A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861595#post861595][b]Radetzky Bercel - 2023.03.30. 20:39[/b][/url]

- Hogyan fér össze nálad az érett felnőtt, és az, hogy a feleséged előtt becézgetsz? A házasság teljesen logikátlanná tett, Barnabás.
Játékosan ciccegek, de mivel elég ijesztő, hogy az irodájába akar hívni, nyilván az én szemem előtt is lepörög minden opció. Nem zaklattam senkit szexuálisan, meg máshogy sem, sőt, nem értem senkihez hozzá máshogy, elvileg az apám is beletörődött ebbe a felállásba, hogy most inkább az előkészítőben, közel a családomhoz dolgozok, szóval nem értem.
- Lepasszolhatom őket Annának, ha ennyire komoly a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861596#post861596][b]Bánki Barnabás - 2023.03.30. 20:40[/b][/url]

Bercel fiam

Bal szemöldöke feljebb szökken és kissé megrázza a fejét, jelezvén, hogy ő tényleg komolyan gondolja, szóval legyen kedves a kolléga is az maradni a következő percekre.
- Jó lesz itt is, ők aligha szólnak bele - tekintett a két prücsökre, majd szemeit visszavezette Bercelre.
- Nos, a helyzet az, hogy Keserű, mint most már nagyjából mindenki tudja, más merre veszi az irányt. Így az igazgató helyettesi pozíció felszabadul. Arra gondoltam, hogy te lennél a legmegfelelőbb arra, hogy betöltsed - lehet, hogy lenne nála tapasztaltabb, viszont abban egészen biztos, hogy vele tudna normálisan, zökkenőmentesen együtt dolgozni. Az első volt, aki eszébe jutott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861597#post861597][b]Radetzky Bercel - 2023.03.30. 20:43[/b][/url]

Arra, hogy, nem szólhatnának bele a lányom természetesen bálnának képzelve magát olyan hangot hallat, mintha a társait keresné. Vagy ez delfin volt? Mindig keverem.
- Felelőtlen kijelentés.
Ciccegek mosolyogva, de jelzem, hogy, figyelek, és tényleg, mert a szemeim egy pillanat alatt lesznek kistányér méretűek.
- Én? Biztos vagy te ebben? Miért èn? Két gyereket próbálok életben tartani, az előkészítőben meg ennek a számnak a sokszoros van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861598#post861598][b]Bánki Barnabás - 2023.03.30. 20:46[/b][/url]

Bercel fiam

- Miért ne te? -fordítja  másik ellen a kérdést. - Az előző munkahelyeden hozzászoktál a monotonitáshoz, a papírmunka a kisujjadban van. Oké, kevesebb órád lenne, de lenne és akkor, amire akarod - bevág egy erőltetett vigyort. Negm a legjobb piorás, hiszen tudja jól, hogy Berci pont a monoton dolgot adta fel, de hát itt azért sokkal idegtépőbb tud lenni az élet. Nézzük meg az egyre több ősz hajszálát.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861601#post861601][b]Radetzky Bercel - 2023.03.30. 21:08[/b][/url]

- Utálom a monotonitást, én művész vagyok.
Mind a ketten tudjuk, hogy engem a papírmunkával nem tud meggyőzni. Közte és az apám között az a különbség, hogy ő nem az apám, így nem kelthet bűntudatot bennem, nem használhatja ki ütőkártyaként a halott testvéremet, és nem kényszeríthet a monotonitásra. Megköszörülve a torkom pillantok el róla, adok magamnak egy percet, hogy végiggondoljam. A gyerekeket nézem, arra gondolva, hogy mennyire szeretek itt lenni, és ez valójában bebiztosítaná az itt maradásomat.
- Próbáljuk ki. Egy tanévre, utána újratárgyaljuk. Rendben?
Pillantok vissza rá kérdőn. Felelősségteljesség, hát ennek mindenki örülni fog, nekem meg nem kell visszamennem a minisztériumba, ez tisztességes csere.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861602#post861602][b]Bánki Barnabás - 2023.03.30. 21:11[/b][/url]

Bercel fiam

- Tudom. De nem fogok hazudni. Monoton néha - nem mondhatja, hogy nem. Mert, amikor a huszadik ugyanazzal a témával foglalkozó papír kerül az ember elé, az néha kiábrándító. - Egy kicsivel több fizetés, mint jelenleg. Ha ez számít - bár gondja, sőt.. tudja, hogy nem sokat, hiszen nincsenek rászorulva, de azért bedobja.
Ez nem éppen úgy megy, ahogy elképzelte. Azt gondolta, hogy kimondja, mit szeretne. Bercel a nyakába ugrik és boldogan élnek, míg meg nem halnak. De nem. Szinte érzi, hogy egyre növekszik benne a feszültség, míg a másik gondolkozik. Elpillant Anna irányába, kissé elhúzza a száját, ezzel jelezve, hogy lehet mellé lőtt. Aztán megszólal a másik, Barnabás szívéről pedig hatalmas kő zuhan le.
- Utána meg majd te akarsz lenni az igazgató - neveti el magát és nyújtja a kezét, hogy az egyezség megköttethessen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861603#post861603][b]Radetzky Bercel - 2023.03.30. 21:11[/b][/url]

- Nem akarok visszamenni a minisztériumba. Az előkészítő egy csodás új élet lehetőségét villantotta meg. Festhetek és taníthatok, és önmagam lehetek, nem Grosserlieb Dorottya fia, hanem Radetzky Bercel, és ez egy nagyon jó élet valójában.
Nem tagadhatom, tényleg az, szeretem, boldog vagyok, és úgy érzem, jó férj és jó apa vagyok, nem az a magábafordult, kimerült valaki, akit Edit nem érdemelt meg. Szeretem a feleségem, szeretem a gyerekeinket, és szeretem a mostani önmagam. Kezet nyújtok Barninak, jelezve, hogy elfogadom az ajánlatát.
- Egy Payne lányt vettem el, tegyük az alapítványba a különbözetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861604#post861604][b]Bánki Barnabás - 2023.03.30. 21:12[/b][/url]

Bercel fiam

- Nekem mindig a wc pucoló kis seggdugasz maradsz, ha ez számít - nevet fel, miután már nem érzi a kő súlyát. Szívatja őt a kis pisis, lehet, hogy ezért még bűnhődni fog.
- Aha, szóval csak a pénzért házasodtál. Tudtam én - ciccegi halkan a szavakat, majd kortyol egyet a kávéból. - Te pénzed, odateszed, ahova akarod - s nem, itt nem gondol bugyikra, melltartókra és egyéb ilyen nyalánkságok. Neki édes mindegy, hogy hova kerül a különbözet, egyedül az számít, hogy valaki olyan lesz alatta, akit tisztel és akiben megbízik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861605#post861605][b]Radetzky Bercel - 2023.03.30. 21:13[/b][/url]

- Reméltem is, a kedvenc munkahelyem volt, elindított egy csodás barátságot.
Tagadhatatlan, pedig sokat fanyalogtam, és volt, hogy nem akartam komolyan venni semmit, de a végén mégiscsak ott kötöttem ki, hogy az egyik legjobb barátomat kaptam, sőt, azt az embert, akire a gyerekeimet bíznám, ha velünk történne valami.
- Elrendezett házasság volt, szóval tulajdonképpen igen, de az a kis pimasz csak bemászott a szívembe, és kibérelte.
Egyáltalán nem bánom, Edit minden, amit kívánhattam.
- Rendben, ez így tetszik. De azért ne legyen sokkal kevesebb óraszámom, jó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861606#post861606][b]Bánki Barnabás - 2023.03.30. 21:13[/b][/url]

Bercel fiam

- Szerencséd volt - ő kifejezetten utálja ezt az elrendezett házasság dolgot. Hihetetlenül fel tudja húzni magát, pedig az ő családjukban egyszer sem fordult elő. Bár, be kell látni, hogy egy Bontovich - Bánki kooperáció kedvező lenne… Nem, nem kell félni, nem fogja Botondot rákényszeríteni.
- Jól van. Majd meglátod, hogy mi, hogyan fér bele - bólint egyet, majd vigyorogva mutatja fel hüvelykujját Annának jelezve, hogy becserkészte Bercit.
- A helyzet az, hogy robognom is kéne tovább, de olyan boldoggá tettél, hogy most még egy kicsit ülök itt veled és élvezem - és ebben semmi perverzió sincs, annak ellenére, hogy totál úgy hangzik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861607#post861607][b]Radetzky Bercel - 2023.03.30. 21:17[/b][/url]

- Tudom, és nem hittem volna az elején, hogy így lesz. Mármint, eléggé döcögős és kényszerített volt ez.
Az is, ahogy minket összeadtak, nem tudtuk, hogy nem ruhapróbára megyünk, hanem házasokként jövünk ki, és van egy házasságunk, amit több, mint egy évig el sem háltunk. De ez persze a mi titkunk marad.
- Rendben, meglátjuk, hogy hogyan alakul. Maximum ráveszem Zorkát, hogy jöjjön vissza.
Jó, ezt én sem hiszem el, el is nevetem magam a gondolatra, és egy kicsit megingatom a fejem. Tudom, hogy boldog, és ennek örülök.
- Ez édes Barni, én örülök neki, ha még maradsz, már csak azért is, hogy ne legyen idő előtt szívrohamod. Merre van dolgod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861608#post861608][b]Bánki Barnabás - 2023.03.30. 21:20[/b][/url]

Bercel fiam

- Hát, ha Zorkát ráveszed. Én betolom Botondot a Bontovich családba - neveti el magát harsányan. Nem gondolta volna, hogy van nála szerencsétlenebb a családban, de hála a magasságosnak, jött Botond és tarolt.
- Pizzázóba rendelést összeírni, utána pedig a Menedék - igen, ezt még ma megjárja. De nem kell csodálkozni, szinte mindennapos a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861609#post861609][b]Radetzky Bercel - 2023.03.30. 21:21[/b][/url]

- Ne tegyél felelőtlen kijelentéseket, sőt, szerintem neked egyáltalán nem is kell, hogy szereped legyen benne, és Botond, amennyire elbalfaszkodja, olyan egyenes úton kerül be. Egyenesebb úton, mint az összes több, akik hónapok meg évek óta a Bontovich-ok közelében vannak.
Állítólag Misi valami hat év után most megnősül végre, de hát hat év jegyesség kellett hozzá, hogy legalább dátumot kitűzzenek. Botond pikk meg pakk ott lesz a sűrűjében.
- Jól hangzik, veled mennék, de ma én vagyok a soros, majd legközelebb elmennék veled, ha benne vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861610#post861610][b]Bánki Barnabás - 2023.03.30. 21:24[/b][/url]

Bercel fiam  

- Ja tudom. Szerintem, ha az a kislány visszajönni. Akkor Botond még idén elveszi - simán kinézi az öccséből. Ha kikéri véletlen a véleményét, akkor ő nem fogja visszatartani. Barnabás úgy gondolja, hogy mindenki tanuljon a saját útján. Azért azt viszont reméli, hogy nem egy nem tervezett terhesség miatt lesz majd esküvő.
- Persze, amikor időd és az otthoni főnököd engedi. Mindig szívesen látunk, tudod jól - paskolja meg a másik vállát, majd lassan felemelkedik. - Muszáj elindulnom, hát nézd meg, hogy milyen szemekkel néz erre felé. Komolyan félek tőle - fejével Anna irányába bök, de mondanivalója végeztével, természetesen nevet. - Tényleg hálás vagyok neked. Mindenben segíteni fogok és ha úgy érzed, nem oké a pozíció, nem tetszik valami, kérlek, egyből szólj, jó? - nyújtja kezét ismét a másiknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861611#post861611][b]Radetzky Bercel - 2023.03.30. 21:26[/b][/url]

- Ez nálatok már úgyis hagyomány, a Bánkik egyik nap szinglik, a másik nap karikagyűrűvel rohangálnak.
Simán kinézem belőle én is, hogy a bátyja példáját követve elveszi Sárát. Barnabás se járt rosszul, szóval jó példa az garantált.
- Szerintem csak azt próbálja megjegyezni a kinézeted, ha esetleg személyleírást kell adnia, mert olyan régen nem látott. Tök ciki lenne, ha besülne, mert azt se tudja megmondani, hogy hogyan néztél ki, amikor eltűntél.
Nekem kicsit rideg az ő házasságuk, pedig tudom, hogy mind a ketten csupaszív emberek, meg azt is elfogadom, hogy nem kifelé élnek, csak sokkal inkább hiszem el, hogy barátok, mint, hogy szeretők. De persze lehet, hogy csak tényleg ennyire zárnak ezen a téren.
- Én is hálás vagyok, amiért lehetőséget biztosítasz nekem.
Fogadom el a felém nyújtott kezet, és megszorítom. Nekem most ez, mint egy megváltás, úgy jött, és biztos vagyok benne, hogy ez mindenkinek az előnyére válik majd. A családommal szeretnék lenni, és az, hogy nem kell ingáznom, a lehetőségek végtelen tárháza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861780#post861780][b]Lónyay R. Hargita - 2023.03.31. 22:48[/b][/url]

- Köszönöm - válaszolom a kedves bókra elmosolyodva, kicsit talán még el is pirulok, bár az talán annak is betudható, hogy siettem. Nem akartam megvárakoztatni. Meg is igazítom kicsit a kabátom, lesöprök róla pár hajszálat meg tényleges és képzelt szöszt gyorsan. Azért el kell ismernem magamnak, hogy ezt most egészen jól kezelem, nem vagyok olyan szörnyen zavarban, mint amilyet tapasztaltam már néhányszor, hogy azt se tudom, hol áll a fejem. Ez persze nem jelenti a legkevésbé sem, hogy ne élvezném a társaságát. Sőt, tulajdonképpen olyasmi ez az együtt töltött idő, amiben mintha már-már otthonosan mozognék. Nem olyan intenzív, mint Mihail társaságában lenni, de talán éppen erre van szükségem, azért is olyan kellemes. Még virágot is kapok tőle. Meg is szagolom a rózsát, miután megköszönöm. Igazán kedves. Belekarolva felvetem azt is, hogy beszéljük meg, ma van-e már terve, merre szeretne sétálni. Az sem gond, ha nincs. Általában egészen hamar sikerül kitalálnunk valamit egyébként is, roppant hatékonyan tudunk közös nevezőre jutni. A tavacska viszont nekem is tetszik, mint elképzelés, így ma ez igazán gyorsan és egyszerűen megvan.
- Remek ötlet - állapítom meg még mindig mosolyogva, aztán elgondolkodom a kérdése hallatán. Mi is történt a héten? Huh, nálam sosem áll az élet egyébként sem, szóval ezt tényleg számba kell venni, mielőtt bármi értelmeset tudnék mondani.
- Leginkább tanultam és vizsgáztam két próba között, vagy inkább próbáltam a tanulás és a vizsga között. Nem tudom, hogy helyesebb a kijelentés. Viszont eddig egészen jól haladok. Muszáj megtartanom a tanulmányi ösztöndíjam, de most úgy érzem, menni fog. Te haladtál a disszertációddal? És mi a helyzet az előkészítőben? - érdeklődöm, hadd ne csak én beszéljek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861814#post861814][b]Illés Karina Gréta - 2023.04.01. 00:18[/b][/url]

Hiába próbál az ember normálisan viselkedni, hát nem megint ott van az arcán a gúnymosolya? Komolyan, egy napon egyszerűen csak el fogok sétálni a paraszt feje mellett és úgy fogok tenni, mintha fogalmam sem lenne, ki ez. Megérdemelné, hogy levegőnek nézzem.
- Vagy úgy. - Nem hiszem, hogy túl sok érdeklődés szorult a hangomba vagy az arckifejezésembe, de ő se gondolhatja komolyan, hogy a régi lelkesedésemmel viszonyuljak felé? Ehhez képest kifejezetten meglep, hogy veszi a fáradtságot egyáltalán kérdezni felőlem. Mikor utoljára három mondatnál tovább jutottunk, elküldött melegebb éghajlatra egy szándékos félreértésnek hála. Akarva-akaratlan feljebb csúszik az egyik szemöldököm.
- Maradok egy ideig. Lehet, hogy visszajövök az országba dolgozni. De úgy látom, te sem sietsz vissza Írországba... ezért költözött ide édesanyád is? - Láttam őt a napokban a falu... jó, városban. Helena egészségesnek tűnt, csak azt furcsálltam, mit keres Magyarországon? Semmi nem köti ide. Aztán felötlött bennem, hogy mi van, ha Winter és a családja ide költözött? Elvégre manapság semmi meglepő nincs ebben, hogy egy másik országban telepedjen le az ember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862113#post862113][b]Ivanich R. Benett - 2023.04.03. 12:49[/b][/url]

Nem, azt hiszem még mindig nem szoktam meg, hogy a találkozásaink többnyire emlékezetesnek számítanak Zsomborral. Sorsszerűség. Amióta tanítok, az ilyenfajta találkozások sokkal észrevehetőbbek számomra, több van belőlük. Érzékenyebb vagyok, túlságosan nyitott szemmel járok mindenhol, vonzom őket, s a bajt.
Érzem, hogy valami nem stimmel ezúttal, de még nem akarom elhinni. Értetlen arccal állok vele szemben, szavait nem tudom hova tenni. Az öleléstől összehúzódom. Feszélyez, mert olyan furcsa. Mintha nem lenne magánál, és remélem, hogy csak az alkohol hatása. Pár másodpercig hagyom, hogy magához szorítson, de ez hosszú perceknek tűnik. Udvariasan kitolom magam karjaiból, és újra szemtől szemben állok vele.
- A hoppanálásra gondolsz? - kérdezek vissza ösztönösen, némi rosszallással a hangomban. Utálom ugyanis, ha helytelenül mondják a nevét, vizsgán ezért automatikusan buktatok. Ő sem lenne kivétel. - Jól. Már van jogosítványom egészen távolra is - dicsekszem el vele, megfeledkezve a helyzetről. Aztán visszazökkenek.
- Na, de veled mi újság? Mit keresel itt ilyenkor, egyedül? - kérdezek vissza egyre türelmetlenebbül, szétnézve magunk körül, ismerős után keresve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862414#post862414][b]Gófitz Dániel - 2023.04.07. 21:52[/b][/url]

Néha még most is olyanok vagyunk, mint két tini, akik zavarban vannak. Abban majdnem biztos vagyok, hogy Gittának én lehetek az első olyan udvarlója, aki igazán komolyan gondolta vele - legalábbis a reakciói erről engednek árulkodni.
Nekem sem volt még olyan párom, aki mellett hosszan el tudtam volna képzelni a jövőm, igaz, időm sosem volt annyi, hogy eleget tudjak nyújtani a másiknak. Legalábbis azt éreztem, hogy a legnagyobb akadályozó tényező a korábbi kapcsolataim során az ez volt.
Szerencsére, most egyikünknek sincs ideje, így bébi lépésekben haladunk előre, azonban ez mind a kettőnknek megfelel. Nagyon könnyen meg tudunk egyezni, minden közös percet élvezünk együtt.
Boldogan mosolyodom el, örülök, hogy örül a virágnak és a kis egyszerű programunknak.
- Egyszer elnézhetnénk Pécsre is, ha van kedved. Vagy valamelyik másik mágustelepülésre? - Kérdem érdeklődve. Biztosan azokon a helyeken is találnánk valamilyen jó programot, itt már lassan kezdünk kifogyni belőlük. Ami nem gond, hiszen az a lényeg, hogy együtt lehessünk, de a közös élmények is építenek bennünket.
Úton a tavacska irányában próbáljunk felzárkózni egymás életében.
Figyelmesen hallgatom, amit mesél.
- Biztos vagyok benne, hogy menni fog! - Helyeslem elismeréssel a hangomban. Tudom, hogy milyen, amikor az embernek a szegénység mellett kell küzdenie, megerősít.
- Hány vizsgád van még? - Érdeklődöm tovább, ahogy befordulunk az egyik sarkon. Jó lenne, ha lenne pár szabad napja pluszban, amikor egyik iskolájával sem kell foglalkoznia.
- Haladtam, most próbáltam sokat rajzolni bele, mert nagyon untam az adatok kiértékelését. Szerencsés vagyok, hogy rajzolgathatok is a doktorimba. - Válaszolom nevetve. Gyerekesnek tűnhet a téma, gondolom egy mérnök ki is nevetné, de nagyon komoly munka van mögötte.
- Az előkészítő? Úgy fest, hogy nem tudom vállalni tovább az ottani munkát. Javasolta a témavezetőm, hogy tinédzserekre is dolgozzam át a módszertanom, illetve mutassam be, hogy miért vagy miért nem használható náluk a rajzterápiám. - Magyarázom elhúzva a számat. Sajnálom is valahol, de sajnos fizikai képtelenség egy negyedik helyet találni magamnak, én sem tudok többfelé szakadni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862472#post862472][b]Frida L. Bergstein - 2023.04.08. 20:46[/b][/url]

Apai nagymamám sokáig velünk élt. Hosszú életű boszorkány volt, s képviselt mindent, amiben én felnőttem. Tisztelte a mágiát és annak minden formáját. Ezért is volt neki akkora büszkeség, mikor kiderült, hogy melodimágus vagyok, vagyis - az ő szemében - egy különleges mágia birtokosa. Akkor kaptam tőle ezt a zenedobozt ajándékba. A mágikus ládika magától, felhúzás nélkül zenélt, és a dallamnak mindig épp olyan hatása volt az emberre, amilyenre szüksége volt. Iris elvesztése idején például nagyon sokszor segített, már annyiban, hogy csak kikeljek az ágyból enni.
Eddig az éjjeliszekrényemen állt, néhány hete azonban nem akar már zenélni. Az egyik kollégám javasolta, hogy hozzam le a Boglyas térre, s azt is tettem. Remélem az asztalos meg tudja nekem javítani, hiszen több mint tíz éve zenél nekem. Előtte pedig - a nagymama állítása szerint - sok generáción keresztül cserélte gazdáit a melodimágusok között. Ráadásul számomra ez a doboz őrzi leginkább a nagymamám emlékét.
- Szép napot! - Kopogást követően léptem be a műhelybe, körül járatva tekintetemet. Előre egyeztettem a férfival, hogy biztosan itt legyen, ha jövök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862484#post862484][b]Lónyay R. Hargita - 2023.04.09. 00:29[/b][/url]

- Pécsre? Óh, semmi kifogásom. Nagyon sok helyen nem jártam még amúgy itt Budanekeresdet és Bogolyfalvát kivéve. Valahogy az utazás kimaradt a szükségesen túl, pedig szeretném látni a világot - válaszolom. Párizs, Moszkva, New York, tulajdonképpen minden város listás, amelyiknek nagyobb balett társulata van. Azonban ehhez egyrészt idő kellene, másrészt pénz, én pedig egyikben sem bővelkedem jelenleg, viszont Pécs nem tűnik elérhetetlen célnak, ahogy a mágustelepülések sem. Budapesten, Budanekeresden és Bogolyfalván kívül úgysem jártam még máshol, ideje ezen változtatni, Dani pedig ehhez jó társaság. Vele igazából a világ végére is szívesen utaznék. El is mosolyodom a gondolaton, és a mosoly csak akkor tűnik el futólag, amikor szóba kerülnek a vizsgák. Alig várom már, hogy véget érjen ez az egész és végre igazán kialhassam magam egyszer. Már tervezem, hogy majd délig alszom az utolsó vizsgát követő napon, de komolyan. Igazi luxus lesz, amiben rég volt részem.
- Még három - válaszolok a kérdésre, miután gyorsan összeszámolom fejben, na és még közben lesznek a vizsgadarabok is, de ezt már úgyis meséltem, mert meg is hívtam az előadásokra. Ő lett a plusz egy fő a családtagjaim mellé, pedig nem is gondoltam, hogy lesz bárki, akit így meghívhatok. Majd akkor anyuékkal is találkozhat meg az öcsémmel.
- Ez de jó. Szabad majd megnézni a rajzokat valamikor? - kérdezem meg, mert nem tudom, hogyan is, mint is van ez az egész a disszertációjával, mennyire van tele nem megosztható személyes adatokkal például. Csak azt tudom, hogy a pszichológusokat köti a titoktartás a klienseiket illetően. Meglepetten pillantok fel rá a következő mondat hallatán.
- Ó, és  akkor pályázol a Bagolykőbe? Vagy a művészetibe esetleg? - kérdezem meg, és nagyon remélem, hogy nem valahova messze fog így elkerülni, hiszen olyan kevés időnk van, ha nincs itt, mikor fogunk tudni találkozni? - Remélem, nem kerülsz nagyon messzire Bogolyfalvától. Hiányoznál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862514#post862514][b]Gófitz Dániel - 2023.04.09. 19:47[/b][/url]

Mosolyogva bólintok, örülök, hogy tetszik neki az ötlet. Nincs túl sok pénzem különleges programokra elvinni, mert sajnos a konferenciák még úgyis súlyos összegekbe kerülnek nyugaton és a tengeren túlon, hogy egy részét általában állja az egyetem. Reggeltől estig tartó robot a tanszéken, alacsony jövedelem és mellette még ez is. Csalódtam az Akadémiában, hallgatóként sokkal ideálisabb világnak tűnt.
- Majd ha befejezzük az iskolákat. Én mindig ezt mondtam magamnak, hogy akkor minden más lesz. Ehelyett meg beiratkoztam még egybe. - Rázom meg kínosan nevetgélve a fejem. Tudom, hogy az én karrierem nem fizet annyira jól, de lesz ez még jobb is, ebben egészen biztos vagyok. Nekem végül is meghozta a külföldi utazási lehetőséget, bár a kirándulás része még többe kerülne, így azt általában nagyon rövidre fogom.
- Hová menjünk először? - Kérdem tovább folytatva a gondolatot. Nekem lennének ötleteim, de azt szeretném, hogy Gitta döntsön. Mindig jó valamiért dolgozni és nem csak úgy küzdeni egyik napról a másikra.
- Sok sikert! Mikorra tervezted be az utolsót? - Hangzik el a reményteli kérdés. Nekem szerencsére nincs sok vizsgám már másodéven, a kutatásmódszertannal és plágiummal kapcsolatos dolgokat még elsőben letudtuk.
- Örülnék neki, érdekel a véleményed! - Felelem lelkesen. A gyerekek rajzai természetesen védve vannak az esettanulmány részeként, de az én illusztrációim bármikor szívesen megmutatom. Nem vagyok egy nagy művész, sosem tanultam rajzolni iskolákban, mindent magamtól sajátítottam el.
- A Bagolykőbe és az ELMÉ-be pályázom. Oda fel is vennének, de nem szeretnék megint klinkai pszichológiával foglalkozni. - Sóhajtom ajkaim összepréselve. Pont az ELME miatt döntöttem anno úgy, hogy inkább doktorálok, mert nehezen tudtam kezelni az ott látottakat.
A nehéz érzéseim nem tartanak sokáig, mert Gitta szavai azonnal melegséggel öntik el a lelkem és megtorpanok, várva, hogy Ő is megálljon.
- Te is hiányoznál. Így is mindig hiányzol. - Ismerem be mélyen a szemébe nézve. Egy pillanatra elvesz minden körülöttünk, a torkom összeszorul, ahogy a mélybarna szemekben elveszek.
Vékony ujjaimmal megsimítom az arcát, majd közelebb hajolva egy csókot nyomok a szájára, ha engedi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862540#post862540][b]Lónyay R. Hargita - 2023.04.10. 00:12[/b][/url]

Dani

- Ó, én is ezt mondogatom, hogy majd jövőre, ha már a művészetit befejeztem, aztán majd ha már a mestertanoncit is, aztán még beiratkozhatok az egyetemre pedagógiára, meglátom - felelem mosolyogva, bólogatva. Erre mindig sikerül valami kifogást találni, részben talán azért is, mert anyuék pénzén nem akarok nagyon költekezni. Aranyosak voltak, mondták most is, mikor otthon voltam, hogy ne izguljak, ha nem lenne meg az ösztöndíj. Majd kitalálunk valamit úgyis és minden rendben lesz, de azért én nagyon szeretném, ha sikerülne megtartanom. Pont elég sokba kerül az öcsém képzése, már csak a felszerelése is egy vagyon. Szeretnék kicsit levenni a vállukról, ha lehet, az ösztöndíj pedig erre igazán jó lenne, ezért is tanulok annyira keményen épp.
- Legyen Pécs akkor már. Megnézném a híres-neves egyetemet - válaszolom határozottan. Majd utána megnézhetjük a mágustelepüléseket is sorban, de most még az volt a kérdés, hogy először mi legyen. Jó lesz ez így. Válaszolok aztán arra is, hány vizsgám van még hátra.
- Huh... ööö... hétfőn, meg... jövő hétvégére letudom az utolsót is - válaszolom némi félig hangos fejben számolgatást követően. A többségük szerencsére már kész is, a jegyre várok csak néhánynál.
- Pedig én a rajzban aztán igazán béna vagyok, de szívesen mondom el bármiről, hogy mennyire szép - jelentem ki kuncogva. A ceruzával tényleg nem jutottam túl a pálcikaembereken, a művészi érzékemből erre már nem maradt egy csepp sem. Megigazítom aztán a hajam, amikor megosztja, hogy már nem fog az előkészítőben dolgozni. Leginkább a zavaromat igyekszem leplezni, de aztán mégis kimondom, amit gondolok. Hiányozna, ha messzire kerülne. Így is ritkán találkozom vele, pedig milyen kellemes társaság. Biztos vagyok benne, hogy felcsillan a szemem, amikor a Bagolykövet meg az ELMÉ-t említi meg lehetőségként, és el is mosolyodok, majd elönti az arcomat a forróság azt hallva, hogy én is hiányoznék. Na persze, gondolhatná az ember lánya abból is, hogy nem ad senki csak úgy rózsát valaki másnak, de fehéret kaptam, nem vöröset. A fehér nem utal érzésekre, semmi romantikusra, de az annál inkább, hogy ahogy itt ácsorgunk a tér szélén megbeszélni ezt a fontos témát, megcsókol. Nincs tűzijáték, nem remeg meg a föld alattunk, de a gyomromban mégis kismillió lepke kel életre, és nem akarom, hogy véget érjen a pillanat. Visszacsókolok. Mégiscsak hasonlít ez ahhoz, amiről a könyvekben olvastam. Kicsit bátortalanul nyúlok a keze után végül, hogy összekulcsoljam az ujjainkat, mert ha ez nem volt egyértelmű jele annak, hogy nem csak én szeretnék többet barátságnál, akkor nem tudom, mi lenne az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862549#post862549][b]Hansági Tamás - 2023.04.10. 07:39[/b][/url]

Egész jó forgalma van mostanság. Üzletének híre egyre terjed, így már elég sok megrendelője akad. Vannak kisebb és nagyobb megbízások, de kevés az igazán különleges. A legutóbbi az a kis volt-nincs dobozka volt, annak a fiatal hölgynek, de azt is hónapokkal ezelőtt leszállította. Nem kérdezett semmit. Neki nem tiszte tudni mire használják azóta. Viszont pont olyan lett és úgy működik, ahogyan azt a megrendelője kérte. Volt vele munka és nem csak a fával. A mágia és mechanika része is érdekes kihívást jelentett. Hősünk végre picit átmozgathatta miatta agytekervényeit. Szereti az ilyen feladatokat. Mindig örömmel vállalja el őket. Ahogy ezen a kissé szürke és hűvös tavaszi napon kilátásban levőt is kíváncsian várja. A bagyoly alapján, amiben a találkozót kérték tőle, marcona asztalosunknak ismét új kihívást tartogat a tárgy. Keveset tudott a melodimágiáról, de tegnap kicsit felfrissítette emlékeit, hogy legyen fogalma a dologról. Épp hátul pakolászik a műhelyben, hogy pontosak legyünk a szökdösős zsámolyt igyekszik visszaparancsolni a munkapad alá, amikor meghall egy kellemes hangot kintről. Órájara pillantva látja, hogy egy betévedt vevő, de akár az a hölgy is lehet, akire vár, ezért gyorsan kimegy hozzá. - Jó napot! Miben segíthetek? - köszönti egy visszafogott de barátságos mosoly kíséretében, majd megáll nem messze tőle. Alakjuk többszörösen visszatükröződik a különleges faragott keretű foncsorüvegekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862769#post862769][b]Frida L. Bergstein - 2023.04.11. 21:44[/b][/url]

Mindig szerettem a szépen megmunkált tárgyakat. Azokat leginkább, melyekre aprólékos faragványok kerültek. Most azonban nem is volt időm nagyin körül nézni, mert a műhely tulajdonosa meg is jelent előttem. Külsőre nem tért el nagyon attól, ahogy az asztalost elképzeltem. Nők között én is alacsonynak számítok, ám a férfi jóval fölém magasodott így is. Mosolya jólesett azonban, azonnal szimpatikussá teszi.
- Néhány napja küldtem baglyot. - Ebből minden bizonnyal már tudta, ki is vagyok. - Frida Bergstein - nyújtottam felé jobbomat. Azért mégis kellemesebbnek éreztem, ha személyesen is bemutatkozom.
Ha pedig a bemutatkozás megvolt, rá is tértem jövetelem céljára. - Ezt a dobozt szeretném megjavíttatni - emeltem fel a kezemben tartott kincset. - Régen használom már ezt a zenedobozt, és nagyon fontos nekem, különleges - részletekbe inkább nem mentem bele, nem akartam húzni az idejét. - De úgy tűnik, valami elromolhatott benne, az utóbbi hetekben már nem zenélt -vázoltam fel a helyzetet. Felé is nyújtottam a dobozkát, hogy megnézhesse, ha szeretné.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862781#post862781][b]Hansági Tamás - 2023.04.11. 22:31[/b][/url]

Azonnal beugrik neki a bagoly tartalma. Felkeltette az érdeklődését, mivel kitűnt a sok megszokott árajánlat kérés közül. Természetesen így igen hamar válaszolt is rá, annak ellenére, hogy elég sok a munkája. Az ilyen javításokkal szokott úgymond pihenni a nagyobb projektek között. Meg mostanában néha eljár szervezett túrákra. Szokta járni a közeli erdőket, hogy faanyagot keressen, de mostanában a beszállítók jó áron hozzák, így nem kell kajtatnia a környékbeli, magán fűrésztelepeket. - Igen, igen emlékszem - mosolyog le újra a hölgyre tagbaszakadt hősünk, majd viszonozza a gesztust és ő is bemutatkozik - Hansági Tamás - rázza meg óvatosan a finom kezet, hogy azután figyelemmel hallgassa a helyzet felvázolását. Néhányat hümment és bólogat, miközben magában azért azt is elkönyveli, hogy a nő nagyon szép, a pedig hangja igazán kedves. Jó hallgatni, ezért lehet fogja még beszéltetni. - Ahogy látom igen régi darab, egyedi famunka - veszi át a felé nyújtott apró szerkezetet, ami szinte eltűnik hatalmas kezében. Viszont amilyen nagy, olyan ügyes a keze, így Frida biztos lehet benne, hogy nem tesz benne még nagyobb kárt. - Volt valami speciális dallam, amit játszott, vagy mindig változó volt? - kérdezi miközben pálcáját elhúzza a ládika felett, aminek fedele kinyílik, de továbbra is teljesen néma marad. A varázslat egyelőre nem jelzett semmi problémát. - Ha jól rémlik, azt írta nem ejtette el, igaz? - simítja meg az illesztéseket, de ujjai alatt a faanyag selymes tapintású és nem érzékelhető rajta elmozdulás. Ettől persze belül, a zene szerkezet vagy annak mágiája sérülhetett. Ezt azonban tüzetesebb vizsgálatokkal fogja tudni ellenőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862886#post862886][b]Frida L. Bergstein - 2023.04.14. 18:08[/b][/url]

Halvány mosollyal nyugtáztam, hogy valóban tudja ki vagyok, nem hiába történt a levélváltás. A kezem kicsi volt az övéhez képest, ám tenyerén így is éreztem, hogy azok a munkaeszközei. Ugyanúgy, ahogy az én ujjaim végén látni a hangszereim húrjának nyomát.
- Valóban, állítólag hosszú évtizedek óta melodimágusok birtokában van - avattam be, bólintva a megállapítására. El is engedtem a dobozt, s leeresztettem karjaimat. A kérdésen azonban el kellett gondolkodjak. A különböző hatás miatt nehéz volt megállapítani, pontosan hányféle dallamot is játszott a szerkezet. - Többféle dallamot játszott, most nehéz is pontosan megmondani, hányfélét. -Kezemet a táskámra támasztottam közben, és tekintetem is odatévedt, ahogy elgondolkodtam. - De a dallamokat mindig különböző hatása volt rám, így nehéz megmondani - néztem fel ismét. - És nem, valóban nem ejtettem el. Mióta beköltöztem a kastélyba, ugyanott állt. Lát rajta bármit, ami hibáról árulkodhat? - érdeklődtem, hátha már most meg tudja mondani, mi romlott el benne. Csak abban reménykedem, hogy bármi baja, meg tudja csinálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862890#post862890][b]Hansági Tamás - 2023.04.14. 18:31[/b][/url]

Hibát? Nem lát egyet sem. Hiszen haja ragyogó, mosolya lágy, hangja balzsamos, mint a fenyő illata. Ja, hogy a dobozon! Megköszörüli torkát, hatalmas és erős kezével megvakarja pár napos, ápolt borostáját. Csendben, na meg zavarban áll a nő előtt, másik kezében annak dobozával. - Így első rátekintésre nem látok semmi olyat, ami indokolná ezt a problémát - beszél megfontoltan, miközben hol a zeneszerkezetet, hol a hölgyet nézi. Próbálja összerakni a hallottakat. - Lehet a kérdésem nevetségesen hangzik, de történt önnel vagy a melodimágiájával valami mostanában? Valami komoly vagy... - fogatja a szavakat ahogy csak tudja, hogy ki lehessen hámozni belőle, hogy mit is akar tudni - Olyasmi, ami hatással lehet a doboz bűbájaira? - nyögi ki végül és füle kicsit kipirul saját sutasága vélt érzésétől. Nem ért annyira az ilyen egyedi képességekhez, de próbál rájönni merre induljon el a probléma megoldásának keresésében. A műhelyből ekkor kirohan a zsámoly. - Ilyen nincs... - temeti el arcát tenyerébe, amikor a lelkes bútordarab, akár egy kutya lohol a nő elé és megáll előtte. - Ő itt a legutóbbi megrendelésem. Egy templomba készült, de miután többször is ledobta magáról a papot gyóntatás közben, visszahozták...Garanciás... - magyarázza megsemmisülten, mialatt a nevezett székecske odafurakodik a nő mögé, azt jelezve ezzel, hogy ő bizony ráülhet ha akar. Tamás szégyenében inkább lenne most gyökér, hogy a földbe süllyedhessen, de sajnos csak egy nagyra nőtt fanyűvő. Így marad a kisfiús mosoly és a bizakodás, hogy ezzel nem vesztett szakmai tekintélyéből. Legalább abból nem szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862892#post862892][b]Frida L. Bergstein - 2023.04.14. 18:51[/b][/url]

Számat húztam el válaszára. Aggódtam, hogy esetleg valami olyan hiba történhetett a kis szerkezetben, ami miatt többé nem fog már megszólalni. Ahhoz pedig túl sokat jelent nekem.
- Hogy történt-e valami? - Nem azért kérdeztem vissza, mert nem hallottam volna, inkább a zavar miatt, amit a férfi kérdése okozott. Zavaromban fülem mögé tűrtem egy hajtincsemet. - Mostanában nem -hangzott végül a válaszom. A mágiám ugyanis majdnem teljesen visszatért - bár még mindig van munkám ezen a téren. Iris pedig... pedig majdnem négy éve ment el. Egyáltalán nem mostanában történt.
- Gondolja, hogy a kastélyban esetleg másfajta bűbáj lehetett rá hatással? -Ez az lehetőség bennem eddig nem merült fel, de gondolkodásra késztetett az ő felvetése.
Ekkor került zsámoly, melynek hangjára lettem először figyelmes. A fa jellegzetes nyikorgására fordultam felé, s próbáltam megérteni, ami szemeim elé került. Nem minden nap lát járkáló zsámolyt az ember, még akkor sem, ha boszorkány.
- Ah - bólintottam mosolyogva a férfi magyarázatára. Arcomra ismét mosoly ült a zsámolyt figyelve, s kicsit hátra is fordultam, ahogy mögém került. - Másfajta hivatást választana magának - nevettem fel halkan, ahogy visszafordultam a férfi fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862896#post862896][b]Hansági Tamás - 2023.04.14. 19:53[/b][/url]

Kijelenthető, mi több tényként kezelhető, hogy hősünk nem ért az emberekhez. Főleg azokhoz nem, akiknek egy fa tuskónál több nonverbális eszközük van hangulatuk, érzéseik s gondolataik kifejezésére. Hiába tanítgatta unokahúga, aki ennek mestere, Tamás nem fogékony erre a fajta tudományra. Ezért az sem esik le neki, hogy talán kérdése túl személyesre sikeredett. - Lehet. Nem zárnám ki ezt a lehetőséget sem, de biztosat csak a tüzetesebb vizsgálatok után tudok mondani - válaszolja elgondolkodva. Szinte hallatszik, ahogy agyában kattognak azok a bizonyos fogaskerekek. Este elő fogja kotorni a szakkönyveit és átolvassa őket. Addig nem nyúl a hölgynek láthatóan hatalmas eszmei értéket képviselő dobozkához, ami nem több számára egyelőre, mint fa, bűbáj és végre egy igazi szakmai kihívás. Ezután jön a zsámoly és zökkenti ki tagbaszakadt bútorasztalosunkat - Az biztos, hogy ön sokkal könnyebb lenne számára, mint az atya, a maga hozzám hasonló termetével - próbál bókolni valami irdatlanul rosszul. Te jóságos főnixtoll! Ezen még ő maga is elszörnyülködik - Ezzel csak azt akartam mondani, hogy...maga nagyon csinos hozzá képest - tesz rá még egy lapáttal a süllyedő hajóra, majd vöröslő fülekkel vakargatja meg tarkóját. Ilyenkor jönne jól, ha több időt és energiát fektetett volna a nőkkel való beszélgetésbe, mint a fák megmunkálásába.