Leszter

- Haaaj, ne. Előbb azokat az üvegcséket kell megtisztítani, hogy majd a gyökereket belé tegyük - feddi meg a gólyát, akit mellé osztottak büntetőmunkára. Semmi baja a lánnyal, csak hát ismeri a professzort és nem akar még egyszer dolgozni.
- Az a baj, hogy - itt lehalkítja a hangját, még körbe is pillant, mielőtt folytatná - Felagund nagyon szigorú, így ha nem lesz jó, kezdhetjük elölről. Érted? Elölről - olyan rossz szájízzel mondja, hogy biztos benne, hogy a lányka nem sértődik meg miatta. Nem is szemétkedésnek szánta, csak ez az igazság, és ez egy olyan igazság, amit érdemes már elsőben elsajátítani. Egyáltalán hogy élte meg ezt a kort az öreg?
- Amúgy hogy tetszik a suli? Olyan, mint elképzelted? - fogja meg a majomgyökeret, és szépen sorba rendezi magassági sorrendben, mert így a helyes tárolása. Mivel ez egy elég hosszú folyamat a majomgyökerek számossága  miatt, így ő ezzel foglalkozik, amióta itt vannak. Csak közben figyel a lánykára, hogy hogyan sikerül neki a feladata.
- Sajnos mágiát nem használhatunk, azt Felagund azonnal kiszúrná. Tudom, nem kérdezted, csak gondoltam megtanítalak egy két dologra. Amúgy miért kaptál büntetést? - érdeklődöm, hátha valami újat mond. Mindig van valaki, aki nagyon kreatív büntetett hajt végre, mint például Dina, aki Várffy prof haját próbálta átfesteni. Mondjuk azt még most is merésznek és menőnek gondolom, de jobb ha nem tud róla, mert még a fejébe száll a dicsőség.

Leszter

Gúnyolódik. Oké, Rellonos, elsős, nincs még tapasztalata. Abban viszont van, hogy én nem veszem fel, csak egy vállvonással tudom lereagálni a cikizését.
- Ha Felagundról van szó, teszek kivételt. De ha gondolod, még lejárhatunk pár hétig ugyanezt csinálni, ahelyett, hogy valamit meginnánk valahol, vagy tök mást csinálnánk - válaszolok vissza tanító jelleggel, hiszen én milyen rendes vagyok már néha. Amúgy meg tényleg nincs kedvem többször is megcsinálni ezt, évente egynél többször. Az öregnél könnyű kihúzni a gyufát.
- Így már fantasztikus, igazi őstehetség vagy - mosolyodok el végül, mert azért ez már irónia volt inkább, mint gúnyolódás. Azt jobban bírom. - Ó, Várffy seprűjére, ne már! - hagyom abba a ténykedésem, amikor eltöri az egyiket. - Bár így könnyebb megtisztítani belülről, nem? - horkantok egyet, majd előhúzom a pálcámat. - Reparo - bökök rá, majd a kis üvegcse darabjai mozaikként elkezdenek egymáshoz kapcsolódni és végül visszakapjuk azt, ami eredetileg volt. - Azért örülök, hogy a leheleteden kívül nem volt benne más - veszem fel az immár újnak tűnő üvegcsét és nyomom a kezébe Eszternek.
- Milyennek képzelted el? Vagy mi nem tetszik inkább, ha jól sejtem ez van a dolog mögött - emelem rá a tekintetem, miközben tovább rendezem a majomgyökereket. Én nem képzeltem semmilyennek, csak varázslatosnak, annak meg az, tele meglepetéssel.
- Ó, szóval nem hagytad magad. Majd fogod - vigyorgok rá, nos mindenki kipróbálja ezeket kis-, vagy nagymértékben, aztán belövi, hogy meddig tanárnál meddig mehet el.
- Ó, tudom én azt, hogy sokkal rosszabbak is vannak nálam, de nem csak a Rellonban. Örülök, hogy nem tűnök annak, végül is nem is vagyok az, igaz! Ha te mondod - nevetgélek, de aztán válaszolok a kérdésére is. - Semmi különös, az egyik felsőbb éves az én szendvicsemre pályázott, én meg menekülés közben ráborítottam Felagundra néhány virágot pár célt tévesztett varázslattal - vonok vállat. Pont akkor kellett arra mennie, nem volt szerencsém. Persze a felsős srác elhúzott a fenébe, és megúszta. Közben elvégzem a rendbetételt és a nagy üvegbe beleteszem az összes gyökeret, amik elrendezik magukat. Mindig bámulom a különleges növényeket, ahogy tudják, mit kell csinálni. Nem úgy, mint a diákok.
- Segítsek, vagy csinálhatom a többit? Azért jó lenne, ha még ma végeznénk, mert még rohadt sok van hátra - fújok egyet, és nézek a poros szekrényre. Én nem tudom, hogyan porosodik be hetente így, de tuti az öreg csinálja, hogy tudjon adni büntetőmunkát.