Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egészen különleges élmény a bentlakásos iskola, elvégre egyetlen szobatársát leszámítva nincs, aki megzavarhatná álmát - talán csak kutyája, de ő meg addig meg sem moccan, míg gazdája életjelet nem ad. Márpedig a másik oldalára fordulás nem számít annak, így kimondottan jól elvannak. Mikor tíz óra környékén már érez magában annyi energiát, hogy legalább felüljön ágyában, nem tudja nem észrevenni azt a hihetetlen világosságot, mely az ablakon keresztül szobájukba árad. Császár persze azonnal őrült módjára elkezd randalírozni a szobában, míg a fiú konstatálja, hogy leesett az első hó. Nyilvánvaló, hogy ez egyidejűleg azt is jelenti, le kell menniük, hiszen kutyája nem egyszerűen szereti, hanem meg van veszve a hóért, amiben minden évben ezer és egy órát kell fetrengenie, mígnem őt vagy gazdáját el nem kezdi fenyegetni a teljes fagyhalál. Ennek örömére Ervin sem tétlenkedik, magára kapja farmerját, vastag téli bakancsát, egy pólót, arra kötött pulóverét, majd a belül szőrrel bélelt kabátját. A sálat hanyagul dobja nyakába, ahogyan a sapkát is épp csak megigazítja fején - lesz ez még másképp is, mikor kiér a szabad levegőre.
A mellette közlekedő corgi nem szimplán menetel vagy tappancsol, egyenesen ugrándozik, alig várva, hogy végre valahára beletapicskoljon a hűvösre dermedt vízbe. Mielőtt kirontanának a kapun, a rellonos a konyha felé kanyarodik, hogy magához vegyen egy kis kávét és így induljanak meg a cudar hidegbe, mely kint fogadja őket. Már épp nyitná a száját, hogy Császár nyugodtan mehet, amerre lát, de az az igazság, hogy ezt nem kell kétszer mondania. A kutya fejvesztve rohan előre, mint valami őrült vadállat és akkora fejest ugrik a hóba, hogy az alatta lévő földben koppan. Ha ez nem volna elég, legalább négy hengeredéssel megmártózik a fehér tengerben, hogy aztán lábra küzdje magát és mint akit speeddel küldtek meg, elkezdjen körbe-körbe rohangálni.
A fiú már abban elfárad, ahogy nézi a történteket, így belekortyol kávéjába és utána indul. Meg sem próbál lépést tartani barátjával, hagyja, hogy még látótávolságon belül őrüljön meg teljesen és totálisan. Ezzel egyidejűleg persze azt is látja, hogy ebbe a hihetetlen játékba belefér az, hogy egy épp a szó szerint lába elé néző lányhoz rohanjon fejvesztve. - Császár, ésszel - hiába hangzik el a figyelmeztetés, mire Lili észbe kap, oldalról a lábának csapódik egy lihegő, hancúrozó corgi. Ha nem vigyáz eléggé, akkor egyből rá is mászik és elkezdi nyalogatni az arcát, majd körbeugrálni a hóban. Ervin a tőle megszokott módon rezignáltan figyeli a jelenetet és egy rutinos facepalm kíséretében indul meg feléjük, de abszolút kényelmes tempóban. - Császár, hagyd békén - a kutya egy pillanatra ugyan leül, de továbbra is csóválja a farkát és látszik rajta, csupán egy jelre vár, hogy ismét megőrüljön. - Ne haragudj, nem ütötted meg magad? - mire a kérdést felteszi, oda is ér és kedvesen elmosolyodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem szegény Rudolf tehet arról, hogy Ervint mélységesen hidegen hagyja a bájitaltan. Egészen pontosan annyira közönyös, hogy az eddigi órákat is úgy töltötte, hogy nyitott szemmel aludt rajtuk, s csak egészen hipotetikus esetekben sikerült bárminemű életet lehelnie saját magába. Persze voltak olyan tárgyai, amik bizonyos okokból felkeltették érdeklődését: az SVK például ilyen volt, hiszen ki szerint ne lenne izgalmas? Vagy a káros szerek ismerete, ahol meg kell hagyni, az anyagon túl inkább a tanárnő volt az, aki megragadta a tanulók tünékeny figyelmét. No de a bájitaltan? Száraz anyag, férfi tanár, dögunalom. Arra azért még ő is felkapta a fejét, hogy párban kell dolgozniuk az órán, így, mint aki szívességet tesz, kicsit összeszedi magát és normálisan felül székén.
Körbepillantva a termen összenéz az egyik haverjával, aki biccent az egyik lány felé, aki tetszik neki. Ervin somolyogva csóválja meg a fejét, ám nem tart sokáig néma diskurzusuk, hisz Rudi megszólal, miszerint a rellonos párja nem más, mint... Bernáthy Zsófia. Ismeri már korábbi órákról, de nem sokat beszélgettek. Az biztos, hogy a lány nála jóval többet tud ezekről a löttyökről, így megmentve érzi magát, hisz gondoljunk csak bele: amíg Ervin alszik tovább, az eridonos összedobja a feladatot és minden gond nélkül tovább állhatnak.
Feltápászkodik, hogy odasétáljon párjához - elvégre ilyenkor neki illik megmozdulnia és nem tőle várni a megváltást -, majd könnyeden lehuppan mellé a székre. - Hello - hanyag módon int a kezével és figyelmének egy apró töredékét a tanár felé fordítja, aki ismerteti velük, hogy a tavaly tanult álomtalan álom főzetet kell elkészítsék. Dramaturgiailag tökéletes pillanatban kezd el ásítani, melyet baljával fed el, hogy aztán megkezdhessék az órai munkát. Lustán fordul a lányhoz és még a vak is leolvashatná róla, hogy nem egyhamar tervez megmozdulni. - Te tudod, hogy kell elkészíteni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szerencsére komolyabb sérülés nem történik, mi több, Császár szokás szerint leveszi a lábáról áldozatát, először csak átvitt, majd fizikai értelemben is. Kávéjával melengetve kezét érkezik meg, hogy most már közelről szemlélhesse a kialakuló szerelmet kutyája és az ismeretlen között. Azt mindig is tudta, hogy imád másoktól simogatást kunyerálni, de ennyire odalenni nem szokott senkiért, így feltételezhetően csak a hóból fakadó flash érzés lesz az, ami ennyire a levitás karjaiba hajtotta.
- Kicsit szeleburdi néha - megvakarva tarkóját rosszalló pillantást vet a corgira, aki természetesen rá sem hederít, csak hagyja, hogy dögönyözzék. A hátára fekszik és mutatja a pocakját, hogy bizony azt kell ott nagyon-nagyon megsimizni, mert hát az egy fontos stratégiai pont habtestén. Egy szemforgatás közepette guggol le ő is hozzájuk, hogy végül mosolyogva figyelje őket. - Igen, Császár. Egy igazi rosszcsont - egyébként meglepődne bárki, hogy mennyire szófogadó. Ha mennek valahová, szigorúan igazodik Ervinhez, szorosan mellette megy, a piros lámpánál megáll, leül és lefekszik, valamint marad, plusz nem eszik össze mindent, ezzel elkerülve, hogy mérgezés áldozata legyen. Ez a kutya itt nem piskóta kérlek szépen, csak hát leesik egy kis hav, aztán meg van őrülve.
A zsebébe nyúlva elővesz egy labdát és megmutatja barátjának, ezzel magára vonva a figyelmét. - Ha gondolod, játszhatsz vele. Ez a kedvence, szerintem a szomszéd országig is elfutna, hogy visszahozza neked - odanyújtja a lánynak a játékot és megvárja, hogy tegyen vele, amit szeretne, s ha nem venné el, jobbára maga dobná messzire. - Egyébként Ervin vagyok - miközben bemutatkozik, tengerszín kékjeit a lány íriszeibe fúrja, hogy el is mosolyodjon. Az a különleges benne, hogy nem kell kitüntetett figyelmet szentelnie senkire, tekintete annyira intenzíven fúródik bárki máséba, hogy az már zavarba ejtő. Mégsem húzza a pillanatot sokáig, felegyenesedik és a kezét nyújtja, hogy felsegítse Lilit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Sohasem értette, hogyan tudnak egy kutyával csajozni a srácok, de Lilit elnézve, ahogy teljesen elalél ettől az idétlen jószágtól, már kezdte érteni. Hát ki ne akarna egy ilyen cuki, plüssre hasonlító, puha ebbel időt tölteni? Még akkor is, ha a csúf igazság az, a gazda pusztán járulékos kellemetlenség, hiszen nélküle nem igen lehetne halálba szeretgetni az állatot. Ettől függetlenül Ervin azon kevés fiú közé tartozott, aki nem vitte emberek közé csak azért kutyáját, hogy elcsábítson, majd jól össze is törjön női szíveket. Az más kérdés, hogy számára igencsak fontos tényező, hogy Császár kedvelje azt, akivel alkalmanként összeszűri a levet, de el sem tudná képzelni, hogy kihasználja leghűségesebb társát, ráadásul ilyen rútul.
- Ha így folytatod, még a végén veled megy haza - mosolyogva csóválja meg fejét, hogy belekortyoljon kávéjába, ám nem tétlenkedik soká, játékra invitálja a corgit és persze a levitást is. A labdát könnyen ejti a másik kezébe és figyeli, ahogy némiképp ügyetlenül arrébb hajítja azt, Császár viszont mit sem törődik ezzel. Úgy veti magát a kis gumijáték után, mintha tényleg a szomszédos ország határából kéne visszahozni, utána viszont meghempergőzik vele a hűvösre fagyott vízben és elkezdi magának dobálni. Tényleg úgy csinál, mint egy eszelős.
- Nem furcsább, mint az, hogy a családunkban mindenki Domi - vállat von, mert hát ha azt kérdezik, mi különös, akkor bizony a testvérnégyesük nagyon is az. Nem mintha versenyt kéne csinálni ebből, de azért valóban nem mindennapi, hogy az otthon elhangzó "DOMI" szólításra csupán négy szempár fordul egyenesen a szülők felé. - A nővérem Dominika, a bátyám Domonkos, az öcsém Domokos, a második nevem pedig Dominik. Bele lehet zavarodni - zsebre vágja egyik kezét, míg másikkal a jól megérdemelt koffeinadagját emeli ajkaihoz. Császár eközben eltűnik egy nagyobb hókupacban, ahonnan néha delfin módjára felbukkan, szinte már kecsesen ugrik ki, majd vetődik bele újból. Hatalmas bohóc, az egyszer biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Lassú léptekkel halad Lili mellett, arcán kínok-kínja ül. Még élesen él emlékezetében a tegnapelőtti korrepetálás, ahol Dominika a szokásosnál is jobban leteremtette, mi több, olyan terrorba rakta csoro Ervint, hogy azóta is PTSD-je van, ha tankönyvet lát - ami valljuk be, egy diák számára igencsak kellemetlen. Ma jött el a nap, hogy ki kell öntse a szívét: családja cseppet sem sajnálja, de talán egy kívülálló, egy érző női lélek majd igen.
- Nem viccelek, kiállhatatlan. Főleg azóta, hogy az Eridonba került és prefektus lett - hangjából meggyötörtség, fáradtság és teljes lehangoltság érződik. A legtöbben dühöngenének, toporzékolnának, őrjöngve vergődnének, nem úgy a fiú. Ő a megszokott sztoicizmussal és cinizmussal éli meg mindennapjait, ám nehezen, s egyre rosszabbul viseli hányattatott életének sanyarú perceit. Teljes mértékben lenyűgözetlen, s ha eddig utálta is a tanulást, na most már egyenesen gyűlöli. - Ha jót akarsz magadnak, egyszerűen csak kerüld el - szinte látni véli lelki szemei előtt, ahogy minden nem kitűnő diákot, akárha egy karám lenne, a könyvtárba terel Domca és szégyen szemre megalázza őket, miközben azzal a borzalmas tanítópálcával hadonászik és agyonüti mindahányat. Kirázza a hideg attól a hangtól.
- Komolyan, ha még egyszer megcsap azzal a pálcával, én feljelentem családon belüli erőszakért - fejét hátra hajtva, zsebre dugott kézzel lépdel tovább és ki tudja, talán megváltást remél a szöszke levitástól. Nem tudja, mikor lettek jóba, de jóba lettek, s ha már így alakult, ostromolja. De csak mértékletesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Akkor hát Lili valóban megérti minden nyűgjét és baját? Szinte fellélegzik, hogy igen, nem kell körülírnia, milyen egy idegesítő, kotnyeles idősebb testvér, aki nyilván csak 'jót akar', ám eközben a másik idegeire megy.
- Nem különös? Pont azok, akik elvileg a legjobban tudják, hogyan kellene minket ösztönözni, rossz módszereket választanak - bár úgy tűnhet, a beszélgetés ezen pontján filozofikus magasságokba emelkednek, Ervin nem kíván hosszú kifejtésekbe bonyolódni. Az nem hazugság, hogy megfordult a fejében: Domca talán mégsem ismeri olyan jól, utóvégre mégis mindig oda lyukad ki, hogy a kelleténél sokkal tisztábban látja a fiú erényeit és hátrányait. Talán ezért is nem haragszik rá teljes szívből, ha pedig mégis, ez a mérgelődés hamar elszáll. Ki tegye pokollá az életét, ha nem a nővére? Hát mondjuk a bátyja. Szuper.
- Szerintem ismered is - vállat von, majd lepillant a szöszkére. - Levitás volt, csak amikor Keserű nem választotta meg prefektusnak, megsértődött és inkább átigazolt az Eridonba - bár a lány határozottan tiltakozna a történet ilyesfajta elmésélése ellen, Ervin átlát rajta, mint a szitán. Eléggé bántotta, hogy nem őt választották a leköszönő Helvey helyére, hanem inkább Zentét, aki nem mellesleg a saját testvére. Ettől aztán még inkább megbántva érezte magát és úgy döntött, nem adja fel, akkor is szerez jelvényt, ha a fene fenét eszik. Na tessék.
Fel kell nevetnie a gondolatra, ahogy elképzeli a rajzfilmbe illő jelenetet, melyben Lili kétségbeesetten sikongatva rohan, mögötte pedig a sárkányként tüzet okádó Dominika üldözi, lengetve összevissza fegyverét. Lehet, hogy túl sok mangát olvas mostanában? - Nem tudom, sohasem kérdeztem senkit. De nem gondolom, hogy tilos. Ha elemi mágusok romba dönthetnek itt tornyokat, nem hiszem, hogy a nádpálca a legnagyobb probléma - elhúzza száját, hisz hallott ő egyet s mást. Később érkezett jóval, mint ahogy az incidens történt, de a pletykák gyorsabban terjednek, mint a futótűz. És az nagyon durva. - Azt tudom, hogy a prefik büntethetnek, de testi erőszak semmiképp sem megengedett. Vajon mennyire akadna ki a nővérem, ha elvetetném a jelvényét, amiért bántalmaz? - gondolkodóan pillant maga elé, így először fel sem tűnik neki, hogy a folyosó végéről már elszivárog feléjük egy ismerős hang. Egy igazán dühös testvér hangja, akinek rokona nem jelent meg egy bizonyos korrepetáláson. Ajjaj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem is az volt a kérdés, hogy Keserű édes-kedves ember-e, sokkal inkább Dominika kegyetlen törtetése a prefektusi posztért. Nem tudja hibáztatni, neki például az a feltett szándéka, hogy mindenre jó magasról szarjon és láss csodát, nem kevés erőfeszítésébe telik, főleg mikor a nyakában lihegnek és igyekeznek meggyőzni, hogy neki az a jó, amit mondanak. Mikor veszik már észre végre, hogy egy kamasz fiú nemtörődöm lázadása és önkeresése mindez, semmint idegtépő alakoskodás és megjátszás? Mert persze akarhatná felhívni magára a figyelmet, ám eszében sincs ezt tenni: el akar tűnni, meg akarja találni azt, amivel foglalkozni akar, ha nem is élete végéig, de jó ideig.
- Azért nehezen hiszem el róla, hogy úgy elver valakit, hogy lábra se áll - bár a nővéréből kiindulva még az sem kizárt, hogy ez bekövetkezik. Na jó, ez igazságtalan volt, a lány tényleg mindent igyekszik jól csinálni és sohasem akar rosszat, nem agresszor típus (kivéve, ha Ervinről van szó, akkor vesznie kell).
Hát már ketten nem tudják, épp felsóhajtott volna, mikor Lili folytatta a gondolatmenetet, ez viszont megakasztotta. Mi az, hogy ott jön? - Tessék? - kérdőn vonta fel szemöldökét, majd a távoli folyosói zajnak rémlő kiabálás egészen kivehetővé és felismerhetővé válik. Elkerekednek szemei és nem gondolkodik túl soká, rögtön a mellettük lévő ajtó kilincsét ragadja meg jobbjával, míg baljával finoman, de határozottan kapja el Lili felkarját, hogy pillanatokon belül kattanjon a zár és egy random helyiségben találják magukat. - Meg ne szólalj. Ha megtalál, nekem végem - szinte látni lehetett gyöngyözni homlokán az apró verejtékcseppeket, ám csak szinte, nem olyan ijedős csávó ő. Körbepillantva a szobában azonban, bár lett volna ezernyi mondandója, végül csak egyetlen csúszott ki a száján. - Ó-ó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Benzsay Vegyeskereskedés

A szokásos lassúsággal csoszog a sorok között, mint akinek nem csak egy egész nap, hanem minden nap rendelkezésére áll. Este kéne valami lazulást nyomatni, benyomni egy filmet, chillelni, de rágcsálnivaló és üdítő nélkül mit sem ér az egész. Az alkoholokkal is erősen szemezget, mivel azonban csak az ökör iszik magában, így gyorsan túl is slisszan az adott soron. Ráérősen baktat a pénztár felé, miközben telefonját nyomkodja, s csak akkor emeli meg fejét, mikor már majdnem odaér. Ekkor sikerül megpillantania a lányt, akit egyszer már sikeresen megcsókolt és, aki még nagyon sokat járt a fejében, ám még a nevét sem tudja. Csak nem egy Disney mesébe csöppentünk, hello?
Mint minden normális pasi, Ervin is rögtön hajába túr, hogy jól rendezetten rendezetlen fürtöket hagyjon maga után, még pólóját is kicsit megigazítja magán, szigorúan ügyelve arra, hogy a pénztárnál épp pakolászó nő ne vegye észre ezeket az apró gesztusokat. Odaérve lazán - az más kérdés, hogy fél szemmel a lányt figyeli és próbál menőnek tűnni -, komótosan pakol ki, hogy zsebre dugva kezét várakozzon. Ha találkozik tekintetük, biccent a másiknak - minden fasza csávó ezt csinálja, nem kell meglepődni -, aztán rágózik tovább. A pénztáros egyszer csak megszólal, közli az összeget, ahogy azonban a lány elkezdi összeszedni a pénzt, egyre idegesebbnek tűnik. Láthatóan többször is leszámolja, eközben a rellonos mögött egyre csak dagad a sor és kérdőn pillantgatnak előre. A vörös szabadkozni kezd, miszerint nincs nála elég apró - egy sarló és négy knút hiányzik csupán -, mire a hölgy megvonja a vállát, hogy ez esetben hagyjon itt valamit. Ervin elérkezettnek látja az időt arra, hogy hős lovagként megmentse Rebekát, így előrébb lép és hanyagul beleszól a beszélgetésbe.
- Majd én kifizetem - azzal előveszi tárcáját és könnyeden a pénztáros kezébe nyomja a jelentéktelen összeget. Persze van, akinek ez is hatalmas lehet, ám szerencsére a Somogyi család mindig bőkezűen adakozik gyermekeinek, meg hát Ervin is szokott néha-néha pénzt keresni (ennél már csak az a nagyobb szerencse, hogy talál is - a szerk.), így nem ez vágja majd földhöz. Mikor nagyvonalúan végez, rögtön a vörösre pillant. - Remélem nem baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Benzsay Vegyeskereskedés

Élhetnék olyan költői túlzásokkal, minthogy Rebeka hálájának láttán nyíló virágként tárta ki szívét, de mivel még mindig Ervinről beszélünk, így pusztán annyi történt, hogy kicsit kihúzta magát, elvégre önzetlen tettét mégis csak hátsó szándéktól, kompenzációktól mentesen hajtotta végre. Mindenkinek igaza van, ez lenne a természetes, csakhogy jobban meggondolva, a kígyózó sorban senkinek sem jutott eszébe felajánlani, hogy kisegíti a vöröst: nem akadt egyetlen jövedelemszerző tevékenységet folytató felnőtt sem, aki előbb lépte volna meg ezt a gesztust egy egyszerű diáknál - akinek jobb esetben legfeljebb zsebpénze, semmint állandó fizetése van. Ez sok mindent elárul a Somogyi család nevelési elveiről, meg persze arról is, hogy Ervin tulajdonképpen milyen mentalitást is képvisel. Félretéve az alapvetően idegesítő személyiségjegyeit - lusta, flegma, szarkasztikus -, egyáltalán nem rossz ember, ezt pedig csak az tudhatja igazán jól, aki közelebbről is megismeri.
Kifizeti a saját maga által vásárolt holmikat - olyan életbevágóan fontos dolgok ezek, mint popcorn, kóla, roletti, csokibéka, paprikás chips -, majd tértágított hátizsákjába hajigálja őket. Hátára veti a táskát és hanyagul ránt egyet a pánton, hogy elindulva szinte beleütközzön Rebekába. Omg, na most kell ultramenőnek lenni, de hogyan? Sose izgul, elvégre nincs miért, nem érdekli semmi igazán... Kivéve a vöröst.
- Tényleg semmivel, jókor voltam jó helyen. Biztos vagyok benne, hogy más is megtette volna - igyekszik lezsernek tűnni, mint akinek nem jelent semmit, bár a kérdésre ezer és egyféle választ tudna adni. Gyere el velem randizni. Azért egy sarló és négy knút ellenében igencsak meredek elképzelés, ennyi erővel escortot is fogadhatna. Engedd meg, hogy újra megcsókoljalak. Mint valami elbaszott, kimondottan cringe perverz gyerek. Hát akkor mi a jó válasz? Semmivel. Igazad Ervin, ezek között az opciók között nem volt más lehetőség. - Mit fogsz készíteni ebből a sok mindenből? - automatikusan tereli inkább a témát, mivel tényleg nem tudna olyasmit mondani, ami bármilyen szempontból is jó fényt vethetne rá. Habár... Esetleg felajánlhatja, hogy elkíséri haza és hozza a csomagjait... Na jó, lassabban, várjuk meg, mit válaszol, ne csapongjunk. Kérlek, Ervin, ne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Benzsay Vegyeskereskedés

Nem az a típus, aki szívesen sütkérezik a dicsőség fényében, de ez leginkább abból adódik, hogyha nem is a háttérbe húzódó típus, de kerüli a feltűnést. Sok barátja van, de nem ismer mindenkit, bárkivel könnyen kijön, de nem akarja, hogy mindenki kedvelje. Éppen ezért jól esik neki, hogy megköszönik egyébként jelentéktelen szolgálatait, ám szíve szerint már ugrana a témában.
- Igazság szerint csak nem volt idejük. Flash hozzám képest egy teknősbéka - kicsit szélesebben mosolyodik el, még az apró nevetőráncok is megjelennek szemei sarkában, ettől pedig kicsit kölykössé válik. Különös egyébként így látni, mivel átlagos tinédzserként nem gyakran görbülnek felfelé ajkai. A legtöbbször közömbös, esetleg flegma fejet vág, így szinte már idegen tőle a bazsalygás, ami jelenleg is látható rajta. Ejnye Ervin, még a végén lebuktatod magad, hogy tetszik Neked Rebeka, aztán mi lesz a híresen hírhedt "leszarok mindent" imidzseddel? Na látod. Szedd össze magad.
- A krémes elég jól hangzik - ha bárki úgy gondolja, hogy egy kamaszfiú nem egyből az édességre fog lecsapni, akkor bizony nagyon téved. Ennek ellenére egy pillanattal később már láthatóan átfut agyán a csípős szószos csirkeszárnyak hada és összegyűlik a nyál a szájában. - Na jó, beismerem, a csirke se lenne rossz választás - elismerően bólogat, magában pedig tesz egy pipát a 'konyhatündér' rubrika mellé. Imádja, ha isteni kajákkal kényeztetik, merthogy alapvetően imád enni is. Nem látszik rajta, elvégre kifejezetten szálkás, egyesek talán vékonynak mondanák, ám abba a gyomorba, ami odabent lapul, rengeteg dolog elfér. Tudod, mintha feneketlen kútba dobálnád a kaját.
Aztán megérkezik a százmillió dolláros ajánlat, mire csak pislogni tud kettőt. Milyen kérdés ez? Minden valamirevaló férfiember tálcaszám pusztítja az almáspitét és sohasem elég. - Én egyszerűen imádom az almáspitét - aztán eljut tudatáig az a tény is, hogy ez egyet jelent a Rebekához való átmenetellel ami jézus atya ég. Ha ezt tudja, minden nap megmenti a lányt. Nem elég, hogy kettesben lesznek a négy fal között, még etetik is. Ez maga a kánaán! - Köszönöm szépen, elfogadom a meghívást - zárja végül, talán kicsit túl gyorsan is rövidre a témát, azonban úriembersége nem állt meg pusztán a pénz kipótlásánál. - De csak akkor, ha hozhatom a csomagjaidat - automatikusan nyújtja a kezét, hogy elvehesse a vöröstől. Ez már olyan, mintha... Ervin. Semmilyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ervin nem az a hagyományőrző típus, de mindig is imádta, mikor családon belül egy vödör vízzel, vagy egy üveg parfümmel kellett beterítenie a nagyra becsült nőket. Mert ugye el ne hervadjanak, tartja a mondás, ennek örömére rellonosunk úgy dönt, hogy barátnőjét (?) sem hagyja kókadozni. Apropó, tegyünk egy apró kitekintést arra a kérdőjelre. Továbbra is kimondatlanul egy párt alkotnak Margarétával, ami még ennek ellenére is hihetetlenül nagy szó, főleg ha azt vesszük, hogy Ervinnek esze ágában sem volt azóta más lány után nézni. Nem arról van szó, hogy kiszúrta volna a szemét, esetleg újonnan instant sülne meg rajta a tojás, épp ellenkezőleg, egyszerűen csak benőtt a feje lágya? Annyira nem, hogy azt mondja a navinésnek, szereti, de minek pocsékolni a szavakat, ha egyszer ki is mutathatja? Az unikornisoktól megérdeklődte, merre leli kedvesét, legnagyobb megdöbbenésére pedig a kérdésére adott válasz a konyha volt.
Nem csodálkozom azon, hogy Ervin szemöldökei viharos sebességgel gubancolódtak össze, a matekosnéni mém sehol nem volt arckifejezéséhez képest. Mégis, most, hogy megáll az ajtó előtt, nem tudja eldönteni, hogy féljen vagy kíváncsi legyen. Ezt az elmélkedést a bentről beszűrődő égtelen zaj és csörömpölés szakítja félbe, mely arra ösztönzi, hogy a további eszmefuttatásokat mellőzve rögvest benyisson... Ahol olyasmi tárul fizikai szemei elé, melyeket lelki szemei álmodni sem mertek volna.
- Mi a... - a mondatot be sem kell fejeznie, a látvány magáért beszél. A mennyezeten csokoládépöttyök mindenütt, tán még modernkori rusztikus alkotásnak is beillenének, mindeközben Margaréta haja kibomolva omlik vállára, arca és ruhája szintén csokoládéban úszik. A padlón a kiborult cukor szemei görögnek jobbra-balra, egy tál felborulva hever a kövezeten, miközben égett kakaóvaj szaga tölti meg orrát. - Merlin szerelmére Margaréta, mit művelsz már megint?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Ervint nem olyan fából faragták, hogy meghátráljon egy kis semmiség miatt. Éppen ezért, bár tudja, hogy sokat kell még tanulnia és valószínűleg nem ő a legtökéletesebb választás úgy nagyjából bármire... Elhatározza, hogy férfi lesz és a sarkára áll. Éppen a Mennydörgő utcában ácsorog a társaslakás előtt, ahol Császár pórázon ücsörög mellette. A rellonos egy laza mozdulattal megszabadítja kedvencét eme kötöttségtől, ám a rekkenő hőségnek köszönhetően az állatnak esze ágában sincs megmozdulni. Szemöldökei összeszaladnak a tétlenség láttán és lopva a házra pillant. Az a helyzet, hogy fel kéne hívnia magukra a figyelmet, de Császár túlzottan indiszponált ahhoz, hogy megőrüljön, vagy tudja fene.
- Gyerünk Császár, ne hagyj cserben, legyél nem normális, ahogy mindig - a kutya lustán emeli meg fejét és néz gazdájára, szinte pofájára írva az üzenettel: untatsz, hagyjál már. Ervin tapsol kettőt, de ezzel csak azt éri el, hogy a corgi inkább lefekszik egy fácska árnyékában. - Hát ez nem lehet igaz... egyszer kéne úgy viselkedned, ahogy nem lehet, ilyenkor bezzeg mintakutya vagy... - zsörtölődve sétál oda hozzá és előhúzza farzsebéből társa kedvenc jutalomfalatját. Ő persze csak néz, de füle botját sem mozdítja, ellenben most már liheg: nem állatnak való ez az időjárás. - Merlin szerelmére, csinálj már valamit - bosszúsan szidja le a kutyát, hogy aztán megpillantsa az utcára kilépő Rebekát. Hát ennyit arról, hogy a lány egyből beleszeret, mert olyan édesek Császárral.
Ha hazaérünk, kolbászt csinálok belőled, addig éljek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Ha nem lenne ciki, fix, hogy toporzékolni kezdene Császár felett, de amilyen az ő formája, a vörös ezer százalék, hogy akkor libbenne ki a ház ajtaján és azt a kevés esélyt is végleg bukná, amit esetleg a jövő nyomokban tartalmazhat. Lemondóan felsóhajt és megcsóválja fejét, ekkor nyílik az ajtó és kilép rajta Rebeka. Ervin pislog kettőt és bárgyú mosolyt varázsol arcára - igazság szerint valami sármos, hódító görbének szánja, de az emberek iszonyat hülyén tudnak viselkedni, ha olyanok közelébe kerülnek, akiknek imponálni akarnak.
- Teljes életnagyságban - biccent egyet a kérdésre és, bár nem vár hatalmas ölelést, puszilkodást és üdvözlőrituálét, kicsit sérti egóját, hogy a semmirekellő, mihaszna házi kedvenc még ily tétlenül is maradéktalanul ellopja a showt.
Ágyelő lesz belőled: gyönyörű, zsemle színű ágyelő.
Figyeli, ahogy a nő leguggol a corgi mellé, aki gondolkodás nélkül oldalára dől, széttárja lábait és kidugja nyelvét. Csináld, te állat, üzeni minden rezdülésével, Ervin pedig csak arra tud gondolni, hogy mekkora ribanc ez a kutya. - Szerintem önmagán kívül senkire sem veszélyes. De önmagára legalább nagyon - unottan pislog társára, aki helytelenítve a hangnemet megemeli fejét és valami nyávogó-morgásszerű hangot ad ki, kifejezve nemtetszését. - Igen, rólad van szó - ekkor már nem tudja megállni, hogy elmosolyodjon, így a kezdeti bódult görbét végre egy őszinte, minden körülmény ellenére szeretetteljes verzió váltja fel. - A neve Császár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Csak mint a gazdája - széttárja karjait, hisz ennél jobban le sem írhatná sem a kutyát, sem önmagát. Azért sokat elárul róla, hogy képes volt megbukni a VAV-on csak azért, hogy eltolhassa a pályaválasztást. Elég lett volna kihagynia egy évet, de nem, ő elhatározta, hogy ez egy több, mint remek ötlet, érkezhetnek a tapsok, köszönöm.
Császár teljes mértékben egyetért azzal, hogy létezése fenséges. Átadja magát az élvezeteknek, a hátán vergődik, vonaglik, amikor pedig épp nyakát vagy mellkasát dögönyözik, ha teheti, igyekszik szétnyalni Rebeka kezét. Hát az ilyen törődő kezeknek csók jár, kérem szépen! - Akkor a legfenségesebb, mikor így fetreng - egyetértően bólogat, de a kutya ezúttal rá sem hederít, helyette hasra gördül és nyújtózkodni kezd, farktövét jelzés értékűen a lány felé nyomva, hogy ott azért igazán nagyon jó lenne némi vakarászás, ha nem probléma. A legfelháborítóbb persze az, hogy a vörös figyelmét inkább Ervinre fordítja, ezt ugyanis Császár semmilyen módon nem tudja értelmezni. Mégis hogyan lehetséges ez? Leül és farkát csóválva nézi a lányt, mint valami égi istennőt, miközben gazdája szinte izzadni kezd. Merre indultatok? Hozzád, ki máshoz, felelné, de nem biztos, hogy ez volna a tökéletes válasz.
- Csak úgy sétálgattunk, bár a végső cél a tó lett volna, csak Császár úgy érezte, meg kell pihennie, hosszú ez az út - ha épp cukkolós kedvében lenne, biztos azt mondta volna, hogy a corgi termetes popója túlzottan nagy súlytöbbletet jelent, így kénytelen megállni pihenni. Mégsem kell kimondania, mert az állat pontosan jól érti ezt is, szinte félelmetes, mennyire össze vannak hangolódva. - Na és, Te merre mész? - felvonja szemöldökeit, kezeit zsebre vágja és érdeklődve várja a választ - csak nem elkísérnéd, Ervin fiam? Eközben Császár hátsó lábaira ágaskodik és elkezdi piszkálni Rebekát, hogy hagyja a tojásokat másra, szeretgesse Őt, hát nem látja, hogy a teremtés koronája várja, hogy kényeztessék? Mocskos pórnép.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ervin a tőle megszokott lazasággal közlekedik és cseverészik a srácokkal, akik untig arról faggatják, mit érez most, hogy nincs együtt Margarétával. Így több hétnyi zaklatás után végre feladták és már napok óta nem volt porondon a téma, így igazán időszerű volt, hogy ismét előkerüljön. Vagy nem.
A terembe lépve Bruno vállának ütközik egy rózsaszín pipi, aki sűrű bocsánatkérések közepette igyekszik kitérni az útjából, hogy aztán összeakadjon tekintete Ervinével. A fiú mosolya pillanatok alatt olvad le és válik teljesen közömbössé. Végül, ha lehetne ennél is rosszabb, gúnyos görbére ível szája széle, miközben megindul a navinés felé, hogy egyszerűen kikerülje - ügyelve arra, nehogy egymáshoz érjenek -, ám ne mulassza el azt a megjegyzést, amire egy ideje már vár.
- Nocsak, a lány, aki nyáron is a Télre vágyik - olyan halkan ejti ki a szavakat, mégis olyan félelmetesen jól artikuláltan, hogy az embert jószerével kirázza a hideg. Lepakol az egyik padba és szokása szerint levágja magát székébe, szinte szétfolyva rajta. Pennáját kezdi forgatni kezeiben, miközben a srácok igyekeznek úgy tenni, mintha semmit sem vennének észre a jelentből. Nem könnyű, de egész jó színészek lettek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem gondolná róla az ember, hogy van, ami érdekli, azt meg pláne nem, hogy bosszúálló típus. Na de kérem szépen, számtalan pozitív személyiségjegye mellett azért csak akad néhány negatív is, mely a Rellonba juttatta. Azt mondják, a zöldek mind gonoszak, de ez nem igaz, aki csak ismeri Ervint, pontosan jól tudja, hogy egy full normális, bár némiképp lusta és flegma ember, node hogy másoknak fájdalmat okozzon...? Azért meg kell dolgozni.
Mintha csak szívességet tenne emeli meg fejét és pislog párat Margarétára. Erőt kell vennie magán, hogy ne süssön el egy újabb poént, mint például "azt hittem jó a klíma Danvers mellett és nem kérsz egy újabb hideg zuhanyt", ám épp az imént kérték meg, hogy normálisan. Nehéz ügy. - Persze - irtózatosan lassan és, mint akinek nincs kedve az egészhez tápászkodik fel, hogy kisétáljon a terem elé és a falnak dőljön, úgy nézzen le Margarétára. Vajon tud-e bármi olyat mondani, amit ezidáig nem és vajon képes lesz-e legalább a közömbösség partjára sodorni a fiút? Akarják azt egyáltalán?
- Hallgatlak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Fel van készülve a drámára, pedig Margaréta pontosan jól tudja, hogy a fiú mennyire ki nem állhatja a drámát. Még annál is jobban utálja, mert nála ilyesmivel nem lehet elérni az ég egy adta világon semmit. De felkészül, mert tulajdonképpen a kettejük kapcsolata valahol egy brazil szappanopera és valami kandikamerás valóságshow között helyezkedik el.
- Hogy mit várok tőled - ismétli meg vontatottan, zsebre vágva kezeit. Hajjaj, nem érdemes egy sértett rellonostól ilyesmit kérdezni, mert a válasz általában nem várt következményekkel jár, azonban mielőtt válaszolna, még meghallgatja a navinés utolsó, befejező gondolatait. Príma. Emlékeztek arra, amit a drámáról mondtam az előbb? Kérlek, hogy ne felejtsétek el akkor sem, amikor a továbbiakban Ervinnél el fog szakadni a cérna. Köszönöm.
- Arra volnék kíváncsi, hogy mire gondoltál. Mire gondoltál, amikor mi elvileg nem kapcsolat kapcsolatban vagyunk, Danvers pedig egyszerűen szétteszi a lábad. Mert hát hogyan is lehetne párkapcsolat, ha kézenfogva járunk, ha randizunk, ha rendszeresen szexelünk, ha a szabadidőnket együtt töltjük? - mintha csak töprengene, úgy réved a távolba, melyet csak szarkasztikus hangsúlya tesz elviselhetetlenné. - Ja igen, valami olyasmi, ami nem tiltja, hogy mások is lefeküdjenek veled. Basszus, ez mindig kimarad a képletből. Nem elég, hogy miért ne alapon más sráccal kefélsz, utána még én vagyok a hibás, amiért nem közöltem a nyilvánvalót. Mondd Margaréta, mégis mi a faszra gondoltál? - a benne dúló indulatokat tökéletesen mutatja az, hogy káromkodik. Ervin nagyon ritkán, szinte soha nem szokott káromkodni. Kékjei annyira metszőek, hogy az ember szíve szerint elbújna előlük - csakhogy itt nincs hová.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Joga van dühösnek lenni, joga van lecseszni Margarétát és joga van átnézni rajta, mert ő a sértett fél. Legalábbis minden jóérzésű ember ezt látná, értené és nem is kételkedne benne, de nem úgy a navinés! Aki egyből, csípőből támad vissza, mert persze a rellonosnak igaza van, DE. Minek oda a rohadt de? Egyszerűen csak pontot kellett volna tennie a mondat végére és megmagyaráznia, de neeeeem, most már Ervin a csúnya, gonosz, rossz ember. Hadd ne mondjam, hogy e pillanatban a Somogyi leszármazott sem a hangnemet, sem a mondandót nem tolerálja különösebben, így tőle teljesen szokatlan módon, nos, ő is dühbe gurul.
- Szóval azt akarod nekem mondani, Havas-Mezei Margaréta, hogy pontosan úgy ismersz, mint aki hobbiból pár naponta megdug, de "semmi komoly", mert akkora seggfej, mint valami macsó, aki "fél az elköteleződéstől" - ezt visszafojtott hangon mondja, de nem áll meg, mielőtt a lány válaszolhatna, érzi is, hogy felbugyog belőle minden indulat. Ha agresszív lenne, itt már falak omlottak volna le az ökle alatt, de hála istennek nem egy Augustine, aki az első szembejövőt laposra veri, mert olyan hangulata van. - ÉN tartottalak bizonytalanságban TÉGED? - hitetlenkedve emeli meg hangját, hogy aztán elővegye a láthatatlan kést és szúrjon. - Nézz már magadra, az egész létezésed maga a bizonytalanság! Egyébként pedig nagyon sok lányt ismerek, aki ölni tudna azért, hogy olyan édes bizonytalanságban szenvedjen, mint amiben Te voltál. Mindent megadtam neked, soha, semmiben nem szenvedtél hiányt, de úgy tűnik, hogy ez manapság már kevés. Semmi gond, amikor majd Danvers más nőket a farkára húz utánad, egyetlen szomorú gondolatod sem lehet, mert erre vágytál. Alkalmi kapcsolatot, random kefélést akarsz? A kastély megmaradt fiú populációja bizonyosan ezer örömmel vár az ágyába, kislány - ahogy az utolsó szót kiejti, már tudja, hogy elvetette a sulykot, de nem érdekli. Bántani akarja, ahogy őt is bántották és nem nyeli le, hogy a történtek után még ő legyen a szarkupac. De nem ám!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Pontosan oda szúr, ahová kell. Ervin lehet, hogy közömbösnek tűnik, aki mindent elfelejt, nem figyel semmire és senkire, ráadásul még lusta is, azonban szótlansága ellenére remek megfigyelő. Rendkívül gyorsan tanul, felismeri a helyzeteket és él is velük, ha akadnak, így talán nem meglepő, hogy a megtévesztésig érdektelen fiú végül nem egyszerűen mélyebbre látott, mint mások, de rá is érzett, mikor és miképp kell kimondania a fájó szavakat. Elégtételt érez magában és még mindig gennyként terjedő dühöt, ám ez többek között abból fakad, hogy mindez idáig nem volt hajlandó senkivel sem beszélni erről. Margaréta egyszerűen eltűnt a mindennapjaiból: nem volt pocskondiázó insta poszt, sem könnyek vagy dráma, egyik nap még természetes volt, hogy mellette van, a következőn pedig az, hogy nincs. Csupán a környezetének tűnt fel ez a markáns változás, ezért is faggatták őt annyit a srácok, viszont minden megbántottság ellenére sohasem érezte úgy, hogy be akarja sározni a navinést. Ő tudja, mit tett, de másnak nem kell. Az már más kérdés, hogy egyéb forrásból tudomást szereztek róla, de akkor sem ő mondta el.
- Mert nem ilyennek ismertelek meg! Tudod, milyennek láttalak? Egy kedves, aranyos, ügyetlen, de szeretetreméltó lánynak, aki szorgalmas, okos és vidám. Aki mellett sohasem kell unatkoznom. Azért szerettelek, mert teljesen más voltál, mint a többiek - nem kiabál, teljesen tárgyilagos a hangja, csupán szemében villan némi érzelem. - Aztán átváltoztál ezzé. És ezt a Margarétát nem tudom elviselni - megvonja vállát, miközben újból nekidől a falnak. Teljes nyugalomban hallgatja végig a fejének csapódó szavakat, sőt a végén el is mosolyodik. Az a baj, hogyha szúrni akar, rossz helyen kezdi, ám ezt nem tudhatja. A navinés bántani akarja, mert bántotta, csak ez nem ilyen egyszerű.
- Szeretnéd, ha így lenne igaz? Sokkal könnyebb feldolgozni, hogy úgy teszek, mintha nem érdekelnél. Sajnos ki kell ábrándítsalak, mint oly sok minden más, Te is arra a listára kerültél, amit jobbnak találok leszarni, mert nem éri meg az erőbefektetést - jeges, éles szavak ezek, melyek jobbára őszinték. Hazudna, ha azt mondaná, nem érzi még a düh csíráját, mely épp az imént virágzott ki és hervadt el, ám azzal, hogy kimondhatta gondolatait, sokkal könnyebben képes kezelni ezt a bimbózni nem akaró indulatot. - Magyarázkodhatsz, hogy nem mondtuk ki ténylegesen, kapcsolatban vagyunk, de a szomorú igazság az, hogy nem szerettél engem. Ha szerettél volna, nem fekszel le Danvers-szel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Nem tehet mást, minthogy megforgatja szemét Császár viselkedésén. Csak azért nem bosszankodik, mert némi késéssel ugyan, de elérte célját és összefutott Rebekával, ami valljuk be, teljes mértékben egybevág korábbi terveivel. Ezért vannak most itt, érdekli a halált a tó vagy bármi más!
- Ha engem kérdezel, nem, sőt ha Császár némiképp gömbölyded vonalait, szerintük sem – a kutya, mintha csak értené, rosszalló pillantást vet Ervinre és morran egyet. Még hogy valaki bírálja az ő tökéletes testét, na hát hallatlan arcátlanság! Kikéri magának, még akkor is, ha ki is adják. Ennek örömére még inkább tolja magát Rebeka alá, szinte vonaglik, nyilvánvalóan Ervint akarja ezzel bosszantani. Kár a gőzért, a fiú annyira le van taglózva, hogy a vörössel lehet, hogy a corgi ezúttal nem vehet elégtételt kívánnivalót hagyó modorával.
- És szeretnéd te hozni Császárt? Ahogy látom, lassan haza is vihetnéd ezt az árulót – megcsóválja fejét, bár közben mosolyog. Az ötletet nem támogatná és nem adná az állatot, aki hasonlóan gondolkodva feltápászkodik és két mellső mancsával felágaskodik, hogy simogatást kérjen gazdájától. Ervin lehajol és jól megdögönyözi a mellkasát a két oldalát, füle tövét és fejecskéjét is megvakargatja. – Na jó, azt talán még nem – adja meg magát, bár egyetlen hajszálon múlik, hogy megszólaljon: viszont te hazajöhetnél velünk. Win-win szituáció lenne, csak egy kissé korai, nemde?
- Mehetünk? Utána elkísérünk a boltba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Egészen addig imádnivalóak, míg nem okoznak valamilyen egészségügyi gondot, gondolná Ervin, aki egy ideje már elhatározta, hogy diétára pakolja a corgit. Hadd ne mondjam, mennyi sikerrel járt, elvégre az állat sem teljesen idióta. Egy hétig ment a csökkentett adag táp, minden jól alakult, aztán Császár kifigyelte, honnan kap jutifalatot és, amíg Ervin órán volt, egyszerűen fogta, ügyesen kiküzdötte a szekrény ajtaját és kievett belőle mindent. Jól gondolod, baromira örült neki. - Ezek szerint te is tartasz otthon egy állatot. Kutya vagy macska? - oldalra billenti a fejét, ezek nagyon fontos kérdések! Sajnos gondolnia kell arra, hogyha majd egyszer férj és feleség lesznek, akkor... Álljunk meg egy szóra, mit mondott? Férj és feleség? Hohohóó, nem szaladtunk egy kicsit előre fiam? Szerencsére e gondolatok olyan villanás szerűen mennek, mint ahogy jöttek, nem kötik le sokáig, ami nem is baj.
Illetve, leköthetnék, ha a pórázért nyúlva Rebeka nem simítaná meg a kezét, amitől Ervin rendszere lefagy. Ennyi hibaüzenetet még sohasem dobott fel, szinte megrészegülve pislog kettőt, mielőtt valamiféle bárgyú mosolyra futná. Hoppá, a vörös volt, ő érintette meg, tudja ám, hogy ez mit jelent, kedveli, Rebeka kedveli! Mielőtt viszont cringe lenne ez az ácsorgás, odaadja a pórázt és nagy nehezen újraindítja magát. Elvégre sétálnak a tóhoz, el ne felejtse.
- Áhh, biztos sütöttél volna valami finomat, mint a legutóbb, nehogy miattam ne készüljön el, meg hát, ha már erre járok, lehet felcsapnék minőségellenőrnek, tudod... - ez egyszerre istentelenül aranyos, másrészt meg is mutatja azt a hihetetlen éhenkórászságot, ami alapvetően jellemzi a rellonost. És nyilvánvalóan bók a legutóbb kapott almáspitét illetően. Az egyébként prémium content volt, csak mondom. - Nos, olyan átlagos. Mindketten nagyon lusták voltunk, csak valahogy sikerült összeszednem magam és elindulni. Szeretek kimozdulni, csak a kezdet nehéz mindig - nem is szólhatna igazabban. Mennyivel egyszerűbb facebook hírfolyamot pörgetni, sorozatot binge-elni, meg elvetemült youtube videókat nézni, de akár bájitalokat is készíteni, mintsem vállalni a szociális helyzeteket egy esetleges kültéri programmal? - Na és, neked milyen napod volt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Amióta rá kellett kapcsolnia a bájitalkészítésre, meglepő módon jóval összeszedettebb és talán, de csak talán, tíz esetből már csak hatszor késik el. Az utóbbi időben Rudi bá engedélyével olyankor is fejleszti magát vagy tanul, amikor a prof egyébként más évfolyamoknak tart órát. Mégis kit zavar az a pár égnek meredező szőke tincs, mikor különben is a saját dolgukkal foglalkoznak? Mármint elsősorban azzal, hogy a kezdőként elvégzendő feladatokkal nem ölik meg magukat és egymást...
Épp jegyzeteket ír az egyik bájital mellé, amikor perifériájában feltűnik három teljesen egyforma mozdulat. És megint. Önkénytelenül emeli tekintetét a három Keserű lány irányába, akik tökéletes precizitással, időzítésben egyetlen milliszekundumot sem késve rakodják az alapanyagokat figyelemreméltó fegyelmezettséggel az üstbe. Igen ám, csakhogy hiba csúszik a rendszerbe és Ervin rögvest észreveszi, hogy a főzet színe természetellenesen sárgára vált. Homlokán megjelennek a jól ismert ráncok, miközben a készülő cucc egyre szokatlanabb és rosszabb hangokat ad ki magából. Rudi láthatóan nem figyel, Ervin gondolkodni is alig bír attól a lelkes magyarázástól, amit lenyom az első sornak, így nem lepődik meg, amikor tekintete találkozik Reniével.
Zsebre vágva kezeit lavírozik a sorok között, hogy a lány mellé lépjen és összeszaladó szemöldökkel pillantson először az üstbe, majd az asztalra. Enyhén csücsöríteni kezd, majd megragadja az egyik hozzávalót és miközben mutatóujjával jelzi, hogy a lány egy szót se szóljon, kiporcióz belőle egy késhegynyit, hogy az elegybe szórja. Ezután elővéve varázspálcáját mormog felette egy keveset, mígnem a főzet színe lassanként elkezd visszaváltozni a normál színére. A bájitalok többségét egyetlen aprócska hibával tönkre lehet tenni, de akadnak olyanok is, amelyek javíthatóak, ha visszatérünk a korábbi lépésre. - Most rakj bele még egy késhegynyit, és szépen keverd meg az óramutató járásával ellentétes irányban tizenkétszer, majd hétszer a megegyezőben és tizenkétszer ismét ellentétesen. Utána pedig folytasd a bájitalt ott, ahol abbahagytad - nem mozdul a lány mellől, helyette ismét zsebébe mélyeszti kezeit és óvatosan az asztalnak dől, hogy figyelje a történéseket.