Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Teljesen megértem Iant. Én a magam részéről nehezen beilleszkedő típus vagyok, legalábbis szerintem. Nem tudom, mások hogyan látnak engem, és azt hiszem, ez néha zavar is.
- Ó, értem. Ne szabadkozz, teljesen megértelek.
Melállok, odamegyek hozzá, majd végigmérem tetőtől talpig, közben olyan képet vágok, mint aki valamin nagyon töri a fejét, még hümmögetek is hozzá.
-Igen, igen...egészen Levitás fejed van. Különösen a hajad.
Nem, az igazság az, hogy ránézésre fogalmam nem volt, ki ő, mi ő. Sőt, tovább megyek. Sokszor magamról sem tudom, kicsoda, micsoda vagyok. Néha olyan érzésem van, mint Alicenak Csodaországban. De nem a pöfékelő hernyó miatt. Az mellett csak simán elmennék, egy helló kedves hernyó úr köszöntéssel. Mert persze fő az udvariasság ugyebár.
- Nem kell rossz élmény ahhoz, hogy ne érezd magad otthon valahol. Ez belülről jön. Mint amikor szerelembe esik az ember, csak ott az ellenkezője. Akkor meg azt tudod, hogy igen. Mármint hogy az az ember neked egy nagy igen. Hát mondjuk igazából lövésem nincs, mert soha életemben nem voltam szerelmes. Azt hiszem, én nem az a szerelembe esős típus vagyok, vagy ki tudja. Egyik barátnőm halálosan szerelembe esett a 12 évesen a szomszéd srácba. Valami Márkba. Ő meg persze rá sem hederített. Ez a plátói szerelem egészen 2 évig tartott. Szegény Sára, tele sírta miatta a párnáját. Meg az én kedvenc olajzöld ruhám. Ian döntése tehát teljesen érthető. Kis eszmefuttatásom végére egy bagoly érkezik Ian mellé. Elkalandozásom miatt ez a kis madár a szívbajt hozza rám, ijedtségem egy halk sikkanásban merül ki.
-Uh. Azt hiszem jól időzítettek. Nyugodta...
Ian nyitja is ki a levelet nagy izgalommal. A levél elolvasása közben a madarat bámulom, aki visszabámul. Sosem szerettem őket. Egyszer megcsípett egy. Olyan 5 éves lehettem. és el is sírtam magam. Buta, butácska madár.
-Hát..eddig valóban nem. Szeretem a kiismerhetetlenséget. De szívesen mennék valamikor barangolni a tilosban, tíz után. Az a hekyzet, hogy még a büntető munkát is bevállalnám. Persze majd a vizsgák után. Közben szépen, lassan körbesétálom a faházat, szemeimmel végigpásztázva a helyiséget, majd ismét a fiúra irányítom tekintetem.
-És Ian, ebből a megannyi helyiségből van kedvenced? Ahova akkor mész, amikor le vagy törve, mint a bili füle?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ian

A muglik közt nőtt fel információtól, pupilláim kitágulnak, és előbújik gyermeki, ártatlan lelkesedésem. Lassan közelebb avászkodok Ianhez, majd mellé telepszek, fittyet hányva arra, hogy ez neki kellemetlen, vagy sem. A kíváncsiságom evisz más irányba.
-Akkor...akkor neked vannak...vannak mugli barátaid? És mondd csak..játszottál esetleg videójátékkal is?
Mire észreveszem magam, kissé zavarba jövök, szemeim rögtön lesütöm, és kimászok a fiú aurájából.
-Bocs...bocsánat, csak tudod engem ezek a dolgok úgy érdekelnek. Közelről nem volt alkalmam megismerkedni velük. Inkább csak hallomásból.
Ian közben a kedvenc helyiről beszél, amit mint zöldfülű ittlakó, figyelemmel hallgatom. Lélekszoba. Na, az meg mi a manó. Először csak bólogatok, mondván értem, igen, nota bene, de aztán annyira hajt a kiváncsiság, hogy nem bírom magamba tartani.
-Lélekszoba? Az...valami pszichológus szoba? Közben persze csak remélem hogy nem mondtam valami eget rengető hülyeséget. Hát, maximum jól kinevet, talán még túl is élem.
A kis méltatlankodó ördögmanó kipattan a fejem mögül, és neki is kezd méltatlankodni.
-Mi az hogy meglepő? Tán nem nézed ki belőlem, hogy szeretek a tilosban járni?
Arcom hirtelen durcássá válik, de ahogy végiggondolom, végülis lehet benne igazság, így megenyhülök.
-Jól van na. Végülis... Lehet hogy jó kislányos fejem van. Szóval benne vagyok. Persze ha kibírod a társaságom.
Kacsintok, majd hátra dőlök. Tudom, hogy néha gyerekesen nyers tudook lenni,  vgy tapintatlan, de soha nem a rosszindulat vezérel. Sebbel-lobban csinálom a dolgaim, és néha csak későn veszem észre, hogy pár ember elesett. De mindig felsegítem őket, becsszó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ian játszott ilyen játékokkal, és sok mugli barátja volt. Érdekesebb, érdekesebb. Vajon mi lehet érdekesebb? Biztos ismer számtalan izgi dolgot. Olyanokat, amikről én lehet még csak nem is hallottam. A szívem kissé hevesebben is ver, de leállítom gyermekes izgatottságom.
-Érdekesebb? Na és mi az az érdekesebb?
Jó, persze hogy azért érdekela dolog. Szívesen elmerülnék jobban a muglik világában. Hiába, számomra az ő mindennapjaik olykor érdekesebbnek tűnnek, mint amilyenek az én hétköznapjaim. Bevallom, mostanában többször érzem azt, jó lenne, ha történne velem valami izgalmas, ami kicsit felrázná a szürke napjaim. Nem tudom, az is lehet, hogy a vizsgaidőszak miatt látom így a helyzetet, de igaz, ami igaz, jól esne valami, ami kicsit feldob. Ian beszél nekem a lélek szobáról. Talán pont arra van szükségem. Ettől a gondolattól, és ahogy Ian azt mondja, szerinte tetszene nekem, elmosolyodok.
-Oké, rendben. Lelőni a poént? Hú, így tényleg felcsigázol!
"Lenne még pár hely, ahova veled elmennék szívesen"
Kedves Iantől, hiszen még csak most találkoztunk először. Talán tényleg egy új baráttal hozott össze a sors. A fiú közvetlensége miatt egyre távolabbnak tűnik az Angliából kapott bagoly, Melanie, és az egész perpatvar, versengés, vagy micsoda, ami közöttünk zajlik. Visszatér a rendbontó-jókislány dologra, kissé ércelődve, de érzem, hogy ezt is kedvesen teszi.
-Kislányos cukiság mi?
Körbe nézek, mi a a valami, ami elég kemény hogy eltaláljam, és elég puha ahhoz, hogy semmi kárt ne okozzak benne. A kispárna. A kispárna tökéletes. Felkepom, és megcélzom Iant. a párna talál, én meg nevetek.
- Szóval? Mikor megyünk abba a...lélek szobába?
Igen, a dolog annyira tetszett, hogy akár most rögtön elindulnék. De talán mégsem most rögtön kellene indulni. Újra helyet foglalok a kényelmes puffban. Lábaim keresztbe rakom, és úgy várom a fiú válaszát, mikorra is tegyem szabaddá magam miatta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Tegnap este sokáig olvastam a könyvet, amit otthonról hurcoltam magammal. Bár vizsgaidőszak van, és sokat bújom a könyveim, este mégsem a tananyagot koptattam. A barna bőrkötésű könyv, ami olyan nehéz és nagy hogy alig bírom el, gyermekkorom kedvenc meséit tartalmazza. Esténként, mikor a fejem tele van olyan gondolattal, amit legszívesebben a merengőbe száműznék, régi meséimmel küldöm el őket aludni. Az érzés, csak maga az érzés, hogy újból olyan gyerek vagyok, akinek nincs még feladata, elég, hogy a mások és az ő általa szőtt mesék világában éljen, megnyugtat, ettől jobban alszom, és reggel kipihentebben ébredek, mint egy áttanult, vagy átstresszelt este után. Ezt az esti mese olvasási szokásom szeretném megőrizni felnőtt koromra is. Kipihent arcom azonban mégiscsak tükröz egy kis aggodalmat, de a megkönnyebbülés is megcsillan, ha úgy éri fény. Mugliismeretből és önismeretből átmentem. Az első vizsgám mugliismeret volt. Én annyira izgultam, hogy az első kérdést valahogyan átugrotta a szemem, és csak akkor vettem észre, mikor kijavítva láttam, így az nem lett maximum pontos. Sosem gondoltam magam strébernek, de mivel ez a kedvenc tantárgyam, bevallom, lelomboz a dolog, csalódott vagyok, mert a saját figyelmetlenségem okozott bajt. Liza, látod, ez van, ha nem koncentrálsz eléggé. Ez még annál is rosszabb, mintha nem tanultál volna. Dühösen pakolom ölembe a még meg nem vizsgáimhoz szükséges könyveket, majd idő közben lecsillapodom, mert eszembe jut, hogy ma nem tanulok egyedül. Már épp csuknám az ajtót, amikor kezemmel teszekegy automatikus mozdulatot. A táskám pántját akarom megigazítani, de a táskám nincs a a vállamon. Egy sóhajtás és szemforgatás után visszamasírozok. Felkapom, és sietek is a könyvtárba. Kettesével szedem lefelé a lépcsőket. Átnyargalok a nyugati szárnyba, majd a könyvtár előtt lelassítok. Komótosan, csendben nyitom ki az ajtót. Szemeimmel pásztázom a teret, Rózát keresve. Kis vártatva meg is látom, amint integet a karjával.
- Á, szia Róza. Régóta vagy itt? Kicsit elszöszöltem az időt.
Súgom oda halkan. Körbe nézek, nincsenek sokan körülüttünk, így kicsit emelek a hangerőn.
-Mi jót olvasol? Diszkréten fölé hajolok, majd könyveim leteszem az asztalra, és leülök. A lábam felé téved a tekintetem, ekkr veszem észre, hogy a bal cipőfűzőm a gyors futásban kikötődött. Lehajolok, hogy bekössem, de mikor újból felegyenesdék, sikerül erőből bevernem az asztalba a fejem.
-Á, Hogy a dementor csókolna meg!
Kiálltok fel hangosan, majd kezemmel a számra csapok. Béna Liza. Béna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A sajgás erőssége nem olyan erős, mint egy tízes erejű földrengés, de egy négyes szintet talán elérne. Az ilyen hebehurgyaságom miatt sokszor szidom magam, de általában csak szépen csendben, amikor senki sem látja. Ujjaimmal óvatosan megtapogatom a fejem búbját. Elég érzékeny. Ahogy ujjaim a baleseti pontot érintik, összeszorítom szemeim, és felszisszenek. Mikor kinyitom, Róta aggódó arca fogad. Persze nem fogom eljátszani a hattyú halálát, igyekszem gyorsan elfelejteni ezt a kis konfliktus az asztal és a fejem között.
-Á, nem vészes, megvagyok. Körbesandítok vajon kik lehettek bénázásom szemtanúi, de úgy tűnik senki sem figyelt fel kiálltásomra, így kicsit nyugodtabban fordulok vissza Rózához. Mivel épp máshova figyeltem, csak annyit értettem, hogy gurkó, meg a dementorok. Látni....Ááá, hogy láttam e én demendorokat. Baromi ijesztőek, ha látnék egyet élőben, testi közelből, valószínű ott helyben letaglóznék, elájulnék, vagy valami hasonló se nem elegáns, se nem bátor dolgot művelnék. Valahogy így képzelem el a fejemben a forgatókönyvet. -Szerencsére csak álmomban. De ott sem cukorkát osztogattak. Csóváltam a fejem. Többször is álmodtam velük, körübelül háromszor vagy négyszer, de nem tudom pontosan, nem vezetek álom naplót. Illetve...volt több próbálkozásom is, de mindig csak két héti sikerült vezetnem, túl hamar ráuntam. Minden reggel az az első dolog, hogy beleírok. Á, feledékeny vagyok én ehhez. Az első, aminek meg kell történnie az ébredésem után, az a kávé kell hogy legyen. Anélkül zokni vagyok, mondthatni életképtelen. Vannak olyan napok, amikor azt érzem, vénásan, receptre kéne hogy kapjam. Gyógyír a tesnek és léleknek.
-Addig vagy szerencsés, amíg nem találkozol egyel. Szerintem. Nem akarom feleleveníteni újból a szörnyűséges álmokat, így az asztalra irányítom tekintetem.
 -Mit is mondál? Milyen könyvet találtál? Azt hiszem, készen állok ismét barangolni a könyvek kastélyában. Jöhetnek a zárt ajtók, átrágom magam rajtuk! Szilárdan eltökéltem magam, hogy legalább az első évben jó jegyeket szerzek. A könyvtár ősszel amúgy is hangulatos, szeretek itt időzni még szprgalmi időszakban is, Róza pedig kellemes társaság. Bár az idő odakint még viszonylag enyhe, inkább nyárias mint őszies, én már felfokozott hangulatban várom a leveleit hullató fák látványát, éss a tökös pite illatát, ami felszáll a konyhából. Ha csak erre gondolok, máris kész vagyok a Halloweent ünnepelni egy idétln jelmezben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Reggel úgy keltem ki az ágyból hajnalok hajnalán, mint kisgyermek koromban, mikor nyaralni vagy kirándulni mentünk valahova. Agyamban azonban ezúttal nem az pattogot folyton folyvást hogy hurrá, kirándulunk, hanem hogy hurrá, hazamegyek! Kicsit szégyellem magam, amiért nem írtam mostanság levelet, amiben megérdeklődöm, hogy vannak az ikrek és zsóka. Meg persze anya és apa. Valahogy eszembe se jutott mi lehet otthon. Ahogy a reggeli kávém mellett felnyögtem feleszmélésemben, fájó pillantást vetettem magamra a tükörben. Cseppet sem kialvatlan, pláne nem kiegyensúlyozott Liz látványa fogadott a tükörben. Körbe pillantva a szobán, a cuccaim szana-szerte hevertek mindenhol.  A vonatom csak este felé indul, így ma az a tervem, hogy ellátogatok kicsit a faluba. esetleg iszom egy finom teát, veszek egy határidő naplót, talán még a kisállatokat is meglátogatom, megsimogatok egy két kutya és macska buksit. Igazából egy kellemes, kora őszi, késő nyári napot terveztem. A hétvége reggeli rutin után elkezdtem a ruháim nagy részét összepakolni, és beszuszakolni a bőröndömbe. Nem viszek haza mindent, mert otthon háromszor ennyi cucc vár rám, így igazán nem érdemes sok időt feccölni bele. Miután a szoba elfogadható állapotba került, felkaptam kistáskám, és elindultam a faluba. A fő utcára beérve az üzleteknél lelassítok. Jaj Liz, ne vegyél semmi feleslegeset...itt van az Őszike könyvesbolt. Megállok a kirakata előtt. Tétován hintázok egyik lábamról a másikra állva..oldalra sandítok, ahol a művészeti bolt felirat fityeg. Összeráncolom szemöldököm, veszek egy mély levegőt, és egy szempillantás alatt eltűnik az alakom. 10 perc múlva úkra feltűnök a Fő utcán, immár 4 könnyvel a kezemben, közben szitkozódom, hogy miért kellett megint egy csomó pénzt elköltenem olyasmikre, amik nem feltétlenül kellenek. Az ajkamba harapok, aggódó arcom láttán egy kisgyerek megijedne. De csak csak meggyőzöm magam. Végülis...kell egy kis jutalom a vizsgák után. Igaz, még nem javították ki mindet, de amikkel elkészültem, azok nagyon jók lettek, az egyik max pontos. Igen, igenis, megérdemlem! Egy galopp szögdelléssel az egyik egyik padhoz kerülnék, hogy a könyveim a nálam lévő vászon bevásárló szatyorba rakjam, amikor egy száguldó biciklis kiveri az ölemből a könyvhalmazt. Próbálom a könyveim épségét megőrizni, de az egyik ahogy próbálom megfogni, elszakad. Szemeim szikárkat szórnak, de a bringásnak már nyoma sincs.
-Hogy a gurkó simogatna meg jó alaposan te kretén!
TUdom, semmi értelme nincs utána kiabálni, de hirtelen haragom muszáj legalább a levegőbe kiabálni. Csak bámulom a lábam előtt heverő elszakadt könyvet, amin cirádás betűkkel a következő cím szerepel. Varázsművészet a középkorban. Pedig milyen jól indult ez a nap. Vagy talán ez a jel, hogy mégem kellett volna könyveket vásárolnom. De mi van, ha egy kiskutyával jövök, és elüti ez a kis trolltakony?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Oh. Kerek szemekkel várom Róza válaszát, és amint megkapom, csak annyit tudok rá hirtelen reagálni, hogy oh. Bevallom, kicsit csalódott vagyok. Azt hittem, valami ultra izgalmas és ijesztő, félelmetes dolgot mond, valami szöny félét. Nem is tudom, olyasmit, mint a mumus. A Jeti? mint a Jeti. A figyelmem a saját bolondériáimra terelődne, ha hagynám, de természetesen Róza társsága sokkal jobb, mint a saját bugyuta agymenéseim. Közösségi oldal. Na, azt tudom, mi így lelkesen bólogatok, legalább értem, miről beszél! Bólogatok hozzá, de azt biszem, teljesen mégsem érzem át a problémát, de persze nem akarom hogy rájöjjön, így úgy teszek, mintha. Előbb utóbb csak felzárózom, addig igyekszem palásolni zöldfülűségem. Ha valaki jártas a mugli dolgokban, nekem az olyan, de olyan...sikkes. Lehet nincs ki egészen a négy kerekem, vagy azok a kerekek kissé szögletesek, de én élvezem a hepe hupás utat. A könyvtár kellemesen csendes, de nincs benne néma csend. Körübelül 20 diák lehet benne, itt ott elszórva, könyveket keresgélve. Jobban szeretem amikor senki sincs, ezért gyakran tanulok a szobában, esetleg a klubhelyiségben. Róza kis adásszünetét egyszercsak megszakítja. Már már én zavarba jövök a csendtől, amikor egyszer csak kibuggyan belőle belőle egy szó. Osztrigasrác! Értetlen arckifejezést vágok, hirtelenjében egyáltalán nem értem.
-Mi? Micsoda? Megint hátra fordulok, de csak egy harmadéves eridonos lányt látok, amint egy hatalmas könyvkupaccal bajlódik, majd eltűnik a polcok között. Visszafordulok, Róza arca pedig úgy vöröslik, mint egy hatalmas rózsa. A könyvre mutat, mire leesik, az osztrigasrác. Róza arca még mindig rózsás színű.
-Mondd csak, minden oké? Meleged van?
Mire befejezném a kérdésem, Róza beelőz, és a hátam mögé mutogat. Közben leesett, hogy félre olvastam a könyvet. Ezen belül kuncogok, aztán rájövök a mögöttem lévő eseményekre is. Áh, bál, fiú, megnyugodtam, nem igyekszip épp sztrókot kapni, vagy ilyesmi, fellélegezhetek. A bálról persze én is hallottam, de nem nekem való. Sok az ember, én meg nem vagyok az a társasági arc. Ácsorognék bénán egyedül valamelyik sarokban. Áh, inkább nem.
-Nem, nem láttam. Kiment már? Még erre sétálhat. Ha a polcoknál van, még láthatjuk.
Arra, hogy esetleg...véletlenül..az a srác lehet, aki titokban tetszik, a szívem kicsit nekem is dobogni kezd, de urrá leszek rajta, és elkönyvelem magamnak hogy biztosan nem ő az. Nem lehet Benett.
- Volt rajta egyenruha? Csak tudod, ha veled egy házba való, akkor könnyebben össze tudsz futni vele.
 Kacsintok rá. Egyrészt izgatott vagyok, Rózának milyen a stílusa, és örülnék neki, ha felcsípne valakit, készen állok segíteni. Másrészt van a torkomban egy kis gombóc, de persze biztos megfáztam. Tegnap az a hideg szamóca limonádé...pfuuhh Újból a könyvre nézek. A vakációban lesz mit olvasnom. Már el is képzelem, ahogy a teát szürcsölgetve a konyhában a kis párkányon olvasgatok. Szuper lesz. Agyamba egyszer egyszer bevillan Benett arca, de aztán el is hessegetem. Nincsenek is itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

~Hazafelé valamerre~

Nem sokat jártam le eddig a faluba, főleg mert vizsgaidőszak előtt pár héttel érkeztem, erre tessék, alighogy kiteszem a lábam, máris baj ér. H még így ácsorgok pár percig, a végén bambi hangomon hüppögni kezdek. Az utca azonban nem állt meg, emberek jönnek-mennek, figyelmen kívül hagyva engem és a földön heverő könyvem.Ahogy a földet bámulom, szemem sarkából egy fiút látok, aki megáll, és elnézést kér, bár nem tudom minek. Annyira elszállt a figyelmem, hogy egyáltalán nem vettem észre a kis kavicsot, ami átpattant szerencsétlen könyvön. Zavartan habogni kezdek, nem várom meg míg felveszi a könyvet, felkapom én, és szorongatom, mint valami ereklyét.
- Hogy mi? Tessék? Az ismeretlen a segítségét ajánlja. Nem mindig tudom mi az udvarias, a kedves dolog. Összeszedem magam és arcberendezésem igyekszem újból emberinek formálni. A papírlap úgy fityeg, mint egy félig leszakadt testrész. Ha a könyv érezne, egészen biztos vagyok benne hogy most sírna. Sértettség még minidg van a hangomban, persze nem a mellettem álldogáló fiú miatt, de lehetséges hogy rossz kedvem miatt véletlenül ráförmedek.
- Igazán kedves vagy, de boldogulok egymagam is. Fixample!
Hangom kissé élces, de határozott. Pálcám visszeteszem a helyére, majd elégedetten bólintok saját magamnak, konstatálva, hogy megy ez nekem.  A többi könyv össze vissza hever a padon, ezeket pikk pakk összerakom, és belehelyezem a táskámba. Ekkorra végigfut rajtam, hogy lehetséges, hgy az imént én is egy nagy bunkó voltam. Zavartam tűrögetem kósza hajtincseimet, és hangnemet váltok. Nem is figyeltem szegény idegenre, aki csak a jobbját nyújtotta.
- Öö..bocsánat, ne haragudj, csak...csak felhúztak picit. Az előbb egy biciklis csak úgy átsuhant és felborogatott mindent. Ha ideges vagyok, gyakran ráförmedek arra, aki a közelemben van, nem neked szólt...
Mosolygok, és remélem érti a dörgést, és em én leszek a suttyó csaj az utcáról. Azt hiszem zavarna a dolog.
-Eliza vagyok, de inkább csak Liza. Jobb napokon kedves.
Mit is csináljak, hogy kevésbé legyek kínos? Bemutatkozom, hátha ezzel tovább siklok ezen a könyves allűrön. Van egy ismerősöm, aki mikor azt érzi kellemetlen neki egy helyzet, elkezd borzalmas vicceket mesélni. Nem azért mondom hogy jobb színben tüntessem fel magam, csak eszembe jutott.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Elrévülten létezem, amikor Róza felszisszen. Mi van, visszajött a srác? Forgatom a fejem, de nem jött senki. Közelebb hajolok hozzá, hangom halkra veszem, nem akarok feltűnést kelteni.
-Jól vagy? A lány arca némi fájdalmat tükröz. Nem látok rajta külső sérülés nyomot, de nem hagy nyugodni a dolog. - Fáj valamid? Olyan fájdalmas arcot vágsz, mint egy kiskutya, akit megsebzett egy macska. Kuncogok, de persze együttérzően, már ha ez lehetséges. -Jól van bocsi, béndzsa tréfa volt. Tovább állt, és nem volt rajta egyenruha. Úgy látszik, nem tudom meg, hogy vajon a Levitás plátói hercegem volt e, vagy sem. Bár azt hiszem teljesen mindegy, annyira lehetek érdekes, mint egy vizes kancsó. A sötét göndöres haj még stimmelhet is, de Benetté inkább barna. Ahogy kezével köröket rajzol az arcára, elvigyorodom, és mosolyogva bólogatok.
-Hmmm...határozottan nyúlt..ez ám a jó pasi!
Nevetek fel, és remélem Róza veszi a lapot, és gügye humorérzékem miatt nem fog egy vaskos könyvet a fejemhez vágni, még érzem az asztal sarkának helyét. Bólintok jelezve, hogy bármikor készen állok egy jó kis pasis csevegésre, akár hajnalban is, csak egy bagoly az ára!
-Persze, hogy érdekel! Ha valami fejlemény van, csak dobj egy baglyot!
Szünet, ó édes kis őszi tanulmányi szünet. Annyi mindent csinálnék, de minden nem fog beleférni az időmbe. Mivel már nagyon zsizsegek, vidám hangulatban mesélem terveim, és remélem, a szünetem úgy telik majd, ahogy én elépzelem.
-Hát...először is jól megszeretgetem a kistestvéreim. Az ikrek 2 évesek múltak, Ármin és Vendel. A kis nagy húgom Zsóka pedig 6 múlt. Baromi cserfes és okos lány. Kicsit minden lében kanál, de olyan, mint egy 2 lábon járó napsugár. Nagyon szeretem.
Hát igen, ahogy levegőt veszek, már érzem is a meggyes pite illatát, ami keveredik a tempera illatával, és végül összeáll a kávéval is. Azt hiszem, ez az otthon illata. PLusz a gyerekzsivaj. Aztán mikor magam mögött becsukom a szobám ajtaját, és egyedül vagyok, ó, az is milyen jól tud esni!
-Aztán meg tuti anyával is sütünk valami finomat. Gyakran sütünk együtt, Zsóka is be szokott segíteni. Közben ha különösen jó kedvünk van, énekelünk, meg baromkodunk. Aztán apa is hazajön, és sokáig beszélgetünk. Ezen kívül a faluban tervezek még császkálni, szeretem a reggeli piacozást is például...
Lehet hogy kicsit jobban belendültem, mint akartam, így elcsitulok. -Azt hiszem, dióhéjban ennyi. Na és te? Hogy képzeled a szünetet?
Szívesen hallgatom, ahogy Róza mesél az ő szünetéről. Vajon mit csinálhat? Nekem nincs sok barátom, otthon Melanien kívül csak felületes hogy vagy ismeretségeim vannak,de Róza olyan lánynak tűnik, aki könnyen barátkozik. Rájövök, nem is tudom, hogy lakik. Ettől kicsit elszégyellem magam. AZ is lehet mondta, csak kiment a fejemből? Ó, kótyonfitty! Aztán hirtelen beugrik, és mint egy tourettes, előbukik belőlem.
-Tölgyhegy! Kiálltom, majd folytatom. -Hazamész Tölgyhegyre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Félrehúzódik a szám, ahogy Róza elmeséli, mi történt vele a legutóbbi mérkőzésen. A kviddics nem egy lájtos sztepp óra. Na nem mintha abban nem lehetnének sérülések. Biztos vagyok benne hogy ott is kemény edzések vannak, aztán a cipő is feltörheti a lábat, mint a balettosoknál a spicc cipő. De valahogy azért ennél veszélyesebbnek tűnik, főleg a labdák miatt. Nincs idő a habozásra, határozottságot, és gyors reakciót igénylő sport.
-Uff, hát sajnálom. Jobbulást a fejednek.
Jobb híján csak jobbulást tudok kívánni neki, nem jut eszembe más, amivel enyhíthenénk a fádlmán, de remélem hogy az a csepp majd segít. Én migrénre szoktam menta és citromfű cseppeket használni, és azt maszsírozom a fejembe, így a csepp szóra már érzem is a menta és citromfű hűs citrusos illatát, egészen bele is szédülök.
 -Hogy micsoda? Ja, a süti. Á, semmi varázsló süti, vagy ilyesmi. Ősszel általában kalácsot sütünk, meg pitéket. Meggyes, sütútökös, szilvás, ilyesmi. Sima, hagyományos pitécskék. De a fonott kalács is jó. Meg kened vajjal meg mézzel. Elég jó.
Igen, szó ami szó, olyan ez az egész mint egy őszi- téli sütő workshop. Utána és folyatom a workshopot a díszítéssel. Leveleket és virágokat gyűjtök össze, amiket aztán alaposal összepréselek. Ezután két üveglap közé helyezem őket, és képként a falra akasztom, vagy a komódra, asztalra támasztom. Az idén a legjobban készült kis díszeim elhozom az itteni szobámba, hogy megmaradjon az otthoni kényelmes érzés.
-Ohó, hát hogy a manóba ne lennének! Otthon tele van a piactér a kiabáló nénikékkel. Én szeretem, mert olyan hangulatot teremtenek. Zsibog az egész tér, mennek a jóízű pletykák. Na jó, meg a rossz ízűek is. Például ott van Anna néni, aki állandóan azt lesi, hogy a Szalmiák utcában lakó Rozetta néninél mikor és kicsoda vendégeskedik, aztán kitalál hozzá valami sztorit, amit tovább ad a többi pletykafészeknek. Meh aztán Anna néni abban is jó, hogy elsők között értesüljön arról is, hogy a Hókuszkrókuszban ki mennyi pénzét veszítette el. NAgy játékos az öreglány.
-Tudod Pestseholse régen kereskedelmi falu volt, így a piactér most is pezseg, de persze korán sem annyira, mint ahogy régen lehetett.
Kicsit közelebb hajolok Rózához, a székem is közelebb húzom. Egy halk csirogás kíséretével melléje húzódom, és szinte suttogva folytatom.
-Tudod mostanság már egyre több a pletyka..hogy...izéé..hogy ergyre több sötét varézsló járkál mifelénk. Megköszörülöm a torkom, majd még halkabban folytatom.
-Olyanok, akik...otthon vannak a fekete mágiában.
A városban ez anolyan nyílt titok, mindenki tud róla, néha sustorognak itt ott, de azért én mégis csak így, susogva tudok beszélni róla. A mi házunk nem közvetlenül a piactér mellett van, így a Markós Olivér Rejtelmes Tárgyai Antikvárium sincs szem előtt, de még nem is mentem oda soha. Pedig szeretem az antikváriumokat, de ez azért mégis más. Anya sem rajong az üzletért, pedig ő tuti ismer ott dolgokat, csak nem mondja. Anya egy nagyon sokat tudó, tehetséges boszorkány, de a fekete mágiát utálja. És van egy olyan érzésem hogy ismeri is, és nem ok nélkül utálja. Az anyák furcsák és rejtélyesek. Ahogyan Róza meséli terveit, édesanyját is megemlíti, elharapva mondanivalója végét. Ha belegondolok, nem kis sokk lehetett a szüleinek ez az egész dolog. Óvatosan kérdezek Rózától, érzem, hogy a téma kissé kellemetlen neki, így próbálok tapintatos lenni.
-Mondd csak Róza, a szüleid előtted tudtak a varázsvilág létezéséről?
Ha tudtak, akkor is felkavaró lehet lelkileg a dolog, de talán kevésbé ijesztő. Olyasvalakiknek, akiknek viszont halvány lila gőzük nem volt róla, nem csak hogy sokkoló, de mélségesen ijesztő is lehet. Hisz az ismeretlen azért mégiscsak mindig ijesztő. VAgy ha nem is mindig, de elég sokszor az lehet, érthető lenne, ha a szülei is félnének ettől az egésztől. De abban is biztos vagyok, hogy Róza segít majd nekik megismertetni, és megszerettetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Hunor
Az ismeretlen is bemutatkozik, így megtudom a szőke nevét is. Hunor. Eközben olyan gondolatok söpörnek végig agyamon hogy hű, milyen szőke. Mármint hogy mennyire...világos. Mert van ugye a sima szőke, amit másik aranyszőkének hívnak,aztán van az extrém világos szőke. Hunor pont ilyen extrém szőke. Igyekszem nem bámulni a haját, remélem sikerül is.
-Hunor. Jó kis név. Tetszik. Jobbb napokon barátságos. Áh, lehetséges, hogy ez a nap valami sötét nap. Pedig  reggel olyan jól indult. Erőt veszek magamon, hátha lehet még fordítani a dolgon. Csak nem hagynám veszni a kellemes reggel után. És igazából jó kis könyveket vettem. Veszek egy nagy levegőt, és úgy döntök, elengedem ezt a biciklis őrültséget.
-Igaz, seprűn sokkal jobb lenne. De ha belegondolok, amennyi őrült van, sok boszorkány és varázsló pottyana az égből, lehet hogy az ernyőm nem fogná meg őket. És hát...én amúgy sem vagyok az az esernyős típus. tekintetem az égre emelem, elkpzelném, ahogy fönt megy a hatalmas forgalom. Valaki aztán ügyetlenül fékezik, és bumm...eltarol, és én kifeküdve kiterülve a földön jajgatok. Erre aztán kissé összeráncolom a szemöldököm, majd mosolygok, és az egészet elvetem. Mikor aztán megkérdezni merre megyek, nem tudom rávágni a válaszom. Nem azért mert nem akarnék én válaszolni, csupán fogalmam sincs merre megyek. Mert hát...a könyveim megvettem. Most menjek vissza a kastélyba? Vagy nézzek be esetleg a bestiáriumba? Rövid habozás után sikerül válaszolnom. - Hát az állomásra megyek majd haza fele, de előtte leugrottam a faluba. A vonatútra viszont még be akarok vásárolni...némi édességget. A következő állomásom a Paradis bolt.
Mutatok előre az üzlet irányába. Igen, ez van, muszáj vennem valami édességet, és nem csak magamnak, hanem odahaza Zsókának is. Az ikrek még csak 2 évesek, nekik már varrtam ajándékot, és be is van csomagolva fent a szobában. Hunor sem tűnik éppenséggel olyannak, akit majd szétvet a jókedv. Talán egy kis csoki segítene rajta, de mivel nem tudom, hova igyekszik nem akarom elrángatni magammal. Pedig tényleg egy csokibéka rá férne.
- Na és te merre felé?
De csak csak. Amúgy is híján vagyok most a ttársaságnak, Rózi is hazament, és nincs itt még olyna sok barátom. Így hát, próba cseresznye.
-Ha esetleg te is pont oda igyekeztél, akkor mehetünk együtt. Meghívlak egy csokibékára, végülis segíteni akartál, azt meg illik megköszönni.  
Lehet nem is szereti a csokit, de hát...ki az aki nem szereti? Mindenesetre remélem nem ő az. Az a furcsa, hogy ha elkezdek jobb dolgokon gondolkodni, valahogy a kedvem is hasonul hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Teljesen egyet értek Rózival a sütőtökös pitét illetően. Na de az hagyján. Közben eszembe jutott egy sütőtöös latte is, de ezt már nem is említen, mert szem ágában sincs most lemászni az espresso patronumba. A falu most olyan messzi van, én meg nem vagyok a legfittebb állapotomban, de persze magamnak megjegyzem, hogy holnap esetleg a délelőtti órákban elnézhetek oda is. Talán pár ismerős arccal is találkozom...na de mindegy is. Megszólítani se biztos hogy merném, felesleges az egész. - Tudod mit? Mit szólnál hozzá, ha a következő szünetben eljönnél hozzánk? Tudom, hogy a karácsony mindenkinek sűrű, de ha gondolod, és rársz, karácsony bármelyik napján jöhetsz, mi szívesen látunk. Anya biztosan örülne neki, apa sajnos elég sokat dolgozik, sokszor karácsony tájékán is, bár szenteste mindannyian otthon vagyunk. És a karácsonyi vásár sem piskóta nálunk! Nyáron nincs semmi különösebb a kisvárosban, de az ősz és a tél mindig nagyon szép.
Miután megsúgtam Rózinak a Pestseholsei pletykát, körbe nézek, de úgy tűnik, senkise fülelt. Visszaülök hát rendesen a székre, és elmosolyodom.
-Ó, ugyan. Nem lehet minden mindig ugyanolyan. Ami pedig az előbbi sötétebb dolgot illeti...lehet hogy csak én fújtam fel. Élénk fantázia. Egy kis izgalom a lelkemnek.
Izgalom...ha van akkor az a baj, ha nincs akkor meg persze az. Szerintem olyan ez, mint a fűszer. Kell belőle egy csipetnyi, de ha megbprul a dolog, és ellep, az borzalmas tud lenni. Miközben hallgatom, Rózi szülei hogyan tudták meg a boszorkány dolgot, teljesen el is merülök benne. Szemeim elkerekednek, és élénken figyelem. Elképesztő!
Húú, hát ez...3 polcnyi. Szép mennyiség. És...volt ott még valaki a boltban?Ha meglátta bárki is, akkor biztos volt dolga a varázsbaj elhárítóknak. Azért valahol vicces a dolog. Bár biztos ijesztő, ha valaki nem tudja, milyen képességek pirtokban van. Akkor lehet hogy nem hogy nem vicces, de halálra rémül. Róza, a könyvboszi. Ezen elmosolyodom, illik hozá a becenév.
- Étel? Kaja? Jöhet. Tudod én most mire vágyom? Egy padlizsánkrémes szendvicsre.   Meg 4 mézes csokigólyra, és gy szedres pitére, de ezt nem mondom ki hangosan, mert olyankor mindig megkérdezik, hova fér belém ennyi kaja, és meg mindig vagy csodálkozok, hogy mi a baj, vagy egyszerűen elpirulok.  Könyveimet összepakolom, összecsatolom a kis könyvszíjammal. Betolom a székem, Rózára kacsintok.
-Mehetünk.