Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A hátbavágásom megtette a hatását, és még hálálkodnia is kellene, hogy a múltbéli pofozkodásai miatt gyengéden jártam el, mármint magamhoz képest. Mert ilyenkor igenis egy kicsit erősebben kell csapni a simogatás helyett. Az egy másik szituációra tartozik. Nagyban hozzájárul a jókedvemhez, hogy miután "verem az asszonyt", még ki is akaszthatom azzal, hogy prefektus lettem. Én sem teljesen értem, meglepődtem, mikor megkaptam, de azóta sem hallottam sem de La Rosatól, se Volkovtól, hogy valamit máshogy kellene csinálnom. Gondolom úgy vannak vele, hogy mégiscsak a Rellonról van szó és akadnak ott nagyszerű emberek, mint én, és azokat ki kell emelni. Más érvet nem nagyon tudnék felhozni arra, hogy belőlem csináltak prefektust. Pedig nem csillogott a szemük, emlékszem.
- Úgy, hogy odaadták - vonok vállat, hát hogy is magyarázhatnám el, egy ilyen egyszerű léleknek, hogy a mi vezetőink mennyivel kiemelkedetettebbek a többinél. Azért mégis megpróbálom a magam módján elmondani. Természetesen rögtön félreérti, én meg nem leszek rest meglovagolni a hullámot.
- Miért, mit vennél be inkább? A kolbászod helyett van nálam bőrtokos calippo, ha azt jobban szereted - emelgetem meg egyszerre mindkét szemöldököm, miközben kuncogni kezdek. Milyen ratyi szó ez már, nem? Kuncogni, bazeg. Nincs valami jobb? Bagolypostán várom a szinonímákat.
- Nanananana! Álljá meg édes kislányom! Ki mondta, hogy én nem érdemeltem ki? És hogy mered becsmérelni a Rellon házvezetőit? A harmadik sem igaz, ha akarok, rendet tartok én - kicsit felmérgesedtem, mert nehogy már lekicsinyítse a szexuális vadmacska Norámat. Igaz, csak magamban hívom így, mert keresztbe lenyelne, de azért jó úgy rá gondolni. Volkov meg tudja védeni magát, elég ránézni. Az is biztos, hogy ezek ketten naphosszat reszelnek a HV szobában. Nem tudom, hogy miért nem hiszi el, hogy Reina miatt el kell hagynom a Karolina-projektet. Az a csaj egy istennő, ez meg egy hercegnő és ki az, aki az utóbbit választaná? Jó, hát ha mondjuk ma azt mondja, hogy ne foglalkozzunk a járőrőzéssel, hanem csináljunk valami izgalmasabbat, akkor persze nem utasítanám vissza, mégiscsak vannak nekem érzéseim. Nos, megvárom, amíg elmondja a lényegtelen fenyegetőzéseid, ami végén legalább konszenzusra jutunk és elindulhatunk végre. Meg is tesszük az első lépéseket és én naiv azt hittem, hogy ezzel egy éjszakára kiakasztottam és csendben lesz, de nőből van. Kérdez.
- Ez csak a te agyszüleményed, hogy nekem lenne esélyem megérinteni egy olyan nőt, mint de La Rosa prof. Nyilván, ha nagyon akarnám lenne, de úgy megérinteni... ahhoz már két ember kell. Meg ugye a mérgek mestere, szóval jobb nem próbálkozni felelőtlenül - tűnődök el, ahogy befordulunk a következő sarkon. Amúgy sem gondolkoztam még ezen el komolyan, azért vannak határok és én sem vagyok hülye. Nagyon jól nézek ki, de számára csak egy fiatal kisfiú lehetek, szóval nem hinném, hogy minden vágya lenne felettem nyöszörögni. Mondjuk én el tudnám képzelni, de nyilván nincs semmi realitása. - Az igazság meg az, hogy behívtak és azt mondták, hogy megérdemlem és ne merjem visszutasítani. Így hát prefektus lettem. De hát ki ne kívánna magának egy ennyire jól kinéző és remek prefektust, mint én? - pillantok rá vigyorogva. Azért jó kis csaj ez, csak túl van öltözve. - Amúgy legközelebb jöhetnél valami kivágottabba, hogy ne unatkozzak egész este, legalább nézni lehessen valami izgalmasat, ha már ilyen kis visszautasító szüzike vagy - fordulok el, és még csak szerencsénk sincs, hogy valakit jól megbüntessünk. Hátha később lesz, persze ha rellonos, muszáj lesz elengednünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Valószínűleg Marcival sem értenék így meg egymást, ha átlagos fiú lenne, azonban egyáltalán nem az. Pontosan ugyanazokon megy át, amin Polli, még ha neki könnyebben is megy a beilleszkedés. Egészen kicsi koruktól összekötötte őket a zene nyelve, amitől Polli sokkal jobban megbízott és bízik, mint más emberben. Marci értette meg legjobban, hogy mi járt a fejében, amikor kislányként arról beszélt, hogy zene szól a fejében, amit le is tudott játszani. Persze nem hallhatták ugyanazt, azonban a gyermek Pollinak meggyőződése volt, hogy gondolatátvitellel egyformán érzik a ritmust.
Visszafojtott nevetéssel bólogat, hogy bizony így történt, ő csak előre megengedte. – De csak most az egyszer. – Próbál komoly maradni, azonban olyan nehéz. Sosem volt jó az érzelmei elrejtésében, Marci meg Lili pedig kihozzák belőle a legzizzentebb énjét, majdnem olyat, mint amit Panna lát. – Legközelebb én foglak meglepni. – Hangjának megálljt parancsol, nagyon komolynak tűnik, azonban fogalma sincs, hogy mire nem számít tőle Marci. A fiú szemmel láthatóan jobban ismeri az ő reakcióit, mint Polli az övét. Ennyire kiszámítható lenne?
Mindenesetre szerencsére partner a hülyülésben és tartja a karját, nehogy lezúgjon az apró testével. Nagyon szeretne már megnőni, azonban nem lát rá sok lehetőséget. – A gitártól erősödtél meg ennyire? – Kérdi elnevetve magát, ahogy végül méltóztat leereszkedni, mert már szinte remeg a karja a sok erőlködéstől. Nem mindennel képes ennyire elszántnak lenni, mint a csimpaszkodásban. Példának okért a tanulást már nagyon unja, úgy érzi, hogy bénítólag hat rá a dátumok közelsége. – Nem szeretek nyomás alatt tanulni. – A zongorában is az volt a jó, hogy örömből csinálta, azonban jelenleg van néhány olyan tárgya, amitől viszolyog, ha rájuk gondol. – Nem? – Kérdez vissza csalódottan pislogva a ’tetemek’ irányába. Vajon mennyi mindent pusztítanak még el így a többiek, amik másnak fontosak? – Holnap építeni kéne egy hadsereget fenyegető arcokkal. Hóember hadsereg. Pálcával, nem seprűvel. – Mormogja tenyerét a hideg üvegnek támasztva, a sötétségnek mormolva. – Milyen arcot vág egy ijesztő hóember? – Fordul Marcihoz a legrémisztőbb grimaszát felvéve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Mindketten ugrálnak, Róka néha félszemmel Kendére sandít, de nem számolja hogy a fiú hányat ugrik, ahogy az sem érdekli, hogy milyen kombinációkkal. Csak az foglalkoztatja, hogy ő megcsinálja, véghez vigye a kitűzött célt és ennyi. Ráér azután jópofizni, hogy az istenverte kötél visszakerül a helyére. Rendesen el van szokva az ilyen mértékű terheléstől, mert bár igyekszik rendszeresen edzeni, minden nap eljár futni és társai, de ennyire intenzíven legfeljebb akkor edz, ha ideges, vagy szomorú. Mert olyankor a mozgás a legjobb feledtető módszer, ha kiadja magából fizikálisan mindazt, ami a lelkét nyomja. Nem beszél, nem sír senkinek a vállán, hanem megcsinál inkább száz fekvőtámaszt, száz felülést és még kitudja hány és milyen féle gyakorlatot.
Összevont szemöldökkel pislog Kendére, hogy mi baja a lábaival, neki ez a mese kimaradt az életéből. Hogy is érthetné, mikor ő legfeljebb kanadai rajzfilmeken szocializálódhatott volna, ha lett volna tévéjük. De nem volt, ehelyett az anyukája mindig mesét olvasott neki, aztán mikor elfogytak a mesekönyvek akkor a saját könyvtárából olvasott, mindegy volt hogy Dickens, Tolsztoj vagy Hugo. Sajnos ő nem örökölte ezt a szenvedélyes könyvimádást, de ha otthon jár még mindig örömmel nézegeti azt, ami anyja könyvtárából megmaradt. Mert a nagy részét eladták, vagy eladományozták, csak azokat tartották meg apjával, amikről tudták, hogy különös helyet foglaltak el a nő szívében.
Helyeslően bólogat, hogy ideje egy röpke szünetnek. Szuszogva ül le a padlóra, nagyot húz kulacsából. Nem olyan amatőr, hogy víz nélkül menjen edzeni. Félrebillentett fejjel gondolkozik, hogy milyen sport van, amit szívesen kipróbált volna. Aztán kezével megpróbál elmutogatni egy rögbi labdát, meg ahogy eldobja. Az apja sosem engedte, hogy kipróbálja, amit nem értett, hogy akkor hokizni miért engedi. Nem sokkal agresszívabb sport a rögbi sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Értettem, értettem. – Megpróbálok én is komolyságot erőltetni magamra, de ajkaimon finom mosoly játszik, ezzel elárulva magam. Nekem nehezen megy a komolykodás, mert alapvetően nagyon vidám és közvetlen természet vagyok. így általában hacsak a téma nem követeli meg, akkor igyekszem ezt az oldalam mutatni. Önkéntelenül is állandóan vigyorgok azt hiszem, bár én nem látom magam kívülről, de a legtöbben ezt mondják. – Kíváncsian várom, hogy mivel. – De tényleg, szerintem tök érdekes lesz. Mert ha megígéri, hogy meglep majd, akkor az bizonyosan úgy is lesz, egyszóval tehát számíthatok arra, hogy nem csak azért mondja, hogy most visszavágjon, vagy éppen féljek attól, hogy majd visszavág. Szerintem majd valami cuki dologgal lep meg, mert ő maga is olyan cuki, hogy más nem is lehetséges talán.
- Lehet, nem tudom – vonom meg vállaimat mosolyogva. Szerintem nem vagyok kimondottan erős, és lássuk be, nem is teszek érte semmit. Mert eljárhatnék edzeni, vagy kviddicsezhetnék, vagy én nem tudom, de őszintén, rettegek a balesetektől. Na, nem a lábtöréstől vagy ilyesmi, az nem izgatna, de ha a kezeimben megy szét valami, akkor oda lenne az egész életem és a jövőm, így igyekszem minél kevesebb kockázatnak kitennem magam. – Szerintem senki. Olyan frusztráló. – Mármint nem tudom, nekem kicsit olyan mintha valaki állandóan ott állna felettem, és figyelne, hogy tényleg tanulok-e, és ez engem kifejezetten nagyon bosszant.
Csalódottan rázom meg göndör fejem, hogy nem, azt hiszem itt már nincs megoldás. Legfeljebb az újraépítés, de akkor sem lesznek ugyanolyanok. – Nem is rossz ötlet. – Nekem mondjuk sajnos nincs ilyenekre se időm, se energiám, de ha ő belevágna csak hajrá, tényleg. Én támogatom valahonnan a bűbájtan könyvem felől. Kitör belőlem a nevetés, ahogy megpróbál fenyegetően nézni rám, de igyekszem hamar rendbe hozni arcvonásaimat. – Nem tudom, még sosem láttam ijesztő hóembert – vallom meg az őszintét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nagyon szeretett volna Lili jó barátnője lenni Sárinak, olyan, akivel alkalomtól és helyzettől függően önfeledten mulathatnak, megoszthatják titkaikat (mármint a komolyakat) egymással, ha kell, sírásra ajánlhatják vállaikat a másiknak, vagy csak beszélgethetnek, mindenféle  rossz vagy elnyomott érzés nélkül, őszintén. Úgy gondolta, hogy túlvan rajta, hogy már nem úgy szereti, hogy szereti, csak szereti. De a belsőjét mardosó gondolatok, amiket a teljesen ártatlanul, komolytalanul felvetett téma előhozott, másról tanúskodtak.
És ő ezt nem akarta. Tudta, hogy nem lesznek együtt úgysem, Sári mást választott, szóval hiába epekedik utána. Akkor meg miért nem múlik el teljesen ez a haszontalan, senkinek se kellő fájdalom? Miért nem enged a szíve, lép tovább, és hozza ilyen helyzetbe? Hogy lehetne így jó barát, ha nem őszinte vele? Mert persze, lehetne, megmondhatná neki, hogy mit érez, de azzal csak azt érné el, hogy Sári távolságot tartana tőle. Mert úgy gondolná, az a helyes, és igaza is lenne. De Lili nem akarta, hogy ne találkozzanak, hogy ne legyenek jóban. És részben pont azért, mert még mindig úgy nézett rá.
Viszont tudta, hogy enélkül is a közelében szeretne lenni, nem csak a szerelemre éhes szíve, de olyan érzések is kötötték őt az eridonoshoz, melyek ugyancsak ott voltak köztük Benivel, vagy Pollival például. Szóval csak ki kellett vonni az egyenletből az ábrándokat, attól még semmi sem változna meg köztük Sárival, csupán nem kéne olyan nyomorultul érezze magát, mint most.
De most, ebben a pillanatban nem tudott segíteni ezen a helyzeten, és ahogy ezt realizálta, rájött arra is, hogy bár jó lenne még itt maradni az eredetileg barna, de most szőkével, jobb, ha megy, mielőtt még mindent elront.
- Rám örökké számíthatsz - jelentette ki tőle szokatlan komolysággal, úgyhogy gyorsan el is vigyorodott, hogy elüsse valami mókázással. - Feltéve, hogy mindketten vámpírok leszünk, vagy szellemekké leszünk. Bár egyik se túl vicces, azt mondják.
Megsimogatta még egyszer Sári állatkájának hasát, majd felemelte, és maga mellé helyezte, hogy fel tudjon állni.
- Bocsi, de közben rájöttem, hogy mennem kell. Van itt egy.. valami, amit el kell még intézzek, és.. szóval.. szóval érted.
Nem tudott mit kitalálni, mert lévén, hogy nem volt szokása hazudni, természetesen iszonyú béna is volt benne.
- Örülök, hogy láthattam a hajad így, de csináld vissza - nevetett még búcsúzkodás közben, majd pápát intett, és már kapkodta is a lábait.
Szüksége volt egy kis egyedüllétre most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#schoolprojekt
#megintitt
#bekezdünk
#Júlia

Be kellett vallania, hogy az iskolában mindent szeret, ami a tanuláson kívül van. Bizony, Marina Darik tipikusan az az ember volt, aki csak a haverjaiért vállalta bevállalta volna, hogy nem lóg el órát, de cserébe nem is figyelt volna a tanárra. Na de hát sajnos nem volt választási lehetősége, így muszáj volt együtt dolgozni azzal a navinés lánnyal. Persze nem a sárgákkal van baja, hiszen Kendével is mekkora haverok már, sokkal inkább a lány hozzáállásával voltak a bajok. Vagyis Mae lustasága nem fért össze az éltanuló Júlia mellett.
- Szerintem Farkasházy direkt találta ki ezt a feladatot - jelentette ki a barna, ahogy öt perc kemény csöndet követően eldobta a tollát. - Tudta, hogy én képtelen vagyok bájitalkodni, és azt akarta, hogy te majd motiválsz - találgatta, és a plafont nézte közben. Jah, hogy azt beszélték meg, hogy elolvasnak egy-egy anyagrészt, és utána cserélik az infókat? Szóval az úgy volt, hogy Marina figyelme nem a legjobb. Meg ha valakivel együtt van, akkor talán egy kicsit, mintha, esetleg, talán sokat járna a szája.
- De ebben a képletben, ha már ilyen dolgokban vagyunk, nem számította bele a mérhetetlen gyűlöletemet a tantárgy iránt. Ne érts félre, Rudolf bá'-t nagyon bírom, de ha nem megy valami, nem értem miért erőltessem. Akkor úgy se azzal fogok foglalkozni egész életemben, sőt. Valószínűleg el is kerülöm, hogy foglalkozni kelljen vele - jelentette ki a barna, saját elmondása szerint nagyon is elmésen. Bezzeg ha most Loki vagy Kende lenne itt, őket tutira rá tudná venni, hogy valami mást csináljanak. Mint amikor tanulás helyett rávette Kendét, hogy fütyülni tanítsa. Vagy amikor Lokival az élet hatalmas problémáiról beszélgettek, minthogy a sajtot miért eszik az emberek meg az egeret is.
- Te Júlia, mennyi van még a leckéből? Már mindenki elment aludni - kérdezett rá a szőkénél. Hú de nagyon ment volna már ő is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Marina
Hogyan készítsük ki Júliát fél perc alatt
(Darik recept alapján) ||| |||
______________________________________________________

Amikor megtudtam ki lesz a tanulótársam le kellett ülnöm. Különben is bajom van azokkal a naiv ribancokkal akiket az élet nem képelt fel, vagy lépett a szájukba, vagy rúgott hasba, vagy nyomott a porba. Akik körül ott lebeg a gyerekkorban általában szerte szálló burok, s ezért mindent rózsaszínnek, jónak, meg játéknak látnak. Akik képtelenek felelősséget vállalni a jövőjükért, helyette végigbasszák a fél napot a maradékban meg elvihorásznak a semmiről. Nem arról van szó, hogy az ember nem élvezheti az életet, vagy, hogy mindenkinek gyerekkori traumákat kellene elszenvednie. Inkább arról, hogy aki találkozott az élet valódi arcával, az sokkal jobban képes felfogni, felnőttként mire is fog vállalkozni, s hogy erre készülni kell. Tervekkel, tudással, hadsereggel.
Marina Darik egy ilyen ribanc volt. Aranyvérű külföldi család sarja, rossz jegyekkel, borzalmas attitűddel. Nem volt különösebben bunkó, sem gonosz. Nem nézett le, amiért félvér vagyok - bár szerintem fingja nem volt amúgy sem róla. Mégis volt valami benne. Az, amit a legtöbben soha nem fognak tudni elérni nálam, Marinának néhány pillanat alatt sikerült. Kibaszottúl falra tudtam mászni tőle. Azt hiszem leginkább a hozzáállása az élethez, amit képtelen voltam tolerálni. Első találkozásnál kicsi hiányzott ahhoz, hogy ne adjak neki el port. Ilyen eddig ha egyszer fordult elő velem. A mély benyomás után aztán minden is zavarni kezdett benne. Végül odáig fajult,  hogy ahogy előttem ült, az asztal túlsó végében, sötétbarna, hosszú hajával és unott képével már azért le akartam átkocsizni a picsába. De legalább csendben volt.
A magam részét olvastam. Mellé szorgosan jegyzeteltem, a fontosabb részeket a tankönyvben is kihúztam. Közöttünk egy tányér mézes-diós keksz csücsült az asztalon. A gyerkőcöket le szokta kötni az édesség, gondoltam Dariknál is működni fog. Mivel keksz, nem maszatolt, puha volt, így minimális morzsát hullatott, illata pedig alig volt, nehogy elfonja a figyelmet a tanulásról. Egy darabig működött is, aztán mint a legtöbb gyereknél lenni szokott, ez a hülye is elunta magát.
A megállapítására felpillantottam. Arcomon nem tükröződött semmi bosszúság. Milyen édes gondolat. Én azt hittem Farkasházy véletlen talál ki feladatokat. Mint mikor valaki leeszi magát, aztán, hogy kimosni nem tudja, kénytelen megtartani. A bácsinál is valahogy így lehet. Hupsz egy feladat, na akkor már adjuk ki ha így alakult.
- Biztos csak szeretné, hogy jobb jegyeid legyenek - feleltem mosolyogva. Oh de milyen nehéz is volt ezt a mosolyt a képemre erőltetni, s a hangszínemet nem egy pofoncsapás szintjére leengedni.
Következő mondatain egy picit elgondolkodtam. Milyen lenne ha mindenki ilyen hozzáállással állna a dolgokhoz? A nővérek megjegyezhetnék a lélegeztetőgépre kötött embernek, hogy ha nem tud levegőt venni, akkor nem kell erőltetni, vagy a tolókocsis bácsinak, hogy ha nem képes lábra állni. Igaz, ezek drasztikus példák. A bájitaltan mellőzésével nem árt másnak, csak saját magának, mégis mindenhol is bele akartam kötni abba, amit ez a Zagyvadék kiejtett a száján.
- Hm én lassan végzek a részemmel, ha te is befejezed akkor összevetjük őket és mehetünk aludni - válaszoltam szelíd higgadtsággal kérdésére. Bár gyanítottam, hogy ő sehogy se állt az ő részével. Amikor csak rápillantottam, soha nem a könyvet nézte. Úgy nehéz olvasni. Aztán meg nincs is annyira későn, csak már az okosabbja befejezte a tanulást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Nem tudja, de kicsit úgy érzi a csaj feszült. Hiába az edzés, a levezetés, mintha így lenne. De Kende is tévedhet, nem lenne nagy ritkaság, ha ez most sem lenne másképp. Halvány mosollyal ajkán ingat a fején, amikor a lány reagál a megjegyzésére. Ezúttal nem morcis orr ráncolás jött, hanem összeszökő szemöldökök. Ha nem is ismeri a Vuk regényt, azért az, hogy fürgének nevezi a lábát nem egy akkora világromboló dolog. Jó, a mugli mesét amúgy se sok aranyvérű vágja, mint bálna az iszapot, de Kende feledékenységével még azt hozzá se csapja, hogy bizony a lány durván kanadai. Így aztán csak levágja magát a padlóra. Azon mosolyog szélesebben, hogy Róka is társul hozzá, így felteszi kérdését. Magához képest türelmesen vár és figyel a vörösre. Mugli sport lesz, az már biztos. - Amerikai focizni akartál? - biccenti oldalasan a fejét, amíg szorosabbra kezdi húzni a cipőjének a fűzőjét, hogy fogja a bokáját rendesen. Közben igaz nem pillant el Rókáról. - Vagy valami ahhoz hasonló? De ez tök állat! - lelkesedik kissé. - Gondolkoztam én is hasonlón, de sosem próbáltam végül. Most meg már nem is kockáztatnám meg - kicsit halkabbá válik a hangja és egy pillanatig vacillál, hogy folytassa-e. Hamar túllendül a dolgon. - Az elemim miatt nehezebben gyógyulnak a sérülések. Nem kifogás, csak tudod, azért szeretnék figyelni rá - legyint végül, majd két tenyerén támaszkodik meg maga mögött. - Tudod, tök furcsa ez - mosolyodik el kedvesen. - Sose voltam egy nagy kérdezgetős, vagy kíváncsiskodós, de veled mindig jönnek. Szólj ám, ha zavarna vagy ilyesmi - neveti el magát halkan. - Gondolom az, hogy nem beszélsz csak jobban késztet, hogy megtudjak rólad dolgokat - von vállat könnyedén. Halvány lila fogalma sincs. Egészen eddig fel sem tűnt neki a dolog, de különben ez klasszul jön Kendének is. Kis változatosság sose árt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

zárás
Szorosabbra húzza magán pulóverét, ahogy elkényelmesedve beleburkolódzik a nyugalomba. Lábujjaitól feje búbjáig megmozgatja minden kis izmát, megnyújtja nyakát balra, jobbra, nehogy elgémberedjen, vagy ami még rosszabb - idő előtt megpúposodjon. Úgyis vár még rá elég borzalom - emlékezteti magát sztoikus nyugalommal -, kopaszodás, kiütések, csak hogy pár kellemest emlegessünk a kellemesek közül. Részéről ennyivel lezártnak is tekinti a beszélgetést, hiszen az eridonos nem mond rá hirtelen mást, így visszafordul könyvéhez. Bal fülébe lassan visszavándorol a fülhallgató odaillő fele, ujjai között pedig halkan sercen a lap, ahogy a következő fejezethez ér. Hazugság lenne azt mondani, hogy szeretne jó előre felkészülni mindenre, és most azért olvas ennyit, hogy aztán a tanév további részében kisujját se kelljen mozdítania, de ha már így felmerül, valahol ez is benne van a pakliban. Inkább okozhatja a hirtelen jött szorgalmidömping amivel foglalkoznia kéne, de nincs kedve, így még előttük beiktat inkább egy párszáz oldalas könyvet… Elvégre ez is tanulás. Ő csak szorgalmas, ő nem halogat!
- Menj csak - kapja fel a fejét zavartan, majd ugyanígy bólint a neki szegezett… felszólításra? Nem teljesen érti, vajon beszélt hozzá korábban, csak ő nem figyelt, és nem vette észre? Végignézi, ahogy Nonó kisiet, és bár nem teljesen érti, mi történik, de vállat vonva olvas tovább. Ugyanígy akkor is, amikor az eridonos visszaérkezik. Biccent neki, még egy óvatos mosolyt is megenged, majd inkább kicsit kínosan lejjebb csúszik, és füleit bedugva kerüli a további kontaktust a következő étkezésig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Helyeslően bólogat, hogy ez bizony amerikai focinak készült, halvány mosoly szökik arcára, hogy akkor ezek szerint felismerhetően sikerült a mutogatás és találgatás is. Nagyon más ilyen formához kötődő sportot nem ismer, és bízott abban, hogy Kende is képben van az ilyenekkel. Meglepi, hogy azt mondja, ő is kacérkodott a gondolattal, mert nem gondolná, hogy Magyarországon olyan kultúrája és népszerűsége lenne, hogy valóban kipróbálhatta volna valahol. Persze, hokicsapatok is vannak, tehát ez miért lenne kivétel. Tekintetében kíváncsiság csillan, mutatóujjával a fiú felé bök, ezzel visszadobva a kérdést a maga módján. Mert kíváncsi, hogy melyik sportot próbálta volna ki. Valami extrémre tippel, ilyen sziklamászás, vagy random ugrás, esetleg ejtőernyőzés. Ő ilyenekbe sosem fogna bele, egyrészről túl sok mindentől fél
Megértően bólogat, hogy persze érti őt, hogy nem keres kifogásokat, ez létező dolog, amire vigyáznia kell. Biztosan ő is odafigyelne, lehet még a sportot is abbahagyná, ha nem is teljesen de azért erősen visszavenne. Mert állandóan lesérül, de tényleg. Hol a bokája, hol a csuklója, hogy a fejét repeszti meg egy szerencsétlen eséssel. Így azért viszonylag könnyen és gyorsan gyógyul szerencsére, nem akarja átélni azt, hogy milyen az, ha nem így van esetleg. Jobb ez így, különben a fél életét a gyengélkedőn tölthetné.
Kérdőn billenti oldalra a fejét, hogy mi olyan furcsa, majd széles mosolyra húzódnak ajkai. Megrázza fejét, hogy nem zavarja, kérdezzen csak, ha akar, ha tud, válaszol szívesen. Persze nem biztos, hogy mindenre tud és akar is, de azért igyekszik. Bólint, hogy igen, ez valószínűleg épp így van, mert nem ő az első és biztosan nem is az utolsó, aki örökösen kérdezősködik jelenlétében. Elvégre vele így a legegyszerűbb kommunikálni, mert amúgy nem sok mindent lehet kihúzni belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Halálosan unja már Dominikát is, meg azt a világra szóló produkciót is, amit minden héten kétszer előad. Annyira a szívére vette, hogy Ervin megbukott és évet kell ismételnie, hogy elhatározta, amíg ő él, ilyesmi nem ismétlődhet meg. Arra persze nem is gondolt, hogy a fiút szimplán csak nem érdekelte, s mivel fogalma sincs, mit kezdjen az életével, csak akart még egy potyaévet... Áh, nem fordulhat elő, hiszen a híres Somogyi családban csak zsenik és karrieristák vannak.
Most is, ahogy testvére teljes beleéléssel magyaráz, érzi, hogy elnyomja az álom. Már látja maga előtt a szinte bántóan zöld gyepet, melyen Császár rohan végig, majdnem nyelvére lépve. És tudjátok, hogy ebben az idilli, képzeletbeli képben ő mit tesz? Nos, hever a pázsiton, engedi, hogy a szellő bele-belekapjon némiképp lenőtt szőke tincseibe, s az ellen sem tiltakozik, hogy az álom megváltásként pillájára hulljon. Ó nem, eszében sincs megakadályozni ezek bármelyikét, csakhogy a kegyetlen valóság az, hogy míg odakint verőfényesen süt a nap és mindenki élvezi a tavasz utolsó, lanyha napjait a nyár rekkenő hőségének érkezte előtt, addig ő a tanulószobán gubbaszt és bűbájokról hallgat kiselőadást. Olyan bűbájokról, amiket természetesen kívülről betéve tud. Ha tehetné, ásítana, de nem tervezi még jobban felbőszíteni nővérét, így a jól betanult nyitott szemmel álomba szenderüléshez folyamodik.
Mondanom sem kell, hogy nem tart sokáig: arca, mintha érdeklődőn hallgatna, szemei a papírra szegeződnek, senki sem mondaná meg, hogy éppenséggel egy hajszál választja el attól, hogy hangosan horkoljon - amit nem szokott. Egy ideje azt is megtanulta, hogy becsukja a száját, így hát kicsorduló nyálcseppje sem árulhatja el ravaszkodását. Remélhetőleg Dominika sem veszi majd a szívére, hogy öccse kényelmesen kipiheni magát ezen a csodaszép, madárcsicsergős napon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Szögezzük le, Domcának semmi baja nem lett volna azzal, ha Ervin leteszi a VAV-ot, majd közli, hogy kihagy egy évet. Hiszen annyian csinálják ugyanezt, elmennek, világot látnak (a sarki közért és a belvárosi kocsma között), vagy dolgoznak, pénzt és tapasztalatot szereznek, élnek kicsit, boldogok. Na de na, a bukás egy teljesen másik helyzet. A lány pontosan tudja, hogy öccse alapjáraton, normális körülmények között (talán) nem hülye, eskü alatt vallaná, hogy még fejére sem lett ejtve soha. Nem érti hát, hogy most akkor hogyan volt mégis bolond annyira, hogy elsinkófálta az esélyét öt gyönyörű év még gyönyörűbb befejezésére. És tetszik nem tetszik, vagy tanulnak, vagy Ervin mehet házidokihoz, hogy írjon beutalót, nézze meg egy neurológus. Vagy fejlesztőpedagógus.
- A piroinitio és a pirocus közti különbség tehát messze nem elhanyagolható - ér végére egy újabb fejezetnek harmadéves jegyzeteiből. De miért harmad, ha egyszer Ervin ötödévre jár? - kérdezhetné bárki, de nehogy hamis ábrándokat kergessünk, az elsőévnél kezdtek, csak gyorsan haladnak. A lány felpillant a szövegből, ezúttal valamivel hosszabb ideig, mint korábban olvasás közben tette. Öccse semmit nem reagál, csak mered előre, Domcában pedig egy pillanat alatt szalad fel a pumpa, és a vaskos könyvet tenyereivel csapja össze, hogy aztán a gerincet az asztallaphoz verje. Vesztenivalója nincsen, elvégre Ervin vagy tényleg nem figyel, és akkor megérdemli a meglepetést, vagy figyelt, de még akkor is éppen meg van bukva, úgyhogy szintén megérdemli. Ah, a testvéri szeretet.
- Ervin - hangzik fel rögtön az ördögivé mélyített szólam. - Idézd fel az előző három mondatomat. - És bizony jajj lesz, ha erre ööözés a válasz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hall hangokat, azt is ki merem jelenteni, hogy hallja Dominikát, ahogy ugyanazon a monoton, magyarázós tanár hangon nyomja a szöveget, mint eddig. A szavak persze nem kivehetőek, néhány latin kifejezés megragad, de így félálomban nem igazán tudja, hogy merre járnak az egyébként másodéves tananyagban. Ne, kérlek, könyörgöm, senki ne kérdezze, miért járnak még csak itt. Azt se, hogy jutottak idáig.
Legszendébb, legcsodásabb álomképéből a becsukódó könyv keltette orkán riasztja fel, majd az a mérhetetlen hangerő, amivel a nehéz gerinc az asztalhoz csapódik. Bár eddig se voltak csukva szemei, most aztán kipattannak, akárha felriadt volna. Bár kitörölhetné az álmot fáradt íriszeiből, de ehelyett Dominikára nézve már látja, hogy nagy a baj. Egy animében most akkorát nyelne a főhős, hogy visszhangozna tőle még az iskolaudvar is, neki azonban csak annyi jut, hogy próbál nagyon értelmesen nézni nővérére. És akkor jön a százdolláros kérdés. Mit száz, van az ezer is, de mit számít, mikor valahol a Finite Incantatem-nél elvesztette a fonalat?
- Nem lehetne, hogy csak az utolsót? - unottan, meggyötört grimasszal arcán veti hátra fejét, majd megadóan felemeli kezeit. Ez nem lesz nehéz, mert az egyik mondat csupán a neve volt, a másik meg, hogy idézze fel az előző hármat. Tehát már csak arra kéne rájönnie, mi volt az 'Ervin' előtt. Elvileg az általános ellenvarázslat után a tűzvarázslatok jönnek, tehát logikus, hogy a Piroinito-val akart valamit. Próba szerencse. - A lényeg, hogy a Piroinito egy nagyon hasznos, de veszélyes varázslat. Ervin. Idézd fel az előző három mondatomat. Tessék - elégedetten biccent és pofátlan módon ásít egyet, kezét is csak tessék-lássék módon rakja szája elé. Na ha eddig nem húzta ki a gyufát, most biztosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem elég csupán hangokat hallania, elvégre hallhat bármit, az még nem garancia arra is, hogy a szavak értelmét vissza is fogja tudni adni. Márpedig a lánynak garancia kell, most már saját büszkesége sem engedi, hogy egy szárnyai alá vett korrepetált másodjára is elhasaljon az alapképzés záróvizsgáján. Egy dolog nyugtatja: még kétszer nem fog bukni, mert akkor egy évfolyamra kerülne Zentével. Márpedig az a szemforgatás, amit a múltkor megengedett magának Zente hisztije hallatán arra engedi következtetni a lányt, hogy továbbra sem szívesen közösködne egyetlen öccsével. - Nem. - Vágja rá a választ ő is, hasonlóan lenyűgözetlen stílusban.
Annyira tudta. Annyira Ervin. És Domca annyira, de annyira hozza mindjárt a nádpálcát, és annyira de annyira meglengeti öccse előtt, és annyira de annyira élvezni fogja ezt.
- És szintén nem. Ez az előző kettő, plusz az aktuális. Ha egy mondatban azt mondod, hogy az előzőben elmondtad, hol van a kulcs, akkor nem a kettővel azelőttiben mondtad, hanem az azelőttiben, mert az aktuális az még nem előtti. Egyébként pedig összehasonlítottam két varázslatot, nem kifejezetten a piroinitióról beszéltem, úgyhogy most megkérdezném, hogy miért is nem figyeltél. Ó és Ervin - hadar tovább, mielőtt helyt adna közbevágásnak... Bár mindketten tudják, hogy a "miért is nem figyeltél" csupán erősen költői frázis volt -, meséltél nekem egyszer egy viccet. - A lány előhúzza táskájából a már oly sokat emlegetett nádpálcát. - A teve megbotlik; egy, mondja a férfi. - Azzal kecsesen, finom mosollyal lefekteti a pálcát maga mellé az asztalra. - Szóval, mit is mondtam el a pirocusról?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Igazából azzal, hogy határozottan rávágta, hogy 'nem', tulajdonképpen az vált azzá a mondatává, ami előtt volt három másik és ami így kijött. Még mindig olyan kis megvezethető, annak ellenére is, hogy végső soron idősebb Ervinnél... Már épp gondolná, hogy közbevág, de a lány nem egyszerűen hülyeségeket hord össze, hanem szándékosan hadar is, így végül be kell látnia, hogy teljes mértékben felesleges bármiféle erőfeszítés. Különben is, erre kellene pazarolnia megmaradt energiáját? Ugyan.
- Mert nem érdekel, amit mondasz - annyira flegmán és annyira nemtörődöm módon válaszolja zsigerből, hogy még a közbevetett és megkezdett 'ó és Ervin' sem zökkenti ki. Persze akkor, mikor a pálca előkerül, azért átfut agyán a menekülési terv elkészítése. Külön aljasság, hogy azzal a viccel hozakodik elő, melyet még ő mesélt, de ha azt gondolná Dominika, hogy ezzel itt és most vége van a harcnak és megtörte Ervint, nos akkor bizony nagyon nagyot téved. Csak most kezd belemelegedni a pimaszságba, s mivel semmi sem dühíti jobban, mint az, ha magasról tesznek a fejére, öccse épp ezt a kártyát tervezi kijátszani.
- Igazán ötletes, de remélem te sem gondolod komolyan, hogy hagyom magam megverni a tanulószoba közepén - annyira unottan és cinikusan beszél, hogy arra nem is találok megfelelő leíró jelzőt. Vakítóan kék íriszeiből süt az érdektelenség, ám a kérdést hallva nagy kegyesen feljebb ül székén, keresztbe fonja maga előtt karjait és egy óvatos, de végtelenül idegesítő mosollyal arcán nyílnak szét ajkai. - Azt, hogy az nem a Piroinito - mosolya kiszélesedik, s miközben adja a teljesen idiótát, valahol mélyen jól szórakozik. Domcát mindig is bőszítette, ha valaki nem hajlott meg az akaratának, s most sincs ez másképp, bármennyire is próbálja leplezni bugyogó indulatait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egy csúnyábbnál is csúnyább pillantás, mindösszesen ennyit szán a fiúnak válaszul, aztán az, hogy mindemellett hangereje jelentősen megnő, ujjai kopogni kezdenek az asztalon, és szeme is mintha tikkelne, az már másik lapra tartozik. Oké, ha így, akkor így, akkor Domcát sem fogja érdekelni, amit Ervin mond. Még nyelvet is ölthetnek, hogy megkoronázzák ezt a szintet.
- Prefektus vagyok - mint arra szeret mindenkit emlékeztetni -, kiszabhatok neked bármilyen büntetőmunkát, én nem a veréstől félnék a legjobban. - Majd feszült vonásai kapnak egy ártatlan színezetet, ahogy tenyerével eltakarja száját, hogy csak Ervin lássa mit tátog: - azt majd otthon. - Kacsint kacsint. Aztán nagy levegőt vesz.
Pedig épp csak elrendezte magát, épp csak kezdte elhitetni magával, hogy ő ül a magasabbik lovon, erre tessék, ismét minden igyekezete semmibe vészni látszik, csalódottságát pedig arca is hűen tükrözi. Nem lesz ez így jó. Lehet, hogy ez a fiú számára sértőnek fog tűnni, de Domca a kitérő válasz alapján szentül megrögződik abbéli hitében, hogy öccse jövőjének teljes mértékben befellegzett - hacsak persze nem adja el szerveit a feketepiacon. Nem az az első gondolata, hogy Ervin szívatja őt, nem, úgy gondolja, hogy a fiú azért nem válaszol a feltett kérdésre, mert nem tud. Bízhatna jobban a másikban? Talán. Tesz ő azért, hogy ez így legyen? Nos, Ervin, teszel?
- Én csak azt mondtam, hogy a pirocus - kezd bele tehát ismét egy mély levegővel, az elejéről kezdve el magyarázni megint mindent. Persze, kegyetlenek a módszerei, persze, kéretlenül tukmálja rá segítségét a másikra, de azt azért meg kell hagyni, hogy birkatürelemmel próbálja újra és újra megtanítani a dolgokat. Csak hát, ha nem tudja, hogy a másik mit nem tud...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hangosan felnevet arra a kijelentésre, hogy ő prefektus. Senki se sértődjön meg, de tényleg senki, ám magyarázza már el valaki, hogy mégis ki nem szarja le? Milyen indokkal bünteti meg? Hogy elaludt egy olyan korrepetáláson, amit nem kért magának? Hogy a testvérével szemben pimasz - mint egyébként minden normális kisöcsi a nővérével? Ugyan már.
- Csak egy okot mondj, amiért kiszabhatnád, testvérkém. Csak mert a 'nem figyelt eléggé az unalmas beszédemre' kevés lesz ahhoz, hogy Volkovot meggyőzd - bár mindketten tudják, hogy Ervin csodaszép szemeivel inkább Eleanorához fordulna, aki kérdés nélkül védelmébe venné. Még lefeküdni is hajlandó lenne a nővel, csak kíméljék meg ettől a szenvedéstől - bár azt hozzátenném, hogy a vele való szex anélkül is bőven giganagy igen a rellonos részéről, hogy kapna cserébe bármit.
A verésre nem is reagál, ellenben továbbra is szent küldetésének tekinti az eridonos őrületbe kergetését, így nyilvánvalóan komplett hülyének tettetve magát válaszol a kérdésre. Azt reméli, hogy Dominika jól felpaprikázza magát és dühében inkább ott hagyja, ám ahelyett, hogy ez történne, elölről kezdi a magyarázatot. A fiú némiképp döbbenten és értetlenül pislog a másikra, aki belelovallja magát a Pirocus elméleti és gyakorlati hátterébe. Hát ezt meg már ő nem bírja idegzettel.
- Szívesen megkérdezném, hogy te tényleg ilyen hülyének nézel-e vagy szándékosan csinálod, de megkímélem mindkettőnket a választól. A pirocus bűbájjal tüzes jeleket lehet vésni a tárgyakba. Lehetne, hogy ne a másodéves anyaggal fárassz, hanem valami olyannal, amit nem tudok? - széttárja karját és halál unottan, lassan int a fejével nemet. Olyan apró jobbra-balra mozgatás ez, amit csak akkor szokott használni, mikor ő beszél retardáltakkal. Baj lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Felhorkan a visszavágásra, és oda nyúl, ahová igazából minden prefektus először tenné... Nem, nem a jelvényéhez, nem, nem is a pálcájához. Más ötlet? Oké, akkor mondom - Prefektussal szembeni tiszteletlenség, rémlik ilyesmi? - vonja fel szemöldökét, de az egész képen ront az a villanásnyi mosoly, ami a lány szája szélén tűnik fel, és nem elég gyors, hogy elrejtse. Hányszor fenyegette már meg ezzel Ervint? És hányszor is kapott ebből ténylegesen büntit? Sokszor, és kevésszer, nem olyan nehéz kitalálni. Az igazság az, hogy Domca pontosan tudja, hogy ebben a tekintetben már hitelét vesztette, hogy miért próbálkozik vele mégis, az egy olyan költői kérdés, amire viszont nem szeretné megadni a választ. Az értelmetlen szófecsérlés helyett inkább visszatér tehát a magyarázáshoz, remélve, hogy annak nagyobb lesz majd a keletje.
Már éppen belendülne, ezúttal a tankönyv támogatását is elhagyva, végig Ervin tekintetét keresve gesztikulál, hátha így előbb észreveszi majd, mikor süpped megint a nyitott szemmel alvás nyugalmába. Szavai azonban torkárra forrnak, ahogy álom helyett az indulat kúszik fel öccse tekintetébe, és ha ez még nem is lenne elég, hangjával is megakasztja. Kérem? - Nem - vágja rá felháborodottan a választ annak ellenére is, hogy Ervin hadarása látszólag ennek szeretné elejét venni. Nem nézi hülyének, de a jó alapok fontosak! Nagyon fontosak. És a VAV az elmúlt öt év anyagáról szól, szóval miért ne lehetne benne tűzvarázslat? Érzi, hogy arca pirosodni kezd a hangnemre, pengevékonnyá préselt ajkai közül azonban még pár rövid pillanatig nem szökken ki más hang. Rendben van, elszámol tízig. Végülis megadta a választ a kérdésre, úgyhogy tulajdonképpen léphetnek.
- Szeretnél inkább hatodikos anyaggal foglalkozni? - teszi fel halkan (és kit akarunk átverni, azért némiképp ingerült-pattogósan) a kérdést, azonban hangereje ezúttal nem csak idegességének szól. Elméletileg a házirend szerint nem lenne teljesen szabályos diáknak másik diákot fensőbb évfolyam anyagából tanítani, de ha ez motiválni tudná Ervint a fejlődésre, a lány még ezt a szabályt is kész áthágni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#schoolprojekt
#megintitt
#bekezdünk
#Júlia

Hiába a feltett kérdések, Júlia mindegyiket úgy reagálta le higgadt magabiztossággal, hogy azokat képtelenség lett volna ezek után visszapasszolni. Ilyen unalmas szőkét még talán a levitában se pipáltak még. Prefektusi címet is kéne neki adni. Mármint hiszi az ember vagy sem, kisebb bajkeverőnek tűnt, mint Kende, bármennyire is szerette a haverját.
- Igen, valószínű, csak így meg le fogom rontani a jegyeidet. Inkább hagyott volna egyedül szenvedni, és akkor nem ártok vele másnak – jelentette ki azonnal Marina, mert igazából ez volt, ami legjobban zavarta. Szomorkásan nyúlt még egy mézes sütiért, mert hát a majszolás mindig segített a szomorúságán. Ráadásul amíg evett, addig se kellett újra a tananyagra koncentrálnia. No nem mintha eddig nagyon tette volna.
- Én arra gondoltam, hogy esetleg holnap átfésülhetnénk a dolgokat. Csak mert még be akartam nézni Lokihoz, mert egész délután az illúzóját gyakorolta – magyarázta tovább a barna, kitalálva egy újabb indokot, csak hogy végre szabadulhasson. Bár ez csak félig volt kifogás, mert igazából tényleg kíváncsi volt meddig jutott a szöszi, de leginkább akkor is csak menni akart már. Hát komolyan, nem látja a másik, hogy mennyire szenved?
Újra maga elé húzta a könyvet, és olvasni kezdett. Aztán egészen jutott két szóig. Bizony, két TELJES szóig. Hát nem zseni?
- Tudod azért is, mert ha most átolvassuk, akkor holnap friss aggyal amúgy is könnyebb az összefüggéseket egyberakni. Mert hogy éjszaka az agyad még dolgozza fel a kapott infókat, és rendszerezi – fejtegette, és kezével mutogatott a feje mellett, mintha csak azt próbálná megmutatni, hogy is zajlik a folyamat. – Szóval esetleg holnap délután egy újabb ilyen session? – dobta be az ötletet egy kérlelő mosoly mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Lesz még mit tanulnom a jelvénnyel, úgy érzem. Sosem voltam jó a nyomozós dolgokban, még egy szimpla társasban is tudtam veszíteni és persze, elsiklani olyan dolgok felett, hogy néha már rám szóltak, hogy számoljam át vagy olvassam át, mielőtt döntök. Nem tartom magam logikátlannak, csak inkább… figyelmetlennek? Nem volt eddig belőle gondom, remélem most sem lesz, más kérdés, hogy mi fog sikerülni ebből az elképzelésből. Így aztán, nem most lesz életem fogása, kezdem érezni. Hiába szaladnék, vagy hívnék ide valakit, a tettes, mire mi ezt, ezeket megvitattuk, már simán akár Bogolyfalván jár és vissza sem néz. Szóval, fújok egyet, egy kicsi vereségízzel a számban, de nem, mert még nem veszett semmi, talán nem. Talán rájövök a dolgokra, de Lili kizökkent belőle. Nagyra nyílt szemekkel nézek rá, majd csak pislogok. Egyedül megoldani? Nos, az már nem lehetséges, mert ezt, ha nem is most azonnal, de mindenképp jelenteni fogom valakinek. Nem tettem le róla és nem is fogok, ha már szétválunk és a nézelődés közben keresek egy felnőttet. Jobb lesz így, mert akkor még én kapok majd amiatt, hogy nem szóltam. Egyedül megoldani… ahhoz az kellene, hogy meg tudjam szüntetni a folyosót sújtó bűbájt, de úgy érzem, erre a tanult “Finite Incantatem” se lenne elég, mert olyan szövevényesnek tűnik. Először is, ott a virágos mező, fejjel lefelé, azt kéne virágmentesen eltüntetni, aztán még ki tudja, mi akad a fűszálak között.
- Neeem, nem. Ezt én egyedül nem tudnám, hát le kell onnan azt szedni. Ahhoz én nem vagyok még elég ügyes, meg nem is örülne sem Matyi bá, sem senki más, hogy én ilyen… magánban nyomom - rázom meg a fejem, hogy nem engedek abból, hogy én itt majd hős leszek. Már akkor is szoktak dicsérni és köszönni, amikor valami különös helyzet miatt szólunk, még nem voltam prefektus tavaly, de szóltam, hogy valaki állandóan kipingálja az egyik folyosó falát, nem tudom, hogy meglett-e a tettes, de azt tudom, hogy örültek, hogy nem hagytuk, hagytam szó nélkül. Amúgy nem vagyok spicli, nem szoktam beköpködni embereket, na nincs okom rá. De ha nincs ott már rég valaki, akkor meg nem ártok senkinek, szóval, egy ilyen félmegoldás. Közben a homlokom ráncolom.
- Nem, nincs tudomásom szerint főprefektus… de az minden bizonnyal a legidősebb lenne, logikusan. Nem léptetnek elő prefektusokat, csak le - mert vannak persze olyanok, akiktől elveszik később, mert nem csinálják a dolgukat időben vagy nagyon rosszul. Nem tudom név szerint ezeket, voltak, akikről mindenki tudott, és voltak, akikről csak később, hogy jééé, hova tűnt. Érdekes lenne egy főprefektus, de amilyen arcoknál van a jelvény néha, felesleges.
Talán a szavaim is, hogy mi kell ide, vagy mi sem, de megoldjuk. Tényleg mondanám neki, mármint a tanárnak, még ha annak az első gondolata lehet Lili lenne, mint tettes. Szerintem azért nem, mert akkor nem lenne itt, nem épp a legjobb dolog a helyszínen maradni, ha a gyanú halovány, akkor sem. Aztán ki tudja, lehet, hogy akkorát tévedek, mint a ház. Azzal mondjuk biztos, hogy erre indultam el. A hosszabb út kellett volna, mire azonban ezt mondom magamban, már mindegy… Nem kiabálok többet, ellenben nagyon félek attól, hogy leesek, ki is tépek pár fűszálat, ekkor veszem észre, hogy ez nem ezen múlik. Kiengedem ujjaim közül, ahogy lassan felülök, ugyan úgy lógva közben fentről le és mégis, mintha csak a talajon lennék. Bár ettől még mindig kellemetlen.
- Le tényleg nem, de… Nem tudom - mozdulok, egyelőre lefelé nézek, így az olyan, mintha amúgy a réten lennék. Csak amikor tekintetem előre, lefele, illetve felfelé esik, akkor jut eszembe, hogy nem jó helyen vagyok. A gyomrom bukfencezik, mint amikor hirtelen indul a lift fel vagy le, nem merek felállni. Egyelőre csak rendesen leülök a fenekemre és kapaszkodok megint a fűbe.
- Légyszi! Lehet, ha sétálni kezdek vagy felállok, leesek. De most olyan, mintha a plafonra ragasztottak volna! - tudtam én, hogy kell tanár, viszont azt nem, hogy pont hozzám. Na ezt ha majd a többiek hallják… nem lesz semmi, talán csak kioktatnak, hogy ne dőljek be ilyeneknek vagy éppen, másoknak. - Könyv? Hol volt itt könyv? Hé! - ne most könyvtárazzon. Hunyorogva figyelek lefelé, ahogy látom mozogni. Én mindent megnéztem és nem láttam, ezek szerint ő vagy igen, vagy tudta, hogy ott van. Sóhajtottam egyet, most akkor mégis tévedtem? Mindegy, nem érdekel a tettes most, csak le szeretnék innen kerülni, egyben.
- Siess, kérlek! Azt hiszem szédülök - pedig nem olyan, mint a mászókán lógni le, nem kezd a fejem fájni sem. De attól még nem kellemesebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Furcsák néha az indokok, hogy miképp találkoznak az emberek. Nekem akkor volt merszem, miután bátyám hangosabb volt és bár tudom, hogy nem volt mindig és minden jó köztük utána, az nem azt jelentette nekem, hogy megszűnt létezni. Persze, teljesen érthető lett volna bármikor, ha azt mondja, engem sem szeretne látni, az viszont kérés nélkül is ment, hogy amikor mégis megtörtént, nem traktáltam a bátyámmal. Nem vagyok én randiguru, sem az, aki bármit is kelt a másikban azzal, hogy közli a valóságot, mi és hogyan áll jelenleg. Nem, ez sose történt meg. Az az ő dolguk.
- Akkor jó, azt hiszem, én is - és valóban, mert nemigen tágítok én sem könnyen, bár, mikor hogy alakul. Persze, akadnak esetek, amikor muszáj, azonban most nem éreztem annak. Én nem tettem remélem semmi olyat, amely miatt indokolt lett volna.
- Nyugodt vagyok amúgy - kicsit füllentek, mert amúgy rettentően izgulok. Tipikusan megemelkedett a pulzusom, kicsit “hangosabban” kalapál a szívem, de amúgy semmi más bajom nincs, bízok benne. Sokat gondolkodtam, hogy merjem-e, mert mindig is voltak nekem gondok a mozgással, de úgy vagyok vele; miért ne? Egyszer - majdnem - mindent ki kell próbálni és ez remek alkalom arra, hogy ezt legalább igen. - Remélem nem kell elkapnod, ahhoz már nehéz vagyok. És mit jelent az, hogy megtanulni esni? - ezt most nem egészen értem, hogyan kell ezt tanulni. Ha esik az ember, akkor sokszor nemigen van ideje reagálni. Mármint, van, amikor ösztönösen kitartja valaki a kezét, vagy éppen fordul valahogy, láttam már hasonlót, de ezt tanulni kell? Mert akkor a válaszom, egyszerű.
- Én ilyenről nem tanultam - rázom meg végül a fejem, hogy akkor ez el is dőlt. Még valami, amit tanulnom kell, ezek szerint. Lepakolva aztán, hamar a lényegre is térünk. Megállok a léc előtt, majd megfogom a kezét, nem szorongatom persze és felállok rá. Kicsit ügyetlenkedek, de végül egészen egyenesen állok meg rajta. A lábaimon látni, hogy keresem a jó pontot, hogyan kényelmes és biztos is, de az is abbamarad végül.
- Rendben van, oké. Elindulok - bár most jobban ver a szívem, de nem vagyok magasan sem. Megemelem a lábam, de abban a pillanatban megingok kicsit és visszateszem. Ez így nem jó, lefelé néztem. - Én béna leszek ebben nagyon - nevetgélek egy sort, ahogy kihúzom végül magam, nagy levegőt veszek és megint megpróbálkozom egy lépéssel. Siker, majd a második, de a harmadiknál inogni kezdek ismét és megállok, a lábam helyezgetem.
- Ez nehezebb mint hittem… - pedig csak lépkedni kellene rajta, csak hát… Még egyet előre, de nagyon esetlennek érzem magam hirtelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Bármennyire is próbált bátornak tűnni, egyszerűen benne volt az emberi ösztönökbe, hogy egy ilyen alkalomkor féljen. Legalábbis az első pár edzésen. Amíg bele nem jön az ember. Aztán amikor kötélre kell váltani, majd mikor egyre magasabban kell végrehajtanod a mutatványt. Viszont egy idő után annyira megtanulsz bízni a testedben, hogy az a kis feszültség is eltűnik, ami a lécre lépéskor benned van. És az, valami fenomenális érzés.
- Annyira azért nem tűnsz nehéznek. De az a lényeg, hogy ha esel ne ess kétségbe, csak próbáld minél távolabb tartani a fejed a földtől, és lehetőleg kézzel tompítani az esést. Illetve a gerincedre vigyázz - mutogattam közben a kezemmel is, hogy biztosan megmaradjanak benne az információk. Ha igazi kötéltáncra akartam volna megtanítani Zentét, biztosan nem léphetett volna fel a lécre anélkül, hogy az eséseket jól begyakoroltuk volna. De nem nagyon számítottam rá, hogy egyáltalán addig eljutunk, hogy az imbolygó huzalt tegyem a lába alá. Ez csak segítség neki a fejlődésben.
- Csak szép lassan. Nem baj, ha elsőre nem megy - biztattam egy mosoly kíséretében. - Azt jegyezd meg Zente, hogy az egyensúlyhoz a lábadon három pontra kell figyelni, azokon támaszkodsz a nagyujjad és a kisujjad alatti párnás részen, illetve a sarkadon. Ez a háromszög képes az egész testedet megtartani - okítottam közben, figyelve minden egyes mozdulatára. Mikor kicsit jobban megingott, rászorítottam kezére, hogy érezze, hogy velem biztonságban van. De nem akartam sulykolni belé ezt a gondolatot. Van elég testvére ahhoz, hogy tudja mi a bizalom.
- Ha nem érzed még rendesen az egyensúlyodat, nyugodtan tedd ki két oldalra a kezedet, hogy az is segítsen - tanácsoltam még. Mindenkinek más válik be, de vannak tipikus módszerek az egyensúly javítására. És ha esetleg Zente fel is emelte a kezét magasabbra, végig mellette tartottam kinyújtsa a sajátomat, hogy bármikor odakaphasson értük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Látszik az arcán azért, hogy csak meglepődik. Hiszen akármilyen kemény is a csaj, nem úgy fest, mint az a haverja, aki kétajtós szekrény létére hordja a rácsos fejvédőt. - Egy mugli ismerősöm mesélt róla még a Balatonon. Ő valami Raptoroknál van, de asszem nem a Bagolykő közelébe - próbál visszaemlékezni. - Ha szeretnéd rákérdezhetek neked, hogy kipróbálhatod e - von vállat, mert nem nagy dolog. Mondjuk utoljára a nyáron dumáltak, de no para. Roland megmutatta Kendének, hogyan kezelje ezt a kretén telefont, majd valahogy csak rájön a titok nyitjára, hogy a túróba találja meg a srácot. Pillantása zizzen egyet, Róka kezeire esik tekintete. - Snowboardoznék. Ez még kimaradt nekem – és tökre pótolni fogja egyszer. Volt már Finnországban, sőt az Alpokban is járt, de sosem akadt lehetősége ilyesmire, pedig igenis mozgatja a fantáziáját. Biztonságosabb a szörfnél, a két sport tökre hasonlíthat, mégis különbözik és frankón át akarja élni az élményt.
Mosolyog a lányra, gödröcskéje halványan bukkan fel, mert látszik, hogy Róka nagyon is érti ezt a dolgot a sérülésekkel. Ez van, a sportnak is meg van a vele járó szívós része, ezért sem árt, ha bármennyire is lusta dolgokhoz a technikát mindig is szerette pontosítani. Rókáéval éppen ellentétesen biccen a feje, arcán szélesebb mosollyal. – Tökre bírom – akkor is, ha valszeg nem bulis okokból csinálja a másik. De Kendére nem tartozik, ha így lenne, vagy akarná elmesélné, így aztán nem feszegeti a dolgot csak mosolyogva pattan fel. – Na, gyerünk, csapjunk oda – biccent a zsák felé. – Vagy rúgjunk, rúgj, nekem mindenhogy is jó – bólogat. Tényleg érdekli a csaj mire képes még, így aztán figyeli, amíg a fonott tincsek valahogy az edzés végén szemen nem csapják. Persze azon is csak nevet, kissé könnyezve, de nem problem. Igazából, tök jól érezte magát, hogy ezúttal nem egyedül nyúzta a bőrborítást a zsákon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Elég nehezen hevertem ki a tegnap délutánt, még mindig fájt az, hogy ilyen csúnyán összevesztem a lánnyal, szavai minduntalan visszhangoztak a fejemben, ahogy emlékeimben élt az a csók is, aminek nem szabadott volna elcsattannia. Ha az nincs, akkor nem vesztünk volna össze, és minden a legnagyobb rendben lenne. De semmi sem volt rendben, ráadásul még Borit is kerültem, s mikor összefutottunk, valami hülye indokkal leráztam. A történtek óta úgy éreztem, hogy gondolkodnom kell, ki kell tisztítanom az agyamat, ahhoz viszont egyedüllétre volt szükségem, s nem arra, hogy úgy tegyek, mintha mi sem történt volna. Még azt sem tudtam, hogy egyáltalán Borival mit szeretnék, van-e olyan erős köztünk a kapocs, hogy folytassuk, hogy egyáltalán elmondjam-e neki a történteket?
A nyomasztó gondolatok miatt rendkívül feszültnek éreztem magam, még a hobbimhoz sem volt kedvem, ami nagy szó, hisz a Star Warsos dolgaimról nem szívesen mondtam le, s ha tehettem, akkor azzal, vagy a filmezéssel, fotózással foglalkoztam. Most viszont nem éreztem magamban a kedvet ahhoz, hogy megépítsek egy új makettet, ahhoz se volt ihletem, hogy kimenjek fotózni, vagy dolgozzak filmen. Mozogni akartam, edzeni, hogy jól lefáradjak, hogy addig is kikapcsoljon az agyam, míg püfölök valami zsákot, vagy futok, ugrálok. Ezért is mentem le rövid hezitálást követően az edzőterembe, a helyhez megfelelően öltözve, edzőruhában, sportcipővel a talpaimon, s kezdetnek a futógépet választottam. Azon lenyomtam tizenöt percet közepes tempóban, mindezt bemelegítésként, majd a szőnyegre mentem, s mielőtt neki fogtam volna a zsákot püfölni, úgy döntöttem, hogy egy kicsit nyújtok. Nem igazán néztem körbe, nem figyeltem a többieket, a gondolataim túlságosan is magukkal ragadtak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Azt szereti a Barticuban, hogy szinte bármilyen eszközt használhat gyakorlásra. Saját testének erején túl a nála lévő leghétköznapibb tárgyat alkalmazhatja a harc során. Esernyő, sétabot, seprű és hasonlók. Több éve már, hogy megtanulta a mozdulatokat. Viszont jó, főleg így, hogy a Sárkányölőre készül, fitten tartania magát. Ezért jön le minden héten háromszor és edz órákon keresztül. Ez a mai is egy ilyen nap lett. Tanórái vége után evett, megcsinálta a feladatokat, amiket kapott, aztán úgy döntött levezeti a feszültséget. Háromnegyedes szárú melegítőben, pólóban, varkocsba fogott hajjal és tornacipőben érkezett meg a terembe. Kezében két kezes botja, amit már egy csomó alkalommal használt és az első tanulással töltött év nyarán készített magának. Kiment az erőbe, vágott egy hosszú faágat, amit utána Leháncsolt, kiegyensúlyozta és betekerte bőrrel azokon a helyeken, ahol majd a tenyerében tartja. A bőr mára fényesre kopott és a fa is besötétedett. A bot pedig azóta is remekül teszi a dolgát. Bemelegítéssel és nyújtással kezd. Ez minden sport helyes űzésének alapja. Vállait, karjait, nyakát, csípőjét és bokáit is átmozgatja. Ezután pár légzőgyakorlat következik, így a koncentrációja is a legtökéletesebb lesz elég gyorsan. Nem figyel a többiekre. Vannak páran, de ők messzebb vannak. Réka könnyen kizárja őket és a külvilágot. Ráfog a botra, majd pörgetni kezdi. Egy ember alakú bábút püföl. Támadja fentről, oldalairól és még lábait is kikaszálja alóla, amik mindig visszaugranak, mintha egy keljfeljancsi volna. Nagyokat sóz rá, hogy a rugalmas műanyag csak úgy csattan a kemény fa alatt. Ezután egy újabb, jól begyakorolt mozdulatsor következik, aminek végén éles szögben és hatalmas lendülettel csapja ki oldalra botját úgy, hogy ő maga mély terpeszben áll meg, karjait pedig testétől messze eltartja. Szépen kivitelezi. Iszonyatos erő van benne. Határozottan veti meg lábát a záró pozicióban, de úgy érzi, mintha a bot valamit eltalált volna, ahogy hátra suhintotta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Hiába a bemelegítő futás, hiába álltam neki egy kicsit bemelegíteni a nagy pofozkodás előtt, nem sok kedvem volt hozzá, ahogy máshoz sem. A zsebemben épp ekkor pittyegett a telefon, leállva a bemelegítéssel előhalásztam a készüléket, ami egy üzenetet jelzett ki Boritól “Hol vagy, aggódom érted”. Egy ideig csak bámultam a kijelzőt, de aztán elsötétítettem, s visszatettem a telót a zsebembe, mert nem tudtam, hogy mit írhatnék úgy, hogy ne sértsem meg. Nem akartam Vele találkozni, most egész biztos, hogy nem, mert a fejem tele volt zavaros gondolatokkal. Ellenben azt is tudtam, hogy valamit mégis csak kellene mondanom neki, mert úgy tűnt, azt hogy most nem érek rá, úgy sem hitte el. Nagyjából ismerte a napjaimat, hogy mikor mivel foglalatoskodom, hazudni meg nem akartam. Ha azt mondom, hogy itt vagyok az edzőteremben, nem úsztam volna meg, hogy lejöjjön hozzám, ezért döntöttem a hallgatás mellett.
Ez mondjuk szemét dolog volt tőlem, mert egyáltalán nem ezt érdemelte Bori, meg nem is akartam megbántani, csak kellett pár nap, hogy kitisztítsam a fejem a Leilával való mozizás után. Még az is lehet, hogy csak a rengeteg emlék, meg a szoros barátság zavarta meg az agyamat, lehet, hogy többet láttam bele, mint kellett volna. Egyszer ezt gondoltam, a következő pillanatban meg azt, hogy basszus, már tök régóta tetszik, csak soha nem mondtam neki. Mert nem lehetett, mert a barátom. Volt. Egészen tegnapig.
Ezen agyalva folytattam tovább a bemelegítésnek tűnő vacakolást, de hirtelen egy nagyon erős ütést éreztem a tarkómon, ezután minden elsötétedett, s a következő pillanatban már estem is össze a szőnyegen, arccal nyalva fel annak burkolatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Itt bizony nagy a baj! De nagy ám! A bot betalált, csak nem épp úgy és oda, akinek és ahogyan azt Réka szerette volna. A bábú talpon állt előtte, de mögötte valakit levett a lábáról. Hallotta a puffanását. Botját még midig kezében tartva, lassan fordul hátra az eddig kitartott nagy erejű mozdulatból. Leütötte egy iskolatársát, le bizony. - Íjjj! - grimaszol szélesen elhúzva száját, mint a macska, akit azon kaptak, hogy leborított egy drága vázát. - Hé! Hahó! Hallasz engem? - dobja el fegyverét és gyorsan a sráchoz vetődik, majd elkezdi rázogatni. Úgy fest tarkón vágta, mint a nyulat és a fiú úgy csuklott össze, mint a colostok. Kezd rajta eluralkodni a pánik. Vagyis inkább a bűntudat. Nem akart ő bántani senkit. Gyakorolni jött ma ide és nem ártani. - Ne csináld ezt! Nyisd ki a szemed! - ripakodik rá a srácra, majd felhúzza ujjaival a szemeit, de csak a fehérjéit látja. Borsódzik a háta a gondolatra, hogy esetleg komolyabb baja is lehet, mint egy pukli a kobakján. Körbe tekintget, de mindenki mással van elfoglalva. Nem rohanták meg őket a többiek, hogy mint a piacon körben állva óbégassanak. - Na jól van, figyelj...Most háromig számolok és ha nem nyitod ki a szemedet...Akkor felébresztelek, oké? - beszél a fiúhoz, hangja szinte remeg az izgalomtól - Egy...Kettő - kezd számolni és magában azért imádkozik, hogy a fiú felébredjen, de nem teszi - Három... - fejezi be a hiábavaló próbálkozást - Óh, a fenébe. Hát jó, Te akartad - súgja még oda a srácnak, majd kezét a gyomorszája fölé teszi és lehunyja a szemét. Azonnal megérzi, hogy a benne lévő erő útnak indul. Ujjai bizseregnek, ahogy életerejének egy részét átirányítja kiterült tinédzser társa testébe. Közben saját légzésére is figyel. Egyenletesen veszi a levegőt. Szívdobogása lelassul, megnyugszik. Azt mondta a gyógyító, hogy így kevésbé fogja majd rosszul érezni magát az átadás végén. Bízik benne, hogy ez így is lesz, máskülönben a fiúnak meg majd őt kell a gyengélkedőre támogatnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Marina
Hogyan készítsük ki Júliát fél perc alatt
(Darik recept alapján) ||
______________________________________________________

Mélyet sóhajtottam a kis előadására, amelyben azt taglalta mennyire nagyon sajnálja, hogy miatta rosszabb jegyet fogok kapni. Jaj hagyjuk már. Mekkora egy fasz ez a liba.
Ha most kinyitottam volna a számat, tudtam volna, hogy csak kiabálnék vele, így ezzel a sóhajjal be is fejeztem a reagálást.
- Én még ma be akarom fejezni, holnap más dolgom lesz - már fel se néztem a könyvből. Kezdett a kontroll lassacskán kicsúszni a kezemből. Éreztem, hogy egyensúlyozom a két Júlia között. Nehéz volt fenntartani a maszkot úgy, hogy minden áron le akartam tépni és beverni vele Marina fejét. Reméltem, hogy ennyi kifogásnál megáll. Elolvassa azt a rohadt pár lapot és fél órán belül végzünk. Azonban a rellonos egészen máshogy vélekedett. Nem tudom megmondani, hol pattant el a húr. Ott ahol a száját nyitotta ki, vagy ahogy tényleg elhitte, hogy ez mekkora egy zseni ötlet, vagy egyáltalán a jelenléte vívta ki, de nem bírtam tovább.
Elengedtem a könyvet, ami hangosan csapódott az asztalon.
- Hagyd már abba ezt az ostoba rinyálást. Rohadt idegesítő vagy! Egy, ha nem akarod lerontani a jegyeimet akkor kövess el mindent,hogy ne tedd. Ha pedig leszarod az egészet akkor legalább ne álsajnálkozz. Ha bántana a dolog tennél ellene, így csak gáz vagy és álszent. Kettő, el akarsz menni a barátodhoz, aki állításod szerint egész nap gyakorolt mindent beleadva miközben te három oldalt képtelen vagy elolvasni? Nem fogod magad szégyellni, hogy míg szegény minden erejét beleölte valamibe, addig te lazsáltál mint bolha a kutyaszőrben? És három, holnap is csak ugyanígy hisztiznél, hogy semmi kedved a feladathoz, de elvennéd az időt tőlem és még egy szerencsétlen délutánt kéne eltöltenem azzal, hogy a nyomorult, szenvedő fejedet nézzem, ahogy fáj a tanulás. Egek, ha nem akarsz tanulni akkor takarodj dolgozni valami gyárba csirkét aprítani, hát baszki ez egy iskola, ha nem tudtad volna elolvasni a főajtó feletti táblát - nem emeltem fel a hangomat és nem néztem rá. Halkan, de dühtől eltorzult hangon, az ölemet mereven bámulva engedtem a sokáig kikívánkozó kioktatást. Csak a szünetben pillantottam rá, s mielőtt kinyitotta volna a száját belé folytattam a szót szavaimmal.
- Négy, olvasd el az a pár lapot. Jegyzeteld ki a dolgokat, hogy végre mehessek innen és ne kelljen többet látnunk egymást. Nem nehéz, megtanítottak elsőbe olvasni téged is gondolom. Szóval kérlek, állj neki. Most - azzal visszavettem a könyvet a kezembe. Utáltam az ilyen embereket. Akkor mondják ki, hogy magasról tesznek az egészre és annak a hozományára. Nyíltan, egyértelműen, őszintén. Tenni a bűnbánót viszont úgy, hogy nem tesz ellene semmit...gusztustalan. Ahogy kicsit lehiggadtam rájöttem, hogy a kedves Júliát is elhagytam. Hupsz. Ezt nem kellett volna. Akármennyire is irritált a másik ennyire könnyen eldobni a szerepemet túl necces dolognak számított. Akkor is, ha a velem szemben ülő egy gigantikus félbolond volt.Ennél a csitrinél akármikor találkozom vele, csak bajom származik belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Mióta csak bekerültem a Bagolykőbe, a pletykák megszállottja voltam. Előszeretettel hallgattam és adtam tovább, valamint terjesztettem a saját magam által előásott titkokat. Élveztem a feszültséget, a vitákat, az erőltetett pókerarcokat, amiket egy-egy jól irányzott fáma váltott ki. Észre se vették, hogy ezzel árulják el saját magukat és szolgálnak alapul a következő szóbeszédeknek.
Sokat változtam. A kezdeti hév csiszolódott, megtanultam tartani a szám, de a híresztelések még mindig szinte hozzám futottak be előszőr. Az információgyűjtés vált a fő hobbimmá, már nem a pletyka érdekelt, hanem a mögötte húzódó igazság és főleg az, hogy hogyan tudom az előnyömre fordítani azt.
És itt vagyok most. Az időm már sokkal értékesebb, minthogy ilyesmibe ártsam magam, de a szóbeszédek még mondog előszeretettel találnak meg engem. Ha nem így történne, Merlinre, most se lennék ennyire ideges. Kérés nélkül állnak el az utamból, ahogy meglátják az arcom, így akadályok nélkül ronthatok be a terembe. Elsötétült kékjeim végigjáratom a helyiségen és nem is kell csalódnom. Bár ennek egyelőre nem tudom, hogy örüljek-e, vagy csak szítani fogja tovább a haragom.
Szó nélkül lépkedek oda hozzá, majd állok meg felette. Karom összefonom a mellkasom előtt, arcom kifejezéstelen, de mégis valahogy sugárzik belőle az arogancia.
- Jó tudni, hogy a pletykák legalább túloztak. Bár, ha tényleg hiányozna a karod, lehet jobban vissza tudnám fogni magam és nem tekerném ki a nyakad - nem emelem fel a hangom, de nincs is ilyesfajta alja teclnikákra szükségem; így is feláll tőle a szőr az ember hátán. Kazi azon nagyon kevesek egyike, akiket barátként tartok számon, erre szóbeszédekből kell megtudnom, hogy mit csinált magával. Mert természetesen régi jó szokásomhoz híven a jéghegy aljáig leástam, mielőtt rárontottam volna. Merlinre, mennyire képmutató vagyok. Vajon az én titkaim mikor robbannak ki és szolgálnak pletykaalapnak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A bot olyan erőteljesen suhintott tarkón, hogy ez elég volt ahhoz, hogy elsötétedjen előttem a világ, s úgy dőljek el, mint egy krumplis zsák. Legutóbb talán még kiskoromban estem össze, amikor focizás közben sikerült telibe fejelnem a kaput, de azóta ehhez hasonló eset nem történt. Most viszont úgy tűnt, hogy a sors nem kedvezett, valaki nagyon nem akarta, hogy jó heteim legyenek, mert először a legjobb barátommal vesztem össze, aztán meg sikerült agyonveretnem magam egy bottal, vagy akármi is volt az, ami tarkón vágott.
Azt nem is tudom, hogy mennyi ideig heverhettem eszméletlenül, szemhéjaim lassan nyíltak fel, mikor megláttam felettem tornyosulni egy csajt, aki a mellkasomon támaszkodott. Kicsit még kótyagos volt a fejem, hunyorogtam is párat, a szemüveg sem állt tökéletesen, a tarkóm pedig szörnyen sajgott hátul.
- Mi történt és ki vagy Te? - pislogtam rá a lányra, majd ezután nyúltam csak a szemüvegemért, hogy jobban magamra igazítsam, s ezután próbáltam is ülőhelyzetbe tornázni magam, ha már nem támaszkodott rám. - Basszus, szétmegy a tarkóm - nyúltam hátra bal kezemmel, s egy picit meg is masszíroztam, szerencsére az ujjaimmal nem éreztem puklit, így talán annyira nem is volt nagy a baj. Közben ahogy szemügyre vettem a környezetemet, feltűnt hogy az edzőteremben vagyok, ez jó, mert erre emlékeztem. Ismét visszanéztem a lányra, ismerősnek tűnt, szerintem már párszor láttam őt az ebédlőben.