37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér
Boglyas tér - Elijah Kearney hozzászólásai (9 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. augusztus 7. 17:39 | Link
◖Dimitri◗


Még nedves tincseim a fejemre tapadnak, mintha szándékosan egy marék zselét kentem volna rá, minimum hatszor. Persze. Próbáltam már, hasznos, mert végre nem úgy mutatok, mint aki a villáját a konnektorba dugta, no de... Azt onnan kiszedni! Amúgy nem értem, miért erre gondolok, miközben papucsos lábammal sietősen haladok a térre. Nemrég még egy kellemeset csobbantam a tavacskában, mondjuk, ez önhibámon kívül volt, és most a hajam melletti vizes ruháim már kevésbé  kényelmesek és nem töltenek el emlékekkel. Mondhatnám, hogy a saját sorsom ért utol, de inkább csak azok, akik nem épp arra vágytak, hogy ott kacsázzak és élvezzem, hogy nem kell az iskola falai között aszalódni. Pechemre, ők épp bulizni akartak, felsőbb évesek, elbújtak a tanárok elől és láttam én, hogy miféle üvegek voltak náluk. Értem én, értem, már nem kicsik, de nem is felnőttek, szerelmesek vagy csak épp más fűti őket, és lázadni akarnak. Én is ittam már sört, nem tagadom, itt az iskolában azonban mégsem akarok ilyen kalandokba keveredni. Azt hiszem látszik, hogy nem az a fajta vagyok, vagy mi. Béna, mondd csak ki, hogy a bénák közé illenél.
És akkor kaptam egy gáncsoló átkot, mert, bár tényleg békésen kacsáztam, a nyakam is nyúlott, hogy mit művelnek. Fenébe a kíváncsisággal és azzal, hogy itt túl sokan űzik azt, hogy kőbunkók a többiekkel. Miután kikászálódtam, csúnyát mutattam az ujjammal, majd az a srác, akinek talán tetoválás volt a nyakán, vagy valamelyik lány alkotta folt, utánam eredt. És én szaladtam, mint a nyúl. Ezzel sosincs gond, a nagyobbak már lomhák kicsit, elunják azt, hogy kergetőzni kell, meg volt fontosabb dolga is biztosan. Nem tudom, mikor hagytam le, mert a futás és az, hogy hátrapillantgatsz a hátad mögött, azt kell mondjam, csak a filmekben működik. Eleve a hosszabb haj, az adrenalin, meg az, hogy az emberek ha közlekednek az utcákon, nem ugranak félre előled. Kicsit elhittem, hogy belőlem is lehet akcióhős, aki épp menekül a gonosz ellen, csak akkor nem, amikor ütköztem azzal a valamivel. Ó, hogy egy motor. Itt? Mivan?
Nem volt öröm abban, hogy nekiszaladtam, de azt kell mondjam, annyira nem is fájt. Lehet, hogy az érdekelte, hogy jól viselem-e, nem pedig az, hogy leüvöltse a fejem? Hát ezt passzolom, így, kétrét görnyedve és zihálva. Távolabb álltam csak meg, az oldalam szorongatva és levegőért kapkodva. Oké. A maratonfutást elfelejthetjük és mára azt is, hogy emberekkel érintkezzek. Semmi jó nem sül ki belőle...
Szál megtekintése
Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. augusztus 9. 11:24 | Link
◖Dimitri◗


Jó, azt hiszem ezt csak én fújtam fel annyira, hogy ilyen jelenet kerekedett belőle. Vagy mégsem? Sosem gondolkodtam el azon, milyen heves, erős vérmérsékletű emberek járnak erre, hogy amúgy az agresszió vagy épp a „ki ha én nem?” jellemvonás egyes esetekben felvételi követelmény. Mert bár tök cuki emberek vannak erre, azért akad olyan, akiktől a hideg ráz ki. Egy kicsit. Brrr.. Kár, hogy nem adnak valami útmutatót arra az esetre, aki tök hülye egy ilyen bentlakásos dologhoz, meg mindenhez, ami ehhez a helyhez köthető. Bár, egyik este már kérdezgettem azonban az évfolyamtársak pont annyit tudnak, mint én, vagy épp olyan „legendákat” meg bölcseleteket, amiknek lehet alapja annyi, mint a nyugdíjasok pletykája. Minél többször hangzik el, annál durvább. Így valahogy az, hogy a Kínzókamrában - aminek létezését én nem vagyok hajlandó elismerni de meg nem keresném, hogy biztos legyek a tagadásomban – a Rellonosok szabályosan feláldozzák a gyenge gólyákat, vagy hogy a kviddicsmeccseken, amit még mindig nem igen értek, igazi vér folyik. De volt már kegyetlen gondnok, és villámszóró tekintettel ellátott tanár is. Lehet, de csak lehet, hogy nem kellene mindent elhinnem vagy ha nem is teszem, nem ezekből táplálkozni és azt gondolni, hogy aki nemrég megkergetett, a vérem akarta, vagy levinni arra a helyre és odabilincselni valamihez, hogy életemben egyszer ott maradjak olyan helyen, ahol senkit se zavarok.
Kicsit lüktet a fülemben az adrenalin meg a vérnyomásom. Extrém sportban ez lenne az a löket, amelytől teljesítményem az egekbe repít, de ez a löket totál mást ér el, és mondanom sem kell, inkább a szerencsefaktorom nőtt meg. Anyám már sipítozna, leüvöltötte volna a motoros fejét, hogy miért nem figyel, majd ugyanezt velem is, és bezárna a toronyba, hogy a légy se veszélyeztessen. A kiáltásra összerezzenek, aztán realizálom, hogy úgy néz ki, csak egy fagyit öltem meg. Oké, ez elég olcsó, egyszer visszafizetem, annyi apró mindig van nálam. Épp egy megkönnyebbült sóhajt akarok kiengedni, amikor a második felvonás már roppant félelemmel tölt el. Olyan gyorsan, hogy amikor oda merek pillantani, a nyakam belesajdul és felsikítok.
- Basszus, basszus, basszus! - megölök egy embert?! Mehetek majd egy varázslóbörtönbe, húzogathatom a strigulákat meg minden. Vagy én rendes börtönbe kerülök? Egyik sem jobb! Ismét gyors tempómat bevetve rohanok oda, mint valami hős vagy épp őrült, és elkapom a kormányt, vagyis belecsimpaszkodok. Nem, nem vagyok erős, elvileg tonnás súlyom nincs, de remélem. Remélem annyi erőm van, hogy visszafogjam a vasszörnyeteget addig, míg kimászik alóla. Kiváltképp nehéz dolog egy motorral viaskodni, vézna karom igencsak remeg, én pedig hamar kerülök a bőgés határára.
- Elbírom, csak másszon ki! Nem akarok fiatal bűnöző lenni..!
Szál megtekintése
Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 15. 22:51 | Link
◖Dimitri◗


Ha kapod a nyakadba, akkor kapod, ha kéred, és főképp ha nem kéred. Meleg, gőzölgő, és tudod miről beszélek. No de hogy már szinte folyamatosan? Nemigen akarom elhinni azt, hogy valóban én vagyok ennyire kerge, vagy ez a varázslóvilág? Mert bár odahaza, vagy a volt sulimban is voltak necces dolgok, itt viszont mást alig találok. Itt... valahogy nem tudom kontrollálni az egészet, és minden kicsúszik az ujjaim közül, fogalmam sincs, hogyan kellene kezelni egyes helyzeteket, dolgokat, embereket. Mély levegőt veszek, aztán? Ennyi? Mindig nő benne az, hogy jobb lenne egész végig a könyvtárban ülnöm és olvasnom, mert abba piszok kevés a rizikó. És aztán mindig akkor döbbenek rá, hogy ez a legjobb álom, amikor kint vagyok megint, és keresem a bajt. Vagy ő engem.
Kedves motor, kedves motoros! Sajnálom. Ezt kellett volna kinyögnöm, nem pedig azt, hogy mit nem szeretnék. Igazából ez az én hibám, és már így is ott vagyok, hogy elvisz a korai infarktus, és hatalmas őzike szemekkel bámulok mindenre, ami csak történik.
- Basz... - és hát, mint tudjuk, minden külföldi először köszönni tanul meg, majd káromkodni. És ki is csusszan. Nyelek egyet, majd ismét, és az, ami oly hősiesen menteni akartam, vagy nem tudom mi a fenét gondoltam, moccan. Ja hogy ennyi elég lett volna eleve? Tény, nem mágusfejjel gondolkodom, sokkal inkább azzal, mit tenne mondjuk Steven Seagal vagy a Szupercsapat. Vagy apám. Ő mondjuk biztos azzal jönne, hogy ne hívjunk rendőrt, megbeszéljük okosba. Csak nekem se pénzem, se szavazati jogom és most földem sincs a talpam alatt.
- Oké, jó! - ez inkább magamnak szól, ahogy elengedem, és a földre esve gurulok még egy kicsit, hogy a szörnyeteg ne a lábamra landoljon. Aztán nagy levegő, felülök és a gazdájára pillantok.
- Én rettentően sajnálok mindent... Minden rendben? - ez anyám hangja szinte, aki mindenkiért képes aggódni. Felkelve porolom le magam, mert az a jó a gyereklétbe, hogy sokat esel és kelsz ugyan, de egész tök jól megszokod. Van rajtam horzsolás jelenleg, kosz, de mit számít. Elhagytam a papucsom is. - Nagyon szép motor, mellesleg! - és ha lepattogott a festék, akkor jaj nekem.
Szál megtekintése
Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. október 1. 00:36 | Link
◖Dimitri◗


Elég sokféle verzió futott át az agyamban a pillanatok tört része alatt, és egyik sem volt kellemes. A „mi lett volna ha...” játék ilyen esetekben nem jó módszer, csupa rossz és még rosszabb dolog bukkan fel, vagy épp csak eleve a szárnyaló él élénk fantázia. Kilapult ember, kilapult én, kilapult mindenki. Még szinte azt is el tudtam képzelni, ahogy jön a robbanás, meg a sikoltozás. Persze, majd pont az következik. Azért persze akadnak nézők, de az emberek nem olyanok, hogy csak úgy rohannak segíteni. Erről láttam videókat és ijesztőek, de nem azért, mert robbanás és vér van benne, és én csak egy gyerek vagyok. Én tökre segítenék mindenkinek, akinek csak tudok, de sajnos kevésszer vesznek komolyan. Szerintem ez sem az a pillanat lesz, főleg meg kábé mindjárt toporzékolok, de az se baj. Nem gond. Most nem én vagyok a fontos. Van egy horzsolás a térdemen, a másik szimplán csak fáj, itt-ott érik a lila folt, és a tenyereim is égnek. Érzem és mégse kellemetlen, nem ér el egyelőre az agyamig a fájdalom teljessége. Na majd este... olyan leszek mint papó, akinek már az is fáj, ha levegőt veszi.
Addig is szippantok egy nagyot a poros, falusi oxigénből, míg nem fáj. Jó nagyot.
- A.. aakkor nem kell mentő, ugye? Vagy itt nincs? - aggódva nézek körbe, hogy mit lehetne ilyenkor tenni. Nem, nem kapcsol az agyam át, nem villannak be, meg amúgy is, hagyjuk már. Nem kell mentő, nem kell semmi. De mégis, az ott vér. Arcomból viszont nekem igencsak elszökik és ha nem lennék poros, akkor a fehér fal mellett nem tűnnék ki nagyon. Ha most ájulok el más vére láttán, akkor jobb ha egyenes úttal süllyedek is el! - Hogy mi? - meghökkent a kérdés. Aztán kapcsolok. A fejemet úgy rázom meg, mint a kutyák csak épp a füleim nem lebegnek, majd azzal a mozdulattal pislogok hátrafelé, abba az irányba, ahonnan jöttem. Senki sehol. Vélhetően már percek óta nem követett senki, és ezt itt jól elszúrtam. Nagyot nyelek, a tömeg, miután mindketten beszélünk, nincs robbanás se semmi, oszlani kezd. Vissza a normálisba.
- Én.. én nem vettem észre – logikus a több mázsás gépállatot levegőnek nézni? Lehetséges? - Nem figyeltem, bocsánat. Ha nagy a kár, írhatok az apukámnak, hogy... megbeszéljék, mert én nem tudom kifizetni – rugdosom a port a lábammal, és a vasparipára nézve gondterhesen sóhajtok fel. - De legalább nem robbant fel!
Szál megtekintése
Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2020. november 5. 23:21 | Link
◖Betti◗
báloztunk, bál után, még mindig így nézek ki


Beégek, mint a tüzifa, aztán majd csak nézhetek. Nekem kellene itt most határozottnak lenni, mint annak a magas, tüsihajú srácnak mellettünk nem sokkal, ahogy megfogja a partnere kezét és odavezeti a táncolók közé. Finoman perdít rajta egyet és már ropják is, mosolyognak, nevetnek. Ezzel ellenben én itt állok, nézem őket, pár lépést tettem, majd Betti is, mintha ő lenne a bátrabb. Nem látom rajta, hogy annyira félne, mint én és ez valahol zavar. Nem, nem akarom, hogy ő jobban féljen, csak olyan fura. Nagyon. De én is, elvileg ezt már ismeri és meg is szokta, nem vagyok átlagos, kicsit sajátos, kicsit mindenes. Lehet azzal sincs gond, ami most történik, sőt mi több, nem kell mindenkinek táncolni. Sokan esznek, iszogatnak, beszélnek, a mi koktéljaink is elfogytak de nekem ez is túl édes volt, érzem, hogy összeragad a nyál a számban és csak szomjasabb lettem, mint eddig. Így, nem hozok fel egy újabb kör ötletét, meg mert amúgy is, kicsit lefagytam. Oké, ez ciki.
- Bocsi, bocsi – szabadkozom kifele menet aki mellett el próbálok oldalazni, majd aztán tőle is, hogy miattam kellett eljönnie. Amint kiérünk, látom, hogy közelebb lép hozzám, de rajtam nincs zakó, hogy ráadjam, mint az úriemberek. Én is fázom kicsit, sőt, most, hogy kint vagyunk, bele is borzongok, de óvatosan karolom át a vállát és próbálom ezzel melengetni. Aztán rájövök, mit művelek és elengedem, zavartan köhintve. Ég a fülem is, de ezt a mozdulatot is a felsőbb évesektől lestem na.
- Egy kicsit, igen – bólogatok. Még nincs durván ősz, szerencsére. Az kellene még, akkor még azon is aggódhatok, hogy megfázik, miattam. Elé lépek inkább, leküzdve a lelkiismeretem, hogy beszélni fogok. Tekintetét megkeresve mosolyodom el lágyan, próbálom mutatni, hogy az előbb gyáva voltam, de most nem.
- Ne haragudj, hogy ki kellett jönni miattam. Ha szeretnél visszamenni, egy pici szusszanás után elkísérlek – nem akartam idő előtt elszakítani az élménytől, persze, hajnalig sem maradhatunk, de más ez akkor is. Elhallgatok, ő is csendben van és nézem, ahogy páran elindulnak haza, tovább, páran a sátor környékén beszélgetnek vagy csak elbújtak, egymással lenni. Érdekes. Hangja szakít ki a bambulásból, megilletődve pislogok párat.
- Itt? Táncolni? – pillantok le a kezére, mert azt hittem, nem komolyan gondolja. És de. Váratlan ért és aprót nevetek, de nem ellene. Annyira abszurd lenne, ha odabent nem megy, itt meg… végül is, nincs tömeg, nem erre jönnek, ide talán nem is látnak. Óvatosan fogom meg a kezét, a másikat pedig, a derekára helyezem – és akkor, megint jöhet a zavar. – Miért is ne? – próbálom kihallani, milyen zene szól, majd végül, lassan lépkedve kezdem el vele a táncot. Vagyis, próbálkozom.
Szál megtekintése
Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2020. december 19. 21:44 | Link
◖Betti◗
báloztunk, bál után, még mindig így nézek ki


Mind a ketten idegesek vagyunk kicsit, meg zavarban, mint a béna filmekben, ahol nem megy semmi könnyedén és amúgy sem szokott. Vagy csak velem nem, de fele annyi magabiztosságom, meg bátorságom nincs ilyen helyzetekben, mint másoknak és ez frusztrál, mert kellene, ilyenkor főleg. Érzem, hogy a tenyerem nyirkos, amint átkarolom, gyomrom bukfencezik egyet és most örülök csak annak, hogy nem ettem olyan sok sütit, mert akkor most félő lenne, hogy… Nem, bele sem gondolok, mert akkor aztán oda lenne nem csak a pillanat, de minden is, mert olyan mélyre ásnám el magam, hogy soha többé nem érne a nap.
- Hát igen. Bár nekem nem a mozgás a gond, hanem a tömeg. Meg… valljuk be, én elég bénán festek közöttük – nevetek fel, önkritikám mindig is volt, de tény, nem vagyok külsőre sem olyan, mint ők, mint a nagyok, akiknek elég két szó és mindenki utánuk epekedik. Engem Betti társasága is meglep, kevés lánnyal bálozok és mulatok így, vagy akárhogy, de mivel ez sem az Ördögtől való dolog, az első pánikokat legyűrve, most már egész jól viselem.
- Végül is… - nézek körbe, itt nincs senki, amúgy sincs mit szégyellni rajta és akkor, nem kell aggódni sem, tényleg csak azért, hogy ne lépjek a lábára. Meg ilyesmik. A gyomrom még mindig bukfencezget aprókat, egyre jobban, ahogy ismét közelebb lép, finoman fogok rá kezére és derekára. Jaj. Remélem jó helyen vannak az ujjaim, semmi sem illetlen, bár kicsit remegnek, nem annyira vészes. Próbálom fejben megtervezni a lépéseket, de teljesen random csinálom, csak mozdulok a zenére, ahogy az előbb is láttam másoktól. Egy és kettő, egy és kettő, nem olyan nehéz ez, nem? Mégis, kicsit kiesek a ritmusból, amikor tekintetem találkozik az övéivel, pislogás nélkül tartom ott és nem szakítom el. Egész lassan kapcsolok, hogy nem kéne majdnem riadt arcot vágnom, így aztán elmosolyodva nézem őt tovább.
- Tényleg sokkal jobb itt. A következőn be se menjünk, majd a sátor mögött táncolunk – nevetek aprót, aztán, merészet gondolva engedem el és pördítem meg óvatosan, hogy el ne essen, de végül – és akkor ezt most egy filmből vettem, igen – visszapördítem magamhoz és fél karral átölelve, oldalvást van kicsit még nekem, de úgy folytatom vele pár lépés erejéig, ismét rámosolyogva. Mióta tudok táncolni, valaki elárulná?
- Örülök, hogy eljöttél velem, nagyon.
Szál megtekintése
Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2021. január 20. 21:50 | Link
◖Betti◗
báloztunk, bál után, még mindig így nézek ki


Hogy miért néznék ki bénán? Elég csak ránéznem a többiekre, vagyis elég volt, rajtuk egy az egész szerelés, ez az elegáns olyan mértékben jól áll, mint rajtam sehogy. Én idegennek érzem, túlzásnak, mert amikor nem talár és egyenruha van rajtam, akkor mindent hordok, ami kényelmes csak épp nem divatos és elegáns. Sokféle, feliratok, játékokkal, filmekkel kapcsolatos pólók, vagy épp simák, farmer vagy melegítő, mikor mi kell, kissé kopott cipők, mert ami új, annak is hamar le tudom rúgni az orrát, mert nem figyelek oda. Így tehát, mondhatni, igencsak nem illik nekem az a képbe, ami rajtam van, most megint lepillantok.
- Mert olyan, fura. Nem én vagyok, hiányzik a Star Wars-os pólóm – nevetem el magam, mert tényleg kicsit kényelmetlen a sok gomb, meg, hogy ha eszem-iszom van, azért nem kéne azonnal összepecsételni. De leginkább, mert nem érzem magaménak. Lehet Betti sem azt, amit hord éppen, nem tudhatom, mennyire kényelmes egy ilyen ruha, a cipő biztos nem az, de ellenben, rajta nem áll rosszul, sőt, ahogy meg is jegyeztem, úgy gondolom most is, hogy csodásan fest, ami már kissé zavarba is hoz, mert túl sokáig pihent, pihen rajta a szemem. Nem megszokott, de míg nálunk elmegy, addig a lányok mindig hihetetlen átváltozáson mennek keresztül. Ezzel nem azt mondom, hogy frizura és smink nélkül nem csinos, de az, nekem az a megszokott, azonban, most se olyan hivalkodóra sikerült, mint az egyik bent látott lánynak, aki a ruhája színeit festette magára és komolyan, mint valami bohóc. Én nem nevetek ki senkit, de véleményem akadhat. Kicsit elkalandoztam, pislogok párat.
- Nem azt mondtam, hanem azt, hogy bemegyek, bólogatok, hogy igen, végzős vagyok, köszönöm a bált, szuper meg minden. Eszek és iszok valamit, lehet alkoholt is fogok az örömre, mondjuk pezsgőt, mert azzal szoktak ünnepelni és mikor lemennek a kötelező körök, tudod, hogy ha akarnak köszöntőt vagy valami műsort, én már tovább is állok. Pontosabban, akkor kijöhetünk és akkor szépen tudunk nyugalomban táncolni – de persze, erre én is nevetek, ugyan kicsit hosszabban fejtettem ki azt, hogy milyen terv is lehetne arra a bálra, viszont tudom, hogy úgyis akkor dől majd el. Lehet, hogy a gyengélkedőn leszek előtte, sosem lehet tudni.
Azonban azt igen, hogy így, kint, itt, a tánc tényleg jobb. Még mindig zakatoló szívvel, de már bátrabban fogom és mozgok vele, nem törődve azzal, hogy aki erre halad el, ebből mit lát, mit gondol. Most nem érdekel senki, mintha a tömeg közepén is lehetnénk. Merészen pördítem, nem billen ki, ahogy ismét elkapom és lassan folytatjuk a lépéseket. Észre se veszem, de eltűnik most a feszengés, a lábára sem lépek,csak elmosolyodok.
- Én is örülök. Meg neked is. Még mindig nagyon csinos vagy, kedves és végtelenül hálás vagyok, hogy elviselsz, mert hát, én nem olyan vagyok mint a benti fiúk – bukik ki belőlem az őszinteség, de nem bánom. Nem akarok olyan lenni, még most sem, mikor pördül, én pedig kicsit oldalazva keringek vele és a bugyuta mosolyom helyett, így, ilyen közelről vizsgálom arcát, vonásait, a saját mosolyommal.
- Jól érzem magam most, eléggé jól – ha már az őszinteség.
Szál megtekintése
Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2021. február 14. 20:50 | Link
◖Betti◗
báloztunk, bál után, még mindig így nézek ki


Kicsit előre mentem az időben, kicsit nagyon, de sosem árt tervezni. Vagyis nem is terv, csak túl sok a gondolat most a fejemben és ide-oda cikáznak, mindenféle furcsaságokat feldobva. Olyan ez, mint egy nagy katyvasz, semmit sem lehet vele kezdeni, csak hagyni, hogy menjen előre. Nem gondoltam volna sosem, hogy én megérem itt a végzős évemet, mert azt hittem, előbb válnak meg tőlem azon címmel, hogy nem vagyok jó semmire sem. És nem, azóta sem történt ilyesmi, semmi, amely miatt ha rezgett is a léc, a pakoláson kellett volna gondolkodnom. Ráadásul, a saját bálom úgy emlegetem, mintha jövő héten lenne és észre sem veszem, hogy hogyan és kiről nyilatkozom. Csak később esik le, saját nyelvemre harapok kicsit, mert szégyellem, hogy nem is vettem figyelembe, ő mit szeretne. Mármint, biztosan nem tudhatom, neki nem lenne-e más, más is elhívhatja, nem csak én, csak, hát igen, sosem tudni ilyet én meg, én, nem is tudom mire gondoltam. Szusszanok egy aprót.
- Persze… csak ha lesz kedved hozzá, meg ha le nem csapnak a kezemről – teszem hozzá halkan, utólag kicsit, mert egy kicsit talán zavarba is hoztam, nem csak magamat. Oké, ezt még gyakorolni kell, hogy előbb kérdezek, aztán tervezek. Végül is, nem lehetetlen, amit kérek, nekem jó, én boldogsággal gondolok erre. Aztán, lesz ami lesz?
 Egyelőre maradnék a jelenben, mert ez is van olyan jó, mint elképzelni egy jót. Sosem hittem volna, hogy velem ilyesmi történni fog, voltak, akik azt mondogatták, hogy azért, mert nem is a lányok, hanem a fiúk tetszenek, de ez az ő bajuk, én inkább csak béna vagyok, nem egy macsó. Most mégis, egy rettentően csinos lánnyal táncolok, lassan andalogva, remélem nekik meg csak a sütizabálás és az irigykedés maradt. Gonosz dolog, de.. ez van.
- Ennek nagyon örülök! – kicsit talán még hangosabban is sikerült, mint illene, de teljes mértékben zavarba jövök attól, amit mond. Már nincs is idekint meleg, sőt, elképesztő hőség van, félek, hogy annyira beleizzadok, hogy a kastélyig szalad a szagomtól. Szívem hevesen kapálózik mellkasomban és nem, el sem tudom képzelni, most mi lenne jobb. De azt hiszem, sosem kaptam ennél szebbet, hogy nem kell más, csak én, minden gondommal.
Táncolunk még, fogalmam sincs meddig. Talán órákig, talán csak percekig, ahogy közelebb érünk egymáshoz, csak mosolygok és mosolygok, pedig nem ittam, de részegnek érzem magam. Aztán, lassan kapcsolva lassítom le lépteinket.
- Meg fogsz fázni – mert már hűvös van, annak érzem az ujjait a sajátjaim között. Megállok végül, de nem lépek hátra, hanem, ahogy az előbbi halk szavak, úgy jön ki belőlem az, ami.
- Köszönöm a táncot – azzal sután, gyorsan, és nem is tudom hogyan, de pár pillanatra az arcára tapasztom az ajkaimat, egy apró puszira csupán, semmi több. Még ebben sem vagyok bátor. Aztán kapcsolva lépek el tőle és nem is tudom, hogy magyarázzam ezt ki.
- Bocsi… - ha még nem akart eddig felképelni, akkor a vállára terítem a zakómat, majd lassan de biztosan kísérni kezdem a kastély felé. Nem, inkább lebegek mellette. Mit csináltam? És nem, nem bánom. Többször is szeretném. Ez az este csodálatos volt, és nem tudom, mikor ébredek fel belőle.

// Love
Szál megtekintése
Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2022. szeptember 30. 19:10 | Link
◖Ballábas nap II.◗
mentsünk avit és persze, magamat is


- Mi a jó élet van már ezzel? - morgok a mugli ketyerére, amikor az nemhogy az arcom, de az ujjlenyomatom se akarja felismerni. Épp le akartam volna fotózni egy a padon hesszelő macskát, mert tudom, Bettinek tetszene, de nem tudom. Ellenben a macska a káromkodásaimra felül és inkább hátat fordít nekem, én pedig próbálok rájönni, mi a fene a baj. Az a legfőbb, hogy minden ilyen kis kütyü majdhogynem egyforma. Tucatmárka egy darabja az enyém, nemrég kaptam és rúnáztattam fel másutt, hogy tudjam majd használni itt is, ha azonban így folytatom, nem fogom. Se egyedi alakja, se egy egyedi tokja sincs, sima és áttetsző, amely mögött a bérletem szoktam hordani Pesten, de azt épp eltettem a tárcámba, hiszen ritkábban vagyok ott. Így aztán, bárkié is lehet. Lehetne. Ez a kezemben azonban nem az enyém. Amit jobban odafigyelve felvillan a rendes háttér egy része, azon egy szőke lány és egy kutya látható, nekem pedig még véletlen sincs kutya, meg szőke lány az életemben. Elkáromkodom magam és azonnal körbe kezdek nézelődni, lázas kattogásban, hogy mégis ki ült velem szemben, mellettem és mit tegyek. Az biztos, nem akarom megtartani, kell a gazdája, nála az enyém, amit fel sem tudok hívni, mert feloldani nem tudom. Így is azt mondja, majd egy óra múlva próbálkozhatok, hoppá. Nem kéne tönkretenni. De akkor ez kié…? És hol találom meg? Hova mennék, ha épp leszállnék a vonatról, a barátnőmmel együtt – elvégre valakibe belekapaszkodott – és még a nyár lehelete itt lenne? Ahha, fagyi, kaja, innivaló. Elteszem a telefont, fordulok és itt sem vagyok.
Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Boglyas tér - Elijah Kearney hozzászólásai (9 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér