Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=828128#post828128][b]Mórocz A. Móric - 2021.03.26. 19:12[/b][/url]

Jött az üzenet dude-tól, hogy visszaskerázott hamarabb a kastélyba és unatkozik. Tudjuk, hogy nem is kellett ennél több. Öt óra múlva már rúgtam be a kastély ajtaját, hogy lángos pózba vágva magam köszöntsek minden jelenlévőt, akik kimerültek egy házi manóban és egy megbűvölt seprűben, de nem baj, mert ők nagyon is örültek nekem. A bevágódós pózom közepén csúszott a kezembe egy könyv, majd suhant tovább egy barna hajkorona. Mire felfoghattam volna, hogy mi van és megszólaltam volna a csaj már sehol nem volt. Ráncolt szemöldökkel forgattam kezemben a könyvet, majd vállat vonva indultam a szobám felé, hogy lepakoljak és elkaphassam Kendét. A könyv halkan huppant testvérem ágyán, gondoltam majd később foglalkozom vele, bármi is legyen az, azonban a belőle kicsúszott pergamenek sokkal előbb keltették fel az érdeklődésem, mint bármi más. Le sem véve róluk tekintetem dobtam a földre mindent és vágódtam rá a pergamenekre, mint karvalymadár a pocokra.
Pontosan ezért van az, hogy futólépésben, a pergameneket farzsebembe nyomva osonok az újonnan megbeszélt hely felé, mert megkértem haveromat, toljuk már el a randit kicsit. Wait… hogy lehet futólépésben osonni? Mindegy, én megteszem, mert ultragigacsászárkirály vagyok. Így egyben. Annyira nem kell messze mennem, de nem szívesen kapnék a nyakamba egy Darwint, szóval mégis figyelnem kell, de amint elhagyom a klubhelyiséget és kilépek az ajtón, pár lépés után dereng fel az ismerős alak. - Duuuuuude - kiabálom suttogva, mer’ ilyet lehet, ahogy lépkedek felé. - Olyat mesélek, rndsn lekakkantod a bokád - vigyorodom el szélesen, majd körbepillantva nyomom le a kilincset, majd mutogatok Kendének, hogy menjen már, végül belépek utána és kezdem el lobogtatni előtte a pergameneket. - Valami random csaj nyomott a kezembe egy könyvet, amikor megjöttem, és ezek voltak benne. Tudod mik ezek, tesó? - vigyorodom el még szélesebben. - Bájital receptek. Vicces bájital receptek - hátrálok pár lépést kitárt karokkal, majd fordulok a felbukkanó szekrények felé. - És ez a hely a Kánaán ezeknek a megcsinálásához, de kellesz bro, mert ha lebukok az elég ciki. Buksz velem vagy elhagysz? - fordulok vissza felé bevágva a legcukibb kiskutya fejet ever.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=829270#post829270][b]Mórocz A. Móric - 2021.04.08. 20:24[/b][/url]

Ha valaki olyan, aki soha nem megy haza a szünetekre valamiért, meglátja, hogy mi Kendével állandóan sokkal előbb visszajövünk, mint ahogy az indokolt lenne, nagyon csúnya pletykák indulhatnak el. Még a végén asziszik, hogy ennyire felelősségteljes diákok vagyunk meg ilyesmi. Lolcsika, csak képzeld el, ahogy arról sutyorognak a folyosón, amikor elmegyünk mellettük, hogy mennyire jó, okos és példamutató diákok vagyunk. Merlinre, ez maga lenne a borzalom! Csoda akkor, hogy csapatom az inkognitót?
- Mi az, hogy engem is? Miért téged igen? - fordulok hátra értetlenül és ráncolt szemöldökkel. - Dude, ne má’! Nem körözhetnek nélkülem - csóválom meg fejem rosszallóan és röhögve, mert itt végre kiengedhetem már a hangom, amint az ajtó csukódik mögöttünk. Neki is állok eldumikázni dude-nak, hogy mi a pálya, de ember, nem lenne csoda, ha nem hinné el, erre a tesó bólogat és vigyorog. Hát mi ez, ha nem bromance? Hm? Mi ez akkor? Szavakkal is megerősít, vigyorgok vissza rá, mintha minimum elmebeteg lennék, majd fordulok a szekrények felé jókedvűen, ahogy töhögök a bukós poénon, miután biztosít, hogy lesz a bizti boi. - Ja, ha így hívod amúgy elég para, szóval mellőzzük má’ pls - vágom csípőre a kezemet, így ujjaim között gyűrődnek meg kicsit a papírlapok. Mindegy, mert a hozzávalókon és a folyamaton kívül nincs rajtuk más, szóval a hatását elég komolyan homály fedi addig, amíg ki nem próbálom valakin. Oldalvást sandítok a dude-re, de hamar rá kell jönnöm, hogy valószínűleg ő lenne az utolsó, akit befognék kísérleti alanynak. Ez a ciki nem az ebola.
- Ja, az király lenne. Kösz - nyújtom felé a papírt, amin a hozzávalók vannak, mert én elég sokáig tanulmányoztam már a szobában is ahhoz, hogy simán megjegyezzem az első párat. - Az utolsó hatot kéne szerválnod, addig én összeszedem a többit, meg előkészülök - bólogatok, majd fogom az üstöt és helyezem az asztal közepére, hogy azonnal vizet öntsek bele. Forralni kell. Megvan csira, úgyhogy mehet a keresés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=830375#post830375][b]Mórocz A. Móric - 2021.04.26. 19:50[/b][/url]

Ilyen alkalmakkor áldom az eget, hogy nem legilimenciára jelentkeztünk Móriccal, hanem illúzióra, mert képzeld csak el, mekkora pánik lenne itt, ha meghallanám, ahogy Kende ismét azokkal a fránya mókusokkal jön. Nagyon izék a mókusok, nem tudom miért van tele velük az internet, hát bakkerka, nézz már rájuk! A hülye bolyhos fülük és a kiálló fogaik, mint valami mutáns lények, amik nem tudták eldönteni, hogy seprűk akarnak-e inkább lenni, vagy kapák. És akkor jött az átmenet: mókus. Remek, mondhatom.
- Nagyon helyesen teszed tesó! Bukjunk együtt legalább ebben is - megemelt hanggal válaszolok, mert csak a valagam lóg már ki egy szekrényből, ahogy átadtam Kendének a papírt és kiosztottam, hogy az utolsó hatot kapkodja össze. A víz forr, így dolgom a dolgok összeszedésén kívül aligha van más, amit tehetnénk. Kékjeim villannak azonnal az asztalra tett lapra és állok neki összeszelni a leveleket. Kicsit úgy érzem magam, mintha valami főzőműsorban lennék, és így jobban belegondolva nem is nyúlok nagyon mellé: benne van a pakliban, hogy felrobbanunk, felgyullad valami, vagy egyszerűen a bájital lábra kél és hasta la vistát mondd. Hát az király lenne amúgy. Akarom mondani, nem lenne az. Csúnya bájital! Ahogy Kende beszélni kezd pillantok fel, majd kezem mozgása lassul, ahogy széles vigyor kerül arcomra, ami azonnal rá is fagy arra. Elnyílt ajkakkal, ledöbbenve figyelem haveromat.
- Most viccelsz - teszem le a kést az asztalra. - Ez valami poén, amivel szívatni akarsz, de mindjárt benyomod, hogy jövő héten mehetek neked szurkolni, ugye? - biccentem félre fejemet értetlen, és mégis mosolyogva, mert tutira ez állhat fenn. Nem lehetséges, hogy Kende kijutott, a szülei meg… francokat. Nagyon is lehetséges, és amikor folytatja, csak erősebben markolok rá a kés nyelére, hogy sokkalta erőteljesebb mozdulatokkal, lehajtott fejjel folytassam a megkezdett folyamatot, majd álljak neki a következőnek. A mozsárba dobálom a szarvat és állok neki összetörni azt, majd állok meg, és kapom fejem Kendére.
- Simán ki fogsz jutni megint. Rohadtul ki fogsz jutni - bólintok egy határozottat. - Ostorral foglak noszogatni, a végére meg sellőfiú leszel, annyit töltesz majd abban a bánatos vízben - szusszanok egy hangosat, majd fordulok ismét a mozsár felé. Befejezem a szarvak porrá törését, végül sandítok fel ismét Kendére. - Sajnálom, haver - mindketten tudjuk, hogy nem a kiborulásomra értem, hanem arra, ami történt. Érthető, hogy előbb eljött otthonról, csak… mégis miért? Mi volt olyan kurva fontos Bostonban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=831265#post831265][b]Mórocz A. Móric - 2021.05.13. 20:55[/b][/url]

A minimum, hogy együtt ültetnének le minket, majd szöknénk meg együtt. Határozottan bólogatok haverom felé, mint egy megkergült bólogatós kutya, míg nem neki állunk az érdemi résznek. Vagyis én, mert Kende még gyűjtöget, én meg úgy belecsapok a lecsóba, ahogy nem szégyellem. Nagyjából addig, amíg ki nem derül, hogy a dude miért lépett le előbb otthonról. Valahogy úgy tudom leírni, hogy a kezdeti döbbenet vág át meglepettségbe, majd indokolatlan dühöt érzek. Nem Kende iránt - nyilvánvalóan, gondolkozz már! -, hanem a szülei iránt, akik megint keresztbe tettek haveromnak. Hamar feleszmélek - nagyjából -, nem mutatom, de elszégyellem magam, mert nincs jogom ilyen érzelmeket táplálni Kende szülei iránt. Mégis a szülei. Bármennyire furák is, akkor is a szülei. A legrosszabb ebben az egészben, hogy hiába eszmélek fel, és szégyellem el magam, amikor közli, hogy nem viccel, hanem komolyan beszél. Idegességem érezhető a hangomon, ahogy megszólalok, de próbálok a dolgommal foglalkozni, hogy legalább az eltereljen. Minimálisan.
- Ha ez kell ahhoz, hogy formában maradj, akkor igen - vigyorodom el szélesen. Az elején érzett vegyes érzelmek foszlanak szerte, ahogy haverom kicsit elpoénkodja a dolgot. Fasza, hogy neki kakkantják le nagyjából az úszás iránti szenvedélyét, de még ő derít engem jókedvre. - Hah! Kitti zseniális. De tesó, szóhoz jutottál egyáltalán? Vagy megint végig beszélte az egész napot, te meg pislogtál, hogy mi? - röhögök fel gonoszkásan. Nem találkoztam még Kittivel, de már előre imádom a kiscsajt. Kende elmondása alapján van olyan elvetemült, mint a bátyja. - Jövök! - vágom rá rögtön, miközben a nemrég felszeletelt növényt és a porrá tört szarvat öntöm az üstbe. - Majd szerzek pompomokat valahonnan, meg csináltatok szurkoló szerelést, stilóba vágom magam, és denszelek majd a medence szélén neked - lelki szemeim előtt azonnal megjelenik a kép. Elismerően bólogatok gyorsan és aprókat, mert a látvány elég jó. Ilyen pöpi valagam lenne feszülős nadrágban? Hah! Nagyon gonoszan muhaházok bele a levegőbe, még fejemet is felfelé fordítom, mert a legrosszabb az egészben? Mindketten tudjuk, hogy képes lennék rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=831784#post831784][b]Mórocz A. Móric - 2021.05.25. 20:01[/b][/url]

Há’ amúgy tudta az ördög, hogy ennyire képes leszek egyszer kiakadni azon, hogy Kende elszalasztott egy lehetőséget a szülei miatt. Egészen időben is leesett, hogy nem feltétlen van jogom haragudni a szüleire, de van bennem mégis valami, amit igencsak ellenszenvnek mondanék. Sokan hiszik, hogy azért vagyunk hárman - dude, Rin és én - haverok, mert mindhárman aranyvérűek vagyunk, de ez faszság. Míg Rinnek és Kendének tényleg szívás a nevüket hordaniuk, addig az én családomat szanaszét kell adni, és nem tudom átérezni azt, amit átélnek, de… mérges ezek szerint még lehetek. Fasza. Jó tudni, kösz tesó.
- Az igen - röhögök fel jókedvűen. - Mi is szervezhetnénk pizsibulit. Csak kanok - töhögök fel. Nagyjából akkor ez is lehet a buli, mert Kendén kívül senkit nem hívnék el a csak kanok bulira. Felesleges lenne, a legtöbben amúgy is idegesítenek. - Hogytessék? - állok meg az aktuális mozdulatban és pislogok haveromra. - Cukkancsbogarakkal teli fiúbanda, mint én? - rengeteg kérdés merült fel bennem, és nem is vagyok rest Kendére zúdítani őket, csak előbb befejezem a folyamatot. A löttyöt kevergetve nézek haveromra. - Mi az, hogy cukkancsbogár? És én mióta lettem az a húgod szerint? Lehet kéne egy fiúbanda… - jobb szemöldököm emelkedik meg, ahogy a plafonra pillantok és látom magam előtt magunkat. Nyilván Kendével, mert a dude nélkül nem leszek híres, azért na. Mindennek van egy határa. Ahogy ennek is, mert a kép beúszik lelki szemeim elé, és azonnal felejteném is el. Bah, bakker, ezt nem gondoltam át.
- Jó, legalább növelem az amúgy is garantált győzelmi esélyeid - röhögök fel, mert még mindig szanaszét adom a feszülős nacis Mórocz valagamat. Ki ne adná szét, behalsz nekem, komolyba. Sajnos nincs idő ezen merengeni sokat, mert folytatom kell a mindent is, ha nem itt akarunk házasságot kötni. Főleg nem egymással. Na ugye. - Nemtom, bástya. Szerintem a színének nem ilye- ja, de. Akkor semmi. Minnyá kész - elméletileg. Lehet nem csak oda-oda kellene pillantgatni a receptre, hanem kicsit tüzetesebben olvasni. Na ja, és akkor meg aztán itt is őszülünk meg, és bírom a dude-ot, nódzsók, de sok lenne belőle is már. Mindennek van egy határa, azt pedig itt húzzuk meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=832550#post832550][b]Mórocz A. Móric - 2021.06.10. 09:29[/b][/url]

Nem volt még szerencsém találkozni Kende húgával, de amiket elmondott a kiscsajról a dude, hatalmas arc lehet. Nyilván nem akkora, mint a bátyja van én, de ha így folytatja, akkor nagyon jó úton halad afelé, hogy bevegyük a tímbe. Hány évvel is fiatalabb? Öt-hat? Ó, oké, akkor maximum bukunk azért, hogy bevehessük a tímbe. - Hólikreb, joh! - innen is látszik, hogy mennyire nem tudom mire vállalkozom. Majd ott és akkor megtudom, de addig meg csak hadd élvezzem ki a pillanatot. - Barik leszünk a csajjal - ez hótziher, bárki bármennyire nem akarja elhinni. Hogy számítok-e kisminkelési javaslatra? Esetleg teadélutánra, majd memóriakártyára? Aligha. Egyelőre nem is kell.
- Attól függ miket meséltél, tesó - mutatok rá haveromra a keverőpálcával, majd adagolom bele a következő összetevőt is a lőrébe. Lehet jobban oda kellene figyelnem a mindenre is, de annyiszor átolvastam a receptet, hogy szinte már kívülről fújom. - Te leszel, ez egyértelmű. Kellene még egy trombitás, mert azok brutálisan menők - mikor láttál nem menő trombitást? Na látod, hogy soha. Minden trombitás olyan király, lehetetlen őket nem szanaszét adni. - Vagy trombitálok én, de akkor aligha futunk be - gihizek fel hangosan, miközben Kende látványosan szenved a falnál. Jól van már, bakkerka, ennyire nem megy ez gyorsan, főleg, hogy elvisz a wave afelé, hogy én trombitálok. A keverőpálcát veszem ajkaim elé, majd állok neki fújni ide-oda hajlítva törzsemet. Nagyjából úgy hangozhatok, mint egy bébi elefánt, de még ez sem gátol meg abban, hogy szemeimet összeszorítsam, és teljes átéléssel nyomassam a dude-nak. Röhögve veszem el szám elől a pálcát, keverem inkább a cuccost.
- Há’ az mindegy, amikor király lennék, érted. Vannak járulékos veszteségek mindig - véletlen sem ad gondolkodni valót, hogy éppen az dobná el a kanalat, aki miatt mennék, és akinek nyomnám a szurkolást. Nem baj, keresek egy másik dude-ot, akinek trombitálhatok. Hah, meg a nagy francokat! Mit reménykedsz? Ne tedd, tutira mondom neked, hogy nem te lennél a kiválasztott. Kendét senki nem pótolhatja. Ne legyél bánat. - Jelenleg az lenne a legkisebb gondom, Bronszkikovszki - nézem elhúzott szájjal a szürke folyadékot, majd pillantok a receptre és világosodom meg pillanatok alatt. Jöhet a következő hozzávaló, amitől átlátszó lesz, majd vigyorogva bólogatok.
- Mi a progi, ha ezzel végeztem, haver? Kirándulunk megint? - emelgetem meg szemöldököm haverom felé kérdőn. - Mert ha igen, keresek neked sünt, hogyha jön a mókus lemeccseljék egymással. Mi meg fogadhatunk rájuk - pillanatnyi szünet. - Ez vajon illegális? - gondolkodom el egyetlen egy pillanatra. Majd megkérdezzük Lainest maximum.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=833277#post833277][b]Mórocz A. Móric - 2021.06.27. 20:10[/b][/url]

Hat-hét óra? Mi a bánat? Arcomra ül ki egyértelműen a meglepettség, mert vágom, hogy rohadt jó társaság vagyok, de azért belőlem is lehet sok, nem? Hah, jó poén volt, és ha nem nevettél, akkor szégyelld el magad, és ülj be a sarokba. Gyerünk, látni akarom, ahogy lehuppan a valagad! De a fal felé nézőkézzél, mert mérgike leszek. Na, köszi. Erről van szó. Ezt hívom én kooperatív csapatmunkának, vagy azt amit én meg a dude tolunk. Amíg én baszódok, ő ellenőrizget, és röhögtet, mintha muszáj lenne.
- Legalább megtudta, hogy muzikális vagyok. Nagyon szívesen éneklek neki is, ezen ne múljon - bólogatok határozottan, miközben a mozsárból öntöm a következő hozzávalót az üstbe, majd röhögök fel megint Kendén. - Azért, mert császár vagyok csinálhatnék mindent is én - mutatok rá a keverőpálcával, amiről csöppen le egyetlen csepp és kezd el füstölni az asztal. Félrebiccentett fejjel nézem, majd esnek kékjeim a receptre. Sidenote-ban ott van, hogy ilyen lehet, úgyhogy nem aggódom, mindenki túl fogja élni, mert senki - ismétlem: senki - nem követte még ennyire a rohadványos bájital receptet, mint én most. Ami meglepő, de amúgy sem fogja megtudni senki, mert a dudi sem ezzel fog flexelni valahol valszeg.
- Figyu, ahogy anno Furcsajnak is mondtam, maximum az arcunkba robban - töhögök fel hangosan. - Abba még senki nem halt bele, asszem. Kösz amúgy, de már csak ez van vissza és kész - dobom bele a növényt, keverem meg megfelelően, majd várom meg, amíg forrni kezd. Magamban számolok el hétig, végül zárom el az üst alatt a lángot és állok neki kis üvegcsékbe töltögetni a cuccot. Persze pálcával, mert nem vagyok hülye, szeretem magamnak megkönnyíteni, és így legalább tudok figyelni Kendére is rendesen. Ami nekem brutál jó, mert kékjeim csillannak azonnal.
- Nyomassuk, dude! - csúsztatom bokámhoz a pálcámat, majd teszem a bájitalokat a tatyómba és lépkedek Kende mellé, hogy végre elindulhassunk. Sokkal tovább tartott ez az egész, mint kellett volna neki, ami szívás, mert nem terveztem Kendét szívatni ilyennel, de a végeredmény biztosan emlékezetes lesz. Ráadásul mostantól rengeteg, de rengeteg időnk van felgyújtani a kaaaaas- kaspót. Kérdés: mi az a kaspó? Létező szó meg minden? Elhiszem, csak ne magyarázd tovább, mert dolgom van. Reppentgetünk a dudival itt a nagyvilágba, gihi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=834800#post834800][b]Mórocz A. Móric - 2021.07.25. 13:35[/b][/url]

Borzasztóbb nem is lehetne a nap. Komolyba. Érted: nem elég, hogy a szobámban maradt a Móric fülese, és így beszélgetnem kellett reggel meg órák közben ilyen emberekkel, amikor egyáltalán nem vagyok olyan hangulatban, de még az órákon is figyelnem kellett. Bor-zasz-tó. Mondjuk legalább az órák nagy részét túléltem azzal, hogy Kendét csesztettem, mert ne aludjon már, amikor én meg szenvedek bakkerka! A minimum az, hogy velem szenved, és nem egyedül teszem. Mindegy. A bromantika révbe ért, amikor figyelmetlen voltam és tényleg bealudt már, szóval a legjobb megoldást választottam a túlélésre: a padot fejelgettem - szerintem hangtalan, a tanerő viszont ezzel valószínűleg elég erőteljesen vitatkozna, mivel azt látta a legjobb megoldásnak, hogy kihív felelni. Néztem rá, ő nézett rám, szóval szemeztünk kicsit, mikor végre megmozdultam, mert leesett, hogy nem viccel. Mit tagadjam gyerekek a királyságom, amikor egyértelmű amúgy is, de az LLG-ből kapott Várakozáson felüli csak még inkább megerősíti. Nagyjából azt sem tudtam, hogy miről beszélek, de ezek szerint jó voltam, látod? Aw, de klassz vagyok!
Persze ez nem segített azon, hogy elűzze a szarcsi kedvem, így szépen bajszom alatt morogva haladok a körletem felé, hogy felhúzzam a jelvényt és menjek csapatni a megbeszélésre, amit édes Anna hívott össze Volkival. Kezem emelkedik fel, ahogy hozzám szólnak, hogy csituka van, éppen koncertezek a fejemben, rohadtul nem érek rá. Az zökkent ki, hogy elhaladva a labor előtt az ajtó résnyire nyitva van. Kell egy kis idő, amíg bebootolom, hogy wtfdude, majd megtorpanok, állok még kicsit és visszahátrálva lököm be az ajtót, hogy meglássam a srácot, aki valamin ügyködik.
- A levitások most a Rellon körletét akarják beomlasztani, nem a Levita tornyot felrobbantani? Remek, fejlődőképesek vagytok - fonom keresztbe karjaimat mellkasom előtt, vállamat a félfának vetem, ahogy fürkészem a kölyköt. Mentségemre legyen mondva, hogy rndsn az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=834824#post834824][b]Mórocz A. Móric - 2021.07.25. 23:12[/b][/url]

Teljesen nyugodt arccal, ugyanabban a pozícióban nézem végig, ahogy a srác megpróbálja magát összekapni a fuldoklásból. Figyu, két lehetőségünk van összesen ebben a helyzetben. Vagy végig nézem, ahogy összeesik és elmegyek segítségért, vagy összekapja magát tényleg és nem kell megmozdulnom. Az utóbbi azért fontos, mert nem kell kerülőt tennem, hogy összeszedjem a fejest, úgy menjek a megbeszélésre, majd a dolgomra, amit elvárnak tőlem. Bár lehet kiskippelem és inkább odaadom a jelvényt Móricnak, hogy menjen helyettem.
- Akkor még mázli - bólintok egy aprót, de közben a srácot fürkészem. A lila füst még minimálisan látszik a levegőben, valami különös szag terjeng a levegőben, szóval lehet tényleg beomlasztaná a Rellont. A legrosszabb, hogy nem szándékosan. Na fasza. Ha itt hagyom, akkor meg Anna engem csesz le. A francokat! Sóhajtva lököm el magam a félfától, beljebb lépek egyet, becsukom az ajtót, majd slattyogok lustán a srác mellé, hogy az üst fölé hajoljak. - Kit szeretnél megölni? - pillantok hátra vállam felett kíváncsian csillanó tekintettel, majd lépek hátrébb egyet. - Jó, most komolyan. Ez mi szeretne lenni? - lehet a srác csak a gasztronómiai nem adottságait próbálgatja itt éppen, és összedob egy húslevest a háztársainak titkiben. Honnan tudod, hogy nem haver? Mondta? Nem. Na látod. Minden lehetséges kérlek, ha elég erősen hiszel benne. Ez akkor nem működőképes, ha mondjuk egy feldühödött kentaur horda rohan feléd, akkor lehetőség szerint keress már egy búvóhelyet. Ez volt a Móric-féle túlélési szabálykönyv első része. Valószínűleg több rész nem lesz egyébként, mert még én sem élem túl, márpedig magamnak hasonlóan fasza tanácsokat szoktam adni. Meg lehet kérdezni Kendét, de inkább ne tedd, pls. Elrontaná a leves illúzióját, amiről eszembe jut, hogy kajás vagyok, szóval táskámat dobom előre, cipzározom ki és kezdem el kutatni a zacskó… magkeveréket. Wtf, ez nem az. Elhúzott szájjal dobom az asztalra, majd kutatok tovább, míg végre kezembe kerül a zacskó mini csoki válogatás. Tudod, ami a mugliknál van és mindenféle csoki van benne, csak kicsibe. Könnyen bontom ki, majd fordulok a srác felé. - Kérsz? - nyújtom felé a zacsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=834984#post834984][b]Mórocz A. Móric - 2021.07.29. 12:42[/b][/url]

Hát haver, én inkább megmaradtam volna abban a tudatban, nagyjából örök életemben, hogy levest főz a háztársainak. És egyébként valószínűleg ezzel jártunk volna a legjobban, mert, ha emlékeim nem csalnak, az altatós gecerájnak nem így kell kinéznie. Még a szag sem stimmel, ahogy mélyebbet szippantok belőle, ami nem tántorít el attól, hogy kicsapjam a csokit a táskámból. És amíg én turkálok, a srác sem rest megtenni a lapok között. Hangosan és pf-ölve röhögök fel, amikor meglátom, hogy két lap összeragadása okozta a problémát, így meg már minden a helyére kerül. Mindezek fényében, mégsem lehet jó ötlet a leves főzés a spanoknak.
Szóval kicsit még röhögcsélve kérdezem meg, hogy kér-e, kis tétovázás után csap le rá, mint karvaly madár a pocokra. Kiveszem magamnak is a szimpatikus darabot, kibontom, hopika már a számban is van, majd a nyitott zacskót teszem az asztalra, hogyha szeretne még venni, akkor megtehesse. A magkeveréket dobom vissza a táskámba, amit a földre csapok és csapom össze a tenyerem. - Na fiam! - dörzsölöm is össze őket. - Az van, hogy brutálisan régen kellett ilyet csinálnom, szóval a nagy részét rád bízom, de segítek. Maximum felgyújtjuk a kastélyt, semmi baj. Van egy ikrem, majd ráfogjuk - legyintek egyet felé. Kihívás elé vagyok állítva, ráadásul egy bájitallal. Szerinted fogom magam és kisétálok? Hülyének nézel, ember? Soha vissza nem térő alkalom, hogy ismét bebizonyítsam mekkora istenkirálybrutálcsászár vagyok, hogy mindenki csak pisloghasson. Kivéve, ha tényleg felgyújtjuk az iskolát, de ez legyen a legkevesebb. Amúgy is, nem az a lényeg, hogy én túléljem, ha valami balul sül el? Kékjeim esnek a srácra. Jó, meg a kis srác is élje túl, és akkor mindenki nyert.
- Lássunk neki, mert már így is elkéstem - kérlek. Nemhogy elkéstem, de már régen a helyszín felé kellene sétálnom minimum, hogy a tizenöt perc múlva kezdődő nagyon fontos megbeszélésre odatoljam a képem. Vajon az opció még nálunk, hogy eltévedtem? Úúú, sokkal jobb öteltem van! Mutatóujjamat emelem fel a srác felé, telefonomat előkapva pötyögök egy gyors üzenetet testvéremnek, hogy menjen már el helyettem, a jelvény a szokásos helyen, és blablabla. Problem solved. - Elkéstem, de mennek helyettem, úgyhogy… muti azt a receptet - nyúlok ki a könyvért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=835385#post835385][b]Mórocz A. Móric - 2021.08.06. 17:15[/b][/url]

Az van, gyerekek, hogy sokkal jobban is ki tudnám röhögni a srácot, de - jön a plot twist - visszafogom magam. Nem lehet mindenki akkora császár Bájitaltanból, mint én, és ez miatt nem lesz kevesebb az előttem álló. Csak bénább. És gázabb. Míg én brutálkirálycsászár vagyok. Plusz úgy valóban nehéz abszolválni az eléd letett receptet, ha összeolvasol kettőt, és még meg is lepődsz a végkimenetelen. De, hogy mindenki lássa mennyire jó arc vagyok, még a csokimat is megosztom vele, amit úgy töm a fejébe, mint egy óvodás. Így is van! - császár, 2021.08.06. - idézés haver, csak megjelölöm a forrást, mert én ilyen törvénytisztelő polgár vagyok. Szívesen.
- Aha - biccentem félre fejemet, ahogy próbálom megfejteni, mégis mit beszél. Kihívás elfogadva, igazi kódfejtő vagyok. Nem mintha meg kellene erőltetnem magamat. - Hát, tesó, ha te csinálod, lehet bármilyen szintű, benne van a pakliban, érted - vigyorodom el szélesen, majd bontok ki még egy csokit és dobom a számba, miközben intézkedek. Fontintézkedés történik, különben elbarackol a Rellon vezetőség, azt meg nem kellene hagyni, szóval a B terv tökéletesen jól jön most. A kérdés után hajolok az üst fölé, hogy jobban szemügyre vehessem, ami benne csinál valamit. Rendesen mindjárt életre kel a srác kotyvaléka. Kékjeimet vezetem a könyvre, majd vissza az üstre, halkakat hümmentek, mint akinek komolyan ennyi idő kell gondolkodni.
- Van ötleted, hogy javítsd ki? Mert akkor hajrá - mutatok az üstre kétkedve. Esélytelen, hogy a már belekerülő hozzávalókat tudjuk semlegesíteni a receptbe beírt hozzávalókkal. - De én újat kezdenék a helyedben, tuti, ami biztos alapon - meg mondjuk a túlélésünk miatt. Nem hiszem, hogy okos döntés lenne még rácsapatni pár eredeti hozzávalót a már meglévő löttyre. - Apropó, Móric vagyok - egyenesedem fel, majd bontok ki még egy csokit. Én mondom, hogy ez a mennyország.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=836182#post836182][b]Mórocz A. Móric - 2021.08.25. 21:07[/b][/url]

Aj, gyerekek. Tiszta szegény csóri, ahogy itt bénázik a bájitallal. Nem fontos. A lényeg az, hogy én meg brutál jó arc vagyok, amiért maradok segíteni. Igazából az eredeti tervem tényleg az volt, hogy megállok, kicsit kiröhögöm, majd megyek a dolgomra, de így sokkal jobb, mert végül is, poénosabb nézni, ahogy szenved, mint valami vezetőségi izén ücsörögni, és csak arra figyelni, ahogy Nora ajkai mozognak. Na ugye. Még hálás is lehet nekem mindenki. Ahogy neki is, amiért nem ezt próbálja meg kijavítani, hanem inkább neki áll egy másiknak. Nagyon ügyes, én megadnám neki a K-t, Rudi bácsi. Tetszik hallani? Telepatikusan küldöm az információt. Vigyorogva bólogatok szavaira, ne csak gondolatban erősítsem meg, mennyire támogatom az ötletet.
Ha a hírem meg is előzött - ami nem lenne meglepő -, akkor sincs baj. Eggyel több előítéletes levitás már nem oszt vagy szoroz az életemben, végül is a legtöbbet így szedtem össze, szóval csak amolyan mellékszálon nyomom be a nevemet, miközben tömöm a következő adagot a fejembe. Bólintok a nevére, majd állok meg a rágásban. Nagyot nyelek, majd röhögök fel.
- Hallod, tes, mi ez a mesterkélt szöveg? Hány éves vagy? 72? - röhögök tovább, majd már csak rázkódó vállakkal emberelem meg magam és segítek neki előkészülni, amíg ő a hozzávalókat kapargatja össze - Mindkettő. De a második mindig is szimpatikusabb opció - az üstöt lebegtetem le a láng fölül, cserélem ki egy tisztára, ami mellé kimérem a vizet, majd derekamat döntöm az asztalnak, karjaimat fonom keresztbe magam előtt. - Szeretem a Bájitaltant, jó is vagyok benne, miért ne kamatoztathatná más is a tudásom? - vonom meg vállamat. A zacskóhoz nyúlok kiszedek két darabot, az egyiket Zalán felé dobom, ha már lepakolta a hozzávalókat, a másik a számba kerül azonnal. Mindig legyen nálad nasi. Alapszabály. Most legalább nem bébirépa van nálam. Haladunk, jól van. Titta fejlődőképes vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=836207#post836207][b]Mórocz A. Móric - 2021.08.26. 19:42[/b][/url]

Megkérdőjelezhető lenne a tökéletességem a bájitalok terén, csak faszság lenne, mert tényleg pöpec vagyok belőlük. Nem tudom, van hozzá érzékem, míg másoknak szenvedés, és ami másoknak simán megy, az meg nekem szenvedés. Ez az élet rendje, tesó. De ha meg valamiben jó vagyok, akkor miért ne segítenék másoknak, érted? Mármint jól esik kiröhögni, ha valaki balfasz, de ennyire még én sem vagyok kegyetlen. Talán. Nem mindig.
Vállamat vonom meg. Őszintének valóban az vagyok, és ennek köszönhetően nem nagyon voltak barátaim, amíg Kende és Rin nem jöttek a kastélyba. Móricon kívül igazából senki nem volt az életemben, akiben 100%-osan megbíztam volna, de jött a két elmebeteg és az életem balanszba került. Erről van szó! - Ember, állj már le - röhögök fel hangosan. - Nem várok el semmit azért, mert segítek. Meg is sértődhetnék, amiért azt hiszed csak azért, mert rellonos vagyok, bármit is várok érte - nyammogok kicsit, majd inkább dobom felé a csokit, amit gyönyörűen kap el. Nice. Elmosolyodva lépek arrébb, hogy lepakolhasson, miközben rágom a csokit. Fél szemöldököm emelkedik meg, ahogy nézem mire készül, majd halkat szusszanok, fejemet ingatom meg. Vajon mikor kellene szólnom, hogy ez így nem oké? Mármint oké, maradok, hogy ne robbantsa fel a Rellont - szívesen mindenkinek -, de a tököm sem fogja megcsinálni helyette. Ennyire nem vagyok jó fej, bármennyire is tudom, hogy annak nézek ki.
- Lehet jobban járnál, ha előtte a mozsárba tennéd, és amíg a víz felforr, mondjuk… nem is tudom: összemorzsolnád - vonom meg vállaimat lezseren, mintha csak annyit mondtam volna neki, hogy a kenyérre kell a vajat kenni, nem a kenyeret a vajra. Egyértelműen. Addig jó vagyok, amíg csak észt osztok és nem csinálom meg helyette, szóval ezt a taktikát fogom alkalmazni továbbra is. Tiszta haszon. Az asztal egy távolabbi pontjához sétálok, majd ugrok fel rá, lábamat lóbálva nyúlok ki a könyvért és kezdem el olvasgatni a receptet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=837775#post837775][b]Mórocz A. Móric - 2021.10.05. 22:50[/b][/url]

Lábaimat lóbálom az asztalról, miközben jóízűen nyammogok a csokin, amivel igyekszem nem leenni Zalán könyvét, de őszintén szólva nem erőltetem meg annyira magamat. Talán ennek köszönhető, hogy észreveszem, mégis mekkora szerencsétlen. Bólintok, mikor elkezdi csinálni rendesen, majd szólal meg ismét, nekem meg szemöldököm szalad ráncba.
- Van egy elképzelésem ki volt az, de nem merem kimondani, mert esküszöm megjelenik és elátkoz - nézzen mindenki hülyének, de akinek nem Kiscsibe jutott eszébe, az meg van hibbanva. És még gondolatban is félve merem felvetni az általam kapott becenevét, mert komolyan tartok attól, hogy valami huszadik női érzék bekapcsol és megjelenik valóban. Plusz, melyik más levitás lenne ennyire ijesztő? Elég ránéznem a tőlem nem messze tevékenykedő levitásra és rendesen lejön, hogy… hát nem mellette áll a szerencse. Nem mondom, hogy szerencsétlen, mert egyelőre eléggé kordában lehet tartani, de ki tudja? A végén még tényleg ránk robbant valamit. Rezgő telefonomat veszem elő, hangosan röhögök fel, majd csúsztatom vissza zsebembe. Kékjeim esnek vissza Zalánra, szusszanva ugrok le az asztalról, a táskámhoz sétálva kapom elő a pennámat: zavartalan kezdek el jegyzetelni a könyvbe.
- Nekem lépnem kell, de csináld úgy, ahogy leírtam neked. Mindent kifejtettem és jegyzeteket írtam, úgyhogy talán túléled - bólintok egyet, elrakom a pennát, visszaírok Kendének, a zacskót dobom az asztalra, majd kapom vállamra táskámat. - Komolyan. Éld túl, pls - szalad egy pillanatra ráncba a szemöldököm, végül totálisan elégedetten hagyom el a labort. Ha nem is éli túl, én legalább tudom, hogy mindent megtettem.