Végre egy kis pihenés. Gondoltam, mikor megláttam a kis ajtót a sziklák között. Nem volt nálam sok holmi, csak egy kis vászontáska az egyik színjátszó-fesztiválról és abban a törölközőm. A fürdőruhám már rajtam volt, nem volt kedvem azt is cipelni.
Beléptem és nem hittem a szememnek!Azt hittem, romosabb lesz. De ez nagyon szép... Köszi Bori -gondoltam, miközben köszöntem a recepciósnak. Egy barátnőm mesélt a helyről, aki elvileg mindig ide jár, ha baja van, vagy az akváriumba. Meg is tudtam érteni.
A medence felé vettem az irányt, le a lépcsőkön. Levettem a ruháimat és a "habokat" élveztem. Lemerült én,
hogy a hajamba ivódjon a kellemes érzetű víz. Ebben a világban még ez is mágikus volt. Imádom a vizet!
Nem sokat tudtam gondolkodni, csak relaxáltam. Teljesen megnyugodtam és már ez sem érdekelt, ha a sminkem lefolyik az arcomon. Végre magam lehettem és senki nem látott. Legalábbis azt gondoltam, amíg meg nem hallottam egy idegen eredetű hangot. Éreztem a hátamon, ahogy avalaki más keltete hullámok a hajamba kapnak és a hátamat símogatják.
-Ki van ott?-kérdeztem a semmibe, háttal az öltözőknek. Feleletet nem kaptam, de éreztem ahogy valaki közeledik hozzám és a tekintete a lapockámba fúródott. Illetve én így éreztem. Már sokaktól megkaptam, hogy paranoiás vagyok, de nem hittem nekik.Biztos vagyok benne, hogy valaki beszállt a vízbe!