Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Még mindig terjengtek pletykák annak kapcsán, hogy Robi vajon miért is mondott le a pozíciójáról, volt olyan kolléga, aki engem támadott le a folyosón, és nyíltan rákérdezett, hogy igaz-e a hír, miszerint egy másik intézmény igazgatója lett, s tényleg emiatt távozott-e. Mit ne mondjak, az efféle kérdések kényelmetlenül érintettek, egyrészt azért, mert nem éreztem úgy, hogy enyém lenne a válaszadás joga, másrészt nem kedveltem a pletykákat sem. Ezért ki is kerültem ezeket a kérdéseket, s inkább próbáltam az előttem álló feladatokra koncentrálni. Mert hogy akadtak bőven, bizony. Aki azt hitte, hogy a helyettes eddig csak lógatta a lábát, tévedett, a háttérben nagyon is sok teendője akadt.
Most is, iratok felett görnyedtem, külföldi iskolák ösztöndíjprogramjait tanulmányoztam, és írogattam össze azokat az intézményeket, akik esetlegesen partnerként fogadnák diákjainkat egy félév, esetleg egy teljes év erejéig. Az ilyen cserék nem egyszer hasznosnak bizonyultak, hisz a diákok egy ilyen ösztöndíj segítségével nem  csak, hogy megismerhettek egy más országot és kultúrát, de még egy idegen nyelv elsajátítására is volt lehetőségük. Szóval igyekeztem összeírni ezeket a szomszédos iskolákat, egy kicsit bele is merültem a feladatba. Nem is hallottam, hogy valaki kopogott, egy kolléga nyitott ajtót, aztán be is engedte a diákot, s én már csak arra figyeltem fel, hogy Süvegesék lánya vigyorogva érkezik hozzám. - Szia Lili! Engem? - egy picit meg is lepődtem, mert a lány már ügyesen teljesítette az óráimat, ezért hirtelen nem is tudtam hová tenni az érkezését. - Öhm, igen. Miért? - kíváncsian pillantottam rá, aztán valahogy kezdtem ráeszmélni arra, hogy ez a feladatkör bizony azzal is jár, hogy fogadjam a diákokat különféle kérdéseikkel. Kicsit még tapasztalatlan voltam ilyen téren, ám azonnal mosoly szökött az arcomra, félre is toltam a papírmunkát, s hellyel kínáltam a lányt.
- Ülj csak le. Miben segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Ó,–*kerekedik el szemem kissé, hogy aztán felcsillanjon, mert kávé,*- roppant figyelmes tőled. Köszönöm!-*Hálásan fogadom a felkínált italt, ritkán érkezik bárki ilyen kedves meglepetéssel. Persze, érthető - a legtöbb ember szorong az ülések miatt vagy előtt, esetleg nem bír vagy kér enni-inni az őt nyomó dolgok miatt. Nincs ezzel baj, egyszerűen örülök látogatóm gesztusának és a pohárból szálló illatoknak.  
Az iroda közben galériaszerű jelleget ölt, tompított, kissé sejtelmes fényekkel. A mágia persze nem lopkod össze apró részleteket, így a keretben akkor is elmosódott színfoltok szoktak megjelenni, ha valaki épp nem akar titkolózni - hasonlóképp senki kedvenc könyvének címe nem kerül a megjelenő illúziók borítójára. Lehuppanok a fotelembe, ami az egyetlen állandó, tiritarka foltja a rendelőnek, s ölembe húzom a ketyerét, amin jegyzetelni szoktam.*
- Persze. Ismeretlen emberrel, új helyen kezdesz valamibe, amiről elég sok félreértés és tévhit kering. Ideális esetben hamar enyhül vagy elmúlik, ha jól tudunk együtt dolgozni,-*mosolygok rá biztatóan, míg gyorsan elintézem az italomat, hogy ne zörögjek-zavarjak tovább. A kérdésre megkeverem és belekóstolok, elégedetten hümmögve, amint a tipikus őszies-sütőtökös íz egy egész hullámnyi nosztalgikus érzést borít rám. Damn fine brew.
- Abszolút. Kiszúrtad - vagy megtaláltad - a falu legjobb kávéját,-*bólogatok a témát megillető komolysággal. Koffeinnel nem viccelünk, kérem! A fűszereknek külön örülök, na meg annak, hogy magamnak keverhettem be az igényeimnek megfelelő mennyiségű tejszínnel.
- Az első ülés általában kötetlenebb, arra jó, hogy képet kapjunk róla, miben-mikben érzed úgy, hogy segítséget vagy tanácsot szeretnél. Ezek alapján tudunk célokat megfogalmazni és megállapodni benne, milyen sűrűn keresnél fel. Bármit és mindent megkérdezhetsz. Az egyetlen fontos dolog az őszinteség, amit mondasz, bizalmasan kezelem és nem jut ki innen,-*foglalom össze röviden, mi is ülésünk lényege. Esetében nem készültem tesztekkel vagy kérdőívekkel, mert nem jelzett előre olyan problémát, ami miatt szükségesnek tűnt volna. Úgyhogy csak kettecsként vagyunk egy jó óra hosszáig.*
- Szólj, ha hagyjunk egy kis időt, amíg beüt a koffein. Ha viszont elég éber vagy és érzed magadban az erőt, akkor hozzá is foghatunk,-*kocogtatom meg finoman a poharat, mielőtt kortyolnék egy újabbat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az újdonsült igazgatóhelyettes már csak azért is jó döntésnek tűnt, mert ő még nem töltötte be ezt a pozíciót, mikor Lili feje felett összeültek és a váltásról beszéltek. Szóval nem volt érintett semmilyen szinten, nem vezette még sem az iskolát, sem valamely házat, amelyből távozott vagy amelybe érkezett a szőke. És most Lilkónak olyanra volt szüksége, aki nem húz egyik vagy másik oldal felé.
Jól meg is lepte láthatóan Rosales tanárnőt, talán nem volt hozzászokva még, hogy valaki odaáll zaklatni őt az asztala mellé.
- Igen, igen, önt - bólogatott a Süveges lány. - Tanácsra vagy ilyen nem is tudom mire lenne szükségem.
Tényleg nem egészen tervezte még el, mit is fog mondani vagy kérdezni, hogyan is adja elő a problémáját, de ebben nem volt semmi új, sosem készült fel előre semmire, maximum a vizsgáira, de azokra se épp a legalaposabban.
Mosolyogva elfogadta a felkínált helyet, és le is tette a hátsóját, és hogy még több időt nyerjen összeszedni a gondolatait, igazgatta is kicsit maga alatt a széket, meg a talárt. De mivel eközben azon tűnődött, hogy igen, ez egy jó taktika nyerni néhány pillanatot, csak a problémára nem koncentrált, így aztán pár másodperccel később megállt a mozdulatban és nevetgélve felnézett az igazgatóhelyettesre.
- Izé, szóval az van, hogy házat váltottam. Eddig levitás voltam, most meg már nem. Tetszik látni? - bökött az eridonos felvarróra. - És hát tök jó a pirosaknál, meg minden, kedvesek meg jó fejek, és sokkal kevésbé uncsik, mint sok levitás.. már persze őket is imádom, csak hát na, egy csomóan szeretnek ülni csak és betűket nézegetni, az meg csak nekik izgi. De amit mondani próbálok, hogy olyan furi érzésem van. Mint mikor sokáig nem megyek haza és valahogy egyik ágy sem olyan kényelmes, mint az enyém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Itt vagyok, ismét. Még, már. Ezer és egy jelzőt aggathatnék a helyzetre, a jelenre, azonban nem teszem. Felesleges, hiszen attól még semmi sem változik, nem mintha éppen akarnám. Egy más és egy saját döntés miatt jutottam arra, hogy maradok még, hiszen ha engedik, akkor egy második, talán élhetőbb szakot végezzek. Emlékszem, amikor engem kértek fel modellnek és állhattam a lencse egyik oldalán. Furcsa volt, más, mint amit megszoktam, az ismertebb, hogy most én tartom majd a lencsét és mások lesznek előtte. Festékkel alkotni több idő, mint a pillanattal, egy géppel, amelyet nem én alkottam, nem én bűvöltem meg, mégis, közben az én kezem munkája. Beszereztem egy egyszerű, mugli készüléket és egyet a mi világunk terméke közül, apróságokat, álványt, bármit, ami kellhet, és ha nincs még, akkor majd út közben szerzem be. Ráérek. Nagyon az eleje ez, a végét talán sosem fogom látni. Nem tettem le azonban az ecsetet, ami már a kezem, az ujjaim része. Ugyanúgy alkotok, ugyanúgy lefoglal, csak közben másfelé is nyitok. Ez valami haladás talán, nem tudhatom, azt viszont igen, hogy eddig egészen tetszik a választás.
És ennek a választásnak az eredménye, az, hogy megkerestek. Nem hiszem, hogy ne lenne más, aki erre megfelelne, mégis hozzám hozta a sors, és nekem állított kihívást. Azt már régóta tudom, hogy van az iskolának színjátszó köre, azonban sosem láttam őket, nem éreztem késztetést, hogy be is lépjek. Ma befogok, az ajtón legalábbis, hiszen felkértek, hogy a következő előadásukra segítsek díszleteket alkotni. Mágiával is lehetne, ők azonban festett hátteret szeretnének, azonban tudásuk vagy nem elég, vagy nem elégedettek vele. Kreatív feladat, mit ne mondjak, még ha semmisnek is tűnik. Mégis, megmozgat, hiszen ha sikerül, ha nekem is tetszik és elkezdődik az előadás, akkor majd beülök, hozom a masinám és megörökítem. Kellemeset a hasznossal.
Lenyomva a kilincset, besétálok. Egy székre pakolom le a holmijaim, hoztam egy vázlatfüzetbe terveket, amiket meg tudok majd mutatni neki, addig viszont, míg egyedül vagyok, a színpad elé állok. Csendben, türelmetlen várakozás és bármi nélkül vizualizálom magam elé a képet, ami majd kikerekedik belőle. Remélem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A kávéval a legtöbb esetben nem lehet melléfogni, már azért sem, mert igencsak népszerű „doppingszer”, amellett pedig, szerencsére, már igencsak finom ízekben léteznek. Van már minden mentes is, csak az íznek, vagy olyan erős, amelytől akár egész éjjel csak meredt szemekkel bámul maga elé az illető, bár ott lehet más is szerepet játszik. A kávé, amit hoztam, mondjuk átlagosnak, semmi olyan nincs benne, amelytől egyesek a fejüket csóválnák és a mögöttes tartalomban sincs. Egy jó beszélgetés kelléke, nekem pedig amúgy is szükségem volt egyre, egyedül iszogatni viszont számomra illetlenség lenne. Mióta itt élek, jobbára átszoktam a kávéra, hiszen kevés hely tartogat angol teákat a fiókjában, de azokból is akad otthon, így ha csak vágyom rá, összedobok egyet.
- Ugyan, semmiség. Ez kihagyhatatlan íz – adom át, miközben a sajátomat tartom magamnál, miközben a helyiség változik. Otthonosabbá válik, nekem pedig néma elismerésem a bűbáj ügyességén, hiszen valóban, egy tipikus, rendelő-szerű beállításban nehezebben nyílik meg az ember, mint mondjuk kedvenc fotelja és falikárpitja mellett. Nekem más ugyan, nem is tudtam, hogy ennyire más, de elfogadom, nem érzem magam kényelmetlen. Elhelyezkedve kortyolok egy aprót, csak kóstolásképp, hogy kell-e valamit pótolni, mivel én már ott helyben kértem bele mindent, ami kellhet, de el lettek találva az arányok.
- Félreértés és tévhit. Ez mondjuk igaz, mert mindenki azt hiszi, ha ide kell jönnie a beteg és gyenge. Pedig én úgy tudom, egy teljesen mentálisan egészséges embernek se árt néha, ha kicsit karban tartja magát. Mégis, ezt ha így is vélem, bennem van egy kis feszültség - teljes mértékben elhiszem, hogy engedni fog, csak idő kell hozzá. Nem is feszengek vagy éppen az órát nézegetem, mikor szabadulok innen. Elhelyezkedem, miközben a másik a kávéjába kortyol és arcomra mosoly kúszik, hogy sikeres volt a találat.
- Ennek örülök! És valóban. Ez az ízvilág valahogy nagyon bejött elsőre is – nem volt az olyan régen sem, mert mindig volt egyfajta tartás a különleges hangzású ital ellen, de aztán engedtem neki és tessék. Most már terjesztem, másokra is. Ennyi gond legyen, nem hiszem, hogy rosszat tettem.
- Ez ellen nem is volt kétségem, hogy nem jut ki innen. És rendben, csak őszintén, bár én általában abban mozgok, talán néha ezzel mások lelkébe tiporva, de mégis jobb. Akkor, kötetlenebb – legyek is az. Újabb korty, most már igencsak iható hőmérsékletű.
- Van elég erőm – bólintok, majd keresem magamban a fonalat, honnan akarom kezdeni. Sóhajtok egyet, majd végül elindulok. - Leginkább azért jöttem ide, mert úgy érzem, akadnak dolgok, amiket kiadnék, hogy ne menjen rá a művészetemre. Festek, és mivel sok minden kavarog bennem, néha úgy érzem, hogy belezavar. Leginkább a döntéseimben. Nem tudom, jól döntöttem-e, hogy maradtam, hogy fontolgatok egy igencsak erőteljes dolgot és mégis, közben elveszítek valaki fontosat. Azt hiszem, kicsit nem találom a jó utat – vezetem fel, elsőre ennyivel. Nagyobbat kortyolok, próbálom kibogozni addig is, hogyan legyen a folytatás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Értem, bármire is, csüccs le, és beszélgessünk - tényleg meglepett a diáklány érkezése, de egy részem nagyon is örült ennek, mert valahol mindig is szerettem volna segítséget nyújtani a diákoknak, ha volt erre lehetőségem. Mindig is közvetlen voltam velük, a mugliismereti órákon is beszélgettünk jókat, sőt, akadtak diákok, akikkel még a szünetben is váltottam pár hasznos szót. Most viszont egészen más volt a helyzet, nem csak azok kereshettek meg, akiket tanítottam, de olyan diákok is jöhettek hozzám, akik már egy ideje nem jártak az óráimra. Volt ebben a feladatban egy kis kihívás, bennem meg egy adag kíváncsiság, mert nagyon is érdekelt az, hogy vajon mi szél sodorhatta elém Lilkót.
- Házat váltottál?- ez meg is lepett, hisz jól emlékeztem a levitás lányra, és tényleg! Megláttam ruháján a ház jelvényét, már csak az volt a kérdés, hogy ez miért is történt meg. Nem sűrűn váltottak a diákok házat, így igen komoly oka lehetett ennek, s emiatt csak még jobban fúrta oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon miért is kereshetett meg a lány. - Ühüm, már látom - bólogattam, közben összefűztem ujjaimat egymásba, s kíváncsian fúrtam pillantásomat Lilkó tekintetébe, majd figyelmesen végig is hallgattam a lányt.
- Aha, most már értelek, szóval bár kedveled a pirosakat, azért egy kicsit mégis hiányoznak a kékek, és egyelőre nem találod a helyed, ha jól értem. Ilyen előfordul ám egy házváltás során, de emiatt ne aggódj kérlek, mert csak egy kis idő kérdése, és be fogsz illeszkedni a pirosak közé. Kell néhány hét, míg megszokod az új helyed, addig pedig biztosan hiányozni fog a régi. Azt tudnám javasolni, hogy barátkozz a pirosakkal, csináljatok sok közös programot, de mellette fuss össze a kék barátaiddal is és velük is tölts időt. Mesélj nekik az új szobádról, a szobatársaidról, ilyesmi, hidd el, hogy idővel jobb lesz - bátorítottam szavaimmal, mert ez nem is volt olyan nagyon komoly probléma, mint amire számítottam, ellenben Lilkónak biztos sokat számított ez a dolog, és ezt tiszteletben is tartottam. - Megkérdezhetem, hogy miért váltottál házat? Volt valami oka? - hogy megtudjam, pontosan mi is áll a háttérben, úgy gondoltam, egy picit még puhatolózok, hátha fény derül valami másra is, ami esetleg problémát okozhat Lilinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem igazán tudta, mit remélhet ettől a beszélgetéstől, de bízott benne, hogy Rosales tanárnő nem ugyanazokat a dolgokat fogja ismételgetni, mint a többiek. Hogy az ő érdeke, és jót akarnak. Meg ki kell bontakoznia, satöbbi. Koncentrálnia. Ilyesmik. Nem értette, ezeket másik színű talárban miért könnyebb véghezvinnie, de sok mindent nem értett az életben, és ilyenkor az okosabbakra hagyatkozott. Tudta, hogy nem az ő feladata jobban tudni. Mert nem tudta.
A kérdésre bólintott, miközben ujja még a felvarrón pihent. Tényleg jó helyre jött, az új igihelyettes annyira új volt, hogy még nem is hallott a váltásról, szóval senki nem rágta még a fülébe a dolgot úgy, mint Lilinek. Svájc volt, vagy mi a manó.
- Ühüm - nyugtázta bólogatással a nő szavait, miközben az a tanácsait mondta, és időnként el is mosolyodott. Nem kellett őt félteni, hogy nem barátkozik, nem ezzel volt a gond. - Tudom, hogy idő kérdése, mindenre azt mondják, akik már sok ideje vannak a világon. Már izé.. nem leöregezni akartam ezzel az igihelyettes nénit!
Csak lassanként fogalmazódott meg benne, hogy mi is nyomja a lelkét, és sokat segített ebben Rosales tanárnő kérdése. Megrázta a fejét, és tiltakozni akart, hogy ő ugyan nem váltott házat, hanem házat váltattak vele, és ez a csúnyaság gondolkodtatta el kissé, mert mintha közben valaki szíven ütötte volna egy gurkóval. Nem honvágya volt, mert ő bárhol otthon érezte magát, igazából csoda volt, ha a saját ágyában nyomta el az álom. Valami más volt itt.
- Azt mondták, hogy nem tudok a Levitában kiteljesedni. Nem olyanok vesznek körül, akik inspirálnának, meg ilyesmi. Szóval hogy nem vagyok jó helyen. - Széttárta karjait, és összepréselte ajkait, tanácstalanságát kifejezendő. - Nem nagyon értek hozzá, de lehet igazuk van, levitás létemre nagyon rossz tanuló voltam. Bár nem tudom, hogy ez itt mitől változna meg, csak tudja...
Sóhajtott egyet, és elnézett a tanári egy másik pontja felé. Nem volt bent, akinek az asztalát fixírozta, de egy pillanatra elképzelte a férfit ott, papírok fölé hajolva.
Visszanézett Nadia tanárnőre, és szomorkás mosolyra húzta száját.
- Úgy érzem, nem kellek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Láttam Leilán, hogy ez a téma nagyon megviseli őt, már szinte kívülről ismertem arcának minden apró vonását és rezdülését, ezért pontosan tudtam azt, hogy mikor van jókedve, mikor kacérkodik, mikor próbálja húzni az agyam, vagy mikor van teljesen maga alatt, a padlón. Ez most határozottan egy ilyen pillanatnak bizonyult, s bár még további és megannyi kérdésem volt, nem halmoztam el, legalábbis próbáltam nem túl sokat zúdítani a nyakába, s igyekeztem figyelni, hogy meghallgassam Őt.
- Aha, értem - bólintottam, hogy értem, mert persze felfogtam a szavakat, meg azok jelentését, de azért durva volt mégis ebbe belegondolni, s igazából nem is tudtam magamat a helyébe képzelni, mert nekem volt anyám, tudtam, hogy kihez tartozom, s nekem nem kellett efféle komoly döntéseket meghoznom, ahogy azzal sem kellett soha szembenéznem, hogy majd tizennyolc éves korom után netán egyedül maradnék.
Pillantásommal közben Leilát fürkésztem, nyomon követtem minden mozdulatát, ahogy felállt mellőlem, de nem bírtam nézni, hogy magyarázkodik, megesett rajta a szívem. Magam is felálltam, s utána léptem.
- Hé, ne sajnáld, oké? Most elmondtad, és és én megértelek, hogy ez nem volt könnyű téma, meg hogy nem mondtad el. Csak…váratlanul ért - vallottam be, s szerintem elsőre bárki más megrökönyödött volna, s persze azonnal tudni akarta volna, hogy mégis miért nem hallott erről eddig. De közben rájöttem, hogy önzőség lenne ezen lovagolnom, mert nem is ez volt a lényeg.
- Héhé, nincs semmi baj - azonnal közelebb léptem Leilához, s nem törődve azzal, hogy mi történt köztünk az elmúlt időszakban, miféle vitáink voltak, vagy hogy eltávolodtunk egymástól, mindezt háttérbe hajítva magamhoz öleltem. - Biztosan szörnyű lehetett, de most már kimondtad és ez jó - biztattam, hátha így egy kicsit megkönnyebbült. - És akkor hogyan döntesz most? Maradsz velük, vagy inkább egyedül élnél tovább? - miközben kérdeztem, már ott mocorgott bennem a gondolat, hogy költözzön hozzánk. Anyám biztosan benne lenne, Leilának simán lehetne külön szobája, elég nagy házunk volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

X  Ahogy festek.   X  Zenebona   Piros-zöld tincseim is vannak, csak hátul.

Látta Theddy arcán, aki nem igazán értette őt. Valószínűleg Kori sem csak értetlenkedő, hanem konkrétan bamba fejjel nézne vissza a másikra, ha Theddy helyében ő lett volna. Nem tudta, hogy magyarázza el neki, hiszen még ő maga sem tudta, hogy egyáltalán látta-e és ha igen, mit magyarázzon el. Valószínűleg a lánnyal csak a fények és az agya játszott. Ennyi történhetett, amit úgy fogott fel, mintha az egy valós dolog volt ott. Vajon tényleg az volt?
- Tuti, hogy nincs? - kérdezett vissza félénken, ujjait tördelve s megrezzent, ahogy a másik forgolódni kezdett. Ő is látta? Mit látott? Mit keresett?
Aztán az asszonykodással együtt jött a témaváltás és megtudta, merre járt a találkozás előtt Theddy.
- Gyászház - megismételve a szerinte mókás szót, felkacagott. Erre reagálván az egyik folyosón lakó kép válaszként visszanevetett és Kori arcára fagyasztotta a vigyort egy pillanaton belül. Miért nem szólt senki neki, hogy egyébként nem csak vigyázni kellett ott, de liberót is hozni magával annak, aki félős?
- Melyik az a gyásszház? Csak hogy tudjam... Nem nagyon vágom még ezeket a házas témákat. Először tényleg azt hittem, egy kis házikóban leszek a többi elsőssel meg egy tanárral - ismerte be szégyenkezve. Nem tehetett róla, muglik közül jött, ott nem szokás ilyen személyiség alapján szétosztott megoldás.
Óvatosan nyúlt oda és tapogatta meg Teddy homlokát, ám ő nem érzett semmilyen szarvat, még pattanásból származó dudort sem. Úgy hallgatta, ahogy bevallotta nem az odajáró fiúk egyik másolata. Erre nagyot bólintott. Tényleg nem volt.
- Igaz, eddig nem sokat dumáltunk, de szerintem te így vagy jól és egyedi! Nem kell mindenkinek Ken babának lenni, ha akarnék egy Ken babát... vennék  -vonta meg a vállait és igyekezett úgy dicsérni, ne legyen félreérthető. Ő valóban így gondolta és szerette volna, ha Teddy érezné, Korival lehet barátkozni és beszélgetni.
Miközben elindultak vissza, majd a fiú rászólt, hogy várjon, ő abban a pozícióba megdermedt, ahogy volt. Nem mert megmozdulni mert... mert mi van, ha épp belelépett valamibe, amiről jobb ha nem tudott?
- Azért ne szívd, mert csak a vámpírok szívnak vért! - mutató ujjait ajkaihoz helyezte, szemfogakat imitálva velük egy ostoba grimasszal együtt - Ha vámpírrá válnál, akkor szívhatod nyugodtan, de cserébe engem is vámpírrá teszel! - jelentette ki és feltartotta a kisujját, mert ő bizony kisujj esküt óhajtott.
Magabiztosan irányította magukat balra, nagyot bólintott és hálás volt, hogy nem egyedül kellett kóborolni ezeken az őrült folyosókon.
- Hékás! Az árnyék kergetés nagyon is jó muriii - újabb nyelvöltés volt látható a lány részéről - Egyébként ma volt a sárkánytan vizsga és annnyira elrontottam -csattant homlokán a mancsa - De szerintem meglesz, csak gyengén - vonta meg vállát - Ja és sétáltam is még kint - tette hozzá.
- Mondd csak, milyen érzés cigizni? Már a mugli sulimba is sokan szívták, de itt is sok diákot látok. Milyen? A vámpírok is cigizhetnek? Olyan menő! - ámuldozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Valami megváltozott az elmúlt napokban. Olyan jó kedve van, hogy ha lenne hangja, -ami nincs- akkor dalolászva sétálgatna a folyosókon. A mosolya, csillogó szemei azért így is árulkodók. Na meg a kék-zöld foltjai. Edzenek és ezt ő nagyon élvezi. Még akkor is, ha a tehetséges auror már most is néha úgy elpáholja, hogy csak úgy nyekken. Vidámságát az is fokozza, hogy a karácsonyt a kastélyban és így a faluban fogja tölteni. Nem megy haza nyárig és akkor utoljára. A Sárkányölőre már úgy készül, hogy örökségéhez hozzájutva, egy apró szobát bérelve magának, végre a saját lábára fog állni. Aztán ki tudja...lehet, hogy Bertivel is megosztja a gondolatait, ami sokszor eszébe jutnak a közelében. Na nem azokat, hogy milyen módon fogjon rá az esernyőre, hogy nagyobbat üthessen vele. Nem. Inkább azokat, amiktől ennek a gyermek lelkű nőszemélynek hirtelen elvörösödik az orcája és melegség önti el a szíve tájékát. Na de ez egy másik mese. Most még tanulnia kell. Hosszú a nap és még hosszabb lesz az este. A könyvtár felé bandukol épp, amikor éktelen jajveszékelés üti meg a fülét, amitől széles vigyora rögvest leolvad arcáról. Szaladni kezd a hang irányába. - Mi a baj? Megsérült valaki? Mi történt? - kérdezi, ahogy nyekkenő cipővel szinte satufékez a folyosón álló fiú mellett. Aztán ránéz a képre. - Jaj! Berta ne már! Most komolyan? Muszáj minden kicsire ráhoznod a frászt? - kérdezi a portrétól, aki szégyenlősen, de a szemében ravasz gonoszsággal, a megbánás valódi jelei nélkül hallgat el és rázza fejét, hogy azután kioldalazzon keretéből. - Ne is törődj vele, csak egy rellonos lány, aki szereti hülye helyzetbe hozni a többieket - fordul a fiú felé. Arcán megnyugtató, széles mosoly ül, talárján ott virít a prefektusi jelvény. Ennyiből persze még a másik nem tudhatja, hogy jó kezekben van, pedig ez az igazság. Nem a prefik gyöngye, de a szíve a helyén van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Magyarázkodtam? Talán. De inkább mondanám, hogy a tényeket soroltam. Hiába volt már tíz éve, mikor először a Bagolykő ajtaján beléptem, még mindig ugyanolyan élénken élt bennem a félelem az első találkozástól. Beosztottak, és a Levita asztalához leülve Ádám volt az első, aki felém fordulva megkérdezte a nevemet. Egy pillanatig hezitáltam, aztán rávágtam: Leila. Abban a pillanatban biztos voltam benne, hogy az otthoni életemet a lehető legtávolabb akarom tartani az ittenitől. És eddig be is jött.
Bólogattam arra, amit mondott, és utáltam magam, amiért ennyire gyenge vagyok. Ha nem Ádám lett volna ott, talán nem is mutattam volna így ki, de amikor a közelemben volt, akkor a belső falaim mindig sokkal gyorsabban ledőltek, mint szerettem volna. Magához volt, én pedig a mellkasába fúrtam a fejem. Mélyen beszívtam az illatát, hagytam, hogy a közelsége megnyugtasson, mint mindig. Ilyenkor nem volt szükségem szerre, se alkoholra. Csak rá.
A kérdése hallatán kibontakoztam ölelő karjaiból, pedig semmit nem akartam jobban, mint ott maradni. Talán soha ki sem jönni. Ha lehetett volna ilyen opcióm.
- Már döntöttem. Maradok velük - mondtam ki, bár a hangom kicsit megremegett a két szó közben. - Nem is Borbélyék miatt, hanem a többi gyerekért. Szükségük van rám - magyaráztam. Hogy miért? Megvédeni az ártatlanságukat. Eszközként használni a testemet, hogy az ő lelkük megmaradjon. És nem mellesleg a félretett pénzem se utasították el egyszer sem.
- Nézd, tudom hogy utálsz, amiért úgy Borira támadtam, de esküszöm csak téged akartalak megvédeni - jutott eszembe. Felnéztem rá, szemeimmel kértem, hogy bocsásson meg. Hogy ne taszítson el, mert nélküle úgy éreztem elveszek a világban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Miután a helyzetet kezelte vidáman mosolyogva hallgatja a fiút. Kedvét semmi sem tudja mostanság megszegni. Valahogy olyan jól mennek a dolgai, hogy eszébe sem jut elszontyolodni vagy hasonlók. Eleve nem olyan fajta, de most még azért sem. - Nincs mit, ez a dolgom - vigyorog és megpöccinti prefektusi jelvényét - Áh, ne is foglalkozz vele. Berta folyton ezt csinálja. Sportot űz az ide tévedők zrikálásából - magyarázza és ha hagyja, akkor közben terelni kezdi kifelé a srácot - Na ja, ez a Fejetlenség Folyosója. Itt mindig van valami gebasz. De! Sosem olyan nagy a baj, amit meg ne lehetne oldani egy kis talpraesettséggel, meg szerencsével. Igaz? - bólint nagy bölcsen és sugárzó mosolya az a fajta, ami eloszlatja a felhőket is az égen - Amúgy Ré vagyok, és szívesen elkísérlek a célodig, ha akarod - nyújtja kezét bemutatkozásra, aztán várja, hogy a fiú szeretné-e őt kísérőjének, vagy sem. Neki is arrafelé vezet az útja. Nem esik nehezére segíteni. Elvégre szolgálni és védeni fog a jövőben. Az ilyen alkalmak remek gyakorlatok hozzá. Nem csak kondi kell az auror léthez. Ezt most kezdi megtanulni. Mióta Bertivel edzenek sokkal többet tud reménybeli hivatásáról, mint eddig bármikor. Egyre izgatottabb, mert a férfi azzal biztatta, hogy jövő évtől dolgozhat vele, vagyis inkább mellette a kirendeltségen, mint kisegítő. Minden este erről álmodik. Már vett is pár oda illő ruhát, pedig nem valami bő az erszénye. Szerencse, hogy a tandíját kifutja a hagyatéka. Az meg még nagyobb, hogy nem a nevelői kezelik, hanem egy ügyvéd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Valahol ott kezdődött a probléma már reggel, hogy nem ivott kávét. Ez alapvetően meghatározza mindig a kedvét aznapra- ha jót fogott ki, végig remek hangulatban tolja végig a programokat, de ha rosszat, többnyire passzív és néha még egy-egy harapósabb megnyilvánulás is becsúszik az alap 'hagyjálbékén' kisugárzása mellé. Ma migrénnel és kávé nélkül indult útnak, szóval a 'hagyjálbékén' exponenciálisan megnőtt.
Aztán nyugaton a helyzet fokozódott, illetve csak két eridonos elsős gondolta úgy, hogy uszodát fog csinálni ebből az átkozott folyosóból és rá hárult a nemes feladat egy pocsék iskolai nap végén, hogy rendet rakjon. Persze elküldte őket bosszúból vécét pucolni az egyik zsémbes öregasszony szellemével együtt, aki repesve vállalta a felügyelő szerepét. Ezek az öreg szellemek majdnem olyan vérmesek, mint a legújabb defenzor hír. Na azzal sem akar egyhamar összeakadni- Michelle megmondta, kerülje a hivatali szerveket is jó messziről, amíg az apját le nem szedik ismét a körözési listáról.
A folyosó szokás szerint egy kész káosz, és istenigazából nem sieti el, hogy felpucolja két pálcasuhintással a víztócsát. Úgy van vele, hogy ezek a halálosan idegesítő festmények bőven megérdemlik, hogy rekedtre üvöltsék magukat, ő pedig szépen hátradől, neki a legközelebbi, festménymentes falfelületnek, és bedugja a füleseit, hogy Rammsteint kezdjen döngetni. A migrénje ellen meglepő módon néha az ilyen konzernyitó-kaparásos zenék jól működnek. Mindenesetre nem hall, nem is nagyon néz körbe, így ha netán valaki tőle pár méterre fel találna robbantani valamit, valószínűleg azt is ignorálni tudná.
Úgy jó masszív tíz percet követően és két, borzasra tépett hajú boszorkány üvöltésével később dönt úgy, hogy ideje takarítani. Most már egyébként ő is útakadálynak számít, mert beállt a folyosó közepére elbűvölni a csatateret, így ha valaki netán figyelmetlen, bőven bele tud gyalogolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

El fog késni, ez már biztos, azonban nem mindegy, hogy mennyire teszi ezt meg. Minél több percet halmoz fel, annál több büntetőkör és extra gyakorlat lesz, tehát közel sem mindegy, hogy egy perccel vagy tizenegy perccel ér oda később. És hadd legyen őszinte, tekintve, hogy ezt a versenyszezont - hála Az Incidensnek - teljesen kihagyta, edzője sokkal keményebben fogja. Miközben nemcsak a magába, de az emberekbe vetett hite is megremegett, fontolóra vette, hogy felhagy a seprűakrobatikával. Egyszerűen azt érezte, nem képes többé seprűre ülni, pláne nem eljátszani az angyali arcú, szőke hajú "Nyuszit", aki mindenkit lenyűgöz és különben is mindig vidám és mosolygós. Olyan érzése van, mintha ezer éve nem görbült volna felfelé ajka, pedig tudja, hogy találkozott családjával, barátaival, hogy ami történt, fel ugyan nem dolgozta teljesen, de végre megint ketyeg az órája és tovább indult, rábízva magát az időre. Ha Rudi bácsinak igaza van, akkor ettől tényleg rendbe jön majd minden.
Addig is viszont hatalmas lendülettel fordul be a fejetlenség folyosójának sarkán, kezében seprűjével, hátán edzőcuccával. Érzi, hogy a padló annyira nem biztonságos - értsd csúszik, mint a fene -, de nem törődik vele. Lepillant, hogy lássa, hova lép, csakhogy amikor ismét megemeli fejét, már előtte terem egy nála valamivel magasabb akadály, aki eddig nem volt ott. Még itt sem esik kétségbe, hiszen csak szimplán kikerüli, ám a cipője alatti sikamlós talaj másképp gondolja mindezt. Ahelyett, hogy tökéletes ívben kikerülné a fiút, tulajdonképpen fél oldalával telibe találja hátulról, s ha ez nem volna elég, egyensúlya mit sem ér e percben, azonnal hanyatt is vágódik. Talán reflex lehet, hogy zuhanás közben szabadon maradt kacsójával megragadja az egyetlen kapaszkodót, ami kézre esik: Lafayette-et. Egy sikkantás kíséretében csüccsen le a földre, vélhetően magával rántva a levitást is, hacsak nem gyorsabb és stabilabb.
- Auauauau - seprűt szorongató karjára esett és nemesebbik felére, de legalább mindkettőt jól beütötte. Könyökét kezdi szorongatni, miközben pillantása a prefektusra rebben. - Ne haragudj, úristen, ugye legalább te jól vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Hirtelen egy halom dolog történik vele egyszerre: a víz már félig-meddig eltűnt, de körülötte még nem, tehát sikerrel jár a feladata teljesítésében; ütközést érzékel a vállánál, és egyúttal rántást is. A talaj egészen konkrétan kicsúszik a lába alól, és bárhogy szépíteném, bizony pofára esik, mert még a levegőben sikerült megpördülnie szinte művészi módon. Szerencsére az orra nem törik el, de az arccsontja piszkos mód lüktet már most, akárcsak a fél állkapcsa, az ütközést tompító válla, és a medencéje fele. Kicsit hirtelen érte a padlónyalás szó szerinti értelmezésben vett formája, na!
- Aztarohadtbüdösélet... - Költői szépséggel szalad ki a száján, miközben ráfókuszál az ütközés kiváltójára, vagyis inkább a szinte a szájába tömörülő hajára. Mint valami ló, fúj vagy kettőt, hogy a rakoncátlan tincseket kitessékelje a nyelvéről.
- Semmi baj, őrizzük a pánikot, megmaradok. - Nyögi halkan, miközben ő is felkászálódik, hogy jobban szemügyre vegye a baleset helyszínét.
- Veled minden oké? Nem törtük össze a seprűdet? - A hangjában őszinte aggodalom csendül a járgány iránt, elvégre óriási szeretettel viseltet a seprűk, kviddics, repülés triója felé. Gyerekként az apjával is, Vasillal is, és Szentmihályi Norbival is rém sok időt töltött a levegőben hol csak poénból, lazán, hol pedig komolyan edzve. Nem viselné jól, ha miatta összetörne egy remek seprű. A lány ezen a ponton csak másodlagos, no offense.
- Lehet, tehetnénk egy kört a gyengélkedő felé, nehogy rándulásod legyen vagy valami. -  Ezen a ponton amúgy ő meg van győződve róla, hogy a lány itteni csapatjátékos (még ha nem is tudja névről, kicsoda, csak arcról rémlik, hogy mintha látta volna már óraközi szünetekben). Milyen lenne már, hogy sérülést okoz egy játékosnak? Na azt nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem is tudja, hogy a saját fájdalma aggasztja-e jobban, vagy a tény, hogy a másik sem esett kevésbé szerencsétlenül. Igazság szerint ez mind eltörpül, mikor rájön, hogy ha mása nem is, hosszú vörös haja biztosan óvón takarja be áldozatának arcát, ami akár fulladásos, torokcsiklandozós halállal is járhat. Mikor észleli a veszélyt, gyorsan megragadja tincseit és maga is arrébb sepri, segítve Lafayette dolgát.
- Jó, mert elég nagyot estél. Nagyobbat, mint én - ahogy a fiú arcára néz, rögtön látja, hogy enyhe pír keletkezett rajta az ütés nyomán, ami akár még rondább is lehet később. Szóval ezért mondják mindig a felnőttek, hogy ne futkározzanak a folyosón! Minden világos. A következő ellenőrzendő dolog most, hogy egyben vannak, csupán a seprűje, amit megemelve alaposan szemügyre veszi. Az esés során természetesen mindenét megüthette volna, kivéve járművét, amit olyan magasan tartott felfelé, ezzel óvva a sérüléstől, hogy egyetlen karcolás sem lelhető fel rajta.
- Szerintem nincs az a zuhanás, amit ne magammal tompítanék, hanem a seprűmmel - azért láthatóan kifújja a levegőt, mely tökéletesen megmutatja, megnyugodott. Nem akarna új eszközt venni, hiszen évek óta ez van vele és tökéletesen működik. Azt nem tudja, össze lehet-e szokni egy seprűvel, de neki minden bizonnyal sikerült. - Óóó, nem, a könyököm fáj picit, de tudom mozgatni, úgyhogy semmim sem tört. Neked viszont csúnya foltjaid lesznek az arcodon - elhúzva száját automatikusan nyúlna a sérüléshez, azonban félúton megáll a mozdulatban és zavartan leengedi a kezét. Totális idiótát csinál magából, aztán eszébe jut, miért is ül most itt.
- Ne haragudj, hogy Neked rohantam, csak elkések edzésről. Bár, most már úgyis nagyjából dupla kört fog velem dolgoztatni az edzőm, ennyi késést nem dolgozok le tíz fekvővel - lemondóan húzza el száját és igazság szerint úgy van vele, hogy jó neki ott a földön. Esze ágában sincs megmozdulni, inkább ellógja az egészet. Igen, ez remek ötlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Tudod, hogy van ez. Asszem, a pasikon húsz százalékkal több az izomzat, ennyivel tovább zúzhatjuk magunkat. - Azért megropogtatja a nyakát, miközben kedélyes vigyorgással próbálja illusztrálni, hogy az égegyadta világon itt semmi gond nincs. Nem hát, csak a szája széle remeg meg, mikor az állkapcsa tüntetően lüktetni kezd.
- Megrizikózom, hogy játszol is, ha ennyire óvod, nem csak repkedni mész a semmibe. - Nem tartja túl jellemzőnek, hogy egy hobbi repüléstan tanuló ilyen nagy becsben tartson egy seprűt, ez sokkal inkább a picit professzionálisabb emberekre jellemző. Persze ettől függetlenül tévedhet.
- Tuti biztos vagy benne? Szívesen elkísérlek, ne ezen múljon, hogy tudsz játszani vagy sem. - Láthatóan komolyan gondolja, viszont a hanghordozásából kiszűrődik, hogy utoljára kérdezte meg udvariasságból; biztos nem fogja erőltetni, ha a másik nem sérült le komolyan. A saját, leendő lila foltjait egyelőre elássa valahova az agya mélyére. Majd megkeresi Ervint és kér tőle egy jó kis bájitalt, ami kivételesen nem cseréli őket át keresztbe-kasul, de lehúzza a leendő duzzanatát.
Vagy hagynia kellene a fenébe Ervint és inkább megvárni, míg a lány gondját viseli? Az előbb már majdnem hozzáért mondhatni automatikusan. Lehet, mégis megérte majdnem kitöretni a szemfogát a kövön? Miközben a bocsánatkérést hallgatja, azért rendes-takaros munkásemberként feltakarítja egy szárítóbűbájjal a tócsa maradékát, meg a saját, megnedvesedett ruharészeiket, hogy mégis csak konszolidáltabban figyelhessen oda.
- Nincs gáz, tényleg. - Elkezdi megmasszírozni az állát, hogy hamarabb múljon belőle az égő érzés. - Ha gondolod, tanúskodom érte, hogy nem a te hibádból késtél. Elvégre én nem takarítottam fel időben ezt a kész uszodát innen. Egyébként - Itt megenged magának egy enyhén gonosz vigyort. - a felelősök már a nyugati szárnyban takarítják a másodikon a vécéket. - Áthelyezkedik óvatosan törökülésbe, próbálva nem hunyorogni, mikor a medencéje is bekapcsolódik a kb negyedórás sajgási kórusba.
- De, ha szörnyen rosszul érzed magad emiatt, csak elég megígérned, hogy legközelebb elkísérsz egy baráti kviddicsezésre. Őrült rég nem kviddicseztem, úgy érzem, és meggebedek, ha nem tehetem záros határidőn belül. - Igazából pofátlan, mert akkor kérhetne bármi kompenzálást, ha a lány ráesett volna. Ehhez képest most csak rájátszik, hogy láthatóan szegény csaj valóban hibásnak gondolja magát a történtekért, pedig ez egy 50-50 helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Erre a kijelentésre nem szándékosan, inkább csak ösztönösen pillant végig Lafayette-en és rögvest meg is rázza fejét, emellett pedig erősen ráharap alsó ajkára, nehogy nevetni kezdjen. Láthatóan semmilyen erotikus vonulata nincs ezen jelenetnek, inkább tűnik aranyosan visszafogottnak.
- Játszom? - szemöldökei összeszaladnak, mire leesik neki a tantusz, remélhetőleg azelőtt, hogy a levitás elkezdené megmagyarázni a nyilvánvalót. - Ja, hogy kviddicset! Nem szoktam. Úgy értem, amikor volt a sulis bajnokság, fogóként játszottam, de én seprűakrobatika irányban mozgok inkább - ha olyan lenne, mint vetélytársai, minden bizonnyal lesajnáló pillantások kereszttüzében világosította volna fel a srácot, hogy hello, ő itt Layla Robillard, a híres ifi bajnok, akiért mindenki odavan, az üdvöske, aki verhetetlen volt a juniorok között és mindenki a felnőtt kategóriában való debütálását várja... Ehhez képest mindez eszébe sem jut, ugyanolyan lazasággal és természetességgel igazítja ki a másikat, mintha csak rosszul tippelte volna meg, hány óra van.
- Tényleg, biztos, igazi túlélő vagyok - bátorító mosoly kerül arcára, épp csak nem kezdi mutogatni kedves bicepszét. Azért e jelző, mert valószínűleg betegre nevetné magát Lafayette, ha a navinés sportját tekintve rendben lévő, de alapjáraton vézna kis karocskáit mutogatná. A fenékre csüccsenés épp elég megalázó volt, nem kell tetézni. - Oh, akkor Te prefektus vagy! Amióta mestertanonc lettem, nem követem a listátokat - nem mintha zsenge diákkorában olyan hihetetlenül vérmes szabályszegő lett volna. Az egyetlen alkalom, amikor valóban kihágást követett el, az a Lilivel való Káma Szútra eset, de arról szimplán csak nem beszélnek. - Gusztusosan hangzik. Azért jobb lesz, ha rájuk nézel majd, nehogy meglógjanak - hangjából nem érződik rosszindulat, inkább nevezhetjük előrelátásnak. Ki hitte volna, hogy ettől a lánytól egyszer még ilyet is láthatunk...?!
- Benne vagyok. Elég sok időt töltök a pályán, ha lesz időd, gyere majd ki, aztán dobálgathatunk párat, csak könyörgöm, gurkót ne. Agresszív jószágok - hiába úszta meg minden alkalommal találat nélkül, nem egyszer sápadt bele a vasszörny közeledtébe. Talán még mindig képes lenne megszédülni a sérülés gondolatától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Már majdnem elkezdené kifejteni, hogy a kviddicsre gondolt, de hamar veszik a lapot. Ekkor meg ő nem érti, hogy nem a kviddics ugrott be elsőnek a lánynak? Igaz, ami igaz, más sportban nem is merült el, csak abban amiből folyamatos impulzusok érték, és hát egy pro játékos, egy lelkes apa meg egy lelkes nevelőszülő páros mellett nem volt nehéz rászoktatni őt a jóra. Milyen kár, hogy nem bővítette az ismereteit. Most nem nézne hülyén a lányra, hogy mégis...
- Mi az a seprűakrobatika? És tekintsünk el attól, hogy gáz ezt megkérdeznem. Csak a kviddicsig jutottam, mea culpa, de... Ha most azt fogom kérdezni, hogy cirkuszban dolgozol-e, megharagszol? - Kicsit úgy érzi magát, mint a haverjaival az ismeretsége elején. Tudták, hogy francia, de tiszta magyarsággal beszélt, ezért olyan volt, mintha a srácok lemeze beakadt volna, és folyton kérdezgették, hogy de otthon milyen nyelven beszélnek, meg hogy tud ilyen jól magyarul, és ő ezt határozottan bunkónak érezte. Itt nőtt fel, hogy a fészkes fenébe ne tudna magyarul lol? Aztán ezt szépen magyarázta el persze, de visszatérve a mostani helyzetéhez, ő is kicsit hasonlít a srácokra ebben az esetben. Az információ elérhető, ő nem nyúlt ki, hogy magáévá tegye, pedig sport.
- Elég nem szép tőled! A prefektusaitoknak hála tiszták a vécék. Amúgy küldtem velük egy házsártos öreg boszorkányszellemet is. Szerintem a fél iskola meg fogja tudni, ha megpróbálnak meglépni. - A szisztematikus kicseszés művészete családban terjedő pozitív tulajdonság. Ő is táplálkozik a közös kútfőből bőven.
- Na most miért? Engem azokon nevelt a faterom, tök jó stresszlevezetők. - Végre feltápászkodik, mert nincs kedve azért az újból kezdődő migrénjével együtt a feltámadó hangorkánt itt megvárni. - Apropó, nem megyünk valamerre arrébb? Ezek itt mindjárt rákezdenek a szokásos veszekedésükre, hogy ki kit kivel csalt meg kétszáz évvel ez előtt, és ezt ma már legalább kétszer végighallgattam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem lepődik meg a kérdésen, tekintve, hogy ez a sportág továbbra sem annyira elterjedt, mint a kviddics. Éppen ezért azon kívül, hogy a cirkuszon felnevet, egyáltalán nem mutat sértettséget, ahogyan neheztelés vagy lenézés szikrája se csiholódik íriszeiben.
- Mindig bajban vagyok, mikor el kell mondanom. Olyan, mint a korcsolya, csak levegőben és seprűvel. Különböző akrobatikus gyakorlatokat hajtunk végre repülés közben. Van belőle egyéni és páros is, zenére csináljuk és meghatározott koreográfiával, ami meghatározott elemeket kell tartalmazzon. Szóval tényleg olyan, mint a mugliknál a korcsolya, csak nem az - a létező legjobb dolog a világon, amikor valaki úgy ír le valamit, hogy az egyik dolog pontosan ugyanolyan, mint a másik, csak igazából tök más. Éppen ezért, amikor már azt hinné a partner, hogy érti miről van szó, megérkezik a bomba, hogy nem, tökre nem érti. Szuper így tájékozódni, komolyan, inkább maradt volna a guglinál.
- Az még inkább nem szép, hogy még a saját háztársaimat sem ismerem maradéktalanul - hetykén vonja meg vállát, igazság szerint e mozdulat kimondottan flegmának hat, noha a hozzá tartozó jelentés korántsem ennyire szélsőséges. - Viszont, mivel nem tudom, hogy kik a prefik, meg kell kérdeznem, hogy téged hogy hívnak? Én Layla Robillard vagyok - kedves mosolya szinte napként ragyogja be az ember napját, már amennyiben hihetjük, hogy emberek lehetnek ennyire kedvesek hátsó szándék nélkül.
- Merlin, segíts meg - elkerekednek szemei, szinte arcszíne is egy árnyalattal világosabbá válik. Hány éves lehet a srác? Valószínűleg vele egy idős. És gurkókkal nevelkedett. Micsoda gyerekkor...! - Hát, ha nem árulod el senkinek, hogy ellógom az edzésem, akkor megihatnánk inkább egy forró teát - feltápászkodik, vigyázva a kezében lévő seprűre és valamelyest leporolja nadrágjának hátulját. Ha nem is volt koszos, ez egy ösztönös mozdulat, utána pedig rögtön el is pillant a folyosó két végére, merre kéne indulniuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Legalább nem nézik parasztnak, ezt már félsikerként könyveli el. A másik fele hiányzik, mert a korcsolyázás neki már eleve egy elég elvont fogalom azok után, hogy pár napja még kiskacsaként botladozott a jégen többedmagával.
- Szerencsésnek érzem magam, hogy műkorcsolya versenyt láttam már, és össze tudom rakni, azt hiszem, mire gondolsz, de... hogy... Na jó, ezt látnom kell majd élőben. - Majd utánanéz, mi fán terem ez a sportág. Egyszerűen hihetetlen, hogy emberek nem esnek le a seprűről feltételezett dupla szaltók és miegymás közepette. Neki még az is nehéz, hogy egy zuhanórepülésből utolsó pillanatban hozza ki a seprűt, mert nem edzett effektíve annyit. Ezt jelenti a szintkülönbség.
Mondjuk úgy látszik, a lány a sportágát ismeri ennyire jól, a diáktársait már korántsem, de valahogy ezen nem tud fennakadni, hibáztatni őt végképp nem. Ő sem ismeri egy halom társát, csak a prefektusokat szinte, meg Ervint, meg még néhány embert. Low profile powa.
- Lafayette Saint-Venant. Örülök. - De nem is húzza tovább az időt- ahelyett, hogy litániákba bocsátkozna, inkább sarkon fordul és (ugyan némi enyhe migrénnel) Layla oldalán otthagyja a veszekedésben kirobbanó bolond folyosót a dolgára, immár szárazon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Lehet ma dobja le az ékszíjat az agya, vagy már rég megtette, de most veszi észre csak. Lehet, aztán ki tudja, az biztos, fogalma sincs, hogy miről hablatyol a másik, annyi biztos: valamit látott, parát kapott tőle és bamm. Itt tartunk. De hamar tovább is lapoz ezen az egészen. Mert ő ilyen.
- Tutti – bólogat is, bár nem tudhatja biztosra, mert hát, utána sem nézett. Viszont eddig véres, láncát csörgető kísértetet sem látott vagy zombikat, úgyhogy nincs para. Elég sokat van kint, látnia kellett volna, ha van valami.
- Na, megnevettetted a fogatlan parasztot a képen, tíz pont – erre egy erős „hééé” és további szitokszavak a válaszok a portréalaktól, akiről szó van, de nem is figyel rá, csak legyint egyet. Nem ért a művészetekhez. - Hát a zöldek. Ülnek a merev pofájukkal meg a „ki ha én nem” arcukkal, hogy mekkora királyok ők. Jó, akadnak ott is jó arcok, de na. Lényegében érted. De akár a kék is, azok állandóan csak könyveket bújnak meg okosak – ez aztán a tökéletes bemutatása az iskolai házaknak. Még egy-két szó, és ő fogja írni a prospektusokat az elsősöknek, mi várja őket, amikor idekerülnek. Nem, ha Kornéliának van egy kis sütnivalója, akkor hamar leesik neki, hogy lehet, de csak mondom, lehet, nem kéne sokad adnia ebben Teddy szavainak és jobb, ha maga tapasztalja ezeket ki.
- Ó, köszönöm. A nevelőimnek írásba adnád? Vagy fodrászt vagy rendes ruhákat akarnak adni rám, de amúgy semmi baj velem, csak vegyek már fel egy pólót, ami nem lyukas – fintorog egy sort, emlékezve arra, amikor feljön ez, hogy Maika milyen kis csinos, ő meg… nos, nem. Nem mintha ez visszatartaná bármitől, pont egy miatt vett első alkalomra zöld és rózsaszín hajszínezőt és esett neki befesteni a tincseit. A pillantás megért mindent. -Szal ja. Nem leszek Ken baba. Ahhoz kéne szilikon hogy ilyen szám legyen – csücsörít, mintha csalán csípte volna meg. Látta már a neten a magát élő Ken babának nevező akárkit és jaj, ha valamitől mentse meg a Jóisten, akkor az legyen az. Az ilyenek, mind nőbe, mind férfibe, élő környezetszennyezés.
- Vámpírrá, én? Na az lenne még szép. Végül is, elég fekete ruhám van hozzá. Szólok ha majd megcsócsál Drakula – von vállat, mintha ez így menne. Ha jól tudja, előbb lehet belőle vérfarkas, azokból több van a környéken, de olyankor még ő sem megy ki, mert nem hülye. Ami nagyobb, erősebb nála – mint a kamion, vonat és egy kifejlett vérfarkas – annak nem megy neki.
- Persze, pár feles után az árnyék kerget téged – mutogatja az ivás mozdulatát, nem mintha most részeg lenne vagy épp bármi. A kérdésre ráncolódik a homloka. - Ööö… hát füstöt. Először kapar, köhögsz, utána meg nem érzed. Elvileg nem menő, de sokan azért nyomják, gondolom a sulidban is. Az én volt sulimban is tolták a gyökerek – akkor ő még nem, szárnyai bontogatta csak. Aztán igazából senki nem vette rá, magától kezd mindent. - Nem tudom. Elviekben nekik is lehet, szóval… ja. Miért amúgy, ki akarod próbálni? - pillant felé. Ha ezen múlik...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

X  Ahogy festek.   X  Zenebona   Piros-zöld tincseim is vannak, csak hátul.

Megnyugodott. Egy kicsit.
A másik nevetése hallatán Teddyre pillantott, aki... aki nem nevetett. De akkor ki? Mire meghallotta, a fogatlan paraszt jelzőt, már tudta, hogy egy festménynek vált a napja csúcspontjává és ijedten nézett fel. A szitokszavak hallatán, egy pillanat  alatt Teddy mögé szökkent és a lapockájánál elkezdte előre tolni, nehogy a festményhez csatlakozzon más is a rikácsolásban. Nem lett volna jó. Nem tudta, hogy a fiú mennyire volt heves vérmérsékletű, de jobb félni, mint megijedni.
- Aaaaha - próbálta feldolgozni egy rövid válasszal a gyors jellemzést a kastély házairól. Nyilván úgy gondolta Teddy is, hogy a java, tehát nem mindenki, mert például Zalán is kék és ő pont nem az az okoskodós típus. Sőt, ismer egész kedves rellonost is, Maet. Tehát itt is élt, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Príma, megértette.
- Ugyan! Én a nevelőid szemébe is megmondom, hogy ez egy ilyen dolog. Valaki lehet tök normális punk ruhával és lehet egy idióta pöcs Ken babaként - vonta meg a vállait. Mindig is a megbélyegzés ellen tüntetett. Szerinte az nagyon gáz volt, ha valakit csak azért ítélnek el, mert nem úgy néz ki, mint ahogy a sablonnak kell. Bár Kori is sablonnak érezte magát, de mentségére szóljon, ő még kereste a stílust, ami neki jól állhat.
Szemeit forgatta vigyorogva az egyszerű válaszon. Ez körülbelül úgy hangzott, amikor szól az ember az eladónak, hogy szóljon már, ha le van árazva a tej és akkor jön. Na, pont úgy hangzott, de Kori nevetett rajta.
- A-a! Én kergetem az árnyékot, ez nem egy oda-vissza játék. Nincs Kori kergetés , nem-nem! - mutogatta mutatóujjával és határozottan tiltakozott. Elég volt a mini szívrohamokat átélni a szemei sarkában osonó fantom alakok miatt.
- Kapar? Köhögök? - kérdezett vissza értetlenül, mintha baj lenne a felfogásával. Mit szeretnek akkor benne, ha ez ennyire szar? Ki szereti, ha füst szagú és fáj utána a torka aztán meg már nem is érzi?
- Hát... de csak azért, mert nem értem. Mármint értem, csak a miértjét nem. Mert annyi negatívum van róla és... mégis annyi ember szájából látom lógni. Csak kíváncsiságból akarom…- hallott olyat is, hogy elvileg az első két szál után hányni is szoktak meg elájulni. Kori melegen ajánlotta a szervezetének, hogy el ne merészeljen ájulni, mert egyrészt nem kellene megint takonyban hemperegni, másrészt Teddyt sem kéne megijeszteni azzal, hogy a szeme láttára pereg össze a lányka.
- Merre menjünk tovább? Előre vagy vissza? Nem tudom, merre van a nyugati szárny...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- Jaj szegénykém... Hogy lehetnek ilyen kegyetlenek az emberek? Jack bácsi mindig azt mondta, hogy az állatokkal és a természettel is úgy kell bánnunk, mint saját magunkkal és környezetünkkel. - Már nagyon régen találkozott a falu szélén lakó... mondhatni remetével, de tanításai a mai napig ott visszhangzottak a fejében. Előkészítősként szeretett kiszökni hozzá, de a kastélyból sokkal nehezebb volt elmenni, és az idővel a látogatások is megkoptak. Már nem is biztos benne, hogy még mindig ott találná a bácsit a faházában.
- Na figyelj, megmutatom! Melyiket szeretnéd? Van itt sima hidratáló is, de pattanások elleni. Láttam amúgy ötösikeseket a klubhelyiségben, akik varázslattal rakták fel, de szerintem én azért nem próbálkozom vele. De ha így... - bontotta fel beszéd közben a Rina által kijelölt csomagot, hogy aztán nyomjon egy kevés krémet az ujjára, és óvatosan a másik homlokára, orrára majd arcára kenje. - Szóval az a lényeg, hogy kb egyenletes el legyen osztva. Úúú, milyen jó illata van!
Már szinte el is feledkezett a tanulásról, de még a kibontott sörről is, amit a nagy igyekezetben majdnem feldöntött a lábával. Egy a száján kicsúszott upsszal le is tudta a dolgot, aztán már fogta is a saját, csillámos maszkját.
- Ez azért elég menő. Lehet a csillámoktól fényesebb lesz az arcom? Persze a jó értelemben, nem úgy, mintha zsíros lenne. Amúgy is elég gáz, hogy akárhányszor elsétálok mellette a folyosón, mindig megbotlok valamiben. Most képzeld el, ha még az arcom is tiszta zsír lenne a krémtől! Katasztrófa! - eredt meg a nyelve, miközben ő is elkezdte felkenni a saját krémét az arcára. Talán a sör üthetett be. Sosem ivott előtte. Azt az egy alkalmat leszámítva. Zalán ki is tért volna a hitéből, ha meg tudná, most is elfogadta a felkínált italt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda

Ujját állán kopogtatta, miközben agyalt. - Mmmm.... legyen ez - kapott fel egy csillogó lilás tasakot, és kicsit megtapizta, hogy ujjai alól újra és újra kiszaladjon a zselés folyadék. Undi. Végül inkább odapasszolta Lédának. Úgy tűnt ő jobban ért ezekhez a dolgokhoz. Haját egyik kezével hátrafogta, és nyakát kinyújtotta mint egy zsiráf, hogy a lányka jobban hozzáférjen az arcához.
- Tényleg kellemes. Egyszer kentek ilyen algás izét is az arcomra, az kellemetlenebb volt, sokkal. Na nem mintha nem dugnám minden hülyeségbe a fejem, de így egy fokkal jobb - vontam meg a vállamat óvatosan, hogy végül ne a hajamba kössön ki a cuccli.
Érdeklődve hallgatta a lány magyarázását, hozzá képest nagyon jól viseltetve magát - pláne, hogy még akkor se akadt ki, amikor a másik majdnem kiborította a sört. Aztán a fülét megütötte az a hiányzó Ő a mondatból.
- Vá-vá-vá-várj, ki mellett? - fogta meg a lány kezét is. A szeme - mondhatni - őrülten csillogott. Legyen szerelem, adja isten, hogy ez valami ilyesmi legyen, most igazán kellett neki egy új pár, akiknek drukkolhatott, ha már legjobb haverja elbaltázta az ügyet Csibével.
- Oké, ki jön be? Név, kor, kinézet, minden jöhet. Ötödikes ő is? Azért tudod mit csinál ez az évfolyam? - kezdte már is összerakni a fejében a képet a lány. Akkor is, ha nem is volt mit összerakni. - Az ötödikes között van pár szép ember.... - gondolkodott el Mae, és nem is kellett olyan mélyre ásnia az emlékeiben. Talán egy hete sincs, hogy Ádámmal leültek megnézni élete első filmjét. És be kellett vallania, nem egyedül a Star Wars volt az egyetlen, ami abban a szobában lenyűgözte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Máskor is öleltem már magamhoz, most mégis intenzívebben hatott, mint korábban. Ez biztos amiatt lehetett, mert egy ideje már külön utakon jártunk, s az utóbbi hónapokban megromlott a viszonyunk. De talán még sem, mert akkor nem hatott volna rám így a közelsége. - Ezt most mégis hogy érted, hogy a többi gyerekért? - a döntését még megértettem volna, ha azért teszi, mert megszerette a családot, így viszont egy kissé zavarossá vált számomra a történet. Ha nem Borbélyék miatt akarta, akkor miért volt szüksége rá a kisebbeknek? Baljós gondolataim támadtak emiatt, de egyelőre nem kérdeztem rá, hogy mennyire szegény az a család, vagy vajon gyerekeket dolgoztatnak-e pénzért, vártam, hogy Leila mondja el, ha ilyesmi történne. Pillantásom is a tekintetébe fúrtam, de meglepő mód, most rólunk beszélt.
- De…már is utállak, és amúgy sem csak Bori miatt haragudtam…de fátylat rá - nem akartam belemenni abba, ami a moziteremben történt kettőnk között, nem akartam újra feltépni a sebeimet, már elfogadtam, hogy Leilának csak egy barát lehetek, semmi több. Amúgy is, összejöttem Marinával, aki a gödör széléről rántott vissza, meg Leilát sem tudtam volna gyűlölni hosszútávon, már csak azért sem, mert szerettem.
- Szerintem meg,  még mindig te vagy az, aki beszólhat, ha béna az alsógatyám - mosolyogva pillantottam rá, ezzel is jelezve, hogy fátylat mindenre, aztán megint magamhoz öleltem. - Bármi is van, megoldódik, ha a nevelőszüleidnél gond van, szólj csak és segítek. Miben kéne segítened nekik? Ha pénz kell, tudok adni, anya is segít. Meg hozzánk is költözhettek szerintem ideiglenesen, csak mond, hogy tudok segíteni?- reméltem, hogy megosztja, mi a gáz, mert tényleg mindenre volt megoldás, és támogatni akartam ebben az ügyben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A legtöbb kapcsolatom felszínes volt. Vízszintes. Alig volt olyan, akivel nem azért tartózkodtam egy légtérbe, hogy a végén egymásnak essünk. És Ádám egyike volt a különleges kivételeknek. Mégis millió és egy titok juttatott kilométer messzire tőle. Napról napra lejjebb süllyedtem, mert nem volt velem, és úgy éreztem az égvilágon nincs semmi, amiért még küldhetek a felém csapó hullámok ellen. De most ott volt. Magához vont, és minden ellenére megbocsátott. Mert a legjobb barátok már csak ilyenek. Nem hagyják ott a szarban a másikat, ahogy én se tettem volna soha ellenkező esetben.
- Édes istenem, azokat az alsókat valamelyik eldugottabb fiókodba kell száműzni, nehogy valaki meglássa és megijedjen - ingattam a fejemet, és arcomra kiült a mosoly. Pár pillanat elég volt, hogy Ádám feledtesse velem az összes félelmem.
- Nem, nem erről van szó. Vagyis persze, szoktam hazaküldeni egy kicsit a fizumból, de nem.... - ingattam a fejemet, és összevontam a szemöldököm. Hogy is lehetne ezt szépen megfogalmazni. - Ebben nem tudsz segíteni. Rám van szükségük - mosolyogtam rá biztatóan. - De megjegyeztem, bármi van, hozzád fordulok - jelentettem ki, mint aki tényleg elhiszi, hogy Fellnerék képesek bármit megoldani. Pedig ezt nem.
- Mi lenne, ha néznénk egy filmet? Kicsit el kell terelnem a gondolataimat. Múltkor láttam egy jó trailert - tereltem el a témát, és Ádámmal együtt visszaindultam a klubhelyiségünk felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Követi a tekintetével, ahogy a csaj egyenesen a háta mögé rejtőzik vissza, mert épp odafent kicsit elszakad a húr a portréalaknál, aki nem kedvesen tudatja épp ezt.
- Nem fog megharapni – pislog hátra, persze vigyorogva, mert miért ne mulasson ezen. Csak egy kicsit. Nem néz ki olyannak aki ezen most halálra fog sértődni. Ha igen, akkor majd megbékél.
- Vagy valami ilyesmi, az a lényeg, hogy majd valaki ezt okosabban is elmondja ám neked – bólogat, igazából pedig ezt bárki más szebben elmondja, csak ne ő. De ezzel biztosan mély nyomot hagyott benne csak-csak. Mindegy. Lapoz is tovább, mert nem az a lényeg, hanem, hogy haladjanak előre.
- Hja, csak valszeg rád is furán néznének. De ők mindenkire, szóval nem is releváns. Vedd úgy, hogy nem is mondtam semmi – legyintget is párat, mintha mi se történt volna, vagy épp csak magának magyarázna, mintsem a világnak. Tény és való, hogy valahol azért tökre jól esik neki, hogy nem emiatt veszik elő és bélyegzik meg, hogy semmire sem való. Aztán persze valami abból is van benne, a lényeg most megint nem ez. Azért valahol mégis elmondaná ezt ott is, a többieknek, már csak azért is alapon, de tudja, mire odaér majd, semmi nem marad belőle. Abból se nagyon, hogy őt valaki majd jól nyakon csócsálja, viszont a csaj nevet, az pedig külön öröm, mert addig sem parázik valami láthatatlan dologtól, hanem mulat és elfelejtődik a baj. A figyelemelterelés mestere, mondhatni.
- Ki tudja, ki tudja. Én itt a varázsvilágban már semmiben se vagyok biztos – vallja meg ezt most teljesen őszintén, mert mindig talál valami olyat, vagy az találja meg, amire rácsodálkozik. Egy önálló árnyék? A legkisebb lenne.
- Ahha. Ahogy leszívod tüdőre. Egy pár után megszokod, az eleje kellemetlen csupán. Aztán meg ja… füstös – von vállat. Nem tudja elmagyarázni miért jó vagy rossz, nem ment utána, hogy mi miért van. - Áhháá. Ami benne van, az ilyen cucc, amitől rákattansz. Olyan mint a pia. Azok is hülyék lesznek meg összepisálják magukat, mégis isszák, mert jó nekik. Ez is valami olyasmi, csak húgy nélkül. Mer’ jó. Most akarod, vagy majd egyszer? - semminek nem az elrontója, csak a helyes útnak. Megállva néz körbe és hümmög párat. Merre is? - Ööö.. na várj – les ki az elágazásba, majd fordul párat, keresve valami kapaszkodót. - Arra lesz, ja – mutat előre végül, fogalma sincs, hogy helyes irány-e, de a mondóka amit annak idején tanult a fejében cseng és ezt mondja.
- Haladjunk, mert nem az árnyék kap el, hanem egy prefike.