36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 17 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. július 29. 17:16 | Link

Lili

- Nem lenne szerencsés, ha összetörnéd magad. Anélkül is lehetsz teljes értékűen kék - mondta gyorsan fejét ingatva. Habár mosolygott, nem szerette, ha valaki azzal viccelődik, hogy baj éri őt. Álmodott eleget ilyen szituációkról. Már a gondolattól is kissé libabőrös lett a karja. Persze tudta, hogy a sport valamiképpen erről szól. Esni, kelni kell benne. Sokmindent tényleg csak a saját károdon tudsz benne megtapasztalni.
 - Zalán - vigyorogva lepacsizott Lilivel, miután sűrű bólogatások közepette megpróbálta bedolgozni az új információkat. Valami könnyebbel kell kezdeni. Valami könnyebbel, valami... Ahh, megvan!
 Odalépett az állványhoz, amin egy csomó 2-3 kilós súlyzó volt. Lányos döntésnek tűnhetett ilyen cuccokat kézbevenni, de hát Lili mondatai egészen ésszerűnek tűntek, kár lett volna nem megfogadni a tanácsát. Azért kérdőn nézett rá, miközben rámutatott az egyik darabra, biztos, ami biztos.
 Amikor meggyőződött róla, hogy megtalálta a megfelelőt, magához vette azt. Olyan súlynak tűnt, mint ami rá is volt írva. Viszont amikor már a párját próbálta felemelni, Zalán szemöldöke magasba szökött a meglepetéstől. Az meg sem akart mozdulni. Mintha csak odaragasztották volna az állványhoz. Muszáj volt leraknia a kezében lévő súlyt, mert most már kíváncsi volt, mégis mennyi erő kell ahhoz a nyavajás, látszólag három kilós darabnak, hogy elmozdítsa.
 - Te most szórakozol velem, ugye? - hebegte értetlenül. Az utolsó rántásnál Zalán majdnem hanyatt is esett. Inkább felhagyott a küzdelemmel, mert az egész értelmetlen volt - Nem vicceltél - bukott ki végül belőle a konklúzió.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. július 29. 17:50 | Link

Zalán

Igaz, hogy csak viccnek szánta, de tényleg elég gyakran ütötte meg magát. Kicsit szerencsétlenke volt, és ez gyakorta jelentkezett sérülések formájában, de egyelőre - kopogjuk le - semmi komoly nem történt még vele. Mondhatni szerencsésen ütötte meg magát, esett el, vagy pottyant le, többnyire a seprűjéről. De a kékség érzés valójában nem innen származott.
- Ennek örülök, mert szeretek Levitás lenni - mondta. - Még akkor is, ha nemigen felelek meg a sztereotípiáknak. Tőlünk valahogy mindenki azt várja, hogy okosak legyünk és bölcsek.
Ő pedig még négyévi gyakorlás után se érezte ezen szempontból a kékek tornyába illőnek magát, mégis, mintha csak hazatért volna, olyan volt belépni a Szfinx portréján túlra.
Megrántotta vállát, mikor látta, hogy Zalán az egyik súlyzó iránt érdeklődik. Meg kellett próbálni, azt azért ő sem tudta, melyik melyik, általában nem is ugyanoda kerültek vissza, vagy a mókás kedvűek direkt cserélgették a helyzetüket. De végül a megerősítés nélkül is talált egy jót magának az ijfú levitás, hogy aztán a párjával már meggyűljön a baja. Lili kissé aggódó fejet vágva lépdelt közelebb, kezeit is felemelve.
- Nem, nem vicceltem.. bár elég gyakran szoktam, az igaz - nevetgélt, de csak miután látta, hogy Zalán elengedte a súlyt és csak majdnem vágódott hanyatt. - Csak aztán ne is rángasd, ha nem megy, mert olyan is van, hogy hirtelen visszanyeri az eredeti súlyát és akkor repülhetsz utána.
Látott már olyat, sőt, az egyiket lendületből bele is hajították a falba, a lyuk még azóta is ott volt.
- Amúgy a legbiztosabb, ha a saját súlyoddal edzetsz. Fekvőtámasz mondjuk. Én már tök sokat tudok egyszerre! - büszkélkedett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. július 30. 12:14 | Link

Lili

  - Mert nem tudják, hogy a legfőbb védjegyünk nem teljesen a tudás iránti vágy, hanem annak visszaforgatása valami... kreatívba. Nem feltétlenül kell ahhoz bölcsnek lenni. - maga is meglepődött, hogy elkezdett ezen filozofálni. Bár szavainak nagy részét még nagymamája adta a szájába, akivel nem egyszer folytattak régen ilyen jellegű beszélgetéseket. Kicsit hiányzott is neki. - Mármint nézz rám! Úgy nézek ki, mint aki a bölcsességéről ismert? - mutatott végig magán, miután sikerült teljesen visszanyernie egyensúlyát.
 Szemei elkerekedtek, amikor Lili tett egy kiegészítést a súlyzókra vonatkozóan. Nyelt egyet, majd ellépett az állványtól. Úgy érezte, egyelőre letudta ezzel súlyemelő karrierjét. - Őszintén szólva, inkább máshogy repülnék. - a lány másik ötletét sokkal szimpatikusabbnak találta. Bár jó régen volt már, hogy fekvőtámaszra adta volna a fejét, sokkal biztonságosabbnak találta, mint eredeti tervét. Majd Zentével kísérleteznek máskor a súlyzókkal.
 - Mégis mennyi az a tök sok? - hangja kissé kihívó volt, de közben játékos, úgy pillantott le Lilire.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 1. 20:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. július 30. 14:37 | Link

Zalán

Megpróbált okosan bólogatni Zalán szavaira, de nem egészen értette azokat. Vagy legalábbis nem jutott eszébe semmi kreatív dolog, amit ahelyett csinálna, hogy okos. Aztán pedig félrebillent fejjel végigmérte a srácot, és nevetett egyet. Persze nem gúnyosan, olyat ő nem tudott.
- Talán ha növesztenél egy földig érő szakállat, meg szemüveget viselnél, és olyan képet vágnál, mintha mindent is tudnál - megrántotta a vállát. - Nem értek hozzá, de azt gondoltam a bölcsesség attól van, hogy öreg vagy. Meg ha már nincsenek meg a bölcsesség fogaid. Mert hogy amíg megvannak, azok bölcsek helyetted, ha meg már kipotyogtak, végre tündökölhetsz.
Igen, ezt most találta ki, de nem számított, egész úgy hangzott, mintha valami tudományos szakiratból szedte volna.
Nevetett egyet, és helyeslően bólintott párat a repülést illetően is.
- Én is jobb szeretek seprűn.
Közben kiválasztott magának egy szimpatikus padlószakaszt, és hasrafeküdt, kezeit feje mellé helyezve. Érezte a másik hangjában a célzást, ezért megengedett magának egy enyhe túlzást.
- Nem is tudooom... jobb napokon akár ötvenet is megcsinálok - mondta, és tényleg csak kicsit túlzott, mert valóban képes volt rá, de csak ha már napok óta folyamatosan edzett, most pedig azért kimaradt pár alkalom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. augusztus 1. 20:16 | Link

Lili


Megmosolyogta Lili elmélkedését a bölcsesség mibenlétéről. Amikor már a fogakról beszélt, muszáj volt nevetnie is. Alig egy perce ismerte a lányt, de a jókedv már most garantált volt mellette.
 - Talán kviddicsezel? - kérdezte érdeklődve. Idáig ezt a kérdést pont hogy neki szegezte minden ember, amikor megtudták, hogy szeret repülni - Bár ahogy hallottam, annyira nem népszerű mostanában a bagolyköviek körében. Hogyhogy nem találkoztunk még össze a pályán? - tette hozzá gyorsan.
 Zalán egyik lábáról a másikra nehezedett, úgy pislogott Lilire. Ötven fekvőtámasz? Annyi biztos nekem is menne! Na lássuk! Mivel úgy találta, hogy a lányt nem zavarja a társasága, mellészegődött és felvette a helyes pozíciót. Egy csomó kérdés merült fel a fejében a másik szfinxet illetően, de egyelőre nem akarta megzavarni őt a koncentrálásban. Biztosan lesz még lehetősége feltenni őket a későbbiekben.
 Megpróbálkozott az első fekvőtámasszal. Hahhh! Sima liba! Legalábbis ezt gondolta akkor még. Egészen az ötödik fekvőtámaszig. Ott azért oldalrapillantott, mintha csak egy versenyen volna. Nem tudta, hogy Lili mennyinél tart, de akármennyinél is, rajta egyelőre meg sem látszott. Zalán kezei már enyhén remegni kezdtek, úgy próbálta folytatni.
 
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 1. 20:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. augusztus 4. 19:11 | Link

Zalán

A kérdésre kicsit jobban megvizslatta Zalán arcberendezését, hátha ismerősnek találja, de valószínűleg elkerülhették egymást. Ezek szerint pedig ő is szeretett kilátogatni a pályára repülni.
- Nem kviddicsezek, seprűakrobatizálok - mondta, és büszkén elmosolyodott, mert nem tört most már bele a nyelve a szóba. Nem, véletlenül sem arra volt büszke, hogy tud kézen állni, vagy egyáltalán állni a seprűnyélen. - Inkább olyankor szoktam menni, amikor nem zavarok másokat. Eléggé zavaró tudok lenni - nevetett.
Azt, hogy miért nem volt népszerű a varázslók labdajátéka az iskolában, nem tudta, talán egyszerűen csak nem volt akkora kultusza az országban. Nem volt sportszakértő, amit csinált, ő is csak hobbi szinten űzte.
De hiába csak kikapcsolódás volt, és nem a versenyszellem vezérelte, edzenie kellett, és erősítenie, mert nem volt teljesen veszélytelen a levegőben lebegve mutatványokat csinálni. Meg is ütötte már magát sokszor, vagy, ha épp nem magát, akkor mást, ha az túl közel merészkedett, de azóta az eset óta Améliával azért már jobban ügyelt erre. És hogy tényleg a lehető legtöbbet hozza ki magából, sokat mozgott és edzett, és ebben az is segített, hogy nem volt egyedül, mert Lucast is sokszor magával rángathatta, vagy épp fordítva.
Most viszont magában volt, de szerencsére azért akadt társasága, és miután megmentette a srácot a megbűvölt súlyzóktól, fekvőtámaszhoz helyezkedett, és követte példáját a másik is.
Elég hamar belezavarodott a számolásba, mert gondolatai jártak mindenfelé, csak épp az uncsi számok egymás után pakolásán nem, de azért nagyjából képben volt, hol tart. Húsz tájékán oldalra pillantott, hogy rávigyorogjon a másikra.
- Ha már unod, és mást csinálnál, szólj! Én régen azt használtam kifogásnak, ha már nem ment tovább, de illett volna. - Nagyjából három után eleinte. De azóta valóban sokat erősödött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. augusztus 7. 10:18 | Link

Lili


  Fogait összeszorítva próbálta először minden energiáját abba ölni, hogy ne látszódjon rajta, hogy a fekvőtámasz kezdi kikészíteni őt. De muszáj volt ezt az energiát is egy idő után abba forgatni, hogy megtartsa magát a karjaival. Megrökönyödve konstatálta, hogy Lili tényleg olyan edzett, mint amilyennek látszott és mondta magát.
 Amikor már a tizedik támasszal szenvedett, eldöntötte magában, hogy rendszeresen fog ilyen napokat beiktatni, amikor edzeni fog, de a Kométa a szobájában fog továbbra is pihenni. Persze, gyorsulásinál nem számít, mennyi izom van a karján, de amikor freestyle-ra adja a fejét? Ahhoz garantáltan jól fog jönni.
 Erőlködés közben lassan, de eljutott az agyáig, hogy Lili beszél hozzá. Megállt a következő fekvőtámasz előtt, mintha csak a másikra próbálna figyelni, de igazából minden pillanatot próbált kihasználni, hogy pihenjen. Még legalább párat le kéne nyomnia, hogy ne tűnjön totális balféknek. Mire azzal végez, valószínűleg a lány már a korábban említett számánál fog tartani. Akkor talán még szólnia sem kell, hogy nem bírja és férfias némasággal haladhat tovább a következő gyakorlatra.
 - Még bírom - hazudta gyorsan. Egyetlen vigasza annak bizonyult, hogy valószínűleg Lilit egyáltalán nem érdekli, hogy mennyi fekvőt tud lenyomni egy huzamban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. augusztus 8. 10:58 | Link

Zalán

Lilit valóban nem érdekelte, hány fekvőt tud nyomni edzőtársa, mert még az sem nagyon izgatta, hogy ő mennyit tud. Saccra megvolt a megcélzott mennyiség, de nem töltötte el diadalmas érzéssel, ha túl tudta szárnyalni azt, ezért nem is törekedett rá. Csinált, amennyit elégnek érzett, amiről úgy gondolta, már tudnia kell, aztán ment tovább. Azt élvezte, hogy teste egyre jobban bírja a megerőltetéseket, és hogy, bár kifáradt, valahogy jobbnak, egészségesebbnek érezte magát a végén. És persze a fürdőre gondolt, amit majd utána vehet. Valahogy még ez is izgalommal töltötte el, hogy nem lefekvés előtt áll a zuhany alá.
Talpra ugrott, ruganyosan, és levezetésként még ugrált is kettőt helyben, átmozgatva kis köríveket leírva vállait. Tekintetét aztán a másikra fordította.
- Futkosni van-e kedved? - kérdezte, és elvigyorodott.
Nem kételkedett benne, hogy bírná még a fekvőket, ha nagyon akarná, de hátha inkább mást csinálna, mert ő, Lili már ment volna tovább. És ha már egymás mellé szegődtek, nem akarta Zalánt hátrahagyni. Futni is uncsi volt egyedül, olyan érzést keltett Liliben, főleg, mikor körbe-körbe kellett haladni, mintha saját magát kergetné. Pont egy körrel volt lemaradva állandóan, szóval esélytelennek tűnt, hogy valaha beéri a múltbéli Lilit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. augusztus 8. 20:04 | Link

Spletni v predislovii | ¤


Sokkal nehezebb volt az utóbbi évről beszélnem, mint ahogy gondoltam. Eleinte tényleg nem akartam mást, csak hogy végre valakinek elég legyek. Hogy értékeljenek, de aztán ez az egész túl valóságossá vált. Olyannyira, hogy képtelen voltam kiszállni belőle, és senki nem is kért. Talán éppen az ösztönzött a folytatásra, hogy elnézték nekem, a balett-társaim még meg is jegyezték milyen jó alakom van. Mérgező gondolatokat hintettek el a fejemben, nekem pedig nem is kellett nagyon több.
Boróka éles hangjára összerezzentem. Mindent el akartam mondani. És a mindenbe ez is beletartozott, még ha utána el is fordul majd tőlem. Felemeltem jobb kezem, hogy láthassa a kézfejemen a marást. Fun fact, ha valaki bőre túl sokszor érintkezik savas folyadékkal, sebes lesz. Nem tudtad? Én sem. Csak egy idő után. Akkor elkezdtem használni a balomat is, és míg egyiken hegesedett a seb, a másikon kezdte ki a puha felületet a hányás. Megdörgöltem az arcom, hogy elmossam az emlékek tengerét. Megnyaltam kiszáradt szám.
- Azt mondta, hogy én vagyok a felelős anya haláláért. Hogy én öltem meg - mondtam lassan a mondatokat, mintha még mindig nem hinném el magam sem. Hogy lehet egy öt évest hibássá tenni ilyesmiért? - Szóval elkezdtem még keményebben edzeni. Akkor jött képbe a hánytatás is. Úgy éreztem még mindig lehetek vékonyabb. Sose volt elég. Meg amúgy is. Sehol máshol nem akartam lenni, csak a próbaterembe. Csinálni az egyetlen dolgot, ami boldoggá tesz, táncolni. Csak… így már az is más volt - vontam meg a vállamat hanyagul. Itt volt vége a történetnek. Jött a kocsi, a kórház, és a kúra. Az elhatározás, hogy most jobban csinálom. - Viktor kérésére abbahagytam a balettot, és egy komoly étrendet követek - tettem még hozzá, mintha meg akarnám nyugtatni, hogy már minden rendben, pedig még láthatta, hogy csak most kezdődött igazán a harc.
- Most te jössz - jelentettem ki magabiztosan.

Utoljára módosította:Darya Mikhaila Kazanova, 2021. augusztus 8. 20:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. augusztus 8. 20:05 | Link

Malen'kiy padavan | ¤


Halványan elmosolyodtam a vicceire, bár orosz szívem inkább fel akarta hívni a figyelmét arra, hogy most milyen komoly dolgot is csinálunk. Ez nem szórakozás, ez munka. Mégse akartam már az első alkalommal úgy viselkedni mint egy őrült edző. Segíteni jöttem Zentének, nem a tökéletest keresem a kötélre húsz méter magasságba.
- Amire te gondolsz az a gerenda amin a tornászok csinálnak mindenféle mutatványt. Ez kötél. Mivel általában a léc csak a kezdet, és utána egyre vékonyabb járófelületre szoktunk váltani, itt nem az a lényeg, hogy tudsz-e rajta cigánykerekezni vagy épp pipiskedni, vagy nem. Már az is csoda, hogy végig tudsz rajta menne. Maximum leguggolni szoktunk, de ha azt a padlón megcsinálod is felemeled a sarkad - magyaráztam el neki. Persze, az is zseniális volt, amit azok a lányok csináltak, de általában ugyanazokra mi is képesek voltunk a cirkuszban, és még annál is többre. Mert minket nem tartott fogla valamiféle szabálykönyv. Csak csináltuk, ahogy akartuk. Valószínűleg ez a fajta szabadság is hiányzott annyira a cirkuszból.
- Hát próbálj nem lenézni. Hanem pont magad elé. egyenes csíkba. És akkor a tested kiadja a lábadnak, hogy merrefele kell lépnie - próbálkoztam. Tényleg, nagyon igyekeztem, hogy az egyensúllyal kapcsolatos minden tudásomat megosszam a kölyökkel.
- Lassan, lé… - kezdtem a figyelmeztetésemet, de már késő volt. Zente elengedte a kezem, és eldőlt mint egy fa. Megingattam a fejemet. - Egyrészt, ha megborul az egyensúlyod, elég csak lelépned, és talpra érkezel. Nem rajtam olyan magasra neked azt a lécet - mutattam, hogy körülbelül egy lábhossznyi különbség volt a fa és a szivacsok között. - Másrészt, lassan. Hagyj időt magadnak, hogy kitapasztald a tested. A lábadom lévő kicsi érzékelőket, amik majd megmondják neked, hogy mikor jó a lépésed, és mikor igazíts még rajta. Ha lassan, megfontoltan helyezed a súlyod, akkor az fog berögzülni az agyadba, és ha sokat gyakorlod már gondolkodás nélkül is tudni fogod. Gondolj erre - magyaráztam lassan, hogy biztosan mindent megértsen. Aztán a kezemet nyújtottam, hogy felhúzzam. - Nem baj ha elesel. Ilyenkor felpattansz, és kezded elölről - kacsintottam, és mutattam is, hogy merre kell mennie. Újra.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. augusztus 11. 12:57 | Link

Lili

Amikor Lili felpattant, Zalán karjai feladták a szolgálatot. Vett egy mély levegőt és prüszkölve fújta ki azt, majd a hátára fordult, mielőtt felnézett volna a lányra. Sajnálkozó pillantást küldött felé először, de ha a másik mosolya őszinte volt, akkor tudta, hogy nincs oka rosszul éreznie magát. Lesz ez még jobb is.
 Kicsit több időbe telt szusszannia, és elég esetlenül is tápászkodott fel, de a futás szó hallatán lelkesen bólintott egyet.
 - Ahhoz mindig van kedvem. - vágta rá válaszképp, majd visszament a futópálya részéhez. - Maximum elesni tudok benne, szóval sokkal biztonságosabbnak tűnik, mint az - vallotta be a súlyzók felé mutatva. Megvárta, amíg Lili is indulásra kész. Nem mert már felvágósan viselkedni az előző mutatványa után, mert hiába tud futni, ha közben háztársa minden más tekintetben lepipálja őt. Mert a lány olyannak tűnt, akinek bármihez megvan a kellő lelkesedése és energiája. Utóbbiért Zalán sokmindenét odaadta volna. Rég sikerült már átaludnia egy teljes éjszakát és ez elég gyakran meglátszott rajta.
 A karja még nem sajgott annyira, de tudta, hogy holnap meg fogja érezni. Szerencsére a lába még nem mondta fel a szolgálatot. Kezdetben kicsit lasabb ütemet vett fel, nem tudta, hogy a másik milyen tempóhoz van hozzászokva. Minden körrel kicsit gyorsított.
 - Versenyszerűen csinálod a seprűakrobatikát? - bukott ki belőle végül a kérdés. Nem tudta leplezni, hogy még mindig kíváncsi a téma iránt.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. augusztus 17. 19:28 | Link

Zalán

Hümmögött egyet Lili válaszképp, majd okosan rámutatott:
- Feltéve, hogy nem a súlyzók közé esel be. Szóval próbálj meg még korábban, mondjuk ott, ahol van az a matrac, vagy kicsit odább, ahol azok a labdák vannak, elesni.
Jót kuncogott, de most se bántóan, hanem szórakozottan, mulattatta, ahogy elképzelte magukat - mert hát miért ne esett volna ő is? - bevágódni a labdák közé, amik aztán mindenfelé pattogtak volna elfele a becsapódás epicentrumából.
Futni kezdtek, egyelőre borulás nélkül. Lili nem sietett, nem is akart, bár Zalán kicsit gyorsításra ösztökélte. És mivel közben cseverészni is volt kedve, meg tüdeje, a szőke nem maradhatott le nagyon.
Pár szökelléssel kicsit előtte termett, majd visszavett a lendületből, hogy fej-fej mellett legyenek. Hajgumiját igazgatta, és közben a fejét rájta.
- Üh-űh. Nem, nem vagyok elég ügyes ahhoz - mondta, árnyalatnyi szomorúsággal hangjában, de hamar elnyomta azt egy nevetéssel. - Bár már az esésben elég tehetséges vagyok, nem töröm mindenem össze.
Ez jól reflektált az előbbi képhez, valószínűleg ha a súlyok közé pottyan, az azért fájt volna. De kint a pályán, a füvön már megtanult ügyesen bukfencezni, vagy oldalra gurulni, attól függően, miként érkezett le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. augusztus 18. 08:38 | Link

Lili


A lány mondatai hallatán eljött Zalánnál az a pont, ahol már nem tudott szépen nevetni. Prüszkölve tört elő belőle a kacagás menet közben.
 - Igyekszem tökéletesen időzíteni majd - mondta, amikor már a rekeszizmai is engedték neki. - Szerintem inkább vetődésből kéne sportágat csinálnunk. Minél nagyobb, látványosabb és tragikusabb, annál több pontot ér. - Beugrott neki az emlék, amikor Teddy hanyatt esett le a seprűjéről. Barátjának is sikerélménye lenne az új találmányban, ebben egészen biztos volt.
 - Most már kíváncsivá tettél. Szerintem biztosan ügyesebb vagy, mint amilyennek mondod magad. Talán még lenne is mit tanulnom tőled. - Ez utóbbiban teljesen biztos volt. A klasszikus seprűakrobata mutatványoknak csak töredékét ismerte. Az az utcai stílus, amit ő képviselt, eléggé kiforratlan volt még, hiszen őt sosem tanították ilyesmire és nem töltött annyi időt vele, mint lehetett volna. Apjának a gyorsrepülés volt a mindene és bár oda is kellett ész, az akrobatika egy sokkal komplexebb és izgalmasabb dolognak tűnt.
 Néha észrevette magán, hogy próbál gyorsítani, de Lilivel beszélgetni egyelőre érdekesebbnek bizonyult, mint max sebességgel repeszteni. Így hát megpróbálta visszafogni magát. Érződött, hogy a karját kivéve volt még benne jócskán energia. Talán később próbálkozhatnának felülésekkel. Valószínű, hogy a lány ebben is lepipálná őt, de Zalán már lassan ott tartott, hogy ez nem zavarta őt.
 - Tudsz olyan menő kézenállást is? Nekem az sosem jött össze, még álló helyzetben is nehezen.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 18. 08:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. augusztus 20. 12:29 | Link

Zalán

Tetszett neki Zalán ötlete, helyeslően bólogatott is mellé.
- Végre lenne egy sortág, amiben jó lennék! Sőt, lehet meg is nyerném a világbajnokságot belőle! - lelkendezett, és csak félig-meddig viccelt, amit remélhetőleg háztársa nem vett észre, különben nevetése inkább aggodalomba fordulna. Lili nem volt épp százas, de ő ennek igazából semmi hátrányát nem érzékelte. Jól érezte magát a bőrében, és ha ehhez az kellett, hogy dilis legyen kicsit, hát simán bevállalta.
Legutóbb, mikor valakinek bemutatta a tudományát, az illető kapott egy seprűnyelet az arcába, szóval voltak ugyan kétségei a dolog biztonságát illetően, de szerencsére azóta már Artúr megvizsgálta a járgányát, szóval talán nem lesz baj, ha tart egy kis bemutatót Zalánnak. Persze biztos távolságból, ahonnét nem gyilkolhatja meg puszta véletlenségből.
- Egyeztessünk időpontot, amikor egyszerre megyünk ki a pályára, és megmutatom, amit tudok - ígérte, miközben már a valahanyadik kört rótták. Lili ezúttal sem számolt, hiszen az uncsi, rossz sorrendben egymás mögé tenni a számokat meg fölösleges.
- Tudok bizony - bólintott, és hirtelen lelassított, majd lendületből kézenállásba rúgta magát. Meg is tett így pár lépést, miközben lábai a levegőben kalimpáltak, majd, mivel kicsit alábecsülte a sebességét, ami maradt a futásból, jól előre is dőlt, és hanyatt kiterült a földön. Persze hangosan nevetve, és csak kicsit fájlalva könyökét, amit beütött.
- Jó, hát a seprűnyélen nem így csinálom.. többnyire - mondta, még mindig kacarászva magán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. augusztus 22. 01:29 | Link

Lili

  - Azért ismerek pár embert, akik versenyezhetnének veled azért a címért. - Júlia és Teddy jutottak az eszébe. Uttóbi volt a legesélyesebb. Beleégett az emlékezetébe az a balfék hátas, aminek szemtanúja volt. Éppcsak nem nevetett fel hangosan tőle. - Megtisztelnél vele. - bólintott boldogan, amikor felajánlottak neki egy találkát lent a pályán. Nagyon kevés lehetősége volt olyan seprűlovast látni akcióban, akinek nem a kviddics volt a legnagyobb szenvedélye. Talán még tanulhatna is tőle. Így vagy úgy.
 Nem állt meg, csak lassított ő is, úgy figyelte Lili kézenállási kísérletét. Tekintetében szolíd elismerés csillant még annak ellenére is, hogy mindjárt ki is feküdt a padlón. Zalán fékezni akart. Viszont annyira elbambult a felcsendülő nevetés hallatán, hogy elbotlott a lány egyik elterülő lábfejében. Ő az oldalára érkezett, de szinte azonnal megpróbált felülni, hogy megnézze, nem lépett-e rá véletlenül edzőtársára. Megkönnyebbült, mert nem látta nyomát annak, hogy a másik kedvét szegte volna bármivel.
 - Főleg a "többnyire" volt a legmeggyőzőbb. - jegyezte meg, miközben próbált feltápászkodni. Nem történt semmi katasztrófa. Kezet nyújtott Lilinek is, hogy felsegítse. - De még ez is nagyon királyul nézett ki. Nem akarsz megtanítani rá?
 Zalán erősségei közé mindig is a különböző pörgések és hurkok tartoztak, amiket bármikor, bármilyen sebességgel le tudott volna írni a Kométával. Na meg a seprűszörf. De hát ahhoz is csak a lábát kellett használnia, az ilyesféle mutatványok még idegenek voltak számára.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. augusztus 28. 18:28 | Link

Zalán

Nem tervezett hátast dobni, de többnyire nem állt szándékában semmi ilyesmi máskor sem, csak így alakult, ő pedig úszott az árral. Főleg, ha mondjuk egy folyóba bukott bele, mert olyankor szó szerint. De az csak kétszer fordult eddig elő.
Most viszont a földre került, és azonnal követte őt Zalán is, mert bár az sem állt szándékában, jól kigáncsolta a srácot, ahogy szétdobta végtagjait a padlón. Egy pillanatra a szája elé kapta a kezét, de kacagása azonnal folytatódott is, miután látta, hogy Zalán épségben megúszta a felbukást.
- Csak, hogy ne legyenek túl nagy elvárásaid - magyarázta még mindig a hasát fogva, de már legalább felülve Lilkó, hogy miért is csak többnyire nem így alakulnak az edzései a seprűnyélen. A földtől elemelkedve azért egy ilyen könnyen csúnyán végződhet.
Megigazgatta kicsit lófarokba kötött haját, és felsőjét is vissza lehúzta hasára, mert nem feltétlenül akarta mindenkinek körbemutogatni a köldökét. Pedig büszke volt rá, de csak kérésre prezentálta, úgy tűnt illendőnek.
- Mire? Hátast dobni? - kérdezte, és újabb nevetésben tört ki. - De, nagyon szívesen! Első lépés, legyél én.
Persze tudta ő, hogy mire gondol Zalán, és egyébként sem kárhoztatta volna arra, hogy egy nyilvánvalóan illegális bájitalt főzzön emiatt egy hónapon át, ha könnyebb módja is van a kézenállásnak. Vagy lehet, hogy magára az akrobatikára gondolt? Mert akkor rossz tanárt nézett ki magának.
Intett neki, miután felállt ő maga is, hogy kövesse, és a bordásfalhoz sétáltak.
- Ott lent letámaszkodsz, aztán felrúgód a lábadat, én elkaplak, és megtartalak. Itt nem fogsz tudni hátraesni, de egyenesen állhatsz. És ha már ezt meg tudod segítség nélkül is csinálni, utána lehet a falat mellőzni, és ha már az is megy, utána lehet megpróbálni lépkedni. Csak helyből, nem lendületből, ahogy én csináltam az előbb - kuncogott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. augusztus 28. 20:36 | Link



Nem akarom, hogy annak tűnjön, hogy nem veszem komolyan, nem akarom, nem tudom. Ez nem erről szól, hanem egyszerűen csak a saját idegességem szeretném egy kicsit jobban kezelni, ahhoz pedig ilyenkor kínos viccek, vagy hasonlók mennek, mint most. Oldani a feszültséget, csak ennyi és  hiszem, hogy nem fogja rossznak venni ezt. Szusszanok egy aprót.
- Áááá igen, igen – kapcsolok egyből. Jó ciki, azonban így, ahogy mondja, beugrik elém a kép, hogy azon lépkednek és dolgoznak, nem kötélen. Ott aztán tényleg nem lehet, teljesen logikus, égni is kezd a fülem, hogy levitás létemre mennyire ostoba voltam most kicsit. - Tehát fokozatosan keskenyedik, míg végül kötél nem lesz. Kicsit keverem őket. Az is nagyon nagy dolog, ha ott végigmegy valaki simán, ez tény. Főleg, ha nagyon magasan van – nézek fel, hogy itt a belmagasság nem nagyon adja ki, de mondjuk egy arra való helyen bőven olyan méterek vannak az ember feje felett, hogy nyaktörő lenne azon akrobatikázni. Azt nem tudom, hogy pontosan ő miket szokott, de már csak sétálni is sok nekem elképzelve. Érzem, hogy bele-libabőrösödik a karom, így gyorsan meg is dörgölöm azt, miközben állok és már nem dölöngélek össze-vissza.
- Tehát a lécet nézhetem? Az mondjuk nem is rossz, csak akaratlanul lecsúszik a tekintetem a talajra. De… jó, akkor csak a léc létezik, a talaj nem – nem tudom, hogy jobb lenne elképzelni azt, hogy én is a magasban vagyok, olyan tíz méteren, mert lehet, hogy akkor azért stresszelek be. Valószínű itt hibázott a dolog, mert hiába figyeltem és emlékeztettem magam, hogy nincs magasság, félreléptem. Kellemetlen, végül csak a füstje nagyobb, mint a láng, hiszen hamar leértem, de azért kellett egy kicsit inganom, hogy végül ismét egyenesbe húzzam magam. Elharapott figyelmeztetése cseng a fülemben, miközben sóhajtva engedem ki a bennrekedt levegőt és idegességet. Szívem kicsit hevesebben ver, de nem érzem, hogy félek. Így fordulok felé és hallgatom őt, miközben rosszabbik lábam dörzsölöm meg combomnál.
- Hogy így „leestem”, tényleg nincs magasan. Köszönöm, hogy gondoltál rá – mosolyodom el, mielőtt folytatnám. - Lehet sietni akartam, de nem azért, hogy szabaduljak. Mármint, nehéz, meg minden, de nagyon örülök, hogy segítesz és itt vagy, még ha nem akarom az idődet végtelen ideig lopni. De akkor lassabb leszek, tapogatok – bólintok, hogy megértettem mit akar mondani, főleg azt, hogy előröl. Semmi sem megy azonnal, nekem meg néha nagyon nincs türelmem és ezért maradnak félre a dolgok. Most azonban nem. Kihúzom magam, fordulok és megyek a léc elejéhez.
- Milyen süti a kedvenced? - mert semmi sincs ingyen és szeretném majd meghálálni is a dolgot majd. Közben fellépek a lécre, megkeresem az egyensúlyom, majd karjaim oldalra kitárva lassan elindulok. Az első lépések egész jók, de nem mondom, hogy nem inogok meg újra és újra. Jó ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. augusztus 31. 07:49 | Link

Lili

  Engedelmesen követte a másikat annak reményében, hogy tanulhat valami újat is azon kívül, hogy a bagolykövi súlyzók ön- és közveszélyesnek számítanak. Még kicsit sajgottak a karjai, de annyi baj legyen. El tudja azért bírni magát, ha muszáj. Ígyis-úgyis izomláz lesz a végeredmény.
 - Oké. Nem tűnik nehéznek - vonta le a következtetést, miután végighallgatta a lány instrukcióit a bordásfal mellett. Farkasszemet nézett a fatákolmánnyal, majd amikor késznek érezte magát, kis lendületet vett és letámasztva két tenyerét kísérletet tett a lábai fellendítésére. Olyat vert a cipője sarkával a bordásfalra, hogy belekondult a terem, de szerencsére nem fájt neki. Nem félt attól sem, hogy el fog borulni, mert tudta, hogy majd Lili megtartja őt.
 Fejjel lefelé egészen más képet festett az erőnlét terme. Elgondolkodva figyelte, ahogy a helyiség másik felében valaki elszántan felüléseket csinált. Más éppen a pálcáját használta, hogy eltakarítsa az útból azt a sok labdát, amit az imént borított le az állványról. A füle zúgni kezdett, ahogy a fejébe tódult a vér, de még így is hallotta, ahogy a fal túlsó oldalán a nyári zápor viharba fordult át.
 - Azt hiszem elég egyelőre, elengedhetsz - jelentette ki, amikor már egy picit beleszédült. Szerencsétlenségére pont amikor leengedte volna a lábát, vakító fény hasított be az ablakon, amit szinte azonnal dörgés hangja követett. Valahol a közelben csapott be egy villám. Akaratlanul is rúgott egyet a lábával meglepettségében, de fogalma sem volt arról, hogy ezúton mibe sikerült beleütnie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. szeptember 7. 12:05 | Link

A levitás srác - Ádám


Leültek. Persze csak miután megnyugtatta Ádámot, mert mint kiderült így hívják, arról, hogy megmarad. Mondjuk nem jött rosszul az ücsörgés, mivel a gyógyítás elég sokat kivett belőle. Pihenésre lett volna szüksége, de jól is érezte magát véletlen áldozata társaságában, akitől rengeteg dolgot megtudott. Szóval maradt. Nagyon érdekelte ez a Star Wars dolog. - Ookéé, szóval Anakin Skywalker az igazából Darth Vader, akinek a lánya Leia, a fia Luke, az unokája meg  Kylo Ren, aki igazából Ben Solo, vagyis Han Solo fia és végül a Rey-vel lévő kapcsolata, az a diád vagy mi, vezette vissza a Jedi útra és tudták kinyírni a fő gonoszt, azt a Palpatine-t? - követi le ujjaival a felsorolást, majd szélesen elmosolyodik - Ez kész szappanopera. Azokat a nevelőm felesége imádja. Ki nem robbantod a tévé elől, amikor azok a délamerikai meg török cuccok mennek - felnevet, mert tudja jól mire az a nagy rajongás az idősödő, sminkkel vakolt nő részéről - Mindig bele van esve az aktuális Jose-Miguel-Armadno-Pedro mit tudom én kibe - meséli csillogó szemekkel és joker vigyorral. Olyan férj mellett nem is csoda, de neki aztán egyik sem kellene. Olyan nyálasak, hogy fel kell utánuk törölni az epizódok végén. Az igaz szerelem, ami mindent legyőz. Merlinre! Ilyen csak a mesékben, meg a filmekben létezik! Ja meg abban a sok hülye csöpögős lányregényben, amivel tele van a fél ház. - Szívesen elmennék veled egyszer egy ilyen találkozóra - jelenti ki és rá is biccent - De kinek öltözhetnék? - kérdezi és csücsörítve, tanácstalanul vonja meg vállát. Aztán végig hallgatja, hogy miket csinál Ádám. - Uhh, te se unatkozol az egyszer biztos - bólogat elismerően - Mit fogsz csinálni, ha végzel a suliban? - kérdezi kíváncsiskodva, hogy azután egy kicsit pihenjen és csendben maradjon, míg a választ várja. Neki bőven elég a tanulás meg az edzés. Ettől nem érzi magát kevesebbnek. Jobb ha nem aprózza el magát. Ezt a gyógyító javasolta. Minél jobban egyben tartja az energiáját, annál könnyebben tud gyógyítani és regenerálódni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. szeptember 7. 18:25 | Link

Zalán

Lili elégedett mosollyal arcán tette csípőre kezeit, miután kiadta az instrukciókat, és azzal a tudattal figyelte Zalánt, hogy ő minden fontosat elmondott, és most már akár szenszejnek is szólíthatná őt a másik. Azt mondjuk nem tudta, hogy nőket is lehet-e ezzel a titulussal illetni, mert eddig csak férfiakat látott így megszólítva, de ez most abszolút részletkérdést volt, és amúgy se kalandozhatott el nagyon, mert azért még úgy sejtette, nem ártana végig is néznie, hogy valóban átadta-e a tudást.
Épp akkor vonta vissza figyelmét a jelenbe, mikor Zalán jelezte, hogy elengedheti. Hú, még jó, hogy ösztönösen odanyúlt érte, ciki lett volna, ha azt mondja, miután fellendült, elkapja, de ő csak áll ott elégedett mosollyal az arcán. Most már nem kalandozhatott el többet, mert megüthetik magukat. Olyan ez is, mint bármelyik gyakorlat, akár a földön, akár a levegőben van az ember, ha nem figyel, megjárhatja.
Hátra akart lépni, hogy legyen helye a srácnak, ám tekintete a villanás felé vándorolt, és arcán örömteli vigyor bukkant fel. Összerezzent ugyan a dörrenésre, de imádta a vihart, az esőt, a villámlást, mindent, a teljes csomagot, olyan izgalmas volt, és.. BAMM.
Váratlanul jókora ütés érte az arcát, egyenesen a szeme alá kapta Zalán cipőjét, és megtántorodott, majd, hogy ne vágódjon el, kapálózni kezdett karjaival, amire persze előre bukdácsolt, és áttrappolt a földön kiterülő edzőtársán. Nem tudta, mely részeit sikerült megtaposnia de puha volt, szóval legalább nem a fejét.
A néhány lépést követően aztán a bordásfalba kapaszkodva megállt, és egyik kezét az arcára szorítva lehuppant a fenekére.
- Auuauaauuuauu.. jól vagy? - kérdezte, és csak miután látta, hogy Zalán is mozog, nevette el magát.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. szeptember 9. 09:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. szeptember 9. 08:34 | Link

Lili

Amint érezte, hogy most nem a bordásfal kapta a rúgást, megijedt. Próbálta visszanyerni az egyensúlyát, sikeresen földet is ért, de érezte, hogy Lili megtaposta az egyik kézfejét, amíg még négykézláb volt. Halkan nyikkant egyet s mikor már magához tudta volna húzni az egyiket, a párja is megkapta a magáét. Nem merte elrántani a kezét, mert akkor a lány talán fel is borult volna. Zalán elkeseredve figyelte az ujjait, amikor mindegyik szabaddá vált. Látványban nem mutatkozott egyelőre semmi tragikus. Nem lett laposabb, mint volt, az ujjai eddig is ilyen karcsúak voltak, de a cipőnyom kezdett szép lassan kirajzolódni egy piros körvonalként a kézfején.
 A földön térdelt még mindig, úgy nézett edzőtársára, aki akkor vetődött le mellé. Zalán gyomra görcsbe rándult, amikor látta, hogy Lili kezével a szeme alatti részt szorongatta.
 - Hogy én vagyok jól?! - fakadt ki hangosan úgy, hogy azt a terem végében is hallani lehetett. - Szent griffgané, Lili, úgy sajnálom! - Megütközött a lány kacagásán és elgondolkodott egy pillanatra még azon is, hogy vajon nem tett-e egyéb károkat a fejében, ami az érthetetlen jókedvet tökéletesen megmagyarázná. - Ne nevess, ez nem vicces... - mondta már sokkal halkabban, de a lány nevetése ragályosnak tűnt, mert a végén ő is győzte visszatartani a sajátját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. szeptember 16. 17:39 | Link

Zalán

Hozzá volt szokva a kék-zöld foltokhoz, és az azokat megelőző kisebb balesetekhez, melyeket többnyire saját magának okozott. Most is csak az lepte meg Lilit, hogy nem magát rúgta fejbe, hanem valaki más tette meg helyette. És fájt persze, nem is kicsit, de kisebb korában sem nagyon hatotta meg, ha vére serkent is, nagyjából egy perccel az sérülést követően már ugyanolyan vidáman rohangászott tovább. Néha úgy kellett utána rohanni, követve a vérfoltokat, hogy ellássák.
Most is csak azért ült le inkább, mert érezte, hogy megszédült az ütéstől kicsit.
- Semmi baaaj! - nevetett még mindig, és a fejét is megrázta, de fájt, ezért inkább gyorsan abbahagyta. - Nem léptem el mellőled, kritikus hiba, bent maradtam a veszélyzónában.
Nem nagyon tűnt meggyőzhetőnek afelől, hogy nem vicces, ami történt, mert a szúró, lüktető fájdalom ellenére rendkívül mulatságosnak találta, és még mindig rázkódott a válla a kacagástól. Amúgy se akarta, hogy a srác rosszul érezze magát, amiért eltrafálta, mert tényleg nem az ő hibája volt, legalábbis főleg nem az övé. Nyilván megtehette volna, hogy nem rúg ki, de Lili úgy sejtette, őt is a jókora villanás zavarhatta meg, ami őt is lefagyasztotta egy pillanatra. Szerencsére aztán Zalán sem tudta magában tartani a kuncogást.
- Ne aggódj, biztos nem vészes. Kicsit most homi, de látok azért - mondta, és ahogy elvette kezét az arcától, már látszott, hogy csúnya monoklinak néz elébe. - Valamidre ráléptem, megvan minden porcikád? - érdeklődött, és sértetlen szemével végignézett gyorsan a másikon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. szeptember 18. 02:58 | Link

Lili

  Ajkait összeszorította, amikor Lili levette a kezét a rúgás nyomáról. Banyek. Már most sem néz ki túl jól. Talán segítene rajta az a bűbáj, amit még Rue alkalmazott rajta, amikor leéget az arca. De hát még a nevére sem emlékezett a varázslatnak, nemhogy hogyan kell csinálni. Fel kéne ajánlania, hogy elkíséri a gyengélkedőre őt, de már most égett a pofája a szégyentől, hát amikor még rá fognak kérdezni, hogy hogyan történt. Továbbá volt egy olyan gyanúja, hogy az esések királynője nem fog gyógyítóhoz futkosni minden alkalommal, valahányszor lesérül. Azért később megpróbálja felhozni, hátha igent mond.
 - Hát... - kezeit felemelte, megforgatta őket, de az ujjait nem merte mozgatni hozzá, mert volt egy olyan érzése, hogy az még eléggé fájdalmas mutatvány lenne. - Sikerült megnyújtanod őket kicsit. Meg sem fog látszani.
 Ahogy ezt kimondta, léptek zaja ütötte meg a fülét. A hang irányába fordult. Két igen csak nagydarab srác készült elhaladni mellettük, feltehetően hogy a súlyzókhoz mehessenek. Nem tűntek magasabbak nála, de izomban bátran ki lehetett jelenteni, hogy lekörözték őt. Nem ismert rájuk, bizonyára nem a Levitát erősítették jelenlétükkel. Egyikük megtorpant, amikor meglátta Lili arcát.
 - Hé, minden rendben van? - tekintete ide-oda ugrált Zalán és Lili között - Ugye nem ütött meg téged? - kérdezte gyanakodva, mire ennek hallatán már a társa is megállt.
 
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. szeptember 18. 09:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. szeptember 23. 22:39 | Link

Malen'kiy padavan | ¤



Egy ideig egészen szépen haladt a fiú. Természetesen a gyomrom folyamatos görcsben volt a teljesítése miatt, miközben magyaráztam. Talán jobban izgultam érte, mint ő magáért. Sose voltam még az edző szerepében, és ezek után be kell vallanom, hogy nem is szeretnék. A kötélen való mozgás közben bele se gondoltam, hogy milyen kimenetelei lehetnek annak, ha valaki leesik. Azonban amint láttam, hogy Zente dőlt, elkapott a frász. Annak ellenére is, hogy tudtam, hogy nem lesz baja. Mert nem lehet.
- Igazán nagyon szívesen - mosolyogtam rá őszintén. Csak hogy egy pillanat múlva megforgassam a szemeimet. Ez a folytonos magyarázkodás nagyon magyar dolog volt, és soha nem tudtam hova tenni. Hiszen igazából ez a nemzet nem volt annyira szerény, mint ahogy szerették volna, ha látják őket.
- Figyelj Zente. Én nem az egyik testvéred vagyok. Tudom, hogy ők aztán sok fejfájást tudnak okozni az embernek, Viktorról pláne tudom. De én nem fogok ilyesmit tenni. Azért jöttünk, hogy gyakoroljunk. Ez nem egy perc lesz, nem is kettő. Egy hosszú folyamat, amin egy pár gyakorlás erejéig el tudlak indítani, és utána neked kell folytatnod. De ahhoz, hogy ezt meg tud tenni, betonbiztos alapokat kell neked adnom. Zente, jól tudod, orosz vagyok. Nem végzünk fél munkát. Szóval pattanj fel a lécre, és kezd elölről - indítottam el egy apró forgatást követően. Én is visszamentem az eredeti pozíciómba. Mellette akartam haladni, sőt kicsit lemaradva, hogy ne zavarjak bele a látásába, és ezzel együtt a koncentrációjába.
- Most ne ilyesmivel foglalkozz, hanem az előtted lévő úttal. Megmondom mi  a kedvenc sütim, ha végigérsz a lécen. És ne felejtsd el, ráérünk - emlékeztettem, ahogy láttam meginogni. Sokkal szebben ment, mint az előző körben. Látszott, hogy figyelt arra, amit mondtam neki, és ez megmelengette a szívemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2021. szeptember 25. 13:29 | Link

Kazanova
Az új tanév harmadik hetében


Pofátlanul képmutató vagyok. Szenvtelen arccal hallgatom Kazit, ahogy saját magával küzd a kimondott szavak súlya alatt, egyre meztelenebbé téve magát előttem, míg én nyakig felöltözve, a zúzódásaim gondosan takarva mondok felette ítéletet. És ahogy én se vetten észre az ő küzdelmét és zuhanását, úgy neki se tűnik fel az enyém. Hogyan is fedezné fel? A gyűrűm sosincs rajtam, a ruháim lehet, hogy olykor szokatlanul vastagok, de elegánsak és nem engedtem, hogy a kisugárzásom más legyen. Nem engedem felszínre törni a félelmeim, a megtörni látszó lelkem, a testem is sikíthat akárhogy, nem mutatom, hogy fáj. Vajon mit szólna, ha meglátná a zúzódásaim? Mit mondana, ha beavatnám mindenbe? Vajon ugyanúgy kiakadna, mint én az ő meggondolatlanságán? A különbség csupán annyi, hogy neki volt választási lehetősége. Tudom, csúnya ezt mondani, de így van. Engem belekényszerétettek, míg ő önként vetette bele magát az önkínzásba. Nem mintha ez jelentene bármit. Mindketten titkolózunk mindazok előtt, akik szeretnek minket.
Kékjeim arcáról a kezére vándorolnak. Először nem látok semmi érdekeset, majf egyszer csak megakad a tekintetem a világos hegeken. Akaratlan húzom el a szám és ül ki arcomra az undor. Ennél lejjebb már tényleg nincs. Elmondhatatlanul haragszom rá, legszívesebben ordítanék vele, de egy lesajnáló pillantásnál többet mégsem engedek meg magamnak. Lehetc hogy nem ez a legjobb módszer, de éreztetni akarom vele, hogy mennyire ostoba volt. Merlinre esküszöm, fordított helyzetben zokszó nélkül tűrni fogom ugyanezt tőle.
- Gratulálok, tényleg. Remélem megérte tönkrevágni a saját tested - vetem még közénk a szavakat, majd szusszanva engedem el a dühöm. Ijesztő, hogy mennyire feldühít a tudat, hogy meg is ölhette volna magát. De itt van, nem? Ennek kéne számítania.
Csendben hallgatom a történtek végét. Ujjaim lassan ökölbe szorulnak, majd ahogy mondandója végére ér, halkan szitkozódásba fogok, úgy igazán kifinomultan és nőiesen, természetesen.
- Felnőtt ember, de az biztos, hogy az eszét az anyáddal együtt eltemette... Hihetetlen, hogy Kazanov mindig lehet hülyébb. Pedig már azt hittem nem tud újat mutatni - csóválom meg a fejem és karjaimat összefonom a mellkasom előtt. Kékjeim vezetem ismét Kazi arcára. - Tudod, legszívesebben arra kényszerítenélek, hogy tégy megszeghetetlen esküt, hogy többé nem süllyedsz idáig... - mondom halkan, majd sóhajtok. Nem, ennyira pofátlan még én sem lehetek. - De elég lesz a szavad is. Ha úgy érzed, hogy nem bírod, kérj segítséget, rendben? - Akár szemen is köphetném magam. Ennyire kétszíbű szavak se hagyták még el soha a tökéletesen vörös ajkaim. Egyszer mindent el kell kezdeni... ám ezzel lezártnak tekintem a témát, amiről a szám szegletében bújkáló mosoly is árulkodik.
- Rendben. Emlékszel, hogy tavaly meséltem egy rellonos lányról? - nem szoktam csak úgy lányokról beszélni, így konkrétan egy főre redukálódott a szóba jöhetők száma. - Szerintem egyszer próbáld ki te is így a szexet. Meglepően jó - vigyorom egyre szélesebbé válik, a végén még kacsintok is egyet felé. Gondolataim közé beúszik Darik képe, ahogy rám vár az ágyban és ezzel egyidőben a gyűrűn is égetni kezdi a zsebem. Én mégis csak Darikra figyelek és arra a nyugalommal teli izgatottságra, amit minden alkalommal kivált belőlem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. szeptember 29. 17:31 | Link

Zalán

Megpróbált nem kuncogni, ha már a vigyorgással nehezen állt le, legalább addig, amíg néhány pillanat erejére elhúzta kicsit száját, hogy sajnálatát fejezze ki Zalán megnyúlt ujjai miatt. Nem akarta ő megtaposni szegényt, de hát.. na, egy rúgástól tántorgott éppen, szóval talán nem kérhető számon rajta tette.
És hát a srác is rögtön bizonygatta, hogy semmi gond nincs, úgyhogy mindketten megnyugodhattak, hogy bár csúnyán elintézték egymást, igazából talán mégse. Vagy legalábbis kvittek lettek, vagy valami.
- A hosszú ujjak amúgy is jót jelentenek, úgy hallottam - hozta fel vidoran, és bólogatott is okosan mellé, mert tényleg mondták ezt már neki/előtte, csak épp.. - Azt nem tudom, mi jót, de jót.
Követte aztán Zalán tekintetét, meglesni ő is, amire a másik felfigyelt, és igazából valakik voltak azok. Két nagyobbforma srác, a kétajtós szekrény iskolapéldái. Bizonyára jó sok időt töltöttek itt, a karjuk átmérőjét elnézve Lili füttyentett is egyet. Pedig csak egy szemmel látta jól.
Egyikük kérdésére aztán tekintete feljebb vándorolt, az arcára, és egy pillanatra eltátotta a száját, aztán észbekapva gyorsan megrázta a fejét.
- Jaj, dehogy! - felelte sietve. - Nem ütött meg! Ja.. ez itt? Ez nem az! Arcon rúgott. Nem ütött meg, nem - nevetgélve hárított, és akkor sem kapcsolt, mikor a srácnak megvillant a szeme, és lassan Zalán felé fordult.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. szeptember 30. 22:51 | Link



Néha tényleg úgy érzem, hogy nem illek a sorba. Engem elcseréltek, valaki másnak kellene helyettem a család legkisebb ékének lennem. Mert bennem semmi plusz nincs, mint a többiekben, erre a lécen kezdek rájönni. Vagy mondjuk az is lehet, hogy egyszerűen elfogyott minden, amit „választani lehetett” és nekem jutott az, ami a maradék. Nem tudom, erről még nemigen beszéltem senkinek és lehet nem is tudnék. Nehéz. Az is nehéz volt, hogy Darya-nak erről szóltam és felhoztam, mert ugye, mindenki szereti magát jól látni. Jónak. Aztán amikor akadály kerül elé, akkor meg csak pislog, hogy fogalma sincs, hogy oldja meg. A pálcamozdulataimmal nincs gond, ha nem is leszek mestere, de minden más… ezen kell most dolgozni.
Dolgoztam és ahogy az várható volt, le is csúsztam róla. Nem félek, csak kicsit, érzem a gyomromban azt a kis görcsöt, amit ilyenkor kell és lehet, de elillan, mert itt van valaki és figyel rám. Mindig volt valaki, aki figyelt, talán ez is hátravetett kicsit, hiszen önállóbbnak kell lenni. Mindig egy kicsivel jobban. Eleget botladoztam életem során, de még így sem teljes és ha lehet hinni annak, amiket mondtak, sosem lesz. Ahogy idősebb leszek vagy éppen elhízok, úgy lesz rosszabb, de ameddig tehetek ellene, igyekszem. Mindig igyekszem. Gyengeség. Lassan de biztosan megint rám tör. Rámosolygok majd kicsit lelazítom magam, teljesen, ahogy kezdtem. Szusszanok, azonban nem bírom tartani, kicsit kitör belőlem az aggály, ami feszít. Engedem a szavakat, majd sütöm le a tekintetem, ahogy megszólal. Igaza van, én meg… hallgatom.
- Nem haragszom rájuk, ne érts félre – mert nem. Néha mérges vagyok, nem akarok a testvérük lenni, de hamar elmúlik szerencsére. Marad az, ami mindig. Felnézek rájuk. - Tudom, hogy nem egy perc vagy egy nap. Csak… olyan könnyűnek tűnt és még ez sem az. Nem vagyok türelmes néha magammal – sóhajtok egy nagyot. Elharapom a gondolat többi részét, miszerint: erre sem vagyok képes. Bólintok egyet, alapokat ad, igen. Ez kell. No meg az orosz mentalitása, annyi szent.
- Igenis, asszonyom, máris! - azzal ahogy fordít, nem is ellenkezem, úgy megyek a léc elejéhez és állok fel rá. Megint kitartom a kezeim, keresem lábaimmal a pontot, majd elindulok lassan.
- Jó, mert hozni szeretnék neked és tudnom kell – ne foglalkozzak vele, jó. Csak a léccel. Elhallgatok és tényleg koncentrálok a lécre. Haladok előre, majd még tovább. Kétszer csúszok le, huppanok a földön, de mind a kétszer szó nélkül sétálok előre és állok fel. Talán már látni is, hogy kicsit kezdek sántítani, ahogy fáradok, viszont nem adom fel. Kitartom a kezem és ha meg-meg is állok, arra eszmélek, hogy a léc végén állok. Nincs tovább előre. Óvatosan ugrok le, mint egy tornász és pördülök meg.
- Tádááá! - nevetek fel, felszabadultan. Mert végre sikerült. Bár kétlem, hogy ennyi lenne, azt is, hogy le kellett ugrani. De akkor majd folytatom innen. - Mikkel lehet még erősíteni? Mármint, milyen gyakorlatokkal? - mivel nem tudom menni kell még-e vagy sem, csak kérdő tekintettel állok a végén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 3. 17:27 | Link

Lili

Először csak bambán pislogott, de hamar rájött, hogy minek okán szólították meg Lilit. Arca legalább három árnyalattal sápadtabb lett, mert a fejben való mérlegelés - miszerint mennyi esélye van két izompacsirta ellen, akik érdeklődést mutatnak arconrúgott edzőtársa hogyléte iránt - viszonylag gyorsan lezajlott és arra jutott, hogy: neki annyi. A túlélési esélyei abban a pillanatban a nulla felé kezdtek orientálódni. Hát amikor még Lili megszólalt.
 Nyitotta volna ő is a száját, hogy korrigálja a lány szavait, de sajnálatos módon nem volt mit rajta korrigálni. Mert igazat mondott. A kétajtós szekrény derékból ráfordult Zalánra és egy fenyegető lépést tett felé.
 - Baleset volt! - hadarta gyorsan a fiú s bár bízott abban, hogy a szavaknak ereje van, most emberfeletti sebességgel pattant fel a földről és próbált kartávolságon kívül maradni.
 - Baleset, mi? - kérdezte a másik, aki egész idáig Zalán perifériájában maradt.
 - Igen, magyarul nem volt szándékos - hangsúlyozta halkan, de ezzel csak azt érdemelte ki, hogy az egyik mérgesen ropogtatni kezdte az ujjait. Először egy kétségbeesett pillantást küldött Lili felé, majd kék szemeivel a lehetséges menekülőutakat kezdte fürkészni. Ha futni kell, hát futni kell, nincs abban semmi szégyen, ha az eredménye az, hogy életben maradhatsz.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 3. 17:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. október 3. 18:08 | Link

Zalán

Nem akart Lili rosszat az éppen csak megismert srácnak, pláne, hogy máris első számú edzőpartnerévé avanzsált, és még nem állt készen arra, hogy újat keressen helyette. Nem is fogta fel, hogy ártatlan, helyesbítő szavai épp, hogy rontanak a másik helyzetén, hiába épp az ellenkezőjét próbálta elérni. Hiszen még nevetgélt is, oldandó a szinte tapintható feszültséget apró (vagyis a két nagydarab srác felén annyira nem is) csoportosulásuk között.
Kissé enyhülni, lohadni látszott mosolya, amint meghallotta, milyen sietve, és pánikolva mentegetőzik Zalán, és ekkor kezdte kapisgálni, hogy talán csúnyábban fest az ábrázata, mint ahogy érzés alapján sejti, és a két fogdmeg azért tornyosul még mindig föléjük, mert örömmel laposra vernék megtorlás gyanánt a lányt bántalmazó illetőt. Nem mintha Lili ilyesmit kért volna, fel sem merülne benne, még akkor sem, ha netán szándékos bántalmazásnak lenne áldozata.
- Jaj tényleg nem direkt csinálta! Legalábbis szerintem biztos nem, bár csak most ismertem meg - kelt Zalán védelmébe a szőke, és még fel is állt, hogy elhelyezkedjen könnyedén arrébb pöccinthető kis testével a két srác és levitás társa közé.
- De na, nem volt ám rá semmi oka, csak útban voltam.. áh, fenébe, Zalán, FUUUUSS! - Azzal belekapaszkodott a karjába, és futásnak eredt, magával húzva a másikat. Nem nézett hátra, de úgy képzelte, a két tini kolosszust cseppet meglephette azzal, hogy "áldozatként" elszalad a védelmük elől, méghozzá a "bántalmazóját" is magával vonszolva. Aztán lehet, hogy tévedett, és a két srácnak mindegy volt, hogy kit és miért ütnek le, amíg megtehetik.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. október 3. 19:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 3. 19:00 | Link

Lili

Apró reménysugarat látott megcsillanni a sötét alagút végén, amikor Lili megpróbált felszólalni az érdekében. Határozottan bólintott megerősítésképp, hogy ő aztán soha, egyetlen lábujjal sem akarna lányhoz ártó szándékkal érni. Feszült figyelemmel várta, hogy a fiúkra hassanak az egyszerű észérvek, de volt egy olyan érzése, hogy csak unták az élettelen boxzsákokat a terem túlvégében. Az ő arca meg egészen vernivalónak tűnt. Még mielőtt az ominózus bunyó bekövetkezhetett volna, Lili futni kezdett, őt pedig rántotta magával. Nem gondolkodott, csak hallgatott a parancsszóra és megszaporázta lépteit. Sok diákot és egyéb tereptárgyat kellett kikerülniük ahhoz, hogy megközelíthessék a kijáratot, de Zalán most már kétszer annyira figyelt a lába elé, nehogy megint elessen vagy belerúgjon valamibe. Kérdés nélkül szaladt ki az erőnlét termének ajtaján és nem állt meg egészen a folyosó végéig. Addigra már Lilit is leelőzte.
 - Nos. Ez tanulságos volt - fújtatta. A szíve jobban vert, mint amikor zuhanórepülésből teszi egyenesbe a seprűjét - Lehet, hogy... a szfinx edzőterme biztonságosabb lesz nekem innentől kezdve.
 Rákérdezett, hogy ne kísérje-e fel Lilit a gyengélkedőre. Más terve úgysem volt mára, csak leckét írni és hallgatni az eső zaját tovább a klubhelyiségük biztonságából. A másik még sokáig hallgathatta az úton bocsánatkérését, de Zalán biztos volt abban, hogy holmi monokli nem tántorította el újdonsült edzőtársát attól, hogy ne folytassa az akrobatika egyéb fortélyait megtanítani neki.

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 17 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint