A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=882005#post882005][b]Székely-Hadobás Xénia - 2024.09.27. 18:11[/b][/url]

Ádám

Szétesnek a gondolatok már a fejemben. Véletlenül sem sikerül olyan higgadtnak és nyugodtnak maradnom, mint azt szerettem volna és terveztem is, hiába fogalmaztam meg az egész kis monológomat előre. A hebegésen az sem segít, hogy Ádám mintha kötekedni akarna, másképp legalábbis eléggé nehezemre esik értelmezni a válaszát. Halványan rémlik néhány srác, akikkel találkoztam alkalmanként a társaságában, biztos mondta a nevüket is, de fogalmam sincs, pontosan kicsoda is az a Geri. Lassan már négy és fél éve lesz, hogy annyi minden történt, aminek a felére nem is emlékszem. Kissé elnyílnak az ajkaim azért, talán a meglepetés is láthatóan kiül az arcomra, de mondani nem tudok mit. Be is csukom inkább a számat, erősen összepréselve az ajkaimat, és a nyelvemre harapok, mert az segít jelen maradni itt és most.
- Nem kell... a VAV után történt... ami már rég volt - válaszolom végül, ismét a cipőm orrát bámulva, bár azt is tudom, hogy mennem kellene. Nem várom, hogy elfogadja vagy jóváhagyja, csak azért kértem bocsánatot, mert szerettem volna rendezni a dolgaimat, ahogy mindenki mással is tettem, és adni egy talán érthető magyarázatot. Az is előfordulhat, hogy nem lesz az, volt, aki közölte, hogy hova tegyem pontosan, ahová a nap nem süt. Ádám Leilával hozakodik elő, amire ismételten csak értetlenül pillantok fel rá. Fogalmam sincs, miről beszél éppen. Nem emlékszem semmi különösebbre Leilával kapcsolatban, bár a név megvan, ha ez az a levitás, akire gondolok. Tényleg nem tudom, mit mondhatnék, azon túl, hogy esetleg megkérdezzem, miről is beszél pontosan, ami viszont sértőnek hathat vagy túlzottan kíváncsiskodónak, mi pedig nem egy kihallgatáson vagyunk.  
- Nem kell... - mondom ki, de az első szót még én is alig hallom a saját számból, sokkal inkább csak tudom, hogy kimondtam. Felnézek ismét, határozottan rázva meg a fejem. - Nem kell mit mondanod... - ismétlem meg az iménti szavakat, ki is egészítve ezúttal, hogy egészen pontos legyek. - Nem azért kértem bocsánatot. Sajnálom, hogy így alakult - folytatom, és az órámra pillantok. Kényelmetlenül érzem magam és egyre inkább kellemetlenül is. Sehová nem kell pontosan odaérnem, dolgom viszont akad, ha szeretném. Több beadandó is vár éppenséggel és most valahogy szükségét érzem mielőbb befejezni őket.
- Ne haragudj, de mennem kell. Be kell fejeznem néhány cikket - mondom, ezzel részemről a kérdést is megválaszolva. - Gratulálok a stúdióhoz, meg sok sikert. Azt hiszem, ezt szokás mondani ilyenkor, nem? - folytatom zavartan, mielőtt még egy gyors szia kíséretében sarkon fordulnék, hogy visszatérjek a kastélyba letudni azokat a már említett cikkeket, hiszen újságírást tanulok. Nem igazán van módon másféle beadandókat írni a tanév kezdete óta. Nem vagyok biztos benne, hogy az elköszönést ő is hallotta, vagy csak én képzeltem elég hangosnak, ezt azonban már nem ismétlem meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=882621#post882621][b]Zengő Dénes Boldizsár - 2024.10.07. 14:34[/b][/url]

Az elmúlt három napban esett. És tudom, hogy egyesek úgy gondolják, hogy a futás esetében az eső nem hátráltat, hanem motivál, de ez nem én vagyok. Ilyenkor örülök, hogy a Csücsökkel való sétáimat letudom, és igyekszem minél kevesebb időt tölteni a szabadban. Odabentről különben nagyon szeretem hallgatni és nézni, csak ne kelljen magamon éreznem a jéghideg cseppeket.
De ma végre úgy tűnik, minden felhő kiüresedett a napokban, és mára csak a komor, szürke, de száraz idő maradt velünk. Ennek örömére már viszonylag korán futócipőt húzok, hogy végre hódolhassak szenvedélyemnek. A hideg és a sötét nem zavar, felöltözöm alaposan, hogy ne fázzak meg, és átadom az irányíást a lábaimnak. Ilyenkor nem szeretek azon godnolkodni, hogy merre megyek, csak hagyom, hogy vezessenek a megérzéseim. Annak azonban, hogy nem használom az agyam, vannak hátrányai azon túl is, hogy remekül kiszellőzteti a zsúfolt gondolataimat.
Hajlamos vagyok az elbambulásra egy-egy nehezebb nap után, amikor nem tudom magam kellően kipihenni, és a tegnapi maratoni tárgyalássorozat megtette a hatását. Úgy rohanok bele a velem szembe jövőbe, hogy fel sem merül bennem a gyanúja sem annak, hogy valaki érkezik abóbl az irányból is. Cserébe már azelőtt elkezdek bocsánatot kérni, hogy ismét két lábbal állnék a földön. - Annyira sjanálom, tényleg, ne haragudj, teljesen belefeledkeztem a gondolataimba. - Amint aztán végre sikerül stabilizálnom magam végigmustrálom a szerencsétlenül járt áldozatom. - Te rendben vagy? Nem ütöttelek meg nagyon?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=882656#post882656][b]Lasch Armida - 2024.10.08. 08:41[/b][/url]

Vannak azok az emberek, akiknek nem lenne szabad kora reggel felkelnie, mert szükségük van legalább 9 órányi alvásra ahhoz, hogy legalább az ébredés utáni néhány órában, percben ne pörögjenek annyira. Nos, én aludhatnék akár 20 órát is, akkor sem lenne igaz rám az, hogy nyugalomban ébredek. De komolyan, ahogy kipattannak a szemeim, olyan vagyok, mint egy búgócsiga. Ha ezt tetézem azzal, hogy koffeint is viszek be a szervezetembe, akkor lehet, hogy hamarosan eljön a világvége. Én már egyébként jól kezelem ezt, mármint engem nem zavarnak a hülyeségeim meg az, hogy egyszerre öt dolgot csinálok, de az új emberek kevésbé értékelik. Talán ezért nem találok senkit sem, aki jönne dolgozni velem.
Azon agyalván, hogy miként kellene megoldani ezt a dolgot, fordulok be a sarkon, miközben éppen kortyolnék a kávémból, de egy nálam erősebb és nagyobb testnek csapódok, aminek következtében a kávé a földre hull. Én pedig halkan nyüszögök, mint egy elveszett kiskutya, aki arra vár, hogy valaki megbabusgassa.
– Három másodpercen belül rosszul leszek, mert nem juttattam elegendő koffeint a szervezetembe – lebiggyesztem ajkaimat és néhány szipogás közepette nézek a földön egyre nagyobb tócsává váló kávéra. – Na mindegy, úgysem ízlik annyira, amióta nem Amarilla készíti – vonom meg két pillanattal később a vállaimat és fejemet kissé oldalra biccentve, mosolyogva nézek Dénesre.
– Te meg miért futsz? Beteg vagy? Vagy kergetnek? ÚRISTEN ELHAGYTAD A KUTYÁDAT ÉS MOST ŐT KERESED???? BOLDIZSÁR!!! HOL A KUTYAAAAA???? - a nyelvem pörög, a szavak csak úgy záporoznak és bizony mire odáig pörgetem magamat, hogy a kutya veszett el, már két vállát fogom és finoman megrángatom, mert ha tényleg Csücsök veszett el, akkor mindenképpen most azonnal vagy már öt perccel ezelőtt meg kellett volna indulni, de mi meg itt állunk egymással szemben. Ez így nem mehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=882876#post882876][b]Markovits Balázs - 2024.10.14. 10:58[/b][/url]

Úgy ücsörög a padon, mintha nem arra készülne, hogy hamarosan szakít a csajával, amint az ideért. Egyik lába a másikon a térdénél, fél keze a pad támláján, másikat szájához emeli, hogy cigarettájába tudjon szívni. Azért kellett idő, mire eljutott idáig, és már nem halogathatja tovább.
Meglátva a lány alakját, ahogy felé tart, akaratlan mosolyodik el. Cipőtalpán nyomja el a cigit, majd pöcköli a nem messze levő szemetesbe, miközben feláll.
- Szia - csókolja arcon a lányt. - Örülök, hogy sikerült elszabadulnod - mondja ezt ő, akinek egyébként kedd délelőtt tizenegykor előadáson kellene ülnie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=882877#post882877][b]Werner Viola Anna - 2024.10.14. 11:03[/b][/url]

- Ahaaaa... te mit keresel itt? - szűkülnek össze a szemeim, mert ha jól rémlik, Balázsnak rohadtul nem kellene most itt lennie. Már egyébként nem rossz. Az első napok voltak azok, mikor órákba telt, mire visszaírt, meg mikor hazajött és volt együtt tömény három óránk, mert nyilván mindenki igényt tartott rá.
Aztán szépen megszoktam, ahogy mindent... persze, kiakadhattam volna, vagy levághattam volna egy hisztit, amiért Grosserliebbe ment, de... akkor tényleg szar barátnő lettem volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=882878#post882878][b]Markovits Balázs - 2024.10.14. 11:19[/b][/url]

- Jöttem hozzád - vonja meg vállait. Lehet , hogy előadáson kéne ülnie, de soha nem zavarta, ha teljesen máshol van, mint ahol lennie kellene. Mármint hivatalosan lennie kellene. Jelenleg itt van, mert:
- Szeretnék veled beszélni. Nem akarom tovább húzni - hátrál a padig, hogy ismét leüljön rá. Várja, hogy Nana is megtegye ugyanezt, bár ha őszinte akar lenni, felőle állhat is a másik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=882879#post882879][b]Werner Viola Anna - 2024.10.14. 11:26[/b][/url]

- Hülye vagy, Markovits - azért elmosolyodok, de csak halványan. Nevezhetjük ezt női megérzésnek, vagy akárminek, tudom, hogy valami nem stimmel. Tudom azt is, hogy ez nem most kezdődött. Biccentek, és leülök mellé, kezeimet pedig a dzsekim zsebébe süllyesztem. Úgy fordulok, hogy szembe tudjak nézni vele.
- Már akkor elengedtelek, mikor felvettek a művészetibe... és látom Balázs, hogy ez... ennek ennyi, nem gond... tényleg - teljesen nyugodt vagyok, a hangom se akad el, semmi.
- Fontos vagy nekem, az is maradsz, független attól, hogy milyen címke lesz rám aggatva, oké? - lehet nem így kellene, lehet kapaszkodni kellene abba az egy szalmaszálba, és toporzékolni, vagy könyörögni, de őszintén... én se akarnám, hogy egy falun ragadjon velem meg a dolgaimmal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=882880#post882880][b]Markovits Balázs - 2024.10.14. 11:40[/b][/url]

Elmosolyodik. Tényleg az, főleg azért, amiért eljött idáig előadás helyett, de jobbnak tartja személyesen megbeszélni ezt, mint üzenetben. Korrektebb.
Mondhatná, hogy meglepi, hogy Nana tudja, miről szeretne vele beszélni, de aligha. Csak ül csendben a lány mellett egy ideig.
- Te is fontos vagy nekem - szólal meg végül. - Tudom, hogy sokkal kevesebbet tudok melletted lenni így már, mint arra szükséged lenne. Keress valakit, aki ezt megteheti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=882882#post882882][b]Werner Viola Anna - 2024.10.14. 11:45[/b][/url]

- Erről van szó? Az időhiányról? - belekérdezek, természetesen belekérdezek, mert úgy érzem, ahhoz viszont jogom van, hogy ne egy sablonos semmilyen dumával álljon elő... főleg nem azok után, ahogy az elején tepert.
Persze bólintok, bár meg sem fordul a fejemben, ahogy soha.. Általában valamiért megtalálnak, és általában rá is jönnek, mennyire jó egy magamfajtával hosszútávon együtt lenni. Pedig aztán nem vagyok akaszkodó, nem rinyálok és nem várom el, hogy mellettem csaholjanak minden pillanatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=882883#post882883][b]Markovits Balázs - 2024.10.14. 11:52[/b][/url]

- Igen - vallja be azonnal. Nincs miért tagadnia. - Sokkal húzósabb az első félév, mint gondoltam, nem lesz időm hazajárni - tényleg sajnálja ezt az egészet, mert szereti Nanát. Nem véletlen érte el, hogy beleszeressen Bálint ellenére is, mert rohadtul leszarta, ki-mit gondol.
- Ugye nem hitted, hogy azért szakítunk, mert hibbant vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=882884#post882884][b]Werner Viola Anna - 2024.10.14. 12:01[/b][/url]

Megvonom a vállam. Tudja. Én is tudom, hogy sose fogok magamra nem kivetettként gondolni emiatt, holott Mihail tényleg nagyon sokat segít... néha még el is hiszem, hogy egyszer majd fogok tudni normális életet élni.
- Sokkal inkább azt, hogy találtál valakit, aki nem... - mosolygok rá, hisz simán találhat. Hát itt is hogy odavolt érte mindenki, gondolom ez amott sincs másképp.
- és tökre kívánom, hogy így legyen... - igen, meg is ölelem, mert nem... azt nem feltételezem, hogy megcsalt, vagy bármivel is bántani akart volna. Egyrészt mert soha nem tette eddig sem, másrészt meg nem ülne itt, hogy ezt személyesen rendezze le, holott küldhetne egy üzit is. Anno Bálintnak is ugyanezt mondtam, és lám... ő is boldog lett, nem sikerült teljesen tönkre vágnom... talán Balázst sem, nekem meg ott a nagyi... az egyetlen meginghatatlan biztos pontom.
- De húzzál vissza, mielőtt még a zűrös féléved alatt, kivágnak... - nem foglalkozok a hangokkal, pedig duruzsolnak, azzal sem foglalkozok, hogy mindennek ellenére azért ott a kurva gombóc a torkomban...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=882885#post882885][b]Markovits Balázs - 2024.10.14. 12:08[/b][/url]

- Ne legyél hülye - ingatja meg a fejét. - Hibbantként szeretlek igazán - vigyorodik el szélesen. Fél karját nyújtja ki, hogy a lány vállára tegye és magához húzza: így tud belecsókolni a hajába. Nem számított hatalmas dobálásokra, toporzékolásokra vagy miegymásra, mert mindig meg tudtak beszélni mindent Nanával normálisan. Sokan ezt nehezen hiszik el, hiszen róla van szó, és egy köztudottan hibbantról, de... kapják be.
- Nyeh, nincs kedvem, ha már eljöttem idáig. Elviszlek kajálni, gyere - áll fel és nyújtja Nana felé a kezét, hogy felsegítse a padról, majd indul a pizzázó felé.

♥️

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=882886#post882886][b]Werner Viola Anna - 2024.10.14. 12:20[/b][/url]

Megforgatom a szemem, de aztán eltörök. Nem tudom, milyen egy normális szakítás... Bálinttal heves volt, és ajtócsapás lett a vége... most meg elsírom magam, mint valami... normális emberi lény? Nem tehetek róla, tényleg fontos nekem, szóval ez semmiképp nem kellemes. Hang nélkül persze, csak a vállaim a rázkódnak, miközben a mellkasába fúrom a fejem, és csak remélem, hogy kapok pár percet, amíg ez lecsitul.
- Jó. Te fizetsz. Ne gondold, hogy nem húzlak le még utoljára - tényleg percek telnek el, mire egy nagy sóhaj után képes vagyok megtalálni a hangom. Megtörlöm a szemeim - és áldom, hogy vízálló sminkem van úgy... mindig -, aztán megfogom Balázs kezét, hogy felállva, elmenjünk enni. Nyilván minden pár ezt csinálja szakítás után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=882891#post882891][b]Zengő Dénes Boldizsár - 2024.10.14. 14:51[/b][/url]

Néhány pillanatig kerek szemekkel meredek a velem szemben álló nőre, mert nem tetszik, hogy olyan hangokat ad ki, mint Csücsök amikor féltékenységi rohamot készül kapni és arra vár, hogy megszeretgessem. De aztán megnyugodva fújom ki az addig benntartott levegőt, hogy "csak" ennyi a baj, hogy oda a kávé.
- Kárpótlásul meghívlak egy kávéra. Ha szeretnéd és nem sietsz nagyon, szívesen főzök neked én. - Mióta felfejlesztettem az otthoni kávéparkom, azóta egyre jobb és jobb az, amit én főzök. Ha már panasza van az új baristára, akkor idjee hogy kipróbálja, én mit tudok.
Muszáj elnevetnem magam azon, ahogy három és fél másodperc alatt a nulláról a maximumra pörgeti magát. Nyugtatólag a vállára simítom tenyerem, és megvárom, hogy hajlandó legyen meghallgatni. - Ne aggódj, Csücsök otthon fekszik a meleg lakásban. Azért futok, mert szeretek futni - vonom meg vállaimat mosolyogva. Tudom, hogy ez néhány embernek felfoghatatlan, de számomra ez tényleg egy kikapcsolódási forma, amit szenvedélyből űzök.
- Te? Dolgozni mész? Nincs még ahhoz kicsit korán? - kérdek rá az ő kora reggeli motivácójára összevont szemöldökkel. Nem hiszem, hogy bárki szívesen menne ilyenkor dolgozni. Pláne ő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=882908#post882908][b]Lasch Armida - 2024.10.14. 21:45[/b][/url]

Homlokom ráncolom, mellyel párhuzamosan szemeim résnyire szűkülnek, mintha valami gyanús jelenségre figyelnék fel, miközben Dénes beszél. Kávéra invitálása nyomán, egyetlen egy kérdés jut eszembe, melyet muszáj hangosan is kimondanom; – Te teljesen zizzent vagy? – és még mindig méregetem őt. – Szerintem a környéketek még mindig nem heverte ki azt, hogy két hete arra sétáltattam néhány kutyát – olyan káosz alakult ki egyetlen egy pillanat, amely igazándiból csak engem nem lepett meg, de egészen biztos vagyok abban, hogy Ili néni két átkot és három rémálmot is szórt rám. Sőt, azt is el tudom képzelni, hogy a környéket körbe sózta és fokhagymázta, miközben kántált valamit, aminek köszönhetően, ha átlépek egy bizonyos határt vagy megdöglök vagy megdöglök.
Az agyam tényleg kezd túlpörögni és valószínűleg képes lennék arra, hogy még tegyek rá, ha Ő nem tudná, hogyan hozzon vissza. Elég az apró simítás, aminek köszönhetően melegség fut végig az egész lényemen és amitől minden porcikám lassacskán megnyugszik. Persze azért a szám még így is képes arra, hogy a teljen zen állapot elérése előtt nyíljon ki.
- Huhh, jó. Már azt hittem, hogy fel kell ugranom a hátadra és egy fűszálat kell tartanom a torkodhoz, amivel halálosan megfenyegetlek, amiért elvesztetted őt - ki is fújom gyorsan a levegőt, hogy jelezzem neki tökre megnyugodtam.
– Áhh nem, én is futni indultam, csak rossz cipőt és ruhát vettem fel – vigyorogva nézek rá. – Kávéért és valami reggeliért jöttem – aztán megyek is haza, ami egyben a munkahelyem is, de ez most mellékes. - Bundáskenyér nap van ma Miklós bácsiék sarkán. Ettél már náluk? - tudom, hogy ez egy olyan étel, amit bárki – még a Lasch lányok is – meg tud csinálni. De esküszöm, hogy Miklós bácsiék tesznek bele valamit, amitől az ember úgy érzi, hogy ez a világ legjobb bundáskenyere.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=883238#post883238][b]Zengő Dénes Boldizsár - 2024.10.28. 12:05[/b][/url]

Megvonom a vállaimat, mert igen, lehet, hogy teljesen zizzent vagyok egyébként, erről nem nyilatkozhatok száz százalékos bizonyossággal. - Ne aggódj, szerintem már kiheverték azt az aprócska kis incidenst - vigyorodom el, ahogy eszembe jut, hogy micsoda kalandokba képes keveredni. Mikor elmesélte, szerintem legalább öt percig nevettem fuldokolva, pedig esküszöm csak empatikusan végig akartam hallgatni.
- Boszorkány vagy. Ha ki akarnál nyírni, nem kéne hozzá egy fűszál sem. De egyébként meg úgy ismersz, mint aki képes lenne elhagyni a kutyáját? - fonom össze kissé durcásan a karjaimat mellkasom előtt. Már maga a feltételezés is sértő, hogy ez egyáltalán eszébe juthatott, hiszen aki öt percnél régebb óta ismer, az pontosan tudja, hogy Csücsök az életem. És ez nem vicc. Másnak gyereke van, nekem kutyám. Bár azért azt valóban mókás elképzelni, ahogy a hátamon cipelem őt, miközben próbál annyira fenyegető lenni, amennyire csak tud. Nem hiszem, hogy nagyon rám tudná hozni a frászt.
- Nem, még sosem. De azt hiszem, itt a remek alkalom, hogy kipróbáljam. Merre megyünk? - Nem állítanám, hogy az olajtól csöpögő szénhidrátbomba része a diétámnak, de néha kell egy-két csalónap. Más különben mi értelme az életnek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=883239#post883239][b]Lasch Armida - 2024.10.28. 12:22[/b][/url]

– Háááát, jó. De, ha átlépem az Ili néni által húzott határt és a pokol lángjai martalékává válok, akkor megígérem neked, hogy visszajárok majd kísérteni téged - játékos fenyegetésemnek értelme ugyan nem sok, de én egészen biztos vagyok abban, hogy az öreg nénje vadászik rám. Hát még mindig hallom éjszakánként, ahogy sipákol a petúniái miatt, amik mellékesen megjegyzem már azelőtt is csúnyák voltak, hogy az ebek feltúrták volna a kertet.
– Sokkal menőbb lenne a fűszállal kinyírni, mint holmi csiribi csiribával – pálcát rántani, hadonászni meg mormolni valami átkot az már olyan elavult, én meg soha nem szerettem az egyszerű dolgokat. – Ugyan, tudom én, hogy képes lennél babakocsiban tologatni vagy azokban a tök menő csatos babahordozókban cipelni, ha nem lenne akkora nagy mamlasz – nevetem el magamat halkan. Messze álljon tőlem, hogy sértegessem őt, hiszen tisztában vagyok azzal, mennyire szereti azt a kutyust.
- NEEEM!? – kerekednek el a szemeim. – Ezt akkor most muszáj orvosolni. Elvitelesen kérjük és akkor pont jó lesz a mellé a kávé mellé, amivel le akarsz venni a lábamról ezen a csodálatos reggelen és nem tervezett randin – belé is karolok, hogy elinduljunk Miklós bácsiék bódéjához, aminek irányából én már érzem is szállingózni az illatokat. – Anyukád olyan büszke lesz rád, ha visszahallja, hogy egy nőcivel sétálgattál a városban – sűrű pislogások, meg ártatlan vigyor is betársul mellé. Azt hiszem örökké húzni fogom őt azzal, hogy anyukája micsoda kerítőnő kíván lenni az életében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=883617#post883617][b]Somlay Kornél - 2024.11.03. 19:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=883668#post883668][b]Percy G. Archer-Rowland - 2024.11.04. 15:53[/b][/url]

Jé, hogy én úgy tudok örülni ennek a szabad hétvégének, mint majom a farkának... Végre kiengedtek a városba a sulink mellett. Na, a Herzbergben ilyen se volt. Fel is fedezem hát a vendéglátóhelyeket. Néztem, hogy mit egyek... Van itt izé, drága étterem (bár elvileg lenne rá pénzem), pizzázó, pub (ide még kicsi vagyok szerintem, anyuék mérgesek lennének, ha bemennék), meg kávézó (az istenek irgalmazzanak egy koffeintől túlpörgött Percy-től), meg mit tudom én, de van hamburgerező! És az olyan amerikai, és ki kell próbálnom, mert végre kevésbé lesz honvágyam (sok felkiáltójel)!
És amint rendelek, már korog is egyet a pocim. A sorban előttem ott van a... nem tudok megjegyezni ennyi nevet, egyszerűen túl sok. De azt hiszem levitás, prefektus, és tutira egy évfolyamra járunk, mert voltak közös óráink az első héten. Szóval nagyon kedves, és mondta, hogy együk meg kint, úgyis jó az idő még. Hát, igazából a hely belseje tényleg nem Amerika, mert valami iskolaszékek a design, állítólag a másik suliból hozták ide, én nem tudom... Szóval beleegyeztem, hogy ketten együk meg a boglyas téren a cuccost. Krumpli, ketchup, sajtburesz a választásom, copyztam az övét, mert bízok benne.
- Még nem! - rázom meg a fejem nagyban, a papírcsomagolást szorongatva magam előtt. - Okés, leülhetünk - dobom le magam a padra mellette, és megterítek a közöttünk lévő szabad helyre.
- Hmmmmm - folyik le a szaftja az ajkamon végig, miközben teli szájjal eszem az első nagy harapást úgy, hogy majdnem szétesik a burger. - Naon jó itt. Mé nem sok emberre beszétem, pluhsz nem láttam mindent. Te mióta jász ide? - fejezem be  rágást, aztán leküldöm a bestiát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=883822#post883822][b]Somlay Kornél - 2024.11.09. 18:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=883887#post883887][b]Zengő Dénes Boldizsár - 2024.11.11. 15:03[/b][/url]

- Te lennél a legdögösebb a szellemvilágban, és hozzám bármikor jöhetnél kísérteni. De biztos vagyok benne, hogy nem fogsz a lángok martalékává válni - nyugtatom meg. Ili nénire klasszikusan igaz, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap, a vénlánynak nagy a szája, de lássuk be, arra sem emlékszik, hogy mit reggelizett, nem még hogy ilyenekre emlékezzen, hogy kit akart megátkozni akkoriban.
- Ez aljas rágalom, kikérem magamnak! - forgatom meg szemeimet, és finoman még a vállát is meglököm, mert azért mindennek van egy határa. Egyedül a gyerekemet lennék hajlandó magamon cipelni ilyen formában, de nem fenyeget egyelőre a családalapítás veszélye.
- Tudod, az egészséges insta-konyhámnak nem igazán alapeleme az olajban tocsogó bundáskenyér - válaszolok nevetve a meghökkenésére. Egyedül sosem járok ilyen helyekre, de társaságban oké a bűnözés. Elvégre nem vagyok versenydiétán vagy ilyesmi.- Remek ötlet. Legalább babusgathatod egy kicsit a dögöt, hogy ne mindig csak én kényeztessem. - Csücsök imádja Idát, és tudom, hogy ez kölcsönös. Talán nem is véletlen, hogy nem kellett olyan sokat győzködnöm, hogy látogasson meg. Hagyom, hogy belém csimpaszkodjon, és andalogjunk el a bundáskenyérlelőhelyig.
- Anyámat hagyd ki ebből - mormogom oda bosszúsan. Abbahagyhatná, hogy ezzel szívja a vérem. - Bár örülni fog, ha elpletykálják neki, hogy egy gyönyörű nővel sétálgatok kora reggel, ez tény - adom be a derekam ártatlan vigyorát látva. Tudom, hogy ő ezt nagyon élvezi, mint a legtöbb barátom vele együtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=883898#post883898][b]Percy G. Archer-Rowland - 2024.11.11. 21:23[/b][/url]

Nagyon kedves a sráctól, hogy körbevezetne. A kastélyban is akadt egy idegenvezetőm, úgy látszik, hogy itt mindenki nagyon kedves hozzám. Csupa jó dolgom van. És ha már tálcán kínálja magát a lehetőség, éljek is vele, he?
- Ó, igen, az szupi lenne! - lelkesedek. - Te akkor már nagyon ismersz itt mindent? Kíváncsi vagyok, melyik helyek népszerűek a diákoknál, lehet-e valahol buliznii például - merengek el, mert hát egy ilyen tini disco biztos van, vagy valami olyan pub, ahova bemehetünk, és van bowling, biliárd, darts, ilyesmi, bár ezeknek elvileg van valami szobája a suliban is, nem tudom már, annyi minden van, hogy nehéz követnem.
- Hú, hát igen, nem tudom, hogy annyi idő alatt, amíg itt vagyok, fel tudom-e fedezni ezt a helyet, de olyan, mintha minden nap mennem kéne valahová, pörgök ezerrel. És te nem gondolkodtál soha azon, hogy jelentkezel cserediáknak valahová? Vagy átmész egy másik suliba? - furdal a kíváncsiság, miközben indul a zaba, mert szerintem tök jó, ha tudunk utazni ilyen fiatalon és van mindenféle progi rá.
- A Herzbergből. Gondolom ismered. De eredetleg Kaliforniából jöttem, nem vagyok svájci csoki. És te magyar vagy gondolom, de teljesen az? Vagy vannak más felmenőid? - nálunk ezt nehéz követni, de itt úgy tudom, egyszerűbb, vagyis hát ezt hallottam, igazából félve kérdezek meg még bármit is. Majszolom közben a hambit, nagyon fincsi.
- Ú, tényleg? Nem is mondtad! Tök menő, én is akarok dolgozni valamit just for fun szerintem. Legalább lenne zsebpénzem, és nem kéne kérni anyától. De nem hiszem, hogy erre a pár hónapra felvennének valahová. És akkor te sütöd ezeket? - mutatok a kajára, miután visszatolom a meglepettségtől kiesni készülő falatot a számba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=883915#post883915][b]Lasch Armida - 2024.11.12. 20:37[/b][/url]

– Ott csücsülnék minden elrendezett randevúdon, biztos lehetsz benne – és néha belerondítanék csak úgy poénból, főleg akkor ha azt látnám, hogy esetlegesen túlságosan jól alakulnak a dolgok. Bevallom, hogy az nem tetszene és nem azért, mert azt gondolnám, hogy ezt a csoda férfiú nem érdemelné már meg végre, hogy valakit találjon. Hanem azért, mert Csücsökkel nem barátkozhat ám össze mindenki. Na nem, azt már nem.
– Jó hát éppen ideje, hogy az egészséges életedet egy kicsikét megrontsa valaki – én, természetesen csak és kizárólag én lehetek az, aki beleviszi a zsírban tocsogó életbe. Ezt a megtisztelő feladatot a világért sem adom át egyetlen barátjának sem. - Nahát Boldizsár, azt hiszem, most először nem akadtál fent a randi szó hallatán – nevetve húzom ki magamat, mert ezt egyfajta elismerése annak, hogy én tényleg mindig mindenkor képes vagyok ezzel húzni szerencsétlent. Élvezem és azt is, amiket anyukája csinál, nekem gyakorlatilag ez a minden heti szappanopera adagom.
– ÚRISTEN! – megtorpanok és ránézek nagy szemekkel, majd a kezemet a homlokára teszem és ott tartom, míg meg nem bizonyosodok arról, hogy a testhője nem túl forró. - Nem, nem vagy lázas. Akkor viszont nem tudom, nyisd ki a szád, bár nem hiszem, hogy a torok gyulladás okozna ilyesmit – mutatóujjamat a homlokomhoz érintem vagy ötször, ezzel jelezve, hogy gondolkodom, majd tétlenül felsóhajtok. – Nincs ötletem – és tetőtől talpig végig mérem. – Kétszer is bókoltál! KÉTSZER – mutatom is neki a számot, hátha ezzel jobban megérti. – Haldokolsz igaz? IGAZ? Azért hívtál meg magadhoz kávézni, mert ott akarod közölni, nem az utcán és most csak szép szavakkal felvezeted, majd otthon, nálad elém tolsz valami örökbefogadási papírt, amin az áll, hogy Csücsök az enyém lesz – tuti ezért van és én ebbe úgy belelovalom magamat megint, hogy rendesen elkezd néhány könnycsepp az arcomon végiggördülni, én meg csak szipogok, mint valami idióta. Mondjuk, Csücsök mindenképpen az enyém lesz, mert egyszer úgyis ellopom, de az most nem lényeg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=883943#post883943][b]Somlay Kornél - 2024.11.14. 17:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=884085#post884085][b]Percy G. Archer-Rowland - 2024.11.18. 17:33[/b][/url]

Asszem elég most, ha az alap dolgokat megismerem. Mire a többit is megjegyezném, kicsit parázok, hogy már repítenének is vissza a Herzbergbe, akkor meg mi értelme volt az egésznek. Kivéve, ha tud valami olyat mutatni, ami izgalmas, eldugott, netán illegal kicsit, vagy nem is tudom, azért a mommy-daddy kombó munkái miatt nem biztos, hogy olyan jó lenne nekem itt az aurorparancsnokságra kerülnöm, nehezen heverném ki. Lenne azért más módja is a maradandó emlékgyűjtésnek.
- Jó! Bulizz te is! Ti ünneplitek itt a halloweent például? Biztos lesz sok buli... Azt mondták, az Eridonban is szokott lenni külön privát buli. Ez elég menőn hangzik. Meg majd gondolom a karácsony... valaki azt mondta, hogy korcsolyapálya is nyílik. Te például tudsz korizni? - kérdezem kíváncsian. Tényleg egy csomó progi van itt ahhoz képest, hogy egy Merlin tarkójára varrt placc a hely a térképen. Lesz mit mesélnem odahaza.
Jókat tanácsol, nem hülyeséget, én is ilyesmire gondoltam. Minél több barát, velük esetleg később levelezhetek is, vagy a szünetekben eljöhetek látogatóba hozzájuk. Ők meg hozzánk. Akár Amerikába is. Biztosan tetszene nekik a West Coast, meg minden.
- Van, akinek nehéz, igen... Én már hozzászoktam ahhoz, hogy a jég hátán is megéljek. Talán ezért se parázom annyira a téltől... Meg már azért láttam havat rendesen... Síelni is szoktam. A Herzberg meg elég multikulti. Egy kicsit olyan európai fíling, nehéz elmagyarázni... Négy nyelven is vannak órák, de én csak a németre járok, meg akarok franciául is... Meg mi van még, hmm... Hát a bűbájtan például elég kemény, de szerencsére elvagyok vele, mert izgi. Szerinted a Bagolykő jó suli? - mesélek lelkesen, de a kérdést már óvatosan teszem fel neki, nehogy más meghalljon itten minket.
- Európában akartam tanulni! - kihúzom magam. - Na jó, a szüleim akarták... Eldugtak ide, mert túl rossz voltam... - röhögök. - Nem, csak jónak gondolták itt, szeretjük egymást - csapongok itt a hangulatok között.
- Akkor majd lehet dobok egy CV-t - döntöm el végül. Lehet, lesz pluszpénzem, jee! - Van két testvérem. Egy bátyám és egy öcsém. Mindenki szanaszét tanul, úgyhogy szétszóródtunk eléggé - mesélek tovább, aztán egyetértően bólogatok, hogy előbb együk meg itt, aztán a kávéra is bólintok, mert szeretem, csak túlpörget, pedig így is eléggé sok bennem az adrenalin. ~ Jaj, úgy hiányoznak szegény tesókáim most... Miért nem látogathatnak meg? ~ Veszek egy marék sült krumplit, és bevágom.