A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=852854#post852854][b]Kobán Emma - 2022.09.18. 20:50[/b][/url]

Anna

Már ébredés után tudtam, hogy a reggeli ma sem fog menni, mert amíg nem jönnek meg a vizsgáim eredményei, esélytelen, hogy valami szilárd ételt letuszkoljak a lázongó pocakomba. Ezért miután kényelmes öltözetet húztam, csak a termoszomba töltöttem egy adag kávét, hogy a faluba menet megiszogassam.
Újonnan azt tekintettem aktuális küldetésemnek, hogy felfedezem a teljes kastélyt és Bogolyfalvának minden utcáját, ezzel segítve a majdani beilleszkedésem. Talán ha a helyszínek megvannak fejben, akkor legalább egy ponton be tudok majd csatlakozni a beszélgetésekbe, és kicsit hamarabb lesz az évfolyamtársaimnak az az érzése, mintha én is velük együtt kezdtem volna a sulit, nem pedig csak így beesve a vizsgaidőszakra különbözetiket írni. A mai napon Bogolyfalva volt a cél, hogy egy újabb csillagtúrára indulhassak a főtérről valamelyik kis mellékutcán.
Délelőtt nem szokott nagy nyüzsgés lenni -legalábbis a szuper releváns tapasztalataim, amit az elmúlt 3 nap szült ezt mutatták- ezért is lepődtem meg, amikor egy kisebb gyereksereg virágcsokrokkal babrált a tér egyik oldalán. Fogalmam sem volt, hogy milyen alkalomból csinálják ezt, ezért gondoltam leülök és megpróbálom a beszélgetésből kivenni, mire készülnek.
Az egyik padon már ült egy fiatal nő, úgyhogy inkább a mellette lévőt választottam, és a még gőzölgő kávém kezdtem kortyolgatni. Hiába telt el néhány perc, még mindig nem igazán értettem mi zajlik, de cserébe egy-egy csokor meglepően szépre sikerült, és arra rájöttem, hogy a mellettem lévő padon olvasó boszorkány valószínűleg a tanáruk, vagy legalábbis felügyelője a gyerekseregnek. Kihasználva az alkalmat, amikor az egyik kisleány egy kérdéssel már megzavarta az olvasásban, megvártam amíg válaszol, majd odafordultam hozzá.
-Elnézést, megkérdezhetem, hogy milyen alkalomból készülnek a csokrok? Nagyon szépek egyébként. - mosolyodtam el kedvesen - Nemrég érkeztem a Bagolykőbe, és még nem teljesen vagyok tisztában az itteni ünnepekkel.- tettem hozzá gyorsan, kissé talán mentegetőzve, mielőtt bármi furcsaságot gondolna a random kérdezősködésről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=852860#post852860][b]Kobán Emma - 2022.09.18. 21:34[/b][/url]

Anna

Amíg csak a gyerkőcök tevékenykedését figyeltem nem esett nehezemre a kávét iszogatni, de miután úgy döntöttem megszólítom a felügyelőjüket, szinte azonnal bekapcsolt a fejemben a kis hang, és sorolni kezdte, hogy mikor, s milyen módon fogom magamraborítani az egészet. Némi megnyugvás reményében gyorsan rácsavartam a tetejét a termoszra, így a kis hangocskát kilőve nyugodtan tudtam már figyelni a válaszra.
-Ó, ez teljesen logikus! Nekünk is ma volt az utolsó vizsganap, mondjuk nekem szerencsére már nem volt vizsgám.-Tudhattam volna, hiszen bevágtam az egész tanrendet, de sebaj... már meg sem lepődök a saját agyam furcsaságain, hogy a legegyszerűbb következtetést nem tudtam levonni. Régen -majdnem fél éve- elmúltak azok az idők, hogy emiatt még pluszban stresszeljek. A terápia segít.
-Kobán Emma- állok fel picit a padról, hogy kényelmesen kezetfoghassunk, és közben nyugtázom, hogy milyen jól tettem, hogy becsuktam azt a termoszt, mert ez pont egy olyan mozdulat, amivel bőven kiöntöttem volna az egészet, mert csak is arra koncentráltam, hogy megfelelő legyen a kézfogásom.
-Igen, a Herzbergben kezdtem el a sulit, de úgy alakult, hogy hazajöttem inkább. Szerencsére elég hasonló a rendszer és felajánlották, hogy ha megírom a vizsgákat, akkor folytathatom másodikban. Nagyon remélem, hogy sikerült.-
Felelek szelíd mosollyal, majd tekintetem a könyvre téved, ami így picit közelebbről már nyilvánvalóan nem szépirodalom. Ha el tudtam volna dönteni hogy tegezzem vagy magázzam a beszélgetőtársam, akkor azonnal folytattam volna, így inkább tartottam egy pici szünetet, mérlegelve a helyzetet és csak utána folytattam.
-Szintén vizsgára készülsz? Nem tűnik barátságosnak- mutattam a könyvre, és reméltem, hogy nem harapja le a fejem, de ez volt a biztonságosabb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=852873#post852873][b]Kobán Emma - 2022.09.19. 13:47[/b][/url]

Anna

-Kö- köszönöm!- felelem reflexszerűen, kis meglepetéssel a hangomban. -Nem szokták megdicsérni a nevem, pont ezt szeretem benne, hogy olyan kis semmilyen. Mert tényleg vannak elég meredek dolgok.- bólogatok aprókat, miközben szép sorban felbukkannal régi osztálytársaim nevei, amiket a mai napig nem értek. Mondjuk fogalmam sincs, hogy én mi alapján adnék nevet a gyermekemnek, de szerintem eddig a kisállataimat is elég vállalhatóan neveztem el.
-Hát azt el tudom képzelni.- nyeltem egy nagyot -Nekem ez az egy éves anyag ahhoz képest semmi. - Én főleg attól féltem most, hogy mi van ha néhány tanár nagyon szőrszálhasogatóan a saját megfogalmazását várta volna el a vizsgalapokon. Na ha ezt 3 évnyi tanárral szemben kellett volna óvatosan kipuhatolni a háztársaimtól, akiket alig 1 napja ismertem, akkor tuti túlterhelődött volna az agyam.
- Annyira szeretnék valami megnyugtatót mondani, de még szerencsére nem volt dolgom ilyen követelményekkel.- felelek őszintén, és tényleg próbálok kutatni az agyamban, hogy hátha találok valami használhatót, de csak a bátyám szavait tudnám ismételni, és foglamam sincs, hogy a mugli egyetem mennyire különbözik a mágikustól, ezért inkább nem kockáztatom meg. -Ez csak néhány hónap és utána úgy és annyit használsz belőle, amennyit szeretnél.- teszem hozzá mégis hirtelen, mert végül arra jutottam, hogy ezt a tanácsát már sokszor, sok helyzetben magam is ismételgettem. Így, hogy a tegezésen nem kellett már gondolkozzak, könnyebben jöttek a mondatok.
-Navinés lettem. Bár egyelőre nem tudom milyen jelentősége van. Szerinted sokat számít, hogy ki melyik házba kerül?- Erről még nem olvastam semmit, a családból -már amelyik részét jobban ismertem- senki nem járt még ide, úgyhogy semmi elvárásom nem volt. Alapvetően szinte az összes társaságban meg tudom találni a kis helyemet, sosem voltam túl kirívó, így egyszerű.
-Te végül hová jártál?-

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=853231#post853231][b]Kobán Emma - 2022.09.25. 08:44[/b][/url]

Anna

-Ez megnyugtató.- Felelem, miután egy talán a tervezettnél kicsit nagyobb megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat annak hallatán, hogy a legtöbb tanárunk türelmes. Eddig is ezt hallottam mindenkitől, de mindig könnyebb olyan ember tapasztalataira támaszkodni, aki már végigcsinálta. Legalábbis számomra.
A kacsintásra automatikusan elmosolyodom. Nem is vártam volna, hogy ennyire közvetlen legyen velem valaki, de végtelenül hálás voltam. Bármennyire is jól elvagyok egyedül, szinte fel sem tűnt a sok tanulás és vizsgázás alatt hogy elkezdtek hiányozni az emberi kapcsolatok.
-Ez tényleg csodás hivatás, egy jó tanár olyan nagy hatással tud lenni egy gyerkőcre.- válaszolok őszinte elismeréssel a hangomban. A fejemben persze tovább pörög a mondat, hogy mindemellett olyan nagy felelőssége is van egy tanítónak, amivel én sosem tudnék szembenézni. De hála az égnek nem kéri senki, mert nálam sokkal jobbak vannak erre a feladatra. Nekem is sokkal nehezebb lenne az életem, ha nem Kováts tanárúr osztályába kerülök 7 évesen, és valószínűleg 77 évesen is emlegetni fogom azt a fáradhatatlan figyelmet, ahogy mindannyiunkat terelgetett.
Miközben Anna a házakról mesél, szép sorjában elevenednek fel a leírt tulajdonságok alapján a közeli ismerősök, hogy vajon kit hová osztanának be. Anyukám tuti eridonos lett volna, ő pont az a személyiség, aki egyenesen nekiront egy sorfalnak, ha úgy érzi szükséges. Mondjuk kvázi meg is tette ezt anno, amikor szembement a fél családjával és menő aurorként mugli állást vállalt. A bátyámat nem tudnám hová tenni, Ő igazi vegyesfelvágott, mert a rideg precizitás tökéletesen ráillik, de ugyanolyan megállíthatatlanul lelkes mint Anya, mindemellett olyan esze van, hogy az szinte már személyiségjegy. Az pedig, hogy Anna Navinés volt, szintén nem ért meglepetésként, ha figyelembe veszem az elmúlt időszakomat.
-Ó akkor ezért tapasztaltam eddig csak azt, hogy itt mindenki rendes. Főleg csak a háztársaimmal beszéltem eddig, és tényleg csodálatos a légkör. -
Kicsit mondjuk ez aggodalomra is ad okot, hogy a többiek vajon mennyire viszonyulnak majd máshogy hozzám, de már az érkezésnél elhatároztam, hogy ezeken nem fogok agyalni, úgyhogy inkább kinyitottam a termoszom, és kortyoltam egyet a kávémból. Élveztem, hogy a pillanatnyi csend már nem kínos és hogy nem aggódom azon, mikor fogom a nyakamba önteném az egészet beszéd közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=853312#post853312][b]Kobán Emma - 2022.09.25. 23:49[/b][/url]

Anna

A szociális szorongásom lekűzdésében már profinak mondanám magam, de még mindig meg tudok lepődni, amikor ez különösebb erőlködés nélkül megy. Valószínűleg Anna személyének köszönhető ez javarészt, mert egyszer csak azon kaptam magam, hogy miközben beszél, újra színt kapnak a részletek. Nehéz lenne ezt valakinek elmagyarázni, a pszichológusommal órákig ecseteltük a kérdést, de végül arra jutottunk, hogy legalább felismerem mikor sikerült őszintén lekapcsolni a paragépezetemet.
-Hű, hát már elméletileg levizsgáztam belőle, ezek után kíváncsi vagyok hogy sikerült.- felelem immár ismét leplezett szorongással a hangomban, mert a sárkánytan amúgy is az esélytelenebb vizsgák egyike volt, mert Svájcban LLG-ből tanultuk csak részletesebben első éven, és csak később lehetett volna fakultációt választani. -De akkor elgondolkodom, hogy szeretném-e másodéven folytatni.- teszem hozzá már hangosan. -Igazából csak rajzolni szeretem őket, és az anatómiájuk érdekel, van valami elképesztő az egyszerre légies és robosztus felépítésükben. Mint élőlények nem a kedvenceim.-
Bárcsak tudnám, mennyire gondolta komolyan a szadista részét. Ha a bátyámra gondolok én is könnyen mondhatnék hasonlókat -bár inkább az elvetemült szót használnám- ennek ellenére mások felé maximum a céltudatossága jön le.
-A pokrócok a kedvenceim! Azok nincsenek minden klubhelyiségben?- azt hiszem bármennyire is próbálom felfedezni a falut, ha a kastély legalapvetőbb dolgaival nem vagyok tisztában szörnyű meglepetések fognak érni. -Valami miatt úgy gondoltam, hogy ez ilyen általános dolog. A bátyámmal sokat túráztunk itt a környéken, és a menőbb kis szállásoknak volt ilyen hangulata, úgyhogy azt hittem ez ilyen "helyi" szokás.- Magyarországra is annyi időnk jutott, mint Ausztriára, Svédországra, Izlandra, Svájcra, vagy Németországra, de a jó hír, hogy így sosem tudtam megunni. Talán a genetika csodája, hogy a bátyámmal mindketten a magyar túraútvonalakat tartottuk a legszebbnek mind közül, és ezér jártunk ide vissza folyamatosan.
-Na akkor igyekszem addigra kitanulni minden fontos dolgot, nem szeretném, hogy csalódniuk kelljen.- felelem, miközben körbetekintek a gyerekeken és próbálom kitalálni, kikre gondolhatott Anna. Olyan fiatalok...pedig maximum 2 év választ el minket, mégis mintha sokkal több lenne. Bár jobban belegondolva, érthető módon ekkor változik a legtöbbet az ember, legalábbis én ekkor fejlődtem szinte ugrásszerűen. Picit a kényszer, picit a szabadság íze, de a 13 éves énemmel már alig tudnék azonosulni. De ha már egy nálam a témában jártasabb ember ül mellettem, gondoltam megkérdezem.
-Jól gondolom, hogy az első év egy elég nagy vízválasztó mindenki számára? Vagy csak nekem volt? Már alig emlékszem milyen volt általánosban. Mondjuk én mugli suliba jártam, de a társasági élet hasonló lehet. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=853881#post853881][b]Kobán Emma - 2022.10.05. 12:34[/b][/url]

Anna

-Egyelőre tuti folytatom a sárkánytan tárgyat, úgyhogy most már egész kíváncsi vagyok.- Igen, kíváncsi. Nem rettegős, félős, berezelt leányzó, hanem kíváncsi... saját magam ámítása néha egészen működik. -Sajnos ilyen kapcsolati hálók kihasználásában nagyon béna vagyok. Úgyhogy nagyobb eséllyel tagadom le, minthogy bedobjam.- Sütöm le a szemem picit bocsánatkérően, mert már nem egyszer történt, hogy ezt mások sértésnek vették. Nem arról van szó, hogy aktívan elhatárolódnék ettől, hanem szimplán ha olyan szituációba kerülök, ahol ennek jelentősége lenne, ott már valószínűleg annyira szorongok, hogy a saját nevemet is elég bonyolult nem elfelejteni, nemhogy másokét dobjam be mentőövnek. De dolgozom ezen is ám!
Érdeklődve hallgatom más házak klubhelyiségeinek leírását, és megkell állapítsam, hogy eddig egyik sem győzött a Navinés felett.
-Zelma, a macskám tuti imádná az Eridonos foteleket.- mondom nevetve -De azért legyen bármije a Levitásoknak, a haboskakaót nem veri semmi!-
Ahogy Anna lefesti a gyermekkor szintjeit, nekem is felelevenednek az emlékek szép sorban. Csupa pozitív kép, bár megspékelte jópár költözés, de a szüleim tettek róla, hogy a legbékésebb és legboldogabb kislány lehessek. Az iskola sem érintett rosszul, a bátyám felkészített rá fizikailag és lelkileg, mert már babakoromban is kiselőadásokat tartott -ki gontolta volna, hogy tudományos vonalon folytatja a pályáját- és iskolás koromra már egész jól tudtam tettetni is a figyelmet.
-Na ez az, amit még most sem tudok.- Jegyzem meg csengesen, ahogy az egyéni erősségekre terelődik a szó. Nem mintha zavarna, de nem tiltakoznék ellene, ha kicsit céltudatosabban irányíthatnám az energiáimat a megfelelő tantárgyakra. De hallgatva Anna életútját, talán tényleg nem is nagy probléma ez. Nálunk a családban mindenkinek egész konkrét elképzelései voltak már fiatalon, és pechemre be is jött nekik. Hiába magyarázta nekem anya, hogy ez nem elvárás, körbenézve a kiegyensúlyozott és tökéletesen boldog családomban néha nehéz elhinni.
-Köszönöm.- bukik ki belőlem hirtelen, amikor Anna elhallgatott. -Ezt nagyon jól esett hallani...én tényleg köszönöm, hogy elmondtad.- teszem hozzá mosolyogva, ami kicsit Neki, de kicsit magamnak is szól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=855035#post855035][b]Kobán Emma - 2022.10.23. 18:55[/b][/url]

Anna

A habos kakaót tényleg nem veri semmi. Talán csak a tűzforró americano, ami a termoszomban pihen, és így hogy újra eszembe jut, kortyolok is belőle még egyet, miközben bólogatva nyugtázom a kijelentést.
A termoszomat szorongatva hallgatom Annát, és őszintén jól esik, hogy a kissé béna bizonytalanságomat igyekszik eloszlatni. Tökéletes tanárnő lesz, mert ez a néhány perc elég volt hozzá, hogy biztonságban érezzem magam mellette, és ne legyek se több se kevesebb, mint egy 15 éves gyerek. Gyereknek lenni pedig a világon a legcsodálatosabb és legkiszolgáltatottabb dolog, s ezért is olyan ritka, hogy valaki mellett különösebb ismerettség nélkül nem akar előjönni a felnőtt énem. Tudom, hogy érettebb vagyok a korosztályomnál -ezt teszi az emberrel, ha 7 évvel idősebb a bátyja- mégis azokat a tanáraimat szerettem igazán, akik a koromnak megfelelően kezeltek. Nem tettek rám száz százalékos felelősséget, de a döntés az enyém volt, hogy mennyit vállalok. És álltalában ezek a tanárok voltak azok, akiknek az óráján önként jelentkeztek a diákok, sosem volt susmogás, és a dolgozatokon is kimagasló volt az osztályátlag.
Éreztem, ahogy Anna mondataira az arcvonásaim is szinte kismacskaszerűvé válnak, el se akarom hinni, hogy hogy lehet valaki ennyire jóindulatú.
-Nagyon rendes vagy, köszönöm szépen.- hálálkodom kicsit lesütött szemmel, még mindig a termoszomat szorongatva, és közben igyekszem bevésni a memóriámba, hogy ha szükség lesz rá, ne felejtsem el feleleveníteni a felajánlását. Nem mintha a jövőben képes lennék eljutni arra a szintre, hogy önként kérjek segítséget felnőtt emberektől, akiket ráadásul alig ismerek, de a problémáimra általában már az is bőven elég megoldás, ha eszembe jut, hogy léteznek kedves emberek a világban, mint Anna.
-Én is nagyon örülök, és köszönök mindent.- felelem mosolyogva, és vele együtt felemelkedem a padról, inkább csak megszokott illedelmesség gyanánt, de milyen jól tettem, mert így legalább egy cseppet sem ért meglepetésként hogy kezet ráztunk búcsúzóul. Eddig azt hittem, hogy ez csak egy ódivatú német tradíció, de mivel ebben szocializálódtam kifejezetten jól esett, hogy nem csak nekem természetes ez.
Már bőven csak a hátát figyeltem Annának, amikor eszembe jutott, hogy pont azt felejtettem csak el megkérdezni tőle, hogy mégis mi a fenét érdemes megnézni Bogolyfalván... de visszatekintve a beszélgetésünkre ez talán annyira nem is jelentős.