A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879307#post879307][b]Fülöp Máté - 2024.06.05. 05:32[/b][/url]

A mai reggel igazán kellemes, van benne egy halvány hűvösség és sok frissesség a tegnap éjjeli nagy eső után. Ilyenkor jól esik lengébb ruhában sétálni, jól esik a kis borzongás, amit a hűvösség okoz.
- Farkaséhes vagyok. - ez az a nagyon rossz poén, amit szerintem sosem unok meg. Valójában az összes farkasosat szeretem, jókat tudok nevetni rajtuk. Azt mondják, hogy az ember egészséges, ha saját helyzetén szívből tud nevetni. Ezek szerint jó vagyok. Finoman terelgetem az úton, noha nem mondtam meg, hogy hol reggelizünk, csak annyit, hogy ma ne nála és ne nálam, hanem sétáljunk, és majd kialakul. Egy kis füllentés, de ennyi igazán belefér. Büszkén, kihúzva magam sétálok mellette, hiszen fogja a kezem, és teljesen hivatalosan a barátnőm. Olyan személy, aki izgul, mert be fog mutatni hamarosan az öccsének. Gondoltam, hogy miért is ne esnénk túl előbb egy régóta esedékesen. Megállva az egyik ablak előtt, közelebb húzom, és megcsókolom, miközben bekopogok rajta, és pár pillanattal később fel is bukkan Manci maffiaasszonyság feje, aki történetesen a nagymamám, és a látványunktól, természetesen kuncorászni kezd.
- Sziasztok gyerekek, éhesek vagytok? - azt nem lehet mondani, hogy nem profi a nagyim, mert olyan természetesen viselkedik, mintha mi sem történt volna a múltban, vagy nem feszélyezné a jelenlétem. De kedves gyerek vagyok, nem lövöm el a farkaséhes mondatot. - Nagyon, kérhetünk egy étlapot? - kérdezem kedvesen, és átvéve tőle a laminált papirost, kettőnk közé teszem, hogy Gitta választhasson, mert én már tudom, hogy milyet kérek. A szemem sarkából látom, hogy a nagyi hátrapillant, és ebből arra következtetek, hogy a nagypapa is itt van és nem éppen cukorkaszerzési körúton. Tökéletes, akkor kettőt egybe intézhetünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879326#post879326][b]Fülöp Máté - 2024.06.05. 22:32[/b][/url]

- Bizony, tök illegális. - legalábbis a nagyszüleim így tudják, valójában azonban be vannak védve azzal, hogy én lepapiroztam mindent az elmúlt hetekben. Az kellene még, hogy a fiuk halála után még börtönbe is csukják őket vagy pénzbírságot szórjanak ki rájuk. De nekik nem mondtam meg, mert tudom, hogy imádják az ilyesfajta izgalmakat. Még hogy az idősek nem huncutkodnak, hát dehogynem!
- Ez volt az első munkahelyem. Bár manapság gyerekmunkának hívnák azt hiszem, de én nagyon élveztem. - a laktózra bólintok párat, és újra bekopogok, most nem a nagyi, hanem a papám nyit ablakot.
- Ricky! - mintha nem vette volna észre, hogy itt vagyok, pedig tudom, hogy tudja és azt is, hogy makacs módon képtelen elfogadni a Mátét. De nem állok neki kijavítani, csak egy halvány mosollyal nyugtázom a dolgot. - Laktózmenteset szeretnénk enni, kérlek. - most rajta a sor, hogy biccentsen és visszacsukja az ablakot. - Hány allergiád van? - kérdezem érdeklődve, mert eddig egyről sem beszélt, most meg kettő is lett. Jobban oda kellene figyelnem akkor takarításkor, mert a por nagyon alattomosan meg tud tapadni mindenhol is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879472#post879472][b]Fülöp Máté - 2024.06.09. 19:17[/b][/url]

- Van engedélyük, csak nem tudnak róla. - suttogom a füléhez hajolva, majd elhúzódva kacsintok is egyet, hogy értse, hogy ez egy olyan titok, amit elmondhatok neki, de nem mondanék el a bent szorgosan ténykedőknek, akik életük kalandjának élik meg azt, hogy mindenki szeme láttára illegális üzletet visznek. Meséltem már, hogy a nagypapám egy köztiszteletben álló cukorkatolvaj exorvos, a nagymamám meg többszörös Boszorkánykonyha bajnok sütemények kategóriában? Bizony, ez a két nagyra becsült személy szó szerint a tér túloldalán álló hivatallal szemközt működteti a töltött bundáskenyerezőjét.
- Durva mi? Pedig ők azok. A gének pedig ugranak egy generációt. Gondoltam elhozlak és megmutatom, hogy mi várna rád, ha nem ölne meg a farkas addig, amíg még szép vagyok. - nem, amúgy messze vagyok én a sármos meg idealizált férfiaktól, de nem is akarok ott lenni, nekem csak az a lényeg, hogy Gitta akarjon engem.
- A mákot utálom, a kivit szeretem, de kicsípi a számat, a mogyoró meg olyan, amivel meg kell tanulnom együtt élni. Nem foglak kinyírni vele. - ezt megígérhetem, és amikor megkérdezi, hogy én allergiás vagyok-e valamire, enyhén elhúzom a számat. - Allergiás nem éppen, de technikailag gyógyult függő vagyok, a nagyapám anno kicsit túltolt pár dolgot nálam, még a kór legelején, így sajnos van pár növény, amikkel óvatosan kell bánnom, ugye? - sandítok fel a nagypapára, aki csak zavartan mosolyog és motyog valami olyat, hogy a nagyi sütött süteményt tegnap, csomagol el. - Anno ráfüggtem a kenderre és volt egy kis fekete üröm túladagolásom. Ezek a farkasölőfű összetevői. De nem vészes, csak okosoan kell bánni vele. - allergiáról nem tudok, és remélem, hogy nem is lesz a jövőben. A kérdésére bólintok, és halványan elmosolyodom. - Óóó igen, Annácska az unokatesóm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879607#post879607][b]Fülöp Máté - 2024.06.15. 06:20[/b][/url]

- Én is. - vallom be félszegen, mert bár sok minden történt közöttünk, sok olyan, ami nem kellemes, összességében ők a nagyszüleim, az egyetlen élő rokonaim. Jó Anna is él, meg az anyja, de őket még annyira sem érzem közel magamhoz. A két idős embert viszont igen, és szeretném, ha szépen rendeződne az életünk, mivel nagyon úgy néz ki, hogy egy helyen fogunk lakni. - Remélem, hogy még időben kitalálnak valamit, hogy ez lehetséges legyen. - tudom, hogy már van egy kísérleti bájital, amit tesztelnek erre a célra, de még nincs itt az ideje, hogy alany legyek. Egyelőre elég erős és elég motivált vagyok az élethez, és bár tudom, hogy ennél több kell, hiszem, hogy most jók vagyunk.
- Megbeszélem velük. Apró lépésekként haladjunk az irányukba. Te vagy az első lány, akit hivatalosan is bemutatok. Ez elég sokat jelent, és szerintem tudják, hogy te vagy az, akivel le szeretném élni ezt az életet. Mára ennyi is elég lesz, aztán jön majd a többi. - vissza fogok jönni hozzájuk beszélgetni. Vagy, inkább meglátogatom őket pár nap múlva, de tudom, hogy azt egyedül kell megtennem, mert tiszteletben szeretném tartani azt, hogy ők mások előtt nem konfrontálódnak, nekem viszont pont arra van szükségem, hogy megtegyék.
- Mindenképpen menjünk el, ez különleges dolog, akkor is, ha az ezredik képkiállítása valakinek és akkor is, ha az első. Úgyis kíváncsi vagyok rá, szeretem a fotózást. - máris van közös pont bennünk, aminek nagyon örülök, mert ha úgy is érezzük majd, hogy nincs miről beszélnünk, akkor is lesz. A nagyi újra megjelenik az ablakban, és átnyújt két újságpapírba csomagolt, forró kenyeret, amit átveszek, míg a nagypapa nyomában érkezik és egy dobozt nyújt Gitta felé, tele süteményekkel. - Köszönöm, valamelyik nap átviszem a dobozt. - mosolygok rájuk, és ők is rám egy "rendben, várunk" kíséretében, majd ellépve visszacsukják az ajtót. - Az ott a kedvenc padom volt mindig is, megesszük ott?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879705#post879705][b]Fülöp Máté - 2024.06.20. 18:33[/b][/url]

- Jól hangzik, ha meg tudunk osztozni a feladatokon, akkor egész jó dolgok is kisülhetnek belőle. Például az a kiülő, amit Esther többször megjegyzett már. Megnéztem, és lehet, hogy tudok hozzá szerezni alapanyagot. - ha pedig együtt tudnánk csinálni az öccsével, úgy vélem, az építő lehetne akár ránk nézve is. Véleményem szerint nincs nehéz személyiségem, de csak remélni merem, hogy nem játszom majd túl a szerepemet. - Nem is kérdeztem még, hogy ő a párjával jön, vagy egyedül most ide? - vagy, hogy van-e párja, van-e egy olyan lány vagy fiú, aki megérintette annyira, hogy elköteleződjön mellette. Nézem a nagyszüleimet, ahogy figyelmesen szemlélik a lányt, aki mellettem áll, és biztos vagyok benne, hogy mind a kettejük arcán ott van egy halvány mosoly. Sok év telt el, ki tudja, talán rendezni tudjuk a viszonyunkat, én semmiképp sem vagyok ellene, de megértem, ha ők inkább megmaradnának a tisztes távolságnál. Azonban most először érzem azt, hogy ez talán még működhet is, pedig előtte egymás mellett álltunk a temetésen, sőt, együtt voltunk színházban is. A gondolatnál a nagyira pillantok, akinek talán ugyanaz jár a fejében, mint nekem. Emlékszem rá, ahogy kicsit előre dőltem, amikor megláttam Gittát a színpadon és mielőtt belegondoltam volna, megkérdeztem a mellettem ülő nagyimtól, hogy ki ő. Most pedig itt áll mellettem. Ő abban a pillanatban tudta, hogy ez most más, talán jóval, előbb is, mint, hogy én rádöbbenhettem volna.
- Egy egész életünk lesz ám rá, hogy ezeket kiderítsük, ha most gyorsan elsorolunk mindent, lehet, hogy unatkozni fogunk a következő hatvan évben. - nyilván nem, és igaza van, sok minden nem tudunk még, de nem hiszem, hogy lenne bármi is, ami megváltoztatná az érzéseinket. - A legjobb bundáskenyér. - húzom fel a lábam, és fordulok féloldalasan felé, törökülésben, hogy a sajátomat kezdjem el bontogatni és egy jó nagyot harapjak belőle. - Mikor játszod legközelebb Violát a Vízkeresztben? - kérdezem mellékesen, mint aki kicsit terelni szeretné a témát a szüleiről, ám valójában ez a terelés, így mielőtt túljátszanám, bólintok. - Kimehetünk hozzájuk, csak akkor a virágbolt felé menjünk előbb, beugrok virágért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879774#post879774][b]Fülöp Máté - 2024.06.22. 19:28[/b][/url]

- Nagyon várom már, hogy találkozzak vele, meg a szüleiddel is. - tudom, hogy azt egy kicsit bonyolultabb lesz megszervezni, de nem akarom sokáig halogatni. Főleg, mivel hagyományos úton szeretném megkérni a kezét. Előtt az édesapjával beszélnék, aztán az édesanyjával, végül pedig, ha megkaptam az áldásukat, akkor vele. Sőt, az öccsét is meg fogom kérdezni a dologról, ha végre megismerhetem.
- Bőven ráér még, jobb ez, megélni mindent és úgy révbe érni, hogy azt mondhatod, nincs benned hiányérzet. - én legalábbis így érzem magam, mint majdnem olimpikon, nagyon vérfarkas világjáró. Nekem minden megvolt, ami szerettem volna, és álmomban sem hittem volna, hogy az út végén ő vár majd.
- Az egész téren ez az egyetlen olyan pad, amit úgy helyeztek el, hogy mindent láss. A többinél szinte mindenhol van egy zavaró tényező. Itt ülve viszont látsz mindent. Szeretem csak nézni az embereket, látni a hétköznapi arcukat. Emellett szemmel tudtam tartani a nagyszüleimet is, hogy minden rendben van-e velük. - két igen fontos tényező, és azt hiszem, ők is örültek, hogy szemmel tudtak tartani. Talán még most is örülnek, mert látom, ahogy meg-meglibben a függöny. Néznek minket, de nem zavar, mert ez azt is jelenti, hogy fontos vagyok nekik.
- Igen, meg elmennék az utolsó előadásra is. - ha már egyszer lezárják vele az évadot, mi éppenséggel megnyithatnánk valami újat. Sűrű hetek jönnek, sok rokonlátogatással, sokszor feltéve ugyanazt a kérdést, és remélve, hogy három áldás után egy igennel is gazdagabban megkezdeni a következő hónapot. Egyszerűen tudom, hogy őt akarom. Most is, holnap is, örökre. Amikor végez, elveszem tőle a szemetet, és az enyémmel együtt dobom ki, hogy utána a kezéért nyúljak, és a virágbolt felé vegyük az irányt, majd ki a temetőbe. Nem éppen szokványos kellemes reggel, mégis, én nyugodtnak érzem magam ettől.