Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Persze, nagyon komolyan fogja venni a sulit. Ezúttal nem fog lemaradni az edzések miatt. Igen, mindenre fog figyelni, a kis bőrnoteszébe feljegyzi az összes határidőt.
Hogyne... ez természetesen nem történt meg, hiszen kinek van ideje ennyi mindennel foglalkozni edzés mellett? Időnként bejárt az óráira, ahol azért hellyel-közzel még figyelt is.
Már olyankor, amikor nem volt éppen hulla fáradt. Gyakran esett be a nap közepén két edzés között, amikorra már persze kimerült volt és semmi kedve nem volt az elhangzott dolgokkal foglalkozni. Meg persze nem várt nehézség is érkezett a magyarországi tanulmányokkal: a nyelv. Izzi első nyelve a magyar volt otthon, azonban az iskolában és az edzéseken mindig a németet használta, a sulis szakszavak is így jutottak az eszébe. Gyakorta fel sem ismerte csak a hallottak alapján, hogy most éppen melyik bestiáról vagy gyógynövényről van szó, hiszen otthon minek beszélgetnének ilyenekről?
Azonban év vége vészes közeledtével ismételten mentenie kell a menthetőt, hogy ha legalább közepes eredményt szeretne elérni a vizsgákon.
Maga sem hiszi, hogy megtette, de a ma délelőtti edzését egy órásra vágta és lezavarta hajnalban, hogy a délelőtti lyukas órájában a könyvtárat fel tudja túrni tananyag után kutatva. Kezében egy pohár jeges kávéval, vállán nehéz táskával tipeg be a csendes helyiségbe, ahol délelőtt lévén nem sokan lézengenek még.
A könyvtáros segítségével elnavigálódik a tankönyvek és a kötelező olvasmányok irányába, ahol drámaian rogy le az egyik székre, zárt fedelű innivalóját pedig gondos távolságba helyezi a veszélyzónától. Nagyot sóhajtva kezdi el kipakolni a cuccait az asztalra. Talán a gyógynövénytannal kéne kezdenie, abban eléggé sok ismeretlen szó van, amiket képek és leírások alapján kellene beazonosítania a tankönyvéből.
Utálja az ilyen nagy tanulási alkalmakat, az elején mindig pánikol, hogy hogyan is tudná elkezdeni. A kávéja után nyúl, ezt nem lehet száraz torokkal bírni. Fejét felemelve pillantja meg az egyik évfolyamtársát, Jacob Lehmant. Megjegyezte magának a fiút, mert egymást követik a névsorolvasásnál, ráadásul ő sem magyar nevű, akárcsak Inez.
Cuccait hátra hagyva ugrik, hogy megkörnyékezze a navinést.
- Szia Jacob! - Köszön fejét kissé oldalra biccentve. Nem édeskedik, de nem is próbál szánalmat kelteni. Egyből a tárgyra térve folytatja. - Neked megvannak, hogy melyik tárgyból kell beadandó? Sajnos... - Insert gondterhelt sóhaj here. - lemaradtam a sulis dolgokkal... - Mondja száját kissé lebiggyesztve. Nem a srác érzelmeire próbál hatni, noha egy szőke gondterhelt kislánynál könnyen tűnhet így. Viszont Inez komolyan aggodalmaskodik, volt már rossz tapasztalata a vizsgákkal.
- Valamennyit megcsináltam, de nem minden szót értek. Neked ezek hogy mentek? - Az egyértelmű, hogy nem itt nőtt fel Jacob sem, csak az a kérdés, hogy hogyan alkalmazkodott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lehetséges, hogy komolyabban venné a sulit, ha látna valamilyen célt, ahová elvezetheti. Azonban semmi, de semmi nem jut eszébe, hogy mégis mit akarna csinálni ezzel a papírral.  Gondolt már rá, hogy auror lehetne a párbajozással, viszont az marha sok tanulás és hatalmas elköteleződés. Miért tenne bármi ilyet, amikor a családi vállalkozásuk bármikor eltartja? Új csoki ízekkel játszadozhat ő is otthon, nem szakad le a körme, a gazdasági részét meg elintézi az, aki szeret a számokkal szórakozni.
Hiába kezdik otthon pedzegetni, hogy valamit választani kéne, ne egy dologra tegye fel az életét, ő képtelen dönteni. Valahonnan jönnie kéne egy hívásnak, amikor órán hallgatja az anyagot, hogy IGEN, én ezt akarom csinálni.
Mondjuk ahhoz lehet be kellene járnia órákra, hogy ilyen heuréka pillanat elkapja közben.
Nap végére olyan kimerült,hogy szinte elalszik a fürdőkádban, így mégis mikor kellene életreszóló döntéseket hoznia?
Először csak apránként, például azt, hogy most megír vagy két beadandót, hogy törlessze a tartozását a tanárok felé.
Még szerencse, hogy itt pakolászik a srác, így nem kell egyedül megfejtenie, hogy mivel tudná boldoggá tenni az iskola pedagógusait.
Meglepetten fogadja, hogy a navinés még örül is neki, ugyanis néhány szónál többet nem váltott a többiekkel a szünetekben, gyakorta el is tűnt a tanítási nap közepén, másszor pedig éppen akkor jelent meg.
- Te itt dolgozol? - Kérdi döbbenten látva a srác szorgos pakolását meg a körülötte lévő könyveket. Vagy nagyon könyvmoly, vagy tényleg itt vállalt melót. Hallotta, hogy nagyon sok fiatal dolgozik suli mellett még pluszban, hogy így szerezzenek zsebpénzt. Szerencsére ő sosem szorult ilyenekre, nem irigyli azokat, akiknek az óráikat még munkahellyel kell egyeztetni. Ha valamit, akkor ezt nagyon átérez.
Először csillogó szemmel kezdi el hallgatni, ajkai sarkában is megbújik egy halvány mosoly, mert azt hitte, hogy sima liba lesz így, hogy tudja mi a feladat. Azonban a felsorolás végére egyre ínkább ezt kétségbeesni. Tekintete lemondóan a távolba réved, fejét lassan megcsóválja. Hogy jössz ki ebből Inez?
Lesz az 6 beandandó is ma.
Mielőtt újból szólásra nyitná a száját gondterhelten sóhajt ismét. Hiába nem volt ma sok edzése, olyan általános fáradtság van rajta, hogy minden legyőzhetetlen akadálynak tűnik.
- Huh... hát... köszi. - Hálálkodik zavartan elmosolyodva. Ez nagyon sok edzésébe fog fájni. - Milyen mugli korszakok? Ilyen harmadik világháborús vagy a hippi korszak? - Aranyvérű hercegnőként nem túl sok ismerete van a muglikról, néhány félinformációból gazdálkodik. Azt hallotta, hogy nagyon modern a technológiájuk, azonban sosem hozta különösebben lázba.
Ajkait ismét lefelé biggyesztve bólogat Jacobnak. Ha tudnák, hogy mennyire nem volt legutóbb sem jó vége. A navinés egy váratlan kérdést szegez neki, amire kitör az önsajnálatból és meglepetten pislog a srác barnáiba.
- Nem tudod? - Kérdezi őszinte döbbenettel a hangjában. Egy pár másodperc átviteli idő kellett neki, míg leesett, hogy ez nem a Herzberg. Itt nem kell mindenkinek tudnia, hogy mivel foglalkozik. Talán ez így is van jól. Elvégre még nem nyerte meg a világversenyt, amin most már Magyarországot fogja képviselni.
- Igaz, honnan is tudnád, nem beszéltem róla. Versenyzem és minden nap edzem. - Azóta nem kérkedik a párbajozással, amióta mélységesen csalódott a saját képességeiben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Büntetőmunka? Neked? Miért?- Arcára finom döbbenet ül ki. Nem olyannak tűnt a srác, mintha rendszeresen bajba keveredne, az a tipikus jófiú kisugárzása volt. Aztán persze ki tudja, Inez nem tartja magát olyan jó emberismerőnek.
- Akkor azért néz rám olyan rondán. - Nem értette, hogy mi a baj a jelenlétével, annyira hangosan nem is beszél, éppen csak a közelben lévők hallhatják a hangját, azok meg törődjenek a saját dolgukkal. Látja a srácnál a rakás könyvet, ami még a rendrakásra vár.
- Pálcával nem működne? Vagy direkt kell emelgetned? Pakolj! - Suttogja pálcáját az egyik könyvre szegezve, ami lomhán felszállva, a szemben lévő könyvespolc negyedik polcára repül, azonban nem a többi ugyanolyan könyvhöz ment, hanem az első üres rést találta meg.
- Merlinre, ez ki van találva. - Csóválja meg a fejét, majd kiszedi a könyvet a nem megfelelő polcról és visszateszi onnan, ahonnan az előbb elvette.
Megnyugtatja, hogy a srác szerint egyáltalán nem vészes a feladat, már csak remélni tudja, hogy nem ő az évfolyam zsenije, aki mindig mindenből kitűnő, de sosem tanul - persze, ezeknek senki nem hiszi el.
- Ti másolhattok a könyvből? És a vizsgán milyenek? Lehet egy kicsit...tudod? - Reméli érti a célzást, hogy mire gondol. Nem éppen becsületes, de ha van rá mód, akkor bizony a könnyebb utat fogja választani. Neki fontosabb dolga van ezen a világon, mint bájitaltan összetevőket magolni, amikor vannak bájitalmesterek a gyárukban, majd azok megoldanak mindent. Azért kapják a pénzüket, nehogy már még neki kelljen betanulni meg odamenni és kijavítani őket.
- Ú, a ruhákat szeretem! Jó lesz, köszi. Rosales prof jó fejnek tűnik. Bár nála nem buknék le... - Tudja, hogy milyenek a latin emberek, biztosan egy papuccsal verné meg, ahogy Dél-Amerikában szokás. Mesélte a nagybátyja, hogy némely népek egészen érdekes módon élnek, de aztán lehet csak nyugtatni akarta a saját gyerekeit, hogy vannak nála rosszabb szülők. Jó, persze nem jellemző a családjukban a fizikai erőszak, de akkor is. Örül, hogy ő az, aki.
Jó volt az első sejtése, valóban nem tudja, hogy mivel foglalkozik. Nem hiába, ez nem a Herzberg, itt nem tudja mindenki, hogy mire választották ki fiatalon a párbajszakkörön.
- Párbajozok. Ifjúsági Európaversenyen voltam második idén. - Feleli semlegesen. Persze lehetne büszke erre a teljesítményre, de a második helyezett a legnagyobb vesztes. És a következő verseny ettől csak sokkal keményebb lesz.
- Milyen pletykák? Azt mondták, hogy nem is értem el semmilyen helyzést?- Vagy ami még rosszabb, mi van, ha azt terjesztik, hogy csak bunda volt az egész, mert nagyon befolyásos a család. Ez rágalom, hallotta már a Herzbergben is olyanoktól, akik egy fényostort nem tudnak normálisan megidézni. Ajkait feszülten szorítja össze, nem szereti ezt a stílust.
- Vagy a családom? - Teszi hozzá a pálcáját idegesen forgatva. Itthon kevésbé szívesen villog a vezetéknevével, mint odakint. Nem annyira szereti az apja ágáról a családját, furák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Döbbenten hallgatja, hogy itt ilyenekért büntetőmunka jár, hogy az ember sokáig marad kint a folyosókon. Nem mindegy az nekik, hogy ki mit csinál, amíg nem bont rendet? A navinések meg a levitások amúgy is olyan ártatlannak tűnnek, biztosan nem csinált semmi olyat ez a Jacob fiú. Ha őszinte akar lenni magával, ő sokkal inkább tűnik szabályszegőnek, mint bárki a Navinéból.
- Barbár emberek.... - Sóhajt a fejét csóválva. - Nem kéne hagynod, hogy elvegyék a pálcád. - Rázza tovább a szőke fürtjeit. Neki szinte olyan lenne, mintha a ruháját vennék le róla, a pálcája nélkül senki. Nagyon sok mindent megéltek együtt, nagyon erősen kötődik hozzá érzelmileg, el sem tudja képzelni, hogy milyen lenne nélküle élnie, valószínűleg inkább meghalna.
- Rendben! Remélem elhiszik...  - Tisztában van vele, hogy nem éppen a legolvasottabb emberek egyikének tűnik, azonban ez nem egészen igaz: az átkokról és a rontásokról meg a párbajokról rengeteget tud és bármikor kiállna egy tudáspróbára kábé bárki ellen, mert nem valószínű, hogy jobbak nála.
- Mindig csak ez a magolás...- Sóhajt fel lemondóan. Ez nagyon a versenye rovására fog menni, ha azt a rengeteg bullshitet meg kell tanulnia, amit órán leadnak.
- Egyáltalán minek tanulunk ennyi mindent? Miért nem elég azzal törődni, ami érdekel? Szívjon az, aki nem tudja, hogy miben jó. - Morgolódik a fiúéhoz csökkentve a hangerejét. Az biztos, hogy neki nem is kellene ennyi szarsággal szívnia, hiszen egészen fiatalon kiderült, hogy miben jó: párbajok és a család királylányának lenni. Ettől több nem kell, van elég pénzük. - Te miben vagy jó, Jacob?  - Teszi hozzá, hogy megerősítse elméletét.
- A laza tanárok a legjobbak, bármikor lyukat beszélek a hasukba. - Volt egy nagyon jó fej svájci olasz professzora, akivel lehetett alkudozni, egy jó hangulatú csevegés, egy doboz a kedvenc csokoládé válogatásából és már el is felejtődött, hogy milyen gyógynövényekről van szó. Megveszi őket készen, segít a boltos. Hát nem azért van?
- Köszönöm! - Feleli széles vigyorral, büszkén kihúzva magát. Nos igen, valóban tehetséges. - De azért szorgalmas is vagyok, sok munka jár ezzel. - Teszi állát még magasabbra emelve. Persze a született tehetségére is büszke, de a befektetett kemény meló nélkül nem itt lenne.
- Sok lemondással jár ez az életmód. - Ez is valós, nem mindenkinek való a nyomás, amin Inez működik. Sokszor azt hiszi, hogy ő sem képes ilyen teher alatt létezni, de mindig talál valami kapaszkodót.
Az viszont egyáltalán nem tetszik neki, hogy mindenfélét pletykálnak az irigyek. A svájci iskolatársai sem bírták méltósággal viselni, hogy jobb náluk. Ledöbbenve beszívja az összes levegőt, amit csak bír a tüdejébe és nyitott szájjal lefagyva mered a navinésre.
- Hogy mit? Normálisok ezek, nem vagyok olyan, hogy mindenkivel mindent... ész nélkül. - Gyorsan észbe kap, hogy nem kéne hangosan beszélnie, így egyből lejjebb viszi a hangerejét. Nagyon túlmagyarázza, de azt csak nem mondhatta, hogy még szűz, annyira még nincsenek jóban, hogy ilyenekről beszéljenek. Finom bőre vörösen kezd izzani, kékjei gyilkos szikrákat szórnak. Jacob irányába néz így, de nem a hírvivőre haragszik. Meredten markol rá a pálcájára, amivel az imént játékosan próbált segíteni.
- Apám bármikor megveszi ezt a lebújt, nem tilthatnak ki innen. A nagybátyám rájuk küldi a minisztériumot. - Lehet kicsit nagyot mond, Alexander bácsi egyáltalán nem ezen a részen dolgozik, ráadásul pont nem érdekli, hogy mi folyik ebben az iskolában.
- Én most megyek gyakorlok... azt hiszem lesz motivációm. Szia... és... köszönöm! Asszem. - Az utolsó szót halkan teszi hozzá magas hangon. Nem tud sírni, sokkal inkább forrong. Összeszedi a cuccait és sietősen kiviharzik a könyvtárból, hogy megkeressen pár eridonost. Tuti ők voltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A kívánságok terme általában biztos pontot jelent az életében, ami a gyakorlást illeti. Nagyon csalódott lenne, ha nem volna lehetősége egy ilyen helyen edzeni órák között, illetve sokszor még órák előtt is ezt a helyet választja, nem pedig a pestseholsei központot. Nem minden edzése történik edzőkkel, ami ad némi szabadságot arra, hogy önállósítsa magát és saját gyakorlási tervet is vigyen be. A múltkorában már kapott össze a két edzőjével, mert azt mondják, hogy túlhajtja magát és ezzel már rontja a saját teljesítményét.
A szőke rellonos ennél azonban jóval önfejűbb, és időnként továbbra is beiktat néhány keményebb edzést, ahol komolyabb átkokat kap, melyek mind megviselik a szervezetét, ráadásul nagyon gyorsan érkeznek, igyekeznie kell, hogy ki tudja védeni őket. Valószínűleg a bajnokságon nem lesznek képesek ilyen tempóban átkokat szórni az ellenfelei, azonban minden eshetőségre fel akar készülni, mert neki kell a legjobbnak lennie.
Ma délelőtt előfordulhat, hogy ellógott egy tanórát, amit lényegében megtehet, hiszen magántanuló, azt csinál, amit akar. Ha olyanja van bejön ebédelni és hazamegy, neki nem szólhatnak semmiért.
Ebben az úgynevezett lyukasórában kitalált valami egészen menőt: a Bombardának van egy, a párbajoknál használt, ám sokkal gyengébb verziója. Ezt képes volt használni nyolc évvel ezelőtt az egyik észt versenyző, aki ezzel hatalmas sikereket ért el. A ruhájuk és testük, így a bőrük és a hajuk el van látva egy védőbűbájjal, így nem gyullad ki, annak ellenére sem, hogy jár némi lánggal egy ilyen átok. Technikás elsajátítani, még neki sem megy egészen, azonban már van olyan elméleti tudása a rontásról, hogy rá bírta venni a termet a használatára.
Elég nagyot szólt, nagyobbat, mint képzelte: odakint is hallották a ricsajt, ő pedig a földre került. Ugyan magánál volt végig, de kellett egy kis idő, míg újra képes volt kinyitni a szemét. Az egész testében érezte a detonációt, ő maga pedig reszketve, hasogató jobb füllel feküdt a padlón, amikor Rosales professzor berontott, hogy megkeresse a zaj forrását.
Kellett egy kis idő, hogy magához térjen és a saját lábára tudjon állni. Annak ellenére, hogy kifejezte, hogy neki semmi baja, az igazgató-helyettes asszony ragaszkodott ahhoz, hogy meglátogassa gyengélkedőt, sőt még el is kísérte, mert nem bízott Inezben.
Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem volt szükége arra, hogy megálljanak párszor az úton, Rosales prof többször belé is karolt, hogy segítse, ami tök ciki. Egy kis átok nem fogja őt leteríteni a lábáról. Pár csepp vért érzett szivárogni az egyébként is gyakorlatilag állandó zúgó füléből, ami azért nem nyugtatta meg, ennek ellenére kócos szürke fürtjei biztonságába rejtette a fülét.
- Tényleg jól vagyok, tanárnő! - Ismétli meg a szemeit forgatva, ahogy belépnek az ajtón. Lehet, hogy ma már nem fog annyit edzeni, de nincs nagy baj, máskor is sérült le és nem dőlt össze a világ.
Igaz, az edzésre használt terem sem, mint most.
A tanárnő jelezte a gyógyító asszo... úrnak az érkezését egy rövid összefoglaló kíséretében, majd el kellett sietnie a következő órájára, amiről már így is késésben volt.
- Jó napot. - Köszön az egyik székre helyet foglalva. Bőre sápadt, testében még most is érzi a robbanást, ám szerinte ez csak stressz, mert megijedt a robbanástól. Vonásait próbálja rendezni, annak ellenére, hogy egyáltalán nem érzi jól magát. A fülében a szúró fájdalom nem múlik, az őrjítő zúgás pedig egyre élesebben jön elő, pont úgy, mint tavaly.
- Nincs nagy baj. - Jelenti ki egyszerűen, poros, kissé összekarcolt jobbját feltartva, amit gyorsan el is rejt, noha csak felületi sérülés. Lehet még rajta ezekből, eddig észre sem vette. Még csak azt hiányzik, hogy eltiltsák az edzéstől vagy a versenyzéstől. Már csak négy hónap van a versenyig, egy percet nem hagyhat ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Valószínűleg túl nagyravágyó volt, ami a Kívánságok termét illeti. Lehetséges, hogy erősebb ellenfelet álmondott meg magának, mint amivel szembe kell majd, vagy akár szembe képes nézni. Azonban neki ez adja az erőt, hogy mindenre felkészült, elvégre az a 17 éves észt srác nyolc évvel ezelőtt hatalmasat tarolt ezzel az átokkal.
Ahogy a rémület okozta adrenalin ürül ki a szervezetéből, úgy kezdi érezni egyre inkább azt, hogy nem érzi jól magát. Nem gondolja, hogy komoly sérülése lenne, azonban a karcok és vágások a bőrén egyre inkább égni kezdenek, és az enyhe remegése is erősödni kezd. A füle egyre élesebben lüktet, amihez egy óvatlan pillanatban oda is nyúl, ahogy Rosales professzortól búcsúzik.
Finoman biccentve üdvözli viszont a férfit, akit még nem nagyon látott errefelé. A lányok pletykáltak valami nagyon szexi gyógyító pasiról, akihez nagyon szívesen elmennének, de a szőke nem szeret ilyenekbe belefolyni, sokkal több időt emésztenek fel ezek a pletykák, mint amennyit szórakozást adni képesek az embernek. Ráadásul egészen biztos benne, hogy ezek a lányok terjesztették róla azokat a borzalmas dolgokat a múlt évben, amiket Jacob mesélt.
Kékjeivel érdeklődve pislog a férfi irányába, érdekli, hogy mennyire szigorú, mert ha most eltiltja akár egy napra is az edzéstől, az tragikus kimenetelű lehet a VB szempontjából - amiről már tud is. Mondjuk szép hogy tud, elvégre nem mindenki hoz ilyen eredményeket ebből az iskolából. Nem is lenne kint versenyzőjük, ha Inez nem igazol át ide.
- Igen, már nagyon közel van. Nem eshetek ki. - Feleli csendesen, ahogy kicsit előre hajol, hogy a térdeire tudjon könyökölni ahhoz, hogy megmutassa a robbanással járó éles tárgyak okozta karcokat-kisebb vágásokat. A mozdulatra a jobb füle is reagál, amit egy elfojtott szisszenéssel jutalmaz.
- Tudok németül. - Válaszolja a nevezett nyelven, ahogy figyeli a fordítógyűrűt. Akcentusa nem a tiszta hochdeutsch, keveri a schweizerdeutsch-csal, de remélhetőleg érhető lesz. Angolul is tud valamennyire, de az anyanyelve, valamint annak a társnyelve mégis könnyebb számára.
- Utána mehetek? - Kérdi reménykedve pislogva a férfire. Egyre kevésbé érzi, hogy ma bármennyit is tudna még edzeni, de talán egy délutáni szunya megoldja a problémáját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A szőke nem kérdez rá a férfi nevére, bár már több verzióját (mint Löwenstein,Löwi, Löwenberg,Löwenherz) hallotta az osztályteremben, mert olybá tűnik a lányok a nagy stalkolásban nem foglalkoztak ilyen részletekkel. Inez is kapott már érdekes elnevezéseket a köztől, volt már Linzenburg,Linzenberg és Ivett is.
Mindenesetre az kiderült, hogy német névvel rendelkezik az úr, ami ugye több országot is jelenthet. Később talán érdeklődik a gyógyító származása felől, azonban egyelőre nagyon kimerült és kellemetlenül érzi magát: egyrészt a robbanás okozta stressz, a testi tünetek és persze a kudarc mardosó érzése is. Félő, hogy lesz még ennek következménye, főleg, hogy maga az igazgató-helyettes találta meg.
Igyekszik kerülni a férfi tekintetét, nem igazán tud még mit kezdeni ezzel a szituációval, utál kiszolgáltatott  helyzetben lenni. Megszokta, hogy övé az irányítás, nehezen fogadja el, hogy most lassítani kell és rábíznia magát egy idegen tudására. Jó, nem mintha Inez gyógyító lenne, ebben a helyzetben képtelen segíteni magán.
Hümmögve válaszol arra, mi szerint a férfi örül a némettudásának. Kékjeivel követi a gyűrűt, majd próbál rájönni a férfi származására.
Ineznél erősen érződik a berni tájszólás, igyekszik a magas németet használni, de annyira nem jön számára természetesen.
- Tirol? - Kérdi halkan felpillantva. Valószínűleg nem jól gondolja, de annyira nem ismeri a német nyelvjárásokat, tájszólásokat. Annyi van belőlük, hogy valószínűleg ember nincs a földön, aki mindegyiket meg tudja jegyezni és fel is ismeri őket.
A férfi kérdésén kicsit felvonja a szemöldökét, elvégre nincs miért titkolózzon. Jó, lehetséges, hogy nem mindig a legkönnyebb varázslatokkal próbálkozik, de azokat, amik igazán meggyötrik az embert, azt meghagyja az intézmény falain kívülre.
- Mindefélével, a szokásos átkok, rontások ilyen kis Subcutis ardor, Vulnera ardor, utána Ferrum virgo... - Sorolja a legnagyobb természetességgel, neki ez már a napi rutin része, hogy vagy elkap egy olyan átkot, amitől azt érzi, hogy szegek szúrják át a bőrét, vagy sikeresen kivédi. Nagyon kell igyekeznie a pajzsbűbájokkal, hiszen sosem jó, amikor megsérül, de élesben, amikor a bajnokságok vannak, akkor végzetes lehet a mérkőzés kimenetele szempontjából.
- Szóval semmi extra, átlagos napi nyolc-kilenc órai edzés része. Aztán azt kívántam, hogy a szoba idézze meg a Bombardiát és most itt vagyunk. - Sóhajtja csalódottan. Minden egyes találat, amit kap egy újabb csalódás önmagában és a képességeiben. Persze, ahogy az edzője mondja, mindegyikből tanulhat és erősebben áll majd fel, de neki mégis a világ legnagyobb kudarca.
-  Még közel sem végeztem mára. - Hangja végig monoton, ami egy kis tónust visz bele, az a remegésből jön. Tekintetét lesüti a horzsolásokra, majd száját egy újabb gondterhelt sóhaj hagyja el. Még legalább négy-öt órát kéne ma tolnia, de nagyon nincs olyan állapotban. Túlhajszolt, megsérült és nagyon kimerült, végtelenül az.
Bólint a férfinek és hagyja, hogy kezelje a horzsolásait. Érzi a bizsergést és az égést, azonban az a kis kellemetlenség eltörpül a fülébe élesen lüktető fájdalom mellett. Egy korábbi túlhajtása miatt rendszeresen zúg ez a füle, nem hiányzott neki, hogy most még a dobhártyája is beszakadjon a robbanástól. Igazából fogalma sincs, hogy pontosan mi történt a fülével, ami biztos a fájdalom, és hogy érzi a szivárgó, meleg folyadékot az arcán, mely a kis babahajakban már el is kezdett megalvadni a hajzuhatagja takarásában.
- Köszönöm.. Ööhm...- Motyogja a szavait elharapva, azonban a fájdalom és az aggadalom győzedelmeskedni látszik. Ahogy megy ki az adrenalin a szervezetéből, úgy érzi egyre erősebben az éles fájdalmat, és ezzel párhuzamosan csökken a lüktető érzés a mellkasában.
- Azt hiszem a jobb fülem is kicsit...fájogat. - Bleib ruhig, nem lihegjük túl. Nem hiányzik egy edzéstől való eltiltás, minden rendben van. Ha nem mozgatja a fejét, nem olyan rossz az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Hümmög egyet a tartomány neve kapcsán, tudja merre van, de nem különösebben ismeri. Nem nagyon járt még arra a családjával, hiába szomszédos ország. Valamiért többször jutottak el Franciaországba meg Olaszországba, valószínűleg a tengerpart miatt. A vállalkozás miatt a szülei elég elfoglaltak, hiába engedhetik meg maguknak anyagilag a folyamatos utazgatást, a munka nem teszi lehetővé.
- Mit írnak benne? - Kérdi elengedve a füle mellett a megjegyzést, mi szerint nem kéne ma edzenie tovább. Talán még elalvás előtt belefér fél óra, aminél nem gyakorolja a védekezést - abból valóban elég volt mára. Viszont nagyon izgatja, hogy mit írnak róla a kartonjában, mert feltűnően olvassa a férfi.
A fertőtlenítés csíp, de szerencsére a gyógyító bűbáj után a fájdalom mind jobban csökken. Már csak abban bízik,hogy a többi panasza is így fog járni.
- Köszönöm! - Válaszolja párat pislogva a gyógyuló kézfejére és ujjaira. Általában nem szoktak ennyire súlyosan megsérülni, de bizony többször szorult már ellátásra a két keze. Valahol neki is van valamilyen szer, amivel gyorsítani tudja a gyógyulást, de az nem ilyen látványos.
- Pihenni? - Emeli fel tekintetét újból a férfi arcába. Hangja valamicskét reszketeg a remegéstől és az előző sokktól, de így is érezhető benne lemondás. Nincs neki ilyenekre ideje, majd a bajnokság után.
- Valamikor este 11-től reggel ötig, néha kevesebbet. De van, hogy elalszom nappal, szóval nem csak ennyit. - Van, hogy azért nem jön be órákra, mert a pestseholsei lakásukban kidől és képtelen felkelni a hajnali edzésére is. Az edzői általában megértők, de biztos, hogy baj lenne belőle, ha ez gyakran ismétlődne meg. Mindenesetre örül, hogy a suli nem ró rá akkora terhet, mint otthon.
Hagyja, hogy a fülét megvizsgálja a germán kolléga, majd letörli felsője ujjával a száradni készülő vért. Ennek már mindegy, úgyis tisztítani kell, csupa por, ráadásul el is szakadt több helyen.
- Én... - Szédelegni szédeleg, azonban hamar sokkal nagyobb problémának néz elébe.
- Itt? Mármint... itt? - Mutat bizonytalanul körbe a gyengélkedőn. Kékjeivel döbbenten mered a férfire, ahogy halkan piheg a hirtelen reakciótól, szinte levegőt is elfelejt venni.
- Én nem maradhatok itt. Van Magyarországon lakásunk, ott is tudok pihenni. - Meg adott esetben edzeni is picit. Lepillant a férfi cipőjének orrára, majd felvezeti tekintetét a szigorú szempárra. Egészen más most, mint amikor találkoztak.
Nagyon sok érzelem kavarog most benne, ahogy idegesen a ruháján lévő egyik lyukba fúrja az ujjait. Folyamatosan attól rettegett, hogy mi van, ha nem lesz képes edzeni, miközben annyira vágyott arra, hogy pihenhessen.
- Nem lehet. - Motyogja halkan, ahogy arcán végigfolyik egy sós könnycsepp. Legszívesebben tényleg kidőlne és aludna, el akarja felejteni a fájdalmat, a pálcát és a versennyel járó összes stresszt, ugyanakkor meg bénító bűntudat lesz rajta úrrá, amikor arra gondol, hogy ez megtörténik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Finoman bólintva veszi tudomásul, hogy kórtörténet, bár ettől azért lehetett volna bőbeszédűbb a férfi. A füle hasogat az ilyen mozdulatoktól, meg kicsit szédeleg is, így nem nagyon erőlteti a dolgot.
Azért érdekelné, hogy melyik sérüléséről mit írnak, mert volt olyan, ami miatt átmenetileg el akarták tiltani a versenyektől, aztán valahogy sikerült kijárnia, hogy nem kellett, de nem volt könnyű menet. Azért nem beszélt soha a fülzúgásáról senkinek, mert képesek lennének az érzékszervi gondok miatt eltiltani, amíg tart, pedig emellett is simán edz. Pár hónap után az ember észre sem veszi.
- Majd alszom a VB után. - Feleli tömören és megjegyzi, hogy legközelebb több alvást kell bemondania, mert erre harapnak. Itt van, nem esik össsze, teljesít. Ez a legfontosabb. A szervezete úgyis jelzi, ha több alvásra van szüksége, olyankor szokott délután szunyókálni.
- Dobhártya? - Kérdi száját oldalra húzva, halkan sziszegve a vizsgálattól. Nem esik jól dönteni a fejét hozzá, szinte olyan, mintha kést szúrnának a fülébe. Megszokta a fájdalmat, azonban most nagyon össze kell szorítania a száját meg a szemeit, hogy ne adjon ki hangot. Nem is annyira ez elviselhetetlen, hanem az egész. A folyamatos hajtás, a nyomás, az állandó sérülések. Megvan a maga gyógyulási terve az átkok ellen, de akkor is nagyon megterhelő az embernek napi szinten elviselni, a szervezet nem erre van kitalálva. De teher alatt nő a pálma, legalább rákényszerül arra, hogy jobb pajzsbűbájokat idézzen meg és gyorsabban.
- Nem érti... tényleg nem lehet. Nem fér bele. Én magántanuló vagyok, nem kell itt lennem. - Magyarázza lassan feltápászkodva a székről, azonban eléggé ingatag lábakon áll, érzi, hogy fokozódik a szédülése meg a remegése, ahogy meg kell tartnia a saját testsúlyát. Tényleg pihennie kellene, ez most nagyon betalált nála. Annyira kimerült, hogy a szokásos matekot sem tudja végigfuttatni a fején, ahol kiszámolja hány nap van még a világbajnokságig. Attól mindig pánikolni kezd és összekapja magát. Talán ha most alszik egy keveset, akkor a délutáni edzés belefér.
Az első könnycseppet hamar egy újabb követi, ahogy érzi a gyengeséget, ami eluralkodik a testén, amikor a kijárat felé indul. Nem tűnt ekkora bajnak ez az egész baleset, amíg az adrenalin megtette a hatását, azonban most itt áll reszketve és hallgatja a férfi papolását a pihenésről meg a gyógyulásról.
- Az edzőm... basszus. - Halkan felnyüszít, majd alsó ajkát erőből bepréselve a szájába beleharap, miközben könnyzápor indul meg az arcán. Meg fogja ölni, ha rájön, hogy ilyen durva rontást egyedül próbált ki. Ebben tényleg megegyeztek, hogy ezt csakis vele, mert ezek a szobák teljesen kiszámíthatatlanok és komoly baj lehet belőle. De a lány vérszemet kapott, azt hitte, hogy egyedül is mennie kell a veszélyesebb varázsigék gyakorlásának.
- Ki fog nyírni! Nem tudhatja meg, hogy mi történt! - Magyarázza tágra nyílt szemekkel, szinte pánikolva pihegve. Kétségtelen, hogy rá fog jönni a férfi és nagyon nem fogja megdicsérni. Nagyon keményen bánik Inezzel, többször van kiabálás és durva szavak. Ugyanakkor kifejezetten támogató, de fenntartja Inezben a versenyszellemet és azt, hogy nem bízhatja el magát.
Fogalma sincs, hogy ki tudna neki ebben segíteni, jobb híján könyörögve néz a szigorú gyógyítóra.
- Segítsen, kérem. Adjon valami csodaszert, ki kell bírnom a mai edzést! Minden munkám odalesz, az a sok szar, amin átmentem, hogy itt lehessek. - Sírva roskad le a székre, amiről az imént felállt. Nem törődik azzal, hogy ki látja az érzelmeit, hangosan szipogva zokog.
- Sosem lehetek világbajnok így. - Folytatja elengedve a magas németet, immáron örül, ha a berni nyelvjárásban képes beszélni. Karját átfonja maga körül, remélve, hogy ettől megnyugszik kicsit. Mellkasán ott lóg a szakadt pálcatartó hevederben a pálcája, reszkető ujjaival piszkálja a faragásokat, miközben bal ruhaujjával letörli a könnyeit. Azt már régen megtanulta, hogy a fertőtlenítés után nem nyúlunk a szemünkbe, ilyen távolságból is csípi egy kicsit a kékjeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bizonytalanul pislog a latin kifejezésre, az a holt nyelv maximum addig az erőssége, amíg az átokokról van szó. Azoknak a nyelvi eredetét betéve tudja, bár a ragozásokkal nem igazán van tisztában. Ha tinnitus, akkor az. Az agyrázkódást azt érti, olyan sokszor volt már neki. Némelyik jobban megviselte, azután volt, hogy hetekig képtelen volt teljes erőbedobással edzeni, mások néhány nap alatt kifeküdhetőek voltak.
Azonban most nincs ideje feküdni, egy szemhunyásnyi időre van a világbajnokság, amire készülnie kell, a láblógatás katasztrofális következményekkel járhat. Pont emiatt nem veszi túl jó néven, hogy kényszerpihenőre próbálják küldeni.
- A szüleimet? Miért kevernénk bele őket? - Kérdi némi aggodalommal a hangjában. Ugyan már nagykorú, és a családja elég szabadon neveli, de ennek ellenére a szüleinek van beleszólása az életébe és abba, hogy mit hogyan csinál. Volt már köztük súrlódás nem kevésszer a versenyek és a tanulmányok miatt. Engedik versenyezni, de azt is szeretnék, ha az iskolát sem hanyagolná el, és vinné valamire. De egyszerűen nem értik, hogy a kettő együtt nem megy, és most természetesen a versenyzés az első. Többször teljesen ki voltak már akadva, amikor eszméletlenre ütötte egy átok az edzés során - bár ilyen durva módszerekhez ritkán folyamodnak.
A huszonnégy óra is végtelen kihagyott időnek érződik, főleg úgy, hogy pontosan tudja azt, hogy utána sem lesz még annyira jó állapotban, hogy keményen eddzen. A mostanihoz hasonló, sérült állapot számára az szokta jelenteni, hogy valamilyen könnyedebb dolgokkal foglalkozik, amik nem igényelnek gyors reflexeket tőle.
A könnyzápor egyre ködösebbé teszi a tekintetét, idegesen markolássza a ruháját, ahogy elhangzik, az, hogy nincs a férfinél csodaszer. Hogy is hihette, hogy egyből felajánlja a teljesítménynövelőt, amit persze mind tart magánál.
Hülye vagy Inez.
Nem szól semmit a válaszára, a fejében az alternatív magyarázatokat próbálja kreálni az edzője számára: leesett a lépcsőn, mert valamelyik balkáni csodabogár meglökte. Farkasházy bájitaltan óráján robbant be a bájital, mert a mellette álló rossz hozzávalót vett le a polcról. Semmiképpen sem ő a hibás, azért nagyon lecsesznék. Észre sem veszi, hogy egyre hangosabban sír, ahogy a fejében a lehetséges katasztrófa forgatókönyveket pörgeti végig.
Egyáltalán miért fél ennyire? Máskor is kiabáltak már vele. De most nem bírná elviselni.
Közel a verseny. Persze, hogy megérdemli, hogy üvöltsenek vele ezért, sokkal keményebb büntetés is járhatna.
De nem akarja, hogy megbüntessék, egyszerűen nem élné túl.
Az az ember meg már megint azt a rohadt kartont piszkálja. Fogalma sincs, hogy ez miért idegesíti ennyire. Az utóbbi időben egyre ingerlékenyebb a verseny közelsége miatt, elvégre négy hónap, az semmi.
A fejében összevissza kavarognak a gondolatok, nem sok összefüggés van köztük, annyi minden között ugrálnak a gondolatai, miközben azt érzi, hogy a szervezete is készül összeesküdni ellene, már csak a sírásból tud magának adrenalint nyerni, azonban ez kevés ahhoz, hogy ne jöjjenek ki egyre súlyosabban a tünetei.
Újból megjelenik a látóterében a gyógyító és leguggol vele szembe, ahogy egy poharat nyújt át a szőkének, aki némi habozás után elveszi azt.
- Én nem szoktam ennyit sírni... én nem... én csak... - A fejében lévő káoszt nem sikerül sokkal összefüggőbben lekommunikálnia, mint ahogy érzi, túlzottan zaklatott ehhez.
- Annyira elfáradtam... és annyira, attól félek, hogy ez mind hiába lesz, mert nem vagyok elég jó... hogy sosem leszek elég jó... és minden kevés, amit csinálok... látta, hogy mennyire tehetséges emberek versenyeznek ott? - Korábban olyan nagy önbizalommal vetette bele magát a versenyzésbe, azonban az EB második helyezés, majd az azt követő bukás megzavarta ezt az elszántságot, és egyfajta túlzottan nagy bizonyítási kényszer vette át a helyét.
- Nekem nincs időm sírni... sosem. - Mikor végez a napjával, olyankorra időzítené a dolgot, azonban olyankor ájul be az ágyába, és másnap pedig úgy kel fel hajnalban edzeni, mintha csak imperius hatása alatt lenne. Érzelmek nélkül, gépiesen cselekedve.
A poharat még mindig szorosan markolva szipog tovább, ahogy hallgatja a férfit. Nem szokott a versenyzéssel kapcsolatos negatív érzéseiről beszélni, úgyhogy könnyen lehet, hogy mindenki azt hiszi, hogy minden percét élvezi a dolognak, pedig borzasztó kemény és megterhelő.
- Tényleg tudok jobban teljesíteni? Hány órát tudnék edzeni egy nap? Február 28-án lesz a verseny, addig... addig... nagyon sokat kell még fejlődnöm. - Benne is felmerült már, hogy a fizikai határainak folyamatos sárba tiprása miatt nem képes úgy fejlődni, ahogy szeretne, de ezt sosem merte kimondani. Az edzői nem elégedetlenek vele, de tudják, hogy többre lenne képes. Lustaságnak érezte a saját szemében, ha egy kis idejében nem a versennyel kapcsolatos dolgokat intézte - más nem a ruháját kereste, amiben indulni fog.
A kezében lévő poharat közelebb emeli az arcához, bizalmatlanul szagolgatja és nézegeti a benne lévő folyadékot, majd ismét Thorhoz fordul.
- Megígéri, hogy csak 24 óra? - Kérdi véres kékjeit mélyen belefúrva a gyógyító szemébe. Tud mást csinálni, mint bízni benne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Inezt borzasztóan megviselte az utóbbi bő egy év, amikor igazán intenzívre kellett kapcsolnia az addig sem egyszerű felkészüléssel. Túl is hajtotta magát, aminek meglett a böjtje, volt egy szűk hét, amikor nem, vagy alig tudott edzeni. Ez végzetes kihagyás lehetett volna, legalábbis a fejében már élt egy rémkép arról, hogy csúfosan felsül. Legszívesebben el sem ment volna az egész eseményre, annyira rettegett a verségtől, amit már valahol el is könyvelt magában. Emiatt talán sikerült annyira békébe kerülnie önmagával, hogy viszonylagos nyugalommal állt ki a ringbe az ellenfelei ellen, az önbizalma pedig fokozatosan jött meg, a végén a sérülései ellenére mégis sikerült felülkerekednie az ellenfelén, aki nem tudta kivédeni a sokkoló átkot, amitől abban a feszült helyzetben elájult a ringben. Sok volt a szívének, ezt mondták utólag. Ineznek sem sok kellett, több zúzódást, rándulást és vérző sebet összeszedett már a selejtező alatt, a legjobb 6-nál pedig különösen sok, addig nem látott rontás jött elő, amik megviselik a szervezetet.
Ami nagyon furcsa volt, hogy nem tudott örülni a győzelmének. Amikor ott feküdt a finn ellenfele semmit nem érzett, csak annyit, hogy vége. Azt hitte, hogy ő lesz a világ legboldogabb és legbüszkébb embere, amikor a saját korosztályában megnyeri a világbajnokságot, de ehelyett üresség töltötte el az addigi feszültség helyett.
Főleg, hogy a VB ellenére vizsgaidőszak megy, győzelem ide vagy oda, még mindig negyedikes diák, akinek kötelességei vannak. Annak ellenére, hogy az edzések átmeneti szüneteltetésével sok szabadideje lett, egyáltalán nem volt egyszerű, hogy rávegye magát a tanulásra, nem találja a helyét a világban a folyamatos nyomás hiányában. Minden olyan természetellenes és szürreális.
A bájitaltan volt az összes közül a leginkább rettegett vizsgája, de sajnos ennek az időpontja is eljött két héttel a VB után, a többit pedig valamikor utána pótolja be, mert még sajnos egy vizsgával sincs meg. A szokásosnál kipihentebben, de nem kevésbé stresszesen tipeg oda a tanteremhez, ahol néhányan már várakoznak, hogy perceken belül kezdetét vegye az idei BIT vizsga.
- Nem értem minek tanuljuk a béke elixírjét, a létezésétől is felcsesz az ideg. - Morgolódik lehuppanva Kornél mellé az egyik padra. A legutolsó meccsen kapott egy olyan rontást, amitől még néha a mai napig is szédül, ha pár percnél többet kell állnia.
- Te tudod? Felkészültél? - Szegezi a srácnak a kérdést, ahogy kezeivel idegesen matat a saját kezével írt jegyzeten. A könyv olvashatóbb, de mindent kijegyzett egyszer, belefért az idejébe. A dekorálás is a része volt a folyamatnak, élvezte, hogy cél nélkül firkálhat tanulás címszó alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Általában nem szokott ilyen lelkis lenni, de ez a sok stressz és a közös nyomor kihozza belőle. A versenyeken általában az ellenfeleivel nem szokott közelebbi viszonyba kerülni, mert bár van köztünk néhány kifejezetten szimpatikus, a nap végén ők mégis egymás ellen küzdenek ugyanazért a célért. Pont ezért szeret némi távolságot tartani velük, hiszen mindannyian a győzelemért vannak ott.
- De te levitás vagy. - Feleli biztatóan. Minden levitás okos, legalábbis ezt hallotta, úgyhogy őket nagyon úgy képzelte, mint akik sokat foglalkoznak az anyaggal és az órákon is mindig toppon vannak. Kornél pedig egyébként is olyan kis szende-tanulósnak látszik, már amennyit találkoznak órán. Igaz, Jacobról is pontosan ezt hitte, mégis megbukott.
Fájdalmasan felnevet a bókra.
- Két hete zavartam le a VB-t, utána szinte azonnal ülhettem neki a könyveknek, mert semmiből nem vizsgáztam a bajnokság előtt. Úgyhogy... - Száját elhúzva sóhajt egyet mielőtt folytatná. Jacobtól tudja, hogy miket pletykáltak róla néhányan az évfolyamon, reméli, hogy azóta már senki nem hiszi el ezeket az őrültségeket.
- Úgyhogy igen, sokat tanultam mostanában, de mindenből. Nem bukhatok meg a sport miatt. - Azt már nem teszi hozzá, hogy megint, hiszen elvégre is az volt az oka az egész iskolaváltásnak, hogy a Herzbergben sikertelenül teljesítette az EB évében az év végi vizsgáit.
Látja, hogy feszeng a srác, ő maga is kényelmetlenül érzi magát, olyan, mintha az egész teste fáradt lenne és képtelen lenne megtalálni a helyét. Szemmel láthatóan Kornél sincs éppen toppon.
- Tanulás közben működött...asszem. - Majd a vizsgákon kiderül, hogy mennyire pörgette be a lány agyát, mindenesetre nagyon bizakodik, számára ez egy gyenge suli, bár most a gyorstalpaló tanulás mellett nem ezt érzi.
- A vérpótló főzetnél van az egy B, két CS, négy E, három F... - Motyogja, azonban utána elakad az összetevőknél, így feszülten beleles a jegyzeteibe. Lehet, hogy inkább versikét kellett  volna írnia hozzájuk.
- Sosem jegyzem meg. - Lemondóan harap bele a saját csokija felébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hiába nem olyan ez a közeg, mint a svájci nagyvárosok, azért szerencsére akad néhány jó hely a fővárosban is. Inez nem tudná elképzelni, hogy az iskola melletti faluban éljen, annyira lapos és álmos, hogy szinte kedve lenne az egyik padon elaludni, amikor arra jár.
Szereti a természetet is, hiszen otthon egy eldugott hegyi falucskában nőtt fel, azoban igazán jól a pezsgő nagyvárosokban érzi magát, ahol mindig történik valami és van mit csinálni: szép parkok, üzletek, szórakozóhelyek, sütizők, kávézók és megannyi lehetőség.
Jake szemmel láthatóan vergődik mellette, így rámarkol a ruhája ujjára, hogy kicsit noszogassa úton az butik felé. Ráfér már a stílus váltás, ha tényleg be akar illeszkedni a bagolykövesek közé.
- Neeem, ne viccelj! Gyere! - Ismét a mandzsettán köt ki a keze, hogy húzzon egyet a navinésen. Belépve divatos mugli ruhák is feltűnnek, pólók, farmerok, illetve elegáns talárok, amiket még méretre is szabnak. Sok bársony, elegáns szövet és vakítóan fehér ing tűnik fel az üzlet kínálatában, szinte túlcsordul az ember, annyi itt a ruha.
- Nem öltözhetsz mindig tehénpásztornak. Jó lesz, meglátod! - Csacsogja mosolyogva odafordulva. Hallotta már, hogy néhányan megszólják az amish ruhái miatt a fiút, amit valahol megért, hiszen tényleg borzasztóan ódivatú darabokat visel, azonban ezen könnyen lehet segíteni.
- Mi tetszik? Azokat ne nézd, nagyapám hord olyanokat! - Mutat az egyik öreges szerelésre, ami bár roppant elegáns és aranyvért kiabál, Ineznek egyáltalán nem tetszik. Lehet azért, mert nem jó emlékeket köt hozzá, ennyire sosem ment bele az érzései elemzésébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az új tanév sokkal több nehézséget fog tartogatni tanulmányi szempontból, mint eddig bármelyik: a végén le kell majd tenniük a VAV-ot, amiről sok rosszat hallott már. Az egyik megingathatatlan oka a félelemre az új évfolyamtársuk érkezése, aki pont emiatt a vizsga miatt került közéjük.
Mostanában jóval kevesebbet hiányzik, amióta lezajlott a VB. Már hetek óta nem edzett komolyabban, inkább csak amolyan szinten tartó gyakorlásokat végez, hogy ne veszítsen sokat a formájából. Idén ott is nehezedik a tét: mivel betöltötte a 17-et, ezért átkerült egy másik korcsoportba, ahol nála sokkal gyakorlottabb ellenfelekkel is meg kell mérkőznie.
Annak ellenére, hogy még odébb van mind a két megmérettetés, már most izgul valamennyire, így nem mindig tud tökéletesen figyelni órákon. A mostani bűbájtanon is képes volt elkalandozni a figyelme, amikor új bűbájt gyakoroltak. Eltűnődött azon, hogy Zalán pálcája valamilyen nagyon különleges darab, látszik, hogy erős. A sajátját is szereti, hiszen a fa és a mag is kiváló párbajozáshoz, de egy különösen erős pálca gondolata nagyon izgatja a fantáziáját.
Vajon azzal mennyire lenne képes letarolni az ellenfelét?
A valóságba visszazökkenést az óra végét jelző harang jelentette. Némi habozás után úgy dönt, hogy felkeresni Zalánt, hogy beszéljenek erről. Tudja, hogy ő képtelen lenne irányítani más varázspálcáját, de ettől még menő darab.
- Szia Zalán... - Köszönti finoman megköszörülve a torkát. Nem különösebben szokott barátkozni az évfolyamtársaival, ennek főként a sok hiányzás az oka, meg hát nehezen felejti el azt, amit Jake mesélt két éve.
- A mai gyakorlaton feltűnően erős volt a pálcád. - Kezd bele kékjeivel Zalán arcát fürkészve. Korábban is látta már, de elfoglalta a maga baja a versenyzéssel.
- Milyen pálca ez? Főnix? Vagy valami egzotikus? - Kérdi fejét oldalra biccentve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Deee! - Feleli vigyorogva begyömöszkélve a navinést ebbe a klassz kis üzletbe. Csak egy kis bátorítás kell neki meg néhány divattanács, hogy kikupálódjon. Nem lehet mindig uborkavető outfitben.
- Vigyázz! - Sziszegi aggódva, de azért visszafogja a saját erejét, nehogy még a végén tényleg fellökje a srácot. Nagyon izgatott, hogy divatdiktátort játszhat, igazából mindig is ki akarta próbálni ezt a dolgot, de csak magát tudta stylingolni.
- Csak vicceltem! - Siet gyorsan megnyugtatni Jaket, mert tényleg nem akarta megsérteni. Még akkor sem, ha őszintén borzalmasnak tartja azokat a darabokat, amik a ruhatárát képezik.
- Szerintem templomba elegánsabb ruhát szoktak, nem? Vagy az amisoknál nincs többféle szett? - Kérdi őszintén érdeklődve pislogva. Sosem kérdezte még Jaketől, hogy az amisoknak van-e úgymond szép ruhájuk, amiket eseményeken hordanak, vagy teljesen az egyszerűséget követik. A rellonos biztosan nem tudna így élni.
Elgondolkodik azon, hogy mivel lehetne Jake viseletét feldobni, ami visszaadná a madárijesztő szerelés kényelmét és praktikusságát, de mégis elegánsabb lenne.
Kékjeit végig futtatja a bolt kínálatán, amikor megkapja az utasítást, hogy ő szerezzen valamit. Hümmögve járja a sorokat, közben taperolja is a darabokat, hogy megtalálja a legjobbat.
A merev szövetből készült, élre vasalt szövetnadrágok kiesnek, hiszen azok gyűrődékenyek, ráadásul nem kényelmesek.
Végül megakad tekintete egy farmeren, aminek teszteli a rugalmasságát és elég jól tágul. Hozzá lekap a polcról egy szép pulóvert meg egy lenvászon inget.
- Valami cipőt kerítünk hozzá, de ehhez mit szólsz? Szerintem kényelmes. - Inez többnyire merv szövetből készült ruhákat visel az év nagy részében,de nyáron kedveli a lenge, puha darabokat is. Ennek tudatában igyekezett válogatni, hogy praktikus, de mégis elengáns lehessen navinés barátja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Inez alapvetően elvan Bűbájtan órán, bár nem ő a legjobb a bűvölésben, azért nem mondhatni, hogy tehetségtelen lenne a mágia ezen ágához. Valószínűleg jobb lehetne, ha nem a párbajok és átkok kötnék le minden idejét. Így maradnak a pajzsbűbájok, mint fő készsége bűbájtanból. Ez is valami.
Nem sokat találkozott az elmúlt másfél év folyamán az évfolyamtársaival, de az akkor is feltűnt neki, hogy Zalán küszködik a pálcájával. Nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, hiszen nem mindenkinek megy egyformán a varázslás. Nem is volt ideje gondolkodni a lehetséges okokon, csak tudomásul vette a dolgot.
Viszont idén egészen megváltozott minden, kifejezetten erős varázslatokat hajt végre idén a levitás, ami viszont elgondolkodtatta a szőke rellonost.
- Ja, csak tippeltem, hogy vagy az... vagy valami véla-féle. - Magyarázza kicsit zavarban. Nem sokat beszélgettek korábban, hirtelen nem is tudja, hogy hogyan folytassa a beszélgetést.
- Azokkal híresen nehéz bánni. Az enyém viharmadár faroktolla. - Mondja kirántva a pálcát a mellkasán lógó tartóból, amit kb. le sem lehet róla venni, annyira ragaszkodik hozzá.
Szerencsére neki nem volt ilyen problémája, a viharmadár tolla nem egy makacs mag, viszont párbajokra kiváló.
- Feltűnően erősek a varázslatok, amiket végrehajtasz. Mondta Ráczhalmi prof is. - Az pedig, ha valaki SVK-n valaki kimagaslik Inez mellett, az határozottan feltűnik neki.
- Én csak... ööö... - Most hogyan kérdezzen rá, hogy mi történt? Nem igazán tudja, hogy mit szeretne kérdezni, sem pedig azt, hogy egyáltalán rátartozik-e a válasz.
- Hogy csináltad? - Kicsit direktbe, de sikerült kinyögnie. Mindig is az egyenes beszéd híve volt, bár ezt sokszor nem engedhette meg magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem érti, hogy hogyan kerülhetett oda az az adminisztrációs baki, talán a többi rokona miatt, akik ott élnek. Az apja direkt nem azon a településen vásárolta meg a magyarországi otthonukat, ahol a nagypapa meg a nénikék élnek, hogy annyival is távolabb legyenek egymástól. Igaz, könnyen megközelíthető a pestseholsei otthon.
- Pestseholse, Pálcás köz 22. - Mondja kedvtelenül, majd ha szükség van rá le is betűzi, mert tudja, hogy ezeket a magyar szavakat szívás leírni. Azóta javult sokat a helyesírása neki is, amióta ebbe a putriba kényszerült.
Igyekszik elrejteni, de azért még duzzog, hogy így belekényszerítették egy helyzetbe, amiben nem akar lenni. Tudja, hogy igaza van a férfinek és valóban pihenésre van szüksége, ráadáasul tényleg nem érzi jól magát - ha őszinte akarna lenni magával, akkor még kicsit aggódik is. De jelenleg túlzottan fel van pörögve és csak a versenyen kattog az agya, ami veszélyesen közel van. Minden más csak disztrakció.
A férfi történetére bizonytalanul pislog az irányába, amolyan együttérzésként. Biztosan pokolian nehéz lehetett.
- Én nem szeretnék más csinálni. Nem is tudnék. - Sóhajt fel lemondóan. Borzasztóan zavarja most, hogy nem érzi jól magát, a kudarc, a sérülés és a verseny terhe nyomja a vállát. Valahol látja ő, hogy mit csinál rosszul, de mégsem képes belátni.
A bájitaltól kicsit jobban érzi magát azonnal, legalábbis a lüktetés érzés a mellkasában csökkenni kezd, de továbbra is szédül és gyenge. A pizsamát megköszöni, de még mindig képtelen elhinni, hogy itt kell lennie, amikor lehetne a pesti lakásukban a szép szobájában.
Éppen szólásra nyitná a száját, hogy ő bírja a fájdalmat meg a fülzúgást és nincsen szüksége skálázásra, de inkább elharapja az ajkát. Nincs ereje küzdeni, ráadásul nincs is értelme a férfi ellen. Ha nem így lenne, biztosan vitatkozna még, de túlzottan kimerült, így csak végighallgatja a papolást. Megszokta, hogy határozottan beszélnek vele, de attól még nehezményezi a dolgot. Végül úgy dönt, hogy mesél. Az érzések kavarognak benne, felváltva szeretné, hogy tiltsák el és szabaduljon meg a tehertől, majd érzi azt, hogy belehalna, ha fel kéne adnia a versenyzést.
- Most kb. nyolc... amúgy 3-4-5-6... attól függ mennyire mennek a védőbűbájok. - Feleli a szemét lesütve. Nagyon régóta küszködik ezzel a fülzúgással, de fogalma sincs, hogy mi történt vele azon az edzésen, amin kidőlt másfél évvel ezelőtt. De azóta folyamatosan jelen van, ha átok kapja telibe, akkor pedig egészen erőssé válik egyéb rosszullét kíséretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Mostanában lényegesen kevesebbet foglalkozott párbajozással és átokszórással, mint máskor, de ennek ellenére akkor is nagyon foglalkoztatja a gondolat, hogy hogyan tudna még erősebb varázslatokat létrehozni. A felnőtt liga nem lesz sétagalopp, oda nagyon össze kell szednie magát - ráadásul most már a nyakában van a dokThor bácsi is, aki nagyon komolyan veszi azt, hogy ne hajtsa túl magát. Pedig az általában szokott működni nála, igazából a múltkor sem lett volna semmi gond, ha gyengébb átkot kér a kívánságok termében.
- Azt hiszem hallottam már ilyenről, de nem gyakori. - Feleli bólintva egyet. Ő nem nevezné magát pálcaszakértőnek, igazából a sajátjáért van oda, aztán emiatt olvasgatott ezt-azt.
- Vajon a már engedelmes pálcád is be tudod törni, hogy még erősebb legyen? - Kérdi Zalánt, bár fejben már a saját tervét szövögeti. Most tart az anyagválasztásnál, így ez még igencsak messze van a kész tervtől.
- Hogyan csináltad? - Szegezi a kérdést Zalánnak ismét visszaemelve kékjeit a levitásra. Nem is gondol bele, hogy esetleg vallatásnak tűnhet, még eléggé beszűkült a gondolatvilága, hiába van túl a versenyen több, mint egy egész hónapja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Furcsállja azt, ahogy a levitás a pálcájáról beszél, számára érthetetlen az, hogy a pálcával való kapcsolódást pesztrálásnak tekinti. A szőke rellonost gyakorlatilag az első párbaj szakköre óta arra tanítják, hogy próbáljon minél jobban egy hullámhosszra kerülni a varázspálcájával, hiszen akkor fog tudni igazán nagy sikereket elérni. A pálcája kiváló párbajozáshoz, hiszen a viharmadár tolla megérzi a veszélyt és segíti a védekezésben, amiben egyébként is egy kicsit gyengébb, mint a támadásban.
Azonban a fiú további válaszán sértődötten húzza fel a szemöldökét, nagyon kell ügyelnie arra, hogy rendezze a vonásait és ne látszódjon mennyire nem esik jól, amit odavágtak neki. Megszokta, hogy keményen beszélnek vele, az edzések sosem a babusgatásról szólnak, nem ritka, hogy leüvöltik a fejét, de ettől függetlenül neki is vannak érzései.
Szemeit forgatva fordul meg és hagyja faképnél, majd azért visszafordul.
- Veled ellentétben valaki szeretné megfelelően kezelni a pálcáját és együttműködni vele. - Az külön fájt neki, amit a szociális életéről mondott, hiszen, bár az évfolyamjával nem jön ki, különösen azóta, amióta hallott a pletykákról. Neki igenis akadnak barátai, amikor éppen nem edz.
Hátát kihúzva, büszkén ül vissza a helyére, ahol a táskájából előhúzza az edző által kiadott útmutatót erre a hétre.
Nem is kell innen senki segítsége, majd megoldja egyedül, ahogy mindig is szokta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Inez mindig is nagyon szeretett vásárolgatni, még akkor is, ha ez csak budapesti üzletekben tehette meg, nem pedig Bern vásárlónegyedében. A kínálat és a minőség gyatrább, de az élmény hasonló.
Reméli, hogy Jakenek tudnak valami jó cuccot találni és nem úgy fog öltözni, mint aki éppen teheneket készül kihajtani az Alpokba a Milka csokigyár megbízásából.
- Nahát... és akkor egy szabásmintából varrják mindig az asszonyok? - Kérdi döbbenten. Beszéltek már korábban is az amish életmódról, mert nagyon különös világ az Ineznek, de eddig valahogy a ruházkodás nem keltette fel ennyire a figyelmét, elvégre nem is gondolta, hogy mindig kb. ugyanazt hordják, számára annyira evidens volt az óriási gardróbja.
- Majd keresünk másik kalapot. - Ezt ugyan nem tudta megígérni, de vannak egészen cuki fejfedők a férfiak számára is, amik nem olyanok, mint egy 19. századi történelmi illuszráció, hanem vagányak egy jó szettel.
- Ugyan, biztosan találunk valamit. Nem mindegyik darab ilyen... edgy... - Nem jut eszébe a magyar kifejezés rá, de érti, hogy mi a probléma a szegecses dzsekivel. Azon viszont jót röhög, amit Jake kitalál, mint alternatív felhasználási mód.
- És azzal a láncos nadrággal mit csinálnál? - Kérdezi rábökve az egyik gatyára, amiről két sorban láncok lógnak, mint dísz. Nagyon szereti Jake humorát, még akkor is, ha nem is mindig viccel, amikor nevetségeset mond.  
Örül, hogy jó darabokat sikerült összeválogatnia, egészen lelkes, hogy öltöztetőset játszhat Jake-kel, még akkor is, ha ez gyerekesnek hathat.
Bólintva elsétál a cipőosztályra miután megtudakolja a navinés cipőméretét, hogy szerezzen valami kényelmes, de mégis kifinomult csukát is. A legtöbb vagy túlzottan sportos volt, vagy túlzottan olyan, mint amiket az apja hord munkába. Jól nézne ki az elegáns bőrcipők is, de nem látja bennük a navinés barátját, legalábbis még nem.
Épp siet vissza kezében a zsákmánnyal, amikor két szánalmas külsejű alak megszólítja. Normális esetben nem félne, hiszen a pálcájával pár mozdulattal képes leteríteni a legtöbb embert, azonban muglik között nem használhatja, így most a táskája mélyén lapít. Ösztönösen nyúl a táskája irányába, azonban időben kapcsol, hogy ez most nem megoldás. Úgy dönt, hogy ignorálja a fenyegetést és megpróbálja kikerülni őket a szűk helyen, azonban az útját állják.
- Mi van cica, nem is válaszolsz? - Nyaggatja tovább az egyikük.
- Menjél dolgodra! - Utasítja megpróbálva áttörni a kis sávon, ahol még elférhet. A pálcája nélkül nagyon megrémül konfliktus helyzetekben, nehezen tudja kezelni őket. Még sosem kötöttek bele csak így.