Budapest
|
|
|
Závodi Soma INAKTÍV
offline RPG hsz: 151 Összes hsz: 175
|
Írta: 2020. március 14. 19:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=798419#post798419][b]Závodi Soma - 2020.03.14. 19:40[/b][/url] Myra- Eridon? Hm, talán oda kellett volna kerülnöm - jegyeztem meg egy mosoly kíséretében, majd kiegészítettem a mondandómat - Rellon szintén, elsős kis tacskó korom óta. Amúgy nincs bajom a házzal, már megszoktam, viszont kicsit kívülállónak érzem magam, talán éppen az lehet az oka, hogy nem vagyok kimondottan olyan, mint a többség - vállat vontam, ezen persze lehetett volna filózni, hogy miért is nem jövök ki annyira a rellonos társaimmal, s azt hiszem, hogy volt is erre elméletem, de ezt nem kezdtem el fejtegetni itt a kajáldában. - A Roxfort klassz, láttam róla jó néhány képet és beszámolókat is hallottam már róla, szóval ha oda jártál, akkor egész biztos, hogy jó éveid voltak - ami azt illeti, volt egy olyan megérzésem, hogy ez a lány gazdagabb családból származhat, s mint apuci kicsi lánya, naná, hogy az egyik legmenőbb suliba járhatott. Bár az is lehet, hogy tévedek. - Áhá, mert ennyire menő játékos vagy? - nevetve reagáltam a hajhátradobásra, levágtam a színpadiasságot, melyet egybekötöttem azzal, hogy jó a humorérzéke. - Fő az önbizalom! - jegyeztem meg egy félmosollyal, majd a kólás poharamat hozzákoccintottam az övéhez, azt követően pedig felszívtam a szívószálon át a mugli löttyöt. Az mondjuk érdekelt, hogyan is lehet valaki ennyi területen aktív, így kíváncsiságomnak eleget téve, fel is tettem a kérdést két harapás közt, s érdeklődve szívtam magamba a tudást. Mindig úgy voltam vele, hogy ha valamit olyas valakitől hallok, aki nálam valamiben profibb, akkor azt érdemes meghallgatni, mert talán olyan életbölcsesség lehet, amit a későbbiekben majd én is tudok alkalmazni. Ő pedig sikeresnek tűnt az elmondása alapján, már csak ezért is érdekelt, hogy mi erről a véleménye. - A rendszerezés, az a halálom. Soha nem vezettem naptárat, aztán elő is fordult az, hogy elkéstem egy óráról, vagy megfeledkeztem valami fontosabb határidőről. De most hogy mondod, hm nem is olyan rossz gondolat - eszembe jutott az, hogy talán érdemes lenne jobban beosztani a dolgaimat, s akkor talán több időm lenne a kviddics mellett a tanulásra, s Danával is több időt tölthetnék együtt. Eközben a burritom már fogytán volt ,de szerencsére krumpliból és szószból akadt még bőven. Jól is estek azok a frissen sült, fűszerrel megszórt krumplihasábok. - Aham - bólintottam nyammogva, miközben egy újabb szeletet toltam a szószba, hogy aztán őrlőfogaim közt landoljon a ropogós. - Az elején nagyon nem volt ötletem, hogy merre tovább, de bírom az izgalmakat és azt hiszem, hogy ez a nekem való munka, és szerintem jó is lennék benne - mindezt egy mosoly kíséretében közöltem, hisz megvolt a kellő önbizalmam ehhez a szakmához. - Aha, miért is ne - kérdésére nevetve reagáltam - Mindkettőhöz, szerintem remekül játszom és elég jól néznék ki a képeken - önelégült mosoly ült ki az arcomra, de persze úgy, hogy Myra értse, nem beképzelt vagyok, hanem leginkább csak humorizálok. Nem tartottam magamat kimondottan modellalkatnak, a sportnak köszönhetően volt egy kiállásom, és ennyi. - Alsógatyát? Naná - felnevettem, de aztán komolyabbra vettem a témát - Amúgy meg nem, csak ha épp nem sulizok, akkor meló után kajtatok és a vendéglátás az nem mindig fizet jól. Valamiből pénzt kellene szereznem, és úgy hallottam, hogy a modellszakmában elég jól keresnek. Szóval, ha valami mugli cuccot kéne reklámozni, mondjuk szemüveget vagy gördeszkát, szerintem ilyesmit vállalnék, de csakis jó pénzért - tettem hozzá nevetve. - De persze gondolom, hogy az ilyen fotózásokra ilyen műmájer csávók járnak, igaz? Ilyen topprongyos gyerek már nem férne be - ezzel a ruházatomra utaltam, ami nem a legmárkásabb cuccokból állt, hisz szimpla farmer volt egy inggel, meg egy sportcipővel. - A Mennydörgőkhöz meg túl kicsi vagyok - jegyeztem meg nevetve - de a meccseteket azt szívesen megnézném. Szóval Myra, hova tovább innen? Valami buliba tartasz? - tettem fel a kérdést, közben újra kortyoltam az üdítőmből, s igyekeztem nem úgy szörtyögni, ahogy Darth Wader a csillaghajóban.
|
|
|
|
Csonka Zsombor Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2020. március 17. 22:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=798945#post798945][b]Csonka Zsombor - 2020.03.17. 22:24[/b][/url] Rara Meghallgatásvendég Miután leszállt a vonatról tegnap, ODA ment. Egész éjszaka fent volt, órákon keresztül csak a ház körüli tömböt mászkálta körbe. Egyszerűen képtelen volt megtenni, mégis muszáj volt neki. Gondolatai közben többször el-elkalandoztak egy bizonyos barna hajú lány irányába, de aztán mindig visszatértek a rideg valóságba. Végül felment, de csak az előszobáig. Évek óta először tört rá az a szívszorító, hosszú sírás. Valamikor napkeltekor nyugodott meg. Továbbra is a bejárat mellett ült a földön. Zsebre dugta a kezét, és megtapintotta a kis szívecskét. Kivette, hogy elolvassa a feliratot, majd a kottát. És akkor villant át a fején az ötlet, amiért most az iskola folyosóját rótta. Pontosan nem tudta, hogy Rarát mikorra hívták be, de éppen elegendő harc volt kiderítenie, hol van pontosan a terem - nem is beszélve az iskoláról, aminek csak a nevét tudta. Mikor azonban megtalálta az előadótermet, az egyik hátsó sarokba beült, és olyan picire húzta össze magát, amennyire tudta. Nem akart feltűnést kelteni, pláne nem azelőtt, hogy meghallgatta volna milyen is a lány igazi játéka. Emberek jöttek egymás után, Zsombor pedig egészen elaludt már, mire meghallotta azt az édesen csilingelő hangot. Azonnal kipattantak a szemei, és hirtelen felült a székben. Még szerencse volt, hogy a zsűrik felett nem sokkal foglalt helyet, így nem figyeltek fel rá. De az, aki vele szemben állt, sokkal inkább igen.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant offline RPG hsz: 375 Összes hsz: 758
|
Írta: 2020. március 17. 23:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=798948#post798948][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.17. 23:41[/b][/url] outfit|egy pesti zeneiskola hangverseny termében|music Egész éjszaka alig aludt. Csak forgolódott, sehogy sem találta a kényelmes pozíciót. Ha véletlenül elszenderedett egy-egy órácskára akkor a fiúval álmodott. Újra lejátszódott a vonaton történt eset, mindig egy kicsit másként, azonban ezekre az apró változásokra nem emlékezett, mire felébredt. Reggel másfél órájába telt, hogy értékelhető külsőt faragjon magának. Haját meg kellett mosnia az előző esti rohanás miatt, arcára pedig ráfért némi vakolat. Szerencsére mindig is jól ment neki a sminkelés, így a végeredmény egész természetesnek hatott. Úgy érezte, hogy azért szüksége van valami pluszra, így a neszeszerből előkerült a szempillaspirál és egy sötétbordó rúzs. Egy egyszerű fekete ruhát választott hozzá passzoló fekete magassarkúval. Nem akart semmi kirívót magára venni, hiszen csak egy vizsgára készült, nem bálba. Ahogy belépett a terembe érezte, hogy valami más. Nem olyan mint általában. Gyomrába jól eső izgalom költözött, ahogy halk, határozott hangon bemutatkozott a vizsgabizottságnak. Míg a zongora mellett állva arra várt, hogy a zsűrielnök megmondja, három darabjából melyik kettőt kellene ma prezentálnia észrevette, hogy valaki figyeli őt. Magabiztos mosollyal kémlelt körbe a teremben, kicsin múlott, hogy nem nevette el magát mikor meglátta Zsombort. Fogalma sem volt, hogy a göndör hogy a fenébe kerülhetett oda, de nem is volt túl sok ideje ezen agyalni, mert a bizottság hamar döntésre. Beethoven C-dúr zongora versenyének III. tételét játszotta, valamint Brahms ötödik magyar táncát. Mindent beleadott, a maximumot akarta kihozni magából, hogy ne okozzon csalódást a meglepetésvendégnek. Egyszerűen tündökölt a zongora mögött, tanárnője igazán büszke volt rá. A középkorú nő nem értette mi lelte szeleburdi tanítványát aki eddig egyetlen vizsgát sem tudott hiba nélkül végigcsinálni, de ettől függetlenül dagadt a melle rendesen, hogy ő okíthatja a jövő feltörekvő nagy reménységét. Legalábbis Sári erre gondolt, miközben diadalittas vigyorral elhagyta az emelvényt, ahol játszott. Tekintetét végig a fiúra szegezte, miközben végig sétált a széksorok között. Az ajtóban megállt, udvariasan beengedte az utána következő leányzót és kilépve a folyosóra leült az ajtó mellé. Hátát a falnak támasztotta és türelmetlenül várta, hogy Zsombor is kijusson a teremből. Cipősarka hangosan kopogott a járólapon, ahogy lábával idegesen dobolt.
|
|
|
|
Csonka Zsombor Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2020. március 18. 23:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799217#post799217][b]Csonka Zsombor - 2020.03.18. 23:08[/b][/url] Rara Meghallgatásvendég Ahogy megpillantotta a lányt, azonnal éber állapotba került. Olyan volt számára már csak a látványa is, mint valami doppingszer. Egy erős kávé, amelyet arra fejlesztettek, hogy felébressze a kómában fekvőt. Egy örökké tartó pillanat, amelyet nem akarsz, hogy elmúljon. Rara is látta őt, a szemébe nézett, és rögtön megjelent arcán az az imádnivaló mosoly. Zsombor kacsintott, biztatta vele, hogy ne féljen, bármit tesz, ő itt van neki. Bár sejtette, hogy erre semmi szükség. A lányon a tegnapi feszültségből semmi nem látszódott, magabiztosan ült le a zongora elé, és elkezdett játszani. Nem úgy, mint egy angyal. Még véletlenül sem. Inkább mint egy hangszeres szirén. Teljesen magával ragadta a hév, amivel játszott, a tökéletesség, melyet tanúsított. Tágra nyílt szemekkel nézte azt a fekete csodát ott a billentyűk előtt, és ahogy befejeződött a koncert, úgy kellett rászólnia magára, hogy ne pattanjon fel azonnal, és kezdjen el tapsolni. Ha nem tudta volna, hogy a lánynak ennyit jelent ez a vizsga, biztos megteszi. Hitt benne, hogy egyetlen mű sem érdemli meg, hogy anélkül legyen vége, hogy nem váltott ki valamit az emberekből. Azok az öltönyös "szakértők" meg faarccal hagyták, hogy Rara elhagyja a termet. - Nem is emberek ezek - suttogta maga elé Zsombor, és legyintett egyet feléjük, mint akik le vannak ezennel ejtve. Amint az új emberke bemutatkozott, és ment a beszélgetés, ő gyors léptekkel megközelítette a kijáratot, és halkan betette maga után a reteszt. - Oh..brava! - tapsolt Rara felé Zsombor teátrálisan, mintha a bent lévő kritikusok egyikét akarná kifigurázni. Vagyis azt, ahogy normális körülmények között viselkedtek volna. Egy gyors mozdulattal leült a lány mellé. Olyan közel, hogy karja simította a másikét. - Szerintem fantasztikus voltál - suttogta neki, mintha csak valami titkot mondana el. Nem kellett ennél többet mondania, ez most nem a vicc helye volt, hanem az őszinteségé.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant offline RPG hsz: 375 Összes hsz: 758
|
Írta: 2020. március 19. 09:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799252#post799252][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.19. 09:26[/b][/url] outfit|egy pesti zeneiskola hideg folyosóján|musicA tudat, hogy ma legalább jól néz ki és nem olyan szedett-vedett mint előző este valamelyest megnyugtatta. Furcsa, de nem érzett megkönnyebbülést, hogy túl lett végre a vizsgán. A fiú felbukkanása egyszerre bátorította és töltötte el nyugtalansággal, így a várva várt eufórikus érzés kivételesen elmaradt. Nagyot sóhajtott, amikor meghallotta az ajtó halk nyikordulását. Oldalra sandítva megállapította, hogy csak a fiú az. Most, hogy alaposabban szemügyre vette úgy tűnt, neki sem volt egyszerű éjszakája, valószínűleg nem aludt túl sokat. Kíváncsi lett volna, hogy mivel töltötte Zsombor az éjszakát, de inkább nem kérdezősködött, úgy érezte, ez most nem a felesleges fecsegés ideje. Megmosolyogtatta a fiú színpadiassága, tökéletesen felesleges volt ugyan, de jót tett a hangulatának. Valahol egy közeli teremben cselló órát tartottak, a távolban egy ügyetlen, de annál lelkesebb diák fújta trombitáját, egy harmadik helyről az ütő tanszak órája hallatszott. Ebben a csodálatos káoszban érezte magát igazán otthon. A régi épületben a falak nem szigeteltek túl jól, így szinte mindent hallani lehetett mindenhol. Sári egyszerűen imádta ezt az atmoszférát. Ahogy azt is, mikor megérezte Zsombi közelségét maga mellett. Egyetlen hosszú másodpercig csak nézett rá, majd buksiját a fiú vállára hajtotta. Reménykedett benne, hogy a fiú nem veszi tolakodásnak, ám ha mégsem tetszett neki a helyzet megértően odébbcsüccsent. - Köszönöm. Tényleg nem volt rossz. - Sosem volt az az önbizalomhiányos alkat, sőt, néha talán már túl sok is volt az önbizalma, de ha zenéről volt szó sose volt elégedett magával. Azt bárkinek bármikor szívesen elismerte, hogy remek ráncos, Sőt, még azt is hajlandó volt belátni, hogy egész szépen rajzol. De hogy a azt elismerje, hogy szépen zongorázott? Dehogyis. Hiszen az egyik helyen nem tartotta ki elég ideig a szünetet, aztán elfelejtette lenyomni a pedált, ha véletlenül hibátlanul sikerült eljátszania akkor az érzelmeket hiányolta játékából. Ebben a kérdésben meggyőzhetetlenül makacs volt.
|
|
|
|
Daróczy Konrád INAKTÍV
offline RPG hsz: 105 Összes hsz: 121
|
Írta: 2020. március 19. 11:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799261#post799261][b]Daróczy Konrád - 2020.03.19. 11:06[/b][/url] Eszterházy DiánaCan you hear the echoes? There's a beating in the dark Lost inside the spirals Push and pull apart
| | | | | | Figyelem! A hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz (nyílt szexuális utalások, szexuális tartalom, erőszak, stb). Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... | | |
Minden érintéssel egyre távolabb kerül a józan eszétől. Noha hosszú évek kemény tapasztalása és gyakorlata áll mögötte, az ösztönből jövő ingereket egy bizonyos pont után képtelen ketrecben tartani. Újra és újra erőszakkal kell fékeznie magát, ennek tudható be az az éles váltás is, mely a ragadozó tekintet és a gyengéd kényeztetés között húzódik. A hajába túró ujjakat megérezve felelőtlen magabiztosság önti el bensőjét, hiszen nyert ügye van. Tudta ő, hogy kit kell kiszemelnie magának... Nem meglepő, hogy miután elaltatja a talán felsejlett gyanút, hamar ráun a kerekded domborulatokra, s ajkai lejjebb kalandoznak, végig a hason, a köldöknél egy apró kitérőt téve. Ő már mást csinálna, őt ez nem szórakoztatja, de szükséges rossz. Csak még egy kicsit. Ujjai megragadják a nadrág szegélyét és lefelé invitálják a szűk anyagot, azonban külön figyelmet nem fordít a fehérneműre: mindent egyszerre kíván eltávolítani. Ennek következtében fel kell egyenesednie, hogy mindent, amit akar pillanatok alatt lehúzhasson a másikról, majd ingét is egy könnyed mozdulattal hajítja a lány ruháira. Megfontoltan ereszkedik vissza, hogy egy határozott mozdulattal szétnyissa a combokat és kérdés nélkül kezdje el kényeztetni Diánát. Még egy kis előjáték és minden akadály elhárul majd.
|
|
|
|
Alfred Nathan Declaire INAKTÍV
offline RPG hsz: 83 Összes hsz: 103
|
Írta: 2020. március 19. 14:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799300#post799300][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.03.19. 14:42[/b][/url] W E I S S A R I O N R U B E N “Give you everything you been dreaming of Just let me in” 03.20., Budapest, Saint bárA létezés maga egyáltalán nem fájdalmas. A problémák, az emberi ostobaság és tudatlanság, az egymással való konfliktusok, a másikkal történő nemtörődömség, amiket embertársaink felé intézünk, teszi nehézzé. A létezés, mint olyan, egy igen egyszerű dolog. Nem kell többet látnod bele, mint amennyit feltétlenül szükséges, az elvárásaidat pedig a béka segge alá kell tenned, hiszen nem játszhatsz Istent, ahogy senki nem teheti meg, egy normális és tökéletes világban, amit mindenki elképzel magának és szeretne. Ugyan, nem kell az álszenteskedés, mindenki egy olyan világra vágyik, ahol neki van igaza bármit ejt ki formás ajkain, ahol az ő akaratának hajlik meg mindenki, ahol nem számít ki és mit mondd, mert az ő szava dönt, legyen az egy szekrény odébb helyezése, vagy egy emberi élet kioltása. Mert titkon, csak félünk bevallani még magunknak is, mindenki erre vágyik. Sok olyan vágy van, amit elnyomunk magunkban, mert mi is tartunk tőlük, ha más nem, attól, hogy kinevetnek miattuk. Van is okunk a félelemre, mert az Istent játszó okosak azt hiszik, hogy mindent megtehetnek, mindenki úgy mozog, ahogy ők elképzelik és akarják, mert a félelem és kétségbeesés az ember legnagyobb ellensége. Bár ugye, mint sok minden más is, ez is nézőpont kérdése. Mert melyik és milyen emberé? Hiszen nem kell messze menni, elég, ha saját magamat veszem elő, mint példa. Az én legnagyobb ellenségem? Ha elpazarolják az időmet. Az idő pénz maszlagot felejtsük el, mert az ilyesfajta klisés faszságokat - bocsánat a szóért, kedvesem - az Istent játszó senkik szokták használni, akiknek talán van mit a tejbe aprítani, de eszük aligha van hozzá, hogy az a tej ne ömöljön ki. És az én időm sokat ér, de ha hasztalanságra szeretnék elpazarolni, akkor neki se álljunk, inkább kiolvasok egy pazar könyvet. Annyi a probléma, hogy az én jó lelkem értékeli a kitartást, és aki megmutatja, hogy az, kitartó abban, amit el akar érni, meglágyítja a szívemet. Így történhetett meg, hogy az előttem elhelyezett fotelben ül a férfi, aki azt hiszi mindent tud, keze ügyében a kikért whisky lustán mozog még. - Hónapok óta tartó kitartásod meghozta a gyümölcsét, Weiss - már-már kedves mosoly ül fel arcomra, mert értékelem a kitartást. Semmi másért. - Itt ülsz előttem. Miben segíthetek? - mély hangom tölti be a szobát, amely a bár egy eldugottabb részében helyezkedik el, rajtunk kívül senki nem tartózkodik itt, a legilimentorok az ajtó előtt, ámbár ők nem számítanak. Szemeimben őszinteség csillan, a kérdésben nincs lekezelő hangnem, nem azért engedtem be, hogy bájcsevegjünk, így majdnem elmondható, hogy elbűvölően érdeklődöm ittléte felől.
|
|
|
|
Mester Adrián Dominik Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag
offline RPG hsz: 29 Összes hsz: 40
|
Írta: 2020. március 19. 18:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799347#post799347][b]Mester Adrián Dominik - 2020.03.19. 18:14[/b][/url] V. kerületi lakás | ready or notAz apró fiúcskától teljesen idegen mozdulatokra szeme se rebben, a fele életét a kanapén henyélő mellett élte le, és bár határozottan vannak dolgai, amiktől a mai napig végigfut gerince mentén a nyugtalan bizsergés, könnyedén idomul a másikhoz, kevés élő ember ismeri nála jobban Yezebelt. Azt azonban akárcsak bárki mástól, tőle is nehezen tolerálja, ha önnön szórakozásából a férfit is túráztatja pluszban. Egy pár pillanatig nem reagál, láthatóan nem is tervez beleállni komolyabban a vitának aligha nevezhető eszmecserébe, és csak bólint egyet, mikor legyerekezik, a mellkasában újult erővel gyülemlő ingerültség ellenére. - Azért remélem, nem tervezel hasonlóképp elszórakozgatni a környék összes aurorával – hangja meglepően nyugodtan cseng. Érezhetően kontrollált művelet, és a halovány figyelmeztető él is tökéletesen fellelhető, azonban egy pillanattal később társul hozzá egy kedvesnek semmiképp nem mondható, de sokkal önkéntelenebbnek tűnő félmosoly gondolatai kapcsán. Hasonlóképp nem, de máshogy lehetne. A további magyarázás viszont ismételten csak olaj a tűzre, tekintetéből gond nélkül kiolvasható, hogy kezdi megunni a témát és azt, hogy a másik tulajdonképp kioktatja. - De igen, páratlan munkát végeztél – bár továbbra sem emeli meg hangját, csöpög belőle a negédes kedvesség. Már csak egy fintor hiányzik mellőle. – Leszokhatnál már arról, hogy a káromra játszadozol. – Beszéd közben az ujjai közt lustán lógó cigarettát eltartva egyik gyűrűjét tekergeti pótcselekvésként. Az ékszert tökéletes szögbe visszaigazítva beledermed először a mozdulatba az ifrit szavai hallatán, majd felpillant rá és hanyag mozdulattal lehamuzza cigijét, hogy beleszívhasson. - Elég volt. Úgy gondolom, kimulattad magad az elmúlt percekben, de ha szeretnéd, később folytathatjuk. Előbb a munka… – továbbra sem várja azt, hogy Yez fenyegetve érezze magát, a felkínált folytatás is szavai élét hivatott ellensúlyozni a jelzés mellett, hogy tűréshatára széléhez vészesen közel értünk. Az ifrit vitathatatlan alapköve kis családjuknak, azonban hajlamos elfelejteni, hogy van a férfinél valami, amiért megérné hallgatni rá. – Mit tudtál meg? – teszi fel újfent a kérdést.
|
|
|
|
Juhász Laura INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^ offline RPG hsz: 919 Összes hsz: 3147
|
Írta: 2020. március 19. 19:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799355#post799355][b]Juhász Laura - 2020.03.19. 19:06[/b][/url] Thomas egy szép tavaszi napon a szünetben még a Lau-lak előtt várva ... destination unknown x | o Végre itt a szünet, amit bizony már nagyon vártam. És még most is nehezen hiszem el, hogy túl vagyok az egészen, és még át is mentem simán. Ugyanis hát persze, hogy túlvállaltam magam de úgy érzem, hogy megérte. Majd most, ma kiderül, hogy mennyire érte meg a pihenésre fenntartott időmet is gyakorlással és gyakorlással és gyakorlással tölteni. Előre-hátra hintázva álldogálok a kapum előtt, kényelmes farmerba bújva, zöld pólóba, meg egy kis vékony dzsekiben, vállamon átvetve a hátizsákom szíja. Látszatra – és érzetre – olyan, mintha csupán egy-két dolog lenne benne, de ez csalóka ugyanis rengeteg mindent rejt magába. Hiába, ezek a tértágítóbűbájjal ellátott tatyók igazán praktikusak. Néha fel-felpillantok az ablakba, ahol Benito tanyázik, durcásan pislogva néz le rám. Ő sajnos ma kénytelen otthon maradni, túl feltűnő jelenség lenne. Márpedig ma muglinak kell tűnnünk, mindenféleképpen. Ennek megfelelően a pálcám is jól el van pakolva a táskába, mert itt azért csak nem hagyom, sose lehet tudni, hogy kell-e valami miatt. Izgatottan nézelődöm körbe, várva hogy megérkezzen Thomas, akinek nincs valami sok fogalma arról, hogy mégis mit terveltem én ki. Napokkal ezelőtt csak annyit kérdeztem tőle, hogy nincs-e kedve kirándulni jönni velem, piknikezéssel egybekötve, hiszen annyira szép idő van meg minden. Azt is hozzátettem, hogy persze Herceget is szívesen látom ám, nyugodtan hozza magával ha úgy gondolja, de Beni kimarad a buliból. Nem árultam el neki erről többet, hogy hova és hogyan tervezem a kirándulást. Megbeszéltük a mát, megbeszéltünk egy kora délelőtti időpontot és most majd’ kiugrik a szívem az izgatott idegességtől, hogy mit fog szólni ha beavatom teljesen. Oké, most már nem csak izgatott vagyok, de kicsit parázni is kezdtem. Mi van akkor ha nem fog neki tetszeni az ötlet? Basszus, lehet, hogy fel kellett volna készítenem rendesen, hogy tudja mire vállalkozik. Nyugi, Laura, nyugi. Ne fesd a falra az ördögöt, nyugi. Nem lesz gond, maximum újratervezés lesz. Jaj, jöhetne már…
|
|
|
|
Thomas Middleton Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Harmadikos mestertanonc
cinnamon roll offline RPG hsz: 800 Összes hsz: 3964
|
Írta: 2020. március 19. 20:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799369#post799369][b]Thomas Middleton - 2020.03.19. 20:14[/b][/url] LAU a tavaszi szünetben délelőtt a Lau laknál | #hereiamGIF
Szinte harapni lehet a tavaszt. Semmi kabát, simán pulcsiban lépek ki a kandallóból a hivatalban és bandukolok barátnőm felé. Hiába szeretem a sulit meg a benti bandát, mindig nagyon elfárasztanak a hétköznapok és tök nagy igényem van a sima otthonlétre. Nem is igazán járkálok el sehova úgy, mint a többiek, akik beülnek még ide-oda, vagy lófrálnak együtt valamerre. Részemről csak egy-egy barátommal kerekedek fel néha napján, viszont ez semmiképp sem gyakori program, még csak heti sem mindig. Mondjuk Rileyhoz azért pár naponta beugrok. De az más. Elég az hozzá, hogy vártam már a szünetet, főleg a sok-sok vizsga után. Idén már kevésbé sikerültek fényesen, mint tavaly. Amivel mondjuk nincs nagy gond, apa se neheztel semmi ilyesmiért. Csak szokásom ostorozni magam ezeken. Pedig semmi értelme. Herceg nem jött el velem. Bár egy kicsit most bánom, mert már most hiányzik. Biztos boldogan futkározna itt körülöttem. De gondoltam, szoktatom ahhoz, hogy egyedül otthon legyen. Annyi óra sok lenne, amíg suliban vagyok, viszont most nem leszek távol olyan hosszan, meg lehet, Liam bácsi hazaér hozzá közben. Ahogy meglátom barátnőmet, kihúzom egyik kezem farmerzsebemből és mosolyogva integetek neki, majd tűrök kicsit szürke pulcsim ujján. - Szia! Tök jó ez a póló - nyitok egy derűs dícsérettel. Szerintem nem láttam még ezt a darabot, de irtó szép színe van, nagyon kiemeli a haját, a szemeit. Felpillantok az ablaka felé, mert olykor arra sandít. Elvigyorodom a csodacicát észrevéve. - Awh Benito - sóhajtom arra fordulva és figyelem kicsit, aztán visszafordulok a lányhoz. - És? Merre megyünk? - érdeklődöm a piknikünk helyszínéről, ellesve táskája felé. Részemről ennyire nagyon lazán vagyok, mindössze mobilom lapul a zsebemben, zsebkendő, a pálcám, valami cukorka, fájdalomcsillapító gyógyfiola, sebtapasz, szőlőzsír... jah mert persze a zsebemen is van némi tértágítás, úgyhogy kívülről nem dudorodik ám semmi.
|
|
|
|
Csonka Zsombor Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2020. március 19. 20:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799370#post799370][b]Csonka Zsombor - 2020.03.19. 20:17[/b][/url] Rara Meghallgatásvendég Megint mondhatott volna valamit. Akármit. De csak hosszú másodpercekig néztek egymás szemébe. Pont, mint a vonaton. Még a feltörő érzés is ugyanaz volt. Ezúttal azonban a lány törte meg a pillanatot, és ráhajtotta fejét a vállára. Érezte a hajából áradó édes illatot, megtöltötte vele tüdejét. Túl szép. Vele ez nem történhet meg. Mielőtt még túlságosan elborulhatott volna a szorongás az agyán, A lány megtörte a kettőjük közé ereszkedett csendet. Már amennyire csendnek lehetett nevezni azt a hangorkánt, amely körülvette őket. - Igazad van, sokkal jobb lett volna, ha úgy csinálod, ahogy tegnap mutattam - vigyorgott Zsombor a lányra. Tudta, hogy most hiába dicsérné, mondana kedves szavakat, a lány szavaiból sütött az elidegenítés. - És most? Meg kell várni az eredményt, vagy valami hasonló? - kérdezte. Lehet, hogy tud egy-két dolgot a zenéről, de sosem vett részt hasonlón. A gitárt Kirill egyik ismerőse tanította neki, a zongora meg csak úgy jött. Túl sok ideje volt az intézetben, és mivel volt egy kis hallása, könnyen átültette a tanultakat. - Mert ha nem, akkor van egy ötletem hova mehetnénk - húzogatta a szemöldökét egy pajkos mosoly kíséretében. Ha a lány benne volt az ötletben, felállt, majd a kezét nyújtotta, hogy felhúzza a lányt is. - Mellesleg nem is mondtam még, de ma is nagyon szép vagy - kacsintott. Szándékosan mondta, hogy is. A tegnapi nap a lány azért volt szép, mert nem volt rajta annyi smink, és inkább önmaga volt. Ma pedig az alkalom miatt. Teljesen mindegy volt mit csinált a barna, az tetszett Zsombornak.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Juhász Laura INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^ offline RPG hsz: 919 Összes hsz: 3147
|
Írta: 2020. március 19. 21:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799384#post799384][b]Juhász Laura - 2020.03.19. 21:01[/b][/url] Thomas egy szép tavaszi napon a szünetben még a Lau-lak előtt x | o Az izgatott meg néha ideges várakozás közben dúdolgatni kezdek, csak úgy önmagam megnyugtatására. Nem egy konkrét dal, csak mindenféle random dallamok, amik csak úgy jönnek, majd elhalnak a fejemben, feledésbe merülve. Valamennyire hatásos a dolog ugyanis nem kezdem el csavargatni a hajamat, vagy rágcsálni a szám szélét. Hamar felfigyelek a felém közeledő fiúra, arcom rögtön felderül és széles mosoly költözik rá. Mint mindig, ha meglátom. Amíg közelebb ér addig bőven van alkalmam megszemlélni az öltözékét, és azt, hogy mennyire lazán van. Kíváncsian szalad fel a szemöldököm, hiszen látszólag nem hozott semmit sem. Hm. És Herceg sincs itt. Ettől egyszerre önt el a megkönnyebbülés és valamiféle szomorúság, mert tudom, hogy mennyire élvezte volna a kutyus az úticélt. De talán így könnyebb, jobb lesz. - Szia! Köszi – valahogy sikerül megállnom, hogy ne piruljak el egy egyszerű dicsérettől. Oké, végül is a ruhámat dicsérte na. Amit valószínű, hogy még nem látott, elég ritkán veszem fel, pedig szeretem. Kivételesen nem bókolok vissza, egyszerűen csak újra végigfuttatom rajta a tekintetemet, a napnál is világosabban kifejezi ez is a véleményemet. - Nos, ő most fog totál kiakadni – mondom magam is felpillantva az ablakhoz. Még pont vethetek egy pillantást a megforduló cicáról, majd eltűnik szem elől. – Mondjuk talán annyira nem fog besértődni, mert Herceg nincs itt. Az biztos betenne neki, hogy őuraságának itthon kell maradnia, de a kutya az bezzeg jöhet. Majd kiengesztelem, most van ennél sokkal sürgetőbb dolgom is. Például, hogy ne kezdjek el újfent parázni a kérdések miatt, amik elhangzanak. A gyomrom így is bukfencezett már egyet. Megköszörülöm a torkomat párszor, hogy eszembe jusson mindaz, amit már milliószor elmondtam magamban. - Arra gondoltam, hogy … szóval a suli környékén már elég sok mindent felfedeztünk, de messzebb nem igazán voltunk és … - veszek egy nagy levegőt megszakítva az elhadart szavaim áradatát. Nyugi. – Szeretnélek elvinni az Anna-rétre. Hoppanálva – mondom ki végül az úticélt és az általam tervezett utazási módot is határozottan. Rövid szünetet tartva fürkészem a vonásait, hogy vajon mit szól hozzá. Azt tudom, hogy utazott már így mással, de velem még soha. Társashoppanálásra nem vállalkoztam azonnal, ezt tudta, azt is, hogy Benitot kezdtem el így utaztatni ide-oda a faluban. Amit viszont nem árultam el, hogy elkezdtem gyakorolni a társast is. Meglepetésnek szántam, hogy majd egyszer csak elutaztatom így valahova. Rengetegszer hoppanáltam oda egyedül is, a segítőmmel is, amíg teljesen ezermilliószázalékos nem lettem abban, hogy nem lesz baj. Oda-vissza simán menni fog. – Budapesten van. El tudlak. Nem lesz semmi gond – teszem még hozzá, aztán csak várok a reakciójára.
|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant offline RPG hsz: 375 Összes hsz: 758
|
Írta: 2020. március 19. 21:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799389#post799389][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.19. 21:18[/b][/url] outfit|egy pesti zeneiskola hideg folyosóján|musicMegnyugvással töltötte el, hogy a fiú nem lökte el magától. Nem akart megint csalódni, hamis ábrándokba ringatni önmagát. Került már hasonló szituációba nem is egyszer, hogy félreértette a srácok által küldött jeleket és aztán nagy csalódás lett a vége. - Hmm, igazad lehet - bólogatott komolyan a fiú vállába motyogva a választ. Túl kényelmesen helyezkedett el ahhoz, hogy normális módon válaszoljon. Kijött rajta az elmaradt alvás okozta minden fáradtság, úgy érezte, ott helyben a jéghideg járólapon képes lenne elaludni a fiú vállán. A zajok sem zavarták kifejezetten, a nyugodt alváshoz neki nem kellett néma csend. - Nem igazából már végeztem. - Már majdnem. Már majdnem tényleg elaludt. De Zsombor hangja visszarántotta a valóvilágba. Nyűgösen megdörgölte szemeit és nagyot nyújtózkodott. Fejét oldalra billentve kiropogtatta nyakcsigolyáit majd valamivel éberebb tekintettel nézett a fiúra. - Hát jó, menjünk. - Nem kérdezte meg, hova akarja vinni a másik, de elkönyvelte magában, hogy ez a csibészes mosoly kifejezetten jól áll a fiúnak. Kíváncsi volt, mit tervezget a nap hátralévő részére Zsombor. Szó nélkül fogta meg a kezét és hagyta, hogy talpra állítsák, majd lerúgta cipőit. Nagyon szép, de nagyon kényelmetlen darab volt a fekete magassarkú, így célszerűbbnek tűnt a mezítlábas gyaloglást választani. Ahogy mezítelen talpa a hideg kőre ért halkan felszisszent, de két lépés után már nem bánta a dolgot. Így viszont lábfejeit nem takarta semmi. Nem szeretett mezítláb vagy szandálban mutatkozni, hiszen az évek óta tartó balettozás megtette hatását. Lábujjai most is be voltak ragasztva, lábfejein horzsolások és zúzódások éktelenkedtek, de valahogy nem tudta érdekelni. Vagy a fáradtság, vagy a tudat, hogy Zsombornak mindegy, hogy néz ki nem hagyta hogy hiúsága felszínre törjön. - Köszönöm szépen. - Rávigyorgott a fiúra, jól esett neki a bók. Ha külsőjét dicsérték, azzal mindig kenyérre lehetett kenni, ennek egyszerűen nem tudott ellenállni.
|
|
|
|
Thomas Middleton Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Harmadikos mestertanonc
cinnamon roll offline RPG hsz: 800 Összes hsz: 3964
|
Írta: 2020. március 19. 21:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799391#post799391][b]Thomas Middleton - 2020.03.19. 21:22[/b][/url] LAU a tavaszi szünetben délelőtt a Lau laknál | #imreadyIF
Kiakadni? Miért akad ki Benito? Jaaa, hogy nem jöhet. Ó. Szomorkásan pislogok fel megint az ablakra. Vagyis ház főleg együttérzően. Szegény cica. - Nincs - húzom el a számat, de aztán gyorsan elmosolyodok. Dehát ha akarnám se tudnám letagadni, hogy hiányzik. Amióta megvan a kutyusom, kicsit félembernek érzem magam, amikor nem sündörög körülöttem. De most ez van. Úgy tűnik, nem csak Herceget kell szoktatni a különlétre, hanem engem is. Persze, a suliban sincsen ott velem, viszont az nem ugyanaz, hiszen ott nem is lehetne. Itt lehetne. Mindegy. Elengedem a dolgot, amennyire tudom. Figyelem barátnőmet. Megemelt szemöldökkel várom, hogy elmondja az úticélt, ám mikor kiejti, azután is maradok úgy. Elgondolkozva nézek aztán ide-oda. Kéne ez a helyszín mondjon nekem valamit? Beszélt már róla nekem? - Hm. Jól van - bólogatok mosolyogva, miközben kezeimet csípőre teszem. Az a helyzet, leragadtam ennél az Anna-rétnél és az le sem esik, hogy olyasmire készül most, amit még nem csináltunk. Túlságosan hozzá vagyok szokva, hogy mások hoppanálnak el engem valahova és nem nyilall belém, hogy ez itt most egy első alkalom. Valami persze motoszkál bennem, csak nem tudom megfejteni. - Oké - folytatom tovább a nagy egyetértésemet, és kicsit rugózok lábaimon, meg lóbálom kezeim. Részemről indulhatunk. Menjünk! Bár vicces, hogy én pont most jöttem Budanekeresdről, és most a szomszédban termünk, dehát ez a mi közlekedési módjainkkal lényegtelen.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2020. március 19. 22:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799426#post799426][b]Weiss Arion Ruben - 2020.03.19. 22:56[/b][/url] Alfred - Saint bár, privát részleg Mondhatni, nagyban kell gondolkodni, mindig. Nagyban és mindig éberen, mint valami kopó, lesni a lehetőségeket, nyújtózni, ameddig a takaró ér és még tovább, mert ez viszi igazán előre az embert, ha kilép a komfortból és átlépi a saját határait. Persze, nem minden esetben teljesen az vezérli, hogy nyújtózzon. Van, amikor csak lehetőségeket keres és van, amikor szórakozást, és közben megleli valami, ami érdekes. Szereti az életet, szereti, ha valami mézesmadzag elhúzódik előtte és rá tud kapni, mint valami csalira. Mert lehet, hogy az a következő olyan csapda, amelyből nem szabadul egykönnyen, mert hiába hisz mindent, a világ tartogathat meglepetéseket és persze azt is, hogy nem ő nyer. Kockázat, izgalom, ez az, ami neki való, nem ücsörögni és bagózni a tornácon, vagy sétálgatni a kirakatok előtt. Mint mikor az első lépések után kinyílt neki egy világ és ő olyan mohón falta, hogy nem tudta követni sem, elragadta, foltok és fények maradtak meg belőle, olyannyira gyors volt. A mámor, a libabőr, minden, ami csak elfogta. Mintha neki lett volna teremtve, mint mikor a mérleg billegett abban a pillanatban, mikor a világra jött, hogy őt melyik oldalra ossza, kiakadt volna a rossz, a sötét oldalán. Ez volt neki szánva talán. Szórakozni kívánt és mást lelt. Miért ne? Miért ne tehetne aprót, miért ne gondolhatna azokra is, akik messze vannak, de mindig ugrásra készen. Mint aki be akarná falni a világot, igazából pedig tenni akar kicsit, vagy pedálozni, sose tudni, mert van pár, akiknek tud ő is, a többieket leejti, szórakoztatják, semmi több. Már akkor érezte, hogy van itt valami, amikor átlépte a küszöböt. Persze, figyelmét lekötötte más, lekötötték, de ahogy végül el tudott vonatkoztatni attól, amit előtte illegették magukat, látott. Szemei kinyíltak és látott, hallott, ő pedig, egyre jobban és jobban ette be magát, előre, semmit sem nézve. Hogy ami semminek indult, lett valami. Bizsergés. Megérzés. Más nem a semmi. Lesznek és voltak nagyobb bukások az életében. A hideg rázza mégis, amint a hűs poharat tartja ujjai között, tekintete ismét megtalálja a másikét. A legilimentorok nem különösebben érdeklik, hiszen megszokta a jelenlétet, mégis, valamiért a borzongás futkos fel bőrén. Nem, nem a félelem, talán nem is az izgalom. Nem tudja megmagyarázni, de jóleső. Lassan emeli ajkaihoz a poharat és aprót kortyol, követi magában az ital rövid útját, és mire keze a pohárral együtt ismét kényelmesen pihen, ahol eddig, már véget is ért. Tekintete az előtte ülőre szegeződik, szinte mint aki át akarja világítani és valóban, nehéz volt, imádja a nehéz munkát, ha valami egyszerű, akkor talán unalmas is. De ő? Kíváncsi. Nem teljesen önmaga, nem kell annak lennie, továbbra sem kell mindent kitárnia. De akkor is kíváncsi. - Aki nem kitartó, az elsüllyed a szürkeség mocsarában – hízeleg felé, mert valóban. Többet hatott és tepert, mint az tőle megszokott. Az elején volt ilyen, amikor kellett, aztán elkényelmesedett, de nyúljon vissza oda, üljön az a tekintet rajta, mint akkor. Aki mindent akar és mohó, és azt eléri. Munkával. - De valóban előtted, vagy csak valami illúzió ez és a végén kiderül, te sehol sem voltál? - húzza a dolgot, mert sosem lehet tudni, mikor valaki más, valaki imposztor, aki a senkikkel foglalkozik, míg a nagy, nos, kutatja a másik nagyot. De nem gondolja talán komolyan, egy apró humor belefér, nem? De. Mintha ő irányítana. És el is hiszi. - Talán mindenben, talán semmiben. Valóban a lényeg legyen az első, vagy az, hogy tudjam, én akarom-e? Egy kis üzlet, egy kis kérdés – nem lövi el azonnal, ő ráér, és addig talán rá is érnek. Nem tudja. Semmit sem tud és ez valahol mélyen, eltemetve bosszantja, mert tudni akarja. Mindent. Újabb korty, lassú, apró. Kell a tiszta fej.
|
|
|
|
Csonka Zsombor Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2020. március 19. 23:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799428#post799428][b]Csonka Zsombor - 2020.03.19. 23:08[/b][/url] Rara Meghallgatásvendég Először fel se merült benne, hogy a lány azért használt több sminket aznap, mert nem aludt a legjobban. Saját részről már megszokta, hogy nem alszik a legjobban, és gyakran félálomban tengeti a napjait. Viszont Rara nem úgy nézett ki, mint aki annyira készen állna meghódítani a világot. Felhúzta a földről, és megvárta, míg lekapja a cipőit. - Mond csak, inkább csendes helyre mennél, vagy hangosabbra? - kérdezte. Semmire nem akarta ráerőszakolni a barnát, és hát volt ő annyira rugalmas, hogy egyik pillanatról a másikra megváltoztassa a tervet, amit az azelőtti pillanatban talált ki. Lenézett a lány lábaira, de nem szólt semmit. Nem ez az első eset, hogy valakinek látja a sebeit, és nem is az utolsó. Arról nem is beszélve, hogy neki hányszor voltak hasonlói. Mármint nem a lábán, inkább a kezét a dührohamok miatt, de pontosan tudta milyen, ha az ember hozzá van szokva a fájdalomhoz. - Na jó, de így nem jöhetsz. Itt hideg van, kint meg Pest - zárta rövidre a bemutatást, mást nem is nagyon kellett ehhez hozzátenni. Mindenki tudta milyenek is a főváros utcái. Így fogta a lányt, és mielőtt tiltakozhatott volna, már a karjaiba is kapta. Egyáltalán nem volt nehéz, így még csak meg sem kellett erőltetnie magát. - Mond csak, reggeliztél te már? Mert lassan ebéd idő van - lehet nem jött logikusan egymás után a két kérdés, pedig nagyon is az volt. Ha reggelizett, belefér a késői ebéd. Ha nem, akkor ideje valamit bekapni.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Eszterházy Diána KARANTÉN
offline RPG hsz: 210 Összes hsz: 685
|
Írta: 2020. március 20. 00:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799434#post799434][b]Eszterházy Diána - 2020.03.20. 00:06[/b][/url] Daróczy KonrádAnd do you know Carolina Where the biscuits are soft and sweet...
| | | | | | Figyelem! A hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz (nyílt szexuális utalások, szexuális tartalom, erőszak, stb). Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... | | |
Tökéletes érzékkel altatták el a gyanakvását, Konrád és az alkoho és a gyengé érintések és a saját naivitása, az a jellegzetes "mi történhet" lüktetés suttog az agya hátsó szegletében. Minden a helyén van.. lesz, minden jó, az idegszálai, az érzékei elégedetten dorombolnak Konrád simogatása nyomán. Nem zihál még, de lélegzetvételei már egyre rendszertelenebbek. A másik várakozását a maga várakozásaival azonosítja, nincs más opció. Egyértelműnek hat, hogy csak ugyanarra gondolhatnak, hiszen Konrád azt csinálja, azt teszi, amire Dia gondol - mintha csak a fejébe látna. Úgy mozdul bele mindenbe, ahogy a nagy könyvben megírtál, könnyedén húzni le róla minden darabot: amúgy sem fedtek belőle sokat, a felső szinte nevetséges egyszerűséggel kerül le. A félhomályban alkalma van végignézni a férfi testén is, és erősebbet dobban a szíve - de nem érzelmektől csordul túl, hanem az adrenalin hajtja a vérét, amely most őrült mód szalad vénáiban. Combja, vádlija megfeszül, ösztönösen nyújtja ki egyik lábát, még meg is támaszkodik vele Konrád oldalán, sarka egyáltalán nem fájdalmasan, de érezhetően a másik derekán állapodik meg, hogy valami támaszt találjon. Nem mindig vacakolnak esetében előjátékkal, ami néha kellemetlen és hervasztó tud lenni, ez most mindan, csak nem az. Egyszerre tolná felfelé a derekát és egyszerre feszítené ívbe a magát úgy, hogy medencéje az ágyba préselődjön, ez az ellentétes akarat édesen frusztrált nyögésben kulminálódik. Egyik kezével a tarkója alatti párna felső sarkát markolja másikkal a férfi hajánál játszadozik.. játszadozna, ha tudna ilyen precíziós mozdulatokra koncentrálni, valójában majdhogynem kapaszkodik belé.
|
Society: Be yourself. Society: No. Not like that.
|
|
|
Yezebel Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos
offline RPG hsz: 193 Összes hsz: 311
|
Írta: 2020. március 20. 00:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799436#post799436][b]Yezebel - 2020.03.20. 00:26[/b][/url] DominikIsmeri ezt a "nyugodtságot", a másik szinte forrong magában, ebben majdhogynem olyan biztos, minthogy reggel feljön a nap, este pedig eltűnik a horizontról. Nem baj, pont ezek miatt a könnyen kicsikarható reakciók miatt szereti feszegetni a határokat. Ruben is olyan könnyen robban, sőt, úgy alapvetően az emberek nagy része így van ezzel. Ez a friss élénkség annyira a sajátjuk, annyira nyers és elemi, hogy akarva-akaratlanul is kedvtelve nézi, még akkor is, sőt, akkor, ha ő maga csikarhatja ki belőlük. Saját maga, hiába a rengeteg mosoly, a játékos attitűd, a folytonos elfoglaltságkeresés, valójában sokkal kevésbé élénken reagál már különböző élethelyzetekre. Volt idő, amikor minden új, minden érdekes volt, a saját érzelmei és reakciói is, de ez már nagyon régen volt, életekkel ezelőtt. Lehet, hogy nehéz megrémíteni, nehéz kétségbeejteni és a morcossága, dühe is nagyrészt olyan, mint egy karikatúra, valami Yezebel elképzelései alapján eljátszott szerep, de őszinte, mélyről jövő elégedettséget sem érez, nem az övé már (talán soha nem is volt az) a halandó ember boldogsága. Nem mintha ez azt jelentené, hogy Yezebel boldogtalan, ugyan.. ugyanakkor tény és való, hogy egészen más skálán méri az ingereket és benyomásokat, mint akár a vele szemben álló Dominik. Pont ezért, amikor látja, hogy már a türelme utolsó cérnaszálai pattannának el, lemondóan és majdhogynem kedvetlenül csettint a nyelvével. - Hjaj, muszáj elrontani mindig, mi? Olyan hamar a végére értek mindig... - még a szemét is megforgatja. Széttárja a kezeit a kérdésre és elfekteti a fejét a kartámlán, ha neki nem adnak semmi szórakozási lehetőséget, hát akkor ő is makacskodni fog! - Nos, mivel a károdra szórakoztam, valószínűleg semmi hasznosat. Nincs semmilyen számunkra kellemetlen képességgel rendelkező auror Bogolyfalván, hidd el téged védelek meg a hallgatásommal, nem akarom, hogy bajod essen. Na lássuk, most mi jön? Parancsolgatni fog neki? Még csak leplezni sem próbálja, hogy mit figyel, félszegen a Dominik felé fordítja a tekintetét.
|
|
|
|
Daróczy Konrád INAKTÍV
offline RPG hsz: 105 Összes hsz: 121
|
Írta: 2020. március 20. 00:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799437#post799437][b]Daróczy Konrád - 2020.03.20. 00:28[/b][/url] Eszterházy DiánaCan you hear the echoes? There's a beating in the dark Lost inside the spirals Push and pull apart
| | | | | | Figyelem! A hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz (nyílt szexuális utalások, szexuális tartalom, erőszak, stb). Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... | | |
Talán hagynia kéne teret Diánának, hogy kibontakozhasson, de őszintén szólva ez nem valami játék, amit űzni kíván. Az ő tempójában haladnak úgy, ahogy ő elképzeli. Miközben nyelve gondoskodón ostromolja a csiklót, egy könnyed mozdulattal csusszan jobb kezének ujja a lány hüvelyébe, hogy aztán pillanatokon belül inkább kettőre váltson. A kéj hullámai érezhetően söpörnek végig partnerén, ezt hallja a feltörő nyögésből és érzékeli a csinos alak rezdüléseiből. Minden bizonnyal nem is sejti, hogy Konrád épp erre a fesztelen odaadásra várt csak, a bizalomra, hogy az eridonos már ne sejtsen semmit. Ugyanis mielőtt még az orgazmusig juthatna, egyszerűen abbahagyja. Eljött hát végre az ő ideje. A finom ujjak korábban már gondoskodtak övéről, így neki csak annyi dolga van, hogy megszabaduljon nadrágjától, ezzel feloldva a kettejük között húzódó utolsó határvonalat is. Meredező férfiassága impozáns látványt nyújthat, azonban az íriszeiben lassanként megjelenő sötétség inkább aggodalomra adhat okot. Továbbra is szó nélkül cselekszik, türelmetlensége e pillanatban eszkalálódik végleg. Hagyja, hogy Diána megnézhesse magának, megfogalmazódjon benne minden, ami már késő ahhoz, hogy cselekedhessen. Merthogy Konrád előrehajolva megragadja a csípőt, hogy a lány testét magához húzza, s még egy utolsó pillanatig kivár. Szereti, ha tiltakoznak. Amennyiben viszont nem teszi, legyen hát, erőszakosan hatol be, teljes hímtagját a lányba mélyesztve.
|
|
|
|
Machay Menta Sonja INAKTÍV
offline RPG hsz: 40 Összes hsz: 58
|
Írta: 2020. március 20. 00:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799439#post799439][b]Machay Menta Sonja - 2020.03.20. 00:46[/b][/url] Weiss Arion Ruben well wellÉrzi a szándékot, a köré lopakodó jelenlétet, ami utánanyúl, s magával akarja ragadni, húzni, taszítani a mélybe, olyan mélyre ahová a nő lökte őt nem is olyan régen. Felemelt fejjel zökken a támfalnak, a hűvös éjjeli kő ruháján átszűrődik, bőre is kap belőle valamennyit, ugyanúgy ahogy Ruben lehelete égeti ajkait. A pillanatot elnyújtva csap át önnön mágiája feje fölött, elégedetten, kéjes élvezettel simul bele a pillanatba, a karokba, talán az érzés az, ami most ad neki ennyit, hogy elvesszen cseppet a pillanatban. A halk hangok ott dobognak benne ahogy az előbbi csókok méltó folytatásukra találnak, de teljesen nem tűnnek el, csupán Sonja nem vesz tudomást róluk pár bűnös, röpke pillanatra. Aztán változik a szél, a kedv, a hangulat, talán sose derül ki mi volt az ami volt és most hirtelen nincs, a józanész felülkerekedik a lányon, s immár tettének teljes tudatában csókol vissza, őrületbe kergetve a másikat. Csak még egy kicsit had játsszon.Kiszakad a pillanat elragadó varázsából, nem, egészen pontosan kiszakítja magát, kezei a másik vállára siklanak, ujjai remegtető vonalakat húzva fonódnak a tarkóra, s egy utolsó, törleszkedő pipiskedés után oldalra siklik. Mintha táncolna, valami csúf, mégis kecsességében gyönyörű táncot járna, mint a higany, folyik ki az ölelésből, hogy aztán megálljon a férfi háta mögött. - Ne mozdulj - suttogja bűbájosan, jobb keze ismét a tarkóra tapad, megakadályozva, hogy Ruben megforduljon. - Háromra olyan ajándékot kapsz, amit most el sem tudsz képzelni - búgja a másik fülébe, és kivár, reméli a megadó, beleegyező sóhajt, bólintást. - Egy... - kezd bele, mielőtt a férfi bármit is mondhatna, abban reménykedik, hogy ezzel felkelti kíváncsiságát, nem engedi magához térni, márpedig neki pontosan ez a célja, hogy sodorgassa még, sodorgassa egy kicsit.
|
|
|
|
Eszterházy Diána KARANTÉN
offline RPG hsz: 210 Összes hsz: 685
|
Írta: 2020. március 20. 00:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799441#post799441][b]Eszterházy Diána - 2020.03.20. 00:48[/b][/url] Daróczy KonrádAnd do you know Carolina Where the biscuits are soft and sweet...
| | | | | | Figyelem! A hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz (nyílt szexuális utalások, szexuális tartalom, erőszak, stb). Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... | | |
Pont a legjobb résznél hagyja abba! Pedig már majdnem, már hátravetette a fejét, már gyűjtötte a hangját tudat alatt is, már elkezdett végigszaladni a jól ismert libabőr, az a bizsergés, már ott volt, majdnem ott volt.. És vége, semmi, elmarad az utolsó lépés, az utolsó méter, rávágják az ajtót az utolsó pillanatban. Féligmeddig magához térve, már-már rosszallóan néz fel Konrádra, és akkor szembesül csak azzal, hogy a férfi fölé magasodik. Ez eddig nem is lenne olyan rossz, végül is, érthető, nem? Nem a nyelvével és az ujjaival akarja a csúcsra juttatni, na nembaj. Vannak ilyenek, akiknek ez számít. Tekintete lejjebb vándorol, a merev férfiasság látványa, már csak a méret miatt is egyszerre szárítja ki az izgatottság végett a száját, egyszerre pedig fel is merül benne, hogy ezzel majd módszeresen kell majd megismerkednie. Nos, igen, ebben a pillanatban még vannak benne naiv elképzelések. Ezek a naiv elképzelések fulladnak végül eleinte meglepettségbe, ahogy Konrád megragadja, de jó ez még olyan vadulós játék, ezt szereti, ilyet játszott már máskor mással is, neki aztán nincs baja a kinky dolgokkal.. ? Még a saját gondolatai is kérdőjellel végződnek, mert mindezzel egyidőben valami kellemetlen és baljós érzés tölti el. - Jó, azért azzal csak lass.. - nem sikít. Ahhoz túl hirtelen és túl kellemetlen a döfés, medencéjébe éles fájdalom nyillal, ahogy minden előjáték ellenére is ezzel a mérettel azonnal és finomkodás nélkül hatolnak belé. Nem sikít, csendben marad, mert.. a tüdejébe szorul a levegő rámarkol a takaróra és meglepett-elborzadt arccal eltátja a száját.. majd becsukja. Ezt a másik biztos nem így tervezte, csak pár másodperc kell, míg összeszedi magát és már kap levegőt, akkor aztán majd rászól, hogy mi a fészkes fene volt ez, nem szexelt még lánnyal?! Csak pár másodperc, míg már nem lát csillagokat a fájdalomtól.
|
Society: Be yourself. Society: No. Not like that.
|
|
|
Daróczy Konrád INAKTÍV
offline RPG hsz: 105 Összes hsz: 121
|
Írta: 2020. március 20. 01:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799442#post799442][b]Daróczy Konrád - 2020.03.20. 01:02[/b][/url] Eszterházy DiánaCan you hear the echoes? There's a beating in the dark Lost inside the spirals Push and pull apart
| | | | | | Figyelem! A hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz (nyílt szexuális utalások, szexuális tartalom, erőszak, stb). Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... | | |
Diána még mindig nem érti. Nem baj, hamarosan, ha magától nem tér jobb belátásra, Konrád majd tudatosítja, mi is zajlik kettejük között valójában. Ahogy teljesen elmélyed a lányban, annak pedig szava eláll, egy kéjes élvezet bizsereg végig gerincén. Azonnal megérzi partnere fájdalmát, mintha csak szaga lenne, ez pedig esetében csak olaj a tűzre. Imádja nézni, ahogy szenvednek, a fájdalmas nyögések, a könyörgések, a védekezési kísérletek... Ezek mind-mind azt a célt szolgálják, hogy a végén, amikor őt is eléri az élvezet, a másik megsemmisüljön. A behatolás után azonban nem vár sokáig, mi több, néhány másodpercet hagy csak magának, hogy az eltorzult arcot megcsodálja, aztán rögtön mozogni is kezd. Mire is jó az előjáték? Pontosan erre. Ujjai szinte belemarnak a csípőbe, ahogy tartják, ő pedig egyre erőteljesebb lökéssel forrassza össze testüket újra meg újra. Hiszen mindketten ezt akarták, Dia egy pillanatig sem ellenkezett, mi több, szinte már felkínálta magát... Hogy lehetne ebben a szituációban szegény, szerencsétlen Konrád bűnös? Az aktusuk közös megegyezésen alapul, az persze más kérdés, hogy különböző elképzeléseik vannak az élvezetről, ez ugyanis nem erre a lapra tartozik. Mikor beleun ebbe a pozícióba, egyszerűen Diána fölé hajol, s egyik keze a vékony nyakra siklik, míg a másikkal támaszkodik. A finom bőrbe szinte beleégnek az ujjnyomok, ahogy megragadja azt és a korábbi lökéseket megszakítás nélkül folytatja tovább. Látni akarja, ahogy szenved és küzd. Gyerünk Diána, ne okozz csalódást.
|
|
|
|
Mester Adrián Dominik Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag
offline RPG hsz: 29 Összes hsz: 40
|
Írta: 2020. március 20. 01:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799443#post799443][b]Mester Adrián Dominik - 2020.03.20. 01:13[/b][/url] V. kerületi lakás | ready or not | tovább a hszhez (katt)
| | Figyelem, a hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz (tiltott szerek használata és annak radikális hatásai, esetlegesen agresszió, pánikroham, vulgaritás, kendőzetlen szexuális utalások, stb.). Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, kattints a karikára. |
Túl engedékeny az ifrittel. Yezebel azt hiszi, ez az egész vicces, és mindeközben a munkájuknak valóban vannak kifejezetten szórakoztató aspektusai, amiket Dominik is örömmel kiélvez hosszasan, a komolytalan attitűd lassan általánossá növi ki magát, és ezt a legkevésbé sem viseli jól. Bár kettejüket tekintve kétségtelenül a férfi tekinthető sokkal inkább több szempontból is gyermeknek, az, hogy a jelenleg is zajló gyerekes hadakozás szükségeltetik az információcseréhez, ezzel meggátolva a gördülékeny összedolgozást… Finoman kifejezve is az agyára megy. És tudja, hogy ezzel pontosan azt adja meg, amit Yezebel szeretne és többre menne azzal, ha befogná és ráhagyná, elvonulna a feleségével bármi mást csinálni, de egyszerűen képtelen fékezni indulatát a feleselés hallatán. Ez a tény pedig csak még inkább megnehezíti az egész szituációt. És ezzel az ifrit is tisztában van. Ördögi kör. A hamut tologatja még égő cigarettája végével egy halomba, a nyelvcsettintést hallva sem mozdul kirívóan, azonban mellkasa jól láthatóan nagyobbat emelkedik és süllyed, állkapcsa megfeszül. Egy kimért, már-már erőltetetten visszafogott mozdulattal nyomja el a csikket, és ellöki magát a pulttól, hogy kényelmes léptekkel a fiúhoz közelítsen. A kis combok közt térdel a kanapéra, ha kell erőszakosan csinál helyet magának, mindeközben ujjai kíméletlen szorításába fogja a keskeny nyakacskát és feljebb szegezi a háttámlán. Szó sincs konkrét erőfitogtatásról, egyszerűen csak valamivel le kell vezetnie a feszültségét. - Nálam van a kibaszott könyved. Ennyire unod már az életedet, huh? – a hangerején még valamelyest halkít is, ahogy közelebb hajol, csoda, hogy nem köpi mindjárt szemközt. – Akkor ezek szerint Alhazrednek is lejelentheted, hogy pont olyan szánalmasan unalmas a környék, mint amilyenre számítottunk.
|
|
|
|
Yezebel Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos
offline RPG hsz: 193 Összes hsz: 311
|
Írta: 2020. március 20. 06:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799445#post799445][b]Yezebel - 2020.03.20. 06:11[/b][/url] DominikFigyeli a férfi kényszercselekvéseit - vajon le fog-e szokni róluk valaha? Nos, a leszokást Yezebel nem éppen könnyíti meg, az tény -, de mindössze annyit olvas le belőlük, hogy a szándékai szerint jól halad. Na nem kikészíteni akarja a másikat, de a többieknek mindig is volt és talán lesz is némi sejtésük arról, hogy az ifrit néha mintha kísérleti patkánynak használná őket. Mindenféle rosszindulat nélkül persze. Az emberekkel ellentétben az ő fajának példányai nem bírnak eredendő, nyers, színtiszta gonoszsággal. Persze felvett szokásaik, viselkedésformáik, jellemvonásaik lehetnek, amlyek nem éppen pozitívak, de nem gonoszak - Yezebel sem az, habár tengerentúlon az éjszakai élet, ha meghallaná ezt, esélyesen sokan a hasukat fogva görnyednének össze a nevetéstől. Mindenkinek megvannak a maga körülményei. Yezebel esetében pedig a maga gazdái is. Az Ő falán például azóta is ott függ az egyik szarva, amelyet évekbe telt visszanövesztenie. Nyekkenve préselődik hátra a támlán, ahogy Dominik ujjai a torkára fonódnak, fájdalmasan felnyög, a törékeny gyerektest eltörpül a felnőtt férfi takarásában. A szorítástól mértékétől függetlenül kényelmetlenül megrándul, kis ujjaival megpróbálja gyengén lefeszegetni a másik tenyerét magáról, közben sípola felköhécsel. Jó öt-tíz másodpercig szenved így, külső szemmel nyilvánvaló, hogy a fizikai erőkülönbségeket talán rosszul mérhette fel Dominik és idegességében jóval erősebben szoríthatott rá. Aztán egyik pillanatról a másikra, mindenféle átmenet nélkül marad abba a fizikai küzdelem és vergődés, teljesen rezzenéstelen érdektelenséggel ernyed el a fogásban, a kerekded kisfiú arc olvashatatlan rezignáltsággal mered vissza Dominik arcába. - Nálatok van a könyv, na és, de nagyra vagytok vele. - A többes szám lehet a csapatnak szól, lehet az amerikai ismerősöknek, lehet, hogy az összes valaha volt gazdájának vagy legalábbis a legtöbbnek. Enyhe szulfurillat parázslik fel a levegőben, amely megelőzi a már jól ismert folyamatot, az ifrit teste a levegőnél valamifel súlyosabb, fekete légnemű-kátrányszerű füstté olvad, mely könnyedén kicsusszan Dominik fogásából, s a támla felett átkúszva mögötte ismét összeáll, ezúttal már eredeti alakjában. Leporolja a vállát, megszokott és berögzült mozdulat, mert amúgy nyilvánvalóan szükségtelen. - Ti emberek mindig elfelejtitek, hogy a halálos fenyegetéseket egészen más mértékegységben mérjük. Ahogy azt is, hogy csak azért mert nálatok van valami, ami az Enyém, nem hullik le rólatok minden felelősség. A kanapé felé fordul, amelyen Dominik még mindig térdel, bár mostmár a kezét valószínűleg a támlán nyugtatja, azon a támlán, amelyre most Yezebel rákönyököl. - Valóban tudok segíteni, ha kértek, ha megállapodunk. De Dominik, ha rosszul bánsz velem, a legrosszabb rémálmoddá tudok válni, miközben még mindig teljesítem a rám kirótt feltételeket. Teljesen átlagos hangerőn beszél, nem feszül a szavai mögött semmilyen érezhető belső feszültség, de még csak retorikai hatás miatt sem emeli meg vagy fojtja el a hangját, a világ legmagától értetődőbb tényeként közli mindent, amelyeknek számára nincs súlya, ez csak így van, mióta világ a világ. Mint ahogy semmilyen állat nem lesz engedelmes és hűséges csak azért, mert a gazdája megvette, egyszerű levezetés. Láthatóan még az a tény sem állítaná meg a mondottakban, hogy gyakorlatilag kölyökkora óta ismeri a támla túlfelén támaszkodót. Egy hosszú, kellemetlen másodpercig még ezzel a csontig hatoló egyértelműséggel és érzéketlenséggel mered Dominikra, majd kiszélesedik a mosolya, a vörös íriszek megtelnek derűvel és vidámsággal, miközben meglapogatja Gazdája fejét, egy kissé összeborzolva a haját. - Szóval legközelebb hagyjuk a finnyázást, és csak szépen tessék meghallgatni, hogy milyen Révészt fogtam az itteni aurorok között, aki miatt jobb lesz tisztán, testek nélkül dolgozni. Na tessék, micsoda váltás, hát tudna ő haragtartó lenni ezzel a vajszívvel? Hát tudna? El sem lehet képzelni, mennnyire.
|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant offline RPG hsz: 375 Összes hsz: 758
|
Írta: 2020. március 20. 10:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799463#post799463][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.20. 10:04[/b][/url] outfit|egy pesti zeneiskola hideg folyosóján|music- Az attól függ, te mit terveztél. Én bármiben benne vagyok - vonta meg könnyedén vállait. Elég jól ismerte Pestet ahhoz, hogy bárhová is menjenek hazataláljon, szóval tényleg nem volt lényeges merre akarja vinni a fiú. Viszont szeretett ahhoz mindenképpen ragaszkodott, hogy úgy irányítsa az eseményeket, hogy útba essen Bia lakása, mert mezítláb tényleg nem szívesen gyalogolt volna végig a főváros, de mivel nem számított extra programra így váltócipőt nem hozott magával. Sőt, igazából semmit sem hozott magával és örült volna, ha legalább a legalapvetőbb dolgokat magához veheti. Nagynénje amúgy is a szomszéd utcában lakott, szóval messzire sem kellett volna menniük a cuccaiért. - Miért ne mehetnék? Nem lesz semmi... - …bajom, fejezte volna be megkezdett mondtaát, ha lábai továbbra is tartották volna. A hirtelen jött magasság és helyzetváltozás azonban belé fojtotta a szót, esélyt sem hagyva a tiltakozásra. Ajkai csodálkozóan elnyíltak, szemébe pánik költözött. Két dolog van, amitől menthetetlenül félt mióta az eszét tudja, az egyik a magasság, a másik a sötétség. Persze gondolhatnánk, hogy a fiú karjaiban nem került olyan hajmeresztő magasságba, de az, hogy valaki másra kellett bíznia magát ilyen helyzetben, sokkal inkább elvette biztonságérzetét, mintha kiültették volna egy tízemeletes panel tetejére. Ott legalább valami szilárd és teljességgel megbízható lenne a feneke alatt. - Zsombor... Tegyél le. Kérlek - motyogta pánikba esve. Halálfélelemmel kapaszkodik a fiúba, figyelmen kívül hagyva azt az aprócska tényt, hogy alig pár centi választja el őket és hogy intéztek hozzá egy kérdést is. Agyát elborította a pánik, régen félt már ennyire. Valószínűleg annak köszönhető a félelme, hogy az első repüléstan óráján akkorát esett a seprűjéről, hogy egy hétig a gyengélkedőn feküdt utána. Azóta nem szimpatizál a kviddiccsel sem igazán, bár lehet, ha leküzdené a félelmét és kipróbálná egyszer még meg is szeretné. Pedig előtte imádott fára mászni, minden mászókát kipróbálni, kerítésekről leugrálni, az elmúlt években azonban mindig udvariasan visszautasított minden olyan irányú programajánlatot, amiről tudta, hogy valószínűleg nem lenne jó vége.
|
|
|
|
Csonka Zsombor Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2020. március 20. 11:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799474#post799474][b]Csonka Zsombor - 2020.03.20. 11:26[/b][/url] Rara Meghallgatásvendég Sok őrültséget csinált már az utóbbi időben Zsombor. Tanárok lakosztályába szökött be, furcsa színű és ízű italokat próbált ki magán, egyszer még egy boltból is lopott. Vagyis megpróbálkozott vele. Már rég nem érzett magában félelmet semmi iránt, hiszen azt elnyomta az adrenalin és a kaland adta izgatottság. Talán már el is felejtette milyen az. Azonban a lány szemébe nézve pontosan meg tudta mondani. Hirtelen visszapenderült azokba az időkbe, mielőtt az intézetbe volt. Az állandó félelem, amely övezte, mikor nem értette mi történik vele. Folyton máshol ébredt és nem tudta hogy jutott oda, és az élmények amik kimaradtak neki... egyszerűen szörnyű volt. Ezért is cselekedett rettentő gyorsan, és szép lassan, hogy meg ne ijedjen Rara, letette a földre. - Nyugi, nem lesz semmi baj - simított ki egy hajszálat a lány arcából, ezzel is próbálva segíteni a helyzeten. - Már a földön vagy, nem lesz semmi gond - mosolygott biztatóan. Amikor biztosra vette, hogy a lány félelme alábbhagyott, akkor kicsit távolabb helyezkedett, hogy ne legyen annyira benne az aurájában. - De továbbra se jöhetsz így - mutatott le a lábára. - Ha nem vihetlek karban.... - elmélkedett. - Hogy állsz azzal, ha a hátamon viszlek? - kérdezte elgondolkodva a fiú. - Mondjuk Biankáig. Bár nem tudom pontosan ki az, de ott biztos van másik cipőd, amit felvehetsz - vonta meg a vállát Zsombor, és miközben beszélt végig fogta a lány kezét, mint egy biztosítékot, hogy ha bármi lenne, ő itt van. Nem szándékosan, hanem reflexből tette ezt. Pedig neki aztán nem tanították meg, hogy kell vigyázni egy másik emberre.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Alfred Nathan Declaire INAKTÍV
offline RPG hsz: 83 Összes hsz: 103
|
Írta: 2020. március 20. 11:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799476#post799476][b]Alfred Nathan Declaire - 2020.03.20. 11:37[/b][/url] W E I S S A R I O N R U B E N “Give you everything you been dreaming of Just let me in” 03.20., Budapest, Saint bárAz emberek a maguk formájában borzasztóan szórakoztató lények, hiába tartozom közéjük, mert én aligha szórakoztatok bárkit is bármikor. Ez egy olyan történet, amit nem járunk körbe, mert felesleges... na mi lenne? Úgy van! Időpocsékolás. Tehát szórakoztatóak, és még csak észre sem veszik, hogy a reakcióikkal, szembogaruk villanásával milyen mérhetetlen örömöt okoznak a másiknak, pontosan akkor, amikor nem is számítanak rá. Az embernek vannak olyan testi reakciói, amit nem tud irányítani, mert fel sem tűnik neki, hogy megtörtént, a teste megcselekedte azt az apró libabőrt, azt a minimális rezdülést, ami túl sok mindent árulhat el. De akkor már mindig késő. Ahogy most is az. Reakciója sok mindent elárulhatna, és akkor megint eljutunk a problémákhoz, csak nem érdekelnek. Bármilyen reakció hidegen hagy, amit az előttem ülő produkál, hiszen vajmi kevés esélye van arra, hogy felkeltse az érdeklődésem. Szemtelensége árad belőle, ahogy helyezkedik, ahogy kortyol az aranyló italból, melynek hűvössége az én bensőmet is melengeti, amikor leér gyomromba. Pillantásom elveszem róla, a könyvespolc felé fordítom fejemet, szinte már-már egy unott sóhaj szalad ki ajkaimon, miközben a köteteket fürkészem, hogy vajon melyiket kapjam le és álljak neki olvasni, amíg értékelem a kitartást, mert egyelőre mást nemigen tudok értékelni. Hamarosan váltunk át időpazarlásba, amit a szívem és lelkem, de még a testem is fájdalomként él meg. Az én időm sokat ér, nem pazarolhatom el holmi jöttment, magas lovon ülő... emberekre. Ó, a szürkeség és a mocsár kettőse. Visszafordítom fejemet felé, amikor megüti fülemet hangja, tekintetünk találkozik. Egy halvány, óvatos mosolyt eresztek meg magamnak. Weiss, meg kell mondjam, már lassan aranyosnak mondanálak, ahogy ülsz abban a fotelben, mégis forrsz belül. Vajon miért? Innen érzem a zsizsegést, ami belőle árad, ámbár mindegy, mert fejembe folyamatosan jönnek az információk így is, hamar kiderülhet mi a baja. Helyzetjelentések kintről, információk, kérések, óhajok és sóhajok. Nagyot szusszanok. - Milyen kedves feltételezés - szelíd mosollyal arcomon pillantok le a kristálypohárra, ujjaim között forgatom azt, éppen annyira megdöntve, hogy a whisky még ne löttyenhessen ki. - Nem kenyerem, amikor vádakkal illetnek. Előttem ülsz, nem más előtt, mert megérdemled - pillantásom hirtelen villan rá, fejem egy millimétert sem mozdul a cselekvés közben. Hangomban nincs fenyegetés, a semlegesség és közlési hangszín úgy üti meg a szoba csendjét, én is beleborzonganék. - Hogy te akarod-e? - fél szemöldököm ráng meg egy pillanatra, éppen azzal egy időben, ahogy kiengedem magamból a halk kacajt, ami neki szól bizony. Talán nem kell bizonygatnom, elég egyértelmű. Mosolyom szélesebb lesz, ahogy fejemet oldalra billentve kapom el tekintetét. - Egyelőre az időmet vesztegeted, amit nagyon nehezen tolerálok, úgyhogy ha csak a kitartásodat akartad megmutatni, akkor ügyes fiú vagy, sikerült - ismét kiengedek egy halk kacajt. Lábamat átvetem a másikon, térdemen támasztom meg jobbomat, majd whiskymet tartó kezemet is ráhelyezem. Fejemet, a legelbűvölőbb mosolyom mellett, döntöm hátra és támasztom a fotelnek. Halk kattanás jelzi, ahogy a legilimentorok egyike kitárja az ajtót, hiszen itt az ideje távozni, és könyörögnöm sem kell remélhetőleg eziránt.
|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant offline RPG hsz: 375 Összes hsz: 758
|
Írta: 2020. március 20. 13:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799487#post799487][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.20. 13:00[/b][/url] outfit|Pest utcáin|musicVett egy mély levegőt. Majd még egyet. Kellett egy kis idő, míg teljesen magához tért a félelem sokkból. Zsombor gyengéd érintése visszarángatta a valóvilágba, halványan viszonozta a mosolyt. Nem haragudott a másikra, hogy is haragudhatott volna? Nem tudhatta, hogy Sári, a nagy bátor Eridonos egy ilyen aprócska dologtól halálra retten. - Hát ha nem hagyod, hogy így menjek akkor visszaveszem a cipőmet - húzta el kelletlenül száját, de azért belebújt a fekete cipellőkbe. Szeretett nőiesen öltözködni, de ha csak tehette, inkább balerina cipőket hordott jeles alkalmakra, hétközben pedig tornacipőt. Áldotta azt az embert, aki a nők körében is elterjesztette ezt a kényelmes viseletet. Nagyjából öt pár, különböző színű és fazonú állt rendelkezésére ebből a stílusból, hogy minden ruhához megtalálhassa az ideális, tökéletesen passzoló darabot. - Egyébként Bia a nagynénim, itt lakik alig egy utcára, szóval nem kell messzire mennünk. - Olyan természetesnek tűnt, hogy a fiú fogja a kezét, hogy elfelejtette elengedni, miközben elindult kifelé. Amennyiben a fiú nem engedi el az övét valószínűleg fel sem tűnik neki, hogy valami furcsa. A Nap melegen sütött, az kis utca azonban szinte kihalt volt. A legtöbben ilyenkor még dolgoztak, vagy iskolában voltak és a nagy embertömeg amúgysem az ilyen kis szűk utcákban járt, mint ez is volt. Ahogy kifordultak egy szélesebb, forgalmas utcára az emberek száma és a zaj is jelentősen megnövekedett. Sarkai hangosan kopogtak a járdán, ahogy céltudatosan igyekezett a körfolyosós régi építésű ház felé, ahogy Bia lakott. - Szóval hová is készülünk? Csak hogy teljesen átöltözzek, vagy elég a cipőmet átvennem. - Persze, a leglényegesebb kérdés már megint a ruha. Azért mégsem mindegy, hogy az ember hova mit vesz fel. A fél ruhatárát Pesten tartotta, hogyha valami váratlan esemény közbejön, mindig legyen más választása, így már el is kezdett agyalni a különböző szetteken.
|
|
|
|
Csonka Zsombor Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2020. március 20. 15:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799499#post799499][b]Csonka Zsombor - 2020.03.20. 15:06[/b][/url] Rara Meghallgatásvendég - Ha nem Pesten lennénk, hanem mondjuk Bogolyfalván, akkor hidd el, én is levenném a cipőm - húzta el a száját, és újabb megoldásokat tárt a lány elé. És hoppá. Egy utcát csak kibír a lány. - Akkor menjünk gyorsan, mielőtt még rosszabbul jár a lábad - kezdte el kifelé vezetni a lányt Zsombor, majd utána átadta az irányítást neki. Egy picit hezitált. Vajon el akarja rontani a meglepetés örömét? - Arra gondoltam, beugorhatnánk egy esküvőre - jelentette ki végül. A bazilikában minden második órában volt egy mise, szóval csak nem volt olyan nehéz megérkezni egynek a közepére. Ha pedig elég sokan vannak, akkor aztán úgy elvegyülnek, hogy senki nem hiszi, hogy nem oda valóak. No persze ehhez az is kellett, hogy a lány minimum olyan elegánsan nézzen ki, mint most. Szerencsére Zsombor alapjáraton szeretett stílusosan öltözködni, így nem lesz olyan feltűnő, pláne nem Rara mellett. A férfiak amúgy is mindig csak kiegészítők. - Szóval szerintem jó leszel így - tisztázta. Ahogy a lány be akart menni a lakásba, elengedte a kezét, és mint a kutyák, amikor nem akarják a gazdájuk kérését teljesíteni, egy helyben maradt. - Menj csak, én itt megvárlak. - biztosította. Valahogy nem akaródzott felmenni, hiszen az már jelent valamit. Ők még csak tegnap találkoztak, nincs köztük semmi, szóval nem is kell, hogy felmenjen egy idegen lakásba, és bájgúnárt játsszon valakinek.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant offline RPG hsz: 375 Összes hsz: 758
|
Írta: 2020. március 20. 15:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799502#post799502][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.20. 15:32[/b][/url] outfit|Pest utcáin|music- Hidd el, ha figyel az ember hová lép Pest sem rosszabb, mint Bogolyfalva. - Egyszer kísérte el valami megnyitóra Biát, akkor is hajnal háromkor, mezítláb és egyedül gyalogolt haza a város túlvégéről. Nem semmi éjszaka volt, azt meg kell hagyni, de azóta inkább kihagyja az ilyesfajta eseményeket, ahova szerető nagynénje rendszerint meginvitálja. - Hidd el, lesz ez ennél rosszabb is - nevette el magát. Látszik, hogy Zsombor még sosem látott balerinát egy kétórás balett után. Ő viszont ebben nőtt fel, kiskorában még csak látta, később aztán át is élte a fájdalmakat, de minden egyes szenvedéssel teli gyönyörű pillanat megérte. Külső szemlélőként ezt nem lehetett megérteni. Miért is gyötörné magát szándékosan az ember, mikor van más választása is? De akit egyszer elkapott és beszippantott ez a világ, az később nem fog tudni szabadulni. Valószínűleg nem is akar. - Mi a fenének akarsz te esküvőre menni? - nevette el magát. Ha értelmes és számára is elfogadható indokokkal állt elő akkor szó nélkül belement a játékba. Azonban első hallásra ez még neki is sok volt. Egy templomi esküvőben nincs semmi érdekes vagy izgalmas, sőt, sokkal inkább rém unalmas és fárasztó egy-egy ilyen szertartás. Sári hacsak tehette kerülte az ilyesfajta alkalmakat. A buli részére persze mindig vevő volt, de az ilyen felesleges hivatalos köröket igyekezett megúszni. - Aztán nehogy itt hagyj - forgatta meg vidáman szemeit. Amúgy sem akarta erőltetni, hogy Zsombor felkísérje, így, hogy jól érezhetően amúgy sem akart felmenni csak megkönnyíttette Sári dolgát. Amilyen gyorsan csak tudott feltipegett a másodikra, hátizsákját kipakolta majd visszapakolt néhány elengedhetetlenül fontos dolgot - mint például pálca, rúzs, papírzsepi - átvette a cipőjét majd vidáman leszökdécselt a lépcsőn. A felfelé igyekvő nyugdíjas házaspár összesúgott a háta mögött, ha jól hallotta valami olyasmit magyaráztak, hogy ezek a mai fiatalok mind bolondok, de nem kifejezetten foglalkozott vele. Nagyjából öt perc alatt megjárta a lakást, elégedett mosollyal lépett ki újra a napfényre.
|
|
|
|