31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Harmadikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2021. április 3. 01:59 | Link

Nagybátori-Szabó Márton

Ha Marci és Janka nem lett volna mellette gyerekként, akkor csak Panna lett volna neki társaság. Persze Ő is csodás, de így legalább még egy kis családja volt, vagy ilyesmi. Nagyon közel vannak a szülők egymáshoz, összehozta őket az, hogy zenei csodabogarat nevelnek, sok helyen találkoztak. Pollinak is jó érzés volt, hogy talált valakit, aki megérti, amit érez és amit hall. Jankával csak pár hónap van köztük, azonban a bátyja volt az, akivel igazán el tudott beszélgetni. Janka nem érezte át, amikor a kislány Polli a hangokról áradozott és a zongorán mutatta meg a legújabb darabokat, amiket hallás után egy pillanatra megtanult. Vagy kis dalocskákat, amiket megírt. Eleinte nem szerette, hogy ha Marci túl közel jött hozzá, de ennyi év után már olyan neki, mint egy unokatestvér. Vagy legjobb unokatestvér, olyan, mint a legjobb barát, de rokon. – De Neked megengedtem, csak nem szóltam előre. Azért. – Feleli nyelvét finoman kiöltve, azonban elneveti magát saját dinkaságán. Hát, így is lehet mondani, hogy a fiúnak már sok mindent elvisel, amit mástól biztosan nem.
Vigyorogva visszaszalutál a fiúnak, miközben majdnem a szemébe néz, azonban gyorsan elkapja a tekintetét. Panna az egyetlen, akivel olyan közel kerültek egymáshoz, hogy ez is menjen, nem is próbálja tudatosan erőltetni másnál.
De ha még egyszer megpróbálja engedély nélkül, akkor tuti, hogy megcsikizi bosszúból, ha már megemelni nem tudja. Az ujjai úgyis fürgébbek, mint másnak. Kész az ördögi terv.
Boldogan húzza fel magát Marci segítségével. Sajnos a karja nem olyan ügyes, mint az ujjacskái, így bizony segítségre szorul ennél a roppant bonyolult műveletnél. Amikor leengedi, büszkén húzza ki magát. – Há’, látod milyen erős vagyok! – Persze csak tetteti, hogy nem vette észre a segítséget, érezte a fiú támogató karját, azonban úgy csinál, mintha ez kizárólag az ő kis vézna karjának az érdeme lenne.
- Biztosan direkt csinálják, hogy tanuljunk… - Sóhajt fel életuntan. Tuti nem akarják, hogy találjanak szórakoztatóbb dolgot a környéken, mint a tanulás. Talán még a hideg is direkt érkezett, hogy ne járjanak annyit ki a könyv mellől? – A rellonosok! – Vágja rá egyből, ez amolyan berögzött válasz már nála, mint a mugliknál azok az emberek. Látta a plakátokat, mindig megvolt az, akire haragudni kellett. Fura lenne, ha suliban is lenne Rellonellenes plakát. – Ezt lehet Reparoval javítani? Vagy ez csak… hó? – Kérdi bizonytalanul járatva fejét a romok és Marci között. Ő felette jár, biztosan tudja. Talán majd jövőre neki is fog menni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Layla Robillard
Mestertanonc Navine (H), Valkűrök csapatkapitány, Elsős mestertanonc


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 138
Írta: 2021. április 5. 14:27 | Link

Rolcsi
outfit

Az egyik kedvenc tárgya Rudi bácsival a bájitaltan, nem véletlen az, hogy kiválóra írta meg vizsgáját ötödikben - tizenkét másik vizsgájával együtt, amúgy. Rolandot már ismerte, de úgy érezte, hőskomplexusa csak most juttatta el oda, hogy megpróbálja felzárkóztatni a srácot, aki azóta prefektus lett. Ki tudja, talán Layla is lehetne az, ha nem lenne olyan sok elfoglaltsága, ám sajnos van, így nem vállalt el egy ilyen komoly tisztséget. Amikor meghallotta, hogy Roli arról beszél, épp csak átment tavaly ebből az amúgy tök egyszerű tárgyból, a navinésben rögtön fellobbant a korrepetálási vágy és rá is repült, hogy na majd ő. Azt túlzás lenne állítani, hogy Roland kitörő örömmel fogadta a hírt, miszerint különórákat fog kapni ebből a számára nem túl érdekes tárgyból, de nemet sem mondott, így a szőke értékelése alapján totális sikert aratott.
Nos, igen, gondolta ezt mindaddig, ameddig a tanulószobában le nem ültek tanulni. Ő aztán magyaráz, rajzol, mesél, de maradjunk annyiban, hogy nem sok haszna van a dolognak. A rellonos vagy nyitott szemmel alszik, vagy süket és elfelejtett szólni, merthogy reakciója egy darab nincs, az is biztos.
- Figyelsz te rám egyáltalán? - kissé morcosan csettint egyet Roland orra előtt, aki fittyet hányva minden erőfeszítésre bambul maga elé. A lány ficánkolni kezd székén, megigazítja szoknyácskáját, majd felkönyököl az asztalra és próbál nagyon szigorúan nézni a másikra. - Föld hívja Rolandot, bájitaltant kell tanulnod - pedig igazán nem nagy cucc ez a tárgy és Rudi bácsi is jól adja elő. No persze nem mindenkinek van érzéke ezekhez, de nem is az a feladat, hogy a legbonyolultabb dolgokat elkészítse, csak az elmélettel kell tisztában lennie.
Utoljára módosította:Layla Robillard, 2021. április 5. 14:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Létai Roland
Prefektus Rellon, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 126
Írta: 2021. április 5. 14:56 | Link

Laylavics
ne taníccsá - kinézet

Jön a tavasz, azt a csajok kezdenek vetkőzni, mi, ha ez nem jó dolog? Mondjuk jobb lenne máshol lenni, de 'a nyúl' levakarhatatlan volt, mint valami rászáradt festék, és mindenáron akart korrepetálni. Azt sem tudom, hogy hogyan lettünk jóban, mert Layla sem azok közé a csajok közté tartozott, akik el bírták viselni különleges személyiségjegyeim, mégis valahogy a szőke csaj emlékezett rám. Én persze, hogy emlékeztem rá, hiszen milyen jól néz ki, és még egy buliban is táncoltunk tavaly. Kár, hogy már a fogdosós rész előtt Layla felvette a nyúlcipőjét, pedig akkor kezdődött volna csak a jó móka. Fura, de mégis itt voltam a mestertanonc lánnyal a tanulószobában, és tény, hogy rámfért volna egy kis BBT ismeret. De valahogy inkább a csajszi ajkait bámultam, meg a szép bőrét, a szemeit fürkésztem. Így legalább úgy tűnt, mintha figyelnék... nem, mégsem tűnt úgy, mert rám szólt. Elsőre nem is regálok, hányszor hallottam már ezt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjam? De mivel nem tesz le a tervéről az aranyszőke hajú, muszáj vagyok visszatérni a valóságba. Pedig már milyen jól levetközött nekem álmodozásim közepette.
- Aha, az a gyökér, az kell bele - bólogatok, amikor eszembe jut egy szó, amit mondott, majd újra felveszem vele egy sóhaj közepette a szemkontaktust. - Sokkal jobb dolgokat lehetne nekünk csinálni ennél nyuszkóka. Van egyáltalán barátod, vagy ilyen kis szűzieske vagy? - mosolyodom el, ez inkább az én témám. Nem mintha én barátnőerdővel rendelkeznék, és csak annyi lenne a dolgom, hogy néha kivágjak egyet belőle és... na igen, de hát azért mégiscsak volt már ez-az, meg amaz is. Bármiről dumálhatunk, csak a BBT-t hagyjuk nyugodtan. Persze próbálkozni, azt lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2021. április 6. 18:00 | Link

Polli
egy dal neked


Pollika tényleg olyan nekem, mintha a hetedik testvérem lenne. Nagyon hálás vagyok a szüleinknek, amiért már kiskorunkban összehordtak minket, elvégre ha nem tették volna, most egy ilyen baráttal szegényebb lennék. Márpedig nagyon kár lenne érte. Szeretem Pollit, mert értelmes, mindig megérti, vagy ha nem is érti akkor is elfogadja az érzéseimet. Szeretem hogy máshogy látja a világot, ezzel olyan nézőpontokat tár fel előttem, amiket magamtól sosem látnék meg. Türelemre é elfogadásra tanít, cserébe pedig annyi szeretetet ad, hogy csak győzzem feldolgozni. Mindig különleges helye lesz a szívemben.
- Hát így már értem a helyzetet – bólogatok komoly képpel, mielőtt elnevetném magam én is. Olyan bolondok vagyunk mindketten, képesek vagyunk a semmin is órákig nevetni, aztán együtt sírni ki magunkat. Varázslatos ez az összhang, ami köztünk van, én mondom.
Tartom a karom, mert látom milyen boldogságot jelent ez neki. Ha ő boldog ettől segítem benne, mert ha ő boldog én is az vagyok. Ez a legtöbb barátommal így van, hogyha ők boldogok, akkor én is az vagyok. Elég érzékenyen érintenek mások érzései is, nem csak a sajátjaim, ami olykor jó, máskor kevésbé, mert így a negatív érzelmek is ugyanannyira megviselnek, mint amennyire a pozitívak feldobnak. – Látom, látom – bólogatok szorgosan, hogy valóban nagyon erős. Csak épp talán nem úgy, nem ebben a kontextusban, hanem másként. De valóban elképesztően erős csaj és ezért minden tiszteletem.
- Igen, lehet hogy igazad van. – Elvégre ha sehol nem történik semmi akkor mindenki sokkal könnyebben szánja rá magát a tanulásra mint akkor, ha tele van izgalommal az élet. Az unalom tényleg jó motiváló erő.
Kérdőn pillantok rá, hogy honnan ilyen biztos ebben, a kérdés maga azonban nem hangzik el. Ha akarja majd megválaszolja így is. – Azt hiszem nem lehet megjavítani – nézek ki szomorúan a hóemberek hűlt helyére. Esküszöm nagyon szomorú ez az egész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reiner Kende
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Elemi mágus, Negyedikes diák


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 367
Írta: 2021. április 9. 18:30 | Link


Hatalmas ásítást nyom el, mégis kézfeje mozdul a szája elé. Nem bunkó akar lenni, nem unja a szövegelést se, komoly, csak ilyenkor szokott szunyókálni, amikor nem vizsgaidőszak van hanem a rendes tanórák. Na, majd jövőre, Sárkánytanon... A rohadt tűzokádókat majd összekapja utólag a kis unikornis segítségével - ez a mondat, így fura, na de értsd: Margaréta a színes sörényű navinés - aztán majd jól elviszi fagyzni újra hálából. Amúgy is bírja a lányt, tökre türelmes vele, ami a rellonos haverjairól ritkán modnható el - leginkább soha. Most Kende bezzeg, megint tiszta jófej! Hagyja őket türelemmel, amíg a négyzet alakú izék között túrázik a telefon képernyőjén, mielőtt még eltenné.
-Ja, vágom, akkor király - biccent Maenek, ha már egyszer magára vállalja a koncertjegy horgászatot. Néha, ha megköveteli a helyzet Kende is a családi presztízshez rohan segítségért, ha már egyszer szívatja a családja a nevük valamiben segíthessen neki. - De hallod, kérjél már ötöt - túr a hajába. - Móricnak, meg az egyesülő rellonos egótoknak - vigyora világít a fején.
Az úszómedence mellett hányszor látja a nagypofájú haverjait, ahogy feszítgetnek a csajoknak. Ugyanúgy csettint nyelvével, mint olyankor szokott, hogy önelégült vigyora terüljön el utána a képén. Roland felé emeli koccra az öklét. - Így is van! Ambrózy mehet is kapálni - fordul Marinához. Mert ez ennyi, ha mondja! Persze ő nem kezdi el mutogatni szálkázott testét, inkább a humorába rohant.
-Tudod ki vizsgázott… - hőköl hátra. - Úgy volt, ahogy Roland mondja. Legalábbis nekem az igazgatóiba csak a kezembe vágták az a cuccot és jöhettem a navinébe - úgy is meg is szerették, hogy seperc alatt prefektussá avanzsált, szóval jó helye lesz itt neki nagyon.
Bólogatva veszi le lábát az asztalról, aztán röhög fel erőteljesen, de mire bebootol már a szösztalicska előtt áll. - Chill, dude - ingatja a fejét. - De ja, igaza van, most nem fogom benyomni az ujjam a szádba, hogy füttyögj - teli arccal vigyorog a lányra az emlékre, megvárja, hogy összekapja magát, majd a shh-teggésre indul meg Rolanddal kifelé. Reméli tényleg kezelni tudja majd így a telefonját, de annyira nem lehet bonyolult a dolog, hogy ráparázzon.
Utoljára módosította:Reiner Kende, 2021. április 9. 18:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

CHICANO AQUAMAN
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Negyedikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 222
Összes hsz: 343
Írta: 2021. április 16. 13:03 | Link


#mentsmegminket
#messagemen
#Roland
#Kende



Be kellett vallania, hogy ez a szövetség, ami lassan alakulni kezdett hármajuk között majdnem olyan gyümölcsözőnek ígérkezett, mint amikor Kendét egyesítette Lokival. Jó persze, azt a triót még mindig megbonthatatlannak érezte, de azért ebből is születtek máris remek ötletek. Mint ez a buli.
- Haha, nagyon vicces vagy Lost boi - szólt szarkasztikusan a lány, és megforgatta a szemeit. Bár ha őszinte akart lenni, akkor be kellett vallania, hogy sok egoista ember fog akkor összegyűlni azon a koncerten. Talán egyedül Kendének volt normális mennyiségű önkritikája a kis társaságból, de erre se vett volna mérget.
Félmosolyra húzta ajkait a lány Roland reakciójára, és egyetértően bólintott. Az ő egója is beszállhat majd a versenybe, de hát azt se mondaná, hogy nincs is neki mire. - Az biztos. Különben sem értem ezt a Henrik mániát, ami a diákok között terjed. Tisztára mint valami fertőzés. Hát ő olyan... öreg - húzta fel a lány az orrát nemtetszése jeléül, és még a fejét is megingatta.
Az étel gondolatára azonnal felcsillantak a szemei. Bár nem nézett ki úgy, imádott enni. Mindig, mindenkor. Főleg, ha valami egészségtelen szarról volt szó. - Mi? - vonta össze szemöldökét, és értetlenül nézett Rolandra. Mi mást lehet bekap... ohh... Meglökte a srác vállát. - Hülye.
- Amit azóta se tudok megcsinálni - hápogott a lány azonnal, és miközben felállt, bevette a két ujját a szájába, és megint próbálkozott azzal a módszerrel, amit anno Kende tanított neki. Így, fulladozós levegőkieresztésekkel indult meg a két fiú tán kifele, sokak megkönnyebbülésére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Harmadikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2021. április 22. 22:13 | Link

Nagybátori-Szabó Márton

Valószínűleg Marcival sem értenék így meg egymást, ha átlagos fiú lenne, azonban egyáltalán nem az. Pontosan ugyanazokon megy át, amin Polli, még ha neki könnyebben is megy a beilleszkedés. Egészen kicsi koruktól összekötötte őket a zene nyelve, amitől Polli sokkal jobban megbízott és bízik, mint más emberben. Marci értette meg legjobban, hogy mi járt a fejében, amikor kislányként arról beszélt, hogy zene szól a fejében, amit le is tudott játszani. Persze nem hallhatták ugyanazt, azonban a gyermek Pollinak meggyőződése volt, hogy gondolatátvitellel egyformán érzik a ritmust.
Visszafojtott nevetéssel bólogat, hogy bizony így történt, ő csak előre megengedte. – De csak most az egyszer. – Próbál komoly maradni, azonban olyan nehéz. Sosem volt jó az érzelmei elrejtésében, Marci meg Lili pedig kihozzák belőle a legzizzentebb énjét, majdnem olyat, mint amit Panna lát. – Legközelebb én foglak meglepni. – Hangjának megálljt parancsol, nagyon komolynak tűnik, azonban fogalma sincs, hogy mire nem számít tőle Marci. A fiú szemmel láthatóan jobban ismeri az ő reakcióit, mint Polli az övét. Ennyire kiszámítható lenne?
Mindenesetre szerencsére partner a hülyülésben és tartja a karját, nehogy lezúgjon az apró testével. Nagyon szeretne már megnőni, azonban nem lát rá sok lehetőséget. – A gitártól erősödtél meg ennyire? – Kérdi elnevetve magát, ahogy végül méltóztat leereszkedni, mert már szinte remeg a karja a sok erőlködéstől. Nem mindennel képes ennyire elszántnak lenni, mint a csimpaszkodásban. Példának okért a tanulást már nagyon unja, úgy érzi, hogy bénítólag hat rá a dátumok közelsége. – Nem szeretek nyomás alatt tanulni. – A zongorában is az volt a jó, hogy örömből csinálta, azonban jelenleg van néhány olyan tárgya, amitől viszolyog, ha rájuk gondol. – Nem? – Kérdez vissza csalódottan pislogva a ’tetemek’ irányába. Vajon mennyi mindent pusztítanak még el így a többiek, amik másnak fontosak? – Holnap építeni kéne egy hadsereget fenyegető arcokkal. Hóember hadsereg. Pálcával, nem seprűvel. – Mormogja tenyerét a hideg üvegnek támasztva, a sötétségnek mormolva. – Milyen arcot vág egy ijesztő hóember? – Fordul Marcihoz a legrémisztőbb grimaszát felvéve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2021. április 23. 15:40 | Link

Polli
egy dal neked


- Értettem, értettem. – Megpróbálok én is komolyságot erőltetni magamra, de ajkaimon finom mosoly játszik, ezzel elárulva magam. Nekem nehezen megy a komolykodás, mert alapvetően nagyon vidám és közvetlen természet vagyok. így általában hacsak a téma nem követeli meg, akkor igyekszem ezt az oldalam mutatni. Önkéntelenül is állandóan vigyorgok azt hiszem, bár én nem látom magam kívülről, de a legtöbben ezt mondják. – Kíváncsian várom, hogy mivel. – De tényleg, szerintem tök érdekes lesz. Mert ha megígéri, hogy meglep majd, akkor az bizonyosan úgy is lesz, egyszóval tehát számíthatok arra, hogy nem csak azért mondja, hogy most visszavágjon, vagy éppen féljek attól, hogy majd visszavág. Szerintem majd valami cuki dologgal lep meg, mert ő maga is olyan cuki, hogy más nem is lehetséges talán.
- Lehet, nem tudom – vonom meg vállaimat mosolyogva. Szerintem nem vagyok kimondottan erős, és lássuk be, nem is teszek érte semmit. Mert eljárhatnék edzeni, vagy kviddicsezhetnék, vagy én nem tudom, de őszintén, rettegek a balesetektől. Na, nem a lábtöréstől vagy ilyesmi, az nem izgatna, de ha a kezeimben megy szét valami, akkor oda lenne az egész életem és a jövőm, így igyekszem minél kevesebb kockázatnak kitennem magam. – Szerintem senki. Olyan frusztráló. – Mármint nem tudom, nekem kicsit olyan mintha valaki állandóan ott állna felettem, és figyelne, hogy tényleg tanulok-e, és ez engem kifejezetten nagyon bosszant.
Csalódottan rázom meg göndör fejem, hogy nem, azt hiszem itt már nincs megoldás. Legfeljebb az újraépítés, de akkor sem lesznek ugyanolyanok. – Nem is rossz ötlet. – Nekem mondjuk sajnos nincs ilyenekre se időm, se energiám, de ha ő belevágna csak hajrá, tényleg. Én támogatom valahonnan a bűbájtan könyvem felől. Kitör belőlem a nevetés, ahogy megpróbál fenyegetően nézni rám, de igyekszem hamar rendbe hozni arcvonásaimat. – Nem tudom, még sosem láttam ijesztő hóembert – vallom meg az őszintét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Negyedikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 222
Összes hsz: 343
Írta: 2021. április 24. 00:11 | Link


#schoolprojekt
#megintitt
#bekezdünk
#Júlia



Be kellett vallania, hogy az iskolában mindent szeret, ami a tanuláson kívül van. Bizony, Marina Darik tipikusan az az ember volt, aki csak a haverjaiért vállalta bevállalta volna, hogy nem lóg el órát, de cserébe nem is figyelt volna a tanárra. Na de hát sajnos nem volt választási lehetősége, így muszáj volt együtt dolgozni azzal a navinés lánnyal. Persze nem a sárgákkal van baja, hiszen Kendével is mekkora haverok már, sokkal inkább a lány hozzáállásával voltak a bajok. Vagyis Mae lustasága nem fért össze az éltanuló Júlia mellett.
- Szerintem Farkasházy direkt találta ki ezt a feladatot - jelentette ki a barna, ahogy öt perc kemény csöndet követően eldobta a tollát. - Tudta, hogy én képtelen vagyok bájitalkodni, és azt akarta, hogy te majd motiválsz - találgatta, és a plafont nézte közben. Jah, hogy azt beszélték meg, hogy elolvasnak egy-egy anyagrészt, és utána cserélik az infókat? Szóval az úgy volt, hogy Marina figyelme nem a legjobb. Meg ha valakivel együtt van, akkor talán egy kicsit, mintha, esetleg, talán sokat járna a szája.
- De ebben a képletben, ha már ilyen dolgokban vagyunk, nem számította bele a mérhetetlen gyűlöletemet a tantárgy iránt. Ne érts félre, Rudolf bá'-t nagyon bírom, de ha nem megy valami, nem értem miért erőltessem. Akkor úgy se azzal fogok foglalkozni egész életemben, sőt. Valószínűleg el is kerülöm, hogy foglalkozni kelljen vele - jelentette ki a barna, saját elmondása szerint nagyon is elmésen. Bezzeg ha most Loki vagy Kende lenne itt, őket tutira rá tudná venni, hogy valami mást csináljanak. Mint amikor tanulás helyett rávette Kendét, hogy fütyülni tanítsa. Vagy amikor Lokival az élet hatalmas problémáiról beszélgettek, minthogy a sajtot miért eszik az emberek meg az egeret is.
- Te Júlia, mennyi van még a leckéből? Már mindenki elment aludni - kérdezett rá a szőkénél. Hú de nagyon ment volna már ő is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Vattai Júlia
Diák Navine (H), Animágus, Negyedikes diák


A Poros néni
offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 164
Írta: 2021. április 29. 23:50 | Link

Marina
Hogyan készítsük ki Júliát fél perc alatt
(Darik recept alapján)
||| |||
______________________________________________________


Amikor megtudtam ki lesz a tanulótársam le kellett ülnöm. Különben is bajom van azokkal a naiv ribancokkal akiket az élet nem képelt fel, vagy lépett a szájukba, vagy rúgott hasba, vagy nyomott a porba. Akik körül ott lebeg a gyerekkorban általában szerte szálló burok, s ezért mindent rózsaszínnek, jónak, meg játéknak látnak. Akik képtelenek felelősséget vállalni a jövőjükért, helyette végigbasszák a fél napot a maradékban meg elvihorásznak a semmiről. Nem arról van szó, hogy az ember nem élvezheti az életet, vagy, hogy mindenkinek gyerekkori traumákat kellene elszenvednie. Inkább arról, hogy aki találkozott az élet valódi arcával, az sokkal jobban képes felfogni, felnőttként mire is fog vállalkozni, s hogy erre készülni kell. Tervekkel, tudással, hadsereggel.
Marina Darik egy ilyen ribanc volt. Aranyvérű külföldi család sarja, rossz jegyekkel, borzalmas attitűddel. Nem volt különösebben bunkó, sem gonosz. Nem nézett le, amiért félvér vagyok - bár szerintem fingja nem volt amúgy sem róla. Mégis volt valami benne. Az, amit a legtöbben soha nem fognak tudni elérni nálam, Marinának néhány pillanat alatt sikerült. Kibaszottúl falra tudtam mászni tőle. Azt hiszem leginkább a hozzáállása az élethez, amit képtelen voltam tolerálni. Első találkozásnál kicsi hiányzott ahhoz, hogy ne adjak neki el port. Ilyen eddig ha egyszer fordult elő velem. A mély benyomás után aztán minden is zavarni kezdett benne. Végül odáig fajult,  hogy ahogy előttem ült, az asztal túlsó végében, sötétbarna, hosszú hajával és unott képével már azért le akartam átkocsizni a picsába. De legalább csendben volt.
A magam részét olvastam. Mellé szorgosan jegyzeteltem, a fontosabb részeket a tankönyvben is kihúztam. Közöttünk egy tányér mézes-diós keksz csücsült az asztalon. A gyerkőcöket le szokta kötni az édesség, gondoltam Dariknál is működni fog. Mivel keksz, nem maszatolt, puha volt, így minimális morzsát hullatott, illata pedig alig volt, nehogy elfonja a figyelmet a tanulásról. Egy darabig működött is, aztán mint a legtöbb gyereknél lenni szokott, ez a hülye is elunta magát.
A megállapítására felpillantottam. Arcomon nem tükröződött semmi bosszúság. Milyen édes gondolat. Én azt hittem Farkasházy véletlen talál ki feladatokat. Mint mikor valaki leeszi magát, aztán, hogy kimosni nem tudja, kénytelen megtartani. A bácsinál is valahogy így lehet. Hupsz egy feladat, na akkor már adjuk ki ha így alakult.
- Biztos csak szeretné, hogy jobb jegyeid legyenek - feleltem mosolyogva. Oh de milyen nehéz is volt ezt a mosolyt a képemre erőltetni, s a hangszínemet nem egy pofoncsapás szintjére leengedni.
Következő mondatain egy picit elgondolkodtam. Milyen lenne ha mindenki ilyen hozzáállással állna a dolgokhoz? A nővérek megjegyezhetnék a lélegeztetőgépre kötött embernek, hogy ha nem tud levegőt venni, akkor nem kell erőltetni, vagy a tolókocsis bácsinak, hogy ha nem képes lábra állni. Igaz, ezek drasztikus példák. A bájitaltan mellőzésével nem árt másnak, csak saját magának, mégis mindenhol is bele akartam kötni abba, amit ez a Zagyvadék kiejtett a száján.
- Hm én lassan végzek a részemmel, ha te is befejezed akkor összevetjük őket és mehetünk aludni - válaszoltam szelíd higgadtsággal kérdésére. Bár gyanítottam, hogy ő sehogy se állt az ő részével. Amikor csak rápillantottam, soha nem a könyvet nézte. Úgy nehéz olvasni. Aztán meg nincs is annyira későn, csak már az okosabbja befejezte a tanulást.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2021. május 3. 14:23 | Link


zárás

Szorosabbra húzza magán pulóverét, ahogy elkényelmesedve beleburkolódzik a nyugalomba. Lábujjaitól feje búbjáig megmozgatja minden kis izmát, megnyújtja nyakát balra, jobbra, nehogy elgémberedjen, vagy ami még rosszabb - idő előtt megpúposodjon. Úgyis vár még rá elég borzalom - emlékezteti magát sztoikus nyugalommal -, kopaszodás, kiütések, csak hogy pár kellemest emlegessünk a kellemesek közül. Részéről ennyivel lezártnak is tekinti a beszélgetést, hiszen az eridonos nem mond rá hirtelen mást, így visszafordul könyvéhez. Bal fülébe lassan visszavándorol a fülhallgató odaillő fele, ujjai között pedig halkan sercen a lap, ahogy a következő fejezethez ér. Hazugság lenne azt mondani, hogy szeretne jó előre felkészülni mindenre, és most azért olvas ennyit, hogy aztán a tanév további részében kisujját se kelljen mozdítania, de ha már így felmerül, valahol ez is benne van a pakliban. Inkább okozhatja a hirtelen jött szorgalmidömping amivel foglalkoznia kéne, de nincs kedve, így még előttük beiktat inkább egy párszáz oldalas könyvet… Elvégre ez is tanulás. Ő csak szorgalmas, ő nem halogat!
- Menj csak - kapja fel a fejét zavartan, majd ugyanígy bólint a neki szegezett… felszólításra? Nem teljesen érti, vajon beszélt hozzá korábban, csak ő nem figyelt, és nem vette észre? Végignézi, ahogy Nonó kisiet, és bár nem teljesen érti, mi történik, de vállat vonva olvas tovább. Ugyanígy akkor is, amikor az eridonos visszaérkezik. Biccent neki, még egy óvatos mosolyt is megenged, majd inkább kicsit kínosan lejjebb csúszik, és füleit bedugva kerüli a további kontaktust a következő étkezésig.
Utoljára módosította:Antal Zina, 2021. június 10. 11:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Ervin Dominik
Diák Rellon (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 27
Írta: 2021. május 5. 19:54 | Link


Halálosan unja már Dominikát is, meg azt a világra szóló produkciót is, amit minden héten kétszer előad. Annyira a szívére vette, hogy Ervin megbukott és évet kell ismételnie, hogy elhatározta, amíg ő él, ilyesmi nem ismétlődhet meg. Arra persze nem is gondolt, hogy a fiút szimplán csak nem érdekelte, s mivel fogalma sincs, mit kezdjen az életével, csak akart még egy potyaévet... Áh, nem fordulhat elő, hiszen a híres Somogyi családban csak zsenik és karrieristák vannak.
Most is, ahogy testvére teljes beleéléssel magyaráz, érzi, hogy elnyomja az álom. Már látja maga előtt a szinte bántóan zöld gyepet, melyen Császár rohan végig, majdnem nyelvére lépve. És tudjátok, hogy ebben az idilli, képzeletbeli képben ő mit tesz? Nos, hever a pázsiton, engedi, hogy a szellő bele-belekapjon némiképp lenőtt szőke tincseibe, s az ellen sem tiltakozik, hogy az álom megváltásként pillájára hulljon. Ó nem, eszében sincs megakadályozni ezek bármelyikét, csakhogy a kegyetlen valóság az, hogy míg odakint verőfényesen süt a nap és mindenki élvezi a tavasz utolsó, lanyha napjait a nyár rekkenő hőségének érkezte előtt, addig ő a tanulószobán gubbaszt és bűbájokról hallgat kiselőadást. Olyan bűbájokról, amiket természetesen kívülről betéve tud. Ha tehetné, ásítana, de nem tervezi még jobban felbőszíteni nővérét, így a jól betanult nyitott szemmel álomba szenderüléshez folyamodik.
Mondanom sem kell, hogy nem tart sokáig: arca, mintha érdeklődőn hallgatna, szemei a papírra szegeződnek, senki sem mondaná meg, hogy éppenséggel egy hajszál választja el attól, hogy hangosan horkoljon - amit nem szokott. Egy ideje azt is megtanulta, hogy becsukja a száját, így hát kicsorduló nyálcseppje sem árulhatja el ravaszkodását. Remélhetőleg Dominika sem veszi majd a szívére, hogy öccse kényelmesen kipiheni magát ezen a csodaszép, madárcsicsergős napon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Agáta Dominika
Prefektus Eridon, Valkűrök csapattag, DÖK elnök, Művészetis tanonc, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Marslakócskák
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 127
Írta: 2021. május 5. 20:13 | Link


Szögezzük le, Domcának semmi baja nem lett volna azzal, ha Ervin leteszi a VAV-ot, majd közli, hogy kihagy egy évet. Hiszen annyian csinálják ugyanezt, elmennek, világot látnak (a sarki közért és a belvárosi kocsma között), vagy dolgoznak, pénzt és tapasztalatot szereznek, élnek kicsit, boldogok. Na de na, a bukás egy teljesen másik helyzet. A lány pontosan tudja, hogy öccse alapjáraton, normális körülmények között (talán) nem hülye, eskü alatt vallaná, hogy még fejére sem lett ejtve soha. Nem érti hát, hogy most akkor hogyan volt mégis bolond annyira, hogy elsinkófálta az esélyét öt gyönyörű év még gyönyörűbb befejezésére. És tetszik nem tetszik, vagy tanulnak, vagy Ervin mehet házidokihoz, hogy írjon beutalót, nézze meg egy neurológus. Vagy fejlesztőpedagógus.
- A piroinitio és a pirocus közti különbség tehát messze nem elhanyagolható - ér végére egy újabb fejezetnek harmadéves jegyzeteiből. De miért harmad, ha egyszer Ervin ötödévre jár? - kérdezhetné bárki, de nehogy hamis ábrándokat kergessünk, az elsőévnél kezdtek, csak gyorsan haladnak. A lány felpillant a szövegből, ezúttal valamivel hosszabb ideig, mint korábban olvasás közben tette. Öccse semmit nem reagál, csak mered előre, Domcában pedig egy pillanat alatt szalad fel a pumpa, és a vaskos könyvet tenyereivel csapja össze, hogy aztán a gerincet az asztallaphoz verje. Vesztenivalója nincsen, elvégre Ervin vagy tényleg nem figyel, és akkor megérdemli a meglepetést, vagy figyelt, de még akkor is éppen meg van bukva, úgyhogy szintén megérdemli. Ah, a testvéri szeretet.
- Ervin - hangzik fel rögtön az ördögivé mélyített szólam. - Idézd fel az előző három mondatomat. - És bizony jajj lesz, ha erre ööözés a válasz.
Utoljára módosította:Somogyi Agáta Dominika, 2021. május 7. 21:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

domca
Somogyi Ervin Dominik
Diák Rellon (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 27
Írta: 2021. május 5. 20:34 | Link


Hall hangokat, azt is ki merem jelenteni, hogy hallja Dominikát, ahogy ugyanazon a monoton, magyarázós tanár hangon nyomja a szöveget, mint eddig. A szavak persze nem kivehetőek, néhány latin kifejezés megragad, de így félálomban nem igazán tudja, hogy merre járnak az egyébként másodéves tananyagban. Ne, kérlek, könyörgöm, senki ne kérdezze, miért járnak még csak itt. Azt se, hogy jutottak idáig.
Legszendébb, legcsodásabb álomképéből a becsukódó könyv keltette orkán riasztja fel, majd az a mérhetetlen hangerő, amivel a nehéz gerinc az asztalhoz csapódik. Bár eddig se voltak csukva szemei, most aztán kipattannak, akárha felriadt volna. Bár kitörölhetné az álmot fáradt íriszeiből, de ehelyett Dominikára nézve már látja, hogy nagy a baj. Egy animében most akkorát nyelne a főhős, hogy visszhangozna tőle még az iskolaudvar is, neki azonban csak annyi jut, hogy próbál nagyon értelmesen nézni nővérére. És akkor jön a százdolláros kérdés. Mit száz, van az ezer is, de mit számít, mikor valahol a Finite Incantatem-nél elvesztette a fonalat?
- Nem lehetne, hogy csak az utolsót? - unottan, meggyötört grimasszal arcán veti hátra fejét, majd megadóan felemeli kezeit. Ez nem lesz nehéz, mert az egyik mondat csupán a neve volt, a másik meg, hogy idézze fel az előző hármat. Tehát már csak arra kéne rájönnie, mi volt az 'Ervin' előtt. Elvileg az általános ellenvarázslat után a tűzvarázslatok jönnek, tehát logikus, hogy a Piroinito-val akart valamit. Próba szerencse. - A lényeg, hogy a Piroinito egy nagyon hasznos, de veszélyes varázslat. Ervin. Idézd fel az előző három mondatomat. Tessék - elégedetten biccent és pofátlan módon ásít egyet, kezét is csak tessék-lássék módon rakja szája elé. Na ha eddig nem húzta ki a gyufát, most biztosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Agáta Dominika
Prefektus Eridon, Valkűrök csapattag, DÖK elnök, Művészetis tanonc, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Marslakócskák
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 127
Írta: 2021. május 5. 20:49 | Link


Nem elég csupán hangokat hallania, elvégre hallhat bármit, az még nem garancia arra is, hogy a szavak értelmét vissza is fogja tudni adni. Márpedig a lánynak garancia kell, most már saját büszkesége sem engedi, hogy egy szárnyai alá vett korrepetált másodjára is elhasaljon az alapképzés záróvizsgáján. Egy dolog nyugtatja: még kétszer nem fog bukni, mert akkor egy évfolyamra kerülne Zentével. Márpedig az a szemforgatás, amit a múltkor megengedett magának Zente hisztije hallatán arra engedi következtetni a lányt, hogy továbbra sem szívesen közösködne egyetlen öccsével. - Nem. - Vágja rá a választ ő is, hasonlóan lenyűgözetlen stílusban.
Annyira tudta. Annyira Ervin. És Domca annyira, de annyira hozza mindjárt a nádpálcát, és annyira de annyira meglengeti öccse előtt, és annyira de annyira élvezni fogja ezt.
- És szintén nem. Ez az előző kettő, plusz az aktuális. Ha egy mondatban azt mondod, hogy az előzőben elmondtad, hol van a kulcs, akkor nem a kettővel azelőttiben mondtad, hanem az azelőttiben, mert az aktuális az még nem előtti. Egyébként pedig összehasonlítottam két varázslatot, nem kifejezetten a piroinitióról beszéltem, úgyhogy most megkérdezném, hogy miért is nem figyeltél. Ó és Ervin - hadar tovább, mielőtt helyt adna közbevágásnak... Bár mindketten tudják, hogy a "miért is nem figyeltél" csupán erősen költői frázis volt -, meséltél nekem egyszer egy viccet. - A lány előhúzza táskájából a már oly sokat emlegetett nádpálcát. - A teve megbotlik; egy, mondja a férfi. - Azzal kecsesen, finom mosollyal lefekteti a pálcát maga mellé az asztalra. - Szóval, mit is mondtam el a pirocusról?
Utoljára módosította:Somogyi Agáta Dominika, 2021. május 7. 21:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

domca
Somogyi Ervin Dominik
Diák Rellon (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 27
Írta: 2021. május 5. 21:10 | Link


Igazából azzal, hogy határozottan rávágta, hogy 'nem', tulajdonképpen az vált azzá a mondatává, ami előtt volt három másik és ami így kijött. Még mindig olyan kis megvezethető, annak ellenére is, hogy végső soron idősebb Ervinnél... Már épp gondolná, hogy közbevág, de a lány nem egyszerűen hülyeségeket hord össze, hanem szándékosan hadar is, így végül be kell látnia, hogy teljes mértékben felesleges bármiféle erőfeszítés. Különben is, erre kellene pazarolnia megmaradt energiáját? Ugyan.
- Mert nem érdekel, amit mondasz - annyira flegmán és annyira nemtörődöm módon válaszolja zsigerből, hogy még a közbevetett és megkezdett 'ó és Ervin' sem zökkenti ki. Persze akkor, mikor a pálca előkerül, azért átfut agyán a menekülési terv elkészítése. Külön aljasság, hogy azzal a viccel hozakodik elő, melyet még ő mesélt, de ha azt gondolná Dominika, hogy ezzel itt és most vége van a harcnak és megtörte Ervint, nos akkor bizony nagyon nagyot téved. Csak most kezd belemelegedni a pimaszságba, s mivel semmi sem dühíti jobban, mint az, ha magasról tesznek a fejére, öccse épp ezt a kártyát tervezi kijátszani.
- Igazán ötletes, de remélem te sem gondolod komolyan, hogy hagyom magam megverni a tanulószoba közepén - annyira unottan és cinikusan beszél, hogy arra nem is találok megfelelő leíró jelzőt. Vakítóan kék íriszeiből süt az érdektelenség, ám a kérdést hallva nagy kegyesen feljebb ül székén, keresztbe fonja maga előtt karjait és egy óvatos, de végtelenül idegesítő mosollyal arcán nyílnak szét ajkai. - Azt, hogy az nem a Piroinito - mosolya kiszélesedik, s miközben adja a teljesen idiótát, valahol mélyen jól szórakozik. Domcát mindig is bőszítette, ha valaki nem hajlott meg az akaratának, s most sincs ez másképp, bármennyire is próbálja leplezni bugyogó indulatait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Agáta Dominika
Prefektus Eridon, Valkűrök csapattag, DÖK elnök, Művészetis tanonc, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Marslakócskák
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 127
Írta: 2021. május 5. 21:31 | Link


Egy csúnyábbnál is csúnyább pillantás, mindösszesen ennyit szán a fiúnak válaszul, aztán az, hogy mindemellett hangereje jelentősen megnő, ujjai kopogni kezdenek az asztalon, és szeme is mintha tikkelne, az már másik lapra tartozik. Oké, ha így, akkor így, akkor Domcát sem fogja érdekelni, amit Ervin mond. Még nyelvet is ölthetnek, hogy megkoronázzák ezt a szintet.
- Prefektus vagyok - mint arra szeret mindenkit emlékeztetni -, kiszabhatok neked bármilyen büntetőmunkát, én nem a veréstől félnék a legjobban. - Majd feszült vonásai kapnak egy ártatlan színezetet, ahogy tenyerével eltakarja száját, hogy csak Ervin lássa mit tátog: - azt majd otthon. - Kacsint kacsint. Aztán nagy levegőt vesz.
Pedig épp csak elrendezte magát, épp csak kezdte elhitetni magával, hogy ő ül a magasabbik lovon, erre tessék, ismét minden igyekezete semmibe vészni látszik, csalódottságát pedig arca is hűen tükrözi. Nem lesz ez így jó. Lehet, hogy ez a fiú számára sértőnek fog tűnni, de Domca a kitérő válasz alapján szentül megrögződik abbéli hitében, hogy öccse jövőjének teljes mértékben befellegzett - hacsak persze nem adja el szerveit a feketepiacon. Nem az az első gondolata, hogy Ervin szívatja őt, nem, úgy gondolja, hogy a fiú azért nem válaszol a feltett kérdésre, mert nem tud. Bízhatna jobban a másikban? Talán. Tesz ő azért, hogy ez így legyen? Nos, Ervin, teszel?
- Én csak azt mondtam, hogy a pirocus - kezd bele tehát ismét egy mély levegővel, az elejéről kezdve el magyarázni megint mindent. Persze, kegyetlenek a módszerei, persze, kéretlenül tukmálja rá segítségét a másikra, de azt azért meg kell hagyni, hogy birkatürelemmel próbálja újra és újra megtanítani a dolgokat. Csak hát, ha nem tudja, hogy a másik mit nem tud...
Utoljára módosította:Somogyi Agáta Dominika, 2021. május 7. 21:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

domca
Somogyi Ervin Dominik
Diák Rellon (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 27
Írta: 2021. május 5. 21:44 | Link


Hangosan felnevet arra a kijelentésre, hogy ő prefektus. Senki se sértődjön meg, de tényleg senki, ám magyarázza már el valaki, hogy mégis ki nem szarja le? Milyen indokkal bünteti meg? Hogy elaludt egy olyan korrepetáláson, amit nem kért magának? Hogy a testvérével szemben pimasz - mint egyébként minden normális kisöcsi a nővérével? Ugyan már.
- Csak egy okot mondj, amiért kiszabhatnád, testvérkém. Csak mert a 'nem figyelt eléggé az unalmas beszédemre' kevés lesz ahhoz, hogy Volkovot meggyőzd - bár mindketten tudják, hogy Ervin csodaszép szemeivel inkább Eleanorához fordulna, aki kérdés nélkül védelmébe venné. Még lefeküdni is hajlandó lenne a nővel, csak kíméljék meg ettől a szenvedéstől - bár azt hozzátenném, hogy a vele való szex anélkül is bőven giganagy igen a rellonos részéről, hogy kapna cserébe bármit.
A verésre nem is reagál, ellenben továbbra is szent küldetésének tekinti az eridonos őrületbe kergetését, így nyilvánvalóan komplett hülyének tettetve magát válaszol a kérdésre. Azt reméli, hogy Dominika jól felpaprikázza magát és dühében inkább ott hagyja, ám ahelyett, hogy ez történne, elölről kezdi a magyarázatot. A fiú némiképp döbbenten és értetlenül pislog a másikra, aki belelovallja magát a Pirocus elméleti és gyakorlati hátterébe. Hát ezt meg már ő nem bírja idegzettel.
- Szívesen megkérdezném, hogy te tényleg ilyen hülyének nézel-e vagy szándékosan csinálod, de megkímélem mindkettőnket a választól. A pirocus bűbájjal tüzes jeleket lehet vésni a tárgyakba. Lehetne, hogy ne a másodéves anyaggal fárassz, hanem valami olyannal, amit nem tudok? - széttárja karját és halál unottan, lassan int a fejével nemet. Olyan apró jobbra-balra mozgatás ez, amit csak akkor szokott használni, mikor ő beszél retardáltakkal. Baj lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Agáta Dominika
Prefektus Eridon, Valkűrök csapattag, DÖK elnök, Művészetis tanonc, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Marslakócskák
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 127
Írta: 2021. május 7. 16:39 | Link


Felhorkan a visszavágásra, és oda nyúl, ahová igazából minden prefektus először tenné... Nem, nem a jelvényéhez, nem, nem is a pálcájához. Más ötlet? Oké, akkor mondom - Prefektussal szembeni tiszteletlenség, rémlik ilyesmi? - vonja fel szemöldökét, de az egész képen ront az a villanásnyi mosoly, ami a lány szája szélén tűnik fel, és nem elég gyors, hogy elrejtse. Hányszor fenyegette már meg ezzel Ervint? És hányszor is kapott ebből ténylegesen büntit? Sokszor, és kevésszer, nem olyan nehéz kitalálni. Az igazság az, hogy Domca pontosan tudja, hogy ebben a tekintetben már hitelét vesztette, hogy miért próbálkozik vele mégis, az egy olyan költői kérdés, amire viszont nem szeretné megadni a választ. Az értelmetlen szófecsérlés helyett inkább visszatér tehát a magyarázáshoz, remélve, hogy annak nagyobb lesz majd a keletje.
Már éppen belendülne, ezúttal a tankönyv támogatását is elhagyva, végig Ervin tekintetét keresve gesztikulál, hátha így előbb észreveszi majd, mikor süpped megint a nyitott szemmel alvás nyugalmába. Szavai azonban torkárra forrnak, ahogy álom helyett az indulat kúszik fel öccse tekintetébe, és ha ez még nem is lenne elég, hangjával is megakasztja. Kérem? - Nem - vágja rá felháborodottan a választ annak ellenére is, hogy Ervin hadarása látszólag ennek szeretné elejét venni. Nem nézi hülyének, de a jó alapok fontosak! Nagyon fontosak. És a VAV az elmúlt öt év anyagáról szól, szóval miért ne lehetne benne tűzvarázslat? Érzi, hogy arca pirosodni kezd a hangnemre, pengevékonnyá préselt ajkai közül azonban még pár rövid pillanatig nem szökken ki más hang. Rendben van, elszámol tízig. Végülis megadta a választ a kérdésre, úgyhogy tulajdonképpen léphetnek.
- Szeretnél inkább hatodikos anyaggal foglalkozni? - teszi fel halkan (és kit akarunk átverni, azért némiképp ingerült-pattogósan) a kérdést, azonban hangereje ezúttal nem csak idegességének szól. Elméletileg a házirend szerint nem lenne teljesen szabályos diáknak másik diákot fensőbb évfolyam anyagából tanítani, de ha ez motiválni tudná Ervint a fejlődésre, a lány még ezt a szabályt is kész áthágni.
Utoljára módosította:Somogyi Agáta Dominika, 2021. május 7. 21:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

domca
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Negyedikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 222
Összes hsz: 343
Írta: 2021. május 13. 20:15 | Link


#schoolprojekt
#megintitt
#bekezdünk
#Júlia




Hiába a feltett kérdések, Júlia mindegyiket úgy reagálta le higgadt magabiztossággal, hogy azokat képtelenség lett volna ezek után visszapasszolni. Ilyen unalmas szőkét még talán a levitában se pipáltak még. Prefektusi címet is kéne neki adni. Mármint hiszi az ember vagy sem, kisebb bajkeverőnek tűnt, mint Kende, bármennyire is szerette a haverját.
- Igen, valószínű, csak így meg le fogom rontani a jegyeidet. Inkább hagyott volna egyedül szenvedni, és akkor nem ártok vele másnak – jelentette ki azonnal Marina, mert igazából ez volt, ami legjobban zavarta. Szomorkásan nyúlt még egy mézes sütiért, mert hát a majszolás mindig segített a szomorúságán. Ráadásul amíg evett, addig se kellett újra a tananyagra koncentrálnia. No nem mintha eddig nagyon tette volna.
- Én arra gondoltam, hogy esetleg holnap átfésülhetnénk a dolgokat. Csak mert még be akartam nézni Lokihoz, mert egész délután az illúzóját gyakorolta – magyarázta tovább a barna, kitalálva egy újabb indokot, csak hogy végre szabadulhasson. Bár ez csak félig volt kifogás, mert igazából tényleg kíváncsi volt meddig jutott a szöszi, de leginkább akkor is csak menni akart már. Hát komolyan, nem látja a másik, hogy mennyire szenved?
Újra maga elé húzta a könyvet, és olvasni kezdett. Aztán egészen jutott két szóig. Bizony, két TELJES szóig. Hát nem zseni?
- Tudod azért is, mert ha most átolvassuk, akkor holnap friss aggyal amúgy is könnyebb az összefüggéseket egyberakni. Mert hogy éjszaka az agyad még dolgozza fel a kapott infókat, és rendszerezi – fejtegette, és kezével mutogatott a feje mellett, mintha csak azt próbálná megmutatni, hogy is zajlik a folyamat. – Szóval esetleg holnap délután egy újabb ilyen session? – dobta be az ötletet egy kérlelő mosoly mellett.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Vattai Júlia
Diák Navine (H), Animágus, Negyedikes diák


A Poros néni
offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 164
Írta: 2021. május 28. 21:26 | Link

Marina
Hogyan készítsük ki Júliát fél perc alatt
(Darik recept alapján) ||

______________________________________________________


Mélyet sóhajtottam a kis előadására, amelyben azt taglalta mennyire nagyon sajnálja, hogy miatta rosszabb jegyet fogok kapni. Jaj hagyjuk már. Mekkora egy fasz ez a liba.
Ha most kinyitottam volna a számat, tudtam volna, hogy csak kiabálnék vele, így ezzel a sóhajjal be is fejeztem a reagálást.
- Én még ma be akarom fejezni, holnap más dolgom lesz - már fel se néztem a könyvből. Kezdett a kontroll lassacskán kicsúszni a kezemből. Éreztem, hogy egyensúlyozom a két Júlia között. Nehéz volt fenntartani a maszkot úgy, hogy minden áron le akartam tépni és beverni vele Marina fejét. Reméltem, hogy ennyi kifogásnál megáll. Elolvassa azt a rohadt pár lapot és fél órán belül végzünk. Azonban a rellonos egészen máshogy vélekedett. Nem tudom megmondani, hol pattant el a húr. Ott ahol a száját nyitotta ki, vagy ahogy tényleg elhitte, hogy ez mekkora egy zseni ötlet, vagy egyáltalán a jelenléte vívta ki, de nem bírtam tovább.
Elengedtem a könyvet, ami hangosan csapódott az asztalon.
- Hagyd már abba ezt az ostoba rinyálást. Rohadt idegesítő vagy! Egy, ha nem akarod lerontani a jegyeimet akkor kövess el mindent,hogy ne tedd. Ha pedig leszarod az egészet akkor legalább ne álsajnálkozz. Ha bántana a dolog tennél ellene, így csak gáz vagy és álszent. Kettő, el akarsz menni a barátodhoz, aki állításod szerint egész nap gyakorolt mindent beleadva miközben te három oldalt képtelen vagy elolvasni? Nem fogod magad szégyellni, hogy míg szegény minden erejét beleölte valamibe, addig te lazsáltál mint bolha a kutyaszőrben? És három, holnap is csak ugyanígy hisztiznél, hogy semmi kedved a feladathoz, de elvennéd az időt tőlem és még egy szerencsétlen délutánt kéne eltöltenem azzal, hogy a nyomorult, szenvedő fejedet nézzem, ahogy fáj a tanulás. Egek, ha nem akarsz tanulni akkor takarodj dolgozni valami gyárba csirkét aprítani, hát baszki ez egy iskola, ha nem tudtad volna elolvasni a főajtó feletti táblát - nem emeltem fel a hangomat és nem néztem rá. Halkan, de dühtől eltorzult hangon, az ölemet mereven bámulva engedtem a sokáig kikívánkozó kioktatást. Csak a szünetben pillantottam rá, s mielőtt kinyitotta volna a száját belé folytattam a szót szavaimmal.
- Négy, olvasd el az a pár lapot. Jegyzeteld ki a dolgokat, hogy végre mehessek innen és ne kelljen többet látnunk egymást. Nem nehéz, megtanítottak elsőbe olvasni téged is gondolom. Szóval kérlek, állj neki. Most - azzal visszavettem a könyvet a kezembe. Utáltam az ilyen embereket. Akkor mondják ki, hogy magasról tesznek az egészre és annak a hozományára. Nyíltan, egyértelműen, őszintén. Tenni a bűnbánót viszont úgy, hogy nem tesz ellene semmit...gusztustalan. Ahogy kicsit lehiggadtam rájöttem, hogy a kedves Júliát is elhagytam. Hupsz. Ezt nem kellett volna. Akármennyire is irritált a másik ennyire könnyen eldobni a szerepemet túl necces dolognak számított. Akkor is, ha a velem szemben ülő egy gigantikus félbolond volt.Ennél a csitrinél akármikor találkozom vele, csak bajom származik belőle.
Utoljára módosította:Vattai Júlia, 2021. május 28. 21:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Negyedikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 222
Összes hsz: 343
Írta: 2021. június 22. 14:26 | Link


#schoolprojekt
#megintitt
#bekezdünk
#Júlia



A barna maga is tudta, hogy nem épp visszafogottan nyöszörgött, de semmi kedve vagy ereje nem volt a tanuláshoz. Azt se értette teljesen, hogy miért nem Lokival, Kendével vagy épp bárki mással rakták össze egy csoportba. Akkor legalább lett volna közben szórakozás, nem úgy mint ezzel a szőkével. Úgy tűnt még feszesebben áll hozzá Júlia a tanuláshoz, mint akár Csibe. Pedig neki se volt épp utólagos a tanulás, sőt. Csak így tudta rávenni barátnőjét, hogy sört csináljanak. Barátnőjét. Talán még soha nem gondolt Csibére így, de igazából tényleg az volt neki.
A tornádóként érkező szóáradat úgy söpört végig rajta, mintha Kansasbe lenne, és egészen Óz birodalmáig akarná röpíteni. Nyelt egy hatalmasat, ahogy próbált minden szót időben lefordítani, de valljuk be még így is volt egy kettő, ami kifogott rajta. A sajnálatos az volt, hogy szövegkörnyezetből még így is megértette őket. Arca grimaszba fordult, szemei kikerekedtek és csak egyetlen szót tudott kinyögni, mielőtt a lány újra folytatta volna.
- Lort!
Sok bunkó magyarral találkozott már Marina, de még egy ilyet nem pipált. Úgy sértegette, mintha muszáj lett volna. És bármennyire meglepő, a barna torkára akadtak a szavak.
- Ha nem vetted volna észre, akcentusom van. Dán vagyok, dánul tanítottak meg beszélni és olvasni. Aztán angolul és most mégis itt vagyok és magamtól igyekszem magyarul is ugyanezt megtenni. Ne hidd, hogy több vagy tőlem csak azért, mert rossz napom van és úgy érzem nem fognám fel a magyar szavakat. Te mégis hány nyelven próbáltál már megérteni egy bonyolult bűbájt? Hallgatlak - találta meg lassan újra magát a lány, és közben kihúzta magát, mintha csak mutatni akarná, hogy ő nem olyan, akit ennyivel el lehet intézni.
- For fanden! Milyen fontos programod lehet holnap, ami miatt nem tudsz leülni velem egy fél órára? Talán be kell tanulnod a magyar helyesírás kézikönyvét? - pattogtak ajkáról az újabb szavak. Nem, most nem fogják csak úgy eltiporni, mint régen. Nem fogja senkinek hagyni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Vattai Júlia
Diák Navine (H), Animágus, Negyedikes diák


A Poros néni
offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 164
Írta: 2021. június 28. 22:24 | Link

Marina
Hogyan készítsük ki Júliát fél perc alatt
(Darik recept alapján) ||

______________________________________________________


Nem számítottam arra, hogy belátja az igazamat és nekikezd, vagy hogy esetleg bocsánatot kérne a viselkedéséért. Talán abban bíztam, hogy megsértődik, feláll és elmegy. Azonban tudtam, hogy a legnagyobb esély arra van, hogy visszaszól, és így is lett.
Az érvelése meglepett. Észleltem az akcentusát, de nem gondoltam volna, hogy ezt figyelembe kellene vennem.
- Sajnálom - húztam el a számat - Azt gondoltam, hogy aki bevállal egy magyar iskolát az nem bújik ilyen mentsvárak mögé, hogy de hát nem az első nyelve a magyar. A Bagolykő kb fele ugyanilyen cipőben jár mint te, de eddig senki se kérte ki magának, ezért kezeltelek úgy, mint egy egyszerű diákot - ráztam meg a fejem. Tényleg nem hallottam senki mást hápogni, pedig igazán sok emberrel találkoztam, aki külföldi. Már fel se veszem ha idegen eredetű néven mutatkozik be. Izgatja is a halált.
- Gondolom aranyvérű vagy, vagy legalábbis elkényeztetett, hogy ilyen kifogások mögé bújsz még mindig, de ha vigasztal elég jó úton haladsz a magyarok kultúráját tekintve. Ők is előbb hoznak fel kifogásokat, mintsem, hogy bizonyítsanak, hogy a másik illető téved és ők igenis képesek mindenre. Gondolom az előbbi könnyebb - gondolkodtam el. Amúgy tudtam, hogy aranyvérű. Én utánajártam, hogy ki is ő és mérget vehet rá, hogy egyszer a képével egy olyan nyomorult férfi vagy nő alá fogok befeküdni, hogy csak nézhet.
- Amúgy még mugliknál el is ismerném, hogy igazad van, de egy varázslóiskolába az a kifogás, hogy nem ismerem a nyelvet. Számtalan formájú és fajta fordító bűbáj létezik, ketyere meg tetoválások is van, ami lefordítja neked egyiket a másikra - ecseteltem tovább. Nem ezért vagy azért, de ez volt az igazság. Olyasmiért akart előnyt szerezni, amiért a többiek sem kaptak, meg különben is, az előny csak azoknak jár, akik képtelenek az átlaggal felvenni a versenyt, ezért megsajnálják őket.
- Ne érts félre, édes, hogy magyarul tanulsz de ha valaki bonyolult bűbájokat akar kiolvasni egy ovisoknak szóló bájitaltankönyvből ott azért még szükséges a karúszó mert túl mély a víz - ráztam meg a fejem. Úgy tűnik nekem kell megcsinálni az egészet, hiszen a végén még elfordítaná az egészet, bár tök mindegy a jegy, jobb is ha rossz, nem érdekel, ha hármas, legalább nem látja más, hogy értek hozzá. Hogy könnyűnek gondolom azt, ami a lapokra van írva.
- Inkább menj, megcsinálom egyedül, úgy látom te képtelen vagy rá - intettem. A szobámba talán éjfél előtt végezni fogok vele, aztán holnap elmegyek egy fordítóhoz és lefordíttatom dánra, hogy megalázhassam azzal, hogy ennyire nem hiszem képesnek a magyar nyelv értelmezésére, hogy az anyanyelvére fordíttattam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Máltai Ramóna Emese
Diák Navine (H), Elsős diák


lány a csöndben
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 47
Írta: 2021. július 12. 23:59 | Link

"Így megy ez, amikor az ember tanul valamit.
Először gyakorolni kell. Aztán pihenni. Aztán megint gyakorolni.
És amikor pihenés után újra gyakorol az ember,
akkor hirtelen egy csomót fejlődik.
Akkor is, ha közben nem csinált semmit."

   Elijah

A gyakorlat teszi a mestert. Ramóna pedig szeret mester lenni abban, amit csinál. A mágia azonban nagyon új még neki, idegen, sőt, ijesztő. Nem érti, és ez nagyon zavarja. Eddig abban a hitben élt, hogy boszorkányok nem léteznek, most azonban ő maga is egy boszorkány. Legalábbis azt mondják. És lássuk be, hogy furcsaságainak egy részét megmagyarázza a dolog. De csak egy részét. Ramóna maga is belátja, hogy furcsa, hogy nem olyan mint mindenki más, de már beletörődött. Jelenleg sokkal nagyobb gondnak bizonyul számára, hogy összerakja újra a botot, amit kettétört. De nem ám ragasztóval, varázslattal!
Egyedül ül egy asztalnál, lábait maga alá húzta. Kezében a varázspálcáját forgatja, óvatosan végig húzza rajta az ujját. Már századszorra vizsgálja meg, de még mindig nem érti, hogyan lehetséges, hogy ez az izé varázsol. Hogy mitől szállnak ki belőle a szikrák, miket párszor már neki is sikerült előcsalnia. Azt mondták, benne unikornisszőr van, de Ramóna nem hisz az unikornisok létezében. A tudományban hisz. Vagy hitt. Már maga sem tudja eldönteni. A Bagolykőbe érkezése óta látott már képet unikornisról, és legendás lények gondozása órán találkozott is már több furcsa lénnyel, ahogy gyógynövénytanon is találta már szembe magát olyan növényekkel, amiről életében nem hallott. Pedig igazán sokat bújta a biológia könyveket, és kívülről fújja a kedvenceit. Úgy ismeri azokat, mint pálcájának mintázatát. Szereti a gesztenyére faragott vékony indákat. Nem túl giccses, nem túl erőteljes, csak éppen annyi, hogy szép legyen. Kötődik a fadarabhoz, hiába tudja, hogy ez butaságnak hangzik. De az övé, és a pálcakészítő szerint az ő kezében működik a legjobban. Ezért is nagyon csalódott, hogy nem megy neki a bűbáj. Ez az egyik oka.
Felkászálódik, ismét az asztalra rakott, széttört bot elé lép. Ujjait a gesztenyefa markolatára fonja, és koncentrál.
- Reparo - mondja ki a varázsigét, ahogy tanították, hozzá pedig megteszi a megfelelő pálcamozdulatot. Próbálja, legalábbis. Keze azonban megremeg, maga sem tudja, pontosan mitől. A ketté tört bot pedig nem összeforr, csak megreccsen, és mintha fel is repedne egy kicsit. - Francba! - szitkozódik a lány, s közben megdörzsöli arcát pulóvere ujjával.
Utoljára módosította:Máltai Ramóna Emese, 2021. augusztus 5. 18:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Negyedikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 222
Összes hsz: 343
Írta: 2021. július 27. 15:11 | Link


#schoolprojekt
#megintitt
#bekezdünk
#Júlia


Az első heves reakció ellenére Marina tényleg azt gondolta, hogy majd a saját érvei jobb belátásra térítik Júliát. Hogy az a "sajnálom" tényleg őszinte volt. Naiv gondolatok minden mennyiségben, igaz Mae? Ahogy a lány újra elkezdte a szóáradatát, úgy pirult ki a zöld arca. Sértegették már nem egyszer, de ez abszolúte alaptalan volt.
- Nekem nincs szükségem varázsketyerékre. Ha lenne, akkor túl nagy lenne a csábítás, hogy használjam ahelyett, hogy tanulnék - jelentette ki az őszinte és logikus érvet a lány. Az pedig hogy milyen vére van, épp nem tartozott a navinésra. Lehetett volna sokkal nagyképűbb, picsogósabb és önzőbb ennél. Felvághatott volna a pénzükkel, és nem mellesleg a rangjaikkal. Befolyásos szülei voltak, mégsem tette soha. Most mégis támadják ezért.
- Vattai Júlia, nem tudom, hogy mit képzelsz magadról, de semmi jogod nincs ítélkezni felettem. Soha nem beszéltünk, egyáltalán nem ismersz engem. És hogyha igazán olyan kedves és jólelkű lennél mint ahogy a navinések meg a tanárok hirdetni szokták, nem támadtál volna így rám. Lehet hogy én kékvérű vagyok, te viszont kétszínű - csapta be a könyveit a barna magából kikelve, majd felpattant a helyéről.
- Meg ne próbáld megcsinálni az én részemet. Holnap majd beadom neked, hogy véletlenül se vegyem el az értékes idődet - fújta fel mérgesen az arcát a lány, és felkapta a könyveit. - További szép estét! - kívánta szinte kiabálva, és megpördült a tengelye körül, hogy otthagyja a szőkét. Ki látott még ilyet...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Elijah Kearney
Mestertanonc Eridon (H), Eridonos patrónus, Színjátszós, Elsős mestertanonc


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 945
Írta: 2021. július 31. 21:06 | Link

Ramóna
can i help you?



Rettentően viszket az orrom és már csak az kellene, hogy valaki felbosszantson. Benne van a pakliban, pedig én nyugodt embernek tartom magam, de az élet már csak ilyen. Persze, valójában attól vakarózom, hogy sikerült magam öltözködés közben kicsit orrba vágni és a sokadig tüsszögés után még kicsit csavarja úgy vélhetően minden. Kezem leeresztve szipogok párat, szárazon, mert könnyeim csak az ütéskor szöktek a szemembe és haladok tovább.
A mai nap nyugalmas, egy poros, régi könyv van a hónom alatt, amit nem olyan rég szereztem a könyvtárból. Hiába, ez még mindig iskola, nem pedig valami nyaraló, így a beadandókat muszáj leszek időben leadni. Mókás, hogy még mindig az általános szó van a szakom előtt és nem tudnék megnevezni semmit sem, ami ennél jobb lehetne. Borzalmas, Bettinek is ezerszer mondtam már, hogy annyira szeretnék utat találni, ő pedig rendre nyugalomra int, hogy majd jön. Nemhiába, nála van az ész, nálam meg… a könyv, jelenleg. Hátha majd holnap, vagy a jövő héten, teljesíteni itt is kell, nem úszom meg. Petyának már elmagyaráztam, milyen volt a tavalyi VAV, hogy ha én túléltem, neki csillagos hatos lesz minden és nem kell félnie. Persze, izgul, izgulni is fog és kell is neki, mert ez vele jár, azonban próbálom megnyugtatni. Nemhiába a világi haverom, rendesen túl tudja ő is aggódni a dolgokat. Most azonban máshol van programja, így aztán én tanulok egyet, mielőtt leülünk játszani valamit. Valahogy szeretnék egyszer valami olyan helyre beülni Petyával, hogy Betti is tudjon jönni, hátha valamelyik megtetszik neki. Mármint társas, azt még nem tudom, hogyan közöljem ezt pajtásommal, de majd fogom. A könyvtár nyugalma most nem éppen igazi, egy csoport lány pletykál mindenféléről a fő asztalnál, a többinél is ültek, úgy néz ki, dolgozathalom vár mindenkire, így kénytelen vagyok keresni egy helyet. A Tanulószoba erre tökéletes lesz, feltéve, ha nem lesz tele ez is. Akkor kiülök az udvarra, vagy valamelyik folyosóra, szerencsémre azonban, amikor benyitok, nemigen látok sok embert. Már indulok is egy asztalhoz, amikor megtorpanok. Egy lány áll fel az asztaltól és pálcát húz elő. Még mindig szeretem nézni, hogy mások hogyan boldogulnak a mágiámmal. Nekem állítólag mostanság egész ügyesen megy, persze nem kell nagyot gondolni, csak kevésbé robbantom szét a dolgokat és hasonlók. Lehet, hogy van köze ahhoz, ami történt Bettivel? Fene tudja. A lánynak azonban vagy nincs jó napja vagy éppen nem jó még benne. Vacillálok kicsit, aztán eszembe jut, hogy hányszor jöttek oda hozzám az eridonos tornyokban, mert csak ott mertem jobbára gyakorolni, hogy segítsenek. Így fordulok, engedem el egyelőre a jegyzetelést és a lány mellé lépek.
- Szia! - köszönök rá. Remélem nem átkot kapok válaszul vagy épp küld el a fenébe, egy próbát megér a dolog. - Tudod segíteni valamiben? - mintha mestere lennék, komolyan. De na, ez azt hiszem, már tényleg jól megy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Dévai Vince Áron
KARANTÉN


A˙D˙É˙V˙A˙I˙
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 27
Írta: 2021. augusztus 3. 20:26 | Link

Dominik
napi viselet

Lassú léptekkel irányítom magam a célpontom felé. Már egy ideje érett a látogatás gondolata, és ma délelőtt el is határoztam magam. Nem túl jók mostanában a jegyeim, az oka viszont kérdéses. Lehet a nyári zsibongás miatt, vagy akár a lustaságom miatt. Igen, ez az első fontos információ a Dévai gyerekről. Túl lusta. Gyerekkorában nem kellett semmit csinálnia? Vagy a sok dolga miatt lustult el? Egyszerűen lusta volt, és párszor az is előfordult hogy az ágyából sem kelt fel. Persze csak a hétvégeken. Épp két elsőéves közelít felém. Na ne, ezek tényleg egymást kergetik? Biztos csak rosszul látom, nem lehetnek ennyire gyerekesek. Eleresztenek egy kacajt, mind a ketten. Szemfelhúzással állapítom meg magamban, nem tenne jó benyomást ha bele visítanék az arcukba. Mivel éppen megérkezek a tanulószoba ajtaja elé, leveszem a táskámat és benyitok. Nincsenek nagyon sokan bent, yes ez az én napom. Nincs nekem semmi gondom az iskolatársaimmal, csak ma rendkívül pocsék napom van. Kezdve azzal, hogy reggelinél egy srác leöntött valami kakaós lével. A szagából ítélve kakaó volt és a színéből is, mert nem akart kijönni  a hófehér ingemből. A szobában most négyen ülnek, mindenki külön fotelban. Azt a két csajt nem ismerem de az egyenruhából ítélve navinések. Itt van az egyik háztársam is, békésen görnyed a tankönyv felé. És a sarokban ott van ő: Nem gondoltam volna, hogy ilyen jóba leszünk. Tavaly ismerkedtünk meg egy iskolai programon, és azóta mi tagadás, elég sokat dumálgattunk és azt mondom hogy ő az egyik haverom. Mivel üres a mellette lévő hely, átsétálok a többiek között és lehuppanok.
- Szevasz haver! Nem láttalak ebédnél. Mizu van? – kérdem, majd a táskámból előkotrom az Átváltoztatástan tankönyvet, és lecsapom magam elé.

Utoljára módosította:Dévai Vince Áron, 2021. augusztus 13. 20:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A DÉVAI GYEREK
Szécsi Dominik
Diák Eridon (H), Edictum szerkesztő, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 32
Írta: 2021. augusztus 4. 17:29 | Link

🆅🅸🅽🅲🅴


Mondhatni bukásra álltam egy-két tárgyból, és ugyan a lustaság királya vagyok, de valami mégis ott motoszkált bennem és arra noszogatott, hogy talán nem kéne megbukni, mert az mennyire gáz lenne már, ha az egész évfolyamról mondjuk csak nekem nem sikerülne. Ezért is indultam a tanulószobába, mert ez egyike volt azon helyeknek, ahol nem lézengtek olyan sokan és jobban lehetett koncentrálni, mint mondjuk a hálóban. Ott már csak azért sem akartam tanulni, mert ha Adrián is ott van, akkor tuti, hogy elhülyülünk, vagy neki állunk számokat írni, és a tanulásnak úgy megint csak lőttek. Szóval ez a hely bizonyult most épp a béke szigetének a tanulást illetően, vittem is a cuccaimat, de miközben lecuccoltam az egyik fotelnél, észrevettem a sarokban Kamillát.Régen ő volt az egyik legjobb barátom, de tavaly év vége óta, egyik napról a másikra még csak hozzám sem szólt. Hiába kérdeztem, akkor nem felelt, de leginkább nagy ívben elkerülte a társaságom. Őszintén kurvára idegesített az, hogy nem tudtam, mi baja van velem, s bár azt hittem, hogy egy év alatt ezen túl tettem magam, most kiderült, hogy még sem. Még mindig frusztrált az, hogy nem tudtam, mi a baja velem. Oda is léptem hozzá, de amint meglátott, hiába kérdeztem, már fordult is sarkon, és sietve iszkolt ki a helyiségből. Pech, de a franc fog utána menni, ha neki ez így jó. Megrázva a fejem, helyet foglaltam a fotelben, és elővettem a könyvet, el is kezdtem belőle jegyzetelni a nehéz részeket. Közben jött két navinés csaj, de csak egy pillantást vetettem feléjük, nem tulajdonítottam nekik nagyobb jelentőséget, tovább folytattam a tanulást. Egy kicsit még fájt a gyomrom, de próbáltam nem arra fókuszálni, hanem inkább a könyvre, meg a fantasztikus tananyagra. Épp egy sort kanyarítottam a papírra, mikor meghallottam Vince hangját, máris jobb kedvem lett.- Szevasz, haver! Dobd le magad - böktem a közeli, üres fotelre. - Jah, ne is kérdezd…csak neked megsúgom, én reggelire valami olyan vackot zabálhattam be, hogy egész délelőtt fostam. De tök komolyan. Más bajom nincs, szóval nem fertőző, mielőtt még megijednél - mondtam egy vigyorral Vincének. - Na és nálad mi a pálya? Lekoptattad már azt a kiscsajt, aki mindig megy utánad?  
Utoljára módosította:Szécsi Dominik, 2021. augusztus 4. 17:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem vizsgázok, mert rájöttem, hogy majd negyedikes szeretnék lenni vagyis maradni Cheesy Szeretem a puszedlit Cheesy
Dévai Vince Áron
KARANTÉN


A˙D˙É˙V˙A˙I˙
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 27
Írta: 2021. augusztus 5. 12:47 | Link

Dominik
napi viselet

Lefagyok. Egy kis idő kell, mire észreveszem hogy a tavalyi tankönyvet raktam be a táskámba. Az új ott kuksol valahol a klubhelyiségben. Azt azért remélem, hogy bele írtam a nevem. Sajnos nincsenek annyira jó megérzéseim, hogy találomra kitaláljam egy idegen könyvről hogy az enyém, vagy sem. El is engedem ezt a dolgot, a könyvet visszadobom a táskámba és a Gyógynövénytan jegyzeteimet kezdem előkotorni. Fiú létemre elég szépen írok, ezt bizonyítja a gyöngyírás a papíron és a növények illusztrációját is sikerült tökéletesre elkészítenem. Nem annyira mesteri mint egy művészé, az a lényeg hogy én tudjam hogy mit ábrázol. Valami kattogásra leszek figyelmes, és miután körbe pásztázom a szobát, rájövök hogy az egyik diák órája lehet. Ahogy kattognak az apró mutatok, egyre inkább a kényelem érzete lengi be a körülöttem lévő szférát. Persze, ezt a nyugalmat még a Dominik által kimondott szavak sem űzték el. Már túl régóta ismerem ahhoz, hogy ne lepjen meg a szabadszájúsága. Jó, nyilván én is elengedtem néha magam, de ő. Egyrészről nagyon menő szövege van és ezért bírom, de másfelől meg néha olyan információkat is megoszt velem, amit belőlem harapófogókkal sem tudnának kihúzni. Nem nagyon különbözünk egymástól, ezért is olyan jó a viszonyunk. A kedvencem az, mikor ülünk az egyik órán és rám néz, egyből tudom hogy mire gondol és ő is tudja hogy én mire. A nevetőgörcs elszokott kapni, és ahogy próbálom visszatartani köhögést színlelek. Már az sem segít, ha az ablakok felé fordulok, ott is látom a tükörképét. A jegyzeteket kinyitom magam előtt, majd karjaim a magasba lendülnek, és megállapodnak a fejemen. Még mindig nem nézek rájuk. Ki kell pihennem az idevezető út, öt percnyi fáradalmait. Mert megérdemlem.
- Köszönjük ezt az érdekes információt, Don! Pont ez hiányzott az életemből. Vacsoránál egyél sima krumplit te tökfej, és kész. Ne baromkodj már, milyen kiscsajt? Vagy is, melyik kiscsajt? – kacsintok, majd mosollyal nyugtázom az elégedettségét. Most komolyan nem emlékszem, hogy miről beszél. Szóval, vagy nekem rossz a memóriám vagy ő totál zakkant. Mind a kettő lehetőség fenn áll, így nehéz dönteni. Hah, persze csak is nekem lehet igazam, így a srác tök zizi, és ezért örülök hogy nem én vagyok az egyetlen félnótás a vidéken.
Utoljára módosította:Dévai Vince Áron, 2021. augusztus 13. 20:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A DÉVAI GYEREK
Máltai Ramóna Emese
Diák Navine (H), Elsős diák


lány a csöndben
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 47
Írta: 2021. augusztus 5. 20:01 | Link

"Így megy ez, amikor az ember tanul valamit.
Először gyakorolni kell. Aztán pihenni. Aztán megint gyakorolni.
És amikor pihenés után újra gyakorol az ember,
akkor hirtelen egy csomót fejlődik.
Akkor is, ha közben nem csinált semmit."

   Elijah

Lábai kezdenek zsibbadni a súlyától. Nem zavarja azonban, helyette próbál rájönni, mit csinál rosszul a bűbájjal. Már az is felmerül benne, hogy a pálcával van valami gond. Meg az is, hogy csak álmodik. Mondjuk az már sokszor eszébe jutott, mióta itt van. Aztán mindig felébred reggel, és a kastély képe nem eltűnik, hanem csak megerősödik. Lehet, hogy kómában van. Áh, nincs neki ennyi képzelőereje, ez nem lehet álom. Ez nem lehet más, csak az igazság. Sokszor kegyetlen igazság.
Ujjai hol gyorsabban, hol lassabban mozdulnak a gesztenyefán. Akár csukott szemmel is le tudná már rajzolni a pálca mintázatát. Ismeri mint a saját tenyerét. Mégsem megy a bűbáj. Akkor meg mi a franc kell még hozzá?! Azt mondták, koncentráljon. De hát megteszi azt is! Nem ér semmit. Egyre biztosabb benne, hogy neki sosem fog menni ez a varázslat dolog. Meg abban is, hogy hibából került ide. Fogalma sincs, az hogyan volna lehetséges, de biztos benne, hogy valaki nagy hibát követett el. Ha már nem, akkor Ramóna volt az, mikor felszállt arra a vonatra, és eljött ide.
Feladni viszont nem szereti a dolgokat, az anyja arra tanította, hogy ne tegye. Fel is áll hát, és folytatja a próbálkozást. A varázslat továbbra sem sikerül azonban neki. Sem szikrák, sem eredmény. Csak egy reccsenés. Szitkozódik, és próbál erőt venni magán, hogy folytassa a dolgot. Jobbja továbbra is reszket, talán az idegességtől. Ezért is szorít rá a pulóvere ujjára, miközben megdörzsöli homlokát. A mozdulat közben balljába veszi át pálcáját, és engedi le oldala mellé. Még mindig az egyenruhája van rajta, az ahhoz tartozó szürke pulóver. Ujjának szélén a házához illően sárga csík díszíti, ám a sok birizgálástól és szorongatástól már az első hónapokban foszlani kezdett.
- Ha? - szalad ki száján a kérdés ösztönösen, ahogy megfordul. Pozitívum és negatívum egyszerre: pálcájának végéből vörös szikrák törnek elő. Pozitív, mert erre várt, de negatív, mert nem így tervezte a dolgot. Csak remélni meri, hogy a szikrák nem érték el a fiút, mert az ő szabadon hagyott lábát bizony megégetik kicsit. Csak egy pillanatra fáj az egész, de semmilyen módon nem akarja bántani a másikat.
Rögtön nemet akarna mondani az eridonosnak, de valahol, mélyen már Rami is belátta, hogy szüksége lenne a segítségre. Bátorsága azonban teljesen eltűnt időközben. Vállai is előreestek, összehúzta magát, úgy fordul teljesen Elijah felé. Nem szólal meg, csak lassan lehajtja fejét, és megrántja vállát. Most Elijah csak vörös tincseit láthatja pár hosszú másodpercig, amíg Rami ismét fel nem emeli arcát, és kékjeit a fiú vállára nem szegezi. Vajon az eridonos megérti a lány jeleit?
Utoljára módosította:Máltai Ramóna Emese, 2021. augusztus 29. 20:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet