Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egészen különleges élmény a bentlakásos iskola, elvégre egyetlen szobatársát leszámítva nincs, aki megzavarhatná álmát - talán csak kutyája, de ő meg addig meg sem moccan, míg gazdája életjelet nem ad. Márpedig a másik oldalára fordulás nem számít annak, így kimondottan jól elvannak. Mikor tíz óra környékén már érez magában annyi energiát, hogy legalább felüljön ágyában, nem tudja nem észrevenni azt a hihetetlen világosságot, mely az ablakon keresztül szobájukba árad. Császár persze azonnal őrült módjára elkezd randalírozni a szobában, míg a fiú konstatálja, hogy leesett az első hó. Nyilvánvaló, hogy ez egyidejűleg azt is jelenti, le kell menniük, hiszen kutyája nem egyszerűen szereti, hanem meg van veszve a hóért, amiben minden évben ezer és egy órát kell fetrengenie, mígnem őt vagy gazdáját el nem kezdi fenyegetni a teljes fagyhalál. Ennek örömére Ervin sem tétlenkedik, magára kapja farmerját, vastag téli bakancsát, egy pólót, arra kötött pulóverét, majd a belül szőrrel bélelt kabátját. A sálat hanyagul dobja nyakába, ahogyan a sapkát is épp csak megigazítja fején - lesz ez még másképp is, mikor kiér a szabad levegőre.
A mellette közlekedő corgi nem szimplán menetel vagy tappancsol, egyenesen ugrándozik, alig várva, hogy végre valahára beletapicskoljon a hűvösre dermedt vízbe. Mielőtt kirontanának a kapun, a rellonos a konyha felé kanyarodik, hogy magához vegyen egy kis kávét és így induljanak meg a cudar hidegbe, mely kint fogadja őket. Már épp nyitná a száját, hogy Császár nyugodtan mehet, amerre lát, de az az igazság, hogy ezt nem kell kétszer mondania. A kutya fejvesztve rohan előre, mint valami őrült vadállat és akkora fejest ugrik a hóba, hogy az alatta lévő földben koppan. Ha ez nem volna elég, legalább négy hengeredéssel megmártózik a fehér tengerben, hogy aztán lábra küzdje magát és mint akit speeddel küldtek meg, elkezdjen körbe-körbe rohangálni.
A fiú már abban elfárad, ahogy nézi a történteket, így belekortyol kávéjába és utána indul. Meg sem próbál lépést tartani barátjával, hagyja, hogy még látótávolságon belül őrüljön meg teljesen és totálisan. Ezzel egyidejűleg persze azt is látja, hogy ebbe a hihetetlen játékba belefér az, hogy egy épp a szó szerint lába elé néző lányhoz rohanjon fejvesztve. - Császár, ésszel - hiába hangzik el a figyelmeztetés, mire Lili észbe kap, oldalról a lábának csapódik egy lihegő, hancúrozó corgi. Ha nem vigyáz eléggé, akkor egyből rá is mászik és elkezdi nyalogatni az arcát, majd körbeugrálni a hóban. Ervin a tőle megszokott módon rezignáltan figyeli a jelenetet és egy rutinos facepalm kíséretében indul meg feléjük, de abszolút kényelmes tempóban. - Császár, hagyd békén - a kutya egy pillanatra ugyan leül, de továbbra is csóválja a farkát és látszik rajta, csupán egy jelre vár, hogy ismét megőrüljön. - Ne haragudj, nem ütötted meg magad? - mire a kérdést felteszi, oda is ér és kedvesen elmosolyodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem szegény Rudolf tehet arról, hogy Ervint mélységesen hidegen hagyja a bájitaltan. Egészen pontosan annyira közönyös, hogy az eddigi órákat is úgy töltötte, hogy nyitott szemmel aludt rajtuk, s csak egészen hipotetikus esetekben sikerült bárminemű életet lehelnie saját magába. Persze voltak olyan tárgyai, amik bizonyos okokból felkeltették érdeklődését: az SVK például ilyen volt, hiszen ki szerint ne lenne izgalmas? Vagy a káros szerek ismerete, ahol meg kell hagyni, az anyagon túl inkább a tanárnő volt az, aki megragadta a tanulók tünékeny figyelmét. No de a bájitaltan? Száraz anyag, férfi tanár, dögunalom. Arra azért még ő is felkapta a fejét, hogy párban kell dolgozniuk az órán, így, mint aki szívességet tesz, kicsit összeszedi magát és normálisan felül székén.
Körbepillantva a termen összenéz az egyik haverjával, aki biccent az egyik lány felé, aki tetszik neki. Ervin somolyogva csóválja meg a fejét, ám nem tart sokáig néma diskurzusuk, hisz Rudi megszólal, miszerint a rellonos párja nem más, mint... Bernáthy Zsófia. Ismeri már korábbi órákról, de nem sokat beszélgettek. Az biztos, hogy a lány nála jóval többet tud ezekről a löttyökről, így megmentve érzi magát, hisz gondoljunk csak bele: amíg Ervin alszik tovább, az eridonos összedobja a feladatot és minden gond nélkül tovább állhatnak.
Feltápászkodik, hogy odasétáljon párjához - elvégre ilyenkor neki illik megmozdulnia és nem tőle várni a megváltást -, majd könnyeden lehuppan mellé a székre. - Hello - hanyag módon int a kezével és figyelmének egy apró töredékét a tanár felé fordítja, aki ismerteti velük, hogy a tavaly tanult álomtalan álom főzetet kell elkészítsék. Dramaturgiailag tökéletes pillanatban kezd el ásítani, melyet baljával fed el, hogy aztán megkezdhessék az órai munkát. Lustán fordul a lányhoz és még a vak is leolvashatná róla, hogy nem egyhamar tervez megmozdulni. - Te tudod, hogy kell elkészíteni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szerencsére komolyabb sérülés nem történik, mi több, Császár szokás szerint leveszi a lábáról áldozatát, először csak átvitt, majd fizikai értelemben is. Kávéjával melengetve kezét érkezik meg, hogy most már közelről szemlélhesse a kialakuló szerelmet kutyája és az ismeretlen között. Azt mindig is tudta, hogy imád másoktól simogatást kunyerálni, de ennyire odalenni nem szokott senkiért, így feltételezhetően csak a hóból fakadó flash érzés lesz az, ami ennyire a levitás karjaiba hajtotta.
- Kicsit szeleburdi néha - megvakarva tarkóját rosszalló pillantást vet a corgira, aki természetesen rá sem hederít, csak hagyja, hogy dögönyözzék. A hátára fekszik és mutatja a pocakját, hogy bizony azt kell ott nagyon-nagyon megsimizni, mert hát az egy fontos stratégiai pont habtestén. Egy szemforgatás közepette guggol le ő is hozzájuk, hogy végül mosolyogva figyelje őket. - Igen, Császár. Egy igazi rosszcsont - egyébként meglepődne bárki, hogy mennyire szófogadó. Ha mennek valahová, szigorúan igazodik Ervinhez, szorosan mellette megy, a piros lámpánál megáll, leül és lefekszik, valamint marad, plusz nem eszik össze mindent, ezzel elkerülve, hogy mérgezés áldozata legyen. Ez a kutya itt nem piskóta kérlek szépen, csak hát leesik egy kis hav, aztán meg van őrülve.
A zsebébe nyúlva elővesz egy labdát és megmutatja barátjának, ezzel magára vonva a figyelmét. - Ha gondolod, játszhatsz vele. Ez a kedvence, szerintem a szomszéd országig is elfutna, hogy visszahozza neked - odanyújtja a lánynak a játékot és megvárja, hogy tegyen vele, amit szeretne, s ha nem venné el, jobbára maga dobná messzire. - Egyébként Ervin vagyok - miközben bemutatkozik, tengerszín kékjeit a lány íriszeibe fúrja, hogy el is mosolyodjon. Az a különleges benne, hogy nem kell kitüntetett figyelmet szentelnie senkire, tekintete annyira intenzíven fúródik bárki máséba, hogy az már zavarba ejtő. Mégsem húzza a pillanatot sokáig, felegyenesedik és a kezét nyújtja, hogy felsegítse Lilit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Sohasem értette, hogyan tudnak egy kutyával csajozni a srácok, de Lilit elnézve, ahogy teljesen elalél ettől az idétlen jószágtól, már kezdte érteni. Hát ki ne akarna egy ilyen cuki, plüssre hasonlító, puha ebbel időt tölteni? Még akkor is, ha a csúf igazság az, a gazda pusztán járulékos kellemetlenség, hiszen nélküle nem igen lehetne halálba szeretgetni az állatot. Ettől függetlenül Ervin azon kevés fiú közé tartozott, aki nem vitte emberek közé csak azért kutyáját, hogy elcsábítson, majd jól össze is törjön női szíveket. Az más kérdés, hogy számára igencsak fontos tényező, hogy Császár kedvelje azt, akivel alkalmanként összeszűri a levet, de el sem tudná képzelni, hogy kihasználja leghűségesebb társát, ráadásul ilyen rútul.
- Ha így folytatod, még a végén veled megy haza - mosolyogva csóválja meg fejét, hogy belekortyoljon kávéjába, ám nem tétlenkedik soká, játékra invitálja a corgit és persze a levitást is. A labdát könnyen ejti a másik kezébe és figyeli, ahogy némiképp ügyetlenül arrébb hajítja azt, Császár viszont mit sem törődik ezzel. Úgy veti magát a kis gumijáték után, mintha tényleg a szomszédos ország határából kéne visszahozni, utána viszont meghempergőzik vele a hűvösre fagyott vízben és elkezdi magának dobálni. Tényleg úgy csinál, mint egy eszelős.
- Nem furcsább, mint az, hogy a családunkban mindenki Domi - vállat von, mert hát ha azt kérdezik, mi különös, akkor bizony a testvérnégyesük nagyon is az. Nem mintha versenyt kéne csinálni ebből, de azért valóban nem mindennapi, hogy az otthon elhangzó "DOMI" szólításra csupán négy szempár fordul egyenesen a szülők felé. - A nővérem Dominika, a bátyám Domonkos, az öcsém Domokos, a második nevem pedig Dominik. Bele lehet zavarodni - zsebre vágja egyik kezét, míg másikkal a jól megérdemelt koffeinadagját emeli ajkaihoz. Császár eközben eltűnik egy nagyobb hókupacban, ahonnan néha delfin módjára felbukkan, szinte már kecsesen ugrik ki, majd vetődik bele újból. Hatalmas bohóc, az egyszer biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Lassan tilosban fog járni, ráadásul Császárt a körletben hagyva egyenesen lógás szaga van jelenlétének a falu sötétjében. Ma sokan zsongtak, miszerint a csókolj meg egy vöröset nap van, ő azonban látva az áldozatokat úgy érezte, olyasvalakit keres, akire mások nem tehetik rá a mancsukat. Mégis, a nap végéhez közeledve nem talált senkit, aki ne pirospozsgás arccal, lesütött pillákkal menetelt volna a folyosókon. Neki más kellett, s hogy mi, csak az utcai lámpák fényeiben vált nyilvánvalóvá. Ahogy a lány akaratlanul is felé sétált, könnyedén zsebre vágta kezeit, hogy megvárja, amíg közelebb ér. Tekintete nem engedett kétséget afelől, hogy miatta áll ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Rokonszenvet kiváltani valakiből csupán egy pillanat műve, ahogy pedig a jegeskék szemek figyelik a lányt, talán ha másért nem, ezért viszonzásra lelne érdeklődése. A lány mosolyát látva egyre biztosabb abban, hogy ezt a kedves lelket akarja az ő vöröske napi vöröskéjének.
- Szia - egy kedves görbe ível az ő arcára is, ahogy tesz pár lépést, ezzel is leszűkítendő a kettejük között tátongó űrt. - Tudod, milyen nap van ma?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- A kedd egészen helytálló megállapítás - bólint egyet és láthatóan jól szórakozik a lány szétszórtságán. Mégis, ahelyett, hogy hagyná tovább találgatni, tudván, hogy akár fontos dolga is lehet, nem akarja sokáig húzni az időt. - Ez ma a Te napod is. A mai nap a vörös hajú nőké - fejét enyhén oldalra billenti, hamiskásan felfelé ívelő ajkai pedig sokat sejtetően sugároznak magabiztosságot. Ez a kis kedvesség talán épp elég lesz arra, hogy amikor megcsókolja Rebekát, ne egy hatalmas pofonnak legyen kis gazdája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szeme sem rebben a lány megvilágosodására, sem a szemében csillanó felismerésre. Nincs ebben semmi rossz, senki sem arra kéri, hogy menjen hozzá Ervinhez, de még csak át sem kell lépniük azt a bizonyos határt. - Ahh, így már nem lesz elég hatásos, mihez kezdjek most? - drámai hangon szólal meg, még egyik kezét is kiveszi zsebéből, hogy homlokához érintse, mint színésznagyjaik, mikor hatalmas tragédiákról szavalnak. - Oda a meglepetés - úgy tesz, mint aki lebiggyeszti ajkait, ám a játék nem tart soká, mert mire belemelegedhetnének, egyszerűen odalép a lányhoz, hogy félszegen magához húzza. Nem csókolja még meg, hagy egy kevés időt, hogy a szituáció gyermeteg, mókás éle komolyabb fordulatot vegyen. És hogy Rebeka is felkészüljön az elkerülhetetlenre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A kérdésre a válasz természetesen egy igen, mert a nevetés abbamaradtával közelebb hajol a vöröshöz, hogy ajkaival végigsimítson a lányén, majd be is tapassza azt. Meglepően finom és gyengéd csók ez ahhoz képest, hogy a legtöbben a gyors túlesésre hajtanak, hogy minél több skalpot szerezzenek. Persze azt nem mondta senki, hogy itt meg kell állni, így tiltakozás híján nyelvével finoman kér bebocsátást, hogy elmélyíthesse a csókot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Az akadály elhárultával először finoman, majd már jóval szenvedélyesebben vonja magához a vöröst, hogy forró csókjuk megmelengesse bensőjüket az egyébként igencsak hűvös téli estén. Mégsem húzza kimondottan sokáig, épp csak addig, hogy tisztességes csóknak lehessen mondani az imént történteket. Finoman ereszti el az édes ajkakat, hogy a lány még érezhesse, ahogy a meleg lehelet lecsapódik arcélén, csupán egyetlen szó kíséretében.
- Köszönöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Halálosan unja már Dominikát is, meg azt a világra szóló produkciót is, amit minden héten kétszer előad. Annyira a szívére vette, hogy Ervin megbukott és évet kell ismételnie, hogy elhatározta, amíg ő él, ilyesmi nem ismétlődhet meg. Arra persze nem is gondolt, hogy a fiút szimplán csak nem érdekelte, s mivel fogalma sincs, mit kezdjen az életével, csak akart még egy potyaévet... Áh, nem fordulhat elő, hiszen a híres Somogyi családban csak zsenik és karrieristák vannak.
Most is, ahogy testvére teljes beleéléssel magyaráz, érzi, hogy elnyomja az álom. Már látja maga előtt a szinte bántóan zöld gyepet, melyen Császár rohan végig, majdnem nyelvére lépve. És tudjátok, hogy ebben az idilli, képzeletbeli képben ő mit tesz? Nos, hever a pázsiton, engedi, hogy a szellő bele-belekapjon némiképp lenőtt szőke tincseibe, s az ellen sem tiltakozik, hogy az álom megváltásként pillájára hulljon. Ó nem, eszében sincs megakadályozni ezek bármelyikét, csakhogy a kegyetlen valóság az, hogy míg odakint verőfényesen süt a nap és mindenki élvezi a tavasz utolsó, lanyha napjait a nyár rekkenő hőségének érkezte előtt, addig ő a tanulószobán gubbaszt és bűbájokról hallgat kiselőadást. Olyan bűbájokról, amiket természetesen kívülről betéve tud. Ha tehetné, ásítana, de nem tervezi még jobban felbőszíteni nővérét, így a jól betanult nyitott szemmel álomba szenderüléshez folyamodik.
Mondanom sem kell, hogy nem tart sokáig: arca, mintha érdeklődőn hallgatna, szemei a papírra szegeződnek, senki sem mondaná meg, hogy éppenséggel egy hajszál választja el attól, hogy hangosan horkoljon - amit nem szokott. Egy ideje azt is megtanulta, hogy becsukja a száját, így hát kicsorduló nyálcseppje sem árulhatja el ravaszkodását. Remélhetőleg Dominika sem veszi majd a szívére, hogy öccse kényelmesen kipiheni magát ezen a csodaszép, madárcsicsergős napon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Lassú léptekkel halad Lili mellett, arcán kínok-kínja ül. Még élesen él emlékezetében a tegnapelőtti korrepetálás, ahol Dominika a szokásosnál is jobban leteremtette, mi több, olyan terrorba rakta csoro Ervint, hogy azóta is PTSD-je van, ha tankönyvet lát - ami valljuk be, egy diák számára igencsak kellemetlen. Ma jött el a nap, hogy ki kell öntse a szívét: családja cseppet sem sajnálja, de talán egy kívülálló, egy érző női lélek majd igen.
- Nem viccelek, kiállhatatlan. Főleg azóta, hogy az Eridonba került és prefektus lett - hangjából meggyötörtség, fáradtság és teljes lehangoltság érződik. A legtöbben dühöngenének, toporzékolnának, őrjöngve vergődnének, nem úgy a fiú. Ő a megszokott sztoicizmussal és cinizmussal éli meg mindennapjait, ám nehezen, s egyre rosszabbul viseli hányattatott életének sanyarú perceit. Teljes mértékben lenyűgözetlen, s ha eddig utálta is a tanulást, na most már egyenesen gyűlöli. - Ha jót akarsz magadnak, egyszerűen csak kerüld el - szinte látni véli lelki szemei előtt, ahogy minden nem kitűnő diákot, akárha egy karám lenne, a könyvtárba terel Domca és szégyen szemre megalázza őket, miközben azzal a borzalmas tanítópálcával hadonászik és agyonüti mindahányat. Kirázza a hideg attól a hangtól.
- Komolyan, ha még egyszer megcsap azzal a pálcával, én feljelentem családon belüli erőszakért - fejét hátra hajtva, zsebre dugott kézzel lépdel tovább és ki tudja, talán megváltást remél a szöszke levitástól. Nem tudja, mikor lettek jóba, de jóba lettek, s ha már így alakult, ostromolja. De csak mértékletesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hall hangokat, azt is ki merem jelenteni, hogy hallja Dominikát, ahogy ugyanazon a monoton, magyarázós tanár hangon nyomja a szöveget, mint eddig. A szavak persze nem kivehetőek, néhány latin kifejezés megragad, de így félálomban nem igazán tudja, hogy merre járnak az egyébként másodéves tananyagban. Ne, kérlek, könyörgöm, senki ne kérdezze, miért járnak még csak itt. Azt se, hogy jutottak idáig.
Legszendébb, legcsodásabb álomképéből a becsukódó könyv keltette orkán riasztja fel, majd az a mérhetetlen hangerő, amivel a nehéz gerinc az asztalhoz csapódik. Bár eddig se voltak csukva szemei, most aztán kipattannak, akárha felriadt volna. Bár kitörölhetné az álmot fáradt íriszeiből, de ehelyett Dominikára nézve már látja, hogy nagy a baj. Egy animében most akkorát nyelne a főhős, hogy visszhangozna tőle még az iskolaudvar is, neki azonban csak annyi jut, hogy próbál nagyon értelmesen nézni nővérére. És akkor jön a százdolláros kérdés. Mit száz, van az ezer is, de mit számít, mikor valahol a Finite Incantatem-nél elvesztette a fonalat?
- Nem lehetne, hogy csak az utolsót? - unottan, meggyötört grimasszal arcán veti hátra fejét, majd megadóan felemeli kezeit. Ez nem lesz nehéz, mert az egyik mondat csupán a neve volt, a másik meg, hogy idézze fel az előző hármat. Tehát már csak arra kéne rájönnie, mi volt az 'Ervin' előtt. Elvileg az általános ellenvarázslat után a tűzvarázslatok jönnek, tehát logikus, hogy a Piroinito-val akart valamit. Próba szerencse. - A lényeg, hogy a Piroinito egy nagyon hasznos, de veszélyes varázslat. Ervin. Idézd fel az előző három mondatomat. Tessék - elégedetten biccent és pofátlan módon ásít egyet, kezét is csak tessék-lássék módon rakja szája elé. Na ha eddig nem húzta ki a gyufát, most biztosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Igazából azzal, hogy határozottan rávágta, hogy 'nem', tulajdonképpen az vált azzá a mondatává, ami előtt volt három másik és ami így kijött. Még mindig olyan kis megvezethető, annak ellenére is, hogy végső soron idősebb Ervinnél... Már épp gondolná, hogy közbevág, de a lány nem egyszerűen hülyeségeket hord össze, hanem szándékosan hadar is, így végül be kell látnia, hogy teljes mértékben felesleges bármiféle erőfeszítés. Különben is, erre kellene pazarolnia megmaradt energiáját? Ugyan.
- Mert nem érdekel, amit mondasz - annyira flegmán és annyira nemtörődöm módon válaszolja zsigerből, hogy még a közbevetett és megkezdett 'ó és Ervin' sem zökkenti ki. Persze akkor, mikor a pálca előkerül, azért átfut agyán a menekülési terv elkészítése. Külön aljasság, hogy azzal a viccel hozakodik elő, melyet még ő mesélt, de ha azt gondolná Dominika, hogy ezzel itt és most vége van a harcnak és megtörte Ervint, nos akkor bizony nagyon nagyot téved. Csak most kezd belemelegedni a pimaszságba, s mivel semmi sem dühíti jobban, mint az, ha magasról tesznek a fejére, öccse épp ezt a kártyát tervezi kijátszani.
- Igazán ötletes, de remélem te sem gondolod komolyan, hogy hagyom magam megverni a tanulószoba közepén - annyira unottan és cinikusan beszél, hogy arra nem is találok megfelelő leíró jelzőt. Vakítóan kék íriszeiből süt az érdektelenség, ám a kérdést hallva nagy kegyesen feljebb ül székén, keresztbe fonja maga előtt karjait és egy óvatos, de végtelenül idegesítő mosollyal arcán nyílnak szét ajkai. - Azt, hogy az nem a Piroinito - mosolya kiszélesedik, s miközben adja a teljesen idiótát, valahol mélyen jól szórakozik. Domcát mindig is bőszítette, ha valaki nem hajlott meg az akaratának, s most sincs ez másképp, bármennyire is próbálja leplezni bugyogó indulatait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hangosan felnevet arra a kijelentésre, hogy ő prefektus. Senki se sértődjön meg, de tényleg senki, ám magyarázza már el valaki, hogy mégis ki nem szarja le? Milyen indokkal bünteti meg? Hogy elaludt egy olyan korrepetáláson, amit nem kért magának? Hogy a testvérével szemben pimasz - mint egyébként minden normális kisöcsi a nővérével? Ugyan már.
- Csak egy okot mondj, amiért kiszabhatnád, testvérkém. Csak mert a 'nem figyelt eléggé az unalmas beszédemre' kevés lesz ahhoz, hogy Volkovot meggyőzd - bár mindketten tudják, hogy Ervin csodaszép szemeivel inkább Eleanorához fordulna, aki kérdés nélkül védelmébe venné. Még lefeküdni is hajlandó lenne a nővel, csak kíméljék meg ettől a szenvedéstől - bár azt hozzátenném, hogy a vele való szex anélkül is bőven giganagy igen a rellonos részéről, hogy kapna cserébe bármit.
A verésre nem is reagál, ellenben továbbra is szent küldetésének tekinti az eridonos őrületbe kergetését, így nyilvánvalóan komplett hülyének tettetve magát válaszol a kérdésre. Azt reméli, hogy Dominika jól felpaprikázza magát és dühében inkább ott hagyja, ám ahelyett, hogy ez történne, elölről kezdi a magyarázatot. A fiú némiképp döbbenten és értetlenül pislog a másikra, aki belelovallja magát a Pirocus elméleti és gyakorlati hátterébe. Hát ezt meg már ő nem bírja idegzettel.
- Szívesen megkérdezném, hogy te tényleg ilyen hülyének nézel-e vagy szándékosan csinálod, de megkímélem mindkettőnket a választól. A pirocus bűbájjal tüzes jeleket lehet vésni a tárgyakba. Lehetne, hogy ne a másodéves anyaggal fárassz, hanem valami olyannal, amit nem tudok? - széttárja karját és halál unottan, lassan int a fejével nemet. Olyan apró jobbra-balra mozgatás ez, amit csak akkor szokott használni, mikor ő beszél retardáltakkal. Baj lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Akkor hát Lili valóban megérti minden nyűgjét és baját? Szinte fellélegzik, hogy igen, nem kell körülírnia, milyen egy idegesítő, kotnyeles idősebb testvér, aki nyilván csak 'jót akar', ám eközben a másik idegeire megy.
- Nem különös? Pont azok, akik elvileg a legjobban tudják, hogyan kellene minket ösztönözni, rossz módszereket választanak - bár úgy tűnhet, a beszélgetés ezen pontján filozofikus magasságokba emelkednek, Ervin nem kíván hosszú kifejtésekbe bonyolódni. Az nem hazugság, hogy megfordult a fejében: Domca talán mégsem ismeri olyan jól, utóvégre mégis mindig oda lyukad ki, hogy a kelleténél sokkal tisztábban látja a fiú erényeit és hátrányait. Talán ezért is nem haragszik rá teljes szívből, ha pedig mégis, ez a mérgelődés hamar elszáll. Ki tegye pokollá az életét, ha nem a nővére? Hát mondjuk a bátyja. Szuper.
- Szerintem ismered is - vállat von, majd lepillant a szöszkére. - Levitás volt, csak amikor Keserű nem választotta meg prefektusnak, megsértődött és inkább átigazolt az Eridonba - bár a lány határozottan tiltakozna a történet ilyesfajta elmésélése ellen, Ervin átlát rajta, mint a szitán. Eléggé bántotta, hogy nem őt választották a leköszönő Helvey helyére, hanem inkább Zentét, aki nem mellesleg a saját testvére. Ettől aztán még inkább megbántva érezte magát és úgy döntött, nem adja fel, akkor is szerez jelvényt, ha a fene fenét eszik. Na tessék.
Fel kell nevetnie a gondolatra, ahogy elképzeli a rajzfilmbe illő jelenetet, melyben Lili kétségbeesetten sikongatva rohan, mögötte pedig a sárkányként tüzet okádó Dominika üldözi, lengetve összevissza fegyverét. Lehet, hogy túl sok mangát olvas mostanában? - Nem tudom, sohasem kérdeztem senkit. De nem gondolom, hogy tilos. Ha elemi mágusok romba dönthetnek itt tornyokat, nem hiszem, hogy a nádpálca a legnagyobb probléma - elhúzza száját, hisz hallott ő egyet s mást. Később érkezett jóval, mint ahogy az incidens történt, de a pletykák gyorsabban terjednek, mint a futótűz. És az nagyon durva. - Azt tudom, hogy a prefik büntethetnek, de testi erőszak semmiképp sem megengedett. Vajon mennyire akadna ki a nővérem, ha elvetetném a jelvényét, amiért bántalmaz? - gondolkodóan pillant maga elé, így először fel sem tűnik neki, hogy a folyosó végéről már elszivárog feléjük egy ismerős hang. Egy igazán dühös testvér hangja, akinek rokona nem jelent meg egy bizonyos korrepetáláson. Ajjaj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem is az volt a kérdés, hogy Keserű édes-kedves ember-e, sokkal inkább Dominika kegyetlen törtetése a prefektusi posztért. Nem tudja hibáztatni, neki például az a feltett szándéka, hogy mindenre jó magasról szarjon és láss csodát, nem kevés erőfeszítésébe telik, főleg mikor a nyakában lihegnek és igyekeznek meggyőzni, hogy neki az a jó, amit mondanak. Mikor veszik már észre végre, hogy egy kamasz fiú nemtörődöm lázadása és önkeresése mindez, semmint idegtépő alakoskodás és megjátszás? Mert persze akarhatná felhívni magára a figyelmet, ám eszében sincs ezt tenni: el akar tűnni, meg akarja találni azt, amivel foglalkozni akar, ha nem is élete végéig, de jó ideig.
- Azért nehezen hiszem el róla, hogy úgy elver valakit, hogy lábra se áll - bár a nővéréből kiindulva még az sem kizárt, hogy ez bekövetkezik. Na jó, ez igazságtalan volt, a lány tényleg mindent igyekszik jól csinálni és sohasem akar rosszat, nem agresszor típus (kivéve, ha Ervinről van szó, akkor vesznie kell).
Hát már ketten nem tudják, épp felsóhajtott volna, mikor Lili folytatta a gondolatmenetet, ez viszont megakasztotta. Mi az, hogy ott jön? - Tessék? - kérdőn vonta fel szemöldökét, majd a távoli folyosói zajnak rémlő kiabálás egészen kivehetővé és felismerhetővé válik. Elkerekednek szemei és nem gondolkodik túl soká, rögtön a mellettük lévő ajtó kilincsét ragadja meg jobbjával, míg baljával finoman, de határozottan kapja el Lili felkarját, hogy pillanatokon belül kattanjon a zár és egy random helyiségben találják magukat. - Meg ne szólalj. Ha megtalál, nekem végem - szinte látni lehetett gyöngyözni homlokán az apró verejtékcseppeket, ám csak szinte, nem olyan ijedős csávó ő. Körbepillantva a szobában azonban, bár lett volna ezernyi mondandója, végül csak egyetlen csúszott ki a száján. - Ó-ó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Amióta kitalálta, hogy ő bizony bájitalkészítő lesz, az élete még annál is nyugodtabb és unalmasabb, mint addig volt. Korábban legalább csesztethette a családja, hogy kezdjen magával valamit, esetleg veszekedhettek vele a lustasága miatt vagy épp a nem teljesített VAV-ján ment a hercehurca, most viszont totális chill-be van a família. Az egyetlen botrányhős közöttük Viktor az új feleségével, de nekik adott egy mocskosul ronda étkészletet, feltételezvén, hogy jó hasznát veszik még annak. Ám kit érdekel mindez, mikor a levitás Saint-Venant megkereste egy roppant érdekes ötlettel, miszerint változzanak nővé - nyilvánvalóan csak kutatási célból, mi másból? -, aztán ha már ez így felötlött, Ervin főzze már meg hozzá a bájitalt.
Meglepődnének az emberek, ha tudnák, milyen könnyű hozzájutni a megfelelő információkhoz. A nemváltó bájital egyébként pontosan a testcsere bájital alatt van, valószínűleg azért, mert néhány apró, ám igen fontos módosítást kivéve ugyanúgy készülnek. Ki gondolná, hogy ebből még akár baj is lehet?
- Asszem pár nap, de próbáltam nem túl erősre főzni. Lehetne ez hetekig tartó is, csak minek - vállat von, mely tökéletesen jól elárulja, hogy mennyire vágyik nőnek lenni huzamosabb ideig. Jól mondod, semennyire. Megragadva a két üvegcsét - hozzáteszem, összecserélve őket -, a (rossz) fiolát Lafayette-nek nyújtja. Pedig mintha felcímkézte volna, de legalábbis megjegyezte, melyik a jó... Van egyébként ennél a cserénél nagyobb gond is, de ezt majd csak a hatás után fejteném ki. - Figyelj, háromra húzzuk le, lesz, ami lesz - a jól ismert Ervin mentalitás: ha szar lesz is lesz valahogy, a hídon majd akkor megy át, ha odaért.  Csak a kérdés az, hogy milyen hídhoz fog érkezni és mennyire lehet majd átkelni rajta, ugyebár...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ervin nem az a hagyományőrző típus, de mindig is imádta, mikor családon belül egy vödör vízzel, vagy egy üveg parfümmel kellett beterítenie a nagyra becsült nőket. Mert ugye el ne hervadjanak, tartja a mondás, ennek örömére rellonosunk úgy dönt, hogy barátnőjét (?) sem hagyja kókadozni. Apropó, tegyünk egy apró kitekintést arra a kérdőjelre. Továbbra is kimondatlanul egy párt alkotnak Margarétával, ami még ennek ellenére is hihetetlenül nagy szó, főleg ha azt vesszük, hogy Ervinnek esze ágában sem volt azóta más lány után nézni. Nem arról van szó, hogy kiszúrta volna a szemét, esetleg újonnan instant sülne meg rajta a tojás, épp ellenkezőleg, egyszerűen csak benőtt a feje lágya? Annyira nem, hogy azt mondja a navinésnek, szereti, de minek pocsékolni a szavakat, ha egyszer ki is mutathatja? Az unikornisoktól megérdeklődte, merre leli kedvesét, legnagyobb megdöbbenésére pedig a kérdésére adott válasz a konyha volt.
Nem csodálkozom azon, hogy Ervin szemöldökei viharos sebességgel gubancolódtak össze, a matekosnéni mém sehol nem volt arckifejezéséhez képest. Mégis, most, hogy megáll az ajtó előtt, nem tudja eldönteni, hogy féljen vagy kíváncsi legyen. Ezt az elmélkedést a bentről beszűrődő égtelen zaj és csörömpölés szakítja félbe, mely arra ösztönzi, hogy a további eszmefuttatásokat mellőzve rögvest benyisson... Ahol olyasmi tárul fizikai szemei elé, melyeket lelki szemei álmodni sem mertek volna.
- Mi a... - a mondatot be sem kell fejeznie, a látvány magáért beszél. A mennyezeten csokoládépöttyök mindenütt, tán még modernkori rusztikus alkotásnak is beillenének, mindeközben Margaréta haja kibomolva omlik vállára, arca és ruhája szintén csokoládéban úszik. A padlón a kiborult cukor szemei görögnek jobbra-balra, egy tál felborulva hever a kövezeten, miközben égett kakaóvaj szaga tölti meg orrát. - Merlin szerelmére Margaréta, mit művelsz már megint?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Ervint nem olyan fából faragták, hogy meghátráljon egy kis semmiség miatt. Éppen ezért, bár tudja, hogy sokat kell még tanulnia és valószínűleg nem ő a legtökéletesebb választás úgy nagyjából bármire... Elhatározza, hogy férfi lesz és a sarkára áll. Éppen a Mennydörgő utcában ácsorog a társaslakás előtt, ahol Császár pórázon ücsörög mellette. A rellonos egy laza mozdulattal megszabadítja kedvencét eme kötöttségtől, ám a rekkenő hőségnek köszönhetően az állatnak esze ágában sincs megmozdulni. Szemöldökei összeszaladnak a tétlenség láttán és lopva a házra pillant. Az a helyzet, hogy fel kéne hívnia magukra a figyelmet, de Császár túlzottan indiszponált ahhoz, hogy megőrüljön, vagy tudja fene.
- Gyerünk Császár, ne hagyj cserben, legyél nem normális, ahogy mindig - a kutya lustán emeli meg fejét és néz gazdájára, szinte pofájára írva az üzenettel: untatsz, hagyjál már. Ervin tapsol kettőt, de ezzel csak azt éri el, hogy a corgi inkább lefekszik egy fácska árnyékában. - Hát ez nem lehet igaz... egyszer kéne úgy viselkedned, ahogy nem lehet, ilyenkor bezzeg mintakutya vagy... - zsörtölődve sétál oda hozzá és előhúzza farzsebéből társa kedvenc jutalomfalatját. Ő persze csak néz, de füle botját sem mozdítja, ellenben most már liheg: nem állatnak való ez az időjárás. - Merlin szerelmére, csinálj már valamit - bosszúsan szidja le a kutyát, hogy aztán megpillantsa az utcára kilépő Rebekát. Hát ennyit arról, hogy a lány egyből beleszeret, mert olyan édesek Császárral.
Ha hazaérünk, kolbászt csinálok belőled, addig éljek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Ha nem lenne ciki, fix, hogy toporzékolni kezdene Császár felett, de amilyen az ő formája, a vörös ezer százalék, hogy akkor libbenne ki a ház ajtaján és azt a kevés esélyt is végleg bukná, amit esetleg a jövő nyomokban tartalmazhat. Lemondóan felsóhajt és megcsóválja fejét, ekkor nyílik az ajtó és kilép rajta Rebeka. Ervin pislog kettőt és bárgyú mosolyt varázsol arcára - igazság szerint valami sármos, hódító görbének szánja, de az emberek iszonyat hülyén tudnak viselkedni, ha olyanok közelébe kerülnek, akiknek imponálni akarnak.
- Teljes életnagyságban - biccent egyet a kérdésre és, bár nem vár hatalmas ölelést, puszilkodást és üdvözlőrituálét, kicsit sérti egóját, hogy a semmirekellő, mihaszna házi kedvenc még ily tétlenül is maradéktalanul ellopja a showt.
Ágyelő lesz belőled: gyönyörű, zsemle színű ágyelő.
Figyeli, ahogy a nő leguggol a corgi mellé, aki gondolkodás nélkül oldalára dől, széttárja lábait és kidugja nyelvét. Csináld, te állat, üzeni minden rezdülésével, Ervin pedig csak arra tud gondolni, hogy mekkora ribanc ez a kutya. - Szerintem önmagán kívül senkire sem veszélyes. De önmagára legalább nagyon - unottan pislog társára, aki helytelenítve a hangnemet megemeli fejét és valami nyávogó-morgásszerű hangot ad ki, kifejezve nemtetszését. - Igen, rólad van szó - ekkor már nem tudja megállni, hogy elmosolyodjon, így a kezdeti bódult görbét végre egy őszinte, minden körülmény ellenére szeretetteljes verzió váltja fel. - A neve Császár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Csak mint a gazdája - széttárja karjait, hisz ennél jobban le sem írhatná sem a kutyát, sem önmagát. Azért sokat elárul róla, hogy képes volt megbukni a VAV-on csak azért, hogy eltolhassa a pályaválasztást. Elég lett volna kihagynia egy évet, de nem, ő elhatározta, hogy ez egy több, mint remek ötlet, érkezhetnek a tapsok, köszönöm.
Császár teljes mértékben egyetért azzal, hogy létezése fenséges. Átadja magát az élvezeteknek, a hátán vergődik, vonaglik, amikor pedig épp nyakát vagy mellkasát dögönyözik, ha teheti, igyekszik szétnyalni Rebeka kezét. Hát az ilyen törődő kezeknek csók jár, kérem szépen! - Akkor a legfenségesebb, mikor így fetreng - egyetértően bólogat, de a kutya ezúttal rá sem hederít, helyette hasra gördül és nyújtózkodni kezd, farktövét jelzés értékűen a lány felé nyomva, hogy ott azért igazán nagyon jó lenne némi vakarászás, ha nem probléma. A legfelháborítóbb persze az, hogy a vörös figyelmét inkább Ervinre fordítja, ezt ugyanis Császár semmilyen módon nem tudja értelmezni. Mégis hogyan lehetséges ez? Leül és farkát csóválva nézi a lányt, mint valami égi istennőt, miközben gazdája szinte izzadni kezd. Merre indultatok? Hozzád, ki máshoz, felelné, de nem biztos, hogy ez volna a tökéletes válasz.
- Csak úgy sétálgattunk, bár a végső cél a tó lett volna, csak Császár úgy érezte, meg kell pihennie, hosszú ez az út - ha épp cukkolós kedvében lenne, biztos azt mondta volna, hogy a corgi termetes popója túlzottan nagy súlytöbbletet jelent, így kénytelen megállni pihenni. Mégsem kell kimondania, mert az állat pontosan jól érti ezt is, szinte félelmetes, mennyire össze vannak hangolódva. - Na és, Te merre mész? - felvonja szemöldökeit, kezeit zsebre vágja és érdeklődve várja a választ - csak nem elkísérnéd, Ervin fiam? Eközben Császár hátsó lábaira ágaskodik és elkezdi piszkálni Rebekát, hogy hagyja a tojásokat másra, szeretgesse Őt, hát nem látja, hogy a teremtés koronája várja, hogy kényeztessék? Mocskos pórnép.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ervin a tőle megszokott lazasággal közlekedik és cseverészik a srácokkal, akik untig arról faggatják, mit érez most, hogy nincs együtt Margarétával. Így több hétnyi zaklatás után végre feladták és már napok óta nem volt porondon a téma, így igazán időszerű volt, hogy ismét előkerüljön. Vagy nem.
A terembe lépve Bruno vállának ütközik egy rózsaszín pipi, aki sűrű bocsánatkérések közepette igyekszik kitérni az útjából, hogy aztán összeakadjon tekintete Ervinével. A fiú mosolya pillanatok alatt olvad le és válik teljesen közömbössé. Végül, ha lehetne ennél is rosszabb, gúnyos görbére ível szája széle, miközben megindul a navinés felé, hogy egyszerűen kikerülje - ügyelve arra, nehogy egymáshoz érjenek -, ám ne mulassza el azt a megjegyzést, amire egy ideje már vár.
- Nocsak, a lány, aki nyáron is a Télre vágyik - olyan halkan ejti ki a szavakat, mégis olyan félelmetesen jól artikuláltan, hogy az embert jószerével kirázza a hideg. Lepakol az egyik padba és szokása szerint levágja magát székébe, szinte szétfolyva rajta. Pennáját kezdi forgatni kezeiben, miközben a srácok igyekeznek úgy tenni, mintha semmit sem vennének észre a jelentből. Nem könnyű, de egész jó színészek lettek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem gondolná róla az ember, hogy van, ami érdekli, azt meg pláne nem, hogy bosszúálló típus. Na de kérem szépen, számtalan pozitív személyiségjegye mellett azért csak akad néhány negatív is, mely a Rellonba juttatta. Azt mondják, a zöldek mind gonoszak, de ez nem igaz, aki csak ismeri Ervint, pontosan jól tudja, hogy egy full normális, bár némiképp lusta és flegma ember, node hogy másoknak fájdalmat okozzon...? Azért meg kell dolgozni.
Mintha csak szívességet tenne emeli meg fejét és pislog párat Margarétára. Erőt kell vennie magán, hogy ne süssön el egy újabb poént, mint például "azt hittem jó a klíma Danvers mellett és nem kérsz egy újabb hideg zuhanyt", ám épp az imént kérték meg, hogy normálisan. Nehéz ügy. - Persze - irtózatosan lassan és, mint akinek nincs kedve az egészhez tápászkodik fel, hogy kisétáljon a terem elé és a falnak dőljön, úgy nézzen le Margarétára. Vajon tud-e bármi olyat mondani, amit ezidáig nem és vajon képes lesz-e legalább a közömbösség partjára sodorni a fiút? Akarják azt egyáltalán?
- Hallgatlak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Fel van készülve a drámára, pedig Margaréta pontosan jól tudja, hogy a fiú mennyire ki nem állhatja a drámát. Még annál is jobban utálja, mert nála ilyesmivel nem lehet elérni az ég egy adta világon semmit. De felkészül, mert tulajdonképpen a kettejük kapcsolata valahol egy brazil szappanopera és valami kandikamerás valóságshow között helyezkedik el.
- Hogy mit várok tőled - ismétli meg vontatottan, zsebre vágva kezeit. Hajjaj, nem érdemes egy sértett rellonostól ilyesmit kérdezni, mert a válasz általában nem várt következményekkel jár, azonban mielőtt válaszolna, még meghallgatja a navinés utolsó, befejező gondolatait. Príma. Emlékeztek arra, amit a drámáról mondtam az előbb? Kérlek, hogy ne felejtsétek el akkor sem, amikor a továbbiakban Ervinnél el fog szakadni a cérna. Köszönöm.
- Arra volnék kíváncsi, hogy mire gondoltál. Mire gondoltál, amikor mi elvileg nem kapcsolat kapcsolatban vagyunk, Danvers pedig egyszerűen szétteszi a lábad. Mert hát hogyan is lehetne párkapcsolat, ha kézenfogva járunk, ha randizunk, ha rendszeresen szexelünk, ha a szabadidőnket együtt töltjük? - mintha csak töprengene, úgy réved a távolba, melyet csak szarkasztikus hangsúlya tesz elviselhetetlenné. - Ja igen, valami olyasmi, ami nem tiltja, hogy mások is lefeküdjenek veled. Basszus, ez mindig kimarad a képletből. Nem elég, hogy miért ne alapon más sráccal kefélsz, utána még én vagyok a hibás, amiért nem közöltem a nyilvánvalót. Mondd Margaréta, mégis mi a faszra gondoltál? - a benne dúló indulatokat tökéletesen mutatja az, hogy káromkodik. Ervin nagyon ritkán, szinte soha nem szokott káromkodni. Kékjei annyira metszőek, hogy az ember szíve szerint elbújna előlük - csakhogy itt nincs hová.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Joga van dühösnek lenni, joga van lecseszni Margarétát és joga van átnézni rajta, mert ő a sértett fél. Legalábbis minden jóérzésű ember ezt látná, értené és nem is kételkedne benne, de nem úgy a navinés! Aki egyből, csípőből támad vissza, mert persze a rellonosnak igaza van, DE. Minek oda a rohadt de? Egyszerűen csak pontot kellett volna tennie a mondat végére és megmagyaráznia, de neeeeem, most már Ervin a csúnya, gonosz, rossz ember. Hadd ne mondjam, hogy e pillanatban a Somogyi leszármazott sem a hangnemet, sem a mondandót nem tolerálja különösebben, így tőle teljesen szokatlan módon, nos, ő is dühbe gurul.
- Szóval azt akarod nekem mondani, Havas-Mezei Margaréta, hogy pontosan úgy ismersz, mint aki hobbiból pár naponta megdug, de "semmi komoly", mert akkora seggfej, mint valami macsó, aki "fél az elköteleződéstől" - ezt visszafojtott hangon mondja, de nem áll meg, mielőtt a lány válaszolhatna, érzi is, hogy felbugyog belőle minden indulat. Ha agresszív lenne, itt már falak omlottak volna le az ökle alatt, de hála istennek nem egy Augustine, aki az első szembejövőt laposra veri, mert olyan hangulata van. - ÉN tartottalak bizonytalanságban TÉGED? - hitetlenkedve emeli meg hangját, hogy aztán elővegye a láthatatlan kést és szúrjon. - Nézz már magadra, az egész létezésed maga a bizonytalanság! Egyébként pedig nagyon sok lányt ismerek, aki ölni tudna azért, hogy olyan édes bizonytalanságban szenvedjen, mint amiben Te voltál. Mindent megadtam neked, soha, semmiben nem szenvedtél hiányt, de úgy tűnik, hogy ez manapság már kevés. Semmi gond, amikor majd Danvers más nőket a farkára húz utánad, egyetlen szomorú gondolatod sem lehet, mert erre vágytál. Alkalmi kapcsolatot, random kefélést akarsz? A kastély megmaradt fiú populációja bizonyosan ezer örömmel vár az ágyába, kislány - ahogy az utolsó szót kiejti, már tudja, hogy elvetette a sulykot, de nem érdekli. Bántani akarja, ahogy őt is bántották és nem nyeli le, hogy a történtek után még ő legyen a szarkupac. De nem ám!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Pontosan oda szúr, ahová kell. Ervin lehet, hogy közömbösnek tűnik, aki mindent elfelejt, nem figyel semmire és senkire, ráadásul még lusta is, azonban szótlansága ellenére remek megfigyelő. Rendkívül gyorsan tanul, felismeri a helyzeteket és él is velük, ha akadnak, így talán nem meglepő, hogy a megtévesztésig érdektelen fiú végül nem egyszerűen mélyebbre látott, mint mások, de rá is érzett, mikor és miképp kell kimondania a fájó szavakat. Elégtételt érez magában és még mindig gennyként terjedő dühöt, ám ez többek között abból fakad, hogy mindez idáig nem volt hajlandó senkivel sem beszélni erről. Margaréta egyszerűen eltűnt a mindennapjaiból: nem volt pocskondiázó insta poszt, sem könnyek vagy dráma, egyik nap még természetes volt, hogy mellette van, a következőn pedig az, hogy nincs. Csupán a környezetének tűnt fel ez a markáns változás, ezért is faggatták őt annyit a srácok, viszont minden megbántottság ellenére sohasem érezte úgy, hogy be akarja sározni a navinést. Ő tudja, mit tett, de másnak nem kell. Az már más kérdés, hogy egyéb forrásból tudomást szereztek róla, de akkor sem ő mondta el.
- Mert nem ilyennek ismertelek meg! Tudod, milyennek láttalak? Egy kedves, aranyos, ügyetlen, de szeretetreméltó lánynak, aki szorgalmas, okos és vidám. Aki mellett sohasem kell unatkoznom. Azért szerettelek, mert teljesen más voltál, mint a többiek - nem kiabál, teljesen tárgyilagos a hangja, csupán szemében villan némi érzelem. - Aztán átváltoztál ezzé. És ezt a Margarétát nem tudom elviselni - megvonja vállát, miközben újból nekidől a falnak. Teljes nyugalomban hallgatja végig a fejének csapódó szavakat, sőt a végén el is mosolyodik. Az a baj, hogyha szúrni akar, rossz helyen kezdi, ám ezt nem tudhatja. A navinés bántani akarja, mert bántotta, csak ez nem ilyen egyszerű.
- Szeretnéd, ha így lenne igaz? Sokkal könnyebb feldolgozni, hogy úgy teszek, mintha nem érdekelnél. Sajnos ki kell ábrándítsalak, mint oly sok minden más, Te is arra a listára kerültél, amit jobbnak találok leszarni, mert nem éri meg az erőbefektetést - jeges, éles szavak ezek, melyek jobbára őszinték. Hazudna, ha azt mondaná, nem érzi még a düh csíráját, mely épp az imént virágzott ki és hervadt el, ám azzal, hogy kimondhatta gondolatait, sokkal könnyebben képes kezelni ezt a bimbózni nem akaró indulatot. - Magyarázkodhatsz, hogy nem mondtuk ki ténylegesen, kapcsolatban vagyunk, de a szomorú igazság az, hogy nem szerettél engem. Ha szerettél volna, nem fekszel le Danvers-szel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Hát az úgy volt, hogy ismerjük Ervint. Nem szabad szépíteni a dolgokat, természetesen azon túl, hogy Merlin adta tehetsége van a bájitalokhoz, bizony hajlamos arra, hogy figyelmetlenné váljon. Rudolf házi feladatot adott neki, mégpedig egy igen nehéz bájital elkészítését, melynek megvan a pontos menete, többek között az is, hogy milyen időközönként kell visszajárni, megkeverni és egyéb hozzávalókat adni a főzethez. Nos, igen ám, csakhogy amikor full kómásan pittyeg a telefonod, hogy tíz perc múlva csinálnod kell valamit, akkor félig csukott szemmel nem biztos, hogy a laborba érve a megfelelő adalékanyaghoz nyúlsz. Így történt ez Ervinnel is, aki a hirtelen gomolyogni kezdő füsttől rögvest felébredt. Noha szaga nincs a cuccnak, nem is kell, hogy legyen, már a mennyiség fullasztó tud lenni.
Köhögve próbálja arrébb legyezni a helyiséget betöltő ködöt, hogy megtalálja pálcáját, ami sikerül is, azonban a lendülettel ahelyett, hogy rámarkolna, véletlenül lelöki az asztalról. Nem fuldoklik, nincs életveszélyben, de gyanítja, hogyha megközelítőleg öt másodpercen belül nem tesz valamit, akkor annak büntetés, de legalábbis lebukás lesz a vége - még úgy is, hogy nem jár tilosban.
A földön kúszva keresi a fadarabot, amikor kivágódik az ajtó, benne pedig a vér is meghűl. Miért nem tudott mondjuk Farkasházy prof erre járni vagy valamelyik engedékeny tanerő? Pont Várffy? Fasza. - Nincs gond, nincs gond! - az egyik asztal alól válaszol vissza, miközben végre rámarkol pálcájára. Nem tervezi a jelenleginél is kijjebb cincálni azt a bizonyos gyufát, így talpra kecmereg és köhécselve int pálcájával, hogy a körülöttük oszloposan ácsorgó füstöt eltüntesse. - Elnézést, a Farkasházy professzor által kapott feladatomon dolgoztam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Szívesen megjegyezné, hogy normál esetben Rudi bának szokta hívni a férfit, de úgy érzi, nem most van itt az ideje annak, hogy flegma és vicces legyen.
- Merlin megmentett attól, hogy az legyek, de köszönöm a kérdést - ha ezt Viktor hallaná, azonnal küldené neki az első tockost, a többit csak azután, hogy VZR lelépett a színről. Nincs baja a levitásokkal, fogalmazzunk úgy, hogy eleget kapott belőlük, köszönhetően a bátyjának és az öccsének. - Ez a palackba zárt krokodilkönnyek főzet, haladó nehézségű bájital. Mivel bájitalkészítő szakirányon vagyok és ebben az irányban tanulok majd tovább az AMS-en is, a tanár úr külön is foglalkozik velem - zsebre dugja kezeit, mert ennél több magyarázattal nem szolgálhat. Persze kifejthetné, hogy ösztöndíjra is pályázni fog, mivel a szülei nem biztos, hogy megengedhetik maguknak az egyetem költségeit, aztán arról is rizsázhat egy sort, hogy gyakornokként Rudi bá elvinné magával, de ahhoz még fejlődnie kell, így egy tonnányi feladatot szór a nyakába, hogy gyakoroljon... Igen. De Várffy-t nem ez érdekli, hanem a vérszomjas büntetés. Mivel ezt Ervin is hamar felismeri, meg se próbál küzdeni ellene, ha lúd, hát legyen kövér.
- Persze, szóljon csak neki. Bár jobban tenné, ha Farkasházy professzor úrnak szólítaná, ennyivel igazán megtisztelhetné a kollégáját - rezzenéstelen arccal válaszol, csupán szemeiben csillan meg a szórakozottság szikrája. Szerinte vicces és mi tagadás, ha ezek életének utolsó percei, maximálisan megérte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Nem tehet mást, minthogy megforgatja szemét Császár viselkedésén. Csak azért nem bosszankodik, mert némi késéssel ugyan, de elérte célját és összefutott Rebekával, ami valljuk be, teljes mértékben egybevág korábbi terveivel. Ezért vannak most itt, érdekli a halált a tó vagy bármi más!
- Ha engem kérdezel, nem, sőt ha Császár némiképp gömbölyded vonalait, szerintük sem – a kutya, mintha csak értené, rosszalló pillantást vet Ervinre és morran egyet. Még hogy valaki bírálja az ő tökéletes testét, na hát hallatlan arcátlanság! Kikéri magának, még akkor is, ha ki is adják. Ennek örömére még inkább tolja magát Rebeka alá, szinte vonaglik, nyilvánvalóan Ervint akarja ezzel bosszantani. Kár a gőzért, a fiú annyira le van taglózva, hogy a vörössel lehet, hogy a corgi ezúttal nem vehet elégtételt kívánnivalót hagyó modorával.
- És szeretnéd te hozni Császárt? Ahogy látom, lassan haza is vihetnéd ezt az árulót – megcsóválja fejét, bár közben mosolyog. Az ötletet nem támogatná és nem adná az állatot, aki hasonlóan gondolkodva feltápászkodik és két mellső mancsával felágaskodik, hogy simogatást kérjen gazdájától. Ervin lehajol és jól megdögönyözi a mellkasát a két oldalát, füle tövét és fejecskéjét is megvakargatja. – Na jó, azt talán még nem – adja meg magát, bár egyetlen hajszálon múlik, hogy megszólaljon: viszont te hazajöhetnél velünk. Win-win szituáció lenne, csak egy kissé korai, nemde?
- Mehetünk? Utána elkísérünk a boltba.