Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=850785#post850785][b]Várffy-Zoller Róbert - 2022.08.11. 11:29[/b][/url]

Somogyi Ervin Dominik

Későre nyúlt a megbeszélésem a Rellonban. Bár nem töltöttem be már semmilyen vezetői pozíciót, hőn szeretett házam sorsát a szívemen viseltem, és ha szóltak, hogy igényt tartanak szerény személyem szolgálataira, akkor igyekeztem segíteni. Szóltam pár biztató szót, adtam néhány jó tanácsot, de sokszor a puszta jelenlétem is elegendő támogatásnak bizonyult, hiszen ha valahol megjelentem, akkor tudták, hogy jöhet bármi, a lehetetlen attól kezdve nem létezik.
A megbeszélés után a Rellon körletét az alagsori folyosóra lépve hagytam el. Azon gondolkodtam, hogy benézhetnék a faluba, kicsit lazulni, régen jártam arrafelé. A vajsör ízét szinte már a számban éreztem. Ekkor azonban furcsa füstre lettem figyelmes, ami a bájital-labor ajtaja alól szivárgott a folyosóra. Takarodó után jártunk, gyanítottam, hogy valaki rosszban sántikál. Egyelőre le kellett mondanom a lazulásról, nem tehettem meg, hogy nem járok a dolog végére.
Határozott mozdulattal benyitottam a laborba, előre szegezett pálcámmal eloszlattam a füstöt.
- Mi a franc folyik itt? - kiáltottam dühösen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=851118#post851118][b]Várffy-Zoller Róbert - 2022.08.15. 14:21[/b][/url]

Somogyi Ervin Dominik

Megvártam, amíg az "úriember" rendet tesz, és eloszlatja a füstöt.
- Először is: neked Farkasházy Professzor Úr. Tiszteld meg a tanáraidat azzal, hogy rendesen szólítod őket. - csóri fiú rosszul járt, a kimerültség ingerlékenyebbé tett, kész voltam bármilyen apróságba belekötni. De ki ne tenne így a helyemben? Miatta nem kortyolgathattam a megérdemelt vajsörömet, és ez törlesztésért kiáltott.        
- Másodszor: takarodó után dolgozol egy feladaton? Mi vagy te, levitás? - valami hihetőbb magyarázattal is előállhatott volna. Végignéztem az üst mellé előkészített összetevőkön, nem úgy tűnt, hogy ez egy olyan főzet lenne, amit csak úgy kiadnak egy mezei diáknak.
- Mondd, mégis mi rotyog az üstödben? Ugye nem az, amire gondolok? - vontam fel a szemöldökömet. Reméltem, hogy mostanra belátta a fiú, hogy jobban teszi, ha nem próbál meg átverni. Persze ha súlyosbítani akarta a helyzetét, akkor csak nyugodtan. Aztán még az is lehet, hogy rendes leszek, és válogathat a különféle büntetések közül. Megúszni viszont már tuti nem fogja, ezt ő sem gondolhatta komolyan.
- Kérdezzük meg Farkasházy profot is a dologról? - biztos voltam benne, hogy ezzel a kérdéssel megfogtam, feladja az értelmetlen ellenállást, és töredelmesen bevallja a bűneit, hogy mindenki mehessen a dolgára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=851178#post851178][b]Várffy-Zoller Róbert - 2022.08.16. 17:17[/b][/url]

Somogyi Ervin Dominik

- Szóval krokodilkönnyek főzet, mi? Akkor ez már úgyis el lett rontva, ha füstölt. - egy laza mozdulattal kiöntöttem az üst tartalmát. Ha valaki elcseszte az adagolást, úgyis kezdhette elölről az egészet.    
- Tudod hány óra van? Szép dolog az elhivatottság, de nem ilyenkor kellene a feladattal foglalkoznod. - csóváltam meg a fejemet.
- És ne tedd zsebre a kezedet, amikor hozzám beszélsz. - a fiú flegma hozzáállása egyszerűen kiakasztott. Diákkoromban még voltak illemtanórák a tanodában, talán aktuális lenne visszavezetni a tárgyat az órarendbe, ráférne itt néhány bunkó parasztgyerekre a nevelés. Ervin ráadásul még olajat is öntött a tűzre azzal, hogy visszapofázott.
- Édesanyád nem tanított meg viselkedni? Hát jó, essünk gyorsan túl a büntetésen. - elfogyott a türelmem, komolyan kedvem lett volna leátkozni a fiút. De visszafogtam magam, valamivel azért kifinomultabb büntetést igyekeztem kitalálni.
- Na, ha olyan nagy mestere, hovatovább már-már felagundi nagysága vagy a bájitalok készítésének, akkor simán összedobod a Dagadox port, nem igaz? - jeleztem, hogy felőlem akár neki is állhat. Félrevonultam, és leültem az egyik a székre, ahonnét szemmel tarthattam Ervint. Ha tényleg olyan pro, mint amilyennek hiszi magát, akkor gyorsan végez.