31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szávai Eliza összes RPG hozzászólása (36 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. augusztus 2. 15:55 Ugrás a poszthoz

Ian Fraser Kilmister

Nem is tudom, miből gondoltam, hogy jó ötlet lesz baglyot küldeni Melanie-nak. Még mindig rémesen meg van sértődve, hogy csak úgy szó nélkül leléptem. Nem is tudom pontosan, miért haragszik jobban. Azért, mert nem szóltam neki, melyik nap és mikor indulok, így elbúcsúzni sem tudott tőlem, vagy azért, mert nem mentem vele külföldre suliba, hanem itt maradtam, és inkább a Bagolykőbe jöttem. Én nagyon szeretem Melaniet, de néha úgy viselkedik, mint egy sznob liba. Egy évvel idősebb nálam, ezért azt hiszi, mindent jobban tud nálam, és nekem az a feladatom, hogy mindenben igazat adjak neki, és kövessem vakon. Egész nyáron azt hallgattam mennyire jó Anglia, az emberek milyen kifinomultak, és az iskolatársai is mind zsenik, és biztosan ő is híres boszorkány lesz. Nem tudom, hol osztogatják az önbizalmat, de Melanie kicsit sokat vett belőle. Azt nem tudom híres lesz e, de jelenleg nem egy zseni. Amikor éppen fel akar vágni valamivel, akkor sem siker neki. Ettől szemei villámot szórnak, és engem kezd el becsmérelni. " Biztosan nehéz lesz neked az elején, de te olyan türelmes személyiség vagy, biztos jól viseled majd, hogy az utolsók közt leszel. Úgy irigyellek ezért." Igazán?! Igazán?! Dühös léptekkel trappolok kifele a kastélyból. A válasz levél, amit kaptam tőle, lekezelő, és még helyesírási hibákkal is tele van.
" Kisi Eliza! Igazán bátor dolognak tartom, hogy az országban marattál ahol az oktatás szín vonala igazán....hanyatlik. Azon meg pláne meglepődtem hogy szüleid kölönösen apád engedi hogy a salyát makacs fejed után menny. Itt Angliában talán az én segícségemmel még vihetted volna valamire. De ott, kisanyám, tényleg öszintén megmondom, el fogsz veszni a posványban. Tu comprande? Sok sikert, Melanie"
Menny a pokolba. A helyesírásod fizikai fájdalmat okoz. Biztosan az angol miatt bleeeeh bleeeeh...idegességemben kicsit túljátszom a fintorgásokat. A nagy idegességemben észre sem vettem hogy merre megyek. Megállok, hogy legalább egy percre körbe nézzek, nehogy ne találjak vissza. Két nagy fa előtt állok. Az egyiknek a tetején van egy..faház. Ó, a kertünkben is van egy faház, amit apa épített nekünk, és imádtam. A szemem elkerekedik, és mielőtt annyit mondhatnék fapapucs, már fel is futok a lépcsőn. Óvatosan ráteszem a kissé korhadt ajtóra a kezem, és betolom. Azt hiszem kicsit..kicsit poros, de nem ba..
- atishoo!
Tüsszentésem még jobban felkavarja a levegőben a port. Ekkor veszem észre, hogy nem vagyok egyedül. Zavaromban próbálom a port elhessegetni.
-Ööö, bocsi, nem akartalak megzavarni. Csak épp kocogni voltam és a faház...szóval még nem voltam itt, és gondoltam hogy megnézem.


Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. augusztus 2. 22:51 Ugrás a poszthoz

Ian Fraser Kilmister

Tüsszentésem néha vetekszik egy nagydarab 40-es pasas tüsszentésével, de ez most a sima, nem annyira eget és földet megrázó tüsszentésem volt. Hála az égnek. Hellyel invitál, amit örömmel el is fogadok. Körbe nézek, hova is ülhetnék. Az egyik sarokban van egy kicsit ütött kopottas, de szép zöld puffocska. Megpaskolom, hogy a por kiszálljon belőle, majd szépen, kényelmesen elhelyezkedem. Belülről is hasonló, mint a gyerekkori faházam. Na jó, az talán kisebb, de én is kisebb voltam. Különösen vonzódom a kopottas, régies épületekhez. Az az otthonos. Magas mennyezet, nagy állóóra, kényelmes színes fotelek, régi, enyhén recsegő padló..hát szóval ilyesmik.
-Örvendek Ian Fraser...szóval örülök Ian.
Úgy tűnik, valóban nem bánja a társaságom, mert egész bőbeszédű. Jó, én se vagyok kuka, csak ha egy nagy társaságban ülök valahol teljesen ismeretlenül.
"A Navine tagja vagyok még" Felfigyelek a mondatra, hiszen akkor pont egy háztársamba botlottam.
-Még? ezt úgy érted, átmész máshova?
Nem nagyon vagyok tisztában, hogy melyik házban milyen diákok vannak, de a navine rövid ismeretségem során egészen pozitív benyomást keltett. Nekem eddig teljesen tökéletes. Nem tudom, mennyire élvezném az életet a Rellonban. Olyan, mintha csupa Melanie venne körül. Hosszú távon károsan hatnak kialakulóban lévő személyiségemre. Hátra dőlök, és élvezem hogy túlforrósodott lényem hűsöl a faházban.
-Én csak pár napja érkeztem, de egyenlőre nagyon is otthonosan érzem magam a Navineben. Ja, igen, üdv, én Eliza vagyok, de mindenki Lizának hív. De persze hallgatok az Elizára is.
Kedvesen mosolygok, hiszen ezen a béna levelen kívül egész jó napom van. Igyekszem pár emberrel barátságot kötni, mert magányosan kóborolni nem szeretek, IAn pedig barátságosnak tűnik"Ebből látszik, hogy nem nagyon figyeltem eddig. Jó kis búvóhelynek látszik." Hát..végül is annyira nem szúrja ki az ember szemét...Bár szerintem kisebb baráti társaságok többször felbukkannak itt...nem igazán értem, mit ért alatta,ezért csak biccentek, amolyan helyeslés féle képpen. Bevallom, ezt néha alkalmazom.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. augusztus 2. 22:57
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. augusztus 14. 20:43 Ugrás a poszthoz

Ian

Teljesen megértem Iant. Én a magam részéről nehezen beilleszkedő típus vagyok, legalábbis szerintem. Nem tudom, mások hogyan látnak engem, és azt hiszem, ez néha zavar is.
- Ó, értem. Ne szabadkozz, teljesen megértelek.
Melállok, odamegyek hozzá, majd végigmérem tetőtől talpig, közben olyan képet vágok, mint aki valamin nagyon töri a fejét, még hümmögetek is hozzá.
-Igen, igen...egészen Levitás fejed van. Különösen a hajad.
Nem, az igazság az, hogy ránézésre fogalmam nem volt, ki ő, mi ő. Sőt, tovább megyek. Sokszor magamról sem tudom, kicsoda, micsoda vagyok. Néha olyan érzésem van, mint Alicenak Csodaországban. De nem a pöfékelő hernyó miatt. Az mellett csak simán elmennék, egy helló kedves hernyó úr köszöntéssel. Mert persze fő az udvariasság ugyebár.
- Nem kell rossz élmény ahhoz, hogy ne érezd magad otthon valahol. Ez belülről jön. Mint amikor szerelembe esik az ember, csak ott az ellenkezője. Akkor meg azt tudod, hogy igen. Mármint hogy az az ember neked egy nagy igen. Hát mondjuk igazából lövésem nincs, mert soha életemben nem voltam szerelmes. Azt hiszem, én nem az a szerelembe esős típus vagyok, vagy ki tudja. Egyik barátnőm halálosan szerelembe esett a 12 évesen a szomszéd srácba. Valami Márkba. Ő meg persze rá sem hederített. Ez a plátói szerelem egészen 2 évig tartott. Szegény Sára, tele sírta miatta a párnáját. Meg az én kedvenc olajzöld ruhám. Ian döntése tehát teljesen érthető. Kis eszmefuttatásom végére egy bagoly érkezik Ian mellé. Elkalandozásom miatt ez a kis madár a szívbajt hozza rám, ijedtségem egy halk sikkanásban merül ki.
-Uh. Azt hiszem jól időzítettek. Nyugodta...
Ian nyitja is ki a levelet nagy izgalommal. A levél elolvasása közben a madarat bámulom, aki visszabámul. Sosem szerettem őket. Egyszer megcsípett egy. Olyan 5 éves lehettem. és el is sírtam magam. Buta, butácska madár.
-Hát..eddig valóban nem. Szeretem a kiismerhetetlenséget. De szívesen mennék valamikor barangolni a tilosban, tíz után. Az a hekyzet, hogy még a büntető munkát is bevállalnám. Persze majd a vizsgák után. Közben szépen, lassan körbesétálom a faházat, szemeimmel végigpásztázva a helyiséget, majd ismét a fiúra irányítom tekintetem.
-És Ian, ebből a megannyi helyiségből van kedvenced? Ahova akkor mész, amikor le vagy törve, mint a bili füle?


Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. augusztus 19. 15:32 Ugrás a poszthoz

Ian


A muglik közt nőtt fel információtól, pupilláim kitágulnak, és előbújik gyermeki, ártatlan lelkesedésem. Lassan közelebb avászkodok Ianhez, majd mellé telepszek, fittyet hányva arra, hogy ez neki kellemetlen, vagy sem. A kíváncsiságom evisz más irányba.
-Akkor...akkor neked vannak...vannak mugli barátaid? És mondd csak..játszottál esetleg videójátékkal is?
Mire észreveszem magam, kissé zavarba jövök, szemeim rögtön lesütöm, és kimászok a fiú aurájából.
-Bocs...bocsánat, csak tudod engem ezek a dolgok úgy érdekelnek. Közelről nem volt alkalmam megismerkedni velük. Inkább csak hallomásból.
Ian közben a kedvenc helyiről beszél, amit mint zöldfülű ittlakó, figyelemmel hallgatom. Lélekszoba. Na, az meg mi a manó. Először csak bólogatok, mondván értem, igen, nota bene, de aztán annyira hajt a kiváncsiság, hogy nem bírom magamba tartani.
-Lélekszoba? Az...valami pszichológus szoba? Közben persze csak remélem hogy nem mondtam valami eget rengető hülyeséget. Hát, maximum jól kinevet, talán még túl is élem.
A kis méltatlankodó ördögmanó kipattan a fejem mögül, és neki is kezd méltatlankodni.
-Mi az hogy meglepő? Tán nem nézed ki belőlem, hogy szeretek a tilosban járni?
Arcom hirtelen durcássá válik, de ahogy végiggondolom, végülis lehet benne igazság, így megenyhülök.
-Jól van na. Végülis... Lehet hogy jó kislányos fejem van. Szóval benne vagyok. Persze ha kibírod a társaságom.
Kacsintok, majd hátra dőlök. Tudom, hogy néha gyerekesen nyers tudook lenni,  vgy tapintatlan, de soha nem a rosszindulat vezérel. Sebbel-lobban csinálom a dolgaim, és néha csak későn veszem észre, hogy pár ember elesett. De mindig felsegítem őket, becsszó!

Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. augusztus 23. 21:25 Ugrás a poszthoz

Ian

Ian játszott ilyen játékokkal, és sok mugli barátja volt. Érdekesebb, érdekesebb. Vajon mi lehet érdekesebb? Biztos ismer számtalan izgi dolgot. Olyanokat, amikről én lehet még csak nem is hallottam. A szívem kissé hevesebben is ver, de leállítom gyermekes izgatottságom.
-Érdekesebb? Na és mi az az érdekesebb?
Jó, persze hogy azért érdekela dolog. Szívesen elmerülnék jobban a muglik világában. Hiába, számomra az ő mindennapjaik olykor érdekesebbnek tűnnek, mint amilyenek az én hétköznapjaim. Bevallom, mostanában többször érzem azt, jó lenne, ha történne velem valami izgalmas, ami kicsit felrázná a szürke napjaim. Nem tudom, az is lehet, hogy a vizsgaidőszak miatt látom így a helyzetet, de igaz, ami igaz, jól esne valami, ami kicsit feldob. Ian beszél nekem a lélek szobáról. Talán pont arra van szükségem. Ettől a gondolattól, és ahogy Ian azt mondja, szerinte tetszene nekem, elmosolyodok.
-Oké, rendben. Lelőni a poént? Hú, így tényleg felcsigázol!
"Lenne még pár hely, ahova veled elmennék szívesen"
Kedves Iantől, hiszen még csak most találkoztunk először. Talán tényleg egy új baráttal hozott össze a sors. A fiú közvetlensége miatt egyre távolabbnak tűnik az Angliából kapott bagoly, Melanie, és az egész perpatvar, versengés, vagy micsoda, ami közöttünk zajlik. Visszatér a rendbontó-jókislány dologra, kissé ércelődve, de érzem, hogy ezt is kedvesen teszi.
-Kislányos cukiság mi?
Körbe nézek, mi a a valami, ami elég kemény hogy eltaláljam, és elég puha ahhoz, hogy semmi kárt ne okozzak benne. A kispárna. A kispárna tökéletes. Felkepom, és megcélzom Iant. a párna talál, én meg nevetek.
- Szóval? Mikor megyünk abba a...lélek szobába?
Igen, a dolog annyira tetszett, hogy akár most rögtön elindulnék. De talán mégsem most rögtön kellene indulni. Újra helyet foglalok a kényelmes puffban. Lábaim keresztbe rakom, és úgy várom a fiú válaszát, mikorra is tegyem szabaddá magam miatta.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. szeptember 10. 12:24
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. szeptember 7. 22:27 Ugrás a poszthoz

Róza

Tegnap este sokáig olvastam a könyvet, amit otthonról hurcoltam magammal. Bár vizsgaidőszak van, és sokat bújom a könyveim, este mégsem a tananyagot koptattam. A barna bőrkötésű könyv, ami olyan nehéz és nagy hogy alig bírom el, gyermekkorom kedvenc meséit tartalmazza. Esténként, mikor a fejem tele van olyan gondolattal, amit legszívesebben a merengőbe száműznék, régi meséimmel küldöm el őket aludni. Az érzés, csak maga az érzés, hogy újból olyan gyerek vagyok, akinek nincs még feladata, elég, hogy a mások és az ő általa szőtt mesék világában éljen, megnyugtat, ettől jobban alszom, és reggel kipihentebben ébredek, mint egy áttanult, vagy átstresszelt este után. Ezt az esti mese olvasási szokásom szeretném megőrizni felnőtt koromra is. Kipihent arcom azonban mégiscsak tükröz egy kis aggodalmat, de a megkönnyebbülés is megcsillan, ha úgy éri fény. Mugliismeretből és önismeretből átmentem. Az első vizsgám mugliismeret volt. Én annyira izgultam, hogy az első kérdést valahogyan átugrotta a szemem, és csak akkor vettem észre, mikor kijavítva láttam, így az nem lett maximum pontos. Sosem gondoltam magam strébernek, de mivel ez a kedvenc tantárgyam, bevallom, lelomboz a dolog, csalódott vagyok, mert a saját figyelmetlenségem okozott bajt. Liza, látod, ez van, ha nem koncentrálsz eléggé. Ez még annál is rosszabb, mintha nem tanultál volna. Dühösen pakolom ölembe a még meg nem vizsgáimhoz szükséges könyveket, majd idő közben lecsillapodom, mert eszembe jut, hogy ma nem tanulok egyedül. Már épp csuknám az ajtót, amikor kezemmel teszekegy automatikus mozdulatot. A táskám pántját akarom megigazítani, de a táskám nincs a a vállamon. Egy sóhajtás és szemforgatás után visszamasírozok. Felkapom, és sietek is a könyvtárba. Kettesével szedem lefelé a lépcsőket. Átnyargalok a nyugati szárnyba, majd a könyvtár előtt lelassítok. Komótosan, csendben nyitom ki az ajtót. Szemeimmel pásztázom a teret, Rózát keresve. Kis vártatva meg is látom, amint integet a karjával.
- Á, szia Róza. Régóta vagy itt? Kicsit elszöszöltem az időt.
Súgom oda halkan. Körbe nézek, nincsenek sokan körülüttünk, így kicsit emelek a hangerőn.
-Mi jót olvasol? Diszkréten fölé hajolok, majd könyveim leteszem az asztalra, és leülök. A lábam felé téved a tekintetem, ekkr veszem észre, hogy a bal cipőfűzőm a gyors futásban kikötődött. Lehajolok, hogy bekössem, de mikor újból felegyenesdék, sikerül erőből bevernem az asztalba a fejem.
-Á, Hogy a dementor csókolna meg!
Kiálltok fel hangosan, majd kezemmel a számra csapok. Béna Liza. Béna.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. szeptember 7. 22:30
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. szeptember 9. 23:11 Ugrás a poszthoz

Róza

A sajgás erőssége nem olyan erős, mint egy tízes erejű földrengés, de egy négyes szintet talán elérne. Az ilyen hebehurgyaságom miatt sokszor szidom magam, de általában csak szépen csendben, amikor senki sem látja. Ujjaimmal óvatosan megtapogatom a fejem búbját. Elég érzékeny. Ahogy ujjaim a baleseti pontot érintik, összeszorítom szemeim, és felszisszenek. Mikor kinyitom, Róta aggódó arca fogad. Persze nem fogom eljátszani a hattyú halálát, igyekszem gyorsan elfelejteni ezt a kis konfliktus az asztal és a fejem között.
-Á, nem vészes, megvagyok. Körbesandítok vajon kik lehettek bénázásom szemtanúi, de úgy tűnik senki sem figyelt fel kiálltásomra, így kicsit nyugodtabban fordulok vissza Rózához. Mivel épp máshova figyeltem, csak annyit értettem, hogy gurkó, meg a dementorok. Látni....Ááá, hogy láttam e én demendorokat. Baromi ijesztőek, ha látnék egyet élőben, testi közelből, valószínű ott helyben letaglóznék, elájulnék, vagy valami hasonló se nem elegáns, se nem bátor dolgot művelnék. Valahogy így képzelem el a fejemben a forgatókönyvet. -Szerencsére csak álmomban. De ott sem cukorkát osztogattak. Csóváltam a fejem. Többször is álmodtam velük, körübelül háromszor vagy négyszer, de nem tudom pontosan, nem vezetek álom naplót. Illetve...volt több próbálkozásom is, de mindig csak két héti sikerült vezetnem, túl hamar ráuntam. Minden reggel az az első dolog, hogy beleírok. Á, feledékeny vagyok én ehhez. Az első, aminek meg kell történnie az ébredésem után, az a kávé kell hogy legyen. Anélkül zokni vagyok, mondthatni életképtelen. Vannak olyan napok, amikor azt érzem, vénásan, receptre kéne hogy kapjam. Gyógyír a tesnek és léleknek.
-Addig vagy szerencsés, amíg nem találkozol egyel. Szerintem. Nem akarom feleleveníteni újból a szörnyűséges álmokat, így az asztalra irányítom tekintetem.
 -Mit is mondál? Milyen könyvet találtál? Azt hiszem, készen állok ismét barangolni a könyvek kastélyában. Jöhetnek a zárt ajtók, átrágom magam rajtuk! Szilárdan eltökéltem magam, hogy legalább az első évben jó jegyeket szerzek. A könyvtár ősszel amúgy is hangulatos, szeretek itt időzni még szprgalmi időszakban is, Róza pedig kellemes társaság. Bár az idő odakint még viszonylag enyhe, inkább nyárias mint őszies, én már felfokozott hangulatban várom a leveleit hullató fák látványát, éss a tökös pite illatát, ami felszáll a konyhából. Ha csak erre gondolok, máris kész vagyok a Halloweent ünnepelni egy idétln jelmezben.

Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. szeptember 9. 23:13
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. szeptember 18. 22:51 Ugrás a poszthoz

Róza

A dementorok szerintem sosem örvendtek nagy népszerűségnek. Ők nem csak egy nagy fekete lepelbe öltöztettett ijesztegetők, mégiscsak a lelkedre pályáznak. Még a kaszásnál is rosszabb, hiszen nem áll le a szíved, nem halsz meg a szónak a szoros értelmében. Lélek nélkül vegetálsz tovább. Igen, vegetálsz, mert életnek én azt biztosan nem nevezném. Róza tájékozatlansága dementor téren először furcsa, de hamar észbe kapok hogy hát persze, ő a mugli dolgokban van otthon. Ahogy ez eszembe jut, máris erőre és kedvre kapok. Kihúzom magam a széken, mint akinek feje búbján nem múb van, hanem tiara.
- Hát nem szívesen. Mégis csak...szóval...kiszippantják az aranyos kis lelkecskédet. Nem lehet egy jó buli. A mugliknál van valami hasonló, amitől félnek? Milyen ijesztő dolgok vannak a mugli világban?
Remélem, mond pár szokatlan, ámde ijesztő dolgot, olyanokat, amikre lehet nem is gondolnék. Persze gyilkosok, bűnözők nekik is vannak, ahhoz hogy gyilkolássz, nem kell varázserő, egy kés is megteszi, vagy a puszta öklöd. A gonoszság mindegyikünknél ott lapul. Akár van varázserőd, akár nincs. Szeretem a krimi könyveket, ahol meg kell fejteni, ki a gyilkos, kinek lehetett indítéka, na és kinek van alibije! Róza keserű nevetésében van valami, amitől együtt érzek vele, de megfogalmazni még nem tudom. Be szeretne illeszkedni ebbe a világba, a falakat pedig olykor nehéz megmászni. Nem láttam még Rózát kviddicsezni, de én biztos vagyok benne, hogy elsöprő energiája, és a vágy, hogy jó legyen, hajtja őt előre. Vigasztalni próbálom, és biztatni, mert látom, hogy igyekszik. És a kemény munka mindig megtérül.
- Ó, hát az biztos! De ne aggódj, nekem is sok.
Biztató mosolyt küldök felé, de bujkál bennem egy kis irigység is. Rózában megvan az a lendület, ami bennem nincs. Én tipikus Navine személyiséggel, lelkülettel lettem megáldva. Csendben, a sarokból, gyakran lustálkodva, kényelemesen személem a dolgokat. A sportot sem szeretem, inkább rajzolgatok. A határidők is feszélyeznek. Mindent a maga idejében. A székem háttáblájája nem a legstabilabb, így igyekszem nem hátra dőlni. Kihúzott, egyenes háttal ülök. Kicserélhetném a széket, de így is eleget izegtem mozogtam már, inkább egyenesen ülök. Úgyis hajlamos vagyok a görnyedt testtartásra. Róza egy könyvet tol elém, amit kerek kék szemeimmel jól megnézek.
-Osztrigaság mélabús halála. Felnevetek. Az osztrigaság szótól lelki szemeim előtt megjelenik egy osztriga, akinek két lába és két karja van, és a partn sétafikál. Szomorúan, a holdfényben, mögötte a hullámok csapdossák a partot. Ez a Tim...Burton szimpatikus elsőre, jó lehet a fantáziája.
-Ez jónak, tűnik, szerintem tetszeni fo...Róza...Róza, hahó...hallasz?Lengetem a kezem Róza arca előtt, de semmi.  Föld hívja Rózát! Hátra fordulok, de senkit sem látok. Visszafordulok, de még mindig Róza lefagyott arca fogad. Talán ha tapsikolok, észre vesz? Lefagyott arcán keresek valami jelet, de nem találok. Mi a kakukk, adásszünet? Hát jó..lányos zavaromban ide oda psilogok. Nincs más választásom, mint kivűrni, hátha újraindul. Egy utolsó köhintéssel próbálom visszacsalogatni barátnőmet a földre, és figyelem a fejleményeket. -khmm..khmmm
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. szeptember 20. 11:42
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. szeptember 20. 11:20 Ugrás a poszthoz

Hunor
~Hazafelé valamerre~

Reggel úgy keltem ki az ágyból hajnalok hajnalán, mint kisgyermek koromban, mikor nyaralni vagy kirándulni mentünk valahova. Agyamban azonban ezúttal nem az pattogot folyton folyvást hogy hurrá, kirándulunk, hanem hogy hurrá, hazamegyek! Kicsit szégyellem magam, amiért nem írtam mostanság levelet, amiben megérdeklődöm, hogy vannak az ikrek és zsóka. Meg persze anya és apa. Valahogy eszembe se jutott mi lehet otthon. Ahogy a reggeli kávém mellett felnyögtem feleszmélésemben, fájó pillantást vetettem magamra a tükörben. Cseppet sem kialvatlan, pláne nem kiegyensúlyozott Liz látványa fogadott a tükörben. Körbe pillantva a szobán, a cuccaim szana-szerte hevertek mindenhol.  A vonatom csak este felé indul, így ma az a tervem, hogy ellátogatok kicsit a faluba. esetleg iszom egy finom teát, veszek egy határidő naplót, talán még a kisállatokat is meglátogatom, megsimogatok egy két kutya és macska buksit. Igazából egy kellemes, kora őszi, késő nyári napot terveztem. A hétvége reggeli rutin után elkezdtem a ruháim nagy részét összepakolni, és beszuszakolni a bőröndömbe. Nem viszek haza mindent, mert otthon háromszor ennyi cucc vár rám, így igazán nem érdemes sok időt feccölni bele. Miután a szoba elfogadható állapotba került, felkaptam kistáskám, és elindultam a faluba. A fő utcára beérve az üzleteknél lelassítok. Jaj Liz, ne vegyél semmi feleslegeset...itt van az Őszike könyvesbolt. Megállok a kirakata előtt. Tétován hintázok egyik lábamról a másikra állva..oldalra sandítok, ahol a művészeti bolt felirat fityeg. Összeráncolom szemöldököm, veszek egy mély levegőt, és egy szempillantás alatt eltűnik az alakom. 10 perc múlva úkra feltűnök a Fő utcán, immár 4 könnyvel a kezemben, közben szitkozódom, hogy miért kellett megint egy csomó pénzt elköltenem olyasmikre, amik nem feltétlenül kellenek. Az ajkamba harapok, aggódó arcom láttán egy kisgyerek megijedne. De csak csak meggyőzöm magam. Végülis...kell egy kis jutalom a vizsgák után. Igaz, még nem javították ki mindet, de amikkel elkészültem, azok nagyon jók lettek, az egyik max pontos. Igen, igenis, megérdemlem! Egy galopp szögdelléssel az egyik egyik padhoz kerülnék, hogy a könyveim a nálam lévő vászon bevásárló szatyorba rakjam, amikor egy száguldó biciklis kiveri az ölemből a könyvhalmazt. Próbálom a könyveim épségét megőrizni, de az egyik ahogy próbálom megfogni, elszakad. Szemeim szikárkat szórnak, de a bringásnak már nyoma sincs.
-Hogy a gurkó simogatna meg jó alaposan te kretén!
TUdom, semmi értelme nincs utána kiabálni, de hirtelen haragom muszáj legalább a levegőbe kiabálni. Csak bámulom a lábam előtt heverő elszakadt könyvet, amin cirádás betűkkel a következő cím szerepel. Varázsművészet a középkorban. Pedig milyen jól indult ez a nap. Vagy talán ez a jel, hogy mégem kellett volna könyveket vásárolnom. De mi van, ha egy kiskutyával jövök, és elüti ez a kis trolltakony?!
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. szeptember 20. 18:41
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. szeptember 20. 22:12 Ugrás a poszthoz

Róza


Oh. Kerek szemekkel várom Róza válaszát, és amint megkapom, csak annyit tudok rá hirtelen reagálni, hogy oh. Bevallom, kicsit csalódott vagyok. Azt hittem, valami ultra izgalmas és ijesztő, félelmetes dolgot mond, valami szöny félét. Nem is tudom, olyasmit, mint a mumus. A Jeti? mint a Jeti. A figyelmem a saját bolondériáimra terelődne, ha hagynám, de természetesen Róza társsága sokkal jobb, mint a saját bugyuta agymenéseim. Közösségi oldal. Na, azt tudom, mi így lelkesen bólogatok, legalább értem, miről beszél! Bólogatok hozzá, de azt biszem, teljesen mégsem érzem át a problémát, de persze nem akarom hogy rájöjjön, így úgy teszek, mintha. Előbb utóbb csak felzárózom, addig igyekszem palásolni zöldfülűségem. Ha valaki jártas a mugli dolgokban, nekem az olyan, de olyan...sikkes. Lehet nincs ki egészen a négy kerekem, vagy azok a kerekek kissé szögletesek, de én élvezem a hepe hupás utat. A könyvtár kellemesen csendes, de nincs benne néma csend. Körübelül 20 diák lehet benne, itt ott elszórva, könyveket keresgélve. Jobban szeretem amikor senki sincs, ezért gyakran tanulok a szobában, esetleg a klubhelyiségben. Róza kis adásszünetét egyszercsak megszakítja. Már már én zavarba jövök a csendtől, amikor egyszer csak kibuggyan belőle belőle egy szó. Osztrigasrác! Értetlen arckifejezést vágok, hirtelenjében egyáltalán nem értem.
-Mi? Micsoda? Megint hátra fordulok, de csak egy harmadéves eridonos lányt látok, amint egy hatalmas könyvkupaccal bajlódik, majd eltűnik a polcok között. Visszafordulok, Róza arca pedig úgy vöröslik, mint egy hatalmas rózsa. A könyvre mutat, mire leesik, az osztrigasrác. Róza arca még mindig rózsás színű.
-Mondd csak, minden oké? Meleged van?
Mire befejezném a kérdésem, Róza beelőz, és a hátam mögé mutogat. Közben leesett, hogy félre olvastam a könyvet. Ezen belül kuncogok, aztán rájövök a mögöttem lévő eseményekre is. Áh, bál, fiú, megnyugodtam, nem igyekszip épp sztrókot kapni, vagy ilyesmi, fellélegezhetek. A bálról persze én is hallottam, de nem nekem való. Sok az ember, én meg nem vagyok az a társasági arc. Ácsorognék bénán egyedül valamelyik sarokban. Áh, inkább nem.
-Nem, nem láttam. Kiment már? Még erre sétálhat. Ha a polcoknál van, még láthatjuk.
Arra, hogy esetleg...véletlenül..az a srác lehet, aki titokban tetszik, a szívem kicsit nekem is dobogni kezd, de urrá leszek rajta, és elkönyvelem magamnak hogy biztosan nem ő az. Nem lehet Benett.
- Volt rajta egyenruha? Csak tudod, ha veled egy házba való, akkor könnyebben össze tudsz futni vele.
 Kacsintok rá. Egyrészt izgatott vagyok, Rózának milyen a stílusa, és örülnék neki, ha felcsípne valakit, készen állok segíteni. Másrészt van a torkomban egy kis gombóc, de persze biztos megfáztam. Tegnap az a hideg szamóca limonádé...pfuuhh Újból a könyvre nézek. A vakációban lesz mit olvasnom. Már el is képzelem, ahogy a teát szürcsölgetve a konyhában a kis párkányon olvasgatok. Szuper lesz. Agyamba egyszer egyszer bevillan Benett arca, de aztán el is hessegetem. Nincsenek is itt.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. szeptember 20. 22:34
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. szeptember 21. 15:55 Ugrás a poszthoz

Hunor
~Hazafelé valamerre~

Nem sokat jártam le eddig a faluba, főleg mert vizsgaidőszak előtt pár héttel érkeztem, erre tessék, alighogy kiteszem a lábam, máris baj ér. H még így ácsorgok pár percig, a végén bambi hangomon hüppögni kezdek. Az utca azonban nem állt meg, emberek jönnek-mennek, figyelmen kívül hagyva engem és a földön heverő könyvem.Ahogy a földet bámulom, szemem sarkából egy fiút látok, aki megáll, és elnézést kér, bár nem tudom minek. Annyira elszállt a figyelmem, hogy egyáltalán nem vettem észre a kis kavicsot, ami átpattant szerencsétlen könyvön. Zavartan habogni kezdek, nem várom meg míg felveszi a könyvet, felkapom én, és szorongatom, mint valami ereklyét.
- Hogy mi? Tessék? Az ismeretlen a segítségét ajánlja. Nem mindig tudom mi az udvarias, a kedves dolog. Összeszedem magam és arcberendezésem igyekszem újból emberinek formálni. A papírlap úgy fityeg, mint egy félig leszakadt testrész. Ha a könyv érezne, egészen biztos vagyok benne hogy most sírna. Sértettség még minidg van a hangomban, persze nem a mellettem álldogáló fiú miatt, de lehetséges hogy rossz kedvem miatt véletlenül ráförmedek.
- Igazán kedves vagy, de boldogulok egymagam is. Fixample!
Hangom kissé élces, de határozott. Pálcám visszeteszem a helyére, majd elégedetten bólintok saját magamnak, konstatálva, hogy megy ez nekem.  A többi könyv össze vissza hever a padon, ezeket pikk pakk összerakom, és belehelyezem a táskámba. Ekkorra végigfut rajtam, hogy lehetséges, hgy az imént én is egy nagy bunkó voltam. Zavartam tűrögetem kósza hajtincseimet, és hangnemet váltok. Nem is figyeltem szegény idegenre, aki csak a jobbját nyújtotta.
- Öö..bocsánat, ne haragudj, csak...csak felhúztak picit. Az előbb egy biciklis csak úgy átsuhant és felborogatott mindent. Ha ideges vagyok, gyakran ráförmedek arra, aki a közelemben van, nem neked szólt...
Mosolygok, és remélem érti a dörgést, és em én leszek a suttyó csaj az utcáról. Azt hiszem zavarna a dolog.
-Eliza vagyok, de inkább csak Liza. Jobb napokon kedves.
Mit is csináljak, hogy kevésbé legyek kínos? Bemutatkozom, hátha ezzel tovább siklok ezen a könyves allűrön. Van egy ismerősöm, aki mikor azt érzi kellemetlen neki egy helyzet, elkezd borzalmas vicceket mesélni. Nem azért mondom hogy jobb színben tüntessem fel magam, csak eszembe jutott.  
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. szeptember 21. 15:58
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. szeptember 22. 11:24 Ugrás a poszthoz

Róza


Elrévülten létezem, amikor Róza felszisszen. Mi van, visszajött a srác? Forgatom a fejem, de nem jött senki. Közelebb hajolok hozzá, hangom halkra veszem, nem akarok feltűnést kelteni.
-Jól vagy? A lány arca némi fájdalmat tükröz. Nem látok rajta külső sérülés nyomot, de nem hagy nyugodni a dolog. - Fáj valamid? Olyan fájdalmas arcot vágsz, mint egy kiskutya, akit megsebzett egy macska. Kuncogok, de persze együttérzően, már ha ez lehetséges. -Jól van bocsi, béndzsa tréfa volt. Tovább állt, és nem volt rajta egyenruha. Úgy látszik, nem tudom meg, hogy vajon a Levitás plátói hercegem volt e, vagy sem. Bár azt hiszem teljesen mindegy, annyira lehetek érdekes, mint egy vizes kancsó. A sötét göndöres haj még stimmelhet is, de Benetté inkább barna. Ahogy kezével köröket rajzol az arcára, elvigyorodom, és mosolyogva bólogatok.
-Hmmm...határozottan nyúlt..ez ám a jó pasi!
Nevetek fel, és remélem Róza veszi a lapot, és gügye humorérzékem miatt nem fog egy vaskos könyvet a fejemhez vágni, még érzem az asztal sarkának helyét. Bólintok jelezve, hogy bármikor készen állok egy jó kis pasis csevegésre, akár hajnalban is, csak egy bagoly az ára!
-Persze, hogy érdekel! Ha valami fejlemény van, csak dobj egy baglyot!
Szünet, ó édes kis őszi tanulmányi szünet. Annyi mindent csinálnék, de minden nem fog beleférni az időmbe. Mivel már nagyon zsizsegek, vidám hangulatban mesélem terveim, és remélem, a szünetem úgy telik majd, ahogy én elépzelem.
-Hát...először is jól megszeretgetem a kistestvéreim. Az ikrek 2 évesek múltak, Ármin és Vendel. A kis nagy húgom Zsóka pedig 6 múlt. Baromi cserfes és okos lány. Kicsit minden lében kanál, de olyan, mint egy 2 lábon járó napsugár. Nagyon szeretem.
Hát igen, ahogy levegőt veszek, már érzem is a meggyes pite illatát, ami keveredik a tempera illatával, és végül összeáll a kávéval is. Azt hiszem, ez az otthon illata. PLusz a gyerekzsivaj. Aztán mikor magam mögött becsukom a szobám ajtaját, és egyedül vagyok, ó, az is milyen jól tud esni!
-Aztán meg tuti anyával is sütünk valami finomat. Gyakran sütünk együtt, Zsóka is be szokott segíteni. Közben ha különösen jó kedvünk van, énekelünk, meg baromkodunk. Aztán apa is hazajön, és sokáig beszélgetünk. Ezen kívül a faluban tervezek még császkálni, szeretem a reggeli piacozást is például...
Lehet hogy kicsit jobban belendültem, mint akartam, így elcsitulok. -Azt hiszem, dióhéjban ennyi. Na és te? Hogy képzeled a szünetet?
Szívesen hallgatom, ahogy Róza mesél az ő szünetéről. Vajon mit csinálhat? Nekem nincs sok barátom, otthon Melanien kívül csak felületes hogy vagy ismeretségeim vannak,de Róza olyan lánynak tűnik, aki könnyen barátkozik. Rájövök, nem is tudom, hogy lakik. Ettől kicsit elszégyellem magam. AZ is lehet mondta, csak kiment a fejemből? Ó, kótyonfitty! Aztán hirtelen beugrik, és mint egy tourettes, előbukik belőlem.
-Tölgyhegy! Kiálltom, majd folytatom. -Hazamész Tölgyhegyre?


Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. szeptember 22. 11:25
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. szeptember 29. 19:11 Ugrás a poszthoz

Róza

Félrehúzódik a szám, ahogy Róza elmeséli, mi történt vele a legutóbbi mérkőzésen. A kviddics nem egy lájtos sztepp óra. Na nem mintha abban nem lehetnének sérülések. Biztos vagyok benne hogy ott is kemény edzések vannak, aztán a cipő is feltörheti a lábat, mint a balettosoknál a spicc cipő. De valahogy azért ennél veszélyesebbnek tűnik, főleg a labdák miatt. Nincs idő a habozásra, határozottságot, és gyors reakciót igénylő sport.
-Uff, hát sajnálom. Jobbulást a fejednek.
Jobb híján csak jobbulást tudok kívánni neki, nem jut eszembe más, amivel enyhíthenénk a fádlmán, de remélem hogy az a csepp majd segít. Én migrénre szoktam menta és citromfű cseppeket használni, és azt maszsírozom a fejembe, így a csepp szóra már érzem is a menta és citromfű hűs citrusos illatát, egészen bele is szédülök.
 -Hogy micsoda? Ja, a süti. Á, semmi varázsló süti, vagy ilyesmi. Ősszel általában kalácsot sütünk, meg pitéket. Meggyes, sütútökös, szilvás, ilyesmi. Sima, hagyományos pitécskék. De a fonott kalács is jó. Meg kened vajjal meg mézzel. Elég jó.
Igen, szó ami szó, olyan ez az egész mint egy őszi- téli sütő workshop. Utána és folyatom a workshopot a díszítéssel. Leveleket és virágokat gyűjtök össze, amiket aztán alaposal összepréselek. Ezután két üveglap közé helyezem őket, és képként a falra akasztom, vagy a komódra, asztalra támasztom. Az idén a legjobban készült kis díszeim elhozom az itteni szobámba, hogy megmaradjon az otthoni kényelmes érzés.
-Ohó, hát hogy a manóba ne lennének! Otthon tele van a piactér a kiabáló nénikékkel. Én szeretem, mert olyan hangulatot teremtenek. Zsibog az egész tér, mennek a jóízű pletykák. Na jó, meg a rossz ízűek is. Például ott van Anna néni, aki állandóan azt lesi, hogy a Szalmiák utcában lakó Rozetta néninél mikor és kicsoda vendégeskedik, aztán kitalál hozzá valami sztorit, amit tovább ad a többi pletykafészeknek. Meh aztán Anna néni abban is jó, hogy elsők között értesüljön arról is, hogy a Hókuszkrókuszban ki mennyi pénzét veszítette el. NAgy játékos az öreglány.
-Tudod Pestseholse régen kereskedelmi falu volt, így a piactér most is pezseg, de persze korán sem annyira, mint ahogy régen lehetett.
Kicsit közelebb hajolok Rózához, a székem is közelebb húzom. Egy halk csirogás kíséretével melléje húzódom, és szinte suttogva folytatom.
-Tudod mostanság már egyre több a pletyka..hogy...izéé..hogy ergyre több sötét varézsló járkál mifelénk. Megköszörülöm a torkom, majd még halkabban folytatom.
-Olyanok, akik...otthon vannak a fekete mágiában.
A városban ez anolyan nyílt titok, mindenki tud róla, néha sustorognak itt ott, de azért én mégis csak így, susogva tudok beszélni róla. A mi házunk nem közvetlenül a piactér mellett van, így a Markós Olivér Rejtelmes Tárgyai Antikvárium sincs szem előtt, de még nem is mentem oda soha. Pedig szeretem az antikváriumokat, de ez azért mégis más. Anya sem rajong az üzletért, pedig ő tuti ismer ott dolgokat, csak nem mondja. Anya egy nagyon sokat tudó, tehetséges boszorkány, de a fekete mágiát utálja. És van egy olyan érzésem hogy ismeri is, és nem ok nélkül utálja. Az anyák furcsák és rejtélyesek. Ahogyan Róza meséli terveit, édesanyját is megemlíti, elharapva mondanivalója végét. Ha belegondolok, nem kis sokk lehetett a szüleinek ez az egész dolog. Óvatosan kérdezek Rózától, érzem, hogy a téma kissé kellemetlen neki, így próbálok tapintatos lenni.
-Mondd csak Róza, a szüleid előtted tudtak a varázsvilág létezéséről?
Ha tudtak, akkor is felkavaró lehet lelkileg a dolog, de talán kevésbé ijesztő. Olyasvalakiknek, akiknek viszont halvány lila gőzük nem volt róla, nem csak hogy sokkoló, de mélségesen ijesztő is lehet. Hisz az ismeretlen azért mégiscsak mindig ijesztő. VAgy ha nem is mindig, de elég sokszor az lehet, érthető lenne, ha a szülei is félnének ettől az egésztől. De abban is biztos vagyok, hogy Róza segít majd nekik megismertetni, és megszerettetni.
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 3. 21:41 Ugrás a poszthoz

Hunor

Az ismeretlen is bemutatkozik, így megtudom a szőke nevét is. Hunor. Eközben olyan gondolatok söpörnek végig agyamon hogy hű, milyen szőke. Mármint hogy mennyire...világos. Mert van ugye a sima szőke, amit másik aranyszőkének hívnak,aztán van az extrém világos szőke. Hunor pont ilyen extrém szőke. Igyekszem nem bámulni a haját, remélem sikerül is.
-Hunor. Jó kis név. Tetszik. Jobbb napokon barátságos. Áh, lehetséges, hogy ez a nap valami sötét nap. Pedig  reggel olyan jól indult. Erőt veszek magamon, hátha lehet még fordítani a dolgon. Csak nem hagynám veszni a kellemes reggel után. És igazából jó kis könyveket vettem. Veszek egy nagy levegőt, és úgy döntök, elengedem ezt a biciklis őrültséget.
-Igaz, seprűn sokkal jobb lenne. De ha belegondolok, amennyi őrült van, sok boszorkány és varázsló pottyana az égből, lehet hogy az ernyőm nem fogná meg őket. És hát...én amúgy sem vagyok az az esernyős típus. tekintetem az égre emelem, elkpzelném, ahogy fönt megy a hatalmas forgalom. Valaki aztán ügyetlenül fékezik, és bumm...eltarol, és én kifeküdve kiterülve a földön jajgatok. Erre aztán kissé összeráncolom a szemöldököm, majd mosolygok, és az egészet elvetem. Mikor aztán megkérdezni merre megyek, nem tudom rávágni a válaszom. Nem azért mert nem akarnék én válaszolni, csupán fogalmam sincs merre megyek. Mert hát...a könyveim megvettem. Most menjek vissza a kastélyba? Vagy nézzek be esetleg a bestiáriumba? Rövid habozás után sikerül válaszolnom. - Hát az állomásra megyek majd haza fele, de előtte leugrottam a faluba. A vonatútra viszont még be akarok vásárolni...némi édességget. A következő állomásom a Paradis bolt.
Mutatok előre az üzlet irányába. Igen, ez van, muszáj vennem valami édességet, és nem csak magamnak, hanem odahaza Zsókának is. Az ikrek még csak 2 évesek, nekik már varrtam ajándékot, és be is van csomagolva fent a szobában. Hunor sem tűnik éppenséggel olyannak, akit majd szétvet a jókedv. Talán egy kis csoki segítene rajta, de mivel nem tudom, hova igyekszik nem akarom elrángatni magammal. Pedig tényleg egy csokibéka rá férne.
- Na és te merre felé?
De csak csak. Amúgy is híján vagyok most a ttársaságnak, Rózi is hazament, és nincs itt még olyna sok barátom. Így hát, próba cseresznye.
-Ha esetleg te is pont oda igyekeztél, akkor mehetünk együtt. Meghívlak egy csokibékára, végülis segíteni akartál, azt meg illik megköszönni.  
Lehet nem is szereti a csokit, de hát...ki az aki nem szereti? Mindenesetre remélem nem ő az. Az a furcsa, hogy ha elkezdek jobb dolgokon gondolkodni, valahogy a kedvem is hasonul hozzá.


 
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 4. 13:19
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 4. 21:15 Ugrás a poszthoz

Róza


Teljesen egyet értek Rózival a sütőtökös pitét illetően. Na de az hagyján. Közben eszembe jutott egy sütőtöös latte is, de ezt már nem is említen, mert szem ágában sincs most lemászni az espresso patronumba. A falu most olyan messzi van, én meg nem vagyok a legfittebb állapotomban, de persze magamnak megjegyzem, hogy holnap esetleg a délelőtti órákban elnézhetek oda is. Talán pár ismerős arccal is találkozom...na de mindegy is. Megszólítani se biztos hogy merném, felesleges az egész. - Tudod mit? Mit szólnál hozzá, ha a következő szünetben eljönnél hozzánk? Tudom, hogy a karácsony mindenkinek sűrű, de ha gondolod, és rársz, karácsony bármelyik napján jöhetsz, mi szívesen látunk. Anya biztosan örülne neki, apa sajnos elég sokat dolgozik, sokszor karácsony tájékán is, bár szenteste mindannyian otthon vagyunk. És a karácsonyi vásár sem piskóta nálunk! Nyáron nincs semmi különösebb a kisvárosban, de az ősz és a tél mindig nagyon szép.
Miután megsúgtam Rózinak a Pestseholsei pletykát, körbe nézek, de úgy tűnik, senkise fülelt. Visszaülök hát rendesen a székre, és elmosolyodom.
-Ó, ugyan. Nem lehet minden mindig ugyanolyan. Ami pedig az előbbi sötétebb dolgot illeti...lehet hogy csak én fújtam fel. Élénk fantázia. Egy kis izgalom a lelkemnek.
Izgalom...ha van akkor az a baj, ha nincs akkor meg persze az. Szerintem olyan ez, mint a fűszer. Kell belőle egy csipetnyi, de ha megbprul a dolog, és ellep, az borzalmas tud lenni. Miközben hallgatom, Rózi szülei hogyan tudták meg a boszorkány dolgot, teljesen el is merülök benne. Szemeim elkerekednek, és élénken figyelem. Elképesztő!
Húú, hát ez...3 polcnyi. Szép mennyiség. És...volt ott még valaki a boltban?Ha meglátta bárki is, akkor biztos volt dolga a varázsbaj elhárítóknak. Azért valahol vicces a dolog. Bár biztos ijesztő, ha valaki nem tudja, milyen képességek pirtokban van. Akkor lehet hogy nem hogy nem vicces, de halálra rémül. Róza, a könyvboszi. Ezen elmosolyodom, illik hozá a becenév.
- Étel? Kaja? Jöhet. Tudod én most mire vágyom? Egy padlizsánkrémes szendvicsre.   Meg 4 mézes csokigólyra, és gy szedres pitére, de ezt nem mondom ki hangosan, mert olyankor mindig megkérdezik, hova fér belém ennyi kaja, és meg mindig vagy csodálkozok, hogy mi a baj, vagy egyszerűen elpirulok.  Könyveimet összepakolom, összecsatolom a kis könyvszíjammal. Betolom a székem, Rózára kacsintok.
-Mehetünk.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 4. 21:16
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 6. 16:32 Ugrás a poszthoz

Hunor


Úgy tűnik, Hunornak tetszett a képzelgésem a repkedő flótásokról, és a landolásukról, mert felnevet. És igaza is van, mert kívülről ez az egész repkedő káosz tényleg vicces. Az utakon is sok az idióta, és abban biztps vagyok, hogy ez attól hogy a közéekedés egy szinttel feljebb lenne, ez a probléma nem szűnne meg. Sőt. Ugyebár.
- Az igaz, hogy nem igényeltem, de mindig értékelem a szándékot, mert szerintem számít. Sőt. Az számít igazán.
Valószínű ezt azért is gondolom így, mert nekem sem sikerül minden, közben meg annyira próbálkozom. Tudom, ez más fajta példa, de a lényeg, hogy a szándék mindig fontos, az valóban fontos. Ahogy veszek egy nagyobb levegőt, és a tüdőm megtelik a kora őszi fuvalattal, rögtön érzem, hogy egy a szünidő jó lesz. Kicsit itt felejthetem a zűrzavart a fejemben meg a szívemben, és elcsitíthatom a bennem bugyogó feszültséget. Az otthon melege egy biztos bázis, amiben mindig bízhatok. Szépen, lassú sétával haladunk előre. Miután a biciklisem elvihrzott, az utca csendesebbé, és békésebbé vált.
- Most fejeztem be az első évet. Navine. Egy kis ideig tétovázok, folytassam e, mikor is jöttem, és hogyan érzem magam, de ha nem mondom, akkor itt buzog bennem. Mivel konkrétan a vizsgaidőszak előtt 2 héttel jöttem, barátokkal elég gyéren állok, így egyenlőre hálás vagyok, mikor valakivel összeismerkedem. Barát barát, akit merek annak nevezni, egy van, ami hozzám képest nagy dolog, mert nem szoktam beszélgetést kezdeményezni. Van a komódom alsó fiókjában egy csomó levél, Melaninek címezve, de eddig még egyet sem küldtem el közülük. Egy hatalmas falat érzek közte és közbem. Valamikor pedig én voltam számára az egyetlen ember, akinek el merte mondani, mi van náluk otthon. Úgy döntök végül, megnyílok picit, mert szükségem van rá.- Csak tudod, később jöttem. Vagyis igazából a vizsgaidőszak előtt 2 héttel. Édesanyám beleesett egy csúnya betegségbe, ami az izmaira, izületeire húzódott rá, így be kellett segítenem a testvéreimnél, meg..hát szóval majdnem mindenbe. Na, eljutottam ide is, hogy hangosan is, másnak is el merem ezt mondani. Ha mélyen magamba nézek, akkor se tudom megmondni, miért is feszülök bele a dolgoba, hiszen meggyóhyult, mindenféle szövődmény nélkül. Automatikusan lesütöm a szemem, zavartan más felé pillogok. Talán a félelemtől. Attól félek, hogy ha ki van mondva hangosan, talán újból visszaesik. Meg kell nyugtatnom magam, hogy ez nem így van. Anya jól van. És mindenki más is. Liza...nyugodj meg. Erőt veszek magamon, ránézek Hunorra, és mosolygok. -De most már minden oké. Anyu soha jobban van. Így a tanév rövid volt, és kicsit húzós. De minden vizsgám jó lett, így jöhet a második év. Egy teljes. Így is van, vidáman, előre.
- Na és kedves Hunor, veled mi a helyzet?
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 6. 16:35
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 10. 19:08 Ugrás a poszthoz

𝓗𝓾𝓷𝓸𝓻

Hunor tekintete bár nem biztos hogy tudatában van, de elárulja azt a kis értetlenséget, ami nyilván arra irányul, miért is avatom be ilyen dolgokba. Nem azért, mert olyan fantasztikusan érdekesnek gondolnám, és még csak azért sem, mert azt gondolom, érdekli őt, kíváncsi rá, vagy ilyesmi. Egyszerűen muszáj néha kelelemetlen dolgokat hangosan is kimondani. Nem csak magadnak a négy fal között. Vannak dolgok, amikhez időnként kell a közönség. Nem számolok azzal, mit fog reagálnia másik, egyszerűen majd kialakul. Azt hiszem, szerencsés vagyok, amiért Hunorral futottam össze, mert ha nem is érdekli igazán a sorsom, nagyon kedvesen tűri a szövegelésem, és ezért én hálás vagyok. A meglepődöttségtől persze megtorpan, de én csak egy rejtett halovány félmosollyal reagálom le, hiszen én is hasonlóan reagálnék.
- A feladatok bagolyban jöttek, a könyveim megkaptam, így otthon küzdöttem az életemért. Nevetek fel, mert hát igen, otthon egyedül, néha tényleg azt éreztem, éppen az életemért küzdük. Nehéz tanár nélkül boldogulni, ezt soha többet nem kívánom megismételni. Persze a sors mindig közbe szólhat, soha ne mond, hogy soha, ugyebár, de nem tervezem ilyesmit tenni. Ha rajtam múlik. Ahogy bandukolunk, megbizonyosodom róla, hogy nem kell megbánnom, amit mondtam. "Rettentően sajnálom, ami anyukáddal történt. Biztosan nagyon rémisztő és borzalmas volt."
-Á, most már az a lényeg, hogy minden okés. Minden jó, ha a vége jó...szokták mondani. Nehéz volt így minden egyszerre, hosszú távon lehet megroppantam volna, de szerencsére most már itt vagyok.
Igen, itt vagyok, és iyekszem a lemaradásaimat bepótolni, de persze van ami több, van ami kevesebb sikerrel megy. A bájitaltanból egyenesen pocsék vagyok, így kitörő örömmel fogadom kijelentését, aztán persze rögtön mentegetni is kezdem magam.
- Ó de jó, én is borzasztó pocsék vagyok belőle! Mármint úgy értem hogy nem az a jó, hogy nem megy neked, hanem hogy nem vagyok egyedül vele...szóval érted.... Igyekszem nem belepirulni a hülye a felkiálltásomon, és tovább gördülök, mintha magamnak sem tűnt volna fel a baklövésem.
-Én az idén nem vettem fel. Úgy éreztem pihenteerm egy kicsit ezt az egészet. Talán majd jövőre újból megpróbálom.
Vgy nem. Nem tudom, ezzel kapcsolatban még nem jutottam dűlőre, majd egy év múlva újból átgondolom. - Te vagy legkisebb testvér? És jól kijöttök egymással? Nálunk ugye én vagyok a legidősebb, de kíváncsi vagyok, milyen lehet egy családban a kis testvérnek lenni. A libikóka másik felén ülni. Szeretek nagy testvér lenni, de bevallom, előfordult már, hogy elképzeltem, hogy én vagyok kicsi, és van 2 bátyám, meg egy nővérem.
- A tesóim? Nos, az iker öcséim még totyogósak, nem rég töltötték be a hármat. Imádom őket, ez a legaranyosabb korszak. A húgom, Zsóka 7, ő néha idegesít. Sokszor érzem azt, hogy dikrekt bosszant. Szeretem, nem arról van szó, csak tudod...sok. Néha kicsit sok.Különös, mert ez az érzés csak egy éve van jelen. Tavaly még nem éreztem ezt. Zsóka is csendesebb volt, visszahúzódóbb. Most, mikor hazamentem, meg folyton azt éreztem, versengeni akar velem. Mintha...mintha örült volna neki, hogy én már nem vagyok otthon, és ő a nagy testvér. Nem tudom, hogy jól érzékeltem e, lehet csak túlreagálom. Sétánk közben egy pillanatra most én torpanok meg. Eszembe jut, hogy szeretnék csinálni egy kis őszi kosarat, kis gesztenyékkel, száraz falevelekkel, ilyesmi. Tőlünk balra van egy nagy gesztenye fa, ami alatt már vannak lepottyant, szép barna gesztenyék. A táskámra pillantok, van e benne még elég hely. A könyvek azért húzzák a vállam rendesen, de egy pár gesztenye még belefér.
-Várj, egy pillanat, csak a fa... A fa tövében pihenő gesztenyékből felveszek úgy négy öt darabot, és a táskámba süllyesztem.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 11. 19:01
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Piteség
Írta: 2020. október 12. 10:36
Ugrás a poszthoz

𝓡ó𝔃𝓲
Outfit
A kastély mintha hűvősebb lenne, mint szünet előtt. A kinti hőmérő higanyszála is egyre alacsonyabb. Reggel első mozzanatom a szemöldök ráncolás, ami a cidrinek szól. Még időben felkeltem ahhoz, hogy ne a nagy tömegbe menjek le reggelizni, amikor az összes asztal tele van, és mint a heringek a konzervdobozban, vagy Esti Kornél a villamoson. Igen, már a fülemben csengenek kedvenc részeim. "Sokáig tartott, míg a tornácra kerültem. Csak épp a peremén jutott számomra talpalatnyi hely. De hát fönn voltam a szilárd talajon. Két kezemmel keményen szorítottam a kocsi külső vázát. Nem kellett immár félnem, hogy lerepülök." Elmosolyodom a kis idézeten, felöltözöm, a kis díszes zöld kreppapírba csomagolt sütisdobozért nyúlok a fejem fölött lévő polchoz. Körbenézek, mindenem megvan- e, és lebattyogok a nagyterembe. Ahogy reméltem, csak egy két diák botorkál még félálomban, gépies mozdulatokkal nyúl a kiválasztott ételhez, és csoszog az asztalhoz. Én éhes még egyáltalán nem vagyok, csak egy erős feketét veszek magamhoz. Kis kacsóimmal jól megmarkolom az XL méretű zöld csészét. Egy két pillanatig csak nézem, ahogy gőzölög. Nagyot szippantok belőle, és elégedetten ülök le egyenlőre a Navine asztalhoz, de mivel Rózit várom, így mikor bejön valaki egy ajtón, a nyakam nyújtogatom. Nézem a csészém, szép világoszöld. Lassanként kortyolok a kávéba. Az első két kortyot élvezem, aztán a harmadiknál, mikor a kávé a számban van, érzem, hogy valami nem stimmel. Van a számban valami, aminek nem kéne ott lennie. Óvatosan próbálom a dolgot megoldani, a kávét lenyelem, azt a valamit meg igyekszem a számban tartani, amíg nyelek. Szépen kiveszem a számból, és akkor látom hogy egy döglött légy. -Eeeeeehhhh..Hát barátom, azért...a halál oka, kávé. Szegény flótást egy zsebkendőbe csomagolom. Jó alaposan meglötyögtetem az amúgy finom kávém, van e esetleg enne még valami meglepetés így kora reggel, de tisztának tűnik. Mondjuk egy légy már úszott benne, de úgy teszek, mintha nem történt volna semmi. Az otthon lét feltöltött picit, és most újra itt, nekifutás egy újabb tanévnek, ami remélhetőleg kellemesebb lesz, mint a tavalyi. Az előttem lévő sütis dobozra nézek, amiben pár szelet sütőtökös pite lapul. Ráragasztottam a dobozra egy kis narancsárga töklámpást. Ez egy amolyan kis mini ajándék Rózinak. Örültem a levelének, amit írt a szünetben, és már várom, mit mesél. Arról a valakiről, akit látott a könyvtárban még szünet előtt, meg persze arról, hogyan telt a szünete. A nagyterem ilyenkor olyan békés. Egy két háztársam kóvályog erre felé. Biccentünk egymásnak, ők tovább mennek a péksütikkel, amiket magukhoz vettek. Táskámból előveszek egy könyvet és olvasgatni kezdem. Minden második mondatnál elkalandozik a figyelmem. Felpillantok. Senki ismerős, szemeim újra a könyv sorain. "Parancsomra tündökölj, Légi szellem, idejöjj! Rózsaszirmon harmat-vilii, bájitalt, mondd, tudsz-e főzni? Szélsebesen hozd nekem illatozó főzetem, édes, erős, gyors legyen, szófogadó szellemem!" Nagy lendülettel összecsapom a könyvet. hah, ha ez ilyen könnyű lenne!Felkuncogok, majd mégis gondterhes lesz arcom. Ezerenyi kis apró gondolat cikázik fejemben, miközben csak a csészémet bámulom. Igazából már nem is azt nézem, csak bambulok, a szemem pedig ottfejeltődött. Ilyet gyakran csinálok.  
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 12. 14:12
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 12. 22:35 Ugrás a poszthoz

𝓡ó𝔃𝓲

Szemeim előtt csak nagy homály van, csak a csésze alakja tű éles, így nem ismerem fel a homályos alakot, aki közeledik felém, sőt, azt sem látom, hogy leül, csak a hangja zökkent ki bamba állapotomból. Kicsit összerezzenek, mert nem számítottam emmi zajra, lévén, hogy azt sem láttam, emberi alaki van előttem. Ahogy felismerem Rózit, rögtön elműlik bamba szottyadt fejem, és örömmel fogadom, hiszen már izgatottan vártam.
-Róza, szia! Bocsi, még nem hat a kávé. Mosolygok, majd eszembe jut a légy incidens. Az a piszok, már kiitta a kávémból a koffeint, abba halt bele. Az áldóját, tudtam én! - A reggelekkel nincs bajom, de ez a kis hűvös még szokatlan. Nincs is elég vastag zokni nálam. A szemöldököm ráncolom a zoknik miatt, de gyorsan tovább suhanok a problémámon, majd lemegyek egyik szabad hétvégén és veszek egy pár meleg zoknit. -Remélem, jól telt a szüneted, hoztam neked egy kis finomságot. Szávai féle sütőtökös pite! Anya frissen tartó bűbájt dobott rá, még friss! A csinos kis dobozkát, amit én díszítettem fel, Rózi elé tolom az asztalon, és örülök, hogy személyesen is át tudtam adni neki, nem pedig bagolyban csomagban. Arra is lett volna lehetőségem, de úgy gondolom, sokkal jobb személyesen odadni az ajándékot.
-Nem, 5 perce ülhetek itt a kávém fölött. De képzeld, egy légynek sajnos ez a kávé lett a végzete. A számból kellett kivennem. Kinyújtom a nyelvem, és úgy fintorgok, majd a fintorgásom nevetéssé válik. Hát megesik. A légy már bezzeg fintorogni sem tud. Szegény. -Jó étvágyat, lehet lassan én is veszek magamhoz pár falatot.
Ahogy Rózi a kiflibe harap, izgatottan fészkelődni kezdek, mert nyilván az a legérdekesebb hogy ki az a fiú, de mégsem rohanhatom le vele. Már viszketek a kíváncsidágtól. Csak csendben ülök Rózival szemben, és nézem azzal a tekintettel, mikor valaki csak arra vár, hogy a másik mondjon végre valamit. De aztán csak nem bírom ki. -Ééééés? Ki volt a könyvtáros fiú? Elijah izé...honnan tudtad meg hogy hívják? Csak nem találkoztatok?A mondatok olyan izgatottsággal szaladnak ki a számon, mintha közben megittam volna három bivalyerős kávét. Nem ám a fahéjas izé mizé Starbucks kávéból, neeem. A jó erős kotyogósból, ami után érzed hogy ej, az áldóját, indulhat a nap.  Remélem, nem veszi rossz néven hogy ennyi kérdéssel lerohantam, de hát a bagoly óta arra várok, hogy megtudjam, mi is történt. Nem fejtette ki hosszasan, azt mondta, majd személyesen elmeséli. Egy manó elhalad az asztal mellet, kezében egy tálca, amin már csak 2 db  és 2 muffin van. Elnézést kérek a manótól, és lekapom az utolsó két gofrit is, nehogy vissza vigye és netán kárba vesszen. A kis pletykára rögtön meg is jött az étvágyam, a gofri pedig illik a "kis" kávémhoz.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 12. 22:38
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Piteség
Írta: 2020. október 15. 17:45
Ugrás a poszthoz

𝓡ó𝔃𝓲


Jól hangzik a közös bevásárlás, egyedül az egész egy hosszadalmas, ámde szükséges herce hurca, de mással vásárolni már egy kellemes program. Arcom felderül, és vidáman egyezek bele Róa javaslatába a közös kiruccanásra. Gofrimat igyekszem befalni, közben Rózit nézem, miután a sütit elé toltam. Úgy tűnik örül neki, aminek én is örülök. Én majdnem egy egész tálnyit megettem belőle egy ültő helyemben otthon, remélem, neki is pont ennyire ízlik majd. Azonban azért azt remélem, hogy a szünete jobban telt, mint a pite. Kissé megijedt arcot vágok, csak nem valami baj történt? Óvatosan érdeklődni kezdek.
- Á....jó a pite, de azét nem annyira jó. Milyen volt otthon? Emlékszem, mesélte, hogy a szüleit váratlanul érte ez az egész boszorkány dolog. Talán most, hogy haza ment, volt egy kis idő hogy minőségi időt töltsenek együtt, és megbeszéljék a dolgokat. Milyen az iskola, mi mindent lehet itt tanulni, mit tanult Róza eddig, hát..ilyesmi. Hiszen annyi minden jó van a varázsvilágban. A mugli gyekerekek is olyanokról álmodoznak, hogy tündért látnak, meg manókat, és mindenfélét varázsolnak. Persze nem habos süti minden, sok a veszély, de nem cserélném el az életem egy mugli lány életére.
" Shhhhh!" Rózi villámgyorsan lecsitít, mikor a fiúnevét kiejtem a számon. Nem mondtam ki hangosan, inkább olyan fél hangosan, de ennyi is elég volt, hogy Róza izgatottan lecsitítson. Az üzenetet megértettem, jobb kezemet a számhoz emelem, és mutatom, hogy behúztam rajta a cipzárt.  Körbe fordul a biztonság kedvéért. Mozdulatlanul ülök, de a szemeimmel én is ide oda pislantok. Nincs veszély, Rózi folytatja, én pedig csendben pillogva figyelek.
-Áh...értem. Jó jó, hát véletlen a folyosón is össze lehet futni bárkivel. Elég nagy ez a kastély. Ez való igaz. Őt is csak a folyosón láttam beszélgetni valakivel, na meg ő a mágiatörténet tanársegéd. Lzát nézem, ahogy kicsit pironkodva issza a teáját, és győzköd, hogy a tanulás az első és legfontosabb. Még álmában is. - Óh, a fránya bagoly. Ilyeneket én is szoktam álmodni. Ujjaimmal dobolgatok az asztalon, mert azon agyalok, hogy ha Róza így beavatott szívügyeibe, talán én is megemlíthetném neki...Én is körbepillantok, majd nekikezdek természetesen a dikszrét hangomon. - Izé..szóval, ha már itt tartunk, hát én is láttam valakit.. Mire nekikezdek, háromszor megfordul a fejemben, hogy áh, nem is lényeges, minek említsem akkor? De aztán ha már elkezdtem, hát elmondom.
- Még szorgalmi időszakban sétálgattam a kastélyban, és kicsit eltévedtem. Nem is tudom melyik folyosón voltam, de...szóval csak úgy tekegeregtem ide-oda...és akkor láttam, hogy két srác bizalmasan beszélget, aztán vitatkoztak. Azt nem tudom miről, de mindegy is... Elhallgatok. Csend. De nem akarom húzni Róza agyát, így inkább veszek egy nagy levegőt, és folytatom. - Az egyiket Benettnek hívják. Nem egy ronda srác. Vonom meg a vállam, mintha csak úgy mellékesen említettem volna meg. - De persze azt se tudja létezem e. Elmosolyodom. Ó, kis buta Eliza. De nem baj.
-Milyen tárgyakat vettél fel a tanévre? Hopp, egy csodás terelési manőver. Jól van Liza, jól van.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 16. 22:14
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 16. 13:35 Ugrás a poszthoz

𝓗𝓾𝓷𝓸𝓻


Látom Hunoron, hogy miután beavattam, mennyire pocsék is vagyok bájitaltanból, szája nyílik, bizton mondani akart valamit, de én gyorsan lehadarom a mondandóm, ami után még sem mondd semmit. Biztos olyasmit mondott volna hogy a nehezén már túl vagyok, új év, új energiák, ilyesmi. Hát nem tudom, ezt a kérdés egyenlőre lezárom magamnak. Vagy csak zárójelbe teszem.
Jól áll nekünk a távolság. Furcsa ezt így hallani. Az első reakcióm az lenne, hogy hogyan is állna jól a távolság! A távkapcsolat sem működik senkinek soha, és ha valaki azt mondja, szükségem van egy kis távolsága, meg időre, az a dolog már ment a levesbe. Ez az első reakcióm, ami ösztönös, mélyről jövő. De ha jobban belegondolok, van ebben az állításban valami. Van a kis ajtó mögött olyan eset, nem is egy, amikor valóban jót tesz a távolság. Bólintok, jelezve hogy igen értem, meg hogy aha, talán még egyet is értek, ha picit bizonytalankodom is.
-Igen, egypetéjűek, teljesen egyformák. Illetve azért a közeli családtagok meg tudják különböztetni. Vendel orra picit hegyesebb, na meg mindig ő a hangosabb. Ha veszekednek, és valamelyik kiabál, akkor az tuti hogy Vendel. Pár másodpercre elgondolkodom a következő kérdésén. Örülök vajon? Vagy kevésbé? Megvonom a vállam, kifejezvén, hogy hát, fene tudja.
- Hát..tudod, most még ilyen kettős érzés van bennem. Váltakoznak. Hol örülök neki, hol meg nem találom ez miatt a helyem. Amikor itt vagyok, akkor nem vagyok a nagy testvér, hanem én vagyok csak, Eliza. És tudod.. habozom kicsit, keresem a szavakat, amik nehezen jönnek nem is tudom, melyikeket keresem, csak megbotlok bennük.
-Megszoktam az otthoni szerepköröm. Itt meg egy új Eliza van, aki nem valakihez mérten valaki. Olyan, mintha..mintha most keresném meg magam, mint önálló egyén. Egy zavart kis hümmögéssel zárom le a dolgot. Közben a bolt elé érkeztünk, aminek kicsit örülök, az édesség ugyanis mindig feldob.
-Persze, semmi gond,menj csak. Elindulok, majd az ajtóból még visszafordulok, és ki kiabálok.- Ha bármikor van kedved csinálni valamit, baglyozz meg! Integetek, majd magam mögött becsukódik az ajtó. Kedves srác, a szőke. Közben azon is elgondolkodom, én milyen lennék szőkén, de arra az elhatározásra jutok, hogy borzalmas. Nem véletlenül lettem barna, és ez így is marad.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 16. 22:47
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 19. 13:11 Ugrás a poszthoz

𝓡ó𝔃𝓲


"Eltelt." Hangjából érzek valami furát. Amikor az ember nem szeretne róla az adott pillanatban beszélni, met kellemetlen. Ugyan érdekel, mi történt, de én sem szeretném feszegetni, az emberek egyre többen vannak. Aztán kicsit jobban kifejti, épp annyira, mint amikor valaki elolvassa az előszót. Én figyelek, és csak bólintok. -Értem. A lovashintós dolgot viccesnek találom, és jót derülök rajta. Elképzelem ahogy Rózi ül egy olyan vicces cilinder féleségben, szájában pipa.Valahogy így. És mire szeretnéd költeni a zsebpénzed? Bocsánat, nem vagyok otthon az elektronikában. Mennibe kerül egy laptop?Ahogy felteszem Rózinak a kérdést, kicsit elkap a pír. Használtam már laptopot,bár nekünk otthon nincs, de mivel otthon nincs, az áráról sajnos a legkisebb fogalmam sincs. Nem szeretek tudatlannak tűnni, butánal meg még úgyse, de mivel ezen a téren tudásom erősen foghíjas, kicsit belepirulok. Már éppen kezdenék újból felszabadulni, arcom visszanyeri a szokásos sápadságát, de megkérdezi, ki az illető, amitől arcom teljesen pipacs színűre vált. Tegnap is látta, magas, nem csúnya. - Igen, magas. Ezalatt vörös képemmel a maradék jó nagydarab gofrit egy az egybe betolom az acomba, hogy ne kelljen megszólalnom. Két pofazacskóm teljesen megtelik, és próbálok szorgalmasan rágni, nehogy megfulladjak itt a nagy publikum előtt. Már látom is a képet, amint kérdezik, hogy halt meg a szegény pára. Róza könnyeivel küszökdve meséli, hogy hát beszélgettünk, aztán bevette a szájába az egész gofrit, arca elvörösödött, és hát... olyan gyorsan történt minden...A falatot végül sikerül megrágnom, és egy nagy nyelés után csak bárgyúan mosolygok.
-Mi? beszélgetni? áhh, neeeeem, hát nem is olyan fontos, tudod, csak egy srác.  Aztán erőt veszek magamon.
- Na jó, nem lenne rossz, ha jóban lennénk, kedves srácnak tűnik. Egyébként meg  vagyok az a szerelmes típus. Itt valóban igazat mondtam, mert tényleg nem vagyok az. Ezért is kezem ilyen furcsán a dolgot, mert az ilyefajta érzések eddig elkerültek.
Mikor a tantárygak felál kérdezem, azonnal sorolni kezdi őket, amit én csak tágra nyílt szemekkel hallgatok. Számolok. ez 15 tantárgy.
-Húha, te aztán ott vagy a szeren. Én csak 9-et vettem fel, de mindegyiket tökéletesre szeretném megcsinálni. A bájitaltant először el akartam hagyni, de aztán....Hunor valahogy meggyőzött. Elültette a fülembe, hogy a kezdeti bökkenők utén jobban fog menni, így mégis felvettem. Így aztán felvettem a.....bájitaltant, bűbájtant, átváltoztatástant, LLG-t, aztán van a...mágiatörténet, mugliismeret természetesen, káros szerek ismerete, okkultizmus, Legilimencia nekem is.
Ahogy sorolom Rózinak, végülis most is azt érzem, hogy az idénre ennyi elég. Nem vettem fel most a SVK-t, de majd jövőre. A repüléstant sem vettem fel, nem akarom túlterhelni magam. De ezek helyére vettem fel most az okkultizmust, és a legilimenciát. Próbálom varilgatni az órarendem, hogy indig legyen benne valami új. Harmadiktól azért sajnos több mindent kell felvennem, de nem akarom a kedvem elvenni már az elején a tanulástól, így próbálok mértékkel terhelődni.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 19. 13:59
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
piteség-kalandság-autóbalesetesség
Írta: 2020. október 22. 23:26
Ugrás a poszthoz

Rózi


//egy rövid agyvérzés után kész//

17 galleon. Hmm..Talán nekem is kéne vennem egyet, végülis rengeteg dolgot lehet tanulni a neten keresztül. Ha jól használom, hasznomra is válhat. Játékok is vannak rajta, meg ilyenek. Anyát talán meg is tudnám fűzni, hogy beszerezzünk nekem egy ilyet. Érvelhetnék azzal, hogy tanulnék vele. Tetszik az ötlet.
Egy hajóban evezünk. Na igen. Rózinak igaza van. Bármennyire is rossz a helyzeted, ha van valaki, akivel hasonló cipőben jársz, az könnyít a dolog elviselésében, átvészelésében. Megnyugtat, hogy nem vagy egyedül a problémáddal. Zavart félmosolyom, természetes mosollyá válik, és arcom is lassan a rákvörösről, a rózsaszínre kezd visszaváltani, és én sem érzem már, hogy itt rögtön helyben felrobbanok a nagy publikum előtt. Néha, amikor kellemes magányomban vagyok, el szoktam gondolkodni magamról, és néha egészen érdekes, de annál komolyabb dolgokra jövök rá. Például arra, hogy félek a visszautasítástól. Valósággal rettegek attól, hogy nem vagyok elég jó. Egy kellemetlen, gonosz kis hang folyton itt van, és azt mondogatja, nem vagy elég jó. A rajzaid nem elég jók, te nem vagy elég. Ezek a ki nem mondott, a valóságban soha el nem hangzott mondatok súlyként rakódnak le végtagjaimra, a vállamra és a lelkemre, hogy aztán ott eresszenek gyökeret, és burjánozzanak tovább. Egyenlőre nem gondolom, hogy ez a valami, életveszélyes lenne. Az is lehet, hogy egy természetes félelem, amivel egyszerűen meg kell birkóznom. Talán az elefántból csinálok bolhát. Ráadásul egy olyan elefántból, ami még nem is létezik. Ezen a vonalon menve talán nevetségesnek is tűnhet a problémám, mégis most szívesen ásnám el dolgot, így örülök, hogy a tanulásra terelődik a beszélgetés. -Közös? Ú, de jó, már alig várom!
Hunor valóban szimpatikus fiú, az is lehet hogy a továbbiakban barátság is szövődik, aminek igazán örülnék, rám férnek a barátok. Az asztal fölött hirtelen egy bagoly tűnik fel. Először azt hittem Rózihoz jött, de ahogy jobban megfigyelem, ez az otthoni baglyunk, Cézár. Le is pottyant egy levelet pontosan az orrom elé, majd eltűnik. Rózira nézek, majd a levélre.
- Anyától jött. Biztos már azt akarja tudni, odaadtam e sütit és ízlett e neked. Nevetek fel, de azért érzek valami furát. A megérzéseim általában jók...Veszek egy nagy levegőt, és kibontom a levelet, melyben anya sietős kézírása szerepel. A sorokat olvasva összeszalad a szemüldököm. Mintha a levegő hirtelen olyan folytogató lenne...újra és újra elolvasok egy egy mondatot, hogy megbizonyosodjam, valóban nem e olvasam félre. Nyilván nem.Mint amikor tudod hogy elhagytad a cuccod, de azért kotorsz még a táskádban, hátha csoda történik. Nem.
-Miiii?? Azt írja, Zsókát elütötte egy autó. Döbbenten és értetlenül bámulok Rózára. Mit keresett Zsóka egy autóban? Újból a papírra szegezem a tekintetem. "De jól van. Jól van, de kórházban." Tehetetlen düh kezd eluralkodni rajtam. Nem értem az egészet. Ez valami rossz tréfa? Igen, biztosan az, hiszen nekünk nincs autónk, apa nem engedte. De nincs április elseje, az még vagy 7 hónap. Nem értem...Kezem kissé remegni kezd, de igyekszem lehiggadni, hogy tovább tudjam olvasi a levelet. "Eltört a karja, amit maga elé rántott, hogy tompítsa a találkozást a karosszériával, illetve beütötte a fejét is, így a biztonság kedvéért bent tartják pár éjszakára." Oké, kartörés, nem a világ vége, de...akkor is! Most biztos halálra van rémülve! És az ikrek? Meg az autó,..de tényleg milyen autó? És miért? ÉS hol? PAttognak fejemben a kérdések, nem is tudom mit csinálhatnék. Szökjek ki? Nem hiszem, hogy azzal segítenék a helyzetén. Sírni ugyan nem sírom el magam, de zaklatott fejem talán kicsit megrémítheti Rózát.
-A húgom, Zsóka...azt írja, eltört a karja, és az ispotályban van. Pár napig bent tartják megfigyelésen. Gondolom hogy nincs e agyrázkódása. Ahogy kibuggyanak a szavak a számon, szinte még el sem hiszem. Nagy levegő, beszív, kifúj. Végre sikerül kicsit lehiggadnom, de továbbra sem értem, mi a fészkes fene van otthon, hiszen még csak most jöttem el otthonról. Jár agyam, jár az agyam, és kiugrik belőle a kérdés is.
- Nincs is autónk. Ki vezethetett? Anya csak nem...apa tud autót vezetni, de pont ő volt az, aki nem akarta hogy legyen autónk...
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 22. 23:32
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 23. 10:00 Ugrás a poszthoz

𝐹𝒶𝓇𝓀𝒶𝓈 𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁

Igazán nem értem, kinek állhat érdekében, hogy a cuccaimat szanaszéjjel szórja, rejtse, dobálja a kastélyban. A pöttyös zoknim, és a zöld garbós fölsőm most találtam meg az elhagyatott mosdóban, és az alagsori folyosón az egyik festményen. Szó szerint, mert szerencsétlen le volt vele takarva. Mikor levettem, Sir...Sir izé, vagy kicsoda, még engem cseszett le,hogy nem kéne szanaszét hagynom a dolgaim. Mikor próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez nem egészen így történt, semmi közöm a dologhoz, és én is nagyon szeretném tudni, ki volt az, azt mondta nem illik hazudni. Megkérdeztem, ki volt az, aki letakarta, de erre csak annyit felelt, nem tudja, mert még aludt, mikor rá került. Elrebegtem egy remeket, és tovább eredtem. Ma hajnalban arra keltem ugyanis, hogy a ruhás fiókom háromnegyedének nyoma veszett. Valaki láthatóan felforgatta, és a java részét elrejtette, úgy tűnik a kastély különböző helyein. Azért remélem a fehérneműimet nem találja meg senki, azokból is vitt az az átkozott. Bárhol lehetnek, bárhol lóghatnak. Folyosón, könyvtárban, konyhában a fiókban, festményeken, tantermekben. El sem tudom képzelni, mi lenne, ha az egyik órán látnám meg, amin épp fel van lógatva egy melltartó, egy nadrág...megrázom a fejem, hiszen, ááá, oda azért biztos nem került. Szomorúan, lassú léptekkel szedem felfelé a lépcsőfokokat. Ez az évem ugyanis eddig nem a legjobb. Zsóka az ispotályban, eddig még nem kaptam anyától választ, hogyan is került Zsóka kocsiba, aztán meg itt van ez a ruha mizéria. Fancsali képemmel lassan felérek a bagolyházba. A gerendákat kémlelem, hátha ott rejtőzik egy ruha, póló, bármi, ami az enyém. Óvatosan, lassan teszek egy kört, és ki is szúrok egy sálat. Egy bökkenő van. Túl magasan van. Pálcámért nyúlok, hogy leszedhessem. Elrebegekek egy gyors Vingardium Leviosat. A sál rögtön meg is emelkedik, de..de...
-Aj, ezt nem hiszem el.
Ez a bűbáj ugyanis oldalirányba nem mozgatja a lebegtetett dolgot, így a sálam megakad a gerendába újra, és újra. Remek. Pompás. Sőt egyenesen fantasztikus.
-Nos, melyik bűbájos bagoly lesz az, aki segít nekem lehozni a sálam?
Odamegyek az egyik szimpatikus bagolyhoz, és megvakargatom a fülét. Ha kicsit gügyögök neki, talán segít nyomoronc kis helyzetemen....de semmi.
-Figyi, ha lehozod, kapsz tőlem valami finomságot. De csak akkor, ha most felrepülsz szépen, és lehozod a sálam. Semmi. Kérdőn nézek a többi bagolyra, valamelyikük csak megszán engem.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 23. 20:57
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 24. 15:31 Ugrás a poszthoz

𝐹𝒶𝓇𝓀𝒶𝓈 𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁

Nyilván egyik bagoly sem reagál rám, mondhatni azt is, teljesen ignorálnak. Csalódottan sóhajtok egyet, mikor belép valaki az ajtón. Biztos új, mert tátott szájjal bámulja a helyiséget. Egy szúrós pillantás vetek a mellettem lévő bagolyra, aki persze semmi veszi pillantásom, és odébb is repül. Köszi, tényleg köszi a semmit.
- Szia, á, nem zavarsz, csak a ruháim....Szóval én meg Szávai Eliza. De inkább csak Liza.
Kezet rázok vele, aztán rájövök, hogy eeddig tényleg, még senkivel nem is ráztam itt kezet. Bénán tartom az ölemben a zoknim meg a zöld kis fölsőm, igyekszem minél kisebbre gyúrni őket, de teljesn láthatatlanná nem tudom tenni. Ekkor a szemtelen bagoly újra feszáll, a vállamon megtepeledik, és a fülembe csíp egyet, mintha most venne revansot, amiért csesztetem. Vagyis ő csesztetésnek veszi gondolom, pedig csak egy kis segítséget kértem.
-Au , most már hagyj békén! Dühösen hessegetem el, és a fülemet masszírozom. -Bocsi, épp az őrületbe kergetenek. Kicsi a doxy, de harap. Kedvesnek tűnik, és pontosan tudom milyen kicsit elveszettnek lenni, én kábé folyton az vagyok, de azt hiszem, ez a személyiségemből is fakad, a körülmények csak picit rásegítenek. Már jobb a helyzet, mint modjuk pár éve, de azért a baj az szeret engem.
- Ó, persze. Szóval a levelezés. Ne aggódj, nem bonyolult. Ha kész a levél, meg van címezve, akkor rákötöd eg bagoly lábára, és ő elviszi. Én kicsit paranoiás vagyok, és a levére is ráírom a pontos címet, és a bagolynak is elmondom, hogy véletlenül se tévedjen el. De elvileg elég az egyik, a bagoly tudja a dolgát.   Ja, már ha nem egy kis rohadék, de ezt már csak magamnak mondom, némán. Ahogy befejezem a mondani valóm, a bagoly felszáll a gerendára, éppen a sálam mellé. Szépen lassan bólogatok neki, igen azt kéne onnan lehozni. Kezemmel inet a bagolynak és próbálok kedves képet vágni hozzá, hátha hátha. Várok. Semmi. Csak néz a nagy szemeivel, ide oda forgatja a fejét.
- Most tényleg, szerintem direkt provokál. Csak tudnám mit vétettem ellene. De mindegy. Szóóóval őt szerintem ne válaszd, ma nincs segítő kedvében, a levelet biztosan Loch Nessbe vinné, vagy beleejtené egy mocsárba. Körbe nézek, valami kedvesebb bagoly felé. Teszek egy két lépést egy hóbagoly felé. - Hát, mondjuk ő. Mutatok  kis fehérkére, aki csak pislog ide oda.- És mikor érkeztél? Talárt nem látok rajta, a házának színét sem, így tovább kérdezgetem. -Melyik házban vagy? Én kivételesen talárban vagyok, és egy navine sál is lóg a nyakamban, amit mondjuk szeretek, mert a sárga jól áll, és a sál is olyan jó meleg. Leülök az egyik kisebb gerendára, addig úgyse megyek innen, amíg a fönti sálat valahogy le nem varázsolom. Hosszú nap lesz ez, nem rövidebb a tegnapinál. Az  is  lehet, hogy valaki megsajnált nagy sóhajtozásaim miatt. Egy kisebb huzat keletkezik, és a csinos kis sálam a szél hatására mit csinál? Na mit? Igen, igen. Leesik. Pontosan a fejemre. Igen, ezt tulajdonképpen pont így akartam.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 24. 22:57
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 24. 18:24 Ugrás a poszthoz

Hunor
  
Mivel közeledik a halloween, ma én is elég spooky hangulatba kerültem, így ruhatáram is elkezdtem kicserélgetni, megújítani. Annyira hangulatba kerültem, hogy még bájital főzéshez is kedvem támadt. Mivel Hunorra is és rám is rámfér a gyakorlás, úgy döntöttünk, tartunk egy gyakorlós délutánt a hétvégén, akkor a terem sem szokott tele lenni. A tanteremben egy csomó eszköz megtalálható, ami nekünk most kelleni fog, de azért én hoztam magammal pár dolgot, amit el is kezdek kipakolni, amíg Hunor meg nem érkezik. A terem üres, egy ablak van csak nyitva, azon jön be egy hűvös levegő. Először is a kis üstöm, kettes méretű. Aztán elhoztam pár fiolácskát is, amiben a kész Pepperuppot el tudjuk vinni. Többet hoztam, hátha Hunornál nem lesz. Nekem is fogyó kellék, mindig eltűnnek, összetörnek, stb. Elhoztam a kesztyűmet, a kis reszelőm, és egy evőkanalat. Az itteniek néha kétes tisztaságúak...Pakolászás közben megnézem, mik vannak itt, amiket tudnánk használni. Találok mérleget, kést, foghagymanyomót, vágódeszkát, tálkákat is szerencsére. Szépen kipakolom pket az egyik asztalra, közben előkeresem a könyvemből a receptet is. Azt mondja hogy kell hozzá alaplé. Jaj igen, az alaplé! Beletúrok a táskámba, és nagy nagy nehezen megtalálom valahol jó mélyen.
- Ajj, ez a tágító bűbáj, amit anya rakott rá, néha inkább hátrány, mint előny. Áhh, megvagy! Óvatosan az asztalra teszem. Kell még Bicorn szarv őrlemény. Azt hova is tettem. Kotorászni kezdek zsebeimben, rövid időn belül az is az asztalkán. Olvasom a listát, közben szépen kipakolok. Citrom két közepes vagy egy nagyméretű,Csalán (legjobb a friss, de a szárított is használ), hát nálam most csak szárított van,Echinacea, Fokhagyma,Gyömbér, Mandragóra gyökér. Néha meg meg rázom a táskát, egészen belemászok, majd előveszem a következő hozzávalót. De egyszercsak a táska kiürül, és rájövök hogy egyvalami hiányzik. A méz. Felállok és megpróbálok találni valami kis üveg mézet a tanterem polcain, fiókjain, de csak egy üres ragacsos üvegecskét találok méz felirattal. Mondjuk ha tele lett volna, az se segített volna sokat, mert az egész övegecske nem volt 3 deci se, talán kettő. Visszaülök hát, és mégegyszer ellenőrzöm, minden megvan e, majd olvasgatni kezdem a tankönyvem. Én. A bájitalkönyvet. Na, ezt se gondoltam volna mondjuk 1 hónappal ezelőtt, vagy 2. De végül hunornak és Rózának köszönhetően úgy gondoltam összeszedem magam, veszek egy nagy levegőt, és feltornázom magam. Egyébként ez most a többi tárgyamra is értendő, nem csak a bájitaltanra. Le is köti a figyelmem, meg a jó érdemjegyektől jó kedvem lesz. Róza meg amúgy is kissé stréber, és ha tartani akarom vele a lépést, és nem akarok megnélmulni beszélgetés közben, muszáj tanulnom. Nem elég szépirodalmat olvasnom, elő vettem a tankönyveim, és esténként is azokat bújom. Zajt hallok az ajtón túlról. Felpillantok, de csend, így folytatom az olvasást.

Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 28. 10:49 Ugrás a poszthoz

𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁


A baglyok olyan...szeszélyesek. Szeszélyesek, igen. Egyszer mint a jó kisgyerek, szó nékül teszik a dolgukat, olyankor mindig megjutalmazom, a következő nap meg mintha valami kisördög bújt volna beléjük, folton ellent mondanak nekem. Most sem én voltam a ludas, hiszen még a kis füle tövét is aranyosan megvakargattam neki.
- Nem, épp az ellenkezője történt. Ők bosszantottak fel kicsit.
 Legyintek. Szűkszavan és kissé hadartan válaszolok, mert eszembe jut, hogy akár az egyik alsóneműmet is szorongathatnám. Már épp kezdett arcom vörösleni, de a fiú könnyített a helyzetemen a baglyos dologgal, amit én titokban magamban meg is köszöntem neki. A bagoly bevált, amint a fiú elmondta az utasítást, fogta magát, és útnak is eredt. Rámosolygok Marcellra. - Na úgy látom, ez már megy is. Közben azt a következtetést is levontam, hogy eddig mugli környezetben nevelkedett. Az elején, amikor ide kerültem, kicsit szokatlan volt, hogy akikkel találkoztam, azt se tudták eszik e vagy isszák a varázsvilágpt. Na jó a könyvekből, fantasykból persze, de még tapasztalatlanok voltak. Most már egészen jól megszoktam, és én sem ujjongok tapsikolva, hogy fúúú, mugli világ, de érdekes, mesélj már. Ha valamiről még nem hallottam, nyilván kerek szemekkel érdeklődök felőle, de csendesebben, nyugodtabban. El is meséli, hogy a héten érkezett, és rellonos. Nocsak. Az órákon kívül eddig nem igazán csevegtem rellonosokkal, csak egy lánnyal a kávézóban, aki kimondottan emlékeztet Anett kuzinomra. Még a mimikája, meg ahogyan beszél, csak Anett kuzin kicsit magasabb. Na de mindegy is. Mosolygok kedvesen, hogy felismerte a házam logóját, színét. Lepillantok a taláromon lévő jelvényre.
-Igen, Navine. Az előző tanévben jöttem. Pontosabban a tanév vége felé, előtte otthon tanultam....családi okok miatt.
Nem hiszem, hogy bele kéne kezdenem anya és Zsóka betegségébe. Az, hogy Hunornak elmondtam, jól esett, mert akkor mondtam ki először. És ki is kellett mondanom. Nem is Hunronak, inkább magamnak. De azóta még csak nem is gondoltam erre. Kimondani pedig megint nem akarom egy ideig. Még mindig megvisel ez az egész. Néha éjszakánként a takaróba burkolózva gondolkodom. Sok mindenen, többek között ezen az időszakon. Az immár az ölemben fekvő sál végeit csavargatom ujjaim között.
-Hát ö.. Körbenézek,közben nem e jött még valaki, majd miután látom, hogy csak ketten vagyunk, veszek egy mély levegőt, és beavatom.
-Szóval az van, hogy valaki nagyon viccesnek gondolta, hogy elveszi az összes ruhám az éjszaka közepén, és a kastély különböző pontjában szórja szét. Gyakorlatilag bárhol lóghat egy egy ruha, sapka, zokni,és...és egyéb ruhadarabom. Igyekszem a mondnandóba nem belepirulni, és azt hiszem sikerül is. Egyébként ha én mástol hallanám ezt a sztorit, lehet a képébe röhögnék, mert annyira...abszird. De tényleg. Ez az egész egy teljesen hülye, abszurd helyzet. Nyilván nem mással történik ilyen, hanem Szávai Elizával. Velem. Vicces nem? Mentő kérdés, mentő kérdés...
-Na és eddig hogy érzed itt magad? Vannak itt ismerőseid?
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 28. 14:57
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 31. 12:48 Ugrás a poszthoz

Hunor


Az ajtó újra kinyílik, és még mielőtt befejezném az utolsó sorom a könyvben, és felpillantanék, a hangból, aki köszönt, felismerem Hunort.
- Szia! Ó, jól áll a piros. Szőke hajának pirosló vége a ropogó tűzre emlékeztet. Kedvesen konstatálom a halloweeni frizuráját.
-Olyan, mint a tűz. De előtte sem néztél ki unalmasan.
Szerintem senki sem unalmas, hogyan is lehetne az? Talán átlagosan nézhetnek ki az emberek, de én valahogy mindig a különlegességre fókuszálok akaratlanul is. A nem átlagosat keresi a szemem, és persze mindig meg is találom. Mint Hunornak a nagyon nagyon szőke haja. Lepillantok a ruhámra, hogy megint szemügyre vegyem. - Igen. Imádom ezeket a ruhákat. Azt se bánnám, ha minig ilyet kéne hordanom. Kuncogok, mert ezek a ruhák, ha utcán hordja az ember lánya a szürke hétköznapokban, alaposan megnézik, talán még bolondnak is titulálnak. Nem hiszem, hogy igazán komolyan vennének. Márpedig nem szeretem, ha nem vesznek komolyan. Vannak, akik nem látnak túl a bambi tekintetemig, azt pedig bántónak érzem. De persze ilyenekről sosem beszélek, ez amolyan kis stikk, vagy mi. A hétköznapokban nem is szoktam kirívó, vagy szokatlan ruhákat hordani. Áhh, pedig eze a ruhák! Rossz korba születtem. Látom is. Sétálok a havas utcán a gázlámpák alatt, alattam ropog a hó, mellettem kalapos úriemberek sétafikálnak. Na de vissza a jelenhez.
-Hát elfelejtettem mézet hozni. Te nem hoztáé véletlenül? Egy halovány kis reménysugár sejlik fel, hátha a fiúnál van. Mégegyszer kinyitom a táskám, kuutatni kezdek benne, de egyenlőre semmi. Hajkefe, rágó, narancsos cukorka, kis tükör, ceruza, radír, könyvek, hajgumi. Méz az nincs.
-Róza? Pár napja most nem találkoztunk. De jó ötlet, legközelebb hívjuk! Nála biztos meglesz az összes hozzávaló. Arcom a kissé aggodalmasból vidámra vált, mert hát igen, én sem vagyok rossz tanuló, de Róza lepipál engem is. És biztos vagyok benne, hogy amikor tanulásról van szó, nagyon odafigyel a részletkre is. Na de Hunor, Hunor, csak nem tetszik Rózi? Igyekszem nem kéjes vigyorral bámulni, még a végén zavarba hozom. Inkább csak amolyan könnyed, fesztelen érdeklődésbe kezdek.
-Nem is tudtam, hogy ti is jóban vagytok....legközelebb tényleg bandázhatnák hárman.
Közben teszek, veszek, hogy kicsit jobban átlássam, amiket is pakoltam ki az asztalra. A targyakat a bal oldlra rendezgetem, a hozzávalókat pedig a jobb oldalra, középen a kis üstöcske.
-Hoztam neked is fiolákat, hogy ha végül nem robbantjuk fel magunkat, és nem halunk meg, akkor el tudjuk vinni haza. Nem mintha nem bíznék magunkban, csak jól hangzott.  
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 31. 19:56
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 31. 19:14 Ugrás a poszthoz

Rózi


Igyekszem józan eszem megtartani, vagy visszanyerni, nem is tudom pontosan. Leteszem a levelet, és veszek 3 nagy levegőt.
- Tudod. ez azért fura, mert nekünk nincs is autónk. Igazán írhatott volna még részleteket. Csak meredek magam elé, és bólintok Rózi javaslataira. Ahogy nyugtatni próbál, valamennyire sikerül is neki. Nem akarok a bolhából elefántot csinálni, és itt hagyni csapot-papot, csak mert a kishúgom karja eltört. Tudom, hogy ez nem olyan nagy ügy, másnak is tört el a keze, és anyáék vele vannak, nem történt katasztrófa. De mégis..Mit csináljak?
- Hát..lehet hogy most feleslegesen rohannék oda. Azt hiszem írok anyának, hogy amint hazakerülnek, írjon, és megpróbálok hazamenni. Tudom, butaság, csak egy törött kar de...de...mégis szeretném látni.

Lehet, jobb lenne, ha Zsóka idekerülne, hozzám közel az előkészítőbe. Nem is értem, anya eddig miért nem hozta fel. Most már elég nagy ahhoz, hogy ne csak a szomszédban legyen, és otthon tanuljon. Ráadásul, ha ide kerülne, akkor többet láthatnám, és talán a kapcsolatunk újból visszarázódna a régi kerékvágásba. Igen, ez jó tervnek tűnik.
- Te figyelj csak Rózi..eszembe jutott valami. Megpróbálom anyát rávenni, hogy Zsóka a következő tanévet itt folytassa, az előkészítőben. Akkor én is megnyugodnék, hiszen itt lenne a faluban.
Mire Rózának is kifejtem a fejemben megrajzolt tervem, le is nyugszom, szívverésem újból a régi, bár nyilván még mindig bánatos bambi fejet vágok. Ez az, hiszen nem pánikolni kell rögtön, hanem a megoldást keresni, hiszen a legtöbb helyzetben igenis van megoldás.
-Akkor hát...most felmegyek a bagolyházba, és írok egy levelet anyának. Aztán szólok, ha van valami fejlemény. Felállok, székem betolom, és céltudatosan a bagolyház felé veszem az irányt. Elköszönök Rózától, és sietős léptekkel viharzok el, közben pedig fejemben elkezdem megfogalmazni a levelet. Legyen lecseszős, vagy inkább maradjak az aggódós érdeklődő stílusnál? De hát dühös vagyok! Jó igaz, nem tudok semmi infot. Végül arra jutok, nem idegeskedem, megkérdezem mi történt pontosan. Utána többet tudok.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 31. 19:23
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 1. 13:02 Ugrás a poszthoz

𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁


Mivel is mivel is...ja igen, azzal, hogy egy tetves kérést nem teljesítenek, mikor én a lelkem is kiteszem! Mondanám, ugye, de inkább finomítok a reakciómon.
- Egy egyszerű kis szívességet szerettem volna kérni tőlük. Vagyis kértem is, de inkább úgy tűnik rajtam mulatnak. Megrándítom a vállam, aztán valahogy, ahogy így belegondolok, kissé valóban mulatságos az egész. Hadd mulassanak hát ők is. Genyó dolog, de néha tényleg kicsit vicces más nyomora. Nem is nyomora, inkább csak a bénázása. Ahogy így ülök a ruháimmal, és mesélem a sztorit Marcellnak, a dühöm valahogy alább is hagy. Lehet, el is engedem ezt a harag részét, és a ruhadrabjaim megkeresésére koncentrálok. Amikor nagyon dühös vagyok, vagy szomorú, azt veszem éstre magamon, hogy olyan nagyon gyorsan el is fáradok benne. Az érzelmi túltelítődés lefáraszt. Jobban mondva a negatív érzelimi túltelítődés. Kicsit meglepődöm, amikor Marcell megköszöni, szememim kicsit talán ki is kerekednek, de a meglepődöttségtől egyben persze vidáman el is mosolyodom. - Ó, hát igazán semmiség. Örülök, hogy segíthettem! Remélem csupa jó hír repült most ki az ablakon. Meghálálni? Nohát...kerek kékjeimmel csak némán pislogok. Elég szokatlan ez a felajánlás egy zöldtől. Tetszik, hogy ilyen barátságos és nyit felém, de a meghökkenéstől hirtelen csak némán tátogok pár másodpercig, mielőtt sikerül megszólalnom.
-Ugyan, nem kell meghálálni, nem volt nagy dolog. Nem adtam érte a vérem vagy ilyesmi. De ha van kedved, meg időd, tarts velem egy séta körre a kastélyban. Futok még egy kört a keleti szárnyban, hátha. Ha szívesen beszélsz róla. Nem, nem szívesen. De gorombának sem szeretnék tűnni. Az ajkamba harapok. Belül kényelmetlenül érzem magam, ez a gombócnak nevezett valami itt van, és szorít. Nem fogom ilyenekkel terhelni szegényt, talán majd máskor. A múltam nem fog elfutni, megvár, bármennyire is rimánkodom érte, nincs akkora szerencsém. Az egyetlen ami megvédhetne, az egy elejtő bűbáj. Magamnak kell feldolgoznom, és csak idő kérdése, és sikerül is.
- Kedves tőled. Semmi nagy dolog, csak volt a családunkban egy betegség, így otthon segítettem a mindennapokban. De már semmi gond, itt vagyok, minden okés.
Igyekszem magam is elhinni, hogy csupán ennyi az egész, mert jól hangzik. Olyan megyőzőre sikerült hangosan kimondanom, hogy félig valóban el is hittem, hogy semmi gond. És ami azt illeti, már tényleg nins semmi gond, így igazat mondtam. Azt, hogy nem egy betegség, hanem kettő, és nem egy kis dolog, az egész család kissé belerokkant, nem kell tudnia. Egyelőre legalábbis. Nem tudok róla beszélni, sajnálom. Idővel.
- Nem, az előző év vége előtt jöttem. Aztán jött a szünet, és most újra itt vagyok. Ruháimat bepakolom a táskámba, hogy ne szorongasam tovább, mint egy félőrült csaj..- Genyóság, persze, de ötletem sincs ki volt. A navineben nem ismerek senkit, aki ilyenre képes lenne. Nem is vagyok biztos benne, hogy diák volt. De talán nem is számít. Hiányzik még pár...alsóneműm, meg harisnyám, pulóverek. De ha nem is lesz meg az összes, nem baj. Legyintek, felejtsük el, van ilyen. Nem túráztatom már többet ezen magam. Át is vezek inkább Marcellre, hadd ismerjem meg jobban. Idejön, és szegény rögtön egy balesettel kezdi. - Akkor még az a szerencse, hogy nem lett nagyobb bajod. Eddig fel sem tűnt a fején lévő kötés, amitől kicsit magamban el is szégyellem magam, hogy ennyire nem figyeltem a másikra. Összecsapom a két kezem. -Na, hát akkor hozzá tehetsz még egyet szerény személyemben. Eliza. Nehogy úgy maradjak meg benned, hogy a bolind ruhás baglyos csaj. Mosolygok rá bátorítóan. - Egyébként meg nekem sincs nagy baráti köröm. Nem vagyok egy kezdeményező típus. Sose voltam. Pedig nem zavarnak az emberek körülöttem. Bár igaz ami igaz, egyedül is nagyon szeretek lenni. Megnyugtató, olyankor töltődök fel igazán.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szávai Eliza összes RPG hozzászólása (36 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel