltem mosolyra húzva az arcom. Úgy tűnt, hogy Dani rögvest megértette a mondandómat.
- Az igen, akkor elég ügyesen kezelted a helyzetet, elég nagy összmunkát igényelhett ez a kihívás - tekintettem rá elismerően. Ha nem lett volna meg a jövőbelátó képességem, és a fotózásért való rajongás, akkor ennyi idősen nem tudtam volna még eldönteni, hogy mi is érdekelne úgy igazán.
- Ez egyben áldás, egyben átok is. Nehezen tudok megbirkózni azzal, hogy nem segíthetek mindenkinek. Képes vagyok hosszú ideig rágódni olyan dolgokon, amire ugyan lett volna némi ráhatásom, de időhiány vagy egyéb más okból kifolyólag nem tehettem semmit az adott illető érdekében. Emellett sokszor gyötörnek rémálmok, időnként nem merem álomra hajtani a fejem, hiába vagyok képes némiképp uralni ezt a dolgot. Szerencsére vannak azonban csendesebb időszakok is, amikor végig tudom aludni az éjszakát. Ez a képesség egy nagy teher számomra, hiszen az egész életemre nagy ráhatása van. Nem élhetem úgy az életem, mint egy normális ember, senki sem bírná hosszabb távon ezt az egészet mellettem. Na jó, a macskám igen - nevettem el magam, hiszen igazi tragikomédia volt az életem, és hálás lehettem a sorsnak, hogy nem őrültem bele ebbe az egész áldásba. Megint előjött belőlem a szószátyárság, talán picivel több információt adtam át, mint kellett volna, de csupán a valós tényeket közöltem vele.
- A legtöbb embert ez megrémíszti... - tettem hozzá az ajkamat harapdálva, magam elé révedve. Ami a szívemen, az a számon típus voltam mindig is, így erre a kérdésre is a teljesség igénye nélkül válaszoltam.
- Értem. Ez igazán jól hangzik, szívesen venném, ha megismertetnél ezzel az emberrel. Már az is nagy előrehaladás lenne, ha olyasvalakivel beszélhetnék, aki teljesen át tudja érezni a helyzetemet - fúrtam tekintetem a másikéba reményteljesen.
- Ez rendkívül érdekes, és egyben nagyon menő, hogy ilyen képesség birtokában vagy. Most már tudom, hogy, milyen az aurám - tekintettem Danira elgondolkodva.
- Na, és a sajátod milyen? - kérdeztem vissza nagy érdeklődéssel.
A beszélgetésünk után már búcsúztunk volna egymástól, mikor kialakult a kellemetlen helyzet a fiatalok és a galamb között, én pedig rögtön pálcát rántottam a madár javára. A férfinek sikerült megőriznie a nyugalmát, és tudományos magyarázattal érvelt, míg bennem fortyogott a düh feléjük. Nagy szerencséjük volt, hogy végül továbbálltak, és az egyikük nem várta meg a reakciómat a bunkó beszólására.
- Ezek a mai tinik... szemtelenek és még szemetelnek is - közöltem bosszúsan Danival.
- Lehet nem ártott volna megleckéztetni őket... bár én is elég őrülten viselkedtem ebben a korban, de mégsem így - folytattam az eszmefuttatásomat.
- Igen, bizonyára nem volt gyerekszobájuk, nem nevelték meg őket rendesen. Engem pedig elég sokat bántottak, piszkáltak a gyerekkoromban ahhoz, hogy rögtön defenzív állást vegyek fel hasonló esetekben - adtam teljeskörű magyarázatot az újdonsült ismerősömnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Anna
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 860
Írta: 2022. október 23. 13:12 | Link

Emma

Örülök neki, hogy nem rettent el, de abban is biztos vagyok, hogy Denis lényéhez kell a kitartás. Én sokszor küzdök vele, pedig a bátyám és imádom, és emlékszem arra, ahogy Barni az esküvőnkön azt mondta, hogy Denis örökké a családom lesz, mégis, úgy érzem, ha megtudja a házasságunkat, akkor ez kérdésessé válik majd. Szeretem a bátyám, de ő egyszerűen néha túl makacs ember nekem, és félek a találkozástól. Talán éppen ezért óvok másokat is, rájuk vetítem ki a saját félelmemet. Túl kellene lennem azon, hogy elmondom neki, férjhez mentem, saját döntésemből, szeretem a férjemet, vele akarok lenni, és szeretném, ha megértené, hogy nem kívánok özvegy lenni. Nehéz dolog a húgának lenni, annyi szent. De tudom, hogy az se könnyebb, ha valaki az én bátyám.
- Pontosan, a haboskakaó a legjobb dolgok egyike.
Tetszik nekem  a lány, tökéletes navinés alkat, kedves, szimpatikus, olyan, akinek nagyon jó kisugárzása van, és ezt nagyon tudom értékelni. Szeretek olyan emberek mellett lenni, akiknek az egész lénye pozitív, nincs bennük keserűség, vagy, ha van is, nem akarják átragasztani másokra. Nyilván, bennem is szokott lenni, adott helyzetek vagy tények miatt, de nem szeretem én sem azt, ha mások hangulata miattam válik rosszabbá, folyton azon dolgozom, hogy akik a közelemben vannak, jót kapjanak. Persze ez néha nem sikerül, de alapvetően úgy vélem, hogy mi Navinések azért születtünk a világra, hogy egy kicsit tompítsuk a túláradó vagy éppen energiákat, emellett pedig jóságot adjunk át.
- Rá fogsz lelni, az iskola és az ottani lehetőségek, a tanárok, a háztársak rá fognak vezetni mindenre, amiben kételyt érzel. Én, amikor levizsgáztam, úgy jöttem ki onnan, hogy rendben volt az életem nagyon sok tekintetben.
Ami nagyon pozitív volt. Nyilván, ezt követően volt egy összeomlás, ahogy a Barnival való kapcsolatunk egyik pillanatról a másikra zátonyra futott, és el kellett mennem erről a helyről, hogy rendeződjenek a gondolataim, de ott is volt bennem tudatosság, és építettem mindarra, amit a tanáraimtól és az iskolától kaptam.
- Ha valahol elakadsz, és szeretnél beszélgetni, keress meg nyugodtan, persze, ahogy elkezdődik a tanév, jönnek a barátok is, csak tényleg, ha úgy érzed, hogy szívesen meghallgatnád, hogy mit gondolok, akkot tényleg.
Ajánlom fel neki, lassan búcsúzóul, mert látom, ahogy a diákok gyülekezni kezdenek, és az órámra pillantva látom, hogy lassan a tanóra végére érünk, és még nagyon sok dolgunk lesz ma, hiszen elő is kell készülni ahhoz a bizonyos búcsúhoz.
- Örülök, hogy megismertelek Emma, és remélem, hogy találkozunk hamarosan, de most sajnos mennem kell. Nagyon örültem neked.
Kezet nyújtok búcsúzóul, hogy aztán összeszedelőzködve, összeszedjem a csapatot, és visszainduljunk az előkészítőbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kobán Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 60
Írta: 2022. október 23. 18:55 | Link

Anna

A habos kakaót tényleg nem veri semmi. Talán csak a tűzforró americano, ami a termoszomban pihen, és így hogy újra eszembe jut, kortyolok is belőle még egyet, miközben bólogatva nyugtázom a kijelentést.
A termoszomat szorongatva hallgatom Annát, és őszintén jól esik, hogy a kissé béna bizonytalanságomat igyekszik eloszlatni. Tökéletes tanárnő lesz, mert ez a néhány perc elég volt hozzá, hogy biztonságban érezzem magam mellette, és ne legyek se több se kevesebb, mint egy 15 éves gyerek. Gyereknek lenni pedig a világon a legcsodálatosabb és legkiszolgáltatottabb dolog, s ezért is olyan ritka, hogy valaki mellett különösebb ismerettség nélkül nem akar előjönni a felnőtt énem. Tudom, hogy érettebb vagyok a korosztályomnál -ezt teszi az emberrel, ha 7 évvel idősebb a bátyja- mégis azokat a tanáraimat szerettem igazán, akik a koromnak megfelelően kezeltek. Nem tettek rám száz százalékos felelősséget, de a döntés az enyém volt, hogy mennyit vállalok. És álltalában ezek a tanárok voltak azok, akiknek az óráján önként jelentkeztek a diákok, sosem volt susmogás, és a dolgozatokon is kimagasló volt az osztályátlag.
Éreztem, ahogy Anna mondataira az arcvonásaim is szinte kismacskaszerűvé válnak, el se akarom hinni, hogy hogy lehet valaki ennyire jóindulatú.
-Nagyon rendes vagy, köszönöm szépen.- hálálkodom kicsit lesütött szemmel, még mindig a termoszomat szorongatva, és közben igyekszem bevésni a memóriámba, hogy ha szükség lesz rá, ne felejtsem el feleleveníteni a felajánlását. Nem mintha a jövőben képes lennék eljutni arra a szintre, hogy önként kérjek segítséget felnőtt emberektől, akiket ráadásul alig ismerek, de a problémáimra általában már az is bőven elég megoldás, ha eszembe jut, hogy léteznek kedves emberek a világban, mint Anna.
-Én is nagyon örülök, és köszönök mindent.- felelem mosolyogva, és vele együtt felemelkedem a padról, inkább csak megszokott illedelmesség gyanánt, de milyen jól tettem, mert így legalább egy cseppet sem ért meglepetésként hogy kezet ráztunk búcsúzóul. Eddig azt hittem, hogy ez csak egy ódivatú német tradíció, de mivel ebben szocializálódtam kifejezetten jól esett, hogy nem csak nekem természetes ez.
Már bőven csak a hátát figyeltem Annának, amikor eszembe jutott, hogy pont azt felejtettem csak el megkérdezni tőle, hogy mégis mi a fenét érdemes megnézni Bogolyfalván... de visszatekintve a beszélgetésünkre ez talán annyira nem is jelentős.

//köszönöm a játékot Pirul
Utoljára módosította:Kobán Emma , 2022. november 10. 22:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

BC should stand for "Before Coffee".| Zelma
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2022. november 1. 18:53 | Link

Veled
Talán utoljára


Szemét lehunyta egy pillanatra, befogadva a szemhéja mögötti sötétséget. Nem akarta kinyitni. Sokkal egyszerűbb volt elbújni a problémák elől, hiszen már annyival szembe kellett néznie. És valahogy érezte, hogy ez sem lesz kellemesebb, mint bármelyik előtte. Végül pilláit mégis lassan felnyitotta, és félve oldalra nézett. Csak egy röpke csekkolást szeretett volna, ám barnái ott ragadtak. A meggyötört arcon, testen, elmén. Kemény vonásai ellazultak, és legszívesebben olyan szorosan ölelte volna magához Rarát, hogy elhiggye neki, hogy a világ egy szép hely, és ők mindent megoldanak. De nem lehetett. Olyan üres tér szorult kettejük közé, ami azóta nem furakodott oda, hogy azon a vonatúton segített neki. Bizalom. Ez volt az ő kapcsolatuk rugója már az első pillanattal. Egy kincs, melyet olyannyira féltettek; a mellkasukhoz szorították, és szorongatták, míg...
- Azt hiszem... - kezdte Zsombor kiszáradt ajkakkal. Fájt beszélnie. Utálta magát, amiért ezt tette Rarával. Soha nem akarta bántani. De az olyanok, mint ő sose akarják, csak megteszik, nem igaz? - ...azt hiszem összeroppantottuk az egymásba vetett bizalmunk - szólt halkan, hogy a téren a járókelők akkor se hallhatták volna meg, ha hat fülük van. Újra elhallgatott egy pillanatra, aggódó pillantása végigsiklott a másikon, majd úgy törtek ki a szavak a tüdejéből, mintha belülről égetnék. Talán így is volt.
- Én soha többé nem akarlak bántani Rara. Sose akartalak, de úgy tűnik, képtelen vagyok rá - vallotta meg, és habár teste elfordult a lány irányába, hozzáérni továbbra sem mert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Czifra Abigél
INAKTÍV


the "P" is silent!
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 28
Bűbájos bútorasztalos boltja
Írta: 2022. november 5. 19:16
| Link

Hansági Tamás

Eredetileg mindenféle vásárlási vagy pénzköltési szándék nélkül sétált az időközben várossá növekedett Bogolyfalva utcáin Abigél, kíváncsi volt csupán, mi minden változott, melyik hely van még mindig itt abból az időből, amikor az iskolából hétvégente átjött a barátnőivel vagy az épp aktuális párjával. Már hónapokká nyúltak a hetek lassan, amióta újra itt volt, de még nem volt lehetősége nézelődni.
Most pedig megakadt a szeme egy takaros kis üzlethelyiség jókora ablakán, ami mögött mindenféle fából készült tárgy - főleg bútor - volt hívogatóan kiállítva. Egyfajta művészet az is, ahogy az ilyesmit elrendezik, bár könnyen lehet, hogy a tulajdonosnak semmiféle szándéka nem volt, csupán így fértek el kényelmesen, és csak Abigél látott bele többet, mint ami valójában ott volt. Bár sok minden volt, mondhatni zsúfolásig, épp csak elegendő hellyel, hogy közlekedni lehessen köztük.
Abi gondolt egyet, és benyitott, orrát egyből meg is csapta a fa jellegzetes illata. A bemutatóterem mellett egy műhely is volt, bár ezt először még csak sejteni vélte, mintsem látni.
 - Szép jó napot..! - köszönt hangosan, nem tudva, merre találja a boltost, és kíváncsian nézelődve sétált beljebb. Remélte, hogy nem az egyik szekrényből fog előugrani a tulaj, mert nem biztos, hogy kapna kedvezményt, miután szétákozta ijedtében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2022. november 7. 19:33 | Link

Czifra Abigél

Még egy apró véső mozdulat és az elég nagynak mondható fedelén a virág elkészül. Legalábbis az intarzia alapja, melybe azután majd egy másik fa kerül és rajzolja ki az imolát. Unokahúga kislányának készül a láda, mely a bele pakolt holmikat egy bűbáj hatására rendben tartja. Elekra kérte fel a munkára, amire Tamás azonnal igent mondott. A család megbízásai mindig fontossági listája elején állnak. Nem kért pénzt. Főtt ételben és süteményekben vár viszonzást szakértelméért. A nőért ismét aggódik, de sűrűbben jár hozzá, ezért jobban oda tud figyelni rá és segíteni, ha szükséges. - Egy pillanat és megyek! - kiált ki a műhelyből, majd előbb leteszi a vésőt, majd leporolja kötényét és kioldja. Levéve azt is a szerszám mellé teszi és kilép az ügyféltérbe, ahol egy nőt pillant meg, aki láthatóan tétován téblábol a bútorok erdejében. Természetesen rossz úton indulva. Ismerős a helyzet. Megesett már párszor a helyiség zsúfoltsága miatt. Hősünk így csak fejét ingatva, kissé unottnak mondható hangon szólal meg ismét - Vigyázzon mert ott van egy zsá...moly - próbálja figyelmeztetni a hölgyet, aki ennek ellenére is nagy valószínűséggel felbukik a nevezett bútordarabban. Tamásunk szemét forgatja, majd gyorsan odasiet és ha a hölgy valóban közelebbi ismeretségbe került a padlappal, akkor felsegíti, de mindenképpen ellenőrzi állapotát. - Kicsit sok a mintadarabom - igyekszik menteni a menthetőt, és hajába túrva figyeli mi történik. Hatalmas termetével magasodik a nő fölé, de inkább tűnik kíváncsinak, mint bűnbánónak. Nem az ő hibája, ha a betérők nem néznek a lábuk elé és felfedezik a parketta erezetét, amit szintén ez a nagyra nőtt, bűbájos asztalos alkotott. Sokrété fa tehetség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg..."
Mark D. McMillan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 78
Írta: 2022. november 11. 17:37 | Link

Marcell


A postán kölcsönzött baglyot, hogy külföldre levelet küldhessen a kisebbik lánynak, akivel az elmúlt időszakban nem alakult jól a viszonya. Összevesztek, az ifjú hölgy mindent apja arcába vágott és nem jó szívvel váltak el egymástól, aztán már több, mint egy hete nem is kommunikáltak. Mark viszont ahogy kezdte egy kicsit jobban összekaparni magát, úgy érezte annak is fontosságát, hogy szeretett lányával kibéküljön. Ezért is tartotta annyira fontosnak, hogy feladja a levelet. Sietve esett be az épület ajtaján, épp a zárás előtt néhány perccel, s már az ott dolgozók is húzták a szájukat, mégis sikerült kikölcsönöznie azt a baglyot és megirányítani London felé. Legalább ezt az egy dolgot sikerült megoldania, ha már a kutyáját nem találta, amiatt is aggódhatott, hogy Bütyök vajon hol kóborol. Eddig nem kereste, mert belesüppedt saját fájdalmába, de most, hogy kezdett tisztulni az elméje, rájött arra, hogy mennyi mindent szalasztott el. Aggodalma is mostanra erősödött fel úgy igazán, ezért is húzta elő kabátja zsebéből az egyik kollégája által rajzolt fantomképeket Bütyökről, hogy aztán a Postán, a Hivatalnál és a téren is kirakjon belőlük egyet-egyet, hátha valaki megtalálja majd a kutyát. Épp az utolsót tűzte ki, amikor észrevett egy ismerős alakot, akivel annak idején a Rotshtein ház előtt futott össze. S persze, össze is állt a fejében a kép, hisz valószínűleg ez a férfi lehetett az, aki végett aztán Elektra eltűnt az országból. Nem tudta, hogy együtt vannak-e, történt-e azóta bármi is, mert a nőt sokáig nem látta, s a legutóbbi találkozásuk sem úgy alakult, ahogy annak alakulnia kellene, mikor két ismerős, jó barát, rokon, vagy szerető összefut egymással.
- Jó estét, elnézést! - lépett oda a férfihez, nem tudván, zavarja-e, s felmutatott neki egy képet Bütyökről. - Nem látta esetleg ezt a kutyát? - tényleg érdekelte a válasz, minden információ jól jött most, de volt még valami, ami érdekelte Markot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 237
Írta: 2022. november 13. 00:03 | Link



Fárasztó volt ez a nap. Sokat rohangáltam, és nem tudom hányszor adtam hálát magamban Merlinnek, hogy képes voltam megtanulni hoppanálni. El se tudom képzelni, mihez kezdenék, ha nem lenne ehhez elég varázserőm. Így se volt már energiám átöltözni az utolsó edzés után. Ezért nézek ki úgy, ahogy, kissé kócos konttyal a fejem tetején, kicsit bő, de tökéletesen meleg szürke felsőben meg fekete jóganadrágban, hozzá pedig kényelmes edzőcipőben. Nem mondhatni, hogy nem szeretem egyébként, de ma már a hátam közepére se kívántam az egészet. A vállamon féloldalason lóg a hátizsákom, még cipelem a könyveimet, és a kezemben meg papírtasakban minden, amit a boltban éppen a bevásárlólistáról be tudtam szerezni. Ha hazaértem, ebből még a vacsorának is el kellene készülnie. Fáradtan szusszanok végignézve a Boglyas téren, igyekezve fejben felmérni, mennyi idő is, mire még hazakeveredem. Eszembe se jut, hogy esetleg lebegtethetném a csomagjaimat, mint egy rendes és értelmes varázsló, és különben is, az edzés fontos, felfoghatom ezt is annak. Remélem, senki ismerősbe nem futok bele véletlen sem. Sietősen indulok neki éppen ezért, hogy mielőbb átvágjak a téren, mielőtt még tényleg valakibe belebotlanék.
Utoljára módosította:Lónyay R. Hargita, 2022. november 13. 00:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1242
Írta: 2022. november 13. 00:51 | Link

Hargita
somehow

Ki gondolná, hogy egy több órás vonatút eltelhet gyorsan? Én már nem gondolom, hanem tudom. Voltam olyan szerencsés, hogy senki nem tisztelt meg a jelenlétével a négy személyes üléseknél, így egymagamban foglalkozhattam a szakdolgozatommal. Egy idő után már az engem - messzebbről - vizslató tekintetek is semmivé foszlottak.
Elégedetten mosolyogva nyomom el a már leégett cigarettát a földön, majd dobom a kukába. Aprón húzom meg a bőrtáska pántját a vállamon, megigazítom a kabátomat, majd lassú léptekkel indulok el az állomásról.
Elég pár lépés, és már a következő napok körül járnak a gondolataim: mikor kell mennem a fegyházba, kikkel kell foglalkoznom aznap, milyen zh-im lesznek, valamint mindezt össze kellene egyeztetni azzal, hogy Elias közölte, hétvégén Párizsba kellene utaznom fotózásra, nem beszélve arról, hogy Helsinkiben is várnak ugyanezen okból. Felciccenve dörzsölöm meg szemeimet, de nem állok meg, és ennek köszönhetően ütközik belém valaki oldalról.
Amilyen apró, meg sem érzem, mégis megemelkedett szemöldökkel pillantok le rá. Átható, kék tekintetem minden részletet pillanatok alatt megjegyez, és végre fel is dolgozza a kapott információt. Halványan mosolyodom el.
- Hargita - mondom ki lágyan nevét. - Nem ütötted meg magad nagyon? - helyezkedem vele szemben, tekintetemben őszinte kíváncsiság ül, miközben várom a választ. Meg kell hagyni, teljesen máshogy néz ki, mint amikor először - és azt hittem utoljára - találkoztunk. Kicsi ez a városka, és erre minduntalan rá kell jönnöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 237
Írta: 2022. november 13. 01:18 | Link



Egyetlen dolgot szeretnék ma estére már csak, hazaérni anélkül, hogy bárki ismerősbe botlanék. Meg vacsorázni is, de az már mellékesebb. Igazából az nem is olyan fontos, mert úgy érzem, be tudnék dőlni az ágyba egy zuhanyzást követően vacsora nélkül is, és biztos vagyok benne, hogy reggelig aludnék gond nélkül. Ott is lebeg máris lelki szemeim előtt az ágyam a puha párnával meg a jó meleg takaróval, és így nem annyira figyelek a környezetemre. Ennek eredményeként nem túl meglepő módon sikerül is beleütköznöm valakibe pár méteren belül. Gyorsan hátra is lépek egyet, ami máris olyan szerencsétlenül sikerül, hogy mellékessé válik az az aprócska tény, hogy egyébként se lett volna elég az egyensúlyom megtartásához. Nemes egyszerűséggel fenékre ülök. Az ösztönös sikkantás pláne nem segít semmin, csak még kínosabbá teszi a jelenetet. Azt hiszem, azért nagyobb volt a meglepetés, ettől legfeljebb csak lila leszek itt-ott pár napig, ami amúgy is előfordul néha. Viszont a nevemet hallom, és ahogy felpillantok, azonnal el is önti az arcomat a forróság. Úristen. Merlin szentséges szakálla meg az összes szentséges szalamandra szerelmére, hogy lehetek ilyen szerencsétlen, hogy pont a szőke hercegbe sikerül belefutnom, szó szerint. Legszívesebben visítva szaladnék ki a világból ebben a pillanatban. Nem is. Elsüllyednék. Jaj, miért nem tudok? Ha már illúziómágus lennék, most el tudnám tüntetni magam legalább, de így leforrázva ülök a földön, és pislogok az elgurult alma után.
- Bo... bocsánat - nyögöm ki végül a fejemet rázva. Most tényleg pont itt és így kellett nekem belebotlani? Még a hajam is egy madárfészekre hasonlít inkább, mert nem volt időm rendesen összekötni edzés előtt, viszont zavart, hogy folyton a nyakamba lógott. - Ühm... ü-ühm, nem - válaszolok a kérdésre végre, még mindig a fejemet rázva, aztán tenyeremre támaszkodva igyekszem feltápászkodni. A bevásárlótasakot inkább a földre teszem, mert fél kézzel azon vagyok, hogy az extra hajgumit kiügyeskedjem a hajamból, copfban legalább normálisan nézne ki. - Iiizé... én csak... a lábam elé néztem, nem fel. Nem akartam... neked menni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1242
Írta: 2022. november 13. 02:54 | Link

Hargita
somehow

A kérdés után, szemem sarkában tűnik fel a vöröslő alma a szürkülő betonon. Törzsből fordulok arra, végül tincseimet hátratúrva fordulok rendesen is felé, hogy leguggolva felszedjem és tegyem a már Gitta mellett lévő tasakba. Kiegyenesedve hajolok le kicsit, kezemet nyújtom felé.
- Hadd segítsek - fogom meg éppen a haját igazgató kezét, majd fordítom úgy, hogy óvatosan rá is tudjak szorítani. Ajkamon virít folyamatosan halvány mosolyom, ahogy minimálisan húzom magam felé, remélve, hogy megfeszíti karját és valóban fel is tudom húzni a földről. Ha sikerül hajolok le, hogy ujjaimra akasszam a szatyrot.
- Örülök - pillantok rá, mielőtt visszaállnék ismét vele szembe. - Hazafelé sietsz ennyire? - eszem ágában sincs felé nyújtani a bevásárolt holmikat, amíg nem kapok választ. És mikor válaszra várok, nagyon türelmes tudok lenni. A halvány mosolyból lesz egy igen erőteljesen látható. Csak hallgatom, fejemet csóválom meg végül halkan nevetve.
- Pedig reméltem, hogy szándékos volt - billen oldalasan fejem. - Ennél jobb oka aligha van két embernek beszélgetni. Hazakísérlek - csillannak meg kékjeim játékosan, mert ezt a kijelentést még soha senki nem hallhatta a számból és valószínűleg nem is fog megtörténni többet. Nem szenvedtetem sokáig, könnyed mozdulattal állok mellé, jelentőségteljesen pillantok le rá, jelezve, hogy indulhatunk.
- Szeretnék gratulálni. Megkaptam a Minisztériumtól a végzést, hogy alkalmas vagy a képességtanulásra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 237
Írta: 2022. november 13. 03:24 | Link


looks      


Jaj, te jó ég. Hát tudtam, hogy Bogolyfalva nem olyan nagy, de azért ennyire nem lehet kicsi sem. Vagy mégis? A mellékelt ábra azt mutatja, hogy mégis, hiszen itt áll előttem. Sőt. Mikor fogta meg a kezemet? Megfeszítem a karomat, így azért tényleg egy kicsit könnyebb felkelni, bár egyedül is ment volna azért. Én nem az a lány vagyok, akit meg szoktak menteni, úgyhogy egészen ügyesen meg szoktam tudni menteni magam. Most meg erre tessék, a végén kiderül, hogy a romantikus regények szőke hercegei - akikről én azért azt hittem, hogy kihalt faj vagy esetleg soha nem is létezett, csak megálmodta egyszer egy erre vágyó szerző - mégiscsak vannak. Hihetetlenül zavarban vagyok, még mindig ég az arcom, és gyanítom, hogy olyan piros lehet, mint az eridon színe. A hajamat szerencsére már sikerült kibontani, úgyhogy a madárfészek már eltűnt, bár néhány kósza tincsem még igyekszik kitartóan őrizni az emlékét annak, hogy milyen szépen néztem ki pár perccel ezelőtt. Mentségemre szóljon, én tényleg nem akartam találkozni senkivel sem, főleg nem Mihaillal.
- Köszönöm - mondom végül kis fáziskéséssel arra, hogy felsegített, és már nyúlnék is a csomagom után, de megelőz. Édes Merlin, hát még lovagias is. A fehér lovat vajon hol hagyta? Nem merem megkérdezni. Lehet, hogy unikornisa van amúgy is valahol a falu szélén, én már azon sem lennék meglepődve. A táskám fülébe kapaszkodom, és meglepetten pillantok rá. Megint kezdődik. Kinyitom a szám, majd becsukom, újra ki, és én vagyok a parton tátogó guppi, ami mindjárt itt fog megfulladni, mert a vízben lenne a helye. Most realizálom igazán csak, hogy legalább egy fejjel magasabb nálam, kicsit talán még annál is többel, és éppen kijelenti, hogy hazakísér. Ez nem kérdés volt. Izé, igen, hazafele indultam, de most hogy is, merre is... zavartan körbepillantok, rá kellene jönni, hogy a téren melyik is a jó irány pontosan. Hogy lehet, hogy ennyire nagyon összezavar, pedig tényleg nem ejtettek amúgy a fejemre.
- Köszönöm - ismétlem magam, bár most éppen valami másra vonatkozik legalább, mint az előbb. - Az nagyon jó hír. Majd... várj... izé, én most tegezhetlek? Úgy értem... Jajistenem, nem tudom, hogy miért vagy hogy csinálod, de ez most már biztos nem véletlen, hogy tiszta hülyét csinálok magamból - motyogom a lábam elé nézve közben. Fogalmam sincs, hogy ebből mennyit hall, sőt, félig abban se vagyok biztos, hogy ezt most hangosan gondolom-e, mert kierőltetni magamból igazság szerint csak annyit akartam, hogy jó hír, hogy alkalmas vagyok az illúziómágiára, hogy addig se hallgassak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1242
Írta: 2022. november 13. 13:03 | Link

Hargita
somehow

Az, hogy azonnal a hajával kezdett el babrálni, nagyon sok mindent elmondd. És nekem ennél több nem is kell. Már Zlatan irodájában feltűnt a különös viselkedés, de a hivatalos körülményekre tekintettel nem engedhettem meg magamnak, hogy közvetlenebb legyek. Vagy hogy kicsit kiélvezzem a helyzetet, mert egyértelműen hatással vagyok rá, és nem minimálisan, ami akaratlan csal mosolyt arcomra.
Fejem kicsivel jobban billen félre, ahogy várom a választ, és igyekszem nem elnevetni magam a tátogást végig nézve. Mindössze másik lábamra helyezem a testsúlyomat, hogy legalább addig is történjen valami, így a mozdulat, természetesen, teljesen tudatos - ezáltal kerülök hozzá közelebb is. Aprót biccentek a hálálkodásra, azonban ez a nyugodt kisugárzás nem tart sokáig. Akaratom ellenére nevetek fel, kezemet húzom szemeim elé, így lemaradok arról, ahogy
- Aranyos vagy - jelentem ki még mindig nevetősebb hangon, lassan fordulok felé. Mindenféle gátlás nélkül nyúlok előre, hogy behajlított mutatóujjamat tegyem álla alá és emeljem meg a fejét, hogy rám nézzen. - Nem csinálsz magadból hülyét, ne aggódj ez miatt. Sokan járnak ugyanabban a cipőben, mint te, ez teljesen normális - mosolyodom el, kezemet húzom vissza magam mellé. - Igazából kérni szeretnélek, hogy tegezz. Szerintem nem vagyok sokkal idősebb, mint te - azonnal visszagondolok a kapott aktára, amit a kezembe nyomtak, hogy ennyit kell tudnom a lányról, akit hamarosan szét kellene szednem. Nem tudom, mégis mit hisznek a pszichológusokról, vagy egyáltalán arról, mi folyik a zárt ajtó mögött, de túlzásnak éreztem és még mindig érzem a megfogalmazást. Nem tudok olyan mélyre kerülni, hogy minden sérelem napvilágot lásson, főleg, mert egy alkalomról van szó mindig. Ez édeskevés lenne ehhez. A gondolat kúszik be: húsz éves. Akkor valóban nincs köztünk olyan sok év, mint elsőre gondolni lehetne.
- Indulhatunk, kedves?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 237
Írta: 2022. november 13. 13:45 | Link


looks      


Most komolyan engem bámul? Végignézek magamon, és csak még rosszabb lesz a zavarom, azért ez így messze nem a standard kinézetem. Ennél rosszabb akkor lehetett volna csak, ha a temetőben talál könyékig földesen, mert besegítek a növények gondozásában. Hogy lehetek ennyire... nem is tudom, minek lehet ezt mondani. Szerencsétlen. Pedig az esetek nagy többségében én tényleg egészen normális tudok lenni, értelmes beszélgetéseket folytatok, most meg. El se kell mondani, elég csak rám nézni. Tágra nyílt szemekkel pislogok rá. Aranyos? Én? Ha nem ketten állnánk itt éppen, biztos körbenéznék, hogy ugye valaki másnak mondta ezt. Jobb lenne menni, mert még hihetetlenül messze van az a hülye Macskabagoly utca és ha nem hagyja abba, amit művel, úgy fogok becsordogálni a kapu alatt, ha eljutok addig. Tényleg úgy fog kelleni Esthernek összekanalazni, megállapítottam ezt én már múltkor is, pedig akkor nem is volt ennyire közvetlen. Csak szemem sarkából pillantok fel a kijelentését hallva. Sajnos ez nem nyugtat meg, hogy mások is így reagálnak rá, mert attól érezze magát más zavarban. Bár kiderül mindjárt itt, hogy egyébként is minden ujjára jut ki tudja, hány lány. Hányan lehetnek itt Bogolyfalván? Azt olvastam az egyik tankönyvben, hogy úgy átlag kétharmad világszinten a nők aránya, vagy legalábbis azt közelíti, és akkor ahhoz mérten, ha még a nyugdíjas nénikkel is számolok... hát na, az jó sok lány még úgy is.  
- Hány éves vagy? - kérdezem meg még magamat is meglepve, csak úgy kicsúszik a kérdés, pedig tudom, hogy ilyet nem szokás. Nőktől főleg, de amúgy sem szép. Viszont arra világosan emlékszem, hogy a parancsnokságon én elmondtam, hogy huszonegy leszek Karácsonykor. Szóval most kitört belőlem az elemi kíváncsiság, a tegezés meg így már el is dőlt. Legutóbb nagyon kerültem, hogy bármi olyat mondjak, ahol ez előkerülne, de ezt a kérdést hogy teszi fel az ember másképp? Így se kellene, de már nem tudom visszaszívni. Szörnyű vagyok. Ha lehet, akkor most biztos vörösebb lettem még annál is, mint eddig voltak, és inkább bólogatok. Indulhatunk, persze, ha tehetném, már sprintelnék, de az ő kezében van a vacsorához való.
- De...de... ez miért? Na, most komolyan... én tényleg nem vagyok ilyen... - motyogok már megint. Össze kellene szednem magam, de mire sikerül, mindig megszólal vagy csak ránézek, és kész, csöpögök is. - Biztos sokan mondták, hogy olyan vagy, mint a szőke herceg a könyvekben - osztom meg végül, ezúttal makacsul az épületeket bámulva.
Utoljára módosította:Lónyay R. Hargita, 2022. november 13. 13:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1242
Írta: 2022. november 14. 12:34 | Link

Hargita
somehow

A kérdésen nevetek fel visszafogottan. Fejemet ingatom meg, mert ha megtudja, lehet nem fogja elhinni nekem. Igazából még én is hadilábon állok a ténnyel magával, hogy mennyi idős vagyok, de... halványan elmosolyodom.
- Huszonhét - felelem végül ugyanolyan mosollyal. Valakik pánikolnak közel a harminchoz, valakik imádják, valakik elfogadják. Én? Nekem mindegy, mert ugyanúgy fogok kinézni az elkövetkezendő még ki tudja hány évig is. - Sokallod? - emelkedik meg fél szemöldököm kérdőn, a kérdés komolynak hangzik, de belül remekül szórakozom az egészen.
Halkan hümmögve emelem fejemet az ég felé, amikor kifejti még egyszer, ő mennyire nem ilyen. Latolgatom a lehetőségeinket, őszintén, nincs valami sok, de ez nem tántorít el attól, hogy csak még inkább szórakoztatóvá tegyem a helyzetet. A következő mondatra pillantok le, ajkaim nyílnak el egymástól.
- Nem, még senki nem mondta. Ezek szerint neked én vagyok a szőke herceged? - mosolyom szélesedik vigyorrá, amit valószínűleg nem lát, mert sokkal jobban lekötik a figyelmét az épületek, amik mellett elhaladunk. Bár arról fogalmam sincs, merre megyek, hiszen ő tudja - remélhetőleg - merre lakik, de most megelégszem annyival is, ha csak követem.
- Visszatérve az előző kérdésedre: mit szólnál, ha nem mondanám el, hogy miért, hanem te jönnél rá magadtól? Ha elmondom, abban nincs kihívás - szabad kezemmel nyúlok nyakam másik oldalához és dörzsölöm meg óvatosan a felületet. A hideg ráz ki minimálisan, ahogy a meleg bőrhöz ér hideg kezem, majd kissé kiegyenesedve moderálom magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 237
Írta: 2022. november 14. 15:16 | Link


looks      


Huszonhét. Felpillantok rá egy röpke pillanatra. Valahová huszonöt és harminc közé saccoltam, amikor az aurorparancsnokságon szétizgultam magam, miközben ő eldönteni igyekezett, hogy alkalmas vagyok-e illúziómágiát tanulni. Azt hittem egyébként, hogy jelentős részben azért voltam egy rakás szerencsétlenség, mert hihetetlenül izgultam azon, hogy mennyi minden múlik azon az egy beszélgetésen, de kezdem úgy érezni, hogy ez így messze van az igazságtól. Most se vagyok sokkal jobb formában, pedig igazán el lehet nekem hinni, hogy életképes vagyok a színpadon is. A kérdés váratlanul ér, meglepetten pillantok fel.
- Mi... miért? Mihez? Kellene? - kérdezek vissza. Hirtelen nem is tudom, mi a jó kérdés egyáltalán. Miért sokallanám? Még ha esetleg úgy is lenne, akkor se változna semmi. Különben meg nem is olyan idős, hogy értelme lenne magázni, elvégre csak pár év a köztünk lévő korkülönbség. Közben megpróbálom inkább újra összekötni normálisan a hajamat, mert úgy érzem, hogy összevissza áll, és ez meg hihetetlenül zavar, hogy mennyire lehet éppen rendezetlen. Na és természetesen nem bírom magamban tartani, amit gondolok, pedig kezdem úgy érezni, jó lenne befogni a számat, vagy legalábbis megtalálni az egyensúlyt abban, hogy ne is osszak meg vele mindent, ami eszembe jut, de ne is csak tátogjak itt. Kicsúszik ez a szőke herceges gondolat is, amire ő meg visszakérdez.
- Senki? - fókuszálok a mondat első felére, mert a kérdést annyira nem szeretném megválaszolni. Már így is úgy érzem, hogy mindjárt lángra fog kapni az arcom. Meg se kellett volna szólalnom, de komolyan, hát hova tettem én az eszem? Megrázom azért a fejem, igyekezve összeszedni minden határozottságom. - Ezt nehezen hiszem el - mondom ki végül. Ugyan már, biztos nézett már tükörbe ő is.
- Kihívás? - pillantok fel újra, amikor a korábbi kérdésemre válaszol. Azazhogy pont nem válaszol, mert azt mondja, találjam ki én, hogy miért. Az arcomra szorítom a kezeimet, aztán teljesen bele is temetem az arcomat a tenyereimbe egy hosszú pillanatra. Hogy is volt? Mély levegő orrán át be, aztán kifúj. Sóhaj lesz belőle, és csoda, hogy mindeközben orra nem esek, mert mára még az hiányzik csak a repertoárból. Kipillantok az ujjaim között, aztán végül le is engedem a kezem, hogy aztán a táskámba kapaszkodjak.
- Te... te most... jaj, ne már. Áááh... tutira egy hülye hal a totemállatom. Úgy érzem magam, mint aki egy mesébe csöppent, fehér lovad véletlenül nincsen? - kérdezek vissza. Ezen a ponton már mindegy is. - Már megint hülyét csinálok magamból, és nem tudom, miért jövök ennyire zavarba tőled, mert azon már nem kell izgulnom, hogy tanulhatok-e illúziómágiát. Jó lenne mondjuk, ha már tanulnám, mert van elképzelésem, hogy nézek ki edzés után - szusszanok nagyot. Jó, hogy a legbénább oldalamat mutatom már megint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hegedüsh Marcell
KARANTÉN


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2022. november 15. 16:38 | Link

Mark
× GIF ×

Nyílik a rendelő ajtaja. Nyikorogva és lassan, hiszen annak másik oldalán én magam vagyok, és még az ügyeletes doktornővel váltunk néhány szót a gyógynövények használatáról. Meg kell próbálnom egészségesebb életmódot folytatni, hogyha nem akarok idő előtt elpatkolni. Így néhány jótanácsért érkeztem, és egy kis mentálhigiénés kiteljesedése is lett végül a foglalkozásnak. Mosolyom őszinte és széles, miközben széles tenyerem a bejárati ajtó belsőjén terül szét, s mutatóujjammal kedélyesen dobolok rajta. Elsütök még egy borzasztó viccet távozásom előtt, ami annyira rosszul sikerül, hogy a körülbelül velem egykorú, csinos nő először csak értetlenül bámul rám. Próbálnám megmagyarázni, de – ugye – attól gázosabb nincsen, mint amikor egy poént kell elmagyarázni, így legyintek egyet kínosan felkacagva. Elbúcsúzunk, és majdnem becsapódik a súlyos tölgyfaajtó, amikor is jobb kezem előkerül bőrdzsekim zsebéből, s egy halk bűbáj elmormolása után máris óvatosan kerül helyére a kilincs nyelve.
Kedélyességem továbbra is marad. Kezeim mindketten a dzseki felsőzsebében pihennek, amitől tipikus Hege-kinézettel kezdem gyűrni a métereket magam alá. Észre sem veszem, hogy dúdolgatni kezdek, és minden gondomat morzsákként hagyom magam mögött minden egyes lépésnél. Egy utcai lámpa oszlopa mellett állok meg kicsit, hogy rágógumi után kutassak zsebeimben, amikor is egy férfi hangjára leszek figyelmes. Egyelőre nem nézek fel, csak magasba emelem mutatóujjam.
Egy pillanat! – folytatom a kutakodást majd, amikor meglelem a személyiségemhez tartozó ragacsos mentolbombát, mosolyogva bekapom, majd az engem megszólítóra emelem fekete, kedvesen csillogó szemeimet. A jellegzetes vonásokon megragad tekintetem néhány pillanatra. Felismerem. Persze, hogy felismerem. A mosoly kissé laposodik, s szájam belsőjét gyanakvón harapom be, miközben egyre komorodó feketéim az ebről készült képre kúsznak. – Nem – köszörülöm meg torkomat. – Nem hiszem – pillantok ujjaira, amiről eszembe jutnak a foltok, amiket a piacon láttam legutóbb. Csak gyanúsítok. Nem tudhatom biztosra. S egyébként sincsen közöm ahhoz, hogy… mármint. Van? Jobb kezemmel idegesen dörzsölöm meg borostás arcomat. – Sajnálom, hogy nem tudok segíteni, McMillan – ejtem ki véletlenül a férfi nevét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czifra Abigél
INAKTÍV


the "P" is silent!
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 28
Írta: 2022. november 20. 13:02 | Link

Hansági Tamás

Szerencsére az asztalos nem akarta - még véletlenül sem - megijeszteni Abit, a másik helyiségből kikiabálva jelezte, hogy rögtön érkezik, így aztán nyugodtan beljebb sétálhatott, abba a hamis biztonságérzetbe ringatva magát, hogy más sem lepheti meg. Mondjuk egy orvul a lába elé ugró bútordarab. Persze nem mocorogtak jobbra-balra a székek, szekrények, mert ha így lett volna, Abigél jobban odafigyel, így viszont egyszerűen csak nem vette észre a sunyi kis ülőalkalmatosságot.
Pedig Hansági úr még figyelmeztetni is próbálta, de hogy pontosan mire, azt már csak két részletben sikerült elmondania, mert mire a "moly" részéig jutott a zsámolynak, a nő már taknyolt is el, két szék közé a padlóra esett - de tényleg, még jó is, hogy nem azokra esett, a szépen csiszolt parkettán kevésbé ütötte meg magát.
 - Valóban akad egy pár - jegyezte meg bólogatva Abi, miközben a férfi segítségével felkecmergett. Nem lett ugyan koszos, mégis reflexből átporolgatta szoknyáját, és haját is megigazgatta.
 - Szerintem ez a zsámoly az életemre próbált törni - fordult aztán szándékosan eltúlzott komolysággal arcán a mesteremberhez. Szemei kikerekedtek, ajkait összepréselte és még kicsit meg is rázta amolyan hitetlenkedő módon fejét. - Gyakori, hogy merényletre készülnek? Így próbál a természet visszavágni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2022. november 21. 06:44 | Link

Czifra Abigél

Magában valahol, nagyon mélyen akkorát nevet a nő hasraesésén, hogy majd beleszakad a mája. De! Igazi lovag, azaz úriember lévén, anyja büszkeségére, ennek nyoma sincs az arcán. Az olyan, akár a fák amikkel dolgozik. Szilárd és illatos. Hála a reggeli arcszesznek, amit magára pacsmagolt borotválkozás után. Így esett tehát szó szerint, ha úgy vesszük, hogy kezét nyújtva, mintha egy tollpihét emelne, felsegítette a nőt, a mi illatos és kemény küllemű hősünk. - Nem ütötte meg magát? - kérdezi a belé szorult összes együttérzéssel, miután a hölgy leporolta magát. Elméletben napi takarításra vannak bűvölve a partvisok és felmosók, de egy ilyen helyen a faanyag pora pillanatok alatt leszáll. - A természet igazságos. Azt bünteti, aki megérdemli - mondja előbb kissé mogorván, mert ez ugyebár az igazság és ő még próbálta menteni is a menthetetlen helyzetet. De sajnos se vörös köpeny, se tapadós pizsama, se "S" betű, pedig lenne neki hely széles mellkasán. Ő akkor is csak Hansági és nem Superman. Viszont mivel észreveszi, hogy nem egészen komolyan tette fel a kérdéseit a kisasszony, ezért ő is enged a huszonegyből. - De ezek a bútorok barátságosak. Mint a lelkes kutyák, tudja. A szeretet jeleként borítják fel magát - mutat a zsámolyra, majd pálcája intésével helyre parancsolja a teljesen mozdulatlanul álló, támla nélküli kisszéket. - Szóval ha már így megszerette magát, akár haza is vihetné. A zsámoly választja a tulajdonosát, pont mit a pálcáknál. A fa az fa... - tör elő Tamás üzletember énje, némi rothsteines beütésű borzasztó humorral prezentálva. Valami lehetett a reggeli teájában, mert a szokottnál jóval beszédesebb és még egy nagyon vonzó mosolyra is futja belőle. Inkább üzleti, mint bármi más megfontolásból. De a mosoly az mosoly, főleg ha egy faarcú bűbájos bútorasztalos villantja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg..."

Oldalak: « 1 2 ... 42 ... 50 51 [52] 53 54 ... 58 59 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér