Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Reggel úgy keltem ki az ágyból hajnalok hajnalán, mint kisgyermek koromban, mikor nyaralni vagy kirándulni mentünk valahova. Agyamban azonban ezúttal nem az pattogot folyton folyvást hogy hurrá, kirándulunk, hanem hogy hurrá, hazamegyek! Kicsit szégyellem magam, amiért nem írtam mostanság levelet, amiben megérdeklődöm, hogy vannak az ikrek és zsóka. Meg persze anya és apa. Valahogy eszembe se jutott mi lehet otthon. Ahogy a reggeli kávém mellett felnyögtem feleszmélésemben, fájó pillantást vetettem magamra a tükörben. Cseppet sem kialvatlan, pláne nem kiegyensúlyozott Liz látványa fogadott a tükörben. Körbe pillantva a szobán, a cuccaim szana-szerte hevertek mindenhol.  A vonatom csak este felé indul, így ma az a tervem, hogy ellátogatok kicsit a faluba. esetleg iszom egy finom teát, veszek egy határidő naplót, talán még a kisállatokat is meglátogatom, megsimogatok egy két kutya és macska buksit. Igazából egy kellemes, kora őszi, késő nyári napot terveztem. A hétvége reggeli rutin után elkezdtem a ruháim nagy részét összepakolni, és beszuszakolni a bőröndömbe. Nem viszek haza mindent, mert otthon háromszor ennyi cucc vár rám, így igazán nem érdemes sok időt feccölni bele. Miután a szoba elfogadható állapotba került, felkaptam kistáskám, és elindultam a faluba. A fő utcára beérve az üzleteknél lelassítok. Jaj Liz, ne vegyél semmi feleslegeset...itt van az Őszike könyvesbolt. Megállok a kirakata előtt. Tétován hintázok egyik lábamról a másikra állva..oldalra sandítok, ahol a művészeti bolt felirat fityeg. Összeráncolom szemöldököm, veszek egy mély levegőt, és egy szempillantás alatt eltűnik az alakom. 10 perc múlva úkra feltűnök a Fő utcán, immár 4 könnyvel a kezemben, közben szitkozódom, hogy miért kellett megint egy csomó pénzt elköltenem olyasmikre, amik nem feltétlenül kellenek. Az ajkamba harapok, aggódó arcom láttán egy kisgyerek megijedne. De csak csak meggyőzöm magam. Végülis...kell egy kis jutalom a vizsgák után. Igaz, még nem javították ki mindet, de amikkel elkészültem, azok nagyon jók lettek, az egyik max pontos. Igen, igenis, megérdemlem! Egy galopp szögdelléssel az egyik egyik padhoz kerülnék, hogy a könyveim a nálam lévő vászon bevásárló szatyorba rakjam, amikor egy száguldó biciklis kiveri az ölemből a könyvhalmazt. Próbálom a könyveim épségét megőrizni, de az egyik ahogy próbálom megfogni, elszakad. Szemeim szikárkat szórnak, de a bringásnak már nyoma sincs.
-Hogy a gurkó simogatna meg jó alaposan te kretén!
TUdom, semmi értelme nincs utána kiabálni, de hirtelen haragom muszáj legalább a levegőbe kiabálni. Csak bámulom a lábam előtt heverő elszakadt könyvet, amin cirádás betűkkel a következő cím szerepel. Varázsművészet a középkorban. Pedig milyen jól indult ez a nap. Vagy talán ez a jel, hogy mégem kellett volna könyveket vásárolnom. De mi van, ha egy kiskutyával jövök, és elüti ez a kis trolltakony?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

~Hazafelé valamerre~

Nem sokat jártam le eddig a faluba, főleg mert vizsgaidőszak előtt pár héttel érkeztem, erre tessék, alighogy kiteszem a lábam, máris baj ér. H még így ácsorgok pár percig, a végén bambi hangomon hüppögni kezdek. Az utca azonban nem állt meg, emberek jönnek-mennek, figyelmen kívül hagyva engem és a földön heverő könyvem.Ahogy a földet bámulom, szemem sarkából egy fiút látok, aki megáll, és elnézést kér, bár nem tudom minek. Annyira elszállt a figyelmem, hogy egyáltalán nem vettem észre a kis kavicsot, ami átpattant szerencsétlen könyvön. Zavartan habogni kezdek, nem várom meg míg felveszi a könyvet, felkapom én, és szorongatom, mint valami ereklyét.
- Hogy mi? Tessék? Az ismeretlen a segítségét ajánlja. Nem mindig tudom mi az udvarias, a kedves dolog. Összeszedem magam és arcberendezésem igyekszem újból emberinek formálni. A papírlap úgy fityeg, mint egy félig leszakadt testrész. Ha a könyv érezne, egészen biztos vagyok benne hogy most sírna. Sértettség még minidg van a hangomban, persze nem a mellettem álldogáló fiú miatt, de lehetséges hogy rossz kedvem miatt véletlenül ráförmedek.
- Igazán kedves vagy, de boldogulok egymagam is. Fixample!
Hangom kissé élces, de határozott. Pálcám visszeteszem a helyére, majd elégedetten bólintok saját magamnak, konstatálva, hogy megy ez nekem.  A többi könyv össze vissza hever a padon, ezeket pikk pakk összerakom, és belehelyezem a táskámba. Ekkorra végigfut rajtam, hogy lehetséges, hgy az imént én is egy nagy bunkó voltam. Zavartam tűrögetem kósza hajtincseimet, és hangnemet váltok. Nem is figyeltem szegény idegenre, aki csak a jobbját nyújtotta.
- Öö..bocsánat, ne haragudj, csak...csak felhúztak picit. Az előbb egy biciklis csak úgy átsuhant és felborogatott mindent. Ha ideges vagyok, gyakran ráförmedek arra, aki a közelemben van, nem neked szólt...
Mosolygok, és remélem érti a dörgést, és em én leszek a suttyó csaj az utcáról. Azt hiszem zavarna a dolog.
-Eliza vagyok, de inkább csak Liza. Jobb napokon kedves.
Mit is csináljak, hogy kevésbé legyek kínos? Bemutatkozom, hátha ezzel tovább siklok ezen a könyves allűrön. Van egy ismerősöm, aki mikor azt érzi kellemetlen neki egy helyzet, elkezd borzalmas vicceket mesélni. Nem azért mondom hogy jobb színben tüntessem fel magam, csak eszembe jutott.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Hunor
Az ismeretlen is bemutatkozik, így megtudom a szőke nevét is. Hunor. Eközben olyan gondolatok söpörnek végig agyamon hogy hű, milyen szőke. Mármint hogy mennyire...világos. Mert van ugye a sima szőke, amit másik aranyszőkének hívnak,aztán van az extrém világos szőke. Hunor pont ilyen extrém szőke. Igyekszem nem bámulni a haját, remélem sikerül is.
-Hunor. Jó kis név. Tetszik. Jobbb napokon barátságos. Áh, lehetséges, hogy ez a nap valami sötét nap. Pedig  reggel olyan jól indult. Erőt veszek magamon, hátha lehet még fordítani a dolgon. Csak nem hagynám veszni a kellemes reggel után. És igazából jó kis könyveket vettem. Veszek egy nagy levegőt, és úgy döntök, elengedem ezt a biciklis őrültséget.
-Igaz, seprűn sokkal jobb lenne. De ha belegondolok, amennyi őrült van, sok boszorkány és varázsló pottyana az égből, lehet hogy az ernyőm nem fogná meg őket. És hát...én amúgy sem vagyok az az esernyős típus. tekintetem az égre emelem, elkpzelném, ahogy fönt megy a hatalmas forgalom. Valaki aztán ügyetlenül fékezik, és bumm...eltarol, és én kifeküdve kiterülve a földön jajgatok. Erre aztán kissé összeráncolom a szemöldököm, majd mosolygok, és az egészet elvetem. Mikor aztán megkérdezni merre megyek, nem tudom rávágni a válaszom. Nem azért mert nem akarnék én válaszolni, csupán fogalmam sincs merre megyek. Mert hát...a könyveim megvettem. Most menjek vissza a kastélyba? Vagy nézzek be esetleg a bestiáriumba? Rövid habozás után sikerül válaszolnom. - Hát az állomásra megyek majd haza fele, de előtte leugrottam a faluba. A vonatútra viszont még be akarok vásárolni...némi édességget. A következő állomásom a Paradis bolt.
Mutatok előre az üzlet irányába. Igen, ez van, muszáj vennem valami édességet, és nem csak magamnak, hanem odahaza Zsókának is. Az ikrek még csak 2 évesek, nekik már varrtam ajándékot, és be is van csomagolva fent a szobában. Hunor sem tűnik éppenséggel olyannak, akit majd szétvet a jókedv. Talán egy kis csoki segítene rajta, de mivel nem tudom, hova igyekszik nem akarom elrángatni magammal. Pedig tényleg egy csokibéka rá férne.
- Na és te merre felé?
De csak csak. Amúgy is híján vagyok most a ttársaságnak, Rózi is hazament, és nincs itt még olyna sok barátom. Így hát, próba cseresznye.
-Ha esetleg te is pont oda igyekeztél, akkor mehetünk együtt. Meghívlak egy csokibékára, végülis segíteni akartál, azt meg illik megköszönni.  
Lehet nem is szereti a csokit, de hát...ki az aki nem szereti? Mindenesetre remélem nem ő az. Az a furcsa, hogy ha elkezdek jobb dolgokon gondolkodni, valahogy a kedvem is hasonul hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Úgy tűnik, Hunornak tetszett a képzelgésem a repkedő flótásokról, és a landolásukról, mert felnevet. És igaza is van, mert kívülről ez az egész repkedő káosz tényleg vicces. Az utakon is sok az idióta, és abban biztps vagyok, hogy ez attól hogy a közéekedés egy szinttel feljebb lenne, ez a probléma nem szűnne meg. Sőt. Ugyebár.
- Az igaz, hogy nem igényeltem, de mindig értékelem a szándékot, mert szerintem számít. Sőt. Az számít igazán.
Valószínű ezt azért is gondolom így, mert nekem sem sikerül minden, közben meg annyira próbálkozom. Tudom, ez más fajta példa, de a lényeg, hogy a szándék mindig fontos, az valóban fontos. Ahogy veszek egy nagyobb levegőt, és a tüdőm megtelik a kora őszi fuvalattal, rögtön érzem, hogy egy a szünidő jó lesz. Kicsit itt felejthetem a zűrzavart a fejemben meg a szívemben, és elcsitíthatom a bennem bugyogó feszültséget. Az otthon melege egy biztos bázis, amiben mindig bízhatok. Szépen, lassú sétával haladunk előre. Miután a biciklisem elvihrzott, az utca csendesebbé, és békésebbé vált.
- Most fejeztem be az első évet. Navine. Egy kis ideig tétovázok, folytassam e, mikor is jöttem, és hogyan érzem magam, de ha nem mondom, akkor itt buzog bennem. Mivel konkrétan a vizsgaidőszak előtt 2 héttel jöttem, barátokkal elég gyéren állok, így egyenlőre hálás vagyok, mikor valakivel összeismerkedem. Barát barát, akit merek annak nevezni, egy van, ami hozzám képest nagy dolog, mert nem szoktam beszélgetést kezdeményezni. Van a komódom alsó fiókjában egy csomó levél, Melaninek címezve, de eddig még egyet sem küldtem el közülük. Egy hatalmas falat érzek közte és közbem. Valamikor pedig én voltam számára az egyetlen ember, akinek el merte mondani, mi van náluk otthon. Úgy döntök végül, megnyílok picit, mert szükségem van rá.- Csak tudod, később jöttem. Vagyis igazából a vizsgaidőszak előtt 2 héttel. Édesanyám beleesett egy csúnya betegségbe, ami az izmaira, izületeire húzódott rá, így be kellett segítenem a testvéreimnél, meg..hát szóval majdnem mindenbe. Na, eljutottam ide is, hogy hangosan is, másnak is el merem ezt mondani. Ha mélyen magamba nézek, akkor se tudom megmondni, miért is feszülök bele a dolgoba, hiszen meggyóhyult, mindenféle szövődmény nélkül. Automatikusan lesütöm a szemem, zavartan más felé pillogok. Talán a félelemtől. Attól félek, hogy ha ki van mondva hangosan, talán újból visszaesik. Meg kell nyugtatnom magam, hogy ez nem így van. Anya jól van. És mindenki más is. Liza...nyugodj meg. Erőt veszek magamon, ránézek Hunorra, és mosolygok. -De most már minden oké. Anyu soha jobban van. Így a tanév rövid volt, és kicsit húzós. De minden vizsgám jó lett, így jöhet a második év. Egy teljes. Így is van, vidáman, előre.
- Na és kedves Hunor, veled mi a helyzet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A kastély mintha hűvősebb lenne, mint szünet előtt. A kinti hőmérő higanyszála is egyre alacsonyabb. Reggel első mozzanatom a szemöldök ráncolás, ami a cidrinek szól. Még időben felkeltem ahhoz, hogy ne a nagy tömegbe menjek le reggelizni, amikor az összes asztal tele van, és mint a heringek a konzervdobozban, vagy Esti Kornél a villamoson. Igen, már a fülemben csengenek kedvenc részeim. "Sokáig tartott, míg a tornácra kerültem. Csak épp a peremén jutott számomra talpalatnyi hely. De hát fönn voltam a szilárd talajon. Két kezemmel keményen szorítottam a kocsi külső vázát. Nem kellett immár félnem, hogy lerepülök." Elmosolyodom a kis idézeten, felöltözöm, a kis díszes zöld kreppapírba csomagolt sütisdobozért nyúlok a fejem fölött lévő polchoz. Körbenézek, mindenem megvan- e, és lebattyogok a nagyterembe. Ahogy reméltem, csak egy két diák botorkál még félálomban, gépies mozdulatokkal nyúl a kiválasztott ételhez, és csoszog az asztalhoz. Én éhes még egyáltalán nem vagyok, csak egy erős feketét veszek magamhoz. Kis kacsóimmal jól megmarkolom az XL méretű zöld csészét. Egy két pillanatig csak nézem, ahogy gőzölög. Nagyot szippantok belőle, és elégedetten ülök le egyenlőre a Navine asztalhoz, de mivel Rózit várom, így mikor bejön valaki egy ajtón, a nyakam nyújtogatom. Nézem a csészém, szép világoszöld. Lassanként kortyolok a kávéba. Az első két kortyot élvezem, aztán a harmadiknál, mikor a kávé a számban van, érzem, hogy valami nem stimmel. Van a számban valami, aminek nem kéne ott lennie. Óvatosan próbálom a dolgot megoldani, a kávét lenyelem, azt a valamit meg igyekszem a számban tartani, amíg nyelek. Szépen kiveszem a számból, és akkor látom hogy egy döglött légy. -Eeeeeehhhh..Hát barátom, azért...a halál oka, kávé. Szegény flótást egy zsebkendőbe csomagolom. Jó alaposan meglötyögtetem az amúgy finom kávém, van e esetleg enne még valami meglepetés így kora reggel, de tisztának tűnik. Mondjuk egy légy már úszott benne, de úgy teszek, mintha nem történt volna semmi. Az otthon lét feltöltött picit, és most újra itt, nekifutás egy újabb tanévnek, ami remélhetőleg kellemesebb lesz, mint a tavalyi. Az előttem lévő sütis dobozra nézek, amiben pár szelet sütőtökös pite lapul. Ráragasztottam a dobozra egy kis narancsárga töklámpást. Ez egy amolyan kis mini ajándék Rózinak. Örültem a levelének, amit írt a szünetben, és már várom, mit mesél. Arról a valakiről, akit látott a könyvtárban még szünet előtt, meg persze arról, hogyan telt a szünete. A nagyterem ilyenkor olyan békés. Egy két háztársam kóvályog erre felé. Biccentünk egymásnak, ők tovább mennek a péksütikkel, amiket magukhoz vettek. Táskámból előveszek egy könyvet és olvasgatni kezdem. Minden második mondatnál elkalandozik a figyelmem. Felpillantok. Senki ismerős, szemeim újra a könyv sorain. "Parancsomra tündökölj, Légi szellem, idejöjj! Rózsaszirmon harmat-vilii, bájitalt, mondd, tudsz-e főzni? Szélsebesen hozd nekem illatozó főzetem, édes, erős, gyors legyen, szófogadó szellemem!" Nagy lendülettel összecsapom a könyvet. hah, ha ez ilyen könnyű lenne!Felkuncogok, majd mégis gondterhes lesz arcom. Ezerenyi kis apró gondolat cikázik fejemben, miközben csak a csészémet bámulom. Igazából már nem is azt nézem, csak bambulok, a szemem pedig ottfejeltődött. Ilyet gyakran csinálok.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szemeim előtt csak nagy homály van, csak a csésze alakja tű éles, így nem ismerem fel a homályos alakot, aki közeledik felém, sőt, azt sem látom, hogy leül, csak a hangja zökkent ki bamba állapotomból. Kicsit összerezzenek, mert nem számítottam emmi zajra, lévén, hogy azt sem láttam, emberi alaki van előttem. Ahogy felismerem Rózit, rögtön elműlik bamba szottyadt fejem, és örömmel fogadom, hiszen már izgatottan vártam.
-Róza, szia! Bocsi, még nem hat a kávé. Mosolygok, majd eszembe jut a légy incidens. Az a piszok, már kiitta a kávémból a koffeint, abba halt bele. Az áldóját, tudtam én! - A reggelekkel nincs bajom, de ez a kis hűvös még szokatlan. Nincs is elég vastag zokni nálam. A szemöldököm ráncolom a zoknik miatt, de gyorsan tovább suhanok a problémámon, majd lemegyek egyik szabad hétvégén és veszek egy pár meleg zoknit. -Remélem, jól telt a szüneted, hoztam neked egy kis finomságot. Szávai féle sütőtökös pite! Anya frissen tartó bűbájt dobott rá, még friss! A csinos kis dobozkát, amit én díszítettem fel, Rózi elé tolom az asztalon, és örülök, hogy személyesen is át tudtam adni neki, nem pedig bagolyban csomagban. Arra is lett volna lehetőségem, de úgy gondolom, sokkal jobb személyesen odadni az ajándékot.
-Nem, 5 perce ülhetek itt a kávém fölött. De képzeld, egy légynek sajnos ez a kávé lett a végzete. A számból kellett kivennem. Kinyújtom a nyelvem, és úgy fintorgok, majd a fintorgásom nevetéssé válik. Hát megesik. A légy már bezzeg fintorogni sem tud. Szegény. -Jó étvágyat, lehet lassan én is veszek magamhoz pár falatot.
Ahogy Rózi a kiflibe harap, izgatottan fészkelődni kezdek, mert nyilván az a legérdekesebb hogy ki az a fiú, de mégsem rohanhatom le vele. Már viszketek a kíváncsidágtól. Csak csendben ülök Rózival szemben, és nézem azzal a tekintettel, mikor valaki csak arra vár, hogy a másik mondjon végre valamit. De aztán csak nem bírom ki. -Ééééés? Ki volt a könyvtáros fiú? Elijah izé...honnan tudtad meg hogy hívják? Csak nem találkoztatok?A mondatok olyan izgatottsággal szaladnak ki a számon, mintha közben megittam volna három bivalyerős kávét. Nem ám a fahéjas izé mizé Starbucks kávéból, neeem. A jó erős kotyogósból, ami után érzed hogy ej, az áldóját, indulhat a nap.  Remélem, nem veszi rossz néven hogy ennyi kérdéssel lerohantam, de hát a bagoly óta arra várok, hogy megtudjam, mi is történt. Nem fejtette ki hosszasan, azt mondta, majd személyesen elmeséli. Egy manó elhalad az asztal mellet, kezében egy tálca, amin már csak 2 db  és 2 muffin van. Elnézést kérek a manótól, és lekapom az utolsó két gofrit is, nehogy vissza vigye és netán kárba vesszen. A kis pletykára rögtön meg is jött az étvágyam, a gofri pedig illik a "kis" kávémhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Jól hangzik a közös bevásárlás, egyedül az egész egy hosszadalmas, ámde szükséges herce hurca, de mással vásárolni már egy kellemes program. Arcom felderül, és vidáman egyezek bele Róa javaslatába a közös kiruccanásra. Gofrimat igyekszem befalni, közben Rózit nézem, miután a sütit elé toltam. Úgy tűnik örül neki, aminek én is örülök. Én majdnem egy egész tálnyit megettem belőle egy ültő helyemben otthon, remélem, neki is pont ennyire ízlik majd. Azonban azért azt remélem, hogy a szünete jobban telt, mint a pite. Kissé megijedt arcot vágok, csak nem valami baj történt? Óvatosan érdeklődni kezdek.
- Á....jó a pite, de azét nem annyira jó. Milyen volt otthon? Emlékszem, mesélte, hogy a szüleit váratlanul érte ez az egész boszorkány dolog. Talán most, hogy haza ment, volt egy kis idő hogy minőségi időt töltsenek együtt, és megbeszéljék a dolgokat. Milyen az iskola, mi mindent lehet itt tanulni, mit tanult Róza eddig, hát..ilyesmi. Hiszen annyi minden jó van a varázsvilágban. A mugli gyekerekek is olyanokról álmodoznak, hogy tündért látnak, meg manókat, és mindenfélét varázsolnak. Persze nem habos süti minden, sok a veszély, de nem cserélném el az életem egy mugli lány életére.
" Shhhhh!" Rózi villámgyorsan lecsitít, mikor a fiúnevét kiejtem a számon. Nem mondtam ki hangosan, inkább olyan fél hangosan, de ennyi is elég volt, hogy Róza izgatottan lecsitítson. Az üzenetet megértettem, jobb kezemet a számhoz emelem, és mutatom, hogy behúztam rajta a cipzárt.  Körbe fordul a biztonság kedvéért. Mozdulatlanul ülök, de a szemeimmel én is ide oda pislantok. Nincs veszély, Rózi folytatja, én pedig csendben pillogva figyelek.
-Áh...értem. Jó jó, hát véletlen a folyosón is össze lehet futni bárkivel. Elég nagy ez a kastély. Ez való igaz. Őt is csak a folyosón láttam beszélgetni valakivel, na meg ő a mágiatörténet tanársegéd. Lzát nézem, ahogy kicsit pironkodva issza a teáját, és győzköd, hogy a tanulás az első és legfontosabb. Még álmában is. - Óh, a fránya bagoly. Ilyeneket én is szoktam álmodni. Ujjaimmal dobolgatok az asztalon, mert azon agyalok, hogy ha Róza így beavatott szívügyeibe, talán én is megemlíthetném neki...Én is körbepillantok, majd nekikezdek természetesen a dikszrét hangomon. - Izé..szóval, ha már itt tartunk, hát én is láttam valakit.. Mire nekikezdek, háromszor megfordul a fejemben, hogy áh, nem is lényeges, minek említsem akkor? De aztán ha már elkezdtem, hát elmondom.
- Még szorgalmi időszakban sétálgattam a kastélyban, és kicsit eltévedtem. Nem is tudom melyik folyosón voltam, de...szóval csak úgy tekegeregtem ide-oda...és akkor láttam, hogy két srác bizalmasan beszélget, aztán vitatkoztak. Azt nem tudom miről, de mindegy is... Elhallgatok. Csend. De nem akarom húzni Róza agyát, így inkább veszek egy nagy levegőt, és folytatom. - Az egyiket Benettnek hívják. Nem egy ronda srác. Vonom meg a vállam, mintha csak úgy mellékesen említettem volna meg. - De persze azt se tudja létezem e. Elmosolyodom. Ó, kis buta Eliza. De nem baj.
-Milyen tárgyakat vettél fel a tanévre? Hopp, egy csodás terelési manőver. Jól van Liza, jól van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Látom Hunoron, hogy miután beavattam, mennyire pocsék is vagyok bájitaltanból, szája nyílik, bizton mondani akart valamit, de én gyorsan lehadarom a mondandóm, ami után még sem mondd semmit. Biztos olyasmit mondott volna hogy a nehezén már túl vagyok, új év, új energiák, ilyesmi. Hát nem tudom, ezt a kérdés egyenlőre lezárom magamnak. Vagy csak zárójelbe teszem.
Jól áll nekünk a távolság. Furcsa ezt így hallani. Az első reakcióm az lenne, hogy hogyan is állna jól a távolság! A távkapcsolat sem működik senkinek soha, és ha valaki azt mondja, szükségem van egy kis távolsága, meg időre, az a dolog már ment a levesbe. Ez az első reakcióm, ami ösztönös, mélyről jövő. De ha jobban belegondolok, van ebben az állításban valami. Van a kis ajtó mögött olyan eset, nem is egy, amikor valóban jót tesz a távolság. Bólintok, jelezve hogy igen értem, meg hogy aha, talán még egyet is értek, ha picit bizonytalankodom is.
-Igen, egypetéjűek, teljesen egyformák. Illetve azért a közeli családtagok meg tudják különböztetni. Vendel orra picit hegyesebb, na meg mindig ő a hangosabb. Ha veszekednek, és valamelyik kiabál, akkor az tuti hogy Vendel. Pár másodpercre elgondolkodom a következő kérdésén. Örülök vajon? Vagy kevésbé? Megvonom a vállam, kifejezvén, hogy hát, fene tudja.
- Hát..tudod, most még ilyen kettős érzés van bennem. Váltakoznak. Hol örülök neki, hol meg nem találom ez miatt a helyem. Amikor itt vagyok, akkor nem vagyok a nagy testvér, hanem én vagyok csak, Eliza. És tudod.. habozom kicsit, keresem a szavakat, amik nehezen jönnek nem is tudom, melyikeket keresem, csak megbotlok bennük.
-Megszoktam az otthoni szerepköröm. Itt meg egy új Eliza van, aki nem valakihez mérten valaki. Olyan, mintha..mintha most keresném meg magam, mint önálló egyén. Egy zavart kis hümmögéssel zárom le a dolgot. Közben a bolt elé érkeztünk, aminek kicsit örülök, az édesség ugyanis mindig feldob.
-Persze, semmi gond,menj csak. Elindulok, majd az ajtóból még visszafordulok, és ki kiabálok.- Ha bármikor van kedved csinálni valamit, baglyozz meg! Integetek, majd magam mögött becsukódik az ajtó. Kedves srác, a szőke. Közben azon is elgondolkodom, én milyen lennék szőkén, de arra az elhatározásra jutok, hogy borzalmas. Nem véletlenül lettem barna, és ez így is marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

"Eltelt." Hangjából érzek valami furát. Amikor az ember nem szeretne róla az adott pillanatban beszélni, met kellemetlen. Ugyan érdekel, mi történt, de én sem szeretném feszegetni, az emberek egyre többen vannak. Aztán kicsit jobban kifejti, épp annyira, mint amikor valaki elolvassa az előszót. Én figyelek, és csak bólintok. -Értem. A lovashintós dolgot viccesnek találom, és jót derülök rajta. Elképzelem ahogy Rózi ül egy olyan vicces cilinder féleségben, szájában pipa.Valahogy így. És mire szeretnéd költeni a zsebpénzed? Bocsánat, nem vagyok otthon az elektronikában. Mennibe kerül egy laptop?Ahogy felteszem Rózinak a kérdést, kicsit elkap a pír. Használtam már laptopot,bár nekünk otthon nincs, de mivel otthon nincs, az áráról sajnos a legkisebb fogalmam sincs. Nem szeretek tudatlannak tűnni, butánal meg még úgyse, de mivel ezen a téren tudásom erősen foghíjas, kicsit belepirulok. Már éppen kezdenék újból felszabadulni, arcom visszanyeri a szokásos sápadságát, de megkérdezi, ki az illető, amitől arcom teljesen pipacs színűre vált. Tegnap is látta, magas, nem csúnya. - Igen, magas. Ezalatt vörös képemmel a maradék jó nagydarab gofrit egy az egybe betolom az acomba, hogy ne kelljen megszólalnom. Két pofazacskóm teljesen megtelik, és próbálok szorgalmasan rágni, nehogy megfulladjak itt a nagy publikum előtt. Már látom is a képet, amint kérdezik, hogy halt meg a szegény pára. Róza könnyeivel küszökdve meséli, hogy hát beszélgettünk, aztán bevette a szájába az egész gofrit, arca elvörösödött, és hát... olyan gyorsan történt minden...A falatot végül sikerül megrágnom, és egy nagy nyelés után csak bárgyúan mosolygok.
-Mi? beszélgetni? áhh, neeeeem, hát nem is olyan fontos, tudod, csak egy srác.  Aztán erőt veszek magamon.
- Na jó, nem lenne rossz, ha jóban lennénk, kedves srácnak tűnik. Egyébként meg  vagyok az a szerelmes típus. Itt valóban igazat mondtam, mert tényleg nem vagyok az. Ezért is kezem ilyen furcsán a dolgot, mert az ilyefajta érzések eddig elkerültek.
Mikor a tantárygak felál kérdezem, azonnal sorolni kezdi őket, amit én csak tágra nyílt szemekkel hallgatok. Számolok. ez 15 tantárgy.
-Húha, te aztán ott vagy a szeren. Én csak 9-et vettem fel, de mindegyiket tökéletesre szeretném megcsinálni. A bájitaltant először el akartam hagyni, de aztán....Hunor valahogy meggyőzött. Elültette a fülembe, hogy a kezdeti bökkenők utén jobban fog menni, így mégis felvettem. Így aztán felvettem a.....bájitaltant, bűbájtant, átváltoztatástant, LLG-t, aztán van a...mágiatörténet, mugliismeret természetesen, káros szerek ismerete, okkultizmus, Legilimencia nekem is.
Ahogy sorolom Rózinak, végülis most is azt érzem, hogy az idénre ennyi elég. Nem vettem fel most a SVK-t, de majd jövőre. A repüléstant sem vettem fel, nem akarom túlterhelni magam. De ezek helyére vettem fel most az okkultizmust, és a legilimenciát. Próbálom varilgatni az órarendem, hogy indig legyen benne valami új. Harmadiktól azért sajnos több mindent kell felvennem, de nem akarom a kedvem elvenni már az elején a tanulástól, így próbálok mértékkel terhelődni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

17 galleon. Hmm..Talán nekem is kéne vennem egyet, végülis rengeteg dolgot lehet tanulni a neten keresztül. Ha jól használom, hasznomra is válhat. Játékok is vannak rajta, meg ilyenek. Anyát talán meg is tudnám fűzni, hogy beszerezzünk nekem egy ilyet. Érvelhetnék azzal, hogy tanulnék vele. Tetszik az ötlet.
Egy hajóban evezünk. Na igen. Rózinak igaza van. Bármennyire is rossz a helyzeted, ha van valaki, akivel hasonló cipőben jársz, az könnyít a dolog elviselésében, átvészelésében. Megnyugtat, hogy nem vagy egyedül a problémáddal. Zavart félmosolyom, természetes mosollyá válik, és arcom is lassan a rákvörösről, a rózsaszínre kezd visszaváltani, és én sem érzem már, hogy itt rögtön helyben felrobbanok a nagy publikum előtt. Néha, amikor kellemes magányomban vagyok, el szoktam gondolkodni magamról, és néha egészen érdekes, de annál komolyabb dolgokra jövök rá. Például arra, hogy félek a visszautasítástól. Valósággal rettegek attól, hogy nem vagyok elég jó. Egy kellemetlen, gonosz kis hang folyton itt van, és azt mondogatja, nem vagy elég jó. A rajzaid nem elég jók, te nem vagy elég. Ezek a ki nem mondott, a valóságban soha el nem hangzott mondatok súlyként rakódnak le végtagjaimra, a vállamra és a lelkemre, hogy aztán ott eresszenek gyökeret, és burjánozzanak tovább. Egyenlőre nem gondolom, hogy ez a valami, életveszélyes lenne. Az is lehet, hogy egy természetes félelem, amivel egyszerűen meg kell birkóznom. Talán az elefántból csinálok bolhát. Ráadásul egy olyan elefántból, ami még nem is létezik. Ezen a vonalon menve talán nevetségesnek is tűnhet a problémám, mégis most szívesen ásnám el dolgot, így örülök, hogy a tanulásra terelődik a beszélgetés. -Közös? Ú, de jó, már alig várom!
Hunor valóban szimpatikus fiú, az is lehet hogy a továbbiakban barátság is szövődik, aminek igazán örülnék, rám férnek a barátok. Az asztal fölött hirtelen egy bagoly tűnik fel. Először azt hittem Rózihoz jött, de ahogy jobban megfigyelem, ez az otthoni baglyunk, Cézár. Le is pottyant egy levelet pontosan az orrom elé, majd eltűnik. Rózira nézek, majd a levélre.
- Anyától jött. Biztos már azt akarja tudni, odaadtam e sütit és ízlett e neked. Nevetek fel, de azért érzek valami furát. A megérzéseim általában jók...Veszek egy nagy levegőt, és kibontom a levelet, melyben anya sietős kézírása szerepel. A sorokat olvasva összeszalad a szemüldököm. Mintha a levegő hirtelen olyan folytogató lenne...újra és újra elolvasok egy egy mondatot, hogy megbizonyosodjam, valóban nem e olvasam félre. Nyilván nem.Mint amikor tudod hogy elhagytad a cuccod, de azért kotorsz még a táskádban, hátha csoda történik. Nem.
-Miiii?? Azt írja, Zsókát elütötte egy autó. Döbbenten és értetlenül bámulok Rózára. Mit keresett Zsóka egy autóban? Újból a papírra szegezem a tekintetem. "De jól van. Jól van, de kórházban." Tehetetlen düh kezd eluralkodni rajtam. Nem értem az egészet. Ez valami rossz tréfa? Igen, biztosan az, hiszen nekünk nincs autónk, apa nem engedte. De nincs április elseje, az még vagy 7 hónap. Nem értem...Kezem kissé remegni kezd, de igyekszem lehiggadni, hogy tovább tudjam olvasi a levelet. "Eltört a karja, amit maga elé rántott, hogy tompítsa a találkozást a karosszériával, illetve beütötte a fejét is, így a biztonság kedvéért bent tartják pár éjszakára." Oké, kartörés, nem a világ vége, de...akkor is! Most biztos halálra van rémülve! És az ikrek? Meg az autó,..de tényleg milyen autó? És miért? ÉS hol? PAttognak fejemben a kérdések, nem is tudom mit csinálhatnék. Szökjek ki? Nem hiszem, hogy azzal segítenék a helyzetén. Sírni ugyan nem sírom el magam, de zaklatott fejem talán kicsit megrémítheti Rózát.
-A húgom, Zsóka...azt írja, eltört a karja, és az ispotályban van. Pár napig bent tartják megfigyelésen. Gondolom hogy nincs e agyrázkódása. Ahogy kibuggyanak a szavak a számon, szinte még el sem hiszem. Nagy levegő, beszív, kifúj. Végre sikerül kicsit lehiggadnom, de továbbra sem értem, mi a fészkes fene van otthon, hiszen még csak most jöttem el otthonról. Jár agyam, jár az agyam, és kiugrik belőle a kérdés is.
- Nincs is autónk. Ki vezethetett? Anya csak nem...apa tud autót vezetni, de pont ő volt az, aki nem akarta hogy legyen autónk...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Igazán nem értem, kinek állhat érdekében, hogy a cuccaimat szanaszéjjel szórja, rejtse, dobálja a kastélyban. A pöttyös zoknim, és a zöld garbós fölsőm most találtam meg az elhagyatott mosdóban, és az alagsori folyosón az egyik festményen. Szó szerint, mert szerencsétlen le volt vele takarva. Mikor levettem, Sir...Sir izé, vagy kicsoda, még engem cseszett le,hogy nem kéne szanaszét hagynom a dolgaim. Mikor próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez nem egészen így történt, semmi közöm a dologhoz, és én is nagyon szeretném tudni, ki volt az, azt mondta nem illik hazudni. Megkérdeztem, ki volt az, aki letakarta, de erre csak annyit felelt, nem tudja, mert még aludt, mikor rá került. Elrebegtem egy remeket, és tovább eredtem. Ma hajnalban arra keltem ugyanis, hogy a ruhás fiókom háromnegyedének nyoma veszett. Valaki láthatóan felforgatta, és a java részét elrejtette, úgy tűnik a kastély különböző helyein. Azért remélem a fehérneműimet nem találja meg senki, azokból is vitt az az átkozott. Bárhol lehetnek, bárhol lóghatnak. Folyosón, könyvtárban, konyhában a fiókban, festményeken, tantermekben. El sem tudom képzelni, mi lenne, ha az egyik órán látnám meg, amin épp fel van lógatva egy melltartó, egy nadrág...megrázom a fejem, hiszen, ááá, oda azért biztos nem került. Szomorúan, lassú léptekkel szedem felfelé a lépcsőfokokat. Ez az évem ugyanis eddig nem a legjobb. Zsóka az ispotályban, eddig még nem kaptam anyától választ, hogyan is került Zsóka kocsiba, aztán meg itt van ez a ruha mizéria. Fancsali képemmel lassan felérek a bagolyházba. A gerendákat kémlelem, hátha ott rejtőzik egy ruha, póló, bármi, ami az enyém. Óvatosan, lassan teszek egy kört, és ki is szúrok egy sálat. Egy bökkenő van. Túl magasan van. Pálcámért nyúlok, hogy leszedhessem. Elrebegekek egy gyors Vingardium Leviosat. A sál rögtön meg is emelkedik, de..de...
-Aj, ezt nem hiszem el.
Ez a bűbáj ugyanis oldalirányba nem mozgatja a lebegtetett dolgot, így a sálam megakad a gerendába újra, és újra. Remek. Pompás. Sőt egyenesen fantasztikus.
-Nos, melyik bűbájos bagoly lesz az, aki segít nekem lehozni a sálam?
Odamegyek az egyik szimpatikus bagolyhoz, és megvakargatom a fülét. Ha kicsit gügyögök neki, talán segít nyomoronc kis helyzetemen....de semmi.
-Figyi, ha lehozod, kapsz tőlem valami finomságot. De csak akkor, ha most felrepülsz szépen, és lehozod a sálam. Semmi. Kérdőn nézek a többi bagolyra, valamelyikük csak megszán engem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Nyilván egyik bagoly sem reagál rám, mondhatni azt is, teljesen ignorálnak. Csalódottan sóhajtok egyet, mikor belép valaki az ajtón. Biztos új, mert tátott szájjal bámulja a helyiséget. Egy szúrós pillantás vetek a mellettem lévő bagolyra, aki persze semmi veszi pillantásom, és odébb is repül. Köszi, tényleg köszi a semmit.
- Szia, á, nem zavarsz, csak a ruháim....Szóval én meg Szávai Eliza. De inkább csak Liza.
Kezet rázok vele, aztán rájövök, hogy eeddig tényleg, még senkivel nem is ráztam itt kezet. Bénán tartom az ölemben a zoknim meg a zöld kis fölsőm, igyekszem minél kisebbre gyúrni őket, de teljesn láthatatlanná nem tudom tenni. Ekkor a szemtelen bagoly újra feszáll, a vállamon megtepeledik, és a fülembe csíp egyet, mintha most venne revansot, amiért csesztetem. Vagyis ő csesztetésnek veszi gondolom, pedig csak egy kis segítséget kértem.
-Au , most már hagyj békén! Dühösen hessegetem el, és a fülemet masszírozom. -Bocsi, épp az őrületbe kergetenek. Kicsi a doxy, de harap. Kedvesnek tűnik, és pontosan tudom milyen kicsit elveszettnek lenni, én kábé folyton az vagyok, de azt hiszem, ez a személyiségemből is fakad, a körülmények csak picit rásegítenek. Már jobb a helyzet, mint modjuk pár éve, de azért a baj az szeret engem.
- Ó, persze. Szóval a levelezés. Ne aggódj, nem bonyolult. Ha kész a levél, meg van címezve, akkor rákötöd eg bagoly lábára, és ő elviszi. Én kicsit paranoiás vagyok, és a levére is ráírom a pontos címet, és a bagolynak is elmondom, hogy véletlenül se tévedjen el. De elvileg elég az egyik, a bagoly tudja a dolgát.   Ja, már ha nem egy kis rohadék, de ezt már csak magamnak mondom, némán. Ahogy befejezem a mondani valóm, a bagoly felszáll a gerendára, éppen a sálam mellé. Szépen lassan bólogatok neki, igen azt kéne onnan lehozni. Kezemmel inet a bagolynak és próbálok kedves képet vágni hozzá, hátha hátha. Várok. Semmi. Csak néz a nagy szemeivel, ide oda forgatja a fejét.
- Most tényleg, szerintem direkt provokál. Csak tudnám mit vétettem ellene. De mindegy. Szóóóval őt szerintem ne válaszd, ma nincs segítő kedvében, a levelet biztosan Loch Nessbe vinné, vagy beleejtené egy mocsárba. Körbe nézek, valami kedvesebb bagoly felé. Teszek egy két lépést egy hóbagoly felé. - Hát, mondjuk ő. Mutatok  kis fehérkére, aki csak pislog ide oda.- És mikor érkeztél? Talárt nem látok rajta, a házának színét sem, így tovább kérdezgetem. -Melyik házban vagy? Én kivételesen talárban vagyok, és egy navine sál is lóg a nyakamban, amit mondjuk szeretek, mert a sárga jól áll, és a sál is olyan jó meleg. Leülök az egyik kisebb gerendára, addig úgyse megyek innen, amíg a fönti sálat valahogy le nem varázsolom. Hosszú nap lesz ez, nem rövidebb a tegnapinál. Az  is  lehet, hogy valaki megsajnált nagy sóhajtozásaim miatt. Egy kisebb huzat keletkezik, és a csinos kis sálam a szél hatására mit csinál? Na mit? Igen, igen. Leesik. Pontosan a fejemre. Igen, ezt tulajdonképpen pont így akartam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

A baglyok olyan...szeszélyesek. Szeszélyesek, igen. Egyszer mint a jó kisgyerek, szó nékül teszik a dolgukat, olyankor mindig megjutalmazom, a következő nap meg mintha valami kisördög bújt volna beléjük, folton ellent mondanak nekem. Most sem én voltam a ludas, hiszen még a kis füle tövét is aranyosan megvakargattam neki.
- Nem, épp az ellenkezője történt. Ők bosszantottak fel kicsit.
 Legyintek. Szűkszavan és kissé hadartan válaszolok, mert eszembe jut, hogy akár az egyik alsóneműmet is szorongathatnám. Már épp kezdett arcom vörösleni, de a fiú könnyített a helyzetemen a baglyos dologgal, amit én titokban magamban meg is köszöntem neki. A bagoly bevált, amint a fiú elmondta az utasítást, fogta magát, és útnak is eredt. Rámosolygok Marcellra. - Na úgy látom, ez már megy is. Közben azt a következtetést is levontam, hogy eddig mugli környezetben nevelkedett. Az elején, amikor ide kerültem, kicsit szokatlan volt, hogy akikkel találkoztam, azt se tudták eszik e vagy isszák a varázsvilágpt. Na jó a könyvekből, fantasykból persze, de még tapasztalatlanok voltak. Most már egészen jól megszoktam, és én sem ujjongok tapsikolva, hogy fúúú, mugli világ, de érdekes, mesélj már. Ha valamiről még nem hallottam, nyilván kerek szemekkel érdeklődök felőle, de csendesebben, nyugodtabban. El is meséli, hogy a héten érkezett, és rellonos. Nocsak. Az órákon kívül eddig nem igazán csevegtem rellonosokkal, csak egy lánnyal a kávézóban, aki kimondottan emlékeztet Anett kuzinomra. Még a mimikája, meg ahogyan beszél, csak Anett kuzin kicsit magasabb. Na de mindegy is. Mosolygok kedvesen, hogy felismerte a házam logóját, színét. Lepillantok a taláromon lévő jelvényre.
-Igen, Navine. Az előző tanévben jöttem. Pontosabban a tanév vége felé, előtte otthon tanultam....családi okok miatt.
Nem hiszem, hogy bele kéne kezdenem anya és Zsóka betegségébe. Az, hogy Hunornak elmondtam, jól esett, mert akkor mondtam ki először. És ki is kellett mondanom. Nem is Hunronak, inkább magamnak. De azóta még csak nem is gondoltam erre. Kimondani pedig megint nem akarom egy ideig. Még mindig megvisel ez az egész. Néha éjszakánként a takaróba burkolózva gondolkodom. Sok mindenen, többek között ezen az időszakon. Az immár az ölemben fekvő sál végeit csavargatom ujjaim között.
-Hát ö.. Körbenézek,közben nem e jött még valaki, majd miután látom, hogy csak ketten vagyunk, veszek egy mély levegőt, és beavatom.
-Szóval az van, hogy valaki nagyon viccesnek gondolta, hogy elveszi az összes ruhám az éjszaka közepén, és a kastély különböző pontjában szórja szét. Gyakorlatilag bárhol lóghat egy egy ruha, sapka, zokni,és...és egyéb ruhadarabom. Igyekszem a mondnandóba nem belepirulni, és azt hiszem sikerül is. Egyébként ha én mástol hallanám ezt a sztorit, lehet a képébe röhögnék, mert annyira...abszird. De tényleg. Ez az egész egy teljesen hülye, abszurd helyzet. Nyilván nem mással történik ilyen, hanem Szávai Elizával. Velem. Vicces nem? Mentő kérdés, mentő kérdés...
-Na és eddig hogy érzed itt magad? Vannak itt ismerőseid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Igyekszem józan eszem megtartani, vagy visszanyerni, nem is tudom pontosan. Leteszem a levelet, és veszek 3 nagy levegőt.
- Tudod. ez azért fura, mert nekünk nincs is autónk. Igazán írhatott volna még részleteket. Csak meredek magam elé, és bólintok Rózi javaslataira. Ahogy nyugtatni próbál, valamennyire sikerül is neki. Nem akarok a bolhából elefántot csinálni, és itt hagyni csapot-papot, csak mert a kishúgom karja eltört. Tudom, hogy ez nem olyan nagy ügy, másnak is tört el a keze, és anyáék vele vannak, nem történt katasztrófa. De mégis..Mit csináljak?
- Hát..lehet hogy most feleslegesen rohannék oda. Azt hiszem írok anyának, hogy amint hazakerülnek, írjon, és megpróbálok hazamenni. Tudom, butaság, csak egy törött kar de...de...mégis szeretném látni.
Lehet, jobb lenne, ha Zsóka idekerülne, hozzám közel az előkészítőbe. Nem is értem, anya eddig miért nem hozta fel. Most már elég nagy ahhoz, hogy ne csak a szomszédban legyen, és otthon tanuljon. Ráadásul, ha ide kerülne, akkor többet láthatnám, és talán a kapcsolatunk újból visszarázódna a régi kerékvágásba. Igen, ez jó tervnek tűnik.
- Te figyelj csak Rózi..eszembe jutott valami. Megpróbálom anyát rávenni, hogy Zsóka a következő tanévet itt folytassa, az előkészítőben. Akkor én is megnyugodnék, hiszen itt lenne a faluban. Mire Rózának is kifejtem a fejemben megrajzolt tervem, le is nyugszom, szívverésem újból a régi, bár nyilván még mindig bánatos bambi fejet vágok. Ez az, hiszen nem pánikolni kell rögtön, hanem a megoldást keresni, hiszen a legtöbb helyzetben igenis van megoldás.
-Akkor hát...most felmegyek a bagolyházba, és írok egy levelet anyának. Aztán szólok, ha van valami fejlemény. Felállok, székem betolom, és céltudatosan a bagolyház felé veszem az irányt. Elköszönök Rózától, és sietős léptekkel viharzok el, közben pedig fejemben elkezdem megfogalmazni a levelet. Legyen lecseszős, vagy inkább maradjak az aggódós érdeklődő stílusnál? De hát dühös vagyok! Jó igaz, nem tudok semmi infot. Végül arra jutok, nem idegeskedem, megkérdezem mi történt pontosan. Utána többet tudok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Mivel is mivel is...ja igen, azzal, hogy egy tetves kérést nem teljesítenek, mikor én a lelkem is kiteszem! Mondanám, ugye, de inkább finomítok a reakciómon.
- Egy egyszerű kis szívességet szerettem volna kérni tőlük. Vagyis kértem is, de inkább úgy tűnik rajtam mulatnak. Megrándítom a vállam, aztán valahogy, ahogy így belegondolok, kissé valóban mulatságos az egész. Hadd mulassanak hát ők is. Genyó dolog, de néha tényleg kicsit vicces más nyomora. Nem is nyomora, inkább csak a bénázása. Ahogy így ülök a ruháimmal, és mesélem a sztorit Marcellnak, a dühöm valahogy alább is hagy. Lehet, el is engedem ezt a harag részét, és a ruhadrabjaim megkeresésére koncentrálok. Amikor nagyon dühös vagyok, vagy szomorú, azt veszem éstre magamon, hogy olyan nagyon gyorsan el is fáradok benne. Az érzelmi túltelítődés lefáraszt. Jobban mondva a negatív érzelimi túltelítődés. Kicsit meglepődöm, amikor Marcell megköszöni, szememim kicsit talán ki is kerekednek, de a meglepődöttségtől egyben persze vidáman el is mosolyodom. - Ó, hát igazán semmiség. Örülök, hogy segíthettem! Remélem csupa jó hír repült most ki az ablakon. Meghálálni? Nohát...kerek kékjeimmel csak némán pislogok. Elég szokatlan ez a felajánlás egy zöldtől. Tetszik, hogy ilyen barátságos és nyit felém, de a meghökkenéstől hirtelen csak némán tátogok pár másodpercig, mielőtt sikerül megszólalnom.
-Ugyan, nem kell meghálálni, nem volt nagy dolog. Nem adtam érte a vérem vagy ilyesmi. De ha van kedved, meg időd, tarts velem egy séta körre a kastélyban. Futok még egy kört a keleti szárnyban, hátha. Ha szívesen beszélsz róla. Nem, nem szívesen. De gorombának sem szeretnék tűnni. Az ajkamba harapok. Belül kényelmetlenül érzem magam, ez a gombócnak nevezett valami itt van, és szorít. Nem fogom ilyenekkel terhelni szegényt, talán majd máskor. A múltam nem fog elfutni, megvár, bármennyire is rimánkodom érte, nincs akkora szerencsém. Az egyetlen ami megvédhetne, az egy elejtő bűbáj. Magamnak kell feldolgoznom, és csak idő kérdése, és sikerül is.
- Kedves tőled. Semmi nagy dolog, csak volt a családunkban egy betegség, így otthon segítettem a mindennapokban. De már semmi gond, itt vagyok, minden okés.
Igyekszem magam is elhinni, hogy csupán ennyi az egész, mert jól hangzik. Olyan megyőzőre sikerült hangosan kimondanom, hogy félig valóban el is hittem, hogy semmi gond. És ami azt illeti, már tényleg nins semmi gond, így igazat mondtam. Azt, hogy nem egy betegség, hanem kettő, és nem egy kis dolog, az egész család kissé belerokkant, nem kell tudnia. Egyelőre legalábbis. Nem tudok róla beszélni, sajnálom. Idővel.
- Nem, az előző év vége előtt jöttem. Aztán jött a szünet, és most újra itt vagyok. Ruháimat bepakolom a táskámba, hogy ne szorongasam tovább, mint egy félőrült csaj..- Genyóság, persze, de ötletem sincs ki volt. A navineben nem ismerek senkit, aki ilyenre képes lenne. Nem is vagyok biztos benne, hogy diák volt. De talán nem is számít. Hiányzik még pár...alsóneműm, meg harisnyám, pulóverek. De ha nem is lesz meg az összes, nem baj. Legyintek, felejtsük el, van ilyen. Nem túráztatom már többet ezen magam. Át is vezek inkább Marcellre, hadd ismerjem meg jobban. Idejön, és szegény rögtön egy balesettel kezdi. - Akkor még az a szerencse, hogy nem lett nagyobb bajod. Eddig fel sem tűnt a fején lévő kötés, amitől kicsit magamban el is szégyellem magam, hogy ennyire nem figyeltem a másikra. Összecsapom a két kezem. -Na, hát akkor hozzá tehetsz még egyet szerény személyemben. Eliza. Nehogy úgy maradjak meg benned, hogy a bolind ruhás baglyos csaj. Mosolygok rá bátorítóan. - Egyébként meg nekem sincs nagy baráti köröm. Nem vagyok egy kezdeményező típus. Sose voltam. Pedig nem zavarnak az emberek körülöttem. Bár igaz ami igaz, egyedül is nagyon szeretek lenni. Megnyugtató, olyankor töltődök fel igazán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Talán majd legközelebb. Bólintok, hiszen ki tudja, lehet leszek én még jóban a baglyokkal. Ha nem is az összessel. Marci válaszából egy kis aggodalom hallatszik ki. Nem a legkellemesebb.- Hát, sajnálom. A legközelebbibe beleírhatnád, hogy képzeljétek, találkoztam egy bolondos fruskával, akinek az alsóneműi lógtak mindenhol, és baglyokkal veszekedett. Huh, képzelhetitek! Ha valami vidámat szeretnél belecsempészni, itt vagyok!  
Igazából van, amikor szeretek magamból kis bohócot csinálni. Mások kedvéért. Nem szeretem, ha valaki szomorú. Akkor, ha netán én is szonorú vagyok, inkább megpróbálom átfordítani jóra, viccesre. Tudom, hogy a szomorúsűgnak meg van a maga helye, feladata, de sosem árt mellé egy kis nevetés, hogy amikor egyedül vagy, önmagaddal a némasággal, akkor is fel tudj nevetni, vagy mosolyogni. Az elűzi a démonokat. Marci pedig olyasvalakinek tűnik, aki megérdemli ezeket a kósza ajándék kacajokat. - Szüleidnek írtál?
Tudom, hogy lehet, most én is belenyúltam valami kellemetlenbe. Eszembe jutott Rózi, akinek nem volt egyszerű köre szüleivel a varázsló dologban. Mugli világból hirtelen belecsöppenni nem kis dolog lehet. Nem kisebb a szülőknek sem. De bízom benne, hogy idővel minden mugli szülő megbékél a dologgal. A család az család. Tartson össze. Kusza világunkban egy kellemes otthon bázis. Ha ez a talaj meginog, onnantól minden nehezebb. - Ó, vacsoráig simán végzünk. Főleg mert éhes vagyok, és nem szeretem megvárokzatni a hasam. Közben pedig ha eszembe jut valami, kérdezz bátran. Nem mondom, hogy mindenre tudok is válaszolni, de igyekszem.   Az első napom első percei azzal teltek, hogy megtaláljam a hálókörletem. Egy festmény nagyon szívélyesen eligazított, csak épp az ellenkező irányba. Persze egy kis téblábolás után gyorsan megtalálam. Marci kérdése kicsit elgondolkkodtat. Igazából még nem gondolkoztam el ezen úgy igazán. - Hát..Szeretem az atmoszféráját, a környezetet. A faluban bóklászni ősszel, vagy csak a kasély előtti réten leülni egy padra. Néha kilopózni és édességet falni. Szeretem, hogy találtam barátokat. Azt is szeretem, hogy kicsit elkülönültem a családomtól. Én vagyok a nagytestvér, és otthon néha sok minden hárul rám. De itt... Egy pillanatra elhallgatok. Marcira nézek, aztán folytatom. - Szóval itt most csak Liza vagyok. Nem a nagytesó. Nem tudom érthető e, amit mondok. Neked vannak testvéreid? Tudom, hogy egy egyke élete más. Vagy ha nagyobb testvére van...milyen jó is lehet az! - Igen, igen, a cuccaim. Elnézünk a déli szárnyra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Elhagyva a bagolyházat és újra a lépcsőket róva, immár lefelé, az is eszembe jutott, mit nem szeretek. A lépcsőt. Ezt a rengeteg lépcsőt. Foylton le, fe, aztán megint le és újból fel. Ahogy lefele szedjük a lépcsőket, némán haladok mellette. Akarnék kérdezni, de elnyelem magamban. Furcsa valaki mellett némán haladni, de nekem jól esik. Úgy tűnik, az anyukája neveli valamiért. Nem tudom, csak elhagyta az apja őket, vagy esetleg már nincs közöttünk. Nem tudtam lereagálni, ebből fakadt a csend, amit végül a folyosón megtörök. Csak félhangosan, kicsit a bajszom alatt motyogom, óvatosan Marcira pillantva.
- Sajnálom. Biztos nehéz lehet. Újabb kis zavart csend a részemről, a cipőm orrát kezdem bámulni, és póbálok kikeveredni zavaromból.
- Őszintén? Újból Marcira szegezem a tekintetem. Egy ideig nézem, majd bólintok, hogy hát legyen. - Nem gonoszak. Csak a legtöbbjüknek nem volt rózsaszín a gyerekkora. A személyiség meg hát alakul. És ha rossz hatások értek, rossz irányba alakul. Egyfajta védekezési mechanizmus. Vagyis eddig én így érzékeltem. De akikkel én beszélgetek órákon, teljesen jófejek, és te sem tűnsz egy nárcisztikus baromnak. Úgy látszik, én nem vonzom őket, csak a kedves félét. Ezen meg is örülök, mert tényleg, eddig senkibe nem botlottam, aki rajtam akarná leverni a dühét, vagy ilyesmi. De ha így is lenne, nem nagyon lehet kihozni a béketűrésemből. Bár egyszer kiíváncsi lennék, valaki képes e rá. Csak úgy brahiból. A folyosó kihaltnak tűnik. Teszek pár lassabb lépést, közben pásztázom a lépcsőfordulót, a földet, a plafont, de egyelőre semmi. Nem ez a legrövidebb folyosó, még simán van esélyem ruhát találni. Szurkolok annak, hogy Marci és az anyukája jó családként éljenek. Mi nagy család vagyunk, de a nagycsaládosoknál sem garantált a béke.
- Nos, nekem három kisebb tesóm van. Van egy húgom, aki 7 éves, és két öcsém, ők ikrek, még csak három évesek. Így vagyunk mi négyen. Van, hogy elképzelem, hogy egyke vagyok. Néha tetszik az ötlet, néha megijeszt. Lépek még kettőt, mikor a folyosón elalszik az összes fény. Megtorpanok. Már kint sincs világos, nem szűrődik be fény az ablakokon keresztül sem. Véletlenül belerúgok valamibe, ami csörömpöl, és valahova messzire elgurul. Hallgatózni kezdek, de csak a légzésem hallom.
-Marci? Marci, itt vagy még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Mindig is így volt. Tekintetem Marcin. Csendben figyelek rá, háhta folytatja a történetét, de egyelőre ennyit árul el, én pedig megértően bólintok. Nem tudom, mit mondhatnék, akarok e egyáltalán mondani valamit. Csendes lány vagyok, aki inkább csak figyel. megelégszem a válasszal. - Azt nem tudom, diplomatikus -e. Egyszerűen ezt gondolom. Egyébként meg...mit számít. Én szeretem a zöldet. Fontos. Mármint a zöld. Mint szín is. Mint érzések és mint ember. "A nárcizmusomról nem nyilatkoznék, de jól esik, amit mondasz!" Somolygok egyet, miközben nézem, és kibuggyan egy rövidke, halk fél kacaj.
-Értem, értem miszter. Mosolygok szelíden.
A nagy család egyszerre lehet áldás és átok, hiába közhely. Jobbra balra ingatom fejem. - Hmm...mondjuk. Néha. De szerencsére jó testvérek vagyunk. A hirtelen sötéttől megijedek. Marcit szólongatom, aki rögtön válaszol, amitől kicsit megnyugszom. Oké, itt van, nem vagyok tejesen egyedül.
- joo..jól vagyok..legalábbis azt hiszem. Igyekszem a fal közelébe lenni, és kitapogatni. Ahogy belerúgok a zörgő valamibe, megmerevedek. - Azt hiszem, ez én voltam. Mármint a csörömpölés. Csak várok. Várok, de semmi. Szépen lassan leülök ott, ahol vagyok, a falnak dőlve, és kibuggyan belőlem egy hangos sóhaj. Hirtelen felkapcsolódik a képzeletbeli villanyégő a fejem fölött. Hiszen mielőtt lementem a cuccaim utám, a faluban voltam és vettem illatos tömbgyertyát, hogy este is fény és almás fahéjas illat mellett tudjak olvasni. Kitapogatom a sötétben a táskámból. -Lacarnium Inflamare! A gyertya meggyullad, és magam elé tartva keresem Marcit. Azt a kis bökkenőt, hogy a Lumos varázslatom sajnos nagyon gyenge fényt ad, igyekszem eltitkolni.
- Sose becsüld alá a lányt, aki rabja az illatos gyertyáknak. Bocsi, ha nem vagy oda az almás fahéjas aromáért. Felállok, és igyekszem bevilágítni az utat előttünk. Tétován, de lassan előre lassan megindulok. Így kicsit nehezebb lesz megtalálni bármit is. Felnézek, nem e tudnám a falon lévő fáklyákat is újból meggyújtani, de esélyünk sincs, olyan magasan vannak. No nem baj, legalább jó illat van.
-És mit gondolsz? Te miért kerültél a Rellonba?
Kíváncsi vagyok, ő hogyan látja saját magát. Én egyelőre egy kedves, nyitott és egyenes srácnak látom. Egy kimondottan szimpatikus srácnak. A folyosón mintha hűvösebb is lenne. Remélem a zöld kötött pulcsim itt lesz valahol, most elég jól jönne. Nem mondom, hogy félek a sötétben, csak hát nem szeretem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

A bál után Azt éreztem, muszáj megint lejönnöm a faluba. Szeretek társaságba járni, de ha utána nem vonulhatok vissza a csendbe, a nyugodt vizekre, akkor azt érzem, hogy túl vagyok töltve, és ha valaki hozzám ér, megrázom. Reggel, mikor próbáltam az összes kis porcikám összeszedni valahogy, fel-fel villantak képek. A tökfaragás, a puncs, amit követett még egy, aztán még egy...aztán  mint derült égből a csokieső, úgy villant fel előttem Róza arca, miután a szőke tova illant a tömegben, hogy a többieket örvendeztesse meg jelenlétével. Egészen furcsa látvány volt, mert az arca mintha ragyogni kezdett volna, ezt felülviselkedve pedig próbálta ennek az ellenkezőjét legesztikulálni. Szavaival a kettő között ingadozott, mint aki nem tudja eldönteni, mi a helyzet. Összezavart, mert attól a pillanattól fogva azt éreztem, talán én voltam túl nyers, túl bunkó, hogy ilyen egyenes és erős véleménnyel legyek valakiről, akit igazából nem ismerek. Aztóta is, ebben a pillanatban is azon filózok, én voltam -e tuskó. Vagy az egész utána következő kínos farigcsálás csak egy szerencsétlen eset következménye volt. A művházban a könyves sorok között ezen mélázva sétafikálok. Bár Szent Miklósról keresek legendákat a cikkemhez, és az órára Maleficium anyagot, agyam egyik kis sarkában ott icereg-ficereg a dolog. Talán egy pillanatra, persze csak egy egészen rövidke pillanatra, de még a féltkenység is elfogott. Mert Rózit legalább, ha ilyen fura módon, te kitüntette valaki a figyelmével. Míg engem tudod ki tüntet ki a figyelmével? A....ja nem. Senki.  Az esetek többségében ennek örülök, nem zavar, de van ez a pici kis százalék, amikor igenis, zavar. Nevem hallatán lezárom a témát, mert úgy tűnik nem hogy segítek megoldani magamnak a dolgaim, hanem egy borzalmas gondolatspirálba keveredek, és egyre erősebben kell kapaszkodnom, nehogy elnyeljen végül.
- Ööö..persze, jövök. Észre sem vettem, hogy vége a felolvasásnak, és a gyerekhadsereg megindult hazafelé. Egy órát keresek, a falakat pásztázom.
- Már ennyi az idő? Kezdem azt hinni, a könyvtárban máshogy jár az idő, mint odakint. Arcomon zavart mosoly fut végig, mert néha van olyan érzésem, főleg amikor nálam idősebbek lépnek az aurámba, hogy belelátnak a fejembe. Persze, tudom nem mindenki legilimentor, egyszerűen csak lányos zavaromban kiszolgáltatottnak érzem magam. A gondolataink végülis elég személyesek. Feltűrt pulcsiján szabadon látható tetoválását észreveszem. - Szép. Mutatok a szememmel a karjára, majd felkapok két babzsákot. - A baba-mama szobából hoztad őket? Tudom, hogy nem most találkozom vele először, elég sok szombatot itt töltök, de ami a neveket illeti....
- Odett ugye? És ennyi, amit igazából tudok róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Elgondolkodtam már rajta, hogy nekem is legyen tetoválásom, de ádegy, 15 vagyok, és drága édesanyám elájulna abban a szent pillanatban, ahogy meglátná, ádkettő, fogalmam sincs, mit szeretnék, és addig meg semmi értelme. Sem sima, sem bűbájos tetoválásra. Nem vagyok már az a típus, aki ellenszegül, ha csak nincs rá oka. Pedig kisgyerekkoromban! Simán mondogattam nyilvános helyen hogy kaki, kakifej, pedig tudtam, hogy nem szabad.  Hát igen, itt tartunk. A kakifej után egyenes lehetett volna az utam a tetkóig, vagy a kék hajhoz, de nem. Mindezek ellenére ilyen szabálykövető csitri lettem. Felcöccögök, aminek egy halk kuncogásban teljesedik ki.
- A mai srácok simán végignézik, ahogy a lányok cipekednek. Tétován vigyorgok, aztán elindulok Odett után a lépcsők felé a két babzsival. A vállamra raktam egyet-egyet, így kicsit könnyebb, mintha az ülemben vinném őket. Nem a legkönnyebbek, de épp jó erőben vagyok, a lépcső sem akkora akadály. Otthon is van hasonló fotel a szobámban, nagyon szeretem. Egyenletesen, de lassan, óvatosan haladok a lépcsőn, miközben a vállamon egyensúlyozok velük, nehogy leejtsem valamelyiket. - Odi, Odil, Odetta. Bocsi, hirtelen csak ezeket dobta ki az agyam. De az Odett jobb. Mondatom végére fel is érek a legfölső lépcsőfokra. Itt leteszem egy pillanatra őket. teszek két kört a karjaimmal, amik elgémberedtek, majd újból a vállamra kapom őket. Odett, Odett. A nevéről azonnal Odile jut az eszembe a hattyúk taváról. -Seggfej? Engem? Á, dehogy, szó sincs ilyesmiről. Legyintek könnyedén. Vagyis hát dehogynem, csak nem én vagyok az érintett. De nyilván nem akarom elmesélni a sztorit, a végén megint csak kellemetlen helyzetbe hozom magam, és ami még rosszabb, mást is. Gondolkodom, mit is mondjak. Mondjak -e egyáltalán bármit is. - Csak lehetséges, hogy szert tettem egy új érzésre. Puff, jaj, hát nem egészen ezt akartam mondani, de csak úgy kiszaladt. Amikor már a nyelvemen volt, igyekeztem visszahúzni, de csak riadtan néztem, ahogy megiramodik, és hangot öltve kibuggyan, és köszön. Jó, nem baj, valahogy mentjük még a helyzetet. - Félre ne értsd, nem olyan féltékenység...Nem, ez még mindig béna. Jaj, Liza..- Nem egy konkrét személyre. Inkább olyasvalami, mint például, valaki nyert egy versenyt, és te meg neg még a jelentkezésről is lecsúsztál. Végülis...igen. Ilyesmi. Lehet jönni a ez egy teljesen normális érzés, egy csomószor meg fogod még tapasztalni szöveggel. Ezekkel persze nicns is semmi bajom, azon kívül, hogy teljesen haszontalan mondatok. Ahogy ez végig fut a fejemben, talán már meg is bánom, hogy belekezdtem. Lehet, hogy va egy kevésbé jó oldalam, és ez nem tetszik. Mert új, és nem tudom, hogyan kell kezelnem, nehogy elszabaduljon. A vállamon a babzsik hirtelen sokkal nehezebbnek tűnnek, mint eddig.