A tavacska közvetlen környezetében, az odavezető úttal szembeni parton találhatóak azok a sziklák, melyek között egy ajtó bújik meg. Sok kíváncsiskodó szemet odavonz, de nem nagy titok, mi rejlik az ajtó mögött, hisz a faluban jó pár helyen ki van plakátolva, hogy hol található Bogolyfalva egyetlen fürdője.
Az ajtón belépve egy kis helyiség tárul az ember szeme elé. Kifinomult és egyszerű, a bejárattól jobbra mosolyog a recepciós az asztala mögül. Az árak jók, a hely még jobb. A belépést egy csuklóra nyomott pecséttel hitelesítik, mely mágikus jóvoltából egyre világosabb zöld lesz, majd eltűnik az idő elteltével.



Fizetés után balra fordulva lehet lejutni a már sziklákkal kirakott lépcsősoron a föld alatti helyszínre, ahonnan egy kisebb terembe érkezünk. Középen aprócska szökőkút, körülötte padokkal. Ajtók nyílnak minden oldalon, az öltözők, mosdók, zuhanyzók, az utolsó oldalról pedig már hallani lehet a víz zúgását, a barlang akusztikáját.
Fürdőruhában, törölközővel már egyszerű az átsétálás a fürdőbe a boltív alatt, és itt egyből szemünk elé tárul a magas, és csodaszép, ám nem nagy medence, és annak helye. A víz a csempének köszönhetően élénk kék, a falakat sok helyen fáklyák világítják meg a jó látásviszonyok érdekében. A nagy medencébe egy helyen a mennyezetről csobog a víz, és vannak benne elkülönülő kismedencék, külön-külön funkciókkal. Vigyázat, a hátsóban előfordulnak varázslatos történések! (Színes hab, víz alatti lélegzés, stb.)
A belső teret egy vízfüggöny választja el a szaunától, mely bejáratát egy helyen kell keresni a fenti büfébe vezető lépcsővel. Nem lehet eltéveszteni, ahonnan a lépcső indul, balra tőle nyílik egy ajtó, egyenesen tovább pedig a szauna.
Fent a büfében lehet kapni friss főtt ételeket, és rágcsálnivalót , üdítőt is. Alkohol kiszolgálása csak felnőttek számára van, az ételeket, italokat vízbe vinni tilos.
Pihenésre alkalmasak a falba bemélyülő kis "partszakaszok", elválasztó falakkal. Nyugágyak nincsenek, de vannak színes párnák helyettük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=390110#post390110][b]Elliot A. J. Wayne - 2014.09.22. 22:23[/b][/url]

El sem hiszem, hogy átmentem… A Kiváló alját súroltam a VAV-on, de a lényeg, hogy átmentem. Annak is ugyanúgy örülnék, ha csak 51%-al hasítottam volna át, de így teljesebb az öröm. Jamie volt az első, akinek elújságoltam, majd apáéknak. Axel még nem tudja, hiszen fogalmam sincs, hogy merre van, pedig nagyon örülnék neki, ha most velem lenne. Elmehetnénk abba az új barlangfürdőbe, de így kénytelen leszek egyedül kipróbálni. Jamie szokása szerint dolgozik, vagy éppenséggel a csajával van a szobájában, és nem is akarom tudni, hogy mit művelnek.
A szobámban szedelőzködtem, és perceken belül már ki is léptem a lakásból. Ez a nap csodálatos, és senki és semmi nem fogja elrontani. A fürdő lesz az úti célom, és mint sikeresen megtudtam, valamelyik rokonomé a hely, akiről eddig azt se tudtam, hogy létezik. Kicsi ez a falu, ha minden második ember rokon, minden másodikkal, nem igaz? Viszonylag közel lakunk a tavacskához, onnan meg már csak pár lépés és a fürdő bejárata előtt állok. Határozottan lépek be a sziklák között húzódó csodahelyre, és mosolyogva mentem oda a recepcióshoz, hogy egy szekrénykulcsot kérve, meg azt a csodapecsétet birtokolva, birtokba vegyem a helyet. Az öltözőben megkerestem a helyemet, lepakoltam, átöltöztem, és a következő pillanatban csobbantam is a vízben. Lenn maradtam, amennyire csak tudtam, majd felbukkantam a víz tetején. Körülnéztem, de senkit nem láttam, szóval az egész hely szinte az enyém. Lassan felfeküdtem a víz tetejére, és lebegve néztem a sziklákat, amik a mennyezetet adták.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=402876#post402876][b]Elliot A. J. Wayne - 2014.10.13. 12:31[/b][/url]

Csendben lebegtem, hiszen senki és semmi nem zavart meg ebben. Legalábbis ezt hittem,, hiszen a következő pillanatban összerezzentem egy ismerős hang miatt, és kapálózva kerestem meg a medence alját, hogy ne fulladjak bele.
– A fenébe is Jamie, ne hozd rám a szívbajt… –morogva néztem rá, aztán szinte lefagyott a mosoly az arcomról. Fűtött a kíváncsiság, hogy miért is ment el, mert nekem nem lehetett elmondani. Remélem jó ok volt, hogy idáig titkolózni kellett, mert holmi gyerekvicc miatt elég mérges leszek, az már biztos. Kérésére bólintottam, és utána úsztam a medence széléhez, és ugyanúgy megtámaszkodtam. Éreztem, hogy feszeng, hogy valami nincs rendben vele, és a tekintetemet is inkább kerüli, minthogy keresné. Ezért is löktem el magam, és kerültem elé, hogy állát megpöccintve, a szemeibe tudjak nézni, és mielőtt nekikezdett volna a monológnak, gyorsan belefojtottam a szót.
– Bármi is nyomja a lelked, nyugodtan elmondhatod nekem. Tudhatnád, hogy nem fogok megharagudni rád. –biztatóan mosolyogtam az unokatesómra, és hát szavai után beláttam, hogy amit mondtam, gondolatban jobban hangzott. Köpni-nyelni nem tudtam, nemhogy eldönteni, hogy a monológ melyik részére reagáljak elsőnek. Az biztos, hogy előbb vettem egy mély levegőt, aztán megöleltem Jamiet, mert egyelőre jobb nem jutott eszembe.
– Ez egyben csodálatos is, de szemétség is volt tőled… Figyelj: bármi lesz veletek, én támogatlak. Szerintem jó apa lennél, hiszen te vagy az egyik, akinek köszönhetem azt, hogy kilábaltam a depresszióból. Bár én nem értek ehhez, én nem mostanában fogom átélni az apai örömöket. –közben már elengedtem őt, és visszamentem a medence széléhez, hogy megtámaszkodva figyelhessek rá.