Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=864316#post864316][b]Sadie Sallow - 2023.05.28. 09:17[/b][/url]

Szóval eltévedtem, nagy ügy. A Roxfortban hozzászoktam már, hogy a sok egyforma, gyakran helyét változtató, esetenként máshova vezető lépcső, vagy az el-eltünedező ajtó miatt nem árt időnként előbb elindulni, hogy biztosan odaérjek, ahova tartok. Már épp hozzá is szoktam, és kezdtem kiismerni a kastélyt, aztán jöhettem el onnan egy másikba, ami lehet, hogy kisebb, de talán csak első ránézésre. A varázsvilágban elég könnyű a méretekkel csalni, simán lehet valami nagyobb belülről, mint kívülről.
Most nem idegeskedtem a késés miatt, mert csupán a Rellon házba vezető bejáratot kerestem, de attól még kezdtem kissé bosszús lenni, amiért nem találom. Pedig aztán néhányszor már jártam ott, elvégre minden nap végén ott hajtom álomra a fejem elvileg. Kivéve, mikor mégse, de azért többnyire.
Elnézhettem egy fordulót, másik átjárón jöhettem keresztül, vagy valami mágikus oka lehetett, amiért eltévedtem. Remélem az utolsó, mert akkor nem az én hibám lenne, és okolhatnék mást. De a lényegen nem változtat, nem tudom, hol vagyok jelenleg. És a tetejébe nem futottam bele egyelőre egyik háztársamba se, hogy látszólag úgy, mintha én is tudnám, merre tartok, követhessem a klubhelyiségig.
Aztán észreveszek egy ismerős ajtót (persze, hisz csak vagy tucat ugyanilyen van ezen a szinten...) ami egy sötét kis zug rejtekében áll. Talán ha megismerem a termet, ami mögötte van, az segít..? Nincs jobb ötletem, minthogy kiderítem, szóval odaszökkenek, és némi erőlködés árán betolom a nehéz faszerkezetet. Odabent egy pillanattal később fellobbannak a fáklyák, és súlyos, megrakott polcok, szekrények kúsznak elő a falakból. Mindenféle színes fiola, gyanús tartalmú üveg, edény és felcímkézett fém- és fadoboz sorakozik rajtuk és bennük, a kör alapú terem közepén pedig lyukas asztal. Nem kétséges, hogy egy bájitalfőző rejteke. Mit kereshet ez így itt, ahol bárki hozzáfér? - teszem fel magamban a kérdést, de igazából cseppet sem méltatlankodva, inkább ámulva.
Beljebb lépek, az ajtót félig nyitva hagyom, és elindulok a falon sorakozó üvegcséket nézegetve, egyet-egyet levéve és megszaglászva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=873839#post873839][b]Sadie Sallow - 2024.02.17. 23:17[/b][/url]

Ellenben néhány társammal, én nem azért lettem prefektus, hogy büntessek. Persze jó szokásom volt egy időben kiszúrni másokkal, szívatni őket, ahol értem, de ezt önnön erőmből, és nem egy jelvény biztosította fennhatóságból eredően csináltam. Így unalmas, úgyhogy többnyire csak fenyegetésre használom ki a dolgot, nem élek vissza vele. Megtehetném, de nem érdekel annyira. Úgyhogy ha valaki mégis eléri, hogy büntetőmunkára ítéljem, és ezzel magamat is szopassam, annak nagyon ki kellett húznia a gyufát. És Szécsi Dominik megtette.
De annyira mazochista nem vagyok, hogy túl sokáig húzzam, így bár ő még nem tudja, valójában csak egyetlen alkalommal fogom befogni, méghozzá egy rém egyszerű takarítós melóra. De igyekeztem olyan helyszínt választani hozzá, amit nem fog egykönnyen elfelejteni.
Már a laborban várom, pálcámmal gyújtva meg a fényeket a teremben, és gyorsan felmérem, más a közelmúltban nem rakott-e rendet, de szerencsémre (vagy épp pechemre?) minden csupa por és pókháló, a földön valami furcsa színű lé fénylik, és sok fiolán, üvegcsén a felirat, mely a tartalmáról árulkodik, a szöveg továbbra is megkopott, alig-alig kivehető.
Felcsüccsenek a közepén kilyukasztott asztalra, és harisnyás lábaim lóbálva várakozok, hamar veszítve türelmemből. Lenne ám jobb dolgom is, mint egy idiótát pesztrálni, de segget nem csinálok a számból. Büntetést ígértem, és meg is kapja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=873856#post873856][b]Sadie Sallow - 2024.02.18. 09:28[/b][/url]

Könnyen lehet, hogy igazságtalanul durván bántam a sráccal korábban, és még majdnem olyan helyzetbe is sodortam, amiből manapság a férfiak nem könnyen másznak ki, és feltett szándékom, hogy ezen ma túllendüljünk. Nem, bocsánatot azért nem tervezek kérni tőle, mert magának köszönhette, viselkedése miatt bőven megérdemelte, hogy megszorongassam a tökeit, de senkinek sem egészséges ilyen erős ellenszenvet táplálni hosszútávon. Nekem legalábbis sokkal jobban esik nagy ívben szarni rá, mint az összes többire, aki nem érdekel.
Azonban amint betoppan, és ahogy, hamar megfeledkezem elhatározásomról, és még azon is elmerengek, hogy csak jobb lenne ezt a büntetést minden héten megismételni.
- Kezdjük azzal, hogy köszönsz - villan meg a szemem, és keresztbe teszem a lábaim, kezeim is karba fonom.
Persze egyszerűbb lenne szemet hunyni ilyen apró hülyeség felett, és máskor meg is tenném, de nehogy már neki álljon most feljebb! Ha én büntetésben lennék, elkövetnék mindent, hogy minél előbb meg akarjanak tőlem szabadulni.
- Takarítani fogsz. És nem, nem használhatod a pálcádat természetesen. Mugli módon kell - folytatom aztán, előadva a ma esti programot. Bár akár reggel is lehetne, idelent mindig este van. - A polcok tartalmát lepakolod ide, az asztalra, portalanítod, aztán az üvegeket is áttörölgeted, ha valaminek nehezen olvasható a címkéje, újraírod, aztán mehet vissza ugyanoda.
A földre pillantok, aztán az ajtó mellé támasztott felmosóvödörre, ami mellett ott figyelnek rongyok, és valami súrolópor is.
- És persze a padló is ragyogjon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=873859#post873859][b]Sadie Sallow - 2024.02.18. 10:46[/b][/url]

Nem fogom hagyni, hogy kihozzon a sodromból, de mindenképp tudatosítanom kell benne, hogy itt nem ő az, akinek joga vagy akár csak oka van sértettnek lennie. Elvégre nekem kell ülnöm a nyakán, míg méltóztat végezni a munkával. Csak feltart, jobb dolgom is lenne ennél, nem hiányzik még a színház is hozzá.
- Jól van, elég lesz - sóhajtok frusztráltan, de aztán hozzáteszem: - Nem vagyunk úri társaságban, itt nem szükséges a rangomnak megfelelően hajbókolnod nekem, egy hellóval is beérem. - Csak félig viccelek. Azért a hellónál jobban is megerőltetheti magát.
Láthatóan nincs ínyére a munka, de ez vérminőségtől függetlenül mindenkinél így szokott lenni. Az egyik legalapvetőbb varázslattal, pillanatok alatt rendet lehet tenni, a mugli módszer viszont hosszadalmas, fárasztó és mocskos is. Ezért tökéletes büntetőmunka.
Nekiáll dolgozni, az utasítást követve, úgyhogy néhány pillanat múlva már a plafont bámulom ahelyett, hogy a kínlódását figyelném. Ültemben hátradőlök, és elfekszem az asztalon - amit előzőleg varázslattal tisztára suvickoltam, biztos, ami biztos -, és azon merengek, ha a Roxfortban maradhattam volna, most hol lennék. Mit csinálnék? Már a kviddics csapat kapitányaként a záróvizsgáimra készülnék? Itt még legalább egy évem van, hacsak nem megyek mestertanoncira, és így se tudom, mihez fogok kezdeni. Ha otthon maradok, vajon már kész tervvel állnék a felnőttlét küszöbén?
- Mi..? - zökkenek ki gondolataimból. - Ja, igen, persze. Semmi bajom.
Néhány pillanatig hallgatok, majd hozzáteszem: - Kösz.
Volt időm belátni, hogy bár száz százalékig az ő hibája volt az egész, akár ott is hagyhatott volna, de nem tette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=873862#post873862][b]Sadie Sallow - 2024.02.18. 12:33[/b][/url]

Hozhattam volna valami könyvet olvasni, de ez volt az első eset, hogy valakit megbüntetek, szóval nem mondanám, hogy felkészültem. Egyébként abban is biztos vagyok, hogy nem fogok rendszert csinálni belőle, hacsak ez a balfasz nem ragaszkodik hozzá a viselkedésével.
Meg voltam győződve róla, hogy rövid úton átkozódásba kezdünk, és a végén még direkt is megpróbál megátkozni majd, de szerencsére, és megdöbbenésemre mutat némi hajlandóságot a normális viselkedés irányában, és szót fogad, takarít szépen, ahogy azt utasításba adtam neki.
Csakhogy nem bírja ki, hogy ne hozza a formáját, és a kezdeti ellenségeskedés után ismét a jópofi oldalával rukkol elő, a hogylétemről érdeklődik, és miután szűkszavúan válaszolok neki, tovább járatja a száját. Nincs valami kapcsoló ezen a gyereken!?
Felülök, és lábaim átpakolászva felé fordulok, megkapaszkodva az asztal szélében dőlök kissé előre.
- Ha a feszülséget akarod levezetni, menj ki a kviddics pályára, mikor nincs ott senki más, és pofozgass gurkókat. Más lehetőség híján folyton téged fognak célba venni, és kifulladásig ütheted őket. Vagy amíg ők nem ütnek ki, az is megold egy-két problémát. - Az enyémet biztosan megoldaná, nem kéne itt gyermekmegőrzőset játszani.
- Egyfajta bomlasztó folyadék. Elvileg a főzet az utolsó dolgot, amit hozzáadsz, úgymond kiválasztja, és onnantól kezdve kizárólag azt, de semmi mást, teljesen szétbomlasztja, feloldja.
Csakhogy nem került még hozzá ez a bizonyos utolsó hozzávaló, hacsak a belé csapódó átok nem számít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=873864#post873864][b]Sadie Sallow - 2024.02.18. 13:36[/b][/url]

Vajon tényleg tanácsnak vélte a szavaim, és komolyan vette őket? Csak mert félig-meddig beszólás próbált lenni részemről, aztán lehet ő meg másként értette. De lehet ő is gúnyolódott, csak elfelejtette érzékeltetni. Mindenesetre ha valóban gurkókon töri a fejét, vagy inkább gurkókkal kívánja betörni, Merlin ments, hogy visszatartsam tőle.
Sokatmondóan bólogatok.
- Adott volna, ha a főzet elkészül. - Meg ha nem lenne éppen kirúgva, de az másodlagos, mindegy kitől nem kapok pontot a megsemmisült bájitalomra.
Mintha csak a fejébe látnék, kissé aggódva figyelem, nem-e ejt el valamit a nagy tisztogatásban, de egyelőre nem bizonyul ügyetlen kezűnek. Aztán kérdéséig el is mélázok, mennyire lenne macerás újra megpróbálkoznom a cuccal, végül is a legtöbb hozzávaló már itt is épp előttem van karnyújtásnyira. Inkább a ráfordított idő, és a körülmények, amiket teremteni kell hozzá, veszik el a kedvem tőle.
Felhorkantok szavaira, de nem mozdulok, kerüljön csak ki.
- Ahhoz tudnod kéne, hol dörgölj - jegyzem meg szórakozottan. - De koncentrálj inkább a pókhálókra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=873866#post873866][b]Sadie Sallow - 2024.02.18. 14:11[/b][/url]

Egész gyorsan halad a srác, mint akinek komoly gyakorlata van a mugli-féle takarításban, ami vagy otthonról hozott tudás, vagy, amit szintén nem tudok kizárni, hogy kurva sokat büntetik ezzel a barmát. Nekem tudom, hogy megalázó lenne, és rendkívül kellemetlen, sokáig is tartana, de Szécsi mintha még élvezné is. Lehet nem megfelelő büntetést eszeltem ki neki? Mégiscsak a vécé pucolás mellett kellet volna döntenem.
Nekem is jön, pedig lenne helye kikerülni, és már önmagában ezért lekevernék neki egyet, hát még a beszólásért, amit először nem is értek, csak azért veszem magamra, mert nevet valamin.
- Ha jobb szeretnél, kezdhetsz odalent is - bökök fejemmel a padló irányába. - Úgyis szeretnélek térden csúszva látni, és ha már ott vagy, takarítsd fel azt a trutyit is.
Mesterkélten elmosolyodok, enyhe kifejezés, hogy vicces vagyok, egyenesen fergeteges. A rajzolgatással ráér még, amúgy sem biztos, hogy jó ötlet rábízni, még a végén valami hülyeséget ír fel egy-egy címkére, a téves megnevezés rosszabb, mintha nem tudja az ember, mi van benne, mert úgy dönthet úgy, hogy nem használja fel inkább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=873870#post873870][b]Sadie Sallow - 2024.02.18. 15:02[/b][/url]

A haladási irányban nem fogok vitába szállni vele, csak lehetőséget kínáltam, hogy a lényegre térjen, de ha inkább szöszmötöl még fent előbb, úgy is jó. Csak kíméljen meg a hülyeségeitől, de persze pont ebben nem lehet számítani rá.
- Mi nem áll jól? - nézek rá értetlenül, és meglepettségem csak tovább nő, mikor felül mellém az asztalra, mint aki jól végezte dolgát, pedig aztán leporolt két polcot, és áttörölt pár fiolát.
- Ha ennyitől elfáradtál, komoly teljesítménybeli problémáid lehetnek - szúrom oda, és csak egy újabb ingerült sóhajjal nyugtázom barátkozási szándékát.
Komolyan? A büntetőmunka kellős közepén akarja megvitatni, mik leszünk, ha nagyok leszünk? Mióta annak idején az a levitás srác megkérdezte, továbbra is csak annyit tudnék erre mondani, hogy laktóz a joghurtban.
- Jelenleg az a célom a suliban, hogy letudjam veled ezt a nyomorult büntetőmunkát. Neked hol járnak a gondolataid?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=873875#post873875][b]Sadie Sallow - 2024.02.18. 16:10[/b][/url]

Megint horkantok egyet, még a szemem is megforgatom. Egyáltalán nem értem, mit foglalkozik velem, mit érdekli, hogy milyen vagyok. Csak tudjuk le ezt a hülyeséget, aztán mehet mindenki a dolgára.
De csak köti az ebet a karóhoz, nem nyugszik, míg ki nem hoz a sodromból, és az se segít, hogy közben a keze se jár. Csak a szája, de azt meg beszédre használja, ami a legkevésbé sem mozdítja előre a dolgokat, hacsak nem az a terve, hogy megelégeljem a társaságát, és itt hagyjam a fenébe. Nekem legalább közel van a klubhelyiség, ő még mászhat fel az Eridon toronyba. Ha valami, ez vigasztal kicsit.
- Nem akarom, hogy mindenki utáljon - sóhajtok végül hosszas okfejtése végeztével. - Azt szeretném, ha békén hagynának. De ha úgy könnyebb, utálhatsz is, leszarom.
Megdörgölöm a szemem, és mivel zavar, hogy ott ül mellettem, és egyelőre nem adja jelét, hogy folytatni kívánja a takarítást, ismét hátradőlök az asztalon.
- Ha kipihented magad, a túloldalt is van még pár polc, meg egy üveges szekrény is - mondom gépies hangon.
Vajon tényleg mindenki utál, ahogy arra utalt? És ha igen, az mit számít?
- Leszarom - morgom csak úgy magam elé halkan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=873879#post873879][b]Sadie Sallow - 2024.02.18. 17:36[/b][/url]

Tudom, hogy büntetőmunkán vagyunk, de úgy volt, hogy a srác az, aki bűnhődik, nem én. Nekem nincs szükségem arra, hogy a lelkemre beszéljenek, és megpróbáljanak "helyretenni". Mivel nyilván ebben a hitben él, hogy velem van gond, amit meg kell oldani, meg kell javítani, ahol elbaszódtam.
- Te tényleg nem érzékeled, hogy a viselkedésem egy reakció a tiédre? - ülök föl most már kissé idegesebben.
Ismét munkába állt, felhagyva a naplopással, de közben nem tesz lakatot a szájára, és még bölcselkedni is megpróbál nekem. Nem vagyok rá vevő, nagyon nem.
Megkerülöm az asztal, és háttal nekitámaszkodva állok meg. Megpróbálom kavargó indulataimat parkolópályára helyezni, míg megértetem Szécsivel a dolgot.
- Ha nem adok semmit, nincs is mit visszakapni.
Persze tudom, nem minden esetben van így. Sokszor egész egyszerűen csak beleállok abba, aki valamit nem úgy csinál, ahogy szerintem kéne. Mondjuk a sárvérűek, nekik abba kéne hagyniuk a létezést, de persze tudom, túl nagy elvárás ez tőlem.
Egyébként sem vagyok meggyőződve róla, hogy bármivel is jobb lenne nélkülük. Csak úgy tanultam otthon, hogy kevesebbek, és akik nem számítanak, minek vannak egyáltalán?
Csakhogy amikor kint találom magam az eszméket adó környezetből, és úgy tekintenek onnan rám, mintha én magam sem léteznék a szemükben, akkor tulajdonképpen kit és miért is gyűlölök?
- Ne akarj segíteni rajtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=873885#post873885][b]Sadie Sallow - 2024.02.18. 18:28[/b][/url]

A kezembe temetem néhány pillanatra az arcomat, majd megrázom a fejem. Nem, egyáltalán nem tudok vele mit kezdeni. Elégszer adtam a tudtára, de hiába, úgy tűnik, egész egyszerűen képtelen megérteni. A többségnek lett volna annyi esze, hogy mostanra messzire elkerül, és bár ezúttal miattam vagyunk itt, egy nyomorult szó nélkül is eltelhetne az idő. Rajtam nem múlna, de ha az eridonosról van szó...
Inkább ott is hagyom, legalábbis asztalnyi távolságra húzódom tőle, hogy ne tudjon az arcomba mászni újból, de így is próbál nagyon vájkálni a lelkemben, válaszra azonban nem méltatom a kérdést.
Hallom, hogy nagyon vakargatja a földet, nem sok sikere lehet a ragacs felvakarásával, de "szerencséjére" erre készültem. Bele is nyúlok a talárom zsebébe, hogy előkotorjam a "célszerszámot". Egy kicsit legalább sötét gondolataimról is eltereli a figyelmem, mikor elképzelem, mit fog ehhez szólni, de mielőtt átadhatnám neki, odajön hozzám előbbi szavaimra reflektálni. Nem is tudom, mit mondhatnék erre hirtelen, csak kinyitom a számat, aztán becsukom.
Aztán ismét otthagy, és elkezd a kviddicsről hadoválni, de én még az előbbi gondolatnál ragadtam le. Utána megyek, megkerülve az asztalt.
- Jó, mert teljesen hiába várnád, tudod? Egy önző rohadék vagyok, és nem nagyon hat meg a jópofizásod, ha utána meg elhordasz minden szarnak. Nincs szükségem kétszínű barátokra, akik egy szempillantás alatt elfordulnak tőlem. Nincs szükségem senkire se!
A végére már kissé magasabban szól a hangom, mint szeretném, és a mellkasom is sűrűbben emelkedik. Kezemben pedig ott szorongatok egy fogkefét. Pálcáért nyúltam reflexből, de még előtte ezt kerestem, hogy odaadhassam.
- Tessék, ezzel próbáld felvakarni - nyomom a kezébe, majd rendezem kicsit a ruhámat, és sarkon fordulok, hogy visszaüljek az asztalra.
- Már kviddicseztem. Azért tudom, hogy jó ideglevezető a gurkópüfölés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=873894#post873894][b]Sadie Sallow - 2024.02.18. 19:40[/b][/url]

Jó nagy, kerek szemeket meresztek Szécsire.
- Nem tudom, mondtál!? - szegezem neki a kérdést indulatom maradékával fűszerezve.
Nem igazán érdekel, ha szidnak a hátam mögött. Azt megszoktam, és még meg is értem a legtöbb esetben. De akkor közben ne mondjanak a szemembe szépeket. A kettő nem fér össze, és tudom, valószínűleg összezavarom, de nem is a srácnak szól most ami felszakad belőlem. Ő csak az amúgy is megfeszített idegeken ugrál tudatlanul.
Zokszó nélkül elfogadja a fogkefét, pedig csak gonosz kis poénnak szántam. Nem vágja hozzám, nem is néz rám érte csúnyán, hanem komoly elkezdi vele sikálni a követ.
Egy pillanatig hitetlenkedve nézem, aztán inkább folytatom az asztalon ücsörgést, és a kviddicsen merengést. A sport valóban képes a legjobbat kihozni az emberből, de akár a legrosszabbat is, nekem viszont nem adatott meg, hogy még arra is szakítsak időt és energiát, mióta ide járok. De talán meg kéne fontolnom.
- Nagyszerű - nyugtázom bejelentését, de egyelőre nem mozdulok. Nekem úgyis közel a Rellon, pár perc múlva a szobámban lehetek, most még egy kicsit emészteni akarom a gondolataimat, az érzéseket, amik felkavarodtak bennem. - Letudtad a büntetésedet. A jövőben legyél szíves tartózkodni a társaid véletlenszerű megátkozásától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=873899#post873899][b]Sadie Sallow - 2024.02.18. 20:09[/b][/url]

Kimerített ez a büntetőmunka, még ha nem is én szenvedtem el - bár ugye ez nézőpont kérdése. Az eredmény azonban tagadhatatlan, mind tisztaságban, mind abban, hogy immár mindkettőnkben kevesebb az indulat.
Belőlem legalábbis biztosan felszakadt, és elszivárgott, amit nem adtam ki magamból, és a fáradság, ami húz, inkább lelki, mint fizikai. Kedvem lenne ismét elnyúlni az asztalon, és csak bámulni a plafont. Ott ugyan maradt még pókháló, de nem hiszem, hogy visszahívnám miatta az ajtó felé tartó eridonost.
- Hm? Mi? Ja.. nem - rázom meg a fejem, és előrehajolva, majd elrugaszkodva az asztalról leugrok a szépen fénylő kőre. Nem csúszik, ahhoz túl durva a kő, szóval a manőver nem végződik fájdalmas zakóval.
- Nézd, én.. értékelem, hogy nem akarsz utálni - fordulok még a másik után, mikor elindulunk, ki-ki a maga útjára. - Az egy kurvára kimerítő érzés. De kedvelned se kell, mert az meg.. felesleges erőlködés lenne.
Én már csak tudom.