Sziaszok! Szép délutánt mindenkinek!

'Estít!
Itten most sütött ki a nap

Egy újabb álmatlan éjszakán Leila leszökött egy békés helyre. Természetesen nem csak úgy, hanem vitte magával a festékét, ecsetét, pár lapot, és természetesen a zenelejátszóját, amibe bele volt dugva egy fülhallgató. Rossz kedve volt, maga se tudja miért. Talán a festmény miatt, amit éppen csinált, vagy a fülét cirógató zene miatt. Ezt a zenét akkor hallotta először, amikor találkozott azzal a személlyel, akire testvérként tekintett, de aztán egy rossz mozdulat miatt meghalt. Emlékszik tisztán. De igyekszik nem rá gondolni. Viszont sikerült neki, és pár könnycsepp le is gördült az arcán, amit gyorsan letörölt. A festménye egy sírt ábrázolt, sok virággal, gyertyával, és egy síró lánnyal. Ez ő szeretett volna lenni, és az a lány akire saját testvéreként nézett. Amikor arra fele jár, mindig benéz a temetőbe, és beszélget vele. Gondolatai közül csak az rántotta ki hogy valami neszt hallott. Egyből elindult megkeresni a hang forrását. Kisebb keresgélés után, egy bokorban lapuló lányt pillantott meg.
   -Te mit keresel ebben? - nézett egy kicsit furán. Nem tudta mi a bokor magyarul, úgyhogy nem is mondta.

~Mit jelent az, hogy virág?~ kérdezte a gondolatában a lány, de inkább nem mondta ki, nem hiányzik neki, hogy hülyének nézze. Kis időbe telt, amíg értelmezte a mondatot, de gyorsan kapcsolt.
   -Nem vagyok prefektus, ahhoz még túl új vagyok. - mosolygott. Nem is szeretne sosem ilyesmi lenni, neki az túl nagy felelősség lenne. Sok-sok kérdést kapott, amik értelmezése után válaszolt is. Nem tudta mi van a kezével, úgyhogy gyorsan áttanulmányozta mind a kettőt. Az a fránya festék!
   -Összefestékeztem. - vonta meg a vállát. Nála nem ritka dolog hogy tiszta festék lesz egy-egy alkotása után.
   -Én Leila, elsős Navinés. Festegetek, meg zenét hallgatok. Na és te? - mutatott a zenelejátszójára, amiben időközben leállította a zenét.

Elvigyorodott, amikor körülírta az ijesztő énjét. Festékszörny lesz egyszer belőle, addig meg marad a sima festegetésnél. Mikor elindult, akkor ő is elindult utána.
   -Hehe nem baj, tudok tényleg ijesztő is lenni! - vágott egy ijesztő arcot, majd egy aranyos fejet. Talán így tényleg nem fogja ijesztőnek gondolni senki.

   -Ahaa! - mosolygott rá, majd felemelte a lapot, ami még mindig a temetőt ábrázolta a síró kislánnyal. Lehet most elrontja szegény lány kedvét, de ő kérte. A sírra csak annyi volt ráírva angolul hogy:
'Könny... Ezzel kezdődik minden, s nyilván ezzel végződik is, saját könnyemmel, a másokéval.'
Ez igaz. Amikor valaki megszületik, ha nem is egyből de sírni fog. Ha valaki meghal, ha nem is közvetlen előtte, de sírt, és a szerettei is sírni fognak. Általában.
Vannak olyan esetek, amikor senkit sem ráz meg, hogy valaki meghalt. Senki se veszi észre, még talán a halott sem. Lehet azt hiszi álmodik... aztán az éjszaka után mikor várja hogy felébredjen, rájön, hogy egy örökös álomba került... egy szép helyre, ahol béke van.
   -Az jó lehetett. Egyszer én is festettem lábbal, valahol még szerintem meg is van. - vigyorgott a lány.

Mikor könnyes szemekkel nézett Leilára Mária, akkor egyből kapcsolt is. Egy aprót megkönnyeztette egy festménye valakit. Ezt most elkönyvelte sikernek, mivel alapból szomorú hangulatúra tervezte a festményt. ~Könnyel kezdődik, és végződik~ talán ez az egyik legfurcsább dolog. Erről eszébe jutott még egy idézet, amit nem mondott ki hangosan, de magában párszor elmondta: 'Mindannyiunkra feledés vár. Ez a legjobb dolog, amit a világegyetemtől valaha kaptunk.' ez is teljesen igaz. Miért igaz ennyire egy csomó idézet? És sokszor nem a legvidámabbak az igazak. Hanem gyakran a legszomorúbbak. Idézetek tömkelege futott át a fején, és párat még ki is akart mondani, de nem akarta nagyon elrontani a másik lány kedvét, így inkább be fogta a csőrét.

~Ehh... mit jelent az hogy indiszkrét?~ kérdezte magában a lány, de megint csak nem hangosan. Majd ennek is utána néz. De az előtte álló kérdést értette, így meg is válaszolta:
   -Csak jött az ötlet. - vonta meg a vállát. Általában ha jön egy ötlete, egyből festék, ecset, valami felület amire festhet, és megpróbálja megvalósítani amit eltervezett, ami nem mindig szokott neki sikerülni. Múltkor egy táncoló lányt akart festeni, de elrontotta a lábát, és hagyta is a francba. Van türelme, nem arról van szó, csak ha valamiről tudja hogy úgyse fog abban a percben sikerülni, akkor hagyja és majd valamikor máskor megcsinálja, ha nem felejti el. Ha elfelejti, akkor meg ez van.

Innerfire a troll - vagyis Lilo

Boldogan ölelte vissza a lányt, akit eléggé régóta nem látott.
   -Liloo! Te mióta vagy szemüveges? - ez volt az első kérdése a lányhoz - Nyau, engedj el, ennyi elég! - hámozta le magáról Lilo kezeit.
   -Megvan még a karkötő! - mosolygott rá, miközben felemelte bal kezét, amin ott díszelgett a fekete-fehér tappancsmintás karkötő. Leilán a nála megszokott fehér póló sima farmer fekete sportcipő volt.

   -Ohh a zenélés az jó! Én nem játszok semmilyen hangszeren, és énekelni se tudok, csak hallgatni. - mosolygott ő is.
   -Szerintem én is. - most jött rá hogy álmos, eddig észre se vette. Bár ez nála mindig így van. Észre se veszi ha álmos, szomjas éhes egyéb ilyen dolog, és csak akkor jön rá, amikor mondják neki.

Innerfire a troll - vagyis Lilo

   -De jól áll ám! - mosolygott, és eszébe jutott hogy mit is kell átadnia.
   -Ja, és van egy meglepi! Anyukám a gyámod!! - ugrált, de rájött hogy van itt még valami. - És részvétem. - hajtotta le a fejét.
   -Nem hát, de a tiéd se! - vigyorgott ő is, mint a vadalma.

Boldog hét percet!

Én azt próbálom kitalálni hogy reggel mire keltsem a nővéremet XD

Ohh ez eszembe se jutott, köszi XD muhaha

Igeen akkor imádta, egyfolytában azt énekelte XD

Nee, ne a husikat bántsd! :c
Én is megyek, reggel előbb kell kelnem mint Lilynek! Jó éjt!

Boldog egy percet
Valaki innen volt Kárpátia koncerten??

Tesós koncertezés <3
Mi csak itt a Sümegi vagy Ajkai vagy Veszprémi járásba járunk koncertre, távolabb nem de itt nincsenek olyan sűrűn olyan koncertek amikre megyünk... de TCS meg Kárpátia minden évben jön úgyhogy mi is ritkán
Dániában?? az cíp hely

Valahogy eljutottak az agyáig Mária szavai, de pár szó jelentését nem tudta, így csak bólintott.
Emlékezett, hogy honnan jött, igaz nincs sok ideje még itt, de valamennyire tudja hogy hol találja a hálókörletét.
   -Én arról. - mondta magabiztosan, miközben rámutatott az egyik folyosóra. - Te is vigyázz magara, jó éjt! - mosolygott. Megölelte, jóéjt ölelés pipa, és elindult abba az irányba, amerre mutatott pár másodperce.

Lilibesz <3

Lilnek jól állt hogy elvörösödött, legalább is Leila ezt gondolta. Fekete, vagy nagyon sötétbarna haja mindig kibontva omlott a vállára, zöld szemei, amik most már barnák voltak, nem tudta miért, lehet azért mert kontaktlencsét hord, mindig az érzelmeit sugározták, és tökéletes szája, amivel nem mosolygott örökkön-örökké mint Leila... A Navinés lány valahogy így írna le egy tökéletes lányt. Mikor megölelte, most nem tolta el magától, hanem visszaölelte. Jól esett neki. Kérdésén nem lepődött meg, gondolta hogy meg fogja kérdezni.
   -Puszanban. - válaszolt rá egyszerűen. Eszébe jutott, hogy neki még van egy kis dolga, ami annyit takar hogy el kell rendeznie a mangáit, amik az úton szanaszét mentek minden felé a ládájában, de még lusta volt rendbe rakni őket.
   -Nekem még van egy kis dolgom. Ha te is jössz felfele a kastélyba, mehetünk együtt. - bontakozott ki az ölelésből, és indult meg az iskola irányába.

Saárossy Gilbert

Kora reggel kidobta az ágy a vöröses barna hajú lányt, így gondolta elmegy felfedezni. Nem nagyon szokott egyedül bolyongani, de most ilyen kedve volt. Csak sétálgatott, amikor valahogy megtalálta a könyvtárat. Gondolta bemegy, hátha találkozik Lilojával, de ha nem, akkor max. olvas valamit.
Körbe is járta a könyvtárat, de Lilje sehol, így maradt neki az olvasás. Le is emelt egy könyvet az egyik polcról, és elkezdte olvasni miközben sétálgatott. Csak ment valamerre, amikor nekiment valakinek. Biztos volt benne hogy egy embernek ment véletlen neki.
   -Bocsánat! - mondta a még mindig borzalmas kiejtésével, miközben hátrébb lépett.

Lilibesz <3

Gyors léptekkel közeledett a stég felé, még a ruháját igazgatva út közben. Fogalma sem volt róla, hogy miért izgult, nem tárgyalásra ment, legalább is remélte. Lilo azt mondta neki, hogy beszélni szeretne vele valamiről. Öltözete egy rózsaszín ujjatlanból, fehér szoknyából és fehér szandálból állt.
Már messziről felismerte Lilibesz alakját, ahogy a stég szélén ült. Egyből gyorsabban is ment, és a szíve is gyorsabban vert.
   -Szia Lil! Miről szeretnél beszélni? - tért a lényegre, miközben leült a fekete hajú lány bal oldalára. Mikor kicsit hozzáért kellemes bizsergés futott át rajta.

Mindenki de főleg Lily

A robbanás óta nyugtalanul mangákat olvasott, majd mikor úgy érezte, eléggé éjszaka van, elindult a gyengélkedő felé. Előbb nem mert sehova se menni. félt hogy pletykákat hall, amiktől nyugtalan lesz.
A folyosón úgy ment, hogy megjátszotta a fejfájós-szédülőset, hátha úgy hagyják elmenni a gyengélkedőig. Senkivel se találkozott útközben, úgyhogy felesleges volt a megjátszása.
Mikor odaért a gyengélkedő ajtaja felé, mély levegőt vett, felkészült a legrosszabbra is.
Belépett, és körülnézett. Pár pillanat múlva megpillantott egy ismerős körvonalat, gondolta hogy csak az ő Liloja lehet. Halkan odalépkedett hozzá, és figyelt rá nehogy felébressze a többieket.
Mikor megbizonyosodott róla, hogy Lilo az, odaült az ágya szélére. Mikor megkérdezte Liltől a szomszédos ágyban lévő fiú hogy mije fáj, mármint Lilibesznek, pár szúrós pillantással jutalmazta az egyént, de csak azért mert eléggé féltékeny típus (most nem lenne rá oka, de na ő Leila, ilyen, így kell szeretni), majd Lilhez fordult.
   -Jól vagy? Úgy aggódtam! Mi történt? - hadarta gyorsan a japán szavakat, mert magyarul még mindig nem beszél olyan hűdejól, és Lilo úgy is érti, másnak meg nem kell.
Közben elkezdett egy srác zenélni, aminek Leila örült, mert Lilnek a zenétől mindig jobb kedve lesz.

Lilibesz <3

Pont a kedvence! Lily tudja hogy mit szeret Leila és mit nem. Elfogadta a sütit, és evett is egyet. Nagyon jól esett neki.
    -Mi vót ez az izééé... ööö? - nevetett. Ahogy ismeri a fekete hajút, sosem szokott ilyen hangokat kiadni de kitudja? Lehet amíg nem találkoztak, addig rászokott ezekre.
Egy hirtelen ötlet miatt az ölébe tette a tálcát, és Lil ajkaira tapadt. Pár másodperc múlva gyorsan elszakadt tőle, elmormogott egy 'Bocsánato'-ot, és elrohant.

Mindenki de főleg Lily

Kicsit megnyugododott, hogy csak nem tud lábra állni. 'Csak'. Annak örült legjobban, hogy eszméleténél van. Valakitől azt hallotta, hogy van aki még mindig nem tért magához, és lehet hogy egy ideig nem is fog, de azért túléli. Aztán rájött hogy fázik. ~Jaaj nem hoztam pulcsiit!~ gondolta. Megnézte hogy Lilo jól van, el is mehet, akkor is ha valaki szerint illetlenség ilyen gyorsan lelépni.
   -Én megyek, ha nem probléma. - mondta halkan, továbbra is japánul, miközben kibontakozott az ölelésből, és elindult.
   -Sziasztok, jobbulást! - mondta kicsit hangosabban és magyarul, majd kisétált az ajtón.

Saárossy Gilbert

~Cink... az meg mi a jóságos ég?~ kérdezte magában, de nem hangosan. A kérdésre megrázta a fejét, és azt mondta:
   -Csak erre sétáltam olvasás közben. - ezt az olvasva sétálás szokást lehet át fogja venni Lilo-tól, de nem baj. Legalább olvas valamit ami nem manga.

Sziasztook!

Lily így még én köszöntem az ősidőkben (négy éve XD)

Én egyszer véletlen forró dolgot raktam a fagyasztóba.. nem lett baja de a nagyi egy aprót leszidott XD

Saárossy Gilbert

- Jó tanulást! - mosolygott, és aprót meghajolt, majd tovább ment. Lehet hülyének nézte a rellonos fiú, de Leila félig koreai, és tudja a szokásokat. Köszönéskor elköszönéskor bemutatkozáskor meghajlás, ha például a polgármesternek kell akkor mélyebb, nem szabad soha semmiből se négyet adni, Leila fél is attól a számtól. Hogy miért is? A távolkeleti hitvilág szerint a 4 baljóslatú szám (hasonlóan hangzik, mint a „halál”), ezért Kínában, Japánban, Koreában és Tajvanon általában a repülőgépeken nincs 4-es sor, a szöuli Incheon repülőtéren nincs 4-es és 44-es kapu. A lakásoknál és az autók rendszámában is kerülik a 4-es szám alkalmazását. Ez lehet csak egy babona, de Leila elhiszi. Bár mindent elhisz, amit Destiny vagy az anyukája elhisz.

Kimberly
Hangulatzene | Külső ( az úszógumi nélkül) | Egy szombat délután

Melege volt, de nagyon. Nem tudott szinte élni, annyira nem bírta ki a hőséget, így gondolta egye-fene elindul megkeresni a Barlangfürdőt. Nem kellett sokáig keresgélnie, meg is találta a helyet, amit keresett. Fizetett, és bement. Az öltözőben gyorsan levette a rövidgatyát, amit rávett a fürdőruhájára mert már hogy néz ki az hogy valaki fürdőruciban sétál a faluban? Így meg úgy nézett ki mintha rendesen lenne rajta póló és gatya. A sportcipőjét is gyorsan levette, de nem vett fel papucsot, nem félt a fertőzésektől.
Mikor már úgy érezte, hogy okés mehet a medencébe, el is indult, hamar meg is találta, és hát mit csinált volna, bement.
~Ez gyönyörű!~ gondolta magában. Nem járt még életében ilyen szép helyen, de ha járt is, akkor az nagyon régen volt és már nem emlékszik, vagy egy előző életében volt. Olyan jó érzés volt neki a vízben állni, legszívesebben egész életébe ott maradt volna.

Kimberly
Hangulatzene | Külső ( az úszógumi nélkül) | Egy szombat délután

Kicsit megijedt mikor egy másik lány érkezett, és lefröcskölte. Ment a szemébe is a vízből, amiért nem volt oda. Megszokhatta volna már ezt az érzést, mikor régebben vízilabdázott akkor sokat érezte, de még mindig nem szereti. Bár ezt ki szereti? Kinyitotta a szemét, és egyre jobban kezdett elmúlni az érzés.
- Semmi baj! - mosolygott a barna hajú lányra. Nem szokása ilyen apróságokért haragudni, de ha megharagszik, akkor az illető kerülje el vagy harminc kilométerre. Szimpatikus volt neki a lány, így hát gondolta egye fene bemutatkozik, mert miért ne?
- Lukács Leila vagyok, elsős Navinés. - egy aprót meghajolt, még mindig félig koreaiból van és benne vannak ezek a szokások. Remélte hogy nem nézi hülyének a másik lány.

Kim
Hangulatzene | Külső ( az úszógumi nélkül) | Egy szombat délután


Már kezdi azt hinni, hogy elsősök közül csak Levitásokkal találkozik órákon kívül. Bár ez már nem egészen igaz, mert egyszer találkozott egy Navinés lánnyal, aki elsős. Többször nem, vagy legalább is nem emlékszik.
- Jól mondod! - ilyenkor mindig visszagondol a 'régi' szép időkre, mikor még egy tengerparti városban élt. Eddig egész életében tengerparton élt. Igaz, hogy Szöulban született, de Busanban élt, aztán Muroto-ban. Nem tudja, hogy hol szeretett a legjobban. Szöulból meg csak azért emlékszik pár dologra, mert sokat volt ott versenyen.
- A neved alapján nem magyar vagy. Honnan jöttél? - kérdezte. A származást mindig mindenkitől megkérdezi, ő se tudja miért.