Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A hajam elég gyorsan megszokott nőni, most is a tincseimmel kezdek játszani. Jó volna, ha akadna az iskolában egy fodrász lélek, aki szívesen levágna belőle egy tekintélyes részt. Jól áll a hosszabb haj, de már megszoktam a rövidet és így nyáron néha kellemetlen mert rohadt melegem lesz tőle. A tollammal kezdem birizgálni a fürtöket, és a haveromra téved a tekintetem.
- Képzelem, kösz ismét – kacsintok a srácra. Nyilván velem is előfordultak ilyenek, de inkább kisebb koromban volt gyakori, gyakran elkaptam a hasmenéses-hányásos vírusokat. Ősi szokás a családunkban az ilyen nyavalyákra, hogy tört főtt krumplit eszünk, vagy nyersen rágcsáljuk. Még a kutyám Bobo is szereti ropogtatni. Odasasolok a navinés csajszik felé, és én is dühös pillantásokat mérek rájuk. Ha valami bajuk van, akkor idejönnek és szólnak. Úgy utálom azokat az embereket, akik nem mondják egyenesen a másik arcába amit gondolnak.
- Ki nem haver? Mindenki, csak nem fertőző mert akkor itt bárki összecsinálja magát– emelem fel a hangomat és elfojtom a nevetésemet.  Ez már nagyon hiányzott, amikor Don közelében vagyok, sokkal jobbak a vicceim mint szoktak. Nem hiába nagy spanok vagyunk, kihatunk egymás életére. Jó néha kicsit durvábban beszélni, de én általában a béke embere vagyok. Csak nem éppen mindig.
- Mondtam már múltkor te okos, hogy igen is a jegyzeteimet akarta elkérni. Nem adhattam oda, mert kellett nekem. Mi tagadás, szép lány, de nincs semmi. Majd lesz valami, ha találok még jobbat – kacsintok huncutul. Nem vagyok azért nagy igényű, a lényeg hogy jó humora legyen a csajszinak és legyen benne spiritusz és valahogy kinézzen. Plusz jó pont, ha úgy néz ki. Mármint hogy szép, meg az alakja és fullos. Hazudik az, aki szerint kizárólag a belső a fontos. Az is egy döntő dolog, de azért valljuk be a békakirálylány és a hercegnő között megvan a különbség. Nyilván minden hölgy szép a maga módján, de nem mindenkiben található meg a szépség mellett, a belső jóság.
- És veled mizu, a csajok terén cimbi? Vagy a pasik terén? – kérdezem halkan nevetve, remélve hogy leesik neki a poén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Amikor Lili felpattant, Zalán karjai feladták a szolgálatot. Vett egy mély levegőt és prüszkölve fújta ki azt, majd a hátára fordult, mielőtt felnézett volna a lányra. Sajnálkozó pillantást küldött felé először, de ha a másik mosolya őszinte volt, akkor tudta, hogy nincs oka rosszul éreznie magát. Lesz ez még jobb is.
 Kicsit több időbe telt szusszannia, és elég esetlenül is tápászkodott fel, de a futás szó hallatán lelkesen bólintott egyet.
 - Ahhoz mindig van kedvem. - vágta rá válaszképp, majd visszament a futópálya részéhez. - Maximum elesni tudok benne, szóval sokkal biztonságosabbnak tűnik, mint az - vallotta be a súlyzók felé mutatva. Megvárta, amíg Lili is indulásra kész. Nem mert már felvágósan viselkedni az előző mutatványa után, mert hiába tud futni, ha közben háztársa minden más tekintetben lepipálja őt. Mert a lány olyannak tűnt, akinek bármihez megvan a kellő lelkesedése és energiája. Utóbbiért Zalán sokmindenét odaadta volna. Rég sikerült már átaludnia egy teljes éjszakát és ez elég gyakran meglátszott rajta.
 A karja még nem sajgott annyira, de tudta, hogy holnap meg fogja érezni. Szerencsére a lába még nem mondta fel a szolgálatot. Kezdetben kicsit lasabb ütemet vett fel, nem tudta, hogy a másik milyen tempóhoz van hozzászokva. Minden körrel kicsit gyorsított.
 - Versenyszerűen csinálod a seprűakrobatikát? - bukott ki belőle végül a kérdés. Nem tudta leplezni, hogy még mindig kíváncsi a téma iránt.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ismét segítenék Zalánnak, de mire odaérnék, már össze is kapja a cuccait és feláll. Aggódó tekintettel vizslatom a fiút még addig is, míg visszahúzom kezeimet, melyek reflexből utána lendültek.
- Az megesik - mosolyodom el végül halványan, mikor biztosít róla, hogy jól van. A kastély dísztárgyai igen veszélyesek tudni lenni, mikor az ember egy késői órában már nem figyel oda. Még a festmények is, bár ők másfajta veszélyt jelentenek.
A Reparo bűbáj pont azok egyike, amiket órákig gyakoroltam, hogy jól menjenek. Mert valóban hasznos egy varázsige. Még ha a vizsgában nem is szerepelt, fontosnak tartottam, hogy jól menjen. Ennek hála tudok majd segíteni háztársamnak helyrehozni a szétesett könyvet. A Levitába visszaérve magamtól is felajánlottam volna a segítséget, de azt sem veszem zokon, hogy ő kért meg. Sőt, még örülök is neki, hogy megbízik bennem, rám meri bízni a kötet helyrepofozását. Sokáig én magam sem bíztam a saját mágiámban, de mostanra sikerült elég magabiztossá válnom, kiismerni önmagamat és a pálcámat, a mana természetét. A vadmágiám is szinte teljesen eltűnt, és nagy biztonságot ad, hogy érzem, most már én vagyok kontrolban minden varázserőm felett.
A varázserőmmel ellentétben azonban a mostani helyzetben nem annyira nálam van a kontrol, inkább a szétszórtságom vezet. Érzem, hogy Zalán kezdi elveszteni a hitét abban, hogy valóban egy prefektussal van dolga. Hazugnak néz, ami őszintén megmondva kicsit sem esik jól. Általában mikor este a folyosón vagyok, nem ez a felállás, nem én vagyok kikérdezve.
- Persze, hogy létezik! - Nem emelem fel a hangom, de Zalán érezheti, hogy bosszant a feltevése. A mosoly is eltűnik az arcomról, helyébe pedig rosszalló arckifejezés kerül. - Nem szoktam hazudni - rázom meg a fejem is nyomatékul.
Meg is állok ismét, merthogy közben a Szfinx elé értünk. Ott kezdem el ismét keresni a jelvényt. Kicsit mélyebbre kell nyúlnom nadrágom zsebében, mint előbb tettem, de ujjaim megérzik a jelvényem anyagát. Talán a fiú is hallhatja, hogy apró, megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkaimat, ahogy kihúzom a kék kitűzőt a zsebemből. Fogalmam sem volt, valóban elvesztettem-e, és nem volt kedvem újra eljátszani ezt az esetet mással is, valaki olyannal, aki valóban szabályt szegett esetleg.
- Itt van. - Tenyeremet nyújtom ki Zalán felé, rajta a kék jelvény a kis "P" betűvel. Hangom talán kissé számonkérő, pedig most én voltam az, aki elvesztette a jelvényt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tanulószoba? Egész jó ötletnek tetszett a gondolata. Ha Marina nem említi meg tegnap a vacsora felé menet, nem is jutott volna eszembe hogy ott milyen jó csendes az egész szoba, és sokkal könnyebben megy a tanulás mint a zajos klubhelyiségben, vagy bárhol máshol az egész birtokon. Mostanában nem megy jól a tanulás, hiába ülök le az íróasztalhoz és próbálnék koncentrálni sehogy nem akar sikerülni. Lassan jönnek a vizsgák, úgyhogy jó lenne összekapnom magamat. Akkor sem visz rá a lélek, hogy ilyen döglesztő nyári napokon és estéken én az asztalnál tanulgassak. Vagy máskor mikor neki szeretnék fogni tanulni, találok kifogást hogy szabaduljak. Elfelejtettem fürdeni, vagy nem tettem fel az éjszakai maszkot, esetleg nem jutott eszembe felmászni a kastély legmagasabb tornyába. Pedig az minden nap kötelező gyakorlat. Rászántam magam hogy délután felkeressem a tanulószobát. Az órák után felmegyek a szobába, átöltözni kényelmesebb ruhába. Egy fehér trikót és egy jó szakadt farmert választok, hozzá egy olyan papucsot amiben biztosan nem fogok leszánkázni a lépcsőkön. Magammal rángatnék valakit, de senkit sem találok lent így hát egyedül megyek. Biztosan kint az udvaron napoznak vagy hűvös fa árnyékában szuszognak. Senki sem olyan kerge, hogy ilyen melegben egy kis szobában kuksoljon. Apropó biztos meleg lesz bent, így felkapom a legyezőmet az asztalról és kilépek a klubhelyiségből. Egyre több lépcsőfokot hagyok magam mögött, majd folyosókat és elérem a keresett helyiség ajtaját. Benyitok, és látom hogy velem együtt négyen leszünk. Két levitás lány akiket nem ismerek, és egy eridonos fiú aki éppen akkor áll fel amikor beljebb megyek. Szorosan magához öleli a tankönyvét, és úgy baktat el némán mellettem. A megüresedett helyét foglalom el, és előveszem a Mugliismeret könyvet. Na jó, mugliivadék vagyok de a szakszavakkal nem vagyok annyira tisztában. Nem gondoltam volna hogy éppen ezzel a tárggyal gyűlik meg a bajom. Ezt követően a többit is átismétlem alaposan. Kuncogás. A fejemet oldalra billentem és meghallok egy szót, amire felemelem a fejemet. A vezetéknevem. Utálom amikor úgy emlegetnek hogy Hudson. Az egészen más amikor én bíztatom magam vele, de másoktól? Stop. Az egyik lány elbúcsúzik a beszélgetőpartnerétől és kimegy, majd miután becsukódik mögötte az ajtó, az ismerős levitás lányhoz fordulok. Csak ketten maradtunk. Ismerem, mivel Animágus. Én még csak tanulom, az alapoknál vagyok de ő már teljesítette a tanfolyamot. Mestertanoncos a csajszi, és nem mondanám hogy az eddigi találkozások alapján kedvelném.
- Igen? Valami problémád van velem Vizsnyiczky? – kérdezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Persze, hogy nem szoktál hazudni, én nem is arra... - Először Zalán azt hitte, hogy nem volt elég egyértelmű a jelzése, hogy őt egyáltalán nem zavarja, ha valaki szabályszegésre adja a fejét egészen addig, amíg őt nem rángatják abba bele. Márpedig Betti nem hogy magával rántotta volna a rosszba, egyenesen segített neki jelvényvillogtatás nélkül is.
 - Úgy értem, hogy nem számít, hogy prefektus vagy-e. Kedves vagy és segítettél. És nem úgy néz ki, mintha prefektusi "muszájból" tennéd mindezt. - Zalán zavarában az orrát kezdte el vakargatni. Ritkán tudta kihozni az embereket a sodrából, elsődlegesen azért, mert egyáltalán nem állt szándékában senkit sem feldühíteni. Néha mégis sikerült. Betti szúrós tekintetétől nem kicsit kezdte kényelmetlenül érezni magát. Hát még amikor előkerült a lány zsebéből az említett kitűző! Tétovázva pislogott, először Betti kezére, majd a barna szempárra. Ajkát összeszorította, nem tudta először mit mondjon. Kínos.
 - Én... Mármint nagyon sajnálom, ne haragudj. - Nyökögte bocsánatkérő hangon, mert látta, hogy ez utóbbi megjegyzésével jobban megbántotta a másikat, mint amikor idősebbnek nézte és tanárnak hitte őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Hümmögött egyet Lili válaszképp, majd okosan rámutatott:
- Feltéve, hogy nem a súlyzók közé esel be. Szóval próbálj meg még korábban, mondjuk ott, ahol van az a matrac, vagy kicsit odább, ahol azok a labdák vannak, elesni.
Jót kuncogott, de most se bántóan, hanem szórakozottan, mulattatta, ahogy elképzelte magukat - mert hát miért ne esett volna ő is? - bevágódni a labdák közé, amik aztán mindenfelé pattogtak volna elfele a becsapódás epicentrumából.
Futni kezdtek, egyelőre borulás nélkül. Lili nem sietett, nem is akart, bár Zalán kicsit gyorsításra ösztökélte. És mivel közben cseverészni is volt kedve, meg tüdeje, a szőke nem maradhatott le nagyon.
Pár szökelléssel kicsit előtte termett, majd visszavett a lendületből, hogy fej-fej mellett legyenek. Hajgumiját igazgatta, és közben a fejét rájta.
- Üh-űh. Nem, nem vagyok elég ügyes ahhoz - mondta, árnyalatnyi szomorúsággal hangjában, de hamar elnyomta azt egy nevetéssel. - Bár már az esésben elég tehetséges vagyok, nem töröm mindenem össze.
Ez jól reflektált az előbbi képhez, valószínűleg ha a súlyok közé pottyan, az azért fájt volna. De kint a pályán, a füvön már megtanult ügyesen bukfencezni, vagy oldalra gurulni, attól függően, miként érkezett le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A lány mondatai hallatán eljött Zalánnál az a pont, ahol már nem tudott szépen nevetni. Prüszkölve tört elő belőle a kacagás menet közben.
 - Igyekszem tökéletesen időzíteni majd - mondta, amikor már a rekeszizmai is engedték neki. - Szerintem inkább vetődésből kéne sportágat csinálnunk. Minél nagyobb, látványosabb és tragikusabb, annál több pontot ér. - Beugrott neki az emlék, amikor Teddy hanyatt esett le a seprűjéről. Barátjának is sikerélménye lenne az új találmányban, ebben egészen biztos volt.
 - Most már kíváncsivá tettél. Szerintem biztosan ügyesebb vagy, mint amilyennek mondod magad. Talán még lenne is mit tanulnom tőled. - Ez utóbbiban teljesen biztos volt. A klasszikus seprűakrobata mutatványoknak csak töredékét ismerte. Az az utcai stílus, amit ő képviselt, eléggé kiforratlan volt még, hiszen őt sosem tanították ilyesmire és nem töltött annyi időt vele, mint lehetett volna. Apjának a gyorsrepülés volt a mindene és bár oda is kellett ész, az akrobatika egy sokkal komplexebb és izgalmasabb dolognak tűnt.
 Néha észrevette magán, hogy próbál gyorsítani, de Lilivel beszélgetni egyelőre érdekesebbnek bizonyult, mint max sebességgel repeszteni. Így hát megpróbálta visszafogni magát. Érződött, hogy a karját kivéve volt még benne jócskán energia. Talán később próbálkozhatnának felülésekkel. Valószínű, hogy a lány ebben is lepipálná őt, de Zalán már lassan ott tartott, hogy ez nem zavarta őt.
 - Tudsz olyan menő kézenállást is? Nekem az sosem jött össze, még álló helyzetben is nehezen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Tetszett neki Zalán ötlete, helyeslően bólogatott is mellé.
- Végre lenne egy sortág, amiben jó lennék! Sőt, lehet meg is nyerném a világbajnokságot belőle! - lelkendezett, és csak félig-meddig viccelt, amit remélhetőleg háztársa nem vett észre, különben nevetése inkább aggodalomba fordulna. Lili nem volt épp százas, de ő ennek igazából semmi hátrányát nem érzékelte. Jól érezte magát a bőrében, és ha ehhez az kellett, hogy dilis legyen kicsit, hát simán bevállalta.
Legutóbb, mikor valakinek bemutatta a tudományát, az illető kapott egy seprűnyelet az arcába, szóval voltak ugyan kétségei a dolog biztonságát illetően, de szerencsére azóta már Artúr megvizsgálta a járgányát, szóval talán nem lesz baj, ha tart egy kis bemutatót Zalánnak. Persze biztos távolságból, ahonnét nem gyilkolhatja meg puszta véletlenségből.
- Egyeztessünk időpontot, amikor egyszerre megyünk ki a pályára, és megmutatom, amit tudok - ígérte, miközben már a valahanyadik kört rótták. Lili ezúttal sem számolt, hiszen az uncsi, rossz sorrendben egymás mögé tenni a számokat meg fölösleges.
- Tudok bizony - bólintott, és hirtelen lelassított, majd lendületből kézenállásba rúgta magát. Meg is tett így pár lépést, miközben lábai a levegőben kalimpáltak, majd, mivel kicsit alábecsülte a sebességét, ami maradt a futásból, jól előre is dőlt, és hanyatt kiterült a földön. Persze hangosan nevetve, és csak kicsit fájlalva könyökét, amit beütött.
- Jó, hát a seprűnyélen nem így csinálom.. többnyire - mondta, még mindig kacarászva magán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

  - Azért ismerek pár embert, akik versenyezhetnének veled azért a címért. - Júlia és Teddy jutottak az eszébe. Uttóbi volt a legesélyesebb. Beleégett az emlékezetébe az a balfék hátas, aminek szemtanúja volt. Éppcsak nem nevetett fel hangosan tőle. - Megtisztelnél vele. - bólintott boldogan, amikor felajánlottak neki egy találkát lent a pályán. Nagyon kevés lehetősége volt olyan seprűlovast látni akcióban, akinek nem a kviddics volt a legnagyobb szenvedélye. Talán még tanulhatna is tőle. Így vagy úgy.
 Nem állt meg, csak lassított ő is, úgy figyelte Lili kézenállási kísérletét. Tekintetében szolíd elismerés csillant még annak ellenére is, hogy mindjárt ki is feküdt a padlón. Zalán fékezni akart. Viszont annyira elbambult a felcsendülő nevetés hallatán, hogy elbotlott a lány egyik elterülő lábfejében. Ő az oldalára érkezett, de szinte azonnal megpróbált felülni, hogy megnézze, nem lépett-e rá véletlenül edzőtársára. Megkönnyebbült, mert nem látta nyomát annak, hogy a másik kedvét szegte volna bármivel.
 - Főleg a "többnyire" volt a legmeggyőzőbb. - jegyezte meg, miközben próbált feltápászkodni. Nem történt semmi katasztrófa. Kezet nyújtott Lilinek is, hogy felsegítse. - De még ez is nagyon királyul nézett ki. Nem akarsz megtanítani rá?
 Zalán erősségei közé mindig is a különböző pörgések és hurkok tartoztak, amiket bármikor, bármilyen sebességgel le tudott volna írni a Kométával. Na meg a seprűszörf. De hát ahhoz is csak a lábát kellett használnia, az ilyesféle mutatványok még idegenek voltak számára.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Pokoli fejfájással ébredt, olyan rosszal, hogy ahhoz se tudott kellően koncentrálni, hogy elkészítsen egy bájitalt, ami csillapítaná. Nem mintha ne mehetne el a gyengélkedőre ilyenkor, tudta jól, hogy a lehetőség adott, de szinte látta maga előtt a komoly bajaiktól nyöszörgő bent fekvő diákok gúnyos pillantását. Kinevették, lenézték, hogy holmi fejfájással picsog itt. Végzős mestertanonc létére. Ő Vizsnyicky Lilla volt, az ég szerelmére!
Szóval nem, inkább az egész napot végigkínlódta, noha teljesen hasznavehetetlen volt emiatt. Ami szintén rendkívül frusztrálta, jobban, mint maga a gyötrő szúrás a halántékában. Viszont nem adhatta jelét ennek, legalábbis ott nem, ahol látják, mert vagy kíváncsian megbámulnák, aminek már a gondolatától is viszketni kezdett a tarkója, vagy ami rosszabb, megkérdeznék, hogy jól van-e. A megjátszott kedvességre pedig semmi szüksége nem volt, főleg nem azon az áron, hogy beismerje gyengeségét. És egyébként sem ért rá, rengeteg idejét vesztegette el, és a nyakán volt a vizsgaidőszak.
A délután a tanulószobában érte, ezt találta Lilla a legmegfelelőbb helyszínnek, mert az év ezen szakászában már tényleg csak azok időztek itt, akik valóban arra használták a termet, amire rendeltetett: tanulni. Itt nem zavarták, nem hangoskodott senki, és még csak nem is próbáltak beszédbe elegyedni vele. Legalábbis azt hitte.
Sztella, az egyik évfolyamtársa csapódott mellé, de szó szerint, úgy rakta le magát a székre, hogy az megreccsent alatta. Pedig nem volt súlyos a lány, csak lendületes. És rellonos. Ez talán túl sokat is elmondott róla, ugyanis azok közé tartozott, akik direkt ráerősítettek a házhoz köthető sztereotípiákra.
És mielőt Lilla bármit tehetett volna ellene, a csaj faggatni, nyaggatni kezdte, röhögcsélve megkérdezte, hogy kikérdezze-e őt, és a levitás érezte, hogy menten elfogy a türelme, és leátkozza ennek a szerencsétlennek a haját. Ami nagyon nem volt jó ötlet, szóval alternatíva gyanánt inkább megkísérelte elterelni magáról a figyelmet. Fejével rábökött az épp belépő navinés lányra.
- Neki vajon nem telik nadrágra és cipőre, vagy csak nagyon otthon érzi magát? - tette fel a költői kérdést, és felvonogatta a szemöldökét is kétszer, úgy nézett Sztellára, aki vihorászni kezdett.
Lilla pedig sóhajtott, és újra a könyvébe bújt.  A rellonos leszállt róla, és miután kiszórakozta magát, valamit magyarázva is "Hudson"-ról, fogta magát, és nagy lendülettel felállt, és magára hagyta a két lányt.
Nem hitte, hogy a navinés hallotta volna őket, de úgy tűnt, sikeresen megoldotta a problémáját úgy, hogy kreált egy újabbat. Fáradtan, és kissé ingerülten emelte fel fejét ismét a könyvből, hogy kékjeit Zayday-re fókuszálja.
- Túl hangos vagy, az a problémám. Hudson. - Nem értette, mi baja ennek a nőnek, de ha teljesen őszinte akart lenni, egyáltalán nem is akarta. A feje még most is lüktetett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

  Zalán ma már másodjára szenvedett a szfinx feladványával. Először még ebédszünetben kellett felrohannia a bájitaltan könyvéért, mert ha már alvással tölti Rudibá órájának jelentős részét, azért mégiscsak meg akarta tisztelni azzal, hogy elviszi magával a felszerelését. Nem látszott rajta, de az egyik kedvenc tantárgya volt. Amikor a délutáni órái véget értek, megvárta Zentét a vigadófreskó folyosójának bejáratánál, hogy együtt baktassanak vissza a körletükbe. Közösen sokkal gyorsabban rá szoktak jönni a szfinx feladványára, hiszen korábban Zalán édesapjának köszönhetően volt lehetőségük már gyakorolni.
 Az utolsó lépcsősornál Zente kicsit lemaradt, mert egy másik elsős útbaigazítást kért tőle. Addig Zalán előrement, beállt a portré elé és várta a neki szánt rejtvényt. A szfinx festett szemei felcsillantak, mély és méltóságteljes hangon szólalt meg.

Pehelykönnyű vagyok, de még a legerősebb ember sem tud sokáig megtartani.
 A fiú ujjaival táskája pántján kezdett el dobolni, úgy ismételgette halkan a mondatot. Hátrapillantott, hogy vajon megvárja-e barátját a válasz kifundálásával, vagy oldja meg egyedül. Homlokát ráncolta, amikor Zente helyett valaki más fordult be a folyosón. Nem tűnt ismerősnek, de egyértelműen felé tartott. Zalán odébb lépett, hogy miközben ő a találós kérdésen agyalt, a másik is meghallgathassa azt a portré által.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Megkérdőjelezhető, hogy helyből vagy nekifutásból ekkora szemét-e és végiggondolta valaha is, hogy amit tesz, mit eredményez másokra nézve? Például az, hogy egy ügyes ki trükkel meglovasította Zalán féltve őrzött tollacskáját, amit azóta is égre-földre keres. Hallotta a pletykákat, nem lehetett elkerülni őket: a levitás tudja, hogy egy háztársa tette, mert a rellonos leányzó ennyit elköpött - maradjunk annyiban, hogy Augustine ezt a nézeteltérést is rendezte -, most már viszont elég idő telt el, hogy felkavarja az állóvizet. A tollat félvállra vetett hátizsákjának cipzárjára kötötte, méghozzá jól látható helyre és mit ad Merlin, ahogy a körlet felé tart, épp Zalán töpreng festményük előtt. Egy fikarcnyit sem esik kétségbe, vagy kezd izgulni, elvégre nincs mitől tartania, tudja jól, mit akar vagy fog mondani. Ha pedig Keserűnél kötne ki... Touché. Mintha nem töltene ott minden héten órákat, amikor meg akarja téríteni a házvezetője.
Odaérve nem is biccent Hollósinak, csak rántva egyet táskáján - hogy a toll figyelemfelkeltően lebbenjen meg rajta, kedves nagyon - a portré felé fordul és várja a rejtvényt. Ha őszinte akar lenni, elég gáz, hogy ilyesmire kell pazarolnia a drága idejét és, bár tudja a választ, mert nem túl nehéz a találós kérdés, mégis úgy tesz, mint aki eltöpreng rajta.
Hadd tegyek egy kis kitérőt: miért jó az neki, hogy összebalhézik egy újabb emberrel, aki újfent ki nem állhatja majd, netán féli? Ilyen nyíltan még egyetlen embert sem provokált, bár a szende navinés vagy Péntek igazán sokat mesélhetne megrázkódtatásairól. A többi áldozatot meg sem említem, mert még Augustine sem emlékszik mindegyikre. Mégis, mennyivel egyszerűbb ily módon távol maradni, erősnek lenni és lerázni magáról mindenkit, mint kedvesen kikerülni a válaszadást mindenféle tolakodó kérdésre. No meg, ha csak egy kis lehetősége is akad arra, hogy apja orra alá borsot törjön, megteszi: hadd tudja meg az öreg, hogy itt sem parancsolhat neki. Tekintetét gyanútlanul - ám alattomosan - Zalánra veti. - Tudod vagy hagyjalak gondolkodni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Nem tervezett hátast dobni, de többnyire nem állt szándékában semmi ilyesmi máskor sem, csak így alakult, ő pedig úszott az árral. Főleg, ha mondjuk egy folyóba bukott bele, mert olyankor szó szerint. De az csak kétszer fordult eddig elő.
Most viszont a földre került, és azonnal követte őt Zalán is, mert bár az sem állt szándékában, jól kigáncsolta a srácot, ahogy szétdobta végtagjait a padlón. Egy pillanatra a szája elé kapta a kezét, de kacagása azonnal folytatódott is, miután látta, hogy Zalán épségben megúszta a felbukást.
- Csak, hogy ne legyenek túl nagy elvárásaid - magyarázta még mindig a hasát fogva, de már legalább felülve Lilkó, hogy miért is csak többnyire nem így alakulnak az edzései a seprűnyélen. A földtől elemelkedve azért egy ilyen könnyen csúnyán végződhet.
Megigazgatta kicsit lófarokba kötött haját, és felsőjét is vissza lehúzta hasára, mert nem feltétlenül akarta mindenkinek körbemutogatni a köldökét. Pedig büszke volt rá, de csak kérésre prezentálta, úgy tűnt illendőnek.
- Mire? Hátast dobni? - kérdezte, és újabb nevetésben tört ki. - De, nagyon szívesen! Első lépés, legyél én.
Persze tudta ő, hogy mire gondol Zalán, és egyébként sem kárhoztatta volna arra, hogy egy nyilvánvalóan illegális bájitalt főzzön emiatt egy hónapon át, ha könnyebb módja is van a kézenállásnak. Vagy lehet, hogy magára az akrobatikára gondolt? Mert akkor rossz tanárt nézett ki magának.
Intett neki, miután felállt ő maga is, hogy kövesse, és a bordásfalhoz sétáltak.
- Ott lent letámaszkodsz, aztán felrúgód a lábadat, én elkaplak, és megtartalak. Itt nem fogsz tudni hátraesni, de egyenesen állhatsz. És ha már ezt meg tudod segítség nélkül is csinálni, utána lehet a falat mellőzni, és ha már az is megy, utána lehet megpróbálni lépkedni. Csak helyből, nem lendületből, ahogy én csináltam az előbb - kuncogott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Zalán társaságában ér véget a mai nap érdemi része és tartok vissza a körlet felé. Tüske nincs velem, bizonyára még jókat alszik, így szabad kezeimben egyik jegyzetem egyike pihen, amit épp sikerült véletlen úgy írni a sietség miatt, hogy lassan írásszakértőt kelljen hívni. De nagyjából tudom is mi pihen ott, csak azért vettem elő, hogy felolvassak pár sort belőle, hogy derülhessen rajta. Néha mókás apróságokra lehet bukkanni, neki ugyan még nem most jön ez, nem is jövőre, inkább amolyan: muszáj hallanod, hogy majd akkor elhidd kategória. Vagy csak nekem vicces? Lehet. A jegyzetet végül visszateszem a táskába, hogy a rejtvényre koncentráljunk majd, ami lassan elénk kerül. Néha tényleg olyan izzasztó, hogy már szabály szerint gyomorgörcsöt tudok produkálni, hogy én bizony a folyosón fogok dekkolni, ameddig nem jön valaki okosabb. Most viszont ketten vagyunk, megoldjuk. Gondolom én.
Váratlanul toppan be elém egy diák és kissé kétségbeesve kapaszkodik mentségként a jelvényembe, amit legalább így, már év végére nem felejtek a másik taláromon, annak zsebében, vagy éppen az éjjeli szekrényemen , így legalább tudja, hogy engem kereshet, ha baj van. Annyira nincs, szegény éppen csak rossz folyosón fordult le és nem jó helyen keresi a navinés körletet, így visszább sétálva magyarázom el, hogy innen merre jut el a leghamarabb, Zalán nem vár meg, mármint nem ott, ahol összetalálkoztunk az eltévedt gólyával, de tudom, hogy hol fog. Így, amikor látom felcsillanni a reményt a diák szemében és elindul, gyorsan utána sietek.
- Bocsi, csak eltévedt. Szerintem a kastély néha átrendezi magát di… - torpanok meg, amikor melléérve látom, hogy ki csatlakozott még hozzánk. - ...rekt. Na mindegy – nézem mivel állok szemben, de nem hazudok, hogy nem frusztrál Augustine jelenléte – mert hiába nem beszélek vele egy szót se, az őt nevét, főleg mi kékek, nagyon is ismerjük. Közelebb lépek Zalánhoz, hogy a rejtvényen kattogjon az agyam, amikor a srác mozdul. Táskáján ránt egyet, amikor ficeg ott valami – bizonyára valami kulcstartó lenne, lehetne, de nem az. Kétszer nézek oda, mire harmadjára körvonalazódik, hogy mi is az.
- Ez nem lehet igaz – hol a srácra, hol Zalánra nézek, majd finoman oldalba bököm és próbálok szemmel, picit kézzel arra mutatni, hogy hova nézzen és mit. Remélem rosszul látom és nem az a toll ficcen ott, hanem csak egy kicsit hasonló. Ó Merlinre, ez semmi jót nem jelent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Nem akarom, hogy annak tűnjön, hogy nem veszem komolyan, nem akarom, nem tudom. Ez nem erről szól, hanem egyszerűen csak a saját idegességem szeretném egy kicsit jobban kezelni, ahhoz pedig ilyenkor kínos viccek, vagy hasonlók mennek, mint most. Oldani a feszültséget, csak ennyi és  hiszem, hogy nem fogja rossznak venni ezt. Szusszanok egy aprót.
- Áááá igen, igen – kapcsolok egyből. Jó ciki, azonban így, ahogy mondja, beugrik elém a kép, hogy azon lépkednek és dolgoznak, nem kötélen. Ott aztán tényleg nem lehet, teljesen logikus, égni is kezd a fülem, hogy levitás létemre mennyire ostoba voltam most kicsit. - Tehát fokozatosan keskenyedik, míg végül kötél nem lesz. Kicsit keverem őket. Az is nagyon nagy dolog, ha ott végigmegy valaki simán, ez tény. Főleg, ha nagyon magasan van – nézek fel, hogy itt a belmagasság nem nagyon adja ki, de mondjuk egy arra való helyen bőven olyan méterek vannak az ember feje felett, hogy nyaktörő lenne azon akrobatikázni. Azt nem tudom, hogy pontosan ő miket szokott, de már csak sétálni is sok nekem elképzelve. Érzem, hogy bele-libabőrösödik a karom, így gyorsan meg is dörgölöm azt, miközben állok és már nem dölöngélek össze-vissza.
- Tehát a lécet nézhetem? Az mondjuk nem is rossz, csak akaratlanul lecsúszik a tekintetem a talajra. De… jó, akkor csak a léc létezik, a talaj nem – nem tudom, hogy jobb lenne elképzelni azt, hogy én is a magasban vagyok, olyan tíz méteren, mert lehet, hogy akkor azért stresszelek be. Valószínű itt hibázott a dolog, mert hiába figyeltem és emlékeztettem magam, hogy nincs magasság, félreléptem. Kellemetlen, végül csak a füstje nagyobb, mint a láng, hiszen hamar leértem, de azért kellett egy kicsit inganom, hogy végül ismét egyenesbe húzzam magam. Elharapott figyelmeztetése cseng a fülemben, miközben sóhajtva engedem ki a bennrekedt levegőt és idegességet. Szívem kicsit hevesebben ver, de nem érzem, hogy félek. Így fordulok felé és hallgatom őt, miközben rosszabbik lábam dörzsölöm meg combomnál.
- Hogy így „leestem”, tényleg nincs magasan. Köszönöm, hogy gondoltál rá – mosolyodom el, mielőtt folytatnám. - Lehet sietni akartam, de nem azért, hogy szabaduljak. Mármint, nehéz, meg minden, de nagyon örülök, hogy segítesz és itt vagy, még ha nem akarom az idődet végtelen ideig lopni. De akkor lassabb leszek, tapogatok – bólintok, hogy megértettem mit akar mondani, főleg azt, hogy előröl. Semmi sem megy azonnal, nekem meg néha nagyon nincs türelmem és ezért maradnak félre a dolgok. Most azonban nem. Kihúzom magam, fordulok és megyek a léc elejéhez.
- Milyen süti a kedvenced? - mert semmi sincs ingyen és szeretném majd meghálálni is a dolgot majd. Közben fellépek a lécre, megkeresem az egyensúlyom, majd karjaim oldalra kitárva lassan elindulok. Az első lépések egész jók, de nem mondom, hogy nem inogok meg újra és újra. Jó ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

  Felismerte Augustine-t, amikor már közelebb ért, de nem foglalkozott vele. Sosem beszéltek még egymással és ez így volt rendjén. Amíg nem keresztezi semmilyen módon a Levita hírhedt bajkeverőjének útját, addig csak nem fog csesztetés célpontjává válni, nem igaz? A fiú kérdését eleresztette a füle mellett, mert a gondolatai már felvették a találós kérdés fonalát. Könnyű, de nem tudod tartani. Lehetsz akármilyen erős. Talán nem is látod. Vagy talán olyan anyagból van, amit meg sem tudsz fogni. Pont mint a...
 Elmélkedéséből az zökkentette ki, hogy Zente megbökdöste. - Mi van már? Már itt volt a nyelvem hegyén. - Nem értette, hogy barátjának mi baja van. Igen, ő is látta, hogy ki áll ott mellettük, de ilyen közelről meredni rá és kibeszélni egyenlő lenne az öngyilkossággal. Célkeresztet akarsz a homlokodra, Zente?
  - Kitaláltam! - hadarta a kelleténél hangosabban, majd a portré felé nézett, ami előtt Augustine is állt, hogy bemondja a megfejtést. Aztán rájött, hogy Zente mit akart mondani neki. - Az a toll... - motyogta teljes értetlenséggel állva a jelenség előtt.
 - A válasz helytelen! - vágta rá a szfinx s kissé sértődötten emelte fel fejét, jelezve, hogy ennél azért kreatívabb tippre számított.
 - Már bocsáss meg... Augustine. De azt ott - a szarkatollra mutatott - mégis honnan szerezted? - Hangjában totális zavarodottság csendült. Tenyere izzadni kezdett, ujjaival rámarkolt a táskája pántjára. A válasz egyszerű volt. Zalán mégis tagadni akarta. Nem mintha nem vágyott volna mindennél jobban arra, hogy meglelje a kabaláját. De nem itt. Nem így. És nem nála. Mégis mivel érdemelte ki, hogy az ő homlokán legyen az a bizonyos célkereszt?
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Unottan várja, hogy valami történjen, mikor feltűnik a színen prefektusuk, a legkisebb Somogyi is. Igazán kíváncsi lenne rá, mi alapján válogatnak be másodikos, meg harmadikos diákot erre a posztra, hisz még Augustine is könnyű szerrel eltapossa a kissrácot, nemhogy valami szilajabb felsőéves. Nem foglalkozna különösebben vele, csakhogy nem kerüli el figyelmét sem Zente, sem az, hogy tekintete megakadt a táskáján fityegő tollon. El kell fojtania mosolyát, ami igencsak nehéz, tekintettel arra, hogy lebukott.
- Csak nem szellemet láttál, Somogyi? - megvillan jeges, szinte már szürke tekintete, majd hagyja, hogy Zalán benyögje azt, ami először eszébe jut, mikor végre maga is rájön, mit lát. Hát igen, megfejtésnek igencsak gyenge, ellenben felismerésnek korántsem utolsó. A portré sértődött szavára gúnyos mosolyra húzódik ajka. - Lélegzet - tekintetét csupán egy apró pillanatra fordítja oldalra, aztán, mivel célzottan hozzá szólnak, nagy kegyesen leereszkedik a pisisek közé. Nem azt mondom, hogy nem szabad megszólítani, inkább úgy fogalmaznék, hogy amennyiben nem keresed magadnak a bajt, nem érdemes.
- Találtam - megvonja vállát, de annyira átlátszó, annyira egyértelmű, hogy hazudik... És amilyen pofátlan, még csak nem is titkolja. De most őszintén, hogyan bizonyítják rá? A rellonos lány úgysem mond semmit, ahhoz kellően eligazította, más szemtanú pedig nem akadt, így hát egy állítás áll szemben egy másikkal. Most tekintsünk el attól, hogy Augustine milyen hírben áll, az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Fogadni mernék, hogy tudna olyan felháborodott alakítást nyújtani, mely nem hagy kétséget afelől, hogy bár minden eddigi őt ért vád vállalt és jogos volt, ez most abszolút alaptalan. Meg fogja izzasztani Zalánt. Na mi lesz, kölykök?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem lehet könnyű bármit csinálni, főleg ha figyelik az embert és közben ettől meg szorong. Nagyon sok idő kellett, míg elfogadtam, hogy itt körülbelül mindenhol van valaki és mindig lát mindent valakit – főleg az edictumos írok, khm –, ha nem is titok egy gyakorlás, mégis, nehéz tud lenni. Nem tudok semmit a lányról, sem másokról, furcsa is lenne. Van, aki szereti a közönséget, van aki elviseli és aki irtózik tőle, egyenesen rosszul is van. Van egy évfolyamtársam, aki a mai napig ájulás közelébe kerül, ha kicsit is „szerepelnie” kell, nem kell ehhez elsősnek, fiatalnak lenni. Úgy néz ki ez kortalan. Azt sem tudhatom, mennyire tolerálja a kvázi idegenek beleszólását a dolgokba, így aztán csak belevágok, mielőtt sikerülne túlgondolnom mindent és ezzel végképp elrontani azt a picike magabiztosságot, amivel belevágtam abba, hogy segítek. Talán ha ismerne, lehet most menne világgá és mondaná azt, hogy akkor inkább viszlát varázsvilág. Mostanában azt mondom magamnak, mindig van és lehetne rosszabb is, így aztán valamivel mindig fényesebben látom a helyzetet. Ebből pedig adok egy kicsit neki is.
- Ohh, bocsi, ha zavar… jaj – ugrok félre, mert ahogy hirtelen fordul, a szikrák úgy pattannak ki a pálcából a lábaim elé. Tudom, hogy nem szándékos, az enyém is csinált már ilyet, nem is egyszer, korábban jobban, mostanság csak ha éppen „makacs”, illetve ha nagyon ideges vagyok és a kezemben marad. Nem nagyon ér el, ami igen, az csak épphogy érezni, mintha egy apró kavics pattanna a lábamnak, semmi több, így aztán okom nincs a haragra.
- Megesik az ilyen – mert a lány reakciója nem épp arra utal, hogy ő ez olyan mókásnak találja, mint mondjuk én. Nem is kell elviccelni, azonban megijeszteni sem akarom. Épp pillantok rá, hogy mondjak valamit amivel felvidítom, amikor találkozik a tekintetünk. Nem sok az egész, pár pillanat, de belém költözik a felismerés érzete. A hideg ráz ki kicsit, mert ha csak a pillantást nézzük, olyan, mintha a sajátom lett volna. Korábban persze, de attól még nincs elfelejtve. Szegény talán nem érti az egész helyzetet? Vagy épp olyan új, hogy keresi még az utat. Szusszanok egyet, egyelőre nem adok ennek jelet, hanem mellé sétálok. Előkotrom a saját pálcám, meg egy sima tollat, majd az utóbbit veszem a kezembe egyelőre.
- A varázsigét jól ejted ki. Kicsit viszont nagyon lendítettél, felkaptad a végét és azért makacskodik – nem akarok okoskodónak tűnni, se semmi. Elveszett, új mindez és tudom milyen érzés. Így emelem meg a tollat tartó kezem, nem akarom elvenni előle a munkát, így üresben mutatom, de a pálca a másik kezemben jó lesz, ha gyorsan kell reagálni.
- Figyeld a kezem – azzal már csinálom is a mozdulatot. Először lassan, majd kicsit gyorsabban. - Így. És akkor sikerül. Akarod ezzel gyakorolni kicsit? - mutatok a tollra majd nyújtom is felé. Hátha akkor nem félelmetes, ha tudja, ezzel nem okoz kárt. Nekem egy sima, mezei botom volt erre és meg is van még a fiókban. Hülyeség, de működik és semmi sem gyullad ki közben.
- Egyébként Elijah vagyok, mugli születésű és tudom milyen furcsa az elején varázsolni – meg úgy most is, de ezt már nem teszem hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Egyszerre szeretném azt, hogy a kisdiák jöjjön vissza, hogy menni kell vele és azt, hogy itt legyek. Olyan vegyes az egész, mert mégse futhatok el, ha valaki kicsit problémásabb, elvégre a jelvényhez nem csak térképnek meg információs pultnak kell lennem, hanem… a rend őrének, vagy minek. Nyelek egyet, elengedem az egészet és próbálom azt képzelni, hogy a tag csak átlagos, nem fog harapni. Jó vicc, nem?
- Nem, dehogy! - vágom rá azonnal, de talán egy árnyalattal magasabb hangon. Komolyan, inkább szellem, de ez itt és most. Túl egyszerű és igazából… valahol mégis annyira tipikus. Ki más, ha nem egy ilyen alak?
- Nemérdekelmostarejtvény. Nézd már – hadarom és sziszegem összeszorított fogaim közül, mintha csak vigyorogni akarnék és finoman mutatni arra, hogy ne a srácot, csak azt az átkozott táskát nézze. De nem. A rohadt szfinx most a fontos. Hát kiabálnom kellene? Remek, hogy kitalálta, akkor sem érdekel most a bejutás. Sóhajtok egy nagyot, olyat lemondóan, hogy vagy én mutatok rosszul, a kommunikáció a rossz, vagy nem tudom. Lehet kerek perec ki kéne mondanom? Logika, Zente, logika.
- AZ – nem kiabálok, de suttogásom nyomatéka megfelel annak. Kit érdekel a helytelen válasz, szinte már legyintek a szfinx felé, hogy adjon még öt percet. Most mi lesz? Augustine lép közbe, löki be a választ, de egyikünk sem lép be rajta, így megint csak sértett szóval sürget minket a portré, hogy betérünk-e vagy sem. Arra nem jön válasz. Zalán böki ki végre, vagyis kérdez, én meg jelenleg csak biodíszlet vagyok. Találta. Ahha. Mondjuk lehet van benne valami, mert megeshet, hogy elejtette és… de akkor miért van ott? Miért nem dobta ki? Nem hiszem, hogy neki ekkora érték lenne, bár ki tudja, lehet tetszik neki. Akkor viszont gáz van.
- A becses megtaláló jutalmat érdemel – az én tenyerem is izzad, de igyekszem valami falként állni a kettő között, hogy semmi ne fajuljon el. Hátha. Egy kicsi esély akad rá, nem? - Égre-földre kerestük, szóval, az nagyon szuper lenne, ha vissza is kapná a tulajdonos. Szóval… - most mi legyen? Nyúljak oda vagy Zalán? Rá is pillantok, jelenleg azonban kapaszkodik a táska szíjába. Így én lépek egy kicsit előrébb és nyújtom a kezem. Tudom, hogy tervez valamit, annyira érzem, de akkor kapjam én az elsőt. - Kérlek – teszem hozzá, hátha, valahol mélyen, egy haloványan meghatja. Vagy ha betegre röhögi magát, akkor már lesz idő visszaszerezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Megütközve bámult Augustine arcába, két dolog miatt is: hogy kimondták helyette a jelszót, amikor már sikerült rájönnie, és hogy azt állította a kabalájáról, hogy találta.
  Tényleg mindenhol keresték a tollat. Az évfolyamtársai, amikor rákérdezett, hamar lerázták őt azzal, hogy nem ők voltak. Gyanúsítani meg senkit nem állt szándékában. Nem akarta bajba keverni miatta az egyetlen szemtanút sem, így hát jobb ötlet híján néha keresőkörutakra indult a körletük környékén és nem egy alkalommal Zente is mellévetődött.
 - Az a toll az enyém - fejezte be a fiú magyarázatát, eddigi értetlen tekintete kezdett elsötétülni. De volt egy olyan érzése, hogy ezt Augustine nagyon is jól tudta. - Minek kell az neked? A te kezedben semmit sem ér.
 Ajkait összepréselve tanakodott azon, hogyan vegye vissza, ami az övé, miközben barátja közéjük állt s úgy próbálta visszakérni. Nem sok esélyt látott arra, hogy egyszerű beszélgetéssel meg tudják oldani, pedig ennek örült volna ő is a legjobban. De hát végül is Zente prefektus, nem? Igaz, sosem nézte volna ki belőle, hogy a szigor a verbális fegyvertára részét képezné, de reménykedni lehetett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

  Engedelmesen követte a másikat annak reményében, hogy tanulhat valami újat is azon kívül, hogy a bagolykövi súlyzók ön- és közveszélyesnek számítanak. Még kicsit sajgottak a karjai, de annyi baj legyen. El tudja azért bírni magát, ha muszáj. Ígyis-úgyis izomláz lesz a végeredmény.
 - Oké. Nem tűnik nehéznek - vonta le a következtetést, miután végighallgatta a lány instrukcióit a bordásfal mellett. Farkasszemet nézett a fatákolmánnyal, majd amikor késznek érezte magát, kis lendületet vett és letámasztva két tenyerét kísérletet tett a lábai fellendítésére. Olyat vert a cipője sarkával a bordásfalra, hogy belekondult a terem, de szerencsére nem fájt neki. Nem félt attól sem, hogy el fog borulni, mert tudta, hogy majd Lili megtartja őt.
 Fejjel lefelé egészen más képet festett az erőnlét terme. Elgondolkodva figyelte, ahogy a helyiség másik felében valaki elszántan felüléseket csinált. Más éppen a pálcáját használta, hogy eltakarítsa az útból azt a sok labdát, amit az imént borított le az állványról. A füle zúgni kezdett, ahogy a fejébe tódult a vér, de még így is hallotta, ahogy a fal túlsó oldalán a nyári zápor viharba fordult át.
 - Azt hiszem elég egyelőre, elengedhetsz - jelentette ki, amikor már egy picit beleszédült. Szerencsétlenségére pont amikor leengedte volna a lábát, vakító fény hasított be az ablakon, amit szinte azonnal dörgés hangja követett. Valahol a közelben csapott be egy villám. Akaratlanul is rúgott egyet a lábával meglepettségében, de fogalma sem volt arról, hogy ezúton mibe sikerült beleütnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Na igen, az nagy szívás lenne - röhögtem Vince szavai után, majd - csak a hatás kedvéért - tüsszentettem egy jó nagyot, amire a navinés lányok is megrezzentek, majd gyorsan elkezdték összekapni a cuccaikat, mint akinek hirtelen sürgős dolga akadt. Erre egy elégedett mosoly kúszott az arcomra, és felemeltem az öklöm, hogy összeüssem Vincéével, ahogy ezt szokás olyankor, mikor bejön egy terv. És még ha ezt nem is beszéltük meg előre, olyan jól jött ki az egész, hogy vicces volt látni, amint a csajok a hasmenés gondolatától is menekülőre fogják.
- Még jobbat? Haver, neked tuti van valami bajod az ízléseddel, tök szép az a lány - értetlenül csóváltam meg a fejem, mert nem is értettem Vincét. Vagy tetszett neki a csaj, csak nem akarta felvállalni, vagy nem tetszett neki, vagy tényleg azt gondolta, hogy még ennél is jobbat érdekel. - Miii, hogy mi? - először értetlenül pislogtam Vincére, aztán leesett, hogy miről dumál, el is vigyorodtam. - Hát, tudod van egy nagyon jó haverom, aki irtóra bejön, de nem tudom, hogy mondjam el neked…izé neki - ekkor viszont már kitört belőlem a röhögés, még oldalba is böktem a könyökömmel, hogy ő is vegye a lapot. Reméltem, azért nem ijedt be, hogy tetszene nekem, mert erről amúgy szó sem volt.
- Nincs semmi amúgy, hogy válaszoljak a kérdésedre. Elkerülnek, jóóóó messziről - mutattam a képzeletbeli távolba, miközben magam is elgondolkodtam azon, hogy ennek mi lehet az oka. Lehet, hogy kellett volna kérnem némi stílustanácsadást Vincétől, mert az ő sérója azért be volt lőve, nem úgy, mint az enyém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Leültek. Persze csak miután megnyugtatta Ádámot, mert mint kiderült így hívják, arról, hogy megmarad. Mondjuk nem jött rosszul az ücsörgés, mivel a gyógyítás elég sokat kivett belőle. Pihenésre lett volna szüksége, de jól is érezte magát véletlen áldozata társaságában, akitől rengeteg dolgot megtudott. Szóval maradt. Nagyon érdekelte ez a Star Wars dolog. - Ookéé, szóval Anakin Skywalker az igazából Darth Vader, akinek a lánya Leia, a fia Luke, az unokája meg  Kylo Ren, aki igazából Ben Solo, vagyis Han Solo fia és végül a Rey-vel lévő kapcsolata, az a diád vagy mi, vezette vissza a Jedi útra és tudták kinyírni a fő gonoszt, azt a Palpatine-t? - követi le ujjaival a felsorolást, majd szélesen elmosolyodik - Ez kész szappanopera. Azokat a nevelőm felesége imádja. Ki nem robbantod a tévé elől, amikor azok a délamerikai meg török cuccok mennek - felnevet, mert tudja jól mire az a nagy rajongás az idősödő, sminkkel vakolt nő részéről - Mindig bele van esve az aktuális Jose-Miguel-Armadno-Pedro mit tudom én kibe - meséli csillogó szemekkel és joker vigyorral. Olyan férj mellett nem is csoda, de neki aztán egyik sem kellene. Olyan nyálasak, hogy fel kell utánuk törölni az epizódok végén. Az igaz szerelem, ami mindent legyőz. Merlinre! Ilyen csak a mesékben, meg a filmekben létezik! Ja meg abban a sok hülye csöpögős lányregényben, amivel tele van a fél ház. - Szívesen elmennék veled egyszer egy ilyen találkozóra - jelenti ki és rá is biccent - De kinek öltözhetnék? - kérdezi és csücsörítve, tanácstalanul vonja meg vállát. Aztán végig hallgatja, hogy miket csinál Ádám. - Uhh, te se unatkozol az egyszer biztos - bólogat elismerően - Mit fogsz csinálni, ha végzel a suliban? - kérdezi kíváncsiskodva, hogy azután egy kicsit pihenjen és csendben maradjon, míg a választ várja. Neki bőven elég a tanulás meg az edzés. Ettől nem érzi magát kevesebbnek. Jobb ha nem aprózza el magát. Ezt a gyógyító javasolta. Minél jobban egyben tartja az energiáját, annál könnyebben tud gyógyítani és regenerálódni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Lili elégedett mosollyal arcán tette csípőre kezeit, miután kiadta az instrukciókat, és azzal a tudattal figyelte Zalánt, hogy ő minden fontosat elmondott, és most már akár szenszejnek is szólíthatná őt a másik. Azt mondjuk nem tudta, hogy nőket is lehet-e ezzel a titulussal illetni, mert eddig csak férfiakat látott így megszólítva, de ez most abszolút részletkérdést volt, és amúgy se kalandozhatott el nagyon, mert azért még úgy sejtette, nem ártana végig is néznie, hogy valóban átadta-e a tudást.
Épp akkor vonta vissza figyelmét a jelenbe, mikor Zalán jelezte, hogy elengedheti. Hú, még jó, hogy ösztönösen odanyúlt érte, ciki lett volna, ha azt mondja, miután fellendült, elkapja, de ő csak áll ott elégedett mosollyal az arcán. Most már nem kalandozhatott el többet, mert megüthetik magukat. Olyan ez is, mint bármelyik gyakorlat, akár a földön, akár a levegőben van az ember, ha nem figyel, megjárhatja.
Hátra akart lépni, hogy legyen helye a srácnak, ám tekintete a villanás felé vándorolt, és arcán örömteli vigyor bukkant fel. Összerezzent ugyan a dörrenésre, de imádta a vihart, az esőt, a villámlást, mindent, a teljes csomagot, olyan izgalmas volt, és.. BAMM.
Váratlanul jókora ütés érte az arcát, egyenesen a szeme alá kapta Zalán cipőjét, és megtántorodott, majd, hogy ne vágódjon el, kapálózni kezdett karjaival, amire persze előre bukdácsolt, és áttrappolt a földön kiterülő edzőtársán. Nem tudta, mely részeit sikerült megtaposnia de puha volt, szóval legalább nem a fejét.
A néhány lépést követően aztán a bordásfalba kapaszkodva megállt, és egyik kezét az arcára szorítva lehuppant a fenekére.
- Auuauaauuuauu.. jól vagy? - kérdezte, és csak miután látta, hogy Zalán is mozog, nevette el magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Amint érezte, hogy most nem a bordásfal kapta a rúgást, megijedt. Próbálta visszanyerni az egyensúlyát, sikeresen földet is ért, de érezte, hogy Lili megtaposta az egyik kézfejét, amíg még négykézláb volt. Halkan nyikkant egyet s mikor már magához tudta volna húzni az egyiket, a párja is megkapta a magáét. Nem merte elrántani a kezét, mert akkor a lány talán fel is borult volna. Zalán elkeseredve figyelte az ujjait, amikor mindegyik szabaddá vált. Látványban nem mutatkozott egyelőre semmi tragikus. Nem lett laposabb, mint volt, az ujjai eddig is ilyen karcsúak voltak, de a cipőnyom kezdett szép lassan kirajzolódni egy piros körvonalként a kézfején.
 A földön térdelt még mindig, úgy nézett edzőtársára, aki akkor vetődött le mellé. Zalán gyomra görcsbe rándult, amikor látta, hogy Lili kezével a szeme alatti részt szorongatta.
 - Hogy én vagyok jól?! - fakadt ki hangosan úgy, hogy azt a terem végében is hallani lehetett. - Szent griffgané, Lili, úgy sajnálom! - Megütközött a lány kacagásán és elgondolkodott egy pillanatra még azon is, hogy vajon nem tett-e egyéb károkat a fejében, ami az érthetetlen jókedvet tökéletesen megmagyarázná. - Ne nevess, ez nem vicces... - mondta már sokkal halkabban, de a lány nevetése ragályosnak tűnt, mert a végén ő is győzte visszatartani a sajátját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Hozzá volt szokva a kék-zöld foltokhoz, és az azokat megelőző kisebb balesetekhez, melyeket többnyire saját magának okozott. Most is csak az lepte meg Lilit, hogy nem magát rúgta fejbe, hanem valaki más tette meg helyette. És fájt persze, nem is kicsit, de kisebb korában sem nagyon hatotta meg, ha vére serkent is, nagyjából egy perccel az sérülést követően már ugyanolyan vidáman rohangászott tovább. Néha úgy kellett utána rohanni, követve a vérfoltokat, hogy ellássák.
Most is csak azért ült le inkább, mert érezte, hogy megszédült az ütéstől kicsit.
- Semmi baaaj! - nevetett még mindig, és a fejét is megrázta, de fájt, ezért inkább gyorsan abbahagyta. - Nem léptem el mellőled, kritikus hiba, bent maradtam a veszélyzónában.
Nem nagyon tűnt meggyőzhetőnek afelől, hogy nem vicces, ami történt, mert a szúró, lüktető fájdalom ellenére rendkívül mulatságosnak találta, és még mindig rázkódott a válla a kacagástól. Amúgy se akarta, hogy a srác rosszul érezze magát, amiért eltrafálta, mert tényleg nem az ő hibája volt, legalábbis főleg nem az övé. Nyilván megtehette volna, hogy nem rúg ki, de Lili úgy sejtette, őt is a jókora villanás zavarhatta meg, ami őt is lefagyasztotta egy pillanatra. Szerencsére aztán Zalán sem tudta magában tartani a kuncogást.
- Ne aggódj, biztos nem vészes. Kicsit most homi, de látok azért - mondta, és ahogy elvette kezét az arcától, már látszott, hogy csúnya monoklinak néz elébe. - Valamidre ráléptem, megvan minden porcikád? - érdeklődött, és sértetlen szemével végignézett gyorsan a másikon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

  Ajkait összeszorította, amikor Lili levette a kezét a rúgás nyomáról. Banyek. Már most sem néz ki túl jól. Talán segítene rajta az a bűbáj, amit még Rue alkalmazott rajta, amikor leéget az arca. De hát még a nevére sem emlékezett a varázslatnak, nemhogy hogyan kell csinálni. Fel kéne ajánlania, hogy elkíséri a gyengélkedőre őt, de már most égett a pofája a szégyentől, hát amikor még rá fognak kérdezni, hogy hogyan történt. Továbbá volt egy olyan gyanúja, hogy az esések királynője nem fog gyógyítóhoz futkosni minden alkalommal, valahányszor lesérül. Azért később megpróbálja felhozni, hátha igent mond.
 - Hát... - kezeit felemelte, megforgatta őket, de az ujjait nem merte mozgatni hozzá, mert volt egy olyan érzése, hogy az még eléggé fájdalmas mutatvány lenne. - Sikerült megnyújtanod őket kicsit. Meg sem fog látszani.
 Ahogy ezt kimondta, léptek zaja ütötte meg a fülét. A hang irányába fordult. Két igen csak nagydarab srác készült elhaladni mellettük, feltehetően hogy a súlyzókhoz mehessenek. Nem tűntek magasabbak nála, de izomban bátran ki lehetett jelenteni, hogy lekörözték őt. Nem ismert rájuk, bizonyára nem a Levitát erősítették jelenlétükkel. Egyikük megtorpant, amikor meglátta Lili arcát.
 - Hé, minden rendben van? - tekintete ide-oda ugrált Zalán és Lili között - Ugye nem ütött meg téged? - kérdezte gyanakodva, mire ennek hallatán már a társa is megállt.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Azért elszégyellem magamat mikor kijelenti, kedves vagyok. Durcás arcom és agresszív válaszom valószínűleg megdöntötte már benne ezt a képet. Én támadtam le őt, pedig honnan tudhatta volna, hogy valóban nem hazudok? Megint a szétszórtságom gödrébe estem.
Követem tekintetét a kezemben tartott jelvényre, majd ahogy Zalán fölnéz, én is ránézek. Nem tudom azonban sokáig tartani a szemkontaktust, én is elszégyellem magam. Félrefordítom a fejem, közben pedig hevesen megrázom. Nem neki kell bocsánatot kérnie. Én voltam a hibás és a bunkó is ebben a helyzetben.
- Nem, nem, én sajnálom! Honnan kellett volna tudnod, hogy valóban nem hazudok? - A cipőmre pislogok, úgy beszélek hozzá. Csak akkor nézek fel, mikor utolsó szavaimat már kimondtam. Bocsánatkérő tekintettel bámulok a fiúra. Nem akartam én, hogy rosszul érezte magát, és biztos vagyok benne, hogy ő sem szándékosan sértett meg. Ettől pedig én csak még rosszabbul érzem magam.
- Mit szólnál, ha segítenék helyrehozni a könyvedet kiengesztelésül? - mosolygok rá halványan, hátha az segít a helyzeten. Közben pedig feltűzöm a pólómra a jelvényt. - És megpróbálok többször nem megfelejtkezni a jelvényemről - hajtom le ismét a fejem, ujjaimat tördelve.
Remélem nem az fog Zalánnak megmaradni rólam, mennyire undok módon szóltam rá, vagy az, mennyire feledékeny tudok lenni. Sokkal jobb volna, a segítőkész emberként emlékezne rám, és ez jutna eszébe, ha legközelebb találkozunk. Ennek reményében mászom be a Klubhelyiségbe, ahonnan nem is olyan rég jöttem ki. Mielőtt azonban ismét elrohannék, megállok egy asztal mellett. Ha pedig Zalán rám bízza a szakadt kötetét helyre is hozom neki gyorsan. Egy utolsó bocsánatkérést követően rohanok aztán el, hogy legközelebb már valaki olyanra szóljak rá, aki valóban szabályt szeg, nem csak eltévedt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

  Látta, hogy Betti gyorsabban kapja el a tekintetét talán még Zalánnál jobban is zavarba jött. - Tudod mit? Nem számít. A lényeg, hogy visszahoztál. Nincsen semmi baj. - mondta a kelleténél megint jobban sietve és hadarva. Arca derűsebb kifejezést öltött, bízató mosolyt küldött a lány felé.
 Szerencséjükre a szfinxnek pár óra leforgása alatt nem támadt kedve újabb rejtvénnyel fárasztani őket, így könnyedén visszajutottak a klubhelyiségükbe. Még csak az hiányzott volna, hogy ott tököljenek percekig a folyosón, karnyújtásnyira az úticéljuktól. Megkönnyebbülten borította le az egyik asztalra keze tartalmát és egy bólintással jelezte csak prefektusának, hogy elfogadja a felajánlott segítséget. A lány parádés könnyedséggel rakta össze ütött-kopott olvasmányát, bár Zalán szemében minden egyes bűbáj lenyűgözőnek hatott, tekintve, hogy ő még alig értett hozzájuk. Sűrű "köszönöm"-ök közepette vette ismét magához a könyvet, majd miután Betti elbúcsúzott tőle, hogy újra tegyen egy kört, levetődött az egyik karosszékbe és ceruzával jegyzetelni kezdett a lapok margóira. Legközelebb, ha ismét odatéved ahhoz a portréhoz, sokkal felkészültebb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Rágózhatna idegesen, érezhetné magát kellemetlenül, de úgy tűnik, szeretné kiélvezni lebukásának minden pillanatát. Mi több, egy kicsit rá is segítene. Az elmúlt pár napban különben is túlságosan jól viselkedett, Keserű szinte hátradőlhetett a székében, miszerint jó munkát végzett, de… Ciccegnem kell. Esélytelen.
- És milyen jutalomra gondoltál Somogyi? Háziállatnak nézek én ki, hogy megsimogasd a fejem? Csak egyetlen okot adj – provokatívan vonja fel fél szemöldökét, bár utolsó mondatát nem fejezi be. Nyilvánvalóan valami olyan kemény dolog hangzana el, minthogy betöri az orrát, beveri a képét, helyben hagyja, meg a szokásos menőfiús dumák. A baj csupán csak annyi, hogy Augustine túlontúl magasról szarik az olyan, számára jelentéktelen titulusokra, mint a prefektusság, jószerével a tanárok is alig bírnak vele. A mugliknál már rég rásütötték volna, hogy SNI-s, netán feltűnési viszketegséggel küzd és ráférne egy pszichológus, akihez nem restek eljáratni.
Már épp belelovallná magát, hogy végre lesz egy kis akció, amikor Zalán veszi át a szót. Unottan, mintha csak szívességet tenne emeli rá pillantását – ez idő alatt Zente vehet egy mély levegőt és összeszedheti nem létező bátorságát -, hogy jól szórakozva hallgassa végig az ideges nyavalygást. – Azért ne szívd mellre a dolgot. Épp az imént láttam pár galambot repkedni, ha elég ügyes vagy, szerzel magadnak másikat – ha mindez nem lenne elég, pofátlanul idegesítő módon mosolyodik el, majd megrántja a vállán hanyagul lógó táska pántját. Addig örüljön a kis csicska, míg kedve nem szottyan újfent gyújtogatni, mert akkor aztán lesz nagy sírás-rívás.
- Bocs fiúk, de baromira untat ez a beszélgetés, viszont mivel úriember vagyok, beengedlek Titeket magam előtt a körletbe – még karjával mutatja is, mily nagyvonalú. Persze félhetnének attól, hogy egy csinos átokkal repítik fenékbe őket, ám mind jól tudják, hogy Augustine eszköztárában előbb szerepel fizikai erőszak, semmint pálcát rántson – ámde nem csak folyosói legenda, hogy ilyen esetben is remekül megállja a helyét. Hiába, a Durmstrangba nem Somogyik jártak, megedződik ott az ember fia.