36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Átrium - összes RPG hozzászólása (2274 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 66 ... 74 75 [76] Le
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 5. 21:53 Ugrás a poszthoz

Boglárka

A folyosó egyik sarkában ücsörögtem, kezemben a jegyzetemmel, aminek legfelső lapjára egy levelet próbáltam megfogalmazni Olíviának. Valahogy nem hagyott nyugodni a dolog, hogy elment, és csak úgy itt hagyott. Tengernyi gondolat merült fel bennem, amiket eddig nem sikerült megosztanom vele, amiről nem beszéltünk, mert vagy Ő sietett valahová, vagy nekem nem volt merszem előhozakodni. Szóval írni kezdtem, de ahányszor leírtam négy-öt sort, úgy a következő tollvonással már végig is húztam azon, s gyűrtem össze a papírt, hogy a zsebembe dugjam. Nem éreztem jónak. Új lapot kezdtem, újra rákanyarítottam a soraimat, ezúttal igyekeztem szebb betűkkel írni, hogy olvasható legyen, s ne úgy tűnjön, mint aki kapkodva hozta össze a gondolatokat két óra között. Pedig tulajdonképp ez történt, csak épp annyira nem izgatott a következő óra, hogy nem is indultam el rá.
A folyosóhoz csapódó cipőtalpakból azonban arra következtettem, hogy valaki más bizony nagyon is sietett, s ahogy felkaptam a fejem, észrevettem egy vöröst futni. Eddig még nem is láttam, az viszont feltűnt, hogy nagyon is siet. Olyannyira, hogy el is ejtett egy lapot. Sietve feltápászkodtam a földről, és fel is nyaláboltam a lapot, amire rápillantva egyelőre csak egy nevet láttam: Araczki Boglárka Sára - Navine. Mi a szösz? Átaludtam valamit?
Kicsit összeráncoltam a homlokom, de mindez csak néhány másodperc alatt futott le, mert azonnal a lány után kiabáltam. - Hé, Araczki Boglárka Sára! Ezt elejtetted! - meglengettem volna a papírt, ha kapok némi figyelmet, de a lány hátra se fordult. - Hé, nem zavar, hogy elhagytad a holmid?? - ismét nem jött semmi reakció, de lassan már a folyosó végén tartott, nekem meg nem volt kedvem őrizgetni a holmiját, így kénytelen voltam utána szaladni, miközben tovább kiabáltam utána.
Mire beértem, már az agyam is eldurrant az idegtől, a karját elkapva próbáltam megállítani, s ha sikerült, be is léptem elé. - Te süket vagy?? Elhagytad ezt a vackot, de annyira se méltatod az embert, hogy hátrafordulj és ez rohadt nagy bunkóság!Egyébként meg szívesen…- kissé morcosan néztem rá, ahogy felé nyújtottam a papírt, érezhette is hangomból a haragot, meg szerintem az arcvonásaim is erről árulkodtak. Amúgy is rossz kedvem volt, hát hogy lehet valaki ekkora bunkó, hogy még csak hátra se fordul, ha a nevén szólítják?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 6. 13:52 Ugrás a poszthoz

Zsófi

Nem voltam színjátszós, de amikor a VAV után választanom kellett, hogy mégis merre és hova tovább, a választásom a művészetre, s azon belül is a színészetre esett. Azt gondoltam, hogy ehhez nem különösképp kell orvosdoktorprofesszornak lennem, és ebből talán sikerül majd kihoznom magamból valamit. Ez a szak viszont azzal járt, hogy gyakoroljam is a színészmesterséget, még ha nem is voltam a szó szoros értelmében tag. Szerencsére, indult is egy projekt, ahová szükség volt néhány emberre, így magam is jelentkeztem. Akkor még jó mókának tűnt, csak azt nem gondoltam, hogy rá pár héttel majd Olívia kettétör, mint egy ropiszálat. Éppen ezért hiába is volt ott sok ismerős arc, köztük Zsófi, erre a próbára nem, hogy nem készültem fel, de igazából nem is érdekelt. Testben ott voltam, lehet, hogy mozgott a mellkasom, jelezve, hogy kapok még levegőt, de lélekben valahol egész máshol jártam.
Elkeseredve merengtem az egyik sarokba, mintha beszűkült volna a tudatom, már csak arra kaptam fel a fejem, amikor Zsófi rám ordított. Értetlenül kaptam fel rá a tekintetem, egy kicsit össze is ráncoltam a homlokomat, amikor ráeszméltem, hogy bizony tényleg rám morrant a csaj.
- Neked mi a szar bajod van? Mit ordibálsz? - kérdeztem dühösen vissza, de láttam, hogy ekkor már mindenki minket figyelt, s mintha néhányan a fejüket csóválták volna velem kapcsolatban. Ennyi pedig pont elég volt ahhoz, hogy hirtelen elszakadjon az a vékony cérnaszál. - Hogy mi a bajom? Te vagy a bajom, hogy itt üvöltözöl, meg ez a szar díszlet, ki tervezte ezt? Jó, hogy nem dől le az a hülye fal ott, meg sincs rendesen támasztva, a por meg kavarog a pofámba, mert itt nem szokás takarítani! Ti meg megint nem tudjátok a szöveget, mégis csak velem cseszekszik mindenki, hát akkor csináljátok meg nélkülem - idegesen csaptam a szövegkönyvet a földhöz, s leugrottam a színpadról, hogy eltűnjek, pechemre kicsit kiment a bokám, így a nagy sietség helyett, káromkodva bicegtem az egyik székhez.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Araczki Boglárka Sára
INAKTÍV


you can't deafen me
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2021. május 6. 16:15 Ugrás a poszthoz

Lucas


A folyosón haladva csak azon tudok kattogni, hogy mi lesz most. Mennyire leszek vajon letolva? Le fog vonni pontot késésért? Nem lenne túl jó kezdés a részemről. Még meg sem ismertek, de már elérném, hogy fújjanak rám a háztársaim. A sietség közben azt sem veszem észre, hogy a feltekert festmények közül az egyik kicsúszik. Mivel nem túl nagy súly, így nem huppant nagyot a talajon, ebből kifolyólag pedig ne hallottam meg. Igen, ott a készülék, be is van állítva, de ennek ellenére nem hallok meg minden. A cél, a tanterem már nincs messze, így kicsit még jobban kilépek, hátha akkor nem lesz annyira gonosz a tanár. Aztán egyszer csak, mintha hallanék valamit a hátam mögül. Mintha valaki a nevemet mondta volna. Na de ugyan ki lenne? Egyrészt szinte senki nem ismer, másrészt pedig a saját szememmel láttam, hogy a folyosó tök üres. Szóval nem foglalkozom vele, s betudom annak, hogy csak képzelődtem. Még egy vállrántást is mellékelek, melyet egy hmm is kísér. Betudtam annak, hogy képzelődök vagy a készülés játszik velem. De egyszer csak éreztem, hogy valaki elkapja a karom. Nem gondolkodva csapom meg támadómat az összetekert festménnyel. Nyilván nem az fog megvédeni, sőt sérülést sem tudok okozni vele, de ez ösztönből jön, vagy valami olyasmi. - Te hülye vagy?- közlöm vele, amit remélem meg is ért, mert most a legkisebb gondom az, hogy odafigyeljek az artikulálásra, amikor éppen a szívem majd ki ugrik a helyéről .Mivel már az arcomba mondja a magáét, kissé emelt hangon, így már tökéletesen hallom. Akkor ezek szerint mégsem képzelődtem, hanem ő kiabálhatott rám. A hozzám intézett kérdést hallva – igen, hallva – nevetés tör ki belőlem. Jobbomat a hasamra rakom, majd igyekszem lecsillapítani magam. - Hát ezt eltaláltad… vagyis majdnem.- már próbálok figyelni a beszédemre, s talán ilyen rövid és egyszerű mondat megértése nem fog neki nehézséget okozni. Hogy bizonyítsam állításom, oldalra fordítom a fejem, s ezáltal előtűnik az apró készülék. - Egyébként köszi! Meg is ölt volna a tanár, ha e nélkül esek be órára.- a festmény után nyúlok, majd elveszem. Megpróbálom begyömöszölni a másik festménybe, majd széles mosollyal nézek fel a srácra végül. - Ismerős vagy. Van közös óránk?- kérdem. Simán lehet, hogy csak elsuhantunk egymás mellett a folyosón, de mintha már hosszabb ideig is láthattam volna őt valahol, nem csak futólag.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 6. 18:09 Ugrás a poszthoz

Ervin

Amikor épp be nem állt a szája, Lili kiválló hallgatóságnak bizonyult, és ezt most is kamatoztatta, ahogy Ervin mellett, kissé ringatózó mozgással, máskor hátramenetbe fordulva, vagy épp szökdécselve haladt, és barnáit a srác, és környezete közt ingatta. Olykor bólogatott, máskor a hatás kedvéért eltátotta a száját, vagy csak kerekítette szemeit. Egy szó mint száz, igen nagy beleéléssel hallgatta a rellonost, ahogy az nővérére panaszkodott épp.
Igyekezett is megértő lenni, elvégre a tanulás neki sem volt szíve csücske, és ami a nővéri szigort illeti, abból neki is jutott.
- Víta is ilyen. A nővérem. Mindig nyaggat, hogy tanuljak meg igyekezzek jobban és kitalál különféle ösztönző gyakorlatokat nekem.. épp csak olyat nem, amivel ösztönözne, hogy foglalkozzak ezekkel az ösztönző gyakorlatokkal.
Pedig aztán a legidősebb Süveges minden tőle telhetőt bevetett már, hogy legalább szikráját nyújtsa Lili az ő és Nimród tehetségének, de eddig nem sok siker koronázta erőfeszítéseit.
- De őt így is imádom, szerintem biztos kijönnék a tesóddal is - tűnődött el mosolyogva, és mintha korábbi gondatlansága visszaköltözött volna arcára. Jó volt végre olyannal is lógni, aki nem kapcsolódott szorosan egyetlen közelmúltban megélt drámájához sem. Így át tudott kapcsolni. Viszont az erőszakot nem nézte jó szemmel ő sem, így némi töprengés után hozzátette az előbbihez:
- Persze csak ha nem kezd el engem is csapkodni azzal a pálcával. Egyáltalán honnét van neki olyanja? Szabad ilyet iskolába hozni? Vagy ez ilyen prefi kiváltság? Megkérdezem majd Sárit, neki milyen fegyvere van.
Lili sok mindent hajlamos volt elhinni, például azt is teljesen elképzelhetőenek tartotta, hogy ha valakit nagyon emlegetnek, az előbb vagy utóbb felbukkan ott. Elvégre a megidézés is erről szólt, csak míg utóbbi szándékos, úgy előbbit sokszor nem akarták.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 6. 18:31 Ugrás a poszthoz

Bogi

Úgy csapódott karomnak a festmény, mint cecelégy arcába a légycsapó, ellenben míg a légy kidől, addig engem ez a mozzanat talán egy hangyányit még morcosabbá tett. Nem csak, hogy nem méltatott válaszra, és rohanhattam utána, de akkor még meg is üt, s ha jól hallom, lehülyéz?
Köd előttem, köd utánam, az indulatoktól hevesen vágtam arcába a véleményemet, észre sem véve azt, hogy esetleg rosszul formálta volna a szavakat. Ahhoz, hogy észrevegyem, minimum egy higgadt agyra és lélekre lett volna szükség, ám az elmúlt napokban minden voltam, csak épp az nem.- Most meg mit röhögsz? Mókás, hogy itt szaladok utánad? - sajnos fogalmam sincs, hogy hová tűnt a humorom, még mindig úgy viselkedtem, mint egy sértett kisfiú, egészen addig a pillanatig, amíg a velem szemben álló vörös fel nem villantotta előttem a nagyothalló készülékét. Oppá, ezt beszívtam. Méghozzá hogy!
Amennyire indulatosan szóltam rá, most olyannyira szégyelltem is magam, hisz ha tudom, hogy valóban nem hall szegény lány, vagy sérült, akkor egész biztos, hogy nem tromfolom őt ennyire bunkó módon. Ez is csak egy példa volt arra, hogy mennyire bunkó tudok lenni, s hogy jobb lenne, ha változtatnék magamon. - Hát…én öhh , bocs - nyögtem ki elnézést kérő módon a szavakat, zavaromban pedig a nyakamat vakartam meg.- Navinében láthattál szerintem, de lehet, hogy közös óránk is van - pillantásommal a festményekre böktem. - Nekem is van rajzórám és festészet, de az csak másfél óra múlva lesz, ne siess ennyire - mondtam már sokkal barátságosabb hangnemben, miután rájöttem arra, hogy mekkora tahó voltam. - Lucas vagyok egyébként, Lucas Deighton - mutatkoztam be, s a kezemet nyújtottam felé. - Emiatt az izé…miatt - mutogattam saját fülemen, hogy mire is gondolok - tényleg bocs, nem igen vagyok ehhez hozzászokva. Van mondjuk egy másik lány a naviban, ő mondjuk hall, de nem beszél, öhh…mindegy - mosolyogtam haloványan. - Szóval Araczki Boglárka Sára, Te új vagy itt? Mi a fő szakirányod? - érdeklődtem, mert a művészetin akadtak jó páran, akik ide-oda kacsintgattak.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. május 6. 18:33
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Somogyi Ervin Dominik
INAKTÍV


ohgod
RPG hsz: 98
Összes hsz: 105
Írta: 2021. május 6. 20:41 Ugrás a poszthoz


Akkor hát Lili valóban megérti minden nyűgjét és baját? Szinte fellélegzik, hogy igen, nem kell körülírnia, milyen egy idegesítő, kotnyeles idősebb testvér, aki nyilván csak 'jót akar', ám eközben a másik idegeire megy.
- Nem különös? Pont azok, akik elvileg a legjobban tudják, hogyan kellene minket ösztönözni, rossz módszereket választanak - bár úgy tűnhet, a beszélgetés ezen pontján filozofikus magasságokba emelkednek, Ervin nem kíván hosszú kifejtésekbe bonyolódni. Az nem hazugság, hogy megfordult a fejében: Domca talán mégsem ismeri olyan jól, utóvégre mégis mindig oda lyukad ki, hogy a kelleténél sokkal tisztábban látja a fiú erényeit és hátrányait. Talán ezért is nem haragszik rá teljes szívből, ha pedig mégis, ez a mérgelődés hamar elszáll. Ki tegye pokollá az életét, ha nem a nővére? Hát mondjuk a bátyja. Szuper.
- Szerintem ismered is - vállat von, majd lepillant a szöszkére. - Levitás volt, csak amikor Keserű nem választotta meg prefektusnak, megsértődött és inkább átigazolt az Eridonba - bár a lány határozottan tiltakozna a történet ilyesfajta elmésélése ellen, Ervin átlát rajta, mint a szitán. Eléggé bántotta, hogy nem őt választották a leköszönő Helvey helyére, hanem inkább Zentét, aki nem mellesleg a saját testvére. Ettől aztán még inkább megbántva érezte magát és úgy döntött, nem adja fel, akkor is szerez jelvényt, ha a fene fenét eszik. Na tessék.
Fel kell nevetnie a gondolatra, ahogy elképzeli a rajzfilmbe illő jelenetet, melyben Lili kétségbeesetten sikongatva rohan, mögötte pedig a sárkányként tüzet okádó Dominika üldözi, lengetve összevissza fegyverét. Lehet, hogy túl sok mangát olvas mostanában? - Nem tudom, sohasem kérdeztem senkit. De nem gondolom, hogy tilos. Ha elemi mágusok romba dönthetnek itt tornyokat, nem hiszem, hogy a nádpálca a legnagyobb probléma - elhúzza száját, hisz hallott ő egyet s mást. Később érkezett jóval, mint ahogy az incidens történt, de a pletykák gyorsabban terjednek, mint a futótűz. És az nagyon durva. - Azt tudom, hogy a prefik büntethetnek, de testi erőszak semmiképp sem megengedett. Vajon mennyire akadna ki a nővérem, ha elvetetném a jelvényét, amiért bántalmaz? - gondolkodóan pillant maga elé, így először fel sem tűnik neki, hogy a folyosó végéről már elszivárog feléjük egy ismerős hang. Egy igazán dühös testvér hangja, akinek rokona nem jelent meg egy bizonyos korrepetáláson. Ajjaj.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Araczki Boglárka Sára
INAKTÍV


you can't deafen me
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2021. május 7. 13:46 Ugrás a poszthoz

Lucas


Nevetésemmel szemmel láthatóan felhúzom az előttem álló srácot, aki egyébként szóvá is teszi nemtetszését. Kedves tőle, hogy futott utánam, ezek szerint a morcos külső egy érző lelket takar. Cserébe akkor nem veszem zokon a dolgot – nem mintha egyébként terveztem volna ilyet – hanem fénysebességgel lépek tovább az eseten.  Aztán miután leesik neki, hogy majdnem beletrafált látom rajta, hogy zavarba jön. Ilyenkor mindig van bennem egy késztetés, hogy megölelgessem az embereket, közben megsimogassam hátukat, s közöljem velük, hogy nincs semmi gond, nem rontott el semmit, hanem a társadalom hozott létre ilyen bugyuta szófordulatokat. Sokszor bele sem gondolunk, hogy egy hétköznapi mondattal mennyire mellé tudunk lőni, mint ahogy a jelen példa is mutatja. De ott van a mindjárt agyvérzést kapok is. Erre azóta harapok nagyon, amióta a nevelőapám nagybátyja agyvérzést nem kapott, s a még életerős férfit ágynak döntötte. Ez már 2 éve, s Józsi bácsi azóta is nyomja az ágyat, a bal fele szinte teljesen béna, csak segítséggel tud felülni is. Nem volt olyan öreg, s most, mint egy kisbaba, úgy szorul ellátásra. De ide sorolhatnám a te fogyatékos, te debil jelzőket, a „vak vagy”, s egyéb finomságokat is. Lehet, ha nem lennék érintett a dologban, akkor pont nem foglalkoznék ezekkel, de érintett vagyok… Amikor bocsánatot kér, akkor egy kedves mosollyal reagálok első körben. - Ugyan, semmi baj! Nem te vagy az első…- megvonom vállam, s mosolyom töretlen. A kellemetlen kezdet után a srác próbál nyitni, s rendezni sorainkat, én pedig nem fogom ebben megakadályozni. Lehet ha most itt hagynám, akkor még órákig, ne adj Isten napokig lenne lelkiismeret furdalása. Azt pedig én nem akarom!
- Áhhhhááááá!- biccentek egy nagyot. Hát ha kicsit jobban figyelek a részletekre, akkor leeshetett volna, hogy háztársak vagyunk. Biztos már többször suhantunk el egymás mellett, csak ahogy most is, úgy általában is nem feltétlen figyelek a környezetemre. - Igen, tudom, hogy az csak akkor lesz. De én felvettem még egy modern festészet órát is, ami pont most zajlik.- vázolom neki, majd az órámra pillantok. Végül is már mindegy, úgyis elkéstem. A felém nyújtott jobbot elfogadom, majd kissé meg is rázom. - Araczki Boglárka! Bogi.- a második nevemet általában kihagyom, minek bonyolítsam túl a dolgokat?! Egy mély sóhaj tör fel belőlem, mikor újra a hallókészülékre utal. - Tényleg semmi gáz! Lépjünk túl rajta. Megtörtént, ennyi, most pedig elfelejtjük.- szabad kezemmel gyengéden „megütöm” karját, s bátorító mosolyt küldök felé. Kíváncsian hallgatom, amit a nem beszélő lányról mond. Én erről eddig miért nem tudtam? Micsoda remek információ! Már megérte elkésnem! Kissé el is merülök a gondolataimban, de végül felkapom a fejem amikor a nevemen szólít, - Igen, egészen új. Év elején érkeztem. Festészet. Na és te milyen szakra jársz? Szeretsz itt tanulni?- próbálok kedves lenni, de közben újra az órámra pillantok. Ezt hiszem ezt az órát már elengedhetem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 7. 14:39 Ugrás a poszthoz

Bogi

Mostanában annyi embert sikerült megsértenem, hogy nem győztem ontani magamból a bocsánatkéréseket, mert különben a lelkem bánta volna. Szerencsére ez a lány sem vette zokon a bunkó énem, viszonylag hamar túllendült a dolgon, így megnyugodhattam, többé-kevésbé. Persze, kellett egy kis idő, mert azért a lelkifurka az ilyen, lehet, hogy a másik megbocsájt, de attól benned még tovább él, s időbe telik, míg saját magadnak is el tudod nézni a parasztságodat. Nekem pedig nem egy, s nem két dolog volt a számlámon, de azt hiszem, képes voltam a fejlődésre, ha nem is tudtam jól kezelni a helyzeteket, legalább arra már ráébredtem, hogy oda kell figyelnem. - Modern festészet, jól hangzik - hümmentettem egyet, aztán inkább kezet nyújtottam, s el is árultam neki a becsületes nevem, hogy ha esetleg megkérdezni a tanár, mégis ki miatt késett, azt mondhassa, hogy Lucas.-  Bogi! Ismerek egy Bogit, de Te egy fokkal kedvesebb vagy nála - jegyeztem meg egy mosollyal, barátságom jeleként, ha már az elején olyan rosszul indítottam, legalább most lássa, hogy azért nem vagyok akkora pöcs, mint amekkorának tűnhettem. - Jól van, elfelejtve - biccentettem, erről is le kellett szoknom, hogy túl sokszor kérjek bocsánatot. A lányon végig nézve, ha nem lett volna a kezében festmény, szerintem akkor is kitaláltam volna, hogy valami művészeti cuccra jár, mert volt benne egy olyan különlegesség, amit nehéz lenne megmagyarázni. Csak ránézel, és kitalálod. - Akkor valóban friss hús vagy, úgy értem, új itt a suliban. Egy évvel ezelőtt még én is újnak minősültem, mert korábban szintén magántanuló voltam - magyaráztam, miközben feltűnt, hogy sűrűn nézegeti az óráját.- Színészet a fő szakirány, mert nem igazán tudtam eldönteni, hogy mi érdekel jobban, vagy mi menne jól. Az ilyen csiribiri hókuszpókusz dolgokban nem voltam túl jó - vontam vállat, ebből ki is találhatta, hogy nem vagyok egy éltanuló. - Egyébként miért pont Bagolykő? Állítólag a Roxfort jobb - kíváncsi voltam, hogy miért is épp erre a sulira esett a választása, de közben feltűnt az is, hogy nagyon nézegeti az óráját. - Na mi van, randid lesz, vagy szeretnél még bemenni erre a festészeti cuccra? Csak mert nem akarlak feltartani, ha úgy érzed..
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bernáthy Zsófia
INAKTÍV


azért is
RPG hsz: 94
Összes hsz: 123
Írta: 2021. május 7. 23:24 Ugrás a poszthoz

Lucas
Próbán | Outfit

Nagyon vékony jégen táncolt az, aki engem felbosszantott, mikor rossz kedvem volt. Ami pedig igazán ki tudott hozni a sodromból, mikor valaki elrontotta mások szórakozását. Mivel pedig a darab számomra csakis szórakozás volt, egyáltalán nem néztem jó szemmel navinés haverom viselkedését.
Néha kell az embereknek, hogy valaki rájuk szóljon, ám nem mindenki tolerálja, ha ezt ordítva teszik meg. Lucas sem lelkesedett az ötletért, hogy arcába ordítok. Mikor viszont nem felelt, nem mozdult, akaratlanul is kiengedtem a hangomat. Az utolsó csepp volt a pohárban, az, hogy keresztbe tesz az egyetlen alkalomnak, amikor kiengedhetném a gőzt. Végül pedig rajta vezettem le a hónapok óta bennem gyűlő dühöt és feszültséget.
- Ötször szóltam! Rossza füled? Csak úgy hallod meg, ha ordítok!? - Sosem hasonlítottam anyukámra, egyedül az a vonásunk volt közös, ahogy szemöldökünk össze ugrott mikor dühösek vagyunk. Lucas felé is pont ilyen arckifejezéssel fordultam. Szemöldökeim hirtelen nagyon közel kerültek egymáshoz, s homlokom
is ráncokba ugrott. - Háromszor mondtam el a végszót, egyszer sem tűnt fel!? - A kérdés költői volt hiszen pontosan láttam, hogy nem tűnt fel neki.
Ahogy a szövegkönyv csattant a földön tátott szájjal néztem a fiú után. Szemeim követték, ahogy elindult kifelé, és már tértem volna vissza a próbához. Ám az hogy leült, nem hagyott nekem békét. A jelenléte nem hagyta, hogy elengedjem szavait. Én is leugrottam az emelvényről, és alig pár lépéssel már ismét előtte álltam. Szemem sarkából közben elkaptam az első sor szélén ülő csaj tekintetét. A vöröske lehetett az, aki a díszletet tervezte, mert Lucas megjegyzésére arcát tenyereibe fektette, barátnője pedig azonnal oda is lépett hozzá, hogy vigasztalni kezdje.
- Te vagy az, aki nem tudja a szövegét, Lucas - kicsit vissza vettem a hangerőből. Szavaim azért még mindig erőteljesen visszhangoztak a próbateremben, s dühös arckifejezésem sem tűnt el. - Attól, hogy neked szar napod van, nem kell faszfejnek lenni, és mások napját is elrontani - mutattam a pityergő művészcsajszi felé. - Ha ennyire nem vagy képes együttműködni, inkább ne is gyere legközelebb! - nyomatékosításkén még fújtattam is egyet. - Ha pedig ennyire zavar a por, takaríts fel te! - karom a sarokban álló partvis felé lendült.
- Mi akarsz tőlünk? - kérdeztem végül kis szünet után, a mellkasomon összefont karokkal. - Folytathatnánk végre a próbát?! - fordultam most már az egész csapat felé.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 8. 18:14 Ugrás a poszthoz

Ervin

Tudta ő amúgy jól, hogy vele van a gond, nem Víta tehet róla, hogy nem jut vele egyről a kettőre, de Lilkó szerint már igazán kiemelkedő eredménynek kellett volna betudnia azt is nővérének, hogy még nem bukott meg egyszer sem. Nem úgy, mint Ervin, ő, ha hajszálon függött is a dolog, csak átverekedte eddig magát minden évben. Igaz, a VAV-val még nem került szembe, így igazából nem volt fair az összehasonlítás. Lehet, hogy azt ő is el fogja bukni, de akkor legalább egy évfolyamon lehet majd Csengével újra, és még Polli is csatlakozhat hozzájuk.
Bólintott, hogy persze, tudja kiről van szó. Ő aztán ismert mindenkit, csak azzal gyűlt meg a gondja néha, hogy egymáshoz kössön embereket. Így aztán az is csak késve esett le neki, hogy nem véletlenül Somogyi a vezetékneve mindkettejüknek.
- Pedig Flóri bá tök cuki - jelentette ki szempillákat rebegtetve a szőke, és ezzel bizony komoly érvet hozott fel a férfi védelmében. - Én nem is tudnék megharagudni rá.
Nem mintha Lilinek amúgy úgy általában mentek volna a negatív érzelmek. Lucasra se tudott két percnél tovább haragudni, és még akkor sem produkált olyan szintű ellenérzéseket, mint amit amúgy megkövetelt volna a helyzet. Lili már csak ilyen volt.
Nem tudott elmenni amellett a gondolat mellett sem, hogy Ervin nővére veszedelmes fegyverét lóbálva rájuk ront, mert ez még egy prefektusról is vad elképzelés volt. A mellette lépdelő srác jót mulatott ezen, míg Lili csak vágta az ijedt és értetlen pofákat.
- Na jó, de rossz kezekben az a nádpálca lehet olyan veszélyes, mint némi tüzecske egy másikéban. - Na persze Sáriról tudta, hogy vele például nem érdemes lacafacázni ilyen téren.
A kérdést hallva el kellett töprengenie, de mivel annyira azért nem ismerte még Ervint sem, nem hogy a nővérét, ez kifogott rajta. De aztán felcsillant a szeme, ahogy mindig, ha valami izgalmas történt, vagy megtudhatott valami igazán érdekeset.
- Neem tudom, de kérdezzük meg tőle, épp ott jön! - mutatott előre, a hang irányába, és rávigyorgott a mellette haladóra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. május 10. 22:30 Ugrás a poszthoz



Ilyenkor tűnik őrültnek talán, pedig semmi sincs vele, sőt. Kiválóan érzi magát, jobban, mint bárki más. Azt mondják, az ostoba emberek könnyen boldogok, Teddy nem az, egyszerűen mások az értékrendjei, tény és való, hogy közben elméje nem a legegészségesebb. De vannak nála sokkal rosszabbak és ha ő is sokkal rosszabb lenne, nem engedték volna ide és főleg nem engednék neki a mágiát. Azt már tudja, hogy ha dühös, akkor nagyon erős, intenzív, ha nagyon le van eresztve, akkor alig akar kijönni. Furcsa dolog ez, mégis érdekes. Órákon egészen nyugodt, úgy megy, ahogy kell. Nem ő lesz a legjobb, legtehetségesebb, de pár alkalom, gyakorlat és neki is megy. Már ha éppen le van kötve a figyelme, szerencsére, mivel a varázslatok nagy része látványos, el tud vele szórakozni és olyankor nem remeg a mozgásért.
Most sem tenné, egyszerűen fetreng és keresi a tüzet magánál. Apicsába, azt tuti a mosdóban hagyta! Még két helyen megnézni, betúr mindjárt az alsójába is, de azt érezné, ha oda lenne beszorulva. De nem, nincs sehol, ott hagyta. Ami azért szomorú, mert tuti lenyúlják, amit elhagy, annak vége. Nincs úgy, hogy másnap odamegy és jé, ott van. Nem, mert valakinek pont jól jön, a szarka mindenit neki. Vissza kell mennie, de még kicsit fetreng, vagyis éppen lábát húzza fel, hogy na, majd mindjárt felkel, amikor lépéseket hall. Enyhén megemelt fejét ejti vissza ciccentve, hogy persze, pont most és pont erre kell jönnie valakinek, aki biztos, hogy tanár, de minimum prefektust. Mégis, vigyorog egy sort, ideje már nincs arra, hogy kivegye a bagót, vagy úgy bármit tegyen. Tekintetét emeli a tanerő felé és pillog párat.
- Elestem, kéremszépen - mert nem keresett semmit, aztán az öngyújtót, de azzal nem szoktak dicsekedni. Fel kéne kelni, ez oké, csak az előbb sem ment. Nyekeregve tiltakozik a nevelés ellen, ahogy végül, mint a filmben az élőhalott, törzsből emeli meg magát, a kezét aligha használva hozzá. Végül kissé hátrabukott feje billen előre, majd aztán vissza hátra, hogy ülve ugyan, de a tanárra tudjon nézni.
- Már ilyen késő van? - mintha nem tudná, de az ártalmatlan bugyutaság sosem fáj. - Maga nem tanít engem, sose láttam - hunyorog felé. Tehát akkor nem is bukna le, ha… Ahh, kiváló gondolat. - Árvai Vencel, Eridon - nyögi be hamar, így látni, nem hazudik. Vagyis de, de legalább nem tétovázik. Vonjon attól a szutyoktól pontot. Aztán rájön, miért dörmög, fogai között tartja a cigarettát, amit most kihúz onnan.
- Sajnos tüzet nem tudok adni hozzá - nyújtja át, mintha a tanerő csak lelejmolná, majd feltápászkodik és leporolja a fenekét. - De ha megvár, hozhatok! - vissza nem jönne, de hátha bejön. Sosem lehet tudni, bár azt se érti, minek büntetik ezt. Majdnem mindenki bagózik titokban, aki kiskorú meg alapképzésen van. Az alkoholt érti, na de ettől nem lesznek őrültek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. május 13. 20:44 Ugrás a poszthoz

Molnár Zselyke
merre? - éjszakai sétafika


A kihalt iskola, takarodó után, amikor - terveim szerint - már mindenki valóban a hálókörletében üti el az időt, sokkalta kellemesebb és élvezhetőbb helyet biztosít arra, hogy itt tartózkodjak. Nem mintha lenne más választásom, amikor éppen ügyeletben vagyok, mint valami kretén. Fel s alá mászkálok a folyosókon, bár nem sietem el, és komolyan még jól is esik a csendben a kis battyogás, mint egy öreglánynak, de ezt semmi pénzért nem vallanám be, főleg nem Payne-nek. De ilyen húzós nap után, valóban jól esik a csend. Hirtelen torpanok meg egy ablak előtt, a csillagos eget fürkészem, amire Cortez is felemeli a fejét, így felnyúlva vakargatom meg állát. Pillanatok múlva hajtja vissza a fejét, farkával takarja el arcát és alszik tovább, mintha mi sem történt volna. Igaza is van, tényleg nem történt semmit. Tiszta szentimentális lettem az itt tartózkodásom alatt, ezzel pedig sürgősen kell valamit kezdeni, mert így nem lesz jó. A végén még olyan unalmas és begyöpösödött tanerő leszek, mint a régi tanári kar, mert lássuk be: most eléggé felfrissült korosztályt nézve. Szusszanva indulok tovább, kezeimet zsebembe csúsztatom, könnyed léptekkel fordulok rá a következő folyosóra, ami a tanári felé vezet. A hangoskodás azonnal megüti fülemet, pálcámat elővéve kussoltatok el mindenkit, majd battyogok tovább. Pontosan így van esélyem meghallani a lépteket. Megállok, ajkaimra mosoly kerül, ahogy a falnak dőlve várom meg, hogy velem szemben felbukkanjon az illető.
- Gondolom valami halaszthatatlan dolgod van a folyosókon takarodó után - vágja át hangom határozottan, ám egyáltalán nem vádlón vagy bunkón a levegőt. Fejemet ingatom meg, mert akkor ez most azt jelenti, hogy felelősségteljes tanárként kell viselkednem? Elmondhatta volna valaki, az mégis milyen. Büntetést kell osztanom? Kioktatnom, hogy mennyire, de mennyire csúnya dolgot csinált? Bah, egyik unalmasabb, mint a másik. Majd rögtönzök valamit. Azzal nem nyúlhatok mellé.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Somogyi Ervin Dominik
INAKTÍV


ohgod
RPG hsz: 98
Összes hsz: 105
Írta: 2021. május 16. 10:45 Ugrás a poszthoz


Nem is az volt a kérdés, hogy Keserű édes-kedves ember-e, sokkal inkább Dominika kegyetlen törtetése a prefektusi posztért. Nem tudja hibáztatni, neki például az a feltett szándéka, hogy mindenre jó magasról szarjon és láss csodát, nem kevés erőfeszítésébe telik, főleg mikor a nyakában lihegnek és igyekeznek meggyőzni, hogy neki az a jó, amit mondanak. Mikor veszik már észre végre, hogy egy kamasz fiú nemtörődöm lázadása és önkeresése mindez, semmint idegtépő alakoskodás és megjátszás? Mert persze akarhatná felhívni magára a figyelmet, ám eszében sincs ezt tenni: el akar tűnni, meg akarja találni azt, amivel foglalkozni akar, ha nem is élete végéig, de jó ideig.
- Azért nehezen hiszem el róla, hogy úgy elver valakit, hogy lábra se áll - bár a nővéréből kiindulva még az sem kizárt, hogy ez bekövetkezik. Na jó, ez igazságtalan volt, a lány tényleg mindent igyekszik jól csinálni és sohasem akar rosszat, nem agresszor típus (kivéve, ha Ervinről van szó, akkor vesznie kell).
Hát már ketten nem tudják, épp felsóhajtott volna, mikor Lili folytatta a gondolatmenetet, ez viszont megakasztotta. Mi az, hogy ott jön? - Tessék? - kérdőn vonta fel szemöldökét, majd a távoli folyosói zajnak rémlő kiabálás egészen kivehetővé és felismerhetővé válik. Elkerekednek szemei és nem gondolkodik túl soká, rögtön a mellettük lévő ajtó kilincsét ragadja meg jobbjával, míg baljával finoman, de határozottan kapja el Lili felkarját, hogy pillanatokon belül kattanjon a zár és egy random helyiségben találják magukat. - Meg ne szólalj. Ha megtalál, nekem végem - szinte látni lehetett gyöngyözni homlokán az apró verejtékcseppeket, ám csak szinte, nem olyan ijedős csávó ő. Körbepillantva a szobában azonban, bár lett volna ezernyi mondandója, végül csak egyetlen csúszott ki a száján. - Ó-ó.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 18. 17:58 Ugrás a poszthoz


Igaz, hogy valóban azt tárgyalták épp Ervinnel, mielőtt a folyosóról éppen ide, a tanulmányi osztályra bevágódtak volna, hogy milyen is lenne, ha a prefektusok nádpálcával vagy akár - Lili elképzelésében - jóval veszedelmesebb vagy épp cukibb (igen, ez a két véglet jutott most) fegyverrel fegyelmezhetnék a jónépet, de a szőke nem gondolta, hogy a téma kapcsán emlegetett Somogyi nővér láttán a rellonos ilyen hevesen reagál majd.
Csak nyikkant egyet, miközben merőlegesben kiegyenesedett a haja, ahogy oldalra reppent a srác után, aki azért a körülményekhez képest egészen finoman ragadta meg. És Lili, bár természetétől roppantmód idegen volt, igyekezett is teljesíteni a kérését, miszerint meg ne szólaljon. Bár nem gondolta volna, hogy egyetlen szava Ervin végét jelentené, azért nem akarta megkockáztatni.
Így csak fülelt, és meresztette a szemeit, főleg a mellette álló felé, hogy vajon mikor ad engedélyt újra beszélni. Olyan komolyan vette a feladatot, hogy még levegőt is elfelejtett venni, nehogy azzal együtt véletlenül azt találja mondani, hogy "jé, ez a tanulmányi osztály, még sose jártam itt!".
Azonban úgy tűnt, ez utóbbi tény Ervinnek is leesett, de valamiért a nemtetszését fejezte ki mellette. Talán tudott valamit, amit Lili nem? Ő már biztos járt itt, és valami rémség vár az innen nyíló irodában?
Pár másodperccel később aztán levegőért kapott a szőke, valahogy úgy, mintha a víz alól bukott volna ki.
- Pont ide fog bejönni, mi? - kérdezte fojtott hangon. Leesett neki ugyanis, hogy Domca elől menekültek ide. Volt ideje kigondolni, míg nem a száját járatta.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 26. 14:57 Ugrás a poszthoz

Zsófi

Annyira magam alatt voltam, a gondolataim olyan szinten jártak máshol, hogy képtelen voltam összpontosítani, s koncentrálni a próbára. Emiatt persze mások itták meg a levét, s bár Zsófi többször is próbált figyelmeztetni, képtelen voltam arra, hogy hozzak egy megszokott szintet, s a végén már csak az ordítására kaptam fel a fejem.
Tulajdonképp igaza volt, teljesen jogos volt a felháborodása, de mindezt ott és abban a pillanatban nem tudtam megfelelően kezelni, nem láttam át a szitut, csak azt éreztem, hogy nem elég az, ami történt, most még Zsófi is belém rúg egyet. - Fogd már be, mit rikácsolsz? - vetettem vissza dühösen a szavakat, s annyira felidegesített, hogy nem tudtam tovább kordában tartani az indulataimat. Dühödten csaptam földhöz a szöveget, majd nagyon csúnya hangnemben vágtam a fejükhöz sok mindent, s ott is akartam hagyni őket, ha nem sikerül olyan szerencsétlenül landolnom a színpadról. Emiatt csak az egyik székig jutottam, káromkodtam is magam elé, majd leülve felhúztam a nadrágom szárát, hogy megnézzem a bokámat.
Zsófi persze csak utánam jött, s lökte nekem, hogy mit nem tudok, mintha ezzel ne lettem volna tisztában. Csak épp erre a kioktatásra nem volt most szükségem, kezdett hasogatni a fejem is tőle. - Ne aggódj, nem fogok többé jönni - mondtam komolyan, s miután visszahúztam a nadrágomat, felegyenesedve néztem Zsófi szemeibe. - Szerintem Te is visszavehetnél, mert nem vagy itt főnök. És láthatóan Te se vagy különb nálam - jegyeztem meg, utalva a stílusára, mert Ő sem tűnt úgy, mint aki normálisan akarna velem beszélni. Pedig talán pont arra lett volna szükségem, hogy egy baráti szó hagyja el a száját, de nem. Csak az ment, hogy leugassa a fejemet.Hátra fordultam közben, mert eltűnt a tárcám, de hiába néztem az ülést, ott nem volt, s a földön sem hevert. Eközben Zsófi mintha visszavett volna a lendületéből, bár már nem hatott meg, épp elég bajom volt ahhoz, hogy tovább húzzák az idegeimet. - Jajj hagyj már Zsófi, semmit nem akarok tőletek. Nem akarok próbálni se, itt se akarok lenni. Csináljátok meg nélkülem  - mondtam, s ledobtam magam az egyik székbe, de csak bámultam előre. Le kellett volna lépnem, de hova? Pénz nélkül még Bogolyfalvát se tudtam volna elhagyni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2021. május 27. 19:38 Ugrás a poszthoz

Ардаи Танья
Проблемы


A kijelentés után azonnal jött is a tanárnőhöz illő leszidás. Teljesen úgy éreztem magam, mint egy kisdiák, aki valami nagyon komoly bajt csinált és ez csak még inkább arra sarkalt, hogy soha ne akarjak felkelni az székből vagy felemelni a fejem az asztallapról. Megérdemlem, hogy kioktassanak. Minden szót megérdemlek, amit fájón hozzám lehet vágni. Ismerem a lehetséges következményeket. Bármelyik is fog bekövetkezni, nem lesz kisebbik rossz csak nagyobbik.
Meglepett, hogy viszonylag gyorsan abba maradt a hegyi beszéd. Hát ilyen engedékeny a diákokkal is? Nem csoda, hogy mindenki mindent könnyen megúszik. Azért az italt elfogadtam, ugyan az megkérdőjelezhető, itt és ilyen időbe mennyire szabadna inni. Valószínűleg semennyire, úgyhogy inkább gyors lehúztam. - Le akartam szidni, amiért romlottak a jegyei, meg amiért több tanár is panaszkodott rá. Ő meg visszakiabált és ahogy így egymásnak passzolgattuk a magas labdákat valahogy kicsúszott a számon. Én nem akartam, hogy erről tudjon. Vannak gondolatok, amiknek soha nem szabad napvilágot látniuk. - mélyet sóhajtottam, ahogy ránéztem a nőre, hogy lássam arcán mire gondolt.
- Ugye soha nem fog már velem beszélni? Talán így is lesz a legjobb. Nem vagyok egy apuka típus, amúgy is egy vicc volt amit itt lejátszottunk. Igazi cirkusz - kezdtem beletörődni ebbe az egészbe. - Talán visszamegy Oroszországba. Azt hiszem, az volna a legjobb. Ott sokan szeretik. Kellő távolságra lesz tőlem, boldogan élhet és már az apját se kell kutatnia, mert tudja, hol van és mekkora egy gyökér. - vontam meg a vállam.
- Önts még egy kicsit - toltam oda a poharat- Lehet haza kellene menni. Kivenni pár napot.  Addigra talán ő is elköltözik a kastélyból. - akkor úgy tehetnék, mintha nem történt volna semmi. Minden sokkal könnyebb lenne, ha úgy tehetnék. Nem kéne megoldást találni, csak elfelejteni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2021. május 29. 23:07 Ugrás a poszthoz

Mikhail | vizsgaidőszak előtt


Az agyamban folyamatosan a kibukni készülő szidalmakkal küszködtem, ahogy végül mégis teret engedtem Mishának, hogy megmagyarázza a dolgokat. Mert hogy meg kellett, hogy legyen az indoka. Nem mondhat valaki ki ennyire felelőtlenül valamit. Főleg nem egy ilyen tapasztalt férfi, aki ráadásul gyerekekkel foglalkozik.
Két orosz nehézagy. Mind a kettő folyton a saját feje után megy, a vérében van a lázongás és a visszaszólás. Nem is csoda, hogy ennyire nem jönnek ki egymással, ha ennyire hasonlítanak. Már épp ki is fejtettem volna ezt a gondolatomat Mishának is, amikor valami gonosz kis manócska befúrta magát a fülembe, és ugyanazt a kérdést ismételgette: - Te komolyan ezt gondolod Daryáról? - visszhangoztam hangosan is.
Kinyitottam a szám, hogy valami okosat mondjak, de az igazat megvallva, nem tudtam. Fogalmam sem volt róla, hogy Darya ezt képes lesz-e megbocsátani neki. - Hát, végül is mind a ketten ott nőttetek fel - jegyeztem meg a cirkuszos mondatra. Aztán sóhajtottam egyet a mártírkodására. - Ezt hagyd abba. Egyrészt nem igaz, hogy nem vagy apuka típus, mert az összes navinéssel képes vagy ilyesmit kialakítani zokszó nélkül. Csak Daryával nehezebb, mert mind a kettőtökben ott vannak a tüskék. Másodszor pedig nem futhatsz tovább. Épp elég időt fecséreltél el ilyen gyerekes módon, itt az idő, hogy felelősséget vállalj a tetteidért - korholtam egy kicsit a férfit. Nem is értettem, hogyan akarja ezt a gyerekek fejébe verni, ha még neki se megy. - Több odafigyelést kell tanúsítanod. Meg empátiát. Daryának azért romlottak a jegyei, mert szakított a barátjával, és nem találja a helyét. Ez a nagy sztori. És igen, minden tinédzser életében eljön ez a szakasz - jelentettem ki, és én is töltöttem a férfinek még egy kicsit a vodkából. Az igazat megvallva én még mindig nem nőttem ezt ki, de hát nem volt itt az idő, hogy ezt Mishára zúdítsam.
- Én a helyedben megkeresném. Addig, amíg nem utál teljesen - jegyeztem meg hátradőlve a székemben. Agyalva, milyen is volt a kapcsolatom anyámmal. Persze az teljesen más szituáció volt. Ennek épp az ellenkezője. De valahogy mégsem annyira más.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Somogyi Ervin Dominik
INAKTÍV


ohgod
RPG hsz: 98
Összes hsz: 105
Írta: 2021. május 31. 17:44 Ugrás a poszthoz


Sohasem gondolta komolyan, hogy menekülnie kell majd a nővére elől, azt pedig végképp nem, hogy egy ártatlan iskolatársát is magával rántja majd a pácba, de valamiért olyan érzése van, hogy Lili egy cseppet sem sajnálja. Talán a lelke mélyén, az ártatlan, kedves arc mögött egy igazi lázadó rejtőzik, aki csak arra vár, hogy segítsenek kibontani a szárnyait? Nos, ha erről van szó, Ervinre bátran számíthat, ugyanis minden rosszban benne van, ez nem is kérdés. Mégis, berontva a tanulmányi osztályra van egy olyan rémes érzése, hogy ez az ajtó véletlenül maradt nyitva és nem kellene felügyelet nélkül itt lenniük. Persze lehetne rosszabb is, betörhettek volna az igazgatóiba is, Anton bá nyilván értékelné ezt a díszes társaságot.
- Levegőt azért vehetsz - óvatos mosolyra húzza ajkait, bár hangja továbbra is halk suttogás. A kemény léptek épp az ajtó előtt haladtak el, ahogyan az üvöltés is alig pár méterrel mellette hangzik fel. Semmi más, csak egy szolid "Ervin, ha megtalállak, kinyírlak". A mintaprefektus.
- Meglepődnék, ha a TO-n keresne. Szerintem azt hiszi, nem is hallottam még róla - halálosan lazán mélyeszti zsebeibe kezeit és komótosan beljebb sétál. A veszély ugyan elmúlt, de miért is ne kutakodhatnának kicsit? Itt megtalálható minden diák aktája és persze jegyei is, azt tudhatnak meg, amit csak akarnak. Azt nem feltételezi, hogy a levitás is hasonlóképp lelkesedni fog enyhén szólva megkérdőjelezhető ötletéért, de egy próbát megér. - Van valaki, akiről szeretnél többet tudni? Csak mert... - odalépve az iratszekrényhez egyszerűen kihúzza azt, így pedig névsorban eléje tárul az összes diák dossziéja. - ha gondolod, végezhetsz kutatómunkát - érdeklődve billenti oldalra fejét, hogy leolvassa a neveket. A legtöbb nem meglepő módon ismeretlen számára, de akadnak itt azért finomságok is.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Alexander Burton
INAKTÍV



RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2021. május 31. 21:52 Ugrás a poszthoz


éjjel; nem tilosban, de mégis; itt ragadva


Lehetett volna sokkal kellemetlenebb közös pont, mint olyasmi képsorok emlegetése, amelyeket titokban biztos mindenki néz, aki olyan közegből jön. Tipikus, mikor tagadva van, aztán mégis, kiderül, hogy mégis minden történéssel tökéletesen tisztában vannak. Mondjuk ha most mondana egyet, nem lennék, nagyon rég és nagyon kicsit kóstoltam csak bele, így örülök, hogy más vizekre evezünk. Egyikünk sem erről híres és a művészetem sem erre alapoztam szerencsére. Így aztán, könnyebb arról beszélni, amit valóban ismerünk.
- Akkor kérlek, te vagy a szigor – mosollyal jegyzem meg, semennyire sem sértésként, mert azt végképp nem szeretném, ha annak venné. - Így kellene, ahova jártam, ott sem volt mégsem másképp. Egészen addig mondja valaki igazságosnak magát, ameddig nem kap valamennyi „hatalmat”, aztán ugyan azt teszi, amit előtte köpködött. Ez már csak természetes emberi viselkedés – vagy a másik véglet, aki senkinek sem könyörül és zsarnokká válik. Vannak olyan emberek, akik nem elég érettek egy-egy feladathoz, nemhogy bármi máshoz. Kezelni sem tudják, ahogy addig semmit, úgy mindent irányítani akarnak. Pedig nem lettek erősebbek, sőt, szerintem még viccesebbek is, egyenesen szánalmasak. De ez csak az én nézőpontom. Ahogy neki az, hogy nem kivételez. Őt nem látom viccesnek, egyszerűen csak rendet szeretne tartani, ami, valljuk be, itt egyre nehezebb.
- Abból nem tanulnak – vágom rá rögtön. Elröhögik, túlélik, majd csinálják tovább. Mármint, nemigen láttam olyat, hogy valaki azért ne gyújtson rá, mert jaj, le fog bukni és megbüntetik. - De máskor is szívesen nevelek, még ha nem is nagyon az én asztalom az erőszak. Viszont abból tanult és amennyire arcoskodott utána még egy kicsit, most már ajtót is nyit nekem – nem mintha szükségem lenne rá, de ez is olyan nevelés kérdése dolog. Előbb vagy utóbb minden berögzül. Tényleg nem szeretek verekedni, nem is nagyon nézik ki belőlem, hogy ilyesmiket teszek vagy mert jaj, a művészgyerek. Pedig, meg tudom védeni magam.
- Szerintem az aranyos. Mármint a rókák. Angliában is van rengeteg, némely elég szelíd, pedig nem veszett általában. Csak megszokták az embert. Lehet az is, aztán ennyi. De akkor úgy értelmezem, elég nyugodalmas dolog idekint. Lehet mégis jelentkeznem kellett volna prefektusnak? - nem nekem való, elunnám hamar. Máshol járna az agyam vagy leülnék éjszakai sötétséget alkotni és sziluetteket festegetni rá. - Leszek nagymama. Hogy állsz az udvarlókkal? - mintha közöm lenne hozzá, de ki tudja, lehet mennem kell majd pár pofont arra is kiosztani.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2021. június 3. 21:13 Ugrás a poszthoz

Ардаи Танья
Проблемы



- Nem tudom, azt hiszem. Az agyam tudja, hogy egy kétéves gyereket hibáztatni marhaság, a szívem...nem - vallottam be őszintén. Gondolkodnom se kellett rajta, azonnal rávágtam. Eleget gondolkodtam rajta a baleset óta és szörnyülködtem azon, hogy akármennyire is ostobaságnak hangzott a vádolás, sosem tudtam kiirtani a fejemből.
A megállapításra csak mordultam egyet. Poénnak éreztem, amin akkor nem tudtam nevetni.
- Igaz. Bár még így is én vagyok a szigorúbb kettőnk közül, de mindegyik sárgaságot nagyon szeretem. És ott van Odett és Hayden, akikkel annyira könnyen képes vagyok lelkizni, meg mellettük állni ha kell ha nem. Ott nem érzem ezt kötelességnek, Daryanal igen. Pedig ő is megérdemelné, hogy pátyolgassák. Jött is, én meg mint a zsémbes mackó elkergettem. - ráztam a fejem. Sajnáltam őt, annyira nagyon. Ha egy diákom lenne és más volna az apja, valószínűleg már rég felkerestem volna a kedves papát és felvilágosítottam volna, mekkora egy retek ember.
- De mit kezdjek fele? Mármint, verjem meg a barátját? Hát kirúgnának - pillogtam a nőre, mert ez tűnt a legésszerűbb megoldásnak.
 -Olyan, mintha egy ötévesnek lenne barátja, de nem tekerhetem ki a nyakát, mert megharagudna Dashenka. Mondjuk ennél jobban valószínűleg már úgysem tudna - azért az állásomat még jó lenne megtartani, amit egy diák fejére ülés után valószínűleg elég nehéz lenne.
A tanácsa nem volt rossz. Megkeresni mielőtt megutálna túlzottan. Tervnek nem rossz, azonban vannak kérdőjeles pontok benne.
- És mit mondjak neki? Boccs, hogy hangosan is kimondtam amit gondoltam? - volt egy olyan sejtésem, hogy ez nem lett volna az igazi. Elhúzva a szám húztam meg az újratöltött poharamat. Mi van, ha csak még jobban elmélyíteném kettőnk között a távolságot ha újra megkeresném? Benne van a pakliban, sőt, amilyenek az eddigi beszélgetéseink voltak elég nagy eséllyel megtörténhet a dolog. Nem szerettem volna még több kárt okozni, amit lelkében kell viselnie élete végéig Daryanak.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. június 6. 14:17 Ugrás a poszthoz

Ervin

Tényleg nem volt ő rosszban sántikálós típus, de tagadhatatlanul szerette az izgalmakat a szőke, és ha az per pillanat egy demonizált nővérke elől való menekülést jelentette, ő készen állt a feladatra. Igaz, elég hamar elunta volna a csendben kuksolást, de szerencsére nem kellett erre kényszerülnie Ervin mellett.
Sőt, még levegőt is vehetett, ami nagy megkönnyebbülés volt.
- És most tényleg ki fog nyírni? Azt hiszem, ki kell használnod életed hátralévő részét gyorsan - reagált még a távolodó kiabálásra, de aztán követte a srácot, háthahagyván az ajtót, és az azon át fülelést. Úgy hangzott, egyelőre valóban megúszták - nem mintha neki lett volna épp bármi oka bújkálni, de valahogy abban a pillanatban, ahogy a rellonos magával rántotta, közösnek tekintette sorsukat ebben a helyzetben.
Épp ezért kissé elakadt a lélegzete, látván, hogy Ervin kihúz egy iratszekrényt, benne sok-sok névvel ellátott mappával. Tudta, hogy tilosban járnak, bár azt nem igazán, hogy miért. Csak úgy, ösztönből. Mindenesetre a veszélyérzetét a kíváncsisága - ahogy mindig, úgy most is - könnyedén elnyomta és a szőke kéttőt szökellve ott termedt a srác mellett.
- Úú.. miket lehet itt megtudni? Kedvenc színét? Vaagy a kedvenc kajáját? Mondjuk tőlem senki se kérdezte ezeket meg beiratkozásnál. Nem is kérdeztek semmit se! Mind le vagyunk nyomozóskodva? A tiédben mi van?
Találomra kihúzott egyet, ami történetesen épp olyané volt, akit ismert, és kíváncsian belelapozott. Kedvenc kajáról nem esett szó, de pszichiátriai kezelésről igen, és ez az infó nem csalt mosolyt a lány arcára. Inkább vissza is süllyesztette a helyére, és Ervinhez fordult, hogy lássa, ő kit vagy mit nézeget épp.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Németh Asztrid
INAKTÍV



RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2021. június 9. 22:03 Ugrás a poszthoz

Oláh Milán | ruha
Hol az a kávé?


Ez nagyon érdekes! - üzeni Asztrid szeme, amikor meghallja, hogy tenyérjóslás lesz a téma a következő órán. Eddig matató kezét most tenyérre felfordítja finoman, észrevétlenül, és lenéz rá.
A tenyér valószínűleg nem mondja el, hogyan fog sikerülni az első nap, az első hét. De bizonyosan minden rendben lesz - érti meg, és ezt visszhangozzák a férfi kedves szavai és a meleg barna szemei is.
Csak ez az izgalom nem tud elmúlni, még ha a fejével tudja is, hogy nem történhet nagy baj. És ha nagy baj történik, még mindig elvarázsolhatja az egész csoportot, vagy magát! Erre persze nem fog sor kerülni.
- Ez lesz az első - erősíti meg azt egy kicsivel később, amire a másik már magától is rájött.
Most jobb hüvelykujjával a bal tenyere közepét simogatja.
- Hogyan működik a jóslás? - kérdezi. A válaszra viszont lehet már nem lesz lehetőség. A tanárok megindulnak az ajtó felé. Itt az idő elindulni az első órákra. Ő már megjegyezte az odautat lépésről lépésre a tanáriból a tanteremig, ezért azzal nem lesz baj,
- Mennünk kell! - figyelmezteti tanártársát kedvesen, de nyomatékosan, még talán valamennyi játékossággal is: mintha egy kalandra invitálná a másikat. Egy tánclépéssel kikerüli a férfit, és felvesz egy vaskos könyvet az egyik asztalról. - Itt az idő! - fordul még hátra vidoran, és megindul ő is a többiek nyomában.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. június 11. 18:46 Ugrás a poszthoz

Mágusjogi ügy
[Csonka Zsombor / ne less]

Fontos dolgom van. dr. Laines egy elég komoly feladatot bízott rám, ami a felsőbb évesek tananyagára vonatkozik, tehát pontosnak kell lennem és egy kis kutatómunkát is igényel. A könyvtárban már előre szétnéztem, hogy mit és hol fogok megtalálni, az egyedüli akadály néhány kiolvashatatlan szó volt a papíron, amire rávetett pár sort, amolyan iránymutatásként. Így vezet utam a tanáriszoba felé, nem ritka látogatónak számítok itt, így az odavezető utat tökéletesen tudom úgy is ha orrom a papír fecnibe van esve.  Apró szusszanással engedem le magam mellé és emelem meg állam, hogy megpillantsam a magas, göndör hajú alakot velem szembe jönni. Nem, nem a Tökfej. Ez az alak navinés, és sötét. Már a haja. Aprót ugrik a szemöldököm, meg sem toppanok, ahogy csak jobban kihúzom magam és éles fordulattal kerülök szemtől szembe a tanári ajtajával. Nem nézek felé, így csak sejtem, hogy szinte egy időben érjük el. Karom hátrahúzott vállakkal nyúl előre a kopogtatás céljával, ám a Rúnatan tanárunk épp kilépőben van. Béliveau kedves ember, apró mosollyal kérem meg, hogy szóljon legyen szíves dr. Lainesnek, de a válasz lehangol. Nincs bent. Lehetséges, hogy rosszul írtam fel mikor tartózkodik a kastélyban? Nem, az lehetetlen. Tekintetem tanácstalanul néz utána, majd le a kezeim közt tartott cetlire. Sürgősen ki kell találnom valamit! Már lépek is, mennék tovább, de a terelő jelenlétéről egy pillanatig meg is feledkeztem. – Zsombor – biccentek köszönésnek szánva, mégse legyek bunkó, majd indulnék tovább. Két nap és kész kellene lennem. Ez kész katasztrófa! Nem baj, Amélia. Nem baj! Kész leszel határidőre és pont.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bernáthy Zsófia
INAKTÍV


azért is
RPG hsz: 94
Összes hsz: 123
Írta: 2021. június 18. 11:54 Ugrás a poszthoz

Lucas
Próbán | Outfit

Rossz tulajdonságom, hogy másokon töltöm ki a mérgemet. Fene tud viszont figyelni másokra, mikor szétpattan az agya! Ráadásul ebben a helyzetben valaki más volt, aki feldühített, így teljesen jogos, hogy ezt a képébe is vágom. Pláne, amikor még ő van megsértve, amiért nem teszi a dolgát.
- Azért rikácsolok, mert nem értem, miért vagy, ha nem teszed a dolgod! -
A rikácsolok szó különösen sértett, és abban a pillanatban tényleg azt kívántam, hogy Lucas tűnjön el onnan. Összefont karokkal álltam a színpadon. Ha egy képeskönyvben lettem volna, az orromból fehéren szállt volna ki a levegő, ahogy fújtattam egyet. Szemeim közben Lucasra estek, s végig követték, ahogy leugrik az emelvényről. Ahelyett, hogy hagytam volna békén, a vörös gőzzel telt agyam inkább úgy döntött, utánamegyek, s folytatjuk a nézőtéren a műsort, amit már elkezdtünk.
Kijelentésére elégedetten bólintottam. Nem lesz, aki megzavarjon. Csak az nem jutott ott eszembe, hogy más nem tudja Lucas szerepét, no meg, hogy mennyire nem akarta eljátszani azt senki a navinésen kívül. Ha őszinte akarok lenni, nem is érdekelt a darab a veszekedés közben, nem érdekelt, hogy feltartjuk a próbát, hogy folytathatnánk Lucas nélkül is, ha én annyiban hagynám az egészet. Jól esett kiadni a mérgemet, a feszültséget, haverom pedig tökéletes táptalaj volt erre.
- Mindenben is különb vagyok! - csattantam fel ismét. Egyáltalán nem vettem észre, hogy valóban pont úgy viselkedem, s míg őt azzal vádoltam, hogy feltartja a próbát, én is pontosan úgy feltartottam, mint ő. Pont úgy kiabáltam rá, ok nélkül, és dühös tekintettem én is elijesztettem egy háztársamat, akárcsak ő a díszlettervezőt.
- Tökéletesen megcsináljuk nélküled is! -Szemeimet az övéibe fúrtam pár pillanatra, majd fordultam is meg, hogy a színpadra visszatérve folytathassuk a próbát.
A teremben mindenki haláli csendben állt, s hol rám bámultak, hogy Lucasra, néhányan pedig a még mindig síró díszletes csajra. A rendező srác volt az egyetlen, aki próbálta összeszedni a csapatot, kisebb-nagyobb sikerrel. Mert néhányan mintha élvezték is volna a műsort. Páran elhelyezkedtek a nézőtéren, s onnan figyeltek minket, páran a színpad szélén telepedtek le. Egy-két ember volt, aki folytatta volna a próbát, ám az elsős navinés lányka, akinek mellém kellett volna állnia, mintha megszeppenve inkább hátrált volna tőlem.
Körbenéztem a termen, és szemeim kin akadnak meg? Hát nem megint Lucason? Valamiért idegesített már csak a jelenléte is, az, ahogy ott ült, bekussolva teljesen. Barnáimat mélyen az övéibe fúrtam, tekintetemben pedig minden haragom benne volt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Somogyi Ervin Dominik
INAKTÍV


ohgod
RPG hsz: 98
Összes hsz: 105
Írta: 2021. június 24. 11:01 Ugrás a poszthoz


Ez a kérdés akár elgondolkodtató is lehetne, ha nem bízna meg legalább annyira a nővérében, hogy tudja, nem kerül sor valódi gyilkosságra. Mégis elgondolkodtató kérdés, mit tenne akkor, ha tudná, alig pár órája maradt csak hátra, hisz úgysem kerülgetheti örökké Dominikát.
- Bár nem hiszem, hogy vérontásra kell számítanom, érdekelne, hogy szerinted mivel kéne töltenem utolsó válságos perceimet - kihasználni a lány naivitását és megcsókolni igazán nem lenne illendő. Nem mintha Ervint valaha is zavarták volna azok a normák, amik másokat egész életük során elkísérnek. Ilyen az is, hogy lehetőleg elsőre menj át minden vizsgádon és végezd el a sulit. Lehet érdemes lenne végre követnie a tradíciókat, amik úgy ahogy, de beváltak mindenki számára.
Nem teketóriázik sokáig, az iratszekrényhez lép, hogy kicsit vizsgálódhasson benne. A veszély már elmúlt, de ki kell használniuk a kínálkozó alkalmakat, ennél jobbat pedig keresve sem találhattak volna. - Biztos, hogy nem ilyesmit. Előbb fogod megtudni, hogy valakinek milyen kattanása vagy különleges faja van, mint azt, mit szeret csinálni szabadidejében - ezek a papírok mindent tartalmaznak, amik kompromittálóak lehetnek és, amit a legtöbb idejáró el akarna titkolni. Automatikusan az A betűért nyúl, hogy kihúzza az Angyal lány aktáját. Természetesen a két nagy szívvel megáldottét, ki másét? - Az enyémben nem sok mindent találsz. Biztos lesz benne fegyverviselési engedély és kijárási engedély, mivel rendszeresen járok sportlövészetre. Egyébként meglepően jó gyerek vagyok - megvonja vállát és fellapozza a szőke aktáját, ahol nem kell sokat keresgélnie, hogy szembetalálkozzon a ténnyel, a lány vérfarkas. Még az is le van benne írva, mikor és hogyan történt, Minisztériumi papírok sokasága vastagítja a pakkot, ő pedig csak elszórtan futja át őket. Nem semmi.
- A tanárokról lenne jó megtudni pár szaftos titkot. Még az Ediben is hajlandó volnék publikálni álnéven egy szaftos cikket - kíváncsi lenne, ki és hogyan reagálna arra, hogy a mocskos titka kiderülne. Ezekben az iratokban csak azt nem találja meg, amit nem akar és őszintén, kit foglalkoztat az, hogy mi Eleanora kedvenc színe? Mindenkit jobban érdekel a mellmérete és az, hogy miért tapad rá mindenki, mint légy a lócitromra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. június 24. 16:48 Ugrás a poszthoz

Amélia
Újra találkozunk


Ruganyos léptei nyomán csattogott a kihalt iskolafolyosó köve. Minden diák szétszéledt az órák befejeztével, legtöbben valahol a szabadban szabadultak meg iskolai köpenyüktől, vagy épp a hideg szobákba bújtak be, mint a kisegerek eső közeledtével. Kivéve egy embert, aki egyenesen felé közelített. És akit keresett. Általában nagyon is szeretett Reece-el együtt dolgozni, arról nem is beszélve, hogy így nem csak a gyógyszereire volt pénze, de már az örökség megszerzéséhez is egyre közelebb ért. Az más kérdés volt, hogy ennek a lelke mennyire örült. Tudta, hogy szülei nem örülnének, ha nem küzdene érte. Értük tette, és egy kicsit magáért.
Apró, ámbár sietős léptei végett a szöszi előbb ért a tanári bejáratához, és egy kis, önelégült mosoly ült ki az arcára, amikor meghallotta, hogy Amélia Reece-t keresi. Tudta, hogy őt fogja, hogy neki kellene közölnie, hogy a férfi őt küldte maga helyett, de helyette lassabbra vette lépteit, hogy kiélvezhesse Amélia csalódását. Általában nem szokott senkinek ilyeneket kívánni, de a másik kiérdemelte nála. Nagyon is.
- Róza - biccentett vissza. - Reece küldött, hogy adjam ezt át, és azt mondta te is adsz majd cserébe valamit - nyújtott felé egy vaskosabb könyvet a göndör. - Valami óravázlatot vagy mit - nézett érdeklődve a másikra. Sose volt tanársegéd, egyáltalán nem értett ezekhez a dolgokhoz. És ha az igazat meg akarta vallani, nem is nagyon akart. Örült, hogy nagyjából a benti dolgokkal tisztában volt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2021. június 27. 16:24 Ugrás a poszthoz



- Valakinek a szigornak is kell lennie - vonom meg vállaimat egykedvűen. Mondjuk én nem csak azért fogom kemény kézzel a diákságot, mert megérdemlik, és akkor ezért beáldozom a saját lelki épségem. Nem, nekem ez így felel meg, ilyen vagyok, az már csak puszta szerencse, hogy ez jól is jön a mindennapokban, a feladataim elvégzésében. Magamhoz is ugyanolyan szigorú vagyok, mint mindenki máshoz, megkövetelem az önfegyelmet. - Valóban minden ember ilyen. Csak addig nagy a szája, míg nem kerül bele abba a helyzetbe. Aztán nehéz nem elszállni. - De én mégis úgy gondolom, hogy nekem sikerült megmaradnom a realitás talaján - épp azért, mert nem képzelek többet magamról, mint ami vagyok, vagy lehet. Én csak egy mezei prefektus vagyok, akinek az egyedüli dolga az, hogy rendet tartson. Hogy milyen eszközökkel, nos… az már más kérdés.
- Persze, hogy nem. De ha valakivel szemben erőszakot alkalmazok úgy, hogy az nem önvédelem, egészen biztosan leváltanak. - Pedig egyet kell értenem abban Alexel, hogy lehet néha hatásosabb lenne egy ilyen lecke, mint az, hogy üstöt sikáljanak, vagy páncélt fényesítsenek. Ez nem veszi el a kedvüket sajnos, de legalább mindig lesz aki tisztán tartsa az iskolát. Ez is egy előny, ha úgy vesszük.
- Hát nem tudom. Nem volt baj vele, szóval mondhatjuk, hogy aranyos, de azért mégis. Nem idevaló. - Nincs nekem semmi bajom az állatokkal, amíg nem akarnak széttépni, vagy mondjuk csak leharapni a kezem. De attól még nem hiszem, hogy illendő, hogy csak úgy megjelenjen itt egy róka.
Néhány másodpercig azt hiszem olyan tekintettel vizslatom Alexet, mintha meg akarnám ölni. Mi ez a hirtelen témaváltás? És miért erre a témára? De aztán megrázom a fejem és összekapom magam, hogy érdemi választ tudjak adni egy szúrós pillantáson kívül. - Valami alakulgat - zárom rövidre, remélve, hogy nem kezd el faggatózni. - Nálad mi a helyzet? Van kinézve valaki?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2021. június 29. 23:51 Ugrás a poszthoz

Mikhail | vizsgaidőszak előtt


Meglepődötten hőköltem hátra a gyorsan érkezett válaszra. Az egy dolog volt, hogy mit mondott ki meggondolatlanul, az pedig egy egészen másik, hogy tényleg ezt gondolja. Mert az, hogy el se gondolkodott a kérdésen egyértelműen azt üzente a számomra, hogy már annyiszor lejátszotta magában ezt a játszmát, hogy szinte lehetetlen volt kiverni a fejéből. De azért én megpróbáltam.
Az egyik füzetet felkapva az asztalról csapkodtam meg a férfi vállát, mintha ettől megjönne a józan esze. - Mégis mi bajod van? Örülj, hogy egy kicsi megmaradt Katyaból a tragédia ellenére is. Ha szeretted a feleséged, akkor tartozol neki annyival, hogy ezt helyrehozod - korholtam a férfit, talán kicsit ingerültebben is, mint ahogy először gondoltam. De hiába, felidegesített a gondolat, hogy Darya mennyire egyedül lehet most a világban. Pláne most, hogy Somogyival folyamatosan balhéznak.
- Dehogy, nem! Édes istenem, néha annyira orosz vagy Misha - hitetlenkedtem a válaszán. - A lányodnak arra van szüksége, hogy mellette legyél. Hogy meghallgasd ha el akarja sírni a bánatát. Vegyél neki fagyit vagy bármi. Csak… ne ezt - jeleztem, hogy mennyire elrontotta, pedig biztos voltam benne, hogy ő is tudatában van a dolognak. - És ne gondolj rá úgy, mint egy öt évesre. Lehet, hogy akkor hagytad el, de ő azóta egy érett nő lett - magyaráztam tovább, majd hiába kibukott belőlem egy horkantás a válaszára.
- Mikhail Sergejevics Kazanov, te javíthatatlan vagy - mosolyogtam elnézően. - Csak válaszolj meg nekem két kérdést. Katya mit szólna a viselkedésedhez? És kettő, mit tanácsolna, hogy hozd helyre? - kérdeztem tőle, bár választ nem vártam egyikre sem. Ez egy hosszabb folyamat volt. Egy kérdés, amelyen el kellett gondolkodni, de bíztam benne, hogy célravezető lesz.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2021. június 30. 22:15 Ugrás a poszthoz




Nem gondoltam volna, hogy mestertanonci éveimre lesz belőlem „stréber”, pontosabban tanársegéd. Sosem voltam az, aki ugrott és azonnal jelentkezett, valahogy nem vonzott a gondolat. Aztán, miután sikeresen megtaláltam az irányt, akkor miért ne alapon, ezt is vállaljam be. Nem tagadom, hogy szívesen sóhajtok a tanár látványára is, nőből vagyok és szemeim is vannak, sőt, ezzel egyedül sem vagyok. Noha nem követem titkon és fantáziálok többről, mint amennyiről bárki más is, nem csak a külső az, amely végül megnyugtatott, hogy jót választottam. A jóslástan nem született velem és őszintén, először azért gondoltam jó ötletnek, mert ki tudja, lehet egy szép napon, valami lapba először majd csak a horoszkóp rovatba írhatok, elvetemült ötlet volt az órarendem felett ülve. Gyakorlatban pedig aztán, egész jól boldogultam vele, így végül, itt vagyok. Vele.
Az órára pillantok. Egy ideje már csak csendben ülök a lapok felett frissen készült szemüvegemben.  Javasolták, hogy bár ugyan sok gondja nincs, de a migrénjeim miatt ezzel se terheljem magam, így ha olvasok, vagy valami kütyüt bámulok, akkor használjam. Egész jól áll, megbékéltem vele úgy két nap után, így azóta hordom is, ha nem felejtem el. Dolgozatokat javítunk, pontosabban én a beadandók közül válogattam az alsóbb évfolyamból. Hátha szórakoztatóbb lesz – mondtam magamnak, bár a kamu álmokkal kitöltött napló egy idő után igencsak fásulttá tesz. Sóhajtok, ahogy államat támasztom tenyerembe és a tanár úr felé pillantok.
- Nem vették komolyan ezt a feladatot, azt hiszem. Már nem tudom hányadszor olvasok szörnyű kínhalált – vagy épp gazdagságot, nagy szerelmet. - Ilyenkor mit csináljak? - érdeklődöm, mert lepontozni lehet nem kell, de maximumot sem, hiába mondjuk zseniális a körítés, mert van olyan is. Hátradőlve tolom fel fejem tetejére a szemüveget és nyújtózom egyet.
- Esetleg, hozhatnék kávét, ha szükség van rá. Elég sok lap van még – ajánlom fel, addig is mozognék egy kicsit, mert a lábaim elgémberedtek. De nem mozdulok, ameddig nem kapok választ.
Utoljára módosította:Lóránt Emma Regina, 2021. július 3. 20:28
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Oláh Milán
INAKTÍV



RPG hsz: 22
Összes hsz: 61
Írta: 2021. július 1. 17:03 Ugrás a poszthoz

Drága Emma
egy este a papírok felett


Elképesztő sebességgel akadt jelentkező a tanársegédi posztra. Meg sem fordult a fejében, hogy valaki pont jóslástanból szeretne majd tanársegéddé lenni, az meg aztán végképp eszébe sem jutott, hogy egy olyan mestertanonc fog jelentkezni, akinek az újságírás a fő iránya. De olyan elszántnak és lelkesnek tűnt a lány, hogy nem próbálta meg meggyőzni, hogy nem kell ez neki. Elvégre a segítségre erősen szüksége van, így nem válogatott igazán, örült, hogy valaki elvállalja.
Most itt ülnek Milán asztala felett, előttük négy stóc papír, különböző rosszabbnál rosszabb feladatmegoldásokkal. Flórit lepasszolta a húgának, mert Tina mindig örül, ha a két kis unokatestvér együtt tölthet egy kis időt. Legalább a kis Dzsenna biztosan jó kapcsolatot ápol majd Flórival.
- Hát figyelj. Tekintve, hogy ezek álmok, akár a leghajmeresztőbb is lehet igaz. Ha normálisan megírta, van értelmezés is, akkor felfelé pontozd, ha látszik rajta, hogy lemásolta valakijét, vagy cseppet sem érdekelte, akkor pontozd le. - Nem létezik jó taktika. Ebben a tárgyban nehezen lehet számon kérni bizonyos tudást, mert a jóslástan erősen gyakorlat központú. Épp ezért lehet, hogy célszerűbb lenne, ha az órákon mérné fel, hogy mennyire szorgalmasak a diákjai, de ha nem adna ki írásbeli feladatokat, akkor egészen biztosan mindenki ellustulna, és még annyira sem figyelnének rá, mint amennyire most megteszik.
- Azt megköszönöm. Amondó vagyok, hogy tartsunk egy kis szünetet - mosolyog a lányra a papírok felett. Elvégre legalább másfél órája ülnek itt, és mást sem csinálnak, csak idétlenebbnél idétlenebb válaszokat próbálnak meg értékelni. Kevesen vannak azok, akik komolyan veszik a tárgyat. Túl kevesen, sajnos.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Átrium - összes RPG hozzászólása (2274 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 66 ... 74 75 [76] Fel