A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=808538#post808538][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.05.15. 15:13[/b][/url]

Be kellett szereznie néhány apróságot a faluban. Meglepte magát egy kis édességgel, ceruzákkal valamint ha már ott volt beugrott a könyvesboltba is, de onnan végül üres kézzel távozott. Visszaindult volna a kastélyba, ha nem botlott volna bele a két kisgyermekbe. A szőke copfos imádnivalóan édes kislányt olyan határozottan vezette az alig két évesnek látszó vagány kisfiú, hogy öröm volt nézni. Sári arcára bárgyú mosoly költözött, ahogy földbegyökerezett lábbal figyelte a két csöppséget. Természetesnek tűnt számára, hogy a gyerekeket nem sokkal lemaradva követik majd a csacsogó szülők is, de senki nem bukkant fel sehol. Az utcának ezen oldalán csak hárman voltak: az eridonos meg az eltévedt szerelmesek. Elszánta magát a cselekvésre, legkedvesebb mosolyával odasétált az apróságokhoz és leguggolva megpróbálta megtudni tőlük a legfontosabb információkat. Hogy hívják őket, hogy hívják a szüleiket, és hogy hol voltak, mielőtt elindultak. Dani és Lotti nagyon ügyesen közös erővel meg tudták mondani, hogy a játszótéren játszottak, mielőtt elindultak volna fagyizni. Szegény lány ott állt két vadidegen gyerek kezét fogva a falu közepén minden terv nélkül, de hát magát rángatta bele, szóval muszáj volt valamiféle megoldást találnia. Sejtette, hogyha azzal hozakodik elő, hogy most együtt megkeresik a szüleiket akkor nem lesz túl népszerű, így inkább elhúzta a mézesmadzagot az orruk előtt a fagyi említésével. Nem érezte jól magát, hogy hazudni kényszerül, de ugye mindent a jó cél érdekében.
Egész úton szóval tartotta a gyerekeket, mesét mesélt nekik, meg kérdezősködött, így azok a nagy ámulattól már csak akkor vették észre, hogy hova is tartanak, mikor megérkeztek a játszótérre. Sári csalódottan konstatálta, hogy a játékok bizony üresen állnak egymagukban, a padokon senki sem beszélget. Ha jobban belegondolt már átkozta is magát a hülyeségéért, hiszen egyértelmű volt, hogy az aggódó szülők nyomban csemetéik keresésére indulnak majd, amint észreveszik eltűnésüket. Egy pillanatra elbizonytalanodott, nem tudta, hogy merre kellene folytatni a keresést, hiszen a szülők már bármerre lehettek. Jobb döntésnek tűnt, ha letáboroznak valami forgalmasabb helyen, ahol sokkal nagyobb az esélye, hogy megtalálják őket, mintha itt gubbasztanak. Így tehát ismét útnak indultak, ezúttal viszont nem mentek túl messzire, csak a Boglyas térig. Leültette a két gyereket egy padra és meglepte őket frissen vásárolt csoki készletének egy-egy szeletével, hogy nyugton maradva maga mellett tudja tartani őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=808859#post808859][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.05.18. 21:21[/b][/url]

Kíváncsi lett volna, hogy ez a két csokitól maszatos tündét hogy ismerte meg egymást. Valószínűbbnek tartotta, hogy a szülők jó barátok lehettek; hogy az apák együtt jártak horgászni és sportról beszélgettek míg az anyák megvitatták ki mit főzött és milyen ügyes már a gyereke. Legalábbis általában ezt látta az őt körülvevő gyerekkel rendelkező felnőtteknél.
Nem telt bele sok idő, úgy tűnt, a terve bevált. Egy fiatal nő robogott feléjük, a kisfiú csillogó szemekkel nézett anyukájára. Megkönnyebbül sóhaj hagyta el ajkait, hogy nem kell hivatalos szervekhez fordulnia a gyerekekkel, mert már itt tartott, hogyha nem kerülnek elő a szülők, akkor az aurorok segítségét kéri majd.
- Ugyan, én nem tettem semmit. - Viszonozta a kedves mosolyt és papírzsepi után turkált a táskájában, mert határozottan úgy tűnt, hogy Laurának szüksége lenne egyre. Meg tudta érteni, valószínűleg ő sem tudta volna megállni sírás nélkül az örömteli találkozást. Ekkor azonban a nő megszorongatta, mintha ezer éve jó barátok lennének és régen találkoztak volna utoljára. Kellett egy pillanat, hogy feloldódjon fagyott bénultsága, nem volt hozzászokva, hogy idegenek ilyen közvetlenek legyenek vele, de aztán tétován viszonozta a gesztust. Na lépés volt ez számára, hiszen régebben a hozzá közel állókkal sem tudott ilyesfajta közeli kapcsolatot teremteni, nem még vadidegenekkel, akikkel egy perce sem ismerik egymást. Sőt, nem is ismerik egymást, hiszen még csak be sem mutatkoztak, vagy valami.
- Szembejöttek velem az utcán kézen fogva, de egyedül voltak, ezért elindultunk megkeresni téged... vagyis titeket. Ne haragudj, hogy tegezlek, de nem tűnsz olyan öregnek azért - eresztett el egy újabb kedves mosolyt. Remélte, hogy ezzel nem bántja meg a nőt, de hát igazat mondott. Egyáltalán nem nézte volna ki belőle, hogy már anyuka.
Igyekzett nyugodtságot sugározni a nő felé, mert bár a helyében ő is ideges lett volna, sőt, ennél talán még rosszabb, de most feltétlenül meg kellett nyugodnia. Hiszen már semmi oka nem volt aggodalmaskodni, mint ő is láthatta mindkét gyerek megúszta épp bőrrel a kis kalandozást és jó kezekbe kerülve várhatták meg a szülőket. Addig is, hogy valami haszna legyen elvette a gyerekektől a megevett csokik papírját és elbattyogott a közeli szemeteshez, hogy kidobja őket.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=809852#post809852][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.05.29. 09:27[/b][/url]

- Nem is nézel ki annak, de jobb elkerülni a félreértéseket. - Borzasztó rossz volt kormegtippelésben, ha fegyvert tartottak volna a fejéhez akkor sem tudta volna megmondani, hogy mégis hány éves lehet a vele szemben álló nő. huszonkettő és harmincöt között bármennyit kinézett volna belőle az arca, az öltözéke és a gyerek kora alapján. - De igen, épp arra mentek volna - bólintott egyetértése jeléül. Lehet, hogyha a fagyizóba vitte volna őket, akkor hamarabb megtalálják egymást a szülőkkel, de végül is így sem okozott túl nagy problémát. Ha nem szerette volna ennyire a gyerekeket akkor lehet picivel problémásabb  lett volna, de így mindenki jól járt. A gyerekek jól érezték magukat  a társaságában és olyan személy felügyelete alá kerültek, aki a legjobbat akarta nekik.
- Nem, nem, nem. Egyik sem szükséges. Tényleg.Legalább nem fenyeget az elhízás veszélye így, hogy ők ették meg - jegyezte meg viccesen. Az ő szájából egy kifejezetten komikusan hatott, hiszen ránézésre is maximum harminc kilónak tűnt vasággyal, nem igazán olyan személynek akinek aggódnia kell a vonalai miatt. Nem azért nem hagyta ott a két kisördögöt az utcán, hogy később bármilyen jutalomban részesüljön, egyszerűen csak képtelen lett volna minden szó nélkül elsétálni mellettük. Különben is, már annyi felesleges kacatja volt, hogyha most még egyet választott volna az antikvitásból valószínűleg a szülei kivágták volna otthonról. De elraktározta magának az információt, hogy nyilvánvalóan az antikvitás tulajdonosával áll most szemben. Túl sok ilyen felesleges információt tárolt el, de sosem tudhatta, mikor lesz rá szüksége.
- Lottiért eljönnek a szülei, vagy elkísérjük valahová? - Nem volt egyértelmű a telefonbeszélgetés alapján, hogy mi lesz a következő lépés, bár valószínűleg leginkább csak azért, mert elbambult egy-két percre, míg Laura a másik gyerek szüleivel beszélt. Néha megesett, hogy kihagyott egy-két pillanatra az agya, mikor elfelejtett koncentrálni és odafigyelni dolgokra. Főként olyankor, ha előző éjjel nem aludta ki magát, vagy ha valami olyan órán ült, ami egyáltalán nem érdekelte – vagyis általában az összesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=810889#post810889][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.06.08. 09:35[/b][/url]

Vigyorogva konstatálta, hogy Laura is érti a viccet, nem lett olyan nő belőle, aki miután megszületik a gyereke ferde eszemmel néz a fiatalságra és ha valaki viccelődni mer akkor azt rögtön letorkollja kicsit több komolyságot kérve. A hideg futkosott a hátán az ilyen emberektől, mert bár eltudta képzelni, hogy egy gyerek mennyi mindet megváltoztathat, de azt azért nem, hogy ettől valaki teljesen kiforduljon magából. Ő legalábbis olyan anya szeretett volna lenni, aki nem felejti el, hogy nem olyan régen még ő is ebben az életszakaszban volt, nem csak úgy átugrotta ezt a jó tíz évet.
- Szívesen elkísérlek benneteket, hátha ketten könnyeben bírunk velük – engedett meg egy kedves mosolyt magának. Nem volt benne egészen biztos, hogy ez tényleg őszinte invitálás volt, vagy csak nem akarta lerázni, de Sári igazából tényleg ráért és szívesen segített ahol csak tudott ebben az esetben legalábbis. Na nem mintha amúgy probléma lett volna a segítőkészségével, de ha gyerekekről esett szó akkor teljesen fellelkesült.
- Rendben, egyszer mindenképp benézek, ígérem. – Végül is nem hangzott rosszul az ajánlat, egy-egy szép ékszernek sosem tudott ellenállni. Ő is talpra kászálódott, még éppen időben, Dani ugyanis úgy gondolta, hogy amíg az anyukája Lottival van elfoglalva fogócskázna egyet bárkivel aki vevő rá. Futásnak eredt aprócska lábaival, szerencsére Sári hamar utól érte és megmentette egy eséstől. A kisfiú nevetve nézett fel a barnára, aki mosolyogva kapta ölbe, hogy visszavigye Laurához a már megint elkóborolt csemetét.
- Hihetetlen mennyi energiájuk van – csóválta meg a fejét elnéző mosollyal, mintha néha napján ő nem lenne képes ugyanilyen lehengerlő lendülettel pörögni. Pedig ha egyszer sikerült ennyi energiát összegyűjtenie akkor utána megállíthatatlan volt, tett-vett, nevetett, olyan volt, mintha újra élné legszebb óvodás éveit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=853878#post853878][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2022.10.05. 12:02[/b][/url]

Szenvedett. Pokolian szenvedett a kedvese nélkül. Az első napokban meglátogatták régi barátai, az evés zavar, a rémálmok, a paranoia. Egy hét alatt a saját árnyékává változott. Rettegett attól, hogy az elemi mágiája elszabadul, vagy éppen elapad, nem lett volna meglepve egyik reakción sem ekkora érzelmi megterhelés után. De úgy tűnt, sikerült olyan kapcsolatot építenie a benne buzgó tűzzel, hogy az ahelyett, hogy megpróbálná megölni, inkább megpróbálja megmenteni az életét. Nem, persze, nem nyújtott kirobbanóan jó teljesítményt az óráin, de megvolt a kontroll, képes volt uralkodni önmagán, és a legnehezebb, legtöbb koncentrációt igénylő gyakorlatok kivételével mindent képes volt végrehajtani. Elképesztő hálát érzett ezekben a napokban ezért, és azért is, hogy Flynn mindig ott volt az életében, és pontosan tudta, mikor van szükségre arra a mértékű szeretetre, amire elképesztően szüksége volt.
Most sem néz ki jobban, ahogy végig vonszolja magát a fél falun, hogy elérjen a megbeszélt találkozóhelyre. Muszáj látnia. Muszáj beszélniük. Valaminek történnie kell. Ugyanazt látja Zsombor arcán, amit érez, és ez ijesztő. Leül mellé, nem túl közel, nem túl távol, abba a bizonytalan távolságba, amikor az ember maga sem tudja, mit akar. Ha lehetne, odabújna, megölelné, és azt mondaná, hogy nem lesz semmi baj, de ezzel már elkéstek. Baj van. A kérdés csak az, hogyan oldják meg.
Egyelőre nem szól, csak nézi a göndört. Tekintetében szomorúság és a kétségbeesés dominál, szemei alatt húzódó karikával már-már ijesztő látványt nyújt. De nem szól, csak néz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=857299#post857299][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2022.12.10. 15:08[/b][/url]

Alaposan átgondolta, eltervezte mi mindent fog mondani, csak aztán a valóság néha átalakítja az ember terveit. Több forgatókönyvet is gyártott, megpróbált felkészülni minden eshetőségre, de voltak olyan opciók, ami ellen a szíve túl hevesen tiltakozott. Nem akarja elveszíteni Zsombort.
Aprót bólint a göndör kijelentésére, valóban odalett a bizalom - Sára részéről legalábbis biztosan. De azt is érezte, hogy ez a dolog nem végleges. Nem törte össze annyira, mint amennyire inkább feldühítette. Bántotta a dolog, persze, kicsit talán elárulva érezte magát, de hiányzott valami. Valami sokkal elemibb fájdalom, ami azt éreztette volna vele, hogy ennek itt és most tényleg vége.
- Az emberek ritkán akarják bántani azokat, akiket szeretnek. Mégis sokszor sikerül. - Tudja, hogy ő sem volt tökéletes. Hogy ő is okozott fájdalmat, talán többet is, mint képzelni tudná. Most először mer Zsombor szemébe nézni, mióta itt ülnek egymás mellett. Látni és érezni akar mindent.
- Azt hiszem... - kezdi lassan, habozva, mintha maga sem lenne biztos abban, amit mondani akar. - Bocsánatot kell kérnem, amiért akkor úgy elrohantam. Meg amiért olyan... csúnya dolgokat vágtam a fejedhez. Ne haragudj rám. - Valahol el kell kezdeni ugyebár. - De te is nagyon csúnya dolgokat vágtál hozzám. Ami őszintén, még mindig bánt. De nem kell bocsánatot kérned, ne érts félre. Az, hogy nem bíztál bennem, sokkal rosszabb.