Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=819962#post819962][b]Szávai Eliza - 2020.10.24. 18:24[/b][/url]

Mivel közeledik a halloween, ma én is elég spooky hangulatba kerültem, így ruhatáram is elkezdtem kicserélgetni, megújítani. Annyira hangulatba kerültem, hogy még bájital főzéshez is kedvem támadt. Mivel Hunorra is és rám is rámfér a gyakorlás, úgy döntöttünk, tartunk egy gyakorlós délutánt a hétvégén, akkor a terem sem szokott tele lenni. A tanteremben egy csomó eszköz megtalálható, ami nekünk most kelleni fog, de azért én hoztam magammal pár dolgot, amit el is kezdek kipakolni, amíg Hunor meg nem érkezik. A terem üres, egy ablak van csak nyitva, azon jön be egy hűvös levegő. Először is a kis üstöm, kettes méretű. Aztán elhoztam pár fiolácskát is, amiben a kész Pepperuppot el tudjuk vinni. Többet hoztam, hátha Hunornál nem lesz. Nekem is fogyó kellék, mindig eltűnnek, összetörnek, stb. Elhoztam a kesztyűmet, a kis reszelőm, és egy evőkanalat. Az itteniek néha kétes tisztaságúak...Pakolászás közben megnézem, mik vannak itt, amiket tudnánk használni. Találok mérleget, kést, foghagymanyomót, vágódeszkát, tálkákat is szerencsére. Szépen kipakolom pket az egyik asztalra, közben előkeresem a könyvemből a receptet is. Azt mondja hogy kell hozzá alaplé. Jaj igen, az alaplé! Beletúrok a táskámba, és nagy nagy nehezen megtalálom valahol jó mélyen.
- Ajj, ez a tágító bűbáj, amit anya rakott rá, néha inkább hátrány, mint előny. Áhh, megvagy! Óvatosan az asztalra teszem. Kell még Bicorn szarv őrlemény. Azt hova is tettem. Kotorászni kezdek zsebeimben, rövid időn belül az is az asztalkán. Olvasom a listát, közben szépen kipakolok. Citrom két közepes vagy egy nagyméretű,Csalán (legjobb a friss, de a szárított is használ), hát nálam most csak szárított van,Echinacea, Fokhagyma,Gyömbér, Mandragóra gyökér. Néha meg meg rázom a táskát, egészen belemászok, majd előveszem a következő hozzávalót. De egyszercsak a táska kiürül, és rájövök hogy egyvalami hiányzik. A méz. Felállok és megpróbálok találni valami kis üveg mézet a tanterem polcain, fiókjain, de csak egy üres ragacsos üvegecskét találok méz felirattal. Mondjuk ha tele lett volna, az se segített volna sokat, mert az egész övegecske nem volt 3 deci se, talán kettő. Visszaülök hát, és mégegyszer ellenőrzöm, minden megvan e, majd olvasgatni kezdem a tankönyvem. Én. A bájitalkönyvet. Na, ezt se gondoltam volna mondjuk 1 hónappal ezelőtt, vagy 2. De végül hunornak és Rózának köszönhetően úgy gondoltam összeszedem magam, veszek egy nagy levegőt, és feltornázom magam. Egyébként ez most a többi tárgyamra is értendő, nem csak a bájitaltanra. Le is köti a figyelmem, meg a jó érdemjegyektől jó kedvem lesz. Róza meg amúgy is kissé stréber, és ha tartani akarom vele a lépést, és nem akarok megnélmulni beszélgetés közben, muszáj tanulnom. Nem elég szépirodalmat olvasnom, elő vettem a tankönyveim, és esténként is azokat bújom. Zajt hallok az ajtón túlról. Felpillantok, de csend, így folytatom az olvasást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=820445#post820445][b]Szávai Eliza - 2020.10.31. 12:48[/b][/url]

Az ajtó újra kinyílik, és még mielőtt befejezném az utolsó sorom a könyvben, és felpillantanék, a hangból, aki köszönt, felismerem Hunort.
- Szia! Ó, jól áll a piros. Szőke hajának pirosló vége a ropogó tűzre emlékeztet. Kedvesen konstatálom a halloweeni frizuráját.
-Olyan, mint a tűz. De előtte sem néztél ki unalmasan.
Szerintem senki sem unalmas, hogyan is lehetne az? Talán átlagosan nézhetnek ki az emberek, de én valahogy mindig a különlegességre fókuszálok akaratlanul is. A nem átlagosat keresi a szemem, és persze mindig meg is találom. Mint Hunornak a nagyon nagyon szőke haja. Lepillantok a ruhámra, hogy megint szemügyre vegyem. - Igen. Imádom ezeket a ruhákat. Azt se bánnám, ha minig ilyet kéne hordanom. Kuncogok, mert ezek a ruhák, ha utcán hordja az ember lánya a szürke hétköznapokban, alaposan megnézik, talán még bolondnak is titulálnak. Nem hiszem, hogy igazán komolyan vennének. Márpedig nem szeretem, ha nem vesznek komolyan. Vannak, akik nem látnak túl a bambi tekintetemig, azt pedig bántónak érzem. De persze ilyenekről sosem beszélek, ez amolyan kis stikk, vagy mi. A hétköznapokban nem is szoktam kirívó, vagy szokatlan ruhákat hordani. Áhh, pedig eze a ruhák! Rossz korba születtem. Látom is. Sétálok a havas utcán a gázlámpák alatt, alattam ropog a hó, mellettem kalapos úriemberek sétafikálnak. Na de vissza a jelenhez.
-Hát elfelejtettem mézet hozni. Te nem hoztáé véletlenül? Egy halovány kis reménysugár sejlik fel, hátha a fiúnál van. Mégegyszer kinyitom a táskám, kuutatni kezdek benne, de egyenlőre semmi. Hajkefe, rágó, narancsos cukorka, kis tükör, ceruza, radír, könyvek, hajgumi. Méz az nincs.
-Róza? Pár napja most nem találkoztunk. De jó ötlet, legközelebb hívjuk! Nála biztos meglesz az összes hozzávaló. Arcom a kissé aggodalmasból vidámra vált, mert hát igen, én sem vagyok rossz tanuló, de Róza lepipál engem is. És biztos vagyok benne, hogy amikor tanulásról van szó, nagyon odafigyel a részletkre is. Na de Hunor, Hunor, csak nem tetszik Rózi? Igyekszem nem kéjes vigyorral bámulni, még a végén zavarba hozom. Inkább csak amolyan könnyed, fesztelen érdeklődésbe kezdek.
-Nem is tudtam, hogy ti is jóban vagytok....legközelebb tényleg bandázhatnák hárman.
Közben teszek, veszek, hogy kicsit jobban átlássam, amiket is pakoltam ki az asztalra. A targyakat a bal oldlra rendezgetem, a hozzávalókat pedig a jobb oldalra, középen a kis üstöcske.
-Hoztam neked is fiolákat, hogy ha végül nem robbantjuk fel magunkat, és nem halunk meg, akkor el tudjuk vinni haza. Nem mintha nem bíznék magunkban, csak jól hangzott.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=821216#post821216][b]Szávai Eliza - 2020.11.14. 19:05[/b][/url]

Tudom, hogy ugyan itt teljesen nyugodtan öltözhetnék így, jobb, ha átlagosan festek. Így legalább az ünnepi hangulatot megőrzöm magamnak. - Igen, persze..izé..tudom! Szabadkozok, de kicsit talán bele is pirulok, mert azt érzem, Hunor megérezte, hogy ebben a témában félénk vagyok, nem merek nagyon kitűnni a tömeg közül. Inkább igyekszem beleolvadni. Nem akarom, hogy megbámuljanak, vagy ilyesmi. Vér cikinek érzem. - Csak hát...tudod milyenek tudnak lenni az emberek. Nem szeretném, ha megbámulnának, meg cikiznének. Zavaromban hátat fordítok Hunornak, és utatni kezdek némi méz után. Általában inkább igyekszem nem feltűnösködni, meghúzódni a sarokban. Na de hát mindegy is, végülis lehet békés egy pók élete a falon. Csendben szemlődik, néha persze ő is kinevet másokat, de csak úgy magában, szépen némán, nem bántva vele másokat. - Jaj, hát persze, a bárgyú agyammal erre nem is gondoltam! Csattanok fel vidáman, homlokomra csapva. Nem érzékelem annyira kínosnak a szitut, de persze nem is akarom mélyíteni. - Igen, ő volt itt az első barátnőm. Bár izé...azt hiszem egyelőre az egyetlen. Más lányokkal még nem nagyon barátkoztam össze. Mindenki olyan...visszavonulós.  Visszavonulós? Milyen hülyén fejeztem ki magam. Zárkózottat akartam mondani, mindegy is, talán érti, mire akartam kilyukadni. Méz híján Hunor felajánja hogy leugrik a konyhába. - Ó, az csodás lenne! Addig én itt kicsit rendet rakok, és minden előkészítek. Miközben Hunor a mézért megy, halloweeni dalokat kezdek dúdolni, de a klasszikus, as évek beli félét. Miután rendet raktam, az asztalrs pedig mindent kipakoltam, sétálni kezdek a teremben. Elsétálok oda, ahol órán szoktam ülni. Némi vacilálás után le is ülök a helyemre. Eszembe jut, mikor olyan álmos voltam, hogy a szemeim le le csukódtak, és kis híján el is aludtam. Utána kölcson kellettt kérnem a padtársamtól a jegyzeteket, mert amiket belefirkáltam, teljesen használhatatlanok voltak. Pedig az estekek 90 százalékában precizek a jegyzeteim, és könyen is tanulok belőle. Ha nem így lenne, elég nehezen mentem volna át a vizsgákon röpke 2 hét alatt. Mondjuk otthon jobb volt felkészülni, de végtére már ez a második otthonom, és lassacskán be is lakom. Ujjaimmal lágyan dobolni kezdek a padon. Kellemes kis halloweeni ritmusok. Parararam-tü-tü. -Parararam-tü-tü. Pararara-Pararara-pararara. Tü-tü.