Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Valakinek a szigornak is kell lennie - vonom meg vállaimat egykedvűen. Mondjuk én nem csak azért fogom kemény kézzel a diákságot, mert megérdemlik, és akkor ezért beáldozom a saját lelki épségem. Nem, nekem ez így felel meg, ilyen vagyok, az már csak puszta szerencse, hogy ez jól is jön a mindennapokban, a feladataim elvégzésében. Magamhoz is ugyanolyan szigorú vagyok, mint mindenki máshoz, megkövetelem az önfegyelmet. - Valóban minden ember ilyen. Csak addig nagy a szája, míg nem kerül bele abba a helyzetbe. Aztán nehéz nem elszállni. - De én mégis úgy gondolom, hogy nekem sikerült megmaradnom a realitás talaján - épp azért, mert nem képzelek többet magamról, mint ami vagyok, vagy lehet. Én csak egy mezei prefektus vagyok, akinek az egyedüli dolga az, hogy rendet tartson. Hogy milyen eszközökkel, nos… az már más kérdés.
- Persze, hogy nem. De ha valakivel szemben erőszakot alkalmazok úgy, hogy az nem önvédelem, egészen biztosan leváltanak. - Pedig egyet kell értenem abban Alexel, hogy lehet néha hatásosabb lenne egy ilyen lecke, mint az, hogy üstöt sikáljanak, vagy páncélt fényesítsenek. Ez nem veszi el a kedvüket sajnos, de legalább mindig lesz aki tisztán tartsa az iskolát. Ez is egy előny, ha úgy vesszük.
- Hát nem tudom. Nem volt baj vele, szóval mondhatjuk, hogy aranyos, de azért mégis. Nem idevaló. - Nincs nekem semmi bajom az állatokkal, amíg nem akarnak széttépni, vagy mondjuk csak leharapni a kezem. De attól még nem hiszem, hogy illendő, hogy csak úgy megjelenjen itt egy róka.
Néhány másodpercig azt hiszem olyan tekintettel vizslatom Alexet, mintha meg akarnám ölni. Mi ez a hirtelen témaváltás? És miért erre a témára? De aztán megrázom a fejem és összekapom magam, hogy érdemi választ tudjak adni egy szúrós pillantáson kívül. - Valami alakulgat - zárom rövidre, remélve, hogy nem kezd el faggatózni. - Nálad mi a helyzet? Van kinézve valaki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Meglepődötten hőköltem hátra a gyorsan érkezett válaszra. Az egy dolog volt, hogy mit mondott ki meggondolatlanul, az pedig egy egészen másik, hogy tényleg ezt gondolja. Mert az, hogy el se gondolkodott a kérdésen egyértelműen azt üzente a számomra, hogy már annyiszor lejátszotta magában ezt a játszmát, hogy szinte lehetetlen volt kiverni a fejéből. De azért én megpróbáltam.
Az egyik füzetet felkapva az asztalról csapkodtam meg a férfi vállát, mintha ettől megjönne a józan esze. - Mégis mi bajod van? Örülj, hogy egy kicsi megmaradt Katyaból a tragédia ellenére is. Ha szeretted a feleséged, akkor tartozol neki annyival, hogy ezt helyrehozod - korholtam a férfit, talán kicsit ingerültebben is, mint ahogy először gondoltam. De hiába, felidegesített a gondolat, hogy Darya mennyire egyedül lehet most a világban. Pláne most, hogy Somogyival folyamatosan balhéznak.
- Dehogy, nem! Édes istenem, néha annyira orosz vagy Misha - hitetlenkedtem a válaszán. - A lányodnak arra van szüksége, hogy mellette legyél. Hogy meghallgasd ha el akarja sírni a bánatát. Vegyél neki fagyit vagy bármi. Csak… ne ezt - jeleztem, hogy mennyire elrontotta, pedig biztos voltam benne, hogy ő is tudatában van a dolognak. - És ne gondolj rá úgy, mint egy öt évesre. Lehet, hogy akkor hagytad el, de ő azóta egy érett nő lett - magyaráztam tovább, majd hiába kibukott belőlem egy horkantás a válaszára.
- Mikhail Sergejevics Kazanov, te javíthatatlan vagy - mosolyogtam elnézően. - Csak válaszolj meg nekem két kérdést. Katya mit szólna a viselkedésedhez? És kettő, mit tanácsolna, hogy hozd helyre? - kérdeztem tőle, bár választ nem vártam egyikre sem. Ez egy hosszabb folyamat volt. Egy kérdés, amelyen el kellett gondolkodni, de bíztam benne, hogy célravezető lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem gondoltam volna, hogy mestertanonci éveimre lesz belőlem „stréber”, pontosabban tanársegéd. Sosem voltam az, aki ugrott és azonnal jelentkezett, valahogy nem vonzott a gondolat. Aztán, miután sikeresen megtaláltam az irányt, akkor miért ne alapon, ezt is vállaljam be. Nem tagadom, hogy szívesen sóhajtok a tanár látványára is, nőből vagyok és szemeim is vannak, sőt, ezzel egyedül sem vagyok. Noha nem követem titkon és fantáziálok többről, mint amennyiről bárki más is, nem csak a külső az, amely végül megnyugtatott, hogy jót választottam. A jóslástan nem született velem és őszintén, először azért gondoltam jó ötletnek, mert ki tudja, lehet egy szép napon, valami lapba először majd csak a horoszkóp rovatba írhatok, elvetemült ötlet volt az órarendem felett ülve. Gyakorlatban pedig aztán, egész jól boldogultam vele, így végül, itt vagyok. Vele.
Az órára pillantok. Egy ideje már csak csendben ülök a lapok felett frissen készült szemüvegemben.  Javasolták, hogy bár ugyan sok gondja nincs, de a migrénjeim miatt ezzel se terheljem magam, így ha olvasok, vagy valami kütyüt bámulok, akkor használjam. Egész jól áll, megbékéltem vele úgy két nap után, így azóta hordom is, ha nem felejtem el. Dolgozatokat javítunk, pontosabban én a beadandók közül válogattam az alsóbb évfolyamból. Hátha szórakoztatóbb lesz – mondtam magamnak, bár a kamu álmokkal kitöltött napló egy idő után igencsak fásulttá tesz. Sóhajtok, ahogy államat támasztom tenyerembe és a tanár úr felé pillantok.
- Nem vették komolyan ezt a feladatot, azt hiszem. Már nem tudom hányadszor olvasok szörnyű kínhalált – vagy épp gazdagságot, nagy szerelmet. - Ilyenkor mit csináljak? - érdeklődöm, mert lepontozni lehet nem kell, de maximumot sem, hiába mondjuk zseniális a körítés, mert van olyan is. Hátradőlve tolom fel fejem tetejére a szemüveget és nyújtózom egyet.
- Esetleg, hozhatnék kávét, ha szükség van rá. Elég sok lap van még – ajánlom fel, addig is mozognék egy kicsit, mert a lábaim elgémberedtek. De nem mozdulok, ameddig nem kapok választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Elképesztő sebességgel akadt jelentkező a tanársegédi posztra. Meg sem fordult a fejében, hogy valaki pont jóslástanból szeretne majd tanársegéddé lenni, az meg aztán végképp eszébe sem jutott, hogy egy olyan mestertanonc fog jelentkezni, akinek az újságírás a fő iránya. De olyan elszántnak és lelkesnek tűnt a lány, hogy nem próbálta meg meggyőzni, hogy nem kell ez neki. Elvégre a segítségre erősen szüksége van, így nem válogatott igazán, örült, hogy valaki elvállalja.
Most itt ülnek Milán asztala felett, előttük négy stóc papír, különböző rosszabbnál rosszabb feladatmegoldásokkal. Flórit lepasszolta a húgának, mert Tina mindig örül, ha a két kis unokatestvér együtt tölthet egy kis időt. Legalább a kis Dzsenna biztosan jó kapcsolatot ápol majd Flórival.
- Hát figyelj. Tekintve, hogy ezek álmok, akár a leghajmeresztőbb is lehet igaz. Ha normálisan megírta, van értelmezés is, akkor felfelé pontozd, ha látszik rajta, hogy lemásolta valakijét, vagy cseppet sem érdekelte, akkor pontozd le. - Nem létezik jó taktika. Ebben a tárgyban nehezen lehet számon kérni bizonyos tudást, mert a jóslástan erősen gyakorlat központú. Épp ezért lehet, hogy célszerűbb lenne, ha az órákon mérné fel, hogy mennyire szorgalmasak a diákjai, de ha nem adna ki írásbeli feladatokat, akkor egészen biztosan mindenki ellustulna, és még annyira sem figyelnének rá, mint amennyire most megteszik.
- Azt megköszönöm. Amondó vagyok, hogy tartsunk egy kis szünetet - mosolyog a lányra a papírok felett. Elvégre legalább másfél órája ülnek itt, és mást sem csinálnak, csak idétlenebbnél idétlenebb válaszokat próbálnak meg értékelni. Kevesen vannak azok, akik komolyan veszik a tárgyat. Túl kevesen, sajnos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem esem pánikba. Nem szokásom, mert tudom hogy türelemmel és pár jól átgondolt döntéssel hamar sokkal jobb eredményt érhetek fel, mint idegeskedés hatására megcselekedett dolgokkal. Így aztán veszek egy mély levegőt és elkezdem kifundálni mégis hogyan haladhatnék anélkül a feladattal, hogy bizonyos fogalmak hiányoznak. Megoldom. Meg kell oldanom. Ahogy Bettivel is felmerült, ha netán egyszer valóban ügyvédnek állnék, vagy megfontolnám magamban a szakma felé fordulást, azt nem tehetem meg úgy hogy határidőre elbukok már az első megmérettetésnél holmi kiolvashatatlan szavak és információ hiányában. Azt fogom tenni amihez értek és bevetem magam a könyvtárba egy kis háttérkutatásért. A jogi szekció kulcsát Kazanov még oda is adná nekem. Ám lépteim hamar megtoppannak miután a szokásunkhoz hűen a nevével, biccentve köszönök Zsombornak. Akárhogyan is indult az ismerettségünk, nem vagyok bunkó. Ő azonban azon a néven hív, amin szinte már csak édesanyám teszi, csoda ha egyszerre megtoppanva oldalasan nézek fel rá? Magas ő is, sötét, göndör tincsei alatt fürkészem az arcát. Mit akarhat tőlem? Fel sem kell tennem hangosan a kérdést már folytatja is. - Hogyan? - veszem át a könyvet, pillantásom leesik rá. Igen, ezt a kötetet ismerem. - Köszönöm, hogy átadtad - lapozom át gyorsan. Azzal is tisztában vagyok, hogy Zsombor dr. Lainesnek dolgozik, amit bár nem értek nem kérdőjelezem meg az ügyvéd úr döntését. Biztos vagyok benne, hogy okkal van, amihez nekem semmi közöm, nem ütöm bele az orromat. Ez egyszer. Az én feladatom a vázlat, amit a barna szemeibe nézve agyam is elkap. Micsoda? Dehát, még van legalább harmincnégy órám addig. Eszem ágában sincs éppen neki elárulni, hogy csupán félkész. - Annak a dokumentumnak a határideje még nem esedékes - fektetem jobb alkaromnak a könyvnek. - Nem tudom mikor találkozol legközelebb dr. Laines-szel. Figyelj, megoldható volna a holnap. Megkereslek a Nagyteremben reggelikor és átadom - bólintok határozottan. Ez azt jelenti, hogy egész éjjel a tiltott varázsigékről fogok olvasni és körmölni napkeltéig, de megvan az ára mindennek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Lehet sokaknak annyi látszik ebből, hogy odavagyok a tanárért és most jól körülötte akarok legyeskedni. Ez ott nem igaz, hogy a tanári kar jelenlegi felállása igen erős férfi szempontból, és mégsem toporogtam ott mindegyiknél, pedig szívesen megtettem volna. Ne ezen múljon már! Tudom, hogy a görcs évfolyamtársam pont ezt csinálja, addig-addig nyalizik, míg jobbat nem ér el, bár kíváncsi vagyok, hogy az újaknál mennyit fog ez érni. Valahogy sejtem, hogy egyszer nagyon pofára fog esni és én, ha szép, ha nem, ott fogok lenni és nevetni fogok. Nagyon. Addig pedig megoldani a rám hárult plusz munkát. Szeretnék egy jó viszonyt, igen, hogy ne kelljen kínzásnak gondolnom ezt az egészet. Szeretnék jól teljesíteni, mert akárhogy osztottam, szoroztam, lehet, hogy jól fog jönni, illetve, még mindig kellett egy plusz tárgy és szimpatikus volt. Csak nyertem vele, és mondhatni, ő is velem? Fogjuk rá.
Szavaira emelem vissza tekintetem rá és szusszanok egy aprót. Igaza van, itt tényleg vannak olyan válaszok, amik furák, csúnyák, mégis jók lehetnek. Én is hozzá vagyok szokva azokhoz a válaszokhoz, ahol van egy irány és mód, ahogy felelni lehet rá. Ami attól eltér, az már nemigen jó semmire. Kicsit el kell rugaszkodnom, mint az álmok.
- Ahh, rájöhettem volna magamtól is – szusszanok egyet. Lehet az, hogy már egy jó ideje-órája itt ülünk, kicsit kizökkentett mindenből és megülte az elmém. - Köszönöm, akkor így javítom tovább – látni is, ahogy visszahajolok egy lap fölé, gyors átfutom még egyszer és már le is pontozom. Vagyis, pontosabban fel. Ez a kusza, de elfogadható részletes válasz. - Mi értelme van álmokat másolni? Mármint… bármit kitalálhat, körülbelül negyed órát vesz el az életéből – ezt pontosan úgy mondom, hogy alsóbb éves koromban ugyan ezt megtettem. Kiment a fejemből a határidő, ami nem lepett meg senkit sem, engem viszont zavart. Leültem, kicsit logikáztam és már meg is írtam. Nem másoltam sose le senkiét, mert sosem tetszett a gondolat. Akkor elbukom egyedül. De most leteszem a tollat és nyújtózom egyet, mielőtt felhozom a kávét.
- Rendben van, máris hozom – ahhoz képest, hogy mennyire elzsibbadtam, szinte felpattanok és már ott sem vagyok, hogy kávét szerezzek. Nem időzök ezzel túl sokat, végül kettővel térek vissza, remélem jól emlékszem, legutóbb hogy itta a sajátját. Megállok végül az asztal mellett és leteszem elé.
- Tessék – ülök végül vissza és még várok, mert forró. Távolabb teszem, nehogy fellökve a dolgozatokra öntsem. - De ha kviddics jóslás lenne az óra anyaga, nem bírná a terem a létszámot – jegyzem meg mosolyogva, hogy igen, vannak sokkalta „menőbb” tárgyak is. Nem lehet egyszerű így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Szigorúság. Nem nagyon találkoztam itt vele, nem abban az értelemben, amit nekem ez a szó jelent. Nem szabályos sorokban közlekednek, nem minden szabályra ügyelnek annyira, mint kellene. Van egy egészséges vagy már kicsit egészségtelenebb káosz abban, ami itt uralkodik és mászik a diákság között, illetve a tanári kar soraiban. Nem mondom, hogy ez akkora hiba, hogy ez rossz. Nem minden hely egyforma. Azt hiszem, messze a hideg hegyekben, egy zord országban teljesen más a helyzet, ott bizony uralkodik ez a szó és merev háttal sétálva, szemükben rendíthetetlenséggel néznek szembe a világgal.
- Itt azzal nehezen jutsz bármire – mosolygom meg a dolgot. Nem teljesen igaz, mert van, akiken fog, van, akik nagyon szabadon értelmeznek mindent és nevetnek csupán. Nyilván, valahogy mindent meg lehet oldani. Nekem ilyen dolgom nincs, nem is adnék rá sok időt. A türelmem sok, szinte végtelen, de amikor elszakad, onnantól mindennek vége.
- Nem mindenki. De nem magam mentem, fogalmam sincs, mi lenne ha hatalmat adnának. Ott állnék és hallgatnám, ahogy a két felem veszekedne. Megpróbálnék igazságos lenni, azonban olyan nincs, mert bármely döntés valamelyik felet csorbítja. Az a legjobb, ha ezt sosem kapom meg és csak a vászon felett van, annak mindegy, mit alkotok rá – csak nekem nem. Az már más, hogy én döntök arról is, hogy eltüntetem, átalakítom, szeretem vagy épp szégyellem. Egy jelvény egy iskolában nem akkora hatalom, mint azt hiszik. Birtokolják, majd amikor lekerül róluk, tudják, hogy semmi sem volt ahhoz képest, ami odakint várja őket. Legalábbis én így látom. Hogy Bogi hogyan, az az ő véleménye. Talán felelősséget lát benne, amit amúgy sem árt gyakorolni.
- Persze, mert akkor azt hiszik, más fejében ez nem fordul meg. De a legjámborabbnak is, mindig az a kérdés, ki meddig megy el. Nem hiszem, hogy aggódnod kellene, úgy fogják majd lefeszegetni rólad, mert… úgy hallom, sorban sem állnak érte – mármint, a navinés diákok között is ha feljött, hogy mekkora nyűg és reméli az illető, aki beszélt, hogy sose kerül rá a sor. Kinek mi. Alkalom, átok, vagy csak még egy dolog, amit meg kell tenni.
- Valahol hallottam, nem az én gondolatom: inkább mi nem vagyunk idevalók, a természet előbb volt itt – mosolygok a dologra. Nem értek teljesen egyet vele, mert itt még békés az összhang, míg egy városban már nem. Ki mit lát és hogyan, minek és mikor van helye. Nem vagyok nagy védő, nem fröcsög a nyálam, hogy védjek mindent. Amit tudok megteszek. Megmosolygom a pillantását, mert tényleg éles a váltás. Viszont nem tolakodó és rámenős, nem azért, mert én akarok a valaki lenni. Talán velem van a baj és nem keresek, mert van és dédelgetem. De Annát manapság keveset látom, keveset érintem. Mintha másoknak lenne több ideje és érezném, néha jól jönne az érintés.
- Az jól hangzik – tehát vagy semmi, vagy nagyon titkos. Értem én. - Nem. Én örök és reménytelen vagyok. Ha akad is, hamar elillan, mint valami parázs. Megszoktam. Majd egyszer belép valaki, akit nem akarok ereszteni, de az sem gond, ha enyém a világ és addig azzal táncolok, akivel nem szégyellek – nem rejtem véka alá, hogy az alkalmi dolgok azok, amik rám illenek ezen a téren jelenleg. Ez van. - Inkább rágom magam azon, ha ennek a fejezetnek vége, melyik oldalra lapozzak. Lehetetlennek látom még egy galéria látványát előttem, talán meg kell tanulnom előtte két kézzel munkálkodni. De ehh… ki akar?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ардаи Танья
Проблемы

Nem számítottam arra, hogy Tánya ennyire harciassá válik és füzettel kezd el csapkodni. Először megrezzentem, rátekintve, hogy mi a fene van, aztán csak beletörődve hagytam, hogy folytassa amíg meg nem unta. Ezzel úgysem tud megölni, maximum ha lenyomja a torkomon.
- Hát épp ez az - rázom meg a fejem, megvárva, hogy abbahagyja, csak utána szólalok meg - igaz ennek semmi köze a hibáztatáshoz, de rátesz egy lapáttal. Amikor kicsiként is volt hasonlóság, mára meg szinte az arcát viseli. Katya de mégsem Katya, mint egy hamisítvány, aki az emberek szemét becsapja, és ha meglátom, mindig arra emlékeztet, akit soha többé nem karolhatok át. Mint mikor leég a házad és naponta a pofádba nyomnának róla egy képet, hogy nézd mit vesztettél, nézzed! - gesztikulálásom kicsit talán túlzás volt, ahogy mindent szóról szóra mellé el is mutogattam.
- Orosz? - lepődtem meg a kijelentését. Fejemet oldalra billentettem, nem tudtam, hogy a kijelentésem melyik része volt " Annyira orosz ". Tánya Daryaért kampányolt, teljesen érthetően. Én voltam az öregebb, nekem kellett volna félretennem a sérelmeimet, hogy segíthessek a lányomon, mégis...
- Annyira nehéz félretenni a sérelmeidet...továbblépni. Nálam tíz éve megállt az idő, amiket te mondasz az mind szép és jó, csak nem tudom megtenni, vagy lassan, vagy nem tudom   - homlokomat újra a padra érintettem. Nem tudtam, hogyan kellene elmagyaráznom neki, hogy mennyire idegen számomra játszani a szerepemet, mintha mi sem történt volna. Katya halála után a boldog családot játszani őt kihagyva, árulás lett volna.
- Tudom, hogy nem ötéves, de az ember a saját gyerekét nem tudom mikor fogja felnőttnek látni, de nem huszonévesen az is biztos - kértem ki magamnak sértődött hangéllel. Vágtam, hogy hány éves, tisztában voltam vele, hogy valószínűleg Somogyival ők, hát igen. Bár ez a rész nem tetszett. Egyáltalán nem tetszett. Mégis, mindennek ellenére, hiába karcsú a csípője, meg formás a melle, meg tudjam is én mik szoktak lenni a felnőtt nők jellemzői, az én szememben egy kislány macival a kezébe, felkötött kikákkal, vigyorában hiányzó fogakkal.
A következő két kérdés után sokáig csend telepedett közénk. Gondolkodtam. Mindig úgy voltam vele, hogy ha Katya lenne a helyebe, minden szép volna és jó, de hogy Katya mit szólna ehhez a kapcsolathoz...
- Azt hiszem olyasmit mondana mint te csak oroszul, meg  füzet helyett valami fájdalmasabb fegyvert választott volna. Talán azt, hogy ha készen állok menjek és beszéljek vele

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A munka valahogy most egészen új perspektívákat nyitott a göndör számára. Nem voltak már számlák, amikre nem futotta pénzből. Kevéssé aggódott már a szülei végrendelete miatt is, és habár a gyerekkori ház képe egyszerre töltötte el vágyakozással és félelemmel, szinte biztos volt benne, hogy ha valaki képes lesz egyszer újra bejuttatni őt a régi vasajtón, az Reece lesz.
- Én nem tudom, hogy ti miben egyeztetek meg. Mondjam azt neki, hogy még nincs kész? - kérdezte a göndör tényszerűen, de egy kis féloldalas mosoly megjelent a szája sarkában. Jellemző volt rá ez az ábrázat, régebben Rara kapott sokat belőle, mikor az érzelmeit akarta elrejteni. Mostanra azonban már nem volt mit rejtegetni. Senki elől. Amélia elől a legkevésbé. Biztos volt benne, hogy ha valamire felkapná a fejét a szőke, akkor addig meg se nyugodna, amíg az összes információt meg nem tudná. Akkor meg?
- Hát, ha most odaadtad volna, akkor még visszavittem volna, de legyen reggel. Viszont ne a nagyteremben - szögezte le a nyurga srác, ahogy a gondolatra még a kézfején is felállt az összes szőr. - Odamegyek a Levita ajtaja elé. Csak át kell adnod. Mondjuk legyen hét - javasolta a srác tényszerűen. Most szívességet tett Rózának, és ezt tökéletesen tudta. De mégis ahogy ránézett a szöszke nyúzott képére, bármennyire is utálta a nagy száját, egyszerűen nem volt képes több fájdalmat okozni neki. Hiszen kinek nincsenek meg a saját démonai?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az igazat megvallva bármennyire is próbálkoztam jó tanácsokat adni Mishának, az igazság az volt, hogy fogalmam se volt róla, hogyan kéne gyereket nevelni. Voltak óvodásaim, kisiskolásaim és kész tinédzsereim is. De csak és kizárólag az iskola falai között. Nem tudtam hogyan kell rendes kapcsolatot kialakítani, elérni, hogy a gyerek hallgasson rád, de el is mondjon dolgokat. Igen, a sárgák számára mi olyanok lehettünk, mint a szülőpótlékok, de emellett első sorban a tanáraik voltunk. És ezt mi is tudtuk. A felelősség nem teljesen nyomta a mi vállunk. A tiszteletről, amelyet pedig anélkül kaptunk, hogy bármit szóltunk volna nem is beszélve. Minden amit Misha most mondott egyszerűen idegen volt számomra.
- Rendben, akkor ne lásd felnőttnek. Lásd annak, ami. Saját akarata van, de attól még ugyanúgy szüksége van az apukájára. Az édes ég áldjon meg, még nekem is van, hogy szükségem van rá, pedig huszonhét éves vagyok. Azt hiszem - bizonytalanodtam el egy pillanatra, és számolgatni kezdtem, csak hogy utána egy pillanattal később sutba dobjam az ötletet is. Túl öreg, és kész. Inkább feltettem neki két kérdést, ami látszólag egy kicsit észhez térítette. Végre.
Elmosolyodtam kedvesen a válaszára, és megsimítottam a karját. - Akkor menj, és beszélj vele. Mielőtt késő - biztattam, és vissza tekertem a vodka kupakját. Tudtam, hogy jó szolgálatot fog tenni, mikor eljön az ideje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Egyetlen egy dolgot soha, de soha ne tegyen a kisdiák: lerövidíteni az utat anélkül, hogy tudnád, mit eredményez! Zselyke is így járt, azt gondolta, hogy erre rövidebb lesz, és hamarabb visszajut takarodó előtt még az Eridon klubhelyiségébe. Pechére, nem így történt, mert a Fejetlenség folyosója helyenként képes érdekes eseméyneket produkálni, néha veszélyeseket is, és ez a kiskamasz most pánikolva szedte a kis tappancsait. Alaposan megjárta, beterítve porral, meg valami furcsa, nem túl bizalomgerjesztő állagú ragaccsal.
- Brightmore tanár úr! – préselt ki magából valami, a gyakorló pedagógus nevére emlékeztető nyüszítés-cincogás keverékét.
Kellett pár másodperc, amíg összekaparta a romjait annyira, hogy valami épkézláb mondatot kinyögjön, és lehetőleg őrültnek se nézze a tanerő. – Vi… visszakísérne az Eridon klubhelyiségbe? Mielőtt még egyszer eltévednék, és kitalálnám gondolni, hogy erre rövidebb?
Elég büntetés volt neki a fejetlenség, amivel találkozott, soha többet nem akarta újra átélni. Korábban is hallott már erről a folyosókról pletykákat, de eddig még nem volt alkalma megtapasztalni testközelből, nem mintha akarta volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Zsófival jóban voltam, egészen mostanáig, mert ezt nem igen tudtam elviselni, hogy ilyen hangnemben és stílusban üvöltözött velem. Meg volt a magam baja, nem hiányzott még az is, hogy ez a megkergült lány is így óbégasson a fülembe, olyan felsőbbrendű stílust felöltve, mintha nem is tudom, ki lenne. Úgy viselkedett, mint valami kiképző egy táborban, ez pedig nagyon is felkorbácsolta a dühömet, nem is volt kedvem maradni, pechemre azonban ahogy távozni próbáltam, sikerült rosszul ugranom, s így már a fejem mellé a lábam is fájhatott. - Ó, hát igen. Valóban kegyed nagyságossága olyan hatalmas, hogy az arcodnak sem elég ez a kétszárnyú ajtó baszki - vetettem oda gúnyosan, hihetetlen, mert nem így ismertem meg Zsófit, de kiderült, hogy nem is olyan jófej csaj, mint amilyennek tűnt. - Hát akkor csináljátok, ne a szád járjon! - morrantam oda ingerülten, de sokáig nem jutottam, annyira sajgott a bokám, hogy a legközelebbi székben dobtam el magam, s le is rúgtam a cipőm, hogy megnézzem, mi a helyzet. Kezdett kicsit dagadni, ám a fájdalom ellenére az is jobban zavart, hogy úgy éreztem, néznek. S amikor felemeltem a pillantásom, a színjátszókörösök, na meg Missz Tökéletesség tekintete vetült rám, úgy, mintha olyan óriási nagy bűnt követtem volna el.- Mit bámultok? Nem láttatok még embert? - morrantam oda dühösen, majd inkább fogtam a cipőm, s zokniban fordítottam hátat a stábnak, majd le is léptem erről a pokoli helyszínről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Csonka Zsombor. Sokat hallottam róla, - Egyedül lennék ezzel? Nem hinném. - aztán annál többet próbáltam utánanézni hogy vajon mi lehet abból igaz vagy sem. Nem mintha annyira ráérnek, szóval éppen csak a veszekedésünk után egy pár napig foglalkoztam azzal, amit róla suttognak a kőfalak között. A legtöbbet nem is hiszem el. A veszekedésünk hátterében is igazából a felszínes információ továbbítás állt. Tulajdonképpen ki voltam akadva pletykákra most pedig itt állunk a köztünk lévő feszültséggel és azokkal az ellenszenves pillantásokkal a másik felé. Aztán valahogy hirtelen mégis elnézi nekem a dolgokat. Hm.
Összefonom magam előtt karomat immáron a könyvvel a kezemben, amit Zsombor hozott nekem. Reece-nek megfelelő kommunikációval kell átadni azt, hogy fókuszálok és figyelek a határidőkre, amiket megad. Tehát nem az a lényeg, hogy nincs kész, hanem, hogy még nem esedékes a határidő szerint. Ennyi.
Ellenkezik a Nagyterem ötletével. Nem reagálom le ellenszenvesen, pusztán megemelkedik szemöldököm. - Rendben. Legyen az szfinx portréja előtt, hétkor. - tulajdonképpen ha ma Zsombor nem jön hajkurászni, akkor mindenféle probléma nélkül időre készen lettem volna. Anélkül hogy bárki megkérdőjelezi azt. Zsombor mégsem szúrja ez el nekem, így zavartan egy apró mosolyt erőltetek magamra, amit annyira talán nem is kell hogy erőltessek. Ezt szánom köszönetképpen.
- Mire találkozunk, lehet hogy vissza tudnám szolgáltatni a könyvet. Szerintem reggeli előtt még ki tudom jegyzetelni - bólintok, miközben arrébb lépek. - Oké, azért furcsa, hogy éppen mi ketten segítünk dr. Laines-nek, de részemről ez nem akadály - közlöm és kíváncsian várom ő vajon mestertanonc létére elég érett-e ehhez a hozzáálláshoz. Semmi, avagy senki nem akadályozhatja a gördülékeny munkát, a mágusjog terén ez kifejezetten érvényes.
- Akkor holnap, Zsombor - sarkon fordulva kezdek el lépkedni a Levita felé ezzel jelezve Zsombor számára, hogy amit kellett azt elrendeztük.
Arról is mindenféle pletykák szólnak miért Zsombor, dr. Laines aszisztense. Én úgy vagyok vele, hogy a férfi biztos okkal vette fel, amit nekem vagy másoknak nincsen oka megkérdőjelezni. Az ügyvéd Úr, okos, intelligens és ha Zsombor segítségre szorult mondjuk, akkor ő gálánsan felajánlotta hogy kihúzza a csávából. És ennél többet nem is foglalkozom vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A pletykák a legnagyobb átverések az életben. Egy pillanat alatt képesek elrontani valaki életét, és ugyanúgy tudnak akár egy kultuszt is felépíteni. Nagy hatalmuk van, és sokszor nem is az a lényeg, hogy ki indította el őket, dehogy ki vesz részt benne. Mint a sárga méreg terjed egyik emberről a másikra, szállóigévé téve a legnagyobb hazugságokat is. Nem is csoda hát, hogy sokan elhiszik. Az ember minél többször hall valamit, annál jobban magáénak tulajdonítja a gondolatfoszlányt.
Összeráncolta a göndör a szemöldökét a hirtelen stílusváltáson. Nem volt hozzászokva a kedves Rózához. Természetellenesnek tűnt. - Nyugodtan olvasd el az egészet alaposan. Elég vaskos könyv. Majd visszaadod neki a következő órátokon. Vagy ha nagyon akarod egyik nap nekem. Majdnem minden nem járok Reece-hez, szóval nem jelent gondot - vont lazán vállat a magas. Sose értette a pedáns gyerekeket, de azt igen, hogy milyen, ha az ember szenvedélyes valami iránt. Akkor bizony nem lehet elég csupán egyetlen rövidke éjszaka.
- Oké - reagálta le a szőke szavait Zsombor. Arcára kiült az értetlenség, aztán egy félmosoly kíséretében rázta meg bozontos fejét. Ha valakit nem zavarna, nem tenné szóvá. - Akkor holnap - zárta le a srác is a beszélgetést, és elindult az ellenkező irányba. Még egyszer visszasandított a távolodó alakra, és hitetlenkedve csóválta meg kobakját. Róza egy egészen más világból való volt. Egy furcsa álomvilágból, melyet ő még csukott pillái alatt se lát soha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Remegtek a végtagjaim, ahogy azon a rozoga padon ültem. Felhúztam őket, mintha ezzel segíthetnék megállítani a rámtörő sötétséget. A fülembe zúgott a szívdobogásom, pedig a nő már egy fél órája elment. Én viszont moccanni sem tudtam. Néztem kifelé az ablakon, egy pár éppen a fa alatt romantikázott mint a gerlepárok, mások kiterített plédeken készültek a közelgő vizsgákra. Az én életem azonban megállt folyni ahogy kimondtam azt a pár szót.
Viszketett a bőröm, le akartam kaparni róla az igazságot. Fejemet ölembe hajtottam, és ingatni kezdtem. Szememet elpárásította a félelem vizes köde. Miért tettem ezt? Hiszen szabad lehetnék. Nem mennék soha többet vissza a házba. Elmondanám a gyámügyeseknek mi folyik ott. De...
Reszketegen sóhajtottam, és hatalmasat nyeltem. Letettem a földre erőtlen lábaimat. Leráztam a kezemet, próbáltam elfogadni a súlyát a döntésemnek. Halkan nyögtem, ahogy eszembe jutott a kérdés, mint valami lidérces álom. Pár tanár aggódva nézett felém, de gondolom hallották hírét mi történt, így nem mert senki közelebb jönni. Valószínűleg már az egész iskola tudja. Vagy ha nem is tudja, sejti. Hamarosan Ádám is. És tudtam, hogy mindennek ellenére fel fog keresni. Mert nem tudta az igazat, és ez fájt neki. Jönni fog, veszekedni fog. Nekem meg erősnek kell lennem.
Könyökömet térdemre fektettem, és lehajoltam. A gyomrom felfordult, úgy éreztem mindjárt hányni fogok. Vajon lesz ez bármikor jobb? Ha legközelebb visszamegyek, bánni fogom a döntésem? Nem valószínű. Harmadik év van. Új gyerek fog jönni. Lehet megint egy lány. Jól döntöttem. Csak akkor miért nem érzem úgy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ahogy festek. || Zenebona|| Piros-zöld tincseim is vannak, csak hátul.

Ez is egy hosszú nap volt az ifjú eridonos számára. Vizsgái felét letudta már, de a másik fele még mindig hátra volt. Fáradt sóhajokkal szedte lábait, hogy végre visszatérhessen az Eridon oltalmazó falai közé s elpanaszkodhassa szobatársainak, mennyire fejvakarós volt a Sárkánytan vizsgája. Ami azt illeti, úgy érezte, egész tűrhetően sikerült, legalábbis megbukni belőle nem fog.
Nem is figyelte merre vitték lábai, még mindig a sárkányok csontszerkezetén gondolkodott, hogy eleget írt-e vajon vagy kifelejtett valamit belőle. Az utóbbi elképzelhetőbb volt. Azonban már kár volt rajta szorongania, hisz beadta Brightmore professzornak.
Auróra hirtelen megállt és gyanakvóan lenézett. Az a zöld pocsolya, mintha látta volna már. - Biztosan csak képzelődöm. - motyogta duzzogva. Végül vállát vonva tovább ment, aztán még vagy kétszer látta feltehetően ugyanazt a pocsolyát, amely alakra és színre megegyezett emlékeivel. - Ez lehetetlen - gondolta.
Szeme sarkából ismét furcsán mozgott a kivetülő árnyéka, mintha integetett volna neki. Amilyen gyorsan csak tudta, odakapta a fejét, azonban az árnyék már nem csinált semmit. Lehet csak az agya rosszalkodott a fáradtsággal és paranoiával együtt. Már megint. Mindenesetre a hirtelen fordulat nem tett jót az amúgy se stabil testtartásának, egyszóval eltaknyolt. Bele a zöld, ismeretlen trutymóba, könyvei pedig kitudja merre szálltak el.
- Most komolyan? - hasalt fel, míg homlokáról egyenesen orrnyergén keresztül vándorolt lefelé az ismeretlen cucc. Nagyon remélte, nem hányás volt. - Ó, az istenit!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ha előre tudom, hogy majd milyen arcot fog vágni, valószínűleg már jóval korábban bevetettem volna ezt a kis tréfát, mert őszintén, nagyon vicces volt, hogy szinte lesápadt, s arcára fagyott minden rezdülés. Imádtam látni, hogy egy ilyen hír mit képes kihozni Ákosból, s amikor elhagyta ajkait a rekedtes, már-már alig hallgató kérdés, kipukkadt belőlem a nevetés, s bár a szám elé kaptam a kezem, szerintem már túl késő volt ahhoz, hogy leplezzem a feltörő jókedvet, s ezzel együtt azt, hogy bizony most turpisság áldozatává vált.
- Látnod kellene magad most - fűztem hozzá, kiengedve magamból a jókedvet, önfeledten nevetve szegény meglepett férfin. Azért bíztam benne, hogy talán a nevetésemből már rájött, hogy ez csak vicc, s nem kell ennyire komolyan vennie, de biztos, ami biztos alapon, amíg még nem szökött fel a vérnyomása az egekbe, úgy döntöttem, hogy jobb, ha tisztázom a helyzetet. Nem szerettem volna azt, ha felpattan és elrohan, vagy seprűre ül és messzire száll az országból.
- Annyira könnyű rád hozni a frászt drága, ne aggódj, nem biztos, hanem tuti. Gondterhes vagyok a dolgozatok javítása miatt, némelyiket el sem tudom olvasni - utaltam ezzel Dezsőke remekművére, aminek a javítását igazából félbe is hagytam, s ekkor támadtam be Ákost a galacsinokkal.
- Na, nyugodj meg, töltök egy pohár vizet, jó? Nem kell félned, nem vagyok állapotos - nyugtatva megpaskoltam a vállát, s míg elléptem a vizeskancsóért, mosolyra húztam a számat. Szegény, tényleg jópofa volt, nem gondoltam volna, hogy így meg tudom viccelni őt.
A pohár vízzel fordultam vissza hozzá, amit le is helyeztem az asztalának közepére, a szélére viszont én telepedtem, miután kicsit arrébb toltam onnan a papírjait.
- Csak gondoltam, feldoblak kicsit, mert nagyon elmerültél a papírjaid közt. Meg aztán…mostanában nagyon kerülsz, és gondoltam rákérdezek, hogy minden okés-e? Mert ami történt, az megtörtént, de azért még nem kell egymást elkerülnünk.. - jegyeztem meg, hogy tudja, észrevettem ám, hogy kerül. S ciki vagy nem ciki, valahogy kettőnk közül ezt valakinek már szóba kellett hoznia, arra viszont ügyeltem, hogy ne legyen senki az irodában, mert ez mégis csak kettőnkre tartozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Beleböfög a kastély idilli, tökéletes csendjébe. A kultúrparaszt megéhezett, és még pár hete felfedezte, hogy van konyha, ahol még enni is kap. Így, miért ne alapon osont le, még takarodó előtt, hogy teletömje magát, mert vacsoraidőben párolt borsót lőni a másik felé fontosabb volt. Akkor amúgy sem kívánta, na. Aztán megjött az ihlet és akkor már ki is használta, hogy amúgy sem tud a seggén maradni nyugodtan. Jók ezek a vizsgák eddig, talán átrugdossák mindegyiken és akkor elmondhatja, hogy ni, hát ő már harmadéves. Jelentsen ez bármit is, mert ő ebbe már belekeveredett. Ez most a mágusiskola általánosa? Vagy közép? Annak mondjuk örül, hogy nem kell sűrűn hangosan olvasnia és matekra járnia, vesszen a tűzbe az összes képlet, úgy néz ki, a varázslóknak nem szükséges sem a kovalens kötés, sem a deriválás, így ő eldöntötte, varázsló lesz. Hogy azon belül mi és hogy egyáltalán konyít-e akármihez, mindegy az már. Biztos lesz valami neki való is.
Azonban a jövőkép fejtegetés helyett ideje elindulni vissza a körletbe, ha nem akar az utolsó napokban suvickolni valamit, mert pontot már nem vonnak sehova, na de por mindig van valahol. Bleh. Igazából még mindig nem fél, hanem unja, szóval kanyarodik és fordul be a folyosóra. Nincs egyedül. Noha már azzal, hogy itt a kísértetek tényleg léteznek, nem kell Szellemirtót hívni és még beszélni is lehet velük, már ismert előtte, attól még sok más minden akad erre. Jobbára egy másik diák. Szemöldöke szökken fel, ahogy pislog hátra, de ahhoz még elég messze, hogy a gyér látások mellett bármit is kivehessenek egymásból. Valamit nagyon keres? Integet neki, hogy várja már meg, egyedül tök unalmas minden, erre nem elsiet? Megijedt? Lehet UFÓ-nak nézi? Mondjuk az elég szerencsés lesz, ha az ott egy prefektus és a karjaiba sétál. Valamit motyog, Teddy pedig megiramodik utána, nem is véve észre, hogy bármi is van a lába alatt – ő abba gyönyörűen, mint a pocsolyába, beletrappol. És ekkor vágódik el a csaj. Csak annyit hallani, hogy felröhög, ahogy közelebb ér, mert hát, ez a kódex első lépése: kiröhögni, aztán lehet a segítség.
- Találtál egy százast? Felezünk? - nyújtja a kezét a csajnak lefelé, hogy akkor itt az úriember, felsegíti. - Mibe fejeltél bele? - dől előre, hogy jobban lássa a cuccot. Ó, ebben sétált az előbb is? Értetlen néz a másikra, lehet mocsarat csinál?
- Ez a te műved? - kérdi komolyan, mintha épp prefi lenne és jön mindjárt a büntetés érte. - Segíthetek? - vigyorodik el végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Végeztem az edzéssel, ami eléggé megizzasztott, de ilyen jó időben nem is csoda, na meg ennyi súly emelése közben. Az utóbbi pár hétben egy kicsit félretoltam a filmezést, mert semmi ihletem sem volt, helyette csak bosszankodtam, hogy minden elszaródott Leilával, meg Borival. Mindkét lányra haragudtam is, bár azt már nem tudtam volna elmondani, hogy melyikükre haragszom jobban, mindenesetre vacak érzés volt ez. A dühömet viszont valahol le kellett vezetnem, ezért is iktattam be az edzéseket, heti négyszer mentem is, és így pár hét elteltével egy kicsit már meg is látszott rajtam, hogy valami alakul. Pedig nem emiatt mentem le, és nem is voltam az a páva, aki állandóan a tükörben leste magát, meg pózolt, de bevallom, még magam is kezdtem elégedett lenni az eredménnyel. Egész jó kedvem is volt, már épp vissza akartam térni a szobámba az edzőteremből, amikor meghallottam, hogy páran Leiláról dumáltak. Nem voltam a hallgatózás híve, de mivel róla volt szó, mégis csak érdekelt, hogy most vajon mégis kivel kavart és miféle zűrzavart sikerült kavarnia. A gyámügy szó hallatán azonban eléggé meglepődtem, és minden haragom ellenére legbelül aggódást éreztem. És a francba is, mégis csak Leiláról volt szó, tudnom kellett azt, hogy most mi történt.
Felcsapva a vállamra a törölközőt, csak úgy edzőruhában, tornacipőben, izzadtan meg is indultam, szaporán szedve a lábamat vissza a Levita felé, mikor kiszúrtam az egyik padon ücsörögni Őt. Már ilyen messziről is elég rémesen festett önmagához képest, s a mozdulataiból úgy tűnt, mintha rosszul lenne. Ekkor gyorsabb tempóról kocogásra gyorsítottam, és sietve vettem be a még köztünk lévő távot.
- Mi van Leila, rosszul vagy? - kérdeztem aggódva, ahogy közelebb hajoltam hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ahogy festek. || Zenebona|| Piros-zöld tincseim is vannak, csak hátul.

A lány nagyon el volt foglalva pillanatnyi rémületével, melyet agya okozhatott és mindez egy mellette integető árnyék formájába ötlött képet. Hisz nem látta, csak a periférikus látásában, ott meg azért valljuk be, nem lát tisztán az ember fia-borja-lánya.
Kacagás ütötte meg füleit s már tudta, hogy nem egyedül volt, illetve valaki biztos végignézte, ahogy az ágrólszakadt elsős megijedt a saját árnyékától és jobbára úgy döntött kicsit meghempereg a földön lévő ismeretlen trutymóba, had gyakorolhassa a ruhatisztító bűbájt. Biztos sok haszna lesz, ha például egy mosodába helyezkedik el.
Szégyellve magát feje ismét lebakkant, homloka hangosan koppant a folyosó kövén. Aztán csak felnézett, had lássa már ki volt ilyen jókedvű. Hunyorogva vizslatta és egy bozontos fiú sziluettjét vette ki, mely egyre tisztábbá vált. Ki volt az? Jogos a kérdés, de nem. Nem az előző árnyék izé. Igen, húsvér ember volt. Szintén igen, ismerte már őt látásból, plusz ma az ő hajába is landolt Teddy borsójából, amit alig tudott kifésülni.
Megragadta hát a segítő kezet és nyöszörögve, de leginkább a fiúra támaszkodva felállt, ismét kétlábra majd levéve magáról ujjatlan, kötött mellényét és azzal kezdte orcáját törölgetni.
- Hmm, százas? Talán a tárcámban van, de minket neked mugli pénz? - vette el arcától az immáron ronggyá vált ruhaneműt s felnézett a fiúra. Nem értem.
- Nagyon remélem, hogy nem hányásban hemperegtem, mert lehet Vuk az én számon is kiszalad a végén. - bár szagra nem tűnt hányásnak és igazából állagra sem annyira, de erre azért nem vett volna mérget.
- Én csak... az Eridonba tartottam visszafelé és lehet icike-picikét eltévedtem. Ja, és lehet ez a folyosó extrája de.... integetett nekem egy árnyék! Aztán elestem, ide. - mutatott a földre, ahol még akkor is látszott az elkenődött paca. Ismételten, a lökött tyúk úgy vágódott hasra pontosan a folyosó közepén, ahogy egy kilapított béka szokott feszenkegi az országút közepén. Nem fair - gondolta, azonban az élet olyan, mint egy gyermekingecske. Rövid és általában szaros.
- Na és te? - vonta fel a szemöldökét, kezeit csípőjén megpihentetve, teljesen elfelejtve azt, hogy a még mindig trutymós pulóverét épp szoknyába törölte. Persze, erről mit sem sejtve.
- Azt ugye tudod, hogy diákoknak ilyenkor már ágyban a helyük - pimaszul vigyorgott a szőke hercegre fehérlovon. Bár ez a fiú nem volt se szőke, se herceg és a lovát is elhagyhatta valahol. De jó fej volt vele és felsegítette. Ez nem elfelejtendő. Az inkább, hogy rendesen kiröhögte.
- Amúgy ügyesebb vagyok a látszatnál! - mentegetőzött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda

Oké, szóval ez az időszak az volt, amikor mindenki a könyvtárban bújta a könyveket, meg hajnalig nyalta a füzeteit, hogy még egy kis információt kisajtoljon magából. Csakhogy Marina Darikot sose érdekelték úgy a jegyei. Persze szerette, ha vannak random felugró információk a fejében, mint ahogy most is ott tombolt Jessie J benne mintha muszáj lenne, de azért nem stresszelt rá a témára. Nem úgy, mint drága barátosnéja, szóval mint jó barátnő nagyon is muszáj volt neki elterelnie a gondolatait. Lokival egyszerű lett volna. Egy doboz cukorka meg egy jó kis verseny érte, és máris szumó jelmezben próbálnak kétszáz métert futni. Kende meg… na hát Kende nem parázós. De Léda kicsit más. Léda… lány.
Hatalmas lendülettel tárta szét az ajtó mindkét szárnyát. Karjain a papírszatyrok ütemesen doboltak, miközben csípőt rázva mint egy igazi popsztár sétált előre fele. Móricnak hála tökéletesen tudta, hogy a terem üres lesz, sőt azt is, hogy ennél jobb hely nincs is egy ilyen csajos bigyó megtartásának. Vagyis hogy ezt nem kérdezte meg így, de leírás alapján tökéletes volt. Bár ha jobban belegondolt, lehet hogy a szöszke azt hitte randija lesz.
- Vettem mindent is. Olyat is amit mondtál, meg amit nem mondtál, mert tudom, hogy írtál listát, de tudod azt beleraktam az egyik könyvembe, amit meg kölcsön adtam valakinek, szóval totálisan meg voltam lőve, hogy mi kell, meg mi nem. Deee a nő a boltban nagyon segítő volt, szóval tutira biztos vagyok benne, hogy mindenünk lesz - magyarázott a barna már azelőtt, hogy egyáltalán köszönt volna. Ez nála már csak így szokott menni. Menet közben ledobta a lábbelijét, és a puffokhoz sétálva az egyik zacskót letette a földre, míg a másikat nemes egyszerűséggel kiborította az ülőalkalmatosságra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Csend, csend és csend. Mondjuk az nem is zavarná, ha hangzavar lenne. Ami miatt igazán tetszett neki ez az hely és az ötlet, hogy itt tanuljanak, hogy egyedül lehettek.
Szóval csillagok. Meg csillagképek. Sok pötty az égen, szép-szép, de ugyan kit érdekel? Úgy tűnik, egy év nem volt elég ahhoz, hogy kiheverje az előző évi traumatikus csillagtan vizsgaélményét, az idei máris az ajtón kopogtatott.
Megkönnyebbülve pillantott fel az ajtó kitárására. Végre itt van valaki, aki megmentheti. Ha már csak annyival, hogy egy picit lazítson. a feje már zsongott a sok csillagképtől.
- De hát pont azért írtam a listát, hogy ne kelljen ekkora szatyrokkal cipekedned - vigyorgott rá a csomagokkal ingázó lányra. Kicsit úgy nézett ki, mint egy libikóka. Egyszer az egyik kezében lévő szatyrok értek a térdéig, aztán a másik oldalán, miközben egymásnak összekoccanva érdekes és felemelő szimfóniával töltötték meg a termet.
- Mutasd, mit hoztál! Megvan minden? Az a csillogós arcmaszk, amit múltkor kinéztem a kereskedésben. Azt mondták, olyan bájitalt is belekevertek, ami frissé és üdévé teszi a bőrt legalább egy hónapig. Olyan lesz, mintha csillognál! - Már turkált és kotort a szatyrokban. Egyikből a másikba bújt át, szinte az egész fejét belemerítette a sok édesség és szépségápolási termékek közt, amíg az egyik szatyorban valami másba nem ütközött. - Hát ez meg? - emelte fel az üveget, aminek csodálatos módon még nem is hallotta a koccanását idefele jövet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda

Csak legyintett egyet a megjegyzésre. Aki egy kicsit is ismerte, pontosan tudta, hogy mennyire aranyhal. Hát csak rá kellett nézni. Vagy egy percig hallgatni ahogy csacsog. Sokan már azután feladták a barátkozást vele.
- Vettem több félét is. Mert hogy nem tudtam melyiket akarod, de nézd, van ilyen rózsaszín, meg lila, meg uuu, hát ezt nem tudtam ott hagyni - kapott a kezei közé egy tasakot, és nyomkodni kezdte a folyadékot benne. - Nézd meg, olyan mint a sellők pikkelye, hát nem tök menő? - nevetgélt gyerekes mosollyal az arcán. Mint ahogy egy igazi halat, őt is lefoglalta az a csillogó cuccmák, szóval még mindig nézegette, amikor a Léda a többi zacskó felé kacsintgatott. - Meg volt olyan, ami csillog a sötétben, azt is megpróbálhatjuk - magyarázta, majd a lány kérdésére felnézett.
- Hihihi - kuncogott, és a kezében lévő tasakokat is mind eldobta egyszeriben. Közelebb sétált Lédához, és óvatosan átkarolta a vállát, mintha valami nagy titokba készülne beavatni. Mert hát jah. Az volt. - Ez kérlek szépen eredeti dán sör - emelt ki minden szót Marina. Annyiszor hagyta már el ez a mondat a száját, hogy már simán kiejtette akcentus nélkül is. - A legfinomabb ital ami a földön megtalálható. Ittál már magyar sört? Mert akkor azok után csak még jobb lesz, I promise - magyarázta a barna.
- Én azt javaslom, hogy bontsunk is meg egyet. Mármint hogy személyenként - nevetgélt. Még hogy ő elfelezzen egy sört valakivel, már csak az hiányzik. Kikapta a szatyorból a másik dobozt. - Pöccintsd felfele - mutatta, és az isteni hangra még a karja is libabőrös lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Csillogott a szeme, ahogyan mámortól ittasan figyelte, mik kerülnek elő a szatyrokból. Na meg persze Rina kezében lévő csillámos, sellőpikkelyes löttyöt is. Alapjáraton elég undorító lenne, nyilván, ha bájitaltanon lennének, de így annyira csodálatosan nézett ki, hogy már el is felejtette a csillagokat. Ajajj, nem lesz ez így jó...
- Se magyart, se dánt se semmi ilyesmit. Vagyis, talán mikor kicsi voltam. Egyszer beleittam apáéba. Nem igen tudtam, mi az, de elég szar volt, őszintén szólva. Meg egyébként is nagyon kikaptam érte anno - magyarázta, miközben elég ferde szemmel méregette a maga elé tartott üveget. Jó, hát szép volt a dizájn, de a tartalommal kapcsolatban már határozottan kétségei voltak.
- Nem is tudom, Rina, lehet inkább el kellene felezni egyet. Az elején. - Biztos volt benne, hogyha neki nem fog tetszeni, Marina gond nélkül megissza a maradékot, még észre sem venné, hogy feleztek vagy sem. Szóval ez elég jó stratégiának tűnt.
Fogta a bolyhos tollát és a könyvbe rakta. Be is csukta azonnal és félretolta a színpad szélére.
- Valahol láttam hátul amúgy gramofont is. Rakjunk be valamit. Várj! - Felpattant és a színfalak mögé rohant. Gramofon helyett azonban a kellékek és jelmezek között találta magát.
- Ezt nézd Rina! - kiabálta előre, és már húzta is fel a nagy karimás kalapot és a tollas, rózsaszín boát a nyakába, hogy csípőjét illegetve divatbemutatóra induljon barátnőjéhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda

Ha nem lett volna még mindenkinek egyértelmű, Marina imádta a sört. Főleg ami még szülőhazájából való is volt. Szóval szó se lehetett róla, hogy kedvenc kelléke nélkül jöjjön el erre a csajos estécskére. Hiszen ez adta az alap hangulatot a bulihoz, amit terveztek.
- Még jó, hogy most senki nincs itt, akitől kikapj. Meg amúgy is, a dánoknál tizennégy éves kor felett alap, hogy te is iszol. Kell a viking vérünknek. Karácsonykor konkrét ünnepünk van arra, hogy megérkeznek a Tuborg Julebryg-k - magyarázta, de aztán elhúzta a száját, és engedett a lánynak, hogy csak egyet bontsanak meg. Komolyan ennyi erővel bevonulhatna az egyik templomba, hogy olyan fekete-fehér hacukás izé legyen.
Amíg barátnője hátraszaladt, ránézett a tanulnivalójára. Csak hogy tudja mivel versenyzik, mert azért ha egy Sárkánytanra magolt volna a kis levitás biztos békén hagyta volna, és még maga kérdezte volna ki, hogy néhány tanács után otthagyja. De ez csak Csillagtan volt. Easy. Elég néha kimenni nézni a csillagokat. Ha elég sokat isznak talán fel is veti neki, hogy tegyék meg.
Amint meglátta barátnőjét nevetésben tört ki. - Kész Marilyn Monroe vagy - röhögött, aztán lehajolt a kupachoz, és kikapott onnan egy rúzst. - Várj egy kicsit, segítek rajta - lépett közelebb, és gyakorlott mozdulatokkal felkente Léda szájára az élénk lila színt.
- Well... nem illik a bőrtónusodhoz - ingatta a fejét, és előkapta tartójából méregzöld pálcáját, hogy inkább mégis eltüntesse a kreálmányát a lányról. - Inkább tegyünk fel valami... bigyót. Igazából nekem mindegy, hogy mit, totálisan hallgatok rád - jelentette ki nemes egyszerűséggel. Egy időben sokat adott a külsejére, meg az anyja is nagyon lányosnak nevelte, de amióta két srác a legjobb barátja csak a létminimumot biztosította a bőre számára. Szomorú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Még meg is hajolt a dicséretre, kalapját is magán tartotta és szélesen vigyorgott a lányra. Hát tudja ő, hogy Marylin Monroe, már csak szőkére kellett volna festenie a haját. Fúúj.
- Várj, hadd nézzem meg - kapott fel egy tükröt a kupacbl, miközben ajkaival cuppantott egyet és kiigazgatta a színt. Majd vágott egy grimaszt, és Marinára nézett. - Igazad van, túl barna a bőröm - tartotta is a száját a varázslatra, hogy eltűnjön a szörnyűség a szájáról. - Nézzük inkább ki valamelyik maszkot, igazad van. Csak előtte tisztítsuk meg az arcunk meg minden. Ahj, várj, ehhez már tényleg kell valami zene - huppant le a csomagok és a tancuccai mellé, hogy megkeresse pálcáját. Egy pillanatra rásandított a csillagtan könyvére, majd némi bűntudattal arrébb tolta. Holnap még tanulhat egész nap rá.
- Invito gramofon! - Csak remélte, hogy beválik a varázslat, még éppen gyakorló stádiumban volt, de Marina olyan könnyedén igézte le róla a rúzst, hogy neki is fel kellett valamivel vágnia.
A gramofon azonban hallhatóan megmozdult, de csak a színpad széléig vonszolta el a magát, ott aztán nagy nehezen, mint akinek az élet is fáj, lehuppant és nem is volt többet hajlandó mozdulni.
- A fenébe - kommentelte bosszúsan az eseményeket, majd inkább, hogy ne is figyeljenek fel szerencsétlenkedésére, tovább is terelte a témát. - Te Rina, mi az a Tuborg Dzsujlbrgk... izé. Szóval az, amit mondtál. Úristen, hoztál gumicukrot?? - kiáltott fel izgatottan, miközben kiemelte a szivárványszínű keserűcukorkát. - Te tényleg felvásároltad az egész boltot - nevetett, miközben felemelte az egyik zacskó mellől a színes sellőpikkelyszerű csillámos kotyvalékot és vigyorogva nézett a lányra. - Ehhez mit szólsz? Kipróbáljuk ezt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda

Arra kapta a fejét, amerről a hangokat hallotta, és végig is nézte ahogy a gramofon végül megérkezik a helyére. Majd minden tétovázás nélkül pattant elé, hogy valamelyik lemezt feltegye. Szerette ezeket a mugli kütyüket. Bár rohadtul nem értett hozzájuk - ezt ki sem tudná jobban biztosítani mint drága barátja Létai Roland, aki gyakorta rakta rendbe a telefonját.
- Tuborg Julebryg - javította ki reflexszerűen a barna, de úgy bele volt mélyedve a megfelelő zene megtalálásával, hogy még csak igazán elhűlni se volt ideje. - Az a karácsonyi sörünk. Limitált kiadású, csak november közepétől karácsonyig árulják. Amikor az első kamion megérkezik Koppenhágába mindenki kék mikulássapkát húz, iszik meg énekel. Meg persze segíteni is szoktunk a kamionosoknak lepakolni. És közben énekelni. Szóval ez körülbelül olyan nagy ünnep mint maga a karácsony - magyarázta, miközben felrakott egy ABBA lemezt. Mi más lenne megfelelőbb egy csajos estéhez?
- Nem tudtam, hogy melyiket szereted, szóval hoztam savanyút, édeset meg olyan hosszú de rossz izűt is - lépkedett vissza a saját kis kupacukhoz, miközben elindultak a legjobb slágerek.
- Naná, hogy azt! - vigyorgott mint a tejbe tök, és az egyik szatyorból kihúzott egy micellás vizet. - Ha feltesszük azt a maszkot, utána be is süthetem a hajad ha gondolod. Az mondjuk saját szettből van, de esküszöm nem annyira mocskos. Néha napján még meg is szoktam tisztítani. Az ilyen kütyüimre vigyázok, mert tudom hogy a mugli bigyók nagyon érzékenyek. Főleg az én közelségemre. Te értesz ezekhez a telekommunikációs eszközökhöz? Nem. Várj, hogy is hívjátok? - csapkodta meg a homlokát a sminklemosó koronggal. - Ja igen, mobil. Szóval van olyanod? - kenegette tovább a bőrét.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Szóval vajon menőnek érezte magát, mert egy felsőbbéves rellonos diák épp zenét tesz be az ő csajos estéjükhöz? Naná! És ez az érzés majdnem teljesen elnyomta a vizsgák miatt érzett szorongását is. Inkább csak hálás volt, hogy nem tette szóvá a bénaságát, de hát idejötte előtt is csak a minisztériumban látott varázslatot. Otthon szigorúan tilos volt mindennemű varázslat. Azóta rájött, hogy azért, mert apja kvibli. Persze erről sosem beszéltek. Még Zalánnal sem. Inkább csak elszólásokból és reakciókból jött rá ő is.
- A legjobbat hagyjuk majd a legvégére, mert akkor jó lesz a szájízünk - vigyorgott szélesen. Úgy érezte magát, mint ők azon a karácsonyi sörpakoláson. - Miért szeretitek ennyire ezt a sört? Olyan... keserű. Mintha romlott lenne vagy nem is tudom.- Legalábbis emlékeiben pont úgy élt az élmény, és őszintén nem volt kedve még egyszer megkóstolni ezt, hogy aztán kirázza a hideg.
Felhúzta a hajráfát, miközben csípőjét a zene ritmusára ringatta, majd egy tappancsot nyújtott ő is az arctisztóhoz, hogy aztán szépen lemossa ő is a sok mocskot, amit a csillagtan hagyott a bőrén.
- Hogy mikhez? - nézett rá tényleg meghökkenve, még a tisztogatást is abbahagyta, úgy próbálta megfejteni, vajon mi az a telekommunikációs eszköz. - Ja, hogy mobil! - nevetett fel jókedvűen. - Persze, anyával ezen szoktam beszélni. Varázstalan, szóval a bagoly egyébként is nagyon fura lenne neki. Apa meg nem szereti, ha bármilyen varázslatos dolog van otthon. Kell vele segítség? - vont vállat, majd a tappancsot a földre dobva, felvette az egyik zacskót. - Tök nehéz volt megoldani itt a töltést konnektorok nélkül. Nem is tudom, hogy tudod bekapcsolni a hajvasalót, az csak konnektorosan működik, még rúnáztatva is, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda

Hápogni kezdett a felvetésre. - A sör csak akkor keserű, ha rossz. Kóstoltam olyan olcsó magyart, és ne hari, de én magam is kiönteném azt a mocskot. Nono. Ezt kóstold meg - nyújtotta újra a kibontott dobozt Léda felé. - Csak egy kortyot. Adj neki egyetlen esélyt, kérlek - kérlelte Marina, és még alsó ajkát is lebiggyesztette mint egy kiskutya.
Igazán nehezére esett megszülni azt a szót. Valahogy sehogy sem állt a szájára. Mármint persze sose kellett igazán használnia a sulis évei előtt, de akkor is. A walkmenjét is inkább megbütykölte, csak hogy mindent is tudjon rajta hallgatni. Már csak egyedül a mozgóképkultúrára volt kíváncsi amiről a mugliismereten hallott. - Hát a telefont nehezebben. Az a szerencse, hogy nem sokat használom, és így kevésbé merül. Van hogy észre sem veszem, hogy kikapcsolt - vont vállat. Azon már nem is csodálkozott, hogy Léda családjánál nem szokás a mágia. Egyre több mugliszületésűvel ismerkedik meg. Először furcsa volt belegondolni, hogy másképp is lehet, mint náluk, de hát Lokiék aranyvérűként is néha egész mugliként viselkedtek.
- Viszont a hajsütőre egy másféle módszerem van - húzta be a nyakát a barna, és talárja zsebébe nyújt óvatosan. - Jeg er så ked af, at jeg vækkede dig Nagyon sajnálom hogy felébresztelek - gügyögött a kis állathoz a lány, és megsimította a szalamandra fejét. Aztán Léda felé nyújtotta. - Ő itt Surtr. Egy bájital hatására szokott lángra kapni néha. Úgy mentettem meg. Azóta pedig folyton velem van. Csak ne mond el, mert a tanárok nagyon nem szeretik. Állítólag csak a szobámban lehetne - húzta el a száját a barna. Mégis hogy várják el egy ilyen mozgékony kis lénytől, hogy folyton négy fal között legyen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Húzta a száját a sörre. Tényleg nagyon rossz élmény volt, és hát na, Léda bizony nem szerette a kellemetlen dolgokat. Pláne megismételni. De Marina annyira kérlelte, hogy nem is tudott neki ellentmondani.
- Ahj, na jó, de csak egy korty - nyúlt óvatosan az üvegért. Mielőtt azonban még belekóstolt volna, először megszagolta a löttyöt, megvizsgálta az üvegeket, a dizájnt, alaposan szemügyre vette a formáját és lényegében megtett mindent, hogy ne kelljen innia és húzza az időt. Azonban Rina ott ült vele szemben és nem halaszthatta tovább, bele kellett kortyolnia.
Hideg volt, szénsavas. Ez is keserű volt, de inkább úgy, mint a karamell, amit anya odaégetett, mikor elfelejtette, hogy felrakta melegedni. Csak lepörcent, nem volt égett.
- Hmm... - Most komolyan vallja be, hogy egészen iható, sőt jó ez a lötty? - Hmm... - Még ízlelgette egy kicsit a szájában, belekortyolt még egyszer, amíg ki nem mondta az ítéletet. - Hmm... Végülis ez nem is olyan rossz!
Magánál tartotta az üveget. Ebben nem lehetett érezni a vizet és az alkohol égő utóízét a szájában. Amúgy sem szokott hozzá. Hé, még csak tizenöt volt!
- Istenem, de aranyos! - Eddig tartott a sör a kezében, már rakta is le maga mellé, hogy az állat fölé hajolhasson. Keze el is indult, hogy megsimogassa, azonban nem akarta megijeszteni, meg pláne megégetni magát, így vissza is húzta, mikor az állat is kissé összehúzódott. - Örvendek a szerencsének Surtr - mosolygott rá a gyíkra, aki lehet csak képzelte, de mintha visszamosolygott volna. Persze a gyíkok nem is tudnak mosolyogni. A fejében élő Pán erre jól megkorholta volna, de annyira az agya hátsó zugában pihent, hogy meg sem hallotta rosszalló morgását. - Ő micsoda egyébként?Hol találtad?