A hely tulaja: Földesy Mira Léna

Dolgozók:
- Recepciós: Kiss Jenő (NJK)
- Vízi mentő: Cet András (NJK)
- Felszolgáló: Psy Cho (NJK)

Julien

*Anna még kiélvezi az utolsó nyugalmas heteket, hiszen utána kezdődik a tanítás, ami rengeteg szabadidőt fog elvenni tőle. Otthon megígérte, hogy rendesen tanulni fog, és ő meg is tartja szavát. Habár, mint a többi tizenéves, ő sem kedveli ezt a roppant mód fontos dolgot. Inkább olvasgatna különböző érdekes könyveket, fedezne fel új helyszíneket az iskolán belül és kívül, ám tanulni esze ágában sem lenne. A legunalmasabb tevákenység a Föld nevű bolygón. És ezt valószínűleg nem csak Annácska gondolja így. Viszont neki egyelőre ez a legfontosabb feladata. Már csak pár év és vége a rémálomnak. Persze ha mázlija van. Ám az is előfordulhat, hogy évet kell ismételnie, jó, erre még gondolni sem szabad.
Egyébként nemrég, mikor Bogolyfalván járt, több plakát is hirdette a falu Barlangfürdőjét. El is határozta, hogy lazításképp meglátogatja azt, ám nem lenne buli egyedül, így hát maga mellé még Julien-t is beszervezte. Igen, az a srác, akivel együtt zabált valamelyik utcában. Ha az az éjszaka az eszébe jut, elvigyorodik minden egyes alkalommal, szerinte igazán viccesre sikeredett az első találkájuk. Anna még most sem valami társasági ember, tehát az egyetlen diák, akivel nem csak köszöntek egymásnak az Julien. Valami okból kifolyólag a napokban semmi kedve nem volt ismerkedni, pedig bizony nem ártana. Legalább a lányokkal cseveghetne, mindenkinek van egy BFF-je, neki is szüksége van egyre. Szóval a srác beleegyezett a fürdőzésbe, megbeszélték, hogy a pénztárnál várják egymást.
Hamar elérkezett a péntek délután. Anna egy kis tatyóba összeszedte a cuccait - törülköző, pénztárca, hajgumi, fürdőruha - aztán már indult is. Mivel ma egész szép nap van cicanadrágott húzott, egy hosszított pólót kapott magára, s egy szandálka került a lábára. Elég csinos, azt meg kell hagyni. Hullámos haját kicsit megfésülte, s végül elindult. Ráérősen lépkedett. Azt gondolta, hogy Julien valószínűleg nem érkezik meg a megbeszélt időpontra, hiszen alig ismeri a környéket, bizonyára el fog tévedni. Azért Anna itt van már lassan egy hónapja, csak megtanulta mi merre van. Egész hamar kiért a suliból, szívott egy mélyet a friss levegőből, majd haladt tovább a fürdőig. Negyed óra biztosan volt a Barlangfürdőhöz vezető út. Az utcákon egy ismerős arcot sem látott, - pedig reménykedett, hogy valahonnan előbukkan Alex - szóval nem nyitotta köszönésre a száját. Egyébként Annácska most már csak Julienre várakozik a megbeszélt helyen, pedig szívesebben lubickolna már.*

A szünet első napját Anne még a kastélyban töltötte, mert Haroldnak volt valami balhéja, amit el kellett simítani, és úgy gondolta, megvárja, nem megy haza testvére nélkül. Még a húgukat, Vivit is össze kellett vakarni, így jó volt az a plusz egy nap.
Igazából a nap nagy részét Mátééknál töltötte a pincében. A csárdás srácnak meg a barátnőjének köszönhetően van most elég sok bájital hozzávalójuk, a lány pedig előszeretettel próbálja ki a különböző listákon szereplő főzeteket.
Na de nem akarta, hogy ennyiből álljon a napja, amikor készen lett a bájital, és a pihenési idejét töltötte az üstben, a kis szőke átsétált a Földesy birtokra. Elég jóba lett Mirával, kicsit beszélgettek, és játszott az ikrekkel. Eldöntötte, hogy neki aztán soha nem lesz gyereke. Eddig sem akart, hát most, hogy látja a két fiút, hogy milyen rosszak, és az anyjuk várja a következő adagot...kész rémálom ez Annelie számára. Tizenöt évesen még egyszer sem fordult meg a fejében, hogy valaha saját nyáladzó umpalumpája legyen.
Elköszönt kedvenc lovától is a birtokon. A szünet egy részét most otthon fogja tölteni, hiányozni fog neki az erdőlak, a pince, és a ló. Még jó, hogy Hestiát viheti magával. (Igaz, az anyja nem tud a maine coonról...)
Miráéknál tett látogatása alatt megtudta, hogy rendkívüli nyitva tartás lesz a fürdőben. Nem zárnak be este, egészen hajnali 2-ig szabad bejárást biztosítanak azoknak, akik vevők a barlangfürdőre. Ez egyébként azért tetszett így Annie-nek, mert a diákok legnagyobb része már ma hazament, és mivel nincs nagy dobra verve az "akció", valószínűleg nem is lesznek sokan.
Tehát már sötét volt, Máté nem volt vevő a fürdőzésre, így a leányzó egyedül indult a tavacskán túlra. Magához képest kedvesen köszönt a recepciós lánynak, innen pedig egyenesen az öltözőbe ment, ahol lerakta a holmiját, felvette a bikinijét, és papucsban, törölközővel átsétált a pancsoló helyre. Most látta először, el is ámult a hely nagyságán, és szépségén.
Ahogy gondolta, nem voltak sokan, két kezén bőségesen megtudta számolni, hányan lézengnek itt-ott. Volt helye is, így az egyik pihenőhely párnái közé lerakta a törölközőjét és a papucsát, majd leült a medence szélére, és belelógatta lábát. Nézte is, ahogy lába lassan kalimpál a vízben, közben gondolatai ezer felé szálltak.

~ Jamie ~

Lénárd
Fürdőruci



Egy kis pihenés mindenkinek kell, csak épp mindenki mást csinál pihenésképp. Van aki könyvet olvas, van aki alszik, esetleg rajzol, vagy a tesz egy kellemes sétát a szabadban. Én is bármelyike megtehetném, de most egyikhez sincs kedvem, valami mást akarok csinálni. Hallottam, hogy a napokban nyílt egy fürdő lent a faluban, és épp itt az ideje megnézni, hogy milyen is. Nem lehet olyan rossz, sőt, biztos tök szupi lesz. Ebben a faluban - a csárdát leszámítva - minden jó hely, nincs olyan amit ne szeretnék, szóval egyértelmű, hogy ez is jó lesz.
És így legalább még véletlenül sem találkozom az apámmal. Most, hogy ő is tanár lett, néha akaratlanul is szembetalálkozom vele, és néha le is kell állnom vele beszélgetni. Ahhoz viszont az semmi kedvem, és energiám sincs. Szinte naponta találunk valami újat, amin tudunk veszekedni, bármennyire is néni szeretném. De ő... Ő egyszerűen... Áá... kész rémálom az az ember, nem lehet kibírni mellette veszekedés nélkül. Pedig annyira nem szeretek veszekedni, de ő mindig kihozza belőlem ezt az énem.
Na de most nincs idő ezzel foglalkozni, élvezni akarom a vizet, és egy kis időre elfelejteni minden gondom, nem gondolni se apára, se az gyér közeledő tanévre, se semmi másra. Leteszem a cuccom, és már fürdőruhában, a kék törülközővel a vállamon lépek be a medencékkel teli barlangba. A nagy medencébe megyek először, a víz pedig egyszerűen tökéletes. Lemerülök, majd a medence egyik eldugottabb részébe úszom, hogy ott aztán a víz felszínén lebegve relaxáljak.

Lian

A mai napom, mondhatni, hogy kissé feldúlt volt. Nem igazán akartam senkivel találkozni, egy személy kivételével, de vele sem éppen baráti csevejre készültem volna. Egy szó, mint száz,  nem szoktam Tony cuccaiban kutakodni, de bent felejtette a pulcsija zsebében a cetlit, amin annyi állt, hogy "Gwen, szürke ötven árnyalata(?), szombat 18:00" ebben az húzott fel igazából, hogy ma bizony vasárnap volt, ő pedig valahogy erről engem elfelejtett tájékoztatni. Mély levegőt vettem, majd eldöntöttem, hogy oké, akkor nem gyújtom fel a parfüm szagú ruhadarabot. Inkább a földre dobtam, nem igazán volt már bennem annyi önkontroll, hogy ki is mossam, ergo csak átléptem rajta, majd azon voltam, hogy oké, akkor lenyugszunk. De egész egyszerűen nem ment, túlzottan sértett voltam és dühös, szóval a végeredmény, ami a szöszkét hazavárta: Az emlékeztető-cetli késsel az ajtajára szegezve, egy törött bögre, meg az elsősegély cuccom a konyhában, illetve egy rövid üzenet a táblán "Ajánlom, hogy nagyon jó alibid legyen tegnap este hatra". Én minél előbb magam mögött akartam hagyni a helyzetet, meg a házat, egész egyszerűen nagyon elegem volt, szóval elmentem sétálni. Mivel nem nagyon akart kimenni a fejemből a gondolat, hogy a vőlegényem, meg az a szőke kis... együtt megnéztek egy ilyen filmet, anélkül, hogy szólt volna nekem, rövidesen elég bizsergő érzés támadt a frissen gyógyított tenyeremben. Nem nagyon volt végül semmi, ami megakadályozott volna, szóval indultam is, hogy akkor most személyesen kérdezem meg a kisasszonyt, mégis kinek képzeli magát, lehetőleg úgy, hogy a hajánál fogva legalább háromszor a falnak vágtam. Erre a gondolatra muszáj volt elmosolyodnom, de a sors végül egy másik eridonossal fújt össze hamarabb. A fiúra pillantottam, felvonva a szemöldökömet. Azt hiszem, kissé szórakoztatta, hogy ennyire dühösen lát, mert azért még én is éreztem magamon, hogy nagyon feltűnő a kedélyállapotom.
- Hát te? Nincs jobb hely, ahol a levegőt ronthatnád, Lian?- kérdeztem felvont szemöldökkel, persze nem őt akartam piszkálni, ismerhetett annyira, hogy tudja. Elég frappáns szövege volt, de végül beleegyeztem, hogy oké, rajtam ne múljon, én vele megyek, ha előbb összeszedhetem a cuccom. Szóval a szekrényem teljes tartalmát kiszórtam a  földre, meg az ágyamra, a fürdőruhámat bepakoltam a táskámba, mellé papucsot, meg törölközőt, majd visszavonultam a sráchoz, akit addig voltam szíves beinvitálni, a rumli ellenére. Összetört virágcserép itt, levert képkeret ott... Muszáj volt kicsit lazítanom. Nem sok idő kellett, hogy elkészüljek.
- Bocs, kicsit kupi van, nem vártam vendéget - forgattam a szemem, majd indultam az ajtó felé, de rajta tartottam a szemem. - Akkor mehetünk?
Ezer éve nem láttam Kiliánt, igazából nem ismertem olyan rég óta, de mondhatni, hogy bírtam, mert hasonlított kicsit jellemben az öcsémre, mikor mérges. Szóval így keveredtem a barlangfürdőbe egy Eridonos fiúval, röviden.

Állia Szipenni
Egy hétvégén
Bikini

Rebecca

Nyomorult vizsgaidőszak! Komolyan, ki az, aki kitalálta, hogy pont a nyár végén legyen, amikor az embernek mindenhez van kedve csak a könyveket bújni nincs?! Az egész iskola tele van morcos, idegeskedő, és leginkább a szabadba vágyó diákokkal, akiknek minden vágyuk az, hogy végre túllehessenek a megpróbáltatásokon, és visszatérhessenek a jól megszokott, szürke, de mégis nyugodt hétköznapokhoz. Misi nem egészen ezek közé tartozott. Ő nem túllenni akart a vizsgákon, nem maga mögött akarta tudni őket, hanem egyáltalán bele se akart kezdeni. Semmi kedve nem volt elpazarolni a drága idejét magolásra, jegyzetelésre, és állandóan megújuló gyomorfekélyre. Ezért ő feltűnően tüntetett is a rendszer ellen, és "csakazértse" alapon minden napra kitalált magának valami programot.
Volt már a faluban, órákat töltött repkedéssel a kviddicspályán, és gyakori látogatója volt a konyhának is. Szép sorban pipálta ki a helyeket, ahol már járt, közben folyamatosan keresgélte az újabb kalandokat, és lehetőségeket a szórakozásra.
Valószínűleg nem ez volt a legbölcsebb hozzáállás, amit a fiú ezekben a napokban kialakíthatott magában, de ez se különösen érdekelte. Mondhatottak neki bármit, ha valamit egyszer a fejébe vett, akkor azt onnan senki ki nem verhette. Hihetetlenül makacs, és céltudatos volt, amihez óriási igazságérzet kapcsolódott. Ez amúgy nem lett volna baj, csak voltak olyan (ilyen) helyzetek, amikor lehet, hogy a fafejűsége többet ártott, mint segített.
Minden esetre, a mai napra is megvolt Fodor úr terve, amit már egy héttel ezelőtt kitalált. A múltkori kirándulása alkalmával feltűnt neki, hogy a faluban különböző helyeken táblák hirdetnek egy bizonyos fürdőt, ami valahol a falu határában található. Misi el is határozta, hogy megkeresi ezt a helyet.
Így hát ebéd után fölszaladt a szobájába, összepakolt egy törölközőt meg némi pénzt, és elindult kifelé az iskolából. A fürdőnadrágját, előrelátóan, már reggel felvette, ezért ezzel se kellett bajlódnia, amikor megérkezett a Barlangfürdőbe. Érdeklődve nézett körbe, majd odalépett a recepcióhoz.
- Szép napot! Egy délutáni jegyet szeretnék kérni! -
A recepciós furcsálló tekintettel végigmérte őt. Biztosan meglepődött, hogy ilyenkor diákot is látni a fürdőben. Szerencsére hamar túltette magát a dolgon, és mosolyogva diktálta a tarifákat, majd egy pecsétet nyomott a fiú kezére, és megmutta, hogy merre találja az öltözőket. Misi gyorsan lezuhanyzott, majd ledobta a cuccát az egyik szabad placcra, és nekifutásból megcélozta a legközelebbi medencét. Hatalmas csobbanással landolt a vízben, aminek valószínűleg a szomszéd nénik is pont annyira örültek, mint a srác.

Travis

Bikini

Nincs kedve a toronyban maradni, és hallgatni, hogyan kívánnak egymásnak boldog karácsonyt a háztársai. Nem, neki most ehhez végképp nincs kedve, nincs ünnepi hangulatban, sőt, ha lehetne most kitörölné a naptárból ezeket a napokat. A karácsony a szeretetről, a családról, a békéről szól, és neki jelenleg ebből egyik sincs meg. A családja szétesett, így szeretetről és békéről sem lehet beszélni. Vagyis épp lehetne, de nem egy olyan közegben, ahol a szülők elváltak a gyerek tudta nélkül, és a lány fél éve küzd a depresszióval. Neki most ne papoljanak az összetartozásról, egységről, jókedvről… Köszöni szépen, nem kér belőle…
Sírva szedi össze a cuccait, és vág neki az éjszakának. Persze, nem elszökni akar, hiszen hová is mehetne, csak egy olyan helyet keres, ahol egyedül lehet a gondolataival, és végre jól kisírhatja magát. Eddig ugyanis erre nem igazán volt alkalma, muszáj volt tartania magát a szobatársak, a tanárok, a családtagok és a barátok kedvéért. A pohár azonban betelt, a cérna elfogyott, itt az ideje, hogy megszabaduljon az indulataitól.
Útja a barlangfürdőhöz vezet, azt sem tudja, nyitva van-e egyáltalán. Úgy tűnik, a tulajdonos gondolt a víz szerelmeseire is, így a kilincset lenyomva máris a medencés helyiségben találja magát. Hamar megszabadul ruháitól, mindössze a bikinije marad rajta, és a habok közé veti magát.
Keserédes öröm járja át, ahogy a víz alá merül, élvezi, ahogy kósza tincseit borzolgatják a maga keltette hullámok, a víz morajlása… Mintha Madagaszkáron lenne. Legszívesebben fel sem jönne a felszínre, de sajnálatos módon nem sellőnek, vagy halnak született, így szüksége van az oxigénre, amit csak a légkörből tud beszerezni. Felbukkan, és a medence széle felé veszi az irányt, ahol varázslatos módon egy üveg pezsgő és egy pohár várja.
Talán a cég ajándéka-Gondolja magában, így nekibátorodva tölt magának egyet, majd még egyet. Sajnálatos módon nem abból a fából faragták, aki bírná az alkoholt, így a másfél pohárka is bőven megártott neki. Valahonnan cuppogó lépteket hall, kótyagos fejét a hang irányába fordítja, és ekkor megpillantja őt. Kezében az üveggel nézi Travist, izmos testét, kocka hasát, víztől kócos haját, és talán az ital teszi, de szimpatikusnak találja a fiút.
-Eeeez, itt…hüpp… a tiéd?

Atu bácsi *_*

A hétvégén úgy döntött leugrik egy kicsit a faluba, csak úgy, lazulni. Na nem mintha mostanában nem pihent volna annyit, mint más két év alatt, de ez teljesen lényegtelen. Svédországi tartózkodásuk során ugyan napi rendszerességgel edzet, de más dolga nagyon nem is volt, szóval volt ideje relaxálni is. De a hazaút egy cseppet sem mondható rövidnek, az teljesen kimerített mindenkit. Aztán a hazaérkezés után egyből csaptak egy bulit, ami hát kicsit érdekesen alakult. Jól indult, de történt ez-az, kicsit ellaposodott a történet, aztán inkább úgy döntött, hogy ő köszöni, inkább lelécel. Pedig nagy bulibáró, partyarc meg minden, de most valahogy mégsem volt kedve az egészhez.
Ezért ma inkább úgy döntött kicsit egyedül lesz, vagyis ami azt illeti, emberek között, de mégis egyedül, mivel sem a kastélyban, sem pedig a faluban nem tudna olyan pontot találni, ahol egyedül, nyugton lehetne magában. De, ha már ez a helyzet, akkor a kellemeset, a hasznossal, benéz a barlangfürdőbe. A ma hajnali edzése során kicsit mintha megrándult volna a válla és úgy hallotta, a barlangfürdőben van valami masszázs zubogó, hátha az segít valamit. Bár egy jó kiadós kezekkel történő masszázs biztosan hatásosabb lenne, de mégis kihez mehetne oda, hogy "hé, te! masszírózzá' má' meg! kösz!" Szóval marad a barlangfürdő. A jegypénztárnál nincs nagy sor, gyorsan be is jut a fürdőbe. A férfi öltözőben átcseréli ruháját egy fürdőnadrágra és már indul is befelé. Valóban nem túl nagy a tömeg, ez pedig számára pozitívum. Kicsit félt, hogy majd hatalmas gyerekzsivaj lesz, mint ahogy az ilyen helyeken lenni szokott, de pozitívan csalódott. Egyből megcélozza a medencébe vezető lépcsősort. Kicsit hideg a víz, de ez egy cseppet sem érdekli. Szemével kutatni kezdi a masszázs zubogót, közben pedig egyik-másik kezét benedvesíti és azzal megtapogatja felsőtestét, hogy szoktassa magát a víz hőmérsékletéhez. Egy nagyobb darab idős hölgy sétál el előtte majd megpillantja a szóban forgó zubogót. Nagyobb léptekkel megindul - már amennyire ezt a víz engedi - és egyből beáll a zubogó alá. Fejét kicsit előre dönti és próbál úgy állni, hogy a vízsugár a fájó pontját érje. Először csak még jobban fájlalja, de egy perc után, mintha tényleg masszíroznák a meghúzódott részt. Néha meg forgatja picit a nyakát, próbálgatja, hogy mégis hogyan a legkényelmesebb, mi a leghatásosabb pozíció.

Lenke

Azt hiszem, hogy bármennyire is próbálkozom - na jó, ez hazugság, mert azért annyira nem töröm magam, Bogolyfalva még mindig nem nőtt annyira a szívemhez, valahogy csak nem tudom az otthonomnak hívni. Talán majd egyszer, ha végre elég elhivatottságot érzek hozzá, hogy kicsit jobban körbejárjak... De annak nem ma jött el a napja, mert egyszerűen kibírhatatlan a hőség, ami makacsul befészkelte magát a szobámba. Lehet, hogy ez a sors fintora, amiért újabban folyton itthon ülök. Néha azért ki is szoktam mozdulni, szerintem ez már fél siker... Ez a mai nap is olyan volt, hogy kicsit kellett a levegő, mert itt bent bizony már híja volt. Szóval jobb ötlet híján, mert nem akartam egyedül menni, a mihaszna baglyomat fejbe dobtam egy csemegével, hogy aztán a haragosan csattogó csőrét befogjam egy Lenkének címzett levéllel. Nem sok embert ismertem a faluban, akit meghívtam volna magammal, de ő ilyen volt. A levélbe belefirkantottam az időpontot és a helyszínt is, meg ugye a szokásos formaságok. Utána rávettem magam, hogy végre felöltözzek, a választásom pedig egy fekete rövidgatyára, meg egy fehér pólóra esett, hozzá strandpapucs. Nem volt a kedvenc cipőfajtám, de ez volt az egyetlen, ami most elviselhetőnek tűnt. Fésülködés címén párszor a vállig érő barnás vöröses vacakba túrtam, majd megráztam a fejemet. Hát ez egész egyszerűen reménytelen.
A válltáskámba belegyömöszöltem a teljességgel használatlan, értelmetlenül hatalmas fekete fürdőlepedőmet, meg egy fürdőgatyát, mellé egy tusfürdőt, aztán utamra slattyogtam, egy cetlit hátrahagyva Alexnek, hogy majd jövök, nem a bunyipok vittek el, ne aggódjon.
A faluban sem volt kisebb a meleg, szóval csak nem tudtam hova tenni a dolgot. Minek nekem mágia, ha semmi hasznát nem veszem egy esetleges agylágyulás esetén?
Viszont Merlinnek hála, a Barlangfürdő reklámja nem volt rossz, így az is elég könnyen behatárolható volt, hogy merre is találom azt a bizonyos sziklafalba mélyesztett ajtót. Lenkének még se híre, se hamva nem vol, de nem is csináltam belőle problémát, mert korábban érkeztem, inkább csak a hideg sziklának döntöttem a hátamat és rágyújtottam. Többnyire jó gyerek vagyok, de ez az  orbitális jellemhibáim egyike.

Sky
Van az érzés, mikor az ember úgy érzi, a szívéről hatalmas kő gördül le. Fellélegzik, mert nagy tehertől szabadult meg. Amit én egyelőre nem mondhattam el magamról. Mélyen még mindig bántott a nagyapám elvesztése. Még mindig ott volt bennem annak a nyoma, hogy nem köszönhettem el tőle, mert el nem értem oda időben. Elment, ez pedig jó ideig tüske marad bennem. Ha egy kis problémát képes vagyok hónapokig őrizgetni, akkor ebből évek lesznek. De sokat jelent, hogy beszélhettem erről valakiknek. Köztük volt a jóslástan tanár. Az órája nem csak segített, hanem inspirált. Ízisz pedig a tempómra lassítva vezetett A főpapnő lapján át.
Vele feküdtem le aznap, a cukrászda és könyvtár után, majd vele keltem fel, hogy aznap ismét láthassam Sky-t.
Amint felébredtem, összeszedtem magam és a legközelebbi ablakhoz léptem. Az idő ragyogónak tűnt, ezért ismét toppot és rövid nadrágot vettem fel, amiből immár semmiképp nem hiányozhatott az említett kártyalap, az ingát viszont nem raktam el. Ma a kikapcsolódásé a főszerep!, határoztam el, ahogy egy táskába tuszkoltam a cuccaimat, végül egy gyors reggeli után a hátamra is kaptam, hogy elinduljak a Barlangfürdő felé.
A Nap valóban tündökölt, bár ha esne, sem zavart volna meg, miután zárt helyre terveztük a fürdőzést. Minden perccel egyre jobban vártam a pancsolást, na meg azt, hogy még többet beszélgethessünk.
Néhány perccel később meg is érkeztem, viszont őt nem láttam sehol, bármerre néztem. Szóval leültem a bejárattól nem messze, és vártam.

Anita

Gyönyörű szombat reggel volt. Hétágra sütött a nap és még augusztushoz képest is forróság volt. Nem is értettem miért kell nyár végén vizsgázni. Komolyan annak az idiótának kellene ilyenkor a könyvtárban, a tanulószobán vagy bárhol máshol magolni aki ezt kitalálta. Nekemis hátra volt még a vizsgáimnak legalább a fele, de ez zavar igazából most a legkevésbé. Annyira elegem van már a tanulásból, hogy muszáj volt kiszabadulnom a kastélyból. Mégha egyedül kell jönnöm, mert mindenkinek nagyon fontos tanulnivalója van akkor is. Végre valahára odaértem, jegyet vettem, megkaptam a pecsétemet és már bent is voltam. Lesiettem az öltözőkhöz, mert minél előbb csobbanni akartam. Igaz azért arra még szántam időt, hogy a vadiúj fürdőruhámban csodáljam egy kicsit a tökéletes alakom a tükör előtt.
A medencékhez érve kicsit elcsodálkoztam, hogy rajtam kívül nem is igazán volt fiatal a fürdőben, de aztán rájöttem, hogy rajtam kívül nyílván mindenki készül a vizsgáira. Nekifutásból ugrottam bele a legszimpatikusabb medencébe, nyilván tökéletes kecsességgel, és nem igazán érdekelt, hogy körülöttem ki lett vizes meg ki nem. Aki nem bír elviselni annak szívesen megmutatom a kijáratot.

Kezdem kicsit kiismerni magamat ezen a helyen, bár azt nem mondanám, hogyha elindulnék valamerre akkor biztosan nem tévednék el. Egyelőre még a felfedezés fázisban vagyok, de szerintem egész jól megy. Az első éjszakám sem volt olyan vészes itt, pedig általában új helyen borzalmasan alszom, de itt nem. Ezt már valamiféle jelnek tekintettem, talán a hely így próbál üzenni, hogy jó lesz itt nekem. Vagy csak simán idióta vagyok, azt hiszem ez a hihetőbb. A napjaim kezdenek egyformán telni, kezdtem unatkozni. Még jó, hogy mikor utoljára a faluban jártam, kicsit körülnéztem, végigjártam és ráakadtam egy fürdőre. Lehet, hogy most pont ez az ami kell nekem, egy kis kikapcsolódás, és nyugalom. A sok ember között itt, meg a zajok nem kedveznek az idegeimnek. Fogtam egy táskát, amibe belehajítottam pár cuccot, amire talán szükségem lehet, majd összeborzoltam a hajamat, szokásom szerint, és útnak indultam. A falu felé már ismertem az utat, talán ez az egyik olyan út, ahol nem tudok eltévedni. Idekint kicsit hűvös volt, érezhető már a levegőben, hogy lassan itt van a tél, meg a rossz idő. Furcsa lehet, de Én jobban szeretem a hűvös időt, nem szeretek egyre kevesebb ruhát felhúzni, plusz, a bőrdzsekik nekem állnak a legjobban ezen a világon, szóval ez is egy indok arra, hogy miért szeretem a telet. Hamar a barlangoknál találtam magamat, ahol lassan betoltam a kis faajtót. Egy kicsit még le is kellett hajolnom, nem tudom milyen magasságú emberekre tervezték ezt a bejáratot, de az biztos, hogy nem nekem. Megvettem a jegyemet, megkaptam a pecsétemet, majd beléphettem a fürdő területére. Hangulatos volt, azt meg kell hagyni, egészen megfogott. Átvedlettem ide illő öltözetbe, tehát egy egyszerű fürdőnadrággal és egy törölközővel a nyakamban indultam el, az egyik jó meleg vizes medence felé. Meglehetősen kevés ember volt ma itt, nem tudom mi van a többiekkel, hogy nincsenek itt mind. Így is lehet, hogyha a forró víz után kimegyek majd a hűvös szabadba, megfázom, de kit érdekel? Megérte. Egyedül voltam a medencébe, szépen bemásztam, majd kényelmesen elterpeszkedtem. Fejemet hátrahajtottam a medence szélére, és behunytam a szememet. Nem akartam elaludni, egyszerűen csak relaxálni, hiszen ezeket a helyeket pont erre találják ki. Hallgattam közben a víz csobogását, és a többi itt lévő ember hangját, de  beszélgetésükre nem figyeltem, hidegen hagyott. Egyszerűen csak próbáltam kiélvezni ezt a kis egyedüllétet. Mintha abból nem kapnék eleget..

Hajna
Megjelenés

Lora
Outfit, Bikini

Szinte nem is tudok jobb programot elképzelni ebben a melegben, mint a hűs vízben való úszkálást. Úgyhogy a barlangfürdő meglátogatása kifejezetten örömmel tölt el. Bár az oda találás okoz némi nehézséget, szerencsémre nem én vagyok az egyedüli aki ezt a helyet szemelte ki. Néhány embertől segítséget kell ugyan kérnem, de viszonylag gyorsan oda találok.
Megérkezve látom, hogy előbb ide értem, mint a navinés szöszke. Habozok, megvárjam az előtérben vagy menjek be és majd megtalál?
Végül nyer az udvariasság és letelepszem az egyik székre újságot olvasni, amíg várok. Közben fel-fel pillantok hátha meglátom Lorát.
Ha jól emlékszem három órát beszéltünk meg, szóval lassan ide kell érkeznie. Várakozás közben újfent felmerül bennem, hogy milyen furcsán kezdődőt ismeretségünk. Mivel én általában nem órai csoportmunkán barátkozom, mondjuk a heves sárga sem minden napos jelenség... Enyhén elmosolyodom dilis egy kezdet az biztos. Az első pár percben csak gyanakodva méregettem, kitudja miért, de erős ellenszenved éreztem, aztán lassan ahogy folyt a munka kiderült, nem is olyan szörnyű a csaj...

Van den Bergh
folytatás a művelődési háztól

 Egyetlen helyet tudtam eddigi ismereteim alapján ajánlani ennek a rideg embernek, ami esetleg megütheti jó magasra srófolt igényű elvárásait. Közben pedig úgy vélem ez a környezet egy kicsit egyenlőbbé tesz bennünket, itt kénytelenek vagyunk levetkőzni nem csak a szó szoros, de átvitt értelmében egyaránt. Számomra a gátlásaimtól való megszabadulás nehéz, hogy vajon neki mi okoz gondot az talán kiderül majd. Minden csodálkozásom ellenére azonnal igent mondott, amikor felvetettem, hogy ide jönnék szívem szerint. Persze üveghangú udvariassággal egyezett bele, s az sem zavarta, hogy ilyen hirtelen spontanaitás társult ötletemhez. Az öltöző előtt találkozunk tíz perc múlva, így egyeztünk meg, amikor elváltunk egymástól az előtérben. Az ígéret szép szó, így már várok rá. Egy fehér köntösben, alatta vállpántos kék-fehér fürdőruhában, lábamon kincstári papuccsal. Két karomat mellkasom előtt összefonva nézelődöm, s magamban megjegyzem, hogy milyen csendes most minden. Kíváncsi leszek rá, hogyan fog viselkedni ebben a nem épp hétköznapi közegben a férfi, hogy egyáltalán mit fog tenni. Nos, remélem ez hamar kiderül, ugyanis kezd letelni a megszabott tíz perc. Márpedig a pontosság az udvariasság egy fajtája és ő, minden lelketlenségének ellenére bizonyára ad erre, még ilyen körülmények között is. Ebben a barlangfürdőben azt hiszem minden megvan ahhoz, hogy kellemesen eltöltsük az időnket. Legalábbis ebben bízom, s igyekszem eltekinteni a köztünk lezajlott előzményektől.

Kirill Nowakovszkij

 Végre egy kis pihenés. Gondoltam, mikor megláttam a kis ajtót a sziklák között. Nem volt nálam sok holmi, csak egy kis vászontáska az egyik színjátszó-fesztiválról és abban a törölközőm. A fürdőruhám már rajtam volt, nem volt kedvem azt is cipelni.
 Beléptem és nem hittem a szememnek!Azt hittem, romosabb lesz. De ez nagyon szép... Köszi Bori -gondoltam, miközben köszöntem a recepciósnak. Egy barátnőm mesélt a helyről, aki elvileg mindig ide jár, ha baja van, vagy az akváriumba. Meg is tudtam érteni.
 A medence felé vettem az irányt, le a lépcsőkön. Levettem a ruháimat és a "habokat" élveztem. Lemerült én,
hogy a hajamba ivódjon a kellemes érzetű víz. Ebben a világban még ez is mágikus volt. Imádom a vizet!
 Nem sokat tudtam gondolkodni, csak relaxáltam. Teljesen megnyugodtam és már ez sem érdekelt, ha a sminkem lefolyik az arcomon. Végre magam lehettem és senki nem látott. Legalábbis azt gondoltam, amíg meg nem hallottam egy idegen eredetű hangot. Éreztem a hátamon, ahogy avalaki más keltete hullámok a hajamba kapnak és a hátamat símogatják.
-Ki van ott?-kérdeztem a semmibe, háttal az öltözőknek. Feleletet nem kaptam, de éreztem ahogy valaki közeledik hozzám és a tekintete a lapockámba fúródott. Illetve én így éreztem. Már sokaktól megkaptam, hogy paranoiás vagyok, de nem hittem nekik.Biztos vagyok benne, hogy valaki beszállt a vízbe!

Ilián | fürdőruci

Kimberly
Hangulatzene | Külső ( az úszógumi nélkül) | Egy szombat délután

Melege volt, de nagyon. Nem tudott szinte élni, annyira nem bírta ki a hőséget, így gondolta egye-fene elindul megkeresni a Barlangfürdőt. Nem kellett sokáig keresgélnie, meg is találta a helyet, amit keresett. Fizetett, és bement. Az öltözőben gyorsan levette a rövidgatyát, amit rávett a fürdőruhájára mert már hogy néz ki az hogy valaki fürdőruciban sétál a faluban? Így meg úgy nézett ki mintha rendesen lenne rajta póló és gatya. A sportcipőjét is gyorsan levette, de nem vett fel papucsot, nem félt a fertőzésektől.
Mikor már úgy érezte, hogy okés mehet a medencébe, el is indult, hamar meg is találta, és hát mit csinált volna, bement.
~Ez gyönyörű!~ gondolta magában. Nem járt még életében ilyen szép helyen, de ha járt is, akkor az nagyon régen volt és már nem emlékszik, vagy egy előző életében volt. Olyan jó érzés volt neki a vízben állni, legszívesebben egész életébe ott maradt volna.

Nóri
~Egy szombat délelőtt~

Zsombor
Minden, ami rajtam van

Emir

Niadra - a fürdő előtt ténferegve

Henrikem
Ruha

#harámnézelbárúgyislekerül #zene #mármegintbűnbeviszekvalakit