A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

A levél nem ért váratlanul. Azért lőttem róla egy képet, és elküldtem apámnak, aki mindazt egy lájk jellel láttamozta. Olybá tűnik, tényleg csak Atlas nem tudta, hogy az a levél valószínűleg már azelőtt megvolt írva, mielőtt én beléptem volna az ajtón.
Nem mondom, hogy nem érzek némi elégtételt, és nem esik jól, hogy rajtam keresztül tapasztalhatta meg a férfi, hogy itt még mindig nem az eredmények, meg az önéletrajz, ami számít. Szomorú, kétségtelenül, de általános igazság.
Viszont nekem ne mondja meg egy noname ügyvédi iroda, hogy mit vehetek fel, szóval a levélnek azt a részét, szépen letéptem, és hasznosítottam. Ezért van az, hogy a saját dizájner ruhámban libbenek be, teljesen magabiztosan, kezemben a jól megérdemelt papírpohárral.
- Jó reggelt. Hoztam volna önnek is, de hát kérette magát... - pislogok rá bűnbánóan, kortyolva a még mindig borzalmas italból. Komolyan. Fájna itt egy Starbucks? Nem hiszem el, hogy nincs rá igény. Még gyorsan Aidennek is megírom, hogy tök izgi első munkanapom lesz.
- Szóval, mit csináljak? - azért annyira provokálni nem szeretném, sejtem bőven elég neki az én ártatlanul mosolygó, bájos arcom nézni. Esküszöm, csak akkor rúgok bele, ha erre okot ad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=877838#post877838][b]Elsie Rose Krise - 2024.04.30. 12:43[/b][/url]

A levél nem ért váratlanul. Azért lőttem róla egy képet, és elküldtem apámnak, aki mindazt egy lájk jellel láttamozta. Olybá tűnik, tényleg csak Atlas nem tudta, hogy az a levél valószínűleg már azelőtt megvolt írva, mielőtt én beléptem volna az ajtón.
Nem mondom, hogy nem érzek némi elégtételt, és nem esik jól, hogy rajtam keresztül tapasztalhatta meg a férfi, hogy itt még mindig nem az eredmények, meg az önéletrajz, ami számít. Szomorú, kétségtelenül, de általános igazság.
Viszont nekem ne mondja meg egy noname ügyvédi iroda, hogy mit vehetek fel, szóval a levélnek azt a részét, szépen letéptem, és hasznosítottam. Ezért van az, hogy a saját dizájner ruhámban libbenek be, teljesen magabiztosan, kezemben a jól megérdemelt papírpohárral.
- Jó reggelt. Hoztam volna önnek is, de hát kérette magát... - pislogok rá bűnbánóan, kortyolva a még mindig borzalmas italból. Komolyan. Fájna itt egy Starbucks? Nem hiszem el, hogy nincs rá igény. Még gyorsan Aidennek is megírom, hogy tök izgi első munkanapom lesz.
- Szóval, mit csináljak? - azért annyira provokálni nem szeretném, sejtem bőven elég neki az én ártatlanul mosolygó, bájos arcom nézni. Esküszöm, csak akkor rúgok bele, ha erre okot ad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=877845#post877845][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.04.30. 14:17[/b][/url]

Éjszaka nem is aludt túl jól, gyötörte az érzés, amit az igazságérzete diktált. Olyan rossz volt megírnia az elutasító levelet Emesének, annyira nem érezte igazságosnak és fairnek. Ha tehetné, akkor őt is felvette volna a céghez, jelenleg azonban csak egyetlen titkárnőre volt keret, azt pedig Bauer úr nagyon határozottan kikötötte, hogy ki is legyen az. Meg volt kötve Atlas keze, aki nem is értette, hogy akkor miért is kellett ezt az egész folyamatot a nyakába varrni. Ha már előre tudták, hogy úgyis ezt a Krise lányt akarják betolni, akkor mire volt jó ez az egész. Nem igazán értette, de Bauer úrral nem mert szembe menni. Koch pedig még mindig külföldön tartózkodott, bizonyára ő is tudott erről a döntésről.
Reggel Atlas nyúzottan ébredt, ahhoz se volt energiája, hogy elvégezze a reggeli rutint, azt a néhány fekvőtámaszt és húzódzkodást, ami a korai edzéséhez tartozott. Egy vajas croissant rágcsált el félúton, leöblítve az útközben kihűlt kávéval, aminek az íze sem volt jó, és megállapította, hogy mégis csak a Patronumból kéne vennie a feketét.
Beesve reggel sietve szelte át a teret, rengeteg dolga volt még, mielőtt megérkezik az első ügyfél, most egy kicsit sok munka is nehezedett a vállára, úgy érezte, hogy a már tapasztalt ügyvéd urak szívesen tolják rá a kevésbé izgalmas, ám annál húzósabb ügyeket. A nagy pakolászásban egy kis időre sikerült is megfeledkeznie arról, hogy az új kollegina ma érkezik, de aztán meghallva a nő hangját, élesen hasít belé az érzés, hogy ó te jó ég.
- Jó reggelt - köszön egykedvűen, éppen csak felpillantva a lapokból, de aztán kénytelen újra visszavezetni Elsiere a tekintetét. - Ez nem felel meg a dresscode-nak - közli, jelezve ezzel is a nem tetszését, mert abban a levélben le volt írva, hogy világos blúz, térdig érő szoknya az, ami elvárás az irodánál. Ehelyett combközépig érőben érkezett, ami még egy kaszinóban is megállta volna a helyét. Nem kétség, hogy Atlas feszült lesz, nem csak attól, amiért Elsie nem volt képes egy kérésnek eleget tenni, hanem magától a gondolattól is, hogy mostantól erre a nőre van utalva és vele együtt kell dolgoznia. Ez mindennel szembe ment Atlas elképzeléseiben. Gondterhelten meg is dörgölte a homlokát, végül összehajtotta az aktát és felegyenesedett az asztalától.
- Azon túl, hogy holnaptól megpróbál normális ruhában jönni, jöjjön és megmutatom - ma már nyoma sincs a kedvességének, nem tehet róla, sosem szívlelte azokat, akik apuci kedvéért kaptak meg egy állást. Ahhoz előbb bizonyítani is kellene, hogy Atlas elismerje a lányt. Ráadásul nem az a fajta, aki smúzolni fog a két szép szeméért. - Itt van a recepció, ez lesz az asztala. Irodaszereket a jobb oldali szekrényben talál. Ott az a fekete könyv az időpont jegyzék. Ha valaki besétál, fel kell venni az adatait, egyeztetni kell velük időpontot, aszerint, hogy milyen ügyet szeretnének intézni. A már meglévő ügyfelekkel elég csak az időpontot egyeztetni. Az újakhoz kartont kell vezetni, felírja rá a nevüket, kitölti az adataikat és ezt kitölteti velük.  - miközben magyaráz, ide-oda hajol, előhúz sablonokat, mintákat és azokat is megmutatja a lánynak.  -  Bauer és Koch úr utazásait megszervezi, a szállásokat lefoglalja. Kávét főzni nekem nem kell, a vendégeket viszont kínálja meg érkezéskor. Ha semmit nem kérnek, nem kell erőltetni. És mosolyogjon. Az irodaszereket maga fogja rendelni, napi szinten ellenőrzi, hogy az irodákban van-e megfelelő írószer és papírlap. A takarítókkal is maga tartja a kapcsolatot, ha hívás érkezik, bekapcsolja az irodába. Ezeket pedig itt ABC szerint kellene rendezni, mert az elődje egy teljes káoszt hagyott maga után - lép a bal oldali szekrényhez, ami  bizony tele van mappákkal. - Van bármi kérdése Elsie? - elég sok mindent osztott meg hirtelen a lánnyal, ráadásul direkt nem is akar neki komolyabb feladatot adni, pedig volna mit. De inkább belepusztul ő, mint hogy erre a nőre bármi olyat is bízzon, amihez gondolkodni is illik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=877980#post877980][b]Elsie Rose Krise - 2024.05.02. 08:25[/b][/url]

Talán ha tudnám, hogy a férfi igazságérzetét bántják a történtek... Nem, valószínűleg akkor is ugyanígy mosolyognék, és szemeimbe is ugyanúgy beköltözne az értetlenség. Nekem is van sok minden, ami nem tetszik, mégis tesz rá mindenki, bármennyire is hisztizek. Ha nem így lenne, a bátyám se készülne élete legnagyobb baromságát elkövetni.
- Valóban - adok neki igazat. Biztos, így van ha már így kijelentette. Mint mondtam, rá se néztem, mert majd én azt tudom, mit hordok. Nem azért vagyok jóban a tervezőkkel, hogy aztán belekényszerítsem magam valami ceruza szoknyába meg undi blúzba.
- Akkor ezt most gyorsan tisztázzuk. Sem Ön, de még a főnökei se fogják nekem megmondani, mit vehetek fel - egy pillanatra eltűnik arcomról a kislányos báj, ami rendszerint rajta van, és amitől általában képtelenek rám haragudni. A tekintetem is megvillan, noha a hangom teljesen nyugodt, és vad csapkodásba meg toporzékolásba se kezdek. Ez tény. Úgyis közlöm vele tudva, hogy tudom kinek kell és milyen szavakat megejtenem ahhoz, hogy az előttem álló szarva le legyen törve. Aztán hamar visszarázódok az én kis bájos énembe, mert egyébként lehet velem beszélni, határozottan kompromisszum kész tudok én lenni.
Mikor feltettem ártatlanul a kérdést, nem számítottam ekkora pörgésre. Már az első két mondatnál elvesztettem a fonalat, szóval nyugodtan kortyolom azt a borzalmat, minden egyes kortynál bízva abban, hogy most majd jobb lesz, de újra és újra csalódok.
A székre azért felcsillan a szemem, gyorsan le is pattanok rá, és pörgök vele egyet vidáman, mert tudom, hogy azt határozottan élvezni fogom. Felőlem aztán duruzsolhat a férfi, amit csak akar, én már közben szelfit lövök a bátyámnak, hogy lássa csak, én tökre dolgozok. Már csak arra kapom fel a fejem, hogy a nevemet hallom.
- Ön szerint ezt, vagy ezt küldjem el a bátyámnak? Melyik olyan komoly dolgozós? - szinte egyforma a két kép, épp csak a filter, és a mosoly különbözik. Na meg az egyiken ott a férfi feneke, mert pont behajolt a szelfimbe.
- Ahh hagyjuk, elküldöm ezt - teszek le arról, hogy tőle kaphatnék egy épkézláb tanácsot. Még legyintek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=878156#post878156][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.05.05. 10:51[/b][/url]

Naivan azt gondolta, hogy majd kap egy “elnézést, többé ez nem fog előfordulni” reakciót, ehelyett azonban nem csak, hogy az ifjú kollegina határozottan ismerte el, hogy szabályt szegett, de olyan stílusban dörgölte Atlas orra alá, hogy neki ki mit is mondhat meg, hogy arra már a férfi is felkapta a fejét. Más ezen már biztosan kiborult volna és ordítani kezd, Henri azonban amellett, hogy tekintete összevillant Elsiével, ilyenkor mindig emlékeztette magát fejben arra, hogy nyugodjon meg és viselkedjen higgadtan. Ha már most, az első napon kifakad, akkor annak rövid távon nem lesz jó vége. Legalább vegye hasznát a kendónak, ha már évek óta aktívan űzi. Ott is megtanították arra, hogy ne veszítse el a fejét, így már az évek óta jól működő agytréninget alkalmazta önmagán. Elsie pedig, hogy még csak ne is érezze magát nyeregben, nem kapott választ Atlastól, aki helyből ignorálta ezt a megnyilvánulást, majd ahelyett, hogy neki állt volna veszekedni az öltözködésen, inkább rátért a lényegi teendőkre és igyekezett minél gyorsabban kiosztani az új kollegina feladatait. Még haloványan ott pislákolt benne a remény, hogy a csinos és dekoratív lány bár meglehetősen elkényeztetett, talán mégis lapul benne egy kis fény és némi értelem. A forgószékes attrakciót meglátva azonban mélyen magában máris gyászolni kezdte a feltételezést, akárcsak Emesét, akit emiatt a liba miatt kellett visszautasítania. Arcára immár kiültek érzései, nem tudta nagyon palástolni, hogy mennyire csalódott. - Elsie - nevén szólította, hátha sikerül kivonnia a hölgyet a nagyon fontos és halaszthatatlan selfie mozzanatokból.
- Elsie, kérem - továbbra is tisztelettel igyekezett viselkedni, noha úgy kellett magára erőszakolni ezt a szerepet, mert szíve szerint most helyben megfojtotta volna a nőt.
- Egy pillanatra tudna figyelni? - vele szemben helyezkedve, kicsit közelebb hajolt, hogy a nő érzékelje, nem csak egy mugli ketyere tartózkodik a helyiségben. Megtehette volna, hogy kikapja a nő kezéből a telefont, de még véletlenül sem akart hozzáérni, nehogy még ebből is baj legyen.
- Kezdjük elölről, mert úgy látom, hogy nehézségei akadtak. Mondja el Ön, hogy mit szeretne csinálni? Azon túl, hogy lő itt néhány képet magáról. Ha itt kell dolgoznia és mindketten tudjuk, hogy miért, akkor lehet, hogy érdemes lenne átgondolnia, mert piszok unalmas lesz egész nap önmagát fényképezgetnie és ez a forgószék is egy idő után felkavarná a gyomrát. Szóval mit szeretne? Van bármi olyan feladat, amit szívesen végezne? - megpróbál változtatni ő is egy kicsit a hozzáállásán, mert úgy látja, hogy ha így folytatják, akkor napokon belül az utcára kerül Atlas. Márpedig neki ez egy fontos állomás, hosszútávra tervez és megpróbál alkalmazkodni a nehézségek ellenére is. Jelen esetben drága Elsie jelenti a Mount-Everestet, mely egy lehetetlennek tűnő küldetés, a férfi mégis próbálkozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=878160#post878160][b]Elsie Rose Krise - 2024.05.05. 11:26[/b][/url]

Nem élek akkora buborékban, hogy ne tudjam, a férfinak miként csapódhatnak le a szavaim, de eszembe sincs megváltoztatni őket, vagy elnézést kérni miattuk. Egyrészt, ő egy idegen, aki biztos, hogy nem ismeri Damit, hogy tudjon neki panaszkodni, másrészt a főnökeinek meg hiába teszi, mert azok előbb vágnák ki a hangszálaikat, minthogy felhívják az apám, és panaszkodjanak neki... rólam. Akárhogy is nézzük, elég szomorú a helyzete.
A lelkesedés tényleg pillanatok alatt áramlik szét bennem, és nem érdekel, mit mormog, mert úgyis feltalálom majd magam, én ettől nem tartok, de saját asztal, saját szék... hirtelen tiszta fontos embernek érzem magam tőle, azt meg muszáj a bátyám orra alá dörgölni, ugye.
- Nocsak. Perspektívát váltunk hirtelen? Férfiak... és még azt mondják, mi nők vagyunk kiszámíthatatlanok - forgatom meg a szemem mosolyogva, mikor is érzékelem a hirtelen váltást. Most vagy beletörődött a sorsába, vagy rájött arra, hogy az ellenségeskedéssel nálam nem igazán ér el semmit. Tudniillik, még mindig többen utálnak, mint amennyien szeretnek, és a legtöbbjére még csak okot se adtam... már azon túl, hogy bemutatkoztam.
- Azt hittem, ezen a kérdez-feleleken már túl vagyunk. És tökre nem fair, hogy mindig csak én kapom a kérdés részét. Szeretné, hogy én is nekiálljak faggatózni? - vonom fel a szemöldököm, mert kezd idegesíteni. Hát, honnan tudjam, mit szeretnék. Már azon túl, hogy inkább egy másik földrészen és egy normális helyen lenni.
- C..c..c.. alulértékeli a szelfizést. Nagyon szórakoztató, és van egy csomó filter - jó persze, ezt már csak azért is alapon teszem hozzá, csak hogy kicsit húzzam az agyát, mert ezt... ezt kimondottan szeretem, mikor foglalkoznak velem.
Kivételesen az utolsó kérdésére nem válaszolok azonnal, csak nézem. Szegény. Biztos nagy szüksége lehet erre a munkára, ha képes ennyire meghunyászkodni. Noha kétségkívül élvezem -mert a helyemben ki nem élvezné - nagyot sóhajtva, fordulok a székkel, és gurulok a szekrényben lévő mappákhoz. Kiveszek egyet, és a fintor egyből kiül az arcomra. Unalmas. Miért kell itt mindennek ennyire szürkének, és unalmasnak lennie? De szó nélkül kezdem rendezgetni, talán úgyis ez a legfontosabb.
- Honnan tudjam? Még sose dolgoztam - és ezzel talán semmi újat nem mondok Atlasnak. És nem, azért sem fogom rosszul érezni magam, mert nekem nem is kell.
- Apu felhúzott, aztán a bátyám is... azok nem nézik ki belőlem, hogy képes vagyok rá - talán mert ők ismernek, de ne ragadjunk le a részleteknél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=878164#post878164][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.05.05. 12:02[/b][/url]

Perspektíva. A férfi meglepődik azon, hogy egy ilyen szó elhagyja az előbb még vígan pörgő és szelfiző Elsie száját. Lehet, hogy annyira még sem elveszett ez a lány, mint ahogyan magában már leértékelte őt Atlas. Eszébe is jut, hogy az állásinterjún megemlítette, újságírónak tanul, tehát az írásban jó lehet.
- Nem célom, hogy rosszul érezze magát nálunk - ezzel még nem is hazudik, ő tipikusan a jófej munkatárs, aki egyébként remekül meglenne a kollégáival, ha nem érezne ekkora felelősséget a vállain. Bauerék konkrétan egy halom ügyet zúdítottak a nyakába, pályakezdőként mondhatjuk, ki akarják zsigerelni Atlast. Éppen ez az oka annak, hogy teljesíteni akar és feszült is, ha úgy érzi, nem lel támogatásra. Márpedig most, hogy Emese személyében elveszítette a tökéletes titkárnőt, úgy tűnik, hogy kénytelen lesz beérni Elsievel, vele viszont nem bánhat úgy, mint a többiekkel. Láthatóan a lány sem ide akart jönni, szürreális az egész, mintha egy büntetést osztottak volna mindkettejükre. Elsienek és Atlasnak is pokol ez a helyzet, de ebből kell kihozni a legjobbat. A fiatal férfi éppen ezért változtat a hozzáállásán, hisz ő nem egy elnyomó fajta és még csak uralkodni sem szeretne.
- Azt hittem, hogy hasznosan szeretné eltölteni itt az idejét, ha már így alakult - válaszol, azt pedig nem érti, hogy miért is baj, hogy kérdez. Mások kiugranának a bőrükből, ha megmondhatnák, hogy milyen feladatot is vállalnának szívesen. Atlas bedobta a lehetőséget, ennek Elsie még sem örül. Sokkal nehezebb ez a dió, mint ahogyan azt Desgrange gondolta. - Csak nyugodtan, mit akar tudni? - tárja szét a karjait, ha már ennyire őszintén beszélgetnek, még az is lehet, hogy válaszolni fog.
- Fuhh - szemeit lehunyva nyúl a homlokához, hogy megmasszírozza és egyben nyugtassa is magát, mielőtt valami sértő törne fel belőle. Még mindig visszafogja magát, miközben elgondolkodik azon, hogy vajon valóban ennyiről szólna-e Elsie élete. - Örülök, hogy jól szórakozik - vágja oda az epés megjegyzést, és kezdi magát egyre feszültebbnek érezni. A percek meg csak telnek és tudja jól, hogy rengeteg munka van mára. Ha így folytatják, még este is bent fog ülni. Nem tudja, hogy mit tehetne még a helyzetért, hisz még változtatott is, lehetőséget kínált és semmi. Végül mégis csak mozdul az a gurulós fotel, Atlas figyeli, hogy mi várható az elkövetkezendő percekben, elképzeli, hogy ebből is készül valamilyen mini videó a muglik által jól ismert tik-tokra. Arra nem számít, hogy majd előkerül a szekrényből egy dosszié, és az újonc neki áll a papírok rendezgetésének. - Sejtettem - ez egész halkan csúszik ki a száján, maga is meglepődik, hogy kimondta. - És nem szeretne nekik bizonyítani, hogy márpedig képes lehet bármire is? - elég szomorúan hallja azt, hogy a lányról így vélekednek odahaza, nem sokat tud a Krise családról, de ez nagyban befolyásolja a jelenlegi véleményét.
- Ezt hagyja csak abba, eszembe jutott valami - tenyerével finoman tolja az asztal lapjára a lapokat, jelezve a lánynak, hogy hagyja abba az ABC-be való rendezgetést. Ezután löki el magát az asztaltól, bevonul az irodájába, és nem sokkal később pergamenekkel sétál vissza.
- Látja ezeket? Beérkezett levelek, van bennük köszönőlevél, érdeklődő általános tájékoztatásról és panaszlevél is. Azt mondta, hogy újságírónak tanul, írja meg a válaszleveleket, használhatja hozzá azt a segédletet, ha elakadna - bök a kék könyvre a pulton. - Menni fog?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=878358#post878358][b]Elsie Rose Krise - 2024.05.12. 10:55[/b][/url]

Elnyomom a horkantást, tényleg magamra parancsolok. Persze, hogy nem célja... Gondolom, ő szereti csinálni ezt az... akármit is. Szóval a munkája bizonyára fontos neki, így el kell, hogy viseljen.
- Mindig hasznosan töltöm az időm. Az más kérdés, hogy kinek mi a hasznos. Nyugodjon meg, a családom valószínűleg az Ön pártjára állna - forgatom meg a szemem, de akkor elteszem a telefonom, na. Hagyjon már békén. Tudom, mit kell itt csinálni. Apuhoz is sokszor jártam be az irodába, mikor még kicsi voltam, nem ismeretlenek nekem az ilyen helyek.
- Miért ugrál nekik? Akik felvesznek engem egy telefonhívás után, nem fogják magát sokra becsülni. Lehúzzák majd az utolsó bőrt is, a hála legapróbb jele nélkül. Ezeknek csak a pénz a fontos, meg a jó hírnév - még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt. Sőt. Most először látszódik rajtam némi érdeklődés, ahogy Atlast nézem. Még a fejem is oldalra biccentem picit. Én ezt tényleg ismerem. Nem tapasztaltam, de láttam már.
- Szeretnék rájönni, mikor van az a pont, mikor az ember egyszer csak befásul... Tuti Ön se ilyen volt pár éve, szóval korán elérte - én ennek ellenére vigyorgok, nem törődve azzal, mennyire idegesítheti ez a férfit. Eszembe sincs nem szórakozásnak tekinteni ezt a karriert. Ha komolyan venném, már rég ajtón túl lennék, kikérve magamnak, hogy mégis miféle Mancikának néznek engem, így elkönyvelhetjük, hogy a sajátos nézetemmel mindenki jobban jár. Valahogy aztán csak megmutatom neki, lehet velem beszélni. Bár semmi kedvem, mégis odagurulok a hülye mappákhoz. El is döntöm, hogy első dolgom lesz lecserélni őket, mert ez.... unalom. Szörnyű. Jó, tudom, hogy ez a standard, de akkor is.
A horkantás meg mégis kicsúszik, mikor jön a kérdés, nem akarok-e bizonyítani. Nem. Nem akarok. Volt idő, mikor akartam, de rájöttem, hogy teljesen felesleges. Ha tótágast állok sem fognak többre becsülni, mint most. Nálam az a hajó már elúszott.
- Csak ennyi? - pislogok sűrűn az újabb éles váltás során. Most akkor mi van? Már ne mappákat rendezzek? Előléptettek? Hát ez kurva jó! Még Dami se érte el ilyen hamar. Na tessék, mondtam én, hogy tök jó.... akármi is vagyok, csak senki nem hisz nekem.
Nem mondok semmit, épp csak megnyitom az egyik panaszlevelet, és bekamuzom oda a szokásos szöveget, elnézést kérve, mi egymás. Nem egy ilyet kaptam már, mikor kiakadtam, hogy Diort nem engedték be velem valamelyik bevásárlóközpontba. Mielőtt még elküldeném, azért leokéztatom a főnökkel, szóval szépen arrébb gurulok, hogy meg tudja nézni.
- Jó lesz? - mondtam én... ahhoz, hogy jó ügyvéd légy csak hazudni kell, és jól bánni a szavakkal. Nem is értem, minek ehhez évek. Meg tanulás. A telefonom közben a kezembe kerül megint, mert csak meg kell nézni, mi van instán.
- URAMISTEN!!!!!!!!!!!!!! - sikítok fel, még fel is pattanok, mintha csak egeret láttam volna, vagy valami nagyon undit.
- Hailey Bieber terhes!!!!!!!!! - még tellegetek is, teljesen extázisba esve, mutatom is a férfinek, hisz nemrég posztolta.