Theon


Gyorsan elterjedt az iskolában, hogy megjelent a legkisebb Felagund a harctéren. A kiterjedt családnak köszönhetően, na meg annak, hogy mind a Bagolykőbe járt, nem tartott sokáig. Mindenki ismerte ezt a nevet. valahogy az is kitudódott, hogy nagypapi révén van érzékem a bájitalokhoz. Mondjuk Lizinek is, csak ő jól leplezi. Én nem akarom takargatni a tehetségemet, így megragadom az alkalmakat, hogy segíthessek, meg teljesítsem közben a küldetésemet is, a titkosat.
Legújabb büntetésem értelmében a tanári asztalnál jól belakmároztam a tökös-mákos pitéből...is. Nem akadt, aki ferde szemmel nézett volna rám, ahogy Várffy helyén terpeszkedek, mert egyedül nagypapi tud ilyen tekintetet produkálni, de ő nem teszi, mert szeret. Szóval igazából nem éreztem tehernek a büntit, sőt...Gondolom, sokan irigyeltek is érte. Azért már kevésbé, hogy ki kellett szolgálnom Várffy profot, de két tányér leves után, egy kis adag csirke és már süti nem is kellett neki. Segáz, megettem az ő részét is. Nagyon kreatív a tanerő, de igazán nem probléma. Lizi egyenesen büszke rám, hogy bár levitás vagyok, hozom a rellonos feelinget. Minden a legnagyobb rendben. Sietősen lépkedek a bájital labor felé, ahol megcsillogtathatom az örökölt tehetségemet, amire meg én vagyok büszke. Óvatosan nyitom ki a súlyos ajtót. Tesi órán nem brillírozok, erőm a mínuszban. Azért sikerül bejutni. Hanyagság, hogy nem védi bűbáj. Itt akár még bombát is lehetne gyártani, amivel bármit a levegőbe lehet robbantani.
- Theon! - kiáltok be az ajtóból. Nem tudom, megérkezett-e már, de ha válaszol, akkor igen.