Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Meleg. Kegyetlenül meleg van. Hát persze, nekem semmi bajom a nyárral, meg a jó idővel, ide nekem az összes napsütést, de azért ami sok az sok. Szóval hiába nincsen társaságom éppen a mókához, azért összedobok egy fürdőruha-törölköző-papucs kombót a táskámba, és elindulok a falu felé. Igazából az egyetlen amit sajnálok, hogy nincsen egy rendes szabadtéri strand, ahol a hasamat süttethetem a napon, de hát ilyen az élet, mégis mit várhat az ember egy falutól, itt csak barlangfürdő van.
Szerencsémre nem először látogatom a helyet, szóval mindenféle keresgélés nélkül megtalálom a bejáratot, és közben csak reménykedni merek, hogy nincsenek sokan. Persze miért is ne lennének, valószínűleg másnak is csak a vízhez van kedve ilyen melegben. Egy fintorral tolom fel a napszemüvegem az arcomra amikor belépek a barlangba. Már itt hűvösebb van, szóval végül is megérte. Gyorsan kifizetem a belépőt, hogy aztán a szép kis pecséttel a karomon siessek az öltözők felé. Egyetlen jelentőségteljes pillantás elég ahhoz, hogy a szerencsétlen kiscsaj odébb húzza a cuccait a padról. Szemforgatva dobom le a táskám, tényleg annyira nehéz felfogni, hogy mások is vannak itt és nem árt, ha valaki nem terpeszkedik szét?
Nem kell hozzá sok idő, hogy a medencéhez érve máris belevessem magam.
- Na végre… már azt hittem sosem érek ide - kisimítom az arcomból a vizes hajtincseket, amint elégedetten fekszem fel a víz tetejére. Egy pillanatra lehunyom a szemem és azt képzelem, hogy egyedül vagyok. Csak egy kicsit, legalább egy kicsit kizárhatom az idegesítő tömeget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Végül is teljesen reális, és simán megeshet bárkivel, hogy már hatodik éve jár az iskolába, de még mindig vannak olyan helyek ahova egyszer sem tette be a lábát. Hát igen, így van ez velem meg az edzőteremmel. Tudom én, hogy létezik, csak messzire elkerülöm. Valljuk be, elég jól nézek ki nélküle is, nem vagyok éppen hízásra hajlamos. Szóval, hogy mégis miért indulok el erre? Hát öregem ez egy jó kérdés. Talán a szimatom nem csal, hogy itt esetleg mindenféle kockahasú hímnemű egyedet lehet górcső alá venni, vagy olyasvalakit találok, aki akkora súlyfelesleggel küzd, hogy elég szánalmas ahhoz, hogy kinevethessem. Nem tudom, csak szimplán unatkozom. Vagy hátha inspirációt kapok egy fitt-bájital megalkotásához, ahogy elnéztem a fejüket tömő maflákat ebédnél, lenne olyan akire ráférne.
- Hé szöszi, ha csak figyeled őket, attól nem lesz kisebb a segged! - Persze, van annyira szerencsétlen, hogy el kell állnia a bejáratot, remélem jól megijesztem azzal, hogy mögötte szólalok meg. Az arcomra egy terjedelmes fintor kúszik, ami elárul mindent arról, hogy mi a véleményem az itt terjengő szagokról. Ha még nem állt arrébb a szerencsétlen meglepett lányka, akkor arrébb tolom, hogy beférjek mellette. Elégedetten szemlélem a termet. Nem hittem volna, hogy ekkora ez a hely. Nem sok mozgásformát kedvelek, tekintve, hogy a dohányos tüdőm nem a legfittebb, de azért ha valamit, akkor futni vagy úszni szoktam. De meglep, hogy itt még egy futópálya is elfért. Ha ezt tudom, talán hamarabb is idetévedek. Most kifejezetten örülök, hogy azért volt annyi eszem, hogy edzőcuccban jöjjek, még ha úgy is gondoltam, hogy nem csinálok semmit.
- Na melyik mugli szart nézted ki magadnak? - kérdezem, ha még mindig csak tétován álldogál, miközben összefogom a hajam, és az állammal a gépek felé bökök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Végül is abban is van valami jó, ha az ember egy csomó másikkal ehet együtt, nem? Nem. Már fél órája azt nézem, hogy a szerencsétlen lány egy pár hellyel mellettem mennyire képtelenül sok kaját töm a szájába, meg különben is rohadt nagy a hangzavar, sokan vannak és még emberek is, akik azt feltételezik, hogy az étkezést csak úgy lehet élvezni, ha kedvesen mosolyogva megérdeklődik a másiktól, hogy ugyan hogyan is vagyunk éppen.
Egy szokásos fintorral az arcomon kortyolok bele a narancslébe, és közben megértem azt a csodát, hogy miért is járok én az étkezések kilencven százalékában a konyhába kajálni. (Azt mondjuk nem állítom, hogy ott is teljesen egyedül vagyok, de legalább kevesebb a kölyök.) Nos tehát éppen rászánnám magam, hogy egy kenyeret is megkenjek magamnak amikor meghallom azt a borzalmasan idegesítő dallamot, amit csak egy mugli ketyere képes kiadni. Hát ezt komolyan nem hiszem el. Lerakom a kenyeret, majd komótosan fordulok hátra, hogy felmérjem, vajon a hang gazdája tényleg képes nekem címezni ezt a mondatot. Mert hát bizonyára valamit nagyon félreértett. Fél szemöldököm a levegőbe szalad, ahogy cseppet sem kedvesen mérem végig az illetőt.
- Biztosan elkerülte a figyelmemet a foglalt tábla… - felelem egy ártatlan mosoly kíséretében. - Bízom benne, hogy képes vagy ebben a teremben egy másik üres helyet is találni - a szélesedő mosoly még mindig az arcomon virít, amint visszafordulok a kenyeremhez. Ezt a bájgúnárt…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Teljes nyugalommal vetem bele magam ismét a kajakészítésbe, ezúttal abba, hogy valamit tegyek a kenyérre. Mondjuk sonkát. Meg zöldséget. Ezt a folyamatot még az sem zavarja meg, hogy a telefonos srác illetlenül közel hajol. Egy mély levegőt veszek, mielőtt felé fordulva bámulnék vissza az arcába.
- Nos, szívem, mióta én az itteni padokat koptatom, itt ülök. Tekintve, hogy tizennégy éves korom óta teszem ezt és veled még nem találkoztam, gyanítom, hogy még csak most érkezhettél. Szóval nekem nagyon is tiszta minden, de ne aggódj, majd te is megszokod - a végére egy szemtelen vigyort is megengedek magamnak, amint megpaskolom a kedves idegen arcát, csak úgy bátorításképpen. Mint ahogy az ember egy kisfiút biztatna, aki elveszítette a játékát.
Ezután igyekszem a figyelmemet a kajám felé fordítani, kevés sikerrel, mert még arra is kritikát kapok, hogy mit eszem éppen.
- Nem, az nem én vagyok, hanem ő ott - mutatok a hátam mögé a levita asztalához, miközben beleharapok a kenyerembe, hogy aztán lenyelve a falatot válaszoljak.  - Szóval értékelem, hogy ilyen erőfeszítéseket teszel egy nyamvadt ülőhely megszerzése érdekében, de még mindig azt kell mondjam, hogy keresned kell magadnak egy másikat, új fiú! - Még egy kacsintás is belefér a történetbe, majd egy újabb jóízű harapás, mert hát anorexiás aztán biztos nem vagyok. Csak jó a genetikám. Azt még nem sikerült eldöntenem, hogy szerencsétlen tényleg ennyire ragaszkodik ehhez a helyhez, vagy csak ilyen elcseszett módon szokta felszedni a csajokat. De hát, azt hiszem előbb-utóbb kiderül, mert jelenleg nem áll szándékomban innen tágítani, talán mégiscsak szórakoztató a nagyteremben való étkezés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- De, mindig minden lehetne könnyebb - megforgatom a szemeimet. Hát persze, az emberek többsége a könnyebbet választja mindenből ha teheti. Valljuk be, én is így tennék, de egyelőre az alakformálás legjobb módja még mindig a sport, habár nem kételkedem abban, hogy előbb-utóbb eljutunk oda is, hogy pusztán pálcaintésekkel dobjuk le a felesleget.
Felvont szemöldökkel pillantok rá a szöszkére. Igazából ötletem sincs, hogy miről beszél, de azért egy elég széles és gúnyos mosolyt csak az arcomra a tény, hogy ő akkor most bokszolni fog.
- Fogalmam sincs, hogy mi a szarról beszélsz, ez valami mugli cucc lehet, de ha bokszolni fogsz, azt biztos megnézem, tekintve, hogy már ne is haragudj, de egyáltalán nem vagy valami küzdős alkat - felelem neki vigyorogva, és egy kicsit még össze is csippentem a karjait. Na persze mondom ezt én, akin ha izom van is, az maximálisan szálkás és még véletlenül sincsenek szekrény vállaim. Ami megjegyzem nagyon is helyes, azt meghagynám a srácoknak. Mondjuk az is megfordul a fejemben, hogy a visszacsapódó bokszzsák rögtön fejbe vágja szerencsétlent, de hát biztos nincs ilyen jó napom.
- Na, te harcos, a nagy küzdés előtt nincs kedved egy-két bemelegítő körhöz? - kérdezem fejemmel a futópálya felé bökve, miközben a végtagjaimat már kezdem is kicsit nyújtogatni, hogy ne húzódjanak meg. Félreértés ne essék, még véletlenül sem versenyre invitálom, pusztán kivételesen próbálok rendes lenni. Ha véletlenül elfogadja az ajánlatomat (és valamiért nem kételkedem benne, hogy el fogja fogadni), akkor meg is indulok a pálya felé a kíséretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Szóval ha nem számítjuk a sipítozó kölyköket, akik össze-vissza fröcskölnek, és kivonjuk a számításból a vén hasukat meresztő korosabb varázslókat, akkor végül is azt mondhatom, hogy egészen jó ez a fürdő. Vagy legalábbis a célnak megfelel, meg ilyenek. Igyekszem a medencének az egyik néptelenebb részébe lavírozni, minél kevesebb emberrel kerülve érintkezésbe. Tulajdonképpen csak időnként vagyok mizantrópnak mondható, amúgy egészen kedvelem az embereket (jó, mondjuk addig, amíg nem szólnak hozzám).
Egészen belemerülök ezekbe a nagy filozofálgatásokba, már csak egy szál cigi, meg egy kávé hiányzik. Vagy valami könnyű nyári koktél, azzal most egészen boldoggá lehetne tenni. Na a lényeg, hogy miközben ilyeneken merengek teljesen feleslegesen, arra eszmélek, hogy eltűnt a napszemüvegem. Nyilvánvalóan csak valami idióta gondolja, hogy ez vicces, szóval úgy kapom fel a fejem, hogy már készüljek lehordani a sárga földig, amikor felismerem a szavak mögött rejtőző személyt is. Egy gyors fintort igazán megengedhetek magamnak a láttán.
- Csak a kiváltságosakat - felelem egy vigyor kíséretében, amint végigmérem a Machay úrfit. Hát szerintem Merlin kékszakállú unokatestvére sem tudná megmondani, hogy hol találkoztunk, de gondolom valami családi, aranyvérű-összetartós cuccon. De hát amúgy tök mindegy is, az számít, hogy egészen jól megérjük egymást. Vagy legalábbis őt nem riasztja el az időnként uralmába kerítő unott nihilizmusom, ami már jó pont.
- És mondd csak, te nem találtál ennél zsúfoltabb fürdőt sehol? - körbemutatok a díszes társaságon járatva a szemem, és egy kicsit arrébb is húzódok két nő útjából, akik nagyon belemélyedtek az aktuális pletykákba. - Vagy esetleg tömegfétised van? - kérdezem vigyorogva.
Nekidőlök a medence szélének, miután sikerült találni egy kis szabad helyet. Azt kell mondjam, hogy máris sokkal elviselhetőbbnek tűnik ez a nap.
- Akkor lennék csak igazán boldog, ha lenne egy olyan medence is ahol rágyújthatok - sóhajtok fel, mert hát az már tényleg a mennyország lenne, de sajnos úgy nézem, hogy a morcos medencefelügyelő tekintete mellett ez az álmom nem igazán kivitelezhető. Ha valaha lesz annyi pénzem, hogy vegyek egy saját házat, akkor biztos, hogy lesz medencém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Vizsgaidőszak. Vizsgaidőszak mindenhol. Tépázott idegek, magoló tanulók és a stressz összetéveszthetetlen bűze. Nos igen, ez jellemzi ilyenkor az iskolai légkört. És ez az, amiből nekem ilyenkorra már k*rvára elegem van. Szóval megkerestem a klubhelyiségben azt, aki a leginkább úgy nézett ki, hogy ráférne valami levegőváltozás (még akkor is, ha ez az új levegő igazából tökre csak a falu és semmi különös) és így megragadtam Elizát és levonszoltam a „kis“ negyedévest magammal a cukrászdába.
Úgyhogy most itt ülünk egymással szemben, előttünk temérdek sütivel, és igyekszünk úgy csinálni, mintha amúgy jóban lennénk. Mert hát jóban vagyunk, tényleg; legalább két és félszer ültünk már egymás mellett kviddicsmeccseken lelkesen szurkolva a sárkányok csodálatos csapatának (a felet mondjuk úgy értem, hogy volt amit nem tudtam végignézni, mert éppen meguntam az üldögélést), tehát nem vagyunk idegenek.
- Na jó, ha még egy szót szólsz a vizsgákról, akkor úgy elátkozom a kedvenc plüssödet, hogy azzal minden gyerekkori emléked tönkreteszem - fintorodom el, mert hát pont azért jöttünk ide, hogy kicsit kilépjünk a stressz-zónából. Arról mondjuk sajnos fogalmam sincs, hogy van-e plüsse, vagy szép gyerekkori élménye, de mindegy is. - Szóval ha megszólalnál a vizsgákról, akkor inkább rendelj magadnak egy forró csokit, és abba mondd - kacsintok rá, amint belekortyolok az én nagy, habos italomba. Nem is értem, hogy nézhetett anorexiásnak a múltkor az a bájgúnár a nagyteremben. Hátradőlve nyújtózom el kényelmesen a széken, miközben kibámulok az ablakon. Imádom a borongós időjárást, már tényleg csak arra várok, hogy eleredjen az eső is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Tulajdonképpen soha nem tagadtam, hogy édesszájú vagyok, de kezdem gyanítani, hogy ez a cukormennyiség még nekem is sok lehet. Mondjuk van bőven időnk betermelni ezt a sok sütit, miközben mindenféle semmiségekről cseverészünk.
- Nagyon helyes - bólintok egyet nyomatékosításképpen, és kicsit arrébb tolom az italomat, mert hát kiszúrtam egy könnyű áfonyahabos szépséget és nem hagy nyugodni, muszáj megkóstolnom. Szóval magam elé húzom, és rögtön elkezdek belekanalazni.
- Bocs - vonom meg a vállam, majd bekapom az első falatot, és lehunyt szemmel élvezem egy ideig az ízeket. Na ez pont nem a túl édes kategória. - Hmm.. ezt muszáj megkóstolnod. Mármint tudom, hogy itt dolgozol, szóval nyilván mindent ismersz de ez akkor is valami zseniális - még egy falatot eszem belőle, hogy aztán Eliza elé toljam az édességet.
- Amúgy nem sok - vonom meg a vállam és egy szokásos Emese-fintort is mellékelek ráadásként - Gondolom majd keresek valami mugli fesztivált ahova belóghatok, vagy csak bámulom a plafont és igyekszem nem megdögleni a melegben - vigyorodom el, mert hát a nyári programjaim körülbelül így szoktak kinézni. - Esetleg idén is lenézek a Hőhűtő hétre. Te voltál már? Tavaly valami eszméletlen volt - Ismertetem a legújabb élményem a szalamantoni eseményről, miközben már újabb áldozatom után kutatok az asztalunkon. Mondjuk kicsit kételkedem benne, hogy az áfonyásat bármi megveri, de ki tudja, rengeteg finomság áll még itt sorban.
- Neked van valami tervben? Esetleg mész külföldre? - kérdezek vissza egy röpke pillantást vetve háztársam arcára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem igazán értem, hogy mi értelme cukrászdában dolgozni, ha nem eszik sokat, de hát ő tudja, meg kell a pénz, meg minden.. értem én. Igazából nekem is kéne valami munka után néznem, hogy teljesen a saját lábamra álljak.
- Ennyire utálnak itt, hogy mindig a legnagyobb tömeghez vagy beosztva? - kérdezem kiszélesedő vigyorral. Vagy oltári munkamániás vagy tényleg megszívatják a főnökei, de mondjuk az is lehet, hogy nem ér rá máskor. Tök logikus lenne.
Hümmögök két sort, mert éppen tele van a szám, és csak aztán válaszolok, hogy lenyeltem a falatot. Na, ezt a jólneveltséget a legelőkelőbb körökben is megirigyelnék, eskü.
- Igen, tudom, csak hát… minek fizessem ki a belépőt, ha ingyen is be tudok menni - vonom meg a vállam ismét, mert a belógást nem egészen arra értettem, amire Eliza. Éppen egy almás pitét veszek magam elé - ami egyébként pont az egyszerűségével nagyszerű -, amikor megfagy bennem a vér is, és egy cseppet lemerevedek. Elég bambán festhetek, ahogy félig nyitott szájjal pislogok Elizára. Hogy mit is mondott?! Nyelek egyet.
- Igen, tutira megszöknék - jelentem ki, majd kínosan pislogok egyet inkább a sütire. Mármint, tulajdonképpen nem tudom, hogy az én apám mivel foglalkozik, lehet akár sorozatgyilkos is…  Talán a tudatlanság néha tényleg áldás. Leporolom a kezemről a porcukrot, iszom még egy kortyot a forró csokiból aztán feltekintek.
- Na jó, most jön a szokásosan elcsépelt kérdés, de ezt most értsd komolyan. Akarsz beszélni róla? - nyilván nem fogom kierőszakolni belőle, hogy ugyan sorold már fel apád áldozatait, de azért egy ilyen elszólás mellett nem megy el az ember csak úgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Részemről lezártnak tekintettem a munka-témát, volt igazság abban, amit Eliza mondott, egy diákmunkásnak sosem igazán könnyű. Már csak azért is rásóznak mindent, mert diák, és hát akkor már szerencsétlen dolgozzon is még meg a kevéske pénzéért. Brr.. tényleg nem sok kedvem lenne dolgozni, de azt el kell ismernem, hogy jól jönne a pénz. Gondolom mint mindenkinek.
- Ha gondolod jöhetsz velem, bár ketten kicsit feltűnőbbek vagyunk, de egészen biztosan megoldható - vonom meg a vállam. Igazán tetszik Eliza lelkesedése, és tényleg nagyobb fun lenne társaságban fesztiválozni, bár nem mondom, hogy ne találnék magamnak fura alakokat akikkel lóghatok.
Ezek után a beszélgetésünk egészen fura és nagy fordulatot vesz, amit egy rövid lefagyás után tudok csak továbbgörgetni, olyan mint egy rosszul előtt kép, amin megakad a mozdulat egy pillanatra. Csendben figyeltem, és rágcsáltam az előbbi almás sütit, amíg a háztársam beszélt. Kicsit fintorogtam a bentlakásos munka gondolatára, valahogy eszem ágában sem lenne végigdolgozni a nyarat. Bár biztos jobb mint konstans bámulni a plafont unalmamban, miközben letűnt korok rockzenéi szólnak a gramofonból.
- Igen, mindenkinek kattantak - erősítem meg kurtán, mert hát valljuk be Eliza nem mondott túl sokat, és ha többet árul el a dologról, szerintem az én családom - az övéhez talán jóval kisebb - problémájáról akkor sem lett volna kedvem beszélni. Nem tudom mi a rosszabb, hogy ijesztő vagy az, hogy nem is tud róla.
- Na, ha gondolod akkor szökhetsz hozzánk a nyárra, majd befogadlak - vontam meg ismét a vállam vigyorogva. Mondjuk nem állítom, hogy nálunk olyan vidám a hangulat, de azért… igazából fogalmam sincs mit csinálok. Már másodszorra ajánlottam fel a társaságomat, pedig valljuk be, mindenkinek jobb ha egyedül vagyok, ezért szoktam csak ideiglenesen felszedni arcokat. Mégis Lizát… megsajnáltam? Nem azt hiszem ez nem jó szó rá, de úgy érzem jót tenne neki egy nyár velem. A végén még én leszek a jótündér.
- Nem tudom te hogy vagy vele, de én lassan kezdek tele lenni - dőltem hátra befejezve az utolsó kortyokat az italomból. Az asztal azonban még mindig eléggé teli volt sütivel, szóval kérdőn emeltem Elizára a tekintetemet. Vagy becsomagoltatjuk vagy addig itt ülünk amíg el nem fogy mind. Nekem mindkét lehetőség egészen csábítónak hangzott, de ha tovább maradunk, akkor lassan szükség lesz valami erősebbre is, mint a forró csoki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Ha bárkinek eszébe jut megkérdezni fél órával és négy cigivel ezelőtt, hogy mi bajom van (bár nem értem miért is kérdezne tőlem valaki ilyet), azt hiszem fel tudom sorolni azt a világmindenséget, ami éppen rám szakadt. Kezdve azzal a kicseszett beadandóval, amibe időt és energiát is fektettem, mégsem lett elég jó, így befigyel egy újraírás.
Szóval nem mondom azt, hogy ez a megszokott rejtekhelyem a zugdohányzásra, de csak azért nem, mert ezt nem igazán nevezhetjük rejtettnek, amennyiben bárki megtalálhat itt. Mint ahogy ez most is történt.
A cigimből csavarodó füstöt figyelem, és tudod van az az fura pillanat, mikor felfogod, hogy hozzád beszélnek, de nem jut el az agyadig, hogy mit. Szóval bocs Black, de meg nem tudnám mondani, miről volt szó az elmúlt három per öt percben. Vagy, hogy egyáltalán mondtál-e valamit. Slukkolok egyet, majd megrázom a fejem.
- Nem. Nem nagyon szokott érdekelni - egészen pontosan fogalmam sincs arról, hogy ezt mire feleltem, de valljuk be, hogy amiről az emberek nyolcvankettő százalékban beszélni szoktak, arra részemről ez átlagos reakció. Az arcodra nézek, enyhén összeszűkülő szemekkel, majd elfordulva inkább közelebb rángatom az egyik fotelt a korláthoz (valljuk be, ez azért az én testalkatommal már tényleg teljesítmény, de a világért se segíts!); levetem magam és hátradőlve egy újabb szálat illesztek az ajkaim közé. Egy gyors piroinitio után már fel is izzik a cigi vége, én meg várakozásteljesen pillantok fel. Hogy tulajdonképpen mit várok, talán magam sem tudom, de határozottan több maradt abból a régi kényelmetlenségből mint szeretném.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

it’s a new life for me…
Amikor már tényleg azt érzem, hogy nem tekerhetem feljebb a hangerőt, na igen, akkor megteszik helyettem! És az egész átjár, és beleborzongok a hangba. Persze az izzadt csőcselék egy része csak fújjol, mert hát ennél mindig csak a pörgősebb kell, a menőbb, de ezúttal a zsigereimben érzem a dallamot, belém mászik és ott zeng tovább az ereimben.
it’s a new dawn…
Ma este ez már legalább a harmadik vendéglátóipari egység, amibe beteszem a lábam, és legyek mandragóra az üvegházban, ha tudom, hogy mi a neve. Egy dologban vagyok biztos egyelőre, hogy egyrészt hatalmas a hely, vannak beszélgetősarkok, táncparkettek.. másrészt pedig maximálisan varázstalan. Így legalább elég biztos lehetek benne, hogy nem botlok ismerősbe. Vagy hát közel biztos. Na ez mondjuk pont az a hely, ahol a csillogó flitteres ruhák között az egyszerű minimalista feketém eléggé elüt, de amíg nincs hivatalos dresscode, addig nagy baj nem lehet.
…and i’m feeling good!
A tökéletesen vörösre rúzsozott ajkaim egy gúnyos vigyorra húzódnak ahogy megpillantom. Nem tudom mit kereshet itt, de átcsusszanva a tömegen érkezem meg mellé a pulthoz.
- Na mi van Vajda, ide is jelentkeztél mosdót takarítani? - kérdezem utalva a múltbeli undorító wcvakarós délutánunkra. Eléggé rossz emlék, de ha egyszer hozzá ez kötődik. A pultos fiú kegyesen észrevesz, mikor kérek még két rövidet, és az elbűvölő mosolyomnak köszönhetően egészen gyorsan elém is rakja a tequilákat. Ricsire pillantok.
- Meg neki is még kettőt lécci - bökök az előtte lévő pohárra. Nem tudom mennyit ihatott vagy mennyit nem, de én nekem minden porcikám vibrál és a számban érzem a szabadság és névtelenség édes ízét. Na meg a tequiláét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha igazából az este célja a mámor maga, akkor a táncparkett helyett többet kéne a bárpultot támasztanom, de talán egy másfajta mámort érhetek el a mozdulatokból. Vagy legalábbis az alkohol okozta érzés mulandóban van a tánctól. Szóval nyilván ideje pótolni a folyadékot. Ehhez pedig lehet, hogy nem ártana egy jó társaság sem. De ha már az embernek Vajdával kell beérnie… nos, van olyan pillanat, amikor nem válogatok. Meg hát valljuk be, lehetne rosszabb is.
- Oh, ezért afölötti csalódottságodat, hogy csak második vagy igyekszel italba fojtani, már mindent értek - ütögetem meg lebiggyesztett ajkakkal a háztársam vállát, akkora együttérzést mutatva, ami még engem is meglep. Azt hiszem én a világért se takarítanék itt mosdót. Na jó, talán fogadásból… - Meg persze a visszautasítás világfájdalmát is látni vélem az arcodon - fűzöm tovább, még mindig roppant empátiát mutatva. Majd inkább rátérek az italokra. Mert hát azért jöttem, vagy mi a szösz.
Fél szemöldökömet felvonva pillantok a srácra. Hát persze! Tökéletesnagyfiúvagyok Ricsike meg tudja rendelni a piáit… És hát úgy tűnik, ezúttal ő a gyorsabb, mert egy röviddel már le is vagyok maradva.
Hitetlenkedő vigyorral csóválom meg a fejem, aztán mielőtt lenyúlná a másik poharat is előlem, lehúzom a citromos-sós kombót. Megnyalom az ajkaimat (na ugye milyen jól jönnek ilyenkor a csók-ital-mindenálló rúzsok!), és felülök a Ricsi melletti székre, félig felé fordulva, lábaimat keresztbe vetve és egy kis fáziskéséssel reagálok.
- Kérlek, hadd tátsam a számat, a híres Vajda Richárd épp most tequilázik velem, ha ezt elmesélem, a barátnőim meghalnak az irigységtől - rebegtetem meg a pilláimat, ártatlan fangirl-t színlelve. Majd inkább vágok egy fintort. - De komolyan, mit esznek rajtad annyira? - pillantok végig a mellettem ülőn. És hát valljuk be, a kérdésem (nagy?)részben költői.
A korábban kért kettő ital most landol előttünk, és a pultos srácnak egy hosszú pillantással meg egy újabb mosollyal köszönöm meg az előzékenységét. Ha tudná mennyire szerencsétlen. De szép szemei vannak, lehet, hogy hazaviszem. Ricsi elé tolom az egyik poharat, és nekem vele ellentétben szándékomban áll megvárni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

B@sszameg. Hát ezt most azt hiszem nagyon elszúrtam. Vagy valami ilyesmi. Mert ha egy olyan konyhában ülök, ahol legalább kétnapi mosatlan hever a mosogatóban és már a sokadik cigire gyújtok és a kezem még mindig remeg, az nem jelent túl jót. Az meg pláne nem, ha velem szemben meg az az ismerős ül, akit talán most egy kicsit szeretnék mégis ismeretlennek tudni…
Szóval amikor hajnalban felkeltem a srác mellett, még nem hittem, hogy sokkal-sokkal kényelmesebb és nyugodtabb lenne ott maradni és továbbra is békésen szuszogni. De nem, én úgy döntöttem ideje angolosan távozni, így a srác (nevezzük Petinek, de valószínűleg nem így hívták és az események szempontjából ez tulajdonképpen lényegtelen), szóval Peti mellől óvatosan kimászva  indultam el a hajnali utcákon, hogy az unokatestvérem barátnőjének címét keresve kóvályogjak. Mert hát mondta, hogy aludhatok nála, és igazából csak egyszer láttam, de az végül is azt jelenti, hogy ismerem, nem? Amikor benyitottam az ajtón, meg sem fordult a fejemben, hogy nem kéne ilyen könnyen nyílnia. Azt meg pláne nem hittem, hogy amikor Grétát másodszorra is látom, akkor már élettelen tekintettel fog rám meredni.
És akkor valahol itt fordult meg velem az egész világ, majdnem összehánytam a szőnyeget is, és minden olyan kicseszett gyorsan történt, és olyan homályos volt, mintha egy emléket néznék a merengőben. Aztán hirtelen többen lettünk a lakásban...
- És akkor most mi lesz? - nyelek egyet, és iszonyatosan zavar, hogy a hangom erőtlen, és csak próbálom magam győzködni, hogy ne sírjam el magam, de azzal hogy véresre kezdem harapni az ajkaimat nem érek el sokat.
- Mit csináljak? - kérdezem suttogva, és a tekintetemet a padló fixírozásából inkább Ombozi szemeire emelem. Akármi is volt, most valahol végtelenül megnyugtatónak kéne lennie, hogy itt van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az egyik pillanatban még a nő (valahogy azt hiszem, ha nem nevezem a nevén, eltávolíthatom magamtól, de lehet, hogy tök bullshit az egész..) konyhájában szorítom a remegő kezeimet a gyomromra, aztán mire felocsúdok, már egy kávézóban ülök. Igazából az idő olyan álomszerűen, ugrásokkal telt el idáig.
- Semmit? - visszhangzom meglepetten. Ó, hogy pofán tudnálak verni, amiért ennyire flegma vagy és amiért ennyire hétköznapinak tűnik neked egy ilyen helyzet! Közben meg pontosan jól tudom, hogy irigylem tőled a hidegvéredet és szégyellem, hogy úgy viselkedek, mint egy éretlen kislány. Elnyomom a kezemben füstölgő csikket és hatalmas önuralomról téve tanúbizonyságot nem kapok rögtön a következő után.
- Ott aludtam volna éjszaka, csak… máshogy alakultak a dolgok - kezeimmel megdörzsölöm az arcom, miközben átfut az agyamon, hogy vajon mennyire rémesen festhetek. És amúgy milyen kínos, hogy ezzel foglalkozom, közben csak egy normális választ kéne kinyögnöm. - Reggel mentem oda, az ajtó nem volt zárva, így bementem és aztán ott volt… - nagyon igyekszem, hogy ne csukoljon el a hangom, de nem mindennap látok holtakat… vagyis inkább soha. - A többit meg tudod - vonom meg a vállam, miközben nyelek egyet. A hajamat hátrasimítom az arcomból és Ombozi kávéjára nézve fut át az agyamon, hogy már mióta nem ettem. De nem vagyok benne biztos, hogy a gyomrom be tudna fogadni bármit is.
- Micsoda mázli - a fanyar keserűség süt a két szóból, nem is tudnám leplezni. Annyi érzelem szorítja össze a mellkasomat, hogy szerintem ennyit már nem is lehet egyszerre megnevezni.
- Mindent megpróbálsz megtenni… egyáltalán miért segítesz nekem? - karba fonom a kezeimet, és úgy mérem végig Ombozit. (És a francba is, hogy ez a higgadt magabiztossága mennyire cseszettül vonzó…)
Oké, eddig tartott az elhatározás és inkább egy újabb szál után nyúlok. Fintorogva veszem tudomásul, hogy ez az utolsó, de nézzük a jó oldalát, a kezem már nem remeg. Annyira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Semmit. Nem hittem volna, hogy ezzel az egy szóval képes lesz javítani a nyugalmamon, most mégis azt érzem, hogy így másodszorra kimondva… hatásos. Egy lassú bólintással nyugtázom. Ha tényleg semmit, akkor semmit. Elvégre rá kell döbbennem, hogy úgy néz ki, Ombozi érti a dolgát. És talán nem áll érdekében kicseszni velem.
Habár kíváncsi lennék mi az, ami éppen mosolyra húzza az ajkait, miközben azt ecsetelem, hogy hogyan találtam meg egy halott nőt, de az érdeklődésről ezúttal lemondok, és inkább próbálom elhessegetni a fejemből az imént felidézett üres szempár képét. Gyanítom jópár éjszakán át kísérteni fog még.
Nem tudom levenni az arcáról a tekintetemet, és azt hiszem a szívem is kihagy egy ütemet. Kurvára nem akarok börtönbe kerülni, főleg, hogy tudom, hogy nem tettem semmit. Hiába fixírozom az arcát, nem néz rám, és ez elképesztően frusztrál. Az ingatag állapotomnak nem tesz túl jót, de tudom, hogy hálásnak kéne lennem (vagy valami ilyesmi), amiért őszinte. Ösztönösen simítok végig a hajamon, mint aki ellenőrizni, akarja, hogy tényleg barna-e még.
- És ezt mégis honnan tudod? Honnan tudjátok? Megtaláltátok két hajszálamat? Ezermillió barna hajú nő létezik itt… - kezeimmel kissé hitetlenkedve mutatok körbe. Nem kérdőjeleztem meg eddig, hogy honnan szerzi az értesüléseit, és ezzel is csak a tudatlanságomat árulom el a bűnüldözés területén. - Gondolom akkor keresnem kéne egy jó ügyvédet - húzom el a számat keserűen. Elég szar ügy, hogy éppen nem ismerek egyet se.
Állom a tekintetét, miközben a szálat az ajkaim közé illesztem és barnáim akkor is Ombozi szemébe mélyednek, amikor a mondata nyomán felrémlik előttem egy sóhaj, egy érintés, egy nyögés, amit annyi másik követett.
- Szóval csak az elpazarolt tehetségem aggaszt - mormogom kifújva a füstöt, kicsit inkább csak magamnak, mint neki. Talán ez az első olyan megnyilvánulása, amiben személyességet vélek felfedezni. Ki mondta, hogy a női részlegen amúgy nem tudnám kamatoztatni… ? Oké, hagyjuk.
Szótlanul figyelem, ahogy megállítja a pincért és leadja a rendelést. Megcsóválom a fejem. Hogy tud ilyenkor enni?
- Mi ilyenkor a protokoll? Mennyi időm van? Nem hagyhatom el az országot, vagy mi? - Tekintve, hogy összességében még nem kerültem összetűzésbe a hatóságokkal kicsit aggaszt ez a lehetőség. Mert visszagondolva, olyan homályos az egész. De nyilván nem ölhettem meg a tudtomon kívül valakit… ugye? Ugye nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Alapvetően egészen gyorsan keletkező és elmúló érzelmeim vannak, amik az esetek többségében nagy lánggal égnek. Most ez a nyugtalanság, vagy ha úgy tetszik sokk, jóval tartósabbnak ígérkezik, és nem tudom, hogy a leheletnyi nyugalmat mikor követi a szétesés. Egyelőre az biztos, hogy Ombozi egyben tart, talán magamnak sem vallanám be, hogy mennyire kapaszkodom belé ebben a helyzetben. Még ha csak képletesen is. (Egyelőre?)
Figyelem ahogy a pincér lepakol, és már tiltakoznék is, hogy én nem igazán kérek enni, de aztán csak legyintek. Úgysem fogom visszaküldetni, majd maximum Ombozi megeszi.
- Legyen - kicsit sértődötten horkanok fel. Mondjuk nem tudom honnan gondoltam, hogy rögtön megosztja az összes titkát, módszerét… annyira nincs oka bízni bennem. Viszont úgy tűnik én kénytelen leszek rá hagyatkozni, és ez eléggé frusztrál. Egyedül oldom meg a dolgaimat, most mégis az a helyzet, hogy kevésnek bizonyulok, amitől gyengének érzem magam, ami képes lenne az őrületbe kergetni. A kóla után nyúlok, és kitöltöm a felét a pohárba. Csak nézem a buborékokat, aztán megcsóválom a fejem.
- Ennél valami jóval erősebbre lenne szükségem - húzom el a számat, de azért elnyomom a csikket és belekortyolok a hideg italba. Kétkedve figyelem, ahogy jóízűen eszik, hogy aztán egy lemondó sóhajjal nyúljak a másik szendvics után.
Van ami nem változott… Zlatan még mindig elég hatással van rám. A pár perces csendben a szendvics mögül lopva veszem alaposabban szemügyre. Vajon karikásabb a szeme? Lett egy pár ránca? Ugyanaz van a mosolya mögött? Akármilyen események történtek vele azóta, meg kell állapítanom, hogy még mindig hm… jó formában van.
Igazából az a szerencsém, hogy pont lenyeltem a falatot, mielőtt megszólalt. Mert különben tuti félrenyeltem volna, aztán ha itt megfulladok, már rögtön két hullája lesz. (Áucs, ez morbid volt, de hát valaki mondja már meg, hogyan lehet ezt ép ésszel, lélekkel elviselni?)
- Azt hiszem ennyi földrajztudásom még nekem is van - forgatom meg a szemeimet, aztán az asztalra könyökölve húzódok közelebb. - De azt mégis hogy érted, hogy turkálsz a fejemben? Baszki, most is benne mászkálsz? - vádlón bökök rá az ujjammal. Gratulálok Emese, sikerült egészen gyorsan összeraknod a képet… ezt a lenyűgözően gyors és pontos logikát! És milyen elképesztően megragadtam a mondandója lényegét. Remek.
Valahol talán agyam egy hátsó szegletében megvolt a sejtés, hogy van valami, amivel több… Mindig egészen pontosan tudta, hogy mivel okozzon örömet.
- Én meg azt hittem, szimplán ilyen jó vagy a nőknél. Csaló - hátradőlök a széken, lábaimat keresztbe téve egymáson. Azt meg kell hagyni, egészen jól elvonta a figyelmemet, de a szorító aggodalmat még mindig ott érzem a gyomromban, mint egy bármikor kirobbanó vulkánt. De legalább úgy tűnik hányni már nem fogok, ez a fél szendvics tényleg jót tett. És talán ha ennyire higgadt, és biztos abban, hogy nekem nincs hozzá közöm, akkor az előző gondolatom merő hülyeség volt. Én biztosan nem vagyok gyilkos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hazug - lebiggyesztem ajkaimat, mert hát egészen biztos vagyok benne, hogy már reggel nyolc és kilenc között is szolgálnak itt alkohollal. Persze meglehet, hogy csupán megpróbál emberi állapotban tartani, hogy ne járassam le magam annyira, ha véletlenül gyorsan ki akarnának hallgatni. Vagy valami ilyesmi. De azért nem hiszem, hogy egy pohár sör megártana, az a legjobb gyógyszer a másnaposságra.
- Szerinted lehetséges, hogy szándékosan hasonlított rám az elkövető? - nyelek egyet, és a kérdést tulajdonképpen a hamutálnak intézem. Nem vagyok egy nagy nyomozó, de mi van ha valaki tudta, hogy én oda tartok…? Egy százfűlé-főzettel elég sok mindent meg lehet oldani.
A szendvics egészen jól esik, de a világért sem vallanám be neki, vagy köszönném meg. Pedig a maga módján egész gondoskodó gesztus tőle.
És akkor itt az lenne az első, hogy rávágnám, hogy „nem vagyok a kedvesed, édes!“, de inkább csak összeszűkülő szemmel figyelem és csóválom meg a fejem. Tudod ez tipikusan egy olyan pillanat, amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy ezt a pasast pofán verje vagy lesmárolja, hogy az az idegesítő vigyor eltűnjön a képéről. Esetleg ebben a sorrendben?
- Örülök, hogy ilyen jól ismersz, és remekül olvasol az arcokban - forgatom meg a szemeimet. Touché. Eléggé eltalálta, hogy nem igazán tudom palástolni mi zajlik a fejemben, főleg ha felzaklat valami.
Na és akkor még nevet is. Azt hiszem a pofon lesz a megoldás.
- Még mindig nem értem miért csinálod - vonom meg a vállam, és tulajdonképpen az egyetlen indok, amit el tudok képzelni, az az, hogy ma estére még nincs ágymelegítője. - Mégis mit vártál? Hogy majd az öledbe hullok és zokogva hívlak a megmentőmnek? - hitetlenkedve rázom meg a fejem. Tudom, hogy nem gondolt semmi ilyesmit. Ennél azért jobban ismer, de mégis. Rajtam lenne a sor, hogy egy kicsit rendes legyek, hogy bízzak benne… azt hiszem ezt a bizalom dolgot nem most fogom elkezdeni. Csupán addig a felismerésig jutottam el, hogy most egy kicsit szükségem van rá. De pont ő mondta, hogy ne parázzak. Hogy nem én csináltam. Akkor végül is… megy ez egyedül, nem?
Van abban valami elképesztően szexi, hogy milyen magabiztosan közli a bizonyítási vágyát azzal a hangerővel, amivel eddig a gyilkossággal (baszki, azt azért még mindig nem fogtam fel, hogy találtam egy hullát!!) kapcsolatos dolgokat vitattuk meg.
Megnedvesítem az ajkaimat amint azok egy mocskos félmosolyra húzódnak.
- Úgysem mered… - Eddig keresztbe pakolt lábaimat lassan húzom szét terpeszbe, közben tekintetemet végig Zlatanéba fúrom, ha nem pillant el. A mozdulat talán nem is látszik igazán az asztal miatt, csupán annyi, hogy változtatok a testhelyzetemen. Jól nevelt úrilány nem ül így ruhában. De azt ne mondd, hogy akkora bűn lenne vágyni valamire, ami levezeti a feszültséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Ó, szóval a ráncaimról volt szó. Aha, remek. Vagy nem, mondd már meg, hogyan kötöttünk itt ki? Bár gyanítom a kezemben füstölgő szálhoz lehet némi köze, szóval a tudatalattim talán végzett egy kis munkát és tényleg odafigyelt.
- Igazán lenyűgöző, hogy így érdekelnek a ráncaim - szemtelenül elvigyorodom, amint kifújom a füstöt. - Különben is, tudni kell szépen megöregedni, mint egy palack bor… vagy whisky - morfondírozom, és neeeem, még véletlenül sem arra célzok, hogy Black immár tanári minőségben van itt. Mert hát nyilván nem mondanám öregnek, mégis furán hat ez a hierarchia.
A szemeim elkerekednek a csettintésre, és hátrafordulok Adrian felé.
- Neked most nem valami büntetőmunkára kellene küldened? Ha jól tudom felelősségteljes tanár lettél, vagy mi - most képzelj ide egy szokásosan emesés szemforgatást, miközben kotorászok kicsit a zsebemben a doboz után. - Csak szolgáld ki magad nyugodtan - csapom a kezébe az egész dobozt, amiben elvileg valahol még egy gyújtó is lapul (még az is lehet, hogy egyszer tőle húztam be? nem tudom, állandóan nálam ragadnak mások öngyújtói, nem tehetek róla..), de nyilván pálcáról is működik a dolog, ha véletlen elhagytam volna a dobozból.
Kicsit megmasszírozom az orrnyergemet, nem mondom, hogy nagyon a toppon lennék éppen, de legalább a fejem nem hasogat, mint tegnap.
- Szóval Black, mit is tanítasz te éppen? - aha, még az is lehetne, hogy képben vagyok a dolgokkal, de nope, az nem az én asztalom. Franc fog ezekre figyelni évnyitón. - És mi hozott vissza ide tanítani? - Ennyire hiányoztak a kis lelkes megrontanivaló diákok? Persze mindezt már csak a fejemben teszem hozzá, a világért sem akarok ennyire tiszteletlen lenni a tanár úrral.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

És akkor ide most beiktatok egy teátrális sóhajt. Mármint, egy sóhajt, de ez olyan jól sikerül, hogy bármelyik színházban megirigyelnék, pedig tényleg csak az engem nyomasztó élmények súlya teszi annyira nehézzé, hogy majdnem koppan az előbbi szemforgatáson. Közben Zlatan tekintetét végig magamon érzem, de valószínűleg azt se venném észre, ha mögöttem a szemével megb*szná a fél utcát. Szóval most vagy tök figyelmetlen vagyok, vagy csak egyszerűen önző. Lehet fogadni melyik a valószínűbb.
- Azért remélem szólsz, ha kiderül valami - vonom meg a vállam, igyekezve úgy csinálni, mint akit nem érdekel, de azt hiszem ez ismét csak egy rosszul palástolt gesztus. Inkább beverem a maradék szendót, és elégedetten törlöm meg a szalvétával a számat. Kösz. Ez most egészen ösztönösen jött, szerencsére odáig nem jutottam, hogy hangosan is kimondjam. Ez már így is túlzott udvariasság tőlem, főleg,h a így is hallja.
Éppen én is kezembe veszem a poharat, de a mozdulat a szám felé megakad a feszült figyelem közepette. Elfintorodok. Hatásvadász eszközöket használ, és ugyan csak tippelgetek mi a célja, de felettébb idegesítő, hogy tényleg hatással is van rám.
- És ahogy ezt mondtad, egészen biztosan kiváltságosok egész hada vonult el lelki szemeid előtt… - most rajtam a szemforgatás sora. Zlatan egészen biztosan szívesen osztja meg az örömeit mással, főleg ha az illető nőnemű, elég jó bőr és még a hasznára is van. Kiváltságos. A gesztus után a tekintetem Ombozi arcára vándorol, és a pillantása nem is enged másfelé néznem. Ajkaim elnyílnak és egy szekundumra elakad a lélegzetem. Egészen halványan megrándul az állkapcsom. Áucs, azért ez a mondat fájt. De aztán csak felnevetek és végre elszakítom barnáimat az ő tekintetétől.
- A többséget így is messze lekörözöm itt. És ezt te is tudod - dőlök hátra magabiztosan mutatva körbe csupán a kezem egy elegáns mozdulatával, miközben arcomon félmosoly játszik. A szemeim nem követik a kezem, így fogalmam sincs kik lehetnek az állítólagos versenytársak. Persze b*szottul idegesítő az az idióta pókerarc, amiből ha akarnék se tudnék kiolvasni semmit, hiába figyelem ismét a vonásait. És méghogy nem turkál a fejemben! Hah! TAKARODJ INNEN, B*SZOD!! (Ez az, ennél jobban már tényleg nem égethetném le magam…)
Amikor végre megmozdul a szemöldöke olyasféle elégedettség önt el, ami még engem is meglep. Apró győzelmek.
- Akkor ezt most bóknak veszem - szemtelen vigyorral iszom bele végre az eddig csak szorongatott pohárba. Már annak idején is elég jó voltam, a… igen, ott. Ha tudná, hogy még fejlődtem is azóta. Nyilván a tapasztalat. Előredőlök, és felkönyökölök az asztalra, a lábaim viszont az előbbi pozícióban maradtak.
- Oh, drága, tudhatnád, hogy jelenleg csak egy rohadt zuhanyra vágyom. Na jó, még talán egy cigire és sörre, valamint arra, hogy a halott képe eltűnjön a fejemből - fejtem ki a terveimet, és esetleg még hozzácsapnék egy kiadós alvást is (akár az ő ágyában).
Még előrébb csúszok, hasamat már szinte teljesen az asztalnak nyomva, és egy cseppet halkabb hangon folytatom. - Ha tényleg téged akarnálak, már régen nem lenne rajtam bugyi - fejezem be elégedetten somolyogva ahogy hátradőlök. Apropó fehérnemű… amúgy van rajtam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Köszönöm - azt hiszem ezzel rövidre zártam az információ témát, legalábbis egyelőre. Vagy hát nagyon szeretném. Igazság szerint menekülök a képtől. Menekülök az egésztől, és nagyon, de nagyon kell valami ami lefoglal. Ez esetben pedig az elterelés éppen itt ül előttem.
Szemöldököm apró ráncokba húzódik, ahogy az ökölbe szorított kezére téved a pillantásom. Annyira magammal voltam elfoglalva, hogy fel sem merült bennem, hogy esetleg egy ilyen eset bármiféle feszültséget okozhatna Zlatanban. Persze, gondolom neki mindennapos az ilyen, mégis… Barnáimat csak akkor tudom elszakítani az öklétől, mikor az kilazul, és az agyam felfogja a mondottakat. Elkerekedő tekintettel nézek a férfi arcára. Hogy mi?
- Ezt most… azt hiszem nem értem - megrázom a fejem, és az értetlen kétkedés az arcomra van írva. - Mutatott valamit a.. szóval ő? - visszhangozom a gondolatot, mert még mindig értetlenkedésem csúcsán vagyok, és egy kicsit felkavarodik a gyomrom, amiért csak úgy hívja, hogy „a hulla“. Neve is volt.
A gondolataimba merülve kapargatom a kólásüveg címkéjét, de csakazért sem akar engedni a ragasztó, szóval csúnyán félig lekaparva hagyom, a papírdarabkák meg csak hevernek az asztalon, amikből így legalább pici galacsinokat gurigathatok. De a kezem megáll a mozdulat közben, amikor meghallom, hogy hív. Megfeszül az állkapcsom, de igyekszem egyéb jelét nem mutatni a meglepetésnek, amit egy régi, elfeledett becenév okoz. A szemeimet nem fordítom el, és állom a pillantást, még akkor is, ha óriási késztetést érzek arra, hogy elforduljak.
- Mert így is mindig mindenről sokkal többet tudsz, mint kéne - billentem oldalra a fejem egy ártatlan mosolyka kíséretében.
Azt hiszem az eddigi viselkedésemből már eléggé nyilvánvalóvá vált, hogy mennyire nagy szükségem lenne a figyelemelterelésre, de most először látok bármiféle érdemi reakciót Ombozi részéről. Amint közelebb kerül, érzem a kis libabőrt a nyakam tövében, a lehelete lágyan simítja végig a bőrömet. A szememet lesütöm, ahogy eltávolodik. Nyelek egyet, majd arcomra visszakúszik az az incselkedően szemtelen vigyor, amit olyan nagy gonddal fejlesztettem ki az évek során.
- Kár is tagadnom bármit, úgyis belelátsz a fejembe, én nyílt lapokkal játszom - vonom meg a vállam, megnedvesítve ajkaimat. Nekem - vele ellentétben - nem adatott meg az a kiváltság, hogy az emberek gondolatait egyenesen a fejükből ismerjem meg. Kénytelen vagyok beérni azzal amit kimondanak.
A sör említésére hálásan csillan meg a szemem, és ez az ember itt cseszettül tudhat valamit, mert lassan már másodszorra fogom kimondani neki az elképesztő „köszönöm“ szót. Aztán csak úgy váratlanul a lelki szemeim elé ismét kezd bekúszni Gréta halott keze. Nem tudom miért pont a keze, de olyan fehér volt. Meg piros. Erősen lecsukom a szemhéjaimat és arcomat egy pillanatra a kezeimbe temetem. Baszottul szükséges lenne valami elterelés, vagy alkohol.. vagy mindkettő, mert nem tudom, hogy ettől valaha megszabadulok-e. Úgyhogy ha tényleg segíteni akarsz Zlatan, akkor vagy vedd el az emlékeimet, vagy…
Felemelem az arcomat, és hátrasimítom a hajam. Remélem most jól figyel azokra a kicseszett gondolatokra.
- Szóval… - ott tartottam, hogy én nem látok az emberek fejébe, de a kérdés itt az, hogy vajon te mit akarsz Ombozi Zlatan…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fészkelődöm egy kicsit a széken, mert nem tetszik, ahogy Zlatan elhúzza a száját. Az ökölbe szoruló keze, az eddig észre sem vett feszültsége lassan kúszik fel a gerincem mentén, stresszgombóccá gyűlve a mellkasomban. Nyelek egyet. Mindegyik mutat… szóval ezt csinálja? Ezért van most is itt?
- Miért nem mondtad korábban? - a kérdés szinte önkéntelenül szakad fel belőlem, valami nagyon mély keserűséget hordozva magában. Talán meg is tudnám válaszolni annyival, hogy mert nem voltunk olyan közel. Mert nem érdemeltem meg. Vagy mert úgyis csak magammal voltam elfoglalva. Mindig. De valahol ez arra is vonatkozik, hogy miért nem mondta most? Miért kellett így kiszedni belőle?
Hülyeség lenne azt hinnem, nem veszi észre, hogy a megnevezésével elérte a kívánt hatást; az a szélesedő vigyor bőven elég árulkodó jel, amire csupán egy megszokott fintorral tudok válaszolni.
- Ezt a drámai mozdulatot még a Bogoly Színházban is megirigyelhetik. Vigyázz, nehogy befogjanak, ha legközelebb arra jársz - forgatom meg a szemeimet vigyorogva. Hatásvadász, azt meg kell hagyni.
- Tökéletes indok, hogy végre keressek valakit, aki legalább minimális okklumenciát tudna tanítani - fonom keresztbe karjaimat magam előtt. Ugyan már korábban is kacérkodtam a gondolattal, hogy ideje lenne egy kis mentális önvédelmet tanulni, de ez a kiszolgáltatott, nyílt érzés csak még inkább megerősíti ezt az elhatározást.
Egy pillanatra elveszítem az idő-, tér- és minden érzékemet, és az átéltek újra ólmos súllyal zuhannak a gondolataimra. Alattomos egy dolog, mikor már éppen azt hinném, hogy könnyítek valahogy, akkor jön egy apró részlet, amitől bumm, visszajön az egész (és örülök, hogy ebbe mondjuk a reggelim nem tartozik bele).
A pohár koppanására ocsúdok fel, és arra, hogy Zlatan ujjai a kezemre kulcsolódnak. Meglepetten pillantok fel, és egy mintegy hipnotizálva emelkedem fel a székről.
- Hova? - Baszki, hogy tehetek fel még ilyenkor is ennyire ostoba kérdéseket?… Ha a nővérem ezt hallaná… Azt hiszem nem lenne túl büszke. Mielőtt ellépnék az asztaltól még éppen van annyi lélekjelenlétem, hogy a szabad kezemmel az aranyló sör után kapjak. Persze ennek a lendületnek az eredménye, hogy legalább három nagy korty az utca kövén landol, mire egy cifra káromkodás hagyja el ajkaim. Cseppet sem nevezném magam kifinomult hölgynek jelen pillanatban. Shame on me. Bocs Zlatan, hogy beégetlek, de hát gondolom megszoktad.
Egy kicsit határozottabb szorítással próbálom lassításra bírni Ombozit, hogy ha sikerül felkeltenem a figyelmét, akkor legalább a sör következő három kortyáról gondoskodjak. Amint ezt kivitelezem rögtön érzem, hogy a világ egy kis szelete helyrekattan.
- Hogy ez mennyire hiányzott - lehunyt szemmel, elégedetten emelem az arcomat az ég felé, már ha az ujjaimra kulcsolódó ujjak nem késztetnek rögtön sürgős továbbhaladásra… Ami végül is nem lenne ellenemre, tekintve, hogy megfújtam egy korsót. Megint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Áááááábel Alexander!!! Adj valamit, mert esküszöm kiszáradok! - szóval ez a kulturált felkiáltásom azzal folytatódik, hogy a pult mellé vágódok, és az arcom a jól ismert fintorba nyúlik. Mert hát ki akar piáért könyörögni. Ja igen, bocsika, azt elfelejtettem mondani, hogy kicsit le vagyok égve. Szóval lefordítom a felkiáltásomat: adjál ingyen piát. De csak lassan jut el a tudatomig, hogy ezt nem teljesen érthetően mondtam, ugyanis az a pont, hogy nem szándékozom fizetni kimaradt. Hupsz, majd utólag…
- És nem hagyhatod egy háztársadat összeaszódni! - nézek rá jelentőségteljesen, miközben arcomat két kezembe támasztva könyökölök a pultra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Megvonom a vállam.
- Szerintem meg nem. És itt neked nem az a dolgod, hogy kiszolgáld a vendéget? - A szemöldököm kérdőn megemelkedik, és komolyan kezdek ideges lenni, egyrészt a ténytől, hogy Ábelnek kell könyörögnöm valami alkoholért, másrészt meg attól, hogy ez nehezebbnek tűnik, mint hittem.
- És ne haragudjál már, de mégis ki vagy te, hogy eldöntsd ihatok-e vagy sem? - teszem még hozzá, mert basszameg mégsem az anyám, szóval ne szóljon bele. Meg hát... már a pasim se. - Szóval légy szíves adj nekem egy sört - erőltetem meg magam egy mosoly erejéig.