36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Átrium - összes RPG hozzászólása (2274 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 75 76 » Le
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 9. 18:44 Ugrás a poszthoz

Nikola

Nem gondoltam volna, hogy van Bagolykőnek olyan része, ahol még nem fordultam meg a három év alatt, de be kell lássam, most, hogy tévedtem. A déli szárny valahogy fehér folt maradt a külön bejáratú térképemen. Számomra semmi fontos nem volt ott, amiért érdemes lett volna felkeresnem ezt a részt. A keleti szárny ebből a szempontból egyértelmű, magyarázatra sem szorul, az északit nem kívánom taglalni, nem éri meg, hogy szót vesztegessek rá, a nyugatin pedig a két ismert tanterem miatt vagyok járatos. Most is csak azért császkálok erre, mert Hófehérkét keresem. Na, nem a hét törpével. Az a mesében van, de remélem, hogy az én baglyom, Hófehérke, nem csak ott. Illetve ... na, mindegy. Valahol eltévedt, nem csodálom szegényt, itt én is eltévednék. Egy fehér bagoly a szürke folyosón igencsak feltűnő látvány, ráadásul süket szegényke, hiába is kiabálnék neki, viszont a látása, éles, mint egy sasnak, de ezek szerint a tájékozódó képessége a nullával egyenlő. Tekergetem a nyakam, rajta a fejemmel jobbra-balra, hogy megleljem a kis kóborlót. Miközben felfelé nézek, mert hol is lehetne máshol egy bagoly alap esetben, nem tudok a lábam alá is nézni, mert ahhoz kéne még egy szem legalábbis a fenekemen.
~Hol lehetsz, te kis bujdosó? Ne komédiázz velem, mert egy hétig nem kapsz egeret uzsonnára. ~ Jeges riadalomként mar a szívembe a felismerés, hogy mi van, ha nem csak egyszerűen elcsatangolt, hanem valami baja esett vagy elrabolták. Az utóbbinak kicsi volt az esélye, de az előbbit nem lehet kizárni. Most már szorongva bolyongok tovább az ismeretlenben és szemeimmel a sarkokat és a magaslatokat kutatom, de nem látok semmit.
- Nem látok semmit. Mi történt? Hirtelen az összes fáklya kialszik és csak a falak adnak támpontot a további tájékozódásra, amíg elő nem kapom a pálcámat.
- Lumos Maxima!- Előre világítok, amennyire csak engedi a fénycsóva, de inkább hallok valamit, mint látnék. Emberi hang, ez megnyugtató. Ezeken a régi folyosókon bármi előfordulhat. A szellemekhez már hozzászoktam, de azok nem szoktak így viselkedni. Általában csak átlibegnek a falakon és nem ücsörögnek a földön, mint az az alak, akit meglátok a pálcám pulzáló fényében.
- Ki vagy te és mit csinálsz ott?- Teszem fel a lehető legésszerűbb kérdést, ami abban a percben eszembe jut. Nem vagyok éppen a legnyugodtabb, ki tudja, miféle szerzet lehet, ezért tisztes távolból hallgatom a választ.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nikola Višnjić
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 259
Írta: 2013. január 9. 19:10 Ugrás a poszthoz

Az első nap, első kihívás: megtalálni a házamat. Egyes, leülhet. Mint, ahogy azt meg is teszem a magát nyilván humorosnak találó festménylakónak köszönhetően.
Sötét van, és mindenféle kisebb neszek-zajok mindenfelől, és már felkelni se nagyon van kedvem, tekintve, hogy lejártam a lábaim a nagy toronykutatás közepette.
Elképesztő, hogy mennyire sikeresen a bolondját járatták velem ezek a fali szomszédok, még az sem esett le - csak így utólag - mikor ugyebár egy tornyot keresvén amazok leküldenek az alagsorba. Most persze már logikus, főleg így a sötétben egyedül a gondolataimmal, de a naiv fejemmel, bizakodva minden szépben és jóban - mert hát ha nem is a Roxfortba, de a legkiemelkedőbb iskolák egyikébe nyertem felvételt, akkor mégiscsak igaza lesz Tatjana néninek, és én leszek az új Dumbledore, meg a mai világ Da Vinci-je és hasonlók. Szórakoztató volt a badarságait hallgatni, de most döbbenek rá, hogy egy kicsit még el is hittem neki, hogy mekkora ász vagyok, erre tessék, itt ülök egy folyosó közepén és segítségért kiabálok, mert eltévedtem. Valószínűleg ez lesz az a rész, amit biztosan nem írok meg neki.
Aztán néhány órának tűnő másodperc elteltével valami fényesség töri meg a gondolataim, mondhatnánk úgy is, hogy megvilágosodom végre, de persze dehogyis, csak szerencsémre épp erre jár valaki. Az én hős megmentőm!
Egy kisebb, örömteli vigyorra futja, miközben felé fordulok, de a lány - mert eléggé annak tűnik több megvilágításból is, de leginkább a saját pálcájából előtörő fényből - arckifejezését látva, és a nekem szegezett kérdését hallva kicsit megszeppenek.
 - Én.. én csak, hát én izé én csak - gyakorlom kicsit az én és a csak szavakat, pedig fejben már többet is össze sikerült kovácsolnom, csak valahogy a nyelvem nem akarja bebizonyítani, hogy másra is jó, mint az ízek érzékelésére.
Végül feltápászkodom, és sikerül telibekapnom a sarkát a még mindig a faltól derékszögben elálló festménynek.
 - CsaakÁÁááu.
Igen, ismét sikerült egy értelmes szót összehoznom. Néhány csillagot is látok, de még a lány is ott van, pálcája fénykörébe csavarva, és továbbra is kérdőn néz rám, szóval lassan nyelvem hegyére gyűjtöm a szavakat.
 - A nevem Nikola. Elsős.. mármint úgy nagyon. Csak pár órája érkeztem, és Levitás lettem, teljesen eltévedtem és fogalmam sincs hol van a torony, sőt az egyik festmény esküszik, hogy nem is toronyban van a Levita ház, hanem az erdőben alszunk, és mohával takarózunk, de nem hittem el neki.
Egy pillanatra elgondolkodom, és hozzáteszem: - Ugye nem az erdőben van a Levita ház?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 9. 19:49 Ugrás a poszthoz

Nikola

Nem hiába mondja a közmondás, igen megint a hülye mugli közmondásokkal jövök...szóval nem hiába mondja, hogy aki keres, az talál. Mondjuk az ember soha sem tudhatja, mit hoz eléje a sors. Amikor elindultam az Alkot-lakból, megjárva  bagolyházat is, hogy az elveszett jószágot megleljem, nem gondoltam volna az ártatlan szárnyas helyett egy jómadarat találok, vagy palimadarat?! Nos, de még itt nem tartunk, hogy ez kiderüljön, csak egyelőre nézem a fura alakot, ő meg engem, miközben meglepően változatos és fordulatokban gazdag beszédét igyekszem kikódolni. Szerintem A NASA-nál is összedugnák a fejüket a legprofibb kódfejtők, hogy az idegen bolygóról ideszalajtott figura beszédét kisilabizálják.
- Remek, eddig értettem.- Biztatom cinikus vigyorral, hátha a pozitív megerősítés meghatványozza a teljesítményét a szavak használata terén. Nem látszik veszélyesnek, ezért közelebb lépek, hogy az arcát jobban szemügyre vegyem. Nem járok túl nagy sikerrel, mert közben felállna, ha menne neki és csak újabb betűhalmazok hagyják el a fiú száját, mert gyanús, hogy az illető srác. Neeem, nem jut eszembe, hogy segítsek neki, pedig szemlátomást nehezen megy még a két lábon járás, talán egy olyan bolygóról jött, ahol nincs gravitáció, vagy a legegyszerűbb válasz, hogy most esett le a falvédőről, akarom mondani valamelyik festményről. Ez megmagyarázná az emberi beszéd készség teljes hiányát és egy varázsló suliban ez teljesen hétköznapi lenne.
- Aha! Szóval Nikola. És elsős, na, meg Levitás?! - Jó alaposan megnézem magamnak a szó legszorosabb értelmében ideszakadt alakot.
- Nem valamelyik festményről másztál le, mondd?  Nagyon gyanús vagy te nekem. Egy levitás nem lehet ennyire sötét, hogy még a fáklyák is elalszanak, ha megjelenik?! - Egyre nagyobb kétkedéssel méregetem ezt a Nikolát és hallgatom a mondatatit, amit végül is valahogy összetudott illeszteni, a már ismert szavakból, de azon sem csodálkoztam volna, ha ennyiből állna az egész szókincse. Próba cseresznye.
- Huhogni tudsz, mert akkor lehetnél te a Hófehérke?!
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. január 9. 20:02
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nikola Višnjić
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 259
Írta: 2013. január 9. 20:16 Ugrás a poszthoz

Több órás eredménytelen és később igen kínos emlékként élő bolyongásomnak tehát vége, éhen halni már nem fogok a sötétben, mert megtaláltak, már csak az a baj, hogy nem épp egy barátságos mosollyal felkaroló, csupa kedvesség tanerő bukkant rám, vagy épp egy prefektus, aki bár nyilván jól lehordana, hogy Levitás létemre nem lehetek ilyen ostoba, de azért legalább szívesen segítene, nem, éppenséggel egyik sem tartozik a befutók közé. Persze nem veszik teljesen kedvem az előttem álló lány szavai sem, épp csak az örömteli nyakába ugrást mellőzöm, és letörlöm a mosolynak szánt vigyort a képemről.
Bólogatok csak, mikor visszakérdez, legalább tudom, hogy nem csak azért értettem a saját szavaim, mert a sajátjaim, és tudom, mit akartam mondani, hanem még sikerült is a tudtára adnom érthető magyar nyelven megmentőmnek, hogy kicsoda és micsoda vagyok. Abban persze már nem lehetek biztos, hogy el is hiszi nekem, mint ahogy kétkedő kérdései, és tekintete mutatják. Lerí róla, hogy előbb hinné el nekem, hogy én vagyok a Vasorrú Bába, mint egy okos és tehetséges Levitás. Vagy csak ő is szívat. Ami szintén sanszos. Nem ő lenne ma az első.
Rá is pillantok az emlegetett festményekre, azokra a megátalkodottakra, és még a gondolattól is elborzadok.
 - Hogy festmény? Nem, ugyan, dehogyis!
Hogy megerősítsem, hogy tényleg nem vagyok festmény, még jól be is vágom azt az aljast, amelyiket kétszer is sikerült megfejelnem az elmúlt percekben.
 - Szóba se állok velük soha többé! - jelentem ki morogva, és mint aztán rájövök, ezzel nem igazán bizonyítom, hogy nem vagyok festmény.
 - Nem mintha amúgy volna rá okom beszélgetni velük, elvégre semmi közöm a festményekhez, nem is láttam még ecsetet soha életemben, meg azokat a színes trutyikat se amik festékek - hadarom zavartan, majd hirtelen eszembe ötlik valami, amitől eláll a szavam.
Kerekre nyílt szemekkel nézek a lányra, aki itt cikiz engem azzal, hogy sötét vagyok, mint a folyosó, amin állok, és arra gondolok, hogy még mindig a Fejetlenség Folyosóján vagyok, ráadásul bevertem a fejem, kétszer is, tehát lehet, hogy..
 - TE vagy festmény, IGAZ?! Ne szivassatok már, légyszi! Csak meg akarom találni az ágyam!
Később tutira le fogom tagadni ezt az egészet, az biztos.
 - Hófehérke meg nem is huhog - teszem hozzá, mint nagy mesetudó okostojás.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 9. 21:20 Ugrás a poszthoz

Nikola

-Na, látod, megy ez. Egy kis gyakorlás és a járás is menni fog. - Most már kifejezetten élvezem a fura alak botladozásait és Hófehérke is úgy kimegy a fejemből, mint a mesében. Biztos vagyok benne, hogy Nikola egy festmény alak, csak valahogy kiszakadt a közegéből. Minden jel erre vall, csak miért állítja, hogy levitás, azt nem tudom. Vizsga kell ide, mielőtt bizonyítást nyerne az ellenkezője...a minek is?! Miközben a kérdésen agyalok ecseteli, hogy még sohasem fogott ecsetet a kezében és festéket sem tapizott még soha.
- Ez nem mentség a létedre, ugye belátod?- Vicces helyzet. Itt vitázok egy festményből ideszakadt alakkal a sötét folyosón, aki bizonygatja, hogy nem képregény, közben meg fogalma sincs a négy dimenziós világról. - Én vagyok rajzolat???!!- Hüledezek jókorát. -Neked elmentek otthonról. Itt minden apró porszem tudja, hogy ki vagyok, rólad ez nem mondható el.- Kezd dühíteni ez az alak. Vagy csak szívózik. Ha viszont az utóbbi, akkor folytatom a játékot. Nem kell a szomszédba mennem egy kis frocliért. Nézett is volna Juliska néni a szomszédunk, ha átmegyek hozzá ezzel az indokkal: Csókolom! Van egy kis froclija?!
Már teljesen hülye vagyok. De eszembe jut a mentő ötlet.
- Figyelj! Megtapogatlak, és te is megteheted, de csak óvatosan!- Emelem fel intőül a mutató ujjamat. Közelebb lépek és kezemmel megérintem a srác karját.
- Élő vagy, legalábbis nagyon jól álcázod.- Nevetem el magam.- Na, akkor gyere! Megmutatom a szobádat. Ja! És Hófehérke igenis huhog.- Bővítem ki mesés ismerete hiányosságait.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nikola Višnjić
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 259
Írta: 2013. január 9. 21:42 Ugrás a poszthoz

Képtelen helyzetemben, illetve.. miket is beszélek, túl sok is a kép a helyzetben, de minden esetre ebben az igen érdekes szituációban azt sem tudom mit vehetek komolyan, és mit hagyjak figyelmen kívül. Ez a a Hófehérke dolog például nagyon sántít. Mit akar ez a lány Hófehérkével, főleg egy huhogós fajtával? Vajon van egy ilyen kép, amin egy Hófehérke van és huhog? Remélem nem fogok találkozni vele, még csak az kéne!
De persze ugye most égetőbb problémám is van, méghozzá elhitetni egy festményéből kiugrott festménnyel aki engem festménynek nevez, hogy én nem vagyok festmény, de ő igen. Bár már ebben sem vagyok biztos. Tulajdonképpen közel állok hozzá, hogy abban se legyek biztos, hogy itt vagyok és nem Horvátországban álmodok, és majd csak holnap reggel, ha felkelek, megyek a Bagolykőre az első vonattal.
 - Szóval téged minden porszem ismer? Biztos azért, mert ritkán tisztogatják meg a keretedet! - vágok vissza, és körül is nézek, hogy vajon melyik képről ugrott le. Igazság szerint jobban belegondolva sohase hallottam még róla, hogy a festmények ilyet is tudnának.
 - Én nem vagyok olyan rég itt, hogy por lepjen be - fűzöm még hozzá. - A vonatom alig egy órája érkezett meg a faluba, és azt mondták, a ládám majd vár a gólyák lakhelyén, keressem csak meg. Ha ezt tudom, megkértem volna őket, hogy engem vigyenek föl, a ládám meg majd megkeres engem.
A következő pillanatban aztán közelebb lép, magyaráz valamit arról, hogy megtapogat, én meg próbálok nem megijedni, és aztán végre értelmet nyer az egész.
 - Jé, te is élő vagy - jelentem ki nagy meglepetten, ugyanakkor megkönnyebbülve, hogy mégse kell szólnom a gondnoknak, hogy renoválásra szorul ez a poros csajszi itt, de azért a biztonság kedvéért én is a karjához nyúlok, és finoman megbököm.
 - Szóval egyikünk se festmény. Miért nem szóltál? - teszem fel a tök logikus kérdést, de aztán nekiszegezem az újabbat. Illetve sorozatosan párat.
 - És hogy hívnak? És akkor ezek szerint Levitás vagy? Akkor mégse halok meg? Hol a torony? Ott laksz? Ja igen.. Levitás vagy? Ezt már kérdeztem? De hogy hívnak?
Közben elindulok utána, mellészegődve, reményeim szerint végre a Levita torony irányába.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 9. 22:52 Ugrás a poszthoz

Nikola

Összegzem a probléma mibenlétét. Elindultam megkeresni Hófehérkét, aztán találtam egy papírcsávót, aki teszi itt az agyát, hogy levitás, aztán meg engem gyanúsít meg azzal, hogy én is vászonról szabadultam. Ha ezt gondolja, akkor őt meg egyenesen a diliházból hozta a hathuszas.
- Igen, ritkán tisztogatják a keretemet, de te meg túlléped mindjárt a beszólásaiddal! - Vágok vissza. Hiába cudar érzés, ha akasztják a hóhért.
- A legnagyobb szemetet a látszat szerint itt hagyták, egy papír galacsin, akit még összegyűrni is elfelejtettek. - Én is elfelejtkezem kicsit magamról, úgy elkap a harctéri ideg, mint háborús kancát a repesz, de földbe nem fog döngölni egy festett vászon.
- Majd a por helyett én leplek be mindjárt. Hogy kinyílt a csipád, az előbb még kettőig se tudtál számolni, most meg meglepsz itt mindenfélével.- Indulatom fortyog és ha én egyszer felhúzom magam, akkor el kell ütnöm a delet és hogy azt hol találom, arra nincs szabályzat.Aztán a fizikai érzékszerv próbálja jó ötletnek bizonyul, tapintásom meleg bőrt érzékel, vagyis nem papír.
Nem a szerencse gyermeke Nikola, az már biztos. Eltévelyedik itt a déli szárnyon, holott a keletibe kellett volna megérkeznie. Lehet, hogy csak eltévesztette az érkezési oldalt az indulásival?  A csomagjai a kastély másik felében landoltak, ő meg itt egyedül, fejelgeti sorban a festményeket, addig-addig, hogy már nem csak az eget nézi nagybőgőnek, hanem engem is képregénynek. Igaz, regényesebb vagyok, mint a Háború és Béke, több háborúval és kevesebb békével és vadabb is, mint az Öreg néne őzikéje, de ez is Fortuna asszony számlájára írandó, majd nála reklamáljon. Minden esetre én megmentem és ebbe többen belebetegedtek már. Elhalálozás még nem volt, de ideje azt is elkezdeni.
Lehiggadva belekarolok, nehogy megint eltévedjen, és elindulok vele a Levita ház irányába.
- Egyébként az igaz, hogy az erdőben lakunk, azért nem találtad a szobádat. A gólyák egyenes a fa tetején alszanak. Mohát majd gyűjts magadnak lefekvés előtt.- Adom az utasításokat és várom a hatást. Igyekszem én komoly arcot arcot vágni, de egy idő után nem biztos, hogy sikerül. Ekkora baromságot kitalálni!
- Niki vagyok. Hegyi Nikoletta. Sok szépet és jót hallhatsz rólam, ha nyitva tartod a kicsi füled.-Kart-karba öltve botorkálunk a hideg folyosón, a festmények meg pusmogjanak, amit akarnak. Majd benne lesz az Edictumban ez is.
-Igen, levitás vagyok, úgyhogy a legjobb emberbe botlottál bele. Most már nem halsz éhen. És téged hogy hívnak? Mi a teljes neved? És honnan jöttél? -
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. január 9. 23:06
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nikola Višnjić
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 259
Írta: 2013. január 9. 23:39 Ugrás a poszthoz

Úgy látszik megmentőm nem viseli túl jól, ha visszaütnek a szavai, és a végén még az orrát is felhúzza itt nekem, ilyen kis porszem dolgokon. Persze isten ments, hogy megbántsam, és a végén még itt hagyjon, ahol talált, kétségek és festmények közt, akikhez képest még elragadóan kedves is volt. Legalább nem vágott kupán. Még.
Szóval kicsit összehúzom magam, mutatva, mennyire szörnyen szégyellem magam és hogy sajnálom, és még mondok is valami effélét, kifejezvén, mennyire bánt, hogy megbántottam, és sose akartam az érzéseibe taposni, és hogy milyen hálás vagyok, amiért megtalált, tehát:
 - Jó, bocs.
Módfelett érzékletes, és szívfacsaró bocsánatkérésem nyilván nagyon meghathatja. Igyekszem rém bűnbánónak tűnni, legalább addig, amíg a biztonságba nem vezet, és türelmesen hallgatom további csipkelődéseit. A belepős résznél viszont kicsit értetlenkedek egy sort.
 - Belepsz? Rám akarsz mászni? - kérdezem meglepetten. - A szomszéd néni mondta, hogy készüljek fel, mert egy csomó lány fog leteperni itt, de nem értettem mire céloz.
Már csak azért sem, mert a lánya felbukkant és "anyuka, ne szédítse már azt a kölyköt" felkiáltás mellett gyorsan eltüntette a közelemből.
De visszakanyarodva a folyosóra, illetve lassan onnan kikanyarodva remélhetőleg, miután megvolt a nagy próba, és egyikünk sem bizonyult mázolmánynak, megmentőm, Pórlány - mert most ez lesz a hősneve - belém karol, hogy jól odavezessen, ahova négy órával ezelőtt indultam. Sötét van, így minden esélyem megvan rá, hogy legközelebb biztosan megint kelljen az útbaigazítás, mert semmi megjegyezhető pontot, jól felismerhető szakaszt nem látok, és abban sem vagyok biztos, hogy a folyosók ragaszkodnak a most látott helyzetükhöz.
Közben ecsetelésre kerül, hogy valóban erdőlakó nép a Levitáé, aminek nem örülök, mert nem szeretem, ha rám másznak a hangyák.
 - A tetején?! - hüledezek elképedve. - De.. de.. én..
Végül leteszek róla, hogy bevalljam, nem igazán rajongok a nagy magasságokért, és hőn remélem, hogy úgyis olyan sötét lesz, hogy nem látom mekkorát fogok esni reggelre.
 - És nekem kell gyűjtenem mohát? Dehát.. mi van, ha már elfogyott? Az összes gólya biztos már rég ott van, és már rég összegyűjtötte mindet, és nekem már nem..
Hirtelen elfog az érzés, hogy már megint palira vettek. Pedig egy Palit se ismerek.
 - Szóval tényleg ismernek téged a porok - jegyzem meg, mikor azt ecseteli, mennyi sok szépet fogok róla hallani, és örülök, hogy megtudom végre a nevét (bár nekem most már úgyis Porlány marad). - Örülök, hogy beléphettem az ismeretségi körödbe - mondom még őszintén, ahogy végre kitalálunk a sötétségből.
 - A nevem Nikola Višnjić. Horvát név - teszem hozzá megelőzvén bármilyen kérdést. - Apám révén. Itt, Magyarországon ismerkedett meg anyámmal, és hát aztán én vagyok a bizonyítéka, hogy jóban is lettek. És rólad mi tudható még?
Közben megérkezünk, legalábbis nagyon úgy fest, mintha.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 10. 12:43 Ugrás a poszthoz

Nikola

A hős megmentő szerepköre még új nekem, de tetszik. A bátor és rettenthetetlen Hegyi Troll...izé, Nikoletta kisasszony belovagol fényes szőrű fekete lován a festmények világába, kiragadja onnan az ott raboskodó legfiatalabb királyfit, kit bizonyosan a gonosz festőecsetek legsörétebb kényura elrabolt és bezárta őt a két kiterjedésbe. Én pedig mit sem sejtve a fiú magas származásáról, kiemelem abból a tértelen világból és megajándékozom egy egész dimenzióval. Hol találhatni az enyémnél nemesebb szívet és lelket, aki csak úgy osztogatja ezt a határtalan kegyet, hogy szó szerint a határait tágítom ki a srácnak. De ő még a hála legkisebb jelét sem mutatja. Hiába hol van manapság az önzetlenség és a szeretet? Valószínűleg mind nálam, hogy senki másnak már nem maradt. Ám a dimenziók úrnője, mármint én, kegyes vagyok és megbocsátok a tudatlanoknak és kegyesen nyújtom feléjük megmentő kezem, miután meggyőződtek ezek a kezek arról, hogy a varázslat megtört és ismét élvezhetjük mindketten, mindhárom kiterjedést.
- Szóra sem érdemes a bocsánatkérés, mármint részemről. Neked van még mit teperned a kegyeimért. Már az is épp elég, hogy megmentettelek a fejetlenségtől, cserébe majd valami másodat kérem el.- Kacagok gonoszul, egy kicsit kiesve a hős szerepből, hiába, mondom,hogy új nekem még, na. Afelől meg ötletem sincs, hogy mit kérhetnék cserébe, mert ugye a kezét nem lehet, felcserélődnének ezáltal a szerepek.
Szíven ütnek az élcelődései, miáltal azt csak nekem szabad és a hős én vagyok. Mit képzel ez?!
- Úgy értem, ahogy értem. Ne gondold, hogy mindjárt itt és most örök hűséget fogadok neked, arra várj még néhány percet vagy évet.  - Eresztek meg egy újabb ördögi kacajt és felkarolom a szerencsétlen királyfit, hogy hálószobájába vezessem, még jóéjtpuszit is nyomok az orrára, aztán ott hagyom abban a sivár tömlöcszerű gólyalakban. Ha jobban belegondolok, kellemesebb lenne itt a folyosó kövén, mint ott. Vannak élményeim arról a helyről, számoltam a perceket, hogy mikor szabadulok. Nem embernek való hely az. Hallgatom, ahogy a fán alvás alternatíváját kibontogatja, miközben nem is sejti, hogy azzal is jobban járna, mint a gólyák szobájával, de ráér még megtudni. Én minden esetre, elvonulok extrán berendezett hajlékomba és puha nyoszolyámon álomba merülök, egy pillanatig sem gondolva azzal, hogy ő mennyit forgolódik majd vaságyán, minden mozdulatára ügyelve, nehogy a rugós matrac nyikorgása megzavarja  többieket, akik hasonlóan sínylődnek a másik öt ágyon és szintén, lélegzet visszafojtva számolják a plafonon szétmázolt vérszívó szúnyogok nyárról ott maradt nyomait. Áhh, ha sejtenéd, akkor most inkább a fát választanád. Nevetésem elárul, rájön, hogy szívatom, pedig nem állunk túl messze az igazságtól, mint ahogy a hálókörlettől sem. A teljes nevére is fény derül, és a folyosóra is. Kiérünk végre egy világosabb részbe.
-Addig örülj, míg nem látsz.- Mondom kedvetlenül. Hamarosan véget ér az izgalmas kaland. Nem találkoztunk sárkányokkal, sem veszélyes démonokkal, hacsak magamat nem számolom.
- Végül is mindentől megvédtelek, magamtól nem tudtalak. Ott arra, az a fiú gólyák lakhelye, remélem nem tévedtem nagyot, mármint ami a nemed illeti.- Szúrok még egy utolsót, mert hát ki tudja, mikor hoz össze vele a sors, addig is legyen mit beosztania magának belőlem.
- Aztán, ha az egyhangúság és a monotónia nagyon rád telepedne, ne kiabálj nagyon, nincs remény a menekvésre. Visszaimádkozod te még azt a folyosót. Ám, ha szépen megkérsz, akkor máskor is megmentlek, ha bajba jutsz.- Megcsillogtatom előtte a reményt és a velem való találkozás szappanbuborékos netovábbját és szívem szerint lelépnék, és ha nem tart vissza meg is teszem. Magamról mesélni nem szeretek, ezért ezt a kérését el is engedem a fülem mellett. Rajta áll, hogy hogy dönt. Megy vagy marasztal.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 10. 13:53 Ugrás a poszthoz

A nyugalmas jelzőre hümmögött valamit- az igaz, hogy amióta nem kellett naponta hazamennie, sokkal jobban érezte magát, azonban annál inkább görcsölt, amikor arra gondolt, hogy egyszer fel kell szállnia a vonatra. Csodával határos módon a karácsonyi szünetet itt tölthette, mert mindenki talált elfoglaltságot magának, úgyhogy nem hiányolták- az anyjáék síelni mentek, az apja pedig már megint látástól vakulásig dolgozott. Talán jobb is volt így, senki sem vágta a fejéhez vagy éreztette vele némán, hogy nem kívánatos vendég a háznál, aki csak az ételt pusztítja és elszívja a levegőt, de a nagymama idén teljesen egyedül fog ünnepelni. Mielőtt ide utazott, megtanította ugyan valamennyire bánni a baglyokkal, így nem voltak teljesen elvágva egymástól -sőt, a nagyi kifejezetten élvezte, hogy pennával írt, klasszikus leveleket kap. Mégis ott percegett benne valami kicsi, rossz érzés, amolyan bűntudat-forma kis féreg.
- Nem elromlott. Csak öreg meg kopott.-*Bár nem érezte magát különösebben otthonosan a mágia világában, azért bőven volt annyi sütnivalója, hogy az alapvető varázslatokkal tisztában legyen. Nem igazán lehetett volna megsérteni azzal sem, ha egyenest azt vágják a fejéhez, hogy hogy lehet ennyire béna, mert tény, nem bánt jól a pálcával, de nem is igazán motiválta semmi, hogy gőzerővel álljon neki átkozódni, csak hogy megmutassa, tudja, melyik végét is kell megfogni.
Lyra előbb meglehetősen kemény, talán kicsit ellenséges tekintettel állta a pillantását, aztán lassan másfelé kalandozott és a vonásai, ha hangyányit is, felengedtek. Ahogy a lány is rájött erre, úgy vonult hirtelen vissza, az egy kilazult téglát helyére gyorsan visszatuszkolva.*
- Nem szereted, ha látnak.-*Halkan jegyezte meg, talán mert ismerte az érzést, és a látásra, mint a nézés ellentettjére gondolt. Sokan hordtak álarcot, félelemből, elővigyázatosságból, kétszínűségből, és bár nem tudhatta biztosan, Lyránál az előbbi sírás és elbújás leginkább az elsőre utalt. A rajzos dologra biccentett- tulajdonképpen most is lettek volna skiccek, amiket megmutathat, az ölében lapuló naplóba is firkált, ha írás közben elkalandoztak a gondolatai, de jobb szerette a szebbeket mutatni. Ezek csak pókhálós, maszatos vonalkupacok voltak a szemében. Azonban az átmenet nélküli invitálás meglepte, kicsit el is bizonytalanította, fejét felemelve egy darabig maga elé nézett.*
- Még sose ittam.-*Ismerte be, mert édességet ritkán kapott, a nagymama meg inkább sütött, nagy gonddal díszítve mesterien készített tortáit és süteményeit. Alapból, ha választania kellett, inkább valami gyümölcsöset vagy krémeset kívánt, semmint tömény édeset, de egy csomó dologról fogalma sem volt, hisz nem is kóstolta. A könyv sarkát piszkálta, leginkább valami löketre várva- vagy arra, hogy a lány mozduljon, vagy, hogy mondjon valamit.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nikola Višnjić
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 259
Írta: 2013. január 12. 19:53 Ugrás a poszthoz

Nem kétséges, hogy drága megmentőm nélkül még most is jókora csávában lennék, otromba, aljas, és lapos humorú - de szó szerint - festmények tehetetlen áldozataként bolyonghatnék a sötétségben, mert szerény tudásom még annyira se elég, hogy lámpást varázsoljak pálcám hegyére, arról az apróságról nem is beszélve, hogy eleve nincs is nálam, mert utazóládámmal együtt vár rám az ágyam lábánál. Szerintem még azok is rajtam röhögnének, ha látnának most.
Most azonban már minden akadály elgördült előlem, illetve, már csak ezzel a nagyszájú lányzóval kell valahogy megbírkóznom. De legalább ő nem kétszínű, hanem jóval több, sőt, térben is eddigi társaságom fölé kerekedik (mi több, be akar lepni), szóval okom nem lehet a panaszra. Kivéve, ha a tényleg kell neki valamim a fejemért cserébe.
 - Ne már, neked megvan mindened, nincs szükséged plusz karra vagy lábra vagy ilyesmi - érvelek ártatlanul, és kicsit furcsállva nézek rá gonosz kis nevetését hallva. - Hát nincs szépérzéked? Hogy néznék már ki egy füllel például?
Van Gogh, vagy nincs Gogh, én egyik se szeretnék lenni.
Kicsit érdekes, hogy miután jól megment, leáll itt engem cikizni, és ördögi kacajokat ereszteni, mintha csak azért mentett volna meg, hogy aztán kondérba ültessen és megfőzzön. Lehet jobb lett volna nekem a freskók közt?
 - Hogy hűséget? - kérdezem megint meresztve szemeim, mert most már lehet, kezd kivilágosodni a kép, illetve a folyosó a képekkel egyetemben, és a lány arcát fürkészve kezdem úgy érezni, hogy átmentem palimadárba. - Még csak az kéne! Örök életemben itt szekálnál engem.
Valahogy tényleg attól tartok, hogy végül egy üstben kötnék ki. De aztán felkarol a boszi, és a tömlöc helyett a toronyba kísér, mégsem tör az életemre, mint azt kacajaival sejtette, szóval megmarad a hős megmentőmnek. Csak szivatott, bizonyította, hogy jobb humorézéke van, mint azoknak az átkozott festményeknek.
Érzem, hogy közeledünk, mert mintha a távolsággal a jókedve is csökkenne Nikinek. Rámtör az érzés, hogy még inkább a társaságában maradnék. Micsoda mazochista vagyok!
 - Nem, nem tévedtél, állitólag tényleg fiú vagyok - erősítem meg piszkálódását. - Legalábbis anyám meg mert volna rá esküdni, pedig nagyon lányt akart. Még egy bájitalt is leállt főzni, amivel megváltoztathatja a nememet, de az kivéltelesen nem jött össze neki.
 - Köszönöm, hogy megmentettél, és, hogy saját magadtól nem tetted, mert akkor mégse mentettél volna meg - mondom végül egy mosoly kíséretében, amikor meglátok egy festményt a falon: a Levita ház bejáratát.
Felé fordulok, és kezemmel jelzem, hogy természetesen övé az elsőbbség. Persze, szép gesztus, valójában pedig lövésem sincs a jelszóról. De ezt nem kell tudnia.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 13. 20:23 Ugrás a poszthoz

- Áh, értem - bólintottam egyet a cipzár kérdésére. Ha olyan lennék, amilyen nem vagyok, akkor most felajánlhattam volna, hogy kicserélem neki, mert igen, tudok varrni, de egyrészt ezt nem szoktam nagy dobra verni, másrészt épp elég zavarba ejtő volt ez az este, hogy ne akarjak önként újabb találkozást egyhamar. Na meg persze időm se lett volna.
Aztán ahogy néztük egymást, végül kénytelen voltam félre kapni a szemem, csak hogy a fiú ebből le is vonja a nyilvánvaló következtetést.
- Nem jobban, mint te.
Nem néztem rá, miközben válaszoltam, felesleges lett volna, úgyis tudnia kellett, hogy a maszkjára célzok. Az, aki rejti az arcát, az sem szeretheti jobban a kutató tekinteteket, mint én magam.
Aztán a kérésemre bólintás volt a válasz, a felvetésemre pedig valami igen meglepő.
- Soha nem ittál? - nyíltak kerekre a szemeim, egy pillanatra abszolút kiesve a szokásos viselkedésemből, csak hogy utána rögtön visszarendezzem az arcvonásaim.
- Hát akkor éppen itt lesz az ideje. Nem vagyok valami nagy mester, de a forrócsokit egész jóra csinálom - jegyeztem meg, miközben kimásztam a zugból, várva, hogy Gilbert is utánam jöjjön.
Az ajtóig aztán céltudatosan haladtam, aztán egy pillanatra megtorpantam.
- Remélem nem baj, de Weaver prof irodájába megyünk. Nyugi, ő nincs ott, de nekem viszont az összes cuccom ott dekkol - aztán ha a srácot nem zavarta ez a tény, akkor tovább is indultam.
Tulajdonképpen nem is akkora baj, hogy így alakult az este, mert legalább ezt most nem kellett teljesen egyedül töltenem. Jó, nem örültem neki, hogy valaki elkapott az egyik leggyengébb pillanatomban, de a forró csoki gondolatára rögtön kicsit jobban éreztem magam. Hiába, az a csoki mánia....
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. január 16. 02:14 Ugrás a poszthoz

Yarista

Esik az eső. Ez akkora szívás, de nem? Szeretett volna kimenni, játszani. Ma a kastélyban van, mivel az anyukája a könyve miatt ment el Budanekeresdre, a tesójának egész nap órái vannak, így az apukája hozta fel magával. Olyan egy órája ül és rajzolgat. Egy közepesen hiperaktív tizenkét évesnek ez egy örökkévalóság, de megígérte, hogy itt marad. Elméletileg alig másfél óra múlva felbukkan Alexa, hogy elszórakoztassa ebédig. Tök jó, ebédelhet a diákokkal. Mivel nyakigláb típus, így nem nagyon lóg ki a diákok közül. Nem az anyjára ütött, az apja állítólag magas volt, ebben nem tud biztos lenni, mert csak egy képet látott róla.
~ Itt lehetnek képek…~
Mivel nincs itt senki felkel az asztaltól, melyen mintha bomba robbant volna. Alap járaton Alexáénál ül, mert az szembe van az ajtóval, de a ceruzák, kréták és lapok már a vele szemben helyet foglalt Felagund professzor asztalát is teljesen beterítették. Felkelve a polchoz sétál, ahol fiókok vannak, és amelyeken nevek hirdetik, hogy kihez tartoznak. Ismeri a korábbi Rellonos házvezetők neveit, így könnyű dolga van. Az első, ahol bizonyítékot keres Stockworth professzor fiókja. Élelmes kölyök révén könnyen ki tudja nyitni a fiókot, kicsit olyan, mint egy mini bűnöző.  Itt csak néhány képet talál, meg se nézi őket, csak a mögötte lévő asztalra dobja. A következő Pitoné, melyet nem olyan könnyen nyit, mint az előzőt, de konkrétan csak porcicákat rejt.
- Mit is hittem…
Fejcsóválva csukja vissza és veszi sorba a következő lehetőséget, vagyis Jersey Endersont és az ő pakkját. Ez viszonylag gyorsan nyílik, nem is üres és vannak benne képek is, rengeteg régi kép, melyek a dátum szerint éppen ideálisak. Neki pontosan ilyenekre van szüksége.
- Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.
Persze ezzel még nincs vége, minden képet kivesz, amit csak ott talál. Alexa pakkját ismeri, nem tenne képeket oda, ami nagyon helyes, azt azonban tudja, hogy a táskájában van egy külön tárca, amiben rengeteg kép van. A megszerzett képeket összeszedi, még van legalább egy órája. Van a teremnek egy nagyobb területe az ablak előtt, szembe az ajtóval. A földre kuporodva ide pakolja ki a képeket, amiket megszerzett, szépen egymás után, majd a tárcában lévő képek közül kiszedi azokat, melyeken olyanok vannak, akiket ismer és az ismeretlenekkel teli képeket szintén kiteszi, hogy keressen olyan embereket, akik mind a kettőn rajta vannak.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Fülöp Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2013. január 17. 21:42 Ugrás a poszthoz

Pöttöm

Ezúttal öccsének volt több esze. Eridonbeli bőröndjükben kotorászva meglelte mindkettőjük pálcáját is, és neki eszébe jutott, hogy az egyikkel megszárítsa a vízes alsógatyát. Farkas akkor már megszabadult a sajátjától, és gombolta magán a farmert, úgyhogy ő imígyen kapta nyakába (újra) a kastélyt érkezésük estéjén. Elhagyták a pirosak tornyát, és csak mikor bezárult mögöttük az átjáró, akkor jutott eszébe a nem utolsó gondolat:
- Hogy fogunk visszajutni? Tudod a varázsszót?
Emlékezett, hogy motyogott valami jelszót a tanár, amire feltárult egy festmény egy hölggyel, de nem is nagyon értette, nem is nagyon koncentrált rá, így aztán nem emlékezett, mi is volt az. Reménykedve pislantott Félixre, hátha ő ilyen gyakorlatias dolgokra is odafigyelt a mord tanerő jelenlétében.
Mivel elsődleges céljuk a Navine ház, és benne a másik kallódó pakkjuk megtalálása volt, hogy tiszta gatyákat és zoknikat szerezzenek, ezt a problémát egyelőre félretehették. A kastély most is kihaltnak tűnt, ami most már biztosan a késői időpont miatt lehetett. Ennek a nagyobbik iker viszont ezúttal kifejezetten örült, hiszen ez azt jelentette, hogy a szigorú tanár, aki fellebbezés lehetősége nélkül beparancsolta őket az Eridonba, máshol járt.
Farkas saját varázspálcáját a farzsebébe csúsztatta, pedig ezerszer elmondták neki, hogy veszélyes oda tenni a pálcát. Amíg nem történik baj, addig olyan hihetetlennek tűnik, hogy valaki tényleg felrobbanthatja a fél fenekét egy ilyen mozdulattal. Most a pálca elakadt valamiben, úgyhogy Farkas kíváncsian húzta ki a dolgot, ami akadályozta az útját. Egy mozgó fotó volt az, ami az új-zélandi iskolájuk előtti parkban készült. Kettejükön kívül még Benji, Félix szobatársa is a képen vigyorgott. Farkas kisimogatta a képet, ahol kissé meggyűrte a zsebben, és megmutatta öccsének.
- Nézd! Te emlékszel erre?
Farkasnak nem ugrott be, milyen apropóból készült a fotó. Azt sem tudta, melyikük hagyhatta a nadrág zsebében. Ki tudja, mióta kallódott ott már, bár a nadrág nem tűnt koszosnak, és a fénykép sem ázottnak.
Eddig eseménytelenül ballaghattak keresztül a zegzugos épületen, de most útjukat állta egy nagy, kétszárnyú üvegajtó. Nem hallatszott semmi odakintről, úgyhogy Farkas nekifeszült az egyik szárnynak, hogy bejuthassanak mögé.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2013. január 18. 22:23 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róóóbííí


Hosszú nap állt mögöttem, és ami talán a legrosszabb, hogy még közel sem jártam a végénél. Ugyan azt hittem, könnyű dolgom lesz ma, hogy minden úgy fog menni, mint a karikacsapás, de mégsem így történt. Lehetséges, hogy ennek köszönhető a sötétben kúszás az igazgatói iroda felé. Mindenkit elkerülök, vagy mielőtt észrevennének, bebújok egy páncél mögé, esetleg kerülőúton megyek, hogy azt higgyék máshova tartok. Na, de visszatérve a sztori elejéhez, hogy mi is történt pontosan. Elhatároztam reggel, hogy megcsinálom az év első nagy csínyét. Komoly tervezgetések, számítások, és hasonlók után persze. Arra fordítottam unalmasabb óráimban az időm, hogy alkossak, és délutánra el is készült a mestermű. Már csak egy ember kellett volna, aki segít kivitelezni, ugyanis akármennyire is a magam ura vagyok, vannak feladatok, amik rajtam is túlnőnek, és jobb, ha belátom, nekem is szükségem lehet néha (!) segítségre.A hiba itt csúszott be, ugyanis amikor a megfelelő személy után kutakodtam a folyosón, belebotlottam az egyik tanárba, aki nagy valószínűséggel nem tanít, ugyanis ezelőtt még nem láttam, de az biztos,hogy sosem lesz a kedvencem, ugyanis elvette a tervemet. Nem azért, mert oka lett volna rá, csak megkérdezte, hogy az mi, én meg nem mondtam meg. Azért idióta még nem vagyok, elnézést kérek. Ekkor tépte ki szó nélkül a kezemből, elolvasta az első sort, majd összehajtotta, és ciccegve elindult, hogy odaadja az igazgató úrnak, mondván, miféle neveletlen ötlet ez. Esküszöm, ha nem az iskola közepén állunk, rengeteg diákkal körülvéve, leköpöm, de mivel erre nem volt lehetőségem, így szimplán elindultam a szobámba, és elhatároztam, hogy este visszaszerzem, kicsit átdolgozom, és meg is valósítom még a napokban. Így kerültem az irodához egy kávé után. Leggingsben, pulcsiban, és színben hozzáillő ogrelábban mentem, hogy beteljesítsem tervemet. Mikor végre elértem az ajtóhoz, körbenéztem, s mikor láttam, hogy nincs ott senki, egy alohomora elsuttogással kinyitottam a zárat, és bementem az irodába. Az asztalhoz léptem, majd egy félmosollyal nyugtáztam, hogy a tervem egy része sikerült. Lassan hajoltam az asztalhoz, és kezdtem keresni, nem is ügyelve arra, hogy az ajtó előtt járhat valaki. Elvégre, hacsak nem akar betörni valaki, szerencsém lesz.


Ruccancs xD
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2013. január 19. 11:30 Ugrás a poszthoz

TESÓ

Száraz ruhába bújva, szépen kisétáltak az eridonból. Félix végül azt a véleménye szerint ronda, de meleg, barna kötött pulcsit húzta fölülre, amit búcsúajándékként kaptak az előző iskolájukba. Ezt mind a ketten kedves ajándéknak gondolták, mert az új-zélandi télben legrosszabb esetben ment csak -1 fokig a hőmérő higanyszála, ám Magyarországon hidegebb idő is előfordulhatott. Megy talán egy egészen picikét honvágya is volt.
- O-ó! - nézett kétségbeesetten a testvérére, mikor az feltette az ominózus kérdést. Persze, jókor merült fel Farkasban is a kérdés, miután az ajtó becsukódott már. Egy pár pillanatig ötlettelenül néztek egymásra, majd végül egy vállrántással letudták a dolgot (úgysem tudtak semmin változtatni), és elindultak. Pár lépés után Farkas egy fényképet varázsolt elő a farzsebéből, ahol hárman, Benjivel vigyorogtak a kamerába. Félix nosztalgikusan nézte a hármasukat: Benji göndör fürtjei éles kontrasztot adott az ikrek gravitációnak ellentmondó frizurájával.
- Persze! A tavalyi téli szünet előtti utolsó napon készült! Azért van rajtunk rövid gatya, meg Hawaii mintás ing. Ú, ez pont az a nap volt szerintem, amkor megpróbáltuk eladni az új tanárnak, hogy Benji a harmadik iker! - nevetett fel a gondolatra. Természetesen senki nem hitt nekik, de hatalmas nevetések forrása volt a képtelen ötlet. Még mindig furcsa volt belegondolnia, hogy ott pont fordítva vannak az évszakok és az időjárás, mint Magyarországon. Az ikrek a nosztalgiázás közben számos folyosón és sarkon áthaladtak. Most éppen valami kupisabb helyszínen voltak. Legalábbis erre utalt, hogy a földön három pergamenlap feküdt, rajtuk az az utasítás, hogy csak a lapokra lehet lépni, ha tovább akarnak jutni. Természetesen Félix azonnal ráállt a középsőre, és azt várta, hogy Farkas besoroljon elé (ő volt az elsőszülött, vagy mi a fene!), hogy aztán előre adhassa a hátsó lapot neki és léphessenek előre.
- Fura hely ez, de tetszik - állapította meg.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2013. január 19. 13:28 Ugrás a poszthoz

Samantha H. McSouthernwood

Mostanra úgy éreztem, már megvetettem itt is annyira a lábamat, hogy nyugodt szívvel benyújthassam az igényeimet a mi drágalátos igazgatónknak. Kezdetnek kevésbé fajsúlyos témában kívántam felszólalni, úgy gondoltam szorgalmaznom kell az iskolai padok komfortérzetének javítását. Irtózatosan kényelmetlenek voltak a padok, pedig igazán nem kerülne semmibe egy jobb fajta párnázóbűbájjal ellátni őket. A hely is szűk volt, az asztallap kicsi, szóval ráfért egy kis átalakítás. Természetesen merészebb igényeim is voltak, mint például a diákok házbeosztásának felülvizsgálata, mert baromira irritált az a sok pojáca, akik ugyanúgy rellonosnak mondták magukat, mint én, pedig egyáltalán nem érdemelték meg, hogy egy kalap alatt emlegessék őket velem.
Kicsit megcsúsztam az idővel, estére sikerült odáig eljutnom, hogy felkeressem a dirit. Mindegy, az öregnek amúgy sincs semmi dolga, bíztam benne, hogy az irodájában lesz. Az ajtóhoz érve meglepődve vettem észre, hogy résnyire nyitva van. Na most már egészen biztos, hogy bent van, tipikus lenne, hogy a vén szenilis elfelejtette becsukni rendesen. Nem is kopogtam, csak benyitottam, ha meg kifogása lesz, majd megmondom neki, hogy tárva-nyitva volt az ajtó.
A dirit azonban sehol sem láttam, helyette viszont láttam egy lányt, aki nagy buzgón matatott az asztalnál. Csak látásból ismertem, ő is rellonos volt. Valami rosszban sántikált, meg szoktam érezni az ilyet.
- Amatőr. - szóltam hozzá, utalva arra, hogy nyitva hagyta az ajtót. Bár feltételeztem, hogy inkább a frászt fogom ráhozni, semmint, hogy értse is, mit mondok.  
- Colloportus! - kaptam elő a pálcámat a zárra mutatva. Egyelőre nem akartam lebuktatni a lányt, érdekelt, hogy mit kereshet itt.
- Mi járatban errefelé? - szegeztem hozzá a kérdést, némi gúnnyal.
Utoljára módosította:Várffy-Zoller Róbert, 2013. január 21. 18:44
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2013. január 20. 21:15 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róóóbííí


A terv tökéletesen alakult, legalább is teljesen ebben a hitben voltam. Azn irodáig nem ütköztem akadályba semmilyen módon, innentől pedig gyerekjátéknak minősült, amit meg kellett csinálnom. Az asztalban kutatva, gondolataimba merülve talált rám a látogatóm. Az amatőr szó kiejtésénél egy másodpercre összerezzentem, és a hirtelen ijedtségtől előrántottam pálcámat, és gondolkozás nélkül küldtem rá az első varázslatot, ami eszembe jutott.
- Incarcerandus! - és már villant is a fény, na meg a kötél, egyenesen az érkező irányába. Idegesen csaptam kezemmel az asztalra, majd fontam össze magam előtt, és indultam el lassú léptekkel, felvont szemöldökkel, az előbb célzott személy felé.
- Semmi közöd hozzá. - sziszegtem félmosollyal arcomon, miközben megálltam mellette. Kezemben szorítottam továbbra is pálcámat, miközben a csak részben ismerős rellonost tekintetét próbáltam összekapcsolni sajátommal. - És te? Nem hinném, hogy csak az igazgató miatt jönnél ide, ilyen késői órán.. - néztem le rá kételkedve, de tekintve, hogy bezárta az ajtót, és nem kezdett el titkos jeleket adni senkinek, nem gondoltam, hogy egyelőre le akarna buktatni, így egy egyszerű finite elharsogásával kiengedtem a kötelek közül, és pálcámat visszadugtam a cipőm szárába. Továbbra is mellette, illetve felette álltam, onnan pislogtam le háztársamra.
- Lassacskán érvénybe lép a kijárási tilalom. Rellonos vagy, akár csak én. A kérdés már csak az, mennyire vagy kompromisszum képes. - fordultam ezzel a mondattal sarkon, és visszamentem az asztalhoz, hogy folytassam a kutatást. Felülről a második fiók következett bal oldalon. A fene se hitte, hogy itt ennyi papír van, azt hittem az öreg mikulás hasonmás magával hordja a papírjai nagy részét, de ha más nem a szobájában tartja. Ennek ellenére - amennyire eddig láttam -, szinte mindent itt tart, így is megnehezítve dolgomat. Elkezdtem átnézni a papírokat, majd felpillantottam, hogy megnézhessem hogy áll újonnan szerzett ismerősöm. - Mi lesz már, segítesz, vagy csak nézel ki a fejedből? - vágtam oda, miközben visszahajoltam a fiókhoz,és lejjebb ástam benne. Ha így haladok, nagyon sokáig itt leszek, bár ki tudja... meglátjuk, mennyire lesz segítségem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Fülöp Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2013. január 20. 21:36 Ugrás a poszthoz

Pöttöm

Ahogy Félix mesélte, lassan felderengett előtte is az a nap, ha nem is olyan élesen, mint ikertestvérének. Vidám nap volt, bár melyik nem volt vidám, amikor kitaláltak valami újabb őrültséget? Farkas visszacsúsztatta a zsebébe a fényképet a pálca mellé. Majd legközelebb megint megörülhetnek neki, ha megtalálják.
Az üvegajtó mögött újabb folyosó nyílt, az eddigieknél különlegesebb. Nem volt módjukban sokkal beljebb lépni, "útjukat állta" három papírdarab a földön. Ahogy öccse elfoglalta a középső lapot, magától értetődően ugrott az elsőre, és várta, hogy Félixtől megkapja a harmadikat, s maga elé tehesse, mint következő lépcsőfokot.
Ahogy beljebb értek, megértették miért lehetett indokolt az utasítás, hogy csak a pergament érje a talpuk, mivel körülöttük mindenfelé kiömlött bájitalok tarkították a padlót. Talán nem is bájitalok voltak, inkább annál sűrűbb, ragacsos gezemicének látszottak. A pergamenlapokat sem áztatták el, inkább rátapadtak az aljára, mint valami gumibevonat. Farkas célirányosan a folyosó vége irányába tette a téglalapokat, de valami bűbáj lehetett a helységen, mert egyszer csak az tűnt fel neki, hogy valamikor elkanyarodtak a tervezett iránytól, és most visszafelé haladnak. Tudatosan kanyarodott újból a cél felé, és tényleg próbált figyelni eztán, hogy a szembeajtón át távozhassanak, és pontosan maga elé helyezte a pergameneket, erre nagyon koncentrált. Mégis egy idő után megint azon kapta magukat, hogy visszafelé haladnak.
- Na - ciccent fel a második kudarcos próbálkozás után. Nem volt igazán bosszús, mert ez csak afféle kedves kiszúrás volt, nem pedig olyan direkt bunkóság vagy rossz dolog, amivel eddig találkoztak a kastélyban. Pontosan így szoktak megviccelni ők is másokat, miért mérgelődne hát, ha egyszer visszanyal a fagyi? Farkas is úgy érezte, leltek egy barátságosan fura helyet végre új helyükön.
- Mokin? - kérdezte röpkén Félixet apró koruk óta fejlesztgetett nyelvükön, amellyel nem csak sokkal könnyebben kifejezhették magukat, de olyan előnye is volt, hogy senki más nem értette rajtuk kívül, mit beszélnek. Kivéve talán anyjukat, akinél már felmerült a gyanú, hogy ha a hosszabb mondatokat nem is, egy-egy szót azért el tud csípni a szövegelésükből, ha nem vigyáznak.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2013. január 21. 19:06 Ugrás a poszthoz

Samantha H. McSouthernwood

Be kell vallanom, hogy ezúttal megleptek, nem készültem fel rá, hogy megtámadnak. Ugyan nyúltam a pálcámért, de már nem volt esélyem védekezni. Voltaképp annyira lesajnáltam itt már mindenkit, hogy el is felejtettem, hogy azért itt is akadhatnak olyanok, akiknek van vér a pucájukban.
Megkötözve lehuppantam a földre, nem bírtam megmoccanni, ezt felismerve, meg se próbáltam.  
- Talán mégse vagy olyan amatőr. - szorított a kötél, esélyem se volt, hogy egyedül kiszabaduljak, a lány bizalmába kellett férkőznöm.  
Kíváncsian vártam a következő lépését. Természetesen rögtön faggatni kezdett.
- Be akartam olvasni annak a vén hülyének.  - jelentettem ki, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem ez volt a teljes igazság, de úgy éreztem, hogy ezzel talán jó pontot szerezhetek a lánynál és végre kiszabadít.
Talán ezért, talán nem, de végre megszabadított a kötelektől. Megkönnyebbülten lélegeztem fel, de egyelőre nehezemre esett felállnom.  Kompromisszumot emlegetett, érthetően tartott tőle, hogy bemártom. Meg is fogom próbálni kihasználni ezt a helyzetet. Lenne egy-két ötletem, hogy mivel tudna hallgatásra ösztönözni, mert azért annyira futotta az erőmből, hogy végigmérjem, amikor diadalittasan felettem állt. És tetszett, amit láttam.
Nagy nehezen feltápászkodtam, de máris sürgettek, hogy munkára fel. Egyelőre tűrtem, úgy gondoltam, érdemes lenne a lány bizalmába férkőznöm, ehhez pedig jobb, ha most még nem ellenkezek vele.
- Ha nem tudom, mit kell keresnem, nem fogok tudni segíteni. - állapítottam meg a nyilvánvaló tényt, mert azért azt mégsem várhatta el tőlem, hogy gondolatolvasó legyek. Keresni kell valamit, idáig jutottam.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2013. január 21. 21:26 Ugrás a poszthoz

TESÓ

Az ikerek, csak úgy mind a jelszó-sosem tudása okozta kétségbeesésen, az emlékezés okozta boldog-szomorú perceken is hamar túlléptek. Az egyikkel kapcsolatban nem tudtak mit tenni, a másikkal kapcsolatban pedig Félix gyorsan eldöntötte, hogy amint lehetősége lesz, ír Benjinek, már persze, ha még ebben az életben megtalálják a bagolyházat, ami szigorúan csak Farkas ágyának és a cuccainak megtalálása után következhetett a fontossági listán.
Hamarosan aztán papírokkal haladtak előre, Félix élvezte is a játékot, ám nem figyelte merre mennek, mert túlzottan lekötötte, hogy kiszedje a lapokat a ragacsból. Csak akkor tűnt fel számára, hogy valami nincs rendben, mikor erre Farkas felhívta a figyelmét. Megálltak és egymás felé fordulva számbavették az opcióikat:
- Levegőben talán... megfussunk egy Mobiliarbust vagy egy Mobilicorpust? - vonta fel kíváncsian a szemöldökét, miután arra jutott, hogy a földön nem nagyon tudnak haladni a jelen pillanatban. Az elsőt gond nélkül végre tudták hajtani, de a lap a levegőben tartása úgy, hogy a másikuk rajta állt, lehet, hogy kicsit nagyszabású feladat lett volna. A Mobilicorpusnál meg nem mindig volt 100%-os a siker, még nem volt elég gyakorlatuk benne, pedig sokat gyakorolták!
- Ú, vagy "kitakaríthatnánk" kicsit! - lelkesült be az újabb ötlettől, miközben Farkas csöndben méregette a lehetőségeiket. Nyilvánvalóan a folyosó vízzel való elárasztására gondolt. Az ötletet az a kósza remény inspirálta, hogy a víz viszonylag jó oldószer.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Fülöp Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2013. január 22. 18:42 Ugrás a poszthoz

Pöttöm

Természetesen Félix most sem volt tanácstalan, és előhozakodott a lebegés tervével. Farkasnak voltak kételyei a tekintetben, hogy saját vagy egymás mozgó testeit képesek lennének a mobiliarbusszal vagy mobilicorpusszal a levegőben tartani, de nem is volt biztos a dolgában, akkor meg miért ne tehetnének próbát? Hiába adtak bele apait-anyait, próbálkozásaik kudarcot vallottak, bár a kivitelezés elég viccesre sikerült. Ahogy Farkas a Félix varázslata által sípcsontmagasságban tartott pergamenlapra próbált rálépni, és mint mikor elvéted a lépcsőt, és meglepetésszerűen zuttyansz egy szinttel lejjebb, úgy cuppant bele váratlanul a festéktrutyiba Farkas, talpán a papírral. Ezek után nem is lelkesedett annyira a további próbálkozásokért.
- Lapozzunk.
A mobilikorpuszokkal való próbálkozást szintén hamar feladták, mert hiába pufogtatták bűbájaikat a levegőbe, nem sikerült még egy legyet sem ellebegtetniük. A pálcamozdulattal lehetett a gond. Semmi probléma, öccse ma igazán elemében volt, így jött az újabb elgondolás.
- Víz? Már megint? - nyögött fel Farkas. Épp a kinti hó miatti vízes ruháiknak köszönhették azt, hogy jelenleg ezerszínű ragacsos kulimász közepén toporognak pergamenszigeteiken. Valójában ez a gondolat egyáltalán nem hangzott rosszul a számára, Farkas jót vigyorgott az egészen. Ha valaki otthonról megkérdi, hogy telt az első napjuk az iskolában, máris lesz mit mesélniük, a hallgatóság pedig meg sem fog már lepődni azon, hogy a Fülöp ikrekkel megint rendhagyó dolgok történnek.
A nagyobbik testvérnek ezen a ponton végre sikerült előre gondolkodnia.
- Rendben, de előbb lőjünk el egy-két leperexet magunkon, mert a száraz zoknijaink és száraz nadrágjaink felé is zárva van az út - utalt rá, hogy a Félix hálóterméhez szükséges jelszó nincs birtokukban, Farkas hálóterméről meg még csak azt sem tudják, hol van, és ha az Eridonhoz is, valószínűleg ahhoz is szükségük lesz majd egy varázsszóra.
Bár az otthoni takarítást csak hosszas anyai nyomásra voltak hajlandóak elvégezni, és akkor is látványos szájhúzogatás keretében, volt az a módja a felmosásnak, amit mindketten élvezni tudtak. Farkas készenlétben állt, hogy öccsével együtt jól irányzott wasserekkel beltéri tavat gyártsanak a kastélyban.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2013. január 24. 19:37 Ugrás a poszthoz

TESÓ

Farkas vevő volt minden elvetemült ötletére (hiszen logikusan belegondolva, teljesen kizárt volt, hogy a két varázslat közül bármelyik bevállhat nekik, de Félix sosem fogadott el semmit készen, akár a falnak is fejjel nekirohant, ha ellenőrizni akarta, hogy elég kemény-e, elvégre az ember logikusan belegondolva nem lehet képes varázsolni), így először a mobiliarbusszal próbálkoztak. Farkas félrelépését Félix annyira viccesnek találta, hogy kétrét görnyedt a nevetéstől, amitől viszont ő is a földön kötött ki. Miután végre, teljesen festékesen újra felkászálódtak, megpróbálták egymást lebegtetni, de számottevő siker nélkül.
A második típusú ötlet sem váltott ki jelentős tiltakozást Farkasból, így elvégezték a lepergető bűbájt, majd háromig számolva kilőtték az első varázslatokat. Miután a vízcseppek földet értek, egyszerűen felszívódtak, és semmi változás nem történt. Még kétszer próbálkoztak, egyre tanácstalanabb tekintettel pislogva egymásra, de aztán leeresztették a pálcákat.
- Szerintem most csináltunk medencét az alattunk lévő teremből, bármi volt is eredetileg az - vigyorodott el Félix. Igaz, az elképzelt medence őket nem segítette ki, de király volt a tudat, hogy már az első csínyt megejtették.
- Nekem egyelőre nincs más ötletem. Neked? - fordult a tesója felé újra. A tudata mélyén egy újabb gondolat kezdett formát önteni, de még nem volt elég szilárd ahhoz, hogy használni is tudják.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Fülöp Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2013. január 24. 22:13 Ugrás a poszthoz

Pöttöm

Hiába a tökéletesre fejlesztett wasser bűbájoknak. Bár a víz annak rendje és módja szerint előtört pálcájukból, hatástalan volt a folyosó padlójával - és egyúttal a festékpacákkal - szemben is.
- Hát, valahova kellett mennie a víznek - értett egyet testvérével, aki szerint a felszívódott folyadék most az egy szinttel lejjebb lévő helységet áztatta. - Csak remélni tudom, hogy nem alattunk van a hálószobám.
Elhatározta, hogy amint kijutnak erről a furmányos folyosóról, első dolguk lesz csekkolni, vannak-e olyan szerencsétlenek, hogy a Navinebeli hálótermükből csináltak óceánt. Persze, ha a feltevés igaz, és tényleg lefolyt a wasser, nem csak köddé vált.
- Ezt jól eltervezték - bólogatott elismerően Farkas, ahogy körbenézett, mitévők legyenek. A folyosó közepén álltak, nagyjából úgy, ahogy akkor, amikor felfedezték, hogy nem tudnak a lapokkal eljutni a túloldali ajtóig. Annyi volt csak a különbség, hogy tiszta ruháik azóta csurom festékesek lettek. Farkas egyszerű fehér pólóján ez még akár menőnek is hathatott, de a Félixen lévő barna pulcsin sajnos ez a színkavalkád, ha lehet még rontott.
- Ejj, Pöttöm, hogy nézel ki? - húzta el a száját bátyja, és jószándékúan tenyerével letörölt közös ajándékpulóverükről egy nagy adag kék mázat, hogy aztán kidugott nyelvvel koncentrálva megigazítsa Félix haját vele, ugyanis az még a kinti hócsatában némileg elázott, így több helyen lekonyult az általában mesterien felállított hajzat. Miután sikerült félig kékre (itt-ott zöldre) festenie ikertestvére haját, Farkas elégedetten hátralépett - persze szigorúan papírra -, hogy megszemlélje a művet.
Mielőtt öccse tettleg léphetett volna fel ez ellen, Farkas gyorsan előhozakodott egy ötlettel, ami épp akkor fogant meg az agyában.
- Ha a kijárat felé igyekszünk, valahogy mindig elkanyarodunk. Mi lenne, ha fognánk a papírokat, és a bejárathoz igyekeznénk velük? - Arra gondolt, hogy akkor majd biztos észrevétlenül a valójában kívánt cél felé fognak elterelődni, de tudta, hogy kár tovább jártatnia a száját, Félix valószínűleg már az első félmondatnál levágta, mit szeretne közölni vele Farkas.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Yarista Palarn
INAKTÍV



RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. január 25. 18:18 Ugrás a poszthoz

Bianca

Komor az idő, de az övé nem éppen. Finom mosollyal halad a folyosókon, jó kedve van Candy miatt. Így nevezte el Amandát, hiszen olyan édes, mint egy cukorka, főleg ha együtt vannak. Azért mindig érez valami furát a lány felől, de mindenkinek megvannak a maga titkai, nem nyaggatja a Kedvest, majd kiböki, ha rá is tartozik. A tanári felé tart éppen, Flaviu professzornak tartozott egy kis büntetőmunkával, mert beszélt az óráján. ~ Nem is értem, mindenki beszélget. Mindegy, ez legyen a legnagyobb bajom, meg neki is. ~ Még nyelvet is ölt képzeletben a tanárnőre, de ekkor észreveszi, hogy az ajkai között tényleg kibújtatta a nyelvét, ezért gyors ütemben visszahúzza azt. Nem kéne úgy sétálni a folyosókon, mint egy idióta, nem illik az Edictumi image-éhez. Valójában már nem nőcsábász, meg ilyesmi, az előző számban is éppen, hogy meg volt említve, nem úgy, mint a legjobb barátja. ~ Ó, hobbistám, és nem mesélsz a románcodról? Biztos lehetsz benne, hogy nemsokára felkereslek ezzel és felelősségre vonlak, hogy én erről miért az újságból értesülök. ~ Jót derül az egészen, miközben befordul a folyosóra, ahol a tanári szoba is van. Nem öltözött ki az eseményhez, csak egy egyszínű zöld póló van rajta, egy sötét nadrág és félcipő, na meg a kezében a pergamentekercs, amin a büntetőmunka leledzik. Egyébként pedig kedveli Flaviu tanárnőt, főleg, amikor tegezheti, ezért is nem vitettette el valakivel a dolgozatot, vagy adta le a következő önismeret órán. Lazán belöki az ajtót, de el is fintorodik rögtön, mert senki sincs az irodában. Egész pontosan tanerőnek híján van a tanári, egyetlen kislány pakolgat képnek látszó dolgokat egymáshoz. A leányzó pont az ajtóban szemben helyezkedett el, így biztosan észreveszi a közeledő Yaristát, aki pálcát is húz rögvest.
- Helló, nem vagy te kicsi tanárnak? Van engedélyed? Mert ha nincs büntetés is lehet belőle, tudod? – kérdezi felvont szemöldökkel, miközben a pálcáját „hegyezi” a három ujjbegye között. Persze esze ágában nincs bántani a lányt, főleg, hogy bármelyik tanár lurkója lehet, és akkor neki annyi. ha nem is most, valahogy biztos megkapná a beosztását később. Ráadásul valahonnan ismerős is a lány, talán pont Yvonne esküvőjéről. Mintha ott látta volna… Vagy mégsem? Nem nagyon figyelt a picikre…
- Nos, mi a válaszod? És mik azok a fényképek? Remélem a tiéd mind. Tudod súlyos büntetéseket osztanak, ha valaki csínyeket csinál. És, hogy hívnak? Melyik házba jársz? – kérdezi még mindig úgy, mintha valóban prefi lenne, persze sosem mondta, hogy az.  Várakozik továbbra is, közben pedig figyeli, hogy hogyan reagál a lány a belépőjére.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. január 26. 00:51 Ugrás a poszthoz

Yarista

- Simán lehetnék tanár. Jó a memóriám és nem nagy kunszt néhány papírból felolvasni.
Válaszol a fiúnak, felkelve megkerüli a képeket, mintha elé állva meg tudná akadályozni azt, hogy a fiú lássa miben is mesterkedik. Tekintete a fiú pálcájára kúszik, és felvont szemöldökkel néz végig rajta.
- Milyen fa? Az enyém szilfa.
Mintha csak csevegne, még bájosan mosolyog is hozzá, mintha mindenben ártatlan lenne. Persze szó sincs róla, közben azért ő is előhúzza a pálcáját, nem lehet tudni. A srác ezek szerint Rellonos, ott a pince mélyén valahogy mindenki olyan bizalmatlan lesz, az anyukája is mindig magánál tartja a pálcáját, pedig már nem is dolgozik aktívan, csak ír, de azt is otthon és nem valószínű, hogy Bogolyfalván bárki is rá tudna támadni a másikra.
- Van engedélyem.
Persze ez nem igaz, és olyan szépen hazudik, hogy már kellemetlenül kellene éreznie magát tőle, de valahogy nem jön neki. Sokszor mondták neki, hogy a hazugság nem éppen jó, de ez valahogy zsigerből jön neki. Lehet, hogy az apja nagy széltoló volt és ezt kapta örökségnek.
- Az enyémek.
Újabb hazugság. Összelopkodta őket, és most, ha vehetjük úgy, minden, amit nem a pénztárcából vett ki az övé, a többi meg, hát az bizony véletlenül kicsúszott és összefogta a többivel, de előfordul az ilyesmi nem?
- Alig várom, hogy elkapjon egy prefektus.
Még a szája is szélesebb mosolyra húzódik, bizony, nagyon izgi lenne, de takarodó után ő már nem császkálhat már itt, olyankor már régen az ágyban alszik.
- Még nem járok sehova, majd jövőre, de szerintem Rellonos leszek. A nevem Charlotte. Ha kitalálod, kinek a gyereke vagyok, elfelezem veled a csokimat. Tippelhetsz hármat. Vagy segíthetsz is akár. A felső képeken olyan embereket keresek, akik az alsó képek valamelyikén is ott vannak. Fiúkat.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Yarista Palarn
INAKTÍV



RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. január 27. 00:27 Ugrás a poszthoz

Bianca

A leányzó válasza meglepi a rellonost, még egy kicsit félre is biccenti a fejét, és az ajkait is finoman megcsücsöríti elismerésképpen.
- Csak elfelejtetted hozzátenni, hogy téged egy gonosz varázsló elvarázsolt gyermektestbe. Látod, akkor elhittem volna. – visszafogja a vigyorát, bár nagyon nehezen megy neki. Ha a lány jó emberismerő, talán felfedezheti azt a néhány önkéntelen rángást az arcizmában, ami a fegyelméről tanúskodik, de ez igazán valószínűtlen.
- Ja, és a tanárok nem nagyon rakosgatnak ki képeket a földre a tanáriban. – teszi még hozzá, miközben a lány a pálcáját vizslatja.
- Tiszafa. – ennél többet nem kell tudnia a „tanárnőnek”, hiszen egyáltalán nem úgy néz ki, mint Révay, akinek esetleg joga lenne elkérnie, vagy bemutatót tartatnia vele. A kislány viszont leszáll a pálcáról és új dologba fog, és máris magáénak tulajdonítja a képeket. Erről viszont gőze sincs a rellonosnak, hogy ez igaz lehet-e, úgyhogy ezen kérdéskör tovább nem is érdekli, csak bólint egyet, de valójában vállat vonna. Csak még a szerepében kell maradnia egy kicsit, hogy a cserfes lányt tovább viccelje egy picit. Na, nem sokáig, mert nem olyan gonosz ő, de egy picit azért ha már így adódott a lehetőség, akkor kihasználja.
- Egész jól haladsz ezen az úton. Csak aztán nehogy kellemetlen legyen az a sok büntetőmunka. Mert ha ellógod, még a házad is bánhatja pár mínusz ponttal, a „testvéreid” haragját pedig csak nem akarod kivívni, nem igaz? – a testvéreid szónál, még az ujjaival is macskakörmöket formáz, és ez úgy is sikerül neki, hogy a pálcája a kezében marad. A színjáték azonban gyorsan véget ér, a lányka bevallja az igazat, csak jövőre érkezik az iskola falai mögé, tehát egy tanár lánya, vagy rokona.
- Yarista. És még várnod kell, nem vagyok prefektus. – aztán felkacag, amikor Charlotte felajánlja a csokija felét.
- Gőzöm sincs, kinek a lánya vagy, de valahonnan ismerős vagy nekem. Pedig esküdni mernék, hogy most először találkozom veled, de valahogy mégis… hmm. – csóválja a fejét, majd elsüllyeszti a pálcáját a zsebében lévő tokba. nagyon vigyáz erre az eszközre, hiszen az életét jelenti a seprű mellett. Azonban egy seprű, bármennyire is a szívéhez van nőve pótolható, a pálcája már nehezebben, vagy éppen soha. Lehet, hogy találna olyan pálcát, ami jó lenne neki, de ennyire jót nem, ebben biztos. Legalább akkora törés lenne az életében, mint Roli elvesztése, ha nem nagyobb. Nem beszélve a szépen faragott, sárkányt formázó markolatról. Az a kedvence a pálcáján, és hogyhogy nem, Roliról mintázta a készítője.
- Ránézhetek éppen, de nem nagyon fogok keresgetni, ezt Alexának leteszem, ha már erre jártam. – mondja, majd elindul az említett tanerő asztalához és lehelyezi a büntetőmunkát. Aztán visszasétál Biancához és megnézi, hogy hogyan halad, meddig jutott.
- Amúgy, ha a tieid a képek, akkor miért nem válogattad ki otthon, amik neked kellenek? – kérdezi hamis vigyorral az ajkain. Majd rábök az egyikre.
- Az olyan, amit keresel.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. január 28. 06:07 Ugrás a poszthoz

Yarista

- A szülőanyám sem egy magas ember, még olyan hat centi és beérem, nem az ő génjeit örököltem a növekedésben.
~ Csak azt szeretném tudni, hogy kiét. ~
A gondolatra majdnem elhúzza a száját, de Yarista még hasznára válhat, így nem szeretne kockáztatni. Neki most szövetségesek kellenek. A második megállapítás, hogy nem pakolnak ki képeket jogos megállapítás, gondolatban biccent is hozzá egy aprót. Teljesen jogos a dolog, így most már nem adhatja el, hogy tanár. Na igen, éles váltás lett volna, de már annak is örül, hogy sokan azt is kinézik belőle, hogy diák, pedig addig még legalább két éve van. Ilyenkor persze felmerül az is, hogy nem lesz-e majd koravén az arca, de mivel az anyja is kortalannak néz ki, reméli, hogy ez vele is megtörténik majd. Ha mondjuk, úgy hozza az élet, hogy egy napon bűnözésből kell majd megélnie, szeretné, ha fiatalos arca megtévesztő lenne addig, amíg lelép a tetthelyről.
- Ez lehet, mondjuk egy kísérlet is. A tanárok kísérleteznek az órán, ez lehetne, emberismeret. A testtartásból, az aktuális gesztikulációs jelekből és a mimikából találd ki, hogy mit mondanak, mit gondolnak, és, hogy milyen a viszonyuk a körülöttük lévő emberekkel.
Ebből látszik, hogy ő tényleg odafigyel arra, amit mesélnek neki, sőt utána is olvas és tanul is. Mivel mugli iskolába nem jár, de a szülei és keresztszülei otthon azért tanítják, így sok olyan tudás birtokában van, mely talán meglepi az embereket, akkor, amikor megismerik a valós korát.
- Tiszafa. Erős pálcának tartják.
Az övé is erős pálca, nem éppen illik egy kislány kezébe, vagy egyáltalán lány kézbe, mégis ez volt az a pálca, mely őt választotta. A néni, aki nekiadta azt mondta érződik, hogy dúl benne a mágia és a tettvágy. Ez nem is kérdéses, minimum olyan erős boszorkány akar lenni, mint a szülő – vagy a nevelőanyja és ehhez, már most nagyon jó úton jár.
- A leendő testvéreimnek elég annyit mondanom, hogy papíron Felagund professzor gyermeke vagyok, és már kifutnak a világból.
Emiatt tart is egy picit, mármint, hogy a többiek nem nézik majd jó szemmel, hogy Felagund az apja, hiszen a férfinek már így is rémhíre van az iskolában, persze azt sem szeretné, hogy mini maffiózónak nézzék, és csak azért barátkozzanak vele, hogy reggelre ne egy levágott unikornis fejjel az ágyukban ébredjenek.  
- Ismerős a neved, te egy kiskedvenc vagy. Alexa kiskedvence.
Főleg, amikor kimondja, hogy hozzá jött. A másikra, hogy hasonlít, felvesz egy képet, és a hasának simítva közelebb lép, végignézve a fiún, mintha éppen azt tesztelné, mennyire megbízható.
- Remélem, tudsz titkot tartani, mert ha nem, akkor elintéztetlek Don Papussal.
Halálos nyugalommal mondja ki a szavakat, majd megfordítva a képet a fiú elé teszi. A kép régebben készült, az előbb emlegetett fiatal tanerő még egészen fiatal, talán Yarista korában járhat. Látszik, hogy a mosolya nem őszinte, és a vörös hajú lányba kapaszkodik, aki több ízben is a legrellonosabbnak volt választva.
- Ott vagyok. Álcázó bűbájjal. Ezért érzed úgy, hogy ismersz. A szememen, a fülemen és az államon kívül, minden tőle van.
Mutat a hasára, majd magabiztosan felnéz a fiúra és közli a nyilvánvalót.  
- Azt akarom megtudni, hogy ki tett oda.
Mintha épp csak azt mondaná, érdekli, hogyan lesz olyan gyorsan olyan nagy a jégcsap, pedig ennél azért komolyabb a téma.  
- 75%-ban az én képeim, de az több, mint a fele, így nagy általánosságban az enyémek a képek.
Persze ez azért egy erős túlzás volt a részéről, de el lehet neki nézni, hiszen most csodálatos felfedezéseket tehet, soha ennyi kincs és ennyi lehetőség még nem volt a birtokában arra, hogy megtudja, ki is ő valójában.
- Ő a keresztapám, Rafael. Róla tudom, hogy ártatlan. Annyit tudok, hogy magas, sötét hajú, világos szemű, de ez lehet ő is, meg ő is, sőt ő is, és ő is. Nem tudom, kit kérdezhetnék meg, aki akkor ide járt. Sokan nem is tudtak a terhességről, aki meg igen, az hallgat.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Yarista Palarn
INAKTÍV



RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. január 28. 15:06 Ugrás a poszthoz

Bianca

Meglepő, hogy mennyire talpraesett kislánnyal van dolga a rellonosnak. Kérdés, hogy ez milyen irányba fogja őt vinni a későbbiek során, de azt már Yarista is látja, hogy igen magabiztos, még akkor is, ha tudja, hogy nincs igaza, vagy éppen füllent. A kviddicses rávilágít néhány problémára a sztoriban, de ez sem szegi kedvét a lánynak, tovább csűri-csavarja a dolgot.
- Ez igaz, de ha még így is lenne, akkor sem a földre pakolná le a fényképeket. Lebuktál. – jóízűen felkacag, mert nyílt titok volt a két fiatal között, hogy a kislány tilosban jár, mi több, még hazugságokkal próbálja elfedni az ittlétét. Yar ugyan nem haragszik rá, valójában nem is érdekelné az sem, ha Bianca felforgatná az egész tanárit, de azért jó móka. Most rajta a bólintás sora, a pálcája anyaga valóban nagyon erős, és jól formálhatónak tartják. Még mindig nem jött rá, hogy kinek a gyermeke a lány, de,. hogy papíron a morgó macinak, az azért meglepte.
- Papíron Felagundé? Nem rossz, és ott is laksz nála? – azért gyorsan körbepillant, mert a professzornak megvan az a jó szokása, hogy akkor libben be a légtérbe, ahol róla beszélnek, amikor nem néznek. Nem egyszer jött már rosszkor az öreg, és Yarista biztos benne, nem utoljára találkozott vele rosszkor, rossz helyen. A következő megjegyzést már felvont szemöldökkel fogadja, ugyanis nem tud róla, hogy Alexa kedvence lenne, ennek példája jól mutat a professzornő asztalán éppen.
- Csak így Alexa? Én a kedvence lennék? Nem is említette, de most majd megkérdezem tőle. – széles mosolyra húzódnak az ajkai, mert bár tényleg kedveli a HVH-ját – talán egy kicsit jobban is, mint az emberek gondolnák róla -, egy ilyen kvaffot nem szokott a levegőben hagyni henyélni, hanem gólra tör vele.
- Don Papussal, hehe. Kár, hogy nem lehet jó kedvel ezt megemlíteni előtte, szükségem van a szabadidőmre. – igen, Felagund prof egy életre ellátná büntetőmunkával, ha Yar Don Papusnak szólítaná. Bár van humora az öregnek, de elég gyilkos feladatokat ad, ha vele szórakoznak, így jobb nem piszkálni vele. Végül csak meglátja a képet, méghozzá Alexa van egy másik lánnyal.
- Alexa az anyukád? Az azért nem semmi, mondjuk csinos nő, de hogy ennyi… Semmi, semmi… - elharapja a mondat végét, nem akar rosszat mondani a nőről, akit kedvel, meg sértegetni sem, nem beszélve az előtte álló Biancáról. Az ő dolga, hogy kivel köti össze magát, de kezdnek megszaporodni a gyermekei. ~ Nem semmi egy nő, az már biztos! ~ A magyarázat pedig tökéletes, tényleg észrevehetőek a hasonlóságok, talán emiatt tűnt ismerősnek Bianca eddig is.
- Jól csűröd-csavarod a szavakat, de attól még kis tolvaj vagy. De ne félj, engem nem zavar, amíg nem az én képeimről van szó. Egyébként, miért nem kérdezed meg Alexát? Ő biztosan tudja a választ. Esetleg javaslok régi Edictumok átnézését, biztos sok pletyka van bennük, amikben ugye tudjuk, hogy van igazság is. Talán szűkíti a kört. – javasolja neki, miközben Bianca tovább csacsog, és nagy elánnal folytatja a magyarázatot és a keresgélést. Gőze sincs, hogy kiről beszél a lány, de azért rápillant a képekre. Ő még csak három éve van itt, szóval esélye sincs rájönni, hogy a titkolt terhesség apai ágán ki lehet.
- Sajnálom, nem tudom, hogy ki az apukád. És ha megtalálod esetleg, akkor mi lesz? Gondolod, hogy  érdekelni fogja, mi van veled? Vagy úgy gondolod, talán nem tudja, hogy a világon vagy? Nem tudom melyik lenne rosszabb… Persze megértem, a helyedben én is keresgélnék. – vázolja a helyzetet a maga nyers módján. Talán nem a legjobb megközelítése a dolognak, de nem árt felkészülni a rosszabb helyzetekre is.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2013. január 30. 17:55 Ugrás a poszthoz

TESÓ

- Ha alattunk van a hálószobád, lehet valami masszív törő átok kellene inkább nekünk - vigyorodott el kissé egy vállvonás kiséretében, amivel azt kívánta jelezni, hogy más lehetőségük nem is nagyon van amúgy se. Ha tényleg ott a hálószoba és megállt a víz is, akkor legalább egy medencébe érkeznek: stílusosan bomba-ugrással, persze! Félix a körülöttük lévő folyosót vette szemügyre, és csak akkor fordult az ikre felé, amikor az idősebb Fülöp gyerek számon kérte rajta a kinézetét, ekkor azonban ő is bezsált a tükrös megoldásba, így egyszerre igazították meg a másik ruháit és haját. Az eredmény két egyre maszatosabb-színesebb ikerfiú lett.
- Én is punknak nézek ki? - viccelődött kicsit, aztán jobban szemügyre vette a saját művét a tesója fején - Lehet, el kéne gondolkoznunk valami színesebb imidzsen. Nekem egészen tetszik ez a kék - bökött Farkas haja felé, ahol a szivárvány összes zsíne ott pompázott, bár igazából neki az ott lévő összes szín tetszett, ha jobban belegondolt.
Közben igyekezett megfontolni Farkas ötletét is. Szerencsére egy rugóra járt az agyuk - ez amolyan iker-dolog volt - , és Farkas ötletétől eszébe jutott az a gondolatocska, amit korábban nem tudott felidézni.
- Vagy lehet, egyszerűen hátrafelé kéne haladnunk! Sőt! Egyszerre a kettőt! - nevetett fel, mint aki valóban megoldotta a rejtélyt. Abba azonban még nem gondolt bele, hogy ha vissza is jutnak a folyosó elejére, attól még egyáltalán nem jutottak előre.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Átrium - összes RPG hozzászólása (2274 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 75 76 » Fel