Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

Andrés
(Rellon bejárat előtt)

Úgy érzi, egészen megszokta itt a járást, ami igencsak nagy teljesítmény tőle, bár ha késésben van, nyilván mindig eltéved, hogy véletlenül se érjen be időben órára - vagy netalán tán vizsgára. Éppen ezért most, hogy semmilyen zavaró körülmény nincs kilátásban, komótosan, magabiztosan sétál a körlet bejáratához, ahol megpillant egy némiképp tétlenül pingvinező másik srácot. Nem olyan típus ő, aki keresi magának a bajt, márpedig egy várakozó ember a kérdéseivel kizárólag bajt hozhat rá, nem is kérdés.
Így történhetett meg, hogy jófejségből azt mondta: persze, beviszi a Rellon körtletbe annak ellenére, hogy navinés! És hát, mondanom sem kell, ilyenkor nem képes bejutni.
- Jó figyu, tököm se tudja mi van, eddig mindig be tudtam menni. Én ezt nem értem, hát mindent ugyanúgy csinálok - ingerülten túr hajába, mielőtt egy megadó sóhajjal ütne rá egyet a körlet bejáratára. Ha még legalább olyan lenne, mint a szfinx, hogy valami durva fejtörőt ad... de nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=866705#post866705][b]Szentkirályi K. Archibald - 2023.09.06. 13:11[/b][/url]

Andrés
(Rellon bejárat előtt)

Úgy érzi, egészen megszokta itt a járást, ami igencsak nagy teljesítmény tőle, bár ha késésben van, nyilván mindig eltéved, hogy véletlenül se érjen be időben órára - vagy netalán tán vizsgára. Éppen ezért most, hogy semmilyen zavaró körülmény nincs kilátásban, komótosan, magabiztosan sétál a körlet bejáratához, ahol megpillant egy némiképp tétlenül pingvinező másik srácot. Nem olyan típus ő, aki keresi magának a bajt, márpedig egy várakozó ember a kérdéseivel kizárólag bajt hozhat rá, nem is kérdés.
Így történhetett meg, hogy jófejségből azt mondta: persze, beviszi a Rellon körtletbe annak ellenére, hogy navinés! És hát, mondanom sem kell, ilyenkor nem képes bejutni.
- Jó figyu, tököm se tudja mi van, eddig mindig be tudtam menni. Én ezt nem értem, hát mindent ugyanúgy csinálok - ingerülten túr hajába, mielőtt egy megadó sóhajjal ütne rá egyet a körlet bejáratára. Ha még legalább olyan lenne, mint a szfinx, hogy valami durva fejtörőt ad... de nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=866758#post866758][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.09.07. 21:11[/b][/url]

Elvileg a rellon előtt találkoznánk Lénával, csak még van bent valami elintézni valója, ami úgy érzem, hogy túl hosszúra nyúlik, de lehet, hogy csak a para kinézetű folyosó teszi. Én spanyol vagyok, a napra vágyom, nem egy ilyen nyirkos helyre, aminek olyan gyér a megvilágítása, hogy simán egy pók is bemászhat a számba. Nem képtelenség, amióta a béka nyelve az orromban volt, mindent el tudok képzelni. Ezt is. A legnagyobb megkönnyebbülésemre jött Archie, akitől csak azt akartam kérni, hogy menjen oda Lénához, és mondja azt neki fenyegetően, hogy "Anasztázia", de az még jobban tetszett, amit ő ajánlott, hogy bevisz a házába, és én magam mondhatom Lénának, hogy "Anasztázia". Fenyegetősen, hogy értse, halálra rámültem, lépjünk. Hát horrort se nézek, nem, hogy ez a hely. Nem embernek való.
- Nem lehet, hogy az én hibám? Mi lenne, ha arrébb mennék, és akkor már nem érezné a bejárat, hogy egy navinés áll itt. - ki tudja, lehet, hogy van egy egyéni azonosítószagunk, amit senki sem érez, csak a bejáratok, és ha mondjuk elég ideig dörgölőztél egy más házba valóhoz, akkor átveszed a szagát. A gondolatra lopva végigsandítok a fiún, de biztos vagyok benne, hogy ha bele is menne, Léna éppen akkor lépne ki az ajtón.