31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vizsnyiczky Heléna Sára összes hozzászólása (210 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 » Le
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. február 21. 22:37 Ugrás a poszthoz


outfit|music

A vizsgaidőszak közepén mi lehetne jobb elfoglaltság, mint a tanulás... Mondaná ezt bárki más, aki nem Heléna. Az ő véleménye szerint felesleges ezen stresszelni, sokkal fontosabb, hogy az ember kialaudja magát, relaxáljon és szakítson időt a hobbijaira. Ezért, és hogy kedves tudásvágytól égő szobatársait ne zavarja, egy kupac régi kottával, egy ősrégi füzettel és a kedvenc színesceruza készletével nekivágott a kastély folyosóinak,hogy ideális helyet találhasson a magányos alkotáshoz.
Fél óra céltalan csámborgás után jutott el a lélekszobáig,miután a klubhelyiséget túl melegnek, a folyosókat pedig túl hidegnek taláta. Odabent kellemes meleg idő fogadta, a falak halvány,a tavaszi napsütést időző sárgában pompáztak. A magával hozott holmit letette a középen álló asztalkára,majd kiválasztott magának egy szimpatikus bézs díszpárnát amit a földre dobott,majd helyetfoglalt rajta. Lábait maga alá húzva kinyitotta a kopottas füzetet,majd a nosztalgia kedvéért végiglapozta. Régi ruhatervek voltak ezek, amelyeket még egészen pici korában tervezett. A divat iránti szenvedélye már nyolc éges kora óta aktívan tartott, ezek a rajzok is még azokból az időkből maradtak meg. Volt néhány év,mikor a tervezés háttétbe szorult, de mostanában ismét elkezdte érdekelni,hogyan lehetne valami újat és extravagánsat létrehozni.
Ahogy a ceruza a papirhoz ért a háttérben halkan felcsendült a Hattyúk tava nyitánya. Heléna ajkai elégedett mosolyra görbültek,amint az ismerős dallamok eszébe juttatták az első balettelőadását. Halkan dudorászva rajzolta fel a hosszúlábú, vékonyka babák körvonalát,majd egy fájdalmas sóhajtás kíséretében a régi,sosem használt kottafüzet felé nyúlt. Felcsapta egy véletlenszerű oldalon,lapozott párat,majd a legszebbnek tűnő oldalt egyetlen határozott mozdulattal kitépte társai közül. Méregette,forgatta egy darabig,majd szépen formára hajtogatva egy egyszerű ragasztóbűbájjal beragasztotta a füzetbe. Elégedett sóhajjal dőlt hátra és messziről is megszemlélte kész művét. A fekete félvállas megoldáshoz csatlakozó kotta-szoknya elégedettséggel töltötte el, végre úgy érezte, hogy valami igazán jót sikerült alkotnia. A háttérben szóló zene váltott, már a Diótörő egy részlete szólt és Heléna nekilátott modellje hajának.
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. február 22. 18:53 Ugrás a poszthoz


outfit|music

Tavaly, mikor ideérkezett égett a vágytól, hogy kipróbáljon valami egészen újat, ezért elment a színjátszókör meghallgatására, azonban olyan ügyetlennek bizonyult a művészetnek ezen ágában, hogy azonnal el is utasították. Azt viszont jól megjegyezte, hogy a próbateremben található egy kis színpad, ami épp ideális méret ahhoz, hogy gyakorolni tudjon rajta. A varázsgramofonnal még zene is biztosítva volt és nem zavart senkit sem, ráadásul, ha úgy adódott még egy tükör is rendelkezésére állt, hogy megnézze magát és kijavítsa a hibáit. Persze, nem kért engedélyt senkitől, hogy használhassa a termet, inkább kifigyelte a próbák beosztását és mikor üres volt a terem belopózott egy-egy órácskára, hogy a már meglévő koreográfiákat gyakorolja, vagy újakat találjon ki. Most is úgy döntött, hogy egy hét semmittevés után ideje újra színpadra állnia. Felvette tehát kedvenc cicanaciját és egy egyszerű hozzápasszoló fekete trikót, haját egyszerű kontyba csavarta majd spicc cipőjét a kezében lóbálva elindult a szentélye felé.
Halkan, szinte észrevétlenül nyitotta ki az ajtót, majd nesztelen, puha léptekkel besettenkedett. Arra számított, hogy egyedül lesz, ezért igencsak megdöbbentette a vörös hajú, fura ruhás lány látványa a színpadon. Földbegyökerezett lábbal és tátott szájjal figyelte a másik leányzót, magában megállapítva, hogy itt már tényleg senki sem normális.
- Öhm... Szia? - köszönt végül bizonytalanul az ismeretlennek. Tudta, hogy előbb-utóbb észreveszi majd a jelenlétét, ezért gondolta jobb a békesség és inkább felhívja magára a figyelmet, minthogy a kis vörös szívrohamot kapjon ha meglátja.  
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. február 23. 18:38 Ugrás a poszthoz


outfit|music

Hirtelen érte a másik lány nagy riadalma, így majdnem ő is felsikított. Valami csoda folytán azonban hang nem jött ki a torkán, inkább csak tátott szájjal figyelte a másik pánikolását.
- Jól van már, azért nem kell itt halálra ijedni, ígérem, hogy nem eszlek meg - nyugtatta Lilit kuncogva. Ügyetlen mozgásából és hirtelen jött zavarából Sári ügyesen megfejtette, hogy nem ő az egyetlen, aki ma tilosban jár itt. Kíváncsian mérte végig ezúttal alaposabban is a másik rendbontót.  Mivel az arca nem tűnt ismerősnek biztosra vette, hogy nem Eridonos, viszont nagyjából egy idősek lehetnek, esetleg Lili picivel fiatalabb lehet.
Észre sem vette a nagy elmélázás közepette, hogy a másik lány mit művel, így már csak a puffanásra kapta fel fejét, amivel Lili az első sorban landolt.
- Jól vagy? - kérdezte, miközben szebb napokat látott cipőcskéjét a színpadra hajította. Egyetlen kecses ugrással lent termett a földön majd odalépett a hasirokkanthoz és a kezét nyújtotta.
- Fel tudsz állni azért? Nem ütötted meg magad nagyon? Annyira sajnálom, nem gondoltam hogy ez lesz vége. - Bűnbánó kiskuyta tekintettel próbálta felmérni, hogy Lilinek esett-e bármi baja, ezt azonban elsőre nem volt valami könnyű megállapítani. Táncedzésen rengeteg kifordult bokát és hátratört csuklót látott már, de ez jelenleg nem sokat segített. Így hát türelmesen várt és felkésült a legrosszabbra. Tudott pár nem túl hatékony gyógyítóvarázslatot, de jobb szeretett mindent a profikra bízni, ezért felkészült arra az eshetőségre is, hogy esetleg rohannia kell a gyengélkedőre.  
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 1. 19:06 Ugrás a poszthoz


outfit|music


Miután rájött, hogy a lány egyedül is képes lesz lárba állni inkább hátrébb húzodótt és biztonságos távolságból figyelte az eseményeket. Kicsit fél, hogy a szöszke a nagy kapálózásban magával rántja őt is, vagy esetleg megrúgja, vagy ki tudja milyen módon keveri bele ebbe az egészbe.
- Gyakran esel el? Béna vagy, vagy sportoló? - kérdezte kuncogva. Az utóbbiban bízott, mert ha kiderül, hogy a lány a kissé ügyetlen kategóriába tartozik, akkor igen nagy az esélye annak, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor a földre kerül a következő pár órában.
- Igazából egyáltalán nem zavarsz, ha megígéred, hogy nem árulsz be senkinek még akár maradhatsz is. Már amennyiben szereted a balettet - vonta meg vállait közönyösen, majd felült a színpad szélére. Kibújt eddig viselt tornacipőjéből és a nadrágja egyik elrejtett zsebéből előhúzott egy pár furcsa, messziről zokninak tűnő valamit. Igazából a vadiúj fekete balettcipője volt az, amelyet még frissen hozott a posta. Nagymamája egyik barátnője készítette számára a csodálatosabbnál csodálatosabb fellépő-és gyakorló cipőket, amelyekből már egy egész gyűjteménye volt. Az első cipőjétől kezdve az összes előadáson viselt darab megvolt a gyakorlólábbelikkel együtt. Mindegyikhez érzelmi kötelék fűzte és nem tudott volna megválni tőlük.
- Hát gondolom igen, vissza kéne tenni, bár én nem vagyok illetékes a dolgokban. - Valószínűleg ez a kérdés inkább saját magához szólt, mintsem Sárihoz, de azért készségesen válaszolt, mintha számítana amit mond. Közben nagyterpeszbe helyezkedett, hogy nekikezdhessen a nyújtásnak, ami számára a legutáltabb feladat volt.
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 1. 21:16 Ugrás a poszthoz


outfit|music


A zene ütemére dobol lábfejével, miközben erőteljes vonalakat húzott a papíron. Teljesen belefeledkezett az alkotásba, azt sem tudta volna megmodani, melyik univerzumban van, ha valaki ilyesm kérdésre vetemedett volna. A papírlány haját két különböző bordó ceruza segítségével alkotta meg. Felhosszú göndör tincseket kreált a lánynak, majd művét magától eltartva messzebbről is megszemlélte. Hümmögött egy sort majd visszahelyezte az asztalra és belefogott az apró javításokba és ismét elmerült a saját kis világába. Elgondolkodott, jó és rossz emlékek cikáztak fejében. Totyogós korától kezdve mostanáig végig pörögtek előtte élete meghatározó eseményei.
A ceruza nagyot koppant a kemény fa padlón, ahogy a nagy bambulásban elfelejtette megtartani. Összerezzent az éles hang hallatán és felvette a színest a földről.
Váratlanul érte a vastag tölgyajtó nyikordulása, riadtan kapta fel fejét, mintha valami rosszban sántikálna éppen. Nagy kerek szemekkel vizsgálta meg az érkező, rendetlen hajú fiút.
- Salut! - válaszolt csípőből. A Herzberg svájci fekvésének köszönhetően legalább annyira volt francia nyelvű, mint német, így némi gyakorlati nyelvtudást magára szedett ott.
- Je m'appelle Heléna vagy Sára? Qui est-ce? - válaszolt - vagyis kérdezett vissza elbizonytalanodva, majd rájött, hogy nem is jó kérdést tett fel. A ki ez? talán kissé bunkónak hathatott így első találkozáskor.
- Merlinre öhm... Comment tu t'appelles? Je suis désolé - Végre kitalálta a jó kérdést és még bocsánatot is kért. Elégedetten dőlt hátra annak tudatában, hogy bár sokat felejtett, de azért még mindig nem olyan szörnyű a franciája. Mint mindenhez amit tanulni kellett természetesen a nyelvekhez is baromi lusta volt, ezért bár lehetősége lett volna rá, sosem hozta fel a franciatudását. A némettel is az volt az egyetlen szerencséje, hogy az anyanyelvi környezetben úgy ragadt rá, mint a kosz. Ezt használta a mindennapokban, az iskolában és a magánéletben is egyaránt. Két év alatt végre visszaállt az anyanyelvi szintű magyar nyelvtudása, de ritkán még mindig megesik, hogy valamit nagy hirtelenjében németül mond ki.  
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 4. 21:10 Ugrás a poszthoz


outfit|music


Örömmel töltötte el, hogy végre a másik lány is felszabadult kissé a kérdésétől. Így más kevésbé érezte magát rossz arcnak, amiért az előbb olyan csúnyán ráijesztett. Hát nem valami gonosz rellonos ő, hogy csak úgy ijesztgessen bárkit is!
- Tényleg? Pedig olyan kis vékonyka vagy, gondolom sokan mondják - mondta mind az ötvenkét kilójának büszke tulajdonosaként. A balett megtette hatását a testére, vékony, szálkás és lapos lett, mint egy darab fa. Domborulatok helyett maximum az izmai gömbölyödhettek, de legalább a hajlékonyság plusz pontot jelentett. Remekül fel lehetett vágni az ilyen különleges képességekkel, mint a spárga vagy az állásból megcsinált híd.
- Na most akkor mi van? Összezavartál. Annak készülsz de nem vagy az? Miért, mi akarsz lenni? - Kíváncsian fürkészte a Levitást, próbálta elképzelni amint a különböző sportágakban kipróbálja magát. Kviddicsezni túl törékenynek tűnt, ahogy az általa ismert összes mugli labdajátékhoz is. Esetleg valami tornászként, vagy seprűakrobataként tudná elképzelni, bár nyilván egyáltalán nem ismeri a lányt.
Miközben a szöszke visszapakolt mindent amit jogtalanul eltulajdonított - na jó, csak kölcsönvett egy kis időre - addig Sári nyújtott. A bemelegítés a tánc egyik alappilére - mondta mindig Frau Müller, az első balettoktatója. Hosszú évek múltán jött csak rá, hogy a szigorú asszonynak mennyi mindenben igaza volt. Kegyetlen volt és vasszigor uralkodott az óráin, de minden tanítványából kiváló táncos lett.
Szóvál Sári szépen terpeszülésben hajlítgatott először az egyik, majd a másik lábához, végül előre dőlt, majd hátra. Megismételte ezt a gyakorlatsort mégegyszer, majd lement spárgába.
- Heléna Sára, szólíts ahogy szeretnél. Egyébként Eridon második évfolyam - eresztett meg egy kedves mosolyt, miközben kezetrázott a lánnyal. Arról az egyről elfeledkezett, hogy talán nem kéne túl sokáig ebben a kényelmetlen pozícióban ücsörögnie, mert a combizmai keményen megszenvedhetik.  
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Heléna Sára, 2020. március 9. 12:44
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 8. 20:35 Ugrás a poszthoz


outfit|music


Érezhetően megkönnyebbült, mikor a barna tört magyarsággal szólt hozzá. Igaz, hogy annyira szörnyen francia akcentussal beszélte a magyart, hogy küzdenie kellett a megértésért.
- Szóval Aksel... Erdion? Új vagy? Csak mert nem tűnsz ismerősnek. - Azért biztos ami biztos alaposabban is végigmérte, minden egyes apró porcikáját a lehető legalaposabban kielemezve. Minden apró göndörödést a barna hajban, az arckifejezés legkisebb rezdüléseit és a ruházatát - na jó, főként a ruházatát - is igyekezett a legalaposabban szemügyre venni. Összességében szimpatikusnak találta Akselt, bár úgytűnt, hogy a francia nem kifejezetten szívleli mások társaságát.
- Hűű, na nem mondod, hogy francia vagy? - kérdezett vissza vigyorogva, miközben összepakolta a ceruzáit. A zene elhallgatott és csak most tűnt fel, hogy a falak színe is megváltozott a fiú megjelentével. Annyira nem tetszett neki, hogy a kellemes napsárga szín szomorkás farmerkékké alakult. A csendben esőcseppek kopogását vélte felfedezni, holott meg mert volna esküdni, hogy mikor elindult a szobájából még csodaszép tiszta idő volt.
- Persze, foglalj csak helyet - kedves mosollyal igyekezett ellensúlyozni a fiú rideg ábrázatát, de valahogy nem volt most kedve ledönteni azokat a falakat, amelyek szinte teljesen elzárták Akseltől. Persze bízott abban, hogy a fiú magától is megnyílik majd annyira egy kis idő elteltével, hogy neki csak hátra kell dőlnie és élveznie, hogy a francia mesél. Esetleg a későbbiekben adhatna neki francialeckéket, vagy főzhetnének együtt valami finom francia kaját. Kicsit elkalandozott, ezért fogalma sem volt, hogy a fiú közben leült-e vagy sem. Fejét megrázva pilantott oldalra, hogy felmérje, mi történt amíg ő gondolataiba mélyedt.
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 9. 16:07 Ugrás a poszthoz


outfit|music


Úgytűnt, végól a Lilivel egészen jól meg fogják érteni egymást. Reménykedett benne, hogy előbbi mondatát nem sértésként, sokkal inkább bókként élte meg a másik leányzó.
- Ne aggódj, nem vagy egyedül a problémával - nyugtatta a lányt mosolyogva. Akik nem ismerik igazan régen gyakran diagnosztizáltak valamilyen eveszavarral vagy éppen krónikus,  drasztikus fogyással járó betegséggel. De nem is tudott es nem is igazan akart hízni, hiszen az a plusz néhány kiló valószínűleg táncos pályafutása véget jelentette volna. Így sem számíthatott túl hosszú karrierre, hiszen lábai mar most kezdek megadni magukat. Néha a horzsolásoktól, zúzódásoktól es ficamoktól járni is alig tudott, de ezzel együtt is imádta ezt az egészet.
- Szerintem neked jobb választás a seprű akrobatika. Bar nem tudom, hogyha most igy, kicsit későn kezdesz neki mennyire lesz könnyű dolgod. Jársz valami edzésre? - Megmosolyogtatta, hogy a lány követi a példáját, az azonban lejött neki, hogy közel sem elég hajlékony meg seprű akrobatának. Mindig van hova fejlődni, es megállapítása szerint Lilinek elég sok gyakorlásra lenne szüksége. Amiben egyebkent szívesen segítene a másiknak, de ezt a felajánlást egyelőre megőrizte későbbre.
- Mint a trójai Szép Heléna, igen. Anyámék mindhármunkat valami megmagyarázhatatlan okból egy-egy görög mitológiai személyről neveztek el. Én meg használom is a Helénát, vagyis most már igazából nem, de régen sokan hívtak így. A nővérem a Médeával az öcsém meg a Jácinttal kicsit rosszabbul járt, szóval egy rossz szavam sem lehet - fejtette ki megvonva vállait, majd emberi pozícióba tornázta magát. Kint, a Herzbergben mindenki Helénának szólította, külföldi füleknek valamiért ez sokkal emészthetőbb volt, mint a Sára. Ezért is nehezen szokta meg, hogy itt viszont kérdés nélkül mindenki kapásból Sárizta. Mostanra azért beletörődött és a Helénát csak igazan különleges embereknek tartogatta, mintegy különleges gesztusként.
- Nem bánod, ha kapcsolok valami zenét melegítéshez? – fordult a szőkeséghez miközben a gramofonhoz lépett. Persze, ha Lili azt mondta, hogy jobban élvezi a csendet nem kapcsolt alapzajt, hanem csendben folytatta a melegítést.
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 10. 17:18 Ugrás a poszthoz


outfit|music


Hétköznap késő délután lévén a vasútállomáson alig lézengett pár ember. Sári tanítás után néhány kottát, egy váltás ruhát és a piperecuccait kapkodva összezsúfolta egy megfelelő méretű hátizsákba, majd futva indult le a faluba. Természetesen késésben volt, hiszen az túl átgondolt és jól szervezett lett volna. A ruházatát sem igazán gondolta át alaposan, futáshoz a ruha nem volt túl ideális választás, vékony farmerdzsekije pedig vékonynak bizonyult a lehűlt levegő ellen. A szél a hajába kapott, összekócolta a tökéletesen megkomponált hullámos barna tincseket, de már csak az érdekelte, hogy elérje a vonatot. Aznap ez volt az utolsó járat és ha nem éri el búcsút mondhat a másnapi zongoravizsgájának is. Márpedig a vizsgára mindenképpen oda kell érnie. Nem azért futott neki háromszor a felvételinek, hogy most egy ilyen aprócska malőr miatt ne tudjon levizsgázni és kirakják.
Csapzottan és átfázva futott be az állomásra kerek két perccel a vonat indulása előtt, így szerencsére volt ideje felszállni. Egy teljesen üres kupéban talált helyet magának. Közvetlenül az ablak mellé ült menetiránnyal szemben, más esetben sajnos valószínűleg visszaköszönt volna az ebédje. Gyermekkorában egyáltalán nem bírta az utazást, mostanra azért javult a helyzet, de ha nem sikerült ablak mellé ülnie akkor elég komoly problémákat tudott okozni az a fránya utazóbetegség. Ahogy kinézett az ablakon a peron mellett meglátta saját visszatükröződő arcképét az üvegben. Borzasztóan festett, sápadt arcán két hatalmas piros, a szél által okozott folt éktelenkedett. Szemei alatt halvány karikák húzódtak, az egész hetes stresszelés a vizsgára éjszaka sem hagyta nyugodtan. A haja, az a csodálatosan beállított frissen mosott haja szénakazal módjára állt szanaszét.  Megpróbált kezdeni valamit a kócos tincsekkel, de hamar belátta, hogy próbálkozása a lehetetlennel ér fel. Hátradőlt inkább, lábait maga alá húzta, majd ujjait az ablakpárkányra helyezte, mintha csak a zongora klaviatúráját használná.  Külső szemlélő számára egészen furcsa lehetett a látvány, amint egy kócos, zilált külsejű lány értelmetlen ritmusokat kopog hosszú vékony ujjaival a vonat ablakán.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Heléna Sára, 2020. március 11. 07:37
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 11. 10:27 Ugrás a poszthoz


outfit|music


A közeledő léptekre az ajtó felé kapta a fejét, de a játékot nem hagyta abba. A fiú kérdésére igenlően bólintott és megvárta míg a másik bejut a kabinba. Már várta, hogy valaki leüljön hozzá, a pesti vonatokon sosincs szabad fülke.
- Köszönöm szépen, zongorán remélem szebben szól. De egyébként Beethoven, igen. – Halvány mosoly kúszott arcára, kezeit ölébe ejtette. Nem tudta, hogy a másik egy zenei zseni vagy csak ráhibázott, de azért jól esett a lelkének, hogy felismerték "játékát". Szemügyre vette az idegent.Ismerősnek tűnt az arca, talán látta már a kastélyban valahol, de hogy hol és mikor azt nem tudta volna megmondani. Talán csak összefutottak a folyosón egyszer-kétszer, vagy egymás mellett ültek a könyvtárban.
- Holnapra elmúlik, mikor játszanom kell sosem vagyok már ideges. Csak előtte, de olyankor nagyon - vakargatta meg tarkóját zavartan. Sosem esett nehezére idegenekkel csevegni, utazás közben kifejezetten jól is jött ha elterelték a figyelmét, a beszélgetés és a zene volt a két mentsvára ilyenkor.
- De igen, egyébként vizsgázni megyek. Te mi járatban? Már ha nem vagyok túl tolakodó. – Nem csak a megjátszott udvariaskodás miatt kérdezett vissza, tényleg érdekelte az idegen fiú célja. Sosem kedvelte azt a kényszeres jó modort, amint a felnőttek egymással szemben elvártak. Sári igyekezett mindig az őszinteségre törekedni, ami néhány embernek szúrta a szemét. Nem mindig vált előnyére, hogy mindig megmondta az igazságot, sőt általában inkább hátránya származott a őszinteségéből.
- Várj... Te felszálltál egy vonatra amiről fogalmad sincs, hogy hová tart? – kérdezett vissza kuncogva – Belevaló srác lehetsz... – vigyorgott rá. Tetszett neki, hogy a fiú ilyen kalandvágyó, valahol egy kicsit magára és a saját lázadására emlékeztette.

Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 13. 11:45 Ugrás a poszthoz


outfit|music


Megbabonázva figyelte a fiú kezét. Számára a zene volt a legnagyobb varázslat és ha valaki képes volt a saját bűbájait alkalmazni egy darabban azzal Sára szívét örökre megnyerhette. Hallotta a fejében a fiú által játszott dallamot és el kellett ismernie, remekül szólt.
- Vizsgán sajnos leginkább semennyire. De ha egyszer előkerül egy koncerten ígérem kipróbálom a modern változatot. - Vaskalapos tanárai valószínűleg olyan gyorsan dobták volna ki a hangverseny teremből, hogy pislogni sem lett volna ideje. Minden hangnak és ritmusnak a legpontosabban a helyén kellett lennie, de ez a szigor segítette hozzá a megfelelő technikák elsajátításához.
- Akkor elárulom, hogy Budapest felé robogunk gőzerővel. Mit tervezel, ha odaérünk? Felszállsz egy másik vonatra, elmész bulizni egyet, vagy...? - El sem tudta képzelni, hogy mire készülhet a másik. Szeretett volna ő is ilyen bátor és belevaló lenni, de ennyire azért sosem tudta elengedni magát. Persze, egy-két kisebb csínytevés és kaland belefért, de hogy csak úgy minden nélkül felszálljon egy olyan vonatra, amiről még a célját sem tudja... Na az már meghaladta a lazaságát.
Értetlenül fogadta el a feléje nyújtott kezet, először nem értette mire készül a fiú, de azért követte az utasításokat. Megtámaszkodott, fejét kidugta az ablakon és élvezte ahogy a jeges menetszél az arcába fújja a haját. Hátravetett fejjel őszintén, teljes szívből kacagni kezdett, elengedett minden problémát és gondot, csak a jelenlre koncentrált. Kicsit tébolyultnak érezte magát, de nem érdekelte. Nem zavarta Zsombor közelsége,  valamiért kezdetektől fogva bízott benne.
- Tudod, te tényleg bolond vagy. És azt hiszem én is. De pont erre van most szükségem - vigyorgott rá a navinénsre.
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 13. 16:53 Ugrás a poszthoz


outfit|music


- Esetleg ha gondolod, Bia biztos nem bánja ha nálunk alszol, két ágy van a vendégszobában - ajánlja fel megvonva vállait. Azt már azért mégsem akarta, hogy szegény fiú az utcán kössön ki, pláne, hogy volt benne valami igazán megkapó, ami nagyon szimpatikus volt számára.  A nagynénje meg ráadásul a legjófejebb nagynéni a világon, előszeretettel bandázott vele ha épp Pesten járt. A nyári záróvizsgája után elvitte bulizni, legutóbb, mikor ősszel nála járt szabadulószobába mentek, télen korcsolyázni. Mindig szervezett neki valami király programot és mindig meghallgatta minden kényét-baját, miután nővérével megromlott a kapcsolatuk. Olyan volt számára mint egy pótnővér, pótanyuka, legjobb barátnő és tündérkeresztanya egy személyben.
- Azt hiszem imádom ezt a szabadság dolgot - motyogta a boldogságtól megrészegülve. Régen érezte magát ilyen jól az ellenkező nem társaságában. Valami nagyon vonzotta a fiúban, sosem érzett még ilyesmit. Volt már, hogy tetszett neki egy-egy fiú, de ilyen mélyreható, szívdobogtató érzés még sosem kapta el. Elgondolkodva hagyta, hogy a szél a haját dobálja, a mosolyt helyét elgondolkodás vette át.
Kétségbe esve rántotta vissza fejet az ablakból a kalauz éles hangjára, alaposan be is ütve csinos kis buksiját  a keretbe. Egy pillanatra kétségbeesett,  hogy most mi lesz velük. Vagyis maga miatt nem aggódott, hiszen az ő jegye ott lapult a dzsekije zsebében.
- Igen, nem is értem hogy történhetett,olyan béna volt.- Igyekezett nagyon szomorúnak és kétségbeesettnek tűnni, amilyennek csak ritkán érezte magát. A cipője orrát bámulta, mint aki épp nagyon zavarban van, amitől haja teljesen arcába hullott és elrejtette cinkos mosolyát. Az sem zavarta, hogy fiú rossz néven szólította,  hiszen még nem mutatkoztak be egymásnak. Na de majd ezután, ha megússzák... Mindenképp meg kell ejteniük végre.
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 13. 22:30 Ugrás a poszthoz

Isaac Matthew Philips - 2020.03.13. 22:23
Hát... én most megnyugodtam, hogy nem kell nyáron bejárnom... Angel


Én kevésbé vagyok nyugodt, nálunk erre nem áll készen a suli Rolleyes
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 13. 22:33 Ugrás a poszthoz

A tanáraink átlagéletkora 75 év nagyjából, email fiókjuk sincs,nem hogy ilyen bonyolult appokat kezeljenek Cheesy
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 16. 14:46 Ugrás a poszthoz


outfit|music

Kicsit későn jött rá, hogy ajánlata kissé talán félreérthetően hangzott. Nem akart ám semmiféle zűrös egyéjszakás kalandba bonyolódni a fiúval vagy ilyesmi, szimplán kedves akart lenni. De hát már úgyis mindegy volt, nem szívhatja vissza mit egyszer már kimondott.
- Nem erőszak, csak egy ajánlat – pillantott rá a szeme sarkából lezártnak tekintve a témát. Világ életében a meggondolatlanság jeles képviselője volt, szeretett csak úgy fejest ugrani a dolgokba. Kíváncsi volt, hogy a fiú mit válaszol miután leszálltak, de erre még várnia kellett. És mindenekelőtt meg kellett úszniuk a kalamajkát, amit a fiú okozott. Valahol mélyen legbelül persze élvezte ezt a kis játszadozást, de egyelőre szerepben kellett maradnia, így arcán továbbra is csak szomorúsággal kevert bűnbánás látszott csíntalan vigyor helyett.
- Dehogyis, az én jegyem itt van – kapta fel fejét a kalauz hozzá intézett szavaira. Előhalászta zsebéből az érvényes jegyet és ártatlan, bájos mosollyal a nő orra alá dugta. – Tetszik látni, teljesen szabályos és érvényes. – Előbb a jegyre pillantott, majd a nőre, végül ha a kalauz lecsekkolta, hogy tényleg igazat mond a papírfecnit visszasüllyesztette oda, ahonnan jött. Ezután a további társalgás alól felmentve önmagát visszaült a helyére és onnan figyelte a további eseményeket. Együttérzően pislogott a göndör fiúra és próbálta felidézni a nevét, ha esetleg a kalauznéni kereszt kérdéseket szeretne feltenni neki. Megúszta, hogy újra hazudnia kelljen a fiú kedvéért, hirtelen egy ütős és hihető fiúnév sem jutott eszébe, így ha őt kérdezték volna valószínűleg még nagyobb bajba kerülnek, mint amiben voltak. Szerencsére a göndör megpróbálta megát kimenteni a csávából, így neki csak hátra kellett dőlnie és élveznie a műsort. Remekül szórakozott a rögtönzött személyazonosságon, neki sosem jutott volna eszébe ennyire egyszerű, de nagyszerű füllentés. Kényszerítette magát, hogy ne mosolyogjon, tekintetét inkább tornacipője orrára irányította, hogy érzelmei még véletlenül se vegyék át az irányítást arcizmai felett.

Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 16. 19:52 Ugrás a poszthoz


outfit|music


Nagyokat pislogva figyelte, ahogy a ő távozik, majd diadalittas vigyorra fordult újdonsült cinkostársa felé.
- Mindig ennyit hazudsz? - kérdezte kuncogva, majd lábait ismételten maga alá húzva megkereste a legtermészetellenesebb pozíciót, amiben kényelmesen érezte magát, de a szoknyája is a helyén maradt. Ahogy a fiú leült mellé, kicsit közelebb húzódott a falhoz, mintha csak helyet akarna csinálni a fiúnak. Több hely nem lett persze, meg hát Sári sosem volt az az ember, aki mellett nem lehetett könnyen elférni. Mg egy nagyobb méretű kutya is több helyet foglalt el nála.
- Remek alakítás, mi? Szinte rákényszerítettél, hogy jól játszak. - Szemeit játékosan megforgatta, mintha csak fel lenne háborodva, de szája sarkában továbbra is mosoly bujkált. Valószínűleg ha akart volna sem tudott volna haragudni a fiúra, mert Zsombor pusztán a pillantásával megolvasztotta a szívét. Utoljára akkor érezte ezt a fajta gyerekes ártatlanságot, mikor év elején elbúcsúzott a legkisebb Vizsnyiczkytől. Igen, a fiú határozottan az öccsére emlékeztette Sárit valami megmagyarázhatatlan okból.
Az édesség láttan felcsillantak őzikeszemei. Neki aztán mindegy volt, hogy süti, csoki, cukorka, karamella vagy gumicukor, mindent képes volt egyetlen szempillantás alatt elpusztítani, ami édesség volt.
- Még szép hogy szeretem. Tudom hogy nem látszik, de rengeteget eszem -  mondta a hasára pislantva. Tényleg nem úgy nézett ki, mint aki minden este megevett legalább egy tábla csokit, egy zacskó gumicukrot vagy három szelet sütit egymagában, pedig az igazság nagyon is ez volt.
- Vizsnyiczky Heléna Sára. Sári. Vagy Heléna. Kinek mi - válaszolta meg a kérdést vállat vonva.
- De akkor most már te is áruld el a neved, kedves Láng Róbert - bökte finoman oldalba a fiút, majd kihalászott egy gumicukorkígyót a felé nyújtott zacskóból.
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 16. 21:34 Ugrás a poszthoz


outfit|music

- Tényleg? - A szívét valami ismeretlen jól eső melegség öntötte el. Érezte, hogy tényleg igazat mond a fiú és ez boldoggá tette. Pletykás mivolta miatt nehezen bíztak meg benne az emberek, mert csak kevesen tudták, hogy egyébként a barátai titkait sosem adná ki semmiért. A barátság számára szent és sérthetlen volt, csakúgy, mint a család.
- Még hogy talán... Jó, nem voltál rossz, de azért hozzám fel sem érhetsz. - Nem tudta megállni, hogy ne folytass a csipkelődést. Ha ő így, hát Sára bizony úgy.
- Ez egy kihívás volt?  - vonta fel kérdőn a szemöldökét. Nála aztán senki nem ehet többet, az tuti. Legalábbis eddig lányok közül nem igazán akadt kihívója. Fiúkkal ugyan nem próbálkozott, de elnézve a háztársai által megevett ételmennyiségeket arra a következtetésre jutott, hogy egy esetleges verseny során őket sem lenne nehéz elverni. Megnyerte a genetikai lottót édesanyja alkatával, mert akármennyit evett, szinte egy dekát sem hízott. Persze ez sokszor negatívumként hatott, hiszen ha például egy komolyabb betegség idején leadott néhány kilót, akkor utána akárhogy is próbálkozott, egész egyszerűen nem tudott egészséges testsúlyra szert tenni.
- Voltam már Sáritól a Lénáig minden, de Rara még soha - gondolkodott el egy pillanatra. - De ha szeretnél csak neked, csak most még az is lehetek. - Játékosan a fiúra kacsintott és leharapta a gondosan kiválasztott gumicukor kígyó fejét.
Csonka Zsombor. Pár másodpercig emésztette magában a nevet, majd eszébe minden a fiúról hallott pletyka eszébe jutott egyszerre, hirtelen megrohanva őt. Hallotta, hogy megjárta az ELMÉT, meg hogy valami nagyon nem oké fejben nála, de a névhez eddig nem tudott arcot kötni. Úgy döntött, hogy amíg vele nem viselkedik közveszélyes pszichopataként nem foglalkozik a pletykákkal. A pletykák csak pletykák, a nagy részük hazugság. Persze lehet, hogy tartalmaznak némi igazságot is...
- Szóval Zsombor. Vagy Zsombi? Melyiket szereted jobban? - mosolygott rá aranyosan. Lényeges volt, hogy a továbbiakban hogy szólítsa, mert ő már csak tudta ennyi névvel, hogy milyen ha olyan névvel illetik, amit ki sem állhat.
- Nem is tudom... - Arca elkomolyodott, ahogy felmérte a köztük lévő távolságot. Egy pár másodpercre teljesen elmerült a fiú tekintetében, csak akkor vette észre magát, mikor a másik elpusztított egy újabb édességet. Megrázta fejét, mint aki mély álomból ébred és még nem tudja hol van, majd kérdés nélkül újra a gumicukros zacskó felé nyúlt.
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 16. 22:44 Ugrás a poszthoz


outfit|music


- Esetleg a legszebb álmaidban... Vagy ott sem. Evésben is verhetetlen vagyok - vigyorgott rá fölényesen. Néha úgy érezte, sokkal inkább illene a Rellonba, mint az Eridonba, de jól érezte magát a pirosak között, szóval igazából nem volt oka reklamációra vagy elégedetlenkedésre.
- Szóval most érezzem magam különlegesnek? Micsoda megtiszteltetés! - Drámaian legyezgetni kezdte magát a zsebéből sietve előkapott jegyével, mint egy tizenkilencedik századi úrihölgy. Igazán nevetséges látvány volt, ahogy egy cseppet sem nőies pozícióban egy vonatjeggyel teljesen átszellemült arccal legyezgeti magát, mintha tényleg lenne valaki. Pocsék színész volt, csak akkor sikerült jól játszania a szerepét, ha bajban volt és ki kellett másznia belőle, egyébként inkább volt nevetséges mintsem komolyanvehető.
- Akkor maradjunk a Zsombinál, a olyan aranyosan hangzik. De ne aggódj, kitalálok neked valami egyedit is, csak kis idő kérdése. - A fogaskerekek közben folyamatosan kattogtak agyában, de semmi használható nem ugrott be. Rengeteg haszontalan ötletet pörgetett át, végül feladta a próbálkozást és hagyta a dolgot.
Nem tudta mi történt, de érezte, hogy a védőfalak leomlottak. Azok a bástyák, amik eddig minden kitartó ostromnak ellenálltak most egyetlen szempillantás alatt lettek porrá. Nem akarta, hogy ez történjen. Mikor legutóbb ennyire közel engedett valakit magához csúnya vége lett a történetnek. Ugyanakkor ott motoszkált benne, hogy nem küzdhet örökké egy régi emlékkel. Muszáj újra megtanulnia bízni. És ha Zsombor lesz az aki megtanítja hát ő bizony nem hátrál meg. Ezúttal nem.
- Mire készülsz? - kulcsolta össze mosolyogva ujjaikat ahogy állásba tornázta magát. Lehunyt szemmel hallgatta a fiú kopogását az ablakon, álmából felébredve is felismerte volna a másik által játszott dalt. Az egyik kedvenc musicalje volt, az összes betétdalt fejből tudta.
Átadta magát a fiú akaratának, ellazulva követte annak minden mozdulatát. Hazai pályán érezte magát a tánc miatt, ez sosem esett nehezére és mindig ellazította. Már amennyire ezt táncnak lehetett hívni.

Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 17. 20:11 Ugrás a poszthoz


outfit|music

Elvesztette az időérzékét, fogalma sem volt, mennyi idő telt el vagy hogy merre járhatnak már. Az idő persze alaposan elszállt felettük, pedig ő csak néhány hamar tovatűnő percként élte meg az utazást.
- Hát jó, legyen Zsombor - bólintott beleegyezően. Nem firtatta az okokat, de azért kíváncsi lett volna, mire gondol éppen a fiú.
Karjai önkéntelenül ölelték át Zsombor nyakát, fejét a mellkasának döntve ringatózott a fiúval. Mélyen beszívta a másik sajátos illatát és elméje lecsillapodott. Biztonságban érezte magát egy idegen fiú kajaiban egy mozgó vonaton. Elgondolkodott, hogy vajon tényleg megörült-e, vagy csak az elmúlt hetek feszített tempójó tanulása és a vizsgák okozta stressz okozza nála a bekattanást, de végül nem jutott dűlőre a kérdést illetően.
Halkan felsikkantott ahogy elvesztette lába alól a talajt. Már felkészült a földdel való közeli találkozásra, de rájött, hogy Zsombor magával rántotta, így a koszos vonatpadló helyett a fiún találta magát. Hosszú másodpercekig nagy kerek szemekkel pislogott újdonsült megmentőjére. A vonat nagyot rándulva indult meg ismét a pályaudvar felé, melynek hatására ismételten nekiütközött a navinésnek.
- Uh, bocsánat - pattant fel azzal a lendülettel a fiú öléből, majd eredeti helyéhez visszatérve elmélyülten turkálni kezdett a táskájában, mintha keresne valamit. Valójában direkt hátat fordított a göndörnek, hogy az ne lássa az arcára kiülő vörös foltokat. Ennyire talán még sosem érezte magát zavarban.
De ha már ott tartott, úgy döntött hagy magáról valami emléket. Az ikonikus Beethoven mű első oldalát kitépte a kottafüzetből és táskájából előhalászott valami írószerszámot, majd a lapra gyorsan felfirkantott egy rövid üzenetet.

"Egy felejthetetlen vonatozás emlékére.
SáRara"


A kottalapból sietősen egy meglehetősen csálé szivecskét hajtogatott és útitársa kezébe nyomta. A vonat közben begördült a pályaudvarra, lassan fékezve megállt. Sári felkapta a hátizsákját és az ajtó felé indult, de mielőtt kilépett volna a folyosóra visszafordult.
- Köszönök mindent! - lépett vissza Zsomborhoz és egy gyors puszit nyomott az arcára. Ezután vissza sem nézve leszállt, hogy megkereshesse nagynénjét, aki már türelmetlenül várta, hogy kedvenc unokahúga végre megérkezzen hozzá.
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 17. 23:41 Ugrás a poszthoz


outfit|egy pesti zeneiskola hangverseny termében|music

Egész éjszaka alig aludt. Csak forgolódott, sehogy sem találta a kényelmes pozíciót. Ha véletlenül elszenderedett egy-egy órácskára akkor a fiúval álmodott. Újra lejátszódott a vonaton történt eset, mindig egy kicsit másként, azonban ezekre az apró változásokra nem emlékezett, mire felébredt. Reggel másfél órájába telt, hogy értékelhető külsőt faragjon magának. Haját meg kellett mosnia az előző esti rohanás miatt, arcára pedig ráfért némi vakolat. Szerencsére mindig is jól ment neki a sminkelés, így a végeredmény egész természetesnek hatott. Úgy érezte, hogy azért szüksége van valami pluszra, így a neszeszerből előkerült a szempillaspirál és egy sötétbordó rúzs. Egy egyszerű fekete ruhát választott hozzá passzoló fekete magassarkúval. Nem akart semmi kirívót magára venni, hiszen csak egy vizsgára készült, nem bálba.
Ahogy belépett a terembe érezte, hogy valami más. Nem olyan mint általában. Gyomrába jól eső izgalom költözött, ahogy halk, határozott hangon bemutatkozott a vizsgabizottságnak. Míg a zongora mellett állva arra várt, hogy a zsűrielnök megmondja, három darabjából melyik kettőt kellene ma prezentálnia észrevette, hogy valaki figyeli őt. Magabiztos mosollyal kémlelt körbe a teremben, kicsin múlott, hogy nem nevette el magát mikor meglátta Zsombort. Fogalma sem volt, hogy a göndör hogy a fenébe kerülhetett oda, de nem is volt túl sok ideje ezen agyalni, mert a bizottság hamar döntésre. Beethoven C-dúr zongora versenyének III. tételét játszotta, valamint Brahms ötödik magyar táncát. Mindent beleadott, a maximumot akarta kihozni magából, hogy ne okozzon csalódást a meglepetésvendégnek. Egyszerűen tündökölt a zongora mögött,  tanárnője igazán büszke volt rá. A középkorú nő nem értette mi lelte szeleburdi tanítványát aki eddig egyetlen vizsgát sem tudott hiba nélkül végigcsinálni,  de ettől függetlenül dagadt a melle rendesen, hogy ő okíthatja a jövő feltörekvő nagy reménységét. Legalábbis Sári erre gondolt, miközben diadalittas vigyorral elhagyta az emelvényt, ahol játszott.
Tekintetét végig a fiúra szegezte, miközben végig sétált a széksorok között. Az ajtóban megállt, udvariasan beengedte az utána következő leányzót és kilépve a folyosóra leült az ajtó mellé. Hátát a falnak támasztotta és türelmetlenül várta, hogy Zsombor is kijusson a teremből. Cipősarka hangosan kopogott a járólapon, ahogy lábával idegesen dobolt.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Heléna Sára, 2020. március 19. 09:27
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 19. 09:26 Ugrás a poszthoz


outfit|egy pesti zeneiskola hideg folyosóján|music

A tudat, hogy ma legalább jól néz ki és nem olyan szedett-vedett mint előző este valamelyest megnyugtatta. Furcsa, de nem érzett megkönnyebbülést, hogy túl lett végre a vizsgán. A fiú felbukkanása egyszerre bátorította és töltötte el nyugtalansággal, így a várva várt eufórikus érzés kivételesen elmaradt.
Nagyot sóhajtott, amikor meghallotta az ajtó halk nyikordulását. Oldalra sandítva megállapította, hogy csak a fiú az. Most, hogy alaposabban szemügyre vette úgy tűnt, neki sem volt egyszerű éjszakája, valószínűleg nem aludt túl sokat. Kíváncsi lett volna, hogy mivel töltötte Zsombor az éjszakát, de inkább nem kérdezősködött, úgy érezte, ez most nem a felesleges fecsegés ideje.
Megmosolyogtatta a fiú színpadiassága, tökéletesen felesleges volt ugyan, de jót tett a hangulatának. Valahol egy közeli teremben cselló órát tartottak, a távolban egy ügyetlen, de annál lelkesebb diák fújta trombitáját, egy harmadik helyről az ütő tanszak órája hallatszott. Ebben a csodálatos káoszban érezte magát igazán otthon. A régi épületben a falak nem szigeteltek túl jól, így szinte mindent hallani lehetett mindenhol. Sári egyszerűen imádta ezt az atmoszférát.
Ahogy azt is, mikor megérezte Zsombi közelségét maga mellett. Egyetlen hosszú másodpercig csak nézett rá, majd buksiját a fiú vállára hajtotta. Reménykedett benne, hogy a fiú nem veszi tolakodásnak, ám ha mégsem tetszett neki a helyzet megértően odébbcsüccsent.
- Köszönöm. Tényleg nem volt rossz. - Sosem volt az az önbizalomhiányos alkat, sőt, néha talán már túl sok is volt az önbizalma, de ha zenéről volt szó sose volt elégedett magával. Azt bárkinek bármikor szívesen elismerte, hogy remek ráncos, Sőt, még azt is hajlandó volt belátni, hogy egész szépen rajzol. De hogy a azt elismerje, hogy szépen zongorázott? Dehogyis. Hiszen az egyik helyen nem tartotta ki elég ideig a szünetet, aztán elfelejtette lenyomni a pedált, ha véletlenül hibátlanul sikerült eljátszania akkor az érzelmeket hiányolta játékából. Ebben a kérdésben meggyőzhetetlenül makacs volt.

Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 19. 21:18 Ugrás a poszthoz


outfit|egy pesti zeneiskola hideg folyosóján|music

Megnyugvással töltötte el, hogy a fiú nem lökte el magától. Nem akart megint csalódni, hamis ábrándokba ringatni önmagát. Került már hasonló szituációba nem is egyszer, hogy félreértette a srácok által küldött jeleket és aztán nagy csalódás lett a vége.
- Hmm, igazad lehet - bólogatott komolyan a fiú vállába motyogva a választ. Túl kényelmesen helyezkedett el ahhoz, hogy normális módon válaszoljon. Kijött rajta az elmaradt alvás okozta minden fáradtság, úgy érezte, ott helyben a jéghideg járólapon képes lenne elaludni a fiú vállán. A zajok sem zavarták kifejezetten, a nyugodt alváshoz neki nem kellett néma csend.
- Nem igazából már végeztem. - Már majdnem. Már majdnem tényleg elaludt. De Zsombor hangja visszarántotta a valóvilágba. Nyűgösen megdörgölte szemeit és nagyot nyújtózkodott. Fejét oldalra billentve kiropogtatta nyakcsigolyáit majd valamivel éberebb tekintettel nézett a fiúra.
- Hát jó, menjünk. - Nem kérdezte meg, hova akarja vinni a másik, de elkönyvelte magában, hogy ez a csibészes mosoly kifejezetten jól áll a fiúnak. Kíváncsi volt, mit tervezget a nap hátralévő részére Zsombor. Szó nélkül fogta meg a kezét és hagyta, hogy talpra állítsák, majd lerúgta cipőit. Nagyon szép, de nagyon kényelmetlen darab volt a fekete magassarkú, így célszerűbbnek tűnt a mezítlábas gyaloglást választani. Ahogy mezítelen talpa a hideg kőre ért halkan felszisszent, de két lépés után már nem bánta a dolgot. Így viszont lábfejeit nem takarta semmi. Nem szeretett mezítláb vagy szandálban mutatkozni, hiszen az évek óta tartó balettozás megtette hatását. Lábujjai most is be voltak ragasztva, lábfejein horzsolások és zúzódások éktelenkedtek, de valahogy nem tudta érdekelni. Vagy a fáradtság, vagy a tudat, hogy Zsombornak mindegy, hogy néz ki nem hagyta hogy hiúsága felszínre törjön.
- Köszönöm szépen. - Rávigyorgott a fiúra, jól esett neki a bók. Ha külsőjét dicsérték, azzal mindig kenyérre lehetett kenni, ennek egyszerűen nem tudott ellenállni.

Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 20. 10:04 Ugrás a poszthoz


outfit|egy pesti zeneiskola hideg folyosóján|music

- Az attól függ, te mit terveztél. Én bármiben benne vagyok - vonta meg könnyedén vállait. Elég jól ismerte Pestet ahhoz, hogy bárhová is menjenek hazataláljon, szóval tényleg nem volt lényeges merre akarja vinni a fiú. Viszont szeretett ahhoz mindenképpen ragaszkodott, hogy úgy irányítsa az eseményeket, hogy útba essen Bia lakása, mert mezítláb tényleg nem szívesen gyalogolt volna végig a főváros, de mivel nem számított extra programra így váltócipőt nem hozott magával. Sőt, igazából semmit sem hozott magával és örült volna, ha legalább a legalapvetőbb dolgokat magához veheti. Nagynénje amúgy is a szomszéd utcában lakott, szóval messzire sem kellett volna menniük a cuccaiért.
- Miért ne mehetnék? Nem lesz semmi... - …bajom, fejezte volna be megkezdett mondtaát, ha lábai továbbra is tartották volna. A hirtelen jött magasság és helyzetváltozás azonban belé fojtotta a szót, esélyt sem hagyva a tiltakozásra. Ajkai csodálkozóan elnyíltak, szemébe pánik költözött. Két dolog van, amitől menthetetlenül félt mióta az eszét tudja, az egyik a magasság, a másik a sötétség. Persze gondolhatnánk, hogy a fiú karjaiban nem került olyan hajmeresztő magasságba, de az, hogy valaki másra kellett bíznia magát ilyen helyzetben, sokkal inkább elvette biztonságérzetét, mintha kiültették volna egy tízemeletes panel tetejére. Ott legalább valami szilárd és teljességgel megbízható lenne a feneke alatt.
- Zsombor... Tegyél le. Kérlek - motyogta pánikba esve. Halálfélelemmel kapaszkodik a fiúba, figyelmen kívül hagyva azt az aprócska tényt, hogy alig pár centi választja el őket és hogy intéztek hozzá egy kérdést is. Agyát elborította a pánik, régen félt már ennyire.
Valószínűleg annak köszönhető a félelme, hogy az első repüléstan óráján akkorát esett a seprűjéről, hogy egy hétig a gyengélkedőn feküdt utána. Azóta nem szimpatizál a kviddiccsel sem igazán, bár lehet, ha leküzdené a félelmét és kipróbálná egyszer még meg is szeretné. Pedig előtte imádott fára mászni, minden mászókát kipróbálni, kerítésekről leugrálni, az elmúlt években azonban mindig udvariasan visszautasított minden olyan irányú programajánlatot, amiről tudta, hogy valószínűleg nem lenne jó vége.
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 20. 13:00 Ugrás a poszthoz


outfit|Pest utcáin|music

Vett egy mély levegőt. Majd még egyet. Kellett egy kis idő, míg teljesen magához tért a félelem sokkból. Zsombor gyengéd érintése visszarángatta a valóvilágba, halványan viszonozta a mosolyt. Nem haragudott a másikra, hogy is haragudhatott volna? Nem tudhatta, hogy Sári, a nagy bátor Eridonos egy ilyen aprócska dologtól halálra retten.
- Hát ha nem hagyod, hogy így menjek akkor visszaveszem a cipőmet - húzta el kelletlenül száját, de azért belebújt a fekete cipellőkbe. Szeretett nőiesen öltözködni, de ha csak tehette, inkább balerina cipőket hordott jeles alkalmakra, hétközben pedig tornacipőt. Áldotta azt az embert, aki a nők körében is elterjesztette ezt a kényelmes viseletet. Nagyjából öt pár, különböző színű és fazonú állt rendelkezésére ebből a stílusból, hogy minden ruhához megtalálhassa az ideális, tökéletesen passzoló darabot.
- Egyébként Bia a nagynénim, itt lakik alig egy utcára, szóval nem kell messzire mennünk. - Olyan természetesnek tűnt, hogy a fiú fogja a kezét, hogy elfelejtette elengedni, miközben elindult kifelé. Amennyiben a fiú nem engedi el az övét valószínűleg fel sem tűnik neki, hogy valami furcsa.
A Nap melegen sütött, az kis utca azonban szinte kihalt volt. A legtöbben ilyenkor még dolgoztak, vagy iskolában voltak és a nagy embertömeg amúgysem az ilyen kis szűk utcákban járt, mint ez is volt. Ahogy kifordultak egy szélesebb, forgalmas utcára az emberek száma és a zaj is jelentősen megnövekedett. Sarkai hangosan kopogtak a járdán, ahogy céltudatosan igyekezett a körfolyosós régi építésű ház felé, ahogy Bia lakott.
- Szóval hová is készülünk? Csak hogy teljesen átöltözzek, vagy elég a cipőmet átvennem. - Persze, a leglényegesebb kérdés már megint a ruha. Azért mégsem mindegy, hogy az ember hova mit vesz fel. A fél ruhatárát Pesten tartotta, hogyha valami váratlan esemény közbejön, mindig legyen más választása, így már el is kezdett agyalni a különböző szetteken.
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 20. 15:32 Ugrás a poszthoz


outfit|Pest utcáin|music

- Hidd el, ha figyel az ember hová lép Pest sem rosszabb, mint Bogolyfalva. - Egyszer kísérte el valami megnyitóra Biát, akkor is hajnal háromkor, mezítláb és egyedül gyalogolt haza a város túlvégéről. Nem semmi éjszaka volt, azt meg kell hagyni, de azóta inkább kihagyja az ilyesfajta eseményeket, ahova szerető nagynénje rendszerint meginvitálja.
- Hidd el, lesz ez ennél rosszabb is - nevette el magát. Látszik, hogy Zsombor még sosem látott balerinát egy kétórás balett után. Ő viszont ebben nőtt fel, kiskorában még csak látta, később aztán át is élte a fájdalmakat, de minden egyes szenvedéssel teli gyönyörű pillanat megérte. Külső szemlélőként ezt nem lehetett megérteni. Miért is gyötörné magát szándékosan az ember, mikor van más választása is? De akit egyszer elkapott és beszippantott ez a világ, az később nem fog tudni szabadulni. Valószínűleg nem is akar.
- Mi a fenének akarsz te esküvőre menni? - nevette el magát. Ha értelmes és számára is elfogadható indokokkal állt elő akkor szó nélkül belement a játékba. Azonban első hallásra ez még neki is sok volt. Egy templomi esküvőben nincs semmi érdekes vagy izgalmas, sőt, sokkal inkább rém unalmas és fárasztó egy-egy ilyen szertartás. Sári hacsak tehette kerülte az ilyesfajta alkalmakat. A buli részére persze mindig vevő volt, de az ilyen felesleges hivatalos köröket igyekezett megúszni.
- Aztán nehogy itt hagyj - forgatta meg vidáman szemeit. Amúgy sem akarta erőltetni, hogy Zsombor felkísérje, így, hogy jól érezhetően amúgy sem akart felmenni csak megkönnyíttette Sári dolgát. Amilyen gyorsan csak tudott feltipegett a másodikra, hátizsákját kipakolta majd visszapakolt néhány elengedhetetlenül fontos dolgot - mint például pálca, rúzs, papírzsepi - átvette a cipőjét majd vidáman leszökdécselt a lépcsőn. A felfelé igyekvő nyugdíjas házaspár összesúgott a háta mögött, ha jól hallotta valami olyasmit magyaráztak, hogy ezek a mai fiatalok mind bolondok, de nem kifejezetten foglalkozott vele. Nagyjából öt perc alatt megjárta a lakást, elégedett mosollyal lépett ki újra a napfényre.
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 20. 17:37 Ugrás a poszthoz


outfit|Pest utcáin|music

- Szerintem rém unalmasok. És ráadásul meg van az esélye, hogy lebukunk, rendőrt hívnak ránk és anyám nem enged el sehová soha többet. Valamint végig kell ülni egy tök hosszú templomi szertartást a bulihoz - vágott vissza. Igazából a felsorolt érvek nem voltak rosszak, de egylőre nem lett kifejezetten meggyőzve, hogy tényleg be kellene lógniuk. Szegény párnak mennyire rossz lenne már, ha tönkre tennék a nagy napjukat. Nem érzett félelmet, inkább szolidaritásból nem akart belevágni a kalandba. Belegondolni is borzasztó volt, hogy mi történne, ha az ő nagy napján valaki csak úgy belógna és belerondítana az elképzeléseibe. Bár mielőtt esküvőről kezdett álmodozni találnia kellett volna egy srácot, aki hajlandó elviselni örökös hiperaktivitását, aki megbarátkozik a félelmeivel, aki elég türelmes és akit úgy tud szeretni, ahogy még sosem szeretett senkit. Egyelőre ez csak szép álom maradt, mint a habos-babos fehér ruha, egyszerű szertartás és szabadtéri lagzi. Mert persze már előre igen részletesen eltervezte, hogy mi hogy is fog történni, ha egyszer odajutna.
- Szabad tudnom, hová megyünk, vagy ne kérdezősködjek annyit? - indult el a fiú után. Igazából a cél úgysem számított, de nem akart néma csendben sétálni a fiú mellett, mert félt a kínos csendtől. Ha a kínos csend egyszer bekövetkezik, onnantól aztán mindennek vége van. És nem akarta, hogy ez véget érjen. Túl jól érezte magát Zsomborral ahhoz, hogy ilyen könnyen lemondjon róla.
- Zongorázni? Azt hiszem, tizenkét éve, de nem vagyok benne biztos. Igazából két éve járok ide, mióta hazaköltöztünk. Minden félévben bejárok vizsgázni, egyébként a szünetekben tartanak nekem és a hozzám hasonlóan elfoglalt diákoknak intenzív kurzusokat. - Pontosan ezért választották ezt az intézményt, hiszen tudták, hogy az iskola mellett nem lesz ideje minden héten kétszer órákra járni. Itt viszont megoldották így, szóval a suliból nem kellett hiányoznia, viszont magas színvonalú oktatást kapott. Amíg a Herzbergbe járt magántanár foglakozott vele, aki egy az iskolához közeli falucskában lakott, de borzasztó kimerítő volt állandóan lejárni hozzá. Ezt a kényelmet már sokkal jobban szerette.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Heléna Sára, 2020. március 20. 17:37
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 20. 18:41 Ugrás a poszthoz


outfit|egy elhagyatott romos házban|music

- Legközelebb ígérem, hogyha esküvőre megyek meghívlak, hogy ne kelljen belógnod egyre sem. Úgyis a család állandóan ezzel zargat, hogy mikor jelenek már meg végre egy fiúval - forgatta meg bosszúsan szemeit. Már nem csak a nagynénik, nagybácsik és idősebb unokatesók hozakodtak elő ezzel rendszerint, de már otthon sem volt nyugta. Meglepő módon leginkább az apukája volt ráállva erre a témára, az anyukája azért jobban óvta, de persze a kíváncsiság részéről is megvolt.
- Tizenkét évet éltem Németországban, fent a tengerparton - sóhajtott vágyakozóan. Szerette Magyarországot, de mindig visszavágyott Németországba. Szerette a hűvös klímát, hogyha egyedül akar lenni csak kiül a tengerparta és a hullámok minden gondját elsodorták. Hiányoztak az ottani barátai, akikkel a kapcsolata egyre csak megromlott és egy kicsit hiányzott a Herzberg is. Arca akaratlanul is kissé szomorkásba fordult, jól látható volt, hogyha nem lett volna muszáj, ő bizony nem jön haza.
- És akkor most jön az, hogy te mint a jóképű fiatal fiú voltál a csali és amit belépek azon az ajtón valaki leüt hátulról és Dubaiban ébredek prostituáltként? - vigyorgott a fiúra. Kicsit talán túl sok mugli filmet nézett, de egyébként egyáltalán nem érezte úgy, hogy félnie kellene, bár az épület tényleg nem volt a legbizalomgerjesztőbb. Ennek ellenére teljes nyugalommal követte a Zsombort be, az ismeretlenbe. Alaposan felmérte a terepet és gondosan ügyelt rá, hogy mindig a fiú fél méteres körzetében maradjon, mint egy árnyék követte a pulthoz is. Egy pillanatra kérdőn vizslatta a fiút, majd arcára széles mosoly költözött, ahogy megjelent a férfi az ajtóban. Annyira édes párost alkottak, Sári nem tudta megállni vigyorgás nélkül a duettet.
- Hello - intett kedvesen az ismeretlennek és felírta képzeletbeli jegyzetfüzetébe, hogy ne felejtse el megkérdezni, mégis honnan a fenéből ismerik egymást.
Persze, a férfi megjegyzését – vagyis inkább kérdését - nem tudta elengedni a füle mellett, arca halvány pirosas árnyalatot öltött, ami félreérthetővé tette a helyzetet. Már csak Zsomborban bízhatott, hogy kimenti magukat ebből a félreértésből.

Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 21. 18:01 Ugrás a poszthoz


outfit|Zsombor barátjának nappalijában|music

Nagyot sóhajtva visszatemette magában a németországi emlékeket oda, hova valók voltak: agya legmélyebb zugába egy jól őrzött ajtó mögé. Igyekezett nem sokszor gondolni a múltra, hiszen olyankor hirtelen mindentől elment a kedve. Agya automatikusan átállt németre és még inkább visszakívánkozott, mint bármikor.
- Talán - vigyorgott rá Zsomborra, de vigyorából egyértelműen sütött az igenlő válasz. Egyszer valami mugli újságban olvasta, hogy sosem szabad szemtől szembe dicsérni a fiúkat, még a végén elbízzák magukat és akkora egójuk lesz, mint a Hold. Sokkal inkább célszerű csak utalgatni erre, így ha elég okos a delikvens magától is rájöhet a jelek alapján, hogy a lánynak mi a véleménye.
Érdeklődve hallgatta a beszélgetést, arcáról szépen lassan eltűnt a vörös szín. Követte a fiút és újdonsült barátjukat befelé, mélyen beszívta a csodás illatokat. Egyszerűen imádta ezt a helyet, pedig alig másfél perce tette be a lábát.
A zongora láttán elállt a lélegzete. Gyönyörű darab volt, lélegzetelállító kidolgozással. Első pillantásra belészeretett, erősebb vonzalmat érzett a hangszer iránt, mint személy iránt bármikor.
- Hát talán egy kicsit értek hozzá - pislantott szégyenlősen a férfire, majd lassan és óvatosan megközelítette a hangszert. Arca egészen megváltozott, korábbi nyúzottságát őszinte csodálat vette át, ahogy leült a zongoránál álló székre. Olyan óvatosan nyomta le billentyűket, mintha attól félne, összetörik kezei alatt. Lenyomott néhány akkordot, kipróbálta a pedált és elámulva nézett Zsombira.
- Hajlandó vagyok játszani, ha énekelsz. Mit szólsz? - mosolygott rá. Az előbb megállapította, hogy a fiúnak egész jó hangja van, így szerette volna hallani még egyszer. De a fiú válaszától függetlenül leütött néhány akkordot és halkan hozzádünnyögte az első sor dallamát. Sosem volt büszke énektudására, bár közel sem énekelt olyan szörnyen, mint azt állította magáról. Reménykedett, hogy nem neki kell végig énekelnie a dalt, az ő szájából érdekesen is hangzott volna. Nem gondolkodott, mit fog játszani, ösztönösen tudta, mi lesz a legjobb választás.
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 21. 21:40 Ugrás a poszthoz


outfit|a világ egyik legcsodásabb helyén|music

Jobban szeretett ilyen hangszereken játszani, mint a zeneiskolai nagy, fényes és túlságosan új versenyzongorán. Ezeknek a daraboknak ténylegesen lelke van, a több évtizedes vagy évszázados múltjuk tette őket méltóvá a zenéhez.
- Micsoda igények kérem szépen - csóválta a fejét bosszúsan a lány, szemében azonban vidámság csillogott. A következő kört már egy terccel lejjebb kezdte játszani, hogy megfelelő legyen rögtönzött duettpartnerének. Most először tűnt úgy, hogy zavarban érzi magát, ez igazán megmosolyogtatta volna, ha nem az akkordokra figyel. Eddig csupán egyszer játszotta ezt a dalt, még nem volt meg a kellő rutin ahhoz, hogy hosszabb ideig a fiút nézhette volna. Ahogy a másik becsatlakozott az éneklésbe ő elhallgatott, nem akarta elrontani a varázst.
Értetlenkedve fogadta, hogy miért nem énekel tovább a fiú, de rendületlenül játszotta tovább az kíséretet. Fél szemmel figyelte, hogy mit csinál a másik így az értetlenségből arcán hamar csodálkozás lett. Kiderült, hogy igazából tényleg egyáltalán nem ismerik még egymást, és hogy Zsombor mindig tud valami meglepetést okozni.
A refrén kezdősora megdobogtatta a szívét. Nem beszélt valami jól angolul, de a megértéssel egészen jól elboldogult, köszönhetően a rengeteg zenének, amit angol nyelven hallgatott. Tartotta a fiú által teremtett szemkontaktust, arca ismét pirosas árnyalatot vett fel. Úgy elmerült a fiú csodálásában, hogy az egyik akkordot elszúrta, de nem bánta. Jót mosolygott saját bénaságán, majd kelletlenül ugyan, de ismét kezeire szegezte tekintetét.
Tetszett neki ez a trió felállás. Úgy szóltak, mintha ezer meg egy éve ismernék egymást és azóta együtt zenélnének. A háromperces számból azonban nem lehetett végtelenített verziót csinálni, Sára úgy érezte, igazságtalanul hamar véget ért.
- Köszönöm - nézett fel hálásan Zsomborra. tekintetében fékezhetetlen boldogság, hála és valami... Valami megmagyarázhatatlan tükröződött.
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2020. március 22. 00:00 Ugrás a poszthoz

Boldog éjfélt! :3
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vizsnyiczky Heléna Sára összes hozzászólása (210 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 » Fel