Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Vanessza Lassan úgy érzi, kezdi kiismeri ezt az iskolát. Ugyan nincs egy hete, hogy elkezdődött a tanév, Misha minden erejét arra próbálta szentelni, hogy tájékozott legyen, mint az épület struktúrájával kapcsolatban, mint a tanárokkal és diákokkal egyaránt. Ehhez pedig minden információ megtalálható a könyvtárban. Ami nem írásos verzióban, azt hallás alapján. Azonban ő maga még nem kezdett bele az ismerkedésbe. Nem igazán létesített kapcsolatot senkivel sem, ezért is lepte meg, hogy Vanessza felkereste őt, ám mikor megtudta az indokot egyszerre töltötte el mérhetetlen öröm és kaotikus kétségbeesés. Az illúziómágiája nagyon hatalmas volt Katya idejében. Most is az, csak már nem érzi úgy a férfi, hogy lenne kiért használnia. De azért mégsem mondott nemet a nőnek. A kíváncsisága miatt. Az vezette ehhez a szobához. Rég találkozott már Illúziómágussal. Jó lesz megint valakivel úgy elbeszélgetni, hogy érzi azt, amit ő érez. Nem tétovázott belépés előtt, amint odaért már nyúlt is a kilincsért, lenyomta és határozottan belépett. - Üdv - mosolyodott el, majd tekintete a kanapén heverő tárgyra siklott - Hűha, mugli eszköz egy varázsló kezében?
|
|
|
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Alíz Ritkán játszom szerencsejátékot de néha előfordul. Ez is olyan, mint minden más, ami káros, azonban ha kevésszer csinálja az ember, akkor még megúszható dolog, például a gyerek vállalás. Azonban ez a nap nem az én napom volt. Mélyet sóhajtva dobtam be az utolsó lapokat és álltam fel az asztaltól, kilenc galleonnyi zsetont hagyva magam után. Az előzőekkel együtt ez így húsz. - Egy ideig nem hívom meg magam egy esti Maryre az is biztos - ráztam meg a fejem, kifelé menet, azonban a gyümölcsös játékgépnél megálltam hirtelen. - Mondjuk még egy utolsó próbát tehetek - motyogok s odafordulok az előttem álló szőke nő felé, megkocogtatva vállát. - Elnézést ide vár?
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Alíz - Köszönöm Alzíka kedves, de én már itt annyit veszítettem, hogy most már nyernem kell - nevettem el magam, s a gép elé álltam. - Na most szurkolj - jeleztem, nehogy itt félre legyen csúszva a drukkolás, aztán meghúztam a kart. Forgott vagy tíz kerek másodpercig aztán megállt. Három ugyan kijött, ám a gyengébb nyereményt mutató béna cukkiniból. - Két galleon, az se rossz - vonom meg a vállam, majd a nő felé fordultam. - Vacsorára legalább már megvan a büdzsé
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Alíz Azt a néhány galleont zsebrevágtam, majd a kérdésen egy kicsit elgondolkodtam. - Tojással és gorgonzolával töltött Cukkini, ha már úgy látom az hozott ma nekem szerencsét, azzal folytatom akkor az estém
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Alíz A lány korgó gyomra mintha kis elégedettséggel töltötte volna el a lelkem. No nem azért, mert vagyok olyan szadista, hogy élvezzem, ha éhezik, hanem mert ez amolyan dicséret volt, hogy olyan jól hangzott a tervem, hogy a gyomor hanggal is kifejezte, hogy falná. Amikor a nő elindult kifelé kicsit hezitáltam, de aztán utána kocogtam. - Várj, hallottam a gyomrodnak tetszett a menüm és egy egész cukkinit amúgy se tudnék magamba tömni, mert a végén sörhasat engedek sör nélkül is. Nem vagyok az a féle fazon aki szokott ilyesmit felajánlani és ne is lásd randevúnak, csak két felnőtt főzőcskézne, megünnepelve a sok pénzt amit nyertem. Na? - tártam szét kezeimet egy elégedett mosoly kíséretébe. Szép volt Misha, pont ezt akartam mondani.De tényleg.
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Min Jong A reggeleim általában egyhangúan ugyanúgy teltek. Felkeltem, megvakartam a sejhajom, aztán elmentem intézni az ügyeimet és közben elkezdtem az aznapi rejtvényemet. Ebben társam no meg írnokom az a penne, amit még anno Katya bűvölt meg nekem. Bizony, ilyen kis lélektöredékekkel tele van zsúfolva a lakás, amitől olyan érzésem támad folyton, mintha egy kísértettel laknék együtt, aki csak úgy tébolyog fel és le, néha otthagyva illatát az egyik életében megfogott tárgyon. Ha minden megvolt odabenn, elmélkedésemből kiszakadva,kikerültem onnan és nyugodtabban elindultam felöltözni, közben repült utánam újság, toll, hogy nehogy otthagyjam őket. Miután a ruha rajtam nyugodott, Bobon volt a sor, mert éhes ám a lakótárs, szóval amellett, hogy magamnak összedobtam egy tojást, ő is kapott abból a haleledelből amit akciósan vettem. Tehát lehet új Bobot is kell lassan vennem. Az egész procedúra úgy nagyjából fél óra, kicsivel több, ha lassabban készülődök, ám még így is viszonylag korán szoktam megérkezni a könyvtárba, út közben megkapva a napi kávémat az egyik arra lefizetett manócskától. Míg sétáltam addig a kis flaskából a Baileys is belekerült, hogy legyen egy kis íze a dolognak. Így léptem be azon a nagy, cikornyás ajtón aznap reggel, hónom alatt a rejtvénnyel, utána repülve a tollal, kezemben meg a kávéval, mikor is az egyik könyvtáros kollégám furcsa fogadtatásába ütköztem. - Tessék? - meglepődve léptem ki az ajtón ellenőrizni, hogy jó helyen voltam-e, de azt írta " könyvtár " nem pedig " eldugottkávézóamiolyanmintakönyvtárajtódetökrenemaz ". Szóval megnyugodva léptem vissza a helységbe behúzva magam mögött az ajtót. Kettőnk közül ő van rossz helyen ha itt vár a kávéjára, úgyhogy én cammogva elindultam az asztalom felé, közben jót mosolyogva rajta. - Tudok főzni ami azt illeti, de mondok neked valami jobbat barátocskám. Ez itt a kezemben egy még forró, gőzölgő kávéval teletöltött fél literes pohár. - leteszem az asztalra az újságot, hogy aztán le tudjam csavarni a kupakot és meg tudjam mutatni bizonyíték gyanánt, hogy mennyire gőzölgő a cucc. Sőt az illúziómágiámmal kicsit rá is játszottam, mert ha kacsa akkor már legyen kövér. - Bizony, hogy azok vagyunk. Mikhail vagyok, de inkább csak Misha. Szóval van bögréd? - Kérdem miután kezet rázok vele, ugyan a hajlásra csak biccentek. Tiszteletben tartom a szokásait azonban nem követem őket.
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Lena Felagund Ez is egy olyan átlagos nap, mint a legtöbb másik. Most már kezdek belerázódni a hétköznapokba, kezdem kiismerni a kastély mindennapjait. A kávésbögrémnek már látszik az alja, annyira jár az idő, hogy lassan keressek valami délutáni nassolni valót a konyhán. Míg a cirkuszban voltam erre különösen figyelnem kellett, hogy semmi olyat ne egyek amire nincs szükségem, meg kordában kellett tartani a testem és hasonló akkor fontos bolondságok. De azóta élvezem minden felesleges kilómat és minden túlcukrozott falatot a számban. A könyvtárban csend honol, elégedetten körbenézek, majd bólintva mélyedek vissza a könyvembe. Izgalmas kalandregény, nem mondom, hogy egyedi gondolatmenet fut benne, de néha szeretek tömegcikkeket olvasni, amin nem kell gondolkodni, izgulni. Még tíz oldal van hátra a következő fejezetig, az a célom. Ott tartok majd egy kis pihenőt. Ezen elmélkedve először csak a furcsa, túlzottan magas hőt érzékelem, majd meglátom a betűk között futó lángokat is. Döbbenten engedem, hogy a könyv koppanjon az íróasztalon majd felkapom fejem, hogy lássam melyik kölyköt kell fenéken billenteni amiért felgyújtott egy középkategóriás könyvet. Mert ugyebár magától az ilyesmi nem lángol, tehát csakis valami csíny állhat e mögött. Nem esik nehezemre kiszúrni a feltehetőleges elkövetőt, mert egy kislány eléggé errefelé koncentrál. Ekkor fordul meg a fejemben először, hogy talán nem igazi tűzről van szó, hanem esetleg...Elgondolkodva köhintek egyet, ha eddig nem vette volna észre, hogy kiszúrtam, majd mutató ujjammal intek, hogy jöjjön csak közelebb.
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Lena Felagund Szerencsémre engedelmes a lány, nem rohan el, mert biztos nem indulnék utána, helyette szépen odabattyog hozzám és még mosolyog is kedélyesen. Sőt, mielőtt szólhatnék a csészém is teletölti. Nem vagyok én semminek az elrontója, szóval ajkamhoz emelem és nagyot kortyolok belőle, majd visszateszem a helyére. - Az én ízlésemet nem találta el, túl cukros hozzá, de az állaga elég kellemes, még egy kis gyakorlás és egészen el is lehet hinni, hogy nem a levegőt itatja ki velem a bögrémből - mosolyodom el, majd intek neki, hogy üljön le egy székre ami ott van tőle pár lépésre, csak errébb kell húzni. - Ez milyen varázslat volt, pici devushka? Illúziót próbálgatja? - kérdezek rá kíváncsian, majd a könyvre csak legyintek. - Égetni ugyan nem érdemes, mert mégiscsak olvasmány, de az agyat nem indítja be a története. - Fejtem ki röviden a véleményemet, mert úgy érzem erre több szót kár is pazarolni. Nem ilyenekből fog az ember nagyobb kedvet kapni a könyvekhez. Így hát félre is teszem, miután gondosan belehelyezek egy papír könyvjelzőt, ami leginkább olyan, mintha egy cirkuszi sátor volna belehajtogatva. Hiába noh, egészen nem tudok elszakadni tőle, akármennyire is rossz emlékeket is idéz bennem. A múlt az múlt. Nem lehet lerázni mint a telefonos rátukmálókat.
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Lena Felagund - Fontos tanulság akkor ez, hogy ha máson alkalmazod az illúziót előbb gondolj bele, hogy milyen az ő ízlése. Úgy sokkal hitelesebb. Nézd meg a kiállását, modorát, arcvonásait, ruházatát, ebből sokszor az alapvető ízlését el venni - jegyzem meg okítás céljából, mielőtt újabb kortyot öntök le torkomon. Ez már sokkal ízesebb, a banán kellemesen előjön benne, de mint hozzá nem értő és az ízekre annyira nem figyelő a fahéjat már nem tudom kivenni belőle. Azon hogy illúziómágus csak biccentek, ám legbelül örömmel tölt el mindig, ha találkozok eggyel. Még akkor is, ha az csak egy ebihal akinek épp kinőtt a lába, de még ott a popóján az úszó. - Banánt és keserűt, ezt már jobban eltalálta - dicsérem meg, letéve a csészém. Vajon most kiittam belőle a maradék kávét, vagy azt még az előző alkalommal? Elmosolyodok erre a nagy kérdésáradatra. Mennyire lányka szokás ez, csak azok tudják ennyire a fecsegésre használni a nyelvüket. Ebből aztán régen volt bőven részem nekem is. Felagund név ismerősen cseng, az egyik tanárkollégát is így hívják, így rögtön rokonságot kötök kettejük között. - Mint az öregebb Felagund? - kérdezek rá, majd ha igenezik akkor csak biccentek. Ezzel ő nincs előrébb, se hátrébb, csak az én képzeletbeli tudásfámat gyarapítja egy újabb vonallal. - Huha, hát nem is tudom. Itt bácsizni szoktak? Vagy urazni? - zavartan vakarom meg a fejem, mert eddig még a diákok ilyen kérdéssel nemigen jöttek elő, de aztán csak legyintek és a legegyszerűbbet adom meg. - Az igazi nevem Mikhail Sergejevics Kazanov. Szólíts ez alapján úgy, ahogy a többi dolgozót is szoktad - hagyom rá a meló nehezét és rázom meg mosolyogva a pici kezét. Milyen érdekes, hogy gyermeknél is kezet kell fogni itt. - Igen, az vagyok - biccentek büszkén, mert jó a szívemnek, aztán a kérdésre csak jót mulatok. - Hát az te vagy, csak az én nyelvemen. Lányka. Devuska.
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Lena Felagund - Tudom, hogy nehéz, de ha sokat gyakorlod nemsokára már egy pillantással fel tudsz mérni valakit - bólintok. Tudom milyenek a gyermekek, ha nem is lenne sajátom a cirkuszban rengeteg volt, elvégre oda aki csak tudta a dolgozók közül is behozta a porontyot, s onnantól amolyan közös óvoda is voltunk. De soha nem zavart ez. - Fahéj - konstatálom, hogy mit nem vettem észre. Ezt inkább a saját számlámra írom mint az övére, érzékeim ízek terén eléggé elhanyagoltak. A kérdésre elmosolyodok. - Nos, az tőled függ. Ha azt akarod, hogy kávémérgezésem legyen illúzióval el tudod érni, s amíg fenn tartod addig azom lesz, de ezt fenntartani több órákig nehéz lesz. Viszont ha megszakítod az illúziót semmi utóhatása nem marad, hacsak nem esik el közben az illető és veri be valamiét - felelek vigyorogva, majd gyorsan odateszem felemelt mutatóujjal - de azt nem szabad direkt csinálni, hogy valakit megsebezz - szívesen odatenném hozzá, hogy ha bántani akar valakit, akkor menjen ökölre, mert akkor maximum büntetést kap, meg amúgy is ez a legferebb módja a nézetkülönbségeknek, de úgy látom Magyarországon nem ezek az elvek dominálnak, úgyhogy inkább csendben maradok. Ezután a bemutatkozásra kerül a sor, s csakugyan rokon lyányka. - Köszönöm - biccentek az ajánlatra, bár szinte biztos vagyok benne, hogy ha kellene valami inkább a felnőttel beszélném meg, hogy ne vesszen el hitelességem. - Az biztos, semmi baj, nem számítottam rá, hogy bárki tudni fogja utána a nevem - nyugtatom meg, mert látom, hogy kicsit zavarban van, ezt pedig nem akarom, hogy így maradjon, hiszen nem neheztelek azért, amiért valaki nem jegyezte meg elsőre a nevem. Így aki megjegyezte az majd értékesebb lesz. - Jó a könyvtáros is, a Kazanov úr is de akár a Misha bá is, ha lazábbra akarod fogni. - legyintek, elvégre ez az urazás annyira atyai, hogy ha lehet akkor inkább kerülném. - Hoho, valaki ingyen munkás akar lenni, ennek hogy mondhatnék nemet? - mosolyodok el, s megdörzsölöm a kezemet. - De előbb tudnom kell, hogy hol tartasz tanulmányaidban. Mi volt a legnagyobb dolog, ami sikerült is?
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Mint általában, ha nem kéri senki a segítségem, vagy nincs pakolni valóm, most is egy regényt bújtam. Ez a munka kezd egy álommá válni, hiszen még fizetést is adnak azért, amiért építgetem a könyvbirodalmam, olvasgatok és beszélgetek azokkal a vándorokkal akik szomjasak a tudásra. ~ Mintha a világ legmenőbb regényének főhőse lennék ~ állapítom meg marha elégedetten, s kortyolnék egy kortyot a kávémból, amikor rájövök, hogy már két órája üresen áll a csésze. ~ Akkor most már jöhet a süti is ~gondolom elégedetten. Ekkor hallom meg a köszönést. Feltekintek és kedélyesen elmosolyodok. - Szép napot magának is Strakhova tanárnő -üdvözlöm, s bár sejtem, hogy ő nem tudja az én nevem, én már az első héten megtanultam az iskola tanárainak nevét és a legtöbb fontos dolgozóét. A többi dolgozó neve még tanulás alatt van.De eddig elég jó vagyok, mert még nem üdvözölt olyan felnőtt, akinek ne tudnám a nevét csípőből. - Hát hogyne ezért vagyok - állok fel és teszem le a könyvet az asztalra, de szigorúan csak azután, hogy gondosan beleteszem a könyvjelzőt, mert az ilyen oldalszámokban már a memóriám koránt sem annyira kimagasló, s az eszem megőrülne, ha félórákat kellene kutatnom, hogy ugyan hol is tartottam, csak azért, mert nem tettem meg egy ilyen csekély dolgot. - Szóval mit keres? - így, hogy már állok feltűnik, hogy milyen alacsony nő is. Elmosolyodom, szinte már aranyos. Közben azonban ráeszmélek, hogy az ingem nem igazítottam meg, tehát ezt hamar orvosolom, mert ha benne hagyom a ráncokat az baj, mert megráncosodik, estig meg még van egy csomó idő, s gyűrött inggel mégsem szeretnék mászkacsászkálni.
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Vanessza - Hát, szeretnék szerénykedni, de azért ez volt a munkám jó pár évig, szóval - hátrasimítom hajam és visszajön az a kamaszkori vigyor, ami mostanában elég ritka vendég, mert ez már túl vad hozzám. De néha, mikor a múlt feljön, ez is felidéződik az izmaim rándulásában. A hirtelen kérdéssorozat kicsit meglep, mármint, megszoktam, hogy a nők csacsogók meg lényegre törően csacsogók, de ez néhány pillanatra ledöbbentett. - Szentpéterváron tanítottak, a mesterem Alexej Konstantinovics Volkov volt, elég remek a szakmában, a gyakorlatomat egy másik orosz cirkusztársulat illúziómágusánál töltöttem Natashának hívták a nőt. Volkov régebbi tanítványa volt. - Felelem, remélve, hogy nem hagyok ki semmi fontos információt. - Nekem tökéletesen megfelel - mosolyodok el, s összedörzsölöm tenyerem. Ezután nem is tétovázom tovább, a nőre koncentrálok és pillanatok előtt szemei előtt már ott is az őserdő. Az az őserdő, amit két hete olvastam az egyik képes, tudományos könyvben. A föld mocsaras, ha megpróbál lépni, kicsit megsüllyed benne. Körülötte az erdő fái úgy hajlanak, mintha elnyelni készülnének, több fajta is, pálmáktól kezdve páfrányon át megtalálható minden, s néhány helyen liánok lógnak le, máshol egy nagyobb törzs egyik ágán ott lapul néhány pettye orchidea. A légkör párás, szinte fuldokló, s ezen az sem segít, hogy nincs még csak enyhe szellő se, mert a fák mindent felfognak. Ezután jönnek az illatok is, amik csak fél pillanattal maradnak le a kép előtt. Lehet érezni a zöldet, a mocsár szagát. Az állatok ázott bundáját és az eső utáni illatot is. Ennek lesz egy furcsa keveréke, ami enyhén megtölti a nő orrát. S a hangok sem maradnak át. A távolban majmok hangjai hallatszódnak, halkan, szinte elhanyagolhatóan. A levelek körülötte néha meg-megzizzennek, mintha egy állat suhanna át közöttük, folytatva útját dolga felé. A legjobban észrevehető hang azonban egy csermely csordogálásának hangja, ahogy átgörgetnek néhány kövecskét az útjukból. Adok időt körbenézni a kollégának, úgy két percet, majd hatalmas dörrenés, a majmok hangja elcsitul és hirtelen óriási záport zúdítok a nyakába. Direkt felerősítem az ázottság érzését benne, s ezzel együtt kicsit elhomályosítom számára a dzsungel négy-öt lépésnél távolabbi látványát. Az illatokat pedig teljesen megszüntetem, márcsak a sár szagát engedem vele éreztetni. - Jaj vigyázzon, gyorsan változik itt az időjárás - komiszkodom vele.
|
|
|
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
- Köszönöm, ma cirfa ing napot tartok épp - bólintok bezsebelve a dicséretet, s mikor meghallom a sóhajt halványan elmosolyodok. - De ha akarja néha kölcsönadom magának is - ajánlom, mert az a sóhaj nagyon úgy hangzott, mint aki megirigyelte az ingem. Nos igen, ezek az ingek nagyon mókásak bár elsősorban magam szórakoztatására veszem fel ezeket. Azért, hogy mikor tükörbe nézek úgy lássam magam mint egy bohóc. És akkor ha úgy látom magam, már nincs is olyan távol tőlem a cirkusz, akkor már a honvágyam is csitul. A nő magyarázatára megvakarom a fejemet. Már elkezdtem a teljes leltározást, de még korántsem néztem át mindent, azonban ezen elbeszélés alapján nekem nagyon gyanús, hogy nem itt lapulnak. De ki tudja, ez a könyvtár óriási. - Esetleg a hölgy nevét nem tudja? A legjobb a teljes lenne, de egy kereszt vagy vezetéknév is hasznosabb a semminél - közben intek hogy kövessen és elindulok hátra. - Néhány dokumentumot a raktárban tárolunk, nem tudtam őket átnézni teljesen, de volt egy-két önálló jegyzet, ami hasonlít, így talán ha itt vannak, bár sajnos erre sok esélyt nem látok, akkor csak és kizárólag itt tudom elképzelni őket. Kivéve ha a hölgy eldugta őket. Mert akkor ha ide is rejtette bármelyik ritkán olvasott könyvben lapulhatnak, nem beszélve a titkos fakkokról, amikből még az elején vagyok a felfedezéseknek. - világosítom fel, s kicsit izgatott leszek ettől. Kicsit úgy hangzik ez mint egy rejtély.
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Lena Felagund - Még akkor sem ha Felagund - idézem a lányka utolsó szavait majd megrázom a fejem. - Nem, nem pici devuska, hiába kulcs ez a vezetéknév sok mindenhez, ebben bizony olyan lényegtelen, minthogy milyen pulóver van rajtad. - Szelíden és mosolyogva mondom, hogy ne érezze úgy, hogy kioktatom, mert egyáltalán nem ez a szándékom, pusztán figyelmeztetni, nehogy emiatt akadályokba ütközzön. A lányka szavaira szélesen elvigyorodom. Egy orosznak próbálja ezt magyarázni, egy orosznak. De azért csak bólintok. Annyira bájos és tüneményes. Egy pillanatra nem is Lénának látom hanem a kicsi Daryanak. Valószínűleg ő is hasonló korú most. - Remélem ha bajba keveredek majd megvédesz engem - vigyorom mosollyá halványul - és akkor cserébe nem oltom be magam a védőoltással ellened - próbálok egyességet kötni szelíden mosolyogva. Kicsit felhúzom szemöldököm azon, hogy ő dobja fel a hétköznapjaim. Nagyon tüneményes lány, de az én napjaimat a kávé, a könyv és a kalandok dobják fel. Azok a kalandok amik miatt ide jöttem. Amikbe ha belekezdek nem lesz megállás. Csak még egy kicsit várnom kell. Csak még egy keveset. Bólintok a felsorolásra. Ez hasznos, mert tudom, hogy így nagyjából milyen feladatokat kell adnom majd neki, miket kell csináltassak vele. - Nagyon lényegre törő vagy. Levettél a lábamról, leszek a mentorod, ha neked is megfelel - mosolyodok el, s felállok a székemből. - Én most elmegyek a konyhába egy jó nagy darab dobostortáért. Azonban van egy faladatom számodra. Ha majd bajba keveredem megvédsz. Szegény védtelen öregember vagyok, nekem ilyenekre nem futja. És tessék nem könyvet égetni a könyvtáramban. Nekik is van lelkük. AKkor már inkább más haját gyújtogassa. Majd beszélek Perge tanárnővel erről és akkor jelenlen meg hétvégén itt a könyvtárban. Addig van ideje gondolkodni, hogy biztos bevállal-é egy orosz tanítót - rákacsintok, úgy igazából és profin, majd megfogva könyvemet amit lángoltatott a kisasszony elindulok a konyha felé.
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
- Bizony jól állna - bólintok illedelmesen, aztán inkább erről tovább nem beszélek, már látom, hogy mennyire zavarja jött és kellemetlenséget nem akarok, se félreértést, se semmi egyebet. Szerencsémre ezen nem is kell aggódnom, mert hamar elkezdjük a feljegyzéseket rejtélyét felgöngyölni. Az információk kielégítőek, biccentek egyet, minden plusz tudásnál, s agyamban el is raktározom, mert itt aztán lesz kutatás. - Hát ez elég kellemetlen hír - állok meg az ajtó előtt, belenyúlva zsebembe - mert odabenn több a por, mint a dosszijék és dokumentumok. Nincs rá gyógyszere, bűbája - kérdezek rá, miközben előhalászom pálcámat és elmormolom a megfelelő varázsigét, hogy kinyissam a raktár ajtaját. Itt egészen vegyes a felhozatal, így igaz nem tiltott szekció, szóval aki onnan akar infót, az jön és kapja, de azért mégiscsak több óvatosságot igényel, mint a kinti könyvek, mert ezek nem bekötött dolgok, hanem dosszijékban pihenő iratok, esetleg csak úgy, szakszerűtlenül bekötöttek, nem kemény borítóval. Amint kinyitom az ajtót előre engedem, ha már fel van készülve, ha kér pár pillanatot akkor inkább én megyek előre. - Nincsenek megcímkézve, se abc sorrendbe téve, de időszerűleg nagyjából be tudom lőni őket, szóval csak egy falfelületet kell átnézni, de az egy kisebb tanterem nagyságú - világosítom fel. - Különben miért fontos ez neked? - kérdezek rá, mert kíváncsi lélek vagyok és én mindent szeretek tudni.
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Alíz Kicsit ténferegtem a faluban és környékén, felfedezés céljából és mert mostanában kezdek kicsit ellustulni. Nincs semmi rohangálás, semmi hosszabb távú menetelést igénylő feladat. Sétálgattam egy darabon, aztán mikor nagyjából körbeértem elindultam vissza a kastélyba. Kicsit hidegebbre jár már az idő, így zsebem mélyére dugom kezem, s megkívánom a jó szivart. Van is még valamennyi az az asztalom fiókjában. Talán kettő vagy három rúd, de én úgyis csak egyet szívok el, aztán egy jó darabig elég is annyi. Ezen merengek, enyhén érzékelve, hogy kisétálok a lámpák fényéből a sötétségbe. Kicsit nevetséges, hogy erre a közvilágítás már nem terjed ki, pedig iskolások konkrét útvonala is, lehet, ha nem akarnak kerülni.
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Alíz Befordulva a sikátorban igen furcsa jelenetet veszek észre. Először azt hiszem valami szerelmi légyott, de aztán mégiscsak furcsa valami a két árnyékban, amiből arra következtetek, hogy egy kevésbé lojális alak akar kizsebelni egy erre tévedő leányt. Amit mégsem hagyhatok. Erősen koncentrálni kezdek kettejükre, hogy az illúzióban mind a kettőjüket bele tudjam vonni. Úgy nem volna hiteles, ha csak az egyik hallaná. Először hangokat hallhatnak. Fiatal férfiak hangját ahogy beszélgetnek, majd ha hátranéznek jönnek is vagy hatan, kezükben ott a pálca, aminek fényében nagyjából látszódnak az alakok. Mögöttük pedig én is elindulok. De magamat elrejtem az illúzióból. Aztán felfedezik az alkot és rögtön jönnek a hercegnővédő szavak. " Hé mit művelsz? " "Megverjünk haver " " Auror tanonc létemre úgyse etettem senkivel se aszfaltot "
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Alíz Az egyik fiatal felröhögött a fenyegetésre. Szeplős pofájából kivillantak az átlagnál nagyobb első fogai. - Hallod Pista, azt hiszi amerikai filmben van - böki oldalba a másikat, majd egy hirtelen mozdulatot tesz, ajkai közül elsuttogja a leszerelő bűbájt, s a támadó pálcája hangosan koppan a betonon. Az ő fülében ez dupla hangon cseng. S akárhogyan is néz körbe, nem láthatja sehol sem. Egyedül az emlékezteti már, hogy egykor pálca volt a kezében, hogy tenyerén ott a súrlódó érzés, amit egy szálkás tárgy túl heves áthaladása ejt a bőrön.
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Alíz Fenntartottam az illúziót amíg még láttam a menekülő patkányt, aztán eloszlattam a nagylegényeket és elindultam a lerogyó lány mellé. Ekkor láttam csak meg, hogy nem egy idegent mentettem meg. - Alíz? - meglepődtem halkan suttogva a nevét majd leguggolok mellé. - Ugye nem bántott? - kérdeztem, bele se merve gondolni, hogy mi történt volna ha nem vagyok itt. Vajon jön valaki más?
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Alíz - Egyszerű illúziómágia volt csak - adtam neki felvilágosítást. - Ne haragudj, hogy rád is kivetítettem, de ha csak ő látta volna és hallotta volna a srácokat hiteltelenebb lett volna, neked is reagálni kellett rájuk, hogy erősítse benne a tudatot, hogy ez a valóság - próbáltam elmagyarázni neki. - De most már nem fog bántani. Ha pedig holnap bemész jelenteni a rendőrségen senki más sem. Azonban ma pihenj inkább. Szeretnél egy italt? Vagy kísérjelek haza?
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Alíz Kicsit meglepett amikor elsírta magát és rám dőlt. Zavartan ütögettem meg a vállát, de elég szerencsétlenre sikeredett. - Na ne sírj, ne sírj, tudom, hogy óriási sokk lehetett ez neked - próbálom vígasztalni - Gyere, meghívlak egy italra - próbálok elindulni vele
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Alíz - Én se - rázom meg a fejem - azt hittem, hogy ez egy biztonságos környék - sóhajtok, majd elindulok a bár felé. Majd mikor odaérkeztünk kinyitom előtte az ajtót. - Mit kérsz? Menj csüccsenj le addig én rendelek.
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Alíz - Megkérdezem a pultnál tud-e szerezni a pultos hátha jófej - mondom, mert nálam sajnos semmi hasonló nincs. Cigivel soha nem élek, szivarral meg annyira ritkán és olyan nagy rituáléja van, hogy felesleges is magammal hurcolni. Nemsokára két itallal jövök vissza, mind a kettő dupla whiskey, csak az egyik jéggel a másik tisztán. - Parancsolj - teszem le elé, majd elvigyorodom - és nem csak ezt. Van valami kis huncut a nadrágomba ami látni akar téged - húzok elő egy doboz cigarettát. - A komisz kölyke dupla áron adta mint a boltba, de elvileg mentás - teszem le az asztalra az egész csomagot.
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Alíz - Ugyan nem vagyok hős megmentő - jövök kicsit zavarba de azért koccintok vele és bele is kortyolok az italomba, majd kicsit komorabb hangvétellel folytatom. - De sajnos nem lehetek mindig ott. Gondoltál már önvédelemre? - kérdezek rá és nagyon remélem, hogy ha eddig nem is, most már igen. Ezek az esetek mindig felzaklatnak kicsit. Talán azért, mert van valaki akivel ha történne valami és a fülembe jutna akkor a világ legrosszabb emberének érezném magam. De az apaság már csak ilyen. Örülök, hogy megfelel a zsákmány és pálcámat előkapva rögtön tüzet is adok neki. - De azért ne egyszerre mind. Kíméld a tüdőd
|
|
|
|