A tavacska közvetlen környezetében, az odavezető úttal szembeni parton találhatóak azok a sziklák, melyek között egy ajtó bújik meg. Sok kíváncsiskodó szemet odavonz, de nem nagy titok, mi rejlik az ajtó mögött, hisz a faluban jó pár helyen ki van plakátolva, hogy hol található Bogolyfalva egyetlen fürdője.
Az ajtón belépve egy kis helyiség tárul az ember szeme elé. Kifinomult és egyszerű, a bejárattól jobbra mosolyog a recepciós az asztala mögül. Az árak jók, a hely még jobb. A belépést egy csuklóra nyomott pecséttel hitelesítik, mely mágikus jóvoltából egyre világosabb zöld lesz, majd eltűnik az idő elteltével.



Fizetés után balra fordulva lehet lejutni a már sziklákkal kirakott lépcsősoron a föld alatti helyszínre, ahonnan egy kisebb terembe érkezünk. Középen aprócska szökőkút, körülötte padokkal. Ajtók nyílnak minden oldalon, az öltözők, mosdók, zuhanyzók, az utolsó oldalról pedig már hallani lehet a víz zúgását, a barlang akusztikáját.
Fürdőruhában, törölközővel már egyszerű az átsétálás a fürdőbe a boltív alatt, és itt egyből szemünk elé tárul a magas, és csodaszép, ám nem nagy medence, és annak helye. A víz a csempének köszönhetően élénk kék, a falakat sok helyen fáklyák világítják meg a jó látásviszonyok érdekében. A nagy medencébe egy helyen a mennyezetről csobog a víz, és vannak benne elkülönülő kismedencék, külön-külön funkciókkal. Vigyázat, a hátsóban előfordulnak varázslatos történések! (Színes hab, víz alatti lélegzés, stb.)
A belső teret egy vízfüggöny választja el a szaunától, mely bejáratát egy helyen kell keresni a fenti büfébe vezető lépcsővel. Nem lehet eltéveszteni, ahonnan a lépcső indul, balra tőle nyílik egy ajtó, egyenesen tovább pedig a szauna.
Fent a büfében lehet kapni friss főtt ételeket, és rágcsálnivalót , üdítőt is. Alkohol kiszolgálása csak felnőttek számára van, az ételeket, italokat vízbe vinni tilos.
Pihenésre alkalmasak a falba bemélyülő kis "partszakaszok", elválasztó falakkal. Nyugágyak nincsenek, de vannak színes párnák helyettük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=595342#post595342][b]Szofia Elena Chenkova - 2016.05.20. 23:04[/b][/url]

Szofi általában véve azt tapasztalta, hogy az érzelmekkel, különös tekintettel az ő érzelmeire, csak baj van. Abban a pillanatban, ahogyan mélyebben kezdett kötődni valakihez a világa kibillent a négy sarkából és bármennyire is igyekezett, képtelen volt megtalálni az egyensúlyt. Feltétel nélkül, mindent megadott a másiknak és nem érdekelték a következmények, márpedig következmények mindig vannak. Helló, Karma.
Lehunyta a szemeit és élvezte a víz melegségét maga körül, miközben próbálta kizárni az őt körülvevő embereket, akik kifejezetten nagy zajjal jártak. Nem igazán kedvelte a fürdőket, eddig csak Gwennel ment el egyetlen egy alkalommal, de az bőven elég volt, hogy emlékeztesse, miért is nem szeret ilyen helyekre menni.
Felpillantott és végigpásztázta a kedves egybegyűlteket. Mindenki gondtalannak tűnt, a béke aprócska kis szigete. Hát ő egyáltalán nem volt éppen békés hangulatában. Már bánta, hogy nem törte inkább rá a szőke lányra az ajtót és rángatta el magával.
Egyszerre ketten is jártak a fejében és mocskot hagytak maguk után. Nem szeretett túl közel kerülni az emberekhez, azzal csak támadási felületet nyújtott, márpedig ő régen megtanulta, hogy az ilyesmi nem játék.
Épp akkor szúrta ki a hozzá közelítő fiút, amikor az megszólalt. Mielőtt válaszolt volna egy kicsit arrébb csúszott, hogy az elférjen mellette.
- Nem hiszem, hogy szükséged van az engedélyemre. -jegyezte meg mintegy mellékesen. - Szofia és tudom, hogy ki vagy.
Hogy ne tudta volna? Egy ház, egyetlen évfolyam különbség. Őszintén szólva, a szőke szerint még egy teljesen amatőr is felismerte volna a fiút, ha másról nem, hát a festmények pletykájának köszönhetően.
- Tetszik a látvány? -pillantott rá a szeme sarkából egy apró mosoly kíséretében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=596637#post596637][b]Szofia Elena Chenkova - 2016.05.26. 10:06[/b][/url]

Szofi csak egy egészen kicsit szeretett volna egyedül maradni. Miután összeugrott a legjobb barátjával és még az apja is megfenyegette nemigazán volt kedve a társasághoz. Persze soha semmi nem úgy alakul, ahogyan azt a szőke lány elképzeli. Miért is alakulna? Túl egyszerű lenne...
Arrébb csusszant, hogy helyet adjon Zéténynek és halvány mosoly kúszik az ajkaira, amikor a másik igazi úriember módjára engedélyt kér tőle.
- Manapság már nem sokan foglalkoznak vele mit illik és mit nem.
Dai jutott eszébe a változatosság kedvéért. Ha fordított helyzetben lettek volna, nyilván Szofi is értesíti a szüleit, hogy baj van és kézenfekvő volt az is, hogy az apjának írt, elvégre az anyja szívből gyűlölte a japán fiút. Nem mintha az bármit is elkövetett volna ellene a puszta létezésén túl.
Halkan felnevetett a mellette ülő megjegyzésére és felé fordult, hogy elkaphassa a tekintetét.
- Még csak egy éve vagyok itt és annyira nem vagyok feltűnő, szóval nem lep meg, hogy elkerültem a figyelmedet. -csipkelődött egy kicsit, miközben ajkain ott csücsült a görbület.
A látványra tett megjegyzésre nem tervezett reagálni. Szofi tudta magáról, hogy mit ér, de mindemellett az önbizalma egy jól felépített fal volt. Ezzel védekezett a külső behatások ellen és ennek segítségével rejtette el az odabent csücsülő, összetört lányt. Nem láthatta senki, nem akarta, hogy mások is tudják. Itt ő csak egy törékeny szőke volt, egy balettos tipikus megjelenésével, semmi különleges. Mert nem látták előtte. Az előtt, hogy megindult volna lefelé a lejtőn és ez így volt jó.
Menekült, igen, de egyelőre piszok jól csinálta.
Elgondolkozva harapta be az alsó ajkát, ahogy ismét a mellette lebegő fiúhoz fordult. Lejjebb csúszott ő is a vízben, épp csak az arca maradt kint.
- Nem lehet nem ismerni... csajos pletykák, a festmények... Ez az egész iskola olyan, mintha leültetnél körbe egy rakat öregasszonyt. Mindenki mindent tud, mintha legalábbis leskelődnének utánad. -látványosan megborzongott. - El sem merem képzelni, rólam miket mondhatnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=597389#post597389][b]Szofia Elena Chenkova - 2016.05.30. 12:00[/b][/url]

Elmosolyodott a fiú reakciójára, de ennyiben hagyta a dolgot, már ami az udvariasságot illeti. Ő éppen ugyanolyan közegben nőtt fel, mint a legtöbb aranyvérű, egészen addig a napig, amíg az anyja úgy nem döntött, hogy elbúcsúzik a férjétől és bepakolja egyetlen szem lányát egy bőröndbe, minden emlékével együtt. Szofi számára kifejezetten fontos volt legalább egy minimális tisztelet megadása a másik fél számára, talán azért, mert a család orosz része belenevelte, vagy mert irtózott mindentől, ami kibillenthette a nyugodt kis világából.
- Köszönöm. Lehetnék esetleg Miss Március? Egy álmom válna valóra. -nevetett fel Zétény felé fordulva.
Összességébe véve Szofi ismerte a maga előnyeit és hátrányait is. Könnyedén tudott úgy tenni, mintha hidegen hagyná egy-egy odavetett támadás, vagy éppen egy kedves bók, most viszont nem tudta megállni szó nélkül. Zétény kifejezetten szimpatikus volt neki és azt az iskola falai között eléggé kevés ember mondhatta el magáról.
- Tudom, néha unaloműzésből bele szoktam lapozni. -ismerte el, tekintetét a medencében üldögélőkön végigjáratva. - Remélem, ezzel a szokásoddal nem dicsekszel el túl gyakran. Kissé betegnek tűnhet... mások számára.-nevetett fel.
Szívesen megnézte volna a jelenetet, ahogy a mellette ülő fiú az újságból megismert szerelmeseknek minden lépését figyelemmel kísér, mintha csak egy jó filmet látna. Azt pedig különösen szerette volna látni, ahogyan az alanyok észlelik, hogy mi is a nagy helyzet és számon kérik Zétényt.
A féltékeny pasikkal kapcsolatban Szofi felsóhajtott. Nem, nem léteztek féltékeny pasik... vagy talán mégis. Szerette volna tisztán látni, mi is a helyzet most, de az utóbbi időben kiborítóan elveszítette a fonalat. Hirtelen úgy érezte, mégiscsak eléggé feltűnő jelenség ahhoz, hogy észre vegyék.
- Nem vagyok benne egészen biztos. -ingatta a fejét Zétény tekintetét keresve. - De ha ez számít, nagyon szívesen megvédelek. -kúszott egy mosoly az ajkaira.- És mi a helyzet a féltékeny barátnőkkel? Kezdjek menekülőutak után kutatni?
Tettetett aggodalommal az arcán fordult körbe és kisepert egy szőke tincset az arca elől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=600065#post600065][b]Szofia Elena Chenkova - 2016.06.06. 11:06[/b][/url]

- Én mindent beleadok, maximalista vagyok. -mosolyodott el szélesen, tekintetét Zétényen tartva. - Mikor kezdünk?
A kérdés végére aprót nevetett. Szimpatikus volt neki a fiú, nem játszott ostoba kis játszmákat és nem próbált meg minden egyes szavával a szőke lány kedvére tenni. Szofi gyakran belekeveredett ebbe a különös helyzetbe, ahogyan a nők többsége is. A szép szavak eleinte levették a lábáról, de szépen lassan, némi fájdalom árán megtanulta a leckét. Nem hitt el mindent és nem árult el mindent. Ez volt a taktikája.
- Ő az az eridonos vörös? -próbálta előásni a hozzákapcsolódó emlékeit Szofi, miközben mutatóujjával aprócska köröket rajzolt a víz felszínére. - Nem igazán találkoztam még vele, csak futólag láttam néha. Ennyire felhúzott?
Halvány mosoly játszott az ajkain, miközben a kis játékát figyelte és elszakította a pillantását Zéténytől. Hiába erőltette meg az agyát, ebben a pillanatban egyetlen olyan személy sem jutott eszébe, akivel komolyabb konfliktusa lett volna, mióta itt van, vagy aki az idegeire ment volna. Nyilvánvalóan ennek az is oka lehetett, hogy Szofi gyakran magának való volt -egyre ritkábban, ha őszinték akarunk lenni- és amennyire csak tőle tellett, kerülte a másokkal való vérre menő háborúskodást. Persze, ha az elkerülhetetlennek tűnt, akkor ő nem menekült sehová. Összességébe véve nehéz volt kihozni a béketűréséből, de ha ez valakinek sikerült, az illető keresztet vethetett.
- Nem gondoltam volna, hogy egyáltalán megfordul a fejedben az ezoterika. -pillantott át a fiúra vigyorogva. - Az Edictum biztos megírta, hogy a horoszkópod szerint mire számíts. Egyébként meg nem hiszem el, hogy éppen neked ne akadna néhány rajongód.
Szofi felhúzta a térdét és összekulcsolta előtte a kezeit. Ez a féltékenység téma elgondolkodtatta, még ha nem is látszott rajta. A magánélete ebben a pillanatba cseppet zavarosabbnak tűnt, mint az feltétlenül szükséges lett volna.
- Én elcsábítani? -vonta fel a szemöldökét sunyi mosollyal.- Általában engem szoktak és nem fordítva. -szúrta oda, mert nem hagyhatta ki.- Ha jól tudom, akkor van itt szauna is. Jössz velem? -emelkedett fel és tett néhány lépést hátrafelé, a medence kijárata felé, de szemeit nem vette le a fiúról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=643703#post643703][b]Szofia Elena Chenkova - 2016.11.29. 13:45[/b][/url]

Az előre megbeszéltek alapján pakolta össze a táskáját még előző nap, így ma már csak felmérte, hogy tényleg minden megvan-e, amire szüksége lehet egy csajos naphoz. Hajnával épp csak futólag találkoztak a klubhelyiségben, de mindkettőjüknek épp eléggé elege volt a tanulásból és a stresszből idén.
Szofi mindent összevetve nem panaszkodhatott. Mióta elkezdődött a tanév igencsak felgyorsultak az események körülötte és a majdnem esküvője óta sem állt le a Sors az ő kegyetlen, de minden tekintetben hatásos játékával, amikor Bojarskit az útjába lökdöste. Sohasem gondolta volna, hogy egyszer még újra találkoznak, azt pedig pláne nem, hogy a férfi még mindig ilyen hatással van rá. Ennek ellenére a kapcsolatuk éppen olyan volt, mint mielőtt letárgyalták, hogy jobb lesz nekik külön utakon.
Mintha semmi sem változott volna, egyszerűen csak visszatértek a startmezőre. A szőke szinte teljesen biztos volt benne, hogy ostobaságot csinál, de ez egy pillanatig sem tudta érdekelni, mert most jó volt. Lewyvel akart lenni és ebben az elhatározásában még az sem ingathatta meg, hogy tulajdonképpen egy kviddicssztárról beszélünk, aki bármikor, bárki mást megkaphatna. Egyáltalán nem voltak logikusak, vagy éppenséggel racionálisak a tettei, de most nem számított. A lelke egy kicsit megnyugodott.
Sietős léptekkel indult meg a fürdő felé, ahol a találkát megszervezték, majd a lehető leggyorsabb tempójával vedlett át a fürdőrucijába és csobbant bele a medencébe, hogy a vízben nyakig elmerülve várja meg a barátnőjét.
Tekintete végigsiklott a vízben időző embereken és megakadt két lányon, akiket már látott a kastélyban futólag. Éppen visítva csevegtek arról, hogy ki a legjobb pasi a házukban és a sárkánylány nem bírta ki, hogy ne vigyorodjon el.
Fiatalok vagytok még, drágáim...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=643712#post643712][b]Szofia Elena Chenkova - 2016.11.29. 14:25[/b][/url]

Nem sokáig kell magában ücsörögnie, mert Hajna megjelenik az ajtóban és Szofi visszaint neki, jelezvén, hogy még nem fulladt bele sem a medencébe, sem pedig az önsajnálatba, szóval kifejezetten jó időt sikerült ma futnia.
A barátságuk talán csak egy felszínes szemlélődőnek tűnhet furcsának, mert bár a két lány nem olyan régen sodródott egymás mellé, összetartja őket a tény, hogy mindketten el szeretnének felejteni bizonyos pillanatokat a múltból.
Szofinak is szüksége volt a lány társaságára, jobban, mint eddig bárkire. Az utóbbi időszak eseményeiről -a majdnem esküvőről- nemigen cseverészett senkivel sem. Hunter volt az egyetlen, aki pontosan tudta, mi is történt. Wardnak ugyan elejtett egy aprócska megjegyzést, de azt nem mondta el mi és miért történt. Lewynek sem.
Senkinek.
Hajnával talán megosztotta volna, de egyelőre még nem állt készen rá. Ahogy mindenki más is a kastélyban, a lány is hallott arról, hogy meghiúsult az esküvő, de azt nem verték nagy dobra, hogy ennek mi volt a konkrét oka. Jobb volt ez így. Mindenkinek.
Amíg Hajnát várta a két kislányt figyelte, igyekezett nem túl feltűnően csinálni, de azért ők bizonyára kiszúrták, mert szinte teljes szinkronban fordultak felé és mérték végig, mire a szőke csak elmosolyodott.
A másik lány pedig ezt a pillanatot választotta, hogy becsapódjon mellé a vízbe. A szőkeség felnevetett, ahogy kezét a szemei elé emelte, hogy legalább oda ne jusson a vízből.
- Lenne, akit oda tudnék képzelni helyettük -vetett még egy gyors pillantást a párosra, majd Hajna felé fordult. - Egyébként nem késtél sokat, én is csak most estem be... bár megnyugtatna, ha legalább azt mondanád, hogy a lovagoddal voltál.
Szofi bár nem volt egy pletykaéhes tinilány, azért nyitva tartotta a szemét és ugye azt azért nem nehezen vette észre, ha Wardról volt szó, tekintve, hogy a férfi mindig a sarkában tartózkodott. Így aztán nem volt nehéz kiszúrni, amikor éppen nem volt ott.
Már éppen készült volna felelni a kérdésre, amikor a héten másodszorra vágták az arcába a kegyetlen igazságot.
- Tudom -sóhajtott fel és megrántotta egy picit a vállát. - Talán kicsit nyomás alatt álltam az utóbbi időben és talán néha elfelejtettem enni. De nincsen semmi gond -erőltetett magára egy mosolyt a lány felé fordulva, amin a másik rellonos könnyedén átláthatott. - Komolyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=645962#post645962][b]Szofia Elena Chenkova - 2016.12.07. 17:24[/b][/url]

Szofi felnevetett, ahogy a másik rellonos beintett a két alsóbb évesnek, akik erre csak döbbenten tátogni kezdtek. A szőke lejjebb süllyedt a vízben és közben már fel is vetette Hajnának a lovag témát. Tekintetével azért lekövette a kifelé igyekvő lányokat, akik sűrűn hátrapillantgattak.
- Akkor te minek neveznéd?
A szőkét valóban egészen komolyan foglalkoztatta ez a helyzet. Nem csak azért, mert Wardot szerette volna húzni vele -nyilván nem tette volna meg, bőven elég volt a tény, hogy a legutóbb fejbe vágta egy könyvvel-, hanem érdekelte, hogyan viszonyul a lány ehhez a helyzethez. Szofi persze nem volt minden egyes aprósággal tisztában, éppen csak annyit tudott, amennyit hallott, esetleg látott, vagy az aktuális testőréből ki tudott húzni -ez pedig igazán nem volt sok.
Az orosz lány is érezte, hogy elég gyengécskére sikerült a védekezése, így csak megrántotta a vállát. Tényleg rengeteget fogyott, de ez rendben volt. Még tudta kezelni.
- Kérlek, csak ne uszítsd rám, inkább megeszem a sütit! -Temette hirtelen kezeibe az arcát, majd kibukott belőle a nevetés. - Sajnálom, hogy folyton a nyomomban kell lennie. Szerintem, ha még az étkezésemre is oda kellene figyelnie, önként vetné ki magát valamelyik toronyból.
Bár Ward maga volt a megtestesült önuralom, amikor a szőke nyomában járt, azért Szofi nem szívesen lett volna a helyében. A veszély már elhárult -tulajdonképpen nem is volt semmiféle veszély, amit ne tudott volna kezelni- és reménykedett benne, hogy ha az apja értesül Lewyről, akkor végleg búcsút is inthetnek egymásnak a rellonossal. Legalábbis a közöttük fennálló munkakapcsolatnak. Szof már igazán nem bánta volna, hogy egy kicsit magára maradhat és nem kézen fogva vezetgetik, mint egy óvodást.
Szofi vett egy mély levegőt és valahová a távolba fókuszált egy pillanatra. Tényleg szerette volna megosztani Hajnával, mi nyomja a lelkét, de nem tudta eldönteni, készen áll-e a nagy vallomásra.
Kiemelkedett egy kicsit a vízből, felhúzta a térdeit és átkulcsolta őket a karjaival.
- Mennyit hallottál az esküvőről?
Ez volt most a legfontosabb kérdés. A lány a szeme sarkából lesett csak a barátnőjére. Eddig senkivel sem beszélt erről az egészről és fogalma sem volt róla, milyen pletykák terjenghetnek.