37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 48 ... 56 57 [58] 59 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ránki Magor
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Defenzor



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 66
Írta: 2024. március 31. 10:33 | Link

Lianna


Már nem is emlékszem, hová tartottam, hogy őszinte legyek. Persze semmibe nem kerülne felidézni, de mivel biztosan tudom, hogy nem volt fontos, nem is vesződöm vele. Elvégre igen ritkán kezdeményezek beszélgetést, nagy kár lenne ettől megfosztanom magam.
- Nos, éppen ebben a reményben bátorkodtam megszólítani önt - mondom, és úgy látom, nincs ellenére a társaságom, hiszen az olvasnivalója kikerül a keze ügyéből. - Meghívnám szívesen egy kávéra is, ha nem volna már felszerelkezve eggyel.
Persze akár tea is lehetne a poharában, csakhogy az feltűnne nekem, így a következtetésem helyesnek tűnik. És talán azon is sikerült túllendülni, hogy azt gondolja rólam, csak a legfelső rétegét szemlélem, és mélyebben nem ismerném meg.
- Igazán kedves - hálálkodom egy mosollyal, mielőtt rövid összefoglalót tartanék az életemből. - Jó pár éve nem dolgoztam már aktívan, de annak idején auror voltam, egy kisebb, különleges csapatban. Túl sok mindent erről nem mesélhetek, mert akkor attól tartok, órákon belül felkeresné kegyed egy amneziátor. - Sejtelmes mosolyt kanyarítok a végére, nehogy túl komolyan vegyen. Még ha valóban így is történne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Halty Lianna
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 197
Írta: 2024. április 16. 20:14 | Link

Névtelen kávébarát

Első megdöbbenése kiül az arcára, majd őszintén, csilingelően nevet fel a konklúzió hallatán. Igaza is van, nem tud ezzel vitatkozni.
A kérdésre azt tudná felelni, hogy egy jó könyvvel és végtelen mennyiségű elkortyolgatott mojitóval, de az elég alkoholistán hangozna, így csendben marad és csak fejét ingatja meg. Legyintget is kicsit mellé, hogy nem fontos.
- Nem mintha lennének olyasmi terveim - kortyol a kávéból. - De ha lennének, biztos, hogy veled tárgyalnám ki őket - bólint egyet. A galamb téma felhozásával ismét elérkeztek egy sarkalatos ponthoz a városokban való fellelhetőségükről: a beszélgetés így folyik tovább gördülékenyen még minimum fél órán keresztül, mikor mindketten elindulnak a saját dolgukra.
Ismét úgy, hogy egyikük sem tud semmit a másikról.


Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.

Halty Lianna
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 197
Írta: 2024. április 16. 20:22 | Link

Ránki Magor
mood

Liannának eszébe sem ötlik, hogy esetleg feltartja a férfit, mikor ő jött ide hozzá. Talán nem ártana rákérdezni, hogy egyáltalán szeretne-e hozzá hosszabb időre csatlakozni, ám úgy van vele: a mellette ülő, már... nos igen, ül, és kedélyesen beszélgetnek. Aligha siethet bárhova is.
- Ez nagyon kedves öntől, Magor - láthatatlan borzongás fut végig gerince mentén, ahogy kimondja hangosan a nevet. Kevés olyan emberrel találkozott eddig, akit ennyire öltöztetett volna a saját neve, ám Magor - önmagában különleges már - szerinte sokkal többet is rejt, mint egy név csupán. Reméli, nem téved.
- Úgy hangzik, megérné a kockázatot, hogy amneziáljanak - mosolyodik el féloldalasan. Kihúzva magát helyezkedik kicsit jobban a férfi felé ültében. - Ha most rákérdeznék arra, miért nem dolgozott aktívan aurorként, félek, a következő alkalomkor nem lenne miről beszélgetnünk - persze túloz. Sosincs olyan, hogy ne tudna valakivel beszélgetni érdemlegesen. Ebben a mondatban a lényeg inkább a következő alkalom - és ő türelmesen vár, hogy Magor kap-e az alkalmon vagy egyértelműbben kellene fogalmaznia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.

Ránki Magor
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Defenzor



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 66
Írta: 2024. április 18. 20:59 | Link

Lianna


Ugyan csak pár szót váltottunk, mégis mintha szikla volnék egy teljesen sík mezőn; eszem ágában nincs elmozdulni. Nincs az a környezeti katasztrófa, több ezer évnyi időjárási viszontagság, ami meggyőzne róla, hogy máshol jobb lenne nekem.
Tényleg nem csupán gyönyörű, a stílusa, ahogy beszél, ahogy ül, a rezgései. Mind-mind érdemesek a figyelmemre, és meg kell mondjam, ritkán érzek ilyet. És ha még gondolkodás nélkül arra is tudott késztetni, hogy megzavarjam, akkor tényleg itt a helyem - amíg ő is úgy akarja, természetesen.
- Ismerek egy igazán kedves fickót, akit imádnak az alanyai - mesélem, aprót kuncogva. - Sajnálatos módon csak addig, míg nem végez a munkájával, mert utána már nem emlékeznek rá.
Persze nem szeretném elviccelni a beszélgetést, hiszen felém fordul testével is, amit egy jó megfigyelő a szavak nélkül is értelmezni tud, nekem pedig sokáig volt a dolgom, hogy észrevegyek mindent, és defenzorként sem lankadhat a figyelmem.
Lianna szavai azonban a kétséget is eloszlatják, akár a hajnali ködöt a felszálló Nap.
- Ha legközelebb egy meghittebb helyen futnánk össze, teszem azt, egy kávézóban, ott minden bizonnyal tudnánk bármiről beszélgetni - nézek a szemébe, egyelőre várva néhány pillanatot, mielőtt direktebb kérdéssel folytatnám: - Ráérne esetleg valamikor?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Halty Lianna
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 197
Írta: 2024. április 19. 21:05 | Link

Ránki Magor
mood

Hisz a karmában és ez miatt, minimálisan ugyan, de a sorsban is. Nem hiszi, hogy minden találkozásnak értelme van, és befolyásolja a jövőt, ám abban majdnem biztos, hogy bizonyos találkozások igenis hatással vannak rá. Mindenképpen később derül ki, hogy melyik találkozás, melyik csoportba osztható.
- Ejnye, hát szabad ilyennel viccelni? - érezhető, hogy a kérdés nem komoly, teljesen viccnek fogja fel. Abból is egyértelmű lehet ez, hogy utána, pár másodperccel később már halk kuncogása hallatszik.
Fejét csóválja meg kicsit apró mosollyal, ám mielőtt a másik azt hihetné, éppen elutasítják szólal meg.
- Igazán röstellem, ám azért költöztem ide vissza, hogy kicsit kerüljem az embereket. Azért ülök ki ide kávézni... - pillant is körbe. - Ám nem hagynám ki az alkalmat, hogy ismét lássam. Mit szólna, ha meghívnám vacsorázni, esetleg... péntek este? Jó lehet? - térdére könyökölve, csillogó szemekkel várja a férfi válaszát.
Utoljára módosította:Halty Lianna, 2024. április 19. 21:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.

Ránki Magor
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Defenzor



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 66
Írta: 2024. április 21. 11:05 | Link

Lianna


Nem egyszerű az amneziátorok élete, le kell mondaniuk az olyan örömökről, mint emlékezetes belépők, maradandó élmények, de szerencsére a legtöbbük tud nevetni az ilyen vicceken, másként tényleg lélekölő munka volna az övék.
- A nehézségeken nevetni kell, hogy könnyebbé váljanak - osztom meg megannyi kéretlen bölcsességem egyikét, de a mosoly továbbra is ott bujkál az arcomon, hogy csak annyira vegyen komolyan a nő, amennyire szeretne.
Már az idejét sem tudom, mikor hívtam el utoljára randevúra valakit, most mégis leküzdhetetlennek tűnik a késztetés. Nem vagyok az indokoltnál magabiztosabb, az elutasítás ugyanúgy várható kimenetelnek tűnik, ám a válasz, amit kapok, meglepetésként hat.
És nem is az emberektől való idegenkedés megdöbbentő, mert terromágusként én is közelebb érzem magam a természethez, mint fajtársaimhoz, hanem, ha jól értem, hogy egyből az otthonába invitál.
- A péntek este tökéletes - felelem, hisz hogyan is tudnék egy ilyen ragyogó szempárnak ellent mondani? - Ha valóban nem probléma kegyednek. Tudja, vegetáriánus vagyok, szegény édesanyám sosem bocsájtotta meg nekem - kuncogok aprót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Halty Lianna
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 197
Írta: 2024. április 22. 13:47 | Link

Ránki Magor
mood

Egyetértően bólogat a férfi szavaira. Ugyan ő nem ezt tette, amikor boldogságának kulcsát elvették tőle, majd a másikat ő engedte el, de valahol igaza van Magornak.
Ahogy Magor nem tudja mikor hívott el valakit randevúzni utoljára, úgy Lianna sem tudja, mikor hívták el őt. Annak idején volt szerencséje megtapasztalni a randizás minden csodáját és szomorúságát, amíg be nem került a képbe Kelemen. Annak sem lett éppen szép vége, de sokkalta elviselhetőbben alakult, mint az ember gondolta volna.
- Megértem az édesanyját, hogy lehet lemondani a csirkéről? - kuncog fel. - Nyugodjon meg, tudok ilyen feltételek mellett is remek ételt készíteni. Várom akkor péntek este 7-kor. A címem... - a szalvétát veszi el táskájáról, hogy maguk közé tegye le a padra. Tollat halászik ki a végtelen retikülből, végül firkantja le a címét végre. Kedélyesen és visszafogott mosollyal nyújtja a férfinak a szalvétát.
Amint elveszi, kel fel helyéről. Ruháját igazítja meg, végül pillant Magorra.
- Nagyon örültem a találkozásnak, Magor. A következőt még jobban várom - nyújtja jobb kezét neki, hogy elköszönhessenek egymástól, mintha csak két ismerős lennének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.

Atlas Henri Desgrange
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 66
Írta: 2024. április 29. 18:33 | Link

BAUER&KOCH ÜGYVÉDI IRODA ׀ Elsie Rose ׀ OFFICE STYLE



Éppen a Boglyas térről nyílt legújabb munkahelye, ahol még ő maga is újdonságnak számított, alig egy hónapja dolgozott a cégnél. Ez idő alatt sikerült nagyjából megismerkednie a munkafolyamatokkal, az ügyfelekkel és természetesen ő kapta a nemes feladatot, hogy a főnökség idejét megspórolva, kiválasszon és felvegyen egy titkárnőt, aki majd intézni a napi adminisztrációs folyamatokat, fogadja az ügyfeleket és besegít a jogi akták kezelésében. Atlas nem volt ugyan HR-es, de utána nézett a dolgoknak, a főnökei is elmondták nagyjából az elvárásukat és neki is akadtak igényei. Nagyjából tudta azt, hogy mit is keres, ezen a délelőttön már túl volt jó néhány interjún, akadt is esélyes a jelöltek közt és már szinte biztos volt benne, hogy azt a kedves nőt fogja felvenni, akit legutolsóként hallgatott meg. Megkönnyebbült, már közelgett az ebédszünet, mely után éhesen áhítozott, de egy üzenet megakadályozta abban, hogy felálljon és elinduljon. Az egyik főnökétől kapott egy üzenetet, hogy váratlanul akadt még egy jelölt, Elsie Rose Krise, akit meg kellene hallgatni. Ugyan nem volt egyéb utasítás, de az a bizonyos "meg kellene hallgatni" rész két vonallal is alá volt húzva és a szövegezés többi részéből is elég egyértelmű volt, hogy nem ártana a végén majd őt választani. Enyhe grimasszal zárta össze a borítékot, aztán végig futotta a lány önéletrajzát, majd kilépett az ajtón és körbepillantott az előtérben.
- Elsie Rose Krise? - egy-két ügyfél lézengett ott, de mivel nem látta a lányt, már kezdte behajtani maga mögött az ajtót. Ha nem jött el, egyszerűbb lesz ezt kezelni, majd Bauer úrnak is elmondja, hogy sajnos nem jelent meg a jelölt. Így pedig örömmel veheti fel majd Emesét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elsie Rose Krise
Mestertanonc Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


katasztrófa
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 70
Írta: 2024. április 30. 08:55 | Link


BAUER&KOCH ÜGYVÉDI IRODA | megintnagyvoltaszám | ruhácska


Ez gyors volt.
Nem kellene, mégis megint meglepődök azon, mennyivel egyszerűbb az élet, ha apám közbenjár. Mikor is történt? Vasárnap. Vasárnap nem tudtam megint, hogy mikor kell befogni, és hagyták el a nagy szavak a szám. Majd én megmutatom. Én mindig megmutatom. Mentségemre legyen mondva, tényleg nem hittem volna, hogy apu felül a vonatra, ráadásul ilyen gyorsan.
Ezt most csak magamnak köszönhetem. Legalább a késésem nem, mert abban a nyomi kávézóban megint nagy a sor. Nem értem az embereket - magamat se -, miért kell ilyen korán kelni, és csinálni bármit is? Afrikában legalább délutáni és esti órák voltak, ott figyelembe vették, hogy az ember lánya tizenegy előtt teljesen életképtelen, kávé ide vagy oda.
Az első két korty után már arcomra is kerül a fintor, ami minden egyes alkalommal az elégedettségemet jelzi, de... igazán kezdem megszokni már, hogy ez a hely... fapados. Mi tagadás, a szüleim nagyon jól tudják, mivel lehet büntetni. Csak kapj fel, és dobj le az Isten háta mögé, én meg még azt is megbánom, amit még el se követtem, de persze sokkal makacsabb vagyok annál, hogy ilyen könnyen fejet hajtsak nekik.
Csak egy nagyon picit sietek, nem fogok loholni, annyit nem ér az egész, és legalább van egy kis időm kitalálni, egyébként miért is kell ez nekem. Ja, tényleg. Mert én megmondtam, hogy életképes vagyok. Meg Dami se csinál semmit, mire kaptam egy kis monológot arról, hogy az ő munkája fontos, én meg ezen jól felhúztam magam. Nem mintha papírok kapcsozása olyan fontos lenne, de munkám ugye nekem is lehet.
- Itt vagyok - még pont elcsípem a nevem a férfi szájából, gyorsan elő is varázsolom a legbájosabb mosolyom, és szabad kezem nyújtom is, amint elé érek.
- Elnézést, hosszú volt a sor a kávézóban - igen, ez egy mentség, még a hangomban is felcsendül némi felháborodás, hogy pont emiatt kell késnem. De ő még nem tudja, nekem mennyire létszükséglet a reggeli kávé. Nem mintha utána sokkal használhatóbb lennék, csak... kevésbé undok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Atlas Henri Desgrange
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 66
Írta: 2024. április 30. 10:03 | Link

BAUER&KOCH ÜGYVÉDI IRODA ׀ Elsie Rose ׀ OFFICE STYLE



Úgy hallotta, hogy a tér mellett megnyílt egy új gyrosos, büféskocsiból árulják egész jó áron és állítólag isteni. Ha másért nem, első keresztnevéhez hűen ma egész biztosan ott fog ebédelni, meg azért is, mert imádja ezt az ételt és már nagyon rég evett utoljára ilyet. Éppen az ízekre gondol, még a nyál is összefut a szájában, gyomra is kezd ébredezni, finoman jelez, hogy indulni kéne már, csak a tárcája hiányzik, de mielőtt még a háta mögött kattanna a zár, női hangot hall. Fordul is, és szembesül azzal, hogy megérkezett az, akit alig tíz másodperce keresgélt odakint. - Oh, értem - kicsit csalódottan hangozhat szájából ez a kis megjegyzés, ami leginkább annak szól, hogy lőttek egyelőre a gyrosnak, mert egy interjú még hátra van. Kárpótlásként azért megjegyzi magában, hogy az utolsó jelölt igazán dekoratív az előzőekhez képest, és ha csak a megjelenést kellene értékelnie, akkor már nem is lenne szükség beszélgetésre a továbbiakban. - Örvendek Ms. Krise, Atlas Desgrange - nyújtja kezét egy kézfogásra, aztán oldalra lép. - Fáradjon beljebb - jobban kitárja az ajtót, hátulról diszkréten éppen csak megnézi, aztán behajtva az ajtót ő is előre sétál, megkerülve az asztalát letelepszik mögé, de csak miután a hölgy helyet foglalt. - Ahová szimpatikus - rábízza a döntést, hogy a két teljesen egyforma fotel közül melyiket is választja. Azután maga is kényelmes pózt vesz fel, újra végig futja a jelentkező lapját, mely meglehetősen szellős és hagy némi kivetni valót maga után.  - Húsz éves, ha jól olvasom, akkor mestertanonc az iskolában, de nincs feltüntetve a szakirány. Szabad megkérdeznem, hogy miért jelentkezett hozzánk erre az állásra? - rögtön a tárgyra is tér, mert most ez a dolga. Mondaná, hogy beszéljék meg egy gyros mellett, hisz farkas éhes, de ez nem lenne fair a többi pályázóval szemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elsie Rose Krise
Mestertanonc Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


katasztrófa
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 70
Írta: 2024. április 30. 10:29 | Link


BAUER&KOCH ÜGYVÉDI IRODA | megintnagyvoltaszám | ruhácska


Egy ponton a fejembe ötlik, hogy talán rá kellene segítenem a hangulatomra, de hamar elvetem tekintve, hogy ezt az apám intézte. És minden látszat ellenére tudom azt is, hogy még mindig.... csalódott. Teljesen okkal, ha valamit megbántam, az tényleg az, hogy tönkre vágtam valaki életét, és visszagondolva, talán még jobban meg is erőltettem volna magam, és nem csak egy csokor margarétát küldtem volna bocsánatkérésképp. De fiatal voltam... fiatalabb, és még most sem tudom sokszor helyükön kezelni a dolgaim.
Most csak annyit tehetek, hogy több okból kifolyólag sem fürdök be ezen az interjún. Jó, azért nincsenek illúzióim, tudom én, hogy hamar elhajtanak a francba - nincs az az épeszű ember, aki engem venne fel dolgozni -, de csak megerőltetem magam. Csak hogy lássák, én tényleg megpróbáltam. Valahol azért hálás vagyok azért, hogy nekem nem az életem múlik ezen az interjún, meg a jövőm meg minden ilyen nagy szó.
Ó, öltöny ing... a nők többsége elájul ettől a kombótól, hamar nyílik is a lábuk, főleg mert összekötik azzal, hogy pénzes az illető. Rajtam semmi jele nincs az ámulatnak, és ez nem is feltétlenül a férfi ellen szól, csupán bőven elég öltönyös-inges férfi vett körül életem során, hogy én azt redflagnek tekintsem. Az összes a szép máz mögé bújtatja, mekkora rohadék is, és milyen romlott belül. Mit is mondhatnék, hamar kiábrándultam. A pénzzel se lehet megfogni. Persze ezt is elrejtem, kiválóan tudom alkalmazni a családomra jellemző kellemes benyomást, és bennem is megvan az a képesség, hogy megnyerő legyek, és elrejtsem a gondolataim. Nem tanították, egyszerűen a családom hozadéka, úgy ragadt rám, mint az, hogy mikor melyik villát kell kézbe fogni.
Belépek az irodába, körbe se nézek, épp csak leülök az egyik fotelbe. Szépen. Lábak összekulcsolva, egyenes hát, csak ahogy a nagyi is elvárná, hisz idegen. A jó benyomás fontos.
- Újságírónak tanulok. Ezzel pedig a családom nincs kibékülve, és szeretnék, ha komolyabb pálya felé is kacsintgatnék, ezért tartotta édesapám jó ötletnek, hogy jelentkezzek ide - ne mondja senki, hogy én nem készültem. Élek a gyanúval, mindketten tökéletesen tisztában vagyunk vele, én nem jelentkeztem...
- Emellett imádok papírokat kapcsozni, és mappákat rendezgetni, meg növényeket locsolni - és itt jön a probléma, hogy nem tudom, mikor kell befogni. Ez vezetett ide is, és itt is rezzenéstelenül közlöm... Atlassal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Atlas Henri Desgrange
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 66
Írta: 2024. április 30. 11:02 | Link

BAUER&KOCH ÜGYVÉDI IRODA ׀ Elsie Rose ׀ OFFICE STYLE



A kezdeti nem túl nagy lelkesedés ellenére igyekszik kedves lenni és mosolyogni, hogy a másik komfortosan érezze magát egy ilyen helyzetben. Emlékszik még Atlas, nem is olyan rég volt az ő interjúja is, izgult elég rendesen, de szerencsére végül jól sikerült a beszélgetés, ezért is ül most itt. Első benyomása a lányról azon túl, hogy a külseje rendben van, látja, hogy a mozdulataiban is elegáns, úgy is ül, ahogyan az elvárható lenne egy kiemelt társaságban. Mondjuk Krise, így nem is lehetne ez nagyon másként, csupán annyi a bökkenő, hogy ez még tényleg nem elég a feladathoz. Emiatt kérdez is Atlas, majd csöndesen figyeli a lányt, közben az állát dörgölve gondolkodik.
- Az újságírás is jó szakma - állapítja meg csak úgy mellékesen, ebből feltételezi is, hogy akkor fogalmazásban és kommunikációban jó lehet a lány. Aztán jön a megjegyzés, ami emlékezteti Atlast arra, hogy ez a lány egy csókosnak a gyereke, biztosan Bauer úr barátjáé.
- A feladatkör azért ennél kicsit bővebb. Itt fogadni kell az ügyfeleket, időpontokat egyeztetni velük, figyelni az igényeikre. Emellett nagyon fontos az is, hogy gyorsan tudj gépelni és tisztában legyél bizonyos jogi fogalmakkal. Van bármilyen jelenlegi vagy korábbi jogi tanulmányod? Mágusjogot például tanultál? Ha mondanod kellene három pozitív és három negatív tulajdonságot magadról, akkor mik lennének azok? - ezeket muszáj megkérdeznie, mert sok mindent leszűrhet egy-egy ilyen válaszból. Nem fontos az, hogy a lány profi legyen, ha Atlas úgy érzi, hogy fejlődőképes és túlmutat azon a képen, mint amit jelenleg lát a lányról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elsie Rose Krise
Mestertanonc Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


katasztrófa
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 70
Írta: 2024. április 30. 11:22 | Link


BAUER&KOCH ÜGYVÉDI IRODA | megintnagyvoltaszám | ruhácska


Nem mondanám, hogy annyira feszült vagyok. Épp csak nem értem, hogy miért szükséges ez. Jó, sok mindent nem értek, ami másoknak teljesen normális, ez igazán nem az én hibám.
- Igen - egyetértek vele, hisz ezért választottam. Ha valamit közel érzek magamhoz, akkor az az írás, persze ezt sem fogom senki orrára kötni, még a családoméra se. Jó, meg a pénzköltés, abban is verhetetlen vagyok.
- Felvettem a mágusjogot, a családom pedig szoros kapcsolatot ápol különböző ügyvédekkel, nem fogok pánikba esni egy paragrafus jel láttán - ebben is valahogy biztos vagyok. Alapjáraton nincs gond az eszemmel, az érdeklődésem az, amit nehéz megragadni, és biztos hogy nem a jog világában fogok kiteljesedni, de mint mondtam, ezt apu intézte, és fontos, hogy jó benyomást keltsek. Amúgy is... az alapvető dolog, nekem is tökéletesen megy. Minden ügyvéd hazudik.
- Pozitív tulajdonságaim nincsenek, negatív meg jóval több mint három. Viszont a családom az identitásom, Krise vagyok, annak minden negatív és pozitív hozadékával - és még szépen ki is emelem. Most először. Mert nem szoktam. Mert a nevem valójában inkább átok, vagy mostanság szitok, de... nem tehetem, és nem is akarom megtenni, hogy szemet hunyok afelett, amit az a család elért. Amiért tényleg egy név lett.
- Róhatjuk itt a köröket, tényleg. De üres kérdésekből nem fog rájönni arra, ki vagyok, és mind a ketten tudjuk, hogy itt fogok dolgozni - jó, lehet odaírni a negatív tulajdonságokhoz azt, hogy türelmetlen. Kicsit még előrébb is dőlök, a bájos mosolyom is inkább válik magabiztossá, ahogy még a fejem is oldalra biccentem.
- Inkább térjünk át a fontos dolgokra. Hogy issza a kávét? - ne, ne röhögj, ez tényleg fontos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Atlas Henri Desgrange
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 66
Írta: 2024. április 30. 12:10 | Link

BAUER&KOCH ÜGYVÉDI IRODA ׀ Elsie Rose ׀ OFFICE STYLE



Érez bőven határozottságot, amikor az újságírás kerül szóba, emiatt sem érti nagyon, hogy a lány miért is nem az újsághoz jelentkezik gyakorlatra, ott bizonyára a jövőjére nézve is hasznosabb dolgokat tapasztalna. De aztán megint eszébe jut Bauer úr és azok a sorok, bár nem érti, mire megy ez az egész. - Jó, akkor mondhatjuk, hogy van minimális tapasztalat - fel is rajzol egy pipát a jog szó mellé, amit a beszélgetésük alatt firkantott papírra, de őszintén nem érzi a lány oldaláról azt, hogy ő annyira nagyon akarná ezt az állást. Emiatt egy kicsit kellemetlenül is érzi magát, ugyan felteszi a szokásos kérdéseket, mert ez a dolga és nem tehet kivételt, de nem örül most ennek a helyzetnek. Ahogy a válasznak sem, amit kap, amire csak felhúzza a szemöldökét és inkább mélyen hallgat. Lett véleménye, de azt nem kell megosztania a lánnyal. - Aham - bólintva jelzi, hogy figyel, valamit még firkál is, de a bicskanyitogató stílusra már felkapja a fejét. Ahelyett azonban, hogy hirtelen módon adja ki magából az első gondolatokat, inkább csak összepréselt ajkakkal nyugtázza a lány szavait, láthatóan nem zökken ki egy másodpercre sem. - Kedves Elsie Rose, azt hiszem, hogy minden kérdésemre választ is kaptam, köszönöm, hogy befáradt hozzánk - kedves marad, miközben ignorálva a lány kérdését, egy mosollyal emelkedik fel ültéből és kezével finoman jelez a kijárat irányába.  - Hamarosan értesíteni fogjuk, minden jót kívánok! - csupán ennyit mond, mert nem, nincs az a pénz, amiért ő ilyen modorral felvenné ezt a lányt erre a feladatra, miközben ott van Emese, aki teljes mértékben tökéletes lenne erre a pozícióra. Bauer úr ide vagy oda, Atlas ki fog állni a véleménye mellett.

~~~

Este el is jött a beszámoló ideje, Atlas kissé fáradtan és elgyűrten ült le Bauer úr irodájába, ahol minden követ megmozgatott, hogy elmagyarázza, a Krise lány nem kompatibilis ehhez a céghez, és ha felveszik, abból csak károk lesznek. Hiába rágta Bauer fülét és mutatta meg neki Emese önéletrajzát, hiába számolt be a másik lány erősségeiről és hozzáállásáról, Bauer ütötte az ebet a karóhoz és végül elég határozottan adta Atlas tudtára, hogy legyen kedves nem ellent mondani, különben kereshet ő is új helyet. Csodálatos. Ennek fényében még késő este, a fogát szívva írta meg tintával a levelet, majd küldött baglyot Elsie Rose Krise részére, miszerint:

Gratulálunk! Önt felvettük a Bauer&Koch csapatába!
A levél még tartalmazta a kezdés időpontját, a gyakornoki szerződéssel kapcsolatos alap információkat, hogy milyen dokumentumokat vigyen magával, illetve a dresscode-ot is, ami a munkakör elvégzésében elvárt.
Atlas ezután tért csak haza, fáradtan, lelombozottan és már előre tartott attól a naptól, amikor majd újra találkoznia kell az újonnan felvett kolléganővel. Kizártnak tartotta azt, hogy helyt fog állni abban a munkakörben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elsie Rose Krise
Mestertanonc Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


katasztrófa
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 70
Írta: 2024. április 30. 12:43 | Link


BAUER&KOCH ÜGYVÉDI IRODA | izgielsőnap | ruhácska


A levél nem ért váratlanul. Azért lőttem róla egy képet, és elküldtem apámnak, aki mindazt egy lájk jellel láttamozta. Olybá tűnik, tényleg csak Atlas nem tudta, hogy az a levél valószínűleg már azelőtt megvolt írva, mielőtt én beléptem volna az ajtón.
Nem mondom, hogy nem érzek némi elégtételt, és nem esik jól, hogy rajtam keresztül tapasztalhatta meg a férfi, hogy itt még mindig nem az eredmények, meg az önéletrajz, ami számít. Szomorú, kétségtelenül, de általános igazság.
Viszont nekem ne mondja meg egy noname ügyvédi iroda, hogy mit vehetek fel, szóval a levélnek azt a részét, szépen letéptem, és hasznosítottam. Ezért van az, hogy a saját dizájner ruhámban libbenek be, teljesen magabiztosan, kezemben a jól megérdemelt papírpohárral.
- Jó reggelt. Hoztam volna önnek is, de hát kérette magát... - pislogok rá bűnbánóan, kortyolva a még mindig borzalmas italból. Komolyan. Fájna itt egy Starbucks? Nem hiszem el, hogy nincs rá igény. Még gyorsan Aidennek is megírom, hogy tök izgi első munkanapom lesz.
- Szóval, mit csináljak? - azért annyira provokálni nem szeretném, sejtem bőven elég neki az én ártatlanul mosolygó, bájos arcom nézni. Esküszöm, csak akkor rúgok bele, ha erre okot ad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Atlas Henri Desgrange
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 66
Írta: 2024. április 30. 14:17 | Link

BAUER&KOCH ÜGYVÉDI IRODA ׀ Elsie Rose ׀ OFFICE STYLE



Éjszaka nem is aludt túl jól, gyötörte az érzés, amit az igazságérzete diktált. Olyan rossz volt megírnia az elutasító levelet Emesének, annyira nem érezte igazságosnak és fairnek. Ha tehetné, akkor őt is felvette volna a céghez, jelenleg azonban csak egyetlen titkárnőre volt keret, azt pedig Bauer úr nagyon határozottan kikötötte, hogy ki is legyen az. Meg volt kötve Atlas keze, aki nem is értette, hogy akkor miért is kellett ezt az egész folyamatot a nyakába varrni. Ha már előre tudták, hogy úgyis ezt a Krise lányt akarják betolni, akkor mire volt jó ez az egész. Nem igazán értette, de Bauer úrral nem mert szembe menni. Koch pedig még mindig külföldön tartózkodott, bizonyára ő is tudott erről a döntésről.
Reggel Atlas nyúzottan ébredt, ahhoz se volt energiája, hogy elvégezze a reggeli rutint, azt a néhány fekvőtámaszt és húzódzkodást, ami a korai edzéséhez tartozott. Egy vajas croissant rágcsált el félúton, leöblítve az útközben kihűlt kávéval, aminek az íze sem volt jó, és megállapította, hogy mégis csak a Patronumból kéne vennie a feketét.
Beesve reggel sietve szelte át a teret, rengeteg dolga volt még, mielőtt megérkezik az első ügyfél, most egy kicsit sok munka is nehezedett a vállára, úgy érezte, hogy a már tapasztalt ügyvéd urak szívesen tolják rá a kevésbé izgalmas, ám annál húzósabb ügyeket. A nagy pakolászásban egy kis időre sikerült is megfeledkeznie arról, hogy az új kollegina ma érkezik, de aztán meghallva a nő hangját, élesen hasít belé az érzés, hogy ó te jó ég.
- Jó reggelt - köszön egykedvűen, éppen csak felpillantva a lapokból, de aztán kénytelen újra visszavezetni Elsiere a tekintetét. - Ez nem felel meg a dresscode-nak - közli, jelezve ezzel is a nem tetszését, mert abban a levélben le volt írva, hogy világos blúz, térdig érő szoknya az, ami elvárás az irodánál. Ehelyett combközépig érőben érkezett, ami még egy kaszinóban is megállta volna a helyét. Nem kétség, hogy Atlas feszült lesz, nem csak attól, amiért Elsie nem volt képes egy kérésnek eleget tenni, hanem magától a gondolattól is, hogy mostantól erre a nőre van utalva és vele együtt kell dolgoznia. Ez mindennel szembe ment Atlas elképzeléseiben. Gondterhelten meg is dörgölte a homlokát, végül összehajtotta az aktát és felegyenesedett az asztalától.
- Azon túl, hogy holnaptól megpróbál normális ruhában jönni, jöjjön és megmutatom - ma már nyoma sincs a kedvességének, nem tehet róla, sosem szívlelte azokat, akik apuci kedvéért kaptak meg egy állást. Ahhoz előbb bizonyítani is kellene, hogy Atlas elismerje a lányt. Ráadásul nem az a fajta, aki smúzolni fog a két szép szeméért. - Itt van a recepció, ez lesz az asztala. Irodaszereket a jobb oldali szekrényben talál. Ott az a fekete könyv az időpont jegyzék. Ha valaki besétál, fel kell venni az adatait, egyeztetni kell velük időpontot, aszerint, hogy milyen ügyet szeretnének intézni. A már meglévő ügyfelekkel elég csak az időpontot egyeztetni. Az újakhoz kartont kell vezetni, felírja rá a nevüket, kitölti az adataikat és ezt kitölteti velük.  - miközben magyaráz, ide-oda hajol, előhúz sablonokat, mintákat és azokat is megmutatja a lánynak.  -  Bauer és Koch úr utazásait megszervezi, a szállásokat lefoglalja. Kávét főzni nekem nem kell, a vendégeket viszont kínálja meg érkezéskor. Ha semmit nem kérnek, nem kell erőltetni. És mosolyogjon. Az irodaszereket maga fogja rendelni, napi szinten ellenőrzi, hogy az irodákban van-e megfelelő írószer és papírlap. A takarítókkal is maga tartja a kapcsolatot, ha hívás érkezik, bekapcsolja az irodába. Ezeket pedig itt ABC szerint kellene rendezni, mert az elődje egy teljes káoszt hagyott maga után - lép a bal oldali szekrényhez, ami  bizony tele van mappákkal. - Van bármi kérdése Elsie? - elég sok mindent osztott meg hirtelen a lánnyal, ráadásul direkt nem is akar neki komolyabb feladatot adni, pedig volna mit. De inkább belepusztul ő, mint hogy erre a nőre bármi olyat is bízzon, amihez gondolkodni is illik.
Utoljára módosította:Atlas Henri Desgrange, 2024. április 30. 14:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elsie Rose Krise
Mestertanonc Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


katasztrófa
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 70
Írta: 2024. május 2. 08:25 | Link


BAUER&KOCH ÜGYVÉDI IRODA | izgielsőnap | ruhácska


Talán ha tudnám, hogy a férfi igazságérzetét bántják a történtek... Nem, valószínűleg akkor is ugyanígy mosolyognék, és szemeimbe is ugyanúgy beköltözne az értetlenség. Nekem is van sok minden, ami nem tetszik, mégis tesz rá mindenki, bármennyire is hisztizek. Ha nem így lenne, a bátyám se készülne élete legnagyobb baromságát elkövetni.
- Valóban - adok neki igazat. Biztos, így van ha már így kijelentette. Mint mondtam, rá se néztem, mert majd én azt tudom, mit hordok. Nem azért vagyok jóban a tervezőkkel, hogy aztán belekényszerítsem magam valami ceruza szoknyába meg undi blúzba.
- Akkor ezt most gyorsan tisztázzuk. Sem Ön, de még a főnökei se fogják nekem megmondani, mit vehetek fel - egy pillanatra eltűnik arcomról a kislányos báj, ami rendszerint rajta van, és amitől általában képtelenek rám haragudni. A tekintetem is megvillan, noha a hangom teljesen nyugodt, és vad csapkodásba meg toporzékolásba se kezdek. Ez tény. Úgyis közlöm vele tudva, hogy tudom kinek kell és milyen szavakat megejtenem ahhoz, hogy az előttem álló szarva le legyen törve. Aztán hamar visszarázódok az én kis bájos énembe, mert egyébként lehet velem beszélni, határozottan kompromisszum kész tudok én lenni.
Mikor feltettem ártatlanul a kérdést, nem számítottam ekkora pörgésre. Már az első két mondatnál elvesztettem a fonalat, szóval nyugodtan kortyolom azt a borzalmat, minden egyes kortynál bízva abban, hogy most majd jobb lesz, de újra és újra csalódok.
A székre azért felcsillan a szemem, gyorsan le is pattanok rá, és pörgök vele egyet vidáman, mert tudom, hogy azt határozottan élvezni fogom. Felőlem aztán duruzsolhat a férfi, amit csak akar, én már közben szelfit lövök a bátyámnak, hogy lássa csak, én tökre dolgozok. Már csak arra kapom fel a fejem, hogy a nevemet hallom.
- Ön szerint ezt, vagy ezt küldjem el a bátyámnak? Melyik olyan komoly dolgozós? - szinte egyforma a két kép, épp csak a filter, és a mosoly különbözik. Na meg az egyiken ott a férfi feneke, mert pont behajolt a szelfimbe.
- Ahh hagyjuk, elküldöm ezt - teszek le arról, hogy tőle kaphatnék egy épkézláb tanácsot. Még legyintek is.
Utoljára módosította:Elsie Rose Krise, 2024. május 2. 08:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Atlas Henri Desgrange
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 66
Írta: 2024. május 5. 10:51 | Link

BAUER&KOCH ÜGYVÉDI IRODA ׀ Elsie Rose ׀ OFFICE STYLE



Naivan azt gondolta, hogy majd kap egy “elnézést, többé ez nem fog előfordulni” reakciót, ehelyett azonban nem csak, hogy az ifjú kollegina határozottan ismerte el, hogy szabályt szegett, de olyan stílusban dörgölte Atlas orra alá, hogy neki ki mit is mondhat meg, hogy arra már a férfi is felkapta a fejét. Más ezen már biztosan kiborult volna és ordítani kezd, Henri azonban amellett, hogy tekintete összevillant Elsiével, ilyenkor mindig emlékeztette magát fejben arra, hogy nyugodjon meg és viselkedjen higgadtan. Ha már most, az első napon kifakad, akkor annak rövid távon nem lesz jó vége. Legalább vegye hasznát a kendónak, ha már évek óta aktívan űzi. Ott is megtanították arra, hogy ne veszítse el a fejét, így már az évek óta jól működő agytréninget alkalmazta önmagán. Elsie pedig, hogy még csak ne is érezze magát nyeregben, nem kapott választ Atlastól, aki helyből ignorálta ezt a megnyilvánulást, majd ahelyett, hogy neki állt volna veszekedni az öltözködésen, inkább rátért a lényegi teendőkre és igyekezett minél gyorsabban kiosztani az új kollegina feladatait. Még haloványan ott pislákolt benne a remény, hogy a csinos és dekoratív lány bár meglehetősen elkényeztetett, talán mégis lapul benne egy kis fény és némi értelem. A forgószékes attrakciót meglátva azonban mélyen magában máris gyászolni kezdte a feltételezést, akárcsak Emesét, akit emiatt a liba miatt kellett visszautasítania. Arcára immár kiültek érzései, nem tudta nagyon palástolni, hogy mennyire csalódott. - Elsie - nevén szólította, hátha sikerül kivonnia a hölgyet a nagyon fontos és halaszthatatlan selfie mozzanatokból.
- Elsie, kérem - továbbra is tisztelettel igyekezett viselkedni, noha úgy kellett magára erőszakolni ezt a szerepet, mert szíve szerint most helyben megfojtotta volna a nőt.
- Egy pillanatra tudna figyelni? - vele szemben helyezkedve, kicsit közelebb hajolt, hogy a nő érzékelje, nem csak egy mugli ketyere tartózkodik a helyiségben. Megtehette volna, hogy kikapja a nő kezéből a telefont, de még véletlenül sem akart hozzáérni, nehogy még ebből is baj legyen.
- Kezdjük elölről, mert úgy látom, hogy nehézségei akadtak. Mondja el Ön, hogy mit szeretne csinálni? Azon túl, hogy lő itt néhány képet magáról. Ha itt kell dolgoznia és mindketten tudjuk, hogy miért, akkor lehet, hogy érdemes lenne átgondolnia, mert piszok unalmas lesz egész nap önmagát fényképezgetnie és ez a forgószék is egy idő után felkavarná a gyomrát. Szóval mit szeretne? Van bármi olyan feladat, amit szívesen végezne? - megpróbál változtatni ő is egy kicsit a hozzáállásán, mert úgy látja, hogy ha így folytatják, akkor napokon belül az utcára kerül Atlas. Márpedig neki ez egy fontos állomás, hosszútávra tervez és megpróbál alkalmazkodni a nehézségek ellenére is. Jelen esetben drága Elsie jelenti a Mount-Everestet, mely egy lehetetlennek tűnő küldetés, a férfi mégis próbálkozik.
Utoljára módosította:Atlas Henri Desgrange, 2024. május 5. 10:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elsie Rose Krise
Mestertanonc Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


katasztrófa
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 70
Írta: 2024. május 5. 11:26 | Link


BAUER&KOCH ÜGYVÉDI IRODA | izgielsőnap | ruhácska


Nem élek akkora buborékban, hogy ne tudjam, a férfinak miként csapódhatnak le a szavaim, de eszembe sincs megváltoztatni őket, vagy elnézést kérni miattuk. Egyrészt, ő egy idegen, aki biztos, hogy nem ismeri Damit, hogy tudjon neki panaszkodni, másrészt a főnökeinek meg hiába teszi, mert azok előbb vágnák ki a hangszálaikat, minthogy felhívják az apám, és panaszkodjanak neki... rólam. Akárhogy is nézzük, elég szomorú a helyzete.
A lelkesedés tényleg pillanatok alatt áramlik szét bennem, és nem érdekel, mit mormog, mert úgyis feltalálom majd magam, én ettől nem tartok, de saját asztal, saját szék... hirtelen tiszta fontos embernek érzem magam tőle, azt meg muszáj a bátyám orra alá dörgölni, ugye.
- Nocsak. Perspektívát váltunk hirtelen? Férfiak... és még azt mondják, mi nők vagyunk kiszámíthatatlanok - forgatom meg a szemem mosolyogva, mikor is érzékelem a hirtelen váltást. Most vagy beletörődött a sorsába, vagy rájött arra, hogy az ellenségeskedéssel nálam nem igazán ér el semmit. Tudniillik, még mindig többen utálnak, mint amennyien szeretnek, és a legtöbbjére még csak okot se adtam... már azon túl, hogy bemutatkoztam.
- Azt hittem, ezen a kérdez-feleleken már túl vagyunk. És tökre nem fair, hogy mindig csak én kapom a kérdés részét. Szeretné, hogy én is nekiálljak faggatózni? - vonom fel a szemöldököm, mert kezd idegesíteni. Hát, honnan tudjam, mit szeretnék. Már azon túl, hogy inkább egy másik földrészen és egy normális helyen lenni.
- C..c..c.. alulértékeli a szelfizést. Nagyon szórakoztató, és van egy csomó filter - jó persze, ezt már csak azért is alapon teszem hozzá, csak hogy kicsit húzzam az agyát, mert ezt... ezt kimondottan szeretem, mikor foglalkoznak velem.
Kivételesen az utolsó kérdésére nem válaszolok azonnal, csak nézem. Szegény. Biztos nagy szüksége lehet erre a munkára, ha képes ennyire meghunyászkodni. Noha kétségkívül élvezem -mert a helyemben ki nem élvezné - nagyot sóhajtva, fordulok a székkel, és gurulok a szekrényben lévő mappákhoz. Kiveszek egyet, és a fintor egyből kiül az arcomra. Unalmas. Miért kell itt mindennek ennyire szürkének, és unalmasnak lennie? De szó nélkül kezdem rendezgetni, talán úgyis ez a legfontosabb.
- Honnan tudjam? Még sose dolgoztam - és ezzel talán semmi újat nem mondok Atlasnak. És nem, azért sem fogom rosszul érezni magam, mert nekem nem is kell.
- Apu felhúzott, aztán a bátyám is... azok nem nézik ki belőlem, hogy képes vagyok rá - talán mert ők ismernek, de ne ragadjunk le a részleteknél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Atlas Henri Desgrange
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 66
Írta: 2024. május 5. 12:02 | Link

BAUER&KOCH ÜGYVÉDI IRODA ׀ Elsie Rose ׀ OFFICE STYLE



Perspektíva. A férfi meglepődik azon, hogy egy ilyen szó elhagyja az előbb még vígan pörgő és szelfiző Elsie száját. Lehet, hogy annyira még sem elveszett ez a lány, mint ahogyan magában már leértékelte őt Atlas. Eszébe is jut, hogy az állásinterjún megemlítette, újságírónak tanul, tehát az írásban jó lehet.
- Nem célom, hogy rosszul érezze magát nálunk - ezzel még nem is hazudik, ő tipikusan a jófej munkatárs, aki egyébként remekül meglenne a kollégáival, ha nem érezne ekkora felelősséget a vállain. Bauerék konkrétan egy halom ügyet zúdítottak a nyakába, pályakezdőként mondhatjuk, ki akarják zsigerelni Atlast. Éppen ez az oka annak, hogy teljesíteni akar és feszült is, ha úgy érzi, nem lel támogatásra. Márpedig most, hogy Emese személyében elveszítette a tökéletes titkárnőt, úgy tűnik, hogy kénytelen lesz beérni Elsievel, vele viszont nem bánhat úgy, mint a többiekkel. Láthatóan a lány sem ide akart jönni, szürreális az egész, mintha egy büntetést osztottak volna mindkettejükre. Elsienek és Atlasnak is pokol ez a helyzet, de ebből kell kihozni a legjobbat. A fiatal férfi éppen ezért változtat a hozzáállásán, hisz ő nem egy elnyomó fajta és még csak uralkodni sem szeretne.
- Azt hittem, hogy hasznosan szeretné eltölteni itt az idejét, ha már így alakult - válaszol, azt pedig nem érti, hogy miért is baj, hogy kérdez. Mások kiugranának a bőrükből, ha megmondhatnák, hogy milyen feladatot is vállalnának szívesen. Atlas bedobta a lehetőséget, ennek Elsie még sem örül. Sokkal nehezebb ez a dió, mint ahogyan azt Desgrange gondolta. - Csak nyugodtan, mit akar tudni? - tárja szét a karjait, ha már ennyire őszintén beszélgetnek, még az is lehet, hogy válaszolni fog.
- Fuhh - szemeit lehunyva nyúl a homlokához, hogy megmasszírozza és egyben nyugtassa is magát, mielőtt valami sértő törne fel belőle. Még mindig visszafogja magát, miközben elgondolkodik azon, hogy vajon valóban ennyiről szólna-e Elsie élete. - Örülök, hogy jól szórakozik - vágja oda az epés megjegyzést, és kezdi magát egyre feszültebbnek érezni. A percek meg csak telnek és tudja jól, hogy rengeteg munka van mára. Ha így folytatják, még este is bent fog ülni. Nem tudja, hogy mit tehetne még a helyzetért, hisz még változtatott is, lehetőséget kínált és semmi. Végül mégis csak mozdul az a gurulós fotel, Atlas figyeli, hogy mi várható az elkövetkezendő percekben, elképzeli, hogy ebből is készül valamilyen mini videó a muglik által jól ismert tik-tokra. Arra nem számít, hogy majd előkerül a szekrényből egy dosszié, és az újonc neki áll a papírok rendezgetésének. - Sejtettem - ez egész halkan csúszik ki a száján, maga is meglepődik, hogy kimondta. - És nem szeretne nekik bizonyítani, hogy márpedig képes lehet bármire is? - elég szomorúan hallja azt, hogy a lányról így vélekednek odahaza, nem sokat tud a Krise családról, de ez nagyban befolyásolja a jelenlegi véleményét.
- Ezt hagyja csak abba, eszembe jutott valami - tenyerével finoman tolja az asztal lapjára a lapokat, jelezve a lánynak, hogy hagyja abba az ABC-be való rendezgetést. Ezután löki el magát az asztaltól, bevonul az irodájába, és nem sokkal később pergamenekkel sétál vissza.
- Látja ezeket? Beérkezett levelek, van bennük köszönőlevél, érdeklődő általános tájékoztatásról és panaszlevél is. Azt mondta, hogy újságírónak tanul, írja meg a válaszleveleket, használhatja hozzá azt a segédletet, ha elakadna - bök a kék könyvre a pulton. - Menni fog?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elsie Rose Krise
Mestertanonc Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


katasztrófa
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 70
Írta: 2024. május 12. 10:55 | Link


BAUER&KOCH ÜGYVÉDI IRODA | izgielsőnap | ruhácska


Elnyomom a horkantást, tényleg magamra parancsolok. Persze, hogy nem célja... Gondolom, ő szereti csinálni ezt az... akármit is. Szóval a munkája bizonyára fontos neki, így el kell, hogy viseljen.
- Mindig hasznosan töltöm az időm. Az más kérdés, hogy kinek mi a hasznos. Nyugodjon meg, a családom valószínűleg az Ön pártjára állna - forgatom meg a szemem, de akkor elteszem a telefonom, na. Hagyjon már békén. Tudom, mit kell itt csinálni. Apuhoz is sokszor jártam be az irodába, mikor még kicsi voltam, nem ismeretlenek nekem az ilyen helyek.
- Miért ugrál nekik? Akik felvesznek engem egy telefonhívás után, nem fogják magát sokra becsülni. Lehúzzák majd az utolsó bőrt is, a hála legapróbb jele nélkül. Ezeknek csak a pénz a fontos, meg a jó hírnév - még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt. Sőt. Most először látszódik rajtam némi érdeklődés, ahogy Atlast nézem. Még a fejem is oldalra biccentem picit. Én ezt tényleg ismerem. Nem tapasztaltam, de láttam már.
- Szeretnék rájönni, mikor van az a pont, mikor az ember egyszer csak befásul... Tuti Ön se ilyen volt pár éve, szóval korán elérte - én ennek ellenére vigyorgok, nem törődve azzal, mennyire idegesítheti ez a férfit. Eszembe sincs nem szórakozásnak tekinteni ezt a karriert. Ha komolyan venném, már rég ajtón túl lennék, kikérve magamnak, hogy mégis miféle Mancikának néznek engem, így elkönyvelhetjük, hogy a sajátos nézetemmel mindenki jobban jár. Valahogy aztán csak megmutatom neki, lehet velem beszélni. Bár semmi kedvem, mégis odagurulok a hülye mappákhoz. El is döntöm, hogy első dolgom lesz lecserélni őket, mert ez.... unalom. Szörnyű. Jó, tudom, hogy ez a standard, de akkor is.
A horkantás meg mégis kicsúszik, mikor jön a kérdés, nem akarok-e bizonyítani. Nem. Nem akarok. Volt idő, mikor akartam, de rájöttem, hogy teljesen felesleges. Ha tótágast állok sem fognak többre becsülni, mint most. Nálam az a hajó már elúszott.
- Csak ennyi? - pislogok sűrűn az újabb éles váltás során. Most akkor mi van? Már ne mappákat rendezzek? Előléptettek? Hát ez kurva jó! Még Dami se érte el ilyen hamar. Na tessék, mondtam én, hogy tök jó.... akármi is vagyok, csak senki nem hisz nekem.
Nem mondok semmit, épp csak megnyitom az egyik panaszlevelet, és bekamuzom oda a szokásos szöveget, elnézést kérve, mi egymás. Nem egy ilyet kaptam már, mikor kiakadtam, hogy Diort nem engedték be velem valamelyik bevásárlóközpontba. Mielőtt még elküldeném, azért leokéztatom a főnökkel, szóval szépen arrébb gurulok, hogy meg tudja nézni.
- Jó lesz? - mondtam én... ahhoz, hogy jó ügyvéd légy csak hazudni kell, és jól bánni a szavakkal. Nem is értem, minek ehhez évek. Meg tanulás. A telefonom közben a kezembe kerül megint, mert csak meg kell nézni, mi van instán.
- URAMISTEN!!!!!!!!!!!!!! - sikítok fel, még fel is pattanok, mintha csak egeret láttam volna, vagy valami nagyon undit.
- Hailey Bieber terhes!!!!!!!!! - még tellegetek is, teljesen extázisba esve, mutatom is a férfinek, hisz nemrég posztolta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Atlas Henri Desgrange
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 66
Írta: 2024. május 27. 15:17 | Link

BAUER&KOCH ÜGYVÉDI IRODA ׀ Elsie Rose ׀ OFFICE STYLE



Nehéz megnyugodnia, főleg amikor egy ilyen nehéz csomagot kapott a nyakába. Sajnos most kezdi csak tapasztalni ő is a munkahely árnyoldalait, márpedig az, hogy ráparancsoltak, vegyen fel valakit csak azért, mert fontos embernek a lánya, nos ezt elég nehezen fogadja be a gyomra. A lány kérdése viszont elgondolkodtatja és bármilyen meglepő is, most először lát értelmet felcsillanni benne. Emiatt nem is igazán érti, hogy ha Elsie-ben megbújnak efféle rejtett gondolatok, akkor vajon miért viselkedik úgy, mint egy hisztis buta liba.  - Tudja Elsie, nem mindenkinek hullik az ölébe vagyon és szabadság az apja révén - csupán ennyit mond, mert tény az, hogy az előre jutása érdekében bizony kénytelen dolgokat benézni, többek közt azt, hogy Bauer ugráltatja. Koch meg még mindig külföldön van, de bízik benne, hogy amint hazaér, le tud vele ülni és megtárgyalni ezt a kellemetlen helyzetet.
- Hogyan? - meredten bámul a nőre. - Nem vagyok én fásult, csak sok a dolgom és jól jönne a segítség - ezzel finoman céloz is arra, hogy jelen pillanatban nincs igazán kisegítve Elsievel, mert konkrétan semmit nem haladtak előre, pedig már legalább egy óra is eltelt a munkaidőből.
El is megy Atlas a dolgára, mert neki a nővel ellentétben bőven akad teendője, de mégis csak agyal, és bár nem szentnek született, azt hiszi, talán adhat némi motivációt Elsienek. Bíz is rá egy kicsit összetettebb feladatot annál, mint hogy színes mappákat rendezgessen, ott is marad és figyeli, hogyan is boldogul a nő, aztán el is olvassa az első válaszlevelet. - Nem rossz, de a megszólításra figyeljünk, mert nem tinderen csetelsz valakivel - jegyzi meg, bele is feledkezve abba, hogy letegezte, viszont így talán könnyebb a kommunikáció is. - Tegeződjünk, végül is, itt dolgozol mától - ajánlja fel, de láthatóan sem ez, sem pedig a véleménye nem érdekli a lányt, aki hirtelen felugrik, ezzel a frászt hozva Atlasra. - Mi a baj? - aggódva néz a nőre, reméli, hogy nem beteg és azért pattog, de rögvest kiderül, hogy az a hihetetlen aggasztó probléma nem más, mint Bieber. - Ne, könyörgöm ne - a fejét fogja és már rázza is. - Elsie, direkt csinálod ezt velem? - néz rá komolyan. - Én ezt nem tudom tovább folytatni, elmehetsz - mutat az ajtó felé, értse bárhogy is a lány, Atlasnak ebből elege van, kikészítette a nő, és elszívta minden energiáját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elsie Rose Krise
Mestertanonc Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


katasztrófa
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 70
Írta: 2024. május 28. 11:41 | Link


BAUER&KOCH ÜGYVÉDI IRODA | izgielsőnap | ruhácska


- Zsebpénzem van, nem vagyonom... és akaratom ellenére cibáltak ide az Isten háta mögé, szóval a szabadságot is engedjük el - közlöm vele pislogás nélkül, hisz nekem az ölembe csak a táskáim, meg a felsőim hullanak, amit Dami szponzorál, mert neki tényleg van vagyona. Azt most engedjük el, ha nekem is lenne, már rég nem lenne, de... szeretném csak egyszer látni egy Atlashoz hasonló szemével magunkat. Biztos jókat nevetnék.
- Attól, hogy ráfeszkózik még nem lesz kevesebb, csak ráncos lesz és ideggyenge. Még tíz év és remegni fog a keze - legalábbis gondolom. Igazából fogalmam sincs, hány éves, de bőven negyven meg a halál között lehet, ami már adhat némi okot az aggodalomra, nem?
Persze segítek én neki, de felhúz, hogy beleköt. Mintha szándékosan keresné a hibát, bennem pedig ne keresse, mert egyrészt sokat talál, másrészt meg senkim ahhoz, hogy engem itt minősítgessen. Nem, nem tartom a főnökömnek.
- Hogyne. Aztán majd rohan a főnökeihez, hogy mekkora faragatlan vagyok. Mennyire tart ostobának? - még ki is kérem magamnak, bár ezen a ponton levonható a következtetés, hogy miféle emberek gyűrűjében éltem. Sose lehetek elég óvatos, ugyebár, és már így is panaszkodhatna amiatt, hogy nem zongorázom vele végig az illemköröket, de... de azt már megszokták.
A bosszankodásom is hamar átvált lelkesedésbe, csak rossz, hogy Desgrange nem osztozik velem, mondom én, hogy be van fásulva a fickó. Viszont hamar megpördülök, hogy egyenesen rá nézzek. Addigra az arcomról eltűnik minden öröm, és másodpercekig csak pislogok, mert nem hiszem el, hogy elhagyta az a száját, ami.
- Mégis.... mégis ki a francnak képzeli magát? - a kérdés halk, és fojtott. Ha a férfi egy kicsit is ismerne, talán most jönne el a pillanat, amikor reflexből hátrálna, ahogy azt azok teszik ilyenkor, akik ismernek. De késő. Felhúztam magam. Tényleg.
- Hogy veszi a bátorságot, hogy így beszéljen velem? Merlinre, egy huszadrangú senki ügyvéd küld engem el! - még a hajamba is beletúrok, ahogy a hangom is megemelkedik méltatlankodva. Hát mit képzel ez magáról, kivel beszél így?
- Látom, nem tisztáztuk még eléggé a helyzetet, Mr. Desgrange. Én. Itt. Dolgozok. Nem Önnek.... Önnel, nem valami öleb vagyok, akit csak úgy el lehet hajtani, szóval vagy vegyen vissza, és tanuljon meg úgy beszélni velem, ahogy azt illik, vagy fogja magát, és sétáljon ki Ön, elvégre kettőnk közül, Önnek gyenge az idegrendszere. Talán többet kellene szexelnie, és nem lennének ilyen problémái - igen, még az államat is felszegem dacosan, de közben úgy nézek a férfira, hogy csoda hogy nem hal meg.
Utoljára módosította:Elsie Rose Krise, 2024. május 28. 11:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Máté
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Farkaskölyök
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 69
Írta: 2024. június 5. 05:32 | Link

Gitta


A mai reggel igazán kellemes, van benne egy halvány hűvösség és sok frissesség a tegnap éjjeli nagy eső után. Ilyenkor jól esik lengébb ruhában sétálni, jól esik a kis borzongás, amit a hűvösség okoz.
- Farkaséhes vagyok. - ez az a nagyon rossz poén, amit szerintem sosem unok meg. Valójában az összes farkasosat szeretem, jókat tudok nevetni rajtuk. Azt mondják, hogy az ember egészséges, ha saját helyzetén szívből tud nevetni. Ezek szerint jó vagyok. Finoman terelgetem az úton, noha nem mondtam meg, hogy hol reggelizünk, csak annyit, hogy ma ne nála és ne nálam, hanem sétáljunk, és majd kialakul. Egy kis füllentés, de ennyi igazán belefér. Büszkén, kihúzva magam sétálok mellette, hiszen fogja a kezem, és teljesen hivatalosan a barátnőm. Olyan személy, aki izgul, mert be fog mutatni hamarosan az öccsének. Gondoltam, hogy miért is ne esnénk túl előbb egy régóta esedékesen. Megállva az egyik ablak előtt, közelebb húzom, és megcsókolom, miközben bekopogok rajta, és pár pillanattal később fel is bukkan Manci maffiaasszonyság feje, aki történetesen a nagymamám, és a látványunktól, természetesen kuncorászni kezd.
- Sziasztok gyerekek, éhesek vagytok? - azt nem lehet mondani, hogy nem profi a nagyim, mert olyan természetesen viselkedik, mintha mi sem történt volna a múltban, vagy nem feszélyezné a jelenlétem. De kedves gyerek vagyok, nem lövöm el a farkaséhes mondatot. - Nagyon, kérhetünk egy étlapot? - kérdezem kedvesen, és átvéve tőle a laminált papirost, kettőnk közé teszem, hogy Gitta választhasson, mert én már tudom, hogy milyet kérek. A szemem sarkából látom, hogy a nagyi hátrapillant, és ebből arra következtetek, hogy a nagypapa is itt van és nem éppen cukorkaszerzési körúton. Tökéletes, akkor kettőt egybe intézhetünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 234
Írta: 2024. június 5. 21:27 | Link



Fogalmam sincs, mit talált ki éppen, hol szeretne reggelizni, de bízom benne, hogy velem ellentétben ő mégis tudja, hova tartunk. Mosolyogva rázva meg a fejem a megjegyzése hallatán, és csak azért állok meg, hogy lábujjhegyre állva puszit nyomjak az arcára. Szeretem, hogy olyan pozitívan gondolkodik, ahogyan, és még ezt is képes humorral kezelni. Akárki akármit is mond, én szerencsésnek érzem magam, hogy keresztezték egymást az útjaink, és most történetesen éppen kézen fogva sétálunk ugyanabba az irányba. Hosszúujjú, világoskék ruha van rajtam, aminek a fodros szoknyarésze éppen csak takarja a térdem, hozzá pedig kényelmes vászoncipő most éppen, mert úgyis mennem kellene majd még a Pillangóvarázsba is, meg próbára is, és ki tudja, mikor derül ki, hogy mi nincs otthon, amit sürgősen be kell szerezni aztán a vegyeskereskedésből. Nem igazán tudom, miért is állunk meg aztán, de kifogásom véletlen sem lenne arra, hogy megcsókol épp. Gondtalanul karolom át a nyakát, nem zavar az sem, hogy bekopog az ablakon, és még a kuncorászás hallatán is csak mosolyogva döntöm a fejem a vállának.  
- Jó reggelt - köszönök barátságos mosollyal, aztán meglepetten és kérdőn pillantok fel Mátéra. Sose jártam még itt. Nem is tudtam, hogy itt üzlethelyiség van, sőt, nem is gondoltam volna, de úgy tűnik, messze nem ismerem még Bogolyfalva minden titkát, ahogy Máténak is van még mit mesélnie. - Ez ilyen titkos hely? - teszem fel a kérdésemet is, még mindig egyszerre mosolyogva és emelve meg kérdőn a szemöldököm.
- Most megleptél. Hat éve élek Bogolyfalván, és fogalmam se volt, hogy itt bundáskenyeret és kávét lehet kapni. Ugye nincs benne tej vagy kérhetem anélkül? Nem rémlik, hogy szóba került volna, de a szervezetem nem igazán van barátságban a laktózzal... - Ha másért nem, akkor legalább ez bőven magyarázza, miért sündisznó a patrónusom, ugyanis ők is lufivá tudnak változni, egyik sajátosan jellemző betegségük ugyanis. Na pont úgy felpuffadok én is. Inkább kihagynám, ha lehet. - Talán utána kellene kérdeznem, nem találtak-e fel már erre is valami bájitalt, mint azt, ami a pollenallergiámat kordában tartja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fülöp Máté
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Farkaskölyök
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 69
Írta: 2024. június 5. 22:32 | Link

Gitta


- Bizony, tök illegális. - legalábbis a nagyszüleim így tudják, valójában azonban be vannak védve azzal, hogy én lepapiroztam mindent az elmúlt hetekben. Az kellene még, hogy a fiuk halála után még börtönbe is csukják őket vagy pénzbírságot szórjanak ki rájuk. De nekik nem mondtam meg, mert tudom, hogy imádják az ilyesfajta izgalmakat. Még hogy az idősek nem huncutkodnak, hát dehogynem!
- Ez volt az első munkahelyem. Bár manapság gyerekmunkának hívnák azt hiszem, de én nagyon élveztem. - a laktózra bólintok párat, és újra bekopogok, most nem a nagyi, hanem a papám nyit ablakot.
- Ricky! - mintha nem vette volna észre, hogy itt vagyok, pedig tudom, hogy tudja és azt is, hogy makacs módon képtelen elfogadni a Mátét. De nem állok neki kijavítani, csak egy halvány mosollyal nyugtázom a dolgot. - Laktózmenteset szeretnénk enni, kérlek. - most rajta a sor, hogy biccentsen és visszacsukja az ablakot. - Hány allergiád van? - kérdezem érdeklődve, mert eddig egyről sem beszélt, most meg kettő is lett. Jobban oda kellene figyelnem akkor takarításkor, mert a por nagyon alattomosan meg tud tapadni mindenhol is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 234
Írta: 2024. június 6. 18:48 | Link



- Illegális? Huh, ezt komolyan mondod? - pislogok rá meglepetten. Tényleg úgy érzem magam, mint aki egy teljesen új helyre csöppent, a nyúl üregébe talán, nem is tudom, hiszen Bogolyfalvának ezt az arcát kicsit sem ismerem. A következő mondata aztán csak még jobban összezavar, próbálom összerakni a részleteket, hol az étlapra pislogva, hol meg Mátéra, szinte várva, hogy mindjárt elneveti magát, hogy ezt mind el is hittem, és csak szórakozik velem, de ez nem történik meg egyelőre. Aztán még az a név is elhangzik, és fogalmam sincs, honnan kerül elő a fejemben a gondolat, hogy de hiszen említette, hogy a neve eredetileg Patrik volt, a Mátét ő választotta magának.
- Szent szalamandra... ők a… nagyszüleid? - kérdezem suttogva. Már mondta, hogy be akar mutatni, de valahogy ez eszembe se jutott mégsem, mint lehetőség, amikor ma reggel felvetette, hogy együnk valahol a városban. Manci nénit meg Béla bát mindenki ismeri szerintem a városban is, nem csak a Macskabagoly utczában. Még mindig tátom a szám, válaszra várva, hiszen ez csak egy elég erős tipp azért tőlem, biztos nem vagyok benne, de gyanúsnak tűnik, hogy igazam lehet. Ezért is reagálok némi fáziskéséssel az ő kérdésére, miután kicsit megrázom a fejem és hátra simítom a hajam, mintha bármelyik hajszálam ki is tudna szabadulni amúgy is a szépen összefésült és felcsavart kontyomból. Inkább csak amolyan rutin ez, semmint hasznos mozdulat.
- Öhm... háát… egész pontosan öt, ha a laktózt is odaszámolom, de a pollen meg tulajdonképpen időszakosan jelentkezik csak, és van rá bájitalom, amire meg nincs, az még a kivi, a mák és a mogyoró… de nem vészes igazán egyik sem. Mármint... kerültem már gyengélkedőre, de leginkább csak kellemetlen - magyarázom, mi is a helyzet. - Te allergiás vagy bármire? És... jaj várj, akkor... Annácska az unokahúgod, akiről meséltél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fülöp Máté
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Farkaskölyök
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 69
Írta: 2024. június 9. 19:17 | Link

Gitta


- Van engedélyük, csak nem tudnak róla. - suttogom a füléhez hajolva, majd elhúzódva kacsintok is egyet, hogy értse, hogy ez egy olyan titok, amit elmondhatok neki, de nem mondanék el a bent szorgosan ténykedőknek, akik életük kalandjának élik meg azt, hogy mindenki szeme láttára illegális üzletet visznek. Meséltem már, hogy a nagypapám egy köztiszteletben álló cukorkatolvaj exorvos, a nagymamám meg többszörös Boszorkánykonyha bajnok sütemények kategóriában? Bizony, ez a két nagyra becsült személy szó szerint a tér túloldalán álló hivatallal szemközt működteti a töltött bundáskenyerezőjét.
- Durva mi? Pedig ők azok. A gének pedig ugranak egy generációt. Gondoltam elhozlak és megmutatom, hogy mi várna rád, ha nem ölne meg a farkas addig, amíg még szép vagyok. - nem, amúgy messze vagyok én a sármos meg idealizált férfiaktól, de nem is akarok ott lenni, nekem csak az a lényeg, hogy Gitta akarjon engem.
- A mákot utálom, a kivit szeretem, de kicsípi a számat, a mogyoró meg olyan, amivel meg kell tanulnom együtt élni. Nem foglak kinyírni vele. - ezt megígérhetem, és amikor megkérdezi, hogy én allergiás vagyok-e valamire, enyhén elhúzom a számat. - Allergiás nem éppen, de technikailag gyógyult függő vagyok, a nagyapám anno kicsit túltolt pár dolgot nálam, még a kór legelején, így sajnos van pár növény, amikkel óvatosan kell bánnom, ugye? - sandítok fel a nagypapára, aki csak zavartan mosolyog és motyog valami olyat, hogy a nagyi sütött süteményt tegnap, csomagol el. - Anno ráfüggtem a kenderre és volt egy kis fekete üröm túladagolásom. Ezek a farkasölőfű összetevői. De nem vészes, csak okosoan kell bánni vele. - allergiáról nem tudok, és remélem, hogy nem is lesz a jövőben. A kérdésére bólintok, és halványan elmosolyodom. - Óóó igen, Annácska az unokatesóm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 234
Írta: 2024. június 9. 23:11 | Link



- Óh - veszem tudomásul a válaszát, és nem kérdezek vissza egyelőre a részletekre. Csak gyanítom, hogy ezek szerint valamit intézkedhetett ő talán, ha már a következő pillanatban megerősíti azt a gyanúmat, hogy Manci néni meg Béla bácsi tulajdonképpen a nagyszülei, de majd ha el nem felejtem, otthon visszatérek erre is. Bólintok arra párat, hogy ez tényleg durva. Nem is álmodtam volna róla, amikor a nagyszüleiről mesélt, hogy tudom, kik azok.
- Tudod... őket még viszonylag kedvelem is, bár tény, hogy közelebbről nem ismerem azért egyiküket sem. A farkas meg csak hagyjon, ha lehet, mert én veled szeretnék megöregedni - válaszolom neki mosolyogva, még mielőtt megcsókolnám. Ez a gondolat kicsit még mindig aggaszt, mióta Esther először megemlítette, de igyekszem inkább arra koncentrálni, hogy most itt vagyunk, és aztán még mindig nem tudni, mire jutnak éppen a bájitalkészítők meg a kutatók az előttünk álló évek alatt. Azt pedig tartom, hogy akkor is itt lennék, ha pontosan tudnám, hogy esetleg csak napjai lennének hátra, ahogy a legjobb barátnőmnek ezt már kijelentettem. A családomnak még nem tudom, hogy fogom ezt elmondani, mert biztos, hogy aggódni fognak, ez viszont még legyen egy másik nap megoldandó problémája. Felsorolom aztán az allergiáimat, ha már így szóba kerül, és arra is rádöbbenek, hogy erről még sosem beszéltünk valahogy.
- Azért annyira nem vészes, hogy kinyírjon, csak kiütéseim lesznek tőle meg hányingerem, egyszer előfordult az is, hogy nehezen kaptam levegőt, de tulajdonképpen akkor derült ki, hogy gond van, mert olyan sütit ettem - mesélem, majd érdeklődve hallgatom, mit oszt meg ő velem a téma kapcsán.
- Óh, értem - felelem, és nyomok egy puszit az arcára. Ha csak okosan kell bánni a főzettel, az szerintem igazán megoldható meg túlélhető, aggodalomra pedig semmi ok. Béla bácsi közben meg valami sütiről motyog, ami kedves dolog, mosolyogva biccentek is felé.
- Azt hiszem, akkor már elég sok mindent értek - jegyzem meg aztán Annácska kapcsán. - Úgy értem, amit meséltél, az alapján egyikőtöknek sem volt könnyű - teszem még hozzá halkan. Én Annácskát is szeretem, mint minden gyereket az előkészítőben, és mindig is sejtettem, hogy bizonyára nem csak úgy a semmiből viselkedik úgy, ahogyan, most pedig hirtelen többet tudok és értek ebből, mint amennyit valaha is gondoltam, hogy fogok. - Ha szeretnéd, egyszer szervezhetünk egy családi vacsorát. Nem fogok ragaszkodni hozzá, nyugodtan meg is vétózhatod - vetem fel, bár nem biztos, hogy jó ötlet. Remélem, hogy tudják, milyen nagyszerű unokájuk van, de talán nem kellene ebbe beleártanom magam, úgyhogy inkább nyitva hagyom, hadd döntse el Máté, szeretne-e bármi ilyen családinak nevezhető összejövetelt. - Az öcsém június elején jön majd amúgy, kiállítják pár képét. Arra is elmehetnénk majd, ha már kiderítettem a részleteket, levélben elég szűkszavú, aztán meg majd kitalálhatjuk, mikor férne bele egy londoni út. Talán a nyári szünet ideális lehet rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fülöp Máté
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Farkaskölyök
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 69
Írta: 2024. június 15. 06:20 | Link

Gitta


- Én is. - vallom be félszegen, mert bár sok minden történt közöttünk, sok olyan, ami nem kellemes, összességében ők a nagyszüleim, az egyetlen élő rokonaim. Jó Anna is él, meg az anyja, de őket még annyira sem érzem közel magamhoz. A két idős embert viszont igen, és szeretném, ha szépen rendeződne az életünk, mivel nagyon úgy néz ki, hogy egy helyen fogunk lakni. - Remélem, hogy még időben kitalálnak valamit, hogy ez lehetséges legyen. - tudom, hogy már van egy kísérleti bájital, amit tesztelnek erre a célra, de még nincs itt az ideje, hogy alany legyek. Egyelőre elég erős és elég motivált vagyok az élethez, és bár tudom, hogy ennél több kell, hiszem, hogy most jók vagyunk.
- Megbeszélem velük. Apró lépésekként haladjunk az irányukba. Te vagy az első lány, akit hivatalosan is bemutatok. Ez elég sokat jelent, és szerintem tudják, hogy te vagy az, akivel le szeretném élni ezt az életet. Mára ennyi is elég lesz, aztán jön majd a többi. - vissza fogok jönni hozzájuk beszélgetni. Vagy, inkább meglátogatom őket pár nap múlva, de tudom, hogy azt egyedül kell megtennem, mert tiszteletben szeretném tartani azt, hogy ők mások előtt nem konfrontálódnak, nekem viszont pont arra van szükségem, hogy megtegyék.
- Mindenképpen menjünk el, ez különleges dolog, akkor is, ha az ezredik képkiállítása valakinek és akkor is, ha az első. Úgyis kíváncsi vagyok rá, szeretem a fotózást. - máris van közös pont bennünk, aminek nagyon örülök, mert ha úgy is érezzük majd, hogy nincs miről beszélnünk, akkor is lesz. A nagyi újra megjelenik az ablakban, és átnyújt két újságpapírba csomagolt, forró kenyeret, amit átveszek, míg a nagypapa nyomában érkezik és egy dobozt nyújt Gitta felé, tele süteményekkel. - Köszönöm, valamelyik nap átviszem a dobozt. - mosolygok rájuk, és ők is rám egy "rendben, várunk" kíséretében, majd ellépve visszacsukják az ajtót. - Az ott a kedvenc padom volt mindig is, megesszük ott?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 48 ... 56 57 [58] 59 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér