Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

Szóval eltévedtem, nagy ügy. A Roxfortban hozzászoktam már, hogy a sok egyforma, gyakran helyét változtató, esetenként máshova vezető lépcső, vagy az el-eltünedező ajtó miatt nem árt időnként előbb elindulni, hogy biztosan odaérjek, ahova tartok. Már épp hozzá is szoktam, és kezdtem kiismerni a kastélyt, aztán jöhettem el onnan egy másikba, ami lehet, hogy kisebb, de talán csak első ránézésre. A varázsvilágban elég könnyű a méretekkel csalni, simán lehet valami nagyobb belülről, mint kívülről.
Most nem idegeskedtem a késés miatt, mert csupán a Rellon házba vezető bejáratot kerestem, de attól még kezdtem kissé bosszús lenni, amiért nem találom. Pedig aztán néhányszor már jártam ott, elvégre minden nap végén ott hajtom álomra a fejem elvileg. Kivéve, mikor mégse, de azért többnyire.
Elnézhettem egy fordulót, másik átjárón jöhettem keresztül, vagy valami mágikus oka lehetett, amiért eltévedtem. Remélem az utolsó, mert akkor nem az én hibám lenne, és okolhatnék mást. De a lényegen nem változtat, nem tudom, hol vagyok jelenleg. És a tetejébe nem futottam bele egyelőre egyik háztársamba se, hogy látszólag úgy, mintha én is tudnám, merre tartok, követhessem a klubhelyiségig.
Aztán észreveszek egy ismerős ajtót (persze, hisz csak vagy tucat ugyanilyen van ezen a szinten...) ami egy sötét kis zug rejtekében áll. Talán ha megismerem a termet, ami mögötte van, az segít..? Nincs jobb ötletem, minthogy kiderítem, szóval odaszökkenek, és némi erőlködés árán betolom a nehéz faszerkezetet. Odabent egy pillanattal később fellobbannak a fáklyák, és súlyos, megrakott polcok, szekrények kúsznak elő a falakból. Mindenféle színes fiola, gyanús tartalmú üveg, edény és felcímkézett fém- és fadoboz sorakozik rajtuk és bennük, a kör alapú terem közepén pedig lyukas asztal. Nem kétséges, hogy egy bájitalfőző rejteke. Mit kereshet ez így itt, ahol bárki hozzáfér? - teszem fel magamban a kérdést, de igazából cseppet sem méltatlankodva, inkább ámulva.
Beljebb lépek, az ajtót félig nyitva hagyom, és elindulok a falon sorakozó üvegcséket nézegetve, egyet-egyet levéve és megszaglászva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=864316#post864316][b]Sadie Sallow - 2023.05.28. 09:17[/b][/url]

Szóval eltévedtem, nagy ügy. A Roxfortban hozzászoktam már, hogy a sok egyforma, gyakran helyét változtató, esetenként máshova vezető lépcső, vagy az el-eltünedező ajtó miatt nem árt időnként előbb elindulni, hogy biztosan odaérjek, ahova tartok. Már épp hozzá is szoktam, és kezdtem kiismerni a kastélyt, aztán jöhettem el onnan egy másikba, ami lehet, hogy kisebb, de talán csak első ránézésre. A varázsvilágban elég könnyű a méretekkel csalni, simán lehet valami nagyobb belülről, mint kívülről.
Most nem idegeskedtem a késés miatt, mert csupán a Rellon házba vezető bejáratot kerestem, de attól még kezdtem kissé bosszús lenni, amiért nem találom. Pedig aztán néhányszor már jártam ott, elvégre minden nap végén ott hajtom álomra a fejem elvileg. Kivéve, mikor mégse, de azért többnyire.
Elnézhettem egy fordulót, másik átjárón jöhettem keresztül, vagy valami mágikus oka lehetett, amiért eltévedtem. Remélem az utolsó, mert akkor nem az én hibám lenne, és okolhatnék mást. De a lényegen nem változtat, nem tudom, hol vagyok jelenleg. És a tetejébe nem futottam bele egyelőre egyik háztársamba se, hogy látszólag úgy, mintha én is tudnám, merre tartok, követhessem a klubhelyiségig.
Aztán észreveszek egy ismerős ajtót (persze, hisz csak vagy tucat ugyanilyen van ezen a szinten...) ami egy sötét kis zug rejtekében áll. Talán ha megismerem a termet, ami mögötte van, az segít..? Nincs jobb ötletem, minthogy kiderítem, szóval odaszökkenek, és némi erőlködés árán betolom a nehéz faszerkezetet. Odabent egy pillanattal később fellobbannak a fáklyák, és súlyos, megrakott polcok, szekrények kúsznak elő a falakból. Mindenféle színes fiola, gyanús tartalmú üveg, edény és felcímkézett fém- és fadoboz sorakozik rajtuk és bennük, a kör alapú terem közepén pedig lyukas asztal. Nem kétséges, hogy egy bájitalfőző rejteke. Mit kereshet ez így itt, ahol bárki hozzáfér? - teszem fel magamban a kérdést, de igazából cseppet sem méltatlankodva, inkább ámulva.
Beljebb lépek, az ajtót félig nyitva hagyom, és elindulok a falon sorakozó üvegcséket nézegetve, egyet-egyet levéve és megszaglászva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=864582#post864582][b]Karamakov Léna - 2023.06.07. 19:05[/b][/url]

Lehorzsoltam a térdemet, aminek a második nadrágom esett áldozatául a hónapban, pedig éppen egy hét telt el. Mamuska megnyakaz vagy megnyakaz? Igen. Dehát itt a jó idő! Ha nem egy fáról esek arccal a fűbe, akkor a gördeszkát hódítom tovább. Pedig mostanában egészen keveset taknyoltam, így aztán ha megtörténik az olyan is. Mint a mai.
A deszkát az ujjaim közt lógatva lépdelek a házam irányába. Elhittem. Másodjára sántikálok el egy pontosan ugyan olyan festmény előtt, amikor szkeptikusan forgolódom kicsit. Papuskám, ez a béna kastély! Arcomat felfújva puffogok egy sort magamba és azt kívánom bárcsak Andris itt lenne. Olyankor egyszerűbb: ő megy, én követem és pontosan ott lyukadunk ki ahová tartunk. Nélküle? Karézolok csak.
Éppen elgondolkozom, hogy rápattanok a deszkára még a sebes testyemmel is, amikor meghallom a halk nyikorgást. Bingó!
A lány mögül kémkedve lesek rá. Amilyen alacsony vagyok általában akkor se látnak meg, ha szembe megyek valakivel, de most ő meg sem fordul így aztán lazán lépkedek mögé. Az ajtót minimálisan lököm bentebb és lépek be.
- Miben sántikálunk? - jár körbe a tekintetem a teremben. Hű! Azonnal megtapizok egy üvegcsét. Még csak az elméletet ecseteli nekünk Farkasházy az óráin pedig itt rejtegeti a fickó az igazán izgis dolgokat. - Szerinted Farkasházy-t megviselné ha megcsapolnám a gyógynövénykészletét? - szagolok bele egy szárított növénybe. Lecsippentek egy darabot és fülem mögé vörös tincseim közé tűzöm.