Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=742173#post742173][b]Lóránt Bence - 2018.12.05. 20:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=745975#post745975][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.01.09. 18:57[/b][/url]

Kezdek anyám nyomdokaiba lépni. Az a baj, hogy több szempontból is. Már én is felfedezem, hogy a nőre jobban hasonlítok, már jellemileg is, mint apámra, amivel nincs feltétlenül bajom, csak lehet, az itteniek sokalnak be egyszer. Egy suliból már eltanácsoltak, nem kellene, hogy innen is. És ezt alapjáraton igyekszem is észben tartani, csak néha jön a vörös köd, és akkor a fene se tudja, mit csinálok.
Most viszont aránylag nyugiban vagyok. El tudtam érni, hogy adjanak nekem egy esélyt, had legyen nálam is egy jelvény, ami zöld utat ad nekem, és persze megfogadtam mellette, hogy nem lesz több gáz velem.
Na ez a része az, amit erősen kétlek. Viszont most így takarodó után is, nyugodtan állok a fortyogó üst felett. Néha szeretek a hobbimnak is élni, és megnézni, az öreg könyveiben lévő bájitalok, mennyire hasznosak. Persze, nem kötelező olvasmányok, gyanítom, ha tudnák, hogy egy-egy példány nálam van, el is oroznák tőlem, mert nem a magamfajta bakfityeknek lettek írva. De nem érdekel, van egy dolog, ami végre érdekel is annyira, hogy ne csak egy életben egyszer foglalkozzak vele.
- Banyek - ugrok el, egy kisebb robbanás után, mert hogy nem szabadna ilyenkor elmélkednem. Hála égnek, ez nem szól akkorát, épp csak az éppen erre elhaladók hallhatták meg, ennek ellenére, az ajtóra szegezem a szemem, hihető kifogás után kutatva fejemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=776866#post776866][b]Lena Felagund - 2019.10.04. 22:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=777798#post777798][b]Balasa József - 2019.10.11. 18:59[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=778657#post778657][b]Bossányi Karola - 2019.10.21. 15:32[/b][/url]

Amikor anyáék elküldtek Bagolykőre, nem gondoltam volna azt, hogy majd éppen egy mugli körökből származó fiúval találom meg a közös hangot. Benettel nagyon sok mindenben megegyeztünk, mindketten szerettünk olvasni, tanulni és talán még azzal is meglehetne minket bélyegezni, hogy stréberek vagyunk. Bár inkább azt mondanám, hogy érdeklődőek és kíváncsiak.
A bájitaltan mindkettőnk egyik kedvence volt, amióta beleolvastam Ben könyvébe, azóta nem is tudtam kiverni a fejemből azt a sok különlegességet. Ahhoz viszont, hogy komolyabb dolgokat készítsünk, gyakorolnunk kellett az elsőben tanultakat, hisz fontos volt számunkra az, hogy megfelelő alapokat sajátítsunk el.

Emiatt meg is beszéltük, hogy ma délután elkészítjük a bizalom elixírjét, ami már a leírás alapján is nagyon érdekesnek tűnt. Kíváncsi voltam arra, hogy a főzet mennyire lehet hatásos, s arra is gondoltam, hogy majd egymáson kipróbáljuk. Előtte azonban el kellett készítenünk a főzetet.

Már egész nap izgatott voltam, hagytam is egy üzenetet a fiúnak, hogy még csak véletlenül se felejtse el a délutáni találkozót a laborban. Én direkt előbb érkeztem, hogy előkészítsek mindent, és ismerkedjek a laborral.Bár, ha tudtam volna, hogy ez ennyire sötét hely, akkor lehet, hogy megvártam volna a fiút, s vele együtt indulok el.
- Remélem ideérsz, és nem felejtetted el - motyogtam halkan, ahogy körbefordultam a fáklyákkal megvilágított helyiségben. Nem volt túl bizalomgerjesztő, ráadásul közel volt a rellonosokhoz, akik közt nagyon sok ellenséges és barátságtalan diákot ismertem meg. Kicsit tartottam is attól, hogy majd valamelyikük megzavar itt, és elveszi a kedvem a főzéstől.

Míg Benettre vártam, elővettem a tankönyvet, fellapoztam a megfelelő oldalon, majd elkezdtem keresgélni az alapanyagok közt.
- Porított doxyszőr...nagyon jó, ezekre nincs is ráírva, hogy miben mi van - vagy nem láttam jól, vagy rossz helyen kerestem a feliratokat, mindenesetre, egyelőre nem találtam meg minden hozzávalót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=788434#post788434][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.01.10. 11:46[/b][/url]

Esküszöm, hogy nem szoktam lopni. Tényleg nem. Soha nem volt rá szükségem, ahogyan most sem volt, de figyelmetlen voltam. Ezért pedig nagyon csúnyán megüthetem a bokámat. Hiszen nem elég, hogy automatikusan a táskámba tettem az órai fiolakészletet, még a kastélyból is kivittem. Csapzott hajjal rohanok végig az alagsor folyosóján. A jéghideg, nyirkos levegő egészen a tüdőmig hatol, érzem, ahogyan belsőszerveim elfagynak, s már az orromat is egy apróbb mozdulattal le lehetne törni arcomról, olyan mértékben fagyott jégcsappá. Kissé jobbra húz felsőtestem, mintha én magam lennék a notre dame-i toronyőr. Ez nem csoda, elvégre olyan nehéz oldaltáskám, hogyha röfögne azt hihetné az ember, hogy malacot loptam valahonnan. Veszek egy erős jobbost a következő lehetőségnél, és már lassan el is érem a labort, amikor néhány rellonos diák nagyokat kacarászva elsétál mellettem. Nem is törődnek velem. Miért is tennék? Nem ismernek. Ahogyan én sem ismerem őket. Természetesen arcomat takarva fordulok a hideget ontó falak irányába, hogy még esélyük sem legyen felismerni. Ujjaim közül nézek ki, mintha egy ijesztőbb filmet néznék, és nagyot sóhajtva megállapíthatom, hogy jelenleg egyedül tartózkodok a folyosón.
A labor ajtaját elérve, ujjaimat a jéghideg, girbegurba kilincsre fonom, és óvatosan benyitok. Szombat késő délután van. Ilyenkor biztosan nincsen óra. Éééés így is lesz. Attól félve, hogy nem marad több levegő a tüdőmben, csak egy apróbb, megkönnyebbült sóhajka hagyja el vastag ajkaimat. Amikbe bele is harapok, majd a szertár felé veszem az irányt. Lépteim akkurátusak, óvatosak. Nagyon szégyellem magam, hogy akaratomon kívül megloptam egy napra az iskolát, de… már nem tudjuk visszaforgatni az idő kerekét. Hacsaaaak. Nem, nem. Csak rosszabbá tenném a helyzetet, ha ellopnám az egyik negyedéves csaj időnyerőjét. Valamelyik nap láttam a nyakában lógni. Egészen biztosan az volt.
A szertár ajtajában megállok, és kutakodni kezdek súlyos táskámban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=789907#post789907][b]Anastasia Strakhova - 2020.01.19. 15:03[/b][/url]

Most, hogy már nem csak tanára, de egyik gyógyítója is lettem az iskolának pár dolgot úgy döntöttem elkészítek. Néhány olyan bájitalt, melyeket még mentőzéskor ismertem meg. Ezek a  szerek nem feltétlenül képezik egy oktatási intézmény készletét, de nagyon hasznosak tudnak lenni. Ezért jöttem le a laborba a szabad délutánomon. Igaz lehetnék most a lakteremben egy jó könyv és egy pohár tea  na meg Lex társaságában, mégis jobbnak látta rászánni magam. Az északi rész alagsora sötét, barátságtalan hely, félelmetes is egy kicsit, ezért óvakodó lassúsággal ballagtam ideáig. Nem igazán értem a Rellonosok hogyan tudnak itt teljes lelki nyugalommal sétálgatni. Ráadásul nekik itt van a közelben a klubhelyiségük bejárata. Néha hátrapillantok, de kihalt a folyosó. Végül azért csak elértem célomat. A kővel szegélyezett tölgyfaajtón benyitva elém tárul egy fáklyákkal megvilágított ódon küllemű helység, mely fénykorában talán bizalomgerjesztőbb lehetett. - Hát nem olyan mint Krakkóban, de megteszi – sóhajtok mélyet és magamra kanyarítom eddig karomon lógatott fehér köpenyemet. Odasétálok az egészen tisztának mondható asztalhoz és zsebemből előhúzom a receptúra noteszemet. Bizony ebben a korban már nem csak úgy fejből kotyvaszt az ember. Kinyitom a megjelölt helyek egyikén. Vérhígító szérum, áll a lap tetején. A hozzávalók listáján sorjázok ujjammal. Majd elkezdem összeszedni őket. A munka megkezdése előtt pár kristályból felállítok egy tér és légtisztító teret, meg egy védőteret, hogy ha valami baj lenne csak ebben az egy helységben, de másban még a legrosszabb esetben se essen kár. Nem vagyok profi vegyész, se méregkeverő ezért nagyon nagy odafigyeléssel követem az utasításokat, amik alapján készítem a szert. Már lassan az utolsó fázisnál tartok, amikor hirtelen, egy véletlen mozdulatom miatt eltörök egy üveg edényt, ami felsérti a tenyereimet. A bájital legfőbb alkotóeleme a vámpírnyál pedig a sebekbe szivárog. - Jaj ne, ezt nem hiszem el… - nézem a mind erősebben folyó véremet. - Irány a gyengélkedő! - emelem meg kezeimet, hogy legalább a gravitációs tényező csökkentésével enyhítsem a vérvesztést. Igyekszem kinyitni az ajtót, de nagyon nehezen sikerül. Magam mögött vérpöttyöket hagyva lépek ki a szűk nyíláson amit a könyökeimmel sikerült applikálnom magamnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=803354#post803354][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.04.05. 23:29[/b][/url]

- Én azt hittem, hogy ilyen extra szűz olívaolaj dolgot csak kajákhoz használnak - dünnyögök, egyik kezemben a receptet tartva. Miközben tekintetem újra és újra végigfut a papíron, balkezem arcom körül matat, hol a fülem, hol ajkaimat piszkálgatom, egyszer-egyszer pedig nózim végét is megpöckölöm. Pislogok párat némely alapanyagnál, de hát mit nekem egy kis bluggyhalikra - szerencsére még, még nem kerestem rá mi is az -, az egész furcsasága eltörpül amellett, hogy úgy néz ki valami izgalmasba lettem bevonva. Végre! Ilyen is megesik! Életem legjobb döntése volt TS-nek jelentkezni, ha ez azt jelenti, hogy részt vehetek hasonló érdekes projektekben. Alsó ajkam eleresztve kezdek el kopogni izgatottan a mellettem lévő padon, óvatlanságomban pedig tolltartómat le is pöckölöm a földre, így a tompa puffanástól megzavarodva hajolok le érte, s dobom vissza a táskám mellé. Nem látta senki, nem látta senki, hogy milyen elefánt a porcelánboltban pillanatom esett meg. Apró fülpírral, mereven a papírt bámulom, s kopogásom üteme végül egészen begyorsul, ahogy a streeler-ház leírásához érek. Egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy rákérdezzek mi az a... De nem, inkább nem, van egy sejtésem, és... Hm.
- Ez de menőőőő - szakítom meg az olvasást, hogy csillogó szemekkel nézzek fel, és el is felejtve, hogy van még ott némi apróság, amit nem ártana meglesnem, már lépek is közelebb a hozzávalókhoz, rá-rápillantva közben Elenannára. - Mit csinálhatok? Feltöröm ezt, ú, nem, felvágom azt, vagy izé, kicsomagolom a pasztát, kimérhetem én a levet...? - zúdítom rá kérdésáradatomat, s neki is állok feltűrni ingem ujjait, s hátrakötni a hajam. Visszatipegek a recepthez, sokadjára emlékeztetvén magam, hogy el_kell_olvasni, de azért már... Készen állok, tisztán, rendezetten, összeszedetten! Csak ahogy tanultuk, elvégre jó diák vagyok, szabálykövető, kötelességtudó, meg ilyenek. New year, new me.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=811926#post811926][b]Dana Straw Berry - 2020.06.19. 22:15[/b][/url]

Szerencsésen beszereztem minden általam hasznosnak vélt hozzávalót, illetve amit a lánnyal megbeszéltünk viszonylag rövid időn belül, így már csak annyi volt a dolgunk, hogy elvégezzük a munka oroszlánrészét. A beszerzés gyerekjátéknak tűnt ahhoz képest, ami még ránk várt, ugyanis semmi garancia nem volt rá, hogy sikeresen végrehajtjuk ezt az egyáltalán nem egyszerű feladatot. Mindenesetre azért reménykedtem, hogy sikerül megalkotnunk a hőn áhított bájitalt, Babett pedig okos volt és kreatív, így bíztam benne, hogy együtt valami nagyot tudunk majd alkotni. Küldtem is neki egy baglyot, hogy találkozzunk a bájital-laborban szerda délután, hogy elkészíthessük a bájitalunkat, vagy legalábbis első körben kikísérletezzük, mire jutunk egyáltalán. Az már megvolt a fejemben, hogy háromtól egészen öt órán át hasson legalább a készítmény, emellett pedig az összetevők erősségén, stabilitásán volt a hangsúly. Mikor eljött a "nagy nap", táskámba belepakoltam a százfűlé-főzet összetevőit, valamint a bájital készítéshez szükséges felszerelést, aztán pedig kényelmes cuccba bújva megindultam a megbeszélt hely felé, ahova egy picivel idő előtt értem oda. Kissé nyomasztó volt a hely, és elég sötét is, de ez volt a tökéletes helyszín bájitalunk megalkotására. Miután odaértem elsőként, elkezdtem kipakolni a táskámból minden szükséges eszközt, amelyek kulcsfontosságúak voltak a kísérletünk szempontjából. Mikor ezzel végeztem, megálltam összefont karokkal a terem közepén lévő asztal előtt, majd vártam, hogy megérkezzen Babett is, hogy nekikezdhessünk a nagy munkának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=819962#post819962][b]Szávai Eliza - 2020.10.24. 18:24[/b][/url]

Mivel közeledik a halloween, ma én is elég spooky hangulatba kerültem, így ruhatáram is elkezdtem kicserélgetni, megújítani. Annyira hangulatba kerültem, hogy még bájital főzéshez is kedvem támadt. Mivel Hunorra is és rám is rámfér a gyakorlás, úgy döntöttünk, tartunk egy gyakorlós délutánt a hétvégén, akkor a terem sem szokott tele lenni. A tanteremben egy csomó eszköz megtalálható, ami nekünk most kelleni fog, de azért én hoztam magammal pár dolgot, amit el is kezdek kipakolni, amíg Hunor meg nem érkezik. A terem üres, egy ablak van csak nyitva, azon jön be egy hűvös levegő. Először is a kis üstöm, kettes méretű. Aztán elhoztam pár fiolácskát is, amiben a kész Pepperuppot el tudjuk vinni. Többet hoztam, hátha Hunornál nem lesz. Nekem is fogyó kellék, mindig eltűnnek, összetörnek, stb. Elhoztam a kesztyűmet, a kis reszelőm, és egy evőkanalat. Az itteniek néha kétes tisztaságúak...Pakolászás közben megnézem, mik vannak itt, amiket tudnánk használni. Találok mérleget, kést, foghagymanyomót, vágódeszkát, tálkákat is szerencsére. Szépen kipakolom pket az egyik asztalra, közben előkeresem a könyvemből a receptet is. Azt mondja hogy kell hozzá alaplé. Jaj igen, az alaplé! Beletúrok a táskámba, és nagy nagy nehezen megtalálom valahol jó mélyen.
- Ajj, ez a tágító bűbáj, amit anya rakott rá, néha inkább hátrány, mint előny. Áhh, megvagy! Óvatosan az asztalra teszem. Kell még Bicorn szarv őrlemény. Azt hova is tettem. Kotorászni kezdek zsebeimben, rövid időn belül az is az asztalkán. Olvasom a listát, közben szépen kipakolok. Citrom két közepes vagy egy nagyméretű,Csalán (legjobb a friss, de a szárított is használ), hát nálam most csak szárított van,Echinacea, Fokhagyma,Gyömbér, Mandragóra gyökér. Néha meg meg rázom a táskát, egészen belemászok, majd előveszem a következő hozzávalót. De egyszercsak a táska kiürül, és rájövök hogy egyvalami hiányzik. A méz. Felállok és megpróbálok találni valami kis üveg mézet a tanterem polcain, fiókjain, de csak egy üres ragacsos üvegecskét találok méz felirattal. Mondjuk ha tele lett volna, az se segített volna sokat, mert az egész övegecske nem volt 3 deci se, talán kettő. Visszaülök hát, és mégegyszer ellenőrzöm, minden megvan e, majd olvasgatni kezdem a tankönyvem. Én. A bájitalkönyvet. Na, ezt se gondoltam volna mondjuk 1 hónappal ezelőtt, vagy 2. De végül hunornak és Rózának köszönhetően úgy gondoltam összeszedem magam, veszek egy nagy levegőt, és feltornázom magam. Egyébként ez most a többi tárgyamra is értendő, nem csak a bájitaltanra. Le is köti a figyelmem, meg a jó érdemjegyektől jó kedvem lesz. Róza meg amúgy is kissé stréber, és ha tartani akarom vele a lépést, és nem akarok megnélmulni beszélgetés közben, muszáj tanulnom. Nem elég szépirodalmat olvasnom, elő vettem a tankönyveim, és esténként is azokat bújom. Zajt hallok az ajtón túlról. Felpillantok, de csend, így folytatom az olvasást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=828128#post828128][b]Mórocz A. Móric - 2021.03.26. 19:12[/b][/url]

Jött az üzenet dude-tól, hogy visszaskerázott hamarabb a kastélyba és unatkozik. Tudjuk, hogy nem is kellett ennél több. Öt óra múlva már rúgtam be a kastély ajtaját, hogy lángos pózba vágva magam köszöntsek minden jelenlévőt, akik kimerültek egy házi manóban és egy megbűvölt seprűben, de nem baj, mert ők nagyon is örültek nekem. A bevágódós pózom közepén csúszott a kezembe egy könyv, majd suhant tovább egy barna hajkorona. Mire felfoghattam volna, hogy mi van és megszólaltam volna a csaj már sehol nem volt. Ráncolt szemöldökkel forgattam kezemben a könyvet, majd vállat vonva indultam a szobám felé, hogy lepakoljak és elkaphassam Kendét. A könyv halkan huppant testvérem ágyán, gondoltam majd később foglalkozom vele, bármi is legyen az, azonban a belőle kicsúszott pergamenek sokkal előbb keltették fel az érdeklődésem, mint bármi más. Le sem véve róluk tekintetem dobtam a földre mindent és vágódtam rá a pergamenekre, mint karvalymadár a pocokra.
Pontosan ezért van az, hogy futólépésben, a pergameneket farzsebembe nyomva osonok az újonnan megbeszélt hely felé, mert megkértem haveromat, toljuk már el a randit kicsit. Wait… hogy lehet futólépésben osonni? Mindegy, én megteszem, mert ultragigacsászárkirály vagyok. Így egyben. Annyira nem kell messze mennem, de nem szívesen kapnék a nyakamba egy Darwint, szóval mégis figyelnem kell, de amint elhagyom a klubhelyiséget és kilépek az ajtón, pár lépés után dereng fel az ismerős alak. - Duuuuuude - kiabálom suttogva, mer’ ilyet lehet, ahogy lépkedek felé. - Olyat mesélek, rndsn lekakkantod a bokád - vigyorodom el szélesen, majd körbepillantva nyomom le a kilincset, majd mutogatok Kendének, hogy menjen már, végül belépek utána és kezdem el lobogtatni előtte a pergameneket. - Valami random csaj nyomott a kezembe egy könyvet, amikor megjöttem, és ezek voltak benne. Tudod mik ezek, tesó? - vigyorodom el még szélesebben. - Bájital receptek. Vicces bájital receptek - hátrálok pár lépést kitárt karokkal, majd fordulok a felbukkanó szekrények felé. - És ez a hely a Kánaán ezeknek a megcsinálásához, de kellesz bro, mert ha lebukok az elég ciki. Buksz velem vagy elhagysz? - fordulok vissza felé bevágva a legcukibb kiskutya fejet ever.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=834800#post834800][b]Mórocz A. Móric - 2021.07.25. 13:35[/b][/url]

Borzasztóbb nem is lehetne a nap. Komolyba. Érted: nem elég, hogy a szobámban maradt a Móric fülese, és így beszélgetnem kellett reggel meg órák közben ilyen emberekkel, amikor egyáltalán nem vagyok olyan hangulatban, de még az órákon is figyelnem kellett. Bor-zasz-tó. Mondjuk legalább az órák nagy részét túléltem azzal, hogy Kendét csesztettem, mert ne aludjon már, amikor én meg szenvedek bakkerka! A minimum az, hogy velem szenved, és nem egyedül teszem. Mindegy. A bromantika révbe ért, amikor figyelmetlen voltam és tényleg bealudt már, szóval a legjobb megoldást választottam a túlélésre: a padot fejelgettem - szerintem hangtalan, a tanerő viszont ezzel valószínűleg elég erőteljesen vitatkozna, mivel azt látta a legjobb megoldásnak, hogy kihív felelni. Néztem rá, ő nézett rám, szóval szemeztünk kicsit, mikor végre megmozdultam, mert leesett, hogy nem viccel. Mit tagadjam gyerekek a királyságom, amikor egyértelmű amúgy is, de az LLG-ből kapott Várakozáson felüli csak még inkább megerősíti. Nagyjából azt sem tudtam, hogy miről beszélek, de ezek szerint jó voltam, látod? Aw, de klassz vagyok!
Persze ez nem segített azon, hogy elűzze a szarcsi kedvem, így szépen bajszom alatt morogva haladok a körletem felé, hogy felhúzzam a jelvényt és menjek csapatni a megbeszélésre, amit édes Anna hívott össze Volkival. Kezem emelkedik fel, ahogy hozzám szólnak, hogy csituka van, éppen koncertezek a fejemben, rohadtul nem érek rá. Az zökkent ki, hogy elhaladva a labor előtt az ajtó résnyire nyitva van. Kell egy kis idő, amíg bebootolom, hogy wtfdude, majd megtorpanok, állok még kicsit és visszahátrálva lököm be az ajtót, hogy meglássam a srácot, aki valamin ügyködik.
- A levitások most a Rellon körletét akarják beomlasztani, nem a Levita tornyot felrobbantani? Remek, fejlődőképesek vagytok - fonom keresztbe karjaimat mellkasom előtt, vállamat a félfának vetem, ahogy fürkészem a kölyköt. Mentségemre legyen mondva, hogy rndsn az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=836507#post836507][b]Molnár Zselyke - 2021.09.02. 12:34[/b][/url]

Bumm-csatt-durr, ilyen hangok szűrődhettek ki az alagsori bájital-laborból, amit a lány nemrég fedezett fel csupán, és erős késztetést érzett rá, hogy itt gyakoroljon, fejlessze a receptjeit.
  – Ne már! Ez nem fair! – dühöngött félhangosan, miközben előbújt a rejtekhelyéről. Meggyőződvén, hogy több loccsanás, robbanás, buggyanás nem várható, eltüntette a nyomokat maga után, és újabb adag vizet tett fel forrni, némi Wasser segítségével.
Aztán előkészítette újfent a hozzávalókat, amikkel egy ideje szenvelgett, mert a készítés közepe táján ennek az egy folyamatnak mindig katasztrófa lett a vége. Csoda, hogy nem került még a gyengélkedőre eddig a felelőtlen, felügyelet nélküli ramazurija miatt, és hogy eddig miként sikerült megúsznia a lebukást? Nos, ez a kétmillió galleonos kérdés, hölgyeim és uraim, illetve ki minek érzi magát.
  – Három deci ebből a truytmóból – motyogta maga elő, miközben fogta a kémcsövet, és óvatosan az üstbe engedte az előre kimért tartalmat, ami nagyon úgy néz ki, mintha vér lenne, de megnyugtatok mindenkit, nem az volt. – Óramutatónak megegyezően ötször keverni…
Erősen koncentrált, hogy ez az egész ne a fején kössön ki, mert akkor abból bajok lehetnek. Szerencsére nem valami maró mérget sikerült összetákolnia.
Kínaiul számolt magában, úgy egyszerűbbnek tűnt, hiába beszélte majdnem jól a magyart, mégis, most ez így jött össze. Az ötnél azonban mintha ajtónyikorgást hallott volna. Ó, hogy szakadna Merlinre egy raklap trágyagránát! A nyikorgás ugyanis elvonta a figyelmét, és csak reménykedni mert, hogy tényleg ötször keverte meg. Instant sprintelt a legmesszebbi pontba, és várt két percig, de ezúttal nyert ügye volt: nem szúrta el, ott maradt a helyén a lötty.
 – Izé, helló – heherészett kínjában, amikor feltűnt neki, hogy most biza’ elkapták, és nem kevés bajban volt, takarodó után hálókörleten kívül császkált, mellé még felnőtt felügyelete nélkül kotyvasztott. Mentségére legyen mondva, most vagy nyolcadik próbálkozásra sikerre jutott az új főzetével, ami egy gyomornyugtató szer, ám még nem próbálta, lehet, csuklasztó lett, attól, hogy nem robbant a nyakába, még bármi megeshet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=838993#post838993][b]Lafayette David Saint-Venant - 2021.11.10. 00:22[/b][/url]

Az ötletgazda mondhatjuk, hogy ő volt, de az is igaz, hogy nem kellett marha sokat győzködnie Ervint, hogy ez egy teljességgel jó ötlet. Piszkos hamar partnerre talált a srácban, persze egy nagyobb jóért. Az volt a mindent megváltó ötlete, hogy ismerjék meg behatóbban a női testet, és ennek érdekében váltsanak nemet egy rövid időre. Mi baj lenne belőle, nem? Úgyis folyton panaszkodik öt nőből négy, hogy a férfiak soha semmit nem értenek meg velük kapcsolatban. Lafayette-en ez ne múljon, ő hajlandó feláldozni magát a mélyenszántó pszichológia oltárán, hogy tüzetesebben megvizsgálhassa a gyengébbik nem lélektanát. De hogy jön a képbe Ervin? Hát már egy ideje (vagyis mióta a Rellon házvezető helyettese visszacipelte az iskolába) igénybe veszi a srác segítségét, ugyanis tapasztalt némi tanulmányi lemaradást az ismereteiben és a felsős elég értelmesnek tűnt ahhoz, hogy segítséget kérjen tőle néha-néha egy-két bájitalokhoz fűződő kérdésben. Az más dolog, hogy általában olyan válaszokat kapott, hogy gyakorlatba ültetve majdnem felrobbantotta önmagát, mert Ervin 'elfelejtett' néhány dolgot közölni vele (egy komolytalan, leszarom ember, de legalább okos és válaszol, ha kérdezik). Viszonzásképpen (és persze, mert egyedül ezt nem tudná kivitelezni) úgy gondolkodott, hogy Ervint vonja be ebbe a nemes projektbe, és hát ennek eredményeképp most itt állnak a bájital laborban, meglepő módon nem robbantottak fel semmit, sőt nem okád füstöt a kifőzött lé, egészen normális a színe és a szaga is. Az, hogy tényleg ilyennek kellene-e lennie, hát azt majd Ervin megmondja, de a végeredmény bíztatóan néz ki.
- Mennyi ideig tart a hatása? Azt leírta a könyved? - Mert azért nem mindegy, mennyi ideig kell ülve pisilnie és melltartót hordania. Nem mintha problémája lenne ezekkel a dolgokkal, sőt ő egészen pozitív nézőpontból közelíti meg az egész kérdés: az apjának van ez az agyament, bizarr hobbija, hogy szereti nővé bájitalozni magát, hát nem ez a tökéletes alkalom rá, hogy belátást nyerjen az apja lelkébe? Vagy inkább abba a földi infernóba, ami Mihael Saint-Venant agyában létezik, de ez részletkérdés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=840175#post840175][b]Lőrinczi Zalán - 2021.12.13. 14:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=841748#post841748][b]Zayday Hudson - 2022.01.05. 13:32[/b][/url]

Bőrig ázottan lépek be a laborba nyűgösen és elég éhesen. Sikerült reggel kihagynom az evést, mert majdnem elkéstem az első óráról. Körbenézek a többieken és elégedetten látom hogy még nem érkezett be a professzor, így nem kell magyarázkodni a késésem miatt, ami körülbelül kettő perc volt. Ledobom a táskámat az első pad mellé, ahol még van egy szabad hely. Visszafordulok a terem sarkához, a kuka felé állva elkezdem kicsavarni a hajamból a vizet. Egy ázott kutyához hasonlíthatok, talán már le kellene vágatnom belőle. Próbálom úgy elvégezni a műveletet hogy ne piszkoljam be a falat a békaszagú vízzel. Mindig is békaszagúnak éreztem az esővizet, nincs ebben semmi probléma, valakinek kellemes és másnak kevésbé. Amikor helyet foglalok, magam mellé nézve felismerem a háztársamat Lénártot. Így már könnyebben, mikor becammogtam csak fekete foltokat láttam a vizességtől. Leveszem a vizes pulóvert, a padba begyűröm és egy hajgumi után kezdek kutatni, amit remélhetőleg a táskámba tettem a nagy rohanáskor reggel nyolckor. Tegnap egy egész doboz konyakmeggyet sikerült elfogyasztani Danával, amitől már annyira megfájdult a fejem hogy az íróasztalnál bealudtam. Nyakamat roppantva halászom elő a gumit, és gyors mozdulattal kontyba fogom a hajamat, és felgumizom. Nem áll túl előnyösen, de ma nem akarok tetszeni senkinek majd holnap.
- Sajnálom ha sikerült lefröcskölnöm egy kis vízzel, eskü nem volt szándékos. – fordulok Lénárt felé sajnálkozó tekintettel. Fehér ingem most szürkésnek tetszik a víztől, és nagyon átlátszik a fekete színű melltartóm. Hátrafordulok és a mögöttem lévő lány segítségével sikerül egy száraz pulóvert felvennem magamara. Még jó hogy kölcsönadta, de az még jobb hogy a nagy kapkodásban sikerült felvennem reggel a melltartót. Sokkal vidámabban szólok megint a sráchoz, bár nem tudom hogy hallja-e amit mondok, mert az esőcseppek durván verik az ablakokat, mintha százezer üvegszilánk ostromolná a kastély falait.
- A mai órán a feledékenység bájitalát vesszük majd, ha jól emlékszem. Tudod, mostanában jól jönne mert annyira szét vagyok szóródva.. Borzasztó. – panaszolom el a problémámat, amikor becsukódik az ajtó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=842657#post842657][b]Vall Ágoston - 2022.01.23. 21:27[/b][/url]

Laura Gracenek

Jól akar teljesíteni, különösen bájitaltanból. Maga is meglepődött, mikor kezdett világossá válni számára, hogy ezeket az órákat tartja a legizgalmasabbnak, ami valószínűleg Farkasházy professzor kiváló előadásainak köszönhető. Mindemellett úgy vette észre, évfolyamtársai kevésbé brillíroznak bájitaltanon, ő meg még is konyít valamennyire a dologhoz, amikor pedig úgy érzi, ő többet tud másoknál, ügyesebb, akkor még inkább bizonyítani akar, még inkább jobb akar lenni. Így hát úgy döntött, hogy kora este, még takarodó előtt elsétál a közeli Bájital-laborhoz, amiről eddig csak hírből hallott.
Szerencséjére egész közel van a klubhelyiséghez, így igen minimális esély van arra, hogy összefut másokkal a rellonosokon kívül. Háztársai nem zavarjak, legtöbbjük pont olyan magánakvaló, mint Ágoston.
Ahogy a bejárathoz ér, először az ajtóra tapasztja fülét. Meg akar bizonyosodjon arról, hogy senki nincs benn. Úgy érzékeli, totálisan üres a labor, így egy Alohomórával kinyitja a tölgyfaajtót.
Amint beteszi a lábát, meggyulladnak a fáklyák. Nehogy valaki pont erre járjon, s meglással mit művel, egy gyors mozdulattal és a Colloportus varázsige segítségével be is zárja az ajtót, s egyből a polcok felé veszi az irányt.
A Goulens bájitalt múlt órán vették, sajnos Ágostonnak sem sikerült tökéletesre, ezért döntött úgy, hogy gyakorlásképp ezt készíti el. Erősen szuggerálta a polcokat, miközben magában ismételgette a hozzávalók listáját. Hamar összegyűjtött mindent, a kellékeket pedig a középen álló asztalra pakolta. Egy pálcamozdulattal tüzet gyújt az üst alatt, amibe már bele is töltötte a vizet. Amíg az forr, addig egy tálba összekeveri a damijánát, az őrölt verbenát és a ragadós galajt. Ha emlékezete nem csal, pontosan ötven gramm kell a keverékből. Eztán az előkészített ezüsttőrét nyúl, hogy apróra vágja a Pleurisy gyökeret.
Próbál mindent jól  csinálni, ahogy Farkasházy professzornál látta, úgyhogy szorgalmasan sürög-forog az asztal, és a polcok között, akárcsak egy jó háziasszony.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=850785#post850785][b]Várffy-Zoller Róbert - 2022.08.11. 11:29[/b][/url]

Somogyi Ervin Dominik

Későre nyúlt a megbeszélésem a Rellonban. Bár nem töltöttem be már semmilyen vezetői pozíciót, hőn szeretett házam sorsát a szívemen viseltem, és ha szóltak, hogy igényt tartanak szerény személyem szolgálataira, akkor igyekeztem segíteni. Szóltam pár biztató szót, adtam néhány jó tanácsot, de sokszor a puszta jelenlétem is elegendő támogatásnak bizonyult, hiszen ha valahol megjelentem, akkor tudták, hogy jöhet bármi, a lehetetlen attól kezdve nem létezik.
A megbeszélés után a Rellon körletét az alagsori folyosóra lépve hagytam el. Azon gondolkodtam, hogy benézhetnék a faluba, kicsit lazulni, régen jártam arrafelé. A vajsör ízét szinte már a számban éreztem. Ekkor azonban furcsa füstre lettem figyelmes, ami a bájital-labor ajtaja alól szivárgott a folyosóra. Takarodó után jártunk, gyanítottam, hogy valaki rosszban sántikál. Egyelőre le kellett mondanom a lazulásról, nem tehettem meg, hogy nem járok a dolog végére.
Határozott mozdulattal benyitottam a laborba, előre szegezett pálcámmal eloszlattam a füstöt.
- Mi a franc folyik itt? - kiáltottam dühösen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=860298#post860298][b]Somogyi Ervin Dominik - 2023.03.05. 21:45[/b][/url]

- Amúgy ránézésre olyan, mint a fekete gólyahír. Előre szólok, hogy azt nem neked, hanem a partnerednek kell meginnia. Egyáltalán szexelhetsz te már legálisan Rue-val? - Ervin sohasem adott sokat a folyosói pletykákra, de mivel az egész Edictum, s idestova a fél iskola az ő kimondott vagy kimondatlan románcuktól, vagy inkább annak hiányától zengett, még a rellonos fülébe is eljutott.
Egy laza mozdulattal löki be a labor ajtaját és megvárja, hogy Zalán kövesse, majd kattintja is a zárat. Bár nem tesznek illegális dolgot, nem most akarja, hogy rájuk nyissanak, főleg akkor nem, ha ez valami komolyabb cucc. - A főzet komplikáltságától függően eltarthat egy ideig, amíg szétválasztom az alapanyagokat. Addig mesélhetnél arról, kitől van. Nem mondom el Farkasházy-nak, ha ettől félnél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=860542#post860542][b]Linzenbold Inez - 2023.03.11. 13:54[/b][/url]

Inezt borzasztóan megviselte az utóbbi bő egy év, amikor igazán intenzívre kellett kapcsolnia az addig sem egyszerű felkészüléssel. Túl is hajtotta magát, aminek meglett a böjtje, volt egy szűk hét, amikor nem, vagy alig tudott edzeni. Ez végzetes kihagyás lehetett volna, legalábbis a fejében már élt egy rémkép arról, hogy csúfosan felsül. Legszívesebben el sem ment volna az egész eseményre, annyira rettegett a verségtől, amit már valahol el is könyvelt magában. Emiatt talán sikerült annyira békébe kerülnie önmagával, hogy viszonylagos nyugalommal állt ki a ringbe az ellenfelei ellen, az önbizalma pedig fokozatosan jött meg, a végén a sérülései ellenére mégis sikerült felülkerekednie az ellenfelén, aki nem tudta kivédeni a sokkoló átkot, amitől abban a feszült helyzetben elájult a ringben. Sok volt a szívének, ezt mondták utólag. Ineznek sem sok kellett, több zúzódást, rándulást és vérző sebet összeszedett már a selejtező alatt, a legjobb 6-nál pedig különösen sok, addig nem látott rontás jött elő, amik megviselik a szervezetet.
Ami nagyon furcsa volt, hogy nem tudott örülni a győzelmének. Amikor ott feküdt a finn ellenfele semmit nem érzett, csak annyit, hogy vége. Azt hitte, hogy ő lesz a világ legboldogabb és legbüszkébb embere, amikor a saját korosztályában megnyeri a világbajnokságot, de ehelyett üresség töltötte el az addigi feszültség helyett.
Főleg, hogy a VB ellenére vizsgaidőszak megy, győzelem ide vagy oda, még mindig negyedikes diák, akinek kötelességei vannak. Annak ellenére, hogy az edzések átmeneti szüneteltetésével sok szabadideje lett, egyáltalán nem volt egyszerű, hogy rávegye magát a tanulásra, nem találja a helyét a világban a folyamatos nyomás hiányában. Minden olyan természetellenes és szürreális.
A bájitaltan volt az összes közül a leginkább rettegett vizsgája, de sajnos ennek az időpontja is eljött két héttel a VB után, a többit pedig valamikor utána pótolja be, mert még sajnos egy vizsgával sincs meg. A szokásosnál kipihentebben, de nem kevésbé stresszesen tipeg oda a tanteremhez, ahol néhányan már várakoznak, hogy perceken belül kezdetét vegye az idei BIT vizsga.
- Nem értem minek tanuljuk a béke elixírjét, a létezésétől is felcsesz az ideg. - Morgolódik lehuppanva Kornél mellé az egyik padra. A legutolsó meccsen kapott egy olyan rontást, amitől még néha a mai napig is szédül, ha pár percnél többet kell állnia.
- Te tudod? Felkészültél? - Szegezi a srácnak a kérdést, ahogy kezeivel idegesen matat a saját kezével írt jegyzeten. A könyv olvashatóbb, de mindent kijegyzett egyszer, belefért az idejébe. A dekorálás is a része volt a folyamatnak, élvezte, hogy cél nélkül firkálhat tanulás címszó alatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=864316#post864316][b]Sadie Sallow - 2023.05.28. 09:17[/b][/url]

Szóval eltévedtem, nagy ügy. A Roxfortban hozzászoktam már, hogy a sok egyforma, gyakran helyét változtató, esetenként máshova vezető lépcső, vagy az el-eltünedező ajtó miatt nem árt időnként előbb elindulni, hogy biztosan odaérjek, ahova tartok. Már épp hozzá is szoktam, és kezdtem kiismerni a kastélyt, aztán jöhettem el onnan egy másikba, ami lehet, hogy kisebb, de talán csak első ránézésre. A varázsvilágban elég könnyű a méretekkel csalni, simán lehet valami nagyobb belülről, mint kívülről.
Most nem idegeskedtem a késés miatt, mert csupán a Rellon házba vezető bejáratot kerestem, de attól még kezdtem kissé bosszús lenni, amiért nem találom. Pedig aztán néhányszor már jártam ott, elvégre minden nap végén ott hajtom álomra a fejem elvileg. Kivéve, mikor mégse, de azért többnyire.
Elnézhettem egy fordulót, másik átjárón jöhettem keresztül, vagy valami mágikus oka lehetett, amiért eltévedtem. Remélem az utolsó, mert akkor nem az én hibám lenne, és okolhatnék mást. De a lényegen nem változtat, nem tudom, hol vagyok jelenleg. És a tetejébe nem futottam bele egyelőre egyik háztársamba se, hogy látszólag úgy, mintha én is tudnám, merre tartok, követhessem a klubhelyiségig.
Aztán észreveszek egy ismerős ajtót (persze, hisz csak vagy tucat ugyanilyen van ezen a szinten...) ami egy sötét kis zug rejtekében áll. Talán ha megismerem a termet, ami mögötte van, az segít..? Nincs jobb ötletem, minthogy kiderítem, szóval odaszökkenek, és némi erőlködés árán betolom a nehéz faszerkezetet. Odabent egy pillanattal később fellobbannak a fáklyák, és súlyos, megrakott polcok, szekrények kúsznak elő a falakból. Mindenféle színes fiola, gyanús tartalmú üveg, edény és felcímkézett fém- és fadoboz sorakozik rajtuk és bennük, a kör alapú terem közepén pedig lyukas asztal. Nem kétséges, hogy egy bájitalfőző rejteke. Mit kereshet ez így itt, ahol bárki hozzáfér? - teszem fel magamban a kérdést, de igazából cseppet sem méltatlankodva, inkább ámulva.
Beljebb lépek, az ajtót félig nyitva hagyom, és elindulok a falon sorakozó üvegcséket nézegetve, egyet-egyet levéve és megszaglászva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=866705#post866705][b]Szentkirályi K. Archibald - 2023.09.06. 13:11[/b][/url]

Andrés
(Rellon bejárat előtt)

Úgy érzi, egészen megszokta itt a járást, ami igencsak nagy teljesítmény tőle, bár ha késésben van, nyilván mindig eltéved, hogy véletlenül se érjen be időben órára - vagy netalán tán vizsgára. Éppen ezért most, hogy semmilyen zavaró körülmény nincs kilátásban, komótosan, magabiztosan sétál a körlet bejáratához, ahol megpillant egy némiképp tétlenül pingvinező másik srácot. Nem olyan típus ő, aki keresi magának a bajt, márpedig egy várakozó ember a kérdéseivel kizárólag bajt hozhat rá, nem is kérdés.
Így történhetett meg, hogy jófejségből azt mondta: persze, beviszi a Rellon körtletbe annak ellenére, hogy navinés! És hát, mondanom sem kell, ilyenkor nem képes bejutni.
- Jó figyu, tököm se tudja mi van, eddig mindig be tudtam menni. Én ezt nem értem, hát mindent ugyanúgy csinálok - ingerülten túr hajába, mielőtt egy megadó sóhajjal ütne rá egyet a körlet bejáratára. Ha még legalább olyan lenne, mint a szfinx, hogy valami durva fejtörőt ad... de nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=873839#post873839][b]Sadie Sallow - 2024.02.17. 23:17[/b][/url]

Ellenben néhány társammal, én nem azért lettem prefektus, hogy büntessek. Persze jó szokásom volt egy időben kiszúrni másokkal, szívatni őket, ahol értem, de ezt önnön erőmből, és nem egy jelvény biztosította fennhatóságból eredően csináltam. Így unalmas, úgyhogy többnyire csak fenyegetésre használom ki a dolgot, nem élek vissza vele. Megtehetném, de nem érdekel annyira. Úgyhogy ha valaki mégis eléri, hogy büntetőmunkára ítéljem, és ezzel magamat is szopassam, annak nagyon ki kellett húznia a gyufát. És Szécsi Dominik megtette.
De annyira mazochista nem vagyok, hogy túl sokáig húzzam, így bár ő még nem tudja, valójában csak egyetlen alkalommal fogom befogni, méghozzá egy rém egyszerű takarítós melóra. De igyekeztem olyan helyszínt választani hozzá, amit nem fog egykönnyen elfelejteni.
Már a laborban várom, pálcámmal gyújtva meg a fényeket a teremben, és gyorsan felmérem, más a közelmúltban nem rakott-e rendet, de szerencsémre (vagy épp pechemre?) minden csupa por és pókháló, a földön valami furcsa színű lé fénylik, és sok fiolán, üvegcsén a felirat, mely a tartalmáról árulkodik, a szöveg továbbra is megkopott, alig-alig kivehető.
Felcsüccsenek a közepén kilyukasztott asztalra, és harisnyás lábaim lóbálva várakozok, hamar veszítve türelmemből. Lenne ám jobb dolgom is, mint egy idiótát pesztrálni, de segget nem csinálok a számból. Büntetést ígértem, és meg is kapja.