36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nathaniel Ash Everett összes hozzászólása (69 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2016. június 6. 15:07 Ugrás a poszthoz

Lenke

Azt hiszem, hogy bármennyire is próbálkozom - na jó, ez hazugság, mert azért annyira nem töröm magam, Bogolyfalva még mindig nem nőtt annyira a szívemhez, valahogy csak nem tudom az otthonomnak hívni. Talán majd egyszer, ha végre elég elhivatottságot érzek hozzá, hogy kicsit jobban körbejárjak... De annak nem ma jött el a napja, mert egyszerűen kibírhatatlan a hőség, ami makacsul befészkelte magát a szobámba. Lehet, hogy ez a sors fintora, amiért újabban folyton itthon ülök. Néha azért ki is szoktam mozdulni, szerintem ez már fél siker... Ez a mai nap is olyan volt, hogy kicsit kellett a levegő, mert itt bent bizony már híja volt. Szóval jobb ötlet híján, mert nem akartam egyedül menni, a mihaszna baglyomat fejbe dobtam egy csemegével, hogy aztán a haragosan csattogó csőrét befogjam egy Lenkének címzett levéllel. Nem sok embert ismertem a faluban, akit meghívtam volna magammal, de ő ilyen volt. A levélbe belefirkantottam az időpontot és a helyszínt is, meg ugye a szokásos formaságok. Utána rávettem magam, hogy végre felöltözzek, a választásom pedig egy fekete rövidgatyára, meg egy fehér pólóra esett, hozzá strandpapucs. Nem volt a kedvenc cipőfajtám, de ez volt az egyetlen, ami most elviselhetőnek tűnt. Fésülködés címén párszor a vállig érő barnás vöröses vacakba túrtam, majd megráztam a fejemet. Hát ez egész egyszerűen reménytelen.
A válltáskámba belegyömöszöltem a teljességgel használatlan, értelmetlenül hatalmas fekete fürdőlepedőmet, meg egy fürdőgatyát, mellé egy tusfürdőt, aztán utamra slattyogtam, egy cetlit hátrahagyva Alexnek, hogy majd jövök, nem a bunyipok vittek el, ne aggódjon.
A faluban sem volt kisebb a meleg, szóval csak nem tudtam hova tenni a dolgot. Minek nekem mágia, ha semmi hasznát nem veszem egy esetleges agylágyulás esetén?
Viszont Merlinnek hála, a Barlangfürdő reklámja nem volt rossz, így az is elég könnyen behatárolható volt, hogy merre is találom azt a bizonyos sziklafalba mélyesztett ajtót. Lenkének még se híre, se hamva nem vol, de nem is csináltam belőle problémát, mert korábban érkeztem, inkább csak a hideg sziklának döntöttem a hátamat és rágyújtottam. Többnyire jó gyerek vagyok, de ez az  orbitális jellemhibáim egyike.
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2016. június 6. 15:55 Ugrás a poszthoz

Lenke

Igazából gondolkoztam rajta, hogy ilyenkor nem kellett volna ilyen hamar elindulnom otthonról, mert hát... az azzal jár, hogy várakozhatok, ami meg nem előnyös, mikor a 30 fok fölötti időjárás tombol.
Én azért feltaláltam magamat, mert előhalásztam a cigimet és rágyújtottam, ami azért is volt jó, mert a mentolos füst kicsit változatossá tette a rémesen állott és fülledt levegőt. Aztán már csak arra eszméltem, hogy valaki közeleg a látóhatáron, és ahogy közelebb ért, rá kellett eszméljek, hogy Lenke az. Halványan elmosolyodva intettem neki, majd ismét a hajamba túrtam elgondolkozva, persze nem a veszélyes kezemmel.
Gyorsan meg is szabadultam a füstölgő kátrány rúdtól, mikor Lenke ideért, majd halványan elvigyorodtam.
- Helló. Jaj, nem, nem, dehogyis. Én jöttem korábban, mert féltem, hogy nem lesz energiám megmozdulni, ha tovább várok - nevettem el magamat, majd vállat vontam és elfojtottam a mosolyomat, végigmérve a leányzót. Mit ne mondjak, eléggé kitett magáért, annak ellenére, hogy csak fürdeni indultunk. Nem tettem szóvá.
- Hogy vagy amúgy? Nem láttalak egy ideje - állapítottam meg elgondolkozva, majd kitártam előtte az ajtót és betessékeltem úriemberhez méltóan. Ez amolyan megszokás volt a részemről, meg ugye amúgy is szívesebben lettem volna bent, ahol már kevésbé van forróság.
Belépve körbepillantottam, majd a pulthoz lépve kifizettem a két belépőt, ha már egyszer én invitáltam meg. Mikor megkaptuk a pecsétet ismét rápillantottam, majd a lépcső felé.
- Átöltözés után találkozzunk ott a központi teremben? Mármint tudod, a szökőkútnál. Nem öt órakor... - ráztam meg a fejemet halkan felnevetve, miközben lefelé baktattam a lépcsőn.
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2016. június 6. 20:55 Ugrás a poszthoz

Lenke

Persze muszáj volt felnevetnem a kijelentésén, miszerint öregek vagyunk mi már ehhez az időhöz. A legrosszabb, hogy valamilyen szinten igaza van, mert hát a legtöbb gyerek, akit idefelé láttam, teljes lelki nyugalommal nyalta a homokot az útról most is. Nem zavartatták magukat a gatyarohasztó hőség miatt. Bezzeg én azon gondolkoztam, hogy a testtömegem hány százaléka párologhatott el a melegtől.
- Egyet kell értsek veled sajnos... Mi lesz így később...? - kuncogtam szórakozottan, miközben végigmértem kicsit, ami szerintem neki is feltűnt. Legalább benne még megvolt az igény arra, hogy jól nézzen ki, ami elég sok mai nőből hiányzott. Elmesélte, hogy mostanság többször kap szabadságot, mert ugye kevesebben vannak és nem akarják túlterhelni őket, mire lassan bólogattam, elgondolkozva. Volt logika benne, én is hasonlóan jártam volna el.
- Az azért nem rossz, hogyha van néha egy kis szabadidőd. Az Mt képzés? Hát nem tudom, nekem a Roxfort után egy kicsit furcsa, hogy őszinte legyek, ugye főleg az, hogy magyarul folyik az oktatás. De alapvetően nem rossz, egyáltalán. Csak kicsit tartok a vizsgaidőszaktól. - vakargattam meg a tarkóm egy enyhe grimasz kíséretében. Ha valamiben nem voltam biztos, akkor ez egy szokványos gesztus volt tőlem. Közben beljebb tessékeltem magunkat, meg ugye fizettem, mielőtt még Lenke különösebben a pénztárcájába kotorhatott volna. Anyám nekem azt tanította, hogy ha meghívsz valahova egy hölgyet, úgy illik fizetni. A köszönetére csak halvány mosollyal legyintettem, hogy hát, nem tesz semmit.
Nekem viszonylag gyorsan ment az átöltözés, szóval a fekete fürdőnacimban és egy másik, immáron tisztább strandpapucsban csattogtam ki a közösségi térbe.
- Hm, nem tudom. Neked melyikhez lenne kedved? - érdeklődtem lepillantva a lányra, majd a látható medencékre. Az ajkamba haraptam elgondolkozva majd igazából kettőt szúrtam ki magamnak. - A színes habos jól néz ki, oda majd mindenképpen tenni kell egy vizitet... de az is jól néz ki, ahol a mennyezetről folyik a víz. Tanácstalan vagyok. Szerinted?
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2016. június 6. 23:31 Ugrás a poszthoz

*bekukkant, mert tanulni kéne, de muszáj neki csinálni valamit tanulás helyett*

Hahó?
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2016. június 6. 23:40 Ugrás a poszthoz

Köszönöm szépen *-* A tiéd is szép ^^
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2016. június 6. 23:44 Ugrás a poszthoz

Hát, nekem holnap felelés második órában, szóval nem napolhatom tovább  Cheesy Sajnos.
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2016. június 6. 23:48 Ugrás a poszthoz

Igen, Nikolai, miben segíthetek?  Rolleyes
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2016. június 6. 23:52 Ugrás a poszthoz

Eh, nem, nem bántom az öklöd  Rolleyes Nem is értem mi bajod  Rolleyes


hajrá azért  Cheesy És köszönöm szépen *-*
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2016. június 6. 23:56 Ugrás a poszthoz

pf, szóval most én vagyok a rosszfiú. Yaaay.  Grin Grin Grin
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2016. június 7. 00:01 Ugrás a poszthoz

Ja hát igen, a barlangfürdő nem tenne jót a sisakomnak :c
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2016. június 7. 17:38 Ugrás a poszthoz

Lenke

- Ne felejtsd ki azt sem, hogy majd mérjük egymás vérnyomását, meg ugye összehasonlítgatjuk a hallókészülékeinket, hogy melyikünk fogja majd jobban hallani a pletyka alapot a szomszédból. - kontráztam rá, nevetve, mert hát ugye ez az egész csak vicc volt, legalábbis a részemről mindenképpen. Egyelőre nem kívántam járókeretes vén trotty lenni, az apám dolga lesz egy pár évtized múlva, én már csak megörökölni akarom azt a mankót.
Lenke meglepő módon tényleg érdeklődött az iránt, hogy milyen itt az oktatás és hogy én hogyan viszonyulok hozzá, szóval elgondolkozva pillantottam körbe, majd rá.
- Hogy őszinte legyek, de, elég fura magyarul tanulni, néha kénytelen vagyok szótárazni, mert egyszerűen nem jut eszembe egy bizonyos szó. Szerintem a mestertanoncok dolga jóval kevésbé megfigyelt folyamat, mint mondjuk az általános diákoké, szerintem nem figyelnek ránk annyira. De aztán nem tudom, erről inkább egy tanárt lenne érdemes megkérdezni. Én tanácstalan vagyok. - nem akartam füllenteni és hát azt hiszem, hogy ez volt az igazság. Még nem voltam itt annyi ideje, hogy komolyabb ötleteim lehessenek arról, mennyire is szigorú a rendszer. Talán majd egy pár hónap múlva.
- Majd inkább az első vizsgaidőszak után fogok nyilatkozni erről. Gondolom addig neked is ráér, nemde? - kérdeztem szórakozottan, majd gyors letudtuk az öltözést mindketten. Ahhoz képest, hogy nő, elég hamar megvolt az átvedléssel, szinte alig kellett várnom rá. Ezt egy elismerő bólogatással nyugtáztam.
Végül a szavazatok döntő többségben a színes habos mellett lettek letéve, szóval száraz helyre pakoltam a törölközőmet, majd elmerültem nem sokkal később a habok között. Üdítő élmény volt egy kicsit lehűlni, arról nem is beszélve, hogy a hab határozottan szórakoztató volt.
- Szerintem ez egy jó döntés volt - fújtam a tenyeremről némi habot a hölgy irányába.
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2016. augusztus 11. 00:00 Ugrás a poszthoz

Boldog éjfélt. Mr Kens nevében is  Cheesy
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2016. december 20. 15:03 Ugrás a poszthoz

Ráhel  Cheesy

Nem mondhatnám, hogy apám munkahelye - és egyben második felesége - annyira a szívem csücske lett volna, de néha tettem ide kisebb kitérőket. Többek közt olyan alkalmakkor, mikor apa bejelentette, hogy sokáig dolgozik és nem vitt ebédet, esetleg csak meg akartam látogatni jó fiúhoz méltóan. Néhányszor azonban pofára estem a meglepetés találkákkal és nem találtam őt itt a környéken, mert már elment, vagy még bent sem volt.
Ma azonban csak szerettem volna egy helyet, ami nem a házunk és semmi köze nincsen az iskolához. Le akartam tisztázni magamban, hogyan is fogok majd boldogulni az életben, mit tanulok majd, ha itt végeztem, esetleg dolgozni fogok-e.
Ehhez pedig az egyik hinta tökéletesen megfelelő helyszínül szolgált. Szépen ledobtam magamat és a farmeros lábaimat a levegőben lógálva dudorásztam valami igen gyermeteg dallamot, miközben hanyatt dőltem a teknőc hátra emlékeztető hintában. Gyerekkoromban is ez volt a kedvencem és ez azóta sem változott semmit. Ez a hinta ugyanolyan baró maradt. Néha a gyerekek furán néztek, amiért ilyen idősen is képes vagyok ide mászkálni, de néhányukkal egészen jól el tudtam beszélgetni. Más volt a világképük, mint a legtöbb embernek.
Rövidesen feleszméltem a kábulatból és rájöttem, hogy nem csak én hintázom, egy másik szintén ringatózik, hát arra sandítottam.
- Hahó?
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. január 17. 18:58 Ugrás a poszthoz

Franci, Apu, Nomusa, Valentin

Mivel tudtam, hogy ma nagy "parti" lesz, nem is álmodoztam olyan luxusokról, mint amilyet a tanulás jelent. A délutánom jelentős része a bevásárlással telt, amikor is egy csomó időt a polcok előtt rostokolva töltöttem, azon filozofálva, vajon melyik chipset is kéne venni. Végül inkább nem döntöttem.
Francival gigantikus sátorrá alakítottuk a nappalit, amitől őrémsége majd egész biztosan hanyatt dobja magát, de meg is érdemli. Zord mindenségit neki!
- Franciiiii? - kiabáltam vissza az egyik nagy rakás párna mögül előmászva kisfiús vigyorral és már a konyhába is baktattam. A lány a jelek szerint éppen egy nagy rakás ragacsos, barna színű itókát készített elő, amivel később majd össze lehet öntözni a kanapét.
- Mondjad, itt vagyok - álltam meg végül mellette, oldalra biccentett fejjel figyelve őt. - Én is kapok, ugye?
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. január 17. 19:03 Ugrás a poszthoz

Nomusa, Franci, Apu, Valentin

Éppen rákattantam a kakaóra, hogy nekem bizony az kell és biztos úgysem adnak, de Franci meglepő módon éppen ezért hívott. Kissé megilletődve néztem rá pár másodpercig, majd végül beleegyezően biccentettem, hogy legyen hát.
- Nem jártam semerre, teszteltem, mennyire alkalmas a kastély bújócskára.  A képességei több, mint kiválóak - eközben magamhoz ragadtam egy kanalat, hogy aztán megkóstoljam a ragacsos, édes italt.  Elvettem a felém nyújtott csészét.
- Nem bánom... Ha ragaszkodsz hozzá, rád írom a végrendeletemben - bólogattam szélesen rámosolyogva a szőke leányzóra, aztán a kakaóba ittam. Nem volt túl édes, pont olyan kellemesnek bizonyult.
Közben újabb nő csatlakozott a díszes kompániához, akinek Franci volt szíves bemutatni is. Nem igazán kívántam feltartani a nőt, aki a kezében a tálakkal egyensúlyozott, de azért kezet fogtam vele.
- Örvendek. Nathaniel vagyok... Vagy Ash, ahogy jobban tetszik - mosolyodtam el barátságosan, a másik kezemben a kakaóm maradványait szorongatva. Aztán szemügyre vettem a nagy halom edényt, végighallgatva a felsorolást.
- Te jó ég... Igazán köszönjük a fáradozást... - pislogtam nagyokat, hogy aztán Francira nézzek kérdőn. - A vén csontok hova lettek?
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. január 17. 19:32 Ugrás a poszthoz

Nomusa, Franci, Apu, Valentin

Én bólogatva nyomatékosítottam, hogy persze, maradjon legalább a vacsorára, hogy aztán fel is merüljön a kérdés azt illetően, a hiányzó két személy most éppen hol is tartózkodik. Pár pillanatra elméláztam a válaszra, majd rosszalló fejjel biccentettem.
- Alighanem igazad van. Ha nem ér haza fél órán belül, küldeni fogok neki egy rivallót... - közöltem, mintha mindennapos lenne, hogy az ember az apját torkolja le különböző agresszív levelek formájában.
Franci felszólítására már surrantam is a szekrényhez, még szerencse, hogy kiigazodtam a házon. Kiszedtem egy nagy halom tálat, amit aztán egy pálcamozdulattal az asztalra is lebegtettem, ha kézben viszem, egész biztosan legalább három eltörik.
- Francika, szerintem nem illik a vendégnek teríteni, de hagyom, hadd bíráld el te a kérvényt - nevettem, miközben elkezdtem kipakolni a porcelánokat szépen sorba.
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. január 17. 20:31 Ugrás a poszthoz

Nomusa, Franci, Apu, Valentin

Mikor láttam, hogy Franci mély levegőt vesz, diszkréten a fülemre tapasztottam a kezem. Nem mintha nem szeretném a hangját, de néha szinte már ijesztő hangerőt képes megütni.
- Ilyenkor nem irigylem a jövendőbeli férjedet - közöltem, sokatmondó pillantást  vetve a lányra, hogy aztán pimasz vigyort öltsek fel. Erre a hangos közleményre már apu is előkeveredett, a riasztóan kék zoknijában. Egyszer még összemosom a feketékkel...
Éppen hogy beszélgetésbe keveredett, szociális helyzetekben meglehetősen kárörvendő művészlelkünk - aka, Franciapci - is befutott és most először örültem, hogy még nem fogtunk neki az evésnek. Tuti félrenyeltem volna. Életke?
Kérdő pillantásokat lövelltem Franci felé, hogy aztán kifogástalan mosolyt mutassak Nomusának. Teljesen normális családom van.
- Megyek, felügyelem a kézmosást...
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. január 17. 21:48 Ugrás a poszthoz

Nomusa, Franci, Apu, Valentin

Míg kb címszavakban követtem le, hogy mi zajlik az ebédlőben, segítettem a gyerekeknek kezet mosni. Fő a biztonság, meg amúgy is, addig van időm emészteni az imént történteket.
Közben Franci toppant be, mire felé fordultam vigyorogva. A kijelentése teljesen abszurdum volt.
- Ha apám képes volt a tiédet elviselni harminc éven át, te nem leszel nekem kihívás - pöccintettem rá egy kis szappanos vizet az utolsó mancs mosása után. Átvettem a száraz törölközőt, hogy aztán a suttogó Vesznának szenteljem minden figyelmem - mintha hagyna választást...
- Hát határozottan fura volt és nem vagyok benne biztos, hogy akarom-e tudni. Nem lehet, hogy valami nőügy volt? Abból sok van neki... - próbáltam kicsit elviccelni a helyzetet, aztán Vesznának nyújtottam a még megmaradt apró száraz részt.
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. január 17. 22:25 Ugrás a poszthoz

Nomusa, Franci, Apu, Valentin

Megkaptam a nekem kijáró csúnya pillantást, hiszen beszóltam apuka nőügyeire, holott mindenki tudja, hogy az utóbbi húsz évben meglehetősen botrányosak. Megadóan feltartottam a kezemet, mielőtt a vélaszármazék eltesz láb  alól, itt a fürdőben.
- Aludt itthon, míg szabadságon volt? - kérdeztem felvont szemöldökkel, de igazából nem vártam választ, csak el akartam kicsit gondolkoztatni.
Néztem, ahogy visszabiggyeszti a törölközőt a helyére, majd a megjegyzésére grimaszba rándult az arcom.
- Hát nem tudom Franci, valahogy nem lenne ínyemre... - jegyeztem meg, visszatartva a lélegzetem egy pillanatra, majd utána sétáltam, hogy kihúzzam neki a széket.
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. január 17. 23:27 Ugrás a poszthoz

Nomusa, Franci, Apu, Valentin

Ameddig Valentin jelen volt én lehetőleg meg sem szólaltam és szintén hallgatásba burkolóztam, míg róla folyt a szó. Na, nem mintha problémám lenne vele, de azért én nem vagyok oda érte sem emberileg, sem pedig mint művészért. Ez furának is tűnhet, hiszen végig kísérte a gyerekkorom.
Végül inkább az evésnek láttam és nem igazán szóltam érdemben a csevejhez.
- Nagyon finom a tészta, Ms. Baako - jegyeztem meg végül. Nem csak udvariasságból, tényleg az volt.
Annával kezdtem inkább beszélgetni arról, hogyan is halad a rajzolással mostanában.
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. január 18. 00:29 Ugrás a poszthoz

Nomusa, Franci, Apu

Azt hiszem, hogy sikerült alkalmi süketté válnom és nem is mondtam semmit arra apának, hogy maradhatnék estére. Még egy hatalmas villányi tésztát tömtem magamba, mielőtt válaszoltam volna és ez idő alatt a "ház ura" is tiszteletét tette az asztalnál, legalább húsz másodpercre.
- Hagyd, Franci, fölösleges... - legyintettem felismerve az utalást, de szerintem ő is tudta, hogy van, akin az sem segítene.
A lányra pillantottam zavartan, kicsit a tarkóm vakargattam, majd apára pillantottam és végül megvontam a vállamat.
- Persze... maradhatok - bár nem igazán értettem, három ember hogy nem boldogul nyolc gyerekkel. Azért annyira nem veszélyesek.
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. január 31. 23:16 Ugrás a poszthoz

Mr Lasch

A vizsgákra való veszett tanulás kifejezetten megviselte a szervezetemet a napokban. Ezért az éjszakák többségét a kastélyban töltöttem, jobb is volt így, legalább azon sem kellett aggódnom, hogy apám majd félhullán benyit hajnalban és rámmorran, miért nem alszom inkább.
Azonban a mai nappal a szervezetem úgy döntött, hogy épp eleget tanult már, köszöni, nem hajlandó további ismeretanyagok befogadására. Csak ültem a jegyzeteim fölött, bámultam rájuk, néha elolvastam és mégsem sikerült semmit megjegyezni. Így tehát minden bűntudat nélkül keltem fel az asztal mellől és kezdtem öltözni, hogy találkozzak Mr Nagymenő-minisztériumi-manussal. A kedvéért még arra is képes voltam, hogy az ing helyett egy képregényes pólót és farmert válasszak öltözékképpen. Amúgy is sokkal jobban preferáltam ezt. Végül öt perccel a megbeszélt idő előtt futottam be a Falatozó elé, ahol Ervin már nem meglepő módon ott ácsorgott.
- Hova siettél ennyire? Még én is bőven idő előtt vagyok! - horkantam fel végül, megveregetve a vállát, hogy jelezzem: helló, jelen!
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. január 31. 23:19 Ugrás a poszthoz

Dér Jankó Rolleyes

Valahogyan egyáltalán nem lepett meg a tény, hogy amint karnyújtásnyi távolságba keveredtem Lasch úrhoz, abban a pillanatban már meg is ölelt. Persze, kaphatnék sokkot, hogy miért csinálja meg engem ne ölelgessen, de miért is? Helyette inkább kissé esetlenül ugyan, de viszonoztam a gesztust, megveregetve finoman a hátát.
- Hé, nehogy aztán rám kend! Kettőnk közül te vagy olyan hű de elfoglalt. Nehogy sírj nekem, mert ülhetünk pityeregve az asztal mellett két oldalt, mint valami rakás szerencsétlenségek - nevettem el magam halkan, pedig teljesen komolyan gondoltam. Ha nekem valaki fontos volt, akkor néha már túlzottan is fogékony voltam az illető érzelmeire és a nevetésből pillanatok alatt retardált fóka módján történő visítás lett, a szipogásból pedig könnyáradat. Persze, fagyos volt, hát biccentettem, hogy akkor nincs más, irány befelé.
Bespuriztam hátra, hogy aztán a melegtől lassan feleresztve megszabaduljak a kabátomtól és egy tincset zavartan lökjek odébb a homlokomból. Ideje fodrászhoz menni.
- Áh, semmi sok. Vizsgaidőszak lesz, tanulok ezerrel, de az agyam betompult, asszem túlzásokba estem - nevettem fel kicsit megdörgölve a szemeim, hogy rendes működésre bírjam a bent ketyegő valamit, sikertelenül. - És a minisztériumban?
Ahogyan sejtettem, azért ez a póló sokkal jobb hatással volt a kedélyállapotára, mintha kiöltöztem volna és beállítok nyakkendőben. A helyében már csömöröm lenne tőle.
- Igen, tudom. És jól is járnál, de nem vagyok nő, szóval buktad. Mit iszunk? - kérdeztem végül felcsapva az étlapot.
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. január 31. 23:21 Ugrás a poszthoz

Lazánka  Rolleyes

- Az még nem is hangzik olyan rosszul, mint mondjuk az, hogy szerelmet vallottam a nődnek, aki erre mindkettőnknek kosarat adott. Ez jobban illik a helyi nénikhez - nevettem el magamat kissé. Ha az ember elindít köztük egy pletykát, tíz perc múlva a falu végére ér, de teljesen kifacsarva, nincs mese. Azért látszik rajta, hogy egy jó ideje nem ökörködött már senkivel, az ilyesmi meg le tudja lombozni az embert. Ezért nem szabad korán munkába állni.  
- Csak ne hagyd, hogy bármibe rángasson, nem fogok bíróságra járkálni a hülye fejed miatt! - jelentettem ki harciasan, de egyértelmű volt, hogy én lennék az első, aki a cellája előtt ugrálna, hogy: "Lasch... Héló! Börtöntöltelék! Hahó". Röhej. A kérdés hallatán futólag eltöprengtem, de aztán lassú fejrázásba kezdtem. Fura is volt kicsit.
- Nem tudom, nem hallottam ilyesmiről. De apa mostanság nem beszél annyit az előkészítőről, meg amúgy is ritkán látom... - Persze, erről nem csak ő tehetett, hanem az egész família, az élen velem, majd magával és az előkészítővel, aztán Franci és Valentin.
Egyszerűen nem tudtam elképzelni róla, hogy majd pont neki fog hiányozni a vizsgákkal járó stressz.
- Cseréljünk! Te bemész, megírod a bájitaltan vizsgámat, én meg nyakkendőt öltök és végzem a dolgod az irodában, aktakukac - néztem rá provokáló pillantással, amit egy pimasz mosollyal körítettem. Azért jó volt kicsit olyannal lógni, aki mégis velem egykorú és nem nőnemű egyed. És Ervin, persze.
- Mondtam, hogy nem neked való a minisztérium, papa... - ráztam meg a fejemet, majd lemondó sóhajjal legyintettem nagyot. Aztán jött az a katasztrofális ötlet a részéről, hogy kérjünk napi ajánlatot, ami tényleg rettenetes döntés volt.
Így hát evidens, hogy belementem.
- Jó, legyen úgy. Legfeljebb kapunk valami undormányt - vigyorogtam szélesen, mint valami hibbant. Azt hiszem, nem vagyunk egymásra jó hatással.
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. január 31. 23:41 Ugrás a poszthoz

Mer' a nézését...

Persze kiröhögött, én meg ettől felhőtlenül boldog voltam, hiszen ez volt ennek a kis találkának a célja: random brainstorm és egy kis lazulás, neki a munka, nekem a könyvek mellől. Az ötletére én törtem ki röhögésben és az arcom a kezeimbe temettem, hogy ne vágjak nonstop retardált fejeket.
- Ez jó, ez tetszik! Tuti ez történt, én erre szavazok! - törölgettem a könnyeimet a végére, mert hát ennyire szar ízlésű nő nem igazán létezhet. Először dob engem, majd Ervint? Ugyan!
Csak akkor vettem kicsit komolyabbra a hangom, mikor arról volt szó, hogy azért figyeljen, mibe keveredik bele, mert nem akarok csápolni a cellája előtt egy "free kisses" pólóban, amin dementorok vannak. Nem, barátocskám, felejtős.
- Hm? Ja, nem tudom... Nem hiszem. Megint hajtják a hülyeségük a másik vén csonttal, lehet összekaptak, vagy nem tudom - vontam meg a vállamat lazán végül. Én szerettem mind a kettőt a magam módján, de néha ingerem lett volna a fejüket az asztalba verdesni, csak egy kicsit, úgy szeretetből. A kérdésére csak röviden biccentettem, hiszen apám kicsattanó formában volt az utóbbi időben, egy rossz szavam nem lehetett rá, még a gyászos dátum ellenére sem.
- Úgy nézek ki, mint aki nem? Ugyan már, haver, velem minden oké - legyintettem és nagyjából így is gondoltam. Egy ideje már nem gyászoltam anyámat, úgy gondoltam, egy sokkal jobb helyen van most, ahol nincsen fájdalom és betegség, sem csalódottság.
- Akkor ezt lemeccseltük, én úgyis kompromisszum- és segítőkész vagyok, egy rossz szavuk sem lesz rám az irodában. A bájitaltan meg a könyökömön jön ki, hatszor olvasok el egy mondatot és azután sikerül felfognom az első pár szót... Ez az ajánlat annyira vonzó... - gondolkoztam el, de a vigyor az arcomról egy pillanatra sem tűnt el. Túlzottan el tudtam képzelni magunkról azt a bizonyos cserét, még ha nem is túlzottan szabályos vagy erkölcsileg helyes cselekedet lenne. Ebben e mesügében mindig ez volt a különleges: hogy elhitte magáról.
A pincér reakciója vagy nagyon színlelt volt, vagy megdöbbent esetleg utalni akart rá, hogy ez tényleg nem jó ötlet, de semmiképp nem volt bíztató.
- Szerintem ezt besz.ptuk fiam. Mit kapunk, sárkánygolyókat? Szalamandra-szószban? - vágtam undorodó grimaszt, de ismét kuncogni kezdtem.
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. február 1. 00:25 Ugrás a poszthoz

Tűzről pattant Lazánka  Love

A mondata végére majdnem átugrottam az asztal fölött, hogy befogjam a száját, de végül csak a székben egyre lejjebb süllyedve öltöttem rákvörös színt és túrtam a hajamba. Jó, rendben, a haverom teljesen retardált, nincs mit tenni. A végére már csak rázkódtam a visszafogott nevetéstől, hiszen a környező asztaloktól persze minket figyeltek.
- Oh, kapd be, jó?! - vágtam hozzá a kezem ügyébe akadó csomag papírzsebkendőmet, mert valahogyan le kellett vezessem a "feszültséget" rajta, mert előbb-utóbb lehet kiütném. Persze egyáltalán nem haragudtam rá, csak kellett valami kifogás, hogy piszkálhassam.
Végül felegyenesedtem és kicsit nyújtózkodtam is, hogy nagyjából kiegyenesítsem a gerincemet, hogy aztán elégedett vigyorral bámuljak rá, enyhén oldalra biccentve a fejemet. Kettőnk közül ő volt a nagy csajozós, én jobban elvoltam magamban. Így voltunk nyerő páros.
- Vigyázz, mert szavadon foglak! - közöltem végül pimasz grimasszal az arcomon. Bár a kivitelezését még nem tudtam elképzelni, meg azt sem akartam tudni, mekkorát kapnék, ha fény derülne rá, hogy nem magam mentem be a vizsgára. Nem mintha ez megállítana bármiben is. A gondolat minden esetre nagyon tetszett.
Aztán persze produkáltam magam, kitalálva a legundorítóbb kaját, amiről az ember álmodhat, ez persze el is érte a célját.
- Finnyás vagy, Ervin! - vágtam rá dacosan, majd ismét elfojtottam egy vigyort. - De én is. Fúj!
Ekkor érkezett meg a pincér a két tányérral és az üdítőkkel, amit aztán le is pakolt elénk és én ugyanolyan tanácstalanul meredtem Laschkára, mint ahogyan ő rám. Most ez mi a...? Jómagam csak biccentettem a pincérnek, aztán beleszagoltam a pohárba és evőeszközt szereztem, míg ez az eszement beleivott.
- Azért ne okádj az asztalra, légyszi! Ö... ugye nem a szemöldököm fogod lelihegni a helyéről következő körben? - kérdeztem, most már komolyan kétségbeesett fejjel meredve a palacsintára, amit megbökdöstem a villámmal, mintha fennállna annak a veszélye, hogy esetleg megmozdul. - Mit csinálunk, ha visszaharap? - Ez utóbbi kérdést már megszeppent fejjel, de teljes komolysággal tettem fel.
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. február 9. 18:04 Ugrás a poszthoz

Franci

Az ember nagy nyugodtan aludna, gondtalanul, hiszen a nagy vizsgadrukkban kómába ejtettem magamat. Azaz, nem teljesen így történt. Apuval vacsiztunk valamit, aztán elindultam a szobámba, ahol ledobtam magamat az íróasztalomhoz. Egy ideig szenvedtem a tanulással - igen, jól ment, csak nem szerettem csinálni -, aztán azt hiszem sikerült bekómáltam, mert egyszer csak arra kaptam fel a tankönyv által szétnyomorgatott arcom, hogy valami kopog az ablakomon. Felpattanva kinyitottam és kimeredtem rajta.
- Igen? Ki az? - kérdeztem pár pillanatig pislogva a sötétbe.
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. február 9. 18:19 Ugrás a poszthoz

Franci

Azt kell mondjam, nem számítottam rá, hogy egy csinos szőke negyedvéla fogja az ablakomat kopogtatni, szóval néztem le egy pár pillanatig, mielőtt eljutott volna az agyamig, mi is történik. Aztán, mint akinek villanykörte gyulladt a feje felett, megcsillant az értelem az arcomon.
- Egy pillanat! - válaszoltam, hogy aztán a lábaim szedve, de a lehető leghalkabban levágtattam a lépcsőn és az üvegajtót kitárva intettem, hogy jöjjön be minél előbb. Becsuktam utána, majd megráztam a fejemet kicsit.
- Mit keresel te itt ilyenkor? - kérdeztem halkan, de számonkérőn majd felsóhajtva lazán megöleltem fél kézzel. - Kérsz valamit inni?
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. február 9. 19:01 Ugrás a poszthoz

Franci

- És ez pont az éjszaka közepén jut eszedbe, mikor már semmi esélyem ezt nyugodt keretek közt közölni apámmal? Vagy felkeresni a temetkezési vállalkozót a tied nevében? - ráztam meg rosszallóan a fejemet, de igazából tényleg minden ügyben zargathatott volna éjszaka. Neki elnéztem a dolgot, azon ne múljon.
- Hát jó... - tartottam fel a kezemet megadóan, bár meglehetősen értetlenül, de nem akartam a dolgot nagyon firtatni. Aztán megtörtént a nagy leleplezés, én pedig meglehetősen megszeppenve figyeltem őt. Kicsit olyan Zója beütése volt a lánynak, kicsit nagyon.
- Öööö... és utána elmentél egy fodrászhoz, aki ezt művelte veled bosszúból, mert csúnyán néztél rá? - kérdeztem enyhén értetlenül. Egyáltalán nem értettem a dolgot a leányzó részéről. Ennyire elszúrta volna a bájitalt?
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. február 9. 19:32 Ugrás a poszthoz

Franci

Mindent értően bólogattam, mikor közölte, hogy a bájitaltól sikerült ezt a hajkreációt a fejére varázsolnia. Rettenetesen nézett ki, már ha azt vesszük, hogy én lassan, de biztosan megszoktam a szőke haját.
Hitetlenkedve végigmértem.
- Hát ez a ruci, ez meg mi? - kérdeztem, hiszen még a látványtól is fázni kezdtem. Valentin tuti aludt, vagy otthon se volt, mert ilyen ruhában nem engedte volna ki a hidegbe a kislányát.
- Jó... egye fene - sóhajtottam fel, majd a szemem kissé megdörgölve vonultam a konyhába, elővéve a tejet meg kakaóport, hogy csináljak bele. - kérsz extra cukrot bele...?
Közben vázolta a problémát, én pedig aprókat bólogatva igyekeztem feldolgozni a helyzetet, hogy mégis mi történt, meg miért, meg hogyan. Közben megmelegítettem a tejet és lapátoltam bele neki kakaót dögivel.
- Ez bizony ciki helyzet... - helyeztem végül elé a bögrét.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nathaniel Ash Everett összes hozzászólása (69 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel