A hely tulaja: Földesy Mira Léna

Dolgozók:
- Recepciós: Kiss Jenő (NJK)
- Vízi mentő: Cet András (NJK)
- Felszolgáló: Psy Cho (NJK)

Travis

Bikini

Nincs kedve a toronyban maradni, és hallgatni, hogyan kívánnak egymásnak boldog karácsonyt a háztársai. Nem, neki most ehhez végképp nincs kedve, nincs ünnepi hangulatban, sőt, ha lehetne most kitörölné a naptárból ezeket a napokat. A karácsony a szeretetről, a családról, a békéről szól, és neki jelenleg ebből egyik sincs meg. A családja szétesett, így szeretetről és békéről sem lehet beszélni. Vagyis épp lehetne, de nem egy olyan közegben, ahol a szülők elváltak a gyerek tudta nélkül, és a lány fél éve küzd a depresszióval. Neki most ne papoljanak az összetartozásról, egységről, jókedvről… Köszöni szépen, nem kér belőle…
Sírva szedi össze a cuccait, és vág neki az éjszakának. Persze, nem elszökni akar, hiszen hová is mehetne, csak egy olyan helyet keres, ahol egyedül lehet a gondolataival, és végre jól kisírhatja magát. Eddig ugyanis erre nem igazán volt alkalma, muszáj volt tartania magát a szobatársak, a tanárok, a családtagok és a barátok kedvéért. A pohár azonban betelt, a cérna elfogyott, itt az ideje, hogy megszabaduljon az indulataitól.
Útja a barlangfürdőhöz vezet, azt sem tudja, nyitva van-e egyáltalán. Úgy tűnik, a tulajdonos gondolt a víz szerelmeseire is, így a kilincset lenyomva máris a medencés helyiségben találja magát. Hamar megszabadul ruháitól, mindössze a bikinije marad rajta, és a habok közé veti magát.
Keserédes öröm járja át, ahogy a víz alá merül, élvezi, ahogy kósza tincseit borzolgatják a maga keltette hullámok, a víz morajlása… Mintha Madagaszkáron lenne. Legszívesebben fel sem jönne a felszínre, de sajnálatos módon nem sellőnek, vagy halnak született, így szüksége van az oxigénre, amit csak a légkörből tud beszerezni. Felbukkan, és a medence széle felé veszi az irányt, ahol varázslatos módon egy üveg pezsgő és egy pohár várja.
Talán a cég ajándéka-Gondolja magában, így nekibátorodva tölt magának egyet, majd még egyet. Sajnálatos módon nem abból a fából faragták, aki bírná az alkoholt, így a másfél pohárka is bőven megártott neki. Valahonnan cuppogó lépteket hall, kótyagos fejét a hang irányába fordítja, és ekkor megpillantja őt. Kezében az üveggel nézi Travist, izmos testét, kocka hasát, víztől kócos haját, és talán az ital teszi, de szimpatikusnak találja a fiút.
-Eeeez, itt…hüpp… a tiéd?

Travis

Bikini


Kótyagos fejjel, és bárgyú vigyorral nézi a felé közeledő Travist. Úgy tűnik, tényleg a srácé a pezsi, mert érkezése után menten elveszi a lánytól, felhajtja, és egy sóhaj keretében közli, hogy Linának már nem kéne többet innia. A levitás nem igazán érti, miért van ezen a véleményen a fiú. Hiszen ő teljesen jól van, vagyishogy majdnem, na jó, egyáltalán nincs jól, de nyomós oka van annak, hogy hölgy létére alkoholba fojtja a bánatát.
-De, de van. Add…-Késő, a pohár üresen lézeng Travis kezében, Lina pedig halacskát játszva tátog, mondaná is, nem is, miért akar ő minden áron inni, de egy hang sem jön ki a torkán. Helyette könnyek szöknek a szemébe, vizes tincseitől szerencsére ez nemigen látszik, s szótlanul mered maga elé. Még sincs mit mondania. Be van csiccsentve az igaz, de azt még felfogja ésszel, hogy nincsenek olyan viszonyban a sráccal, hogy kiöntse neki a szívét, és amúgy is, mire menne vele, ha megosztaná Travvel a fájdalmát. Segíteni nem tudna rajta, arra meg egyáltalán nem vágyik, hogy a fiú pikírt megjegyzéseit keljen hallgatnia. Tudja ő azt nagyon jól, hogy nem helyes, amit csinál, nem kell hozzá erénycsősz. Saját eszmefuttatására mosoly jelenik meg ajkán, elvégre a srác talán minden másnak jó lenne, csak erénycsősznek nem, legalábbis az eddig hallottak alapján…
Valahonnan egy manó tűnik fel, biztosan ők vannak most az alkalmazottak helyett, elvégre azoknak is karácsony van, vagy mi fene.
-Egy üüüüveg éédees pezsiiit, légysziikee!-Adja le rendelését a lány, enyhén vontatottan, hiszen a beszéd az már igencsak nehézkesen megy neki, arról már ne is beszéljünk, hogy lábai olyannyira lezsibbadtak, mintha száz meg egyezer hangya mászkálna az izmai között. Miután megérkezett a kívánt ital egy pohár kíséretében, menten tölt magának egyel, majd a fiú felé bök, megemelve az üveget, jelezvén, hogy visszaadná az imént lecsórt itókát.
-Ééés te miiért vagy itt?-Próbálja megzabolázni rakoncátlan nyelvét, kisebb-nagyobb sikerrel, hogy fenntarthassa az  egyelőre igencsak gyér kommunikációt kettejük között.

Travis

Bikini

-Neeem kell ám hinni a csúnya pletykáknak!-Rázza meg alkoholtól bódult fejét, miközben mutatóujjával is hadonászik a levegőben.
-Gwen és én igazi angyalok vagyunk, bizony!-Ha az arcán nem éktelenkedne az a komisz kis mosoly, és Travis nem hallott volna már eleget a bárban eltöltött néhány estéről, és természetesen ne lenne neki olyan mocskos fantáziája, talán még el is hinné Lina szavait, de mindezek megléte mellett kétséges, hogy hitelt ad a lány szavainak. Igaz, ami igaz, hogy a szőkeség sem hinne neki fordított esetben, de mindannyian tudjuk, hogy ennek – ismerve Trav előéletét – meglenne az oka.
A levitás azért jött ma ide a fürdőbe, hogy végre igazán kisírhassa magát, némi alkohol kíséretében. A fiúnak azonban úgy tűnik, esze ágában sincs hagyni, hogy a lány szervezetébe egy cseppnyivel is több jusson a borpárlatból, először is elveszi a pezsgőspoharát, és elfogyasztja a tartalmát, de, ha ez még nem lenne elég, a manótól rendelt üveg maradékát is elpusztítja: a kimondhatatlanul finom itókát a medencébe öntötte! A lány elkerekedett szemekkel nézi a pezsije ellen elkövetett merényletet, és egyszerűen képtelen felfogni, hogyan tehet valaki ilyet. Megpróbál a manótól újabbat rendelni, de a drágaság közli, hogy a úr kívánságára sajnálatos módón nem áll módjában felszolgálni a rendelést.
-Muszáj volt belerondítanod az estémbe? Nem lenne tök mindegy neked, hogy én mennyit iszom? Ki vagy te, és hogy jössz ahhoz, hogy beleszólj az életembe, és felülbíráld a döntéseimet? Nem vagy az apám, nincs jogod hozzá!
Fakad ki a lány, mondhatni önkívületi állapotba kerülve. Felháborodását teljesen jogosnak érzi, apját említve azonban hangja elhalkul, és sírni kezd, akár egy ötéves. Ha itt lenne az apja, és elmondaná neki, hogy mostantól minden rendben lesz, hogy ez az egész csupán egy rossz tréfa volt, vagy egy rémálom… De nincs itt az apja, és nem győzi meg őt erről.
-Új nő?-Felnéz könnyes pilláival a fiúra. Ki tudja, talán a jövő évi karácsony már neki is erről fog szólni, az apjáról és az új nőjéről vagy az anyjáról és az új pasijáról… Ő pedig szépen lassan beleroppan majd ebbe az egészbe.
-De, van. Csak nekik szép most ez az ünnep, nekem meg… -Vállat von.-Nem akarom elrontani az ő hangulatukat is, elég, ha az enyém a béka sejhaja alatt van.