A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=875626#post875626][b]Ránki Magor - 2024.03.29. 17:05[/b][/url]

Még nem sikerült megszoknom a kastélybeli helyem, és amíg nem kezdődik el a tanév, ki is használom a lehetőséget, hogy annyi időt töltsek a faluban - amit már csak a megszokás neveztet így, hiszen kinőtte magát -, amennyit csak lehet. Pedig rengeteg holmin kellene még áttúrnom magam, és a sok golfütőt már most nem tudom hová tenni. Sem fejben, hogy miért, sem térben, hogy tényleg, hová?
A téren áthaladva aztán meg is feledkezem minderről kissé, de arról is, hová tartottam. Talán nem is volt konkrét úti célom, de ha volt is, félreteszem, mert egész máson kezd el kattogni agyam. Megtorpanok, és mivel nem szeretném, ha valami szatírnak nézne a nő, akin megakadt tekintetem, óvatosan meg is szólítom:
- Bocsásson meg, amiért megzavarom - kezdek bele, összeérintve kezeimet -, de olyan ismerős valahonnan! Pedig ha találkoztunk volna már, arra egész biztos emlékeznék.
Nem csak, mert kivételesen jó a memóriám, hanem mert van valami benne, amitől az az érzésem támad, hogy nehéz figyelmen kívül hagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=875639#post875639][b]Ránki Magor - 2024.03.29. 18:34[/b][/url]

Azzal soha senki nem vádolt még meg, hogy barátságtalan volnék, de viszonylag ritkán, szerintem egy kezemen megszámolhatóan kevésszer fordult elő, hogy csak úgy megszólítottam valakit az utcán. Engem gyakran elcsíptek így, de jómagam igyekeztem nem lenni tolakodó. Ha meg kellett ismerjük egymást valakivel, a sors úgyis úgy alakította.
Most mégsem tudok elmenni csak úgy mellette, és mikor a nő arrébb húzódik, egyértelmű jelet adva, hálásan elmosolyodva le is ülök mellé, persze illedelmes távolságban.
- Köszönöm! - mondom, és aprót nevetek. - Igazán, csupán őszinte voltam.
Tekintetem elidőzik kicsit arcán, aztán az újságon. Szóval ír. De nem, valamiért nem a neve az, ami megfog. Főleg mivel még nem is tudom. Illetve tudom, csak még nem tudom, hogy tudom.
- Az én nevem Ránki Magor, kedves...?
Aztán mielőtt még mondaná a nevét, ha megtisztel vele, beugrik, hogy hol láttam már. Az újság stimmel, de nem íróként emlékszem rá, hanem hogy elfoglalta az arca az egyik oldalát egynek. Sőt, többnek is, ami azt illeti, csak ritkán fordult meg a kezemben olyasfajta lap, ami nem csak betűk rengetegéből áll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=875653#post875653][b]Ránki Magor - 2024.03.29. 19:45[/b][/url]

Korábban sem jöttem zavarba, ha nőkkel kellett szóba elegyednem, de most kicsit kellemetlenül érzem magam, amiért látszólag csak a külseje miatt szólítottam meg őt. Nem szeretném, ha az lenne a benyomása rólam, hogy sekélyes vagyok.
- Teljesen igaza van, és ne haragudjon! - szabadkozom ismét, míg megfogom a kezét egy pillanatra. - Önben kétség kívül több van, minthogy csupán egy csinos arcként azonosítsák. Hol olvashattam írását?
Egyelőre nem tudhatom, legfeljebb sejthetem, hogy nem én vagyok a célközönsége, ellenben ő láthatja rajtam, hogy valóban legfeljebb a nevem öltöztet engem, hiszen bár könnyed elegancia jellemzi ruhatáram, az, hogy márkás volna, semmiképp.
- Gyakran mondják, igen - bólintok mosolyra húzva ajkaim. - Külföldön sokaknak a kiejtésével is meggyűlt a baja. De az ön neve sem mindennapi.
Mi több, igen szépnek is találom, de már így is valósággal letámadtam, szóval ezt egyelőre megtartom magamnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=875672#post875672][b]Ránki Magor - 2024.03.29. 21:51[/b][/url]

Aprót nevetek és megrázom fejem.
- Távol álljon tőlem, hogy kétségbe vonjam a szavát, de nem hiszem, hogy tévednék - jelentem ki kedvesen, ügyelve rá, hogy ne hangozzak beképzelt mindentudónak. - Bár azt sajnos be kell vallanom, valószínűleg nem olvastam kegyedtől semmit, a divat nem tartozik az erősségeim közé.
Ezt valószínűleg egy ezzel foglalkozó lap igazgatójaként, és egykori írójaként elég jól látja rajtam.
Csipkelődik velem, és megint nevetnem kell, elismerően bólogatva szavaira.
- Touché. Remélem nem is jut eszébe többé, ennél jobb benyomást szeretek kelteni másokban.
Legalábbis, ha nem bűnözőkről van szó. Sok ellenséget szereztem magamnak, és valószínűleg még most, ennyi év után is akad olyan, aki nem szép gondolatokkal emlékszik vissza rám, de egyelőre nem avatom be ilyen szinten a múltamba Liannát.
- Már nem - felelem, és arra gondolok, talán mégis úgy fair, ha ő is tudja, mivel foglalkozom. Illetve, hogy már mivel nem. - A munkám miatt sokat voltam más országokban, ahol épp szükség volt rám, de azóta.. mondjuk úgy, kényszer-visszavonultam. Viszont az új tanévtől defenzor leszek itt, az iskolában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=875806#post875806][b]Ránki Magor - 2024.03.31. 10:33[/b][/url]

Már nem is emlékszem, hová tartottam, hogy őszinte legyek. Persze semmibe nem kerülne felidézni, de mivel biztosan tudom, hogy nem volt fontos, nem is vesződöm vele. Elvégre igen ritkán kezdeményezek beszélgetést, nagy kár lenne ettől megfosztanom magam.
- Nos, éppen ebben a reményben bátorkodtam megszólítani önt - mondom, és úgy látom, nincs ellenére a társaságom, hiszen az olvasnivalója kikerül a keze ügyéből. - Meghívnám szívesen egy kávéra is, ha nem volna már felszerelkezve eggyel.
Persze akár tea is lehetne a poharában, csakhogy az feltűnne nekem, így a következtetésem helyesnek tűnik. És talán azon is sikerült túllendülni, hogy azt gondolja rólam, csak a legfelső rétegét szemlélem, és mélyebben nem ismerném meg.
- Igazán kedves - hálálkodom egy mosollyal, mielőtt rövid összefoglalót tartanék az életemből. - Jó pár éve nem dolgoztam már aktívan, de annak idején auror voltam, egy kisebb, különleges csapatban. Túl sok mindent erről nem mesélhetek, mert akkor attól tartok, órákon belül felkeresné kegyed egy amneziátor. - Sejtelmes mosolyt kanyarítok a végére, nehogy túl komolyan vegyen. Még ha valóban így is történne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=877177#post877177][b]Ránki Magor - 2024.04.18. 20:59[/b][/url]

Ugyan csak pár szót váltottunk, mégis mintha szikla volnék egy teljesen sík mezőn; eszem ágában nincs elmozdulni. Nincs az a környezeti katasztrófa, több ezer évnyi időjárási viszontagság, ami meggyőzne róla, hogy máshol jobb lenne nekem.
Tényleg nem csupán gyönyörű, a stílusa, ahogy beszél, ahogy ül, a rezgései. Mind-mind érdemesek a figyelmemre, és meg kell mondjam, ritkán érzek ilyet. És ha még gondolkodás nélkül arra is tudott késztetni, hogy megzavarjam, akkor tényleg itt a helyem - amíg ő is úgy akarja, természetesen.
- Ismerek egy igazán kedves fickót, akit imádnak az alanyai - mesélem, aprót kuncogva. - Sajnálatos módon csak addig, míg nem végez a munkájával, mert utána már nem emlékeznek rá.
Persze nem szeretném elviccelni a beszélgetést, hiszen felém fordul testével is, amit egy jó megfigyelő a szavak nélkül is értelmezni tud, nekem pedig sokáig volt a dolgom, hogy észrevegyek mindent, és defenzorként sem lankadhat a figyelmem.
Lianna szavai azonban a kétséget is eloszlatják, akár a hajnali ködöt a felszálló Nap.
- Ha legközelebb egy meghittebb helyen futnánk össze, teszem azt, egy kávézóban, ott minden bizonnyal tudnánk bármiről beszélgetni - nézek a szemébe, egyelőre várva néhány pillanatot, mielőtt direktebb kérdéssel folytatnám: - Ráérne esetleg valamikor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=877300#post877300][b]Ránki Magor - 2024.04.21. 11:05[/b][/url]

Nem egyszerű az amneziátorok élete, le kell mondaniuk az olyan örömökről, mint emlékezetes belépők, maradandó élmények, de szerencsére a legtöbbük tud nevetni az ilyen vicceken, másként tényleg lélekölő munka volna az övék.
- A nehézségeken nevetni kell, hogy könnyebbé váljanak - osztom meg megannyi kéretlen bölcsességem egyikét, de a mosoly továbbra is ott bujkál az arcomon, hogy csak annyira vegyen komolyan a nő, amennyire szeretne.
Már az idejét sem tudom, mikor hívtam el utoljára randevúra valakit, most mégis leküzdhetetlennek tűnik a késztetés. Nem vagyok az indokoltnál magabiztosabb, az elutasítás ugyanúgy várható kimenetelnek tűnik, ám a válasz, amit kapok, meglepetésként hat.
És nem is az emberektől való idegenkedés megdöbbentő, mert terromágusként én is közelebb érzem magam a természethez, mint fajtársaimhoz, hanem, ha jól értem, hogy egyből az otthonába invitál.
- A péntek este tökéletes - felelem, hisz hogyan is tudnék egy ilyen ragyogó szempárnak ellent mondani? - Ha valóban nem probléma kegyednek. Tudja, vegetáriánus vagyok, szegény édesanyám sosem bocsájtotta meg nekem - kuncogok aprót.