Yar

A miértre a nő nem tudhatja az okot, hiszen nem tölti minden egyes percét vele. Nem ismeri annyira, csak annyira, amennyire muszáj, és ameddig erre lehetősége volt. A bő válaszból azonban neki is van mit tanulnia, és átgondolnia a dolgokat, amit megtéve, egy hümmögés után bele is kezd.
- Ez teljesen más, mint a pálcával úgymond, idézőjelesen hadonászás. Nem használsz se varázsigét, se pálcát, de legalábbis nincs rá szükséged. Apropó!
Fordul a zsebe felé, és egy papírost húz elő belőle. Rajta a fogadalommal, hogy nem használhatja társai ellen, támadásként, bántásként az erejét.
- Ezt szépen először is aláírod. Ha nem, akkor többet nem találkozunk, és a mostani óránknak is vége. Ezen kívül, ha ott a neved a pergamen alján, akkor még felhívnám pár dologra a figyelmed.
Egyelőre ennyi, a hangja komoly, és viccet nem ismerő, azonban tisztában van azzal, hogy a fiúban van annyi tisztelet, és akaraterő, hogy alá fogja írni a kellő helyen.
Éppen ezért folytatja nem sokkal később a megígért okítást.
- Ezen kívül. Ha elemi mágus leszel, nem használhatod a kviddicsben a tudásod, mert csalásnak számít. Ez az iskolai éveidre ugyanúgy vonatkozik. Nem csalhatsz, és használhatod fel az erőd olyan előnyök megszerzésére, ami másnak bármilyen, bármekkora hátrányt is jelent. Megértettél?
Szeme komoly, és minden, ami kell, de amíg ez tisztázva nincs, addig nem fog továbbmenni, se az anyagban, sem a beszélgetésben.

Elemi mágia óra
Október 15.
-- első óra --

Ha már megkérdezték, akkor alaposan válaszol a feltett kérdésekre, vagy érzelmekre, amik benne keltek az elemi mágia iránt. Igazából még jóval több kérdés van, mint válasz, szóval szépen el is mondja az első gondolatait, ami az eszébe jut. Talán rövidebbre számított a tanárnő, de lehet, hogy nem, egy hümmentéssel fogadja a monológot, mielőtt válaszolni kezd.
- Hadonászás? Révay tanár úr előtt ilyet nem mondjon majd a tanárnő, ha élni akar. - kuncogja el magát, de máris valami papírt kell aláírnia. Felvonja a szemöldökeit, de aztán csak átveszi, hiszen enélkül nem folytatódhat az óra. Gyorsan elolvassa, csak bizonyos szabályokat kell betartania és máris mehet a dolog. Nem kívánta más kárára használni, őt igazából a levegő elem megismerése hajtja leginkább. Ezért aztán elő is veszi a tollát és a tintáját a szép dobozából, majd gyorsan aláírja, ahogy azt kell. Aztán elteszi a dolgait, a pergament pedig a csinos tanerőnek adja vissza. Közben hallgatja, hogy a kviddicsben nem használhatja a mágiát, de mintha a tanárnő nem halgatott volna az előzőekben rá.
- Tudom új még itt tanárnő, de kérdezzen meg mást velem kapcsolatban. A kviddics az életem és becsületesen játszom. Azonban a közeg a levegő, és szeretnék vele jobban harmóniába lépni, megérteni azt. Nem kívánom a későbbi hatalmamat csalásra használni. Szóval megértettem. - most viszont ő volt halálosan komoly, a kviddics, az kviddics.
- Mivel kezdjük? - vált át hirtelen vidámabb módra, mert letisztázták a dolgot úgy véli, tehát haladhatnak.

Tanárnő
Elemi mágia óra (1)
Okt. 15

Láthatóan a tanárnő nem mérges rám amiatt, hogy késtem. Ennek örülök, így legalább nincs rólam rossz véleménnyel, legalábbis remélem, bár nem éppen úgy tűnik. Amikor a tanárnő elindul előre, bizonytalanul pillantok utána, de végül ez én lábaim is megindulnak. Szerencsére nem halad gyorsan, így könnyen be tudom érni. Érdeklődve figyelem azt, hogy hová megyünk, amikor pedig kilép egy tisztásra (szerintem ez az, bár nem vagyok benne teljesen biztos), majdnem felsikoltok meglepetésemben. Hirtelen nem tudom eldönteni, hogy most iskolán belül, vagy iskolán kívül vagyunk. Bár azt tartom a legvalószínűbbnek, hogy ez a sulinak valami nagyon különleges helye. Mikor végre sikerül túltennem magam a meglepetésen beleszippantok a friss levegőbe, majd fülelni kezdek, így sikeresen meghallom a víz csobogó hangját. Persze ez nem tart sokáig, elvégre egy órán vagyok, így amikor látom, hogy a tanárnő leül, gyorsan odaszaladok, és én is letelepszem a fűben. Természetesen vele szemben. Figyelemmel hallgatom azokat a szavakat, amiket hozzám intéz.
- Furcsán - mondom őszintén. - Tudja… nekem még most is furcsa a varázsvilág, pedig már harmadikos vagyok. Így joggal mondhatom, hogy furcsa még ez az elemi mágia. Persze az órán már hallottam róla, meg minden, de soha sem képzeltem el, hogy milyen lenne, ha én is az lennék. Mind ezen kívül izgatott is vagyok, mivel egy teljesen új világ fogy megnyílni előttem - mondom neki egy halvány mosollyal, majd félrebillentem a fejem, és kicsit elgondolkozom a második kérdésén.
Érdekes, hogy pontosan ezen gondolkoztam tegnap, lefekvés előtt. Mondjuk; utána olvastam a dolgoknak mielőtt átmentem volna azon a kapun, és kiderült volna, hogy melyik elem az enyém, de erről nem sok feljegyzést találtam. Ami pedig a gondolataimat illet… azt inkább hagyjuk.
- Sokat gondolkoztam azon, hogy mire is leszek majd képes, de sosem tudtam behatárolni, mivel ha jól gondolom, akkor az elemi mágia lehetőségei szinte határtalanok - mondom elgondolkozva, és reménykedem, hogy nem mondok hülyeséget. - Hogy mit várok a tárgytól? - ismétlem meg szándékosan a kérdést. - Nem tudom… talán tudást, és valami különleges dolgot, amit egyelőre magam sem tudok behatárolni - mondom nyugodtan, mert nekem tényleg ez a véleményem.
Lehet, hogy a tanárnő most jót derül magában, de nem baj, ő megkérdezte, én meg őszintén válaszoltam. Ennél több már tőlem sem telik.

Elmélkedésemre helyeselt, ugyanakkor ismételten felvetődött bennem a kérdés, hogy miért? Anna egyetért velem. Vagy én romlottam el, vagy Ő javult meg; köztes megoldás nem létezik. Önanalízisem Anna hangja szakította meg, mégpedig azt kérdezte, hogy állok a kosárral. Először nem igazán fogtam fel, mert hirtelen lettem kirántva a gondolatmenetemből, de aztán lassan eljutott az agyamig a szavak értelme; és elvigyorodtam. Anno a mugli iskolámban Pécsen én voltam a legalacsonyabb az összes gyerek közt, most meg enyhén szólva megnőttem egy cseppet. Amúgy is a kosár volt a kedvenc sportom, de a kviddics és a box miatt teljesen elfeledkeztem róla... és egy kosármeccs Grósz Annával? Ki lenne az a hülye, aki nem menne bele?
- Amíg ide nem jöttem, rengeteget játszottam... - mondtam Annának egy vigyor keretében. Persze ahhoz képest elég régen csináltam (talán fél éve?), így sokat felejthettem, de... Annát esetlegesen legyőzni valamiben... vagy legalább megközelíteni a legyőzést... nagyon csábító dolognak tűnt. Elkaptam a labdát, és pattintottam párat. Persze biztos Anna is elég profi ebben, hiszen normál esetben nem hagyná, hogy valami olyasmiben ,,versenyezzünk", amiben nincs komoly esélye a győzelemre. Az öt dobási kerettel teljesen meg voltam elégedve; ha tíz dobásig mennénk, egész éjjel itt lennénk, mivel semelyikünk sem szeret veszíteni, és mindkettőnk edzett. Ha valamiben, ebben biztosan hasonlítok Annára. Közben besompolyogtam a pályára, nem túl gyorsan.
- Király. - ezzel a mondattal pattogtatva a labdát, villámgyorsan elindultam a palánk felé. Jó érzés volt az izmok összehúzása és kiengedése... Annát figyeltem fél szemmel, hogy blokkolni tudjam majd a támadást, mikor megtörténik.

Odett
(Lassan zárás felé, és bocsánat, hogy ennyit késtem.)

Mivel lassan besötétedik, és bár alig haladtak valamit, de ez így van, a válaszokat meghallgatva a tanerő egy picit vár. Roppant jól érzi a lány, igen ilyesmikről lesz szó. Azonban még mielőtt bármit is csinálnának a gyakorlatban, mintha csak most ütött volna szöget a fejében, előveszi a kis pergament, melyen rajta vannak a korlátozások.
- Mielőtt belekezdenénk, hozzáteszem, nagyon jó megérzéseid tárgyába, ezt kérlek írd alá. Röviden arról szól, hogy a megtanult varázslatokat nem fordítod a társaid ellen, csak védekezésre használod, semmi másra. Ezen a helyen bármikor gyakorolhatsz de kint nem minden hajthatsz végre. Erről majd órák végén, ha úgy állsz, kapsz engedélyt, ha úgy alakulna, hogy már nem lehet belőle bajod.
Aztán ha visszakapta a papírt, akkor neki is áll vele dolgozni, hiszen még egy pici idejük azért van.
- És most lazán tartsd előre a kezed, tenyere felfelé mutasson.
Ha ezzel megvan a lány, Julianna egy tűzgömböt ad ad a kezére, mely felette fog lebegni, és kiadja az instrukciókat.
- Ne félj, nem fog megégetni. Most azt szeretném, ha ezzel a gömbbel kezdenél valamit. Bármit.
Erre pedig miért van szükség? Majd kiderül....

/A varázslatod így is úgyis sikerül, a kérdés a milyensége, és hatásfoka. A választásod csak a fantáziád határain múlik. /

Nem sikerült bármiféle nevetést vagy ilyesmit előcsalogatnom a tanárnőből, a vicces válaszaimmal. Lehet, hogy csak nekem voltak viccesek? No mindegy. Egy kicsit lelombozott, hogy a tancinéni nem veszi a poénjaimat, szóval majd visszafogom magam. Vagy pedig éppen ellenkezőleg, még jobban rajta leszek az ügyön.
Hamarosan egy pergamen keveredik elő, amiről meg is tudom mire kell. Nem égethetek meg vele senkit... végül is nem akartam én hamvasztani, tehát nem lesz ebből gáz. De védekezésre használhatom, ami nagyon tetszetős. Csak aztán nehogy én legyek majd, akire mindig rábízzák a tűzgyújtást egy kellemes kis esti sütögetéskor. Lehet le kellene tagadnom olyankor, hogy "Á dehogy, ez valaki agyacskájának a találmánya... nem vagyok én piromágus.". Egyrészt örülök neki, hogy a tűzzel tudok ilyesmiket csinálni, de eddig amit hallottam, azok alapján szinte mindenki piromágus. Például olyanról nem is hallottam, aki a földdel tud babrálni. Pedig az is mennyire tuti lehet. Hegyet-völgyet gyártani. Nincs kedved megmászni a hegyet, akkor lebontod. Mondjuk valószínűleg hülyén néznének az emberek, ha egyik napról a másikra eltűnne a Himalája. Poénos lenne!
Elveszem a pergament, aláfirkantom, majd visszaadom a tanárnőnek. Ezután felállunk és megkapom az instrukciót. Kinyújtom a kezem, majd izgatottan nézem végig, ahogy egy tűzgömb landol a tenyeremben, vagyis afelett.
- Tyűha! -
Ennyit sikerül kinyögnöm, majd nem kicsit kérdő tekintettel pillantok a tanárnőre.
*Hogy most nekem ezzel kezdenem kéne valamit?! Te Úr Isten! Hogyan?! Mi?! Ez most komoly?!*
A tanárnőről a gömbre pillantok, majd filózni kezdek azon, hogy vajon mit is tudok én ezzel kezdeni. Első gondolatom az volt, hogy mennyire menő lenne ha ebből tudnék gyártani egy "sárkányt". Elhatároztam, hogy ezt meg is valósítom, de nem tudtam, hogyan álljak neki. De valamit akkor is próbálkoznom kellett. Eleinte csak megpróbáltam a gömböt másik formává alakítani. Kicsit húzogattam, összenyomtam, megpróbáltam ketté választani.
Egy hatalmas sóhaj hagyja el ajkaimat, majd kikapcsolom az agyam, mintha ott sem lenne a tanárnő és csak a gömbre koncentrálok. Nagyon akarom azt a sárkányt, és nagyon csalódott leszek ha nem fog összejönni. De nem akar semmi sem történni. Felettébb felbosszant és nagyon dühös leszek, és ekkor....egy lángoszlop indul meg az ég felé, egyre csak nő és nő, és egyre csak szélesebb és szélesebb. Forgószélhez hasonlóan kering egyre gyorsabban, de az a fránya fejforma csak nem akar kialakulni. Abbahagyom a koncentrálást és az oszlop újra gömbbé változik.
- Az fenébe veled! -
Dühösen dobom el a gömböt, ami nagyobb volt, mint mikor a tanárnő a kezembe adta. A dobást követően egy durranás hallatszik és az egyik fa hamarosan lángokban áll.
- Hoppá... -
Szám elé kapom az egyik kezemet, majd aggodalmas tekintettel nézek a tanárnőre. Most vajon rosszat csináltam?!

Odett

Nehéz feladat, vagyis csak annak tűnik. Tulajdonképpen nem kellett volna itt sokkal bonyolultabbra gondolni, mint pl megmozgatni, vagy "körbe táncoltatni", de ez sem rossz kezdet. Az ügyködést csak figyeli a tanerő, nem akar beleszólni, nem is szabad. Amikor az oszlop felfelé ível, de a végén visszahanyatlik, és a lány még egyet "káromkodik" is, akkor egy picit felfelé szalad a szemöldöke. Ekkora teljesítményt nem várt volna tőle, így ez is csoda, hogy megcsinálta. Érdemes lesz vele foglalkozni, az már egyszer biztos.
- Hm. Látom nem piskótával kezded. Vagyis szeretnéd kezdeni. Pedig akkor elkeserítelek. Bizony bizony azzal fogjuk kezdeni.
Bólogat, majd egy laza gondolattal eloltja a tüzet, ami az egyik fát támadta meg, majd folytatja, a következő, és egyben utolsó feladattal, már ami a mai órát illeti.
- A mai utolsó feladatod, és ennek hatására a házi feladatod is, a következő. Ha bejössz ide, használhatod majd továbbra is, és gyakorolhatsz, kint azonban még nem. Remélem, megérted, miért.
Mosolyodik el, célozva az előző kis szösszenetre, majd folytatja is.
- Szóval a feladatod nagyon egyszerű lesz. Próbáld meg magad felmérni azt, hogy jelenleg mire vagy képes, amiből ki tudsz indulni. Ne gondolj itt nagyon komoly dolgokra. Egyelőre próbáld meg felmelegíteni a levegőt, vagy csak vibráltatni. Ez, előre szólok, hogy nem lesz egyszerű, de a feladatod a következő. Sokat próbálgass, és egyet válassz ki, azt még most, amit majd a következő alkalomra szépen megtanulsz irányítani. Ahhoz még kapsz egy- két instrukciót, mit hogyan érdemes, de a feladat a tiéd.


//Még a kimaradásom miatt max. két napig húzunk, ne haragudj a késlekedésért. Már csak egy igazi feladatod van, ezeket kipróbálni, aztán majd a hsz végén jelzem, melyiket kapod meg feladatként, így kérlek, azt ne te döntsd el.//

Yar

Elszánt egy fiú, az biztos, azonban Julianna kénytelen felhúzni a szemöldökét, majd felemelve a mutató ujját rendre inteni az illetékest.
- Én azt mondtam, hogy idézőjelesen. Amúgy meg tényleg kívülről néha úgy néz ki.
Von vállat, majd egy csalfa mosoly is megjelenik a szája sarkán, feszegetni azonban nem kívánja a dolgot. Aláírattatja a papírt, majd meghallgatja a fiú által mondottakat. Egy halvány mosoly is elhagyja a szája csücskét, megint, immáron másodjára, majd utána beszélni kezd.
- Lelkes vagy, azt meg kell hagyni, és tisztában vagyok vele, hogy nem használnád, de a kísértés mindig kopogtat.
Ez inkább kijelentés, és felhívás, semmint huncut mondat tőle. Viszont most már jöhet a munka része is, hiszen nemsokára vége az órának is. Gyorsan elment, de ezek az alkalmak általában gyorsan elmennek. A nő kezét felemeli, tenyérrel felfelé, amiben megjelenik egy átlátszó gömb. Annyi látszik belőle, hogy kavarog benne a levegő. Kéri a fiút is, hogy ugyanígy emelje fel a kacsóját, majd ha így tesz, beleteszi a kezébe a gömböt.
- A mostani feladatod nem egyszerű, de nem is nehéz. És rád bízom. A feladatod az, hogy csinálj vele bármit. Lehetőleg piciben kezdd, tehát nem kell nagyra gondolni. Csak jöjjön belőled, a mélyedből, és csináld!
Adja ki az utasítást, maga pedig csak nézni fogja az eseményeket.

/A varázslatod, mint Odettnél, így is úgyis sikerül, a kérdés a milyensége, és hatásfoka. Ezt viszont kéretik meghagyni, mint döntést. Köszönöm /

Ginnie

Igen, jól sejti, hogy határtalanok, azonban van egy fontos tényező, amit rögön tisztázni is kell.
- Határtalanok, ez igaz, de vigyázni is kell vele. Ha nem vagy tisztában azzal, mennyit tudsz, és mit tudsz, akár bajt is okozhatsz vele. Ezért mondjuk inkább jelenleg rá azt, hogy határos.
Hívja fel a figyelmét, majd elővesz egy ki pergament a zsebéből.
- Ezt kérlek írd alá. A lényege annyi, hogy az iskola falain belül, és kívül egyelőre nem használhatod ártásra, támadásra a mágiát, és csak azt használod, ami engedélyezve lesz. Ahogy haladsz ez bővülni fog. Ebben a teremben korlátlanul gyakorolhatsz, azonban a falakon kívül nem.
Ennyi röviden, aztán csak ül, egy helyben, hátha kap valami választ, vagy ellenvetést. Ha nem, akkor pedig majd mennek tovább, addig is a saját szórakoztatására előteremti a "felmérő" gömböt, mely majd megmutatja, mennyi is lakozik jelen pillanatban a lányban. Ezzel a tenyerén játszadozni kezd, hol felkavarja a vizet benne, hol elcsitítja, hol megfagyasztja, stb. Egészen majd addig, míg vissza nem kapja a pergamen darabot.

Kicsit büszkeséggel tölt el, hogy a tanárnő közli, hogy nem piskóta amit művelek. Igazából éreztem én, hogy nem ilyesmire gondolt, amikor a kezembe adta. De szerettem volna bizonyítani, mind neki, mind magamnak is. Kíváncsi voltam, hogy így, az első órámon mire is vagyok képes. Jó mérce lesz majd, ha már az év vége felé leszünk. Akkor is majd megpróbálkozok egy ilyen kis cukisággal. Sose lehet tudni, lehet, hogy addigra már össze is fog jönni a feje is.
Valóban kissé elkeseredek,hogy semmi izgi nem lesz még az elején, csak ilyen kisebb cuccok, de mondjuk újat nem mondott vele a tanci. Tisztában voltam én azzal, hogy eleinte tényleg csak 'bohóckodni' fogunk.
Tanárnő hamarosan kiadja az újabb instrukciót: házi, amit majd gyakorolnom kell, de csak itt benn. Mondjuk megértem. Lehet nem lenne vicces ha leégetném a fél erdőt vagy a sulit. Gondolom nem örülnének neki túlzottan, és akkor innen is repülnék, ki sem merem mondani hova.
- Rendben, csak itt benn, vettem. -
Rámosolygok a tanárnőre, majd félrebiccentett fejjel figyelem a továbbiakat.
- Felmelegítés, vibráltatás. Rendben...-
Nagyon magabiztosnak tűnök, de ismét belül ordít valami, hogy most akkor mi? Mit csináljak? Hogyan? Aztán lenyugtatom magam. Sajna az új feladatoknál mindig ilyen vagyok. Túl spilázom a dolgokat, pedig nem is kellene.
Fújok egy nagyot, majd tenyeremet függőlegesre állítom, kicsit előrébb nyújtom, majd erőteljes koncentrálásba fogok. Néha kicsit megmozgatom az ujjaimat, meg a tenyeremet, de semmi. Lehangolva nézek a tanárnőre, majd újra próbálkozom. Várhatóan most sikerülni is fog valami, és talán levegő elkezd felmelegedni a tenyerem környékén, vagy csak vibrálni, vagy valami.

//Melegedni kezd. Tanács a gyakorláshoz: próbáld meg majd úgy csinálni, mintha te magad lennél az, ami felmelegszik, aminek forrósodnia kell. Ha segít, a piros színt képzeld hozzá. És még ami nem mellékes, mint a nonverbálisoknál. Figyelem koncentráció, és kitartás, szorgalom, neked pedig, mint elementalista tanoncnak, szükséged van az átélésre, mintha te magad lennél az, amit csinálni szeretnél.//

Yar

A fiúra, úgy tűnik valamilyen hatással van a szakkör adta tudás is, melynek igaz, hogy csak most álltak neki, de azt már megtanulta, hogy koncentrálni, és figyelni kell. A tanárnő csak figyeli, ahogy a kis gömbben szépen, lassan kavarogni kezd a levegő, nagy köröket leírva, aztán egyszer csak hirtelen megáll. Mintha a fiú elfáradt volna. Lehet, hogy ezt csak ő látja így, de amit kell, azt kell, így megpróbálja rábírni, hogy feszegessék még kicsit azt a határt.
- Mit szólnál hozzá, ha most szépen lassan felgyorsítanád azt a mozgást, majd szépen lassan lelassítanád? Az alapok ugyanazok, mint a szakkörön. Nézzük, menni fog-e.
Szemei folyamatosan a gömböt, és a fiút kémlelik, ami nem is csoda. A hibát egyelőre még nem sejti mitől is lehetett a leállás, ezért még gyorsan felteszi a kérdést, mielőtt Yarista nekiállna a próbálkozásnak.
- Hogy csináltad az előbb? Hátha tudok neked segíteni. Úgy értem... Mondd el, pontosan mit csináltál. Csak azt nézted, hogy mozduljon már meg, vagy akartad, szeretted volna, beleélted-e magad, ilyesmikre gondolok.
Érdekli, hiszen valahogy az alapok meglesznek neki, ez tiszta sor. A kérdés csak az, mennyi energiájába fog kerülni a fejlődés. Jobban mondva mennyire sok energiájába fog kerülni a fejlődés.

A siker nem marad el, Yaristának enyhe "de jó vagyok, ugye megmondtam" mosolyra húzódnak az ajkai. Azonban nem tart soká az egész, a levegő megáll, majd szétesik és összeáll újra. ~ Hmm, talán túl korán örültem... ~ jegyzi meg magában, és már kezdené is újra, azonban a tanárnő kérdése megállítja.
- Rendben, szerintem menni fog. - magabiztossága továbbra is határtalan, és már el is kezdi a koncentrációt. De újabb kérdés érkezik, így kénytelen előbb összeszedni a gondolatait, majd megpróbálja elmondani, amit csinált.
- Nos,megpróbáltam átérezni, hogy mi lenne, ha én lennék a levegő. Beleképzeltem magam a helyébe és úgy próbáltam mozogni, majd felkértem magamban az elemet, hogy csinálja amit gondolok. Hülyeség, mi? - húzza fel a bal vállát, szkeptikus ábrázatot ölt az orcájára. Most már csak azért sem kezdi el csinálni, amíg megfelelő inspirációt nem kap a tanárnőtől, vagy esetleg egy-két jó ötletet.

Elemi mágia óra 1.

Yar

A magabiztosság sosem bűn, és pláne nem rossz dolog. Főleg ebben az ágban. Ha belegondolunk, az elején mindenkinek nagy szüksége van rá, kinek kevesebb, kinek több, de hiányozni nem hiányozhat senkiből sem. Ez a fiúval is így van, így szinte csuklóból mennek neki a feladatok, és a rá bízott dolgok. Kell ez, a továbbiakra nézve biztosan. A nő csak csendben ül, és hallgat, majd a hallottak végett kissé meghökkenten néz a szemben ülőre.
- Már miért lenne hülyeség?
Nem is kérdez többet, hanem hogyha van még kérdés, akkor azokra válaszolni fog, de a végén így is, úgyis a feladat jön, tehát a párbeszéd után kezét felemelve mutat a gömbre, hogy Yaristáé a pálya, ő jön a feladatok teljesítésében. Ha megvan vele, akkor majd kap következő instrukciókat, de egyszerűbb, és jobb, ha valaki magától ráérez a dolgokra, semmint hogy a szájába kelljen mindent rágni. Ez az egyik alapszabály, amivel már tisztában lehet mindenki. Előbb ők próbálkoznak, aztán ha nem megy, akkor kapnak segítséget. Előbb mondatokban, aztán, ha nagyon szükséges, tettekben. Ezen eset kivételével.
- Próbáld meg azt, hogy a "gömbben" lévő levegőt magad köré képzeled. Mintha magad is forognál vele, egyre gyorsabban, mintha tornádót szeretnél csinálni, aztán amikor úgy gondolod, hogy elérted a határaid, a mostani határaid, akkor lassítsd szépen vissza. Egyszerűbb, hogyha a kezedet használod az elején, a kézfejeddel imitálva a levegő áramlatát, a mozgását.
Miután pedig mindezt elmondta, lassan, és érthetően, tényleg hagyja dolgozni az ifjoncot.

//Ha megvagy a folyamat leírásával, akkor kérlek, az eredményt hagyd majd rám. //

Lori

Tiszta őszinteség, és feledtébb nagy nyugalom árad a lányból, nagyobb, mint amit kívülre mutat. Nem is forszírozzák tovább a teendőket, jöhet a feladat. Lorinak is, mint eddig az összes gyakorlatisnak, megjelenik a tanárnő tenyerén a gömb, benne a lány eleme. A víz nyugodtsága, egyszerűsége fedezhető fel benne. Csak akkor kapja meg a lány, ha helyet foglal, amire a tanerő úgy utal, hogy kezével int a maga mellett lévő üres terület felé. Ha még ez sem fog használni, akkor majd szavakkal is kifejezi magát.
Miután viszont a lány helyet foglalt, a tenyerébe teszi a gömböt, és már adja is az instrukciókat.
- A feladatod roppant egyszerű. Kezdj valamit a benne lévő vízzel. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak egy kis valamit csinálj vele. Rád bízom, mit, a te döntésed, és jelenleg még azt is, hogy hogyan csinálod.
Von vállat, és semmi mást nem felel. Diák tanul, ő tanít. Ez a módszere. Addig is, ha van kérdés, természetesen válaszolni fog rá, de ha nincs, akkor csak az eseményeket szemléli, minden más mellékcselekvés, vagy beszéd helyett.

/Az általad végigcsinált gyakorlat sikeres lesz, a hatását, milyenségé, erősségét viszont kérem, hogy bízd rám./

Elemi mágia óra 1.

Lori

Valami érthetetlen oknál fogva mindenki rögtön minden segítség nélkül próbál "elbánni" az elemével. Ezt sosem értette Julianna, bár sosem szólt bele sem. Most azonban, amikor Lori első próbálkozása sikertelen, meg a másodiknál is csak egy kis hártya jelenik meg a tetején, felsóhajt, és türelemmel próbál magyarázni.
- A jelek szerint hűteni szeretnél. Ez nagyon jó, azonban, mint már mondtam, kezdjük az alapoktól. Próbáld meg a gyakorlatot úgy megcsinálni, hogy használod a kezed is, azzal próbálod meg segíteni a folyamatot. Ha végighúzod felette a kezed, akkor sokkal egyszerűbb lesz. Utána, ha a mozdulat megvan, se nem görcsös, se nem túl laza, és a koncentráció, és az eddigiek a helyén vannak, utána, meglásd, jobban fog menni, bár nem tökéletesen, az majd gyakorlásnál tudod a helyére tenni.
Mosolyodik el, a türelme, mint a birkának, azonban a viszonylag hűvös, és nyugodt külső tüzet rejt, olyan izgalmat, amit mindig, hogyha effélét lát. Most is csak figyelni fogja a lányt, és segít neki, ha rászorul, ha pedig befejezte a gyakorlatot, akkor lassan vége is az órának.

/Hatást szintén, kérlek hagyd meg nekem, a befejezést a hszed módosításában fogod majd látni, tehát nem fogom külön kiírni./

Julianna tanárnéni

Miután szkeptikusan előadja, hogy hogyan gondolkodott az egészről, a tanárnő visszakérdez. Ez meglepi a fiút, azt hitte, ő látja rosszul, de ha ez a fajta módszer is megfelelő - márpedig eredményes volt valamennyire -, akkor nem szégyenkezik többé miatta. Rájön, hogy Erdős tanárnő inkább inspirálva tanít, mint kőbe vésett törvények szerint.
- Nem tudom, csak olyan fura. Én mindig valahogy megközelítem az adott problémát és, ha nem sikerül változtatok. Mivel teljesen ismeretlen terület ez nekem, úgy gondoltam, hogy ha elég elvont módon próbálkozom, akkor talán sikerülhet. - meghúzza a vállait, miközben a kavargó levegőt nézi a gömbben, figyeli és tanulmányozza, amennyire ő gondolja, hogy megértheti. Furcsa alakzatokat vél felfedezni benne, persze az is lehet, hogy csak a fantáziája játszik vele. Közben a tanárnő mégis ad némi instrukciót, de inkább csak arra vonatkozóan, hogy mit próbáljon elérni.
- Rendben. Akkor most jól figyeljen tanárnő, mert csak egyszer mutatom meg. - néz a tanerőre vigyorogva pár pillanatig, majd a mosolya lehervad és összpontosítani kezd. Először is nézi, hogy "mit csinál" a levegő a gömbben és próbálja gondolatba beleélni magát, hogy eggyé válik vele. Majd beleképzeli magát a gömbbe, ahogy körülöleli őt a levegő és mozgatni kezdi a jobb kezét, a mutatóujját pontosabban, a többi nagyjából ökölbe szorítva pihen. Az ujja pedig az óramutató járásával egy irányban körkörösen mozogni kezd, a fiú pedig arra fókuszál, hogy megtegye az elem is ugyanezt, "miközben ő a gömbben van". Sikerül amennyire sikerül, de a fiú még gyorsabb mozgásra ösztökéli a levegőt, egyre erősebben koncentrálva, azonban egy idő után érzi, hogy ennyi, nincs tovább, A levegő vagy nem hallgat rá, vagy az ő képességei nem elég fejlettek még, így aztán szépen lecsendesíti a dolgot, remélhetőleg a levegő is úgy gondolkodik, hogy ideje leállni. A koncentrációt nem viszi el göcsösségig, csak amíg jól érzi magát benne. Amint végzett, kissé pihenve emeli fel tekintetét kérdően a tanárnőre nézve.
- Milyen volt? - kérdi őszinte kíváncsi csillogással a szemeiben.

//Fanörpikusan szemtelen vagy Yar, de ennek ellenére a levegő az azért szépen kavarog, és csendesedik el. Feladat következő óráig: Gyakorold ugyanezt, lehetőleg nyugis, csendes környezetben, ahogy a szakkörön is volt, fejed pucold ki, koncentrálj, és csináld. A feladat annyi, hogy próbáld meg ujjmozdulat nélkül mindezt megcsinálni, rád bízom, sikerül-e, avagy sem.
A bünti: 15 sor arról, miért nem élhetsz a levegővel, és annak uralmával vissza,  beleértve minden helyzetet, és szituációt.
Beadás: Következő óra időpontja.//

Elemi mágia óra (1)

Hát ez a nap is eljött... Enikő izgatottan várta már, hogy találkozhasson a tanárnővel, aki bevezeti majd az elemi mágia rejtelmeibe. Mikor megkapta a baglyot az első óra időpontjáról, kirakta azt a szobájában egy jól látható helyre, egyrészt azért, hogy ne felejtse el, másrészt hogy a szobatársai is mind izgatottan várhassák az első órát és a beszámolót róla.
Enikő pár nappal ezelőtt már kitanulmányozta, hogy hogyan kell eljutni a teremhez. Időben elindulta az órára, nehogy elkéssen. Előtte egy kényelmes farmernadrágot, egy sárga egyszerű pólót és egy piros kardigánt vett fel. Útban a terem felé karácsonyi dalokat dudorászott, ugyanis már elkezdte összeírni a listát, hogy kinek mit ad majd karácsonyra.
A terem ajtaja elé érve megállt egy pillanatra és próbálta rendezni kavargó gondolatait. Hamarosan túl lesz élete első gyakorlati elemi mágia óráján. Nem sokaknak adatik meg ez a nagyszerű lehetőség.
Miután kopogtatott az ajtón, belépett a terembe és becsukta maga mögött az ajtót. Nem volt ott senki.
- Öhm... Jó napot kívánok!- köszönt hangosan, majd érdeklődve a szoborportrék felé fordult. A szoboralakoknak kellemes arcuk volt, Enikő közelebb sétált hozzájuk, és megpróbálta kibetűzni az egyik öreg boszorkányt ábrázoló szoborra vésett betűket.

Elemi mágia - 1 felvonás

Itt az idő, hogy összeszedjem magam, és felbaktassak az első elemi mágia órámra. De mégis hogyan készüljek? Mire lesz szükségem? Fejemet oldalra döntve nézek magam elé, majd egy vállrándítást követően, nyugodtan indulok meg. Alig telik pár percbe, máris a teraszon találom magam. Lábaim önműködően visznek manapság az általam kívánt helyszínekre, gépiesen repítenek tova. Rengeteget ingázom mostanában Szöul és a Bagolykő között is. Szinte csoda, hogy tudom, hol áll a fejem. Mindenesetre most nem is ez a legfontosabb, inkább a családom biztonsága. Így aztán könnyed szívvel mondok le arról, hogy Magyarországon valaha is iskolaelső és hasonló tanulmányi posztokat tölthessek be. Vagyis... annyira nem is olyan egyszerű ez nekem. Most is eszembe jut. De azért van, ami vigasztaljon, így az, hogy butának továbbra sem mondhatom magam, és még ha nehéz is, akkor is képes vagyok időt szakítani saját magam képzésére. A lányok sem kavarnak be.
Az utóbbi időben jelentős változások zajlottak le az életemben, mind fizikailag, mind pedig érzelmi téren. Ez meglátszik rajtam. Bár lelkiekben megmaradtam az az örök gyerek, aki eddig is voltam, már sokkal kevesebbszer mutatom ezt az oldalam, és ez az öltözködésemben is meglátszik. Ritkán látni manapság színes göncökben. Többnyire egyszerű férfias eleganciával öltözködöm, a hajam barna és a járásom mindig egyenes. Valóban... Hol is maradtak a tánclépések? Oh, hát persze. A próbateremben.
A tanteremhez érve előveszem egyik kezem a zsebemből, és kopogok az ajtón. Beljebb kerülve körbehordozom a pillantásom, de egyelőre nem vélem felfedezni a professzorasszony arcát. Ismerem őt, köszönőviszonyban vagyunk. Szokásom köszönni az oktatóimnak. Most azonban remélem, többet is mondhatok majd neki. Ilyen érzésekkel lépek közelebb a szoborportrékhoz, hogy jobb ötlet híján így reagáljak a csendre. Néma szemlélőként, lassan vizsgálom arcukat. Biztos vagyok benne, hogy társaim többsége egyből rájuk vetette magát, s én is csak egy vagyok a sok közül. Pillantásom azért futólag az órámra esik.

Enikő

Ismét egy víztanoncot vár Julianna az előcsarnokban, ami a szokásos külsejét mutatja. Ezúttal Enikő az, aki órára érkezik, méghozzá az elsőre. Az mindig izgalmas. A nő már egy ideje ott van, és vár, azonban a kelleténél egy cseppet arrébb, a tavaknál, és vízfolyásoknál. A terep készen van, mint mindig, jöhet a diák is.
Ő maga kisétál az előtérbe, majd gyors köszönés után int a lánynak, hogy kövesse. Ha beértek a helyre, a szokott partszakaszra megy, és leül a fűben, ami csodával határos módon nem vizezi össze az arra leheveredőt. Ha a lány ugyanígy tett, akkor máris belevág.
- Először is kérlek írd alá ezt.
Nyújt felé egy pergament, amin a szokásos van, de azért lényegében vázolja is.
- Az áll rajta, hogy a képességed nem használod az iskola falain kívül, az iskolában csak itt gyakorolhatsz, és használhatod, kivéve, amire órák végén engedélyt kapsz. Ezt a termet tudod használni a gyakorlásra, itt minden korlátlanul használható, azonban ezen kívül csak az, ami, ahogy már mondtam, órák, gyakorlások végén engedélyezve lesz. Van kérdés?
Picit vár, aztán ha lesz kérdése Enikőnek, akkor válaszol majd, és ezek után máris ő kérdez.
- Mesélj nekem egy kicsit. Mit vársz a gyakorlatoktól, mit gondolsz, mire leszel képes, milyen érzések vannak most benned?
Jelenlegi állapot kell, ez fontos, hiszen most ebből fognak majd kiindulni, de csak majd. Egyelőre ez még a jövő titka.

Yooji

A mostani legidősebb diák órája is eljön, bár utolsóak a sorban, de eljön. Vele lesz a legnehezebb dolog, neki kell a legtöbb mindent egyszerre megtanulnia, és neki lesz a legnagyobb szüksége az önszorgalomra, az érzékére. Viszont ő van abban az előnyben is, hogy elég jól megmutatkoznak nála dolgok, tehát reméljük, nem lesz nehéz dolga.
A tanerő egy picit késik, majd amikor megérkezik, sűrű elnézést kérések közepette vezeti a fiút oda, ahol Yarista is tanult. A ligetes területre beérve a szokásosan kezd.
- Kérlek, ezt írd alá!
Nyújt felé egy pergament, amin a szokásos van, de azért lényegében vázolja is.
- Az áll rajta, hogy a képességed nem használod az iskola falain kívül, az iskolában csak itt gyakorolhatsz, és használhatod, kivéve, amire órák végén engedélyt kapsz. Ezt a termet tudod használni a gyakorlásra, itt minden korlátlanul használható, azonban ezen kívül csak az, ami, ahogy már mondtam, órák, gyakorlások végén engedélyezve lesz. Kérdés?
Picit vár, aztán ha lesz kérdése Yoojinak, akkor válaszol majd, és utána kezd bele.
- Szóval. Amit tanulni fogsz, de csak nagy vonalakban. Megtanuljuk mozgatni a légtömeget, minden féle módon, de természetesen kicsiben kezdünk. Ne aggódj, lesz idő mindenre, csak egy picit kell gyorsabban haladni, mint a többiekkel.
Mosolyodik el, kis megnyugtatásként, aztán már beszél is tovább.
- Ezután, talán még a mostani alkalommal, a piciből nagyot csinálunk, és egész dolgokat próbálunk meg mozgatni, mint légtömeget. Aztán a következő órákon megtanuljuk majd, hogy hogy irányíthatod, megtanuljuk színezni az összetevőket, megkülönböztetni őket. Melegítünk, és hűtünk, de nem fagyasztunk. Megtanuljuk az alapvető dolgokat a nonverbalitással kapcsolatban is, fogunk majd egy kicsit pálcával is dolgozni. Szóval veled mindenből egy szemernyit. Sok feladatod lesz külön, és párban is. Az év végén pedig, ha belefér, akkor egy kis fantáziára bízott mágiát is tanulunk, mellyel alakokat formálhatsz majd az elemedből, melyek támadni, és védekezni, téged védeni egyaránt tudnak. Ha ügyes leszel, talán még hangjuk is lehet.
Vetíti előre az órák anyagát, most pedig előveszi a szokásos gömböt, benne átlátszó levegővel, és a fiúnak adja.
- Nem adok semmi instrukciót hozzá. Azt csinálsz vele, amit akarsz, rád bízom, csak a megérzéseidre hallgass!
Ad azért egy kis támpontot, majd hagyja a fiút, és csak figyeli.

/A gyakorlat mindenképp sikeres, a milyensége, erőssége eldöntendő. Ezt kérlek hagyd meg nekem./

Elemi Mágia óra (2nd) - Erdős Tanárnő (szigorúan így, nehogy megint baj legyen)

Yar

Elérkezett a fiú második órájának az időpontja, egészen pontosan, vagyis majdnem teljesen pontosan három héttel az ezelőtti után. A múltkor, mivel kicsit elvetette a fiú a súlykot, nem is kicsit, inkább jobb kifejezés a közepesen erősen, így remélhetőleg most már tisztában lesz az alapkövetelményekkel.
Julianna a szokásos helyen várja a fiút, és mosolyog, mikor belép, köszön, és érdeklődik. Visszafogottság, és tisztelet árad az előtte álló fiúból, ami elég nyomós bizonyítéka, hogy igenis tanul. Ezután megáll előtte, és egy rövidke sétára hívja.
- Ígérem mindenre választ fogsz kapni, csak ne olyan sietősen. Tehát az, hogy miét kaptad a 10 sort, amit, hozzáteszem, nem hittem volna, hogy időben megkapok, szóval azért kaptad, mert ez a dolog nem csupán arról szól, hogy irányítsd a levegőt, vagy más esetben a tüzet, vagy vizet, földet. És az órai, számodra plusz kiegészítő anyag el is kezdődik, így a többi kérdésedre is válaszolok.
Bólint, majd egy domb tetején ül le, nyugodtan, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A levegő körülöttük áramlik, érezni, hogy nem magától. Olyan, mint a gömbben a múltkor, ami most elő is kerül, a fiú előtt lebegve. De ennyire még ne rohanjunk előre.
- A feladatod annak is tökéletes kezdete volt, hogy megtanuld, az elementalisták, mint ami te is leszel, félig már vagy is, nem csupán irányítanak, hanem higgadtak, meggondoltak, tisztelettudóak, türelmesek. Ez persze nem mindenkinél alakul ki, vagyis nem akkora mértékben, azonban a visszafogottság, és a fentiek egy olyan dolog, amit nagyjából mindig alkalmaznod kell. A humor, és kisebb csipkelődések beleférnek, egy bizonyos kereteken belül.
Ha valamit majd nem ért a fiú, akkor még egyszer el fogja majd mondani, azonban a gömb már fehéren világít, jelezve, hogy itt az ideje a tanultak megvalósításának. A tanárnő is felé mutat, és még szavakkal is biztat.
- Itt a múlt óráról már ismert gömböd. Lássuk, hogy megy a múltkori feladat!

/jelnleg, mivel hf volt, a te döntésed, hogy és miként sikerül./

Elemi Mágia óra (2nd) - Erdős Tanárnő (szigorúan így, nehogy megint baj legyen)

A tanárnő kedvesen fogadja az ifjú rellonost, aki készségesen átadja neki a kívánt büntetőfeladatot. Meg is lepi a tanerőt, hogy Yarista elkészítette, de éppen ráért, persze nem ez volt az igazi indok. Hanem inkább az, hogy tanulhasson tovább, mert ez mégis csak egy különóra volt, ha innen elküldik vége a tanulásnak, míg a sima óráról maximum kiküldik és jöhet újra. Nos, ezt a lehetőséget ő nem szerette volna elpuskázni, de ha már azt mondták neki, hogy egy kicsit humor belefér, akkor miért ne...
- Rendben, akkor majd csak picit csípem meg tanárnőt, amennyire csak szabad. - mosolyog, de felteszi mindkét kezét, kifelé nyitott tenyerekkel, hogy ennyi volt, befejezte a humorizálást. A kioktatást figyelmen kívül hagyja, de azért úgy tesz, mint aki nagyon kellemetlenül érezné magát, és elfogadja a rá kirótt intelmeket.
- Értem, és elnézést, majd visszafogom magam. - mondja bűnbánóan, de lehet tudni, hogy most csak Julcsi néni miatt mondja, és nem gondolja komolyan teljes szívvel. Aztán jön a feladat, és továbbra sem mosolyog. Nem igazán sikerült az otthoni gyakorlás, csak pár alkalommal tudott úrrá lenni az elemen.  Egy kicsit megmozgatja a tagjait, ellazítja magát, majd behunyja a szemeit. Erősen koncentrál az elemre, ahogy odalép hozzá, majd kinyitja a szemeit és próbálja maga köré édesgetni a levegőt, még az ujjait is használja. Egy kis mosoly kúszik az arcára, mert a levegő köré fonódik, majd pár másodperc múlva megzabolázatlanul becsapódik a falba. Yar elsavanyodott arccal engedi le a kezét és pillant a tanárnőre.
- Hát, még nem igazán megy, de igyekszem. Elég sok mindent vállaltam magamra és... - de aztán csak legyint, nem magyarázkodik tovább. Keveset tudott gyakorolni a kviddics mellett, ráadásul ugyanez a helyzet a non-verbális varázslattal is, bár az sokkal jobban megy, nagyjából tízből hatszor bezárja és kinyitja a lakatot, szóval mondhatjuk, hogy ahhoz van érzéke. Persze a pálcamágia egyik legjobbja az évfolyamában, azzal még hobbiból is szokott varázsolgatni, gyakorolgatni a bűbájokat. De egyelőre Elemei Mágiából eddig terjed a tudása, azonban azért van itt, hogy jobb legyen. Tudta, hogy nem fog minden elsőre menni, szóval nem ideges és nem csalódott, csak a tanerőnek mutatja ki igazából, hogy nem elégedett. Igen, talán ezek a jó szavak az érzéseire.

Elemi mágia 1. óra

Enikőnek nem volt ideje belemerülnie az olvasásba, mert a tanárnő megjelent az  ajtóban, majd intett neki, hogy kövesse. Gyors léptekkel követte a tanárnőt, aki bevezette őt egy különös helyiségbe. Miután Erdős tanárnő leült a fűbe, Enikő is hasonlóképpen tett, közben szüntelenül forgatta a fejét, és igyekezett mindent megcsodálni.
A tanárnő egy pergament nyújtott Enikő felé, amit a lány az ölébe fektetve gyorsan átfutott, majd a felé nyújtott pennával a lap aljára írta a nevét. Mosolyogva nyújtotta vissza a pergament, és izgatottan várta a folytatás.
- Nem gondoltam volna, hogy valaha is elemi mágus leszek- kezdett bele a mondókájába.- De nagyon örülök, hogy a mágiának ebbe az ágába is belekóstolhatok. Nem gondolom, hogy olyan hihetetlen dolgokra leszek képes, de úgy érzem, hogy örömömet fogom lelni a tanulásban és szívesen fogok ide járni...
Enikő beszéd közben végigmérte a tanárnőt. Szimpatikus, fiatal nő volt, aki minden bizonnyal remek tanár is.
- Izgatott vagyok és lelkes- arcán széles mosollyal újra a tanárnő felé fordult.- Szeretném mihamarabb elkezdeni a tanulást.
Enikő mélyeket lélegzett. A levegő ezen a helyen tiszta és friss volt, ezért az embernek az az érzése támadhat, mintha a természetben ülnének.
- Milyen gyakran fogunk találkozni?- kérdezte.- És év végén ebből is vizsgáznom kell majd?

Elemi mágia - 1 felvonás

Amint az órámra pillantok, az ajtó nyitódása üti meg a fülem, s én felé fordulva a tanárnőt pillantom meg, ahogy belép a terembe. Finom, de mély meghajlás kíséretében üdvözlöm, a sűrű bocsánatkérésére pedig csak megrázom a fejem, jelezve, hogy nincs miért aggódnia, inkább én érkeztem korábban. Teljesen időben vagyunk.
Amint Erdős tanárnő megindul előre, követem, s a ligetes terembe belépve becsukom magunk mögött az ajtót. Nincs túl sok időm nézelődni e varázslatos helyen, csak egy pillantást vetek a körülöttem lévő fákra és virágokra, ugyanis a professzornő hamar egy papirost nyom a kezembe, szólván, hogy írjam alá. Miközben fél füllel hallgatom, magam is elolvasom a rajta álló betűket, hogy aztán a pennát ujjaim közé ragadva könnyedén írjam alá a kellő helyen. Ugyan tisztában vagyok ezekkel a dolgokkal, és természetesnek találom őket, mégis figyelmesen olvasom végig a sorokat még egyszer. Nem szokásom semmit sem félvállról venni.
- Nincs kérdésem, Tanárnő - nyújtom vissza a pergament, s húzom ki magam, hogy most már minden figyelmem rá szentelhessem. Szavaira elmosolyodom, de nem fűzök hozzájuk semmit. Kedvesnek találom, hogy ilyen törődő, miattam azonban igazán nem kell aggódnia, én se vagyok az az aggódós fajta. Legalábbis ilyen téren nem. Az utóbbi időben főleg.
- A nonverbális varázslatot még odahaza elsajátítottam - említem meg futólag, nehogy ebből a későbbiekben még félreértések szülessenek, és mosolyogva pillantok a tanárnőre. Aztán át is veszem tőle a gömböt, hogy mihamarabb bele is kezdhessek a munkába. Akkor már nem kell sietni, de nem is érdemes halogatni a dolgokat.
Biztosan fogom kezemben az átlátszó levegővel telt gömböt, s érdeklődve, kellemes érzésekkel telve pillantok rá. Nem izgulok, nincs lámpalázam, és nem is töröm a fejem azon, hogy mit kellene tennem. Ahogy Erdős professzornő is mondta, csak a megérzéseimre hallgatok. A gömböt nézegetve és forgatva az ujjaim között, mély nyugalom áraszt el, először még csak tudattalanul rendeződik légzésem, majd tudatosan figyelek rá. Beszív... és kifúj. Hamarosan a szabad kezem is felemelkedik, és a rekeszizmom tájékára helyezem, hogy még jobban átérezhessem a helyes légzés ütemét. Közben kis időre a szemem is behunyom, s elképzelem, ahogy a gömb is lélegezni kezd, akárcsak én. Benne a levegő kavarog, szelíden áramlik. Pillantásom újra a gömbre irányítva tovább gondolom a dolgot, s örömteli mosoly húzódik arcomra, ahogy érzem, nem fér kétség hozzá, hogy a gömbben lévő levegő egy és ugyanaz velem. Szinte érzem, ahogy simogatja az arcomat, mintha engem ölelne, és körülöttem táncolna.
Rezzenéstelenül figyelem a gömböt, egyre derűsebben, látom, ahogy benne a finom részecskék életre kelnek. Aztán egy újabb érzés hatására, gondolván, hogy egyelőre ennyi elég lesz, pislantok egyet, s megszüntetem a kettőnk közti kapcsolatot. Szakítva a gömböcskével ezúttal a tanárnőre pillantok, mosolyogva, az előbbi érzések örömétől részegítve, de kötelességteljesen. Kíváncsian várom a véleményét.

Yar

A fiú még mindig kicsit túllő a célon, de azért már cseppet sem annyira, mint eddig. Az pedig, hogy megígéri, hogy legközelebb nem fordul elő, vagyis nem ennyire, és így....
- Hiszem, ha majd látom.
Feleli neki vissza, mert tisztában van vele, hogy milyen az előtte ülő. Lelkes, és precíz, de a viselkedése sokszor kiszámíthatatlan. A házi feladat végrehajtását csak figyeli, nem szól semmit, még a becsapódást, és a durranást is nyugodtan hallgatja végig. Az ezutáni bevallás szerint viszonyul ezután a kérdéshez, és egy "Nocsak" kíséretében valahogy az az érzése támad, hogy nem biztos, hogy mindent megtett azért Yar, hogy begyakorolja a feladatot. Kissé csalódott, de egyben tisztán reagál.
- Semmi gond nincs belőle, tudom, hogy nem mindig van mindenre idő. Hidd el tudom. Azonban addig továbbmenni nem tudunk, míg ez nem fog teljes mértékben menni, mondhatni, tökéletesen. Ennél fogva pedig akkor a mai feladat is megvan. Gyakorlás, és ismétlés.
Vázolja fel a teendőket, az új teendőket, amik kiütik a következőt. Ismét megjeleníti a már megszokott gömböt, benne a forgó levegővel, miközben végig őt nézi. Látszik rajta, hogy igenis bánja, de emellett nem emel szót. Sem azért, hogy megdorgálja, sem azért, hogy biztassa. Van elég idős már ahhoz, hogy legyen felelősségtudata, így ez rajta fog csak múlni.
- Annyi nehezítést most kapsz, hogy előbb indulsz a gyorsan kavargó szélből. Ezt lenyugtatod, majd újragyorsítod. A cél egyszerű. Az üveg szétrepedjen, avagy jobbik esetben robbanjon a benne keletkező feszültségtől. Nekiláthatsz.
Adja meg az engedélyt, ha pedig még az a kérdés lenne, hogy nem lesz-e baj, ha szétreped, akkor a válasza majd egyértelmű lesz. Természetesen nem, hiszen a terem minden balesettől védett, nem történhet személyi sérülés.
Ezen kívül azonban semmi instrukció, csak az eddig tanultak, és a megérzések.

Enikő

Lelkes, és minden bizonnyal, levitás módjára szorgalmas lány minden kérdésre felel, szinte az elvárhatókat, kisebb meghökkenőbb részekkel. A nő csak végighallgatja, nem szól közbe, se akkor, amikor elmondja, mit is vár a tárgytól, se akkor, amikor azt mondja el, hogy most mit gondol, és milyen érzések vannak benne. Nem lenyugvó, de valahol mégis véges. Aztán kisvártatva megszólal, még azelőtt, hogy a gyakoriságról kérdezné.
- Nos. Ebben nem teljesen van igazad. A mágia ezen ága határtalan, azt csinálsz vele, ha innen kikerülsz, amit csak szeretnél. Nincs olyan, hogy ezt megtanultad, onnan nincs tovább. Mi, elemi mágusok mindig tanulunk. Életünk végéig. A határainkat feszegetjük, és érjük el, aztán túllépünk rajtuk, és haladunk a következő határig.
Ekkor abbamarad a kis kiigazítás, és várja a következő kérdést, amire szintén kész válasza van.
- Négyszer fogunk találkozni idén, kb. három hetente. Vizsgáznod természetesen kell az év végén. Gyakorlatból,és elméletből egyaránt.
Itt jöhetett az illúziórombolás, de hát ez van. Amikor minden kérdést lerendeztek, és tisztáztak, akkor jöhet a java.
- Nos, ha több kérdésed nincs, akkor rögvest az első feladatod. Itt ez a gömb.
Miközben kimondja a mondatot, a lány előtt is megjelenik a kis gömböcske, mint előtte már sokaknál.
- Ebben víz van. A feladatod annyi, hogy bármit, de csinálj a benne lévő vízzel. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, csak annyi, hogy valamit kezdj vele. Elég, ha megmozdítod, vagy valamit alkotsz vele. Rád bízom, mit és hogyan csinálsz.
mosolyodik el, és innen átadja a terepet a lánynak.

//a gyakorlat mindenképpen sikeres lesz, a milyenségét, erősségét hagyd rám, kérlek//