Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Sokkal gyorsabban eljött ez a nap, mint kellett volna neki. Nem elég, hogy a tanárom belém rakta az ideget rendesen előző nap, de még Kiscsibe születésnapja is ma van, én meg ígéretet tettem neki, szóval nem kellene megszegni, így az ideg még jobban bennem van. A megoldás? Rittyentettem neki egy üzcsit, hogy változott a program, szóval legyen szíves kiöltözni, míg én hisztiztem egy sort Móricnak, majd visítva hívtam fel Rint, hogy azonnal segítsen valami normális szerelést találni, közben jött a dude is a Rellon elé, hogy elvigye Csipeszt. Az elmúlt másfél óra milyen volt? To-tá-lis ká-osz. De nem baj, tesó, megoldottam mindent is - félig -, körbecsókoltam Rint, amiért ismét megmentett, Kende kezébe nyomtam Csipperettót és rohantam is elfele, mint egy elmebeteg.
A Levita elé érve, mintha mi sem lenne természetesebb vetem hátamat a Szfinx előtti falnak. Mellkasom gyorsan mozog fel s alá, de nagyon jól palástolom, hogy nagyjából harminc másodpercen múlt, hogy ne késsek el a megbeszélt időpontról, és még így is késésben vagyunk. Amit nem fogok elmondani a levitásnak, mert megcsapkod, és éppen nincs hozzá kedvem, úgyhogy, mikor végre kilép a körletből, ellököm magam a faltól és szélesen elmosolyodom.
- Szia - lépek elé könnyedén. - Mehetünk? - túrok tincseim közé, mert még mindig nem vagyunk késésben. Nem-nem. Palástolnom kell, különben vége mindennek. Így is elég kaotikus az egész, nem kellene, hogy még Kiscsibe is belém rakja a parát, mikor lábam remegését már tudatosan kell elrejtenem. Nem pont ilyen születésnapot terveztem neki, de olyan művészlélek a csaj, talán nem nyúlok mellé a programváltozással. Tudja a franc, mi? Remek kilátások, bakkerka, főleg, hogy ennek a napnak rohadtul róla kellene szólnia, és nem rólam. Édes Merlinre, ha ma elhalálozok Kiscsibe szárnyai által, az viszonylag váratlan lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Amúgy sem volt jó kedvem. Ritkán húzódom fel iskolai ügyek miatt, általában Tányával mind a ketten teljes nyugalommal vesszük az akadályokat, amiket a diákok elénk állítanak. Ma azonban olyasmi történt a könyvtárban ami egyszerre megbotránkoztató, dühítő és kétségbeejtő volt. A gyermeki ártatlanság helyét átvette a tinédzserkori borzadalom, néhány sorral lejjebb a nyugodtan olvasó diákoktól. Rémes, rettentő, felháborító. Pedig nem volt tavasz, nagyon nem. Igazán abba lehetne hagyni ezt a rózsaszín ködös hülyeségeket.
Mintha csak az ég küldte volna elém, jelent meg a folyosón a kölyök, akit szívem szerint megfojtottam volna. Én nem figyeltem merre léptem, úgy tűnt ezzel ő is így volt, néhány centin múlt csak, hogy össze ne ütközzünk.
- Lám, lám, a Somogyi gyerek - valószínűleg goromba tekintetemből levette, hogy nem voltam éppen a legjobb hangulatomban, de ha mégsem, hát dörmögő hangom mindenképp kellő tájékoztatást adott.
- Remélem nem Dashenka felé igyekszel. Amúgy sem értem miért mennél te oda. Szereted a lányomat igaz? Hiszen ezt mondtad. Akkor miért nem hagyod békén? Nem rád van szüksége, hanem egy rendes férfira aki meg tudja menteni, ha szüksége van rá. - gúnyosra vettem a hangsúlyt, mégis minden kitett szó halál komolyan csengett. Úgy is gondoltam. Mit ér a szerelem, ha nincs mögötte semmi bátorság, tökösség, férfiasság. Hiába mondja, hogy szereti, mit ér, mikor haldoklik egy szó, ami mögött nincsenek tettek. Semmit, talán még annál is kevesebbet. Sőt, inkább ront a helyzeten, rosszabb mint a magány, mert van valaki, aki még sincsen. Biztos voltam benne, hogy ha újból baj lenne, elfordítaná a fejét megint. Ezért nem örültem, hogy ennyit legyeskedik körülötte. Darya nem látta amit én, mert fiatal. Az érzelmei irányítják, a józan esze helyett. Egyszer megfog jönni az esze, el fogja hagyni ezt a nyikhaj anyámasszonykatonáját, csak nem akartam, hogy ez túl későn történjen meg, harminc évesen, két gyerekkel és zokogjon, hogy tönkretette az életét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Túl azon, hogy nem tudom, hogy miért kell feltétlenül utálni, amikor láthatóan velem kevésbé feszült volt a lánya viszonya, mint vele - mondjuk még jó -, nem értem azt sem, hogy miért kell még továbbra is feszkózni. Mert szerintem Darya rendben van. Hát nem? De. Erre tessék.
- Egy házba járunk, így elkerülhetetlen, hogy találkozzunk, és ha már találkozunk, nem kívánom levegőnek nézni. Úgy hírlik, az nem igazán jött be eddig se, ha egy férfi levegőnek nézte.
És itt nem magamra gondolok, mert, ha valamit el lehet mondani, akkor az az, hogy én nem néztem levegőnek sosem. Ismeretségünk nulladik percében kaptam tőle agyvérzést, amit azonnal meg is toroltam, és éveken át az egymás iránt táplált feszültséget üvöltéssel, szidalmazással, veszekedéssel vezettük le. Továbbra is úgy vélem, hogy Darya Mikhaila Kazanova egy okoskodó, tudását túlértékelő, helyenként roppantmód flegma és bosszantó picsa tud lenni, de az enyém, ezt az egészet én csináltam végig vele, és nekem jár most az, hogy boldog legyek vele. Megszűntek-e a heves órai vitáink? Nem, dehogy. Állandóan kijavítjuk a másikat, és ellentétes nézeteink miatt heves vitákba keveredünk, szidjuk egymást, csak, most már van egy kellemes plusz, valami, amiről a velem szemben álló férfi azt hiszi, hogy nem történt még meg. Könyörgöm, ő is volt huszonéves, a kortársaim közül többen már gyereket várnak, szóval nem hiszem, hogy annyira vad elképzelés lenne a történet.
- Én is képes vagyok rá. Attól még, hogy nem vagyok egy kétajtós szekrény, meg tudom adni neki, sőt, nem is, meg is adtam neki mindent, ami ahhoz kellett, hogy túlélje az elmúlt évet. Nem tudom, hogy mi az, amivel nincs megelégedve.
Pofátlanul csúsztatom a kezeimet a zsebeimbe, illetlen viselkedés állítólag, de én egyszerűen jobbnak látom, ha el van rejtve a két ökölbe szorított kezem.
- De érdekel a véleménye, hogy maga szerint milyen az ideális ember Daryának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#schoolprojekt
#megintitt
#bekezdünk
#Júlia

Az első heves reakció ellenére Marina tényleg azt gondolta, hogy majd a saját érvei jobb belátásra térítik Júliát. Hogy az a "sajnálom" tényleg őszinte volt. Naiv gondolatok minden mennyiségben, igaz Mae? Ahogy a lány újra elkezdte a szóáradatát, úgy pirult ki a zöld arca. Sértegették már nem egyszer, de ez abszolúte alaptalan volt.
- Nekem nincs szükségem varázsketyerékre. Ha lenne, akkor túl nagy lenne a csábítás, hogy használjam ahelyett, hogy tanulnék - jelentette ki az őszinte és logikus érvet a lány. Az pedig hogy milyen vére van, épp nem tartozott a navinésra. Lehetett volna sokkal nagyképűbb, picsogósabb és önzőbb ennél. Felvághatott volna a pénzükkel, és nem mellesleg a rangjaikkal. Befolyásos szülei voltak, mégsem tette soha. Most mégis támadják ezért.
- Vattai Júlia, nem tudom, hogy mit képzelsz magadról, de semmi jogod nincs ítélkezni felettem. Soha nem beszéltünk, egyáltalán nem ismersz engem. És hogyha igazán olyan kedves és jólelkű lennél mint ahogy a navinések meg a tanárok hirdetni szokták, nem támadtál volna így rám. Lehet hogy én kékvérű vagyok, te viszont kétszínű - csapta be a könyveit a barna magából kikelve, majd felpattant a helyéről.
- Meg ne próbáld megcsinálni az én részemet. Holnap majd beadom neked, hogy véletlenül se vegyem el az értékes idődet - fújta fel mérgesen az arcát a lány, és felkapta a könyveit. - További szép estét! - kívánta szinte kiabálva, és megpördült a tengelye körül, hogy otthagyja a szőkét. Ki látott még ilyet...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

  Egyszer megbeszélték Zentével, hogy tartanak valamikor egy ultrafárasztó, minden izmot megmozgató délutánt. Nem mintha annyi izom lenne rajtuk, de hát mindent el kell valahol kezdeni. Aztán egy nap biztos lesz valami eredménye. Egyik nap, amikor kinézett az ablakon, szakadó nyári záport látott. A kviddicspályán tervezett szokásos köreit el kellett halasztania. Kapott volna az alkalmon, hogy tegyen egy látogatást az erőnlét termében újdonsült barátjával, de úgy tűnt, valami dolga akadt másutt, mert nem találta Zentét a Levita körletében. Ez persze nem akadályozta meg abban, hogy egyedül menjen el edzeni, de azért mégiscsak jól esett volna egy másik szfinx társaságában tölteni a délutánt.
 Zalán arra alkalmas öltözékben állított be a terembe. Ritkán van rajta futócipő, repüléshez mindig csizmát húz. Különösen könnyűnek érezte így a lábfejét, amit nem tartott akkora hátránynak. Amint ezen a tényen túltette magát, meglepetten konstatálta, hogy az erőnlét terme majdhogynem üres volt. Csupán pár diák döntött úgy aznap, hogy ott tölti a szabadidejét, ami érthetetlen volt számára, hiszen kint szakadt az eső. Hol van akkor mindenki?
 Kíváncsian mérte fel a terepet, azt sem tudta, mihez fogjon hozzá először. Valószínűnek tartotta, hogy a szobára valamiféle tértágító bűbájt is rásóztak, mert itt aztán volt minden. Úgy döntött végül, hogy keres magának egy szabad placcot, ahol békességben nekiállhat nyújtani. Karok lábak, nyak, törzs. Ahogy végigért minden darabján, elkezdett pár lasabb kört kocogni az egyik kijelölt pályarészen. Amikor ezen is túl volt, sanda pillantást vetett a súlyzókra. Amikor saját magát kellett megtartania a seprűn, nem kellett félteni őt, ettől függetlenül nem volt különösebben izommal megáldva a gyerek. Mindenképp szeretett volna változtatni ezen, amióta meglátta, milyen bicepszei vannak a házvezetőjüknek. Persze, a levita nem a nyers erőről volt híres... de attól még kár tagadni, hogy jól néz ki, ha nem két kis ropi van a karja helyén.
 A fiú sóhajtott egyet, majd kíváncsian pislogott körbe, hogy vajon más is súlyemelésre vetemedett-e rajta kívül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Ha épp nem túlontúl meleg volt, és százágra sütő Nap, akkor egy hirtelen jött zivatar nehezítette meg a háborítatlan kint létet. Persze Lilit sem a hőség, sem az égből érkező nedvesség nem tántorította el alapból, csak az edzéseit volt problémás így megoldani, ugyanis vagy rákvörösre égett a fehér bőrével, vagy teljesen elázott a fedezéket nélkülöző pályán.
Szerencsére a testmozgást, ha a repülést nem is, meg tudta oldani a kastélyban is, sőt, valószínűleg a seprűjét is felhozhatta volna. Az akrobatikához nem kell, hogy nekirepüljön egy falnak, vagy beverje a fejét a plafonba, egy helyben lebegve végezhetné el a mozdulatokat. De inkább nem kísérletezett vele, magát a seprűn végzett munkát meghagyta máskorra. Most csak erősíteni jött le a toronyból, átmozgatni tagjait.
Kényelmes, testhezálló edzőruha volt rajta, ami egy kék topból és fekete shortból állt, cipője pedig ugyanaz volt, amit az akrobatikához is használt. Nem nagyon voltak kitömve pénzzel, és ami kevés Lili zsebében landolt, azt rendszerint édességre költötte - még mindig, pedig most már egy ideje igyekezett a megjelenésébe invesztálni.
Miután bemelegített, a gépek, és súlyzók felé vette az irányt. Itt voltak még fitness labdák is, amiket nagyon szeretett, különböző nyújtó szerkentyűk, és mindenféle egyéb mugli találmány, amivel a testet lehetett gyötörni. A szőke, mióta elleste Csengétől ezt a szuper sportot, és rájött, hogy nem lehet csak úgy felpattanni egy seprűre és máris szaltókat vágni, nagyon rákapott a testedzésre, és jól is érezte magát ettől.
- Szia! - köszönt oda az elsősnek, akit még nem ismert névről, de látott már párszor. Most pedig épp itt forgolódott, talán azt latolgatva, melyik súlyt kapja föl. - Óvatosan, van pár vicces kedvű ember, aki bűbájjal rá szokott pakolni még vagy húsz kilót a háromkilósokra, a nehezeket meg pehelykönnyűvé varázsolják. Láttam már olyat, hogy valaki orrbavágta magát eggyel, mert azt várta, hogy nehéz lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Először megkönnyebbült, hogy valaki hozzászólt. Halvány lila fogalma nem volt arról, hogy mit kezdjen egy súlyzóval. Ha nagyon mozgásigénye volt, de nem volt opció a seprű, akkor csak szimplán futott. Még otthon pár mugli szomszédja megismertette vele a futballt, amit eléggé élvezett, de hát ahhoz sem igazán kellett a keze.
 - Ezt jó tudni. Jó humorérzéke lehetett az illetőnek. - morogta maga elé. Utána mérte csak fel, ki szólította meg. De hát ő ismeri ezt a lányt! Egy csomószor látta őt a nagyteremben az asztaluknál, meg a klubhelyiségükben is. Ha az emlékezete nem csalt, mások Lilinek szólították őt... Sőt! Ez utóbbira nem mert volna megesküdni, de mintha őt látta volna egyik nap a kviddicspályára vonulni, kezében seprűvel, amikor ő éppen jött vissza a kastélyba.
 - Nem gondoltam, hogy fogok itt más szfinxet találni. De ne értsd félre, kellemes meglepetés. Csak hát tudod... Nem a fittségükről ismertek a kékek. - vallotta be mosolyogva. Legtöbbjüknek tényleg volt egy olyan oldala, amelyik ki sem mozdulna a kényelmes vackából, csak ha valamiféle édességgel vagy valami érdekes olvasmány ígéretével próbálják kicsalni onnan. Másrészről tele voltak művészekkel, akiket a kreativitás és a változás éltet. És mi más a sport, ha nem egyfajta művészet?
 - Ami azt illeti, szerintem jobban is értesz ehhez, mint én. Mondd csak, te mégis milyen súlyt ajánlanál egy ilyen vézna karhoz? - kérdezte teljes természetességgel, mert tökéletesen tisztában volt a hiányosságaival és egyáltalán nem szégyellte. Az utóbbi évben rengeteget nőtt és nyúlt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Könnyedén szóba elegyedett Lili bárkivel is, nem volt feltétel, hogy a háztársa legyen az illető, sőt, Polli konstans csodálkozása ellenére a rellonosoktól sem félt, szóval akár az egyik zöldet is ugyanígy figyelmeztette volna a súlyzók veszélyeire. Azt persze nem mondta, hogy ne ejtse őket a lábára, de hát ez valahogy magától értetődő volt.
Kuncogott egyet a srác szavain, természetesen egyáltalán nem vette rossz néven azokat. Bár ő pont nem illett bele a levitás sztereotípiába.
- Mondták már páran, hogy házat tévesztettem. Ami.. eléggé jellemző lenne rám. De azért eléggé kéknek érzem magam, főleg, ha összetöröm magam - nevetgélt tovább, és közben leült a földre nyújtani még kicsit.
Ő maga mondjuk már eléggé fitt volt, legalábbis ahhoz képest, hogy alig másfél méterre nőtt, és látszólag egy kisebb szellő is képes volt felkapni. De magához képest erős volt, és egyre tovább bírta a megerőltető gyakorlatokat is.
De azért szakértőnek nem állította be magát, és kicsit meg is lepődött a kérdésen, és úgy megbámulta az emlegetett vézna kart, mintha rá lenne írva a teherbírása.
- Szerintem kezdd egy kisebbel. Nem baj, ha túlontúl könnyű, és úgy érzed, menne ennél sokkal nehezebb is, még egy radír is tök nehéz tud lenni, ha már sokadszorra emelgeted egyhuzamban.
Felállt, nyújtózkodott egyet a plafon felé is, meg jobbra-balra, majd előre, és ekkor rájött, hogy akár így is maradhat, mert pont kézre esik egy bemutatkozáshoz.
- Lili vagyok amúgy, téged hogy hívnak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Nem lenne szerencsés, ha összetörnéd magad. Anélkül is lehetsz teljes értékűen kék - mondta gyorsan fejét ingatva. Habár mosolygott, nem szerette, ha valaki azzal viccelődik, hogy baj éri őt. Álmodott eleget ilyen szituációkról. Már a gondolattól is kissé libabőrös lett a karja. Persze tudta, hogy a sport valamiképpen erről szól. Esni, kelni kell benne. Sokmindent tényleg csak a saját károdon tudsz benne megtapasztalni.
 - Zalán - vigyorogva lepacsizott Lilivel, miután sűrű bólogatások közepette megpróbálta bedolgozni az új információkat. Valami könnyebbel kell kezdeni. Valami könnyebbel, valami... Ahh, megvan!
 Odalépett az állványhoz, amin egy csomó 2-3 kilós súlyzó volt. Lányos döntésnek tűnhetett ilyen cuccokat kézbevenni, de hát Lili mondatai egészen ésszerűnek tűntek, kár lett volna nem megfogadni a tanácsát. Azért kérdőn nézett rá, miközben rámutatott az egyik darabra, biztos, ami biztos.
 Amikor meggyőződött róla, hogy megtalálta a megfelelőt, magához vette azt. Olyan súlynak tűnt, mint ami rá is volt írva. Viszont amikor már a párját próbálta felemelni, Zalán szemöldöke magasba szökött a meglepetéstől. Az meg sem akart mozdulni. Mintha csak odaragasztották volna az állványhoz. Muszáj volt leraknia a kezében lévő súlyt, mert most már kíváncsi volt, mégis mennyi erő kell ahhoz a nyavajás, látszólag három kilós darabnak, hogy elmozdítsa.
 - Te most szórakozol velem, ugye? - hebegte értetlenül. Az utolsó rántásnál Zalán majdnem hanyatt is esett. Inkább felhagyott a küzdelemmel, mert az egész értelmetlen volt - Nem vicceltél - bukott ki végül belőle a konklúzió.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Igaz, hogy csak viccnek szánta, de tényleg elég gyakran ütötte meg magát. Kicsit szerencsétlenke volt, és ez gyakorta jelentkezett sérülések formájában, de egyelőre - kopogjuk le - semmi komoly nem történt még vele. Mondhatni szerencsésen ütötte meg magát, esett el, vagy pottyant le, többnyire a seprűjéről. De a kékség érzés valójában nem innen származott.
- Ennek örülök, mert szeretek Levitás lenni - mondta. - Még akkor is, ha nemigen felelek meg a sztereotípiáknak. Tőlünk valahogy mindenki azt várja, hogy okosak legyünk és bölcsek.
Ő pedig még négyévi gyakorlás után se érezte ezen szempontból a kékek tornyába illőnek magát, mégis, mintha csak hazatért volna, olyan volt belépni a Szfinx portréján túlra.
Megrántotta vállát, mikor látta, hogy Zalán az egyik súlyzó iránt érdeklődik. Meg kellett próbálni, azt azért ő sem tudta, melyik melyik, általában nem is ugyanoda kerültek vissza, vagy a mókás kedvűek direkt cserélgették a helyzetüket. De végül a megerősítés nélkül is talált egy jót magának az ijfú levitás, hogy aztán a párjával már meggyűljön a baja. Lili kissé aggódó fejet vágva lépdelt közelebb, kezeit is felemelve.
- Nem, nem vicceltem.. bár elég gyakran szoktam, az igaz - nevetgélt, de csak miután látta, hogy Zalán elengedte a súlyt és csak majdnem vágódott hanyatt. - Csak aztán ne is rángasd, ha nem megy, mert olyan is van, hogy hirtelen visszanyeri az eredeti súlyát és akkor repülhetsz utána.
Látott már olyat, sőt, az egyiket lendületből bele is hajították a falba, a lyuk még azóta is ott volt.
- Amúgy a legbiztosabb, ha a saját súlyoddal edzetsz. Fekvőtámasz mondjuk. Én már tök sokat tudok egyszerre! - büszkélkedett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- A levita hálókörlete tudtommal nem koedukált, megoldható az elkerülés - vontam vállat hidegen hagyva a célozgatását. Oh értettem én, hogy mit akar nekem szegezni. De ez nem erről szólt. Mit én tettem a lánnyal, az az élete megmentése volt, amit ő, az a biztos halál végignézése a távolból.
A kijelentésére elkerekedett a szemem.
- Komolyan nem tudod? Fingod sincs róla? Amnéziát szenvedtél a kórház óta? - vonom fel a szemöldököm, azt hiszem ezzel a kijelentésével tökéletesen bebizonyította, hogy nem alkalmas Darya mellé.
-Na ide figyelj te kölyök - nem emeltem fel a hangom, azonban testtartásom és hanghordozásom megváltozott. Eddig volt játék az egész. Közelebb léptem hozzá.
- Nem mástól kell megvédened Daryát, hanem saját magától. Azt hiszed jól van? Komolyan azt gondolod, hogy ennyi, kész, meggyógyult mint egy náthából? Tudod a cirkuszba ez egy elég gyakori betegség volt. Aki elkapta, annak jobb esetbe a karrierje végét jelentette. Sokan belehaltak. Felfedezték a bajt, rehabilitálták őket, aztán néhány év múlva visszaestek. Sokan nem fogadják el, hogy a test korlátokhoz van kötve. Darya nem különösen nem enged ilyesfajta gyengeségeknek. Lehet tünetmentes az illető, de mindig ott lesz a fejében az a kis gondolat, hogy túl sok a kiló. Hogy nem felel meg. Ezt pedig a szavaid nem fogják elmulasztani. Kivághatod az ablakon a mérleget, az sem fog segíteni. Fel vagy készülve erre? Felfogtad ennek a súlyát? Darya nem fogja abbahagyni a sportot, valószínűleg keres majd más szenvedélyt. Mi van, ha ott is problémákba ütközik mert nem megfelelő az alakja? Attól is eltiltod? Hány ütőkártyád lesz? Ki fog tartani egy életre? Vagy mi lesz, ha tényleg sikerül teherbe ejtened? Szerinted könnyedén fel fogja dolgozni a plusz kilókat? Az anyja vagy tizenöt-húsz kilót hízott vele, soha nem lett olyan, amilyen előtte. Még őt is bántotta, pedig Katya aztán tényleg vékony volt. Gondolod ebbe bele tudna Darya törődni? Ugye az anyai örömök majd elmulasztják, és ha szülés utáni depresszió tör rá? Valószínűleg hajlamos rá, de cseszni fog szólni róla. Nem hajtaná magát a kimerültségik? Mi lesz, ha ez visszalöki őt? Honnan veszed, hogy nem fog soha többet ez a probléma jelentkezni?
Egyszer már elbasztad. Befogtad a pofádat, amikor tudtad, hogy baj van. Legalább nekem szóltál volna, vagy egy tanárának, bánom is én kinek, csak nyitottad volna ki a szádat. Nem akartad elárulni igaz? Tudod elég közel volt a végkimerüléshez Viktor. Szerinted képes lenne még egyszer visszatáncolni a halál torkából? Szerinted képes lennél visszahúzni onnan? Darya nagyon erős személyiség. Nálam is erősebb, pedig azt hittem tőlem örökölte, de rajtam is túltett. Képes leszel szembeszállni vele és minden nap megnyerni a csatát ellene, hogy ne ártson magának, de közbe elérni hogy ne is utáljon meg? Szerintem nem leszel képes rá. Ezért nem akarom, hogy vele legyél. Rövid életű lesz ez a párkapcsolat. Minden csak a civakodásról szól, hallom én a tanáriba, hogy miket műveltek. Ha már most nem tudtok összefogni, mi lesz később? Ez a diszharmonikus kapcsolat előbb vagy utóbb mind a kettőtöket tönkre fog tenni. A gyűlöletből soha nem lesz igazi szerelem, maximum fellángolt szenvedély, de az sose tart túl hosszú ideig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

  - Mert nem tudják, hogy a legfőbb védjegyünk nem teljesen a tudás iránti vágy, hanem annak visszaforgatása valami... kreatívba. Nem feltétlenül kell ahhoz bölcsnek lenni. - maga is meglepődött, hogy elkezdett ezen filozofálni. Bár szavainak nagy részét még nagymamája adta a szájába, akivel nem egyszer folytattak régen ilyen jellegű beszélgetéseket. Kicsit hiányzott is neki. - Mármint nézz rám! Úgy nézek ki, mint aki a bölcsességéről ismert? - mutatott végig magán, miután sikerült teljesen visszanyernie egyensúlyát.
 Szemei elkerekedtek, amikor Lili tett egy kiegészítést a súlyzókra vonatkozóan. Nyelt egyet, majd ellépett az állványtól. Úgy érezte, egyelőre letudta ezzel súlyemelő karrierjét. - Őszintén szólva, inkább máshogy repülnék. - a lány másik ötletét sokkal szimpatikusabbnak találta. Bár jó régen volt már, hogy fekvőtámaszra adta volna a fejét, sokkal biztonságosabbnak találta, mint eredeti tervét. Majd Zentével kísérleteznek máskor a súlyzókkal.
 - Mégis mennyi az a tök sok? - hangja kissé kihívó volt, de közben játékos, úgy pillantott le Lilire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Megpróbált okosan bólogatni Zalán szavaira, de nem egészen értette azokat. Vagy legalábbis nem jutott eszébe semmi kreatív dolog, amit ahelyett csinálna, hogy okos. Aztán pedig félrebillent fejjel végigmérte a srácot, és nevetett egyet. Persze nem gúnyosan, olyat ő nem tudott.
- Talán ha növesztenél egy földig érő szakállat, meg szemüveget viselnél, és olyan képet vágnál, mintha mindent is tudnál - megrántotta a vállát. - Nem értek hozzá, de azt gondoltam a bölcsesség attól van, hogy öreg vagy. Meg ha már nincsenek meg a bölcsesség fogaid. Mert hogy amíg megvannak, azok bölcsek helyetted, ha meg már kipotyogtak, végre tündökölhetsz.
Igen, ezt most találta ki, de nem számított, egész úgy hangzott, mintha valami tudományos szakiratból szedte volna.
Nevetett egyet, és helyeslően bólintott párat a repülést illetően is.
- Én is jobb szeretek seprűn.
Közben kiválasztott magának egy szimpatikus padlószakaszt, és hasrafeküdt, kezeit feje mellé helyezve. Érezte a másik hangjában a célzást, ezért megengedett magának egy enyhe túlzást.
- Nem is tudooom... jobb napokon akár ötvenet is megcsinálok - mondta, és tényleg csak kicsit túlzott, mert valóban képes volt rá, de csak ha már napok óta folyamatosan edzett, most pedig azért kimaradt pár alkalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Nem terveztem a hálókörletbe menni, ám, feltételezem, hogy a Navinében is vannak közös helyiségek. Klubhelyiség például. Megoldhatónak megoldható, de nem szándékozom kerülni őt.
Higgadt nyugalommal beszélek, már-már érezelmektől mentesen, esetleg egy kis szenvedély fedezhető fel a hangomban, szavaim tudom, hogy nem nyerik el a tetszését, sőt, mi több, igencsak illetlenek, kioktatóak is, ám nem hallatszik benne a szándékosság, pedig, ha az oroszlán bajszát húzogatják, megesik, hogy harap. Belül egészen más vagyok, belül forrongok, mert utálom az igazságtalanságot, utálom azt, ha az emberek a külsőm vagy egy pletyka alapján feltételezik, hogy ismernek, és véleményt alkothatnak rólam. Türelmesen végighallgatom, nem vágok egyszer sem a szavába, csendes nyugalommal figyelem őt, ahogy beszél hozzám.
- Csak mert úgy bánok vele, mint egy normális emberrel, csak mert nem állandóan az étkezési zavarokról beszélgetünk, mert nem óvom, nem bánok vele úgy, mint egy törékeny porcelánbabával, tisztában vagyok vele, hogy mit jelent mentális betegséggel küzdeni, és hogy mit képes tenni az agy az emberrel. Ismerem a betegségét, tanultam róla, ugyanis gyógyítónak készülök. Bizonyos részleteket azonban úgy vélem, tisztáznunk kellene.
A zsebeimből kiveszem a kezeimet, és magam előtt fonom össze az ujjaimat. A zsebre tett kéz illetlen, nekem szükségszerű volt, mert akár tetszik, akár nem, egész prédikáció alatt vágyat éreztem rá, hogy megüssem. Nem feltétlenül biztos, hogy egy helyes döntés lett volna, de azt akartam hogy hallgasson, mert a szavai bántóak voltak, nekem kevésbé, de valakinek, aki a világot jelenti számomra, nagyon is, és örülök neki, hogy ő nem hallotta.
- Az elmúlt tanévben nem voltunk egy pár, még az év elején szakítottunk, a helyzet nyilvánvalóan elmérgesedett közöttünk, nem barátokként váltunk el egymástól, így a későbbiekben is kerültük egymást. A tünetei nem tűnhettek fel, de az év folyamán volt egy találkozásunk, amikor világossá vált számomra, hogy mi történik. Mire javulhatott volna közöttünk a helyzet, megtörtént a baj. Hogy is ne történt volna meg, ha a saját apja elítéli, bűnösnek gondolja egy olyan esetben, amiről nem tehetett? Attól, amit maga mondott neki, egy zavartalan elméjű gyerek is összeomlott volna.
Amikor meghallottam, amikor elmesélte nekem, akkor még inkább vágytam arra, hogy megkeressem a férfit, és csak a lány miatt nem tettem, mert nem akartam feszültséget okozni kettejük között. Meghúztam magam, feltételezve, hogy idővel megbékél a világ a ténnyel, hogy mi ketten együtt vagyunk.
- Nem szándékozom kivágni a mérleget, és nem tiltottam el semmitől. Egyezséget kötöttünk, én is beáldoztam valamit, ami nekem fontos, és ő is beáldozott valamit, ami neki fontos. Semmit sem erőltetek, nem tiltok, nem kényszerítek. A társa vagyok, egyenlő felekként vagyunk ebben a kapcsolatban. Én nem azt mondom neki, hogy egyen, mert ennie kell, hanem vele eszek, vagy vele nem eszek. Mellette állok, szem előtt tartva, hogy számára mi az, ami még elfogadható. Nincs tökéletes kapcsolat, de van tökéletesen jól illeszkedő két ember. Szeretném, ha lenne gyerekünk, idővel, de ha nem érzi rá magát késznek, akkor nem lesz. Nem fogom belekényszeríteni egy helyzetbe, amitől ő nem boldog, főleg oyanba nem, ahol egy gyerek sérülhet. Számos olyan pár van, akik boldog életet éltek le együtt, gyermek nélkül, én kész vagyok vállalni ezt a kockázatot.
Összepréselt ajkakkal hallgattam minden vádat, amit nekem mondott, amit rám mondott, és itt az odeje hát, hogy visszaválaszoljak, én pedig készséggel meg az teszem azt, ám, hogy honnan van az önuralmam, amit gyakorolok, azt magam sem tudom. De nagyon hálás vagyok neki.
- Nem állítom magamról, hogy képes leszek mindig megmenteni, sem azt, hogy meg tudok majd nyerni minden csatét ellene, de azt tudom, hogy vele akarok lenni, hogy meg akarom próbálni egyben tartani. Civakodunk, igen, mind a ketten erős versenyszellemmel rendelkezünk és jobban akarjuk tudni, mint a másik, civakodunk, de mi ezt...élvezzük. Ez nem az összefogás hiánya, éppen ellenkezőleg, megadunk egymásnak mindent, amire a másik vágyik. Lehet, hogy régen félreértelmeztük a jeleket, de az igazi szerelem. Maga esélyt se adott rá, hogy megismerjen, vagy esetleg a korábbi kapcsolatait tudja? Fellángolásból nem lehet szülőnek lenni, kiváltképp jó szülőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Rettentően viszket az orrom és már csak az kellene, hogy valaki felbosszantson. Benne van a pakliban, pedig én nyugodt embernek tartom magam, de az élet már csak ilyen. Persze, valójában attól vakarózom, hogy sikerült magam öltözködés közben kicsit orrba vágni és a sokadig tüsszögés után még kicsit csavarja úgy vélhetően minden. Kezem leeresztve szipogok párat, szárazon, mert könnyeim csak az ütéskor szöktek a szemembe és haladok tovább.
A mai nap nyugalmas, egy poros, régi könyv van a hónom alatt, amit nem olyan rég szereztem a könyvtárból. Hiába, ez még mindig iskola, nem pedig valami nyaraló, így a beadandókat muszáj leszek időben leadni. Mókás, hogy még mindig az általános szó van a szakom előtt és nem tudnék megnevezni semmit sem, ami ennél jobb lehetne. Borzalmas, Bettinek is ezerszer mondtam már, hogy annyira szeretnék utat találni, ő pedig rendre nyugalomra int, hogy majd jön. Nemhiába, nála van az ész, nálam meg… a könyv, jelenleg. Hátha majd holnap, vagy a jövő héten, teljesíteni itt is kell, nem úszom meg. Petyának már elmagyaráztam, milyen volt a tavalyi VAV, hogy ha én túléltem, neki csillagos hatos lesz minden és nem kell félnie. Persze, izgul, izgulni is fog és kell is neki, mert ez vele jár, azonban próbálom megnyugtatni. Nemhiába a világi haverom, rendesen túl tudja ő is aggódni a dolgokat. Most azonban máshol van programja, így aztán én tanulok egyet, mielőtt leülünk játszani valamit. Valahogy szeretnék egyszer valami olyan helyre beülni Petyával, hogy Betti is tudjon jönni, hátha valamelyik megtetszik neki. Mármint társas, azt még nem tudom, hogyan közöljem ezt pajtásommal, de majd fogom. A könyvtár nyugalma most nem éppen igazi, egy csoport lány pletykál mindenféléről a fő asztalnál, a többinél is ültek, úgy néz ki, dolgozathalom vár mindenkire, így kénytelen vagyok keresni egy helyet. A Tanulószoba erre tökéletes lesz, feltéve, ha nem lesz tele ez is. Akkor kiülök az udvarra, vagy valamelyik folyosóra, szerencsémre azonban, amikor benyitok, nemigen látok sok embert. Már indulok is egy asztalhoz, amikor megtorpanok. Egy lány áll fel az asztaltól és pálcát húz elő. Még mindig szeretem nézni, hogy mások hogyan boldogulnak a mágiámmal. Nekem állítólag mostanság egész ügyesen megy, persze nem kell nagyot gondolni, csak kevésbé robbantom szét a dolgokat és hasonlók. Lehet, hogy van köze ahhoz, ami történt Bettivel? Fene tudja. A lánynak azonban vagy nincs jó napja vagy éppen nem jó még benne. Vacillálok kicsit, aztán eszembe jut, hogy hányszor jöttek oda hozzám az eridonos tornyokban, mert csak ott mertem jobbára gyakorolni, hogy segítsenek. Így fordulok, engedem el egyelőre a jegyzetelést és a lány mellé lépek.
- Szia! - köszönök rá. Remélem nem átkot kapok válaszul vagy épp küld el a fenébe, egy próbát megér a dolog. - Tudod segíteni valamiben? - mintha mestere lennék, komolyan. De na, ez azt hiszem, már tényleg jól megy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Megmosolyogta Lili elmélkedését a bölcsesség mibenlétéről. Amikor már a fogakról beszélt, muszáj volt nevetnie is. Alig egy perce ismerte a lányt, de a jókedv már most garantált volt mellette.
 - Talán kviddicsezel? - kérdezte érdeklődve. Idáig ezt a kérdést pont hogy neki szegezte minden ember, amikor megtudták, hogy szeret repülni - Bár ahogy hallottam, annyira nem népszerű mostanában a bagolyköviek körében. Hogyhogy nem találkoztunk még össze a pályán? - tette hozzá gyorsan.
 Zalán egyik lábáról a másikra nehezedett, úgy pislogott Lilire. Ötven fekvőtámasz? Annyi biztos nekem is menne! Na lássuk! Mivel úgy találta, hogy a lányt nem zavarja a társasága, mellészegődött és felvette a helyes pozíciót. Egy csomó kérdés merült fel a fejében a másik szfinxet illetően, de egyelőre nem akarta megzavarni őt a koncentrálásban. Biztosan lesz még lehetősége feltenni őket a későbbiekben.
 Megpróbálkozott az első fekvőtámasszal. Hahhh! Sima liba! Legalábbis ezt gondolta akkor még. Egészen az ötödik fekvőtámaszig. Ott azért oldalrapillantott, mintha csak egy versenyen volna. Nem tudta, hogy Lili mennyinél tart, de akármennyinél is, rajta egyelőre meg sem látszott. Zalán kezei már enyhén remegni kezdtek, úgy próbálta folytatni.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Lassú léptekkel irányítom magam a célpontom felé. Már egy ideje érett a látogatás gondolata, és ma délelőtt el is határoztam magam. Nem túl jók mostanában a jegyeim, az oka viszont kérdéses. Lehet a nyári zsibongás miatt, vagy akár a lustaságom miatt. Igen, ez az első fontos információ a Dévai gyerekről. Túl lusta. Gyerekkorában nem kellett semmit csinálnia? Vagy a sok dolga miatt lustult el? Egyszerűen lusta volt, és párszor az is előfordult hogy az ágyából sem kelt fel. Persze csak a hétvégeken. Épp két elsőéves közelít felém. Na ne, ezek tényleg egymást kergetik? Biztos csak rosszul látom, nem lehetnek ennyire gyerekesek. Eleresztenek egy kacajt, mind a ketten. Szemfelhúzással állapítom meg magamban, nem tenne jó benyomást ha bele visítanék az arcukba. Mivel éppen megérkezek a tanulószoba ajtaja elé, leveszem a táskámat és benyitok. Nincsenek nagyon sokan bent, yes ez az én napom. Nincs nekem semmi gondom az iskolatársaimmal, csak ma rendkívül pocsék napom van. Kezdve azzal, hogy reggelinél egy srác leöntött valami kakaós lével. A szagából ítélve kakaó volt és a színéből is, mert nem akart kijönni  a hófehér ingemből. A szobában most négyen ülnek, mindenki külön fotelban. Azt a két csajt nem ismerem de az egyenruhából ítélve navinések. Itt van az egyik háztársam is, békésen görnyed a tankönyv felé. És a sarokban ott van ő: Nem gondoltam volna, hogy ilyen jóba leszünk. Tavaly ismerkedtünk meg egy iskolai programon, és azóta mi tagadás, elég sokat dumálgattunk és azt mondom hogy ő az egyik haverom. Mivel üres a mellette lévő hely, átsétálok a többiek között és lehuppanok.
- Szevasz haver! Nem láttalak ebédnél. Mizu van? – kérdem, majd a táskámból előkotrom az Átváltoztatástan tankönyvet, és lecsapom magam elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Mondhatni bukásra álltam egy-két tárgyból, és ugyan a lustaság királya vagyok, de valami mégis ott motoszkált bennem és arra noszogatott, hogy talán nem kéne megbukni, mert az mennyire gáz lenne már, ha az egész évfolyamról mondjuk csak nekem nem sikerülne. Ezért is indultam a tanulószobába, mert ez egyike volt azon helyeknek, ahol nem lézengtek olyan sokan és jobban lehetett koncentrálni, mint mondjuk a hálóban. Ott már csak azért sem akartam tanulni, mert ha Adrián is ott van, akkor tuti, hogy elhülyülünk, vagy neki állunk számokat írni, és a tanulásnak úgy megint csak lőttek. Szóval ez a hely bizonyult most épp a béke szigetének a tanulást illetően, vittem is a cuccaimat, de miközben lecuccoltam az egyik fotelnél, észrevettem a sarokban Kamillát.Régen ő volt az egyik legjobb barátom, de tavaly év vége óta, egyik napról a másikra még csak hozzám sem szólt. Hiába kérdeztem, akkor nem felelt, de leginkább nagy ívben elkerülte a társaságom. Őszintén kurvára idegesített az, hogy nem tudtam, mi baja van velem, s bár azt hittem, hogy egy év alatt ezen túl tettem magam, most kiderült, hogy még sem. Még mindig frusztrált az, hogy nem tudtam, mi a baja velem. Oda is léptem hozzá, de amint meglátott, hiába kérdeztem, már fordult is sarkon, és sietve iszkolt ki a helyiségből. Pech, de a franc fog utána menni, ha neki ez így jó. Megrázva a fejem, helyet foglaltam a fotelben, és elővettem a könyvet, el is kezdtem belőle jegyzetelni a nehéz részeket. Közben jött két navinés csaj, de csak egy pillantást vetettem feléjük, nem tulajdonítottam nekik nagyobb jelentőséget, tovább folytattam a tanulást. Egy kicsit még fájt a gyomrom, de próbáltam nem arra fókuszálni, hanem inkább a könyvre, meg a fantasztikus tananyagra. Épp egy sort kanyarítottam a papírra, mikor meghallottam Vince hangját, máris jobb kedvem lett.- Szevasz, haver! Dobd le magad - böktem a közeli, üres fotelre. - Jah, ne is kérdezd…csak neked megsúgom, én reggelire valami olyan vackot zabálhattam be, hogy egész délelőtt fostam. De tök komolyan. Más bajom nincs, szóval nem fertőző, mielőtt még megijednél - mondtam egy vigyorral Vincének. - Na és nálad mi a pálya? Lekoptattad már azt a kiscsajt, aki mindig megy utánad?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

A nevetésem ugyan abbamarad, de továbbra is szélesen mosolygok. Részben még mindig azon, hogy Zalán tanárnak nézett, részben pedig megkönnyebbülésén. Utóbbi azonban indokolatlan, mert tudok olyan prefektusról, aki sokkal szigorúbb mint egyes tanáraink. Velük sokkal rosszabbul járt volna, mint egy kevésbé szigorú tanárral. Akkor talán már büntetőmunkával a nyakában sétálna vissza, csak mert eltévedt. Én egyáltalán nem tartom magam szigorúnk, sőt, sokszor nem is tartom magam elég szigorúnak. Ebben a helyzetben azonban semmiképp sem akarnám megbüntetni, hiszen gyakorlatilag még nem múlt el a takarodó ideje, mikor rátaláltam, az pedig nem vétek, ha eltéved elsőévesként. Azt hiszem, ez mindegyikünkkel előfordult.
- A jelvényt? - kérdezek vissza, mint aki nem érti miről beszél. Arcomra értetlenség költözik ismét, kezem pedig ösztönösen a jelvényemet kezdni keresni. Jobbom azonban csak pólóm finom anyagát éri a mellkasomon, a kis kék kitűzőt nem. Egy pillanatra teljesen ledermedek, mert semmi emlékem arról, hova tettem. - De hol a jelvényem? - toppanok meg ismét, és ellenőrzöm nem tűztem-e máshová a pólómra. Zalán talán már biztos benne, hogy hazudok, és nincs is igazából jelvényem.
A dicséretére elpirulok kicsit, és lehajtom a fejem, így nem is tudok utánanyúlni, mikor esik. Az előbb az arcomra kúszó halvány, zavart mosoly le is hervad, és aggodalommá torzul arcomon.
- Jól vagy? - nyújtom felé kezem, hogy felsegítsem, ha pedig elfogadja, segítek neki ismét összeszedni a papírokat is. Valamint segítek összerakni a könyvet, ha már ilyen szépen megkért. - Persze, segítek, de előbb érjünk vissza a Levitába. - Merthogy neki ott a helye, és ha valaki más ránk talál, mindketten kikapunk. - Igazán hasznos bűbáj pedig a Reparo, érdemes minél hamarabb begyakorolni - szólok, amint ismét elindultunk.
Csak a jelvényem az, amit ismét nem sikerült megtalálnom idő közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A kérdésre kicsit jobban megvizslatta Zalán arcberendezését, hátha ismerősnek találja, de valószínűleg elkerülhették egymást. Ezek szerint pedig ő is szeretett kilátogatni a pályára repülni.
- Nem kviddicsezek, seprűakrobatizálok - mondta, és büszkén elmosolyodott, mert nem tört most már bele a nyelve a szóba. Nem, véletlenül sem arra volt büszke, hogy tud kézen állni, vagy egyáltalán állni a seprűnyélen. - Inkább olyankor szoktam menni, amikor nem zavarok másokat. Eléggé zavaró tudok lenni - nevetett.
Azt, hogy miért nem volt népszerű a varázslók labdajátéka az iskolában, nem tudta, talán egyszerűen csak nem volt akkora kultusza az országban. Nem volt sportszakértő, amit csinált, ő is csak hobbi szinten űzte.
De hiába csak kikapcsolódás volt, és nem a versenyszellem vezérelte, edzenie kellett, és erősítenie, mert nem volt teljesen veszélytelen a levegőben lebegve mutatványokat csinálni. Meg is ütötte már magát sokszor, vagy, ha épp nem magát, akkor mást, ha az túl közel merészkedett, de azóta az eset óta Améliával azért már jobban ügyelt erre. És hogy tényleg a lehető legtöbbet hozza ki magából, sokat mozgott és edzett, és ebben az is segített, hogy nem volt egyedül, mert Lucast is sokszor magával rángathatta, vagy épp fordítva.
Most viszont magában volt, de szerencsére azért akadt társasága, és miután megmentette a srácot a megbűvölt súlyzóktól, fekvőtámaszhoz helyezkedett, és követte példáját a másik is.
Elég hamar belezavarodott a számolásba, mert gondolatai jártak mindenfelé, csak épp az uncsi számok egymás után pakolásán nem, de azért nagyjából képben volt, hol tart. Húsz tájékán oldalra pillantott, hogy rávigyorogjon a másikra.
- Ha már unod, és mást csinálnál, szólj! Én régen azt használtam kifogásnak, ha már nem ment tovább, de illett volna. - Nagyjából három után eleinte. De azóta valóban sokat erősödött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Egy pillanatra hasít belém a bűntudat, ahogy szinte már lehurrogom a srácot, amiért megkérdezte mi történt. Nem így kellene hozzáállnom ehhez. Lehet csak a kíváncsisága hajtja, de mi van, ha vannak olyanok, akiket tényleg érdekel? Én meg elrontom a lehetőségeimet azzal, hogy teljesen bizalmatlanul állok az emberekhez, akik felém fordulnak. Elhúzom a számat, tincseimet tűröm hátra arcomból, majd támaszkodom jobban a mankóra. Ez az egy helyben ácsorgás egyáltalán nem tesz jót. Halkat szusszanok.
 - Balesetem volt - felelem röviden, mert ennél többet esélytelen, hogy mondjak a cukorka hajúnak. Értem én, hogy befogadó az iskola, de komolyan nem tudtam volna elképzelni, hogy ennyire. Körbe is pillantok, hátha csak valami vicc közepébe kerültem, aminek én vagyok a tárgya, de közli, hogy nem valami kamera. Fél szemöldököm emelkedik meg kérdőn.
- Tényleg átjárnak? - kérdezek vissza szinte azonnal, mert ez igencsak meglepő információ. Akkor ők nem olvasták el a házirendet meg ilyesmi? Mert ilyet elméletileg nem szabad. Mármint engedéllyel igen, ha nagyon szükséges, és mondjuk prefektus vagy, gondolom, logikus lenne, de nem akkor, ha hős szerelmesként keresed azt, akiről semmit nem tudsz. Legalábbis, ha az előttem álló történetét igyekszem alapul venni. Ez a helyzet egyre furcsább. Ráadásul be is vallja, hogy nem léphetne be, de komolyan úgy nézek ki, mint aki valamiféle érzelmek miatt csak úgy kiadja a jelszót, hogy akkor fáradjon be és érezze magát otthon? Nem kezdhetem rögtön így az első évemet, ami még nem is teljes. Technikailag nem is kellene itt lennem, de ha meg csak így tudnék legalább valami alap ismerettséget összeszedni a sráccal? Nem is lehet olyan rossz fej, csak fura a haja. Azért, meg még senkit nem zártak börtönbe. Merlinre mondom, hogy ez nehéz!
- Bocs, komolyan, de nem tehetem. Várd meg itt, ha gondolod, várok is veled, nem tudom, de nem mondhatom el - vonom meg vállaimat. - Főleg, hogy valószínűnek tartom, hogy megint nem mondasz igazat - forgatom meg szemeimet látványosan, de mosoly villan fel ajkaimon. Részemről hazudhat ameddig szeretne, éppenséggel ráérek. Na, nem sokáig, ha ilyen ajánlatokat kapok. Meglepődöm először, majd felnevetek.
- Személyes cipelő lennél? Elég alja munkának hangzik - szólalok meg nevetős hangon. - Figyelj, nem kell semmi, de akkor sem mondhatom el - sóhajtok egy kisebbet. Kiindulva a srácból, biztosan valami oltári nagy baromságra készül, aminek én nem szeretnék még csak közvetetten sem a részese lenni. Bár ha meg átjárnak így is a házak diákjai egymáshoz, akkor végül is mindegy lehet. Nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Lefagyok. Egy kis idő kell, mire észreveszem hogy a tavalyi tankönyvet raktam be a táskámba. Az új ott kuksol valahol a klubhelyiségben. Azt azért remélem, hogy bele írtam a nevem. Sajnos nincsenek annyira jó megérzéseim, hogy találomra kitaláljam egy idegen könyvről hogy az enyém, vagy sem. El is engedem ezt a dolgot, a könyvet visszadobom a táskámba és a Gyógynövénytan jegyzeteimet kezdem előkotorni. Fiú létemre elég szépen írok, ezt bizonyítja a gyöngyírás a papíron és a növények illusztrációját is sikerült tökéletesre elkészítenem. Nem annyira mesteri mint egy művészé, az a lényeg hogy én tudjam hogy mit ábrázol. Valami kattogásra leszek figyelmes, és miután körbe pásztázom a szobát, rájövök hogy az egyik diák órája lehet. Ahogy kattognak az apró mutatok, egyre inkább a kényelem érzete lengi be a körülöttem lévő szférát. Persze, ezt a nyugalmat még a Dominik által kimondott szavak sem űzték el. Már túl régóta ismerem ahhoz, hogy ne lepjen meg a szabadszájúsága. Jó, nyilván én is elengedtem néha magam, de ő. Egyrészről nagyon menő szövege van és ezért bírom, de másfelől meg néha olyan információkat is megoszt velem, amit belőlem harapófogókkal sem tudnának kihúzni. Nem nagyon különbözünk egymástól, ezért is olyan jó a viszonyunk. A kedvencem az, mikor ülünk az egyik órán és rám néz, egyből tudom hogy mire gondol és ő is tudja hogy én mire. A nevetőgörcs elszokott kapni, és ahogy próbálom visszatartani köhögést színlelek. Már az sem segít, ha az ablakok felé fordulok, ott is látom a tükörképét. A jegyzeteket kinyitom magam előtt, majd karjaim a magasba lendülnek, és megállapodnak a fejemen. Még mindig nem nézek rájuk. Ki kell pihennem az idevezető út, öt percnyi fáradalmait. Mert megérdemlem.
- Köszönjük ezt az érdekes információt, Don! Pont ez hiányzott az életemből. Vacsoránál egyél sima krumplit te tökfej, és kész. Ne baromkodj már, milyen kiscsajt? Vagy is, melyik kiscsajt? – kacsintok, majd mosollyal nyugtázom az elégedettségét. Most komolyan nem emlékszem, hogy miről beszél. Szóval, vagy nekem rossz a memóriám vagy ő totál zakkant. Mind a kettő lehetőség fenn áll, így nehéz dönteni. Hah, persze csak is nekem lehet igazam, így a srác tök zizi, és ezért örülök hogy nem én vagyok az egyetlen félnótás a vidéken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Lábai kezdenek zsibbadni a súlyától. Nem zavarja azonban, helyette próbál rájönni, mit csinál rosszul a bűbájjal. Már az is felmerül benne, hogy a pálcával van valami gond. Meg az is, hogy csak álmodik. Mondjuk az már sokszor eszébe jutott, mióta itt van. Aztán mindig felébred reggel, és a kastély képe nem eltűnik, hanem csak megerősödik. Lehet, hogy kómában van. Áh, nincs neki ennyi képzelőereje, ez nem lehet álom. Ez nem lehet más, csak az igazság. Sokszor kegyetlen igazság.
Ujjai hol gyorsabban, hol lassabban mozdulnak a gesztenyefán. Akár csukott szemmel is le tudná már rajzolni a pálca mintázatát. Ismeri mint a saját tenyerét. Mégsem megy a bűbáj. Akkor meg mi a franc kell még hozzá?! Azt mondták, koncentráljon. De hát megteszi azt is! Nem ér semmit. Egyre biztosabb benne, hogy neki sosem fog menni ez a varázslat dolog. Meg abban is, hogy hibából került ide. Fogalma sincs, az hogyan volna lehetséges, de biztos benne, hogy valaki nagy hibát követett el. Ha már nem, akkor Ramóna volt az, mikor felszállt arra a vonatra, és eljött ide.
Feladni viszont nem szereti a dolgokat, az anyja arra tanította, hogy ne tegye. Fel is áll hát, és folytatja a próbálkozást. A varázslat továbbra sem sikerül azonban neki. Sem szikrák, sem eredmény. Csak egy reccsenés. Szitkozódik, és próbál erőt venni magán, hogy folytassa a dolgot. Jobbja továbbra is reszket, talán az idegességtől. Ezért is szorít rá a pulóvere ujjára, miközben megdörzsöli homlokát. A mozdulat közben balljába veszi át pálcáját, és engedi le oldala mellé. Még mindig az egyenruhája van rajta, az ahhoz tartozó szürke pulóver. Ujjának szélén a házához illően sárga csík díszíti, ám a sok birizgálástól és szorongatástól már az első hónapokban foszlani kezdett.
- Ha? - szalad ki száján a kérdés ösztönösen, ahogy megfordul. Pozitívum és negatívum egyszerre: pálcájának végéből vörös szikrák törnek elő. Pozitív, mert erre várt, de negatív, mert nem így tervezte a dolgot. Csak remélni meri, hogy a szikrák nem érték el a fiút, mert az ő szabadon hagyott lábát bizony megégetik kicsit. Csak egy pillanatra fáj az egész, de semmilyen módon nem akarja bántani a másikat.
Rögtön nemet akarna mondani az eridonosnak, de valahol, mélyen már Rami is belátta, hogy szüksége lenne a segítségre. Bátorsága azonban teljesen eltűnt időközben. Vállai is előreestek, összehúzta magát, úgy fordul teljesen Elijah felé. Nem szólal meg, csak lassan lehajtja fejét, és megrántja vállát. Most Elijah csak vörös tincseit láthatja pár hosszú másodpercig, amíg Rami ismét fel nem emeli arcát, és kékjeit a fiú vállára nem szegezi. Vajon az eridonos megérti a lány jeleit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

  Fogait összeszorítva próbálta először minden energiáját abba ölni, hogy ne látszódjon rajta, hogy a fekvőtámasz kezdi kikészíteni őt. De muszáj volt ezt az energiát is egy idő után abba forgatni, hogy megtartsa magát a karjaival. Megrökönyödve konstatálta, hogy Lili tényleg olyan edzett, mint amilyennek látszott és mondta magát.
 Amikor már a tizedik támasszal szenvedett, eldöntötte magában, hogy rendszeresen fog ilyen napokat beiktatni, amikor edzeni fog, de a Kométa a szobájában fog továbbra is pihenni. Persze, gyorsulásinál nem számít, mennyi izom van a karján, de amikor freestyle-ra adja a fejét? Ahhoz garantáltan jól fog jönni.
 Erőlködés közben lassan, de eljutott az agyáig, hogy Lili beszél hozzá. Megállt a következő fekvőtámasz előtt, mintha csak a másikra próbálna figyelni, de igazából minden pillanatot próbált kihasználni, hogy pihenjen. Még legalább párat le kéne nyomnia, hogy ne tűnjön totális balféknek. Mire azzal végez, valószínűleg a lány már a korábban említett számánál fog tartani. Akkor talán még szólnia sem kell, hogy nem bírja és férfias némasággal haladhat tovább a következő gyakorlatra.
 - Még bírom - hazudta gyorsan. Egyetlen vigasza annak bizonyult, hogy valószínűleg Lilit egyáltalán nem érdekli, hogy mennyi fekvőt tud lenyomni egy huzamban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Lilit valóban nem érdekelte, hány fekvőt tud nyomni edzőtársa, mert még az sem nagyon izgatta, hogy ő mennyit tud. Saccra megvolt a megcélzott mennyiség, de nem töltötte el diadalmas érzéssel, ha túl tudta szárnyalni azt, ezért nem is törekedett rá. Csinált, amennyit elégnek érzett, amiről úgy gondolta, már tudnia kell, aztán ment tovább. Azt élvezte, hogy teste egyre jobban bírja a megerőltetéseket, és hogy, bár kifáradt, valahogy jobbnak, egészségesebbnek érezte magát a végén. És persze a fürdőre gondolt, amit majd utána vehet. Valahogy még ez is izgalommal töltötte el, hogy nem lefekvés előtt áll a zuhany alá.
Talpra ugrott, ruganyosan, és levezetésként még ugrált is kettőt helyben, átmozgatva kis köríveket leírva vállait. Tekintetét aztán a másikra fordította.
- Futkosni van-e kedved? - kérdezte, és elvigyorodott.
Nem kételkedett benne, hogy bírná még a fekvőket, ha nagyon akarná, de hátha inkább mást csinálna, mert ő, Lili már ment volna tovább. És ha már egymás mellé szegődtek, nem akarta Zalánt hátrahagyni. Futni is uncsi volt egyedül, olyan érzést keltett Liliben, főleg, mikor körbe-körbe kellett haladni, mintha saját magát kergetné. Pont egy körrel volt lemaradva állandóan, szóval esélytelennek tűnt, hogy valaha beéri a múltbéli Lilit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Sokkal nehezebb volt az utóbbi évről beszélnem, mint ahogy gondoltam. Eleinte tényleg nem akartam mást, csak hogy végre valakinek elég legyek. Hogy értékeljenek, de aztán ez az egész túl valóságossá vált. Olyannyira, hogy képtelen voltam kiszállni belőle, és senki nem is kért. Talán éppen az ösztönzött a folytatásra, hogy elnézték nekem, a balett-társaim még meg is jegyezték milyen jó alakom van. Mérgező gondolatokat hintettek el a fejemben, nekem pedig nem is kellett nagyon több.
Boróka éles hangjára összerezzentem. Mindent el akartam mondani. És a mindenbe ez is beletartozott, még ha utána el is fordul majd tőlem. Felemeltem jobb kezem, hogy láthassa a kézfejemen a marást. Fun fact, ha valaki bőre túl sokszor érintkezik savas folyadékkal, sebes lesz. Nem tudtad? Én sem. Csak egy idő után. Akkor elkezdtem használni a balomat is, és míg egyiken hegesedett a seb, a másikon kezdte ki a puha felületet a hányás. Megdörgöltem az arcom, hogy elmossam az emlékek tengerét. Megnyaltam kiszáradt szám.
- Azt mondta, hogy én vagyok a felelős anya haláláért. Hogy én öltem meg - mondtam lassan a mondatokat, mintha még mindig nem hinném el magam sem. Hogy lehet egy öt évest hibássá tenni ilyesmiért? - Szóval elkezdtem még keményebben edzeni. Akkor jött képbe a hánytatás is. Úgy éreztem még mindig lehetek vékonyabb. Sose volt elég. Meg amúgy is. Sehol máshol nem akartam lenni, csak a próbaterembe. Csinálni az egyetlen dolgot, ami boldoggá tesz, táncolni. Csak… így már az is más volt - vontam meg a vállamat hanyagul. Itt volt vége a történetnek. Jött a kocsi, a kórház, és a kúra. Az elhatározás, hogy most jobban csinálom. - Viktor kérésére abbahagytam a balettot, és egy komoly étrendet követek - tettem még hozzá, mintha meg akarnám nyugtatni, hogy már minden rendben, pedig még láthatta, hogy csak most kezdődött igazán a harc.
- Most te jössz - jelentettem ki magabiztosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Halványan elmosolyodtam a vicceire, bár orosz szívem inkább fel akarta hívni a figyelmét arra, hogy most milyen komoly dolgot is csinálunk. Ez nem szórakozás, ez munka. Mégse akartam már az első alkalommal úgy viselkedni mint egy őrült edző. Segíteni jöttem Zentének, nem a tökéletest keresem a kötélre húsz méter magasságba.
- Amire te gondolsz az a gerenda amin a tornászok csinálnak mindenféle mutatványt. Ez kötél. Mivel általában a léc csak a kezdet, és utána egyre vékonyabb járófelületre szoktunk váltani, itt nem az a lényeg, hogy tudsz-e rajta cigánykerekezni vagy épp pipiskedni, vagy nem. Már az is csoda, hogy végig tudsz rajta menne. Maximum leguggolni szoktunk, de ha azt a padlón megcsinálod is felemeled a sarkad - magyaráztam el neki. Persze, az is zseniális volt, amit azok a lányok csináltak, de általában ugyanazokra mi is képesek voltunk a cirkuszban, és még annál is többre. Mert minket nem tartott fogla valamiféle szabálykönyv. Csak csináltuk, ahogy akartuk. Valószínűleg ez a fajta szabadság is hiányzott annyira a cirkuszból.
- Hát próbálj nem lenézni. Hanem pont magad elé. egyenes csíkba. És akkor a tested kiadja a lábadnak, hogy merrefele kell lépnie - próbálkoztam. Tényleg, nagyon igyekeztem, hogy az egyensúllyal kapcsolatos minden tudásomat megosszam a kölyökkel.
- Lassan, lé… - kezdtem a figyelmeztetésemet, de már késő volt. Zente elengedte a kezem, és eldőlt mint egy fa. Megingattam a fejemet. - Egyrészt, ha megborul az egyensúlyod, elég csak lelépned, és talpra érkezel. Nem rajtam olyan magasra neked azt a lécet - mutattam, hogy körülbelül egy lábhossznyi különbség volt a fa és a szivacsok között. - Másrészt, lassan. Hagyj időt magadnak, hogy kitapasztald a tested. A lábadom lévő kicsi érzékelőket, amik majd megmondják neked, hogy mikor jó a lépésed, és mikor igazíts még rajta. Ha lassan, megfontoltan helyezed a súlyod, akkor az fog berögzülni az agyadba, és ha sokat gyakorlod már gondolkodás nélkül is tudni fogod. Gondolj erre - magyaráztam lassan, hogy biztosan mindent megértsen. Aztán a kezemet nyújtottam, hogy felhúzzam. - Nem baj ha elesel. Ilyenkor felpattansz, és kezded elölről - kacsintottam, és mutattam is, hogy merre kell mennie. Újra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

  Hunyorogva nézett körbe és kapta fel gyorsan megint a kacatjait. Sietve tette, mert már nem akarta Bettit fárasztani a bénaságával.
 - Persze, minden rendben. Csak nem figyeltem a lábam elé. - Örült a hírnek, hogy nem úgy kell visszavinnie a könyvét legközelebb a könytárba hogy az darabokban van. Csúnyán néztek volna érte. Nemsokára majd ő is tudni fogja, hogyan oldja meg az ilyesféle ügyes-bajos dolgait. Magához hívhatja, amit elveszettnek vélt. Világíthat a pálcájával, ha már az orra hegyéig sem lát. Egyszerű apróságoknak tűntek az ilyesfajta bűbájok, de Zalán el sem tudta képzelni, milyen lenne ezek nélkül a jövőbeli élete. Szar lehet muglinak lenni - vonta le magában a konklúziót. Muszáj lesz valamikor gyakorolnia bűbájtanra.
 Kezdtek elkalandozni a gondolatai, de valami még ott motoszkált a fejében. Hamar rá is jött, hogy mi zavarta őt. A másik szfinx kérdése az orrabukós malőrje előttről.
 - Hát azt nem nekem kell tudni, hova tetted - a hangjából is ki lehetett találni, hogy miközben beszél, ajka cinkos vigyorra húzódott. Először is kicsit furcsa volt neki, hogy Betti pont a klubhelyiség felől tart valahová, egészen célirányosan. Lehet, hogy csak kényszerből kíséri vissza. Hogy kvittek legyenek és Zalán ne tartsa másnap említésre méltónak, hogy kivel futott össze és merre látta menni. Most már azt sem tartotta kizártnak, hogy a másik füllentett neki, hogy különösebb következmények nélkül megússza ezt az esti sétát - Biztos, hogy létezik egyáltalán az a jelvény, 'Betti a prefektus'? - Talán nem is lehetett látni a halvány fényben, de egy kacsintással jelezte a lánynak, hogyha mégis ez a helyzet, ő nem az az árulkodós típus.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

El is röhögtem magam Vince reakcióján, miután közöltem vele, hogy mi is volt az ebédnél, s miért maradtam le róla. Ő akarta tudni az igazságot, én meg nem fogok kamuzni a haveromnak, miért is titkoljam? Biztosan ő is járt már úgy, hogy bekajált valami vackot, amitől aztán begörcsölt a gyomra és rókázott, vagy átfestette a csészét. Mi tagadás, azért vicces fejet vágott!
- Nagyon szívesen, tesó! El tudom képzelni - röhögtem tovább, fel is tűnt, hogy zavarom a két navinés csajszit, akik kicsit morcosan pillantottak rám. Oké-oké, ez egy tanulószoba, és szeretnének haladni, de azért nehogy már ne legyen egy kis jókedv néha napján. Pillantásom visszatereltem az én bölcs cimborámra, s bőszen bólogattam arra, hogy mit is kéne ennem.
- Szóval Te is jártál már így - nevettem el magam újra, mert ha ennyire tudja, hogy a krumpli beválik, akkor bizony legalább egyszer ki kellett próbálnia már. Egyébként jó volt az ötlet, amúgy is kezdtem egy kicsit megéhezni, így később biztos krumpli lesz majd, már ha a manók hagytak valamit az ebédről.
- Arra a ... - megint odalestem a két navinésre, aztán visszafordultam Vince felé, s kicsit visszavettem a hangerőből.
- Arra a navinés csajra gondoltam, akivel múltkor dumáltál a folyosón. Ugye nem azt akarod nekem mondani, hogy csak a jegyzeteidet akarta elkérni? - fel is röhögtem, mert oké, hogy Vince szokott jegyzetelni, talán egész szépek is a rajzai, de nem is tudom, valahogy nem néztem ki belőle, hogy odaadná fűnek-fának a cuccait, hacsak nem remél valamit cserébe. Vagy én lennék rossz májú? Hm, még az is lehet.
- De most komolyan, akkor azzal nincs semmi? - még mindig nem jutott eszembe a lány neve, de gondoltam, felmérem a terepet, mert Adriánnal is dumáltunk már a csajszikról.