Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Hétköznap késő délután lévén a vasútállomáson alig lézengett pár ember. Sári tanítás után néhány kottát, egy váltás ruhát és a piperecuccait kapkodva összezsúfolta egy megfelelő méretű hátizsákba, majd futva indult le a faluba. Természetesen késésben volt, hiszen az túl átgondolt és jól szervezett lett volna. A ruházatát sem igazán gondolta át alaposan, futáshoz a ruha nem volt túl ideális választás, vékony farmerdzsekije pedig vékonynak bizonyult a lehűlt levegő ellen. A szél a hajába kapott, összekócolta a tökéletesen megkomponált hullámos barna tincseket, de már csak az érdekelte, hogy elérje a vonatot. Aznap ez volt az utolsó járat és ha nem éri el búcsút mondhat a másnapi zongoravizsgájának is. Márpedig a vizsgára mindenképpen oda kell érnie. Nem azért futott neki háromszor a felvételinek, hogy most egy ilyen aprócska malőr miatt ne tudjon levizsgázni és kirakják.
Csapzottan és átfázva futott be az állomásra kerek két perccel a vonat indulása előtt, így szerencsére volt ideje felszállni. Egy teljesen üres kupéban talált helyet magának. Közvetlenül az ablak mellé ült menetiránnyal szemben, más esetben sajnos valószínűleg visszaköszönt volna az ebédje. Gyermekkorában egyáltalán nem bírta az utazást, mostanra azért javult a helyzet, de ha nem sikerült ablak mellé ülnie akkor elég komoly problémákat tudott okozni az a fránya utazóbetegség. Ahogy kinézett az ablakon a peron mellett meglátta saját visszatükröződő arcképét az üvegben. Borzasztóan festett, sápadt arcán két hatalmas piros, a szél által okozott folt éktelenkedett. Szemei alatt halvány karikák húzódtak, az egész hetes stresszelés a vizsgára éjszaka sem hagyta nyugodtan. A haja, az a csodálatosan beállított frissen mosott haja szénakazal módjára állt szanaszét.  Megpróbált kezdeni valamit a kócos tincsekkel, de hamar belátta, hogy próbálkozása a lehetetlennel ér fel. Hátradőlt inkább, lábait maga alá húzta, majd ujjait az ablakpárkányra helyezte, mintha csak a zongora klaviatúráját használná.  Külső szemlélő számára egészen furcsa lehetett a látvány, amint egy kócos, zilált külsejű lány értelmetlen ritmusokat kopog hosszú vékony ujjaival a vonat ablakán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A közeledő léptekre az ajtó felé kapta a fejét, de a játékot nem hagyta abba. A fiú kérdésére igenlően bólintott és megvárta míg a másik bejut a kabinba. Már várta, hogy valaki leüljön hozzá, a pesti vonatokon sosincs szabad fülke.
- Köszönöm szépen, zongorán remélem szebben szól. De egyébként Beethoven, igen. – Halvány mosoly kúszott arcára, kezeit ölébe ejtette. Nem tudta, hogy a másik egy zenei zseni vagy csak ráhibázott, de azért jól esett a lelkének, hogy felismerték "játékát". Szemügyre vette az idegent.Ismerősnek tűnt az arca, talán látta már a kastélyban valahol, de hogy hol és mikor azt nem tudta volna megmondani. Talán csak összefutottak a folyosón egyszer-kétszer, vagy egymás mellett ültek a könyvtárban.
- Holnapra elmúlik, mikor játszanom kell sosem vagyok már ideges. Csak előtte, de olyankor nagyon - vakargatta meg tarkóját zavartan. Sosem esett nehezére idegenekkel csevegni, utazás közben kifejezetten jól is jött ha elterelték a figyelmét, a beszélgetés és a zene volt a két mentsvára ilyenkor.
- De igen, egyébként vizsgázni megyek. Te mi járatban? Már ha nem vagyok túl tolakodó. – Nem csak a megjátszott udvariaskodás miatt kérdezett vissza, tényleg érdekelte az idegen fiú célja. Sosem kedvelte azt a kényszeres jó modort, amint a felnőttek egymással szemben elvártak. Sári igyekezett mindig az őszinteségre törekedni, ami néhány embernek szúrta a szemét. Nem mindig vált előnyére, hogy mindig megmondta az igazságot, sőt általában inkább hátránya származott a őszinteségéből.
- Várj... Te felszálltál egy vonatra amiről fogalmad sincs, hogy hová tart? – kérdezett vissza kuncogva – Belevaló srác lehetsz... – vigyorgott rá. Tetszett neki, hogy a fiú ilyen kalandvágyó, valahol egy kicsit magára és a saját lázadására emlékeztette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Megbabonázva figyelte a fiú kezét. Számára a zene volt a legnagyobb varázslat és ha valaki képes volt a saját bűbájait alkalmazni egy darabban azzal Sára szívét örökre megnyerhette. Hallotta a fejében a fiú által játszott dallamot és el kellett ismernie, remekül szólt.
- Vizsgán sajnos leginkább semennyire. De ha egyszer előkerül egy koncerten ígérem kipróbálom a modern változatot. - Vaskalapos tanárai valószínűleg olyan gyorsan dobták volna ki a hangverseny teremből, hogy pislogni sem lett volna ideje. Minden hangnak és ritmusnak a legpontosabban a helyén kellett lennie, de ez a szigor segítette hozzá a megfelelő technikák elsajátításához.
- Akkor elárulom, hogy Budapest felé robogunk gőzerővel. Mit tervezel, ha odaérünk? Felszállsz egy másik vonatra, elmész bulizni egyet, vagy...? - El sem tudta képzelni, hogy mire készülhet a másik. Szeretett volna ő is ilyen bátor és belevaló lenni, de ennyire azért sosem tudta elengedni magát. Persze, egy-két kisebb csínytevés és kaland belefért, de hogy csak úgy minden nélkül felszálljon egy olyan vonatra, amiről még a célját sem tudja... Na az már meghaladta a lazaságát.
Értetlenül fogadta el a feléje nyújtott kezet, először nem értette mire készül a fiú, de azért követte az utasításokat. Megtámaszkodott, fejét kidugta az ablakon és élvezte ahogy a jeges menetszél az arcába fújja a haját. Hátravetett fejjel őszintén, teljes szívből kacagni kezdett, elengedett minden problémát és gondot, csak a jelenlre koncentrált. Kicsit tébolyultnak érezte magát, de nem érdekelte. Nem zavarta Zsombor közelsége,  valamiért kezdetektől fogva bízott benne.
- Tudod, te tényleg bolond vagy. És azt hiszem én is. De pont erre van most szükségem - vigyorgott rá a navinénsre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Esetleg ha gondolod, Bia biztos nem bánja ha nálunk alszol, két ágy van a vendégszobában - ajánlja fel megvonva vállait. Azt már azért mégsem akarta, hogy szegény fiú az utcán kössön ki, pláne, hogy volt benne valami igazán megkapó, ami nagyon szimpatikus volt számára.  A nagynénje meg ráadásul a legjófejebb nagynéni a világon, előszeretettel bandázott vele ha épp Pesten járt. A nyári záróvizsgája után elvitte bulizni, legutóbb, mikor ősszel nála járt szabadulószobába mentek, télen korcsolyázni. Mindig szervezett neki valami király programot és mindig meghallgatta minden kényét-baját, miután nővérével megromlott a kapcsolatuk. Olyan volt számára mint egy pótnővér, pótanyuka, legjobb barátnő és tündérkeresztanya egy személyben.
- Azt hiszem imádom ezt a szabadság dolgot - motyogta a boldogságtól megrészegülve. Régen érezte magát ilyen jól az ellenkező nem társaságában. Valami nagyon vonzotta a fiúban, sosem érzett még ilyesmit. Volt már, hogy tetszett neki egy-egy fiú, de ilyen mélyreható, szívdobogtató érzés még sosem kapta el. Elgondolkodva hagyta, hogy a szél a haját dobálja, a mosolyt helyét elgondolkodás vette át.
Kétségbe esve rántotta vissza fejet az ablakból a kalauz éles hangjára, alaposan be is ütve csinos kis buksiját  a keretbe. Egy pillanatra kétségbeesett,  hogy most mi lesz velük. Vagyis maga miatt nem aggódott, hiszen az ő jegye ott lapult a dzsekije zsebében.
- Igen, nem is értem hogy történhetett,olyan béna volt.- Igyekezett nagyon szomorúnak és kétségbeesettnek tűnni, amilyennek csak ritkán érezte magát. A cipője orrát bámulta, mint aki épp nagyon zavarban van, amitől haja teljesen arcába hullott és elrejtette cinkos mosolyát. Az sem zavarta, hogy fiú rossz néven szólította,  hiszen még nem mutatkoztak be egymásnak. Na de majd ezután, ha megússzák... Mindenképp meg kell ejteniük végre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kicsit későn jött rá, hogy ajánlata kissé talán félreérthetően hangzott. Nem akart ám semmiféle zűrös egyéjszakás kalandba bonyolódni a fiúval vagy ilyesmi, szimplán kedves akart lenni. De hát már úgyis mindegy volt, nem szívhatja vissza mit egyszer már kimondott.
- Nem erőszak, csak egy ajánlat – pillantott rá a szeme sarkából lezártnak tekintve a témát. Világ életében a meggondolatlanság jeles képviselője volt, szeretett csak úgy fejest ugrani a dolgokba. Kíváncsi volt, hogy a fiú mit válaszol miután leszálltak, de erre még várnia kellett. És mindenekelőtt meg kellett úszniuk a kalamajkát, amit a fiú okozott. Valahol mélyen legbelül persze élvezte ezt a kis játszadozást, de egyelőre szerepben kellett maradnia, így arcán továbbra is csak szomorúsággal kevert bűnbánás látszott csíntalan vigyor helyett.
- Dehogyis, az én jegyem itt van – kapta fel fejét a kalauz hozzá intézett szavaira. Előhalászta zsebéből az érvényes jegyet és ártatlan, bájos mosollyal a nő orra alá dugta. – Tetszik látni, teljesen szabályos és érvényes. – Előbb a jegyre pillantott, majd a nőre, végül ha a kalauz lecsekkolta, hogy tényleg igazat mond a papírfecnit visszasüllyesztette oda, ahonnan jött. Ezután a további társalgás alól felmentve önmagát visszaült a helyére és onnan figyelte a további eseményeket. Együttérzően pislogott a göndör fiúra és próbálta felidézni a nevét, ha esetleg a kalauznéni kereszt kérdéseket szeretne feltenni neki. Megúszta, hogy újra hazudnia kelljen a fiú kedvéért, hirtelen egy ütős és hihető fiúnév sem jutott eszébe, így ha őt kérdezték volna valószínűleg még nagyobb bajba kerülnek, mint amiben voltak. Szerencsére a göndör megpróbálta megát kimenteni a csávából, így neki csak hátra kellett dőlnie és élveznie a műsort. Remekül szórakozott a rögtönzött személyazonosságon, neki sosem jutott volna eszébe ennyire egyszerű, de nagyszerű füllentés. Kényszerítette magát, hogy ne mosolyogjon, tekintetét inkább tornacipője orrára irányította, hogy érzelmei még véletlenül se vegyék át az irányítást arcizmai felett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nagyokat pislogva figyelte, ahogy a ő távozik, majd diadalittas vigyorra fordult újdonsült cinkostársa felé.
- Mindig ennyit hazudsz? - kérdezte kuncogva, majd lábait ismételten maga alá húzva megkereste a legtermészetellenesebb pozíciót, amiben kényelmesen érezte magát, de a szoknyája is a helyén maradt. Ahogy a fiú leült mellé, kicsit közelebb húzódott a falhoz, mintha csak helyet akarna csinálni a fiúnak. Több hely nem lett persze, meg hát Sári sosem volt az az ember, aki mellett nem lehetett könnyen elférni. Mg egy nagyobb méretű kutya is több helyet foglalt el nála.
- Remek alakítás, mi? Szinte rákényszerítettél, hogy jól játszak. - Szemeit játékosan megforgatta, mintha csak fel lenne háborodva, de szája sarkában továbbra is mosoly bujkált. Valószínűleg ha akart volna sem tudott volna haragudni a fiúra, mert Zsombor pusztán a pillantásával megolvasztotta a szívét. Utoljára akkor érezte ezt a fajta gyerekes ártatlanságot, mikor év elején elbúcsúzott a legkisebb Vizsnyiczkytől. Igen, a fiú határozottan az öccsére emlékeztette Sárit valami megmagyarázhatatlan okból.
Az édesség láttan felcsillantak őzikeszemei. Neki aztán mindegy volt, hogy süti, csoki, cukorka, karamella vagy gumicukor, mindent képes volt egyetlen szempillantás alatt elpusztítani, ami édesség volt.
- Még szép hogy szeretem. Tudom hogy nem látszik, de rengeteget eszem -  mondta a hasára pislantva. Tényleg nem úgy nézett ki, mint aki minden este megevett legalább egy tábla csokit, egy zacskó gumicukrot vagy három szelet sütit egymagában, pedig az igazság nagyon is ez volt.
- Vizsnyiczky Heléna Sára. Sári. Vagy Heléna. Kinek mi - válaszolta meg a kérdést vállat vonva.
- De akkor most már te is áruld el a neved, kedves Láng Róbert - bökte finoman oldalba a fiút, majd kihalászott egy gumicukorkígyót a felé nyújtott zacskóból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Tényleg? - A szívét valami ismeretlen jól eső melegség öntötte el. Érezte, hogy tényleg igazat mond a fiú és ez boldoggá tette. Pletykás mivolta miatt nehezen bíztak meg benne az emberek, mert csak kevesen tudták, hogy egyébként a barátai titkait sosem adná ki semmiért. A barátság számára szent és sérthetlen volt, csakúgy, mint a család.
- Még hogy talán... Jó, nem voltál rossz, de azért hozzám fel sem érhetsz. - Nem tudta megállni, hogy ne folytass a csipkelődést. Ha ő így, hát Sára bizony úgy.
- Ez egy kihívás volt?  - vonta fel kérdőn a szemöldökét. Nála aztán senki nem ehet többet, az tuti. Legalábbis eddig lányok közül nem igazán akadt kihívója. Fiúkkal ugyan nem próbálkozott, de elnézve a háztársai által megevett ételmennyiségeket arra a következtetésre jutott, hogy egy esetleges verseny során őket sem lenne nehéz elverni. Megnyerte a genetikai lottót édesanyja alkatával, mert akármennyit evett, szinte egy dekát sem hízott. Persze ez sokszor negatívumként hatott, hiszen ha például egy komolyabb betegség idején leadott néhány kilót, akkor utána akárhogy is próbálkozott, egész egyszerűen nem tudott egészséges testsúlyra szert tenni.
- Voltam már Sáritól a Lénáig minden, de Rara még soha - gondolkodott el egy pillanatra. - De ha szeretnél csak neked, csak most még az is lehetek. - Játékosan a fiúra kacsintott és leharapta a gondosan kiválasztott gumicukor kígyó fejét.
Csonka Zsombor. Pár másodpercig emésztette magában a nevet, majd eszébe minden a fiúról hallott pletyka eszébe jutott egyszerre, hirtelen megrohanva őt. Hallotta, hogy megjárta az ELMÉT, meg hogy valami nagyon nem oké fejben nála, de a névhez eddig nem tudott arcot kötni. Úgy döntött, hogy amíg vele nem viselkedik közveszélyes pszichopataként nem foglalkozik a pletykákkal. A pletykák csak pletykák, a nagy részük hazugság. Persze lehet, hogy tartalmaznak némi igazságot is...
- Szóval Zsombor. Vagy Zsombi? Melyiket szereted jobban? - mosolygott rá aranyosan. Lényeges volt, hogy a továbbiakban hogy szólítsa, mert ő már csak tudta ennyi névvel, hogy milyen ha olyan névvel illetik, amit ki sem állhat.
- Nem is tudom... - Arca elkomolyodott, ahogy felmérte a köztük lévő távolságot. Egy pár másodpercre teljesen elmerült a fiú tekintetében, csak akkor vette észre magát, mikor a másik elpusztított egy újabb édességet. Megrázta fejét, mint aki mély álomból ébred és még nem tudja hol van, majd kérdés nélkül újra a gumicukros zacskó felé nyúlt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Esetleg a legszebb álmaidban... Vagy ott sem. Evésben is verhetetlen vagyok - vigyorgott rá fölényesen. Néha úgy érezte, sokkal inkább illene a Rellonba, mint az Eridonba, de jól érezte magát a pirosak között, szóval igazából nem volt oka reklamációra vagy elégedetlenkedésre.
- Szóval most érezzem magam különlegesnek? Micsoda megtiszteltetés! - Drámaian legyezgetni kezdte magát a zsebéből sietve előkapott jegyével, mint egy tizenkilencedik századi úrihölgy. Igazán nevetséges látvány volt, ahogy egy cseppet sem nőies pozícióban egy vonatjeggyel teljesen átszellemült arccal legyezgeti magát, mintha tényleg lenne valaki. Pocsék színész volt, csak akkor sikerült jól játszania a szerepét, ha bajban volt és ki kellett másznia belőle, egyébként inkább volt nevetséges mintsem komolyanvehető.
- Akkor maradjunk a Zsombinál, a olyan aranyosan hangzik. De ne aggódj, kitalálok neked valami egyedit is, csak kis idő kérdése. - A fogaskerekek közben folyamatosan kattogtak agyában, de semmi használható nem ugrott be. Rengeteg haszontalan ötletet pörgetett át, végül feladta a próbálkozást és hagyta a dolgot.
Nem tudta mi történt, de érezte, hogy a védőfalak leomlottak. Azok a bástyák, amik eddig minden kitartó ostromnak ellenálltak most egyetlen szempillantás alatt lettek porrá. Nem akarta, hogy ez történjen. Mikor legutóbb ennyire közel engedett valakit magához csúnya vége lett a történetnek. Ugyanakkor ott motoszkált benne, hogy nem küzdhet örökké egy régi emlékkel. Muszáj újra megtanulnia bízni. És ha Zsombor lesz az aki megtanítja hát ő bizony nem hátrál meg. Ezúttal nem.
- Mire készülsz? - kulcsolta össze mosolyogva ujjaikat ahogy állásba tornázta magát. Lehunyt szemmel hallgatta a fiú kopogását az ablakon, álmából felébredve is felismerte volna a másik által játszott dalt. Az egyik kedvenc musicalje volt, az összes betétdalt fejből tudta.
Átadta magát a fiú akaratának, ellazulva követte annak minden mozdulatát. Hazai pályán érezte magát a tánc miatt, ez sosem esett nehezére és mindig ellazította. Már amennyire ezt táncnak lehetett hívni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Vegyes érzései voltak az új tanév kapcsán. Egyrészről örült, hogy végre újra találkozhat a barátaival és megpattanhat otthoneról. Nem kell elviselnie a nővére savanyú pofáját és azt csinál amit csak akar. Másrészről viszont félt. Sőt egyenesen rettegett, ha belegondolt abba, hogy Zsombival találkozni fognak. A kis pesti kiruccanásuk óta nem látta a fiút, ott és úgy váltak el, ahogy elváltak. Egész szünetben ezen rágódott, hogy mi a fene ütött belé. Hiszen nem is ismerte! Mégis valami olyat indiított el benne, amit egyszerre vágyott és rettegett. Bízott benne és vonzódott hozzá, ehhez kétség sem fér. Olyan volt, mint egy mágnes, vonzotta és taszította. Ha már az érzéseitől nem tudott szabadulni legalább a miértekre kíváncsi lett volna. Miért pont most? Miért pont ő? Miért, miért, miért? A szokásosnál is jobban tele volt a feje, úgy érezte, lassan megbolondul. De nem akarta keresni a fiút. Az túl egyértelmű és közeledő magatartás lett volna. Neeem, inkább szépen csendben az őrület szélén várta, hogy mit lép Zsombor. Lehet ő is így gondolkozik és egyszer egy szép napon majd véletlenül fognak egymásba botlani? Vajon mit akar tőle a fiú? Esetleg már el is felejtette? Kérdések, kérdések mindenütt.
Úgy érezte, muszáj kiszellőztetnie a fejét. A többiek még mind élménybeszámolót tartottak, berendezkedtek, ő meg addig szépen csendben lelépett. Ment bele a vakvilágba, mint egy holdkóros. Majdnem felborított egy csapat navinés elsőévest, nem yőzött bocsánatot kérni utána. Úgy döntött, muszáj kicsit összekapnia magát, így gondolatai lenyugtatására elindította fejben a lejátszási listáját, amelyet nagyon kedvesen a külvilág tudtára is bocsájtott hamiskás dudorászásával.
Így érte el lassan a Bibircsókos banya folyosóját egy vidám dalocskát hümögve, mikor meglátta a portré előtt álló leányzót és a bezsélgetésből is elvsípett egy-két szót.
- Mit tett az a szegény festmény, hogy a pincébe akarod száműzni? - nevetett a nála fiatalabbnak tűnő lányra. A portrék általában nem szoktak nagy balhét csapni, persze volt egy-két szemtelenebb alak, de Sári már megszokta őket az elmúlt három évben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Nehezen állta meg, hogy ne röhögje ki szegény lányt. Ő úgy gondolta magáról, hogy néha kicsit túlreagálja a dolgokat és hajlamos indokolatlanul is hisztizni. Na de ez még neki is sok volt. Mert bár kifejezetten érdekelte mások véleménye  a külsejéről és igencsak jót tett az önbizalmának, ha valaki megdicsérte, de egy butuska festmény beszólását így magára venni talán szükségtelen volt.
- Ha ez megnyugtatat, szerintem nagyon szép a talárod - kacsintott cinkosan szöszkére. Nem látszott rajta, hogy hazudna, tündéri mosolya és hanglejtése tökéletesen igazinak és minden szarkazmusról mentesnek tűnt. Valahol mélyen pedig egyet kellett értenie szegény Amália Terézia Wilhelminával. Manapság senki nem vesz fel ilyeneket, a puccos aranyvérmániás elkényeztetett kölykökön kívül. Nincs bennük semmi szép és ráadásul nem is kényelmesek Iskola egyenruháját is csak akkor hordta, mikor nagyon muszáj volt, órákon kívül talán soha senki nem látta benne. Néha egy-egy karótnyelt prefektus megpróbálta megbüntetni, mert hát milyen dolog már az, hogy nem viseli az egyenruháját az iskola épületében, de eddig még mindig megúszta. Egész egyszerűen addig beszélt és magyarázkodott, míg a másik már el is felejtette, hogy miért akarta megbüntetni. Szeretett egyedi lenni és kitűnni a tömegből, ráadásul borzasztóan érezte magát az egyen szoknyában és térdzokniban. Az öltözködés számára önkifejezés volt, és nem szerette ha nem érezhette önmagát önmagának.
- Ühüm, értem. - Életében nem is hallott még erről a nőről, nem hogy talárt varrasson nála. Ilyen névvel biztos hallott volna már róla, ha tényleg jelentős személy lenne a divatvilágban. A mugli és a mágusvilág legfrissebb divat híreivel is képben volt, betéve tudta az összes jelentősebb tervező nevét, melyik cég mikor milyen kollekciót bocsátott piacra és mik a tervek a jövőre nézve. A mágiatörit nem tudta megjegyezni, ezeket első hallásra, ennyit számított az, hogy mi érdekelte őt igazából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Érdekel a divat, elismerem a szépet - vigyorgott rá. Tényleg, a szépet elismerte, ezért is nem tetszett neki ez a csipkés valamicsoda, de hát na, a véleményét meg kellett tartania magának, ha nem akart ő is egy hisztiroham áldozata lenni. Márpedig épp arra volt a legkevésbé szüksége, legkisebb baja is nagyobb volt annál, mint hogy egy elsőéves levitás aranyvérmániás kiscsaj sikítását hallgassa.
- Ó, tudod, én már régi motoros vagyok errefelé a szabályszegésben. Tudják, hogy engem egy kis büntetőmunka nem akadályoz meg az önkifejezésben. Meg különben is, a legjobb prefektussal könnyű ledumálni a dolgokat, nem akarnak ők rosszat ám. De azért te ne csináld ezt, tartsd be a szabályokat mert tényleg kikaphatsz! - tanácsolta mint bölcs és öreg diák aki segít ahol tud. Élvezte, hogy végre már nem ő a legkisebb és kioktathatja az újoncokat mi hogy megy errefelé. Nem akarta ő belevinni a kis szöszkét a rosszba, elég volt, ha magát bajba keverte. Meg különben is, ha tetszik neki az a talár, amit visel hát hordja sokat, legalább nagyjából betartja így a szabályokat.
A kép természetesen mozdítható, szegény Amália Terézia Wilhelmina velőtrázóan fölsikolt ahogy a lány kissé elemeli a faltól. Sári arca fintorba torzult és gyorsan visszanyomta a képet.
- Én nem tenném. Ez tényleg szabályszegés. És amilyen hangosan visít ez a nőszemély biztosan lebuksz és nem túl szép a tanév első hetében büntetőmunkára kerülni. Különben is, mit szólnának a háztársaid, ha pontot vonnának le miattad? - nézett komolyan a lányra. Igazából csak nem akarta hallgatni a festmény visítását, meg belekeveredni ebbe az ügybe. A lány tipikusan olyannak tűnt, mint aki minden gond nélkül rá keni az egészet és a szülei megmondták, hogyha az első hónapban büntetőmunkát kap elfelejtheti a szokásos nyári pesti kiruccanását Biához. Márpedig ez tartotta életben, szóval vigyáznia kellett mit is csinál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Viszketett a bőre a talár alatt, gyűlölte ezt az egész hacukát, de amit muszáj volt, azt muszáj volt. Ma kibírja, aztán úgysem veszi fel többet. Lent hagyta a bejárati csarnokban az egyik táskáját, igazából csak azért indult el, visszafelé jövet azonban meghallotta a két elsős között folyó beszélgetést. Nagyot sóhajtva odament és megkocogtatta a kislány vállát.
- Én szívesen segítek, ha megmondjátok mit kerestek. Nem olyan nagy ám ez a kastély, mint tűnik - eresztett meg kedves mosolyt a két újonc felé. Semmi kedve nem volt egyébként most velük bájologni, de nem tudott volna úgy elmenni mellettük, hogy ne szólítsák le, szóval jobbnak tűnt, ha saját maga ajánlja fel segítségét. Így hátha még előnyei is származhatnak abból, ha jó benyomást kelt bennük.
Ráadásul visszaemlékezett arra, hogy ő mennyire el volt veszve, mikor először itt járt. Baromi nagy volt a kastély, minden máshol és szinte lehetetlenség volt kiigazodni. Még most is maradtak számára kiaknázatlan helyek, olyan termek amelyek létezéséről nem tud, vagy nem is gondolta, hogy ilyen egyáltalán lehetséges. De biztatásként sokkal jobban hangzott, ha az ellenkezőjét állítja, hiszen így legalább nem ijeszti halálra a két gólyát rögtön az első napon. Számtalanszor el fognak tévedni, rossz órára nyitnak be és lehet, még a saját klubhelyiségüket sem találják. Sárival ez egyszer tényleg megtörtént, órákig bolyongott a kastélyban, de az Eridonba végül egy felsőbb éves lány segített visszatalálnia.
- Egyébként Sári vagyok, Eridonos - mutatkozott be, ha már itt volt. Fontos volt, hogy megismerjék a nevét, valószínűleg hallani fognak még róla. Főleg, ha netalántán valamelyikük az Eridont gyarapítja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Ha nem értenéd bajok is lennének, gondolta magában, de inkább nem szólt egy szót sem, úgy tűnt jobb ha csendben marad, mielőtt valami olyat mer kiejteni a száján, amit a kisasszony esetlegesen a szívére vesz és az ő szemét is szeretné kikaparni, vagy miről magyarázott. Őszintén nem igazán figyelt az üres fenyegetőzésre, mert onnantól, hogy ő elhúzott onnan már nem érdekelte az egész.
- Szerinted hagyd csak. Sok portré unalmát a diákságon vezeti le, jobb ha ehhez hozzászoksz, mert minden festményt nem tudsz megleckéztetni. - Újabb anyai jótanács a lánynak. Nagyon segítőkész és féltő kedvében volt, hogy így próbálta megóvni szegény kis levitást a bajba kerüléstől, nem is értette mi ütött belé. Nem volt ő alapvetően rosszindulatú, de nem különösebben nem volt ínyére, hogy csak úgy önzetlenül, pusztán segítőkészségből és jószándékból mindenkinek jót akarjon. A barátaival persze más volt a helyzet, akiket igazán szeretett, azokért kérdés nélkül megküzdött volna egy sárkánnyal, átgyalogolt volna az égő tűzön és kiugrott volna a harmadikról. Ok és cél kellett, hogy a jócselekedetei teljesen szívből jöjjenek, ezt csak a szeretet volt képes megnyitni benne. Még ha ez a gondolat gyomorforgatóan nyálasnak is látszott számára. Bírta a ő a romantikát, a filmvásznon és a mugli regényekben egyaránt, de azért volt, ami még az ő gyomrának is sok volt. Például a nyálas becenevek. Hát azért van az embernek neve, hogy úgy szólítsák, nem? Ha meg nem tetszik, hát egy-egy névből rengeteg becenevet lehet kreálni, nem kell rögötön az édesem, kincsem, nyuszifülem készletből válogatni. Sem használni, sem eltűrni, hogy így hívják nem volt hajlandó, egyedül a szüleitől. De nekik úgyis mindent szabadott.
- Vizsnyiczky Heléna Sára szolgálatodra. Sára egyébként, nem Heléna, az Eridonból. - Udvariasan kezet fogott lánnyal és ismét elkönyvelte magában, hogy ez a világ legidétlenebb dolga, mikor két kamaszlány kezet fog. Felesleges udvariaskodás, semmi több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A kelő Nap sugarai már ébren érték Sárát, lent az udvaron. Szörnyű éjszakája volt. Nehezen aludt el, fél óránként felébredt és alvásában semmi pihentető nem volt. Megvárta az öt órát, azért bajba kerülni nem akart már korán reggel és csak utána indult útnak. Sejtette, hogy odalent az idő csípősebb, mint amire számítana, így sebtében felkapott fehér garbóját egy vastag kötött pulóverrel egészítette ki. Alaposan belebugyolálta magát a pulcsiba, lábaira bakancsot húzott és nekivágott az udvarnak. Arra gondolt, hogy megnézi a napfelkeltét, ha már ilyen jó időben sikerült felébrednie.
Az egyik padra telepedett le, lábait felhúzta a mellkasáig és átkarolta őket. A vastag kötött holmi sem volt képes megvédeni a hajnal hidegétől. Csontjaiban érezte a kora reggeli jeges szellőt, de nem zavarta. Kifújta fejéből a zavaró gondolatokat, végre, egy hét után csendet és békét teremtve elméjében. Lelassult, elkezdte értékelni az apró dolgokat, ami mellett egy átlagos hétköznap csak úgy elsétált volna. Észrevette, hogy a fák nemsokára virágzásnak indulnak, hogy milyen szépen csillog a reggeli harmat a füvön és hogy valahol a közelben kismadarak énekelnek.
Már nem látta olyan borúsan a dolgokat, még a Zsombor téma sem nyomasztotta annyira. Mosolyogva gondolt vissza a kis kalandjukra és engedte, hogy felszínre törjön benne az eddig elnyomott vágyakozás. Vágyott arra, hogy újra hallja a hangját, hogy lássa a mosolyát és újra megérintse. És végre nem félt a vágytól. Nem akarta újra elnyomni, hagyta hogy agyában szétáradjon a rózsaszín köd, ajkaira bárgyú mosoly költözzön és egy pillanatra belegondoljon, mi lenne ha. Nem létezett az az opció, amelyben ők ketten nem találkoztak újra és nem történt valami világmegváltó. Előjött a végtelenül romantikus énje, aki hisz a csodákban és a szőkehercegben, és csak arra vár, hogy megmentsék. Túl hamar? Talán. De nem bánta.
Hátravetett fejjel, lehunyt szemmel hagyta, hogy a Nap első sugarai arcát simogassák. Eddig is csak erre volt szüksége és csodálatosan érezte magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Na látod, ugye ugye - bólogatott egyetértően. Elkönyvelte magában, hogy remek hatással van az emberekre. Általában. Igazán meggyőző tud lenni ragyogó mosolyával, kellemes hangszínével és könnyed hazugságaival. Legtöbbször csak azt mondta, amit az emberek hallani akartak tőle és így mindenki megbízott benne.
- Eridon, igen - bólintott ismét. Hogy mennyit fecseg ez a csaj... És hogy lehet valaki ennyire sekélyes? Ez a fajta felszínesség még őt is megdöbbentette. Csak azért választani egy házat, mert tetszik a színösszeállítás. Nehezen tudta felfogni, hogy hogy lehetett valakinek ez a prioritási listáján előrébb legyen, mint a belső értékek és a közösséghez való tartozás.
- Most vagyok harmadéves, szóval mondhatjuk, hogy rég óta járok ide. Egyébként szerintem anyukád jól tette, hogy elengedett. Ha szorgalmasan tanulsz és csak rikán kerülsz bajba, akkor igazán jól fogod érezni magad szerintem. Biztosan sok barátod lesz és hamar beilleszkedsz - mosolygott rá a levitásra. Igyekezett valami olyan motivációs beszédet összehozni, ami alapján a kis szőke tényleg elhiszi, hogy ennél jobb helyen sehol sem lenne a világon. Sári tényleg szeretett itt lenni, szóval ezzel nem volt probléma, de ilyen elvakultan állítani hogy itt az élet tényleg ennyire egyszerűen csillámló és rózsaszín, lehet, hogy túlzás volt. Hiszen sehol sem ilyen, akármelyik iskolát nézzük, mindenhol vannak kisebb-nagyobb problémák és nehézségek. Főleg első évben, amikor még minden annyira új és az ember nehezen találja a helyét. A későbbiekben könnyebb lesz, miután barátokra találnak, megismerik a tanárokat és már csak minden második héten tévednek el.
- Jaj, dehogyis, én tökéletesen ráérek, ne aggódj. - Jobb dolga nem lévén, ha nem is szívesen ugyan, de hajlandó volt idejét a kis szőkére áldozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szórakozottan játszott a nyakában lógó pengetővel. Mióta a tulajdonába került állandóan ezt csinálta, mint egy pótcselekvésként. Valamelyest saját maga megnyugtatásaként, de leginkább azért, mert ilyenkor mindig a fiú jutott eszébe. Már csak azt kellett kitalálnia, hogy hogy a csudába férkőzzön újra a fiú közelébe. Azt sem tudta, melyik házba jár, bár ezt valószínűleg egyetlen kérdéssel kideríthetné. De mit mondjon? Túl sok kérdés merült fel és túl sok tervezést igényelt a terv kidolgozása, így inkább az egyre melegedő sugarakra koncentrált. Ezekért a pillanatokért is imádta a tavaszt. Kellemes napfényes idő, virágzó fák, hosszabbodó nappalok. Nagyokat lehet sétálni, érezni a tavasz félreismerhetetlen illatát a levegőben és elérkezik a csinos, lenge darabok ideje. Erre várt már mióta. Szerette a vastag pulcsikat, mint amilyet ezen a reggelen is viselt, de a tavaszi és nyári ruhákkal nem szállhattak versenybe.
Ez a béke és nyugalom leragasztotta pilláit. Majdnem elszenderedett, mikor meghallotta a csaholást és megérezte a lábánál a szimatoló kis orrocskát. Ez azonnal visszarántotta az éberségbe, vidáman hajolt le a kutyához.
- Szia kihaver, hát te? - vakargatta meg a kisállat füle tövét. Egy-egy cuki kiskutya vagy kiscica vagy bármi féle állat aminek nagy lába van és szőrös bármikor le tudta venni a lábáról.  Már csak azt kellett kitalálnia, kihez tartozik az eb. Kezét le nem véve az állatról felemelkedett egy félig ülő helyzetbe és körül kémlelt az üresnek látszó udvaron, hátha megtalálja a gazdit is. Mert egy ilyen szép állat biztosan nem kószálhat csak itt így gazdátlanul és nem szeretett volna félreértésekbe keveredni a tulajjal. Addig is, míg várakozott a gazdi felbukkanására alaposan megdögönyözte kisfiút - vagy kislányt, első ránézésre ebből a szögből nem tudta megállapítani. Az viszont úgy tűnt, hogy az állta élvezi a törődést és nagyon hálás a kis figyelemért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Őszinte meglepettség tükröződött a lány szemében, ahogy megszólította. Végül is, lehet ő is meglepődött volna, hogy csak így a semmiből megszólítja valaki és rendelkezésére áll szolgálataival. Arra sajnos nem ért rá, hogy az egész kastélyon keresztül vigye a két újoncot, de annyi talán belefért, hogy azokat megmutassa, ami útba estek az Eridon felé vezető úton.
- Hát, ha mindent nem is tudok megmutatni, néhány dolgot talán meg tudok mutatni. - El is indult volna, de a Miklós néven bemutatkozó fiú elkezdett turkálni a táskájában. Nagyjából derékig eltűnt az aprócskának tűnő hátizsákban, mire megtalálta Eridonos talárját.
- Üdv nálunk, remélem jól fogod érezni magad - köszöntötte mosolyogva a srácot. - És te melyik házba kerültél? - kérdezte a leányzótól, nehogy rosszul érezze magát emiatt. Fontos, hogy még most az elején tudatosítsa bennük, hogy bármennyire is elveszettnek érzik magukat, azért jó helyre kerültek.
- Na gyertek... - intette magával a két gyereket kedvetlenül. Megmutatta az elsőn a nagytermet és a könyvtárat. Aztán felmentek a másodikra, ahol a gyengélkedőt és a társalgót tartotta lényegesnek. Megmutatott néhány termet is, hogy tudják, hogy melyik órát hol tartják.
Útba ejtettek néhány helyet még, de nemsokára elérkeztek az Eridon elé, úgy döntött, innen nem kíséri tovább őket.
- Nos, remélem tudtam segíteni, további jó felfedezést nektek, nekem sajnos most mennem kell - villantott rájuk egy bájosan sajnálkozó mosolyt, mintha tényleg sajnálná a dolgokat, majd eltűnt a portéjuk mögött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Igazán nem bánta, hogy néhanapján meglátogatta a szomorúság. Havonta egyszer, vagy félévenként? Ez már csak a lelkiállapotától függött. Mostanában gyakori vendége volt. Kora reggel beszivárgott az ajtó alatt, felébresztette legszebb álmából és egész nap vele maradt. Elkísérte minden órára, követte a szünetekben, még a mosdóban sem hagyta békén. Állandóan ott ült a vállán, kéretlen szavakat suttogott fülébe és nem hagyta élni. Aztán elérkezett a könnyes búcsú ideje. A szomorúság úgy döntött, ideje új barát után néznie és Sári megsiratta az eltűnését.
Ilyenkor általában menekült. Menekült a szobatársai kérdései elől, mert ő maga sem tudta volna megmondani, mégis mi baja. Egyszerűen csak néha olyan jól esett sírni, kiadta magából az össze felgyülemlett stresszt és negativitást és utána sokkal jobban érezte magát. De nem akarta, hogy akárki is meglássa így, vörös, duzzadt szemekkel, könnyfoltos arccal és az elfojt szempillaspirál festette pandamaci szemekkel. Magányra vágyott és nyugalomra. Egyetlen percig sem gondolkodott a tökéletes búvóhelyet illetően.
Vacsoraidőhöz illendően alig járt valaki a folyosón. Az aprócska erkély üres volt, mikor kilépett az esti sötétségbe. Megcélozta a fekete korlátot, fel akart ülni a tetejére, de a védőbűbáj nem engedte, visszadobta a földre. Mintha csak tudta volna hogy tériszonyának amúgy sem tenne jót ilyen magasan egy ilyenaprócska korláton való ücsörgés.
- Jól van már, nem akartam leugrani, nyugi – dohogott a földön ülve. Fel kellett volna öltöznie, meg fog fázni, egy szál rövidujjúhoz azért még nem volt elég jó idő. Karján végigfutott a libabőr, de nemfoglalkozott a hideggel, úgy döntött, ha meg fog fázni, hát majd meggyógyul, nem olyan nagy ügy az. Felállt, leporolta nadrágját és a tólféltő korlátra könyökölt. Csodás volt a kilátás. Elfelejtette levenni szemüvegét, így a legapróbb részleteket is megcsodálhatta. Kivételesen nem bánta, hogy vele van.Mostanában egyre többször hordta, nyilvánosság előtt azonban még mindig nem merte felvállalni. Olyan furán érezte volna magát, ha valaki meglátja szemüvegben. Sekélyes probléma volt, ezt elismerte, de őt akkor is zavarta.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

"The other night dear, as I lay sleeping/I dreamed I held you in my arms/But when I awoke, dear, I was mistaken/So I hung my head and I cried" énekelte csapni való kiejtéssel elég hamiskásan. A dallam itt-ott azért felismerhető maradt, de a báját mégis csak az adta, ahogy ott állt egyedül, a sötétben és csak énekelt bele bátran a vakvilágba, úgy, ahogy normál esetben sosem mert volna. Teljesen bekattant. Vékony ujjai akaratlanul is a nyakában függő pengetőt babrálták, mint az elmúlt napokban olyan sokszor. Már egészen hozzászokott az aprócska műanyag tapintásához. Nem vol szíve levenni a nyakláncot, pedig lehet, ez lett volna a helyes döntés. Eltementi oda, ahova a fiú emlékét szerette volna - egy mély, sötét, hermetikusan lezárt dobozba. De egyikkel sem volt képes ezt megtenni. Túl boldog volt. Túl felszabadult. Túlságosan önmaga abban a két napban. Vissza kellett szereznie Zsombort, pedig még az övé sem volt.
Hozzászokott, hogy figyelik őt. Táncosként és zenészként muszáj is volt megszoknia, milyen az, ha több tíz, vagy esetleg több száz ember figyeli. De azt megérezte, ha valaki bámulta. A hátába fúródó tekintet gazdáját keresve hátranézett a válla felett, s mikor meglátta az ismerős hajkoronát egy pillanatig sem tétovázott, rohanni kezdett a folyosó felé és az ajtót feltépve elkapta a távozni készülő fiú karját. Hosszú, színesre festett körmei lehet, hogy belemélyedtek Zsombor felkarjába, ahogy vasmarokkal próbálta tartani, de ez volt a legkisebb problémája.
- Beszédem van veled. Most - nézett rá szigórúan szemüvege fölött. Arcán még egyértelműen látszottak a sírás nyomai, de hangja határozottan csengett. Határozottabban mint valaha.
- Ígérem, hogy nem tartalak fel sokáig. Egyetlen kérdésre azonban muszáj választ kapnom - engedte el megadóan a másik karját. Hirtelen már nem is tűnt annyira jó ötletnek ez a beszélgetés,hogy itt álltak szemtől szembe. A nyitva felejtett erkélyajtó beengedte a kint uralkodó hideget,de Sári már annyira átfagyott, hogy észre sem vette. Igazából a fiún kívül már semmit nem vett észre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Állta a fiú pillantását. Éreztetnie kellett vele, hogy komolyan gondolja, hogy most rögtön és azonnal muszáj beszélniük.
- A szobatársaimon kívül eddig senki nem tudta - vonta meg könnyedén vállait. Nagyot sóhajtott, ahogy meghallotta a fiú lépteit maga mögött. Nem pont így tervezte. Vagyis leginkább sehogy sem tervezte, de nem gondolta volna, hogy így fog alakulni. Kicsit kevésbé drámaira tervezte
- Zsombor, nekem már úgyis mindegy. Vedd vissza szépen, elég ha én beteg leszek. - Egyetlen pillanatig még kiélvezte a ruhadarabból áradó kellemes Zsombor-illatot, majd visszanyomta a pulcsit a tulajdonosa kezébe. Már igazából nem is fázott, annyira átfagyott a kint ácsorgásban. Tényleg nem akarta, hogy a fiú is beteg legyen miatta. Az hiányzott volna csak még.
Tisztes távolságban állt meg a fiú mellett. Talán most nem lett volna illendő belemásznia az aurájába. Végülis, mindegy honnan mondja el amit akar.
- Először is azt akartam mondani, hogy szerintem te félsz tőlem. Vagyis nem tőlem, hanem attól a lehetőségtől, hogy ellöklek magamtól vagy ártasz nekem. Nem retteghetsz egész életedben - fakadt ki elkeseredetten Zsombor kérdését figyelmen kívül hagyva. - Lökj el magadtól engem. De találj valakit magad mellé. Mert csodálatos vagy. - Észre sem vette, hogy mikor sétált közelebb a fiúhoz, de az utolsó szavakat már alig pár centire a fiútól állva mondta ki. A korlát nem hagyott a fiúnak menekülési útvonalat. Hangjában őszinte aggódalom és némi szenvedélyes düh csengett. Hosszú másodpercekig csak nézett a fiú szemébe, majd választ sem várva nagy léptekkel hátralépett és lekucorodott az egyik fotel szerű székbe.
- Egyébként csak azt akartam kérdezni, hogy nem ismerős-e ez a karkötő - mutatta felé a csuklóján függő ékszert. Tudta, hogy nem a fiútól kapta, hiszen aki épp minél messzebb akar kerülni tőle, az nem fog neki ajándékot küldeni, de kellett valamilyen ürügy, amivel elkaphatta a fiút és ez jónak látszott.
- Végeztünk. Ahogy ígértem mehetsz. - Szavai üresen és hidegen csengettek, mint az éjszaka ami körbevette őket. Pont úgy érezte magát, ahogy kinézett: elesetten és elkeseredetten. Érezte, hogy megint sírni fog, aznap már sokadjára, de eldöntötte, hogy a fiú előtt nem. Nem fogja sebezhetőnk mutatni magát, ha egyszer épp az előbb adta elő a megrendíthetetlenül erős jellemű lányt. Most már muszáj volt kitartania.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Sejtése beigazolódott, tényleg nem tőle érkezett az ajándék. De akkor kitől? Ebbe inkább nem is gondolt bele, fontosabb dolga volt most mindenféle listák készítésénél a potenciális személyekről. Egy átlagos napon valószínűleg leült volna a barátnőivel és viháncolva kitárgyaltak volna mindenkit, aki meglephette. De most nem ért rá ilyenekre. Véghez kellett vinnie a lehetetlen küldetését.
Esetleg Sára, szaladt ki száján majdnem az elhangzó becenévre. Ha a közös történetük ott és akkor véget ért, igazán nem látta értelmét, hogy a fiú így hívja. De inkább nem szólt semmit, csak csendben nézte, hogy a fiú közelebb lép hozzá. Vagy inkább az ajtóhoz. Hát persze, hogy nem hozzá, akkor túl egyszerűen és boldogan érne véget a történet.
- Ezt már a múltkor is elmondtad. Akkor is megmondtam, hogy nem érdekel, most is csak magamat tudom ismételni, mint ahogy te is. Így nem fogunk előrébb jutni - csóválta a fejét lemondóan. A fiú szavai azonban megdobogtatták a szívét. Tényleg azt mondta, hogyha vele van, az egyszerűen tökéletes. Ez mondjuk tagadhatatlanul kölcsönös érzés volt, de mégis annyira lehetetlenül boldoggá tette ez az egy mondat.
- Figyelj, mikor azt mondtam, hogy nekem is vannak problémáim nem arra gondoltam, hogy elpityeredem, hogyha letörik a körmöm vagy ha nem találom a kedvenc szoknyámat - sóhajtott, szemüvegét a homlokéra tolta és megdörgölte a szemét. Valami olyat készült elmesélni, amit még soha senkinek és ez idegessé tette. Amennyiben Zsombor nem hagyta ott, intett neki, hogy üljön le, majd hosszas csend következett. Ki kellett találnia, hogyan fogjon bele az egészbe. Honnan kezdje el mesélni, mennyit áruljon el, milyen részletekről számoljon be.
- Kezeltek pszichiátrián - mondta ki lassan és megfontoltan a két szót. Elkezdhette volna elmesélni onnantól, hogy mi történt abban a buliban, meg hogy a depressziója miatt zárták be, de úgy döntött, megpróbálja megragadni röviden a lényeget. Hátha ettől a fiú tényleg úgy érzi, hogyha nem is teljesen, de azért valamilyen mértékben megérti mit él át. Élete talán legtanulságosabb egy hetét töltötte a kórház zárt osztályán, sok mindent gyökeresen megváltoztatott benne az az időszak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Lehet, hogy nem ismerjük egymást. Sőt, igazából tényleg nem tudok rólad nagyjából semmit. De adj nekem egy esélyt. Es magadnak is. Ha meg sem próbálod, nem sikerülhet. Kérlek - pillantott fel rászomorú kiskutya ábrázattal. Hát idáig jutott. Könyörög egy fiúnak, hogy ne hagyja el. Álmaiban ez azért nem egészen így működött.  Ott járt egy kis boldogság,  még mielőtt véget ért volna az egész. De úgy tűnt, ez megmarad csak álomnak.
Egészen picire összehúzta magát, térdeit a mellkasához húzta. Így próbálta óvni magát a hideg ellen, mondanom sem kell, teljesen eredménytelenül. Állát térdeire támasztotta és a kilátást bámulta a fiú helyett. Ezek után nem mert ránézni. Abszurd helyzet volt, hiszen pont azért mondta el, mert tudta, hogy a fiúnál biztonságban lesz a titka. De talán túl nagy lépés volt számára.
- Te vagy az első, aki tud erről. – Inkább nem folytatta a történetet. Majd egyszer, talán, ha úgy hozza az élet. De most csak hagyta, hadd merüljön el a fiú a gondolataiban. Vajon merre járhat az esze? A másik arcát bámulva próbálta meg leolvasni, hogy vajon mire gondolhat. Nem nézett rá, csak bámult maga elé. Kissé aggasztotta a látvány, de annyiban hagyta. Csak hagyta békén. Majd ha a másik úgy gondolja, hogy mondanivalója van akkor azt nyilván a tudtára adja. Addig is, miért ne gyönyörködhetett volna az éjszakai égboltban? A csillagok fényesen ragyogtak, a Hold már majdnem teliholdként ragyogott az égen. Ha odafigyelt volna, mikor a holdfázisokat tanulták nyilván meg tudta volna mondani, hogy ennek az állapotnak mi a neve, de persze ha akarta se jutott volna az eszébe. Sosem stresszelte ezen magát, megbukni még sosem sikerült és amíg átment, addig nem zavarta különösebben hogy ilyenekre nem emlékszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bízott a fiúban. Jobban bízott benne, mint a saját nővérében. De ez sem tudta rávenni arra, hogy elmeséljen mindent. Túl fájdalmas lett volna feltépni a sebeket. Előbb-utóbb persze úgyis muszáj megtennie, de úgy volt vele, hogy inkább utóbb, mint előbb.
Figyelmesen hallgatta a fiú minden szavát. Majdnem ő is megsiratta a történetet, de ehelyett  rövid ideig turkált nadrágja hatalmas zsebében, majd előhúzott egy papírzsepit és Zsombor felé nyújtotta. Nem akarta ilyen szomorúnak látni. Szívfájdítóbb volt, mint mikor ő maga volt szomorú. Alapvetően mindenki iránt így érzett, ilyenkor félretette minden előítéletét és bizalmatlanságát, ha valakin látta, hogy maga alatt van. Mindig volt egy zsebkendője, egy vigasztaló ölelése és egy-két kedves szava az emberekhez, ezzel nemritkán bearanyozván mások napjait. Ilyenkor lépett előtérbe az az énje, akit csak kevesen ismernek. Az empatikus és segítőkész Sári, aki nem pletykálkodik meg ármánykodik, csak szimplán segíteni akar. Kiskorában orvos akart lenni, hogy segíthessen másokon, de ennek az álmának csapnivaló jegyei hamar véget vetettek.
- Megölelhetlek? - Előbb beszélt, mint gondolkodott, de ha átgondolta volna sem érzett volna máskép. Meg akarta nyugtatni a fiút és hagyni, hogy kisírja magát a vállán. De mégsem akart rögtön ráugrani és bepofátlankodni a személyes terébe, mert mostmár ott tartott, hogy tényleg nem tud eligazodni a Zsomboron. Az egyik pillanatban eltaszítja magától, majd rábíz egy olyan titkot, ami örökre összeköti őket. Totálisan összezavarodott. Ő pontosan tudta mit akar a másiktól és úgy tűnt, talán a göndört is sikerült meggyőznie, hogy adjon neki egy esélyt.
Nem tudhatta, mit fog válaszolni a másik. Felkészült mindkét eshetőségre. A nem már nem érintette volna meg annyira, visszatért az optimizmusa, amivel egészen eddig a Zsombor-kérdésre tekintett. Az igen pedig egyértelműen boldoggá tette volna. Mert nem csak a fiút akarta megnyugtatni, hanem magát is. Azzal, hogy magába szívja a fiú illatát, hogy szorosan tartja őt, hogy érti a közelségét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Hát, ha a Levitába kerültél akkor valószínűleg tényleg nem lesz gond ezzel – bólogatott helyeslően. A pedáns kékek meg a tanulás mániájuk az egyike volt azoknak, amit sosem tudott megérteni. Ismert persze jó arc Levitásokat is, de a legtöbbjükről azért meg volt a véleménye. A legtöbbjük – mint például a kedves s hőn imádott nővérkéje – ki sem dugta az orrát a klubhelyiségből, vagy a könyvtárból. Minden vizsgája szín jeles lett és előszeretettel vágott fel azzal, hogy milyen nagyon hűde okos. És ő nem bírta ezt a hencegést, meg felvágást az eszükkel. Arról senki nem tehetett, hogy okosnak, vagy butának született. Ha valami olyannal dicsekedtek volna, ami nem a szerencsének és a jó genetikának köszönhető, még talán el is tudta volna fogadni.
- Ohó, hát hogy a manóba ne lehetne. Egyébként igen, ugyanezen az emeleten van a nagyterem. De ha most szeretnél kakaót inni javaslom, hogy fáradjunk le a konyhába – vigyorgott rá a szöszkére. Ezer meg egy éve volt már lent, épp ideje volt meglátogatnia a kedvenc manóit. Szerette a közös étkezéseket, ez amolyan társasági esemény volt. Ilyenkor terjedtek a legjobban a hírek és mindenki minden egyes jelentéktelen mozdulatát aprólékosan ki lehetett elemezni. Imádták a csajokkal. Kaja, fiúk és jókedv, mi más kellett volna még. Megbeszélték kivel mi történt aznap, elküldtek minden tanárt a sunyiba, aki épp túl sok házi feladatot adott fel, vagy megbüntette őket valami apróságért. De tavaly rengetegszer jártak le tilosban a konyhába, hogy elcsenjenek ezt-azt, ha épp arra jártak, szóval Sári már jó ismerős volt arrafelé. A manók nagyon szerették, mert mindig nagyon aranyos volt velük, ezért a legtöbbször meglepték egy kis ezzel-azzal, mikor mi volt készen, s neki a füle botját sem kellett mozdítania, hogy hozzájusson bizonyos finomságokhoz. Ezt persze például a prefektusok nem értékelték annyira, mikor egészuen véletlenül lent találták, de ez már a járulékos veszteség volt csupán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő