A tavacska közvetlen környezetében, az odavezető úttal szembeni parton találhatóak azok a sziklák, melyek között egy ajtó bújik meg. Sok kíváncsiskodó szemet odavonz, de nem nagy titok, mi rejlik az ajtó mögött, hisz a faluban jó pár helyen ki van plakátolva, hogy hol található Bogolyfalva egyetlen fürdője.
Az ajtón belépve egy kis helyiség tárul az ember szeme elé. Kifinomult és egyszerű, a bejárattól jobbra mosolyog a recepciós az asztala mögül. Az árak jók, a hely még jobb. A belépést egy csuklóra nyomott pecséttel hitelesítik, mely mágikus jóvoltából egyre világosabb zöld lesz, majd eltűnik az idő elteltével.



Fizetés után balra fordulva lehet lejutni a már sziklákkal kirakott lépcsősoron a föld alatti helyszínre, ahonnan egy kisebb terembe érkezünk. Középen aprócska szökőkút, körülötte padokkal. Ajtók nyílnak minden oldalon, az öltözők, mosdók, zuhanyzók, az utolsó oldalról pedig már hallani lehet a víz zúgását, a barlang akusztikáját.
Fürdőruhában, törölközővel már egyszerű az átsétálás a fürdőbe a boltív alatt, és itt egyből szemünk elé tárul a magas, és csodaszép, ám nem nagy medence, és annak helye. A víz a csempének köszönhetően élénk kék, a falakat sok helyen fáklyák világítják meg a jó látásviszonyok érdekében. A nagy medencébe egy helyen a mennyezetről csobog a víz, és vannak benne elkülönülő kismedencék, külön-külön funkciókkal. Vigyázat, a hátsóban előfordulnak varázslatos történések! (Színes hab, víz alatti lélegzés, stb.)
A belső teret egy vízfüggöny választja el a szaunától, mely bejáratát egy helyen kell keresni a fenti büfébe vezető lépcsővel. Nem lehet eltéveszteni, ahonnan a lépcső indul, balra tőle nyílik egy ajtó, egyenesen tovább pedig a szauna.
Fent a büfében lehet kapni friss főtt ételeket, és rágcsálnivalót , üdítőt is. Alkohol kiszolgálása csak felnőttek számára van, az ételeket, italokat vízbe vinni tilos.
Pihenésre alkalmasak a falba bemélyülő kis "partszakaszok", elválasztó falakkal. Nyugágyak nincsenek, de vannak színes párnák helyettük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=731641#post731641][b]Wittner Stella - 2018.08.09. 20:18[/b][/url]

Nyolc hét és fél nap, ennyi telt el, mióta megvan a tetoválásom. Betartottam mindent, van amit kicsit túlzottan is abból, hogy vigyázzak rá, de két hete már nem hámlik, nem viszket, nem pirosodik és nem is érzem olyannak, mintha tiszta reszelős lenne ott a bőröm. Szóval ideje a napozást valami kellemesebbre cserélni. Eddig csak annak éltem a nyáron, de már tökre hiányzott a víz, arról nem is beszélve hogy ebben a negyvennyolc fokban, ami néha közel hetven, már nem volt hova menekül. Mivel a szülinapomra aputól nem igényeltem azt a bulit, a kötelezős vacsi után inkább Dáviddal betoltuk a sajtburiink maradékát és ennyi volt, a pénzt elkértem, hogy jó lesz zsebpénznek. Mondtam, hogy majd elmegyek érte hozzá, ez meg meg is történt, mivel az egyik lakótársával volt némi elintéznivalóm.
- Őt is elviszem! - Igen, az apámnak szólt, aki lefelé nézett a hangom hallva én meg a szőkés lányra. Lebonyolítottuk a cserét az eperrel meg a tilos dobozkával, aztán felrobogtam Erikhez pénzért és Celt is magammal... hát vonszolva, ha nem jött volna magától, a Barlangfürdőre törtem.
- Mi újság van veled mostanság? Elég régen jöttél már be a boltba - jegyeztem meg neki, nem mintha rám tartozna, de mindig úgy teszek, mintha igen. Tudom, hogy valami elviszi az idejét, de annyira még nem ástam bele magam, mi. Nem az előkészítő lesz, mivel ott is szoktam topogni, ott se látom sokat.
- Remélem szeretsz úszni. Vagyis... ugye tudsz? - néztem kétkedően, hogy aztán beérve kifizessem a belépőt és a kis pecsétjeink után megtámadjuk az öltözőt. A táskám kinyitva kihullott pár zacskó leves, amit vissza is tömködtem, majd a bikinim kivarázsolva át is öltöztem. Nem igazán érdekelt, hogy kabinozzak vagy hasonló, ketten voltunk csak. - Neee is törődj vele egyelőre - vágtam még rá a tömött táskámra, miközben éppen kötöttem meg a bikinifelsőm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=731768#post731768][b]Wittner Stella - 2018.08.11. 18:58[/b][/url]

- Elfoglalt - mutogattam a kis szamárfüleket az ujjaimmal, úgy, hogy még a szemem is megforgattam, de aztán csak nevetve kerültem ki a szemből jövőket és inkább szedtem a lábaim a Barlangfürdő irányába. Ugyan elég sokszor bele szoktam a lányba botlani, mikor erre járok, ez egy jó ideje nem esett meg, akkor sem, mikor direkt neki hoztam olyan mártott epreket, ajándékba. Akkor éppen nem volt megbeszélve se csere, se semmi, csak gondoltam örül majd neki. Rendes meg minden, miért ne? De kénytelen voltam ott hagyni az ajtaja kilincsére akasztva egy kis cetlivel, amin egy villámjelnek betudható S volt kaparva. Siettem, na, amúgy szépen írok.
- Nagyon helyes, bár tudod elég helyes mentősfiúkat szoktam látni a Balcsin is, itt nem hiszem hogy lennének, még fuldokolni se éri meg - legyintettem végül egy nagy sóhaj kíséretében. Nem mintha én csináltam volna ilyeneket! Minek szimulálnék, hogy a helyes mentős csávó, - aki Dávid szerint az apám lehetett volna - a karjaiban hozzon ki meg még aggódjon is. Nem is értem, a feltételezést se. - Tudom, de ezt Erik állta - még kacsintottam is mellé, aztán elfordultam a jegykiadó nénihez, nem is vártam meg a visszakérdést. Szoktak lenni, leginkább olyanok, hogy fogyott el a szókincsemből az a bizonyos apa jelző. Szoktam használni, de nem minden helyzet kívánja meg, azt hiszem. Vagy csak... Csak.
Az öltözőben aztán már mindenki békésebb és boldogabb volt, a tatyóm leszámítva, mert ő ki volt borulva, szó szerint. Ömlött belőle a hülyeség most éppen piros csomagolású gyorslevesek formájában. Marhahúsos és csípős. Amúgy finom, én eléggé adom, de ez nem pont erre a célra utazott ide velem. Azt mesélték van itt egy kisebb, forróvizes elkülönített medence vagy medencerész... már igazán érdekel!
- Ha megéheznék - válaszoltam végül még forogva párat a nagy tükör előtt, hogy aztán meghúzva a copfom szépen mosolyogjak. - Gyanús? Mit tettem? Most még csak el sem kapott senki, semmiért - sóhajtok egyet kicsit elgondolkodva.
- Ühm, hát, csak keresgélek, nézelődök, ismerkedek.... semmi eget rengető. Végre mehetek vízbe, ezt meg jól megünnepeljük most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=731959#post731959][b]Wittner Stella - 2018.08.15. 21:33[/b][/url]

A nevetést ugyan már abbahagytam, de a kérdésére szorgosan méregettem őt, még hümmögve is, ahogy elméláztam. Ha ilyen helyen jár valaki, bár még nem jártam ott, szerintem tuti le kellett volna égjen vagy barnuljon, kellene lennie legalább egy kis nyomának valahol, akár bikini csíknak, de ha ő is ügyesen és okosan csinálja, mint én, nincs minek nyoma legyen. Ettől még nem úgy nézett ki, mint aki nemrég lesüttette magát.
- Ha barlangban jártál lehet, inkább szobára vagy házra tippelnék - jegyeztem meg végül rántva egyet a vállamon. Nem tűnt túl beszédesnek, betudtam annak, hogy ez talán tényleg kényes neki. Nem mintha sokak ilyen igényeivel törődnék, de vannak páran, akiknél azért néha alapra teszem a számat. Nem tudtam például Tányánál se, mi az és meddig mehetek el, ami belefér. Nehéz esetek a titkolózós lányok. Nem értem minek ez, én is szoktam, de ők nem az anyám vagy az apám, hogy legyen is, amit megtartok magamnak. Jó, persze így is van, de az nem ezért. Nem fontos.
- Igaziban még nem volt részem, de ha neked igen, elhiszem. Bár egyszer félrenyeltem a kólám, az nem volt jó még a könnyem is folyt - emlékeztem vissza kicsit grimaszolva, nem volt szép jelenet. Azóta jobban vigyázok a mekiben mit kérek, leginkább kerülöm az ottani kólát. Amúgy is jórészt jég. - Jahm, néha tud az is lenni.
Nem volt gondom vele, hogy Erik próbálkozik, igazából tudom, hogy a szülinapom előtti meg az akkorra tett vásárlások is azért voltak, mert érzi, hogy nem túl oké meg sűrű az, ahogy látjuk egymást. És bármennyire lelkesedem a dolgokért, ettől ez még nem lesz olyan, mint régen a családi ebédek vagy csak úgy a délutánok otthon. Nem érzem jól magam az egészben és megtaláltam a módját, hogy mindenki úgy lássa mégis okés, na, ezért állja ő a mai napot is.
- Tényleg szeretem, de maximum egy fog hazajönni velem ez igaz - vallottam meg, ahogy becipzározva a tatyóm fel is kaptam, bizony, ez jön velünk, nem marad itt. Sálálá. - Uh, ne is emlegesd. Most, mikor utoljára jöttem vissza Pestről, háromnegyed órát ültünk a zöldben, mert valami hiba volt - fújtattam egyet, majd az előre lógó copfom hátra dobva ki is léptem az öltözőből.
- Igen, teljesen meggyógyult, és nagyon szép is. Tényleg, még nem is mutattam, ugye? Akartam, csak ugye - tártam el a karjaim, mert nem futottam bele a házban. Eligazgatva a bikinifelsőm megemeltem a kezem és úgy is fordultam, hogy tisztán lássa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=732118#post732118][b]Wittner Stella - 2018.08.17. 00:56[/b][/url]

- Ó - szólaltam fel sokatmondóan és kicsit meglepve, hogy aztán méregessem a szöszkés lányt. Persze, sejtettem, hogy valami nem az igazi, de azért ilyen mélyen nem vagyok ismeretes a falu életében, de egészen felkeltette az érdeklődésem. Sőt. Ez annál jóval több, mielőtt gondolkodhattam volna, már kint is voltak a dolgok a számon. - És mire jutottál.... ő vele?
Szándékosan tartottam szünetet, hátha beszúr egy nevet vagy hasonlót, bár ez egyre ritkábban jön be, vagy okosabbak, akikből infót húzok ki vagy én lettem béna. De a próbát megérte! Meg legalább konkrét kérdés is volt, így valamit kell mondjon, csak nem némult meg, igaz? Itt azt csak nekem kellene, mert be nem áll a szám, mondjuk nem fognak érte megszólni. Mernék megtenni, zabos lennék és annak senki nem örülne utána. Beszámíthatatlanok a tetteim úgy.
- Nem is hangzik jól - húztam el a szám, észrevettem azt is, hogy piszkálgatja a kezét, de gondoltam ez csak ilyen pótcselekvés, így rá is hagytam. Biztos nem jó élmény, meg nem is olyan, amit szívesen mesélget az ember, én se tenném. Meg biztos szexi úszómesterek se voltak, nem is izgi a sztori.
- Ez csak előétel. Bár boldogabb lennék, ha akadna itt egy meki mondjuk, de miért is lenne jó - sóhajtottam egy nagyot és fájdalmasat, majd csak megigazgatva magam elindultam. Igazság szerint bárminek örülnék, ahonnan rendelni is lehet és nem kell mindig kimozdulni. Értem én, hogy teljes ellátás. De három étkezés? Összesen? Egész napra? Kopognak a szemeim! Nem vagyok valami koplalós fajta lány, ha elkelne se megy, mint ez már sokszor kiderült, szóval rosszabb helyzetet, mint sokszor ez a falu és felhozatala nem igen tudok elképzelni. Csodálkoznak, hogy cukron élek? Az egyetlen ehető, amihez hozzájutok, és nem undi "varázslókajának" becézett valami.
- Nem, azt mondták elnézést meg türelmet kérnek, de nálam mindkettő elfogyott. Biztos nem akarok egyhamar megint vonatozni, de valahogy el kell jutnom Dávidhoz - mondtam szomorúan, ahogy becsukódott mögöttünk az öltöző ajtaja és lassan lépdeltem mezítláb a kövön. A padok felé vettem az irányt a táskám meg a törcsi miatt, jó lesz letenni.
- Jól van, nem para ám - legyintettem, hogy aztán eltartva a kezem felé fordítsam az oldalam. Szerettem a kis bogarat, pont olyan, ahogy elképzeltem és szerettem volna. Nem túl nagy, de nem is veszik el. És szerintem tényleg mint az eredeti. Megérte az egész, akkor is, ha nem volt valami muris. - Őszintén? Nem emlékszem, csak hogy örültem, mikor azt mondta végzett - motyogtam kissé halkan, nem voltam büszke rá, ahogy vinnyogtam az első felében a dolognak. Meg arra sem, hogy így könnyebb volt kihúznia belőlem válaszokat, amiket máskor nem. Ez nem kínzás?
- Na gyere, nézzük meg nagyivíz-e vagy sem - mondtam nevetve, hogy aztán letéve a cuccaim egyből a medence széléhez osonjak leguggolva a kezemmel megnézve milyen is a víz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=732493#post732493][b]Wittner Stella - 2018.08.20. 23:46[/b][/url]

Nem tűnt valami egyszerűnek a szitu, pedig igazából azon túl, hogy ez valami helyzet, fogalmam nem sok volt róla. Egy értemmel egyenlő bólintással jegyeztem meg a nevet magamban, de így elsőre tökre nem mondott semmit. Vagyis, nem gondoltam, hogy kellene. Aztán ahogy ficeregtem a tükör előtt néztem magamra vissza felvont szemöldökkel.
- Mármint... a művészetek tanár? - billentettem kicsit oldalra a fejem, ahogy a szöszke felé fordultam. Engem még nem tanított, de nem titkolt célom volt belógni az órára, mondjuk Dávid az ötletet se igen díjazta, sőt. Pedig meg kell hagyni, hozzá nem csodálom, hogy annyi lány jár szívesen órára. És így már Cel savanyúcska arcát sem.
- Hogy mi van rajtad? - néztem végig látványosan a lányon és igazából egy szót sem értettem ebből. Szerintem amennyivel magasabb vagyok nála - asszem csak pár centi - annak a kétszeresével nehezebb is, és akkor itt pluszozik. Még meg is ingattam a fejem, hogy ez nagyon rossz gondolatnak is. És a mekivel ne is hozzuk egy fedél alá, hogy amúgy a diéta rám is rám férne, de túl rövid az élet a koplaláshoz!
- Inkább mondjuk úgy beköltöztem hozzá. Nemet ugyan nem mondott, de néha kételkedem, hogy utólag jónak látja. Vagy csak a haverjai cseszik fel. Ez részletkérdés - vontam vállat végül és el is engedtem Dávid mérges-e vagy sem témát. Én szerettem vele lakni, praktikus is vagyok, mert még ha lány is, cuccostól se foglalok sok helyet amúgy, bár rengeteg van, elélek a csomagjaimból, nem kell nekem szekrények hada, meg amúgy varázslók vagyunk! Az egyik első bűbáj, amit megtanultam különórákon a vasalás volt. Sose csinálnám olyan hagyományosan.
- Jó, így magunk között... hát én ezt nem gondoltam át! Mármint, jó ég, mondd, hogy te is sírtál...legalább az elején - meredtem rá összepréselt ajkakkal, ahogy a kezére néztem. Amúgy nekem személy szerint nagyon tetszett a minták összessége, volt benne valami, amitől az egész egy nagyot adott ki. Nem tudtam ez direkt van-e, sosem kérdeztem. - Próba-cseresznye.
Igazából nem sokat tudtam a helyről, de ideje volt kipróbálni, szóval némi próbálgatás után leültem a szélére és a lábaim belelógatva befogtam az orrom, majd bele is csúsztam, el is merülve teljesen. Még szerencse, hogy összekötöttem a hajam, bár így is tekergett az mindenhova, mire felértem a víz tetejére. - Pont jó. Hogy mivel? - pislogtam ki a vizet a szememből, mintha nem érteném miről beszél. Ennyire nyilvánvaló?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=733126#post733126][b]Wittner Stella - 2018.08.27. 21:47[/b][/url]

- Reggel is nála voltál? - Nem mintha közöm lenne hozzá, de mikor beslisszoltam a kávékkal és a neki szánt csomaggal, ő nem volt ott. Más kérdés, hogy nem is teljesen hozzá indultam. A megerősítésre csak elgondolkodva néztem magam elé pár pillanatra, majd érzékelve, hogy kissé talán nehéz ez az egész, inkább próbáltam megértő lenni. Nem, máskor már bombáztam volna huszonöt kérdéssel, mert bizony arról a pasasról lett volna, ebben tuti biztos vagyok! Ettől még nem akartam egyedül maradni, jobban szeretem a társasági dolgokat, nem nekem találták ki, mikor magamra kell maradni.
- Tudom mit jelent - néztem rá, hogy most komolyan? Még el is magyarázza. Ha ilyeneket akar látni, én tudok neki mutogatni, elég csak lehajolnom kicsit, de nem ez volt a lényeg, szerintem butaság. Általában, akik ilyen alakkal durván többnek látják, előbb vagy utóbb beteges fogyizósok lesznek. Volt egy lány általánosban, egyszer hallottam hányni a mosdóban ebéd után. Undi volt, én is szívesen adnék le, de nem így! Inkább koplaltam néha, de aztán jött a csalós nap és a Meki a végzetem. Maradjunk ennyiben.
- Áh, egy idő után ártalmatlanok - legyintettem le. Mondjuk vannak furák, meg olyanok, akikről nem illik Dávidnak beszélni, jobb az  kapcsolatuknak biztosan, ha nem vagyok a képben. Vannak furák, de már nem szoktam felvenni elég régen a megjegyzéseket arra mit csinálnának vagy hogyan becéznek. Meg mit hisznek, az egy külön kis ablak.
- Dávid azt mondta ez normális - vagy nyugtatni akart, de én hiszek neki. Szerintem ő több nőt bőgetett már meg, mint az normális lenne, csak neki ez karrier meg presztízs kérdése. Ha van nő még, aki nem sírt a kezei alatt, asszem azt majd elveszi. Remélem. Nem maradhatok sógornő nélkül. - Szerintem pont tökéletes nekünk, levesnek talán kicsit hideg - jegyeztem meg a végét nagyon halkan, szinte el is felejtve, hogy ezt nem terveztem kimondani. De még mielőtt reagálhatott volna én már a víz alatt is jártam.
- Azon konstans ki lennél te is hidd el! Együtt lakunk, és már tök rég volt bárki nálunk... ez nem normális! - Teljesen kiakadva meséltem persze mindezt, mintha ettől jogom lenne cselekedni, ami persze nincs, én csak segítek. - De! Én megkönnyítem a dolgát. Van listám a sulis csajokról. Már aki szóba jöhet tudod, kiszedtem a barnákat, azok annyira nem. Maradtak a szőkék, feketék, vörösek, más színűek. Meg úgy korban nem is tudom, felfelé nem szabtam korhatárt, lefelé nem mertem negyedik alá menni. Azért tuti megnyúzna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=736530#post736530][b]Wittner Stella - 2018.10.09. 17:39[/b][/url]

- Tökre úgy hangzol, mintha az anyukádnak vagy az apukádnak tennél vallomást - közöltem még látványos, drámai meghökölést is bemutatva, majd elnevettem magam. Nem hittem, hogy előttem hű de nagyon kéne titkolóznia se neki, se másnak. Nagy a szám, de ha megkérnek, bizonyos dolgokban tudok rá lakatot tenni. Elég nagyot, ha megkívánja a méret. A titoké.
Nem kívántam többet arra se reagálni, hogy fogyókúrára szorulna. Az nem ő, de van az a lány, valamilyen Viki vagy Zsuzsi? Nem tudom, de rellonos. Akkora, mint Dávid kétszer széltében. Na, neki lehet gondja a bikinialkattal, nem ennek a lánynak itt mellettem. Cel elég szép lány, sőt, nem is értem néha, hogy van mégis ilyen semmilyen kapcsolatban. Furcsa.
- Ahha, van az az esemény vagy időtáv, ami után már nem szórakoznak. Vagy mert nem szólnak hozzád, vagy mert... más köti le őket - néztem rá, majd magamra. Szerintem tudta mi az, amiben nagyon erősek vagyunk a szép mosolyon kívül. És ez a fiúkat sokkal jobban szokta érdekelni, mint egy mozi, amit sose értettem. De nem is fontos. - Tudom, szeretem a tesóm, de ő is tud nagyon pasi lenni, hidd el.
Nem volt jogom ítélkezni gondolom, mégis sokszor megtettem, de magam felett is, szóval igyekeztem nagyon korrekt lenni. Ma amúgy is volt mit helyretennem a karmámmal, mert a reggeli szobás emberre törés nem biztos, hogy a jók listájára tesz majd a Télapónál. Aztán loccs voltam a víz alatt, és hallottam valami nénit, de mire felbukkantam, már kérdése volt. Nem is nekünk kell megenni, ha arról beszélt, hogy a néniknek nem jutna. Mi csak kifőzzük - közölném, és fel sem tűnne a mondat végéig, hogy nem feltételes mód. Hopsz? De csendben maradtam.
- Lányokról, akik a sógornőim lehetnének. Megnézed? Mindig nálam van. Hátha ismersz valakit. Ki van húzva, aki nem jöhet szóba, meg fel se írtam, ami nem hiszem hogy érinti - ecseteltem úszkálva kicsit, aztán csak a hátamra fordulva dobtam fel magam a víz tetejére, igen kellemes volt. Akaratlanul is lesegettem a lepkém. Hallottam rémsztorikat hogy majd hólyagos lesz meg lekopik. DE brr, tuti nem. Ezt Dávid csinálta, ez egy nagyon minőségi szitakötő.
- De. Sőt, elég biztos vagyok benne, hogy sokat kell majd dolgozzak utána a bocsánatáért. De ha lesz egy menő sógornőm, megérte - vigyorodtam el a szőkeség felé fordulva. - Te nem tennéd meg a tesódért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=741502#post741502][b]Wittner Stella - 2018.11.24. 01:57[/b][/url]

- És mióta vagytok így? Tök érdekesen hangzik - közöltem lelkesen, meg őszintén. Tényleg olyan volt a mosolyom is, bármennyire bátortalannak tűnt tancsinéni lányka. Sose árt, ha az ember lánya figyel másokra én meg azt vallom, hogy ez még kifizetődő is, szóval hegyeztem a füleim, mint a mondás is tartja.
Nem hangzott túl mesébe passzolónak az, amiket mesélt a lány és boldognak sem tűnt ezektől. Nem annyira csíptem az ilyeneket, akkor se, ha nem én voltam a megtestesült és újjászületett Mária Terézia. A nőcibe szorult nagylelkűségből max egy olyan nanogramnyit örökölhettem, de azzal próbálok jól gazdálkodni.
- Igen, ez nekem is feltűnt. De hát ezt dobta a gép - vontam meg a vállam, mintha mi sem lenne természetesebb, minthogy a rossz jön csőstül a jó meg, hát nem igazán. Nem volt okom keseregni, mert én inkább voltam a saját sorsom irányítgatója, mint sem, de azért sokszor nem volt kellemes. Nagyon meg tudtak páran bántani és erre nem igazán vágytam újra. - Szeretek vele lakni, de néha azért érzem, hogy valami nem klappol.
Én se lehetek egyszerű, szóval kettőn áll a vásár. De van az a pont, mikor csak nem értem, mi lehet vele. Nem beszél, fura és ilyenek. Például olyan régen nem láttam barátnőt mellette, hogy egy kezemen nem tudom kiszámolni hetekben nézve! Ennyire nem jó titkolózó, ha van valaki, szóval vagy nincs vagy valamit nagyon benéztem! Ezért van szüksége neki is rám!
- Nem kell annak lenni. Ezekkel amúgy én se - húztam is el a számat. - Engem sem ez érdekel ám mindig, de néha nincs más választás. Mármint... ha barátokat akarsz, társaságot, mert utálsz egyedül lenni, mint én, akkor - hát nincs más választásod. Partik, bátorsági tesztek, tettek, amikkel beéred a barátaid. Én mindent megtettem, hogy ne kelljen szinte sosem egyedül lennem, akkor sem, ha Dávidnak másokhoz lenne kedve. Mostanra meg nem biztos, hogy büszke vagyok mindenre, de már megtörtént.
- Áh, és kedveled? Jófej lány? Én azért félek tőle, mi van ha utálni fog Dávid barátnője és ezért ő is majd undi lesz velem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=746548#post746548][b]Wittner Stella - 2019.01.14. 21:43[/b][/url]

Nem tudtam, hogy én vagyok tolakodó, vagy tényleg nem olyan nagyon beszédes lány-e Cel, de azért örültem, hogy végül csak kibökte, mi újság. El kellett kicsit gondolkodnom, de hamar összetettem, legalábbis a mini csempészüzemünkből sikerült, mikorra is gondolhat. Kedvelem és egy ideje már minden nélkül is szívesen hagytam neki az epres csomagot, vagy a gumicukrosat, esetleg azokat a pici, csokis m&m's szerű dolgokat. Ma is így terveztem délelőtt, de nem jött össze annyira. Már az ő megajándékozása, amúgy talán nem lehet panaszom?
- Akkor ti is jó tesók vagytok. Csak ő van vagy van másik is? - kérdeztem meg, de ezúttal visszafogtam magam. Legutóbb egy lány majdnem elsírta magát, mikor lelkesen megkérdeztem, hogy neki a szülei együtt élnek-e vagy sem. Nem tudhattam, hogy éppen válnak meg az anyukája most mást szeret, ráadásul egy másik anyukát. Elég furák manapság az emberek. Nem mintha olyan öreg lennék, de ahogy a fiúk kinéznek, meg ez a példa, kicsit úgy érzem macskás néni a végcélom.
- Nemnagylányos? - hadartam utána kérdés formájában, de értetlenül meredtem. Nem értettem mire mondják ezt és mi számít akkor nagylányosnak. Persze ha ékszerek vagy ruha lenne a téma, azt úgy el tudnám képzelni, igazából lehet csak ennyit kéne tennem.
- Ó! Hát... Ó. - Érdekes dolog ez. Ahogy próbáltam belekezdeni, mindig csak összepréseltem az ajkaim, majd eltátottam, mint egy halacska. Végül némi lendülettel kitoltam magam a part széléhez, a nagy popsimra csüccsentem és mint egy partra vetett hal elnyújtóztam a lelógó tasiszáramért és közelebb rángattam. Szerencsére vízálló.
- Szereted a... levest? - kérdeztem már szinte nevetve, ahogy lecipzáraztam a tasim körülnézve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=746590#post746590][b]Wittner Stella - 2019.01.15. 12:25[/b][/url]

- Én azt hiszem rossz tesó vagyok - sóhajtottam egy nagyot kicsit elfröcskölve a vizet magam előtt. Nem gondoltam teljesen szó szerint, valahol mégis ilyen néha ahogy nyilatkozom vagy gondolkodom. Érzem, látom és azt hiszem tudom is. - Márhogy, én néha szeretném, ha csak ketten lennénk - vonogattam a vállam, mert nyilván nem szép ezt mondani, ha van kettő testvérem is, de Gergő... hát ő elég rég kikerült ebből, meg igazából a szülők is. Csak mi voltunk, valahogy megszerettem, hogy vagyunk ketten és nem akartam, hogy ezen bármi rontson, nem is voltam soha kedves, mikor bármi kötelező dolgon Gergő kettő percnél tovább próbált Dáviddal beszélgetni, akkor én már ott tipegtem köztük és így toltam arrébb a mutatóujjammal böködve a hasát hogy, most szeretnék Dávidnak valamit mutatni. Akkor is, mikor nem volt mit. Hm.
- Szeretem a pónikat, mondjuk nekem nincs, de nagyon szépeket láttam a vidámparkban is régebben, de én béna vagyok az ilyen játékokban. Egyszer megdobtam a bácsi szemét, aki állt a céllövöldében - ennyit a sikereimről röviden. Kicsit össze is szorítottam a szám ki ne röhögjem magam robban, de be kell látnom eléggé vicceske volt akkor is, és most is elmesélve.
Közben átmentem bálnába és partra vetettem magam, hogy megszerezzem a zacsikat, amik nem véletlen utaztak velem idáig.
- Ne legyél buta, nem hagylak, hát közös pancsi van! - ingattam is a fejem meg, igaz kicsit előbb terveztem jönni, de a délelőtt... máshogy alakult, el is mosolyodtam, de aztán csak meglett a leves és leszálltam a lábikóimmal a földre. Vízre. Majd dobtam egyet  a kezébe.
- Én megnéznék egy olyan naagy tál levest. Mondjuk olyan... medence méretűt. Mennyire tudsz gyorsan futni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=746652#post746652][b]Wittner Stella - 2019.01.16. 12:23[/b][/url]

Jól esett, hogy úgy látja, ez nem valami ördögtől való nézet, ettől még talán kicsit tényleg sántítanak az elképzeléseim. Vagy nem kicsit. Nem vagyok olyan átlagos tesó, aki csak elél, mint egy tuja a tesó mellett, én fontosnak tartom őt, szeretek vele lógni, és más ne akarjon a helyemen meg időmben lenni. Az más, ha barátnőzne, meg ilyenek. Minden más, amitől boldog. De ez mondjuk szerintem nem a Gergővel való beszélgetései szinonimája.
- Gergely. Majdnem, de tetszik a Gedeon - közöltem nagyon nevetve, még kicsit fel is sípolva, ahogy kapkodtam a levegő után. Imádom Celt, meg ez az elnevezés is nagyon tetszett. Ő nem volt az, aki megpróbált rábeszélni, hogy szeressek valakit, akit nem tudok úgy, mint másokat. Nem kérte, hogy hazudgáljak és azt sem várta el, hogy bármit titkoljak előle, mert nem érdeklődne. Ő mindig szokott, néha jobban is, mint hinné az ember.
- Van egy nagy, fehér pacim. Az az egyetlen patás plüssöm, az velem is van mindenhol - bólintottam is nagyokat megerősítésként. Ma úgy terveztem a suliban maradok, így a Maximus utánzat is velem. Közben kikászálódtam, meglett a tasim és belőle a zacskók, amiből egy repült is a vöröses lánynak. Ahogy nagy nehezen elkapta el is kuncogtam magamban, hogy aztán megnyitva a levest kivegyem a mini, ízesítő tasakot.
- Ízzel vagy íz nélkül? - kérdeztem rá, hogy aztán visszacsússzak a medence szélére. - Öltöző a holmiért, aztán a társasházig nincs megállj!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=749195#post749195][b]Wittner Stella - 2019.02.08. 11:50[/b][/url]

Nem haragudtam Celre, sőt, nagyon tetszett, ahogy behelyettesítette a Gergő elfelejtett nevét. Nem mintha nekem is ne kéne néha elgondolkodnom ezen az egészen. Mármint múltkor is csak úgy ültem anyánál otthon, néztem magam elé, nagy mesében voltam és meg kellett állnom, mert elfelejtettem a nevet. Ritkán használom, bezzeg Bubu így meg Bubu úgy, meg Sudden, meg Dávid. Szóval ő meg több formában is megvolt, mint normális mások szerint.
- Fúj, undi vagy. Nem érdekelnek az ilyenek nála - ingattam is meg a fejem. Oké, volt elég a rovásomon kerítés terén, ha valaki, akkor ő tudja, mert a sikertelenségeim drámáit mind-mind hallja, de csak jót akarok, mert Bubu fontos és szeretném ha boldog élete lenne, olyan, amiben van egy ding, aki bátran az, és csak vele, csak neki. Egy, aki tényleg tarthat a sírig. Vagy tovább. Drakula is elég kitartó volt ugyebár. Ez az új ding dolog meg engem kicsit megvisel, de ezt már nem fejtettem ki inkább senkinek. Még ha a lány itt előttem tuti meg is értené.
- Pepperdance vagy Minty, nehéz kérdés, de őket szeretem - bólogattam is nagyokat. Igazából mindet is, de előbbinek a színei meg a paprikái, csak ahw, a másikuk meg gyönyörű, mint a legtöbb. De koncentráljunk a levesre!
Kibontottam a zacsit és a tésztát már úsztattam is a vízre z ízfokozót szorongatva. A pozitív válaszra vigyorogva bontotta a fűszeres, meg a fura szószos zacsit is és belenyomkodtam.
- Ha bárki kérdez, mi a játszótéren hintáztunk - tettem hozzá gyorsan, aztán persze már két lábon is álltam még két leves bontása után és a táskám szorítottam. - 3, csak kapd fel és szaladás. Majd a társasházban öltözünk!
Azzal már rohantam is, miközben az a levesillat el is kezdett terjengeni. Ha itt sokat öltözgélünk, annak tuti nem lesz jó vége! Igyekezni kell!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=753042#post753042][b]Wittner Stella - 2019.03.25. 16:06[/b][/url]

Azt hiszem abban egyetértettünk, hogy nem minden tesóval lesz felhőtlen az ember kapcsolat, és ezzel nincs is baj szerintem, mert ennyi sok embert megjegyezni és szeretni az nehéz. Nézd meg a családom, itt mindenki mindig ment amerre látott, ők már az előtt feladták, hogy belekezdtek volna. Lehet mindig mindenkinek így kéne. Kicsit keserűen hangzik, nem úgy, ahogy én elképzeltem ezt a ding és család dolgot. De már párszor téptem ki lapot a kis naplómból, nem ez lenne az első és biztos nem is az utolsó lesz.
- Nincs baj, csak... inkább beszéljünk szebb dolgokról - tettem hozzá egy szerintem mindkettőnknek sokkal szebb képet festve fel. Mármint a nénivíz és a levesek viszonylatában szebbet. Nyilván festhetnénk, ragaszthatnánk csillámokat, vagy írhatnánk együtt terveket, mit fogunk csináltatni a pindurokkal a következő munkanapon, de ez most így sokkal jobb azt hiszem.
- Szerintem nem felejted el, mindig megjegyzed ami fontos. Apropó fontos, majd mesélek valamit hazafelé, ha végeztünk - emeltem fel a mutatóujjam, hogy aztán a tészta és az ízesítés is fura, sárgán, olyan bizarr citromosan felpezsegjen én meg kapva magam meg a holmim szaladjak, mint akit kergetnek. Majdnem úgy csúsztam be arccal az öltözőbe, de miután beledobbantottam a cipőcskémbe, mindjárt stabilabb lettem.
- Nem szeretem a baloldalit, az egyik lánca nyikorog - szögeztem le, hogy ha már itt tartunk, tényként tudom közölni, ez miért nagyon is biztos. Mindig azt hiszem több volt kettővel a sajtburger és le fog szakadni a nagy fenekem alatt. Közben csak furi.
- Most, hogy se nénik, senki, azt hiszem tartozom egy mesével - billentettem oldalra a buksim, aztán belekaroltam a lányba és elkalauzoltam őt a társasház felé és amíg nem csukódott be a szobája ajtaja, rá se kezdtem. Csak utána. De akkor nagyon.